Ismert és kevésbé ismert látnivalók története, turisztikai útmutató, aktuális események és újdonságok New York szerelmeseinek.
You are currently browsing the archive for the Közlekedés category.
Tegnap életbe lépett az árusítási tilalom a Brooklyn hídon. Az utóbbi időben már egyszerűen lehetetlen volt közlekedni, nézelődni, fotózni a hídon a zsibvásártól, a balesetveszélyről nem is beszélve. Az árusok legtöbbje engedély nélkül, hamis/knockoff “márkás” termékeket vagy silány szuveníreket árult, esetleg fotózási lehetőséget, gyakran agresszíven. A szemtanúk szerint, ma már babakocsival és tolószékkel is láttak közlekedőket a hídon, amire már jó ideje nem volt példa.
Tags: Brooklyn Bridge
A Flatbush és az Ocean Avenue találkozásánál, ahol a Brooklyn Botanikus Kert zöldje véget ér, az alacsony kőkerítésen túl lepillantva látjuk a metró síneket, amint a fák lombkoronája alatt haladnak, majd egy éles kanyarral befutnak az alagútba.
Pontosan száz esztendővel ezelőtt, tíz nappal az I. Világháború befejezése előtt, egy csípős novemberi este, háromnegyed 7-kor, ezen a helyszínen, a Malbone Street megálló közelében következett be New York máig legnagyobb metrószerencsétlensége. Több mint 100-an vesztették életüket (93-an a helyszínen és kb. tíz áldozat később, a kórházban), míg a sérültek száma kétszáznál is több volt.
A baleset olyan súlyos volt, hogy már másnap átnevezték a metróállomást Malbone Street-ről Empire Boulevard-ra. Annak ellenére, hogy a legtöbb New York-inak fogalma sincs a Malbone Street-i tragédiáról, a baleset következményei a mai napig hatással vannak a tömegközlekedésre.
1918. november 1-ére a Brotherhood of Locomotive Engineers (a vonatvezetők egyesülése) sztrájkot hirdetett. A Brooklyn Rapid Transit (BRT) úgy döntött, hogy nem függeszti fel a járatokat, hanem inkább némi bónusz fejében a sztrájkból kimaradt alkalmazottakkal vészeli át a munkabeszüntetést.
Így lett a szinte nulla tapasztalattal rendelkező BRT diszpécser, Edward Luciano (a.k.a. Anthony Lewis, egyes források szerint 25 éves, másutt 29 éves) aznap az egyik mozdonyvezető. A metrótársaság 20 dollár bónuszt ígért a fiatalembernek, aki a 60 óra kötelező gyakorlat helyet csupán 2 óra gyorstalpalót kapott és metrószerelvényt a rendező-pályaudvaron kívül sosem vezetett.
Reggel 5-kor a Culver Line-on (ma F vonal) kezdett és szerencsésen levezetett 10 órát, majd hazafelé indult. Az irányítóközpont azonban megkérte, hogy maradjon még és álljon szolgálatba a jóval nehezebb, emelkedős, kanyargós Fulton Street-Brighton Beach Line-on (ma B és Q vonal). Luciano sem fizikailag, sem lelkileg nem volt alkalmas a vezetésre. Októberben épült fel a spanyolnáthából, mely közel 40 millió ember halálát okozta, köztük Luciano kislányáét is.
A Brighton Beach Line kifejezetten nehéz vonal, sok éles kanyarral, meredek emelkedővel. Az út magasított vonalon kezd, majd leereszkedik az utcaszintre, végül a föld alatt folytatja. A szerelvény aznap 5, régi típusú, favázas kocsiból állt. Luciano már az első néhány kilométer után elvesztette uralmát a szerelvény felett. Össze-vissza fékezett, rángatta az utasokat. Több állomáson is túllőtt, vissza kellett tolatnia. A kihallgatások során többen azt vallották, hogy úgy gondolták, vagy baj van a fékrendszerrel vagy a vezető nem tudja megfelelően kezelni. Többen leszálltak az úticéljuk előtt és úgy döntöttek, hogy inkább bevárják a következő szerelvényt. Ők voltak a szerencsések. A tömött vonaton még így is közel 400-an utaztak, amikor bekövetkezett a szerencsétlenség.
Luciano kimerült volt, tudta, hogy késésben vannak, így még nagyobb sebességre kapcsolt. A szerelvény elérte a Malbone Street-et és az alagút előtti éles kanyart, melyet 10 km/h sebességgel kellett volna megközelítenie. Luciano figyelmen kívül hagyta a lassításra figyelmeztető fényjelzést és 50-70 km/h-val robogott.
Néhány méterre az alagút fala előtt az első kocsi hátsó kerekei leugrottak a sínekről. A második kocsi teljes sebességgel a betonfalba csapódott, a harmadik kocsi belerohant a másodikba. A második kocsiban egy hölgy kivételével valamennyi utas azonnal szörnyethalt.
A második és a harmadik kocsi is kisiklott. A második kocsi először felcsapódott az alagút mennyezetébe, majd a talpfa mentén döcögött tovább, végigsúrolva az alagút tartópilléreit, szétmarcangolva azokat az utasokat, akik a szerelvény bal oldalán utaztak. Sok utas kirepült a vonatból és a kerekek alá sodródott, míg másokat a felgyűrődött sínek döfték halálra. Az utolsó két kocsi viszonylag épségben megúszta, azonban itt is szinte mindenki megsérült az ütközés erejétől és a rájuk zúduló üvegszilánkoktól.
Azok, akik képesek voltak, a saját lábukon gyalogoltak ki az alagútból a holdfényes éjszakába. Azonban ők sem voltak teljes biztonságban. A baleset áramszünetet okozott. A vezérlőközpontban azt hitték, hogy ez is a sztrájkolók szabotázsának része, így azonnal visszakapcsolták az áramot. Több menekülő utast áramütés ért a vágányokon bukdácsolva a sötétben.
A pusztítás kegyetlen volt. A becsapódást és az utasok sikolyát másfél kilométerre is hallani lehetett. A környéket beborították az emberi testrészek, a szerelvény fa- és fémdarabkái. A roncsok megközelíthetetlenek voltak. A tűzoltóságnak és a rendőrségnek 45 percébe tellett, mire képesek voltak megközelíteni a baleset helyszínét. Sokakat kötelekkel húztak fel. A roncshoz csak az orvosokat és a papokat engedték le a civilek közül. Az influenzajárvány miatt zsúfolt Brooklyn-i halottasházat nem tudták igénybe venni, így ideiglenesen egy közeli mosodaépületet használtak. A környékbeli kórházak megteltek a több száz sebesülttel.
Luciano a csodával határos módon szinte karcolás nélkül megúszta a balesetet és egyszerűen hazament. Itt tartóztatták le másnap reggel.
Az eset tárgyalására 1919 tavaszán került sor. Luciano-t és öt BRT vezetőt emberölés vádjával állították bíróság elé. A fiatalember sírva válaszolt a bíró kérdéseire. A vizsgálat nem talált mechanikai hibát, annak ellenére, hogy a mozdonyvezető azt állította, hogy gondjai voltak a fékrendszerrel. Luciano ügyvédje a felmentését kérte, arra hivatkozva, hogy kliense csak a cég rossz döntésének áldozata.
A bíróság kevesebb mint öt órányi tárgyalás után felmentette a mozdonyvezetőt és a cég vezetőségét is, azonban ez nem mentette meg a BRT-t a csődtől. A cég 1923-ban Brooklyn Manhattan Transit Corporation (BMT) néven folytatta tovább az 1940-es évekig, amikor az MTA (Metropolitan Transportation Authority) magába olvasztotta. Edward Luciano Long Island-re költözött és az ingatlaniparban vállalt munkát. Senki nem hallott róla többé.
A baleset után jóval nagyobb hangsúlyt fektettek a New York-i metró biztonságára. Kivonták a forgalomból a kiöregedett favázas szerelvényeket. A legnagyobb változást pedig a “dead man’s switch”, az éberségi kapcsoló általános bevezetése jelentette a tömegközlekedési eszközökön, mely a mai napig az egyik legfontosabb biztonsági óvintézkedés.
Tags: City, Manhattan, metróbaleset, New York, New York City, NY, NYC
Öt napot töltöttem március utolsó hetében férjemmel ebben, a turistáktól hemzsegő, mindenféle nációval benépesült, igazán érdekes világvárosban.
Kalandunkra jól felkészültünk útikönyvekből, jó barátok beszámolóiból és blogok nyújtotta segítséggel. Egy percet sem szerettünk volna elvesztegetni, mivel csak öt napunk volt a városra.
A repülőutunk zökkenőmentesen zajlott Budapesttől New Yorkig, Amszterdami átszállással. A közel 2 órás út alatt a KLM légitársaság Amszterdamig megfelelő szolgáltatást biztosított, míg Amszterdamból New Yorkig, az amerikai Delta légitársaság a 8 és fél úton a többszöri étkezésen felül, snack-ekkel és Magnum jégrémmel is előrukkolt a turista osztályon. Az idő gyorsan eltelt, mivel megfogadtam, hogy a repülőidő nagy részét átalszom, így nem lesz gond az odaérkezésünk után a város felfedezésével. Jól sikerült a terv, a repülőút utáni fáradság nem húzta keresztbe az egész délutánunkat. Férjemét sem, aki az út alatt végig olvasott.
A JFK repterén landoltunk, ami igazából nem hagyott mély nyomot bennünk. A repülőn még elmentünk a mosdóba, mivel tudtuk, hogy a vámellenőrzés jó ideig eltarthat. Ezután fogtunk egy helybéli, idősebb Long Island-i “nem hivatalos” taxist, aki elvitt bennünket a Chelsea-beli szállásunkig a délutáni napsütésben. Nem szerettünk volna metrózni, szerettük volna látni a várost a háromnegyed órás út alatt is. Szorított bennünket az idő.
Hotelunknak az Innside by Melia New York Nomad-ot választottuk a Tripadvisor értékelések alapján, amelyhez minden valóban közel volt. Két saroknyira volt a Madison Squere Garden, férjem legnagyobb örömére. Volt szerencsénk jegyet váltani egy alsóházi egyetemi kosárlabda meccsre is, aminek Bálint örült igazán, a 15000 nézővel egyetemben. Természetesen én is, bár én jobban örültem volna egy Pink koncertnek.
A hotel tetejére (22. emelet) is felmentünk, ahonnan megcsodálhattuk a város épületeit. Minden napot hasznosan töltöttünk, ami megérte még akkor is, ha estére nagyon elfáradtunk. Sétáltunk a Times Square-en, a Central Parkban körbejártuk a nevezetes helyeket, etettünk mókusokat, megnéztük a rejtélyes Dakota házat, becsöppentünk a Greenich Village-be, ahol egy elhunyt tűzoltó-családapa emlékére – aki mások mentése közben vesztette életét -, skót dudás felvonulást tartottak éppen, lovakkal, motorokkal, tűzoltóautókkal, díszmenetben. Sétáltunk a Little Italy-ban, China Town-ban, a Soho negyedben. Nagyon hangulatos részei a városnak.
Felmentünk a One World Observatory-ba és a Rockefeller Centerbe is. Mindkettőbe napijeggyel lehet bejutni, a megfelelő biztonsági ellenőrzések után. Ezek valóban időt vesznek el, de azt hiszem, 9/11 után ez valahol érthető is. Mindkét felhőkarcolóból páratlan a kilátás, de mi a Rockefeller Centert mégis jobbnak éreztük a kilátás szempontjából, illetve jobban kedveljük a tradicionális épületeket.
Jó emlék maradt a hihetetlen építészeti remekműn, a Brooklyn hídon való fél órás séta is, ami Brooklynba vezetett.
Nem éreztem magunkat egy percre sem veszélyhelyzetben, semmiféle atrocitás nem ért bennünket az ott tartózkodásunk ideje alatt.
Férjem rendvédelmi karrierje miatt nagy figyelmet fordítottunk a sokfajta rendőrjárgányra. Elképesztő, hogy mennyi fajta járművük van és rengeteg helyen vannak közszolgálatban az utcákon. A Brooklyn hídon például három kerekű autóval vigyáztak a biztonságra a gyalogos úton. Ezenkívül óriás méretű rendőr kamionokat, csapatszállító buszokat, Cabrio és sima Smart autókat, Ford Sedan típusokat, gallytörő terepjáró autókat, motoros rendőröket, biciklis és lovas rendőröket is láthattunk. Nem is gondolhattuk volna másképpen, minthogy a közbiztonság garantált.
Ellátogattunk a Grand Zero-hoz is, ahol a szeptember 11-i terrortámadás emlékhelye van.
Sétáltunk a pénzügyi negyedben, a Wall Street-en, a színházi negyedben, komppal átmentünk Staten Island-re, közben megcsodáltuk a Szabadság szobrot és Manhattant. A Times Square-re több alkalommal visszamentünk, vagy egy jó vacsora, vagy csak a sokszínű látványa miatt. Meg kell még jegyeznünk, hogy bárhova tértünk be, rosszat sehol nem ettünk, ittunk. Kimondottan finomakat és jókat étkeztünk.
Megnéztük a Szent Patrick katedrálist, valamint a Szent Pál kápolnát, melyet gyönyörű temetőkertje miatt is érdemes felkeresni.
Ücsörögtünk a Bryant Parkban, megtekintettük a turisták által közkedvelt különleges Vasalóházat, amely alakja és mérete teljesen magával ragadott bennünket.
Több alkalommal metróztunk, amelynek különleges hangulata volt a maga forgatagában. Meg kell itt említsük, hogy az egyik metró aluljáróban egy fekete utcazenész jó hangulatú, 90-es évekbeli popzenét játszott és az egész metró aluljáró táncra perdült. Nagyon vidám perceket töltöttünk ott, megjegyeztük, hogy mennyire jó lehet itt helybélinek lenni és jókedvűen táncolni, idegen az idegennel. Felszínre érve a filmekből ismert New York-i gőz szinte minden részen feltűnt.
Az időjárás március utolsó hetében nekünk kedvezett. 5 fok reggel, majd délután 12 fokra is felmelegedett, a havazást megúsztuk. A délelőtti 4-5 fok igazából azért volt kedvező, mert a köd gyönyörű átmenetben kitakarta a felhőkarcolók tetejét, így még misztikusabb fényképek születtek. Egyáltalán nem bántuk meg a március végi látogatást, nem biztos, hogy a zöld lomboktól, jobb időben láttuk volna teljességében az egyes épületeket.
Reméljük, hogy lesz alkalmunk megnézni nyáron is ezt a magával ragadó várost. Télen is varázslatos lehet.
Élveztük az ottlétünket, legközelebb a múzeumokba is szeretnénk bejutni, illetve a híres New York-i Közkönyvtárba és egy Broadway előadásra.
Rövid időnk volt – itthon várt a 20 hónapos kislányunk -, de amit fontosnak tartottunk, azt sikerült megtekintenünk.
Remélem tudtunk hasznos információkkal szolgálni a jövőben idelátogatóknak!
Mindenkinek kellemes időtöltést kívánunk a Nagy Almában!
Csilla és Bálint
Tags: City, Manhattan, New York, New York City
Kedves Kata,
Kedves Blog olvasók,
Szeretném azzal kezdeni a beszámolónkat, hogy megköszönjem mindenkinek, aki összefoglalta tapasztalatait New Yorkkal kapcsolatban és azt megosztotta velünk. Külön köszönet Katának, hogy biztosítja erre a felületet és segít, ha kérdés merülne fel.
Pont ma 1 hete, hogy hazaérkeztünk New Yorkból, összesen 12 napot töltöttünk a városban.
Nagy álmunk vált valóra, előre felkészültünk, rengeteget olvastunk róla, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább azokra a dolgokra hívjuk fel a figyelmeteket, amikről nem olvastunk és velünk mégis előfordult, illetve jó lett volna előre tudni.
A legelső ilyen egyből a nagyon hosszú repülőút. Persze, ezt tudja az ember, de teljesen távol állt attól, amit elképzeltünk. A 8 órás repülőútra (mi Párizsból mentünk) bizony fel kell készülni, ha előre tudom, hogy ennyire nem tudok majd aludni, akkor biztosan viszek filmeket, mert hiába volt nálunk könyv, egy idő után azt is meguntuk.
Mikor leszálltunk a kapitány bemondta, hogy készüljünk fel, mert 2 órát kell várni a vámon a belépésre. Ezen akkor nevettem, de később tapasztaltuk, hogy tényleg így van. Miután a vámnál a sorba beállsz, már nem is nagyon tudsz kimenni, így előtte célszerű mosdóba menni, vagy még a gépen. Valamint ott helyben a tisztektől kell kérni egy nyilatkozatot, ami egy formanyomtatvány és azt sorbaállás közben kitölteni, hogy nem viszünk be élő állatot, nem vagyunk betegek. Fontos megjegyezni, minket mélyen érintett, hogy a gép leszállási helye és a vám között nincs kijelölt dohányzó hely. Ez egy nem dohányzónak egyáltalán nem tragédia, viszont a hosszú út után minden dohányos rémálma. Valamint nem hívták előre a kisgyerekes családokat, nekik is ugyanúgy végig kellett állni a 2 órát, nem volt kivételezés.
Miután átjutottunk az ellenőrzésen, már várt is minket a Nagy Alma, fel is fedeztük teljesen, minden napra kitaláltunk valami újat és volt, hogy 1-2 helyszínre visszamentünk.
A hotel a 29. utca és a Broadway kereszteződésében volt (The Paul Hotel), nagyon aranyos kis szállás, az ESB látszik az ablakokból. Viszont pont most húznak fel elé egy toronyházat, így a kilátás veszít az értékéből. Ezt esetleg hasznos lehet tudni, aki mostanában foglalt oda, mert a weboldalon még mindig pazar kilátással hirdetik a szobákat. A másik, hogy a tetőterasz/tetőbár csak május közepétől van nyitva, ezt sem kötik az ember orrára a weboldalon, ez nagy csalódás volt nekünk, mert ez volt az egyik, ami miatt ezt a szállást választottuk.
Nagyon sokat metróztunk, vettünk heti metró kártyát, szerintem az érte meg a legjobban.
Elmentünk az Intrepid hadihajóhoz, a Hudson folyón áll, nagyon érdekes, erről korábban nem olvastam sehol és érdekes program gyerekkel is (kb 3-4 óra alatt lehet bejárni, van étkezési lehetőség is).
Amire fel kell készülni mindenhol az a security check, minden látványossághoz, épületbe belépés előtt át kell esni rajta. Ezek az emberek is a munkájukat végzik, nem érdemes bosszankodni ezen, ha az ember mosolyog, nekik is lesz egy jobb napjuk, mert sokan még csak nem is köszönnek nekik.
Ha valaki csak 1 kilátást szeretne a város felett (általában a kilátók 30-40 USD között vannak két főre) akkor a Rockefeller Center Top of the Rock kilátóját javaslom, onnan az ESB is látszik és nincs akkora sorbaállás, mint az ESB-nél.
Mi nem vettünk városnézős jegyet, de nem is bántam, mert ugye azt hirdetik, hogy sokszor a sorbaállást el lehet kerülni egy-egy látványosságnál. Én semmi hiányt nem tapasztaltam, lehet, hogy éppen csak akkor akinek volt ilyen jegye, azok voltak többen és nem mi, akik a helyszínen vettük meg a jegyeket.
A Szabadság-szoborhoz a kompnál a sorbaállás embertelen, mi is beálltunk a sorba, de fél óra után feladtuk. Végül a szobrot 2 másik lehetőséggel néztük meg. Az egyik a Roosevelt-szigetről a Wall Street-ig közlekedő komp, amely átmegy a Manhattan és a Brooklyn híd alatt is, valamint végig előttünk volt a Szabadság-szobor.
A másik pedig a Hop-on Hop-off busz, amelyiknek az egyik megállójából indul egy turistahajó, ami a sziget mellett hajózik és lehet bőven fotózkodni. Mi nem akartunk a szigetre lépni, mert a koronába nem kaptunk jegyet (hónapokra előre érdemes foglalni), a talapzatot pedig annyira nem akartuk megnézni.
Érdemes a múzeumokba kihasználni a jegyautomatákat, és ott venni jegyet, így nem kell sorba állni.
Vannak nagyon jó metró alkalmazások, amivel könnyű navigálni a rengeteg metróvonal között, érdemes ezt még itthon rátenni a telefonra.
A csalódás nekünk Chinatown volt, ennyi vacak terméket még itthon sem látni és az árusok nagyon erőszakosak. Viszont Little Italy-ban nagyon sok jó étterem van, oda érdemes elmenni, aki akar végre egy jót enni, ami nem hamburger vagy hot-dog.
A visszafele úton, aki a JFK-ről megy, annak felhívnám a figyelmét, hogy a security check után, a kapuknál már nincs kijelölt dohányzóhely, érdemes az utolsó pillanatig kint maradni.
A reptéren sokkal olcsóbban voltak az ajándéktárgyak (New York feliratúakra gondolok elsősorban), mint a városban, még Chinatown-ban is drágábban vettük, mint a reptéren.
A várost nagyon élveztük, mindent megnéztünk, ami az útikönyvekben benne van, hatalmas élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, mert látni kell!
Köszönöm, hogy elolvastátok
Üdv: Ági és Péter
Tags: közlekedés, Manhattan, metró, New York, New York City, NY, NYC, utazás
A New York-i metró ikonikus és megosztó, tökéletes lenyomata a városnak. Egyrészt piszkos, zajos, nyáron elviselhetetlenül meleg és büdös, elavult és lepukkant, másrészt hangulata utánozhatatlan. A folyosókon, szerelvényeken énekesek és zenészek szórakoztatnak, gyakran a kalauz is saját produkciót kerít az állomások bekonferálásához és sosem tudhatod, hogy melyik hírességgel utazol együtt. Minden egyes megállónak saját személyisége van, szinte mindegyikhez valamilyen esemény, emlék vagy filmbéli jelenet fűződik.
A New York-i metrón mindennaposak a késések, kimaradások, melyet az elavult rendszernek és a hatalmas tömegnek titulálnak. Ki gondolta volna, hogy a New York-i metró indulásának első napján is hasonló gondokkal küszködött.
Elevenítsük fel azt a napot, melyen útjára indult a világ legnagyobb metróhálózata. Mi történt 1904. október 27-én?
A New York-i metró gigantikus vállalkozás volt és az indulás napján az izgalom szinte kézzel fogható volt a Cityben.
Az első vonal az Interborough Rapid Transit (IRT) volt, mely a City Hall és a 145. utca között közlekedett.
Az első szerelvényt New York City polgármestere, George B. McClellan volt hivatott elindítani, majd átadni a kormányt a mozdonyvezetőnek. McClellan azonban vérszemet kapott és egészen a 103. utcáig vezette a szerelvényt. Amikor a vezetőfülkében rámutattak, hogy ideje lenne átadnia a vezetőülést, egyszerűen így szólt: “Nem, Uraim! Ezt a szerelvényt én vezetem.” Abban az évben már csak polgármester-mozdonyvezetőként emlegette sajtó.
Az ünnepélyes indulásra ezüst vezérlőkart készítettek, amely valamilyen oknál fogva nem illeszkedett pontosan és a második megálló után üzembe lépett a vészfék. “A szerelvény erőteljesen megrázkódott, az utasok előrebuktak, mintha a vonat nekiütközött volna valaminek.”
A New York-i metró indulása hatalmas eseménynek számított. Az indulás reggelén hat-hét ezer ember gyűlt össze a City Hall állomás előtt. A rendre több mint kétszáz rendőr vigyázott. A szigorú szabályok és az órákra beosztott jegyek ellenére rengetegen beszöktek az első szerelvényre, amely így közel 1100 utast szállított, tekintélyes tülekedést és kényelmetlenséget okozva. (Ismerős?)
A reklámok megszokott elemei a New York-i metrónak, az indulás napján azonban kellemetlen meglepetést okoztak az utasoknak és magának a polgármesternek is. Az átadás előtt sem az állomáson, sem a szerelvényeken nem voltak reklámok, azonban a nyitás reggelén, mind az utasok, mid a város vezetése meglepetten tapasztalta, hogy mindenhol reklámokat helyzetek el. McClellan polgármester különösen a művészi kivitelezés alacsony színvonalát kritizálta.
A legelső jegyet egy középkorú Brooklyn-i hölgy vásárolta.
A technikai nehézségek mellett az első metró bűneset sem maradt el azon a napon. Henry Barrett, aki a West 46. utcában lakott, az első szerelvény utasa volt, reggel 7 órakor. Az úriember a 28. utcánál vette észre, hogy a 15 gyémántból álló, 500 dollár (ma kb. 15000 dollár) értékű lópatkó kitűzőjét valaki elcsente a tumultusban. A bűnesetet a New York Times is lehozta, kellő komolysággal: “A tolvajt keressük, a zálogüzleteket szemmel tartjuk.”
Az első késésre is sor került az első napon. Este hat órakor, a 96. utcánál kiment egy biztosíték az egyik szerelvényen. A technikusok sajnos nem tudták helyben megjavítani. A vonatot ki kellett tolni a 145. utcáig. Az utasok 25 percnyi késéssel érkeztek célba.
A metróetikett is nagyon hamar terítékre került. Ahogy a másnapi sajtó is írta: “Már az első úton találkoztunk a “két ülést elfoglalóval”, a “büdös szivarossal” (!) és a “lábát a illetlenül kinyújtóval”, akit az sem érdekel, hogy mások elbotlanak rajta.” Semmi sem új a nap alatt.
A legendásan gyönyörű City Hall állomás, ahonnan az első szerelvény indult, 1945-ben bezárt. Az állomásra éles kanyarral futottak be a szerelvények, azonban az új, hosszabb kocsik nem tudtak megállni a kanyarban. Az MTA havonta szervez látogatást kis csoportok számára, ám jegyhez jutni szinte lehetetlen vállalkozás.
Tags: Manhattan, metró, New York, New York City, New York metró, New York Subway, New York-i metró, NY, NYC, Subway
December első hetében a New York-i Közlekedési Vállalat (Metropolitan Transportation Authority) – továbbiakban MTA – bemutatta az új generációs metrószerelvények prototípusát a nagyközönségnek.
A mintapéldányt a 34. street-Hudson Yards megálló magasföldszintjén helyezték el. A helyszínen az MTA akalmazottai fogadták a látogatók kérdéseit és gyűjtötték az észrevételeket, melyek birtokában akár nagyobb módosításokra is hajlandó az MTA.
Az új metrókocsik az R211 névre hallgatnak és 2020-ban kerülnek forgalomba a betűjeles járatokon. Több mérföldkő jellegű újítást hoztak, melyek alapjaiban változtatják meg a New York-i metróélményt.
Ezek közül a legszembeötlőbb a csuklós megoldás. A nyitott folyosó biztosítja a szabad mozgást, a tömeg egyenletesebb eloszlását, mely lerövidíti az utazási időt.
Az újdonságok listáján a következők szerepelnek:
A jelentések szerint az első vélemények erősen megoszlottak. A legtöbben kedvelik a világos kocsikat, a nagyobb kényelmet, a szellősebb dizájnt, míg másokat az egybenyíló kocsik rettentenek el.
Az R211 annak ellenére, hogy szemet gyönyörködtető – főleg a lepukkant jelenlegi kocsipark után -, nem mutat fel semmi olyat, melyet ne láthattunk volna már más, dinamikusan fejlődő ország metróvonalain. “New York City legyen vezető és nem követő.” – foglalta össze az egyik metrókocsikat konstatáló tősgyökeres.
Tags: City, közlekedés, Manhattan, metró, MTA, New York, New York City, New York-i metró, NY, NYC, R211
Újabb, most már elavultnak számító, New York-i ikon lesz a múlté. Nemsokára nyugdíjba vonul a Metro Card és a leolvasó, a metróállomások kapuinál. Hamarosan nem lesz több félresikerült, túl gyors vagy túl lassú jegylehúzás, tanácstalan turisták, türelmetlen helybéliek, torlódás.
A New York-i Közlekedési Vállalat Long Island-i és Metro North vasútvonalain már egy éve használják a mobiltelefonos jegy app-ot. Ennek továbbfejlesztett változata lesz használatban a New York-i metrón. Két állomáson, a Bowling Green-en és a Wall Street-en már fel is szerelték az első jegyleolvasókat. Év végére további tizennégy forgalmas állomáson kerül bevezetésre az új rendszer. 2019 tavaszára 500 állomáson és 600 buszon lehet majd használni az alternatív jegyet. 2020 szeptemberére ez egész várost lefedik az új rendszerrel és 2023-ra a Metro Card már történelem lesz és csatlakozik a jó öreg metró zsetonhoz.
Az új rendszerben nemcsak az okostelefonok appjaival, de bankkártyával is lehet majd fizetni. Az új módszer gyorsabb, megbízhatóbb és olcsóbb lesz (plusz papírbarát). Az utazóközönség és a közlekedési vállalat tudatban van, hogy nem mindenki tér át azonnal az új rendszerre, de a csúcsforgalmi torlódások már az első hetekben csökkenni fognak. Az első tizennégy állomáson még az idén életbe lép az új metódus. Ezeken az állomásokon, ez évben még csak a Long Island Rail Road-on és a Metro North-on használatos eTix app-al lehet majd fizetni. Amint él a rendszer, hozom a használati utasítást, tippeket.
Tags: City, Manhattan, MTA, New York, New York City, New York Közlekedési Vállalat, New York-i metró, NY, NYC, Subway
(A dőlt betűs megjegyzések a blog írójának gondolatai, hozzáfűzései, javaslatai.)
2016 szeptemberében egy egész hetet volt szerencsém New Yorkban tölteni.
Mivel az oldal rengeteg segítséget nyújtott, úgy gondoltam, én is leírom tapasztalataimat, hogy megkönnyítsem a jövőben utazók dolgát. Nem célom élménybeszámolót írni, mindenki maga döntse el, mit szeretne megnézni. Szerintem a neten fellelhető leírások jó képet adnak, ha ettől eltérőt tapasztaltam, azt leírom.
Amit rólam érdemes tudni: Egyedül utaztam, 20 évesen már tapasztalt utazónak számítottam, az angol nyelvvel nincs problémám. Viszonylag friss térdszalag-szakadásom miatt aggódtam, hogy a nagyobb távolságok gyalogos megtételével gondjaim lesznek. Továbbá képes vagyok bárhol eltévedni.
Az utazás célja az AC/DC koncert megtekintése volt a Madison Square Garden-ben, ezen felül pedig minél több élmény szerzése.
Mivel teljesen egyedül még sosem utaztam, illetve ekkora városban sem kellett még autó vagy idegenvezető nélkül közlekednem, igyekeztem viszonylag spontán lenni, valamint a szállás jó elhelyezkedése kardinális volt. Úgy gondoltam, a legpraktikusabb a déli szállás, ha eltévednék, elég lenne végig délnek tartanom, valamint onnan könnyen eljuthatok bárhova.
Végül Airbnb-n foglaltam, egy egyszerű kanapé volt, de a jó elhelyezkedés (Rector Place, kb. 5 perc séta a One WTC-től) oltárán beáldoztam a kényelmet, úgyis csak aludni jártam oda. Ha most utaznék, egy egyszerű hotelben foglalnék valahol Brooklynban, a metró mentén.
Budapestről repültem a JFK-re, párizsi átszállással. Hatalmas tömeg volt Franciaországban, majdnem lekéstem a gépet, pedig volt kb. 2 óra az átszállásra. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?)
Az előzetes felkészülés részét képezte a blog elolvasása. Minden, számomra érdekes dolgot lejegyeztem, valamint Google Maps-en hozzáadtam a kedvencek közé. Végül szűkítettem a listát és körzetekre osztottam a várost aszerint, hogy egy-egy napba mi fér be egymás után. A helyek Google Maps-es lementése jó ötlet volt, még offline is viszonylag használhatónak bizonyult, a majdnem mindenhol elérhető wifi segítségével pedig vállalható mértékűre sikerült korlátoznom eltévedéseim számát. Összesen kb. 35 helyet jelöltem meg (Central Park egynek számít), majdnem mindet sikerült kényelmesen meglátogatni. A járókelők és a rendőrök is segítőkésznek bizonyultak útbaigazításkor.
Magamnál mindig tartottam egy válltáskát, benne szemüveget, napszemüveget, pénztárcát (nem a teljes összeggel, azt részekre osztottam és különböző helyekre raktam), töltőt (utcán is lehet telefont tölteni), egy palack ásványvizet, müzliszeleteket, igazolványok fénymásolatait és belépőket. Sajnos még egy nehezebb fényképezőt is cipelnem kellett a nyakamban, mert a telefonom kamerája sérült. Ezekkel mind kényelmesen tudtam sétálgatni egész nap. Ha ma mennék, még egy bevásárlószatyrot pakoltam volna a vásárolt dolgoknak.
A közlekedést gyalog illetve metróval oldottam meg. Figyeljünk, hogy ugyanazon a vonalon van, amelyik szerelvény nem áll meg mindenhol, így jutottam el például a Colombus Circle helyett Harlembe. (A New York-i metró használatáról bővebben ITT és ITT.) A metróknál a peronon hihetetlenül meleg van, a szerelvényekben pedig rendkívül hideg. Wifi minden állomáson van, de köztük az alagútban már nincs. Nehezen tudom elképzelni a városban való közlekedést metró nélkül, mindenkinek ajánlom annak ellenére, hogy egyik utazásom során mi és a mögöttünk levő kocsi között kisülés volt, ami után a szerelvény elsötétedett, egy időre megállt, majd az állomásra érve a Guardian Angels-ek kitereltek minket. Azt már a felszínről láttuk, hogy füst jön ki a megállóból, ezután megérkeztek a tűzoltók is. Hasonló esetben őrizzük meg a nyugalmunkat és kövessük az utasításokat. Ajánlom letölteni az MTA appját és más metrótérképeket.
Fontos tudni, hogy a metrók hétvégén máshogy közlekednek, valamint érdemes tájékozódni a felújítások miatti lezárásokról. Én sajnos emiatt nem jutottam el Far Rockaway-be Richard Feynman házához.
Még egy fiaskó történt, a kártyámat valamiért nem fogadta el a kapu, nem találtam senkit, aki tudott volna segíteni, így átugrottam a forgóvillát. Később nem volt vele probléma, de azt érdemes fejben tartani, hogy nem 168 óráig érvényes a heti kártya, hanem az első aktiválás napját is beleértve 7 napig.
Meglepett, hogy New York mennyire a gyalogosok városa. Napokba telt visszaszoknom Budapesten ahhoz, hogy az autók nálunk nem feltétlenül állnak meg.
Ott-tartózkodásom alatt a múzeumokat következetesen kerültem. 3 programom volt, amire időre oda kellett érni. Az egyik a koncert, a másik a Szabadság-szobor koronája, harmadik egy Stephen Colbert Show felvétele. A koronába hónapokkal előre le kell foglalni a jegyet, ami névre szól. (Az ingyenes, illetve ajánlott belépőjegyes programok listája ITT található.)
A felvétel látogatását ajánlom az angolul jól tudóknak, a honlapjukon lehet jegyet foglalni, nem kerül pénzbe, viszont nem egy rövid program.
A koncertről érdekesség, hogy az amerikaiak mennyire máshogy viselkednek, mint az európaiak. A Garden-ben nincsenek állóhelyek, mindenki ül, eszik-iszik, szelfizget és néha tapsol. Jobban izgalomba hozta a közönséget Colbert egy-egy Trump-os beszólása, mint egy gitárszóló. Engem hamar meg is “választottak” a legnagyobb rajongónak és a jegyszedő néni meg is jegyezte, hogy engem figyelt végig, mert jó volt látni, ahogy élvezem a koncertet, pedig fele annyira sem ragadtattam el magamat, mint amikor a harmadik sorban álltam Európában.
Pozitív kulturális sokk volt a small talk. Fel voltam rá készülve, hogy boltba megkérdezik, hogy vagy, de olyanra nem, mint például amikor a Liberty Island-re tartó hajón egy texasi testvérpár mesélte, hogy az ő nagyszüleik is Ellis Island-re érkeztek meg Olaszországból, majd tippeket adtam nekik, mit nézzenek meg a városban. Vagy azt is megtudtam egy idős házaspártól sorban állás során, hogy ők látták Obamát megválasztása előtt egy TV show felvételén és gyanújuk szerint a titkosszolgálat megfigyelte őket előtte, vagy egy kaliforniai sráctól, hogy neki ez lesz a második AC/DC koncertje. Szokatlan koncepció, de nekem szimpatikus ez a small talk dolog.
A felhőkarcolók közül meglátogattam a One World Trade Centert, az Empire State Buildinget, valamint a Top of the Rockot. A One WTC-be reggel nyitáskor mentem fel, onnan jól látszik az egész város és a reggeli forgalom beindulása. Előny, hogy nem kellett sorban állni, mint a másik két épületnél. Az épületnek több neve is van egyébként, többen nem értették, miről beszélek.
Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy ilyen helyen használjuk az eszünket és ne kezdjünk el éjszaka 300 méter magasságban üvegen át vakuval fényképezni, mert nem fog működni, cserébe elrontja mindenki más fényképét. Valamint ne legyünk felháborodva, ha szóvá teszik ezt nekünk.
A belépők elég borsos árúak, a Times Square környékén árult jeggyel pedig nem engednek fel az ESB legtetejére, az további $20 ha jól emlékszem. Este hatalmas a tömeg, nehéz odajutni a jobb helyekhez egy-egy képre (ha nem bunkó az ember és nem tolakszik).
A közbiztonságról annyit, hogy sosem éreztem veszélyben magam, igaz, 11 körül mindig elindultam hazafele, mert a metrókártya éjfélig érvényes. Utána az utcán sétálva sétálva több rendőrrel találkoztam, mint járókelővel. A 17-i robbantást is az aggódó otthoniaktól tudtam meg. Annyi történt, hogy a környéken áthaladó metrók nem álltak meg az érintett helyen, valamint a Rockefeller Center tetejéről láttuk, hogy sok rendőrautó megy szirénázva. (2016. szeptember 17-én bomba robbant Chelsea-ben, a 23. utcában. 29 ember sérült meg.)
A Central Park éjszaka rémisztő tud lenni, nem is merészkedtem a bejárattól 200 méternél távolabb. (New York biztonségéról ITT és ITT olvashattok bővebben.)
Maga a park hatalmas, nekem két napba telt a bejárása, pontosabban a MET-től délre eső területé. A parkon belül nehéz a tájékozódás. Én az állatkert környékétől akartam a délkeleti sarokig eljutni, majd onnan átsétálni a Colombus Circle-ig, de sikerült valahogy rögtön a Colombus-nál kilyukadnom, s mivel erről nem tudtam, elindultam jobb kéz fele, a rossz irányba. Talán segített volna, ha végig a kijelölt úton haladok, de abban nincs semmi élvezet.
Az étkezést minél olcsóbban, jó kolis egyetemista módjára oldottam meg, általában szendvicset vagy gyorsételt vásároltam. Az utcai árusoknál a hot dog igazából gyenge minőségű virsli kifliben, a hamburger sem a legjobb. A Times Square-en ettem egy finomat a Bubba Gump-ban, mivel egyedül voltam, nem kellett sorban állnom. Életem egyik legfinomabb étele volt, borravalóval adtam, azt hiszem 30 dollárt. Sörrel életkorom miatt nem szolgáltak ki, ahogy boltban sem tudtam vásárolni, akit pedig megkértem volna, hogy vegyen nekem, az nemet mondott. “Ovisként” a szórakozóhelyeket is kerültem, viszont az utcán simán leszólítottak elég csinos lányok.
Rajtuk kívül sajnos az összes utcai árus is megtalált, nem szabad szóba állni velük, vagy bármit elfogadni, egyszerűen lerázhatatlanok.
Fantasztikus élményben volt részem ezalatt az egy hét alatt, megfelelő felkészültséggel és közepes angol nyelvtudással szerintem bátran lehet utazni. Én is biztosan visszalátogatok még.
Tags: City, élménybeszámoló, Manhattan, New York, New York City, NY, NYC, utazás
Június első 13 napját tölthettünk el a csodálatos New York Cityben, a nászutunk alkalmából.
Fantasztikus és sokkoló élmény volt, a lehető legjobb értelemben. Megosztom az emlékeim, tapasztalataim, hátha valakinek hasznos lehet.
Körülbelül egy évvel az utazás előtt vettük meg a repülőjegyeket, ami nagyon hasznosnak bizonyult, mert így relatívan jó áron (kb. 900 dollár) jutottunk hozzá a két retúr jegyhez.
Mi a düsseldorfi átszállásos jegyet választottuk. Mindenkinek ajánlom, ha sikerül 2-3 órás várakozással foglalni. Egyszer ki lehet bírni és a mi esetünkben 500 dollár volt a különbözet.
Ezután következett a szállás kiválasztása. (Szálláskeresés New Yorkban) Nekünk Manhattanban volt a szállásunk, a Broadway és az 54. utca sarkán. A szobánk a 64. emeleten volt, ami már magában külön élmény. Első éjszaka aludni se tudtam, csak néztem a várost.
Amikor megvolt a szállás, el kezdtem bújni az útikönyveket, blogokat. Én elég pontos útitervet készítettem, miután elolvastam Tinkmara bejegyzéseit és Travellina: Világutazók kézikönyvét.
Minden egyes napra jutott egy városrész (Central Park, Upper West Side, Lower Manhattan, Brooklyn, stb.). A szabadságunk megmaradt, a napokat felcserélhettük. A napokhoz kigyűjtöttem a látnivalókat, üzleteket, érdekes helyeket, vendéglátó egységeket.
Nagyon sok idő volt elkészíteni a tervet ilyen formában, de nagyon hasznosnak és időhatékonynak bizonyult, mert tényleg mindent láttunk, ami minket érdekelt. Számunkra a város megismerése és megélése volt a cél.
Természetesen a kötelező látnivalókat is megejtettük, de óriási élmény volt egy tetőteraszon iszogatni szombat este, a Central Parkban vasárnap délután piknikezni, üldögélni az egyik parkban és az embereket nézni.
Az érkezésünk napján a repülőtérről (a JFK-n landoltunk) a taxiállomáshoz vezetett az utunk. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?) Itt nem kell taxit inteni, hanem egy koordinátor odairányít a soron következő első szabad taxihoz. (Taxis tippek és trükkök New Yorkban)
A szálláson már nem volt ebből gond, de az utazás előtt 1 hónappal derült ki, hogy a szálloda kötelezően kér hitelkártyát. Ennek érdemes utánanézni a foglalás előtt, mert nekünk nagyon gyorsan kellett intézni, mert nem volt hitelkártyánk.
Az érkezés délutánján már 3-ra már kicsomagoltunk és úgy fel voltunk pörögve, hogy egyből elsétáltunk a városi könyvtárig és vissza. Azért sem feküdtünk le, mert kaptunk egy tippet, hogy az időeltolódást úgy lehet a legkönnyebben kiheverni, ha felveszed az adott nap ritmusát. Nekünk nagyon bevált, mindenkinek ajánlom.
Másnap kezdődött a kaland. Az 5. és 6. sugárúttal kezdtük városnéző túránkat. Minden híres üzletet megnéztünk. Amelyiket a pénztárcánk engedte, oda be is mentünk.
Én a könyvtárba már nagyon vártam, hogy bemehessünk, mert a kis úti jegyzetembe bele volt szőve az összes fontos Szex és New York helyszín. Ha valaki szerette ezt a sorozatot, érdemes kiböngészgetni a helyszíneket, mert kb. 50-60 dollártól indul egy ilyen vezetett túra.
A könyvtárban nem kellett sokat várni és ingyenes is, csak egy ellenőrzésen kell átesni és már lehet is nézelődni. Csodálatos minden pontja, főleg a Rózsaterem. Itt ki van téve, hogy tilos fotózni. Ezt figyelembe véve, lehalkítottam a telefonom és úgy fotóztam, így nem szóltak.
Aznap mentünk fel a Rockefeller Centerben található Top of The Rock kilátóba. Aznap kora délután vettük meg a jegyet. Mi este szerettük volna látni a várost, így az este 9 óra 30 perces időpontot választottuk. Egy olyan egyszerű érv alapján választottuk ki ezt a kilátót, hogy mi látni szerettük volna az Empire State Building-et, nem pedig felmenni rá. Szerintem jól döntöttünk, mert semmilyen hiányérzet nincs bennünk, mert csodálatos volt a felhőkarcolóval szinte szemben állni. Aznap egészen a Vasalóházig lesétáltunk, ami otthonról, az útitervet írva, nem tűnt nagy távnak. Az volt! Aznap 20 km-t gyalogoltunk.
Harmadik nap jött a Central Park. A szállásunktól kb. 3 perc sétára volt. Azt hittük, pihenős nap lesz. Ennek dacára, itt is nagyon sokat mentünk. Megnéztük a Bethesda Terace-t teljes pompájában, a Ladies’ Pavilion-t, a San Remo házat és utolsónak a Metropolitan Musem Of Art maradt. Mi nem vagyunk annyira múzeumosok. Esős nap mentünk volna egy-egy múzeumba, de nem volt olyan rossz idő egyik nap se, úgyhogy csak kívülről néztük meg.
A negyedik napon a Lexington és Madison Avenue következett. Ezen a napon néztük meg a Grand Central Station-tt, a Chysler Building-et, a Quensboro hídat, amin nem átmentünk, hanem átlibegőztünk. Nagyon szuper élmény volt, mindenképp érdemes kipróbálni. Metrókártyával lehet megvenni a 2.75 dolláros jegyet. (Ingyenes programok New Yorkban)
Az ötödik napon beiktattunk egy múzeumot, a Természettudományi Múzeumot (The American Museum of Natural History). A legnagyobb extra tartalommal rendelkező jegyet vettük meg, melyben 4 plusz látnivaló volt. Ez picit csalódás volt, mert a négyből kettő filmvetítés volt (sima 3D). A másik kettő érdekesebbre sikerült. Az ősrobbanás szimulátorba, amit nagyon írtak, hogy jó, csak nagyon jó angollal üljetek be, mert különben nem lehet élvezni. Az időszakos múmia kiállítás viszont nagyon szuper volt. Maga a múzeum hatalmas. Manhattanban egyszer se tévedtünk el, itt ötször is sikerült. Érdemes ezt az applikációt letölteni, mert megmutatja, hogy hol vagy és elvezet oda, ahova szeretnél menni (és még így is eltévedünk). Hasznos infók is vannak benne (mosdó, étterem, extra előadások helye, kezdete, stb).
Hatodik nap következett a Meatpacking District, Little Italy és Chinatown. Nagyon ajánlom, hogy szuvenírt csak itt vegyetek! Ugyanaz a szuvenír negyedáron van itt, mint a turista-vonzotta helyeken. Little Italy-ban lehet finom, európai színvonalú kávét inni, ami nekem már nagyon hiányzott. Hangulat terén: abszolút Chinatown. A Centre Street 157-nél van egy gyönyörű autentikus kínai ház. Érdemes megnézni. Hihetetlen volt, hogy ez is New Yorkban van.
Ezen a napon metróztunk először, ami számunkra nagyon kaotikus és teljesen megfejthetetlen, de tény, hogy szükség van rá, mert tényleg óriási távolságok vannak a metropolisban. Itt jegyezném meg, hogy a maps.me offline térkép applikáció nagyon-nagyon hasznos volt, mert bármelyik város offline térképét le lehet tölteni és GPS-ként is funkciónál. Nagyon szerettük, hatalmas biztonságérzetet adott. Nekünk még a NYC subway alkalmazás volt még letöltve és azt is nagyon hasznosnak találtuk, szintén offline. (A New York-i metró szerkezetéről, a vonalakról, az állomások felépítéséről; Praktikus tanácsokra, jegyváltás, metróillem)
Hetedik napon láthattuk a szomorú, de egyben felfoghatatlan méretekkel rendelkező Grand Zero-t és környékét. Ahogy sétáltunk a Ground Zero-hoz, mintha a városnak ez a része egyre csendesebb és csendesebb lenne, lépésről-lépésre. Az emberek egy részről érzik, hogy ez a hely sajnos egy tömegsír, de más részről, sokan úgy szelfizgettek, mintha a Szabadság-szobornál állnának, ami elég ízléstelen, szerintem. A 9/11 múzeumot is megnéztük, ami elképesztő volt. Személyes tárgyak, fotók az emberek arcáról, amikor meglátják, ahogy a tornyokba belemennek az utasszállítók, iratok, ruhák. Nagyon szomorú volt ezeket látni, de sajnos ez már ugyanúgy New York része, mint a többi látnivaló. Ha tehetitek, szakítsatok rá időt.
A WTC után a Wall Street következett. Először a támadó bikát kerestük meg, ami nem volt egyszerű. Mi elmentünk mellette, annyian álltak körülötte. A bikáról teljes pompájában nem is tudtunk sajnos képet csinálni. Talán hajnalban lehetnek kevesebben.
Lower Manhattan után a Staten Island ingyenes kompal mentünk megnézni a Szabadság-szobrot, mert Manhattan legalsó csücskéből is alig látni. Nekünk tökéletesen elég volt a szoborból, amit a komp adott. Ha valaki nem érzi kötelezően szügségèt, hogy felmenjen a szobor belsejébe, annak szerintem nem lesz csalódás a Staten Island kompról látható Szabadság-szobor.
Nyolcadik napon Brooklyn-ba mentünk. Fantasztikus volt ezt a családiasabb New Yorkot is megnézni. Brooklyn-t nagyon szépnek, hangulatosnak és családbarátnak éreztük. A Brooklyn hídon csak körül-belül a negyedéig mentünk át. Ettünk fagylatot a híres a Brooklyn Icecream Factory-ban, ahol egy gombóc egy európai két adagosnak felel meg. Amerikában minden adag hatalmas. A fagylalt, az étel, az ital. Mi mindig, ha BBQ-t ettünk, vegyestál-szerűséget kértünk, mert az bőven elég 2 felnőttnek, még sok is kicsit. Minden sokkal édesebb. Itt a cukormentes Redbull-nak van olyan íze, mint otthon a cukrosnak.
Kilencedik napon azokat a helyeket néztük meg, amikre már nem volt energiánk az adott napon. Ezen a napon voltunk a Macy’s-ban. Szinte kötelezően ajánlom. Felfoghatatlan, hogy mekkora! Egy nap sem lenne elég mind a 10 szint bejárására. A Washington Square Park is lemaradt és jól tettük, hogy megnéztük, mert nagyon bájos park.
A tizedik napon bejártuk teljes egészében a Times Square-t és környékét. Ez a nap vásárlással telt. Az Abercombie & Fitch-t ajánlom. Nagyon szuper dolgokat kapni és a DSW Outletet is. Nagyon szép cipőket lehet venni nagyon nagyon jó áron. Érdemes bemenni. Aznap este voltunk bulizni, két tetőteraszon is. Az egyik a The Press Lounge. Nagyon színvonalas hely, a kilátás azonban nem olyan lenyűgöző, mint a másik helyen. Az ilyen helyeken, ahogy megnéztem a többit is, van dress code. Nem szigorú, de úgymond az alkalomhoz illő öltözékben érdemes megjelenni. Szakadt nadrág, edzőcipő, trikó, ilyesmi nem megengedett. A másik éjszakai helyen elkérték tőlünk az útlevelünket. Érdemes az utazás előtt lefénymásolni, elzárni és magatoknál tartani az eredetit. A másik helyszín, ami a szívemhez sokkal közelebb állt, az a 230 Fifth Avenue. Itt az Empire State Building-gel voltunk szemben, mely életre szóló élmény volt. Szombat este, egy ilyen tetőteraszon szórakozni, feledhetetlen. Az ilyen helyeken az italok árán is meglátszik, hogy benne van a kilátás is. Kb. 35-40 dollár volt 2 ital, de megérte!
Tizenegyedik nap pihenősebben telt a többihez képest. Kora délután elmentünk a Columus Circle-nél található Whole Foods Market-ba és bevásároltunk a piknikhez. Ebben a boltban tényleg mindent lehet kapni, amit az ember egy jó piknikhez szeretne. Szeletelt dinnye, saláta, szendvics, salsa szósz, hozzá tortilla chips, meleg étel, hideg étel, leves, desszert. A vásárlás után a Central Parkban kerestünk egy kellemes részt és piknikeztünk egyet a fűben. Egész délután csak feküdtünk, néztük az embereket, finomakat ettünk. Ezekért a pillanatokért érdemes New Yorkra több időt szánni, mert ezek a pillanatok azok, amikor nem turista az ember, hanem elhiheti, akár csak egy délutánra is, hogy itt él.
Tizenkettedik napon ellátogattunk Coney Island-re. Ezen a napon megmutatta NYC, hogy milyen is egy igazi 34 fokos nyári nap a városban. Embert próbáló. Ha valakinek nincs valami nagyon nyomós indoka arra, hogy miért akar nyáron menni, az ne menjen! Elképesztő, ahogy bent reked a levegő a felhőkarcolók között. (Mikor utazzunk New York Citybe?; New York City éghajlata)
Coney Island nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de lehet, csak azért, mert már előtte annyi fantasztikus helyet, épületet láttunk.
Az utolsó napon elköszöntünk ettől a csodálatos várostól. Elmentünk még egyszer az Empire State Buildinghez, picit a Central Parkba.
Csodálatos volt ez a tizenhárom nap. Én lehet, elfogult vagyok, de nem tudok rosszat írni.
Tény, hogy New York nem olcsó, nem a legtisztább, zajos, de engem ezek egy pillanatra sem zavartak vagy rontották el az élményt, mert annyit adott ez a város.
Azóta is dolgozom, dolgozzunk fel a párommal, hogy mi tényleg itt voltunk.
Nagyon sok bejegyzésed hasznukra vált, innen is köszönjük.
Tags: City, Manhattan, New York, New York City, NY, NYC, turizmus
(A dőlt betűs megjegyzések a blog írójának gondolatai, hozzáfűzései, javaslatai.)
Június végén a feleségemmel eltöltöttünk néhány napot New Yorkban. Gondoltam, leírom a tapasztalataimat, hátha tudok további támpontokat adni a blogon leírtak mellé.
Három és fél napot terveztünk a városnézésre, mert alapvetően Kanada volt az úti célunk és csak menet közben jutott eszünkbe, hogy mi lenne, ha pár napra ellátogatnánk New Yorkba is. Sajnos az élet közbeszólt és törölték a reggeli járatunkat Torontóba, így a három és fél nap helyett három napunk és egy esténk maradt.
Az utazást majdnem egy hét tervezgetés előzte meg. A Tinkmara blogján leírtak sokat segítettek.
A La Guardia reptéren szálltunk le, ahol automatából a kijáratnál vettünk két MTA hetibérletet. Utólag kiszámolva körülbelül úgy jöttünk ki három nap alatt, mintha egyesével töltögettünk volna rá jegyeket. 2-3 napra már érdemes megvenni hetibérletet a kényelmes és gyors haladás érdekében. A reptérről induló Q70-es busszal jutottunk el a lila 7-es metróvonatig, amivel Manhattanba lehet jutni (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?)
A szállásunk Manhattanban volt a 96. utcában (Hotel Newton), a West Side-on, gyakorlatilag a metrómegállónál. A hotel kifogástalan volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Megérte Manhattanban foglalni, mert innen viszonylag gyorsan megközelíthető minden.
Első este a szállás elfoglalása után átmetróztunk Brooklynba megcsodálni a Brooklyn hidat és Manhattant sötétedés után az esti órákban. A Brooklyn Bridge Parkban, leírhatatlan látvány fogadott minket. A kék metróvonallal (A) lehet a legközelebb jutni a parkhoz (a High Street–Brooklyn Bridge állomástól néhány perc séta).
Második nap korán keltünk és felszálltunk az első kompra, ami a Szabadság-szoborhoz és az Ellis Island-re megy. Érdemes megvenni a jegyeket online, még az indulás előtt pár héttel. Mi a Hard Hat Ticket-et választottuk (53,50 USD/fő), ami belépést biztosít a Liberty Island-re és magában foglal egy túrát az Ellis Island lezárt területeire munkavédelmi sisak viseletével. A kompok kb. 20 percenként közlekednek. Akinek van időpontja a Hard Hat túrára, annak javasolt minimum másfél órával a túra előtt felszállnia a kompra az induló kikötőben (Battery Park). Az emlékmű belsejére annyira nem voltunk kíváncsiak, ezért csak körbesétáltuk a Liberty szigetet. Szerintem ennyi is bőven elég.
Az Ellis Island felé tartó kompon már nem mentünk fel a komp tetejére, a tetőre vezető félemeleten alig voltak és innen is tökéletes a kilátás. Az Ellis Island múzeumba érve balra kell fordulni és a szuvenír bolttal szembe lévő pultnál kell bejelentkezni a Hard Hat túrára, ha valaki ilyen jegyet vesz. Akinek szüksége van rá, érdemes előtte elmenni mosdóra, mert közel másfél óráig nem lesz rá lehetőség. Egy humoros idősebb úr vezette a csoportunkat. Rendkívül szépen és érthetően beszélt angolul, minden témához egy-egy poént illesztve. Nagyon örülök, hogy erre is vettünk jegyet, javaslom mindenkinek, mert hatalmas élmény! A túra lényege, hogy egy 8-10 fős csoportot bevisznek a sziget elzárt területére, ahol a régi kórház, elkülönítő helyiségek és kiszolgáló épületek találhatóak, melyeket évek óta elhagyatottan állnak. A falakat több helyen egy francia művész installációi díszítik. Az épületeket az időjárás megrongálta egy kicsit és a területet a Sandy hurrikán is jól helyben hagyta, emiatt kötelező a munkavédelmi sisak, amit ott helyben adnak. A túrát követően kicsit körülnéztünk még a múzeumban. Az idegenvezetés során szerintem többet megtudtunk a sziget történelméről, mintha a múzeum minden szegletét bejártuk volna. Szépen elment az idő. Körülbelül délután 1 óra környékén szálltunk fel a kompra, ami visszavisz Manhattanba. Ekkorra már elég nagy tömeg volt a Liberty és az Ellis Island-en is. Ezt a program sorozatot érdemes az első komppal elkezdeni (8:30) és a Hard Hat túránál is a legelső időpontot választani (10:30), mert akkor még nincsenek olyan sokan a szigeteken és a kompon sem.
Miután visszatértünk Manhattanba, a Battery Parkból a Charging Bull-hoz mentünk. A különböző élménybeszámolókkal szemben, mi viszonylag gyorsan megtaláltuk. Legnagyobb sajnálatomra normális fényképet nem sikerült készítenem róla, mert fürtökben lógtak rajta az emberek.
Megnéztük a Federal Hall, a tőzsde épületét és sétáltunk a Wall Street-en. Nagyon éhesek és fáradtak voltunk, ezért szerettünk volna beülni valahova, de ezen a környéken csak utcai bódés hambugert, hot dogot találtunk. Végül egy kifőzde jellegű étkezdében kötöttünk ki a Water Street-en, ahol végre le tudtunk ülni egy kicsit és jól is laktunk.
A Federal Reserve Bank felé mentünk vissza a World Trade Center emlékművekhez, ahol nagy rendőri készültség és turisták hada fogadott minket. Bombakereső kutyával sétáló civil rendőrök és fémkeresővel felszerelt rendőrposztok minden sarkon. Érdekes látvány volt és csak utólag esett le, hogy igazából itt bármikor bármi megtörténhet. Az emlékművek lenyűgözőek és egyszerre elszomorítóak is. Hatalmas négyzet alakú medencék, a közepén egy kisebb medencével, ahova a víz vízesésként zubog. A peremén az elhunytak neve van kiírva és itt-ott virágok vannak elhelyezve. Egy kicsit morbid volt, hogy a külföldi turisták szelfibottal pózoltak a “gödrök” előtt.
A múzeumra nem maradt idő, de a World Trade Center bevásárlóközpontba bekukkantottunk a lépcső tetejéről. Érdekes épület, akinek van rá ideje, szerintem érdemes lehet egy kört tenni benne. Innen a St. Paul’s Chapel of Trinity Church felé sétáltunk tovább. Ez a templom egy karcolás nélkül megúszta tornyok összeomlását, annak ellenére, hogy közvetlen az ikertornyok tőszomszédságában van. A templomkertben lévő temető pedig valahogy beilleszthetetlennek tűnik a felhőkarcolók árnyékába. A City Hall előtti parkban megpihentünk egy kicsit. Rengeteg mókus volt, akadt amelyik kézből is elvette a csemegét.
A park után átsétáltunk a Brooklyn hídon, hogy az előző esti látványt nappal is megcsodálhassuk. Rengetegen vannak a hídon, ahol kerékpáros sáv is található. A biciklisek eszeveszett tempóval hajtanak, több életveszélyes helyzetet is láttunk, mire átértünk. Mindenkinek javaslom, hogy a biciklis sávban ne álljon meg fotózni vagy bámészkodni, mert elég veszélyes. Érdemes a Manhattan és a Brooklyn híd között lesétálni a partra, így a másik hidat is teljes egészében megcsodálhatjuk.
A parton lesétáltunk a Brooklyn Bridge Parkba, ahol előző este voltunk. Nappal is gyönyörű a kilátás innen, de aki jó fotókat akar készíteni, annak inkább a reggeli órákat ajánlom, mert a késő délutáni órákban Manhattan felől süt a nap.
Második nap a Rockefeller Centerben kezdtünk, ahova szintén hetekkel előtte megvettük a jegyet. Megéri itt is körülnézni nappal is és este is (Sun & Night jegy: 53 dollár/fő). A beszámolók alapján döntöttünk úgy, hogy a három kilátó közül ezt nézzük meg. Egyrészt, állítólag itt vannak a legkevesebben másrészt a Central Parkra is innen nyílik a legjobb kilátás. Egyből feljutottunk a tetejére, pár percet kellett csak sorban állni. A tetőn két szint található. Az alsót üveglapok veszik körbe. Az üveglapok közt akkora rés van, hogy egy-egy helyen egy nagyobb fényképezőgép objektív is vígan kifér, de szelfit, vagy csoportképet csak “üvegháttérrel” lehet készíteni. A felső szint kisebb alapterületű, de innen már lehet lőni olyan fotókat is amiben nem látszanak az alsó üveglapok. A szélén lévő beton tartóelemekre este egy kisebb fényképező állvány is felállítható. Minden irányba ki lehet nézni és nincsen nagy tömeg. Szerintem jó választás volt.
A kilátó után a St. Patrick katedrálist néztük meg, ami egy rendkívül nagy templom, annak ellenére, hogy eltörpül a felhőkarcolók között. Alapterületre simán vetekedik az esztergomi bazilikával. Innen elsétáltunk a Grand Central Terrminal-hoz, majd a Public Library következett. A pályaudvarra bementünk, a könyvtár épületét csak kívülről néztük meg. A könyvtártól már nincs messze a Times Square, ami nappal közel sem annyira érdekes, mint az esti fényekben. Itt található a Madame Tussauds viaszmúzeum, ami szintén érdekes lehet, de idő hiányában kihagytuk. A Carlo’s Bakery cukrászda a Times Square-től csak 5 perc séta, de sajnos aznap zárva volt a családfő édesanyja halála miatt (részvétem a Torta Királynak). A 8. sugárúton elsétáltunk a Madison Square Garden-hez (kosárlabda és jégkorong csarnok) és Penn Station-höz, ahonnan már nincs messze az Empire State Building. A két épület között van egy hatalmas ruha és részben ajándéktárgyüzlet, ahol a kosárlabda, jégkorong, amerikai foci és baseball rajongó férfiak is találnak maguknak érdekes “szurkolói” ruhadarabokat, a hölgyek pedig elveszhetnek a női ruhák és cipők világában. Az Empire State Building megtekintése után a Madison Square Park-nál fejeztük be aznapi sétánkat, ahol egy érdekes vékony, de magas épület található. Itthon néztem utána, őt úgy hívják, hogy Flatiron Building.
Az estét a Rockefeller Center ismételt látogatásával koronáztuk meg. Este a Radio City Music Hall felőli oldalon lévő külső bejáraton lehetett bemenni a kilátó liftjeihez. A főbejárat felől az épület belsejében zárva volt az az ajtó, ahol délelőtt bementünk. Este sokkal nagyobb tömeg volt, ami 10 óra felé egy kicsit oszlott. Ahogy korábban említettem, aki fényképezni szeretne, az nyugodtan hozzon kisállványt. Kisebb sorban állás után, mindegyik oldalon több, kb. 50x50cm-es derékmagasságban lévő tartópillérre lehet felállítani a fényképezőgépet. Az esti kilátás csodálatos, a legmagasabb tornyok csúcsai folyamatosan változó színű megvilágítást kapnak.
A kilátó után a Times Square-re mentünk. Itt rendkívül nagy volt a tömeg (este fél 11-11 körül!). Sokan vártak az oldalutcákban lévő színházakba (Off Broadway) való bejutásra. Mi már hullafáradtak voltunk a sok gyaloglástól, úgyhogy színházjegy váltására nem igen volt igényünk.
Harmadik napra maradt a híres Central Park. A West 96. utcáról sétáltunk be, a Jacqueline Kennedy Onassis Reservoir (a legnagyobb tó) megkerülése volt a cél. Az eltervezett balról – Guggenheim múzeum felé – kerülést meghiúsította, hogy az ajánlott haladási irány jobbra volt kijelölve. Ez nem vicc, tele van táblázva, hogy a haladási irány jobbra kötelező. Ezt a szabályt valószínűleg a futók miatt hozták. A tó és a háttér is nagyon szép. El van teljesen kerítve és nagyon meredek a partja, nem fürdenek benne és hulladék sem igen található.
A tó után bekukkantottunk a Guggenheim múzeumba, de az emeletekre történő bejutásra idő szűkében nem vettünk jegyet. A következő állomás a MET volt. Úgy tudtam, hogy ingyenes, de volt belépő (A MET-be ajánlott belépőjegyár van. Az ingyenes, illetve ajánlott belépőjegyes programok listája ITT található.) szóval az előcsarnokot megnéztük belülről, majd visszamentünk a parkba. A Great Lawn (Nagyrét) egy érdekes rész, tele baseball pályával, a tőszomszédságában a Belvedere kastéllyal és a Turtle Pond-al (Teknős-tó). Ezen a részen található mosdó is, ha valakinek szüksége lenne rá. A kastély érdekes, ide mindenképp érdemes benézni. A mögötte lévő rész vadregényes, nagy sziklákkal és egy csónakázó tóval (The Lake). A csónakázó tavon egy szép fahíd (Bow Bridge) ível át, majd egy szökőkutas szobor és egy lépcsősor (Bethesda Terrace and Fountain) található gyönyörű díszítésekkel. A lépcsősoron felérve egyenesen haladva a Sheep Meadow-t (Juh Legelő) találjuk. Nekem ez tetszett a legjobban. Hatalmas rét, fákkal és felhőkarcolókkal a háttérben.
A parkból kiérve a Columbus Circle felé vettük az irányt, ami egy nagy körforgalom a közepén Columbus szobrával. Metróval visszamentünk Buddy cukrászdájába, ami ezen a napon már nyitva volt és isteni cannolit adtak. A cukrászdától egy sarokra található a Beer Authority, ahol finom a steak és a brooklyni sör is teljesen rendben van!
Sajnos ennyi volt a három nap és az azt megelőző egy este. A hajnali órákban taxival mentünk ki a La Guardia reptérre.
Számunkra ez az egész egy kanadai nyaralásnak indult és onnan már nem volt messze New York, tehát csak egy pár napos kitérőre volt idő. Utólag visszagondolva, végigrohantuk az egészet. Amit látni kell azt láttuk, de mélységében nem tudtunk elmerülni. A legtöbb belépős helyre nem mentünk be, mert 10-20 percre nincs értelme kifizetni a 20-30 dolláros belépőt. (Érdemes az ingyenes órálk köré tervezni a programot.) Abban az esetben, ha bementünk volna, akkor ott ragadnunk (pl. MET = legalább 4-5 óra) és nem tudjuk bejárni a város többi részét. Little Italy és a Chinatown így is kimaradt. Így utólag azt hiszem, hogy Manhattan teljes bejárására kb. egy hét kell. Aki New Yorkba tervezi a nyaralást, az maradjon legalább egy hétig, de inkább tovább. Véleményem szerint, New York a közelében sincs a filmekben látottaknak. Nincs tele öltönyös emberrel, nem olyan romantikusak a helyszínek, kivéve a Central Parkot. Rendkívül tömött és nem olyan tiszta, mint más nagyvárosok.
METRÓS TAPASZTALATOK: A metró vonalak tanulmányozásakor érdemes arra készülni, hogy bizonyos szakaszok időközönként le vannak zárva és nem mindig sikerül a megtervezett útvonalon eljutni oda, ahova szeretnénk. Ebbe már a lila 7-es vonalon is belefutottunk a repülőtérről Manhattan felé. Az ellenkező irányba kellett menjünk néhány megállót és ott tudtunk csak átszállni a Manhattanba tartó irányra. Ilyennel később is találkoztunk, de a metró alkalmazottak segítőkészek voltak és ajánlottak más útvonalat. Az átszállási lehetőségek jók, a metrótérkép szinte minden kocsiban megtalálható és a falakon lévő jelzések alapján könnyedén meg lehet találni a megfelelő peront. Nagyon sokat segít, hogy a peronokon szinte az összes oszlopon fent van, hogy hányadik utcánál járunk, így már időben látható, hogyha le kell szállni, vagy közeledünk úti célunk felé. A legtöbb kocsiban bemondják a következő állomást és van olyan is, ahol LED-es utastájékoztató kijelzőn mutatják. A metrón a késő esti órákig viszonylag sokan vannak, tehát nagy utazótáskákkal bajos lehet a közlekedés. A délután 5-6 óra környékén Manhattanből kifelé tartó járatokon katasztrofális a helyzet, aki tudja kerülje el ebben az időszakban a metrót.
ÉTKEZÉS: A Wall Street környékén nemigen vannak beülős helyek (olcsóbb: Stone Street, Pret-A-Manger; drágább: 29 étterem a Wall Street környékén) utcai bódékból lehet hamburgert és hot dogot venni. Szerintem érdemes bármilyen betervezett útvonalhoz keresni éttermet, bisztrót (mosdó szempontjából is) online, mielőtt elindultok. (New York legjobb nyilvános mosdói) Jól tud jönni egy-egy beülős hely a sok gyaloglást követően. Amit a beszámolókban lehet olvasni az teljesen igaz, nem érdemes szendvicset készítgetni, mert minden drága a kisboltokban is. A szendvicsek árából majdnem kijön egy bőséges reggeli (tojás + bacon + sült krumpli + pirítós + kávé).
BIZTONSÁG: Valóban nagyon sok a kétes alak. Nem érdemes szóba állni senkivel, aki odajön kéregetni, vagy bármi egyéb mással. Minket próbáltak leszólítani úgy, hogy itt egy doboz cigi, valószínűleg ti hagytátok el az előbb. El kell küldeni minden ilyen alakot a fenébe. (New York biztonségéról ITT és ITT olvashattok bővebben.) A turista látványosságok közelében biztonságban éreztük magunkat. Igaz, hogy ezeken a helyeken rengeteg a rendőr. Nappal Manhattant biztonságosnak éreztem. Este a metrót már nem annyira. Nagy értékű fényképezőgépet, telefont már nem vennék elő késő este a metrón. A reptérről befelé jövet, amikor le volt zárva a manhattani irány és az ellenkező irányba kellett menjünk 4-5 megállót, az is már érdekes környék volt. A parkokban nem szabad dohányozni, igaz kitáblázva nem láttam, de a parkőrök szólnak érte.
ÁRAK: Ahogy több helyen is írták, New York nem olcsó. A cigi körülbelül 10-12 dollár, a sör étteremben 8 dollár környéke, kisboltban 3-5 dollár. Egy ásványvízért a boltban 1,5 – 3 dollárt is elkérnek. Ebéd, vagy reggeli, helytől és ételtől függően 20-50 dollár. A ruházat nem drágább, mint itthon. Hűtőmágnest a MET előtt érdemes venni, itt csak 1-2 dollár, a gift shop-okban 3-5 dollár. A taxi Manhattanből a La Guardia-ra 35 dollár + borravaló volt.
Tinkmara