Brooklyn

You are currently browsing the archive for the Brooklyn category.

A Flower Bandit, a Virágos Bandita, az a “titokzatos” hős, akire a New York-iaknak napjainkban, a feszült politikai légkörben, a tragédiákkal teli hétköznapokban szüksége van.

Valentin napon, a 14. utca és Hatodik Sugárút találkozásánál, egy csúnya, elhagyatott, összegraffitizett bolt előtt hatalmas szíves dobozokban, rózsaszín szegfűhalmok köszöntötték az arra járókat.

Ugyanekkor a West 4th street metróállomás Washington Square-i lejáratánál egy jókora rózsa-pipacs-írisz szív csalt mosolyt az utazók arcára.

  

A Flower Bandit, Lewis Miller virágkötő és esemény szervező már jó ideje bevirágozza a New York-iak szürke hétköznapjait. A történet 2016 őszén kezdődött a Central Parkban, ahol egy kora reggelen az első turisták gyönyörű virágkoszorút találtak Lennon Imagine emlékmozaikja körül.

“Öröm volt nézni, ahogy percek alatt tömeg gyűlt az Imagine köré. A virágok csak emelték a hely magasztos hangulatát. Rengeteg kép, szelfi készült azon a napon. Sokan átrendezték a virágkompozíciót, míg mások magukkal vittek egy-egy szálat emlékbe. Az emlékhely interaktívvá vált a virágok által.”

 

A Flower Bandit a Cemtral Park után megállíthatatlan lett. A legváratlanabb, legkevésbé romantikus helyeken – legtöbbször utcai szemétgyűjtőkben, építkezési hulladékhalmokon, metróállomásokon, buszmegállókban – jelennek meg hatalmas, buja virágköltemények.

“Ezek az én ajándékaim New Yorknak. Semmi mást nem szeretnék, mint mosolyt csalni a manhattaniak arcára. A virágokat még hajnalban helyezzük el a kiszemelt ponton, hogy mire felébred a város, meglepetés várja.

 

Néha összefutunk egy-egy éjszakai sétálóval, aki megkérdi, hogy mit csinálunk. Azt mondjuk, hogy ez neked készül, a te ajándékod. Ilyenkor döbbenten néznek ránk. Már ezért is megéri.

Ki ne szeretné a virágokat? New York szürke és rohanó hétköznapjaiban a virág luxus. Nem hinném, hogy a közeljövőben abbahagynánk. Virágos Banditának lenni hihetetlenül jóleső érzés.

Isntagram-on követhetitek a csokraink útját – melyeket mi csak “floral flash”-ként emlegetünk -, de előre soha nem mondjuk, meg, hogy hol bukkan fel a következő kompozíció. Ez mindig meglepetés.

 

A célunk varázslatos New York-i emlékek létrehozása. Hihetetlen látni, ahogy a járókelők New York-i kukákat fotóznak, pózolnak előttük. Máskor nagy ívben kikerülik őket. A virágok ezeknek a kukáknak, szobroknak, szeméthalmoknak is új értelmet adnak.

 

A virágok szintén második lehetőséget kapnak ezáltal. Mindig egy korábbi esemény, esküvő, kiállítás, parti virágjait hasznosítom újra. A 14. utcában a rózsaszín szegfűk például a Tory Burch divatbemutató virágkompozícióiból származnak.

 

A hashtag-ünket, LMD x NYC, krétaszóróval a kompozíció mellé festjük, hogy a New York-iak tudják, a Flower Bandit itt járt.”

A Cocid-19 idején virágkompozíciók jelentek meg New York City járványkórházainál.

Fotó: Lewis Miller
Interjú: Vogue

Tags: , , , , , , , , ,

New York City a világ kulináris fővárosa (is), ahol valamennyi nemzet konyhája megtalálható. A városban egymást érik a jobbnál jobb éttermek, pékségek, cukrászdák, kávézók.

Következzen tíz, világhíres, kimagasló minőségű és innovatív, “must try” New York-i desszert, amely mögött egy-egy hamisítatlan amerikai sikertörténet áll. A tulajdonosok  a semmiből tettek szert világhírnévre és a siker felé vezető út gyakran nem várt nehézségekkel, olykor tragédiával volt kikövezve.

(A lista a Zagat és a Michelin Star Guide alapján készült. A kritérium: kategóriájában a legjobb és/vagy világhírre tett szert egy bizonyos termék által.)

1. Eileen’s Special Cheesecake: Cheesecake (location-256 17 Cleveland Pl, New York, NY 10012)

Eileen 40 éve süti New York City legjobb sajttortáit. 1973-ban egy Queens-i deli tulajdonosának mesélte, hogy az édesanyja sajttorta receptje a legfinomabb a világon. A tulajdonos arra ösztönözte a fiatal lányt, hogy ha ilyen jó az a recept, süsse meg, s majd ő árulni fogja az üzletben. Még hozzávalókat is adott Eileen-nek. A fantasztikusan finom sajttorta híre szájról szájra terjedt Queens-ben és két évvel később Eileen saját üzletet nyitott Manhattanban, a Lower East Side-on, a Kenmare és a Centre Street sarkán.

A Cleveland Place annak idején még a térképen sem szerepelt, igazi szellemváros volt. Eileen sajttortája azonban megállíthatatlan volt, így híre eljutott a szakma nagyjaihoz és hamarosan a New York Magazine is írt róla. Rövid idő múlva már Amerika egész területére szállítottak, azonban az üzlethelyiség a Lower East Side-on továbbra is a legtöbbször üresen kongott.

2000-ben Eileen újabb boltot nyitott, egy jóval előnyösebb helyen, a World Trade Center-től két utcányira. Az üzlet ekkor lendült fel igazán. World Trade Centerben dolgozók és turisták ezrei látogatták nap-nap után. Úgy tűnt, Eileen révbe ért.

Azon a tragikus 2001. szeptember 11-i reggelen azonban Eileen boltja is odaveszett a romok alatt. Szerencsére a csapat még az első torony összeomlása előtt elhagyta az épületet.

Maradt a Cleveland Place-n található üzletet, melyet ekkor szó szerint senki sem látogatott. A metróforgalom Downtown felé hónapokra leállt és az emberek, ha nem volt muszáj, nem mentek Lower Manhattanba. Hat hónapon keresztül Eileen csak a mentőalakulatoknak sütött.

Manhattan azonban feléledt hamvaiból. Lower Manhattan népszerűbb, mint valaha, a Cleveland Place pedig már rég nem szellemváros. Eilleen és sajttortái a nehéz időket is túlélték és mára már a Zagat által is elismerten, a legjobbak New Yorkban. Az eredeti íz mellett roppant népszerű a sós karamell, a márványos csokoládé és az epres sajttorta.

2. Levain Bakery: Cookies  (location-256 167 W 74th St, New York, NY 10023)

A Levain Bakery világhíres a hatalmas (17 dkg), belül puha, omlós, nyúlós, kívül roppanós, Instagram-sztár sütijeiről. A legkeresettebb, díjnyertes termékek, a csokis-diós és a dupla brownie. Az Upper West Side-on található pékség előtt gyakran hosszú sor áll, de annak, aki szereti a chocolate chip cookie-t, bőven megéri a várakozást.

A pékséget két barátnő, Connie McDonald és Pam Weekes alapította 1994-ben. Akkoriban Connie a bankszakmában dolgozott, Pam pedig egy divatcégnél. A lányokat az Ironman-re való felkészülés hozta össze az uszodában. Edzések után másról sem beszélgettek, mint remek ételekről és a világ legjobb csokis sütijéről álmodoztak.

Az álom nem soká maradt álom. A két lány elindította a Levain Bakery-t az Upper West Side-on és csupán néhány év leforgása alatt világhírre tettek szert kiváló minőségű pékáruikkal, süteményeikkel. Az Upper West Side gazdag lakói, akik a  a nyarak nagy részét a Hamptons-ban található nyaralóikban töltik, nem akartak a Levain Bakery péksüteményei nélkül maradni ezekben a hónapokban sem, kikövetelték, hogy a pékség Long Island-en is nyisson üzletet. A Levain Bakery ma már a világ szinte valamennyi országából fogad rendeléseket.

3. Magnolia Bakery: Banana Pudding (location-256 401 Bleecker St, New York, NY 10014)

Az 1996 júliusában nyílt Magnolia Bakery Manhattan egyik legnépszerűbb cukrászdája, a Szex és New York sorozat rajongóinak Mekkája. Mióta Carrie és Miranda az üzlet előtt ülve, cupcake-et falatozva vitatta meg a manhattani szinglik életét, a Magnolia Bakery sikere töretlen.

Az üzletet két barátnő, Allysa Torey és Jennifer Appel alapította társtulajdonosként. A Magnolia cupcake Allysa takarékosságának köszönhette létrejöttét. A lányok a hagyományos 9 inch-es kókusz torta helyett 6 inch-eset készítettek, így mindig volt maradék torta alapanyag. A süteményeket délután sütötték, a krémre és a díszítésre zárás után került sor. Esténként, a Christopher Street bárjaiba igyekvő táncosok, énekesek – legtöbben meleg fiúk -, a pékség ablakán keresztül rimánkodtak a lányoknak egy-egy cupcake-ért. A Magnolia Bakery hírnevét és sikerét ezeknek a bohém fiúknak köszönheti, akik amerre jártak, ódákat zengtek a kék napellenzős üzletről és annak ellenállhatatlan cupcake-jéről. Aztán jött a Sex and the City, s a többi történelem.

Magnolia Bakery-t ma már New York több pontján is találunk, de Chicagóban és Los Angeles-ben is van üzletük.  A pékség legfinomabb és legkeresettebb terméke meglepően nem a cupcake, hanem a selymesen könnyű banán puding.

4. Doughnut Plant: Crème Brûlée (location-256 379 Grand St, New York, NY 10002)

A Doughnut Plant létrehozója, Mark Isreal, megváltoztatta a fánkvilágot. Mark több generációs pékcsalád sarja, aki a nagyapja fánk receptjével indította saját üzletét. Isreal nagypapa az I. Világháború idején Párizsban állomásozott, ahol a hadsereg pékségében sütötte a kenyeret. A háború után visszatért Észak-Karolinába és családot alapított. A sütés szeretetét fiának és unokájának is átadta. Mark 1981-ben költözött New Yorkba és 1994-ben saját pékséget nyitott a Lower East Side-on. Egy öreg bérház pincéjében sütött és a fánkokat saját maga szállította ki biciklin. A fantasztikus fánkok híre a környék cukrászdáiba és kávézóiba is hamar eljutott és egyre többen rendeltek Mark-tól. 2000-ben, édesapja segítségével, a pékség “feljött a felszínre” és Mark saját üzlethelyiséget vásárolt a Grand Street-en.

A Doughnut Plant organikus, naponta frissen, helyben készített töltelékekkel, adalékanyagok nélkül készült hatalmas fánkcsodái New York City kedvencei. A Crème Brûlée a legkeresettebb, melynek mérete fele a többi fánkénak, ám az édes vanília sodó és a karamellizált cukor bevonat ebben a méretben is az édesség mennyországba repít.

5. Dominique Ansel Bakery: Cronut (location-256 189 Spring St, New York, NY 10012)

A cronut őrület több mint öt éve tart. A történet Párizstól nem messze, egy Beauvais nevezetű városban kezdődött. Itt nőtt fel a család negyedik gyermekeként és kezdte el tanulmányait Dominique Ansel. Kemény munkával, szorgalommal a helyi vendéglőket párizsiak váltották fel, majd hamarosan Daniel Boulud világhírű New York-i étterme következett, itt már főcukrászként. A Bouludnál eltöltött hat év alatt az étterem négy csillagosra emelkedett, 2010-ben pedig elnyerte az Év Étterme díjat. Ansel személyes sikerként könyvelhette el, hogy bekerült Amerika 10 legjobb cukrásza közé. 2011. novemberében Dominique megnyitotta saját francia pékségét, a Dominique Ansel Bakery-t.

Dominique Ansel 2013-ban alkotta meg az első Cronut-ot, a fánk és a croissant hibridjét. Két hónap és tíz sikertelen receptkísérlet után sikerült elérni a megálmodott állagot és ízt. A Cronut a croissant-hoz hasonlóan leveles tésztából készül, melyet meghatározott hőmérsékletű szőlőmagolajban sütnek ki. A friss Cronutot még melegében porcukorba hempergetik, krémmel töltik és cukormázzal vonják be.

Az új ínyencség híre napok alatt bejárta Manhattant és csupán pár hét leforgása alatt valódi Cronut őrület ütötte fel a fejét nem csupán a City lakosai, de a turisták körében is.

6. Lady M Confections: Mille Crepe Cake (location-256 30 Rockefeller Plaza U, New York, NY 10112)

20120124-LadyM-7A Lady M Confections magán hordozza New York City olvasztótégely jellegét. A cukrászda a klasszikus francia cukrászmesterséget ötvözi az ázsiai konyha fogékonyságával, modern New York-i környezetben. A létrehozó, Ken Romaniszyn, Hawaii származású, de japán származású nagyszülei révén a nyarakat Japánban töltötte, ahol megismerkedett az ázsiai konyha fortélyaival. Felnőve ezt a tudást hasznosítva nyitotta meg üzletét az Upper East Side-on. Édességei francia jellegűek, de magukon viselik a japán elemeket, a könnyű állagot és az alacsony cukortartalmat.

Mille Crepe, vagyis az ezer palacsinta torta az üzlet világhírű édessége. Ha nem is ezer, de húsz, leheletvékony palacsinta, habkönnyű krém és roppanós cukorbevonat teszi ezt az édességet a City egyik legnagyobb kedvencévé. A cukrászda többi tortája is remek, de a Mille Crepe-nél nincs fenségesebb. Teljesen más, mint a magyar palacsinta torta, ezért is érdemes kipróbálni. Az eredeti vaníliás és a zöld teás a legkeresettebb.

7. Dough Doughnuts: Hibiscus Doughnut (location-256 14 W 19th St, New York, NY 10011)

A Dough Brooklyn legnépszerűtlenebb kerületéből, Bedford-Stuyvesant-ból indult 2010-ben és rövid idő alatt hűséges rajongótáborra tett szert. A tulajdonos, Fany Gerson, Mexikóban nőtt fel, ahol a fánk különlegességnek számított. Fany Amerikában megvalósította az álmát és saját pékséget nyitott, ahol a legkülönlegesebb ízesítésekkel próbálkozik, s minden kis mennyiségben, frissen, a szemünk láttára készül. 2014-ben pedig megvalósult a legnagyobb álom is. Fany és csapata üzletet nyitott Manhattanban, a Flatiron Building közelében.

A legkeresettebb és legkülönlegesebb íz, mely a világhírnevet is meghozta, a hibiszkuszos fánk.

8. Serendipity 3: Frozen Hot Chocolate (location-256 225 E 60th St, New York, NY 10022)

Stephen+Bruce+Studio+450+Electrolux+HRC3ZuJ5daXlAz Upper East Side-on található Serendipity 3 cukrászdát a legtöbben az azonos című romantikus filmből ismerik. A Serendipity-t a film és a filmben is fogyasztott Frrrozen Hot Chocolate, a jeges forró csoki tette világhíressé.

A Serendipity 3 cukrászda azonban a már kultikusnak számító film előtt is nevezetes volt. A 60. utcában, a Második és a Harmadik Sugárút között található cukrászdát Stephen Bruce nyitotta 1954-ben.

A Serendipity-hez hasonló hely nincs még egy a világon. A cukrászdát színes Tiffany lámpások, a falakat eredeti Andy Warhol alkotások díszítik. Az intézményben nemcsak Andy Warhol volt visszatérő vendég, de Marilyn Monroe és First Lady Jackie O is. Jackie O olyannyira kedvelte a cukrászda jeges forró csokoládéját, hogy el akarta kérni a receptjét egy partira. Stephen Burce nem adta a receptet, viszont saját kezűleg készítette el a desszert kelyheket a Fehér Házban.

9. Milkshake a Black Tap: Milkshake (location-256 529 Broome St, New York, NY 10013)

Joe Isidori, a Black Tap Craft Burgers and Beer tulajdonosa szintén több generációs konyhamester családból származik. A Black Tap homázs a tradicionális amerikai étkezdének. Joe fejébe vette, hogy az ő üzletében lehet majd kapni a legjobb hamburgert és ez mára már megvalósult. A Black Tap tudhatja magáénak a legjobb hamburgert egész New York Cityben.

Az Instagram-nak köszönhetően azonban az üzlet észbontó milkshake-jei hozták meg a világhírnevet. A képek magukért beszélnek. A Black Tap milkshake 12 ízesítésben kapható és minimum 1200 kalóriával dobja meg a napi energia bevitelt, így a legtöbben közösségi akcióban fogyasztják.

Ebben a videóban megnézhetitek, hogyan készülnek ezek a kalóriabombák.

10. Breads Bakery: Chocolate Babka és Rugelach (location-256 18 E 16th St, New York, NY 10003)

New York-i látogatás nem lehet teljes az ikonikus babka, rugelach és challah nélkül.

Uri Scheft a dán-izraeli cukrász három híres Lehamin (Kenyerek) pékség tulajdonosa volt Tel Aviv-ban, amikor egy barátja unszolására New Yorkban is üzletet nyitott a Union Square-n.

Scheft szülei Dániából költöztek Izraelbe. Uri már itt született, ettől függetlenül nem szakadt el Európától. A konyhaművészet fortélyait Dániában tanulta és gyakorolta.

Scheft kelet-európai és zsidó hagyományokra épülő péksüteményei a legjobbak New York Cityben. Ha a Union Square-n jártok, semmi esetre se hagyjátok ki.

Tags: , , , , , , , ,

Napjainkban a műemlékvédelemnek erős beleszólása van New York City építészeti és infrastrukturális fejlesztési tervébe, de sajnos ez nem volt mindig így. Az 1920-as évek “felhőkarcoló őrülete”, a 60-as -70-es évek modernizmusa több tucat kivételesen szép, pótolhatatlan manhattani épület korai és értelmetlen pusztulását okozta.

1966-ban a National Historic Preservation Act, a Nemzeti Történelmi Emlékvédelmi Törvény gátat szabott a barbár rombolásnak, ám addigra a City-t rengeteg veszteség érte.

A lebontott épületek közül a legnagyobb és legismertebb az eredeti Pennsylvania Station. Az eredeti Penn lerombolása nem csupán az építészeket és az építészet szerelmeseit kísérti, de a naponta ingázók ezreit is, akik a jelenlegi Penn Station funkcionális, szürke, zsúfolt falai között kénytelenek nem elhanyagolható mennyiségű időt tölteni, ahelyett, hogy a Grand Central-hoz hasonló élményben lenne részük. A Penn Station történetéről korábban már készült bejegyzés, melyet ITT olvashattok.

Emlékezzünk a többi fantasztikus épületre, melyeket már csak fakuló képekről ismerünk. Képzeljük el, hogy milyen lenne, ha ezek ma is részei lennének a City városképének, turisták ezrei látogatnák őket, Instagram fotókon szerepelnének. Valamennyi itt felsorolt épület hatalmas vesztesége a városnak történelmi, építészeti és turisztikai szempontból egyaránt.

Singer Building

A Singer Building Lower Manhattanban állt a Liberty Street és a Broadway találkozásánál és a névadó Singer manufaktúra cég tulajdonában állt. A 47 emeletes épületet 1908-ban adták át és egy éven keresztül a világ legmagasabb épülete volt. A 187 méteres épületet 1968-ban bontották le.

 

Savoy-Plaza Hotel

A 33 emeletes, gyönyörű, Art Deco stílusú hotel az Ötödik Sugárút és az 58. utcatalálkozásánál, a Plaza Hoteltől átellenben állt. 1927-ben épült és 1965-ben bontották le.

Waldorf-Astoria Hotel

Az eredeti Waldorf-Astoria Hotelt 1897-ben adták át, mely az Astor és Waldorf Hoteleket egyesítette. 1929-ben bontották le, hogy helyet adjanak az Empire State Building-nek. A Waldorf-Astoria Hotel a Park Avenue-ra költözött és jelenleg renoválás alatt áll. A Waldorf-Astoria Hotel történetéről itt olvashattok bővebben.

City Hall Post Office

A City Hall Postahivatal 1869 és 1880 között épült és nem örvendett népszerűségnek. A monstrumnak becézett épület a Broadway-n állt, szemben a Woolworth Building-gel. 1939-ben bontották le. Az ízlések változnak, s ma már tudjuk, hogy nagy kár volt leromolni. Tökéletes eleme lenne a jelenlegi City Hall Parknak.

New-York Tribune

A  New-York Tribune épülete a “Newspaper Row”-n, a Újság Soron állt, a City Hall közelében és óratornyáról volt híres. 1875-ben adták át és 1966-ban rombolták le. A kép középső épülete.

New York World Building

A fenti kép bal oldalán. Az épületet 1890-ben építették és a Pulitzer Building néven is ismert volt. Joseph Pulitzer irodája a dómtető második emeletén volt. Az épületet 1955-ben bontották le, hogy helyet adjanak a Brooklyn Bridge kiszélesített autósávjának.

Wolfe Building

Az 1895-ben épült, keskeny, flamand stílusú ház a William Street-en állt, a  Maiden Lane-től a Liberty Street-ig. Ezt a különleges épületet 1975-ben bontották le, hogy végrehajthassák a William Street szélesítését.

 

Clark Mansion

Az épületet 1897-ben, William Clark szenátor számára építették az Ötödik Sugárúton. A kastélynak 121 szobája, 25 hálószobája, 31 fürdőszobája és 35 cselédszobája volt. Az épületben 4 kiállítóterem működött, uszodája és saját vasútvonala volt, mely a szenet szállította a házhoz. A csodaszép épületet 1920-ban bontották le.

 

Madison Square Garden (Eredeti)

Az eredeti Madison Square Garden kőépülete a Fifth és a Madison Avenue, 26. és 27. utca által közrefogott területen állt. 1890-ben épült neoreneszánsz stílusban. Tornyát a Spanyolország-beli mór stílusú Giralda torony ihlette. 1925-ben bontották le.

Végezetül álljon itt Manhattan sziluettje 1930-ból.

Képek: nyc-architecture

Tags: , , , , ,

A karácsonyi dekorációknak két pártja van. Az egyik tábor szerint “ha csak giccses, olcsó, tömeggyártott műanyagra van pénz, inkább ne legyen semmilyen dekoráció”, míg a másik csoportba azok tartoznak, akik szerint a szándék, a ráfordított energia, a lelkület fontosabb az esztétikumnál. Dyker Heights lakói és rajongói is a második csoportba tartoznak. Ennek a Brooklyn-i kerületnek az elképzelése az ünnepi díszítésről minden, csak nem mértéktartó. Dyker Heights a giccses, “Clark Griswold” dekoráció megtestesítője. Mindezek ellenére, november végétől, turisták és helybéliek ezrei látogatják az öt utcányi karácsonyi extravaganzát.

Dyker Heights, a karácsonyi időszakot leszámítva, csendes, barátságos, amerikai-olasz családok által lakott környék, Brooklyn délnyugati részén. A nyári hónapokban a lakók utcapartikat, közös grillezéseket szerveznek, ám ezektől az összejövetelektől eltekintve, a kerület kifejezetten nyugodt. Aztán eljön november és megkezdődik a téboly. Az illedelmes középosztály-béli környék, néhány hét leforgása alatt, villódzó, karácsonyi parádévá alakul.


A New York-i történelem már az 1940-es években megemlékezik a környék gazdag karácsonyi dekorációjáról, ám a Dyker Lights, mint fogalom, a 80-as években lett közismert. A tradíciót Angelo és Lucy Spata indította el. Lucy édesanyja nagy karácsonyi díszítő hírében állt. Halála után, sötétbe borult a ház. “Angelo a következő novemberben azt mondta: Nem jó ez így Lucy. – meséli a most 68 éves Lucy. – Dekorálunk! A szomszédoknak persze eleinte nem tetszett az őrült dekorációnk. Minél többet panaszkodtak, annál több díszt tettünk fel. Egy idő után nemcsak abba maradt a panaszkodás, de ők is dekorálni kezdtek. Angelo 2019-ben itt hagyott minket, de halála előtt megígértette velem, hogy nem hagyom abba a tradíciót. Én ennél is tovább mentem, azt mondtam a gyerekeinknek, hogy csak akkor öröklik meg a házat, ha ők sem hagyják abba. Az új lakóknak is mondom, ha nem szeretitek a karácsonyi díszítést, akkor ez a környék nem nektek való.”


A leggyakrabban megjelenő dekorációk a Mikulások, diótörők, rénszarvasok, hóemberek és harsonás angyalok. A közkedvelt karácsonyi Tv programok szereplői és a különféle Disney karakterek szintén népszerűek. Az utóbbi években a mozgó, zenélő figurák is előtérbe kerültek, több házból karácsonyi zene szól és műhó esik, hogy teljessé tegye az élményt.


Sajnos a járvány Dyker Heights-ot is megviselte. Többen elhunytak az eredeti csapatból és sokan elköltöztek a környékről. Az új lakók, annak ellenére, hogy nagyon is szeretnének csatlakozni a tradícióhoz, az extrém dekoráció magas költségeit (áram, hatalmas ornamentumok) nem tudják vállalni. Így idén Dyker Heights fényei, 40 év óta először, halványabban világítanak.


Dyker Heights fényes(!) bizonyítéka, hogy gyakran a több, az több és a giccses nem minden esetben lebecsülendő, mert lehet, hogy több szív és lélek van benne, mint a legelegánsabb dekorációban.
A dekoráció január 6-ig marad fenn. Dyker Heights fél órányira van Lower Manhattantól autóval, metróval egy órányi utazás és kb. húsz percnyi séta. Szerencsére több cég is szervez buszos utakat Manhattan központjából.

Tags: , , , , , , , , , ,

Közeleg az utazás napja. Bömbölde. Jajjjjitthagyom a Samuuut. Brühühü. Minden egyes nappal a helyzet csak fokozódik. Ha tudnám már visszamondanám. Brühühüüü. Az idegállapoton a hazárdjátékos foglalás se segít. Több hónapnyi aggódás. (Aki nem néz híradót, nem tudja, hogy csődközeli légitársaságnál foglal, gyanúsan akciós repjegyet. A “gyanús” utólag már bazira érthető. 3 havi körömrágás garantált. No komment.)

Mégse ment csődbeee!! (eddig..) Induláááás. Brühühüüü.

Kurvakoránkelés. Hülyepest messzevan. Repcsi délben kilő. Átszállásra csak 1 óra. Megint csak no koment. Alakul a napunk. Csabi puffog. E. szalad. Cs. puffog. Csakaszokásos. Gyeremááár. Lekéssük. Fuss! Nemfutok. De fuss baszki!! Nem. FUSS!! (és Cs. ekkor még nem tudja, hogy hazafelé még kevesebb idő lesz az átszállásra, plusz át kell rohangászni másik terminálra, hahaha…)

Elértük. Fasza a nagy gép :) 9,5 óra még előttünk. Mellettem idősebb zsidó néni Brooklynból. Angolul traccsolunk, majd mikor megszólal magyarul, leesett államat a földről kapargatom. 9 óra még előttünk. Hosszú. Eltelik.  Helló JFK. Hülye JFK, nem engedik a gépünket még beállni. Várás, várás, hosszú várakozás. Lerágom a körmöm, Mármehetnékemvaaaaan. Végre! Helló Vámtisztek. Nyugi nem maradunk örökre. (asszem..) Hello airtrain. Kövessük a többieket, biztos a városba mennek. Hovamáshova. Milyen kihalt. Aszittem több ember lesz. Átszállás metróra. Itt sincs tömeg. Átszállás buszra. Manhattan fényei egy percre elénk tűnnek!! Woooow!! De már megyünk is el, szállás New Jerseyben. Helló, Jersey! Úristen milyen környék ez?? Okés, este ijesztőbb minden. De ez?!? Óóó szupcsi a szoba. Fürcsi, tetvészkedés, kifekvés. Este 11, helyi idő szerint. Okos E. okos telója mutatja a helyi és otthoni időt is. Ébredés, ágybólkipattanás. Úristen máris reggel 8 van?!? De kinn még sötét van!! Pánik, gatyábólmajdnemkiugrás. Sipítozás, mert megvilágosodás, miszerint már másnap este 8 van!! Cs. azonnal keljfel, átaludtunk egy egész napot!!! Pánik. Turbó-mosakodás. Majd Cs. közli, hogy itt csak éjjel 2 van és az otthoni időt nézte okos Eszterke. Visszafekvés, szunya. Következő éjjel ugyanez a szitu. Éjjel 2-kor ébredés. Fáking időeltolódás.

Első teljes nap a Cityben. Gyalogszerrel felfedezés. Lábak leamortizálása rögtön az elején. Brávó és no komment. Times Square. Ötödik sugárút. Empájör Sztét Bílding. Vasalóház. Utcai hot dog. Bryant Park. Menjünk az ingyen komppal Staten Island-re. Óóó, a Szabi szobor. Elmegyünk mellette! Óóó, de nem süt a Nap. Óóó, mert jön Josééé. HülyeJoséééé. Nagyadag kávé. Ebéd. Shake Shack: Isteni hambiiii. Ízorgia, nyami=nyami. A zaba végeztével bejentkezik videótelón az épp esti pancsizását végző Kölök. Könnyek. Na, ezek azt, hiszik ennyire jó volt a kaja, hogy elsírom magam…

Továbbtovább, már fáj a láb. Penn Station. Madison Square Garden. Eső. Eső elől a Macy’s-be menekülés. Túl nagy, too much. Nekem nem jön be. Eső elllen jó. Következő nap se süt még a Nap. HülyeJosé. De legalább nem esik. Natural History Museum a kövi úticél. A metróval Harlemig repesztünk. Szóvalvissza. Hülye metrohálózat. Dinókdinókdinók. Upper East Side. Gyalogtermészetesen. Egész jól megy a kiigazodás,nem? De hol a fuckban vagyunk?? Wahlburgers. Marky Mark kajáldja. Hmmmm. Egy a hiba: hol a Mark??? A metróhálózat térképe számomra továbbra is hieroglifa. El Kínába. Kínai negyed, occó szuvenír. Tapadós eladók. Vidd ennyiért. De nem kell. Vidd. Nem. Na akkor ennyi. Na jó. Olasz negyed, fesztivál. Grand Central Terminal. Lejárt lábak.

Kövi nap, még mindig nincs napsütés. Brooklynba metrózás. Metrótérkép kapirgálás. Brooklyn hídon átcaplatás. Sokhülyeturista. Csináljmáregyjóképetrólam!! Belejön a képbe a buzija. Sokhülyeturista. Kilátás Manhattanra. Óóóó. Kirándulás a Szabadság-szoborhoz. Sokhülyeturista. Tele a hajó, tele a szigetecske. Amíg nem csinálsz egy jó képet rólam, nem megyünk innen sehova. És cseszheted, mer’ kaját se kapsz!! Mire elhajózunk, a Nap is kisüt. Korábban kellett volna. Innentől viszont hőguta. A betondzsungel csak fokozza. Nem panasz, imádás. Starbucks. Hambi felpuszilás. Nyámi. Ground Zero. Rockefeller Center. Útközben eltévedés természetesen. Nézem a telóra letöltött térképet, skubizom a papír alapú térképet. És halványlilafing sincs mi-merre. Cs-nak még annyi se :D Húú, ott vaaan! Húúú, oda megyünk fel. Top of the Rock. Szenzációs. Lenyűgöző. Mellbevágó. Kurvára nem kapsz kaját, ha nem fotózol le normálisan. Roosevelt szigetre libegőzés. Kifekvés a kis szigeten a fűben. Egyesülök  a várossal. Alattam a metró robaja, felettem a Queensborough híd dübörgése, mellettem a Hudson-folyó hullámai (hullámokon az integető, gépfegyveres partiőrség) – a fűben fekszem és együtt lüktetek New Yorkkal!

High Line. Magasvasút parkosítva. Végigséta a város felett. Meatpacking District. Extranagyadag kávé a 60-as évekbeli diner-ben. Howareyou? Még egy adag? Jóhogy kérek. Na, menjünk tovább. Fájólábaknademindegy. Estére vissza a Top of the Rockba. De merre baszki? Ma megtettük párszor ezt az utat, mégse tudjuk merre van. A két hülye. Na megvan. Éjszakai fények, elállalélegzet. Minden, mint a filmeken.

Coney Island. Hőséghőséghőség. Még a fejbőröm is leég. Kávé. Óriáspizza. Washington Square Park. Becsücsülés a helyiek közé. Megy a zsuga. Helyi elosztó hálózat kifigyelése. Csak ülünk és nézünk. Mint a moziban… Greenwich Village. Eltévedés. Keringünk, mint gólyafos a levegőben. Nem újdonság. Jóbarátok-ház. Ezismegvan. Kell lenni saját fotónak róla. Létkérdés nyilván. Ja, de ez nem is az volt. Keressük akkor csak tovább..

Smashburger. Pumpkin spice latte. Harlem. Tipikus utcák. Tipikus harlemiek. Templom előtt felfújható medence, grill. Ez az igazi Amerika.

Pláza Hotel. Hol-a-Kevin. Central Park. Túlnagy. Túlsokember. Heveredjünk le a fűbe. Pihenni kell. És persze a Central Parkban is művészien el lehet tévedni, ugye mondani se kell..

Carlo’s Bakery. Isteni süti. De hol a Buddy?? Hoboken. Micsoda kilátás Manhattanra. Bronx. Yankee Stadion. Pont meccs előtt. Nagyatömeg. Yankeesmezbenmindenki. Havercsávó: vegyé’ jegyet, 60 darabja. Áááá nemkell. Akkó 30 darabja. Ááánemkell. De hallgassá má’ meg mamacita tutihelyre szól ilyen jó helyet nem kapsz ennyiért. Denemakarunkbemenniiiii. Na,akkó 30 a kettő jegyér’!

Ha itt a Times Square, akkor erre kell lennie a Port Authority Bus Terminalnak. Vagy arra. Vagy erre. Hol a sz@rban van??? És hol egy utcai térkép már? Azon el tudok igazodni. Azenyémen nem!!!

Uccsó délután. Csak ülünk a Fifth Avenue-n, ahol kezdtük az “ámokfutást”. És csak ülünk. És most jövünk rá, hogy New York milyen hangos. Nagyon!! Eddig fel se tűnt.. Percenként egy sziréna: mentő erre, tűzoltó arra, a rendőrautó meg üldöz valakit épp. A tömeg és a forgalom morajlik. Lent a metró, fent helikopter. Folyamatosan. Soha nincs megállás. Itt soha. És csak ülünk a nagy katyvasz közepén és csak nézünk ki a fejünkből. Ilyen pillanatok is kellenek..

Uccsó nap. Hotelszoba-elhagyás. Krokodilkönnyek. Buszra szállás. Krokodilkönnyek. Át a Cityn. Krokikönnyek. Mert nehéz egy olyan városnak búcsút inteni, ahol nagyon tudnál élni… <3

(és a hazaút 50 perces, terminál-váltós átszállását mindenki fantáziájára bízom.. :P )

Képek és sztori: V. Eszter

Tags: , , , , ,

Régi vágyam volt, hogy New Yorkba utazzak, ami meg is valósult szeptember második felében, egy kedves barátom segítségével.

Éppen most repülünk haza a tizennégy boldog nap után, melynek mindegyike jobban sikerült, mint vártuk. Különösen szerencsésnek érzem magam, hogy ennyire jól kijöttünk Balázzsal, akivel májusban kezdtük meg az út szervezését.

Meglepően gyorsan, két nap alatt kiválasztottuk a repülőjegyeinket és a szállásunkat, a Harlem déli részén, pár sarokra a Columbia University-től. A metrómegálló egy perces sétára volt a lakásunktól, melyet két Fülöp-szigeteki lánnyal osztottunk meg. A tizenkét órás repülőutat követően taxival érkeztünk a szállásra, ahová nem tudtunk bejutni. Így kissé idegesen és telefonálgatva indultak az első percek New Yorkban. A szállásadónk viszont gyorsan megoldotta a helyzetet, minket pedig egy ingyen vacsorával engesztelt ki. Így már aznap kóstolhattunk egy békebeli steaket, Harlem egyik legszuperebb éttermében.

Bár 12 órát utaztunk, és helyi idő szerint éjfél után kerültünk ágyba, aludni mégsem nagyon tudtunk a jetlag miatt. Pár órás forgolódás után, reggel hétkor útnak indultunk felfedezni az ébredező New Yorkot. Kívánságom szerint, egy Starbucks-ban indítottuk a napot, mert szerettük volna, úgy igazán, helyiként felvenni a ritmust. A gyors energiabevitel után, késő estig sétáltunk, nagyokat pihenve, rácsodálkozva a városra. A Central Parkkal kezdtük a látnivalók hosszú sorát, ahol éppen futóversenyt rendeztek. A futás és a triatlon szerelmese lévén megszakadt a szívem, amiért nem vehettem részt a versenyen. Valószínűleg a két és fél órás alvás után képtelen lettem volna szintidőn belül beérni, így maradtam az akklimatizálódásnál. Nagy boldogság volt számomra, hogy nem csak a versenyen, de egyébként is rengetegen futnak a Central Parkban. Muszáj is nekik, mert láthatóan az állandó kényszeres evés az egyik fő programja az ott élőknek. Így nem csoda, hogy a kóros elhízás népbetegség az USA-ban. (A New York-iak jóval egészségesebbek az amerikai átlagnál, melynek több okai is van. Itt olvashattok róla. – a szerk.)

A bűbájos mókusok etetése után jókat mulattunk a hajókázó turistákon, akik evezni próbáltak a csónakázó tóban, kevés sikerrel. Ezután megkerestük a Strawberry Fields-et, ahol John Lennon-ra emlékeztünk, akit a közelben található Dakota-ház 72. utcai bejárata előtt lőttek le.

Meglepően jól bírva, lelkesen sétáltuk végig az egész Central Parkot (a 127. utcától egészen a Time Square-ig jutottunk), melynek nagysága és sokszínűsége teljesen lenyűgözött. Útközben a Guggenheim múzeumot is végigjártuk, melynek sajnos két emelete nem volt látogatható. A Picasso képek azonban kárpótolták Balázst, az impresszionista festmények pedig engem.

A Times Square előtt megtekintettük a cégünk központi irodáját, mely a Broadway-n található. A belépőkártyánk leellenőrzése után a biztonsági őrök hihetetlen kedvesen megmutattak jó pár dolgot, a konyhát, edzőtermet, auditóriumot. Azután boldog mosollyal az arcunkon lefotóztak minket a lobby-ban, a céges logó mellett. Egy gyors Chipotle ebédet követően (mindketten nagy rajongói vagyunk a mexikói konyhának) leültünk a Times Square lépcsőire, a villódzó fények elé, ámulni az óriási tömeget. Míg Balázs sztorizgatott az első New York-i útjáról, én kiszúrtam a híres Disney Store-t, ahonnan csak hosszú könyörgés után tudott kirángatni.

 

Késő délután elsétáltunk a Bryant Parkba. Ez a kis zöld folt az óriási felhőkarcolók között szinte vonzott minket a két hét alatt. Legalább négyszer itt ért minket az este, itt ettük meg a vacsoránkat vagy éppen a kedvenc desszertjeinket.

A második napunkat a Washington Square Parkban kezdtük, ahol megnéztük Will Smith házát, a Legenda vagyok című filmből, valamit a bájos angol utcácskát. Nagy desszertrajongóként (szerencsére Balázs is imádja az édességeket) számos cukrászdát és éttermet is kinéztem, így egy francia cukrászdában folytattuk a napot, pralinés mille-feuille-t falatozva. Teljesen céltalanul bolyongtunk a városban, és így futottunk bele a kívánságlistánk elemeibe: Flatiron Building, Grand Central Terminal és persze az Empire State Building is erre a napra esett.

Körülbelül a harmadik napra birkóztunk meg az időeltolódással, bár még mindig nagyon korán, hat körül keltünk. Kicsit kipihentebben kezdtük meg a harmadik napunkat, mely az egyik nagy kedvenccé vált. Greenwich Village egy új oldalát mutatta meg a városnak. A lépcsős bejáratok és a zöldellő fák között öröm volt elfogyasztani a Magnolia Bakery-ben megvásárolt pekándiós-karamellás sajttortát. Ez a sütemény, akárcsak a Bryant Park vonzott minket.  Életemben még nem ettem ennyire tökéletes sajttortát. A kihagyhatatlan Perry Street (Szex és New York rajongóként, ez természetes volt), valamint a Jóbarátok ház megtekintése után, lesétáltunk a part mentén, egészen az üzleti negyedig. Ezután a Brooklyn Bridge következett.

A számtalan fotó készítése közben eleredt az eső, így bemenekültünk a Sweet Greenbe salátát enni, és a negyedik napra hagytuk az üzleti negyed alaposabb felfedezését. Ide a High Line-on keresztül sétáltunk el, ahol megcsodáltuk a különleges szobrokat és a lenyűgöző kilátást. Ezután megebédeltünk az Így jártam anyátokkal, ’Hamburger nap’ című részének győztes étteremben, a Corner Bistro-ban. Érdekes módon rájöttünk, a budapesti gasztróforradalom elkényeztetett minket hamburger fronton, és pont a hamburgerek országában nem sikerült egy finomat ennünk. Ízlések és pofonok, de nekünk sem a Shake Shack, sem a Corner Bistro nem jött be túlságosan. Itt inkább a húsra fektetik a hangsúlyt (mely kétségkívül isteni és óriási), de mellette íztelen a zsemle, és mindössze egy szelet paradicsomot kapunk. Ha már erre jártunk, megnéztük volna a Chinatown-t és a Little Italy-t is, de innen a tömegnyomor miatt kimenekültünk. A Little Italy-ban akkora fesztivál volt (San Gennaro fesztivál – a szerk.), hogy lépni sem tudtunk. Így a Pearl Street-en keresztül a Wall Street felé vettük az irányt.

A nemzetközi banknak, ahol dolgozunk, nem csupán a Brodway-n, de az üzleti negyedben is van irodája, így első utunk ide vezetett és csak ezután néztünk körül Manhattan déli csücskében. A bika, a Battery Park, a Wall Street, a FED, a Stock Exchange különleges összhangja a végeláthatatlan felhőkarcolók között a csodás rózsaszínű naplementében csak még különlegesebbé varázsolta ezt a napot. A World Trade Center emlékműve és a múzeum óriási hatással volt rám, többször is elsírtam magam a múzeumban és az emlékmű előtt. Utóbbi esetén olyan érzése van az embernek, mintha zokogna minden körülötte, a múzeum fotói, emlékei, az áldozatok visszaemlékezései pedig igazán szívfacsaróak. Valósághűen és meghatóan egyszerre egy páratlan tárlat tanúi lehetünk: a szeretteiket kereső kétségbeesett emberek plakátjai, az eseményeket bemutató videók, hangfelvételek percről percre megtekinthetők itt.

Bár minden nap kedvenccé vált, az ötödik nap lett az egyik legkülönlegesebb. A koránkelés meghozta a gyümölcsét, ugyanis megkóstolhattuk a Dominique Ansel által megálmodott cronutot karamellás fügés ízesítésben. Mondanom sem kell, isteni volt, és szerencsénkre fél kilenckor még bőven volt. A kalóriabomba meglehetősen sokáig kitartott, ugyanis ezen a napon mentünk el a Szabadság-szobrot megnézni a komppal. Órákon át gyönyörködtünk a kilátásban, sétáltunk a szigeten. Itt vásároltam unokatestvéreimnek Szabadság-szobros kulcstartót, amit szerettek volna ajándékba.

 

A múzeumok nem maradhattak ki természetesen, így a hatodik napon kezdtük meg a feltérképezésüket, és a Natural History Museum-mal nyitottuk a sort, melyet az Amsterdam Avenue, Gray’s Papaya hot dog és persze egy Magnolia sajttorta követett. Büszke magyar hazafiként azonban nem tehettük meg, hogy ne tartsunk egy igazi Hungarian Day-t. Egy héttel érkezésünk után, elmentünk a Riverside Parkban található Kossuth-szoborhoz és 1956-os emlékműhöz, majd a Hungarian Pastry Shop-ban ettünk egy meglepően finom dobostortát. A magyar cukrászda egyébként roppant kellemes hely. A Columbia Egyetem hallgatói laptoppal az asztalukon írogatják a beadandó esszéiket, elhozzák a professzoraikat egy kávéra és nagyokat nevetnek egy Rigó Jancsi felett, a telt házzal működő helyen. Csupa öröm és büszkeség volt ez a nap.

Ételrajongó párosunk nem hagyhatta ki a szombati brooklyni Smoargsburg Market-et sem, texasi húsos szendviccsel, vietnami csirkés töltött palacsintával, és waffel-be töltött fagylaltcsodával. A Brooklyn Bridge Parkból egész Manhattan elénk tárult.

Fokozva az élményeket a Wyatt Hotel rooftop bárjából is megnéztük ezt, és még aznap felmentünk a One World Trade Center obszervatóriumába. Pont naplementekor érkeztünk, így végignézhettük, ahogy a Broadway-n futó taxik féklámpái egy vöröslő fénycsíkká olvadnak össze.

Mivel időközben egy makacs betegséggel kellett megküzdenem, beiktattunk egy lazább napot, amikor különleges süteményeket kóstoltunk és ettünk egy kiváló szendvicset a Guggenheim Múzeum mellett található étteremben. Itt mentünk be a Metropolitan Museum-ba és csodáltuk meg az impresszionistákat. Monet, Cézanne, Manet, Renoir, Van Gogh képei szemet gyönyörködtetőek voltak. A szokásos Bryant Parkban befejeződő estén még úgy döntöttünk, hogy megnézzük a legszebb rooftop bárt Manhattanban. Felmentünk a Top of the Strand-ra. Itt a csodálatosan kivilágított Empire State Building előtt koktélozhatunk.

 

A kedvenc Whole Foods Market-ünk a Colombus Circle-n alapozta meg a második hetünk első reggelét, ugyanis egy Central Parkban elköltött piknikkel és reggelivel vettük be magunkat a felhőkarcolók közé. Mivel utunk elején éppen ENSZ csúcstalálkozó volt, csak most mehettünk be a Trump Towerbe, ami a 5th Avenue-n volt. Egy egész délutánt terveztünk a MOMA-ra, mely óriási csalódást okozott nekünk: a hat emeletből három le volt zárva. Ezért úgy döntöttünk, hogy a csodásan szikrázó napsütésben inkább újra átsétálunk a Brooklyn Bridge-n. Sok szép fotót készítettünk a Manhattan hídról és ettünk egy isteni pizzát a Juliana’s-ban.

A tizedik napon, mikor kellően meggyógyultam, végre elmehettünk egy Broadway előadásra. Az én kedvemért megnéztük az Aladdint. A dalokat napokkal utána is dúdolgattuk. Egyszerűen fantasztikus volt a látvány, a zenék, a kosztümök. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A dzsinn vitte a show-t, nagyokat nevettünk a poénjain. Mi a balkonról néztük meg az előadást (még így is húzósak a jegyárak), de kiválóan láttunk mindent.

A második hét vége felé iktattunk még be múzeumokat, mint a Smithsonian és az American Whitney Museum, ekkor néztük meg a 9/11-es emlékmúzeumot is. A betegségem miatt Coney Island-en kimaradt sajnos az óceánban fürdés, de a parton sétálva megnéztük a naplementét és ittunk egy helyi sört is.

 

Az utolsó pár napon főleg csak élveztük New York sajátosságait, és kétszer végigettük a várost. A Café Orlin palacsintáiból háromszor is ettünk, újra végigsétáltunk a High Line-on, majd megebédeltünk a Chelsea Market legjobb taco árusánál, ettünk minicupcake-et a Baked by Melissa-nál, bementünk a Public Library-be, és felmentünk a Rockefeller Center-be is.

 

Mondhatom, keresztül-kasul végigjártuk a várost. Napi 15-20 km-eket sétáltunk, szinte csak hazafelé metróztunk, annyira élveztük a város pezsgését.

Csodás két hét volt, és örülök, hogy ennyi szép élménnyel gazdagodva mehetünk haza.

Sztori és képek: Hajdú Eszter

Tags: , , , , ,

“It’s probably the only city which in reality looks better than on the postcards, New York.” (Valószínű, hogy New York az egyetlen város, amelyik jobban néz ki a valóságban, mint a képeslapokon.) – Milos Forman

Milos Forman véleménye ellenére, New York City távolról sem azonos a képeslapokkal, melyek a napfényben csillogó felhőkarcolókat, a várost ölelő folyók felett ívelő ikonikus hidakat ábrázolják az elmaradhatatlan I ❤ NY felirattal. New York City nem tökéletes, azonban utánozhatatlan karakterrel rendelkezik. Piszkos, zajos, túlpörgetett, s mégis a legtöbb turista vissza akar térni, mert a City mély nyomot hagy az emberben. A Midtown lüktetése, a Central Park selymes pázsitja, a Village csendes utcái elvarázsolnak. A City mindenkinek ad valamit.

Rengetegen kérdezik tőlem: “Mi az, amit muszáj látni New Yorkban? Csak néhány napom van Manhattanban és valószínű, hogy soha nem térek vissza. Melyek azok a helyek, amelyek érdemesek a bakancslistámra, melyeket örök életemben sajnálnék, ha kimaradna?”

A válasz nem egyszerű, mert mindenkinek más az érdeklődési területe. Az útiterv az igényektől, állóképességtől, pénztárcától, az utazó társaság összetételétől, illetve az időkerettől függ. Mindenkinek vannak “álom” helyszínei, egy ház, egy utca, egy étterem, egy könyvesbolt, melyet egy filmben látott anno és meg akar nézni élőben. A must-see listát ezek tudatában kell a saját igényeinknek megfelelően alakítani. Ettől függetlenül vannak olyan helyszínek, melyek tagadhatatlanul New York City ikonjai, melyekhez hasonlót sehol máshol nem találunk, melyeket egyszerűen nem szabad kihagyni. Ezek kerültek erre a listára.

A nevezetességeket ABC sorrendbe szedtem és egy-egy gondolatot is fűztem hozzájuk. Belinkeltem azokat a nevezetességeket, melyekről bővebben is írtam a blogban.

Ezeket a helyszíneket végigjárva, útba ejtjük a legnagyobb sugárutakat, legismertebb utcákat is, így ezek sem kerültek a listára.

Brooklyn Bridge: ha át akarunk sétálni a hídon, akkor érdemes Brooklynból indulni, így gyönyörködhetünk Manhattan sziluettjében.

Brooklyn Bridge Park: Két km hosszú park- és szabadidő-komplexum, mely az East River mentén – DUMBO és Brooklyn Heights között -, hat, különböző funkciót ellátó kikötőt foglal magában. (A Brooklyn Bridge park mólóiról bővebben ITT.)

Bryant Park: New York City legkedveltebb, leghangulatosabb parkja, a felhőkarcolók ölelésében

Central Park: az 59. és a 72. utca között kihagyhatatlan. A következő állomásokat semmi esetre se hagyjuk ki: Bethesda Fountain, Bow Bridge, Gapstow Bridge, Carousel, Dairy, Grand Army Plaza, Loeb Boathouse, Strawberry Fields, Tavern on the Green, The Mall, Wollman Rink (A Central Park titkairól ITT olvashattok. Hogyan tájékozódjunk a Central Parkban?)

Chinatown: van, aki rajong érte, van, aki ki nem állhatja, azonban egyszer legalább látni kell. (A Kínai Újévi Parádé)

Chrysler Building: New York City egyik legkedveltebb épülete, az Art Deco stílus gyönyörű példánya. (A Chrysler Building titkairól ITT olvashattok.)

Columbus Circle: A Central Park 59. utcai bejáratánál található, zsongó hangulatú tér, Columbus szobrával.

Empire State Building: Kilátója népszerűségében elmarad a Rockefeller Center mögött, a Top of the Rock mögött, talán a minden oldalról rácsokkal ellátott kilátó miatt, talán amiatt, hogy innen kevesebb látható a City nevezetességei közül. Az Empire State Building tetejéről a Flatiron Building és a Chrysler szerelmesei készíthetnek kivételes képeket. Az ESB épülete ikonikus volta miatt azonban kihagyhatatlan. (Az Empire Building sötét múltja)

Financial District: a Pénzügyi Központ Alsó-Manhattanban kihagyhatatlan. Sétáljunk végig a Wall Street-en, ejtsük útba a New York Stock Exchange épületét, a Charging Bull-t, a Federal Reserve épületét, a Trinity Church-öt. Keressük fel a  Stone Street történelmi negyedet, ahol visszarepülhetünk az első telepesek idejébe. (A Charging Bull története)

Grand Central Terminal: A világ egyik legszebb vasútállomása semmi esetre sem maradhat ki. (A Grand Central titkairól ITT és ITT olvashattok.)

High Line: Két és fél kilométeres séta – a történelmi Meatpacking District-től a 34. utcáig -, 8 méter magasan, 22 utcatömbön át, a manhattani forgalom felett, gyönyörű kilátással New York City-re és a Hudson folyóra. (A High Line-ról ITT és ITT olvashattok.)

Little Italy: ma már csak egy utcányi hangulatos étel-ital világ, melyet egyszer legalább látni kell. (A Little Italy mozgalmas világáról ITT olvashattok.)

Macy’s: a világ legnagyobb áruháza, különösen a karácsonyi időszakban és tavasszal, a virágparádé idején érdemes meglátogatni. (A Macy’s karácsonyi vásáráról ITT, a tavaszi virágfesztiválról ITT, Manhattan utolsó fa mozgólépcsőről ITT, a Macy’s hatalmas bevásárló szatyráról pedig ITT olvashattok.)

Manhattan Bridge és DUMBO: a sétát kössük össze a Brooklyn Bridge Parkkal. (Bejegyzés a DUMBO történetéről)

Metropolitan Museum of Art (MET): az “ultimate must see” listámra nem tennék múzeumot, mégis azt kell mondjam, hogy ha legalább egy múzeumot meg akarunk nézni, akkor legyen az a MET. Töltsünk el legalább egy-két órát az általunk kedvelt történelmi időszak kiállítási termeiben. Én az egyiptomi részleget ajánlanám, a termek grandiózus volta miatt.

New York Public Library (42nd street branch): A világ egyik legszebb könyvtára.

Rockefeller Center-Top of the Rock: innen nyílik a legszebb kilátás Manhattan szigetére. Az egyik oldalon: Midtown Manhattan, az Empire State Building, a Chrysler Building, a Times Square, Lower Manhattan a WTC, a Statue of Liberty. A másik oldalon: Central Park és Upper Manhattan. (A Rockefeller Center karácsonyfájának titkairól)

Rockefeller Center korcsolyapálya-csatornakert: valamennyi évszakban hangulatos, de különösen a karácsonyi időszakban.

Roosevelt Island és Roosevelt Island Tramway: A Roosevelt Island Tramway Upper East Side Manhattant köti össze a Roosevelt Szigettel. A libegő az East River felett halad át, párhuzamosan a Queensboro Híddal. Metro kártyával igénybe vehető, így 2 dollár 75 centért élvezhetjük a magasból Midtown Manhattan sziluettjét, illetve bebarangolhatjuk a Roosevelt Island-et, ahonnan szép a kilátás Manhattan keleti oldalára. (A Roosevelt Island Tramway története)

SoHo: A SoHo a turisták által is kedvelt célpont és nem csupán a menő üzletek végeláthatatlan sora miatt, de a környék különleges hangulata is vonzza őket. A kerület egyedi, öntöttvas épületei világhíresek és a leggyakrabban fotózott New York-i épületek közé tartoznak. (Az öntöttvas épületekről bővebben ITT.)

Statue of Liberty: Legalább a Staten Island Ferry-ről, ha időnk és keretünk nem engedi meg, hogy feliratkozzunk a Statue of Liberty & Ellis Island kirándulásra.

St. Patrick Roman Catholic Cathedral: a világ egyik legszebb temploma

South Street Seaport: Alsó-Manhattan East River felőli oldalán található történelmi negyed, mely a gyarmatosítás idején a korabeli világ egyik legnagyobb tengeri csomópontja volt. A kikötőből csodálatos látvány nyílik a Brooklyn hídra, a távolban ívélő Manhattan hídra, a folyó túlpartján pedig Brooklynra. A South Street Seaport-on dokkoló hajókat és szkúnereket ingyenesen megnézhetjük, megpihenhetünk a kikötő parkjában. (A South Street Seaport története)

Times Square: egyszer látni kell napközben és egyszer az esti fényáradatban. (Hogyan működik a Times Square?)

Union Square: New York City “hippi” parkja, tüntetések gyülekezőhelye, New York City legjobb piacának otthona. (A piacról ITT olvashattok.)

Washington Square Park és Diadalív: barátságos park, barátságos emberekkel, feledhetetlen hangulattal. Legyen a West Village-beli séta része. (A Washington Square Park titkairól)

West Village: csendes, barátságos utcák, remek éttermek, New York másik arca. Semmiképp se hagyjuk ki. (A West Village legérdekesebb helyszínei)

World Trade Center 9/11 emlékhely: Az emlékpark a vízesésekkel és az emléktáblákkal 2014 óta ingyenesen megtekinthető, kihagyhatatlan. (9/11 történetek a blogon: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT)

Tags: , , , , ,

Június első 13 napját tölthettünk el a csodálatos New York Cityben, a nászutunk alkalmából.

Fantasztikus és sokkoló élmény volt, a lehető legjobb értelemben. Megosztom az emlékeim, tapasztalataim, hátha valakinek hasznos lehet.

Körülbelül egy évvel az utazás előtt vettük meg a repülőjegyeket, ami nagyon hasznosnak bizonyult, mert így relatívan jó áron (kb. 900 dollár) jutottunk hozzá a két retúr jegyhez.

Mi a düsseldorfi átszállásos jegyet választottuk. Mindenkinek ajánlom, ha sikerül 2-3 órás várakozással foglalni. Egyszer ki lehet bírni és a mi esetünkben 500 dollár volt a különbözet.

Ezután következett a szállás kiválasztása. (Szálláskeresés New Yorkban) Nekünk Manhattanban volt a szállásunk, a Broadway és az 54. utca sarkán. A szobánk a 64. emeleten volt, ami már magában külön élmény. Első éjszaka aludni se tudtam, csak néztem a várost.

 

Amikor megvolt a szállás, el kezdtem bújni az útikönyveket, blogokat. Én elég pontos útitervet készítettem, miután elolvastam Tinkmara bejegyzéseit és Travellina: Világutazók kézikönyvét.

Minden egyes napra jutott egy városrész (Central Park, Upper West Side, Lower Manhattan, Brooklyn, stb.). A szabadságunk megmaradt, a napokat felcserélhettük. A napokhoz kigyűjtöttem a látnivalókat, üzleteket, érdekes helyeket, vendéglátó egységeket.

Nagyon sok idő volt elkészíteni a tervet ilyen formában, de nagyon hasznosnak és időhatékonynak bizonyult, mert tényleg mindent láttunk, ami minket érdekelt. Számunkra a város megismerése és megélése volt a cél.

Természetesen a kötelező látnivalókat is megejtettük, de óriási élmény volt egy tetőteraszon iszogatni szombat este, a Central Parkban vasárnap délután piknikezni, üldögélni az egyik parkban és az embereket nézni.

Az érkezésünk napján a repülőtérről (a JFK-n landoltunk) a taxiállomáshoz vezetett az utunk. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?) Itt nem kell taxit inteni, hanem egy koordinátor odairányít a soron következő első szabad taxihoz. (Taxis tippek és trükkök New Yorkban)

A szálláson már nem volt ebből gond, de az utazás előtt 1 hónappal derült ki, hogy a szálloda kötelezően kér hitelkártyát. Ennek érdemes utánanézni a foglalás előtt, mert nekünk nagyon gyorsan kellett intézni, mert nem volt hitelkártyánk.

Az érkezés délutánján már 3-ra már kicsomagoltunk és úgy fel voltunk pörögve, hogy egyből elsétáltunk a városi könyvtárig és vissza. Azért sem feküdtünk le, mert kaptunk egy tippet, hogy az időeltolódást úgy lehet a legkönnyebben kiheverni, ha felveszed az adott nap ritmusát. Nekünk nagyon bevált, mindenkinek ajánlom.

 

Másnap kezdődött a kaland. Az 5. és 6. sugárúttal kezdtük városnéző túránkat. Minden híres üzletet megnéztünk. Amelyiket a pénztárcánk engedte, oda be is mentünk.

Én a könyvtárba már nagyon vártam, hogy bemehessünk, mert a kis úti jegyzetembe bele volt szőve az összes fontos Szex és New York helyszín. Ha valaki szerette ezt a sorozatot, érdemes kiböngészgetni a helyszíneket, mert kb. 50-60 dollártól indul egy ilyen vezetett túra.

A könyvtárban nem kellett sokat várni és ingyenes is, csak egy ellenőrzésen kell átesni és már lehet is nézelődni. Csodálatos minden pontja, főleg a Rózsaterem. Itt ki van téve, hogy tilos fotózni. Ezt figyelembe véve, lehalkítottam a telefonom és úgy fotóztam, így nem szóltak.

Aznap mentünk fel a Rockefeller Centerben található Top of The Rock kilátóba. Aznap kora délután vettük meg a jegyet. Mi este szerettük volna látni a várost, így az este 9 óra 30 perces időpontot választottuk. Egy olyan egyszerű érv alapján választottuk ki ezt a kilátót, hogy mi látni szerettük volna az Empire State Building-et, nem pedig felmenni rá. Szerintem jól döntöttünk, mert semmilyen hiányérzet nincs bennünk, mert csodálatos volt a felhőkarcolóval szinte szemben állni. Aznap egészen a Vasalóházig lesétáltunk, ami otthonról, az útitervet írva, nem tűnt nagy távnak. Az volt! Aznap 20 km-t gyalogoltunk.

 

Harmadik nap jött a Central Park. A szállásunktól kb. 3 perc sétára volt. Azt hittük, pihenős nap lesz. Ennek dacára, itt is nagyon sokat mentünk. Megnéztük a Bethesda Terace-t teljes pompájában, a Ladies’ Pavilion-t, a San Remo házat és utolsónak a Metropolitan Musem Of Art maradt. Mi nem vagyunk annyira múzeumosok. Esős nap mentünk volna egy-egy múzeumba, de nem volt olyan rossz idő egyik nap se, úgyhogy csak kívülről néztük meg.

A negyedik napon a Lexington és Madison Avenue következett. Ezen a napon néztük meg a Grand Central Station-tt, a Chysler Building-et, a Quensboro hídat, amin nem átmentünk, hanem átlibegőztünk. Nagyon szuper élmény volt, mindenképp érdemes kipróbálni. Metrókártyával lehet megvenni a 2.75 dolláros jegyet. (Ingyenes programok New Yorkban)

Az ötödik napon beiktattunk egy múzeumot, a Természettudományi Múzeumot (The American Museum of Natural History). A legnagyobb extra tartalommal rendelkező jegyet vettük meg, melyben 4 plusz látnivaló volt. Ez picit csalódás volt, mert a négyből kettő filmvetítés volt (sima 3D). A másik kettő érdekesebbre sikerült. Az ősrobbanás szimulátorba, amit nagyon írtak, hogy jó, csak nagyon jó angollal üljetek be, mert különben nem lehet élvezni. Az időszakos múmia kiállítás viszont nagyon szuper volt. Maga a múzeum hatalmas. Manhattanban egyszer se tévedtünk el, itt ötször is sikerült. Érdemes ezt az applikációt letölteni, mert megmutatja, hogy hol vagy és elvezet oda, ahova szeretnél menni (és még így is eltévedünk). Hasznos infók is vannak benne (mosdó, étterem, extra előadások helye, kezdete, stb).

Hatodik nap következett a Meatpacking District, Little Italy és Chinatown. Nagyon ajánlom, hogy szuvenírt csak itt vegyetek! Ugyanaz a szuvenír negyedáron van itt, mint a turista-vonzotta helyeken. Little Italy-ban lehet finom, európai színvonalú kávét inni, ami nekem már nagyon hiányzott. Hangulat terén: abszolút Chinatown. A Centre Street 157-nél van egy gyönyörű autentikus kínai ház. Érdemes megnézni. Hihetetlen volt, hogy ez is New Yorkban van.

Ezen a napon metróztunk először, ami számunkra nagyon kaotikus és teljesen megfejthetetlen, de tény, hogy szükség van rá, mert tényleg óriási távolságok vannak a metropolisban. Itt jegyezném meg, hogy a maps.me offline térkép applikáció nagyon-nagyon hasznos volt, mert bármelyik város offline térképét le lehet tölteni és GPS-ként is funkciónál. Nagyon szerettük, hatalmas biztonságérzetet adott. Nekünk még a NYC subway alkalmazás volt még letöltve és azt is nagyon hasznosnak találtuk, szintén offline. (A New York-i metró szerkezetéről, a vonalakról, az állomások felépítésérőlPraktikus tanácsokra, jegyváltás, metróillem)

Hetedik napon láthattuk a szomorú, de egyben felfoghatatlan méretekkel rendelkező Grand Zero-t és környékét. Ahogy sétáltunk a Ground Zero-hoz, mintha a városnak ez a része egyre csendesebb és csendesebb lenne, lépésről-lépésre. Az emberek egy részről érzik, hogy ez a hely sajnos egy tömegsír, de más részről, sokan úgy szelfizgettek, mintha a Szabadság-szobornál állnának, ami elég ízléstelen, szerintem. A 9/11 múzeumot is megnéztük, ami elképesztő volt. Személyes tárgyak, fotók az emberek arcáról, amikor meglátják, ahogy a tornyokba belemennek az utasszállítók, iratok, ruhák. Nagyon szomorú volt ezeket látni, de sajnos ez már ugyanúgy New York része, mint a többi látnivaló. Ha tehetitek, szakítsatok rá időt.

A WTC után a Wall Street következett. Először a támadó bikát kerestük meg, ami nem volt egyszerű. Mi elmentünk mellette, annyian álltak körülötte. A bikáról teljes pompájában nem is tudtunk sajnos képet csinálni. Talán hajnalban lehetnek kevesebben.

Lower Manhattan után a Staten Island ingyenes kompal mentünk megnézni a Szabadság-szobrot, mert Manhattan legalsó csücskéből is alig látni. Nekünk tökéletesen elég volt a szoborból, amit a komp adott. Ha valaki nem érzi kötelezően szügségèt, hogy felmenjen a szobor belsejébe, annak szerintem nem lesz csalódás a Staten Island kompról látható Szabadság-szobor.

Nyolcadik napon Brooklyn-ba mentünk. Fantasztikus volt ezt a családiasabb New Yorkot is megnézni. Brooklyn-t nagyon szépnek, hangulatosnak és családbarátnak éreztük. A Brooklyn hídon csak körül-belül a negyedéig mentünk át. Ettünk fagylatot a híres a Brooklyn Icecream Factory-ban, ahol egy gombóc egy európai két adagosnak felel meg. Amerikában minden adag hatalmas. A fagylalt, az étel, az ital. Mi mindig, ha BBQ-t ettünk, vegyestál-szerűséget kértünk, mert az bőven elég 2 felnőttnek, még sok is kicsit. Minden sokkal édesebb. Itt a cukormentes Redbull-nak van olyan íze, mint otthon a cukrosnak.

Kilencedik napon azokat a helyeket néztük meg, amikre már nem volt energiánk az adott napon. Ezen a napon voltunk a Macy’s-ban. Szinte kötelezően ajánlom. Felfoghatatlan, hogy mekkora! Egy nap sem lenne elég mind a 10 szint bejárására. A Washington Square Park is lemaradt és jól tettük, hogy megnéztük, mert nagyon bájos park.

A tizedik napon bejártuk teljes egészében a Times Square-t és környékét. Ez a nap vásárlással telt. Az Abercombie & Fitch-t ajánlom. Nagyon szuper dolgokat kapni és a DSW Outletet is. Nagyon szép cipőket lehet venni nagyon nagyon jó áron. Érdemes bemenni. Aznap este voltunk bulizni, két tetőteraszon is. Az egyik a The Press Lounge. Nagyon színvonalas hely, a kilátás azonban nem olyan lenyűgöző, mint a másik helyen. Az ilyen helyeken, ahogy megnéztem a többit is, van dress code. Nem szigorú, de úgymond az alkalomhoz illő öltözékben érdemes megjelenni. Szakadt nadrág, edzőcipő, trikó, ilyesmi nem megengedett. A másik éjszakai helyen elkérték tőlünk az útlevelünket. Érdemes az utazás előtt lefénymásolni, elzárni és magatoknál tartani az eredetit. A másik helyszín, ami a szívemhez sokkal közelebb állt, az a 230 Fifth Avenue. Itt az Empire State Building-gel voltunk szemben, mely életre szóló élmény volt. Szombat este, egy ilyen tetőteraszon szórakozni, feledhetetlen. Az ilyen helyeken az italok árán is meglátszik, hogy benne van a kilátás is. Kb. 35-40 dollár volt 2 ital, de megérte!

 

Tizenegyedik nap pihenősebben telt a többihez képest. Kora délután elmentünk a Columus Circle-nél található Whole Foods Market-ba és bevásároltunk a piknikhez. Ebben a boltban tényleg mindent lehet kapni, amit az ember egy jó piknikhez szeretne. Szeletelt dinnye, saláta, szendvics, salsa szósz, hozzá tortilla chips, meleg étel, hideg étel, leves, desszert. A vásárlás után a Central Parkban kerestünk egy kellemes részt és piknikeztünk egyet a fűben. Egész délután csak feküdtünk, néztük az embereket, finomakat ettünk. Ezekért a pillanatokért érdemes New Yorkra több időt szánni, mert ezek a pillanatok azok, amikor nem turista az ember, hanem elhiheti, akár csak egy délutánra is, hogy itt él.

Tizenkettedik napon ellátogattunk Coney Island-re. Ezen a napon megmutatta NYC, hogy milyen is egy igazi 34 fokos nyári nap a városban. Embert próbáló. Ha valakinek nincs valami nagyon nyomós indoka arra, hogy miért akar nyáron menni, az ne menjen! Elképesztő, ahogy bent reked a levegő a felhőkarcolók között. (Mikor utazzunk New York Citybe?New York City éghajlata)

Coney Island nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de lehet, csak azért, mert már előtte annyi fantasztikus helyet, épületet láttunk.

Az utolsó napon elköszöntünk ettől a csodálatos várostól. Elmentünk még egyszer az Empire State Buildinghez, picit a Central Parkba.

Csodálatos volt ez a tizenhárom nap. Én lehet, elfogult vagyok, de nem tudok rosszat írni.

Tény, hogy New York nem olcsó, nem a legtisztább, zajos, de engem ezek egy pillanatra sem zavartak vagy rontották el az élményt, mert annyit adott ez a város.

kids

Azóta is dolgozom, dolgozzunk fel a párommal, hogy mi tényleg itt voltunk.

Nagyon sok bejegyzésed hasznukra vált, innen is köszönjük.

Képek és szöveg: Payritsné Nagy Alexandra

Tags: , , , , , ,

A cím igaz is, meg nem is. Kétszeresen is. Az újonnan átadott Kosciuszko híd felcseréli a régi, 1939-ben épült, szintén a lengyel származású amerikai tábornok Tadeusz Kosciuszko nevét viselő hidat, melyet a nyár folyamán robbantanak fel.

A kedden késő este ünnepélyes keretek között átadott híd csak egyike a tervezett két hídnak. A kiöregedett Kosciuszko hidat 2020-ra nem egy, hanem két új, párhuzamos híd váltja fel.

A Kosciuszko híd Brooklyn felkapott északi részét és Queens déli részét köti össze. Része a 278-as autópályának, melyet a helybéliek Brooklyn-Queens Expressway-nek vagy egyszerűen csak BQE-nek neveznek. A híd a Newtown Creek felett ível át, mely az East River mellékfolyója.

A régi híd három-három sávos volt. Az új híd jelenleg szintén három-három sávos, azonban a második híd átadása után megosztják a teendőket. Az egyik csak a keletre tartó forgalomért lesz felelős, a másik csak a nyugati irányú forgalmat bonyolítja. A második hídon gyalogos és kerékpáros sáv is lesz.

Egy új híd átadása mindig nagy esemény egy város életében, azonban a New Kosciuszko Bridge átadását az átlagosnál is nagyobb várakozás előzte meg, több okból is.

New Yorkban 53 éve nem épült új híd. A régi Kosciuszko híd évtizedek óta képtelen volt ellátni a megnövekedett igényeket. Az átadási ceremóniára, stílusosan, Roosevelt elnök 1932-es Packard-jával érkező Cuomo kormányzó a következőket mondta a beszédében:

“Az öreg Kosciuszko 78 éves. Tízezer autóra tervezték, az utóbbi években száznyolcvanezer autót szolgált ki, valljuk be, nem túl sikeresen. 30-40 éves problémáról beszélünk. A Kosciuszko hídon soha nem fogtam ki jó időpontot. Ha összeadnám az eddig rajta eltöltött időt, szerintem meglenne az egy év is.

 

Emlékszem, még gyerek voltam, amikor apámmal gyakran haladtunk át a hídon. A legtöbbször már az első métereknél beállt a forgalom. Az öregem csak ütötte a kormányt és kiabált: “Nem jutottunk túl a Halál Völgyén!”

Az új kábelhíd technológiájában  is újdonságnak számít New York Cityben. A kecses hidat 56, a pilonokból kifelé ágazó kábel tartja fenn, 27 méter magasan. A New Kosciuszko Bridge 10 méterrel alacsonyabb, mint az eredeti híd, mely ugyan meggyorsítja az áthaladást, viszont a felhajtók meglepően meredekek ezáltal. A remények szerint az új híd 65%-kal csökkenti a késések és forgalmi dugók arányát.

A megnyitó ceremónián bemutatkozott a híd LED fényshow-ja is, mely a ködös estén sejtelmesen szép látványt nyújtott. A Kosciuszko híd zenés fénykompozíciója a “New York Harbor of Lights” címet kapta, és többek között a “New York State of Mind”, a “New York Groove”, az “Empire State of Mind” és a “New York, New York.” szerepelnek a repertoárján.

 

A híd színei koordinálnak az Empire State Building színeivel és a híd része a The City That Never Sleeps fényjáték projektnek, melyről ITT olvashatok többet.

Forrás és képek: Gothamist

Tags: , , , , , , ,

Mint arról már többször beszámoltunk, a helybélieknek és turisták legnagyobb örömére, idén új, New York City öt kerületét átfogó kompjárat rendszer indul útjára, CityWide Ferry néven. A legjobb hír pedig az, hogy ezek az utak egy metrójegy árába kerülnek majd.

A kompközlekedés a kezdetektől fogva hozzátartozott New York City hétköznapjaihoz, hisz a 19. század legnagyobb részében ez volt az egyetlen, mely összekötötte Manhattant a többi kerülettel. Napjainkban hidak, alagutak, metró- és vasútvonalak kötik össze Manhattan szigetét a környező szigetekkel és a szárazfölddel. Azonban ezek a közlekedési módok, természetükből fakadóan, ki vannak téve a leállás veszélyének.

A hétköznapi gyakorlatban, amilyen egy vasútállomás leállása, a közlekedési vállalat gyakran veszi igénybe a kompok segítségét.

Azonban az elmúlt 20 évben 4 olyan nagy horderejű esemény is történt New York Cityben, amikor a kompok és hajók kapitányai életeket mentettek, bizonyították bátorságukat, rátermettségüket és elkötelezettségüket a város és lakói iránt.

2001. szeptember 11.9/11. Röviddel a World Trade Center-t ért támadás után a New York-i Közlekedési Vállalat (MTA) leállította a metróközlekedést. A PATH, a Manhattant New Yorkkal, illetve a LIRR, a Manhattant Long Island-del összekötő vasút szintén leállt. A Lower Manhattanban ragadt több ezer ember mind a partra menekült, tudván, hogy nincs más menekülési útvonal. A parti őrség néhány óra leforgása alatt aktiválta valamennyi kompját, hajóját és a mentési munkálatokba beszálltak a magánkézben levő halászhajók is. A kompok és hajók szeptember 11-én, 9 óra leforgása alatt fél millió New York-it mentettek ki a szigetről és biztosították számukra a hazajutást.

2003. augusztus 15.A nagy áramkimaradás. Délután 4 órakor megállt az élet New Yorkban és szinte az egész keleti parton. New York Cityben leállt a metróforgalom, több ezren rekedtek állomások között, akiket a sötét alagutakon át kellet kimenteni. Leállt a vasútközlekedés, a repülőforgalom. Az ingázók gyalog vágtak neki a hosszú gyalogútnak hazafelé, a hidakon át, a 33 fokos, fülledt melegben. A kompok a szeptember 11-i mentéshez hasonlóan több százezer ingázót vittek New Jerseybe, Long Island-re és a környező kerületekbe.

2009. január 15.Csoda a Hudson folyón. A US Airways 1549-as számú járata,  3 perccel a LaGuardia Airport-ról történt felszállás után madárrajjal ütközött. A baleset következtében mindkét hajtóműve leállt és kényszerleszállást hajtott végre a Hudson folyón. A repülőt perceken belül körbevették a komphajók és valamennyi utast, valamint a teljes személyzetet, veszteség nélkül kimentették a jeges folyóból, mellyel beírták magukat a repüléstörténelembe a legsikeresebb hajós mentés címmel.

2012. október 29.Sandy szupervihar. A Sandy hurrikán okozta pusztítás nagyságát senki sem sejtette igazán. Lower Manhattan hetekre lebénult. A metróközlekedés hiányában a New York-iak ismét a kompokhoz fordultak segítségért. Új útvonalakat és kikötőket hoztak létre, gyakorlatilag néhány nap leforgása alatt. A 2011-ben útjára bocsátott East River Ferry a hurrikán utáni napokban bizonyította, hogy milyen nagy szükség is van rá. A Rockaways lakóit a Seastreak nevű komp szállította 7 hónapon keresztül, amíg az A jelű metró alagútjában tartottak a javítási munkálatok.

A felsorolt szükségállapot szituációk is bizonyítják, hogy New York Citynek szüksége van egy jól kiépített, erős komprendszerre, amely akár az egész sziget közlekedését is a hátára tudja venni, ha szükség van rá.

Képek: Google

Tags: , , , , , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »