A hólapátolás, a járda síkosítás-mentesítés normális körülmények között sem tartozik a kedvenc téli időtöltések közé, azonban, képzeld el, hogy Manhattan 6%-ért vagy felelős.

John Dillon, a Central Park kertészeti osztályának vezetője számára a tél a Labor Day napján (szeptember első hétfője) kezdődik. Az első feladat, melynek Hálaadásra (november harmadik csütörtökje) el kell készülnie, az a park öntözőrendszerének téliesítése.

A gigantikus feladatot nyolc park alkalmazott látja el két hónap alatt, napi nyolc órában. Csupán a Great Lawn-on (Nagyrét) 300 öntözőfej található. A parkban az öntözőfejeken kívül több száz locsoló szelep, 140 ivókút és 6 szökőkút is található, melyekre különös figyelmet kell fordítani.

Az ellátandó terület évente növekszik. A park jelenleg 843 holdas, azaz 3,41 km² területű, mely az utóbbi 15 évben duplájára nőtt, a látogatóközönség elől elzárt területek folyamatos megnyitásával.

A New York-i tél a kemény fagyokról híres. A csövekben maradt legkisebb mennyiségű víz is nagy károkat okozhat. A John Dillon által vezetett csapat első teendője, hogy sűrített levegővel fújatja át a teljes rendszert.

A téliesítésből egyedül a Central Park vízesései maradnak ki. Ezek csőrendszere olyan mélyen halad, hogy nem veszélyeztetik a több hétig tartó mínuszok sem.

Miután a vízrendszert téliesítették, a következő feladat a lehullott levelek eltakarítása, mielőtt lehullik az első hó.

Az erdős területeken, mint amilyen a Ramble, a lehullott leveleket a földön hagyják, míg a pázsitos területeken különleges kaszálógépekkel felaprítják és a földbe forgatják.

A parknak további, közel 2000 m³ lehullott levélről kell gondoskodnia. A sétányokról, padokról, virágoskertekből összegereblyézett levélbálák a 102. utca magasságában található komposztálóba kerülnek. Tavasszal ezzel trágyázzák a friss ágyásokat.

Az öntözőrendszer téliesítése és a komposztálás mellett ilyenkor kell elültetni a tavasz első virágainak gumóit is. Dillon csapata közel 150 ezer tulipán és nárcisz hagymát ültet el a park egész területén.

A tavaszi virághagymák apró dugóként levegőztetik a földet. Ez különösen fontos a füves területek esetében, melyen tavasszal és nyáron látogatók ezrei taposnak, összepréselve a földréteget. A laza földréteg könnyebben befogadja a friss fűmagokat is.

Habár a fákat az egész év során metszik, az ágak drasztikusabb visszavágására télen kerül sor, amikor a fák nedvkeringése lassabb, illetve alacsonyabb a paraziták okozta fertőzés veszélye is.

Hóesések után megindul a verseny az idővel, illetve a park látogatóival, akik amint csak lehet, élvezni szeretnék a havas park képeslapszerű látványát. A közel 100 kilométer hosszú sétányrendszert húsz hóekével, két tucat hófúvó géppel takarítják le, míg az érzékenyebb területeken marad a jó öreg hóseprű.

Átlagosan a lesett hó mennyisége 15 cm, azonban a gyakori hóviharok sokkal nagyobb terhet rónak a park személyzetére.

A hóvihar hírére azonnal intézkedni kell, mivel a hókotró gépeknek a parkba kell érnie, mielőtt a forgalom a városban akadozni kezd.

“A hóviharos időszakban bizony hosszúak a munkás éjszakák. – mondja John Dillon – Azonban számunkra mindig a park látogatói a legfontosabbak. A New York-i tél számunkra, bárhogy is nézzük, hat hónapig tart.”

Képek: misshattan, brooklynveezy, elaustralianony, nschinco, tinkmara, yshirakata, greg.rox.photography, ilinca.ciubotariu, gmp3, gio_ography, newyorkcitykopp, mickmicknyc, kyle_nowinski_photos

Forrás: Cities 101