Lassan négy hete, hogy visszatértünk 10 napos New York-i tartózkodásunkból, és két dolgot emelnék ki az elején.
Először is, már sokadszorra látom bebizonyosodni, hogy a sors kegyeltje vagyok, ugyanis, épp a két, minden repteret lezáró hóvihar között, rövid ujjú pólóban nyaltam a fagyit a Central Parkban, ami hihetetlen, mert sokat variáltunk az időpontokon. Ha egy héttel korábbi vagy későbbi időpontra vesszük a jegyet, ez a beszámoló nem születik meg.
Másodszor, a kirándulást több hetes felkészülés előzte meg látnivalókból, történetekből, metrózásból. Igaz-e Tinkmara? (Így igaz. Email váltásunk és Nina kérdései adtak alapot a Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra? című cikkhez.-a szerk.) Kirándulásunk fontos része volt a gasztro élmény – nyilván emberi tárcához mérve – és a bevásárlás. Odafelé a nagy bőröndbe tettem a kézit és lötyögött benne. Visszafelé, volt egy dugig tömött kézim, a nagy bőröndöm és egy retikülöm (ami felér egy kézinek), amiben szintén volt egy retikül. Hát igen, mindenkinek van defektje.
Beszámolóm leginkább a praktikára koncentrál. A város szépségei kiguglizhatóak és a blog is gondoskodik róla, hogy tudjuk, mit nézzünk meg. Mellékesen, én szerveztem a kirándulást kettőnknek és egy baráti párnak. A látnivalók, történetek adatok, tények és érdekességek nagyját a blog archív bejegyzéseiből szedtem. (Nagyon örülök, hogy hasznosnak bizonyultam.-a szerk.) Napokra lebontottam az egymáshoz közel eső látnivalókat és fénymásolt kis lapjaimból olvastam fel. Sokkal, de sokkal érdekesebb úgy megnézni valamit, hogy tudod, mit nézel, esetleg tudsz róla egy történetet is érdekességképp.
Mi négyen mentünk és a Stone Street-en szálltunk meg, a Double Tree by Hiltonban. Van róla pár rossz értékelés a TripAdvisor-on, de én meleg szívvel ajánlom. Manhattan lüktető közepe, a Wall Street szomszédságában. A Q és W metrójáratok gyakorlatilag az épület alatt állnak meg, amiből semmit nem hallani. A J 1,2 és R metró egy kőhajításnyira, szóval elhelyezkedés 10 pontból 15. Ha valaki szeretne 40%-ot spórolni, mint én, és panzió árban megszállni Manhattanban, annak mondom, hogy évente kétszer kiárusítást tartanak a szobáikból. Én a booking.com-on informálódtam.
A JFK-ről taxival oldottuk meg a bejutást. Mivel jól informált turista vagyok, a Queensboro hídon át kértem az Alsó-manhattani utat. Szegény taxis úgy megijedt a kerülő miatt, hogy nem számolt fel se híd-díjat, se dugó-díjat az alap, fix tarifán felül, így gyakorlatilag jól jártam, bár nem ez volt a célom. Pusztán első New York-i kirándulóként, követtem a turista blogok utasításait. Visszafelé a költséghatékonyabb módszert választva, metró+AirTrain kombóval is tökéletesen, kristálytisztán abszolválható az út. Nekem a metrózás és összességében a tömegközlekedés volt a legfélőbb pont ebben a kirándulásban. Aki szintén úgy érez, mint én, aki parázik egy átszállástól is, nos, én úgy ítélem meg a dolgot, hogy egyáltalán nem kell félni.
A könnyebbség kedvéért napi két dollárért vettünk SIM kártyát, napi előfizetéssel, amit még az indulás előtt postáztak nekünk Európába. Ez fontos volt, ha nem járt valamelyik metró, vagy hirtelen ötlettől vezérelve, el akartuk jutni valamerre és kellett a net vagy a térkép. Napi 2 dollárért lehet vele korlátlanul USA számot hívni és netezni. Samsung-osok panaszkodtak, mert csak a net működött, más nem, de iPhone-nal zökkenőmentes volt.
Most pedig jöjjön a beígért gasztro élmény!
Amennyiben Manhattanban szálltok meg, nincs értelme élelmiszerboltban vízen kívül bármit is venni. Ha veszel 6 bagelt (a legolcsóbb és a legkisebb csomagolás), sonkát, salátát vagy zöldséget, ott vagy árban, mintha betértél volna egy közepes árfolyamú étkezdébe. (Amerikában az “eating out” nem számít luxusnak.-a szerk.)
A nyertest szokták utoljára, de nem bírok magammal, annyira extra jó volt, és a legjobbak közt is a legjobb. Dobpergés… Igen, a Juniors Cheescake. Kettő is van New Yorkban, egyik Brooklynban, a másik a Time Square-en. Mi buszkén jelenthetjük, hogy mindkettőt kipróbáltuk és nem csalódtunk. Hála Isten’, már a második napon betévedtünk, no, nem véletlenül, hanem egy gasztro blogról szedve az ötletet, és onnantól ott reggeliztük és minimum még egy étkezést ott bonyolítottunk. Ne hagyjátok ki! Személyes ajánlataim: Reuben combo (pastrami, de úgy igazán, savanyú párolt káposztával és sajttal), palacsinta bacon-nal, Bloody Mary, bármilyen cheesecake és bármilyen shake. Valahogy a négy fős társaság valamennyi tagja arra jutott reggelente és a napnak még egy szakaszában, hogy “nem megyünk a Junior’s-ba?” Ha csak egyetlen helyet ajánlhatnék, akkor ez a hely volna az.
A híres Katz Deli-t is kipróbáltuk volna, de nekem – abszolút szubjektíven – nem jött be. Tömeg. A sorok a rendelés és kiadás között összekuszálódtak, a biztonságiak rángatnak, de ezt értsétek szó szerint. A hangzavarban, a tömegben megfogta a karom, a táskám is leesett, de ez nem tartotta vissza, hogy belelendítsen, az amúgy zárt falként álló tömegbe. A sorok az ajtón kívül nyúlnak, káosz a köbön. Kétszer veselkedtünk neki, mindkétszer egy februári hétköznap délelőttjén. (Én általában havonta egyszer-kétszer megyek. Kora délutáni órákban, ebéd után, de négy óra előtt. Turista szezonon kívül hasonló tömeggel nem találkoztam. Ezt az időszakot valóban kihagyom. Sajnálom, hogy nem sikerült, mert az étel valóban nagyon jó. Hamarosan erről is jön a blog bejegyzés.-a szerk.)
Nem messze a Katz’s-tól van az Eileen’s Special Cheesecake, amit szintén ajánlok. Innét két perc Little Italy (ami most már csak egy utca, annak is csak a harmada) és Chinatown, ami egy perc innen gyalog. Ott a Haagen Dazs fagyizót ajánlom a márka szerelmeseinek. Innovatív kelyhek, bár csak elvitelre.
Apropó, ha akarsz pólót, hűtőmágnest, poharat, hasonló szuvenírt venni, azt itt tedd meg, ebben a két negyedben. Harmadáron van, mint máshol. Little Italy-ban belefutottunk egy olyan helyzetbe, hogy bár már megvettük ami kell, megfogtam egy kapucnis felsőt, csupán csak az anyaga miatt, az árus azonban nem szállt le rólam. A vége az lett, mivel sajnos nem tudok nemet mondani, hogy 30 dollárért vettünk még három darabot. Én még életemben nem alkudtam sehol, így akkor sem, csak hajtogattam, hogy nem kérem köszönöm, de a végén csak megvettem. Ugyanitt: New York kapucnis felső eladó :D (Az utcai árusok erőszakosak a turistákkal. A NEM legyen határozott NEM és már haladjunk is tovább. Nem kell udvariasnak lenni.-a szerk.)
Visszatérve az étkezésre, a Dunkin’ Donuts: igen. Reggelire a sajtos melegszendvicsük kiváló, nekünk autentikusnak tűnő reggeli. Egy fánk 0,99 dollár, hat fánk 5.79.
Economy Candy: 108 Rivington Steet, ha útba esik amúgy is, nézzetek be! Cukorka és egyéb édesség, élmény az édesszájúaknak, sok különlegességgel.
Sturbucks: ó, igen! Minden sarkon van. És bár nincs az étlapon, két percnyi guglizással, szivárvány színű, “titkos” frissítőket találsz a neten, amit a kép alapján készséggel elkészítenek.
Happy Hour at 230 Fifth: Ne hagyjátok ki! Happy hours idején nem kell előre foglalni. Mi elég sok délutánunkat itt vezettük le. A kilátás csodás. A Chrysler Building és fél Manhattan látszik innét. A szimpla, két összetevős koktélok (vodka-narancs, gin-sprite, rum-cola) 4-5 dollár a happy hours ideje alatt. (Happy Hours ideje általában délután 5 és 7 óra között van, amikor a bárokban az alkoholos italok olcsóbbak. – a szerk.) Érdemes 5 óra előtt odaérni. Aki szereti a This is Us című sorozatot, annak említem, hogy Kevin és Toby itt váltja meg a világot. Útlevél/jogsi/személyi kell, nézik a bejáratnál. Innen nincs messze a szívem nagy szerelme, a Junior’s étterem sem.
Aki akárcsak egyszer is érzett szentimentális vágyat egy zacskó M&M’S iránt, ne hagyja ki a Time Square-n lévő M&M’S World-öt! Aki volt a londoniban és azt mondja, hogy semmi extra (valóban a londoni semmi extra ehhez képest), szakítson fél órát és ugorjon be ide. Mi százasokban mérhető összeget hagytunk ott. Vagy 100-féle szín és íz. Ajánlom a meggyes csokisat, a konyakosat és a fehér csokis mentolosat.
Nálam kihagyandó kategória a Brooklyn Bridge manhattani oldalán levő hot dog-os. Mint az egyszeri ember mondaná, jónak jó, de két hot dog nem ér meg 22 dollárt. Egyébként, ilyen pofátlan lehúzásba sehol máshol nem futottunk bele, kivéve a MoMath-ban.
S akkor most a nem gasztro ajánló.
Amit még ajánlani tudok, az a brooklyni bolhapiac, mely csak hétvégén, 10-6 óráig tart nyitva. (1 Hanson Place, Brooklyn). Egy régi bank épületében alakították ki, s már maga az épület megéri a látogatást. Óriási trezorajtók mögött folyik az árusítás. Fentről, sok méter magas üvegablakokon át ömlik be a fény a nagyterembe, a standokra. Ha erre jártok, ne hagyjátok ki! Mi direkt utaztunk ide és imádtuk. Manhattanból Coney Island felé, tökéles kitérő. (A Nina által említett bolhapiac csak a hideg hónapokban, november és március között működik fedett helyen, a volt banképületben. Tavasztól ősz végéig szabadtéren zajlik.-a szerk.)
Múzeumok közül az Intepid-et imádtuk. Akit egy kicsit is érdekel a technikai fejlődés és a repülés, hadviselés vagy az anyahajók, az nézzen be. Akit az űrrepülés része érdekel, az csak akkor menjen, ha a CityPASS belépőjét nem tudja másra használni, mert szerintem, az elég gyér. De ha mindenképp űrhajós desszerteket akartok kóstolni, akkor feltétlen. Bár ízre elég furcsa, próbáljátok ki!
Amit feltétlen hagyjatok ki, az a MoMath, a National Museum of Mathematics. A kirándulás és amúgy életem csalódása. Tudom, burokban élek. Mondjuk, ha van gyereked, még jó is lehet(ne) (lejjebb nyújtok rá alternatívát). Kicsi. Unalmas. Nem felnőtteknek való, mert egy játszótér az egész, abból is a rosszabb fajta. Sajnos a reklamációnkra se helyben, se e-mailben nem reagáltak. 16 USD/fő és itt először, igazán átverve éreztük magunkat. Waste of time, waste of money. Valójában ez az egyetlen dolog az ott létünk alatt, ami annyira rossz és lehúzás volt, hogy arra szavak sincsenek. Próbáltam helyben elintézni a panaszom. Nem ment. Próbáltam az általuk megadott csatornán, ott sem ment. Mielőtt elmentek, csak egy dolgot nézzetek meg róla, az értékeléseit. Én ezt elmulasztottam, megbántam. Aki elvégzett 3 általánost, az unni fogja. Alternatívája a péntekenként 14 órától ingyenes New York Hall of Science. Ugyanaz. Azaz játszótér, de 10x akkora és ingyenes. Mindkettőt megnéztük (foglalkozási ártalom). A MoMath-ot egyáltalán nem, a Hall of Science-t egyéb program hiányában vagy gyerekeseknek javaslom.
Brooklyn Bridge, az unásig ismételt Brooklyn Bridge. Menjetek át gyalog! Nekem ez a must do volt. Barátokkal vagytok? Jó móka. A párotokkal? Awww, olyan szép és romantikus, főleg sötétedés után. Tudom, klisé vagyok, mentségemre szóljon a 11 év házasság. De ez valami csoda!
Az M&M’S mellett van egy másik fétisünk is, a LEGO. New York összes LEGO store-ja közül (mindegyik szuper) a Rockefeller Centerben lévőt javaslom a legjobban, ha csak egyre van kapacitás. A miért elég szubjektív: van két LEGO-s átlátszó műanyag doboz, meg egy 10×2 méter magas fal, bokszokra osztva, amiben különböző LEGO alkatrészek, kockák, kerekek stb. vannak. A doboz ára mérettől függően 4.99$ és 8.99$ és annyit és azt teszel bele, amit akarsz. Mint a gyerekek, úgy imádtuk. Hozzátéve, hogy a doboz olyan jól zár, hogy utána van egy LEGO-s éthordód, ami levesnek is tökéletes. Fejre állt a táskámban és nem volt gond, olyan jól zár.
A bevásárlásról, írhatnám azt, hogy bármit, bárhol, de ez túlzásnak tűnne, de nem az. SoHo North Face, minden fél áron volt, amikor mi ott voltunk, ez az európai árak 40%-t jelenti. Itt részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy taxit kellett leinteni.
Macy’s és főleg Century 21 (hölgyeim, ha mást nem is, ezt ezeket a neveket jegyezzétek meg a beszámolómból). Szereted Marc Jacobs-ot, Calvin Klein-t, Michael Kors-t, Banana Republic-ot, Guess-t? Mindezt magyar(!), nem nyugat európai árakhoz igazítva, akkor ez a te boltod. Még mindig elfog a szentimentális vágy, ha visszagondolok.
Nos, hogy jöttünk haza? Mint a málhás csacsi. Hazaértünk, s bár nagy utazónak tartom magunkat a férjemmel és láttunk már ezt-azt, ilyen érzésem még nem volt. Hazaértünk, kitett a taxi, fordult a kulcs a zárban, feljöttünk az emeletre, bekapcsoltuk a gépet és már néztünk is jegyet még ugyanerre az évre. Igaz, most Miamiba.
Tinkmara
