Szállás

You are currently browsing the archive for the Szállás category.

Közeleg az utazás napja. Bömbölde. Jajjjjitthagyom a Samuuut. Brühühü. Minden egyes nappal a helyzet csak fokozódik. Ha tudnám már visszamondanám. Brühühüüü. Az idegállapoton a hazárdjátékos foglalás se segít. Több hónapnyi aggódás. (Aki nem néz híradót, nem tudja, hogy csődközeli légitársaságnál foglal, gyanúsan akciós repjegyet. A “gyanús” utólag már bazira érthető. 3 havi körömrágás garantált. No komment.)

Mégse ment csődbeee!! (eddig..) Induláááás. Brühühüüü.

Kurvakoránkelés. Hülyepest messzevan. Repcsi délben kilő. Átszállásra csak 1 óra. Megint csak no koment. Alakul a napunk. Csabi puffog. E. szalad. Cs. puffog. Csakaszokásos. Gyeremááár. Lekéssük. Fuss! Nemfutok. De fuss baszki!! Nem. FUSS!! (és Cs. ekkor még nem tudja, hogy hazafelé még kevesebb idő lesz az átszállásra, plusz át kell rohangászni másik terminálra, hahaha…)

Elértük. Fasza a nagy gép :) 9,5 óra még előttünk. Mellettem idősebb zsidó néni Brooklynból. Angolul traccsolunk, majd mikor megszólal magyarul, leesett államat a földről kapargatom. 9 óra még előttünk. Hosszú. Eltelik.  Helló JFK. Hülye JFK, nem engedik a gépünket még beállni. Várás, várás, hosszú várakozás. Lerágom a körmöm, Mármehetnékemvaaaaan. Végre! Helló Vámtisztek. Nyugi nem maradunk örökre. (asszem..) Hello airtrain. Kövessük a többieket, biztos a városba mennek. Hovamáshova. Milyen kihalt. Aszittem több ember lesz. Átszállás metróra. Itt sincs tömeg. Átszállás buszra. Manhattan fényei egy percre elénk tűnnek!! Woooow!! De már megyünk is el, szállás New Jerseyben. Helló, Jersey! Úristen milyen környék ez?? Okés, este ijesztőbb minden. De ez?!? Óóó szupcsi a szoba. Fürcsi, tetvészkedés, kifekvés. Este 11, helyi idő szerint. Okos E. okos telója mutatja a helyi és otthoni időt is. Ébredés, ágybólkipattanás. Úristen máris reggel 8 van?!? De kinn még sötét van!! Pánik, gatyábólmajdnemkiugrás. Sipítozás, mert megvilágosodás, miszerint már másnap este 8 van!! Cs. azonnal keljfel, átaludtunk egy egész napot!!! Pánik. Turbó-mosakodás. Majd Cs. közli, hogy itt csak éjjel 2 van és az otthoni időt nézte okos Eszterke. Visszafekvés, szunya. Következő éjjel ugyanez a szitu. Éjjel 2-kor ébredés. Fáking időeltolódás.

Első teljes nap a Cityben. Gyalogszerrel felfedezés. Lábak leamortizálása rögtön az elején. Brávó és no komment. Times Square. Ötödik sugárút. Empájör Sztét Bílding. Vasalóház. Utcai hot dog. Bryant Park. Menjünk az ingyen komppal Staten Island-re. Óóó, a Szabi szobor. Elmegyünk mellette! Óóó, de nem süt a Nap. Óóó, mert jön Josééé. HülyeJoséééé. Nagyadag kávé. Ebéd. Shake Shack: Isteni hambiiii. Ízorgia, nyami=nyami. A zaba végeztével bejentkezik videótelón az épp esti pancsizását végző Kölök. Könnyek. Na, ezek azt, hiszik ennyire jó volt a kaja, hogy elsírom magam…

Továbbtovább, már fáj a láb. Penn Station. Madison Square Garden. Eső. Eső elől a Macy’s-be menekülés. Túl nagy, too much. Nekem nem jön be. Eső elllen jó. Következő nap se süt még a Nap. HülyeJosé. De legalább nem esik. Natural History Museum a kövi úticél. A metróval Harlemig repesztünk. Szóvalvissza. Hülye metrohálózat. Dinókdinókdinók. Upper East Side. Gyalogtermészetesen. Egész jól megy a kiigazodás,nem? De hol a fuckban vagyunk?? Wahlburgers. Marky Mark kajáldja. Hmmmm. Egy a hiba: hol a Mark??? A metróhálózat térképe számomra továbbra is hieroglifa. El Kínába. Kínai negyed, occó szuvenír. Tapadós eladók. Vidd ennyiért. De nem kell. Vidd. Nem. Na akkor ennyi. Na jó. Olasz negyed, fesztivál. Grand Central Terminal. Lejárt lábak.

Kövi nap, még mindig nincs napsütés. Brooklynba metrózás. Metrótérkép kapirgálás. Brooklyn hídon átcaplatás. Sokhülyeturista. Csináljmáregyjóképetrólam!! Belejön a képbe a buzija. Sokhülyeturista. Kilátás Manhattanra. Óóóó. Kirándulás a Szabadság-szoborhoz. Sokhülyeturista. Tele a hajó, tele a szigetecske. Amíg nem csinálsz egy jó képet rólam, nem megyünk innen sehova. És cseszheted, mer’ kaját se kapsz!! Mire elhajózunk, a Nap is kisüt. Korábban kellett volna. Innentől viszont hőguta. A betondzsungel csak fokozza. Nem panasz, imádás. Starbucks. Hambi felpuszilás. Nyámi. Ground Zero. Rockefeller Center. Útközben eltévedés természetesen. Nézem a telóra letöltött térképet, skubizom a papír alapú térképet. És halványlilafing sincs mi-merre. Cs-nak még annyi se :D Húú, ott vaaan! Húúú, oda megyünk fel. Top of the Rock. Szenzációs. Lenyűgöző. Mellbevágó. Kurvára nem kapsz kaját, ha nem fotózol le normálisan. Roosevelt szigetre libegőzés. Kifekvés a kis szigeten a fűben. Egyesülök  a várossal. Alattam a metró robaja, felettem a Queensborough híd dübörgése, mellettem a Hudson-folyó hullámai (hullámokon az integető, gépfegyveres partiőrség) – a fűben fekszem és együtt lüktetek New Yorkkal!

High Line. Magasvasút parkosítva. Végigséta a város felett. Meatpacking District. Extranagyadag kávé a 60-as évekbeli diner-ben. Howareyou? Még egy adag? Jóhogy kérek. Na, menjünk tovább. Fájólábaknademindegy. Estére vissza a Top of the Rockba. De merre baszki? Ma megtettük párszor ezt az utat, mégse tudjuk merre van. A két hülye. Na megvan. Éjszakai fények, elállalélegzet. Minden, mint a filmeken.

Coney Island. Hőséghőséghőség. Még a fejbőröm is leég. Kávé. Óriáspizza. Washington Square Park. Becsücsülés a helyiek közé. Megy a zsuga. Helyi elosztó hálózat kifigyelése. Csak ülünk és nézünk. Mint a moziban… Greenwich Village. Eltévedés. Keringünk, mint gólyafos a levegőben. Nem újdonság. Jóbarátok-ház. Ezismegvan. Kell lenni saját fotónak róla. Létkérdés nyilván. Ja, de ez nem is az volt. Keressük akkor csak tovább..

Smashburger. Pumpkin spice latte. Harlem. Tipikus utcák. Tipikus harlemiek. Templom előtt felfújható medence, grill. Ez az igazi Amerika.

Pláza Hotel. Hol-a-Kevin. Central Park. Túlnagy. Túlsokember. Heveredjünk le a fűbe. Pihenni kell. És persze a Central Parkban is művészien el lehet tévedni, ugye mondani se kell..

Carlo’s Bakery. Isteni süti. De hol a Buddy?? Hoboken. Micsoda kilátás Manhattanra. Bronx. Yankee Stadion. Pont meccs előtt. Nagyatömeg. Yankeesmezbenmindenki. Havercsávó: vegyé’ jegyet, 60 darabja. Áááá nemkell. Akkó 30 darabja. Ááánemkell. De hallgassá má’ meg mamacita tutihelyre szól ilyen jó helyet nem kapsz ennyiért. Denemakarunkbemenniiiii. Na,akkó 30 a kettő jegyér’!

Ha itt a Times Square, akkor erre kell lennie a Port Authority Bus Terminalnak. Vagy arra. Vagy erre. Hol a sz@rban van??? És hol egy utcai térkép már? Azon el tudok igazodni. Azenyémen nem!!!

Uccsó délután. Csak ülünk a Fifth Avenue-n, ahol kezdtük az “ámokfutást”. És csak ülünk. És most jövünk rá, hogy New York milyen hangos. Nagyon!! Eddig fel se tűnt.. Percenként egy sziréna: mentő erre, tűzoltó arra, a rendőrautó meg üldöz valakit épp. A tömeg és a forgalom morajlik. Lent a metró, fent helikopter. Folyamatosan. Soha nincs megállás. Itt soha. És csak ülünk a nagy katyvasz közepén és csak nézünk ki a fejünkből. Ilyen pillanatok is kellenek..

Uccsó nap. Hotelszoba-elhagyás. Krokodilkönnyek. Buszra szállás. Krokodilkönnyek. Át a Cityn. Krokikönnyek. Mert nehéz egy olyan városnak búcsút inteni, ahol nagyon tudnál élni… <3

(és a hazaút 50 perces, terminál-váltós átszállását mindenki fantáziájára bízom.. :P )

Képek és sztori: V. Eszter

Tags: , , , , ,

Régi vágyam volt, hogy New Yorkba utazzak, ami meg is valósult szeptember második felében, egy kedves barátom segítségével.

Éppen most repülünk haza a tizennégy boldog nap után, melynek mindegyike jobban sikerült, mint vártuk. Különösen szerencsésnek érzem magam, hogy ennyire jól kijöttünk Balázzsal, akivel májusban kezdtük meg az út szervezését.

Meglepően gyorsan, két nap alatt kiválasztottuk a repülőjegyeinket és a szállásunkat, a Harlem déli részén, pár sarokra a Columbia University-től. A metrómegálló egy perces sétára volt a lakásunktól, melyet két Fülöp-szigeteki lánnyal osztottunk meg. A tizenkét órás repülőutat követően taxival érkeztünk a szállásra, ahová nem tudtunk bejutni. Így kissé idegesen és telefonálgatva indultak az első percek New Yorkban. A szállásadónk viszont gyorsan megoldotta a helyzetet, minket pedig egy ingyen vacsorával engesztelt ki. Így már aznap kóstolhattunk egy békebeli steaket, Harlem egyik legszuperebb éttermében.

Bár 12 órát utaztunk, és helyi idő szerint éjfél után kerültünk ágyba, aludni mégsem nagyon tudtunk a jetlag miatt. Pár órás forgolódás után, reggel hétkor útnak indultunk felfedezni az ébredező New Yorkot. Kívánságom szerint, egy Starbucks-ban indítottuk a napot, mert szerettük volna, úgy igazán, helyiként felvenni a ritmust. A gyors energiabevitel után, késő estig sétáltunk, nagyokat pihenve, rácsodálkozva a városra. A Central Parkkal kezdtük a látnivalók hosszú sorát, ahol éppen futóversenyt rendeztek. A futás és a triatlon szerelmese lévén megszakadt a szívem, amiért nem vehettem részt a versenyen. Valószínűleg a két és fél órás alvás után képtelen lettem volna szintidőn belül beérni, így maradtam az akklimatizálódásnál. Nagy boldogság volt számomra, hogy nem csak a versenyen, de egyébként is rengetegen futnak a Central Parkban. Muszáj is nekik, mert láthatóan az állandó kényszeres evés az egyik fő programja az ott élőknek. Így nem csoda, hogy a kóros elhízás népbetegség az USA-ban. (A New York-iak jóval egészségesebbek az amerikai átlagnál, melynek több okai is van. Itt olvashattok róla. – a szerk.)

A bűbájos mókusok etetése után jókat mulattunk a hajókázó turistákon, akik evezni próbáltak a csónakázó tóban, kevés sikerrel. Ezután megkerestük a Strawberry Fields-et, ahol John Lennon-ra emlékeztünk, akit a közelben található Dakota-ház 72. utcai bejárata előtt lőttek le.

Meglepően jól bírva, lelkesen sétáltuk végig az egész Central Parkot (a 127. utcától egészen a Time Square-ig jutottunk), melynek nagysága és sokszínűsége teljesen lenyűgözött. Útközben a Guggenheim múzeumot is végigjártuk, melynek sajnos két emelete nem volt látogatható. A Picasso képek azonban kárpótolták Balázst, az impresszionista festmények pedig engem.

A Times Square előtt megtekintettük a cégünk központi irodáját, mely a Broadway-n található. A belépőkártyánk leellenőrzése után a biztonsági őrök hihetetlen kedvesen megmutattak jó pár dolgot, a konyhát, edzőtermet, auditóriumot. Azután boldog mosollyal az arcunkon lefotóztak minket a lobby-ban, a céges logó mellett. Egy gyors Chipotle ebédet követően (mindketten nagy rajongói vagyunk a mexikói konyhának) leültünk a Times Square lépcsőire, a villódzó fények elé, ámulni az óriási tömeget. Míg Balázs sztorizgatott az első New York-i útjáról, én kiszúrtam a híres Disney Store-t, ahonnan csak hosszú könyörgés után tudott kirángatni.

 

Késő délután elsétáltunk a Bryant Parkba. Ez a kis zöld folt az óriási felhőkarcolók között szinte vonzott minket a két hét alatt. Legalább négyszer itt ért minket az este, itt ettük meg a vacsoránkat vagy éppen a kedvenc desszertjeinket.

A második napunkat a Washington Square Parkban kezdtük, ahol megnéztük Will Smith házát, a Legenda vagyok című filmből, valamit a bájos angol utcácskát. Nagy desszertrajongóként (szerencsére Balázs is imádja az édességeket) számos cukrászdát és éttermet is kinéztem, így egy francia cukrászdában folytattuk a napot, pralinés mille-feuille-t falatozva. Teljesen céltalanul bolyongtunk a városban, és így futottunk bele a kívánságlistánk elemeibe: Flatiron Building, Grand Central Terminal és persze az Empire State Building is erre a napra esett.

Körülbelül a harmadik napra birkóztunk meg az időeltolódással, bár még mindig nagyon korán, hat körül keltünk. Kicsit kipihentebben kezdtük meg a harmadik napunkat, mely az egyik nagy kedvenccé vált. Greenwich Village egy új oldalát mutatta meg a városnak. A lépcsős bejáratok és a zöldellő fák között öröm volt elfogyasztani a Magnolia Bakery-ben megvásárolt pekándiós-karamellás sajttortát. Ez a sütemény, akárcsak a Bryant Park vonzott minket.  Életemben még nem ettem ennyire tökéletes sajttortát. A kihagyhatatlan Perry Street (Szex és New York rajongóként, ez természetes volt), valamint a Jóbarátok ház megtekintése után, lesétáltunk a part mentén, egészen az üzleti negyedig. Ezután a Brooklyn Bridge következett.

A számtalan fotó készítése közben eleredt az eső, így bemenekültünk a Sweet Greenbe salátát enni, és a negyedik napra hagytuk az üzleti negyed alaposabb felfedezését. Ide a High Line-on keresztül sétáltunk el, ahol megcsodáltuk a különleges szobrokat és a lenyűgöző kilátást. Ezután megebédeltünk az Így jártam anyátokkal, ’Hamburger nap’ című részének győztes étteremben, a Corner Bistro-ban. Érdekes módon rájöttünk, a budapesti gasztróforradalom elkényeztetett minket hamburger fronton, és pont a hamburgerek országában nem sikerült egy finomat ennünk. Ízlések és pofonok, de nekünk sem a Shake Shack, sem a Corner Bistro nem jött be túlságosan. Itt inkább a húsra fektetik a hangsúlyt (mely kétségkívül isteni és óriási), de mellette íztelen a zsemle, és mindössze egy szelet paradicsomot kapunk. Ha már erre jártunk, megnéztük volna a Chinatown-t és a Little Italy-t is, de innen a tömegnyomor miatt kimenekültünk. A Little Italy-ban akkora fesztivál volt (San Gennaro fesztivál – a szerk.), hogy lépni sem tudtunk. Így a Pearl Street-en keresztül a Wall Street felé vettük az irányt.

A nemzetközi banknak, ahol dolgozunk, nem csupán a Brodway-n, de az üzleti negyedben is van irodája, így első utunk ide vezetett és csak ezután néztünk körül Manhattan déli csücskében. A bika, a Battery Park, a Wall Street, a FED, a Stock Exchange különleges összhangja a végeláthatatlan felhőkarcolók között a csodás rózsaszínű naplementében csak még különlegesebbé varázsolta ezt a napot. A World Trade Center emlékműve és a múzeum óriási hatással volt rám, többször is elsírtam magam a múzeumban és az emlékmű előtt. Utóbbi esetén olyan érzése van az embernek, mintha zokogna minden körülötte, a múzeum fotói, emlékei, az áldozatok visszaemlékezései pedig igazán szívfacsaróak. Valósághűen és meghatóan egyszerre egy páratlan tárlat tanúi lehetünk: a szeretteiket kereső kétségbeesett emberek plakátjai, az eseményeket bemutató videók, hangfelvételek percről percre megtekinthetők itt.

Bár minden nap kedvenccé vált, az ötödik nap lett az egyik legkülönlegesebb. A koránkelés meghozta a gyümölcsét, ugyanis megkóstolhattuk a Dominique Ansel által megálmodott cronutot karamellás fügés ízesítésben. Mondanom sem kell, isteni volt, és szerencsénkre fél kilenckor még bőven volt. A kalóriabomba meglehetősen sokáig kitartott, ugyanis ezen a napon mentünk el a Szabadság-szobrot megnézni a komppal. Órákon át gyönyörködtünk a kilátásban, sétáltunk a szigeten. Itt vásároltam unokatestvéreimnek Szabadság-szobros kulcstartót, amit szerettek volna ajándékba.

 

A múzeumok nem maradhattak ki természetesen, így a hatodik napon kezdtük meg a feltérképezésüket, és a Natural History Museum-mal nyitottuk a sort, melyet az Amsterdam Avenue, Gray’s Papaya hot dog és persze egy Magnolia sajttorta követett. Büszke magyar hazafiként azonban nem tehettük meg, hogy ne tartsunk egy igazi Hungarian Day-t. Egy héttel érkezésünk után, elmentünk a Riverside Parkban található Kossuth-szoborhoz és 1956-os emlékműhöz, majd a Hungarian Pastry Shop-ban ettünk egy meglepően finom dobostortát. A magyar cukrászda egyébként roppant kellemes hely. A Columbia Egyetem hallgatói laptoppal az asztalukon írogatják a beadandó esszéiket, elhozzák a professzoraikat egy kávéra és nagyokat nevetnek egy Rigó Jancsi felett, a telt házzal működő helyen. Csupa öröm és büszkeség volt ez a nap.

Ételrajongó párosunk nem hagyhatta ki a szombati brooklyni Smoargsburg Market-et sem, texasi húsos szendviccsel, vietnami csirkés töltött palacsintával, és waffel-be töltött fagylaltcsodával. A Brooklyn Bridge Parkból egész Manhattan elénk tárult.

Fokozva az élményeket a Wyatt Hotel rooftop bárjából is megnéztük ezt, és még aznap felmentünk a One World Trade Center obszervatóriumába. Pont naplementekor érkeztünk, így végignézhettük, ahogy a Broadway-n futó taxik féklámpái egy vöröslő fénycsíkká olvadnak össze.

Mivel időközben egy makacs betegséggel kellett megküzdenem, beiktattunk egy lazább napot, amikor különleges süteményeket kóstoltunk és ettünk egy kiváló szendvicset a Guggenheim Múzeum mellett található étteremben. Itt mentünk be a Metropolitan Museum-ba és csodáltuk meg az impresszionistákat. Monet, Cézanne, Manet, Renoir, Van Gogh képei szemet gyönyörködtetőek voltak. A szokásos Bryant Parkban befejeződő estén még úgy döntöttünk, hogy megnézzük a legszebb rooftop bárt Manhattanban. Felmentünk a Top of the Strand-ra. Itt a csodálatosan kivilágított Empire State Building előtt koktélozhatunk.

 

A kedvenc Whole Foods Market-ünk a Colombus Circle-n alapozta meg a második hetünk első reggelét, ugyanis egy Central Parkban elköltött piknikkel és reggelivel vettük be magunkat a felhőkarcolók közé. Mivel utunk elején éppen ENSZ csúcstalálkozó volt, csak most mehettünk be a Trump Towerbe, ami a 5th Avenue-n volt. Egy egész délutánt terveztünk a MOMA-ra, mely óriási csalódást okozott nekünk: a hat emeletből három le volt zárva. Ezért úgy döntöttünk, hogy a csodásan szikrázó napsütésben inkább újra átsétálunk a Brooklyn Bridge-n. Sok szép fotót készítettünk a Manhattan hídról és ettünk egy isteni pizzát a Juliana’s-ban.

A tizedik napon, mikor kellően meggyógyultam, végre elmehettünk egy Broadway előadásra. Az én kedvemért megnéztük az Aladdint. A dalokat napokkal utána is dúdolgattuk. Egyszerűen fantasztikus volt a látvány, a zenék, a kosztümök. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A dzsinn vitte a show-t, nagyokat nevettünk a poénjain. Mi a balkonról néztük meg az előadást (még így is húzósak a jegyárak), de kiválóan láttunk mindent.

A második hét vége felé iktattunk még be múzeumokat, mint a Smithsonian és az American Whitney Museum, ekkor néztük meg a 9/11-es emlékmúzeumot is. A betegségem miatt Coney Island-en kimaradt sajnos az óceánban fürdés, de a parton sétálva megnéztük a naplementét és ittunk egy helyi sört is.

 

Az utolsó pár napon főleg csak élveztük New York sajátosságait, és kétszer végigettük a várost. A Café Orlin palacsintáiból háromszor is ettünk, újra végigsétáltunk a High Line-on, majd megebédeltünk a Chelsea Market legjobb taco árusánál, ettünk minicupcake-et a Baked by Melissa-nál, bementünk a Public Library-be, és felmentünk a Rockefeller Center-be is.

 

Mondhatom, keresztül-kasul végigjártuk a várost. Napi 15-20 km-eket sétáltunk, szinte csak hazafelé metróztunk, annyira élveztük a város pezsgését.

Csodás két hét volt, és örülök, hogy ennyi szép élménnyel gazdagodva mehetünk haza.

Sztori és képek: Hajdú Eszter

Tags: , , , , ,

(A dőlt betűs megjegyzések a blog írójának gondolatai, hozzáfűzései, javaslatai.)

2016 szeptemberében egy egész hetet volt szerencsém New Yorkban tölteni.

Mivel az oldal rengeteg segítséget nyújtott, úgy gondoltam, én is leírom tapasztalataimat, hogy megkönnyítsem a jövőben utazók dolgát. Nem célom élménybeszámolót írni, mindenki maga döntse el, mit szeretne megnézni. Szerintem a neten fellelhető leírások jó képet adnak, ha ettől eltérőt tapasztaltam, azt leírom.

Amit rólam érdemes tudni: Egyedül utaztam, 20 évesen már tapasztalt utazónak számítottam, az angol nyelvvel nincs problémám. Viszonylag friss térdszalag-szakadásom miatt aggódtam, hogy a nagyobb távolságok gyalogos megtételével gondjaim lesznek. Továbbá képes vagyok bárhol eltévedni.

Az utazás célja az AC/DC koncert megtekintése volt a Madison Square Garden-ben, ezen felül pedig minél több élmény szerzése.

Mivel teljesen egyedül még sosem utaztam, illetve ekkora városban sem kellett még autó vagy idegenvezető nélkül közlekednem, igyekeztem viszonylag spontán lenni, valamint a szállás jó elhelyezkedése kardinális volt. Úgy gondoltam, a legpraktikusabb a déli szállás, ha eltévednék, elég lenne végig délnek tartanom, valamint onnan könnyen eljuthatok bárhova.

Végül Airbnb-n foglaltam, egy egyszerű kanapé volt, de a jó elhelyezkedés (Rector Place, kb. 5 perc séta a One WTC-től) oltárán beáldoztam a kényelmet, úgyis csak aludni jártam oda. Ha most utaznék, egy egyszerű hotelben foglalnék valahol Brooklynban, a metró mentén.

Budapestről repültem a JFK-re, párizsi átszállással. Hatalmas tömeg volt Franciaországban, majdnem lekéstem a gépet, pedig volt kb. 2 óra az átszállásra. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?)

Az előzetes felkészülés részét képezte a blog elolvasása. Minden, számomra érdekes dolgot lejegyeztem, valamint Google Maps-en hozzáadtam a kedvencek közé. Végül szűkítettem a listát és körzetekre osztottam a várost aszerint, hogy egy-egy napba mi fér be egymás után. A helyek Google Maps-es lementése jó ötlet volt, még offline is viszonylag használhatónak bizonyult, a majdnem mindenhol elérhető wifi segítségével pedig vállalható mértékűre sikerült korlátoznom eltévedéseim számát. Összesen kb. 35 helyet jelöltem meg (Central Park egynek számít), majdnem mindet sikerült kényelmesen meglátogatni. A járókelők és a rendőrök is segítőkésznek bizonyultak útbaigazításkor.

Magamnál mindig tartottam egy válltáskát, benne szemüveget, napszemüveget, pénztárcát (nem a teljes összeggel, azt részekre osztottam és különböző helyekre raktam), töltőt (utcán is lehet telefont tölteni), egy palack ásványvizet, müzliszeleteket, igazolványok fénymásolatait és belépőket. Sajnos még egy nehezebb fényképezőt is cipelnem kellett a nyakamban, mert a telefonom kamerája sérült. Ezekkel mind kényelmesen tudtam sétálgatni egész nap. Ha ma mennék, még egy bevásárlószatyrot pakoltam volna a vásárolt dolgoknak.

A közlekedést gyalog illetve metróval oldottam meg. Figyeljünk, hogy ugyanazon a vonalon van, amelyik szerelvény nem áll meg mindenhol, így jutottam el például a Colombus Circle helyett Harlembe. (A New York-i metró használatáról bővebben ITT és ITT.) A metróknál a peronon hihetetlenül meleg van, a szerelvényekben pedig rendkívül hideg. Wifi minden állomáson van, de köztük az alagútban már nincs. Nehezen tudom elképzelni a városban való közlekedést metró nélkül, mindenkinek ajánlom annak ellenére, hogy egyik utazásom során mi és a mögöttünk levő kocsi között kisülés volt, ami után a szerelvény elsötétedett, egy időre megállt, majd az állomásra érve a Guardian Angels-ek kitereltek minket. Azt már a felszínről láttuk, hogy füst jön ki a megállóból, ezután megérkeztek a tűzoltók is. Hasonló esetben őrizzük meg a nyugalmunkat és kövessük az utasításokat. Ajánlom letölteni az MTA appját és más metrótérképeket.

Fontos tudni, hogy a metrók hétvégén máshogy közlekednek, valamint érdemes tájékozódni a felújítások miatti lezárásokról. Én sajnos emiatt nem jutottam el Far Rockaway-be Richard Feynman házához.

Még egy fiaskó történt, a kártyámat valamiért nem fogadta el a kapu, nem találtam senkit, aki tudott volna segíteni, így átugrottam a forgóvillát. Később nem volt vele probléma, de azt érdemes fejben tartani, hogy nem 168 óráig érvényes a heti kártya, hanem az első aktiválás napját is beleértve 7 napig.

Meglepett, hogy New York mennyire a gyalogosok városa. Napokba telt visszaszoknom Budapesten ahhoz, hogy az autók nálunk nem feltétlenül állnak meg.

Ott-tartózkodásom alatt a múzeumokat következetesen kerültem. 3 programom volt, amire időre oda kellett érni. Az egyik a koncert, a másik a Szabadság-szobor koronája, harmadik egy Stephen Colbert Show felvétele. A koronába hónapokkal előre le kell foglalni a jegyet, ami névre szól. (Az ingyenes, illetve ajánlott belépőjegyes programok listája ITT található.)

A felvétel látogatását ajánlom az angolul jól tudóknak, a honlapjukon lehet jegyet foglalni, nem kerül pénzbe, viszont nem egy rövid program.

A koncertről érdekesség, hogy az amerikaiak mennyire máshogy viselkednek, mint az európaiak. A Garden-ben nincsenek állóhelyek, mindenki ül, eszik-iszik, szelfizget és néha tapsol. Jobban izgalomba hozta a közönséget Colbert egy-egy Trump-os beszólása, mint egy gitárszóló. Engem hamar meg is “választottak” a legnagyobb rajongónak és a jegyszedő néni meg is jegyezte, hogy engem figyelt végig, mert jó volt látni, ahogy élvezem a koncertet, pedig fele annyira sem ragadtattam el magamat, mint amikor a harmadik sorban álltam Európában.

Pozitív kulturális sokk volt a small talk. Fel voltam rá készülve, hogy boltba megkérdezik, hogy vagy, de olyanra nem, mint például amikor a Liberty Island-re tartó hajón egy texasi testvérpár mesélte, hogy az ő nagyszüleik is Ellis Island-re érkeztek meg Olaszországból, majd tippeket adtam nekik, mit nézzenek meg a városban. Vagy azt is megtudtam egy idős házaspártól sorban állás során, hogy ők látták Obamát megválasztása előtt egy TV show felvételén és gyanújuk szerint a titkosszolgálat megfigyelte őket előtte, vagy egy kaliforniai sráctól, hogy neki ez lesz a második AC/DC koncertje. Szokatlan koncepció, de nekem szimpatikus ez a small talk dolog.

A felhőkarcolók közül meglátogattam a One World Trade Centert, az Empire State Buildinget, valamint a Top of the Rockot. A One WTC-be reggel nyitáskor mentem fel, onnan jól látszik az egész város és a reggeli forgalom beindulása. Előny, hogy nem kellett sorban állni, mint a másik két épületnél. Az épületnek több neve is van egyébként, többen nem értették, miről beszélek.

Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy ilyen helyen használjuk az eszünket és ne kezdjünk el éjszaka 300 méter magasságban üvegen át vakuval fényképezni, mert nem fog működni, cserébe elrontja mindenki más fényképét. Valamint ne legyünk felháborodva, ha szóvá teszik ezt nekünk.

A belépők elég borsos árúak, a Times Square környékén árult jeggyel pedig nem engednek fel az ESB legtetejére, az további $20 ha jól emlékszem. Este hatalmas a tömeg, nehéz odajutni a jobb helyekhez egy-egy képre (ha nem bunkó az ember és nem tolakszik).

A közbiztonságról annyit, hogy sosem éreztem veszélyben magam, igaz, 11 körül mindig elindultam hazafele, mert a metrókártya éjfélig érvényes. Utána az utcán sétálva sétálva több rendőrrel találkoztam, mint járókelővel. A 17-i robbantást is az aggódó otthoniaktól tudtam meg. Annyi történt, hogy a környéken áthaladó metrók nem álltak meg az érintett helyen, valamint a Rockefeller Center tetejéről láttuk, hogy sok rendőrautó megy szirénázva. (2016. szeptember 17-én bomba robbant Chelsea-ben, a 23. utcában. 29 ember sérült meg.)

A Central Park éjszaka rémisztő tud lenni, nem is merészkedtem a bejárattól 200 méternél távolabb. (New York biztonségéról ITT és ITT olvashattok bővebben.)

Maga a park hatalmas, nekem két napba telt a bejárása, pontosabban a MET-től délre eső területé. A parkon belül nehéz a tájékozódás. Én az állatkert környékétől akartam a délkeleti sarokig eljutni, majd onnan átsétálni a Colombus Circle-ig, de sikerült valahogy rögtön a Colombus-nál kilyukadnom, s mivel erről nem tudtam, elindultam jobb kéz fele, a rossz irányba. Talán segített volna, ha végig a kijelölt úton haladok, de abban nincs semmi élvezet.

Az étkezést minél olcsóbban, jó kolis egyetemista módjára oldottam meg, általában szendvicset vagy gyorsételt vásároltam. Az utcai árusoknál a hot dog igazából gyenge minőségű virsli kifliben, a hamburger sem a legjobb. A Times Square-en ettem egy finomat a Bubba Gump-ban, mivel egyedül voltam, nem kellett sorban állnom. Életem egyik legfinomabb étele volt, borravalóval adtam, azt hiszem 30 dollárt. Sörrel életkorom miatt nem szolgáltak ki, ahogy boltban sem tudtam vásárolni, akit pedig megkértem volna, hogy vegyen nekem, az nemet mondott. “Ovisként” a szórakozóhelyeket is kerültem, viszont az utcán simán leszólítottak elég csinos lányok.

Rajtuk kívül sajnos az összes utcai árus is megtalált, nem szabad szóba állni velük, vagy bármit elfogadni, egyszerűen lerázhatatlanok.

Fantasztikus élményben volt részem ezalatt az egy hét alatt, megfelelő felkészültséggel és közepes angol nyelvtudással szerintem bátran lehet utazni. Én is biztosan visszalátogatok még.

Írás és képek: J. Soma

Tags: , , , , , , ,

Június első 13 napját tölthettünk el a csodálatos New York Cityben, a nászutunk alkalmából.

Fantasztikus és sokkoló élmény volt, a lehető legjobb értelemben. Megosztom az emlékeim, tapasztalataim, hátha valakinek hasznos lehet.

Körülbelül egy évvel az utazás előtt vettük meg a repülőjegyeket, ami nagyon hasznosnak bizonyult, mert így relatívan jó áron (kb. 900 dollár) jutottunk hozzá a két retúr jegyhez.

Mi a düsseldorfi átszállásos jegyet választottuk. Mindenkinek ajánlom, ha sikerül 2-3 órás várakozással foglalni. Egyszer ki lehet bírni és a mi esetünkben 500 dollár volt a különbözet.

Ezután következett a szállás kiválasztása. (Szálláskeresés New Yorkban) Nekünk Manhattanban volt a szállásunk, a Broadway és az 54. utca sarkán. A szobánk a 64. emeleten volt, ami már magában külön élmény. Első éjszaka aludni se tudtam, csak néztem a várost.

 

Amikor megvolt a szállás, el kezdtem bújni az útikönyveket, blogokat. Én elég pontos útitervet készítettem, miután elolvastam Tinkmara bejegyzéseit és Travellina: Világutazók kézikönyvét.

Minden egyes napra jutott egy városrész (Central Park, Upper West Side, Lower Manhattan, Brooklyn, stb.). A szabadságunk megmaradt, a napokat felcserélhettük. A napokhoz kigyűjtöttem a látnivalókat, üzleteket, érdekes helyeket, vendéglátó egységeket.

Nagyon sok idő volt elkészíteni a tervet ilyen formában, de nagyon hasznosnak és időhatékonynak bizonyult, mert tényleg mindent láttunk, ami minket érdekelt. Számunkra a város megismerése és megélése volt a cél.

Természetesen a kötelező látnivalókat is megejtettük, de óriási élmény volt egy tetőteraszon iszogatni szombat este, a Central Parkban vasárnap délután piknikezni, üldögélni az egyik parkban és az embereket nézni.

Az érkezésünk napján a repülőtérről (a JFK-n landoltunk) a taxiállomáshoz vezetett az utunk. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?) Itt nem kell taxit inteni, hanem egy koordinátor odairányít a soron következő első szabad taxihoz. (Taxis tippek és trükkök New Yorkban)

A szálláson már nem volt ebből gond, de az utazás előtt 1 hónappal derült ki, hogy a szálloda kötelezően kér hitelkártyát. Ennek érdemes utánanézni a foglalás előtt, mert nekünk nagyon gyorsan kellett intézni, mert nem volt hitelkártyánk.

Az érkezés délutánján már 3-ra már kicsomagoltunk és úgy fel voltunk pörögve, hogy egyből elsétáltunk a városi könyvtárig és vissza. Azért sem feküdtünk le, mert kaptunk egy tippet, hogy az időeltolódást úgy lehet a legkönnyebben kiheverni, ha felveszed az adott nap ritmusát. Nekünk nagyon bevált, mindenkinek ajánlom.

 

Másnap kezdődött a kaland. Az 5. és 6. sugárúttal kezdtük városnéző túránkat. Minden híres üzletet megnéztünk. Amelyiket a pénztárcánk engedte, oda be is mentünk.

Én a könyvtárba már nagyon vártam, hogy bemehessünk, mert a kis úti jegyzetembe bele volt szőve az összes fontos Szex és New York helyszín. Ha valaki szerette ezt a sorozatot, érdemes kiböngészgetni a helyszíneket, mert kb. 50-60 dollártól indul egy ilyen vezetett túra.

A könyvtárban nem kellett sokat várni és ingyenes is, csak egy ellenőrzésen kell átesni és már lehet is nézelődni. Csodálatos minden pontja, főleg a Rózsaterem. Itt ki van téve, hogy tilos fotózni. Ezt figyelembe véve, lehalkítottam a telefonom és úgy fotóztam, így nem szóltak.

Aznap mentünk fel a Rockefeller Centerben található Top of The Rock kilátóba. Aznap kora délután vettük meg a jegyet. Mi este szerettük volna látni a várost, így az este 9 óra 30 perces időpontot választottuk. Egy olyan egyszerű érv alapján választottuk ki ezt a kilátót, hogy mi látni szerettük volna az Empire State Building-et, nem pedig felmenni rá. Szerintem jól döntöttünk, mert semmilyen hiányérzet nincs bennünk, mert csodálatos volt a felhőkarcolóval szinte szemben állni. Aznap egészen a Vasalóházig lesétáltunk, ami otthonról, az útitervet írva, nem tűnt nagy távnak. Az volt! Aznap 20 km-t gyalogoltunk.

 

Harmadik nap jött a Central Park. A szállásunktól kb. 3 perc sétára volt. Azt hittük, pihenős nap lesz. Ennek dacára, itt is nagyon sokat mentünk. Megnéztük a Bethesda Terace-t teljes pompájában, a Ladies’ Pavilion-t, a San Remo házat és utolsónak a Metropolitan Musem Of Art maradt. Mi nem vagyunk annyira múzeumosok. Esős nap mentünk volna egy-egy múzeumba, de nem volt olyan rossz idő egyik nap se, úgyhogy csak kívülről néztük meg.

A negyedik napon a Lexington és Madison Avenue következett. Ezen a napon néztük meg a Grand Central Station-tt, a Chysler Building-et, a Quensboro hídat, amin nem átmentünk, hanem átlibegőztünk. Nagyon szuper élmény volt, mindenképp érdemes kipróbálni. Metrókártyával lehet megvenni a 2.75 dolláros jegyet. (Ingyenes programok New Yorkban)

Az ötödik napon beiktattunk egy múzeumot, a Természettudományi Múzeumot (The American Museum of Natural History). A legnagyobb extra tartalommal rendelkező jegyet vettük meg, melyben 4 plusz látnivaló volt. Ez picit csalódás volt, mert a négyből kettő filmvetítés volt (sima 3D). A másik kettő érdekesebbre sikerült. Az ősrobbanás szimulátorba, amit nagyon írtak, hogy jó, csak nagyon jó angollal üljetek be, mert különben nem lehet élvezni. Az időszakos múmia kiállítás viszont nagyon szuper volt. Maga a múzeum hatalmas. Manhattanban egyszer se tévedtünk el, itt ötször is sikerült. Érdemes ezt az applikációt letölteni, mert megmutatja, hogy hol vagy és elvezet oda, ahova szeretnél menni (és még így is eltévedünk). Hasznos infók is vannak benne (mosdó, étterem, extra előadások helye, kezdete, stb).

Hatodik nap következett a Meatpacking District, Little Italy és Chinatown. Nagyon ajánlom, hogy szuvenírt csak itt vegyetek! Ugyanaz a szuvenír negyedáron van itt, mint a turista-vonzotta helyeken. Little Italy-ban lehet finom, európai színvonalú kávét inni, ami nekem már nagyon hiányzott. Hangulat terén: abszolút Chinatown. A Centre Street 157-nél van egy gyönyörű autentikus kínai ház. Érdemes megnézni. Hihetetlen volt, hogy ez is New Yorkban van.

Ezen a napon metróztunk először, ami számunkra nagyon kaotikus és teljesen megfejthetetlen, de tény, hogy szükség van rá, mert tényleg óriási távolságok vannak a metropolisban. Itt jegyezném meg, hogy a maps.me offline térkép applikáció nagyon-nagyon hasznos volt, mert bármelyik város offline térképét le lehet tölteni és GPS-ként is funkciónál. Nagyon szerettük, hatalmas biztonságérzetet adott. Nekünk még a NYC subway alkalmazás volt még letöltve és azt is nagyon hasznosnak találtuk, szintén offline. (A New York-i metró szerkezetéről, a vonalakról, az állomások felépítésérőlPraktikus tanácsokra, jegyváltás, metróillem)

Hetedik napon láthattuk a szomorú, de egyben felfoghatatlan méretekkel rendelkező Grand Zero-t és környékét. Ahogy sétáltunk a Ground Zero-hoz, mintha a városnak ez a része egyre csendesebb és csendesebb lenne, lépésről-lépésre. Az emberek egy részről érzik, hogy ez a hely sajnos egy tömegsír, de más részről, sokan úgy szelfizgettek, mintha a Szabadság-szobornál állnának, ami elég ízléstelen, szerintem. A 9/11 múzeumot is megnéztük, ami elképesztő volt. Személyes tárgyak, fotók az emberek arcáról, amikor meglátják, ahogy a tornyokba belemennek az utasszállítók, iratok, ruhák. Nagyon szomorú volt ezeket látni, de sajnos ez már ugyanúgy New York része, mint a többi látnivaló. Ha tehetitek, szakítsatok rá időt.

A WTC után a Wall Street következett. Először a támadó bikát kerestük meg, ami nem volt egyszerű. Mi elmentünk mellette, annyian álltak körülötte. A bikáról teljes pompájában nem is tudtunk sajnos képet csinálni. Talán hajnalban lehetnek kevesebben.

Lower Manhattan után a Staten Island ingyenes kompal mentünk megnézni a Szabadság-szobrot, mert Manhattan legalsó csücskéből is alig látni. Nekünk tökéletesen elég volt a szoborból, amit a komp adott. Ha valaki nem érzi kötelezően szügségèt, hogy felmenjen a szobor belsejébe, annak szerintem nem lesz csalódás a Staten Island kompról látható Szabadság-szobor.

Nyolcadik napon Brooklyn-ba mentünk. Fantasztikus volt ezt a családiasabb New Yorkot is megnézni. Brooklyn-t nagyon szépnek, hangulatosnak és családbarátnak éreztük. A Brooklyn hídon csak körül-belül a negyedéig mentünk át. Ettünk fagylatot a híres a Brooklyn Icecream Factory-ban, ahol egy gombóc egy európai két adagosnak felel meg. Amerikában minden adag hatalmas. A fagylalt, az étel, az ital. Mi mindig, ha BBQ-t ettünk, vegyestál-szerűséget kértünk, mert az bőven elég 2 felnőttnek, még sok is kicsit. Minden sokkal édesebb. Itt a cukormentes Redbull-nak van olyan íze, mint otthon a cukrosnak.

Kilencedik napon azokat a helyeket néztük meg, amikre már nem volt energiánk az adott napon. Ezen a napon voltunk a Macy’s-ban. Szinte kötelezően ajánlom. Felfoghatatlan, hogy mekkora! Egy nap sem lenne elég mind a 10 szint bejárására. A Washington Square Park is lemaradt és jól tettük, hogy megnéztük, mert nagyon bájos park.

A tizedik napon bejártuk teljes egészében a Times Square-t és környékét. Ez a nap vásárlással telt. Az Abercombie & Fitch-t ajánlom. Nagyon szuper dolgokat kapni és a DSW Outletet is. Nagyon szép cipőket lehet venni nagyon nagyon jó áron. Érdemes bemenni. Aznap este voltunk bulizni, két tetőteraszon is. Az egyik a The Press Lounge. Nagyon színvonalas hely, a kilátás azonban nem olyan lenyűgöző, mint a másik helyen. Az ilyen helyeken, ahogy megnéztem a többit is, van dress code. Nem szigorú, de úgymond az alkalomhoz illő öltözékben érdemes megjelenni. Szakadt nadrág, edzőcipő, trikó, ilyesmi nem megengedett. A másik éjszakai helyen elkérték tőlünk az útlevelünket. Érdemes az utazás előtt lefénymásolni, elzárni és magatoknál tartani az eredetit. A másik helyszín, ami a szívemhez sokkal közelebb állt, az a 230 Fifth Avenue. Itt az Empire State Building-gel voltunk szemben, mely életre szóló élmény volt. Szombat este, egy ilyen tetőteraszon szórakozni, feledhetetlen. Az ilyen helyeken az italok árán is meglátszik, hogy benne van a kilátás is. Kb. 35-40 dollár volt 2 ital, de megérte!

 

Tizenegyedik nap pihenősebben telt a többihez képest. Kora délután elmentünk a Columus Circle-nél található Whole Foods Market-ba és bevásároltunk a piknikhez. Ebben a boltban tényleg mindent lehet kapni, amit az ember egy jó piknikhez szeretne. Szeletelt dinnye, saláta, szendvics, salsa szósz, hozzá tortilla chips, meleg étel, hideg étel, leves, desszert. A vásárlás után a Central Parkban kerestünk egy kellemes részt és piknikeztünk egyet a fűben. Egész délután csak feküdtünk, néztük az embereket, finomakat ettünk. Ezekért a pillanatokért érdemes New Yorkra több időt szánni, mert ezek a pillanatok azok, amikor nem turista az ember, hanem elhiheti, akár csak egy délutánra is, hogy itt él.

Tizenkettedik napon ellátogattunk Coney Island-re. Ezen a napon megmutatta NYC, hogy milyen is egy igazi 34 fokos nyári nap a városban. Embert próbáló. Ha valakinek nincs valami nagyon nyomós indoka arra, hogy miért akar nyáron menni, az ne menjen! Elképesztő, ahogy bent reked a levegő a felhőkarcolók között. (Mikor utazzunk New York Citybe?New York City éghajlata)

Coney Island nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de lehet, csak azért, mert már előtte annyi fantasztikus helyet, épületet láttunk.

Az utolsó napon elköszöntünk ettől a csodálatos várostól. Elmentünk még egyszer az Empire State Buildinghez, picit a Central Parkba.

Csodálatos volt ez a tizenhárom nap. Én lehet, elfogult vagyok, de nem tudok rosszat írni.

Tény, hogy New York nem olcsó, nem a legtisztább, zajos, de engem ezek egy pillanatra sem zavartak vagy rontották el az élményt, mert annyit adott ez a város.

kids

Azóta is dolgozom, dolgozzunk fel a párommal, hogy mi tényleg itt voltunk.

Nagyon sok bejegyzésed hasznukra vált, innen is köszönjük.

Képek és szöveg: Payritsné Nagy Alexandra

Tags: , , , , , ,

(A dőlt betűs megjegyzések a blog írójának gondolatai, hozzáfűzései, javaslatai.)

Június végén a feleségemmel eltöltöttünk néhány napot New Yorkban. Gondoltam, leírom a tapasztalataimat, hátha tudok további támpontokat adni a blogon leírtak mellé.

Három és fél napot terveztünk a városnézésre, mert alapvetően Kanada volt az úti célunk és csak menet közben jutott eszünkbe, hogy mi lenne, ha pár napra ellátogatnánk New Yorkba is. Sajnos az élet közbeszólt és törölték a reggeli járatunkat Torontóba, így a három és fél nap helyett három napunk és egy esténk maradt.

Az utazást majdnem egy hét tervezgetés előzte meg. A Tinkmara blogján leírtak sokat segítettek.

A La Guardia reptéren szálltunk le, ahol automatából a kijáratnál vettünk két MTA hetibérletet. Utólag kiszámolva körülbelül úgy jöttünk ki három nap alatt, mintha egyesével töltögettünk volna rá jegyeket. 2-3 napra már érdemes megvenni hetibérletet a kényelmes és gyors haladás érdekében. A reptérről induló Q70-es busszal jutottunk el a lila 7-es metróvonatig, amivel Manhattanba lehet jutni (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?)

A szállásunk Manhattanban volt a 96. utcában (Hotel Newton), a West Side-on, gyakorlatilag a metrómegállónál. A hotel kifogástalan volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Megérte Manhattanban foglalni, mert innen viszonylag gyorsan megközelíthető minden.

Első este a szállás elfoglalása után átmetróztunk Brooklynba megcsodálni a Brooklyn hidat és Manhattant sötétedés után az esti órákban. A Brooklyn Bridge Parkban, leírhatatlan látvány fogadott minket. A kék metróvonallal (A) lehet a legközelebb jutni a parkhoz (a High Street–Brooklyn Bridge állomástól néhány perc séta).

Második nap korán keltünk és felszálltunk az első kompra, ami a Szabadság-szoborhoz és az Ellis Island-re megy. Érdemes megvenni a jegyeket online, még az indulás előtt pár héttel. Mi a Hard Hat Ticket-et választottuk (53,50 USD/fő), ami belépést biztosít a Liberty Island-re és magában foglal egy túrát az Ellis Island lezárt területeire munkavédelmi sisak viseletével. A kompok kb. 20 percenként közlekednek. Akinek van időpontja a Hard Hat túrára, annak javasolt minimum másfél órával a túra előtt felszállnia a kompra az induló kikötőben (Battery Park). Az emlékmű belsejére annyira nem voltunk kíváncsiak, ezért csak körbesétáltuk a Liberty szigetet. Szerintem ennyi is bőven elég.

 

Az Ellis Island felé tartó kompon már nem mentünk fel a komp tetejére, a tetőre vezető félemeleten alig voltak és innen is tökéletes a kilátás. Az Ellis Island múzeumba érve balra kell fordulni és a szuvenír bolttal szembe lévő pultnál kell bejelentkezni a Hard Hat túrára, ha valaki ilyen jegyet vesz. Akinek szüksége van rá, érdemes előtte elmenni mosdóra, mert közel másfél óráig nem lesz rá lehetőség. Egy humoros idősebb úr vezette a csoportunkat. Rendkívül szépen és érthetően beszélt angolul, minden témához egy-egy poént illesztve. Nagyon örülök, hogy erre is vettünk jegyet, javaslom mindenkinek, mert hatalmas élmény! A túra lényege, hogy egy 8-10 fős csoportot bevisznek a sziget elzárt területére, ahol a régi kórház, elkülönítő helyiségek és kiszolgáló épületek találhatóak, melyeket évek óta elhagyatottan állnak. A falakat több helyen egy francia művész installációi díszítik. Az épületeket az időjárás megrongálta egy kicsit és a területet a Sandy hurrikán is jól helyben hagyta, emiatt kötelező a munkavédelmi sisak, amit ott helyben adnak. A túrát követően kicsit körülnéztünk még a múzeumban. Az idegenvezetés során szerintem többet megtudtunk a sziget történelméről, mintha a múzeum minden szegletét bejártuk volna. Szépen elment az idő. Körülbelül délután 1 óra környékén szálltunk fel a kompra, ami visszavisz Manhattanba. Ekkorra már elég nagy tömeg volt a Liberty és az Ellis Island-en is. Ezt a program sorozatot érdemes az első komppal elkezdeni (8:30) és a Hard Hat túránál is a legelső időpontot választani (10:30), mert akkor még nincsenek olyan sokan a szigeteken és a kompon sem.

Miután visszatértünk Manhattanba, a Battery Parkból a Charging Bull-hoz mentünk. A különböző élménybeszámolókkal szemben, mi viszonylag gyorsan megtaláltuk. Legnagyobb sajnálatomra normális fényképet nem sikerült készítenem róla, mert fürtökben lógtak rajta az emberek.

Megnéztük a Federal Hall, a tőzsde épületét és sétáltunk a Wall Street-en. Nagyon éhesek és fáradtak voltunk, ezért szerettünk volna beülni valahova, de ezen a környéken csak utcai bódés hambugert, hot dogot találtunk. Végül egy kifőzde jellegű étkezdében kötöttünk ki a Water Street-en, ahol végre le tudtunk ülni egy kicsit és jól is laktunk.

A Federal Reserve Bank felé mentünk vissza a World Trade Center emlékművekhez, ahol nagy rendőri készültség és turisták hada fogadott minket. Bombakereső kutyával sétáló civil rendőrök és fémkeresővel felszerelt rendőrposztok minden sarkon. Érdekes látvány volt és csak utólag esett le, hogy igazából itt bármikor bármi megtörténhet. Az emlékművek lenyűgözőek és egyszerre elszomorítóak is. Hatalmas négyzet alakú medencék, a közepén egy kisebb medencével, ahova a víz vízesésként zubog. A peremén az elhunytak neve van kiírva és itt-ott virágok vannak elhelyezve. Egy kicsit morbid volt, hogy a külföldi turisták szelfibottal pózoltak a “gödrök” előtt.

A múzeumra nem maradt idő, de a World Trade Center bevásárlóközpontba bekukkantottunk a lépcső tetejéről. Érdekes épület, akinek van rá ideje, szerintem érdemes lehet egy kört tenni benne. Innen a St. Paul’s Chapel of Trinity Church felé sétáltunk tovább. Ez a templom egy karcolás nélkül megúszta tornyok összeomlását, annak ellenére, hogy közvetlen az ikertornyok tőszomszédságában van. A templomkertben lévő temető pedig valahogy beilleszthetetlennek tűnik a felhőkarcolók árnyékába. A City Hall előtti parkban megpihentünk egy kicsit. Rengeteg mókus volt, akadt amelyik kézből is elvette a csemegét.

A park után átsétáltunk a Brooklyn hídon, hogy az előző esti látványt nappal is megcsodálhassuk. Rengetegen vannak a hídon, ahol kerékpáros sáv is található. A biciklisek eszeveszett tempóval hajtanak, több életveszélyes helyzetet is láttunk, mire átértünk. Mindenkinek javaslom, hogy a biciklis sávban ne álljon meg fotózni vagy bámészkodni, mert elég veszélyes. Érdemes a Manhattan és a Brooklyn híd között lesétálni a partra, így a másik hidat is teljes egészében megcsodálhatjuk.

A parton lesétáltunk a Brooklyn Bridge Parkba, ahol előző este voltunk. Nappal is gyönyörű a kilátás innen, de aki jó fotókat akar készíteni, annak inkább a reggeli órákat ajánlom, mert a késő délutáni órákban Manhattan felől süt a nap.

Második nap a Rockefeller Centerben kezdtünk, ahova szintén hetekkel előtte megvettük a jegyet. Megéri itt is körülnézni nappal is és este is (Sun & Night jegy: 53 dollár/fő). A beszámolók alapján döntöttünk úgy, hogy a három kilátó közül ezt nézzük meg. Egyrészt, állítólag itt vannak a legkevesebben másrészt a Central Parkra is innen nyílik a legjobb kilátás. Egyből feljutottunk a tetejére, pár percet kellett csak sorban állni. A tetőn két szint található. Az alsót üveglapok veszik körbe. Az üveglapok közt akkora rés van, hogy egy-egy helyen egy nagyobb fényképezőgép objektív is vígan kifér, de szelfit, vagy csoportképet csak “üvegháttérrel” lehet készíteni. A felső szint kisebb alapterületű, de innen már lehet lőni olyan fotókat is amiben nem látszanak az alsó üveglapok. A szélén lévő beton tartóelemekre este egy kisebb fényképező állvány is felállítható. Minden irányba ki lehet nézni és nincsen nagy tömeg. Szerintem jó választás volt.

A kilátó után a St. Patrick katedrálist néztük meg, ami egy rendkívül nagy templom, annak ellenére, hogy eltörpül a felhőkarcolók között. Alapterületre simán vetekedik az esztergomi bazilikával. Innen elsétáltunk a Grand Central Terrminal-hoz, majd a Public Library következett. A pályaudvarra bementünk, a könyvtár épületét csak kívülről néztük meg. A könyvtártól már nincs messze a Times Square, ami nappal közel sem annyira érdekes, mint az esti fényekben. Itt található a Madame Tussauds viaszmúzeum, ami szintén érdekes lehet, de idő hiányában kihagytuk. A Carlo’s Bakery cukrászda a Times Square-től csak 5 perc séta, de sajnos aznap zárva volt a családfő édesanyja halála miatt (részvétem a Torta Királynak). A 8. sugárúton elsétáltunk a Madison Square Garden-hez (kosárlabda és jégkorong csarnok) és Penn Station-höz, ahonnan már nincs messze az Empire State Building. A két épület között van egy hatalmas ruha és részben ajándéktárgyüzlet, ahol a kosárlabda, jégkorong, amerikai foci és baseball rajongó férfiak is találnak maguknak érdekes “szurkolói” ruhadarabokat, a hölgyek pedig elveszhetnek a női ruhák és cipők világában. Az Empire State Building megtekintése után a Madison Square Park-nál fejeztük be aznapi sétánkat, ahol egy érdekes vékony, de magas épület található. Itthon néztem utána, őt úgy hívják, hogy Flatiron Building.

Az estét a Rockefeller Center ismételt látogatásával koronáztuk meg. Este a Radio City Music Hall felőli oldalon lévő külső bejáraton lehetett bemenni a kilátó liftjeihez. A főbejárat felől az épület belsejében zárva volt az az ajtó, ahol délelőtt bementünk. Este sokkal nagyobb tömeg volt, ami 10 óra felé egy kicsit oszlott. Ahogy korábban említettem, aki fényképezni szeretne, az nyugodtan hozzon kisállványt. Kisebb sorban állás után, mindegyik oldalon több, kb. 50x50cm-es derékmagasságban lévő tartópillérre lehet felállítani a fényképezőgépet. Az esti kilátás csodálatos, a legmagasabb tornyok csúcsai folyamatosan változó színű megvilágítást kapnak.

A kilátó után a Times Square-re mentünk. Itt rendkívül nagy volt a tömeg (este fél 11-11 körül!). Sokan vártak az oldalutcákban lévő színházakba (Off Broadway) való bejutásra. Mi már hullafáradtak voltunk a sok gyaloglástól, úgyhogy színházjegy váltására nem igen volt igényünk.

Harmadik napra maradt a híres Central Park. A West 96. utcáról sétáltunk be, a Jacqueline Kennedy Onassis Reservoir (a legnagyobb tó) megkerülése volt a cél. Az eltervezett balról – Guggenheim múzeum felé – kerülést meghiúsította, hogy az ajánlott haladási irány jobbra volt kijelölve. Ez nem vicc, tele van táblázva, hogy a haladási irány jobbra kötelező. Ezt a szabályt valószínűleg a futók miatt hozták. A tó és a háttér is nagyon szép. El van teljesen kerítve és nagyon meredek a partja, nem fürdenek benne és hulladék sem igen található.

A tó után bekukkantottunk a Guggenheim múzeumba, de az emeletekre történő bejutásra idő szűkében nem vettünk jegyet. A következő állomás a MET volt. Úgy tudtam, hogy ingyenes, de volt belépő (A MET-be ajánlott belépőjegyár van. Az ingyenes, illetve ajánlott belépőjegyes programok listája ITT található.) szóval az előcsarnokot megnéztük belülről, majd visszamentünk a parkba. A Great Lawn (Nagyrét) egy érdekes rész, tele baseball pályával, a tőszomszédságában a Belvedere kastéllyal és a Turtle Pond-al (Teknős-tó). Ezen a részen található mosdó is, ha valakinek szüksége lenne rá. A kastély érdekes, ide mindenképp érdemes benézni. A mögötte lévő rész vadregényes, nagy sziklákkal és egy csónakázó tóval (The Lake). A csónakázó tavon egy szép fahíd (Bow Bridge) ível át, majd egy szökőkutas szobor és egy lépcsősor (Bethesda Terrace and Fountain) található gyönyörű díszítésekkel. A lépcsősoron felérve egyenesen haladva a Sheep Meadow-t (Juh Legelő) találjuk. Nekem ez tetszett a legjobban. Hatalmas rét, fákkal és felhőkarcolókkal a háttérben.

A parkból kiérve a Columbus Circle felé vettük az irányt, ami egy nagy körforgalom a közepén Columbus szobrával. Metróval visszamentünk Buddy cukrászdájába, ami ezen a napon már nyitva volt és isteni cannolit adtak. A cukrászdától egy sarokra található a Beer Authority, ahol finom a steak és a brooklyni sör is teljesen rendben van!

Sajnos ennyi volt a három nap és az azt megelőző egy este. A hajnali órákban taxival mentünk ki a La Guardia reptérre.

Számunkra ez az egész egy kanadai nyaralásnak indult és onnan már nem volt messze New York, tehát csak egy pár napos kitérőre volt idő. Utólag visszagondolva, végigrohantuk az egészet. Amit látni kell azt láttuk, de mélységében nem tudtunk elmerülni. A legtöbb belépős helyre nem mentünk be, mert 10-20 percre nincs értelme kifizetni a 20-30 dolláros belépőt. (Érdemes az ingyenes órálk köré tervezni a programot.) Abban az esetben, ha bementünk volna, akkor ott ragadnunk (pl. MET = legalább 4-5 óra) és nem tudjuk bejárni a város többi részét. Little Italy és a Chinatown így is kimaradt. Így utólag azt hiszem, hogy Manhattan teljes bejárására kb. egy hét kell. Aki New Yorkba tervezi a nyaralást, az maradjon legalább egy hétig, de inkább tovább. Véleményem szerint, New York a közelében sincs a filmekben látottaknak. Nincs tele öltönyös emberrel, nem olyan romantikusak a helyszínek, kivéve a Central Parkot. Rendkívül tömött és nem olyan tiszta, mint más nagyvárosok.

METRÓS TAPASZTALATOK: A metró vonalak tanulmányozásakor érdemes arra készülni, hogy bizonyos szakaszok időközönként le vannak zárva és nem mindig sikerül a megtervezett útvonalon eljutni oda, ahova szeretnénk. Ebbe már a lila 7-es vonalon is belefutottunk a repülőtérről Manhattan felé. Az ellenkező irányba kellett menjünk néhány megállót és ott tudtunk csak átszállni a Manhattanba tartó irányra. Ilyennel később is találkoztunk, de a metró alkalmazottak segítőkészek voltak és ajánlottak más útvonalat. Az átszállási lehetőségek jók, a metrótérkép szinte minden kocsiban megtalálható és a falakon lévő jelzések alapján könnyedén meg lehet találni a megfelelő peront. Nagyon sokat segít, hogy a peronokon szinte az összes oszlopon fent van, hogy hányadik utcánál járunk, így már időben látható, hogyha le kell szállni, vagy közeledünk úti célunk felé. A legtöbb kocsiban bemondják a következő állomást és van olyan is, ahol LED-es utastájékoztató kijelzőn mutatják. A metrón a késő esti órákig viszonylag sokan vannak, tehát nagy utazótáskákkal bajos lehet a közlekedés. A délután 5-6 óra környékén Manhattanből kifelé tartó járatokon katasztrofális a helyzet, aki tudja kerülje el ebben az időszakban a metrót.

ÉTKEZÉS: A Wall Street környékén nemigen vannak beülős helyek (olcsóbb: Stone Street, Pret-A-Manger; drágább: 29 étterem a Wall Street környékén) utcai bódékból lehet hamburgert és hot dogot venni. Szerintem érdemes bármilyen betervezett útvonalhoz keresni éttermet, bisztrót (mosdó szempontjából is) online, mielőtt elindultok. (New York legjobb nyilvános mosdói) Jól tud jönni egy-egy beülős hely a sok gyaloglást követően. Amit a beszámolókban lehet olvasni az teljesen igaz, nem érdemes szendvicset készítgetni, mert minden drága a kisboltokban is. A szendvicsek árából majdnem kijön egy bőséges reggeli (tojás + bacon + sült krumpli + pirítós + kávé).

BIZTONSÁG: Valóban nagyon sok a kétes alak. Nem érdemes szóba állni senkivel, aki odajön kéregetni, vagy bármi egyéb mással. Minket próbáltak leszólítani úgy, hogy itt egy doboz cigi, valószínűleg ti hagytátok el az előbb. El kell küldeni minden ilyen alakot a fenébe. (New York biztonségéról ITT és ITT olvashattok bővebben.) A turista látványosságok közelében biztonságban éreztük magunkat. Igaz, hogy ezeken a helyeken rengeteg a rendőr. Nappal Manhattant biztonságosnak éreztem. Este a metrót már nem annyira. Nagy értékű fényképezőgépet, telefont már nem vennék elő késő este a metrón. A reptérről befelé jövet, amikor le volt zárva a manhattani irány és az ellenkező irányba kellett menjünk 4-5 megállót, az is már érdekes környék volt. A parkokban nem szabad dohányozni, igaz kitáblázva nem láttam, de a parkőrök szólnak érte.

ÁRAK: Ahogy több helyen is írták, New York nem olcsó. A cigi körülbelül 10-12 dollár, a sör étteremben 8 dollár környéke, kisboltban 3-5 dollár. Egy ásványvízért a boltban 1,5 – 3 dollárt is elkérnek. Ebéd, vagy reggeli, helytől és ételtől függően 20-50 dollár. A ruházat nem drágább, mint itthon. Hűtőmágnest a MET előtt érdemes venni, itt csak 1-2 dollár, a gift shop-okban 3-5 dollár. A taxi Manhattanből a La Guardia-ra 35 dollár + borravaló volt.

Képek és szöveg: Fazekas Zoltán

Tags: , , , , ,

Az Expedia, online utazási iroda vezérigazgatójával, a Financial Times készített interjút. Dara Khosrowshahi megosztotta az olvasókkal a január óta tartó, aggasztó utazási tendencia változást.

Míg a hír az átlag turista számára pozitív, az utazási irodák, repülőtársaságok, hotelek, üdülőhelyek és személyzetük számára, illetve a kiszolgáló ágazatok számára tragikus jövőképet fest.

Trump megválasztása után az amerikai turizmus 6,5 %-kal visszaesett. A repülőjegy vásárlás Nyugat-Európából 14, Közép-Keletről 38%-kal csökkent.

A Frommers útikönyv kiadómágnás számítása szerint a külföldi turisták száma 2017-ben akár 10%-kal is alacsonyabb lehet.

A nyaralókat a vízumok és a bevándorlási törvények körüli zavar, az idegenellenes politika elijeszti az amerikai utazástól.

“A repülőtársaságok, utazási irodák, hotelek két lehetőség közül választhatnak. Vagy drasztikusan csökkentik az árakat vagy elfogadják a turisták számának agresszív csökkenését, mely hosszútávon összeomlást eredményezhet.

Érdekes azonban megjegyezni, hogy a választások óta egyes turista célpontok – az általános hanyatlás ellenére -, kiugró látogatási számokat jelentettek. Ilyen például a New York-i Szabadság-szobor, mely februárban 15%-os látogatottsági emelkedést mutatott.”

Amennyiben a tendencia marad, az év végén, az ünnepek idején egészen olcsón juthatunk New York-i repülőjegyhez, illetve szálláshoz.

Forrás: New York Post

Tags: , , , , , , , , , , , ,

A hozzám érkezett üzenetek túlnyomó többsége a New York-i szálláskereséssel kapcsolatos. A levélírók igényei magasak. A szállás legyen olcsó, tiszta, kényelmes, közel a városközponthoz. Sajnos ezeket az igényeket egyszerre kielégíteni nem könnyű. A szálláskeresés teljesen személyes, egyénre szabott folyamat. Ötleteket lehet adni, de a választást nem bízhatjuk másra, illetve más véleményét fenntartás nélkül elfogadni botorság. Az ideális szállás mindenki számára más.

Mindannyian különbözőek vagyunk, más a tolerancia és türelmi szintünk, mások az elvárásaink és elképzeléseink azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami számunkra még elfogadható és mi az, ami már nem. Míg a egyik utazó semmit nem ad a kényelemre, csupán egy ágyat szeretne, arra a néhány órára, amit a szálláson tölt, s kiegyezik a közös mosdóval is, addig a másik nem így szeretné tölteni a vakációját. Mindkettő érthető, elfogadható, viszont a második utazónak el kell fogadnia, hogy igényei megemelik a szállásköltséget és esetleg lecsökkentik a választási lehetőséget, különösen főszezonban.

Mint említettem, az ideális szállás megtalálása nem könnyű. Ez a cikk ebben az összetett feladatban nyújt segítséget.

New Yorkban minden grandiózus, a szállásárak is, de aki hajlandó a dobozon kívül gondolkodni, annak sokféle alternatív lehetőség áll a rendelkezésére. Íme néhány rövid, általános tanács:

  • Használjuk a TripAdvisory-t, mely remek segítséget nyújt abban, hogy leszűkítsük a kört árfekvésben és környékben. Olvassuk el az értékeléseket, melyeket a szállások volt lakói hagynak az oldalon segítségképpen.
  • Ne féljünk a hoteleken kívül gondolkodni. A hostel-ek, couch surfing, Bed and Breakfast, az Airbnb biztonságos és jóval olcsóbb lehetőségek a tradicionális hoteleknél.
  • Főszezonban az árak magasabbak és valószínű, hogy nehezebben találjuk meg a számunkra megfelelőt. Próbáljunk a csendesebb hónapokra tervezni az utazást. A Mikor utazzunk New York Citybe? című írásban hónapra lebontva tárgyaljuk a lehetőségeket.

  • A szállásválasztás során gondolkozzunk bátran a külső kerületekben. Queens, Brooklyn közlekedése remekül kiépített. Ezekről a környékekről gyorsan és könnyen be lehet jutni New York szívébe. Ugyanígy New Jersey partvonali városai szintén tökéletesnek bizonyulnak. A PATH helyiérdekű vasúttal vagy busszal 25-30 perc alatt Midtown-ban lehetünk. Long Island-et a drága vonatközlekedés miatt nem ajánlom.
  • A Pénzügyi Központban (Financial District), Lower-Manhattanben hétvégét is magában foglaló napokra érdemes szállást keresni. Hétvégén az üzletemberek által kivett szobák üresen állnak és ilyenkor egész szépen spórolhatunk.

  • Mikro-Hotelek New Yorkban és környékén:
  • Az Airbnb alapjairól Travellina írt remek cikket. Figyelem: a New York-i Airbnb jogszabályok 2016. októberétől megváltoztak. 30 napnál rövidebb ideig önálló (a tulajdonos jelenléte/helyben lakása nélkül) lakást, szobát illegális kiadni, így jóval kevesebb lehetőségünk van ezt a szolgáltatást igénybe venni.

Végül pedig következzen néhány, az olvasók által elküldött szállásajánló, mely szintén segítségetekre lehet:

“Én májusban a Hotel Pennsylvaniában szálltam meg. Akkor az ár 200 USD környéke volt szobánként. Mondjuk kissé lelakott, de tiszta és megbízható. Az elhelyezkedése pedig több mint tökéletes. A Seventh Avenue és a 33th sarkán, pont a Madison Square Gardennel szemben. Én szerettem, tudom ajánlani.”

“Mi a Holiday Inn Manhattan-Financial District-ben szálltuk meg. Nagyon szuper volt. Gyönyörűen és igényesen takarítottak,a személyzet rendkívül kedves és barátságos volt! 9 éjszaka 3 fő $1900 volt. Mindenhez nagyon közel. Nem olcsó, de megérte.”

“Mi a West Side YMCA-ben szálltunk meg. A Central Park mellett van. Nagyon jó, biztonságos helyen. Két emelet fitneszs terem, wellness részleg is van, az azokhoz tartozó zuhanyzókat, WC-ket használtuk, mert a szobákhoz nincs saját WC és fürdő, csak a folyosó végén. Így, hogy kreatívan megoldottuk, egész kellemes volt a tisztálkodás. Van az épületben egy kis bolt. Ott reggeliztünk minden nap. Olcsóbb volt itt a kávé, mint a Starbucks-ban. Én összességében ajánlanám.”

“Mi a Best Western Plazaban laktunk, egy percre a metrómegállótól, Manhattantól 5 percre, a Queens Bridge megállónál.  A reggelije, tipikus szegényes amerikai, de jobb mint a semmi. A személyzet kedves, mint mindenhol mindenki! Nekem ez nagyon furcsa volt, mivel sok helyen jártunk már, így egy “személytelen” nagyvárosra számítottam, ezzel szemben egy örök szerelem lett!”

“Első alkalommal a Wellingtonban szálltam meg (Wellington Hotel-871 Seventh Ave, New York, NY 10019), közel akartam lenni a Central Parkhoz, a Times Square is csak néhány blokkra volt. Minden szuper volt, viszont nem olcsó sajnos. Mivel az első alkalmam volt New Yorkban, nem akartam külső kerületekben megszállni, így ez volt a legolcsóbb lehetőség akkor. Decemberben már Brooklynban foglaltam szállást Airbnb-n keresztül. A Bowery House-t én is ajánlani tudom, sok jót olvastam róla.”

“Mi négyen mentünk és a Stone Street-en szálltunk meg, a Double Tree by Hiltonban. Van róla pár rossz értékelés a TripAdvisor-on, de én meleg szívvel ajánlom. Manhattan lüktető közepe, a Wall Street szomszédságában. A Q és W metrójáratok gyakorlatilag az épület alatt állnak meg, amiből semmit nem hallani. A J 1,2 és R metró egy kőhajításnyira, szóval elhelyezkedés 10 pontból 15. Ha valaki szeretne 40%-ot spórolni, mint én, és panzió árban megszállni Manhattanban, annak mondom, hogy évente kétszer kiárusítást tartanak a szobáikból. Én a booking.com-on informálódtam.”

Mi lakást vettünk ki a túlparton (Jersey) és busszal jártunk be. Szintén Airbnb. Esténként gyönyörködtünk Manhattan látványában.”

NY Moore Hostel Brooklynban (sok helyen “posh hostelnek” nevezik, mivel a szobákban nem emeletes ágyak vannak, hanem simák, minden szobához jár egy nagy fürdőszoba, a szobákban van egy nagy szekrény, minden ágy mellett éjjeli szekrényke lámpával, fogas állvány, maga a szoba pedig nagyon tágas. Egyedül utazva és megszállva is biztonságos volt nőként, lehetett választani csak női szobát is. Én ajánlom a helyet hasonló helyzetben, mint az enyém volt. A hely nagyon fiatalos, a folyosókon graffiti szerű falfestmények, nagy közösségi terek. Kétszer szálltam meg, júniusban 42 dollárért/éjszaka, szeptember 57 dollárért.”

” Mi 2016-ban voltunk New Yorkban, Airbnb-b foglaltunk szállást az utolsó pillanatban, így nem sok lehetőségünk maradt. Nagyon cuki kis lakást fogtunk ki Brooklynban (Chauncey Street). A célnak megfelelt, de 9 éjszakára 298 ezer talán sok két főre. Ebben volt takarítási díj ess Airbnb közvetítési díj is. Ha hamarabb keresünk, találhattunk volna jobbat is szerintem. A házigazdánkat egyszer sem láttuk, de mindig készségesen és gyorsan válaszolt. A metró pedig 1 perc volt gyalog, Utica Avenue, az A/C vonalon.”

“Mi tavaly a HomeAway segítségével foglaltunk egy 3 szintes szuper lakást Brooklynban ( Bedford-Stuvesant). A lakás foglalható száma: 763424vb, a tulajdonos Denise Eigner, bár vele nem találkoztunk. Négy embernek júliusban 600 dollár körül volt 4 nap 3 éjszaka. Szép, tiszta, tágas, csendes lakás. A metró közel van, szívesen ajánlom másoknak is.”

“Airbnb-n béreltünk 12 napig egy lakóhajót, azután beköltöztünk 11 napra a Central Park mellé, a YMCA-be. (Mindkettő kb. ugyanannyiba került 1100-1200 USD).”

Tags: , , , , , ,

Lassan négy hete, hogy visszatértünk 10 napos New York-i tartózkodásunkból, és két dolgot emelnék ki az elején.

Először is, már sokadszorra látom bebizonyosodni, hogy a sors kegyeltje vagyok, ugyanis, épp a két, minden repteret lezáró hóvihar között, rövid ujjú pólóban nyaltam a fagyit a Central Parkban, ami hihetetlen, mert sokat variáltunk az időpontokon. Ha egy héttel korábbi vagy későbbi időpontra vesszük a jegyet, ez a beszámoló nem születik meg.

Másodszor, a kirándulást több hetes felkészülés előzte meg látnivalókból, történetekből, metrózásból. Igaz-e Tinkmara? (Így igaz. Email váltásunk és Nina kérdései adtak alapot a Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra? című cikkhez.-a szerk.) Kirándulásunk fontos része volt a gasztro élmény – nyilván emberi tárcához mérve – és a  bevásárlás. Odafelé a nagy bőröndbe tettem a kézit és lötyögött benne. Visszafelé, volt egy dugig tömött kézim, a nagy bőröndöm és egy retikülöm (ami felér egy kézinek), amiben szintén volt egy retikül. Hát igen, mindenkinek van defektje.

Beszámolóm leginkább a praktikára koncentrál. A város szépségei kiguglizhatóak és a blog is gondoskodik róla, hogy tudjuk, mit nézzünk meg. Mellékesen, én szerveztem a kirándulást kettőnknek és egy baráti párnak. A látnivalók, történetek adatok, tények és érdekességek nagyját a blog archív bejegyzéseiből szedtem. (Nagyon örülök, hogy hasznosnak bizonyultam.-a szerk.) Napokra lebontottam az egymáshoz közel eső látnivalókat és fénymásolt kis lapjaimból olvastam fel. Sokkal, de sokkal érdekesebb úgy megnézni valamit, hogy tudod, mit nézel, esetleg tudsz róla egy történetet is érdekességképp.

Mi négyen mentünk és a Stone Street-en szálltunk meg, a Double Tree by Hiltonban. Van róla pár rossz értékelés a TripAdvisor-on, de én meleg szívvel ajánlom. Manhattan lüktető közepe, a Wall Street szomszédságában. A Q és W metrójáratok gyakorlatilag az épület alatt állnak meg, amiből semmit nem hallani. A J 1,2 és R metró egy kőhajításnyira, szóval elhelyezkedés 10 pontból 15. Ha valaki szeretne 40%-ot spórolni, mint én, és panzió árban megszállni Manhattanban, annak mondom, hogy évente kétszer kiárusítást tartanak a szobáikból. Én a booking.com-on informálódtam.

A JFK-ről taxival oldottuk meg a bejutást. Mivel jól informált turista vagyok, a Queensboro hídon át kértem az Alsó-manhattani utat. Szegény taxis úgy megijedt a kerülő miatt, hogy nem számolt fel se híd-díjat, se dugó-díjat az alap, fix tarifán felül, így gyakorlatilag jól jártam, bár nem ez volt a célom. Pusztán első New York-i kirándulóként, követtem a turista blogok utasításait. Visszafelé a költséghatékonyabb módszert választva, metró+AirTrain kombóval is tökéletesen, kristálytisztán abszolválható az út. Nekem a metrózás és összességében a tömegközlekedés volt a legfélőbb pont ebben a kirándulásban. Aki szintén úgy érez, mint én, aki parázik egy átszállástól is, nos, én úgy ítélem meg a dolgot, hogy egyáltalán nem kell félni.

A könnyebbség kedvéért napi két dollárért vettünk SIM kártyát, napi előfizetéssel, amit még az indulás előtt postáztak nekünk Európába. Ez fontos volt, ha nem járt valamelyik metró, vagy hirtelen ötlettől vezérelve, el akartuk jutni valamerre és kellett a net vagy a térkép. Napi 2 dollárért lehet vele korlátlanul USA számot hívni és netezni. Samsung-osok panaszkodtak, mert csak a net működött, más nem, de iPhone-nal zökkenőmentes volt.

Most pedig jöjjön a beígért gasztro élmény!

Amennyiben Manhattanban szálltok meg, nincs értelme élelmiszerboltban vízen kívül bármit is venni. Ha veszel 6 bagelt (a legolcsóbb és a legkisebb csomagolás), sonkát, salátát vagy zöldséget, ott vagy árban, mintha betértél volna egy közepes árfolyamú étkezdébe. (Amerikában az “eating out” nem számít luxusnak.-a szerk.)

A nyertest szokták utoljára, de nem bírok magammal, annyira extra jó volt, és a legjobbak közt is a legjobb. Dobpergés… Igen, a Juniors Cheescake. Kettő is van New Yorkban, egyik Brooklynban, a másik a Time Square-en. Mi buszkén jelenthetjük, hogy mindkettőt kipróbáltuk és nem csalódtunk. Hála Isten’, már a második napon betévedtünk, no, nem véletlenül, hanem egy gasztro blogról szedve az ötletet, és onnantól ott reggeliztük és minimum még egy étkezést ott bonyolítottunk. Ne hagyjátok ki! Személyes ajánlataim: Reuben combo (pastrami, de úgy igazán, savanyú párolt káposztával és sajttal), palacsinta bacon-nal, Bloody Mary, bármilyen cheesecake és bármilyen shake. Valahogy a négy fős társaság valamennyi tagja arra jutott reggelente és a napnak még egy szakaszában, hogy “nem megyünk a Junior’s-ba?” Ha csak egyetlen helyet ajánlhatnék, akkor ez a hely volna az.

A híres Katz Deli-t is kipróbáltuk volna, de nekem – abszolút szubjektíven – nem jött be. Tömeg. A sorok a rendelés és kiadás között összekuszálódtak, a biztonságiak rángatnak, de ezt értsétek szó szerint. A hangzavarban, a tömegben megfogta a karom, a táskám is  leesett, de ez nem tartotta vissza, hogy belelendítsen, az amúgy zárt falként álló tömegbe. A sorok az ajtón kívül nyúlnak, káosz a köbön. Kétszer veselkedtünk neki, mindkétszer egy februári hétköznap délelőttjén. (Én általában havonta egyszer-kétszer megyek. Kora délutáni órákban, ebéd után, de négy óra előtt. Turista szezonon kívül hasonló tömeggel nem találkoztam. Ezt az időszakot valóban kihagyom. Sajnálom, hogy nem sikerült, mert az étel valóban nagyon jó. Hamarosan erről is jön a blog bejegyzés.-a szerk.)

Nem messze a Katz’s-tól van az Eileen’s Special Cheesecake, amit szintén ajánlok. Innét két perc Little Italy (ami most már csak egy utca, annak is csak a harmada) és Chinatown, ami egy perc innen gyalog. Ott a Haagen Dazs fagyizót ajánlom a márka szerelmeseinek. Innovatív kelyhek, bár csak elvitelre.

Apropó, ha akarsz pólót, hűtőmágnest, poharat, hasonló szuvenírt venni, azt itt tedd meg, ebben a két negyedben. Harmadáron van, mint máshol. Little Italy-ban belefutottunk egy olyan helyzetbe, hogy bár már megvettük ami kell, megfogtam egy kapucnis felsőt, csupán csak az anyaga miatt, az árus azonban nem szállt le rólam. A vége az lett, mivel sajnos nem tudok nemet mondani, hogy 30 dollárért vettünk még három darabot. Én még életemben nem alkudtam sehol, így akkor sem, csak hajtogattam, hogy nem kérem köszönöm, de a végén csak megvettem. Ugyanitt: New York kapucnis felső eladó :D (Az utcai árusok erőszakosak a turistákkal. A NEM legyen határozott NEM és már haladjunk is tovább. Nem kell udvariasnak lenni.-a szerk.)

Visszatérve az étkezésre, a Dunkin’ Donuts: igen. Reggelire a sajtos melegszendvicsük kiváló, nekünk autentikusnak tűnő reggeli. Egy fánk 0,99 dollár, hat fánk 5.79.

Economy Candy: 108 Rivington Steet, ha útba esik amúgy is, nézzetek be! Cukorka és egyéb édesség, élmény az édesszájúaknak, sok különlegességgel.

Sturbucks: ó, igen! Minden sarkon van. És bár nincs az étlapon, két percnyi guglizással, szivárvány színű, “titkos” frissítőket találsz a neten, amit a kép alapján készséggel elkészítenek.

Happy Hour at 230 Fifth: Ne hagyjátok ki! Happy hours idején nem kell előre foglalni. Mi elég sok délutánunkat itt vezettük le. A kilátás csodás. A Chrysler Building és fél Manhattan látszik innét. A szimpla, két összetevős koktélok (vodka-narancs, gin-sprite, rum-cola) 4-5 dollár a happy hours ideje alatt. (Happy Hours ideje általában délután 5 és 7 óra között van, amikor a bárokban az alkoholos italok olcsóbbak. – a szerk.) Érdemes 5 óra előtt odaérni. Aki szereti a This is Us című sorozatot, annak említem, hogy Kevin és Toby itt váltja meg a világot. Útlevél/jogsi/személyi kell, nézik a bejáratnál.  Innen nincs messze a szívem nagy szerelme, a Junior’s étterem sem.

Aki akárcsak egyszer is érzett szentimentális vágyat egy zacskó M&M’S iránt, ne hagyja ki a Time Square-n lévő M&M’S World-öt! Aki volt a londoniban és azt mondja, hogy semmi extra (valóban a londoni semmi extra ehhez képest), szakítson fél órát és ugorjon be ide. Mi százasokban mérhető összeget hagytunk ott. Vagy 100-féle szín és íz. Ajánlom a meggyes csokisat, a konyakosat és a fehér csokis mentolosat.

Nálam kihagyandó kategória a Brooklyn Bridge manhattani oldalán levő hot dog-os. Mint az egyszeri ember mondaná, jónak jó, de két hot dog nem ér meg 22 dollárt. Egyébként, ilyen pofátlan lehúzásba sehol máshol nem futottunk bele, kivéve a MoMath-ban.

S akkor most a nem gasztro ajánló.

Amit még ajánlani tudok, az a  brooklyni bolhapiac, mely csak hétvégén, 10-6 óráig tart nyitva. (1 Hanson Place, Brooklyn). Egy régi bank épületében alakították ki, s már maga az épület megéri a látogatást. Óriási trezorajtók mögött folyik az árusítás. Fentről, sok méter magas üvegablakokon át ömlik be a fény a nagyterembe, a standokra. Ha erre jártok, ne hagyjátok ki! Mi direkt utaztunk ide és imádtuk. Manhattanból Coney Island felé, tökéles kitérő. (A Nina által említett bolhapiac csak a hideg hónapokban, november és március között működik fedett helyen, a volt banképületben. Tavasztól ősz végéig szabadtéren zajlik.-a szerk.)

 

Múzeumok közül az Intepid-et imádtuk. Akit egy kicsit is érdekel a technikai fejlődés és a repülés, hadviselés vagy az anyahajók, az nézzen be. Akit az űrrepülés része érdekel, az csak akkor menjen, ha a CityPASS belépőjét nem tudja másra használni, mert szerintem, az elég gyér. De ha mindenképp űrhajós desszerteket akartok kóstolni, akkor feltétlen. Bár ízre elég furcsa, próbáljátok ki!

Amit feltétlen hagyjatok ki, az a MoMath, a National Museum of Mathematics. A kirándulás és amúgy életem csalódása. Tudom, burokban élek. Mondjuk, ha van gyereked, még jó is lehet(ne) (lejjebb nyújtok rá alternatívát). Kicsi. Unalmas. Nem felnőtteknek való, mert egy játszótér az egész, abból is a rosszabb fajta. Sajnos a reklamációnkra se helyben, se e-mailben nem reagáltak. 16 USD/fő és itt először, igazán átverve éreztük magunkat. Waste of time, waste of money. Valójában ez az egyetlen dolog az ott létünk alatt, ami annyira rossz és lehúzás volt, hogy arra szavak sincsenek. Próbáltam helyben elintézni a panaszom. Nem ment. Próbáltam az általuk megadott csatornán, ott sem ment. Mielőtt elmentek, csak egy dolgot nézzetek meg róla, az értékeléseit. Én ezt elmulasztottam, megbántam. Aki elvégzett 3 általánost, az unni fogja. Alternatívája a péntekenként 14 órától ingyenes New York Hall of Science. Ugyanaz. Azaz játszótér, de 10x akkora és ingyenes. Mindkettőt megnéztük (foglalkozási ártalom). A MoMath-ot egyáltalán nem, a Hall of Science-t egyéb program hiányában vagy gyerekeseknek javaslom.

Brooklyn Bridge, az unásig ismételt Brooklyn Bridge. Menjetek át gyalog! Nekem ez a must do volt. Barátokkal vagytok? Jó móka. A párotokkal? Awww, olyan szép és romantikus, főleg sötétedés után. Tudom, klisé vagyok, mentségemre szóljon a 11 év házasság. De ez valami csoda!

Az M&M’S mellett van egy másik fétisünk is, a LEGO. New York összes LEGO store-ja közül (mindegyik szuper) a Rockefeller Centerben lévőt javaslom a legjobban, ha csak egyre van kapacitás. A miért elég szubjektív: van két LEGO-s átlátszó műanyag doboz, meg egy 10×2 méter magas fal, bokszokra osztva, amiben különböző LEGO alkatrészek, kockák, kerekek stb. vannak. A doboz ára mérettől függően 4.99$ és 8.99$ és annyit és azt teszel bele, amit akarsz. Mint a gyerekek, úgy imádtuk. Hozzátéve, hogy a doboz olyan jól zár, hogy utána van egy LEGO-s éthordód, ami levesnek is tökéletes. Fejre állt a táskámban és nem volt gond, olyan jól zár.

A bevásárlásról, írhatnám azt, hogy bármit, bárhol, de ez túlzásnak tűnne, de nem az. SoHo North Face, minden fél áron volt, amikor mi ott voltunk, ez az európai árak 40%-t jelenti. Itt részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy taxit kellett leinteni.

Macy’s és főleg Century 21 (hölgyeim, ha mást nem is, ezt ezeket a neveket jegyezzétek meg a beszámolómból). Szereted Marc Jacobs-ot, Calvin Klein-t, Michael Kors-t, Banana Republic-ot, Guess-t? Mindezt magyar(!), nem nyugat európai árakhoz igazítva, akkor ez a te boltod. Még mindig elfog a szentimentális vágy, ha visszagondolok.

Nos, hogy jöttünk haza? Mint a málhás csacsi. Hazaértünk, s bár nagy utazónak tartom magunkat a férjemmel és láttunk már ezt-azt, ilyen érzésem még nem volt. Hazaértünk, kitett a taxi, fordult a kulcs a zárban, feljöttünk az emeletre, bekapcsoltuk a gépet és már néztünk is jegyet még ugyanerre az évre. Igaz, most Miamiba.

Képek és sztori: Nina

Tags: , , , , , , ,

Ritkaságszámba megy, ha egy személy élete során két halhatatlan történet születéséért is felelős. George C. Boldt, a Waldorf Astoria menedzsere, a modern hotelvezetés szülőatyja fantasztikus életutat tudhat magáénak, mely a tragédiától sem volt mentes.

Ismerkedjünk meg ennek a figyelemre méltó, szenvedélyes embernek az életével és azzal a két népszerű történettel, mely alakját felejthetetlenné tette.

Georg Karl Boldt Poroszországban, Rügenben, a Balti-tenger közepén található kicsiny szigeten született, 1851-ben. A világ végén található, önellátó kis szigetet nem a Georg-féle álmodozóknak találták ki. A mezőgazdasági munka untatta, a lehetetlen előrelépés már egészen kisgyermek korában megrémítette. Alig múlt 13(!) éves, amikor maga mögött hagyta Rügen-t és meg sem állt New York City-ig.

PIC6Első munkája és otthona a Broadway és Chambers Street sarkán álló Merchant Exchange Hotelben volt. Talán innen eredt a szállodák iránti vonzalma. Az évek során több fogadóban és hotelben is dolgozott, főként konyhai mosogatóként és kifutófiúként. George, aki nevét az Új Világba érkezvén George Charles Boldt-ra változtatta, azonban nyughatatlan volt. A City-n kívül egész Amerikát magáénak akarta tudni. Egészen Texas-ig vitte a kíváncsiság, ahol alkalmi munkából élt, s egy kicsiny faházban lakott. A sorsnak azonban más tervei voltak vele. A faházat egy éjjel elvitte az ár, George pedig elvesztette mindenét, még a kemény munkával megtakarított pénzét is. Belátta, hogy ezt az életformát nem neki találták ki, s hogy a City visszavárja.

New York City valóban tárt karokkal várta. Egyik szállodai munkalehetőséget kapta a másik után, s kiváló vezetői-szervezői képességei hamar felszínre kerültek. 25 éves sem volt, amikor az első szállodamenedzseri kinevezést átvehette a Cornwall-on-the-Hudson hotelben. Sikerének híre a City-n túlra is eljutott. William Kehrer, philadelphiai hotelmágnás a Philadelphia Club szálloda vezetését bízta rá 1876-ban.

A legenda szerint egy viharos éjjel, középkorú házaspár kopogtatott a hotel ajtaján, szállást keresve. A városban éppen három kongresszus is folyt, így George nem tudott szobát adni a párnak, azonban felajánlotta a sajátját. “Ilyen kedves párt nem küldhetek ki hajnali egy órakor az esőbe.” – mondta, s a pár hiába ellenkezett, átadta nekik szerény szobáját. Másnap reggel, mielőtt távoztak, a pár férfitagja így szólt: “Az ilyen remek menedzser helye az ország legjobb szállodájában lenne. Egy nap megépítem Önnek.” “Most ugye viccel?”-kérdezte a meglepett George. “Biztosíthatom, hogy nem viccelek.”-mondta az úriember, pajkos mosollyal az ajkán. Miután távoztak, George megnézte a számlát. Az aláíráson ez a név szerepelt: William Waldorf Astor.

Mint minden legenda, ez is kissé kiszínezett, ám ez nem von le semmit az értékéből és népszerűségéből. William Waldorf Astor természetesen nem George-nak építette a Waldorf Astoria-t, azonban tudott George kimagasló érdemeiről, így amikor a menedzserválasztásra került a sor, személyesen küldött ajánlatot a fiatalembernek. Boldt és William Waldorf Astor nagy valószínűséggel valóban találkozott Philadelphiában.

George-ra Philadelphiában nemcsak a szerencse, de a szerelem is rátalált. Beleszeretett munkaadójának leányába, a bájos Louise Kehrer-be. A fiatalok hamarosan össze is házasodtak és két gyermekük született. 

George 1893-ban került a Waldorf Hotel élére és nagy szerepet játszott a két Astor hotel egyesülésében. (A Waldorf Astoria New York hotel történetéről ITT olvashattok.) Olyan úttörő jellegű szolgáltatásokkal járult hozzá a hotel sikeréhez, mint a szobaszerviz, a szobatelefon, a saját fürdőszoba, a gyerekmenü és a teljes áramosítás. Boldt menedzseri mottója, a “the guest is always right” (a vendégnek mindig igaza van) szállóigévé vált.

Felesége állandó társa és segítsége volt az évek során. George és Louise megjelenésükben ugyan nem voltak Rómeó és Júlia, de ami szerelmüket illeti, az az évtizedek során semmit nem veszített lángjából.

George rajongott a feleségéért. Szerelmét nemcsak szavakban, de tettekben is kifejezte. 1899-ben megvásárolta a New York állam északi részén található Alexandria-öböl Thousand Islands (Ezer Sziget) egyik szigetét, a Hart Island-et, melyen kastélyegyüttest építtetett a felesége számára. A 120 szobás, kacsalábon forgó kastély munkálatai 1900-ban kezdődtek.

George a sziget partvonalát szív alakúra formáltatta, és átkeresztelte Heart (Szív-sziget) Island-re. 300 munkást fogadott a birtok felépítéséhez. A kiadás nem érdekelte. A legszebbet, a legjobbat akarta adni Louise-nak.

A kastélyt az asszony születésnapjára szánta, mely Valentin-napra esett, azonban a halál közbeszólt. Louise napról-napra gyengébb lett és 1904-ben, nem sokkal február 14-i születésnapja előtt váratlanul elhunyt. Még 41 éves sem volt, amikor a halál elragadta a kétgyermekes édesanyát.

A halál okát az akkori orvostudomány nem tudta pontosan megállapítani. Szívelégtelenséget gyanítottak. A családi legenda szerint Louise titokban valamilyen fogyasztó tablettát szedett. Szégyellte kerekded alkatát, s nem akarta, hogy George-ot emiatt megszólják, vagy üzletét bármilyen hátrány érje. New York City leghíresebb hotelének menedzsere csakis tökéletes feleséggel jelenhetett meg a társasági életben. Legalábbis Lousie így gondolta, s ez valószínűleg az életébe került.

George szíve összetört. Azonnal beszüntette a kastély építését. A munkásokat elbocsátotta. A szigetre és a kastélyba soha többé nem tette be a lábát. Élete hátralevő 12 évét a munkának szentelte. Elvonultan élt és egyedül hunyt el kedvenc hotelében, a Waldorf Astoriában, 1916. december 5-én, szívinfarktus következtében.

A Heart Island 73 éven keresztül az enyészet martaléka volt. 1977-ben a Thousand Islands Bridge Authority megvásárolta a szigetet és helyreállította a kastélyt, illetve George eredeti utasításait követve befejezte az építkezést. A Heart Island napjainkban a környék gyöngyszeme, turisztikai nevezetesség.

ű

A kastélyban minden George és Louise szerelmére emlékeztet. A főépület nagytermében, a kandalló felett láthatjuk a pár portréját, a szív motívum pedig újra és újra felbukkan, a kertben, az üvegmozaikokon, szobrokon és fafaragásokon.

A sziget hajóval közelíthető meg. Május és október között fogad látogatókat. A Heart Island a halhatatlan szerelem és romantika jelképe. Sok-sok pár mondja ki itt az igent, George és Louise szerelmének árnyékában, az álomszigeten.

Forrás: Yodelout
Képek: Google

Tags: , , , , , , , , , , ,

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 2016-ban kétszer is eljuthattam New Yorkba.

Papírra vetettem pár tanácsot, hogyan is kezdjünk neki egy ilyen utazásnak.

Pár évvel ezelőtt megszületett az ötlet egy barátommal, hogy látogassunk el New Yorkba. Ez nem valósult meg egy ideig, egyéb okok miatt. Majd miután már szinte lekerült a terítékről, megláttam egy kedvező(-nek tűnő) repülőjegy ajánlatot egy erre szakosodott Facebook oldalon. Érdemes feliratkozni az ilyen oldalakra, mert tényleg jó ajánlatokat tudunk kifogni. A lengyel légitársaság (LOT) 116 ezer forintért árult jegyeket március közepéig, oda-vissza, amennyiben két napon belül meg is vásároljuk. Közben kiderült, hogy a többieknek nem jó az időpont, ilyen hamar nem tudják elintézni. Én azonban úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki ezt a lehetőséget és pont egy éve, január közepén, a határidő lejárta előtt vettem egy jegyet magamnak a lehető legkésőbbi időpontra, azaz március 15-i visszaúttal. Egy hosszú hétvége, plusz egy hét lett az utazás hossza. Utólag nagyon bántam, hogy az előtte lévő hétvégét nem tettem bele, akkor 10 nap helyett 12 lett volna – nagyon hiányzott az a plusz két nap az út végén.

A szállásom egy kint élő ismerősnél volt. Secaucusban laktam, mely egy kis város New Jersey államban. A New York-iak nem különösebben szeretik a Jersey-ieket, de ettől függetlenül én nagyon kedveltem itt lakni. Ajánlom nektek is, mivel fél óra alatt busszal a Times Square-n lehet lenni, akár reggel is, míg Brooklynból vagy Queensből ez minimum egy óra. (Egyszer kerültem hatalmas dugóba reggel. Egy óra alatt sikerült beérni. Sajnos pont ekkor vártak rám.) Érdemes New Yorkon kívül, a közeli államokban is szállást keresni. Ezen kívül így alkalmam volt megismerni egy amerikai kisvárost is.

Semmit nem terveztem meg előre, nem volt napi tervem. Ha egyedül utazik az ember, akkor van erre lehetősége. Utólag nem szabad bánkódni, ha valami érdekes kimaradt, viszont az utazás közben nem aggódsz az esetleges csúszások, késesek miatt. Az indulás előtti napon vettem egy New York Pass turista kártyát online.

Ezzel, külön jegy megvásárlása nélkül be lehetett menni sok helyre, vagy éppen kedvezményt biztosított itt-ott. Viszont a közlekedésre nem volt érvényes, így oda vettem egy hetijegyet, amivel a metrót, buszokat lehetett korlátlanul használni. A metróállomásokon automatából vagy a pénztárosnál lehet megvenni. A turista kártya azért volt hasznos nekem, mivel nem fektettem energiát előzetes tervezgetésekbe, de ennek a kártyának az elfogadóhelyei támpontot adtak. Kapsz hozzá egy kis könyvet, ahol fel van sorolva minden részletesen. A legjobb, hogy van hozzá okostelefonos alkalmazás is, ami térképen is listázza, hogy mi hol van, mi van a közeledben. Ezek közül kiválogathatod a kedvenceidet és csak azokat fogja mutatni. Valamint előre definiált napi programokat is ajánlanak.

Általában reggel a buszon döntöttem el, hogy mit akarok aznap csinálni. Persze ennek hátulütője, hogy olyan programokra esélytelen eljutni, ahova előre kell foglalni időpontot. Azt a keveset is, ahova foglaltam, így is majdnem lekéstem – én általában lekések mindent.

A bő egy hét alatt sikerült sok mindent megnéznem, de kimaradt így is jó pár dolog. Picit bánkódtam, hogy kimaradtak. Aztán úgy hozta a sors, hogy nyár végén igent mondtam egy invitálásra, és szeptemberben csatlakoztam egy éppen a keleti parton nyaraló barátnőmhöz. Az utazás során Torontóban voltunk több napot, majd a Niagara vízesésnél egyet. Ezután Bostont néztük meg, és jutott 1-2 nap ismét New Yorkra. Pont megfelelő volt, hogy bepótoljak pár dolgot.

Ez az utazás merőben más volt, mint az előző. Itt előre elterveztünk mindent, hogy mikor hova megyünk. Vettünk jegyeket, regisztráltunk, stb.

Nagyon jól sikerült, szinte semmit sem késtünk le – ezt alig tudom elhinni azóta se. Így jutottunk el például egy gasztro-túrára a Harlemben, megnéztünk egy Broadway musicalt, bejutottunk az NBC-ben egy élő felvételre, a Late Night with Seth Myers show-ra -, melyhez rengeteg véletlen és szerencse is kellett, valamint részt vettem egy NBC túrán is.

A Rockefeller Centerben szerettünk volna jegyet venni az NBC túrára (az NBC ajándékboltjában), de pont elfogyott az összes jegy arra napra. A legszomorúbb arckifejezésünket elővéve próbáltuk meggyőzni az eladót, hogy nekünk mindenképpen be kell jutnunk ma, és hogy mekkora nagy utat tettünk meg ezért. Természetesen nem tudott mit tenni az NBC túra érdekében, de megkérdezte, hogy érdekel-e minket egy esti show műsor felvétele, mert ad nekünk kárpótlásul ún. stand by ticket-eket. Persze igent mondtunk. Ezután elmagyarázta, hogy ez nem jogosít feltétlenül belépésre. Ezeket a jegyeket a boltban osztogatják nap közben arra az esetre, ha este nem minden néző jelenik meg a felvételen. A fennmaradó üres helyeket az ilyen jegyekkel rendelkezőkkel töltik fel. Eredetileg a jegyeket jó előre meg kell igényleni a nézőknek, és sorsolás útján dől el, hogy ki melyik felvételre kap jegyet.
Meg kellett jelennünk délután 5 órakor, táskák nélkül a boltban – erre külön felhívták a figyelmünket, de persze, hogy maradt nálunk pár táska, amit igencsak nem néztek jó szemmel. Ekkor már rengeteg ember állt a sorban stand-by ticket-tel. Érkezés után valamilyen szempont alapján (ruházat/életkor?) besoroltak minket és beállítottak a többiek köze – vagyis nem a végére. Ezután mindenki kapott egy sorszámot. Már csak azt kellett megvárni, hogy kiderüljön, hány üres szék maradt és a kiosztott sorszámok alapján engedtek be megfelelő számú embert. Az izgalmas várakozás meghozta gyümölcsét, ugyanis hihetetlen módon mi voltunk az utolsó két ember, akiket beengedtek a sorból!
A felvétel nagy élmény volt. Profi stáb dolgozott, szinte alig kellett valamit felvenni kétszer. Sztárvendégként Chris Pratt (https://www.youtube.com/watch?v=5gtwDGhl6gk), Ice T (https://www.youtube.com/watch?v=40ZZ1MLpFvc) és Clark Gregg voltak Seth Meyers beszélgető partnerei. A szünetekben Seth Meyers kijött a nézőtér sorai közé és lehetett tőle kérdezni. Nagyon közvetlen volt. Érdemes kérni ilyen jegyet az NBC shop-ban!

Szóval érdemes előre is tervezgetni, ha ahhoz van kedvetek.

A megérkezés után az első nap az időeltolódás miatt nem sokáig tudtam aludni, és nap közben nagyon hamar fáradt lettem. Számítsatok hasonlókra, így tervezzétek az első napokat. És azért többes szám, mert a második nap is nagyon fáradt és nyúzott voltam. Ekkor Coney Island-re mentem ki, az óceán partra pihenni. Márciushoz képest nagyon jó idő volt, 20-24 fok és napsütés. Ez volt jellemző az első utamon egész hétre, csak a legutolsó nap volt esős és hűvös. Úgy érzem, szerencsés voltam. Szeptemberben pedig 30 fok körüli hőség volt, szintén remek.

A következőket néztem meg a két utazás alatt:

Felhőkarcolók, melyeknek a tetején is voltam:

  • Rockefeller Center: azt tanácsolták, hogy itt kezdjek és innen nézzek körül először. A második utam alkalmával pedig egy naplementét tekintettünk meg innen. Nagyon szép volt, de tanácsolom, hogy időben érkezzetek, mert harc megy a jó helyekért.
  • Empire State Building: este néztem meg, kellemes. Külön kell fizetni a legfelső szintért.
  • One World Trade Center: a nagy kedvenc, nagyon tetszett. Délutántól egészen naplementéig fent voltam. A liftben külön érdemes figyelni! ;)

Egyéb épületek: 

Manhattan:

  • hajóval: nagyon jó körbehajókázni – több társaság is ajánl hajóutakat 
  • helikopterrel: ide kedvezményt adott a kártya, nagy élmény volt 
  • egy vicces busszal: sima városnéző busz kizárva, de az esős napon kipróbáltam a The Ride buszt – a kártyával ingyenes volt. Teljes show műsort kapsz az egész belvároson át – részletek ITT
  • biciklivel: nagyon ajánlom a közbringa rendszert (CitiBike). A Hudson parton tekertünk végig.

Parkok, terek:

Szabadság-szobor:

Láttam a városnéző hajóról és a helikopterről is, de átmentem külön is komppal a szigetekre. A bevándorlási múzeumban órákat elidőztem. Aki a szobor tetejére is fel akar menni, annak nagyon előre kell jegyet vennie és regisztrálnia. 

A helyiek ajánlani szokták, hogy a metrókártyával igénybe vehető Staten Island kompról is meg lehet tekinteni.  

Brooklyn híd:

Egy séta mindenképp kell a hídon. A brooklyni oldalon is érdemes szétnézni. 

Roosevelt Island Tramway:

A libegőt igényebe vehető a metró kártyával.

Múzeumok:

  • MET 
  • Modern Művészetek Múzeuma 
  • Guggenheim Múzeum 
  • 9/11 múzeum
  • Madam Tussauds 
  • Intrepid anyahajó és az Enterprise űrsikló: Nekem nagyon tetszett. Akit érdekel az ilyen téma, nem fog csalódni.

Stadionok:

  • Barclays Center – Voltam egy NHL meccsen. Érdemes megtapasztalni az amerikai sportok hangulatát.  
  • Madison Square Garden – Voltam egy kosárlabda meccsen is, valamint a stadion túrán is részt vettem. 
  • Yankees stadion – csak kívülről láttam, szünetelt a stadion túra  
  • MetLife stadion New Jersey-ben – csak kívülről láttam

Templomok:

  • St Patrick Katedrális 
  • Trinity Church 

Pár szó a közlekedésről:

A metrókártyán kívül, amikor nagyon kellett sietnem, taxiztam (Hogyan taxizz New Yorkban) is. Nem volt drága, és lehet bankkártyával fizetni, a borravalót is. Érdemes egy saroknyit esetleg gyalogolni Manhattanban, hogy olyan sugárúton fogj taxit, amin arrafelé halad a forgalom, amerre menni akarsz. Ezzel időt és pénzt spórolsz meg magadnak. Mindig tudtam egyből leinteni taxit, nem kellett várnom.

Reptérre való kijutás:

A JFK reptérről a Jamaica Station nevű állomásig a reptéri vasutat használtam. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?) A Jamaica Station-ről pedig el lehet jutni metróval is és vonattal is Manhattanba. Én a vonatot ajánlom. Kb. negyedóra alatt a Penn Station-n voltam vele, míg amikor metróval mentem, az 30-40 percet is igénybe vett. Viszont amire figyelni kell, az az, hogy a vonatra nem érvényes a városi közlekedési kártya (amit már a Jamaica Station-n is meg lehet venni)! Hiába a metrókártyával működő kapun keresztül jutottam be az állomásra, miután felszálltam a vonatra a kalauztól kellett külön jegyet vennem (LIRR) – nem tudom drágább-e így (igen, jóval drágább, az árakról ebben a cikkben olvashatsz – Tinkmara) utólag menet közben venni, szerintem nem volt büntetés felszámolva érte (büntetés nincs New Yorkban, a vonatra felszállhatsz jegy nélkül, majd a kalauznál megvásárolhatod – csak készpénzzel fizethetsz-, de így jóval drágább, mint előre megvenni az állomáson vagy az appon keresztül – Tinkmara). Viszont elég vicces jegyet adnak: kézzel lyukasztgatja ki rajta a kalauz a zónát, a dátumot, stb. (Csak ez a jegy ilyen régimódi, az automatából vagy a jegypénztárnál váltott nem. – Tinkmara)

Egyéb alkalmakkor kocsival mentem a JFK-re. Másik lehetőség még a taxi, valamint a reptéri transzfer. (A további lehetőségekről, árakról, az utazás időtartamáról ebben a cikkben olvashatsz: Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?)

New Jersey felé, ahogy az elején említettem, távolsági busszal közlekedtem. Ezek a buszok a Times Square mellett lévő Port Authority Bus Terminal-ról indulnak, és a Lincoln Tunnel-en keresztül haladnak át a Hudson folyó alatt.

Ajánlom még a közbringa rendszert. Sok dokkoló van Manhattanban, bankkártya segítségével tudod használni a bicikliket, előzetes regisztráció nélkül. A turistakártyámmal több bicikli kölcsönzőből is tudtam elhozni biciklit a Central Park környékén, de ezek általában délután 4-kor bezártak, és addig vissza kell vinni őket.

Pár érdekes hely, ahol ettünk:

Egy, az ENSZ székházban dolgozó őr ajánlására eljutottunk egy nagyszerű bagel-eshez, amit Ess-a-bagel-nek hívnak. Hatalmas rokfort bagelt ettünk, valamint macesz gombóc levest.

A Financial District-ben netes ajánlások alapján a Ruben’s Empanadas mexikói étteremben ebédeltünk, a Fulton Street-en. Csak ajánlani tudom.

Little Italy-ban útikönyves ajánlásra a Lombardi’s-ban vacsoráztam. Nem okozott csalódást.

Kipróbáltam reggelenként a reggeliző helyeket, nap közben pedig sokszor az utcai árusoknál ettem, pl. hot dogot, kebabot vagy falafelt. A hot dogért képesek óriási összeget elkérni a turista látványosságok közelében.

Amennyiben a Hard Rock Cafe-ban szeretnétek vacsorázni és nem akarjátok kivárni a hosszú sort, fogyasszátok el a vacsorát a bárpultnál, így egyből beengednek.

Az utolsó este a vendéglátóim elvittek New Jersey-ben a Weehawken-i Hamilton Parkba, ami a Hudson folyó jobb partján fekszik. Mindenkinek ajánlom, szép kilátás nyílik Manhattanra.

Jó utazást kívánok mindenkinek!

Képek és szöveg: Ádám
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , ,

« Older entries