New York titkai

You are currently browsing the archive for the New York titkai category.

Miért Gotham?

June 15, 2022 in Amerikanizmusok, New York titkai | Permalink

New York City a becenevek városa: Nagy Alma (Big Apple), A Város, Ami Sosem Alszik (The City That Never Sleeps), A Város, Ami Olyan Szép, Hogy Kétszer Is Elnevezték (The City So Nice They Named It Twice), Az Olvasztótégely (The Melting Pot), A Világ Fővárosa (The Capital of the World), A Város (The City). Birodalmi Város (The Empire City), New Amsterdam

És az örökzöld: Gotham City
Amikor Gotham City-t említjük, szinte mindenkinek Batman és a DC Comics univerzuma jut eszébe. Gotham City először 1940-ben jelent meg először a Batman képregény 4. számában. Gotham atmoszféráját és megjelenését New York City inspirálta. “Gotham olyan, mint Manhattan a 14. utca alatt, éjjel 3 órakor, egy hideg novemberi napon, míg Superman Metropolis-a Manhattan a 14. és a 110. utca között, egy napos, vidám júliusi délután.” – jellemezte a Batman szerkesztője a kétfajta Manhattant.
New York City büszke a Gotham névre. Úton-útfélen találkozunk vele. Megszállhatunk a Gotham Hotelben, vacsorázhatunk a Michelin csillagos Gotham Bar & Grill étteremben, a Gotham Comedy Club-ban jókat nevethetünk, a Gotham Hall-ban esküvők köttetnek, a Gotham News-ban pedig megvehetjük a kedvenc napilapunkat.

A Gotham becenév azonban jóval megelőzte a Batman képregényt. Legelőször 1807. november 11-én, Washington Irving, Az Álmosvölgy legendájának szerzője, szatirikus folyóiratában, a Salmagundi-ban kritizálta New York City lakóit, kultúráját, politikai nézeteit és Gotham City-nek nevezte a várost. A kifejezést ő is “lopta”, mégpedig egy középkori angol monda gyűjteményből, melynek egyik története Gottam Város “Bölcs” Lakóiról szól. Gottam jelentése, Goat’s Town, a Kecskék Városa. Gottam kecsketartó lakói együgyűek és semminek sincs értelme, amit tesznek: vízbe akarják fojtani az angolnát, zöldre festik a piros almákat és nyulakra bízzák a házbér befizetését.

Egyértelmű, hogy Washington Irving-nek nem volt jó benyomása a New York-iakról, azonban a becenév megmaradt és a Batman óta a város egyik legkedveltebb beceneve.

Tags: , , , , , ,

New York City legkisebb temetője – A Drága Gyermek Síremléke

April 24, 2022 in Látnivalók, Manhattan, New York titkai, Riverside Park, Uptown | Permalink

Az amerikai polgárháború után a birtokok és farmok újra életre keltek Manhattan északi részén. A Hudson folyó mentén, a Strawberry Hill-en (ma a Riverside Park része), a 124. utcában állt a Monte Alta ház, George Pollock otthona. Az ír születésű George, a Yates & Pollock vászoncég társtulajdonosa volt. 1787-ben feleségül vette üzlettársa húgát, Catherine Yates-t. Öt évvel később megszületett az első kisfiúk, St. Clair(e) Pollock, az édesapa szemefénye. A család hamarosan még egy fiúval és egy kislánnyal gyarapodott. A boldogságot azonban hamarosan tragédia árnyalta be.

Egy forró júliusi délután, az akkor ötéves St. Clair-t szem elől tévesztette a dadája. A gyermek elkóborolt, túl közel ment a part széléhez és a mélységben a sziklákra zuhant. Akkoriban Manhattan még jóval vadregényesebb volt. Élettelen testét este mosta partra a Hudson folyó.

A megtört család úgy döntött, hogy a gyermeket nem a templomtemetőben helyezik örök nyugalomra, hanem a család birtokán, nem messze a baleset helyszínétől. Az apa elkerített egy kis részt és itt állíttatta fel St. Clair síremlékét ezzel a felirattal: “Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltűnik, mint az árnyék és nem állandó.” (Jób könyve, 14:1-2)
George azt tervezte, hogy egyszer majd itt lesz a család kriptája, azonban a sors másképp hozta. Gyermeke halála után, az apa anyagi helyzete is súlyos hanyatlásnak indult. El kellett adnia a Strawberry Hill-en található otthonukat. A házat, a birtokkal együtt, szomszédja, a Verplancks család vásárolta meg. George levélben fordult Mrs Verplancks-hez.

“Birtokának szélén, a kerítéshez közel talál egy elkerített területet, márvány emlékművel. Egy drága gyermek nyugszik ott. Különleges kéréssel fordulok önhöz. Tudom, hogy a föld az ön birtokának része, de arra kérem, hagyja a síremléket mindig elkerítve és kezelje szent helyként.”

Mrs. Verplanck eleget tett a kérésnek, s mikor a birtokot 1807-ben eladta, az új tulajdonos is tiszteletben tartotta George Pollock kérését. Michael Hogan, aki az írországi County Clare-ből származott, gyönyörű, új villát épített a birtokon és szülővárosáról, Claremont-nak nevezte el. 1821-ben Claremont fogadóvá alakult, melyet a manhattaniak gyakran csak Monument Inn-nek, Síremlék Háznak neveztek, a birtokon található rejtélyes gyermeksírra utalva.

Az elkövetkező évtizedekben a világ nagyot változott a kisfiú sírja körül. New York City egyre csak növekedett és terjeszkedett észak felé. 1873-ban a város megvásárolta a birtokot, az új, Riverside Park létesítmény számára. A városfejlesztési hatóság elfogadta az eladási szerződés kitételét, miszerint a síremléket óvniuk és gondozniuk kell örökre. A síremlék köré vaskerítést emeltek és 1897-ben, alig 100 méterre egy magasztos, gránit mauzóleum épült, Ulysses S. Grant, az Államok 18. elnökének tiszteletére.

St. Clair síremlékét eddig kétszer újították fel, legutoljára 1967-ben. Az Amiable Child Monument az egyetlen egyszemélyes magánsír, New York City tulajdonban álló területen. Az emlékművet évente sok-sok turista látogatja és a környék lakói, a kisfiú halálának évfordulóján, július 15-én, virágokat helyeznek el a sírnál.

📍: Riverside Drive, W124th Street

Tags: , , , , , , , ,

Az 1888-as New York-i Nagy Fehér Hurrikán

March 20, 2022 in 1888 Nagy Fehér Hurrikán, New York titkai, Történelem | Permalink

New York City-ben nem ritka a márciusi hóesés, azonban arra senki nem volt felkészülve, ami 1888. március 12-e és 14-e között történt.

A legendás Great White Hurricane of 1888, az 1888-as Nagy Fehér Hurrikán, Amerika történelmének mai napig legnagyobb, leghalálosabb és meteorológiai szempontból legszokatlanabb hóvihara megbénította a keleti-partot Maryland-től Maine-ig, legalább 400 ember halálát okozva.


Március 11-én vasárnap, a kellemesen meleg (+10 °C), kora tavaszi időben a New York-iak nagy része a parkokban sétált. Másnapra borús, esős időt jósoltak, délutánra felszakadozó felhőzettel. A természet azonban drámaian közbeszólt. Egy hatalmas, Kanada felől érkező sarkvidéki légtömeg összeütközött egy délről felkúszó, nedves fronttal. A két front drasztikus hőmérséklet különbsége hurrikán erősségű szelet eredményezett. A hőmérséklet néhány óra leforgása alatt −10 °C fok alá esett, az esőt sűrű hóesés váltotta fel.

Hétfő reggel a New York-iak még nem sejtették, hogy néhány óra leforgása alatt az egész város a hó fogságába kerül. Több ezer ingázó indult munkába, de a legtöbben félútig sem jutottak. A látótávolság nullára csökkent. A farkasordító hideg, a 120 km/h-s, hurrikán erejű széllel kombinálva életveszélyes körülményeket teremtett. A távirat- és telefonoszlopok gyufaszálként törtek ketté a szélben, teljesen megszűnt a kommunikáció. Elfagytak a víz és gázvezetékek. A vihar letépte az utcatáblákat, az üzletek cégtábláit, hirdetéseit, ablakokat tört be. A tomboló szélben szemetes kukák, kőkeménnyé fagyott lótrágyahegyek repkedtek.

A New York-i magasvasút sinei elfagytak és 15 ezren ragadtak a szerelvényeken. Mindenki menedéket keresett. A hotelek és bárok megteltek. A szállodában átvészelők egyike Mark Twain volt.
New York lakói otthonaikban is fagyoskodtak, mivel a szénszállítás is leállt, de friss élelmiszer sem volt kapható. Sokan, akik megpróbáltak gyalog hazajutni, a hóban lelték a halálukat. A legtöbben megfagytak, de volt olyan is, aki “belefulladt” a hóba.

A hóvihar 36 órán át, szünet nélkül tombolt. Mire 14-én lecsendesült, New York City legtöbb részét egy méteres hó borította, de több helyről jelentettek másfél méteres havat. A szélfúvás 15 méteres hótorlaszokat épített, mely felért a házak második emeletéig. A hóeltakarításban, mely majdnem egy hétig tartott, 17 ezer munkás vett részt és 18 millió m3 havat mozgattak meg. A tömegközlekedés hetekig nem állt teljesen helyre. A Wall Street három napig zárva tartott. New York City-ben 200 halálos áldozatot azonosítottak. Az emberi veszteség mellett rengeteg ló, haszonállat és madár is elpusztult.

A hóvihar legismertebb áldozata Roscoe Conkling jogász-szenátor volt, aki éppen a Wall Street-en tartózkodott. Március 11-én késő estig dolgozott, majd a viharban kocsit akart bérelni, de sokallotta az 50 dollárt az 5 kilométeres útért. A kollégái kérlelték, hogy keressen szállást a közelben, de Conkling makacs volt. El akart jutni abba a szállodába, ahol szobát bérelt. A szenátor jó fizikumáról volt nevezetes, ami különlegesnek számított a státuszában. Jó fizikai erőnléte ellenére a Union Square közelében eltévedt. Itt már a melléig ért a hó. Több órás küzdelem után végül eljutott a Flatiron Building közelében található hotelig, ahol a lépcsőkön összeesett a kimerültségtől. Tüdőgyulladást kapott és három hét múlva belehalt a komplikációkba. Roscoe Conkling szobra a Madison Square Parkban található, a Flatiron Building szomszédságában.

A Nagy Fehér Hurrikán azok közé az események közé tartozik, az 1835-ös Nagy Tűzvészhez, 9/11-hez és a Sandy hurrikánhoz hasonlóan, amely gyökeresen megváltoztatta New York City-t. A távíró- és telefonkábeleket, a gáz és vízvezetékekkel együtt a föld alá vezették. A város vezetése döntött a magasvasutak fokozatos megszüntetéséről is. 10 évvel később elkezdődött a New York-i metró építése.

Tags: , , , , , , ,

Az 1835-ös Nagy New York-i Tűzvész

December 31, 2021 in 1835 Nagy New York-i Tűzvész, Építészet, Financial District, Látnivalók, Manhattan, New York titkai, Történelem | Permalink

1835. december 16-án éjjel a hőmérséklet gyorsan süllyedt és éles, fagyos szél fújt az East River felől. Este 9 órakor az éjjeliőr dideregve járta a köreit Alsó-Manhattan utcáin. Hirtelen füst szag csapta meg az orrát. Az Exchange és Pearl Street sarkán meglátta a füstszag eredetét. Az egyik raktárépület lángokban állt. Megkongatta a tűzharangokat. Néhány perccel később megérkeztek a város tanácsosai és az első tűzoltó egységek.

Húsz perc múlva, a brutális szélnek köszönhetően, már 50 épület állt lángokban és 10 órára 40 épület a porig égett. Az erős, fagyos szél nemcsak a tüzet szította, de megakadályozta a tűzoltók munkáját is. A hőmérséklet -10 fok alá esett és a tűzcsapok befagytak, a szél pedig visszafújta a fagyos vizet a tűzoltók arcába. A tűzoltóparancsnok több egységet leküldött az East River-hez, hogy onnan hozzanak vizet, azonban a folyót vastag jégpáncél borította. A tűzoltók lékeket vágtak a jégen, azonban mindhiába. A víz perceken belül belefagyott a tömlőkbe.

A folyó túloldalán, a Brooklyn-iak a partra csődültek és tehetetlen döbbenettel nézték, amint Manhattan lángokban áll.

Tombolt a tűz. A lángok vörösre festették a téli égboltot. A kísérteties fényt még Philadelphia-ban is látni lehetett. Az ottani tűzoltókat is mozgósították, mivel úgy tűnt, hogy a szomszédos falvak és erdők égnek. Az East River kikötőjében felrobbantak a terpentines hordók és a folyóba ömlött az olaj. Míg a víz felszínén úszó olajfolt el nem égett, úgy tűnt, hogy az egész New York Kikötő lángokban áll.

A kereskedők próbálták menteni az áruikat. A raktárokból az utcára dobálták az árucikkekkel teli zsákokat. Az élelmiszer raktárok készletei mellett finom selymek, csipke, üvegáruk, kávé, tea, szeszes ital és hangszerek tömege semmisült meg. A lángok elérték a lapkiadók épületegyüttesét is. A hat New York-i napilap irodájából csak kettő élte túl a tűzvészt. A tűz áldozatává vált Amerika egyik legszebb épülete, a Merchants’ Exchange (Kereskedelmi Tőzsde) épülete, New York kereskedelmi lelke is, melyet csupán néhány éve adtak át.

Önkéntesek jöttek a város minden pontjáról. A várost eközben robbanások rázták meg. A rendőrkapitány utasítására az őrszemek láncot alkottak. hogy őrizzék az árucikkeket a fosztogatóktól.

A dühöngő szél a zsarátnokokat egészen Brooklyn-ig fújta, ahol néhány háztető szintén lángra kapott. Hajnali fél 1-re az egész pénzügyi és kereskedelmi központ lángokban állt. Ezen a ponton úgy tűnt, hogy az egész város a tűz martalékává válik. A város polgármestere és a tanácsosok hosszas vita és hezitáció után úgy döntöttek, hogy az egyetlen megoldás, ha felrobbantanak épületeket és a romokkal állják el a tűz útját.

Lőport a Brooklyn-i Haditengerészeti Dokkból szereztek és uszállyal juttatták a Brooklyn-i Red Hook-ból Manhattanbe. A Governor’s Island-ről evezős csónakban hoztak robbanószert. A lőporos hordókat pokrócokba burkolva szállították, mert attól tartottak, hogy egy repülő parázs belobbantja őket. Hajnali 2 és 3 óra között a lőszer megérkezett a Wall Street-re és eldöntötték, hogy először egy vegyeskereskedést robbantanak fel az Exchange és a Broad Street sarkán. Abban reménykedtek, hogy ezzel elvágják a tűz útját észak és nyugat felé, ahol a lakóépületek álltak. Hajnali 5 órakor James Hamilton, Alexander Hamilton fia gyújtotta meg az első kanócot. Sajnos az első robbantás nem volt sikeres, így több más épületet is fel kellett áldozni, míg végül sikerült a tűz útját elvágni.

December 17-én a város lakói megkezdték a eltakarítási munkálatokat. A tőzsdepiac négy napra bezárt. A fosztogatók tevékenységét az állandó őrjárat sem tudta megállítani. Vastag füstbe borult a város, pernye szállt mindenfelé. A fáradt New York-i tűzoltóknak New Jersey-ből, Westchester-ből és Philadelphia-ból érkezett tűzoltók segítettek oltani a szunnyadó tüzeket.

Az 1835-ös Nagy Tűzvészben 674 épület semmisült meg. Az egész Pénzügyi és Kereskedelmi központ, a Wall Street-től délre, a Broad Street és az East River között a tűz martalékává vált. Több ezer New York-i munkanélkülivé vált. A csodával határos módon csak két halálos áldozata volt a tragédiának. 20 millió dolláros kár keletkezett. A City 26 tűzbiztosító társasága 3 kivételével azonnal csődbe ment. A New York-i tűz az egész ország gazdaságára kiható nemzeti tragédia volt, mivel New York már ekkor az ország pénzügyi központja volt. A napilapok világszerte döbbenettel írtak az eseményről. Az 1835-ös Nagy Tűzvész az oka, hogy Lower Manhattanben alig találunk 19 század előtti épületet.

A leégett területet néhány év alatt újjáépítették. Mint mindig, New York talpra állt és tanult a tragédiából. Az utcákat szélesebbre építették, az épületeket tűzbiztossá tették, az utcákon megjelentek a gázlámpák. A Croton Folyó vízvezeték rendszerének kiépítési munkálatai felgyorsultak és hamarosan Manhattan valamennyi pontján volt vezetékes víz, mely a tűzoltók munkáját is megkönnyítette.

Tags: , , , , , , ,

A Rockefeller Center polgármestere

December 18, 2021 in Karácsony, Látnivalók, Manhattan, Midtown, New York titkai, Rockefeller Center | Permalink

A Rockefeller Center New York City szíve és ennek bizonyítéka, hogy saját polgármestere is van. A Központ lelke, immár 20 éve, Correll Jones, a Rockefeller Center Polgármestere (igen, ez szerepel a névjegykártyáján is), akit csak CJ-ként ismer a város.

CJ tősgyökeres New York-i és jelenléte egybeforrott a Rockefeller Centerrel. A karácsonyi időszakban ő a Center concierge-je. Fogadja a turisták ezreit, mesél a fáról, válaszol a látogatók kérdésire. A karácsonyfa érkezésekor ő vágja le az első ágakat és osztja szét a nézelődők között. A New York-i apartman házak doorman-jei nemcsak portások, akik a biztonságért felelősek, de a lakók bizalmasai is. Ehhez hasonlóan, CJ a turisták bizalmasa. Segít az eligazodásukban, éttermeket, üzleteket javasol, útbaigazít és természetesen a legsürgetőbb ügyekben is segít (tudja, hogy hol vannak a legtisztább nyilvános mosdók a városban). Akár egy jó party házigazdája, szinte mindenütt ott van. Pozíciójában az évtizedek során elnökökkel, kormányfőkkel és hírességekkel találkozott és a Rockefeller Center arcaként sokszor láthatjuk a televízióban is. Személyisége beleivódott a Rockefeller Center szövetébe.

Mr. Jones először a Peninsula Hotelben dolgozott, mint biztonsági őr, majd a University Club of New York alkalmazottja volt 20 évig. Az egyik klubtag, Rob Speyer, a Tishman Speyer ingatlancég elnöke ajánlotta fel neki a Rockefeller Center-béli munkát 2002-ben (a Tishman Speyer a Rockefeller Center tulajdonosa). CJ először visszautasította az ajánlatot, mert nem akart a pult mögött ülni. Amikor kiderült, hogy a vendégeket kell köszöntenie, azonnal elfogadta az állást, mert emberekkel találkozni, kommunikálni mindig is a kedvenc foglalatossága volt.

CJ Flatbush, Brooklyn-ban lakik a feleségével. Naponta két órát ingázik. 8 órakor kezdőik a munkanapja. Felölti elegáns, szürke öltönyét és kalapját, majd lesétál Concourse-ra. Beköszön az éttermekbe és üzletekbe, majd visszasétál a Plaza-ra és várja a reggeli látogatókat.
“2020 nagyon nehéz volt, különösen a karácsonyi időszakban. – meséli – Voltak napok, amikor csak én voltam itt, meg a galambok. Nagyon örülök, hogy visszatértek a turisták. Mi, New York-iak, mindig panaszkodunk a rengeteg turista miatt, de mind tudjuk, hogy a City nem teljes a látogatók nélkül.”

“Azt hiszem, enyém a világ legjobb munkája. Több mint 100 ország turistáival ismerkedhettem meg az évek során. Sokan többször is visszatérnek. Megismerem őket. Sokan megköszönik az étterem, áruház, program javaslataimat és ez nagyon jól esik. Számomra New York City a világ legjobb városa. A Rockefeller Center pedig egyedülálló hely, utánozhatatlan hangulattal.”

Tags: , , , , , ,

Hogyan éljük túl a Szilvesztert a Times Square-n?

November 28, 2021 in Látnivalók, Manhattan, Midtown, New York titkai, Szilveszter, Times Square, Ünnepek, Utazás előtt, Utazási tanácsok | Permalink

A New York-i Szilveszter a világ egyik legikonikusabb ünnepe, rengeteg turista bakancslistáján szerepel. A Broadway kivetítőinek fényáradatában több mint egymillió vidám résztvevő várja, hogy egy perccel éjfél előtt a híres gömb a One Times Square tetején leereszkedjen és éjfélkor a teret elöntse a konfettieső. A hangulat semmihez sem fogható: hullámzó, éneklő, sírva-nevető tömeg, az Auld Lang Syne és a New York, New York megunhatatlan dallamai, a tűzijáték fényei. 1907 óta minden évben sok százezren vesznek részt az eseményen. A Tv közvetítést nézve úgy gondoljuk, ez a világ legklasszabb eseménye, de vajon mi a realitás? Az az igazság, hogy a Times Square Szilveszter kemény próba és csak azoknak ajánlott, akiknek valóban dédelgetett álma eljutni erre az eseményre. Íme néhány tipp, ha bevállalod ezt a kalandot. Természetesen nem elijeszteni szeretnélek ettől az életre szóló élménytől, csak felkészíteni a nehézségekre.

A Szilveszter a Times Square-en ingyenes esemény. Az NYDP (New York-i Rendőrség) kordonokból karámokat állít fel a téren. Közbiztonsági okokból minden egyes karámban csak meghatározott számú nézőt engednek be, így az érkezési sorrend számít. A legtöbben már reggel elfoglalják a helyüket. Délután 3 óra körül lezárják a területet a 42. utcától a 49. utcáig a Hatodik és Nyolcadik Sugárút között. Az ellenőrzőpontokat általában a Hatodik és Nyolcadik Sugárúton állítják fel. Itt történik a biztonsági ellenőrzés.

Miután elfoglaltad a helyed, elkezdődhet a 10+ órás totális unalom és önuralom gyakorlás, mivel aki bent van, az csak egyszer távozhat. Ki-be vándorlás kizárva. Amennyiben el kell hagynod a helyed, búcsút mondhatsz neki.

Az önuralomra nagy szükség lesz, mivel nem lehet sehol sem pisilni. A helyedet nem tudod elhagyni és a Times Square-en nem állítanak fel mobil WC-ket. Két megoldás lehetséges: kibírod 12 órán át (add hozzá a hideget is) vagy felveszed a felnőtt pelenkát. A legtöbben az utóbbi megoldást választják, még akkor is, ha csak végső esetre.

Ami az öltözködést illeti: nagyon melegen, rétegesen öltözz. A New York-i tél kegyetlen tud lenni. Egy helyben kell állnod órákig és ha még a csontig ható szél is fúj, a hidegérzeted még erősebb lesz. Ellenőrizd az időjárás jelentést indulás előtt. A lábbelid legyen meleg, vízálló. Ugyanez vonatkozik a kabátra is. Esernyőt nem lehet bevinni. A kabátnak legyen sok zsebe. Nagy táskát, hátizsákot sem lehet bevinni.

Egyél bőségesen az indulás előtt és csomagolj falatozni valót. A Times Square-en ilyenkor nincsenek food truck-ok, a környező éttermek zsúfolásig. Vigyél innivalót is, ne száradj ki (ez hidegben is lehetséges). Az alkoholfogyasztás tilos, ha a rendőr meglátja, elveszi tőled. Így is lesznek, akik becsempésznek egy-egy üveggel.

Az ünnepség este 6 órakor kezdődik, amikor a gömböt felhúzzák az árboc tetejére, majd következnek a fellépők. A legjobb helyek a Broadway-n találhatóak a 43. és 50. utca között, illetve a Hetedik Sugárút mentén. Innen egészen az 59. utcáig lehet látni a gömböt. A hangosítást a Broadway és Hetedik Sugárút találkozásánál (Bowtie) állítják fel, a Ball Drop-ot a One Times Square kivetítőjén is jól lehet látni. Több kisebb kivetítőt is elhelyeznek.

Az eseményre metróval vagy gyalog érkezz. A taxi (Uber és társaik) – még ha sikerül is elkapni egyet – nagyon drága Szilveszterkor. Ellenőrizd a metrójáratokat is, mert előfordul, hogy módosítások lépnek életbe.

Végül még egy tanács, mely nemcsak erre az alkalomra vonatkozik. Mindig legyél tudatában a környezetednek. A Times Square bulin ritka a nagyobb atrocitás (nagy a rendőri jelenlét), de óvatosnak kell lenni. Óvd a személyes tárgyaid és a testi épséged. Sok az ittas a városban. Térj vissza a szálláshelyre, ne kóborolj a városban. A tér éjfél után hihetetlen gyorsan kiürül és a vidám sokaság helyét átveszi a takarító csapat.

Amennyiben mindezek után is részt szeretnél venni az eseményen, érezd nagyon jól magad és mindenképp vegyél szilveszteri szemüveget. Anélkül nem ér az egész. ;)

Az idei részvétel feltétele a teljes oltottság. Azoknak, akiknek hivatalos orvosi felmentése van, 72 óránál nem régebbi negatív teszt eredményt kell felmutatni a belépéskor és maszkot viselni. Az oltásra még nem jogosult, 5 évnél fiatalabbak gyerekek oltott szülő társaságában vehetnek részt az eseményen.

A Ball Drop-ot természetesen tetőbárokból és éttermekből is jól lehet látni, de ilyenkor az árak az egekben vannak. Amennyiben lehetőséged van erre a megoldásra, itt egy jól összeállított lista.

A Times Square Szilveszter titkairól itt olvashatsz. A Times Square üzemeltetőinek kaotikus napjairól pedig itt írtam.

Tags: , , , , , , , ,

Nagy Keleti Parti Áramkimaradás

August 16, 2021 in 2003-as áramszünet, New York titkai, Történelem | Permalink

A Nagy Keleti Parti Áramkimaradásra jóval többen emlékeznek, mint az 1977-es New York-i áramszünetre, talán azért is, mert az áramkimaradás órái nem zavargásokkal teltek, hanem bizonyítékként szolgáltak a City lakóinak összetartó erejére.

2003. augusztus 14-e kegyetlenül meleg, fülledt nyári nap volt. 4 óra után már mindenki számolta a munkaidő hátralevő perceit. 4 óra 10 perckor, egyik pillanatról a másikra, az egész városban megszűnt az áramszolgáltatás.

Mindenhol megszólaltak a szirénák, a munkahelyeket, szórakoztató egységeket, üzleteket kiürítették. Több ezer manhattani a 35 fokos hőségben, a forró betonon ácsorogva várta, hogy visszatérjen az áram. Perceken belül eluralkodott a pánik. Szeptember 11-e emléke még nagyon eleven volt és a New York-iak újabb terrortámadástól tartottak.

A City reakcióját ábrázoló felvételek kísértetiesen hasonlítanak a szeptember 11-i képekre. A hidak megteltek a tűző napon hazafelé gyalogló New York-iakkal, míg mások a kompokat vették igénybe. Az ingázók számára sajnos nem maradt más választás, mint a pályaudvarok körül, a földön, lépcsőkön, kapualjakban ülve várni az áram visszatértére.

Hamarosan megérkezett Bloomberg polgármester megnyugtató közleménye. Nem terrortámadás okozta az áramkimaradást, azonban nagy a baj. Az áramkimaradás a világ második és az Államok legnagyobb áramszünete volt, mely nyolc államban, 45 millió embert érintett, de Ontario-ra is kiterjedt, ahol 10 millióan maradtak áramellátás nélkül. A kimaradás közvetlen okozója egy hibás szoftver volt az Ohio-ban található Akron város áramelosztójában. A szoftver nem jelezte, hogy egy nagyfeszültségű vezeték lombokkal került kontaktusba. A szoftver hiba dominó-szerű leállást okozott 21 erőműben.

New York City-ben 413 metrószerelvényről 400 ezer utast kellett kimenteni. Több száz felvonó állt meg két emelet között. A vonat- és repülőközlekedés is leállt. A légkondicionálás hiánya miatt még elviselhetetlenebb lett a hőség. Az elektromos pumpák is leálltak, így sok helyen vízszolgáltatás sem volt. A mobilszolgáltató tornyok megbénultak, az emberek nem tudták felvenni a kapcsolatot szeretteikkel. A vonalas telefonoknál méteres sorok álltak.

Az éjszaka lassan leszállt New York City-re. A Times Square reklámóriásai sötétben maradtak, nem gyúltak fel a Broadway és a hidak fényei. Olyan sötét volt, hogy a Tejutat is jól lehetett látni. A legtöbben csak éjjel értek haza az órákig tartó gyaloglás után. Akiknek nem volt módjában gyalogolni, a parkokban, pályaudvarok lépcsőin töltötték az éjszakát (a párom a Madison Square Gardens lépcsőjén) és várták a rokonokat, ismerősöket, akik autóval indultak a “kimentésükre”.

Csupán Manhattanban 500 millió dolláros kár keletkezett. A kórházak és a tőzsde szerencsére generátorok segítségével fennakadás nélkül üzemelt. Száznál is kevesebb volt az őrizetbe vettek száma. A lakosok segítették egymást, figyeltek az idős szomszédokra, irányították a forgalmat. Sajnos a halálos áldozatok száma így is elérte a százat. A legtöbben generátorok használata közben szénmonoxid mérgezésben hunyt el.

Az áramszolgáltatás néhány helyen rövidesen visszatért, ám New York City-ben csak 30 órával később, míg több helyen egy hetet kellett várni, mire az élet visszatért a rendes kerékvágásba.
Ha esetleg személyes élményed van erről az eseményről, oszd meg velünk a kommentekben.

Képek: Getty Images, Associated Press

Tags: , , , , , , ,

Az 1977-es New York City áramszünet

July 13, 2021 in 1977-es áramszünet, New York titkai, Történelem | Permalink

Az  New York City egyik legsötétebb napja volt, több értelemben is. A 25 órás sötétség, mely 44 éve, július 13-án a Nagy Almára borult, metaforája lett a homálynak, ami már jó ideje ott lebegett a város felett. Tulajdonképpen már jóval az áramszünet előtt sötétség volt. Gazdasági hanyatlás, leépítések, évek óta tartó magas bűnözési mutatók, paranoia és pánikkeltő Son of Sam gyilkosságok borzolták a kedélyeket. Elhanyagolt alapvető városi szolgáltatások, a felszín alatt forrongó faji ellentétek, egekbe szárnyaló gázárak terhelték a City lakóknak mindennapjait.

A ’77-es áramszünet meghatározó pillanat volt a City történelmében. A New York-iak kollektív emlékezetébe nem technikai meghibásodásként, hanem a város szociális bukásaként vésődött be.

1977 júliusa, mint minden július New Yorkban, forró, gőzölgően fullasztó volt. A vihar este érkezett. A sötét felhők rengeteg elektromosságot hordoztak. Hatalmas villám csapott egy villamosvezetékbe New York City-től 57 km-re északra, a Hudson völgyében található Westchester megyében. Az első villámcsapás utáni beindult a dominó effektus, melynek végeredménye a City áramellátásáért felelős Indian Point erőmű teljes leállása volt. Az ébresztőórák este 9 óra 34 percet mutattak, amikor kialudtak a fények New York City öt kerületében.

Sötétbe borult Manhattan sziluettje. Az Empire State Building beleolvadt az éjszakai sötétségbe. Leállt a metróközlekedés, több ezren ragadtak két állomás között az alagutakban, liftekben. Megbénult a vonatközlekedés, a Grand Central pályaudvar sötét nagytermében több százan ücsörögtek a földön.

Leállt a repülőforgalom a LaGuardia és a JFK repülőtereken. Félbeszakadtak a baseball meccsek, a Times Square sötét sikátorrá vált, leállt a tőzsde, a World Trade Centerben csupán a generátorra kapcsolt fények világítottak.

A New York-iak gyalog indultak hazafelé. Önjelöltek irányították a forgalmat, az autópályákon lépésben haladt a forgalom. Csak az autók reflektorai fénylettek a vaksötétben.

A bárokban azonban nem állt meg az élet. Gyertyafény mellett szolgálták fel az italokat. A Plaza Hotel híres Pálma Udvarában is gyertyafény mellett szolgálták fel a vacsorát. A fagylaltos autók rekord forgalmat bonyolítottak.

A város egyes kerületeiben azonban elszabadult a pokol. Fosztogatók, vandálok lepték el Brooklyn és a Bronx utcáit. Mindent, ami mozdítható volt, elloptak. Törtek-zúztak, gyújtogattak. A rendőrség teljesen tehetetlen volt. A tűzoltóság több mint 1000 tűzzel birkózott.

Mire felkelt a nap, 3776 rendbontót tartóztattak le. A randalírozók 300 millió dolláros kárt okoztak. Több helyszínen hónapokig tartott a helyreállítás. A tüzek füstjét még napokig érezni lehetett a levegőben.

Meglepő módon, csupán egy halálos áldozata volt ennek a rémületes éjszakának és annak sem volt köze a rendbontáshoz. Egy 17 éves Brooklyn-i fiatalember lett gyilkosság áldozata. Az elkövetőt a mai napig nem fogták el. Minden valószínűség szerint maffia leszámolás állt a háttérben.

Másnap nagyon csendes reggelre ébredt a City. A sugárutak üresek voltak, az ingázók nélkül kihalt volt a város. Elkezdték a vandálok után maradt szeméthegyek és rom eltakarítását. Reggel 7 óra körül kezdett visszatérni az áram, először Queens-ben. Az Upper East Side és Staten Island volt az utolsó, ahol csupán este fél 11 után gyúltak fel a fények.

A város helyrejött és előre mozdult, minden téren. Mint mindig. New York City erről a szívósságról (is) híres.

Tags: , , , , , , ,

A Brooklyn Bridge titkai

August 15, 2020 in Brooklyn, Brooklyn Bridge, Építészet, Kultúra, Látnivalók, New York titkai, Történelem | Permalink

A Brooklyn Bridge azon New York-i nevezetességek közé tartozik, melyet valamennyi nap- és évszakban érdemes meglátogatni. Minden alkalommal teljesen más élményekkel és képekkel térünk haza. Érdemes a hídon mindkét irányból átkelni, hogy Brooklyn és Manhattan látványát külön-külön is élvezhessük.

A híd 1883 óta nyújt festői látványt és biztosít biztonságos átkelést az  East River felett New York-iak és turisták milliói számára.

Ismerkedjünk meg a híd 15 titkával.

1. A tél, mely hídépítésre kényszerítette a várost.

A Polar Vortex a Föld sarkainál lévő nagy kiterjedésű alacsony légnyomású örvény, amely a hideg, nagy tömegű levegőt a sarkoknál tartja. Amikor az örvény “lejjebb ereszkedik” a Keleti Parton, New Yorkot napokra, akár hetekre markában tartja a fagy. 2014, 2015 és 2016 telén hetekig kemény fagyok voltak New Yorkban, de mindez semmi volt ahhoz a télhez képest, mely 1867-ben parttól partig befagyasztotta az East River-t és a Manhattanban dolgozó Brooklyn-i lakosoknak nem volt más lehetősége, mint testi épségük kockáztatásával a jég hátán átkelni a folyón. Az East River felett átívelő híd megépítése elkerülhetetlen lett.

2. A balszerencsés Roebling-ek

A német származású John Roebling, a híd tervezője sajnos nem élvezhette monumentális alkotásának gyümölcsét.
1869. június 28-án, miközben a híd építésének helyszínénél, a Fulton Kikötőnél iránytűvel mérési munkálatokat végzett, szerencsétlen balesetet szenvedett. Lába a beérkező komp és a dokk közé szorult. Összeroncsolt lábujjait amputálták, azonban a mérnök az amputáláson kívül elutasította az orvosi segítséget. A műtéti területet “vízterápiával gyógyította”. A seb a higiénia elhanyagolása miatt elfertőződött, a mérnök állapota rohamosan hanyatlott és július 22-én szepszisben elhunyt.

Munkáját fia, Washington Roebling vette át. Ő tervezte és építette a két pneumatikus búvárharangot, melyeket a gránitból készült hídfő oszlopok lerakásához használtak az East River két oldalán. A munka a keszonokban emberpróbáló volt. 1870-ben tűz ütött ki az egyik harangban. Washington is részt vett az oltási munkálatokban, rengetegszer aláereszkedett. Hamarosan súlyos keszonbetegség tünetei jelentkeztek nála: megsüketült, részlegesen lebénult és megvakult. Akkoriban nem voltak még tisztában a keszonbetegség kialakulásával és megelőzésével. Roebling-en kívül rengeteg építőmunkás szenvedett maradandó károsodást. 27 építőmunkás elhunyt. Washington továbbra is részt vett az irányítási munkálatokban, de szüksége volt valakire, aki átveszi tőle a munka oroszlánrészét.

3. Építsd meg a világ egyik legszebb hídját mérnöki tanulmányok nélkül!

Washington Roebling felesége, Emily Warren Roebling, miután apósa elhunyt és férje ágyhoz kötött lett, átvette a híd kivitelezési munkálatait, előzetes mérnöki képzés nélkül.

Emily belevetette magát a tanulmányokba. Összekötő volt az ágyban fekvő mérnök és az építők között. Rövid idő alatt rendkívüli tudásra tett szert az anyagok szilárdsága, mechanikai feszültség elemzés és a függesztőkábelek témakörében.

Tizenhárom éven át volt a Brooklyn Bridge építési munkálatainak főmérnöke, projekt managere és egyben felügyelője. Rátermettsége, elkötelezettsége, karaktere és diplomáciai képessége ámulatba ejtett mindenkit, aki kapcsolatba került vele.

Politikusokkal, a város elöljáróval, szállítmányozókkal és versenytársakkal tárgyalt nap mint nap és hamarosan már mindenki úgy tekintett rá, mint a híd tervezőjére.

A Brooklyn Bridge 1883-ban került átadásra és Emily volt az első, aki átkocsikázott a hídon, kezében egy kakassal, a szerencse szimbólumával.

A Brooklyn Bridge átadása után Emily elvégezte a jogi egyetemet a New York University-n és a nők elleni diszkrimináció, valamint a női egyenlőségi jogok szószólója lett, 1903-ban bekövetkezett haláláig.

A Brooklyn Bridge-n emléktábla található Emily tiszteletére: “Minden nagyszabású munka mögött egy nő elkötelezett önfeláldozása áll.” ( “Back of every great work we can find the self-sacrificing devotion of a woman.”)

A New York Times 2018-ban megkésett nekrológot jelentetett meg Emily Warren Roebling tiszteletére.

4. A gyilkos híd

1883. május 24-én este hatalmas tűzijátékkal ünnepelte New York City a világ nyolcadik csodájaként emlegetett, újonnan átadott Brooklyn hidat, mely a világ leghosszabb függőhídja volt.

A másnapi Brooklyn Eagle címlapján is a híd volt a főszereplő, azonban az újságcikk kihangsúlyozta, hogy minden kimagasló alkotás létrehozása emberi veszteséggel jár. A híd már az építkezés megkezdése előtt megszedte első halálos áldozatát, az építmény tervezőmérnökét. Az alapok lerakása 27 ember életébe került. Ők keszonbetegségben hunytak el. Az építkezés 14 éve alatt több kábelmunkás lezuhant a hídról és az East River-ben lelte halálát.

A Brooklyn Bridge azonban nemcsak az építészek, de a civil lakosság körében is szedett áldozatokat.

Természetesen nem a híd okozta a haláleseteket, hanem az adott kor tudományos hiányosságai (a keszonbetegség megelőzése és kezelése gyerekcipőben járt), az orvostudomány elutasítása (a híd főmérnöke visszautasította az antibiotikumos kezelést, miután amputálni kellett a lábujjait, melynek következtében vérmérgezést kapott) és nem utolsó sorban az emberek szkepticizmusa, az újtól való beteges félelem.

Már a híd építése előtt sokan kétkedéssel fogadták a tervet. Meg voltak győződve róla, hogy a híd építése fizikai lehetetlenség, s ha meg is épül, nagyon hamar le fog szakadni.

Az általános aggodalom, tragédiához vezetett. A megnyitás után egy héttel, május 30-án hétfőn, különösen nagy volt a gyalogos forgalom a hídon. A korabeli híradás szerint 20 ezer ember tartózkodott a hídon. Decoration Day-t (Memorial Day elődje) ünnepelte a nemzet. Rengetegen eljöttek, hogy megcsodálják a város új szerzeményét és a hídról szemlélődjenek, mivel ez volt a környék legmagasabb pontja.

A manhattani oldal lépcsőin hatalmas gyalogos dugó alakult ki. Egy hölgy megbotlott, a mellette álló nő sikítani kezdett és ennyi elég is volt, hogy kitörjön a pánik. Pillanatok alatt több százan ordították, hogy leszakad a híd, meneküljön mindenki. A tülekedés tömeges eséshez vezetett, többeket agyonnyomtak, másokat eltaposott a féktelenül menekülő tömeg. A tömegbalesetnek 12 halálos áldozata és 35 sérültje volt.

A szerencsétlenség híre gyorsan és pontatlanul terjedt. A Madison Square kikiáltója szerint 25-en meghaltak és több százan megsérültek. A 42. utcában már úgy tudták, hogy leszakadt a híd és 1500-an szörnyethaltak.

A rendőrség tanult az esetből. A baleset után külön osztag irányította a gyalogos forgalmat a hídon, ügyelve arra, hogy ne alakulhasson ki gyalogos forgalmi dugó.

5. Szabotázs és elefántok

A Brooklyn híd szíve a két 81 méter magas ikertorony, mely gótikus templomok boltíves ablakaira emlékeztet. Az építkezés idején a masszív tornyok az Észak-Amerikai kontinens legmonumentálisabb építményeinek számítottak, amelyek nemcsak vizuális, de kritikus technikai szerepet is betöltenek. Annak a négy hatalmas kábelnek a súlyát bírják, amelyek a hidat a folyó felett tartják. A kábelek 19 szálból állnak, minden egyes szálban 278 huzal található. A hídat összesen 22 és fél ezer km hosszú kábel tartja a magasban, melyek rögzítése 2 évet vett igénybe.

A híd építésekor a mérnökök még nem ismerték az aerodinamika tudományát, a hidat nem tesztelték szélcsatornákban.
A tervező, John Roebling a szükségesnél 6-szor erősebbre tervezte a hidat.

A szakemberek által végzett munka pontos és makulátlan volt, azonban Roebling nem vette észre, hogy az egyik beszállítója, J. Lloyd Haigh gyengébb minőségű huzalokat is bedobott egy kis nyereség (300,000 dollár) reményében. A szabotázsra csak akkor derült fény, amikor a kábelek már mind a helyükön volt. Az újrakábelezés lehetetlen volt. Ehelyett további 150 extra huzallal erősítették meg a kábeleket. Hogy elkerüljék a nyilvánosság bevonását, Haigh-et nem bocsátották el, hanem arra kötelezték, hogy a saját zsebéből fizesse az extra, kiváló minőségű huzalokat.

Mindezen óvintézkedések ellenére Roebling leminősítette a 6-szoros biztonságot 4-szeresre.

A híd megnyitása után egy héttel, 1883. május 30-án bekövetkezett szerencsétlen baleset, melynek során 12 embert halálra taposott a megrémült tömeg, fekete felhőt vont a híd fölé. Vissza kellett nyerni a New York-iak bizalmát.

P.T. Barnum híres cirkusza már a megnyitó ünnepélyre is felajánlotta szolgálatait, ám ekkor még elutasították. A halálos baleset után azonban már a városvezetés kérte fel a cirkuszt, hogy segítsen eloszlatni a kétségeket.

Így esett, hogy 1884. május 17-én 21 elefánt – köztük a híres afrikai elefánt, Jumbo -, 7 teve és 10 dromedár kelt át a hídon, meggyőzve a New York-iakat, hogy a Brooklyn híd biztonságos.

A Brooklyn Bridge építészeti és mérnöki mestermunka. A New York-iak félelme, hogy a híd bármikor összedőlhet, alaptalan volt.

6. Senki nem tudja pontosan, milyen volt a híd eredeti színe

2010-ben a New York-i Közlekedési Hivatal bejelentette, hogy újrafestik a hidat és visszaállítják az eredeti színét, melynek hivatalos neve “Brooklyn Bridge Tan” (cserszín). A történészek azonban nem igazán lelkesedtek az “eredeti” elnevezésért, mivel egy fennmaradt korai irat szerint a Brooklyn Bridge az átadáskor vörös színű volt, pontosan Rawlins Red. A szín arról a vas-oxidból nyert pigmentről kapta a nevét, melyet a Wyoming-i Rawlins városában bányásztak.

Egy 1877-ből származó Currier and Ives metszet szintén ezt a teóriát támasztja alá. A képen a híd sötétvörös színű. A Rawlins-i Carbon County Múzeum kutató történésze megerősítette, hogy a kisváros folklórjának része a híd. Büszkék arra, hogy ők biztosították a festéket a legendás Brooklyn hídhoz.

1983-ban, a híd átadásának 100. évfordulóján a Rawlins Daily Times, a város napilapja is megemlékezett az eseményről, kiemelve a város szerepét a híd történelmében. A múzeum azonban iratokkal, számlákkal nem tudja bizonyítani a bánya és a Brooklyn Bridge kivitelezői között köttetett szerződést.

A meglepetés azonban akkor lett még nagyobb, amikor a New York-i Műemlékvédelmi Hivatal sem tudott semmilyen eredeti iratot felmutatni, amelyben a híd színe Brooklyn Bridge Tan lett volna. Kiderült, hogy 1972-ben elvégeztek néhány színanalízist a megkopott festéken és arra a következtetésre jutottak, hogy a híd eredeti színe valószínűleg barnássárga volt.

A Brooklyn Bridge Tan bekerült a Szövetségi Színkatalógusba az amerikai iskolabusz sárga és a repülőgép zöld mellé, 20227 számmal.

A rejtély azonban itt még nem ér véget. Egy 1920-ban nyomtatott képeslapon a Brooklyn Bridge egyértelműen zöld színű volt.

7. Mi legyen az új híd neve?

A Brooklyn Bridge elnevezés szinte egyértelműnek tűnik, pedig egy ideig nem volt az. A tervezés kezdetén a hidat Great East River Bridge és néha Great East River Suspension Bridge-nek (Nagy East River Függőhíd) nevezték. A Brooklyn Daily Eagle, Brooklyn város napilapja nevezte először Brooklyn Bridge-nek, 1867-ben, de a név nem ragadt.

Az 1883-as átadáskor hivatalosan a nehézkes New York and Brooklyn Bridge elnevezést kapta. Brooklyn csak 1898-ban lett New York egyik kerülete, így mindkét város igényt tartott a névre. A Brooklyn-iak polgári büszkesége 1915-ben győzött – a híd tervezője és kivitelezője Brooklyn-i lakos volt – és a híd elnyerte mai nevét: Brooklyn Bridge.

8. Borospincék a híd gyomrában

A pillérekben több helybéli bor és pezsgő forgalmazó bérelt raktárhelyiséget. A pince állandó hőmérsékletet (16 °C) és páratartalmat biztosít. A befolyt bérleti díjat eleinte a híd építési munkálataira fordították, később fenntartásra és karbantartásra.

A Manhattan-i pillérben található pincehelyiséget Blue Grotto-nak nevezték el a bejárat mellett található Szűzanya szentélyről és a freskókról, melyek német, olasz, spanyol és francia szőlőskerteket ábrázoltak. A freskók ma már sajnos teljesen kifakultak.

A pincéket az I. Világhárború és a Szesztilalom idején lezárták, majd újranyitották és 2001-ig általános használatban voltak. 9/11 után, közbiztonsági okokból végleg lezárták őket. Ma már csak a hídfenntartó cég használja karbantartási eszközök tárolására.

9. Atombunker a Brookly Bridge gyomrában

2006-ban a New York-i Közlekedési Hivatal néhány munkatársa rutin híd és alagút ellenőrzést végzett, amikor a Brookly Bridge Manhattan-felőli pillérében titkos atombunkerre bukkantak. Az atombiztos óvóhely pontos helyét a város titokban tartotta bizotonsági okokból. Jelenleg is csak a Közlekedési Hivatal tudja pontosan rajtuk kívül, hogy hol található.

A bunkerben több hordó ivóvízet, több doboznyi takarót, 350 ezer zacskó (ma is fogyasztható) energia kekszet és nagy mennyiségű Dextran gyógyszert találtak. A Dextran sérülések, trauma és műtétek utáni sokk kezelésére használatos. A dobozokon “Csak ellenséges támadás után használható” figyelmeztető felirattal.

A dobozok két különböző évből, 1957-ből és 1962-ből származnak. A bunkert 1957-ben hozták létre, amikor a Szputnyik szovjet műholdat a világűrbe juttatták, 1962-ben a kubai rakétaválság idején pedig újra feltötltötték, a legrosszabbtól tartva.

A Brooklyn Bridge Manhattan-i pillére a Pearl Street és a Dover Street sarkán található.

10. A híd extrém hidegben “felemelkedik”

A kábelek a hideg hatására összehúzódnak és 7.5 cm-rel feljebb emelik a hidat a folyó fölött.

11. “I have a bridge to sell” 

Az amerikai angolban az “I have a bridge to sell” (van egy eladó hidam) szólás jelentése: az ajánlat csaláson alapul vagy olyan képtelen, hogy csakis roppant hiszékeny ember eshet áldozatul. A szólás a Brooklyn Bridge-hez kötődik. Egy bizonyos George C. Parker csaló kétszer is “eladta a hidat”, naiv turistáknak, bevándorlóknak és több ezer dollárt zsebelt be tőlük. Parker nem elégedett meg a Brooklyn híddal. Eladta a Szabadság-szobrot és a Metropolitan Múzeumot is. 1928-ban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték és a Sing Sing-ben végezte.

12. Időkapszula

A Brooklyn-i oldal pillérében a híd átadásának 100. évfordulóján, 1983-ban időkapszulát helyeztek el, melyet a 200. évfordulón, 2083. május 24-én nyitnak fel.

13. Kövületek

A híd két tornya és a pillérek természetes mészkőből és cementből épültek, melyet a Hudson völgyében található Rosendale bányában termeltek ki. Ugyanebből a bányából származik a Szabadság-szobor talapzatának anyaga. A mészkő üledékes kő, így kövületeket is tartalmaz. A legszebben a pillérekben (a Manhattani-oldal pillére nem közelíthető meg) láthatóak különféle kövületek, korallok, kagylók, rákok.

14. Hídvám 

A Brooklyn Bridge-et és a Manhattan-on belüli hidakat a New York-i Közlekedési Minisztérium múködteti (nem a Közlekedési Hivatal/MTA, mely a New York-i metrót, buszokat és a városból ki- és bevezető hidakat üzemelteti), így nem kell hídvámot fizetni, azonban ez nem volt mindig így. A gyalogos hídvám 1891-ben szűnt meg a Brooklyn Bridge-n, a többi vám 1911-ben. A gyalogos hídvám 1 cent volt, lovasoknak 5 cent, lovaskocsiknak 10 cent. Ha állatokat hajtottak keresztül a hídon, szarvasmarhánként 1 centet, bárányonként 2 centet kellett fizetni.

15. George Washington rezidenciája

A híd Manhattani hídfője az Egyesült Államok első elnökének, George Washington-nak a rezidenciája helyén található, melyet emléktábla jelez.

Képek: Louis Grimace Ortiz III, Mike Dukarm, Max Loew, Nicholas Vee

Tags: , , , , , , ,

A New York-i Tűzoltóság (FDNY) titkai

April 7, 2019 in Látnivalók, New York titkai, Történelem | Permalink

A New York-i Tűzoltóság (FDNY) mottója “New York’s Bravest” (New York Legbátrabbjai) nem csupán üres szlogen. Az FDNY mindig is legendás volt, ám 9/11 után emberfeletti hősként ünnepelte őket az egész világ heroikus helytállásukért, a hatalmas emberáldozattal járó szolgálatukért. 343 tűzoltó vesztette életét 2001. szeptember 11-én.

A Brooklyn-i székhelyű New York-i Tűzoltóság az Államok legnagyobb, Tokió után a világ második legnagyobb tűzoltósága, mely több mint 11 ezer tűzoltót, valamint 4 és fél ezer mentőst alkalmaz. New York öt kerületében (783 km²) 8 és fél millió lakost szolgálnak.

A New York-i Tűzoltóság 128 évvel idősebb az Egyesült Államoknál. Eredete 1648-ig nyúlik vissza, míg Amerika csak 1776 vált szuverén állammá. A holland telepesek által 1648-ban létrehozott új kolónia, a New Amsterdam (a mai Manhattan déli része –  durván a Financial District, Battery Park és Staten Island komp kikötő által határolt terület) névre hallgatott. Generálisa, Peter Stuyvesant, 4 tűz-felügyelőt nevezett ki, akiknek feladata a kémények ellenőrzése volt, különös tekintettel a nádfedeles házak esetében. A rosszul takarított kémények tulajdonosai bírságot fizettek, melyből létrákat, vödröket, egyéb oltáshoz használatos eszközöket vásároltak.

Az FDNY rövidítés sokakat megzavar. Miért FDNY és nem NYFD az NYPD (New York Police Department – New York-i Rendőrség) mintájára? 1664-ben New Amsterdam angol kolónia lett és neve New Yorkra változott. Az angolok Londonból két kézi-pumpás tűzoltókocsit hoztak, melyeket Engine Company 1-nak és Engine Company 2-nak neveztek. 1736-ban a City Hall-lal szemben, a Broad Street-en épült az első tűzoltóság, New York Fire Department névvel. Ez a tűzoltóság 1865-ig önkéntes alapon működött, állami ellenőrzés alatt. 1870-ben a City újra önállósodott és a név Fire Department of New York lett, hogy elkülönüljön az állami igazgatás éveiben használt elnevezéstől.

A tűzoltó trombiták hosszú ideig szerves részei voltak a tűzoltóság hétköznapjainak. Figyelemfelkeltő szerepük mellett kitüntetésként is szolgáltak. Azt azonban kevesen tudják, hogy a trombitákat a tűzoltók sör tárolására is használták.

A vödör 150 éven keresztül a tűzoltók legfontosabb eszköze volt, melyet cipészek készítettek durvára cserzett bőrből. A vödörlánc olyan fontos elem volt a tűz elleni harcban, hogy férfiak és nők nem állhattak egymás mellett a sorban, hogy a figyelem el ne terelődjön a tűzoltásról.

A 1600-as évektől egészen az 1800-as évek elejéig a tűzoltás az egész közösség feladata volt, beleértve a nőket és a gyerekeket is. A családoknak állandó készenlétben kellett állnia, a bejárati ajtó mellett vízzel teli vödrökkel, arra az esetre, ha a szomszéd háza lángra kapna.

1736. december 7-e mérföldkő volt az amerikai tűzoltás történetében. Benjamin Franklin megalapította az első önkéntes tűzoltó egységet Philadelphiában, mely hamarosan amerikai tradíció szintre emelkedett. Jelenleg az Államokban a hivatásos és az önkéntes tűzoltók aránya 30-70 %. A veszély, az eszközök, a képzés és a jártasság ugyanaz, az egyetlen különbség a hivatásos és az önkéntes tűzoltók között a fizetés. Az önkéntes tűzoltók ingyen vállalják a tűzoltással járó veszélyeket.

Mindamellett, hogy az önkéntesség bevett szokás Amerikában, az önkéntes tűzoltók megkímélik az adófizető állampolgárok pénztárcáját. A fizetések és főleg a egészségbiztosítás rengetegbe kerül. A nagyobb városok megengedhetik maguknak, hogy hivatásos tűzoltóságokat tartsanak fenn, míg a kisebb városok vegyesen alkalmaznak hivatásos és önkéntes tűzoltókat. Sok településen azonban csak önkéntes tűzoltó egységek működnek.

New Yorkban a 20. század legtragikusabb tűzvésze egy női blúzokat készítő gyárban tört ki 1911. március 25-én, a Greenwich Village-ben. A tűz a Triangle Shirtwaist Company épületének – mely ma az NYU egyetem egyik épülete -, legfelső emeletén keletkezett és 146 ember halálát okozta, többnyire fiatal varrólányokét. A dolgozók nem tudtak kimenekülni a lángokban álló varrodából, mivel az ajtókat a kor szokásainak megfelelően – a lopások és az önkényesen beiktatott szünetek elkerülése végett –, a dolgozókra zárták. Több mint 40 munkás az ablakokon keresztül próbált menekülni és a mélybe zuhanva lelte halálát a döbbent csődület szeme láttára. Sajnos erre a tragédiára volt szükség, hogy a tűzvédelmi szabályok átértékelésre kerüljenek.

A 60-as és 70-es évek az FDNY legmozgalmasabb évtizedei voltak. A tűzesetek megnövekedését a vegyi anyagok és a nyílt belteres építkezés elterjedése okozta.

1977-ig nők nem jelentkezhettek tűzoltónak. Azóta 28 női tűzoltó erősíti az FDNY csapatát.

A New York-i tűzoltók listáján szerencsére nem a tűzből mentés áll az első helyen. A legtöbb kiszállás elakadt liftek miatt történik.

A “legszebb tűzoltás” címét egy 2015-ös Brooklyn-i tűzeset kapta. Egy Williamsburg-ben található raktárépületben tört ki a tűz egy farkasordító februári éjszakán. Mire sikerült a lángokat megfékezni a környék mesebéli jégvilággá változott.

Ha New Yorkban tűzoltóság közelében jártok, bátran nézzetek be. Amennyiben nincs hívás, szívesen bemutatják az állomást és fotózkodni is lehet velük. Ha szerencsések vagytok, az állomásnak kutyája is van.

Tűzoltók és dalmaták? Azokban az időkben, amikor még lovak húzták a szerkocsikat, a dalmaták nagy szolgálatot tettek. Köztudottan jó viszonyban vannak a lovakkal, rengeteget segítettek abban, hogy a többi kutyát távol tartsák a lovaktól, a tűzoltás ideje alatt pedig vigyáztak a kocsi értékeire.

A leghíresebb New York-i dalmata tűzoltó, Twenty, vagyis Húsz névre hallgatott. Twenty a Manhattan-i Ladder 20 egység kutyája volt, akit a közösség adományozott 9/11 után – vigasztalóként a tragédiában -, a Ladder 20 csapatának, akik 14 bajtársat veszítettek el a WTC mentési munkálatai során.

Twenty tizenhét éven át szolgált a tűzoltókkal, 2018-ban búcúztak el tőle.

2002 óta létezik, a No Shame, No Blame, No Names (Névtelenül, Szégyen és Szemrehányás nélkül). Azok az édesanyák, akik úgy döntenek, hogy nem tartják meg újszülött babájukat, nem csupán az arra kijelölt kórházakban, de a tűzoltóállomáson is hagyhatják a babájukat. Az egyetlen kitétel, hogy a kicsi nem lehet 72 óránál idősebb. A tűzoltókat nem csupán inkubátorral és alapvető újszülött ellátási ismeretekkel látják el, de képesnek kell lenniük az édesanyák lelki ellátására is. Meg kell próbálniuk rávenni az anyát, hogy engedje őket elszállítani a kórházba és törvényes úton intézni az adoptálást. Amennyiben az anya erre nem hajlandó, szó nélkül át kell venniük a babát, az anya kiléte pedig nem kerül nyilvánosságra.

Franz Josef Wagner német tűzoltó írta nem sokkal szeptember 11-e után: “A tűzoltó a remény szimbólumaként lép a lángok közé. Amióta láttam a New York-i tűzoltókat a romok közt dolgozni, újra hinni kezdtem a kötelességtudat aranyat érő erejében.”

Képek: Arnold Molnar Phptgraphy, Google

Tags: , , , , , , ,

« Older entries