New York State of Mind

You are currently browsing the archive for the New York State of Mind category.

Ti betartjátok az ígéreteiteket? A régieket is? A New York állambeli Brightonban egy 46 éve tett ígéret vált valóra április 8-án. Az elmúlt napokban fantasztikus felvételeket láthattunk a teljes napfogyatkozásról. Az esemény összehozta a közösségeket, de sehol sem volt olyan különleges összejövetel, mint Mr. Moriarty Napfogyatkozás Party-ján.

Patrick Moriarty 1978-ban 22 éves, kezdő pedagógus volt egy helybéli középiskolában. Természettudományt és földtant tanított 14-15 éveseknek. 16 éves tanári pályafutása során minden osztályában megkérte a gyerekeket, hogy jelöljék be a naptárjukban 2024. április 8-át, a napot, amikor Rochesterben teljes napfogyatkozás lesz. Azt is megígérte nekik, hogy együtt lesznek ezen a napon, hogy közösen éljék át ezt az égi eseményt. A tervet is megosztotta a diákokkal. Hirdetést ad majd fel a helyi napilapban, ahonnan megtudhatják a címét és az összejövetel pontos időpontját. Moriarty tanár úr nem tudhatta, hogy a közösségi média a segítségére lesz a terv megvalósításában.

Moriarty két évvel ezelőtt kezdte meg az előkészületeket. Facebook eseményt hozott létre és megpróbált kapcsolatba lépni a volt tanítványaival. Az esemény híre gyorsan terjedt a Facebook-on. Tucatjával jeleztek vissza a volt diákok. Moriarty hozzálátott a gyakorlati tervezéshez. Napfogyatkozás-néző szemüvegeket vásárolt, kerti székeket kért kölcsön és nekilátott megrendelni az ételt-italt.

A nagy napon 100 volt diák gyűlt össze Moriarty háza előtt. Sokan átrepülték az országot, hogy együtt lehessenek a tanár úrral és diáktársaikkal. Egy tanítvány a térdműtétjét mondta le, hogy itt lehessen. Volt, aki pezsgőt hozott, mások rágcsálnivalóval szálltak be. Az egyik tanítvány több tucat nap és hold formájú aprósüteményt sütött. A résztvevők névkártyát viseltek az évfolyam évével. Néhányan a párjukkal és gyerekeikkel jöttek, míg mások a kutyájukkal. Egy pár, “Moriarty Napfogyatkozás Party, 2024” feliratos pólót viselt.

Az egyik volt diák, aki maga is már 61 esztendős, meghatódva mesélt: “Nem sok tanáromra emlékszem azokból az időkből, de Patrick az egyikük. Csupán 7 évvel volt idősebb nálunk, mégis felnéztünk rá. Amikor azt mondta, 1978-ban, hogy 2024-ben találkozni fogunk, hittük is, nem is. És most itt vagyunk. Ő is fehér hajjal, mi is. Betartotta az ígéretét.”

Amikor a napfogyatkozás elkezdődött, Moriarty azonnal átment tanárba. Mikrofonnal (a lánya karaoke gépének tartozéka) a kezében elmagyarázta a jelenséget, hogy mi várható, hogyan esik le a hőmérséklet, mikor lehet levenni a szemüveget. A teljes napfogyatkozás 3 perc 38 másodpercében nemcsak a madarak csendesedtek el. de a party 100 résztvevője is. Sokan némán figyelték a természet csodáját, mások sírva fakadtak.

Az összejövetel végén Moriarty ezekkel a szavakkal búcsúzott: “Ez nem igazán a napfogyatkozásról szólt. Rólatok szólt. Hogy itt voltatok velem, a családommal és egymással. Kívánom, hogy minden pedagógus átélhesse ezt a pillanatot valamilyen formában. Megcsináltam, betartottam az ígéretem.”

(*Moriarty pályafutásának második felében, 17 éven át az iskolaigazgatásban tevékenykedett.

**Brighton, Moriarty lakóvárosa, Rochester mellett található.)

Tags: , , ,

Ki az Igazi, Hamisítatlan New York-i? Mennyi ideig kell élnünk a városban ahhoz, hogy New York-inak nevezhessük magunkat?”

Különböző teóriák léteznek. A konzervatív nézet szerint, csakis a tősgyökeresek mondhatják magukat New York-inak. Az igazi New Yorker itt született és nevelkedett. Ismeri és tiszteli a város múltját, jelenjét, jövőjét.

Az Amerika-ellenesek ironikusan közelítik meg a témát és azt tartják, hogy a New York-i az egyetlen fajta amerikai, akit a külföldiek elviselnek.

Általános vélemény, hogy az ötödik év után kezdi az újdonsült lakos felvenni a város ritmusát és 10-15 évnek is el kell telnie ahhoz, mire valódi New York-inak vallhatja magát.

Abban az esetben, ha hajlandók vagyunk elfogadni, hogy a New Yorker elnevezés nem csupán azon szerencsések kiváltsága, akik New York területén születtek, akkor E.B. White, a New Yorker magazin írója és szerkesztője felosztását követve, három típus különböztethető meg.

“A tősgyökeres New York-i a városban született. Ő az, aki természetesnek veszi a várost, elfogadja és szükségszerű rosszként kezeli méretét és zajos természetét.

A második csoportot az ingázók alkotják, akik sáskamód falják fel a várost reggelente és hagyják hátra a romokat esténként.

A harmadik csoport a legnagyobb, mind méretében, mind fontosságában. A bevándorló, aki New Yorkon kívül született és New Yorkba a kalandvágy vagy a sors hozta. Számára New York a végső állomás, a cél. Ez a réteg felelős a város túlfeszített természetéért, költői vénájáért, művészetek iránti elkötelezettségéért és egyedülálló teljesítményéért.

Az ingázók adják a város árapályhoz hasonló nyughatatlanságát, a tősgyökeresek szilárdságot, folytonosságot biztosítanak, míg a betelepedők szenvedélyessé teszik New Yorkot.”

A teóriákon túl, leegyszerűsítve, két csoport létezik: akik New Yorkban szeretnének lenni és azok, akik nem. Az első csoporton belül ott vannak azok is, akik számára ez sosem adatik meg és csak álmodhatnak arról, hogy New York-i lakosok legyenek. Ezek az emberek szenvedélyesebben szeretik ezt a várost, mint a legtöbb tősgyökeres.

New Yorker-nek lenni sajátos életérzés, magatartásforma. Minden ember sajátos és megismételhetetlen módon érzékeli a környezetét, egyedi módon dolgozza fel az őt ért impulzusokat, ezáltal a New York-i létnek végtelen számú meghatározása létezik.

Felmerül az a kérdés is, hogy vajon a New York-i léthez szükséges-e egy bizonyos belső tulajdonság együttes megléte, melynek hiányában a bevándorló sosem válik igazi New York-ivá és esetleg élete végéig kívülállónak érzi magát? Lehetséges, hogy az alapfeltétel nem más, mint az alkalmazkodóképességnek egy olyan magas szintje, melyre nem mindenki képes? Előfordulhat, hogy csak azok nevezhetik magukat igazi New York-inak, akik birtokában vannak ennek a virtusnak, ahogy az amerikai angol nevezi, moxie-nak? A moxie szilárd jellem, határozottság és keménység, rámenősség és öntudat tökéletes elegye. Azok, akik nem alkalmazkodnak megfelelő módon és ütemben, egy darabig kitartanak, végül átteszik székhelyüket egy nyugodtabb, kevésbé komplikált városba.

New York nem való mindenkinek, viszont akárhogy is nézzük, a New York-i lét minden nehézségével együtt és ellenére, fantasztikus.

A bevándorló újra és újra kérdi: Mikor válok igazi New York-ivá? Az egyszerű válasz: Azon a napon, amikor már nem kell megkérdezned, mert New York-i léted olyan természetessé válik, mint ahogy levegőt veszel.

A pesszimista hozzáállás szerint, rögtön azután, hogy először rabolnak ki a metrón úgy, hogy észre sem veszed. A brutálisan őszinte válasz szerint, akkor válsz igazi New York-ivá, amikor már észre sem veszed a hontalanokat. Amikor hajlandó vagy csillagászati összeget fizetni egy kutyaól méretű apartmanért, egy olyan környéken, ahol csótányirtó bűze keveredik a kínai étteremből szálló átható szagokkal, Te pedig szerencsésnek érzed magad, elvégre New Yorkban vagy.

Az ironikus válasz szerint, akkor vagy igazi New York-i, amikor teljes szívedből utálod New Yorkot, de semmi esetre sem költöznél el, mert sehol máshol a világon nem található meg az elemeknek azon kombinációja, melyeket New Yorkban annyira gyűlölsz.

S végezetül, a költői válasz: Akkor válsz igazi New York-ivá, amikor már becsukott szemmel is meg tudod rajzolni a város sziluettjét és minden felhőkarcolóhoz külön emlék köt.

Felhasznált irodalom: E.B. White: The New Yorker

Tags: , , , , ,