Sikeres magyarok New Yorkban

You are currently browsing the archive for the Sikeres magyarok New Yorkban category.

A New York-i Magyar Cukrászdáról pontosan 10 évvel ezelőtt írtam utoljára. Itt az ideje, hogy felfrissítsük ennek a régi vágású intézménynek a történetét. A Hungarian Pastry Shop, a Morningside Heights negyedben, kult-hírnévvel és kult-rajongótáborral dicsekedhet.

Jó ideje nem jártam itt, így amikor a múlt héten erre vezetett az utam, örömmel tapasztaltam, hogy semmi sem változott. A piros ponyvatetős kis üzlet előtt továbbra is sorban kell állni a bejutáshoz. A Magyar Cukrászda minden, csak nem igazán New York-i. A sietség helyett megpihenésre invitál, a mobiltelefonba temetkezés helyett beszélgetésre, alkotásra ösztönöz, a gyors, ingyenes internet helyett egyáltalán nincs WiFi szolgáltatás, a digitális kijelzők helyett kézzel írott menü látható a falakon és nem utolsó sorban, a kávé utántöltése még mindig ingyenes. És mégis, a Magyar Cukrászda minden, amit igazán szeretni lehet New York-ban. A City a különböző negyedek karakteres, egymástól drasztikusan eltérő, utánozhatatlan hangulatának egyvelege. A Magyar Cukrászda az egyetemi fiatalságot, professzorokat, írókat vonzza a leginkább, de nemcsak diákok, tanárok járnak ide, de a helybéli gyerekek is a szüleikkel és természetesen, rengeteg turista.

A “The Hungarian”, ahogy a helybéliek nevezik, igazi lokális gyöngyszem. A cukrászda piros ponyvatetője kopottas, a dekoráció napszítta, de nem ez a lényeg. Minden az atmoszféráról szól. A hangulatról, mely európai kávézók félhomályát idézi, ahol intellektuális beszélgetések folynak, könyvek születnek.

A Second Avenue, az 1940-es években mini Európa volt. A csehek és szlovákok a 60. és 70 utca között, a magyarok a 80. és 85. utca között, míg a német bevándorlók a 85. utca fölött éltek. A Little Hungary-ben egymást érték a remek magyar éttermek és üzletek. A környék saját nevet is kapott, a tökéletesen illő, Goulash Avenue-t. Sajnos a Magyar Negyed nem sokáig virágzott. A 20. század utolsó évtizedeiben az éttermek, magyar boltok egymás után zárták be kapuikat és egyre több család, nagyrészt a fiatalok, elköltöztek a környékről.

A Magyar Cukrászda az utolsó fennmaradt létesítmények egyike, mely az óhaza ízeit idézi. A Hungarian Pastry Shop-ot Ms. Száraz nyitotta, 1961-ben. Sajnos Ms. Száraz keresztnevét sehol sem említik a korabeli dokumentumok. Vékony Józsefet, a Bécsben tanult cukrászmestert, néhány hónappal a nyitás után fogadta fel. Ms. Száraz igazi tyúkanyó típus volt. Anyja helyett anyja volt a Columbia Egyetem diákjainak, akik csoportostól jöttek a cukrászdába. Akkor vette ki a szabadságát, amikor a diákok nyári szünidőn voltak.

1976-ban József egészségi állapota hanyatlásnak indult, így el kellett adniuk az üzletet. A Magyar Cukrászdát egy görög bevándorló, Panagiotis Binioris vásárolta meg. Panagiotis, akit az egyszerűség kedvéért a barátok és vendégek csak Peternek szólítanak, feleségével, Wendy-vel vezette az üzletet 2012-ig. “Eleinte szükségünk volt Ms. Száraz útmutatására és receptjeire. Fantasztikus ember volt. Mindenben segített, hezitálás nélkül. Itt lakott a cukrászda felett a haláláig.”

Peter és Wendy egymásra találása szintén a Magyar Cukrászdának köszönhető. Wendy, miután befejezte tanulmányait a floridai egyetemen, New Yorkba költözött rokonaihoz, akik gyakori vendégek voltak a magyar cukrászdában. Wendy, amikor megpillantotta a “felszolgálót felveszünk” táblát, azonnal jelentkezett az állásra. Peter és Wendy hamarosan egymásba szerettek és pár hónappal később, házasságot kötöttek. 36 év után, 2012-ben Peter nyugdíjba vonult és fia, Phillip vette át az üzlet vezetését.

“A Magyar Cukrászda patinás. – írja le a helyet egy Columbiás diák. – A campus, meg a környék kávézói sterilek. Itt nincs zavaró háttérzene. A székek, asztalok öregek, a falakon az itt született könyvek borítói láthatóak, ósdi pénztárgép és mérleg áll a pulton. Az asztalon idegenekkel kell megosztozni, ha egyedül jössz ide. Szóval, ha a stílusos, hideg kávézók kedvelője vagy, ez a hely nem fog tetszeni. A magyaroktól halljuk, hogy a sütik nem teljesen olyanok, mint otthon, de mi nagyon kedveljük őket így is. A kiszolgálás barátságos és addig maradhatunk, ameddig akarunk.”

Panagiotis Binioris 1976-ban megígérte Ms. Száraznak és a vendégeknek, hogy semmin sem változtatnak és ezt az ígéretet, nagyrészt, be is tartották. A magyar specialitások mellett – mint a krémes, dobostorta, lúdláb, meggyes és túrós rétes -, egyéb európai finomságokból is választhatunk, de zsidó édességeket is vásárolhatunk, Ms. Száraz zsidó származásának köszönhetően. Az egyetlen sütemény, amely lekerült a menüről, az a Rigó Jancsi. “A vendégek egyezerű csokoládé tortát szerettek volna. A vendég szava mindennél fontosabb.” – mondja Phillip, aki a mai napig “csak” egyike a cukrászoknak. Papa Panagiotis a mai napig besegít az üzletbe, kivéve télen, amikor Wendy-vel Floridában tartózkodnak.

“A magyar turisták érdekesek. Az idősebbek csalódottak, hogy nem vagyunk magyarok. A fiatalok tudják, hogy tiszteletbeli magyarok vagyunk.”

Tags: , , , , , , ,

A Central Park nyugati oldalán, a 81. és 82. utca között épült a masszív, erődítményszerű lakóház, a Beresford, New York City egyik “legdrágább lakcíme”, grandiózus lakásokkal, gyönyörű kilátással.

Az ikonikus, három tornyos, 23 emeletes, merészen aszimmetrikus, 3716 m2-es alapterületű épületet 1929-ben adták át. A saroképület legvonzóbb eleme, hogy két oldalról park övezi. Déli oldalról a Theodore Roosevelt Park, mely otthont ad az American Museum of Natural History (Természetrajzi Múzeum) épületének, keleti oldalról pedig a Central Park. A Beresford reneszánsz stílusban épült, barokk elemekkel.

A lakóház nevét a Beresford Hotelről kapta, mely ezen a helyen állt. Az épület legérdekesebb eleme a három, hatszögletű torony, melyek közül az egyikben az épület víztárolója található. Az épület U-alakú, középen belső udvarral, melyben csinosan gondozott kert és szökőkút található.

Az épületben 175 lakást alakítottak ki, valamennyi 3.3 méter belmagasságú és több kandallós. A Beresford volt az első lakóépület New Yorkban, ahol üveg zuhanyajtókat szereltek fel. A lakások 3 és 19 millió dollár között mozognak.

Az épület első lakói ügyvédek, orvosok és a kor híres divattervezői voltak. Később a szórakoztatóipar hírességei is felfedezték ezt a vonzó épületet. A neves lakók közül néhány: Isaac Stern, Diana Ross, Jerry Seinfeld, John McEnroe, Rock Hudson, Tony Randall, Glenn Close, Mike Nichols

Tags: , , , , , , , , , , ,

Tegnap ünnepeltük Frederick Law Olmsted-nek, a tájkertészet atyjának 200. születésnapját. Neve örökre egybeforrt New York City-vel, azonban Olmsted, a Central Park és több tucat park megálmodója, jóval több volt, mint világhíres tájkertész. Olmsted többet látott a földterületben, mint fákat, lankákat, kanyargó ösvényeket és csinos tavakat. A szabadságot, az emberi kapcsolatokat és a közegészségügyet tartotta szem előtt minden alkotásában.


Mielőtt a világ legismertebb tájkertésze lett, a connecticuti születésű (1822. április 26.) Olmsted sok minden mással is foglalkozott. Volt földműves, tengerész, újságíró, térképész mérnök és a rabszolgatartás elleni mozgalom szenvedélyes szószólója. Formális tanulmányait a Yale-n szembetegsége miatt nem tudta befejezni. Olmsted a parkokban a gyógyulás erejét látta, az egyén és a közösség szintjén egyaránt. A parkok az összetartó erő, különösen az olyan nagyvárosokban, mint New York City, ahol fajra, társadalmi osztályra és vallásra való tekintet nélkül gyűlnek össze a lakók és osztoznak a természet szépségében.

Olmsted munkásságára egy angliai utazás különösen nagy hatással volt. Az angolkertek eleganciája valamennyi alkotásában visszaköszön.

1857-ben a City új parkjának, a Central Parknak építésvezetője és főmérnöke lett. Az angol építészmérnökkel, Calvert Vaux-val társult a hatalmas projekt kivitelezésében. A tervezés során az Olmsted-Vaux páros több mérnököt is alkalmazott a park különböző területein. Egyikük a magyar származású Alexander Asboth (Asbóth Sándor) mérnök-alezredes volt, aki az 1848-as szabadságharc után New Yorkba emigrált.

Olmsted a Central Park után több mint 100 parkot tervezett, ezek közül a leghíresebbek: Prospect Park (Brooklyn), Bayard Cutting Arboretum (Long Island), Eastern Parkway (Brooklyn), Forest Park (Queens), Fort Greene Park (Brooklyn), Grand Army Plaza (Brooklyn), Morningside Park (Manhattan), Niagara Falls State Park (New York), Ocean Parkway (Brooklyn), Riverside Drive és Park (Manhattan), United States Capitol Grounds (Washington DC), Fort Tryon Park (Manhattan), Biltmore Estate (North Carolina).
Olmsted 1883-ban vonult vissza. Demenciában hunyt el 1903-ban, 81 évesen, Massachusetts-béli otthonában.

Fiai, John Charles Olmsted és Frederick Law Olmsted Jr., Olmsted Brothers néven folytatták munkásságát. Frederick 1949-ben ment nyugdíjba, de a cég egészen 2000-ig működött.

“A park, a mezők szépsége, a legelők zöldje, a nyugodt vizek a lélek nyugalmát hozzák el számunkra. Megújulás és felfrissülés. Rácsodálkozás és felfedezés. Magány és közösség. És néha csak mozdulatlanság.”

Tags: , , , , , , , , , ,

New York City teljesen más városképet mutatna a magyar származású, amerikai építész, Emery Roth (Róth Imre) munkássága nélkül. 40 éven át tartó karrierje alatt New York legpatinásabb sugárútjain, a Central Park West-en, a Riverside Drive-on, a Broadway-n, a Fifth Avenue-n és a Park Avenue-n épített ikonikus épületeket.

A Central Park nyugati oldalával párhuzamosan futó Central Park West New York City egyik legpatinásabb és legdrágább sugárútja, ahol milliomosok és világsztárok bérelnek lakást. A Central Park West mentén található négy, ikertornyos luxusépület közül a két legszebbet, a San Remo-t és az El Dorado-t Emery Roth tervezte. A két hasonló épületet – annak ellenére, hogy különböző építészeti stílusban épültek, különböző magasságúak -, a szemlélők gyakran összekeverik.

The San Remo Building – A Beaux-Arts stílusú, 27 emeletes, 121.9 m magas, 1931-ban átadott San Remo ház a 74. és 75. utca között található, a Central Park Tóra néz és bal oldali szomszédja a világhírű Dakota-ház.

A 18. emelet magasságában felhúzott két, 10 emeletes ikertornya nem csupán esztétikai funkcióval rendelkezik. Ezek foglalják magukba az épület két hatalmas víztárolóját. Róth csodálatos módon olvasztotta egybe a funkciót az esztétikus megjelenéssel.

A két torony külön előcsarnokkal és lift rendszerrel rendelkezik, azonban a közhiedelemmel ellentétben nem “egypetéjű ikrek”. A lakosztályok mérete és elrendezése is különböző. A déli torony mindig előnyösebb helyzetben volt, mivel innen szebb a kilátás Midtown Manhattanra. Itt nagyobb és fényűzőbb lakosztályokat alakítottak ki.

A San Remo-ban 136 lakás található és két címmel rendelkezik. 145 Central Park West a déli, 146 Central Park West az északi oldal címe.

Kik laktak/laknak a San Remo-ban? A teljesség igénye nélkül: Steve Jobs, Barry Manilow, Stephen Sondheim, Tiger Woods, Steven Spielberg, Donna Karan, Glenn Close, Dustin Hoffman, Steve Martin, Bruce Willis, Diane Keaton, Jennifer Rush, Dodi Fayed és Rita Hayworth. Az egyetlen híresség, akit a lakóbizottság elutasított, Madonna volt, még 1985-ben, egy hónappal a Palyboy fotósorozat után. Diane Keaton volt az egyetlen lakótestületi tag, aki mellette szavazott.

A San Remo épületről itt olvashattok bővebben.

The El Dorado Building – Az El Dorado Art Deco stílusban épült és szintén 1931-ben adták át. Az épület a San Remo-tól északra, pontosan 17 utcányira, a 91. és 92. utca között található és a Jacqueline Kennedy Onassis Víztározóra néz. A 30 emeletes, 105.5 m magas épületben 208 lakás található. A két torony közül csak a déliben található penthouse apartman, mely két emeletes, két teraszos. Az északi torony tetejében rejtette el Róth az épület víztárolóját.

Az El Dorado híres lakói (voltak) többek között: Alec Baldwin, Faye Dunaway, Moby, Bruce Willis, Ron Howard, Bono, Carrie Fisher, Marilyn Monroe, Michael J. Fox és Michael C. Hall.

Tags: , , , , , , , , , ,

Közismert tény, hogy az általunk ismert New York City szellemiségét és kultúráját a bevándorlók formálták. A City-t azonban szó szerint is ők építették. A város legismertebb kereskedelmi és lakóépületeit emigráns építőmesterek álmodták meg. Szülőhazájuk építészeti stílusából merítkezve hozták létre a világ legnagyobb építészeti olvasztótégelyét.

New York City teljesen más városképet mutatna az Osztrák–Magyar Monarchia (ma Szlovákia) területén található Gálszécsen, 1871-ben született Emery Roth (Róth Imre) nélkül. 40 éven át tartó karrierje alatt New York legpatinásabb sugárútjain, a Central Park West-en, a Riverside Drive-on, a Broadway-n, a Fifth Avenue-n és a Park Avenue-n épített ikonikus épületeket.

Róth Imre egy nyolcgyermekes család legfiatalabb tagja volt, éles eszű, tehetséges gyermek, aki minden szabad percét rajzolással töltötte. A szülők, a helyi vendéglő tulajdonosaként, megbecsült tagjai voltak a közösségnek és jólétben nevelték gyermekeiket. Az édesapa halála után a család elszegényedett. Imrét, a jobb életlehetőségek reményében, a család chicagói rokonára, Kiss Aladárra bízták, aki a temetésre érkezett Gálszécsre.

Kiss Aladár magával vitte a 13 éves fiút az újhazába. New York Citybe érkezve hihetetlen dolog történt. Aladár és Imre elszakadtak egymástól, Imre pedig elveszítette Aladár chicagói lakcímét. A fiú teljesen egyedül érkezett a Szeles Városba.

Imre a sivár kilátások ellenére – pénz, lakhatás, ismerősök nélkül – sem esett kétségbe. Eleinte menekült szállásokon húzta meg magát, de hamarosan több munkalehetőséget is talált. Leleményes, ambiciózus fiatalember volt, aki nem adta fel egykönnyen. 15 évesen felvették tanoncnak egy rangos chicagói építészirodába.

Az első nagy lépés álmai megvalósításához a tekintélyes Burnham & Root cég műszaki rajzoló állása volt. Imre 1892-ben, 21 évesen már az 1893-as Chicagói Világvásár masszív projektjén dolgozott. Ekkor találkozott Richard M. Hunt-tal, az Amerikai Építész Kamara Dékánjával, akit lenyűgözött az autodidakta fiatalember tehetsége. Miután Imre megemlítette, hogy a Világvásár zárása után New Yorkba tervezi áttenni a székhelyét, Richard M. Hunt felajánlott egy állást a saját cégénél.

1895-ben, Richard M. Hunt hirtelen halála után, a gazdagok körében sztár belsőépítésznek számító Ogden Codman Jr. cégéhez csatlakozott. A Richard M. Hunt-nál és az Ogden Codman Jr.-nál eltöltött idő alatt Imre felbecsülhetetlen tudást szerzett a New York-i gazdagság lakásépítési törekvéseivel kapcsolatban. New York jómódú rétege, ha vonakodva is, de belátta, hogy a jövő az apartman házaké. Az apartman koncepció az 1880-as években teljesen ismeretlen volt New York Cityben. Az ötlet túl közel állt a szegényes bérházak, illetve a kétes hírű hotelek világához, melyeket a jól szituált családok messziről elkerültek.

Imre számára sem volt könnyű a kezdet. 1895 végén megnyitotta saját építészeti irodáját. Az első, szerény megbízások a New York-i magyar közösségtől érkeztek. Róth első munkája a First Avenue-n található magyar kávézó, a Cafe Boulevard átalakítása volt. Imre egész élete során szoros kapcsolatot tartott a New York-i magyar közösséggel. A magyar emigránsok nemcsak tehetséges és sikeres építészként, de az Amerikai Álom megtestesítőjeként is tekintettek rá.

Ahogy nőtt a hírneve, úgy jöttek az egyre nagyobb lehetőségek: apartman házak, szállodák és apartman hotelek. 1898-ban magánélete is fordulatot vett. Imre feleségül vette Ella Grossman-t, akivel 4 gyermekük született: Julian, Richard, Elizabeth és Kathrin.

Imre első nagy vállalkozása az Art Nouveau stílusban épült Hotel Belleclaire volt az Upper West Side-on, a Broadway és a 76. utca találkozásánál. Az acélvázas, mészkő, terrakotta és fém díszítésű, 10 emeletes, vörös tégla épületet a szakma felhőkarcolóként jegyzi. Az 1903 januárjában nyílt hotel New York City egyik legelőkelőbb szállodája volt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Hudson folyóra.

1918-ban két egészségügyi krízisen is átesett, melyek közül egyik alapjaiban veszélyeztette élete hivatását. A zöldhályog egyik szemére megvakította. Néhány hónappal később a spanyolnáthával kellett megküzdenie.

Az I. Világháború után Róth már a város egyik legtekintélyesebb építészének számított. A Viharos Húszas Években üzlete virágzott, cége a legkeresettebb volt New York Cityben. Imre zseniálisan ötvözte a klasszikus és modern elemeket. Gyakorlatias, célratörő üzletember volt, aki pontosan ismerte az építési és fenntartási költségek alapelveit. Kliensei tudták, hogy a befektetés visszafizetődik, ha Róth cégével dolgoztatnak.

A Ritz Tower átadása nemcsak megszilárdította vezető pozícióját az építészeti elit köreiben, de teljesen új perspektívába helyezte a New York-i lakóépület tervezést. Az 1925-ben átadott 42 emeletes Ritz Tower volt New York City első felhőkarcoló lakóépülete, a világ legmagasabb lakóépülete az 57. utca és a Park Avenue sarkán. A lakosztályok közül néhány 15+ szobás luxust kínált. A Ritz Tower a gazdag New York-iak életstílusának szimbóluma lett és apartman hotelek generációit inspirálta.

Róth egyik mesterműve, a Central Park West sziluettjének egyik legismertebb épülete, a Beresford (211 Central Park West). Az 1929-ben átadott tégla épület mészkő, terrakotta díszítésén a késő reneszánsz elemeit fedezhetjük fel. Az épület előcsarnoka márvány és bronz díszítésű. A Beresford 1987-ben felkerült a nemzeti műemlékek listájára.

A Central Park West Arisztokratájának becézett San Remo, Róth kedvenc épülete, New York City első ikertornyos apartman épülete.

Róth Imre neve kétségkívül összeforrt a luxus lakóházak tervezésével, azonban nemcsak a felső tízezernek tervezett. A Goldhill Apartments a Bronx-ban kifejezetten a középosztály képviselőinek épült. Róth több templomot és imaházat is tervezett, többek között az 1915-ben átadott New York-i Első Magyar Református Templomot az Upper East Side-on.

1948-ban Róth megkapta az Amerikai Építészeti Kamara kitüntetését, de díját sajnos nem sokáig élvezhette. 1948 augusztus 20-án elhunyt.

Halála után fiai, Julian és Richard, valamint unokája, Richard Roth II vitte tovább a céget, Emery Roth & Sons néven. Napjainkban a céget Emery Roth & Partners LLC néven jegyzik. Az Emery Roth & Sons nevéhez fűződik többek között a General Motors Building, a Colgate-Palmolive Building, a Pan Am Building és a World Trade Center. Egyértelmű, hogy ugyan más stílusban, de ők is masszívan hozzájárultak New York City arculatához.

Érdekesség: A 65 éves Robyn Roth-Moise, Róth Imre ükunokája, ismert New York-i fotográfus, 1959-óta minden egyes évben korcsolyázott a Rockefeller Center jegén.

A képen a Róth család ma élő tagjai a Central Parkban. A család emlékplakettje a park egyik padján található.

Forrás: Steven Ruttenbaum: Mansions in the Cloud: The Skyscraper Palazzi of Emery Roth (1986)

Tags: , , , , , , , ,

Kisgyörgy Évával, azaz Travellinával, Magyarország legismertebb, Goldenblog-díjas, utazási bloggerével egy Lincoln Center közelében található Starbucks-ban beszélgettem. Éva élete az utazás, a felfedezés és az élmények átadása. Már több mint 100 országot megjárt, s mivel igyekszik a “maradék” 89-be is ellátogatni, ritkán tér vissza már ismert helyszínekre. New York City ez alól kivételt képez. A Nagy Alma különleges helyet tölt be Éva szívében.

“1994 óta évente ellátogatok ide. Eddig csupán három év maradt ki. New York City-t jobban ismerem, mint Budapestet. – meséli Éva a jegeskávéját kortyolgatva. – Egyetemista koromban jártam itt először. itt először. Egy TDK verseny első helyének köszönhetően a Soros Alapítvány nyári ösztöndíjával tanultam Washingtonban, ahonnan busszal utaztam fel New Yorkba. Rövid látogatás volt, de a város hangulata azonnal megragadott. A hosszabb tartózkodásra néhány évet várni kellett. 1994-ben botlottam bele egy amerikai ösztöndíjról szóló apróhirdetésbe. Nem gondoltam volna, hogy megnyerem, azt pedig még kevésbé, hogy az egész életem megváltozik általa.”

Mesélj nekünk a New York-i ösztöndíj időszakáról. A 90-es években még nem sokan mondhatták el magukról, hogy jártak New Yorkban, s még kevesebben, hogy hosszabb időt töltöttek el a Nagy Almában.

“Miután megérkezett a pozitív visszajelzés a pályázatra, közölték  velem, hogy az egyetem, ahová felvételemet nyertem, Hempsteadben van. Akkor még nem tudtam, hogy a Long Islanden található Hofstrán működő Zarb School of Business Amerika egyik legjobb üzleti iskolája. Én annak örültem, hogy közel van New York Cityhez, így amikor csak tehettem, a City utcáit jártam.”

Milyen típusú ösztöndíjat nyertél?

“A pályázatot az amerikai kormány írta ki a volt szocialista országok jelentkezői számára. Évek óta tolták a pénzt ezekbe az országokba anélkül, hogy meggyőződhettek volna a befektetett összegek korrekt felhasználásáról. Úgy döntöttek, hogy inkább Amerikába hozzák az ösztöndíjasokat. Közgazdászok, jogászok, újságírók képzését vállalták, akik hazatérve hazájuk demokráciáját és piacgazdaságát voltak hivatottak felépíteni.”

Hogyan teltek a New York-i egyetemi hallgató Travellina napjai?

“Életem legszebb időszaka volt, annak ellenére, hogy nem volt könnyű. Jól fizető, biztos állást adtam fel a bizonytalanért. Havi 1000 dollárt kaptunk. Ebből kellett fizetni a lakhatást és étkezést. Egy szlovák fiúval közösen béreltünk egy alagsori, ablaktalan, lehangoló lakást. A 800 dolláros lakbért megfeleztük, mégis a hónap végén gyakran csak üres tésztára futotta. Ennek ellenére, megérte. Az egyetem nekem nem volt nehéz. A Közgáz, ahol végeztem, még nagyon erős volt és remek alapot biztosított. Valamennyi vizsgámra a legjobb fokozatot kaptam.

A J1-es diákvízumommal csak korlátozott óraszámban vállalhattam volna munkát, ám a szerencse is mellém szegődött. A papírjaimat véletlenül úgy állították ki, hogy többet dolgozhattam. Segítettem a professzoroknak, fénymásoltam, ami akadt. Minden fillért félretettem. Utazni akartam, világot látni. Hamarosan összegyűlt annyi pénzem, hogy útnak indulhassak. Az első út Mexikóba vezetett, majd következett Guatemala és Costa Rica.”

Így indult az utazási blogos karriered?

1996-ban az Internet, különösen a weboldal készítés még gyermekcipőben járt. A külföldön élő magyar közösségnek, Hollósi József vezetésével saját levelezőlistája volt, HIX néven. Bárki írhatott, kérdezhetett, megoszthatta mondandóját a közösséggel. Receptek, ötletek cseréltek gazdát. Dél-amerikai útjaim képes beszámolóját én is megosztottam. Egy Skóciában élő magyar fiú fantáziát látott a leírásokban és felajánlotta, hogy honlapot készít nekem. Megszületett a Nagy Képes Útikönyv, melynek archivált változata a mai napig elérhető ezen a címen. Valószínű, hogy az első magyarországi weblap tulajdonosok egyike voltam.

Közben továbbra is a Hofstra diákja voltál?

Igen. Az ösztöndíjam egy évre szólt, melyet egy évvel meghosszabbítottak a kiváló eredményeimre való tekintettel. Közben beleszerettem a fényképezésbe. Kértem a bizottságot, hogy adjanak kreditet, ám kérelmemet elutasították. Velem azonban nem ilyen egyszerű. Fogtam magam és engedély nélkül beültem az előadásra. Az oktató érdeklődésére elmondtam, hogy marketing szakos ösztöndíjas vagyok és a fotográfia szak tantárgyankénti mintegy 1000 dolláros tandíját nem tudom kifizetni. A tanár azt mondta, ő nem bánja, ha beülök az utolsó sorba. Így esett, hogy ugyan nem kaptam papírt róla, de elvégeztem a Hofstra fotós szakát is. Az oktatómmal pedig igazi barátság alakult ki köztünk. Örült, hogy valaki a csoportból nemcsak érdeklődik, de előzetes ismerete és gyakorlata is van.

Egy nap, Annie Leibovitz példáját követve, elsétáltam a Rolling Stone magazin szerkesztőségébe, hogy leadjam a portfólióm. Az épület ajtaja előtt kanyargó sort látva realizáltam, hogy ötletemmel nem vagyok egyedül. Rengeteg fotós próbál szerencsét ilyen módon. A következő héten, a többiekkel együtt én is elmentem, hogy felvegyem az elbírált mappámat. Legnagyobb meglepetésemre, az enyémbe nem az illedelmes sablon elutasító szöveg került, hanem egy interjú meghívás. A bíráló bizottságnak tetszettek a képeim, fantáziát láttak bennem. Felajánlottak egy nyári, gyakornoki állást a Rolling Stone magazinnál. Roppant boldog és büszke voltam, azonban a helyzetem teljesen kilátástalan volt. Az ösztöndíjam lejárt, a gyakornoki állás nem fizetett volna. Pénz és vízum nélkül túl kockázatos lett volna maradni. Egyke lévén a szüleimnek is szüksége volt rám. Hazamentem.

Két év New York után hazatértél Budapestre. Mit kezdtél magaddal? Nagyon megviselt a váltás?

Őszintén szólva igen. Fél évig nyalogattam a sebeimet. Állandóan arra gondoltam, mi lett volna, ha… Ez alatt az időszak alatt készült el a New York-i útikönyvem nagy része. A következő év februárjában rám talált a Matáv fejvadásza. A Matávot ekkor vezették be a tőzsdére, a budapestire és a New York-ira egy időben. Szükségük volt egy olyan szakemberre, aki nemzetközi számviteli képesítéssel (ACCA) és amerikai végzettséggel is rendelkezik. ACCA-ja 19 embernek volt Magyarországon, ezek közül MBA-ja csak nekem egyedül. Megfogtam az Isten lábát.  Nagyon jól fizető állássom lett, melyet 15 évig töltöttem be. Negyedéves és féléves jelentéseket kellett írnom a New York-i tőzsdére, ami rengeteg munkával és felelősséggel járt, viszont a munka szabadságot is adott. A fizetésem lehetővé tette, hogy drága, távoli utakra fizessek be és New Yorkba is eljutottam minden évben, tanfolyam címén.

Egyik évben elutasították az utazási kérelmem, mondván, az amerikai út túl drága. A következő héten New York-i képekkel borítottam be az iroda falait és megállás nélkül Frank Sinatra New York, New Yorkja üvöltött a magnóból. A  főnököm nem soká bírta a kiképzést. Mehettem New Yorkba.

Annak ellenére, hogy szerettem az állásom, tudtam, hogy egyirányú utcába kerültem, mivel más magyar cég részvénye nem volt a New York-i tőzsdén. Félelmem beigazolódott. 2011-ben a Matáv (akkor már Magyar Telekom) kivonult a tőzsdéről, elveszítettem az állásom. A szaktudásomra nem volt szükség egyik magyarországi vállalatnál sem. Ugyanebben az évben édesanyám váratlanul elhunyt és édesapám lelkileg-testileg belebetegedett a halálába. Döntenem kellett újra. Elmehettem volna dolgozni sokkal kevesebb pénzért, de édesapámnak azonban szüksége volt rám. A Telekom végkielégítéséből vettem egy lakást, melyet kiadok. A maradék megtakarításomat pedig a tőzsdén forgatom. Így teszek szert bevételre. Kényszer szülte karrierváltás volt az enyém, de utólag a legjobb dolog, ami történt velem.

2011 nem csak szomorúságot hozott az életedbe, ugye? 

2010-ben, 15 év után, megújult a blogom és feljelentkeztem a Facebookra is. Pályázatot írtam ki a blog új nevére. A díj egy tepsi muffin volt. Egy jó barátomnak köszönhetően megszületett az egyedi-csajos-utazós Travellina név, a blog pedig 2011-ben elnyerte a Goldenblog-díjat, Életmód Kategóriában. Egyre többen ismerték meg és látogatták rendszeresen a blogom. A győzelmet Origo-s és egyéb felkérések sora követte, így ma már több helyen publikálok utazós cikkeket. Rájöttem, hogy fenn tudom tartani magam így is.

Nem vagyok és sosem leszek megélhetési blogger. Nem írok szponzorált bejegyzéseket. Rengeteg utazási és gasztro jellegű felkérést kapok, azonban egy ingyen vacsora kedvéért nem adom el a lelkem, de még egy repülőjegyért sem, ha nem szimpatikus a megkeresés. Van néhány kedves partner, akikkel együttműködök, jellemzően olyanok, akik nem diktálnak semmilyen feltételt, csak hisznek bennem. Csakis saját anyaggal – beleértve a képeket is -, dolgozok. A blog a hobbim és az is marad.

Megtanultam olcsón utazni. Megváltozott a helyzet a Matávos időszakhoz képest. Most több az időm, mint a pénzem. Van időm tervezni, szervezni, felkészülni. Ebben az évben a Home Exchange keretein belül jutottam el New Yorkba.

Ezek szerint a szerelmed New York iránt továbbra is megmaradt.

Természetesen. New York az örök szerelem. Ide évente el kell jönni. Mindig történik változás, a fejlődés állandó.

Mesélnél nekünk arról, hogy milyen változásokat tapasztaltál az évek folyamán, különös tekintettel a 90-es évekhez képest?

A 90-es évek New Yorkjának hangulata tagadhatatlanul ikonikus és utánozhatatlan volt. Az éjszakai élet vad és izgalmas, a klub élet pezsgő és merész volt. Olyan helyszínekről beszélünk, mint a New York-i rock, pop és folk szülőhelye, a legendás CBGB klub, ahol többek között fellépett Blondie, Joan Jett, a Talking Heads, a B-52’s és a Police. A kedvelt Tunnel elnevezésű szórakozóhely egy használaton kívüli metróalagútban üzemelt. Aztán ott volt a hírhedt Limelight Nightclub a Hatodik Sugárúton, mely egy használaton kívüli templomban működött és otthont adott a manhattani techno és gothic irányzatnak. A falakról ketrecek lógtak, melyben transzvesztita táncosok vonaglottak. A klubot rengetegszer razziázták és zárták be droghasználat és árusítás miatt.

A 90-es évek izgalmas, avantgárd New Yorkja a graffitikkel együtt eltűnt. A város konszolidáltabb, tisztább, biztonságosabb, család- és turistabarát lett. A Limelighthoz hasonló szórakozóhelyek léte ma már elképzelhetetlen lenne.

Közben a város hatalmas lépésekkel fejlődik. Mindenütt új felhőkarcolók emelkednek, átadták a High Line-t, épül a Második Sugárút metróvonala.

Ami pedig az embereket illeti, Szeptember 11-e gyökeresen megváltoztatta a New York-iakat. Az egymás iránt érdektelen manhattaniak hirtelen ráébredtek sebezhetőségükre és jóval figyelmesebbek lettek egymás iránt. Az idegenek gyakrabban elegyednek szóba egymással, segítőkészebbek, figyelmesebbek. Ez a változás nagyon is szembeötlő volt.

És mit hoz a jövő a New York rajongó Travellina számára?

Hamarosan visszatérek Amerikába, de most nem New York lesz a cél. Nagy kaland készül. A 66-os utat autózom végig, Chicagótól Los Angelesig. 4 és fél hét alatt teszem meg a 4000 kilométeres utat, az átlagos két hét helyett. Úgy tervezem, hogy több helyen megállok és megtekintem a környező nevezetességeket. Majd valamikor jövőre természetesen New Yorkba is visszatérek, hisz itt ismerősökre és barátokra is leltem az eltelt évek alatt, és ez az a város, ami mindig feltölt energiával.

Köszönöm a beszélgetést, Travellina. New York visszavár.

Képek: Kisgyörgy Éva tulajdona

Tags: , , , , , , ,

Az interjú címében megbúvó szójáték a Fülöp Farkassal, a Kiégő Izzók/Glowing Bulbs elnevezésű formáció vezetőjével készült beszélgetés után egyértelművé válik.

A Kiégő Izzók a Millennium idején alakult, a techo zenétől és világszemlélettől átjárt Budapesten. A vizuál csapat rövid idő alatt előkelő helyet verekedett ki magának a magyar VJ közösségben. A profi, elhivatott munkaszellem és a változatos technikára épülő, progresszív koncepció hamarosan világhírnevet hozott az alkotóknak. Az elmúlt évek során számos panoráma vetítést, élő VJ előadást, zenei videót, rövidfilmet, fesztivál, múzeum és galéria installációt köszönhetünk a Glowing Bulbs formációnak, Európától a Tengerentúlig.

483119_421840651209422_1796820546_n

A Kiégő Izzók részt vett és hatalmas sikert aratott a 2014. november 7-e és 9-e között, New Yorkban rendezésre került első Fényfesztiválon. Az eseményre a Brooklynban található DUMBO területén került sor. A fesztivál központja a Manhattan híd brooklyni hídfője és annak környéke volt, melyet az alkotók kozmikus fényvilággá varázsoltak három este erejéig.

319081_421840491209438_108322226_n

Fülöp Farkassal, a projekt vezetőjével és rendezőjével a sikeres előadás után néhány nappal beszélgettünk a fesztivál hangulatáról, tapasztalatokról és tervekről.

Nem először szerepeltetek a New York-i DUMBO-ban, igaz?

Így van. 2010-ben a Leo Kuelbs kurátor által létrehozott Endless Bridge Projekt videó kiállítás keretében vetítettünk először a Manhattan Bridge-re, a Dumbo Art Festival kereteiben. (Videofelvétel itt.) 2011-ben vetítettünk először a teljes felületre, szintén Leo Kuelbs kurátor projektjének részeként, szintén a Dumbo Művészeti Fesztivál idején. A show az Immersive Surfaces elnevezést viselte, míg produkciónk az As above so below címet kapta és 6 művész kollaborációjának alkotása volt. (Videófelvétel itt.) 2012-ben a DAF keretein belül ismét a Manhattan Hídra vetítettünk, a Codex Dynamic elnevezésű showban. (Videofelvétel itt.)

579683_421840674542753_1433418830_n

Mióta élsz New Yorkban és mi késztetett a költözésre?

Négy és fél éve élek New York Cityben és akármilyen furcsán is hangzik, nem a művészi ambíció vezérelt, amikor úgy döntöttem, hogy Amerikába jövök. A magánéletem alakult úgy, hogy ide költöztem. A váltás professzionális előmozdulást is eredményezett, de nem ez volt a vezérlő erő, amikor New York mellett döntöttem.

Eleinte nem volt könnyű, mert mindent nulláról kellett felépítenem, kialakítani a kapcsolatokat, bekerülni a forgásba. A Kiégő Izzóknak továbbra is Magyarországon van a bázisa. A New York-i jelenlét azonban lökést adott az egész csapatnak.

10806395_791846640875486_8307891509817015486_n

A szomszéd kertje mindig zöldebb arany mondás a mi esetünkben is igaznak bizonyul. Az amerikai munkák Európában találnak meg minket, míg Amerikában európai felkéréseket kapunk. A tengerentúlon történtek, az import mindkét oldalon érdekesebbnek számít, mint a hazai. Sajnos a helybéli termékeket, produkciókat gyakran aláértékeljük.

Amerikában a VJ szakma, a vetítéses produkciók gyermekcipőben járnak, így elég sok felkérést kapunk, kommerciális és tisztán művészi jellegűt egyaránt.

10610505_791846760875474_8154009799522427790_n

Említetted, hogy a vetítéses produkciók gyermekcipőben járnak Amerikában. Ez az állításod meglepő és kissé ellentmondásos. Elmagyaráznád?

A kijelentésem valóban ellentmondónak hangozhat, mégis igaz. Vegyük például a Times Square-t, mely nem más, mint hatalmas, harsogó kivetítések tömege. A hangsúly azonban a kommerciális jellegen, a reklámon, vagyis a figyelemfelkeltésen van. A mondanivaló, a mélyebb tartalom vagy hiányzik, vagy háttérbe szorul a reklám mögött. A Kiégő Izzók produkcióiban mindig jelen van a mondanivaló is a látvány mellett.

10428474_791846790875471_3128765659599632333_n 10421121_791846800875470_282087975705684267_n

Amerikában a technika nagyon erősen jelen van az emberek hétköznapjaiban. A munkahelyeken, a legfrissebb technológiával dolgozók szinte viszolyognak attól, hogy a számítógépek vezérelte és generálta világ kövesse őket a munkahelyen kívül. A szabadidőben, a szórakozásban nem akarják ezeket viszontlátni. Ennek az elutasításnak az eredménye az a tendencia, hogy Amerikában az unplugged zenekaroknak, előadóknak jóval nagyobb az elismertsége. Az egy szál gitárral éneklő előadóművész akkor is hihetőbbnek hangzik számukra, ha esetleg a színvonal alacsonyabb, mint a másik művészé, aki esetleg szintetizátorok segítségével dolgozik. Az elektro pop, a techno népszerűsége jóval alacsonyabb Amerikában, mint Európában.

Az általunk képviselt művészet ezáltal kuriózumnak számít és a programjaink mindig nagy érdeklődésre tartanak számot.

1962857_791846724208811_1556517835851906847_n

A nagy érdeklődésre szép példa az első New York-i Fényfesztiválon aratott fényes sikeretek. Hogy ítéled meg a Fesztivált? Milyen volt a hangulat a kulisszák mögött? 

Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. A fesztiválon nemcsak előadóként, de szervezőként is részt vettem. A 3 Search keretein belül bepillantást nyertem a kulisszák mögé és valamennyien levontuk a tanulságot.

397353_421840631209424_89284969_n

A fesztivál helyszíne, a Manhattan híd brooklyni hídfője és annak környéke roppant szűknek bizonyult. A válogatás és szűrés ellenére sok alkotó kapott meghívást. Az események azonban kis helyre koncentrálódtak, így nekem kissé vurstlis benyomást keltett. Túl sok látnivaló jutott viszonylag kis helyre, s ez a fesztivál harmadik napján már egyértelműen közbiztonsági aggodalomra adott indokot, olyannyira, hogy a fesztivált a kiírás előtt két órával be kellett rekeszteni.

223364_421840414542779_18284117_n

Az eseménynek nagy volt a visszhangja és rengetegen jöttek el. Valamennyi korosztály érdeklődött és képviseltette magát. Kisbabás családok is érkeztek, így a tumultus a vártnál is nagyobb volt. A hangulat, a tömeg ellenére vidám és fiatalosan dinamikus volt, ami nagy örömmel töltött el minket.

250423_421840531209434_1668049689_n

Mit hoz a jövő? Melyek a távolabbi terveid? 

Várjuk a felkéréseket és bízunk benne, hogy a Fényfesztiválon aratott sikerünk további ajtókat nyit meg Amerikában és Európában egyaránt.

Képek: a Glowing Bulbs tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , ,

A magyar nők a legszebbek a világon, tartja a mondás. Ezzel a kijelentéssel lehet vitatkozni, de egy bizonyos; a magyar nők, bármelyik korosztályhoz is tartoznak, gyönyörűek az ország határain belül és kívül egyaránt. Ezt a tényt bizonyította Bánhalmi Norbert fotóművész egy estén át tartó kiállítása is, melyet a New York-i Magyar Házban tekinthettünk meg december 12-én.

pano10

A kiállítás megálmodójával a kiállítás megnyitója előtt és után is beszélgettem.

Mesélnél az előzményekről? Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással?

A történet két és fél éve kezdődött, amikor sportbalesetet szenvedtem és az egész életem átértékelődött. Sokat láttam a világ sötét oldalából. A balesetem előtt a Magyar Honvédség alkalmazásában álltam. Marketing managerként több tucat kulturális rendezvényt szerveztem, szakmai tanácsadóként pedig több rádióállomásnál is dolgoztam. Weboldalak létrehozásával, üzleti profilok kialakításával is foglalkoztam, vagyis a marketing és a kultúra valamennyi területén otthonosan mozogtam.

1

Aztán jött a baleset. Kényszerpihenőre kényszerültem és rájöttem, hogy az egyetlen terület, ahol sosem érhetjük el a csúcsot, ahol mindig meg lehet újulni, az a fotózás. A fotózások során közvetlen kapcsolatban állok a képem alanyával, a megrendelővel. A legnagyobb boldogság pedig az, amikor a fotózott személy rácsodálkozik a képre és önmagát gyönyörűnek látja.

5

Eldöntöttem, hogy a világ egyik legjobb fotósa szeretnék lenni. Mert mit is jelent a legjobb fotósnak lenni? A képeinkkel örömet okozni, érzelmeket kiváltani, érzelmeket, gondolatokat látni és láttatni.

24

Hogyan jött létre az első fotókiállításod?

Ebben az évben töltöttem be a 35. születésnapomat és úgy gondoltam, hogy erre az alkalomra nemcsak magamat, de az általam mélységesen tisztelt nőket is megajándékozom. Nőnapra fotókiállítást szerveztem, melyet az interneten hirdettem meg. Itt írtam ki a részvételi feltételeket is. Fotóim alanyai mind 30 feletti nők voltak, akik hétköznapi sminkben, ruhában jelentek meg, hisz azt akartam megörökíteni, milyenek is Ők valójában. Természetesek és valóságosak. Az a megtiszteltetés ért, hogy a kiállításra a Stefánia Palotában került sor, Budapesten.

17

A fényképezés számomra hobbi, és arra törekszem, hogy a mesterségem szerelem maradjon és ne váljon az üzleti szellem áldozatává.

Rengeteget köszönhetek a páromnak. Ő inspirál és az ő javaslatára kezdtem hölgyek fotózásával foglalkozni. Az ő megértő türelme, intelligenciája kell ahhoz, hogy a fotóalanyaimmal kialakulhasson egyfajta bizalom és közös érzelmi hullámhossz. A párom tudja, hogy erre szükség van a sikeres alkotáshoz, és azt is tudja, hogy bízhat bennem.

2

Hogyan született a New York-i kiállítás ötlete?

Fizikálisan és átvitt értelemben is feszegetni akartam a határokat. Meg akartam mérettetni magam Európán kívül is. Párom nagyon szereti New Yorkot, a világ és a művészeti élet fővárosát. Nincs az az alkotóművész, aki ne szeretné New Yorkot meghódítani.

18

Ezt a kiállítást a Facebookon hirdettem meg, New Yorkban élő nők számára. A kiállítás témája a kortalan Magyar Hölgyek és az Ő kedvenc helyszíneik a Cityben. Az ő szemükkel láthatjuk és ismerhetjük meg ezt a mozgalmas világvárost. A képek fókuszában a Nő áll.

23

A 30 kép 18 nap leforgása alatt készült el. A kiállítás érdekessége, hogy a képek hétköznapi, számomra ismeretlen hölgyekről készültek. Ők választották ki a számukra fontossággal bíró helyszíneket. New York City olyan pontjain fotóztam őket, melyekhez érzelmek kötik őket. A kiállítás mottójának megfelelően –  ” Nemcsak a 20 éveseké a világ” –, modelljeim valamennyien a 30-on felüli korosztályból kerültek ki. Nem volt válogatási szempont. Az első 30 jelentkező került az objektívem elé. A fotóalanyok között van, aki már évtizedek óta él a Nagy Almában, olyan is, aki néhány hónapja érkezett. Legális és illegális bevándorló, orvos és takarítónő. A legidősebb modellem egy kedves házaspár. Mind a ketten a 90-es éveikben járnak. Őket a Magyar Ház 50. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen fotóztam. Nekik meglepetés lesz, hogy a felvétel bekerül a kiállítás anyagába.

22

Az idő rövidsége és a helyszínek közötti nagy távolság miatt a fotózások 15-60 perc alatt történtek meg. A képek elkészítéséhez egyszerű tükörreflexes digitális fényképezőgépet használtam egy komolyabb, analóg gépeken használt portré objektívvel. A képek vaku nélkül készültek, természetes fények mellett. Arra törekedtem, hogy olyan alkotások készüljenek, amelyek a természetes szépséget adják vissza, elvégre nem a fényképész felszerelése számít, hanem a szeme, a lelke, amivel lát és láttat. Teljesen mindegy, hogy mennyibe kerül a használt gép, ha a fényképész és a modell között nem alakul ki a kapcsolat.

14

S ha már kapcsolatról beszéltünk, a kiállítás helyszíne is nagyon fontos a számodra, igaz?

Igen. A konzulátus javaslatára, a Magyar Házra esett a választás. Nagy örömmel tölt el, hogy Karácsony közeledtével egy picit sikerült összehoznom New York magyar közösségét. Azt szerettem volna elérni, hogy a kiállítás által olyanok is eljöjjenek a Magyar Házba, akik még sosem jártak itt, hogy ismeretségek és barátságok kötődjenek.

pano5

Mesélnél a kiállítás koncepciójáról?

A 30 kép 7 paravánon, 14 oldalon került kiállításra. Mindegyik falnak megvan a tematikája és koncepciója. Az első két fal a megérkezésről szól. Érkezéskor magunkkal hozzuk az anyaország kultúráját, az álmainkat, vágyainkat, egyfajta jövőképet. Valamennyi képen – és ezt nem terveztük el, véletlen alakult így -, de szerepel a bőrönd, mint az utazás jelképe.

erkezes

Megérkezés után a bevándorló gyakran magányos és elhagyottnak érzi magát.

magany

Aztán lassan elindul a felfedezés, a bevándorló megtalálja a kedvenc helyeit a városban, ahol jól és biztonságban érzi magát. A képek ezt ábrázolják, a modellek által választott kedvenc helyeken.

kedvenc

A következő tabló azt ábrázolja, ahogy a kép alanya lassan átveszi a helyi szokásokat, asszimilálódik és egyre magabiztosabban, otthonosabban érzi magát fogadott hazájában.

magabiztos

A biztonság és a siker érzése elégedettséggel tölti el, s amikor egy nő eléri ezt az állapotot, akkor ösztönösen vonzónak, szexinek érzi magát. Az utolsó előtti paravánon ilyen szexis pózban készült felvételeket láthatunk.

szexi

A legutolsó tablóra került a korábban említett kedves, idős házaspár képe is, mely tökéletes lezárásnak bizonyul, hisz szeretetet, nyugalmat, örömet sugároz.

10469008_757475510956052_7366920046670938484_o

Milyen volt a kiállítás hangulata?

A kiállítás nagyon barátságosra és bensőségesre sikeredett. Minden modell kapott egy egy szál vörös rózsát, hogy a vendégek is láthassák, hogy kik azok, akiket ünnepelünk. Az est folyamán élő zongorajáték tette kellemesebbé az ismerkedést. Fél 11-kor a modellek büszkén emelhették le a falról a saját vászonképüket, hogy az alkotások saját otthonukban éljenek tovább és emlékeztessék őket erre az eseményre.

pano11

Az első visszhangok tükrében, hogyan értékeled a kiállítást?

Sikeresnek. Sokaknak sikerült új ismerősöket találni, s vannak olyanok is, akik rég elvesztett ismerőseikkel találkozhattak a kiállításnak köszönhetően.

Ez az esemény élő bizonyítéka annak, hogy létezik magyar összefogás, hisz 30 nap alatt enélkül nem jöhetett volna létre ez a kiállítás.

pano_filtered

Ez úton is köszönöm mindenkinek a segítséget, aki valamilyen formában hozzájárult ehhez a sikerhez. Őket a blogomban említem majd meg, melyben az elmúlt 30 nap New York-i emlékeit fogom részletesebben kifejteni.

Bánhalmi Norbert fotográfus honlapja

A kiállítás bemutatófilmjének linkje

Képek: Bánhalmi Norbert tulajdona

Tags: , , , , , ,

Hatalmas, mint szombaton kiderült, minden elvárást meghaladó sikert aratott az első megrendezésre kerülő New York Festival of Light, vagyis a New York-i Fényfesztivál. A harmadik estén, a hatalmas tömeg miatt, biztonsági okokból a tervezettnél két órával korábban be kellett zárni az eseményt.

A fesztiválra november 7-e és 9-e között került sor a Brooklynban található DUMBO területén. Az események központja a Manhattan híd brooklyni hídfője és annak környéke volt, melyet az alkotók kozmikus fényvilággá varázsoltak három este erejéig.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A helyi és nemzetközi művészek alkotta fellépőgárda között szerepelt a magyar csapat, a Glowing Bulbs / Kiégő Izzók is, akik fénykivetítéses programjuk mellett a szervezésben is aktívan részt vettek. (A Fülöp Farkassal, a Kiégő Izzók vezetőjével és rendezőjével készült interjút nemsokára itt olvashatjátok.)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A magyar csapat nem először szerepelt New Yorkban. 2011-ben már bevették a Manhattan híd hatalmas hídfőjének falát és kivetítésükkel akkor elhozták a DUMBO Művészeti Fesztivál első díját. Fülöp Farkas csapata a New York-i Fényfesztiválon visszatérőnek számított.

A Fényfesztivál ötlete Franciaországban született, 1999-ben. A lyoni parádénak hamarosan követői akadtak a világ valamennyi táján, Berlintől Québecen át Bangkokig.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A NYFOL kurátorok által válogatott, a fények világában alkotó, helybéli és nemzetközi látványtervezők és előadóművészek fesztiválja. Mind a 15 résztvevő különböző stílust képviselt, így a program hasonlított egy jól válogatott gálaműsorhoz, ahol a legjobbakból kaptunk ízelítőt. Az alkotók nem csupán képviselték műfajukat, de a legjobbak választott területükön, ezzel is növelve ennek az új tradíciónak nívóját és megítélését.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Fényfesztivál ugyan a fényekre koncentrált, az este nem lett volna teljes a neves DJ-k és az élő zenét szolgáltató előadók közreműködése nélkül.

Az alkotók és szervezők gondoltak a látássérültekre is. Számukra az alkalomra Eyeronman mellényeket biztosítottak, melyek alkalmasak a környező tárgyak, fényjelenségek érzékelésére és rezgéssé alakítására, ezáltal növelve a látássérültek esélyeit a vizuális élmény befogadására.

A New York Festival of Light a Manhattan híd hídfőjének boltíve alatt és a környező történelmi utcákon zajlott. Az ingyenes program valamennyi korosztály számára tartogatott meglepetést.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A fő attrakció a Manhattan híd boltíve alatti lézervetítés volt, mely a Lazeration nevet viselte és a kanadai származású fénytechnikus, Howard Ungerleider produkciója. Ungerleider nevét a Rush zenekarral kapcsolja össze a köztudat. A kanadai rockzenekar és a látványtervező évtizedek óta dolgozik együtt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

“A NYFOL-ra tervezett fényshow háromdimenziós, melyben statikus és mozgó periódusok váltogatják egymást. A nézők átsétálhatnak a villódzó lézersugarak alatt, mely ezáltal auraként veszi körül őket. – mondja a megálmodó, Howard Ungerleider – A lézershow-n egy hónapon keresztül dolgoztunk és kifejezetten szürreálisra sikeredett.”

FestivalOfLight-TodSeelie-3

Jason Krugman, Living Objects elnevezésű fényszobra szintén a boltív alatt kapott helyet. A hatalmas, arc nélkül, belülről megvilágított alak misztikus idegenként tornyosult a tömeg fölé.

A Sounds of Nature, a Természet Hangjai nevet viselte Tupac Martir alkotása. Elton John, Beyoncé, Sting, Alexander McQueen, Stella McCartney. Valamennyien Tupac kliensei. A NYFOL-re Tupac LED lámpákkal összekötött esernyőkből álló kompozícióval rukkolt elő. Az esernyők, illetve a tartóoszlopok a levegő mozgására, valamint érintésre működésbe lépnek, fény és hangjátékkal szórakoztatva a mellettük elhaladókat, illetve az oszlopokat átszellemülten püfölőket.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

“Az emberek mindig érzékelik, ha baj van a világítással. A jó fényeket mindenki természetesen veszi. A fesztivál talán felnyitja néhány ember szemét a fénytechnika fontosságára.” – nyilatkozta Tupac Martir.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Kiégő Izzók fénykivetítéses programjáról bővebben a Fülöp Farkassal készült interjúban olvashattok hamarosan.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az őszi estéken rendezett, fénnyel kapcsolatos események mindig sokakat vonzzanak. Az emberek ösztönösen is vágyódnak a fény után, különösen ezeken a ködös, sötét manhattani estéken. Az első New York Festival of Light három este erejéig visszalopta a fényt a manhattaniek szívébe.

Képek: a blog írójának tulajdona, illetve köszönet Tod Seelye-nek

Tags: , , , , , , ,

A New York Pince design stúdió igényes, ötletes, a magyar kultúra és történelem inspirálta ruhadarabjaival és kiegészítőivel a New Brunswick-i Magyar Fesztiválon találkoztam először. A design stúdió hölgytagjával, Mezei Máriával, a vállalkozás történetéről, jelenjéről, a közeli és a távoli tervekről beszélgettünk.

10356214_783598264997142_8186539992024875450_n

Mária, az életed igazi New York-i sikertörténet. Mesélnél a gyökereidről és arról, hogyan kerültél Amerikába?

Székelyföldön, a Hargita megyei Borszéken születtem. Középiskolai tanulmányaimat Csíkszeredán, a Segítő Mária Katolikus Szemináriumban végeztem. Egyetemre már Bukarestben jártam, szociális gondozó szakon. A csoporttársaim évről-évre részt vettek a Vízumlottó sorsolásán. 2001-ben engem is beneveztek. Édesanyám Borszékről telefonált, hogy vaskos levelet kaptam Amerikából. Először le sem esett, hogy miről lehet szó. Az első meglepetés után megindult az ügyintézési procedúra. Befejeztem az egyetemet és még ugyanabban az évben útnak indultam az ismeretlenbe.

10348898_783598324997136_3361080226083416021_o

Hogy élted meg az első hónapokat? Mennyire viselt meg a kulturális sokk? 

Az első évet nem kívánom vissza. Annak idején – a Zöldkártya lottó szabályok bizonyára sokat változtak azóta – a hivatalos kijutáshoz legalább egy amerikai kapcsolattal rendelkezni kellett. Ezzel biztosította a befogadó ország, hogy a friss, állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező polgár nem az utcára kerül és növeli az állam által eltartottak számát.

Szőcs Zsóka, édesanyám egyik unokatestvére New Yorkban élt, így én is manhattani lakos lettem. Egy szót sem beszéltem angolul és voltak olyan napok, amikor megkérdőjeleztem, hogy mit is keresek itt egyáltalán.

Reszlet

Nem akartál hazajönni?

A nehézségek ellenére sem akartam feladni. 25 éves voltam. Úgy éreztem, hogy ha már iderendelt a sors, akkor mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy elérjek valamit. Amerikától esélyt kapunk egy új életre. A lehetőségek száma végtelen és az idő engem igazolt. Megtaláltam valamit, ami működik. Jó a volánnál lenni, érezni, hogy én irányítom a sorsom.

Az otthoni diplomám honosítása 3 évet vett volna igénybe, így inkább másfelé vettem az irányt. Beiratkoztam a képzőművészeti egyetemre, kerámia és grafika szakra. A diplomámat 2008-ban vettem át.

10392626_783598314997137_8646579762866608793_n

Az egyetem rengeteg ajtót nyit ebben az országban. Már a diploma megszerzése előtt híres divatházaknál kaptam lehetőséget. A Fashion District legnagyobb cégeinek dolgoztam. Többek között megjártam Liz Claiborne, a Coach,  Sam Edelman, George Simonton Couture és Isaac Mizrahi birodalmát. Rengeteget tanultam tőlük, mely ismeretet a mai napig hasznosítok a saját vállalkozásomban.

KeszletMintak

Honnan jött a saját vállalkozás ötlete?

2010-ben házasodtunk össze a párommal, Honti Balázzsal, akivel már itt, New Yorkban találkoztam. Balázs magyaros pólót szeretett volna magának, de sehol nem talált kedvére valót, így végül Magyarországról rendelt. Elgondolkodtunk és arra a következtetésre jutottunk, hogy meg kellene próbálnunk kielégíteni a szükségletet, elvégre Amerikában másfél millió magyar származású él és sokan vásárolnának magyar témájú ruhaneműt. Elkészült az első széria. Nem volt a legjobb munkánk, de elindultunk.

Maria&Balazs2013

Miként sikerült megismertetni magatokat a célközönséggel?

Bizony, ez egy hosszadalmas folyamat. Elkészíteni az árut, az egy dolog, eladni, az egy másik. Az első szériával a tarsolyunkban nyakunkba vettük a magyar fesztiválokat. Elindult egy rengeteg tanulással és tapasztalatszerzéssel járó út.

Fesztiválról fesztiválra jártunk és naplót vezettünk a tapasztaltakról. Gyűjtöttük a kéréseket, ötleteket. Mindig törekedtünk arra, hogy a vásárlók igényeit messze menőkig kielégítsük. Az üzlet csak úgy működik, ha a vásárló boldog és visszatér, remélhetőleg új kliensekkel. A bizalom alappillér ebben az ágazatban is.

Hamarosan újra bővül a kínálatunk. Megkezdjük a magyaros ruhák készítését Magyar Apparel név alatt. Két évet jártam az FIT-re, a Fashion Institute of Technology-ra is, így ebbe is belevághatunk. Emellett hímzett darabokkal is bővült a választék, amit egy számítógéppel irányított hímzőgép tesz lehetővé.

Bejarat

Jelenleg hol tart az üzlet és milyen terveitek vannak a közeljövőre?

A játékszabályok mára már megváltoztak és ez nagyon jó érzés. Már nem mi keressük a lehetőséget, hanem a közösségek keresnek minket és gyakran hozzánk igazítják az időpontokat. Minden évben részt veszünk a Washington DC Kolbász Fesztiválon, a Chicago-i Gulyás Fesztiválon, a Toledo-i Ethnic Fesztiválon, a Clevelandi Cserkész Napon, az Itt-Ott Magyar Baráti Társaság táborában, a New Brunswick-i Magyar Napon, a Pennsylvania-i William Penn Pikniken, és Magyar Tanyán, a North Carolina-i Magyar Táborban, illetve karácsonyi vásárokon Washingtonban és Bostonban.

GyerekStilus

2014 tavaszán kiköltöztünk New Yorkból. New Jerseyben találtunk egy remek helyet Green Brookban, ahol egy forgalmas út mentén (336 US Highway 22) nyitottuk meg a műhellyel egybekötött üzletünket. Itt már nem csak magyar témájú termékeket kínálunk, de egyedi ötletek megvalósítását is vállaljuk nyomtatott, illetve hímzett médiumokban. Jelenleg – a fesztiválok mellett -, ez teszi ki a vállalkozásunk oroszlánrészét. Az egyedi nyomtatás és hímzés nagyrészt amerikai megrendelőknek készül. Hamarosan, ha minden igaz, fel kell vennünk egy alkalmazottat a megnövekedett forgalomnak köszönhetően.

IMG_6320

Miért hagytátok el Manhattant?

Ez volt az egyetlen logikus megoldás. Az üzleti életben rugalmasnak kell lenni. Mivel rengeteget utazunk, Manhattanból kijutni, illetve visszafelé bejutni a városba, 1-2 órával meghátráltatott minket. New Jersey kézenfekvőnek tűnt. Innen New York, Washington DC és Boston is könnyen megközelíthető. Városunk tele van pozitív energiával, forgalmas és az üzlethelyiség is nagyobb, mint amit New Yorkban béreltünk.

PoloNyomo

Mi a véleményetek az amerikai magyar közösségekről?

Azt tapasztaljuk – legnagyobb örömünkre -, hogy az amerikai magyarság egyre jobban mozgolódik. Lelkes, fiatal csapatokkal találkozunk a fesztiválok idején. A magyar vállalkozások pedig szárnyalnak. Jó látni, hogy az ember nincs egyedül, hogy van, akivel megoszthatja a gondjait, van, akitől tanácsot kérhet. Amerikában még mindig lehet nagyot alkotni. Arra gondoltunk, hogy jó lenne egy vállalkozói klubot létrehozni. Rengeteg az energia, az ötlet az amerikai magyarokban. Az utóbbi években több, roppant sikeres magyar alapítású üzlettel barátkoztunk össze. Van közöttük pálinka importőr, konténerrel szállító, lángos készítő, magyar könyves, kürtős kalácsos, hentes, nem beszélve a több tucat magyar vállalkozóról, akik nagyra vitték más területen. (Hamarosan ők is bemutatkoznak a blogon. A szerk.)

UgyfelFogadas2

És mit gondolsz, a New York Pince számára mit tartogat a távoli jövő?

Ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, akkor végül hazaköltözünk. Én mindig azt mondom a páromnak, hogy 20 évet szeretnék Amerikában élni. A Kárpát-medencében születtünk, ott van missziónk. A Teremtő lehetőséget adott nekünk Amerikában tanulni, tudásunkat gyarapítani. A tanultakat pedig kamatoztatni kell. A szülőföldünket kell virágoztatnunk, gazdagítanunk az itt szerzett tapasztalattal.

1511238_701886306501672_39897576_n

Rengeteg ötletünk van. Borszék látnivalókban, természeti kincsekben gazdag, a turizmus pedig fejlődőben. Felmérjük a szükségleteket és annak megfelelően alakul majd.

Addig is, itt fejlődünk, gyűjtjük a tapasztalatokat, kapcsolatokat. Barátokra teszünk szert és erősítjük az amerikai magyar közösséget.

katalogus

Magyar Apparel
336 W Route 22
Green Brook, New Jersey 08812
Email: maria@magyarapparel.com
Facebook

Tags:

« Older entries