Central Park

You are currently browsing the archive for the Central Park category.

A Summit Rock (Csúcskő) a Central Park legmagasabb, természetes pontja, 43 méteres magasságban található a park nyugati oldalán, a 81. és a 85. utca között. A csúcsra több oldalról is felkapaszkodhatunk. A déli oldalon kialakított lépcsőkön a legkönnyebben (második kép). A sziklatetőn kifújhatjuk magunkat, a füves területen megpihenhetünk. Elénk tárulnak a park lankái, és nyugat felé az Upper West Side épületei. Innen gyönyörűen látni az Emery Roth tervezte Beresford épületet is (első kép).

A Central Park kialakítása előtt a Summit Rock a Seneca Falu szerves része volt. Innen jól be lehetett látni az egész környéket, a Hudson folyót és a folyón túl New Jersey partjait. A 83. utcánál kukucskálva ma is láthatjuk a folyót (második kép).

A Sencea Village tragikus történetéről itt olvashattok bővebben.

 

Tags: , , , , , , , ,

2024. január 10-én újra megnyílt a Central Park viktoriánus hídja, a Bow Bridge, melyet 2023. novemberében zártak le, felújítás miatt. Teljesen kicserélték a híd pallózatát.

A pallók szélességet és számát az eredeti terveknek megfelelően állították vissza. A híd így jóval ellenállóbb lesz, mind az elemekkel, mind a megnövekedett turista forgalommal szemben.

Tags: , , , , , ,

New York City legszebb karácsonyfája nem a világhírű Rockefeller Centerben található, de még csak nem is a Wall Street-en, hanem egy eldugott kis ösvényen, a Central Park sűrűjében. A fáról csak nagyon kevesen tudnak, nem tartozik a park fennhatósága alá, így a térképeken sem jelenik meg. Pontos helyét egyetlen cikkben sem említik. A legtöbben csak “belebotlanak” parkbéli barangolásaik során. A fehér cédrus karácsonyfa az állatbarátok titka, 38 éve.

Hálaadás és Háromkirályok között a fa ágait több száz, eltávozott kisállat képe díszíti. A Furever Tree, az elhunyt kis kedvencek emlékhelye. Ha létezik az a szivárványhíd, egy rövid időre, a karácsonyi időszakban leereszkedik a Central Parkba.

Ezen az 5 méter magas örökzöldön annyi szeretet koncentrálódik, hogy már a közelébe érve összeszorul a torkunk. Majd olvasni kezdjük az üzeneteket, rátalálunk a zacskóba zárt, összerágott plüss játékokra, rongyos teniszlabdákra, egy elnyűtt nyakörvre és visszanyerjük az emberi jóságba vetett és elveszített hitünket. A fa alatt állók sírva-nevetve olvassák a kedvencekhez írt sorokat, nézegetik a szívszorító képeket. Kutyák, macskák, nyuszik, tengerimalacok, lovak és még egy teknős is.

Hogy kezdődött a Kis Kedvencek Emlékfájának története? Egy borongós őszi este, 1986-ban. Jason Reddock, szereposztó rendező, a kutyájával sétált a parkban, amikor meglátta a fát és az ágain néhány kutyajátékot. Nem tudta mire vélni a dolgot, de a titokzatosság megindította. Másnap csatlakozott hozzá színésznő barátja, Nicki Gallas és kutyája is. Néhány nappal később ismét visszatértek a fához és elhelyezték eltávozott kutyáik képét és néhány olcsó, piros bársony masnit. Mindketten kutyások voltak, gyerekkoruk óta, így jó pár kedvenc képe felkerült a fára. Nicki még egy kis lamináló gépet is hozott magával, hogy megóvja a képeket az esőtől.

Tradíció született azon a napon. A Central Park sétálói, többnyire helybéli kutyások (a környék nem igazán turista célpont) is felfedezték a fát és egyre több kép került az ágaira az évek során. Jason és Nicki január 6-án leszedte a képeket és őrizte a következő karácsonyig, amikor ismét elhelyezték őket az ágakon. A képeket Jason őrizte, mert neki volt több hely az apartmanjában.

A Fa Őrzője, mióta Nicki elköltözött a Cityből és Jason már nem bírja a nagy sétákat, Marianne Larsen, Jason barátja lett. Ő az, aki leszedi, javítja, laminálja a képeket, hogy állják az idő vasfogát. Gyakran rövid üzeneteket is hagy a fán a látogatók számára, mint ottlétem során is tapasztaltam. Jelenleg közel 700 emlék található a fán és Marianne önkéntes segítőkre is talált. Így már egy közösség őrzi a fát és a kincseket.

Ez a fa az egyetlen karácsonyfa New Yorkban, amely alatt nem önfeledt szelfik készülnek, hanem megértő lelkek találkoznak, teljesen véletlenül. Ismeretlen kis állatok emléke köti össze őket, a feltétel nélküli szeretet ismerete, a veszteség emléke. Itt nem szégyen a kicsorduló könny. A hatalmas városban egy hely, ahol biztosan megértenek, ahol biztonságban vagy.

A fa titkát én sem árulom el és kérlek, ha tudod, vagy rátalálsz, ne írd le a nagyközönség előtt. Maradjon titok, legyen meglepetés. Marianne is ezt kéri. Annyit elárulhatok, amennyi segítséget én is kaptam. Ezzel az információval rátaláltam a fára: a Ramble észak-nyugati része, a 73. és 78. utca között.

Jason

Őrizzük meg a fa titkát, mely mindig csak egy hajszálnyira van a pusztulástól. 2016-ban egy örült (nincs rá más szó) már megrongálta és szerteszét dobálta a képeket. A Moby Dick írójával, Herman Melville-lel élve: “Nincs rajta egyetlen térképen sem. Az igazi helyek soha nincsenek.”

A fenti képeken Jason és Marianne.

Tags: , , , ,

Tavasszal a több százezer tulipán mellett több mint 40 ezer cseresznyefa is virágzik New York City parkjaiban és az utak mentén.

Az első cseresznyefákat a holland telepesek ültették az 1700-as években, azonban a díszcseresznyefák, a Sakura hagyományával együtt az 1900-as évek elején érkeztek New Yorkba, a Japán kormány ajándékaként. 1909-ben Manhattan nagyszabású, közös Hudson-Fulton megemlékezésre készült. Manhattan felfedezésének 300. (Henry Hudson) és a gőzhajó feltalálásának (Robert Fulton találmánya) 100. évfordulóját ünnepelték. A különleges eseményre Japán kormánya, a New York-i Japánok Bizottságával közösen egy hajónyi díszcseresznyefát küldött, a két nemzet barátságának jelképeként, a hajó azonban tragikus módon elsüllyedt.

1912-ben új szállítmány küldtek Amerikának, összesen 3020 cseresznyefát, melyből 2500 New York-é lett, a többi Washington DC-be került.


Két fajta cseresznyefa található New Yorkban. A Yoshino cseresznyefa az elsők között virágzik a City-ben, már március végén. A Yoshino virága halványrózsaszín, roppant finom, szinte áttetsző. A Kwanzan cseresznyefa a domináns New Yorkban. Virágai nagyobbak, mély rózsaszínek, fürtükben nőnek. A Kwanzan egész áprilisban virágzik.
New York City-ben ezeken a helyszíneken lehet a legtöbb cseresznyefát találni.

🌸Central Park
▫️Cherry Hill
▫️Pilgrim Hill
▫️Conservatory Garden
▫️Kennedy Onassis Reservoir
▫️Shakespeare Garden
🌸 Prospect Park
🌸 Brooklyn Botanical Garden
🌸 New York Botanical Garden
🌸 Roosevelt Island
🌸 Sakura Park
🌸 Washington Square Park
🌸 Green-Wood Cemetery
🌸 Riverside Park
🌸 Union Square Park

Tags: , , , , , , ,

New York City az egyik legvirágosabb metropolis. Minden lehetséges helyen virágágyásokat látunk: a járdákon, a fák körül, virágládákban, a sugárutak felezővonalaiban, lakóépületek előtt, a tereken és a város 1700 kisebb és nagyobb parkjában.

Április végén, május elején a City olyan, mint egy tulipánerdő. A New York-i Park Igazgatóság több mint 110 ezer tulipánt ültet, a többit magánkézben lévő szervezetek ültetik. A legismertebb a Park Avenue Alap, mely a Park Avenue-n, az 54. és 97. utca között, 60 ezer tulipánt ültet minden évben. A Central Park Felügyelőség közel 200 ezer tulipán ültet a park területén. A lakóközösségek által gondozott kertek is tulipánfesztiválra invitálják a város lakóit és látogatóit.

De mióta a tulipán a New York-i tavasz jelképe? A Közép-Ázsiában honos virágot a 16. század elején a törökök ismertették meg az európaiakkal, köztük a hollandokkal. Az első tulipánhagymák Henry Hudson-nal és az első holland telepesekkel érkeztek Manhattanba, 1610 körül.


A valódi tulipánőrület New Yorkban 2009-ben kezdődött, amikor Henry Hudson Manhattan szigetére való érkezésének 400. évfordulójára és a holland telepesek tiszteletére több százezer narancssárga tulipánt ültettek. A tulipánok remekül mutattak, különösen a szürke Midtown épületei között, így a város Park Igazgatósága úgy döntött, hogy a jövőben a megszokott nárciszok mellett több tulipánt is ültetnek. Hamarosan megjelentek a piros, sárga és lila tulipánok, de rengeteg a tarka, papagáj tulipán is.


A legtöbb tulipánt ezeken a helyszíneken látni:
Park Avenue
West Side Community Garden
Hudson River Park
West Village Apple Garden
New York Public Library
Rockefeller Center
The Brooklyn Botanic Garden
Shakespeare Garden
Conservatory Garden
Grand Army Plaza

Tags: , , , , ,

Tegnap ünnepeltük Frederick Law Olmsted-nek, a tájkertészet atyjának 200. születésnapját. Neve örökre egybeforrt New York City-vel, azonban Olmsted, a Central Park és több tucat park megálmodója, jóval több volt, mint világhíres tájkertész. Olmsted többet látott a földterületben, mint fákat, lankákat, kanyargó ösvényeket és csinos tavakat. A szabadságot, az emberi kapcsolatokat és a közegészségügyet tartotta szem előtt minden alkotásában.


Mielőtt a világ legismertebb tájkertésze lett, a connecticuti születésű (1822. április 26.) Olmsted sok minden mással is foglalkozott. Volt földműves, tengerész, újságíró, térképész mérnök és a rabszolgatartás elleni mozgalom szenvedélyes szószólója. Formális tanulmányait a Yale-n szembetegsége miatt nem tudta befejezni. Olmsted a parkokban a gyógyulás erejét látta, az egyén és a közösség szintjén egyaránt. A parkok az összetartó erő, különösen az olyan nagyvárosokban, mint New York City, ahol fajra, társadalmi osztályra és vallásra való tekintet nélkül gyűlnek össze a lakók és osztoznak a természet szépségében.

Olmsted munkásságára egy angliai utazás különösen nagy hatással volt. Az angolkertek eleganciája valamennyi alkotásában visszaköszön.

1857-ben a City új parkjának, a Central Parknak építésvezetője és főmérnöke lett. Az angol építészmérnökkel, Calvert Vaux-val társult a hatalmas projekt kivitelezésében. A tervezés során az Olmsted-Vaux páros több mérnököt is alkalmazott a park különböző területein. Egyikük a magyar származású Alexander Asboth (Asbóth Sándor) mérnök-alezredes volt, aki az 1848-as szabadságharc után New Yorkba emigrált.

Olmsted a Central Park után több mint 100 parkot tervezett, ezek közül a leghíresebbek: Prospect Park (Brooklyn), Bayard Cutting Arboretum (Long Island), Eastern Parkway (Brooklyn), Forest Park (Queens), Fort Greene Park (Brooklyn), Grand Army Plaza (Brooklyn), Morningside Park (Manhattan), Niagara Falls State Park (New York), Ocean Parkway (Brooklyn), Riverside Drive és Park (Manhattan), United States Capitol Grounds (Washington DC), Fort Tryon Park (Manhattan), Biltmore Estate (North Carolina).
Olmsted 1883-ban vonult vissza. Demenciában hunyt el 1903-ban, 81 évesen, Massachusetts-béli otthonában.

Fiai, John Charles Olmsted és Frederick Law Olmsted Jr., Olmsted Brothers néven folytatták munkásságát. Frederick 1949-ben ment nyugdíjba, de a cég egészen 2000-ig működött.

“A park, a mezők szépsége, a legelők zöldje, a nyugodt vizek a lélek nyugalmát hozzák el számunkra. Megújulás és felfrissülés. Rácsodálkozás és felfedezés. Magány és közösség. És néha csak mozdulatlanság.”

Tags: , , , , , , , , , ,

Közismert tény, hogy az általunk ismert New York City szellemiségét és kultúráját a bevándorlók formálták. A City-t azonban szó szerint is ők építették. A város legismertebb kereskedelmi és lakóépületeit emigráns építőmesterek álmodták meg. Szülőhazájuk építészeti stílusából merítkezve hozták létre a világ legnagyobb építészeti olvasztótégelyét.

New York City teljesen más városképet mutatna az Osztrák–Magyar Monarchia (ma Szlovákia) területén található Gálszécsen, 1871-ben született Emery Roth (Róth Imre) nélkül. 40 éven át tartó karrierje alatt New York legpatinásabb sugárútjain, a Central Park West-en, a Riverside Drive-on, a Broadway-n, a Fifth Avenue-n és a Park Avenue-n épített ikonikus épületeket.

Róth Imre egy nyolcgyermekes család legfiatalabb tagja volt, éles eszű, tehetséges gyermek, aki minden szabad percét rajzolással töltötte. A szülők, a helyi vendéglő tulajdonosaként, megbecsült tagjai voltak a közösségnek és jólétben nevelték gyermekeiket. Az édesapa halála után a család elszegényedett. Imrét, a jobb életlehetőségek reményében, a család chicagói rokonára, Kiss Aladárra bízták, aki a temetésre érkezett Gálszécsre.

Kiss Aladár magával vitte a 13 éves fiút az újhazába. New York Citybe érkezve hihetetlen dolog történt. Aladár és Imre elszakadtak egymástól, Imre pedig elveszítette Aladár chicagói lakcímét. A fiú teljesen egyedül érkezett a Szeles Városba.

Imre a sivár kilátások ellenére – pénz, lakhatás, ismerősök nélkül – sem esett kétségbe. Eleinte menekült szállásokon húzta meg magát, de hamarosan több munkalehetőséget is talált. Leleményes, ambiciózus fiatalember volt, aki nem adta fel egykönnyen. 15 évesen felvették tanoncnak egy rangos chicagói építészirodába.

Az első nagy lépés álmai megvalósításához a tekintélyes Burnham & Root cég műszaki rajzoló állása volt. Imre 1892-ben, 21 évesen már az 1893-as Chicagói Világvásár masszív projektjén dolgozott. Ekkor találkozott Richard M. Hunt-tal, az Amerikai Építész Kamara Dékánjával, akit lenyűgözött az autodidakta fiatalember tehetsége. Miután Imre megemlítette, hogy a Világvásár zárása után New Yorkba tervezi áttenni a székhelyét, Richard M. Hunt felajánlott egy állást a saját cégénél.

1895-ben, Richard M. Hunt hirtelen halála után, a gazdagok körében sztár belsőépítésznek számító Ogden Codman Jr. cégéhez csatlakozott. A Richard M. Hunt-nál és az Ogden Codman Jr.-nál eltöltött idő alatt Imre felbecsülhetetlen tudást szerzett a New York-i gazdagság lakásépítési törekvéseivel kapcsolatban. New York jómódú rétege, ha vonakodva is, de belátta, hogy a jövő az apartman házaké. Az apartman koncepció az 1880-as években teljesen ismeretlen volt New York Cityben. Az ötlet túl közel állt a szegényes bérházak, illetve a kétes hírű hotelek világához, melyeket a jól szituált családok messziről elkerültek.

Imre számára sem volt könnyű a kezdet. 1895 végén megnyitotta saját építészeti irodáját. Az első, szerény megbízások a New York-i magyar közösségtől érkeztek. Róth első munkája a First Avenue-n található magyar kávézó, a Cafe Boulevard átalakítása volt. Imre egész élete során szoros kapcsolatot tartott a New York-i magyar közösséggel. A magyar emigránsok nemcsak tehetséges és sikeres építészként, de az Amerikai Álom megtestesítőjeként is tekintettek rá.

Ahogy nőtt a hírneve, úgy jöttek az egyre nagyobb lehetőségek: apartman házak, szállodák és apartman hotelek. 1898-ban magánélete is fordulatot vett. Imre feleségül vette Ella Grossman-t, akivel 4 gyermekük született: Julian, Richard, Elizabeth és Kathrin.

Imre első nagy vállalkozása az Art Nouveau stílusban épült Hotel Belleclaire volt az Upper West Side-on, a Broadway és a 76. utca találkozásánál. Az acélvázas, mészkő, terrakotta és fém díszítésű, 10 emeletes, vörös tégla épületet a szakma felhőkarcolóként jegyzi. Az 1903 januárjában nyílt hotel New York City egyik legelőkelőbb szállodája volt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Hudson folyóra.

1918-ban két egészségügyi krízisen is átesett, melyek közül egyik alapjaiban veszélyeztette élete hivatását. A zöldhályog egyik szemére megvakította. Néhány hónappal később a spanyolnáthával kellett megküzdenie.

Az I. Világháború után Róth már a város egyik legtekintélyesebb építészének számított. A Viharos Húszas Években üzlete virágzott, cége a legkeresettebb volt New York Cityben. Imre zseniálisan ötvözte a klasszikus és modern elemeket. Gyakorlatias, célratörő üzletember volt, aki pontosan ismerte az építési és fenntartási költségek alapelveit. Kliensei tudták, hogy a befektetés visszafizetődik, ha Róth cégével dolgoztatnak.

A Ritz Tower átadása nemcsak megszilárdította vezető pozícióját az építészeti elit köreiben, de teljesen új perspektívába helyezte a New York-i lakóépület tervezést. Az 1925-ben átadott 42 emeletes Ritz Tower volt New York City első felhőkarcoló lakóépülete, a világ legmagasabb lakóépülete az 57. utca és a Park Avenue sarkán. A lakosztályok közül néhány 15+ szobás luxust kínált. A Ritz Tower a gazdag New York-iak életstílusának szimbóluma lett és apartman hotelek generációit inspirálta.

Róth egyik mesterműve, a Central Park West sziluettjének egyik legismertebb épülete, a Beresford (211 Central Park West). Az 1929-ben átadott tégla épület mészkő, terrakotta díszítésén a késő reneszánsz elemeit fedezhetjük fel. Az épület előcsarnoka márvány és bronz díszítésű. A Beresford 1987-ben felkerült a nemzeti műemlékek listájára.

A Central Park West Arisztokratájának becézett San Remo, Róth kedvenc épülete, New York City első ikertornyos apartman épülete.

Róth Imre neve kétségkívül összeforrt a luxus lakóházak tervezésével, azonban nemcsak a felső tízezernek tervezett. A Goldhill Apartments a Bronx-ban kifejezetten a középosztály képviselőinek épült. Róth több templomot és imaházat is tervezett, többek között az 1915-ben átadott New York-i Első Magyar Református Templomot az Upper East Side-on.

1948-ban Róth megkapta az Amerikai Építészeti Kamara kitüntetését, de díját sajnos nem sokáig élvezhette. 1948 augusztus 20-án elhunyt.

Halála után fiai, Julian és Richard, valamint unokája, Richard Roth II vitte tovább a céget, Emery Roth & Sons néven. Napjainkban a céget Emery Roth & Partners LLC néven jegyzik. Az Emery Roth & Sons nevéhez fűződik többek között a General Motors Building, a Colgate-Palmolive Building, a Pan Am Building és a World Trade Center. Egyértelmű, hogy ugyan más stílusban, de ők is masszívan hozzájárultak New York City arculatához.

Érdekesség: A 65 éves Robyn Roth-Moise, Róth Imre ükunokája, ismert New York-i fotográfus, 1959-óta minden egyes évben korcsolyázott a Rockefeller Center jegén.

A képen a Róth család ma élő tagjai a Central Parkban. A család emlékplakettje a park egyik padján található.

Forrás: Steven Ruttenbaum: Mansions in the Cloud: The Skyscraper Palazzi of Emery Roth (1986)

Tags: , , , , , , , ,

Több szempontból is kivételes eseményre került sor tegnap a Central Parkban.

1965 óta nem volt szoboravatás New Yorkban, így a tegnapi esemény még egyedülállóbb. Az alkotás egy három alakos bronz szoborcsoport, mely Sojourner Truth-t, Susan B. Anthony-t és Elizabeth Cady Stanton-t, a női jogok úttörőit ábrázolja.

A szobor a 19. alkotmánykiegészítés – a nők szavazati joga – ratifikálásának 100. évfordulójára készült. A szoborcsoportot a Monumental Women elnevezésű szervezet rendelte és finanszírozta. A szervezet célja több köztéri szobor felállítása, melyek a történelem meghatározó női alakjait ábrázolják.

A Central Park tökéletesen megfelelt, mivel a parkban 23 szobor áll, de egyik sem ábrázol valóságos női személyt. A parkban 3 női alakot ábrázoló szobor található – Alíz Csodaországban, Mother Goose és Shakespeare Júliája -, mindhárom képzeletbeli alak. Az új szobor egyike a csupán 5, valóságos nőt ábrázoló New York-i szobornak.

Sojourner Truth, Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton valamennyien New York állam szülöttei voltak, a női választójogi mozgalom vezető alakjai.
A szobor alkotója szintén nő, Meredith Bergmann, New Jersey-i származású szobrászművész, aki 2018-ban nyerte el a szobor alkotásának jogát.

A 4,2 méter magas Women’s Rights Pioneers Monument a Literary Walk-on (The Mall) található.

Az 5 női szobor New York City-ben:
Jeanne d’Arc
📍 Riverside Park, West 93rd St.
Golda Meir
📍Broadway és 39th Street
Gertrude Stein
📍 Bryant Park
Eleanor Roosevelt
📍 Riverside Park, West 72nd St.
Harriet Tubman
📍 St. Nicholas Avenue és West 122nd St.

Fotó: craigsbeds, qwqw7575

Tags: , , , , , ,

A Central Park New York City ikonikus parkja, a város lakóinak hátsókertje, a turisták közkedvelt célpontja. A Parknak azonban van egy 150 éves titka, amelyet nagyon kevesen ismernek. A történet a Central Park létrehozása előtt kezdődött és főszereplője az a közösség, amely a park létrejöttének áldozata lett.

Az 1820-as években Manhattan lakossága a mai Lower Manhattan területén összpontosult, a sziget többi része hegyes-völgyes vadvidéknek számított.

A rabszolgatartást általában a déli államokkal asszociáljuk, azonban az igazság az, hogy a City bőven kivette a részét az intézmény fenntartásában. New York City-ben a rabszolgaság eltörlése kínzóan lassú folyamat volt. 30 évbe telt el, mire az utolsó New York-i rabszolga is megkapta a szabadító levelét. Ahogy egyre több szabad fekete jelent meg a munkaerőpiacon, a faji feszültség nőtt, s gyakoriak lettek az erőszakos összecsapások. Lower Manhattan veszélyes lett a szabad feketék számára.

1825-től egyre több földterület került eladásra Manhattan északi területén. Ez volt a kiút. Egy szabad fekete férfi, akit Andrew William-nek hívtak, megvásárolt itt három telket. A lehetőség híre hamar szárnyra kelt és egyre több fekete család vásárolt telket Williams-ék környékén. Rövid időn belül létrejött Manhattan első, szabad feketék által alapított közössége, a jelenlegi 82. és 89. utca között. A falut Seneca Village-nek nevezték.

Seneca Village a fekete családoknak megfizethető, biztonságos otthont jelentett. Mindezek mellett biztosította a férfiaknak a szavazás lehetőségét is. Fekete férfi ezekben az években csak akkor kapott szavazati jogot, ha ingatlannal rendelkezett.

Az elkövetkező 30 évben a falu lakossága közel 300 főre növekedett. A népszámlálás szerint többségük munkás, felszolgáló, bejáró és cipész volt. A házak mellett három templomot és egy iskolát felhúztak a falu lakói számára.

Néhány évvel később megérkeztek az első német és ír telepesek, akik csatlakoztak a faluhoz, létrehozva New York City első integrált közösségét. A templom nyilvántartása szerint, a feketék, a német és ír telepesek integrációja zavartalanul működött. Egymás mellé temetkeztek, együtt keresztelték a gyermekeiket és több vegyes házasság is született.

Ugyanezalatt a 30 év alatt New York City lakossága a négyszeresére nőtt és Lower Manhattan már nem volt képes befogadni a beözönlő új lakókat. A fehér elit tartott tőle, hogy az egész szigetet felemészti az építkezés. A gazdagok európai körútjaikról a londoni és párizsi parkok élményével tértek haza és megszületett az igény egy manhattani parkra, mely a város tüdeje lesz.

1853. július 21-én New York City kijelölt egy 750 holdnyi területet, hogy létrehozza Amerika első, mesterségesen kialakított közparkját, a Central Parkot. A kijelölt terület azonban magába foglalta Seneca Falut és további több száz telket. A város vezető napilapjai azonnal megkezdték a környék lejáratását, hogy megelőzzék az építkezés esetleges késedelmét. Seneca Village-et becsmérelték, putritelepnek titulálták, melynek elvesztése nem jelent veszteséget a fejlődő város számára.

Ma már tudjuk, hogy ez nem volt igaz. 2011-ben történészek egy csoportja ásatást kezdett a Seneca Village területén.

A feltártárás területén talált eszközök és tárgyak egy fejlett, középosztálybeli társadalomra utalnak. Porcelán étkészletek, fogkefék (csak a középosztálybeliek használták ebben az időben), fésűk kerültek elő. A leletek pontosan megegyeztek az elit által lakott Greenwich Village-ben talált leletekkel.

Az 1855-ös népszámlálás adatai szerint Seneca Faluban magas arányú volt az iskolázottság. A középiskolai végzettség elérése fontos volt a faluban, mely kifejezetten középosztálybeli identitásra utal. Seneca Village nem volt putritelep, hanem egy középosztálybeli munkásnegyed, a fekete-fehér integráció sikeres kísérlete.

Seneca Falu lakói július közepén, augusztus 1-i határidővel, kiköltöztetési végrendendelkezést kaptak minimális kompenzációval. A falu képviselője, Andrew Williams megpróbált jogi úton fellebbezni, de Seneca Village, a többi Central Park területén található telepes házakkal egyetemben, lerombolásra került.

13 évvel a park első területeinek megnyitása után Seneca Falu környékén is megkezdődött az építkezés és a földmunkálatok során előkerült két koporsó. Egy 16 éves fehér ír lány és egy ismeretlen fekete férfi koporsója. A New York Herald másnap rejtélyként írt a halottak kilétéről, holott tudniuk kellett, hogyan kerültek oda a sírok. New York City kényelmes amnéziába esett, mely 121 évig tartott.

1992-ben Seneca Village neve végre felbukkant Roy Rosenzweig és Elizabeth Blackmar Central Park történetéről írt könyvében (The Park and the People: A History of Central Park). Majd újabb 20 éves csönd a 2011-es ásatásokig. 2019-ben átmeneti kiállítás nyílott Seneca Falu helyén, így legalább néhány hónapig a Central Park látogatói olvashattak a falu történetéről.

New York City ma már elképzelhetetlen a Central Park nélkül. A Park felszíne alatt csodálatos történelem és életutak rejtőznek. Itt az ideje, hogy New York elfogadja történelmének sötétebb lapjait is és megemlékezzen mindazokról, akik hozzájárultak ennek a fantasztikus metropolisznak a létrejöttéhez. Seneca Village nem története nem az Afroamerikai közösség történelme, hanem New York City és Amerika történelme.

2020. februárjában a történészek rábukkantak Andrew Williams szépunokájánara, Ariel Williams-re. A család minden egyes férfi tagját Andrew-nak keresztelték, míg a leánygyermekek neve A betűvel kezdődött.

Andrew Williams Seneca Falu elhagyása után Queens területén vásárolt házat. Fiúgyermeke volt az első, aki írni és olvasni tudott a családban. Unokája zeneművészeti iskolát végzett, míg dédunokája Kaliforniába költözött és rendőrként teljesített szolgálatot. Ariel Williams az ő unokája, aki a család “történésze”.

Forrás: Seneca Village

Tags: , , , , , ,

A Central Park északi területe hatalmas fejlődés elé néz. A Harlem Meer és környéke a turisták által ritkábban látogatott terület és nemcsak a központtól való távolság miatt, de amiatt is, hogy ez a terület kissé lemaradt a Park népszerű részeihez képest.

A 150 millió dolláros projekt új uszodát/jégpályát ígér és a tájkép teljes átalakítását. A Harlem Meer környékének átalakítása a 40 éves Central Park megújulási terv része.

A jelenlegi Lasker jégpálya és uszoda mesterséges beton barikádként szolgál a Harlem Meer és a Ravine között. A Lasker uszodát áthelyezve, utat engednek a Ravine patakjának, a Loch-nak, hogy szabadon a tóba follyon és mesterséges lápvidéket hozzon létre. Az édesvízi lápon kenuzni lehet, a kialakított szigeteket gyalogutak kötik össze, ahonnan megfigyelhető lesz az élővilág és horgászni is lehet majd. Természetesen ez nemcsak turista csalogató lesz, de az iskolák is remekül használhatják oktatási célra.

A szabadidő központ rengeteg közösségi eseményeknek ad majd otthont és reméljük, hogy új Central Park tradíciók kialakulásának is szemtanúi leszünk.

A munkálatok 2021-ben kezdődnek és a teljes átadásra 2024-ben kerül sor.

Tags: , , , , , , , ,

« Older entries