2015

You are currently browsing the yearly archive for 2015.

Kedves Olvasók!

Ismét eltelt egy mozgalmas év. Szeretnénk megköszönni Nektek a támogatást, a rengeteg Facebook ajánlást (share) és megosztást (like).

Ahogy az év utolsó napján illik, íme egy kis blogstatisztika:

Pontosan 50 blogbejegyzés született, Facebook tagságunk 6 és fél ezer taggal bővült és a mai napon 17,647 tagot számol.

Megpróbáltunk részt venni New York City legfontosabb közéleti eseményein, figyelemmel követni az újdonságokat, fejlesztéseket és ezekről hírt adni Nektek, különös tekintettel a turista célpontokra, változásokra. Reméljük, segítségetekre voltunk, s ezt a célt a jövőben is szem előtt tartjuk.

Januárban felkerestük a New York-i Víztározó Projekt legszebb víztárolóit. Februárban, Valentin-napon a Times Square-en dobogott a blog szíve, a hónap végén pedig a Kínai Új Évet ünnepeltük. Március mozgalmas hónap volt a blog életében. A hónap elején megnéztük, hogy áll a Jenga-ház építése, március 15-én részt vettünk a Kossuth-szobornál tartott megemlékezésen, 17-én a Szent Patrick napi parádét tekintettük meg. A hónap végén ellátogattunk a Macy’s Nagyáruház tavaszi virágparádéjára. Áprilisban párnacsatáztunk a Washington Square-en. Júniusban ott voltunk az új Apple Store megnyitóján az Upper West Side-on, és bejutottunk a turisták előtt zárt, csodaszép Woolworth épületbe. Júliusban részt vettünk a New York-i Szent István magyar templomban tartott utolsó magyar nyelvű szentmisén, jelen voltunk, amikor a Hermione behajózott, illetve bemutattuk az új típusú manhattani taxikat. Augusztusban Travellinával a Lincoln Centerben adtunk egymásnak találkát. Szeptemberben részt vettünk a legújabb New York-i metróállomás megnyitóján és San Gennaro ünnepén Little Italy-ban. Októberben tököt szüreteltünk a Times Square-n és körülnéztünk a világ első, földalatti parkjának laboratóriumában. Novemberben és decemberben, az ünnepi időszakban a blog is mozgalmas napokat élt meg. Vörösáfonya-mocsarat fedeztünk fel a Rockefeller Centerben, s ugyanitt részt vettünk a karácsonyfa állításon. Vintage buszfesztiválon jártunk Brooklynban és megnéztük, hogy fújják fel a Hálaadás Napi hatalmas lufikat, majd végigjártunk New York City karácsonyi díszbe öltözött utcáit, fényképeztük a meseszép dekorációkat és kirakatokat.

Az év folyamán két roppant sikeres vendégírónk is volt, Andi és Lilla.

Augusztusban hatalmasat lépett előre a blogunk. Ekkor kezdtük meg élő, Periscope-os közvetítéseinket. Videóinkat itt tekinthetitek meg.

Az évet nyereményjátékkal zártuk, melynek során arra kértünk Titeket, hogy írjatok egy rövid, New Yorkkal kapcsolatos gondolatot, benyomást, élményt, álmot. A résztvevők között öt New York-i fotóalbumot sorsoltunk ki.

Külön köszönet páromnak, akinek támogatása, türelme, segítsége nélkül ez a blog nem lenne sikeres. A “többes szám” őt takarja, aki ugyan nem vesz részt aktívan az írásban, fényképes dokumentációban, de az esetek 90 százalékban jelen van az eseményeken.

S mit hoz 2016 a blog életében? Továbbra is megpróbálunk lépést tartani New York City állandóan változó, pezsgő életével, az újdonságokkal, a friss eseményekkel, különös tekintettel a magyar vonatkozású megmozdulásokra és természetesen jövőre sem marad el a rengeteg, saját készítésű fotó és videó. Továbbra is politikamentes “helyiérték” blog vagyunk, mely Amerika és azon belül New York City kulturális, turisztikai értékeit, hét- és ünnepnapjait hivatott bemutatni.

Kérjük, 2016-ben is támogassatok minket “lájkokkal”, megosztásokkal és építő jellegű hozzászólásokkal, ötletekkel.

BÉKESSÉGES, EGÉSZSÉGES, VIDÁMSÁGGAL TELI ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK NEKTEK!

Kép: a blog írójának tulajdona

Tags: , , ,

Az évet nyereményjátékkal zártuk, melynek során arra kértelek Titeket, hogy írjatok egy rövid, New Yorkkal kapcsolatos gondolatot, benyomást, élményt, álmot. Ezek közül osztom meg veletek a legszebbeket, legfrappánsabbakat, legelgondolkodtatóbbakat. Köszönöm, hogy játszottatok, köszönöm, hogy aktív tagjai vagytok ennek a blogközösségnek, itt és közösségi médián.

Következzen New York, ahogy Ti látjátok:

“Hatalmas vàros, izgalmas napokkal, percekkel, emberekkel,……Élettel!!!”

“Nekem már egy teljes utiterv van a felemben, minden részlettel, már csak az van hátra, hogy ott legyek és végigjárjam.”

“Nagyon szeretnék eljutni New Yorkba, gyerekkorom óta. Egyszer remélem, sikerül… Addig maradnak a gyönyörű képek, és utazás gondolatban.”

“New York = Édesanyám + Húgomék lakhelye, az esküvőm és a kisfiam keresztelőjének színhelye; NY=

 

“Mikor 8 óra repülő és 2 óra metró út után feljössz a Dyckman Street Station-ből és minden latino szem rád szegeződik, a poggyászos turistára, majd két utcával arrább félmeztelen feketék kosaraznak és végre beesel a lakásba, majd úgy alszol el a szirénákra meg az utca zajára, mintha a 3. műszak összes epizódját minden este megnéznéd, na az megfizethetetlen.”

“New York minden elképzelésemet felülmúlta és teljesen más volt, mint elképzeltem. Idő kellett hozzá, hogy megszeressem. Kisgyerekkel nem a legélhetőbb város, de a Central Park mindenért kárpótol.”

“Hat hónap múlva ilyenkor már három órája a Nagy Alma levegőjét fogjuk szívni a párommal. Várjuk már nagyon!”

“A John F Kennedy repülőteret egyszer minden földi halandónak látnia kellene.”

“Valahol a Greenwich Village környékén éjjel baktattunk vissza a szállodába. Egy színes bőrű srác egy CD játszóval állt az egyik ház előtt és lemezeket árult. Közben afrikai zene szólt a CD-ről. Odamentem hozzá, és mondtam, hogy pont ezt a zenét venném meg. Most képzeld is el a sztorit, miközben hallgatod a zenét. New York éjjeli fényei, friss, hűvös levegő, séta az utcán, zene…. Kell ennél jobb?”

“Gyermekkori álmom volt NYC! Sokszor volt szerencsém ezt a szerelmet megélni…… és nincs vége! I  NY”

“Álmom, hogy a Plaza Hotelben töltsünk el egy karácsonyt családommal.”

“A Central Park csónakázó tavához mindig vissza kell zarándokolnunk. Annál is inkább, mivel a kép készítése előtt pár perccel az eljegyzési gyűrű a tóba pottyant…”

“Minden New York-i utam először a Bryant Parkba vezet. Ott leülök egy kávéval és nézem az embereket, hallgatom a város zaját, szippantok a levegőből és azt érzem: itthon vagyok. Budapesten élek, de New York az életem. A lakásomban New York képek, szőnyeg, tányérok és bögrék, mappák, könyvek. New York a telefon hátterem, sőt munkahelyemen is NYC képei díszítik a falat. Bárhol a világban, ha meghallok egy szaxofont játszani, becsukom a szemem és érzem, hogy újra ott vagyok, az én örök és imádott városomban. Tavaly itt volt az eljegyzésem is. Rokonaim élnek itt. Szóval New York az a város, ami eszemet veszi nap mint nap.”

“Koszos, hangos, forró, büdös, rémisztő. Gigantikus, csodás, gyönyörű, emberi. A legjobb hely az általam ismert világon. Ha választani kellene, hol éljek, egyetlen pillanatig nem haboznék.”

“Nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra, sok emléket hoz vissza az egyik leggyönyörűbb és legszürreálisabb városról, amit valaha láttam. Köszönöm!”

“Szerelem hullámhosszán című film jut eszembe, amikor az Empire State Building tetején mindenki találkozik.”

“Ha New Yorkban járunk, mindenképp megnézzük majd a You’ve Got Mail című film helyszíneit, s nagyon szeretnénk beülni a hangulatos Café Laloba.”

“Két nagy álomhelyszínem van, az egyik New York. Ha egyszer eljutok oda, tuti Carrie Bradshaw lakása lesz az első amihez elzarándokolok.”

“Tengerészgyalogos Baráti Kör: A bakancslistámon szerepel, hogy egy szál rózsát helyezzek el a Baráti kör nevében a Ground Zeronál…..remélem egyszer sikerül.”

“Meglátni és megszeretni, illatát sohasem feledni…..’

“Ősszel jártam ott, szeretnék egyszer decemberben is ellátogatni, szerintem olyan mint meseország.”

“Még csak álmodom róla… De az álmok néha valóra válnak!”

“Imádom!!! New York az életem…. Az álmom. Olyan varázslat és csoda, mely minden egyes napon rabul ejt. Kedvencem az Empire State Building. Hiszem, hogy valamely életemben New Yorkban éltem. Ez megmagyarázza azt a szerelmet, amit iránta érzek.”

“Frank Sinatra dala volt gyerekként a nagy kedvencem, pedig semmit sem tudtam New Yorkról. Aztán láttam képeket róla, köztük a Central Parkról. Azóta nagyon szeretnék eljutni a gigavárosba, aminek erdő van a közepén.”

“2006-ban sikerült ott járnom! Meghatározó élmény volt számomra! Én mutattam meg a barátnőmnek, hogy a Manhattan-hídról, mikor áthalad a metró, lehet látni a Szabadság szobrot! Pedig akkor már vagy 10 éve kint élt!”

“1903-at írunk. Még sehol nincs a nagy gazdasági világválság, ám Magyarországon mégis sok fiatal gondolja azt, hogy szerencsét próbál az “újvilágban”. Köztük van anyai dédapám is, aki – sok más szülővárosbéli fiatallal együtt – úgy gondolja, hogy neki is érdemes szerencsét próbálnia. Valahogy eljut Hamburgig, ahol felszáll a Moltke nevű gőzösre, hogy átszelve az óceánt egy új életet kezdjen a lehetőségek hazájában. Szeptember 27-én meg is érkezik Ellis Island-re, ahol annak a rendje és módja szerint nyilvántartásba is veszik. Dédapámat Major Pálnak hívják, és 25 évesen Oroszlányból érkezett New Yorkba, ahonnan Bethlehembe (PA) vette az irányt. Hogy mi oka volt, hogy később mégis visszatérjen, nem tudjuk. Én ennek a lépésének köszönhetem a létem, de sokszor gondolok arra, hogy talán akkor is megszülettem volna, ha kint marad a nagy Ámerikában. Lehet, hogy ezért érzek mérhetetlen vágyat arra, hogy “odaát” éljem az életem…?”

“Nagyon boldog éveket töltöttünk New Yorkban. Mindig visszavágyom.”

“A fél évszázadom ünnepére ide készülök.”

“Sokszor voltam, és megyek is még. Az egyetlen hely, ami az első pillanatban befogad. Otthon érzem ott magam.”

“Előző életemben egész biztos, hogy ott éltem, annyira vonz, hogy az már fáj… Ismeretlen, mégis ismerős.”

“Woody Allen Manhattan, Annie Hall, ezek voltak az első benyomások hangulatok nekem.”

“Életünk talán legszebb és legnehezebb évét töltöttük ott. Idén épp 10 éve, hogy hazajöttünk, de felejteni egyetlen pillanatát sem fogjuk soha. New York, WE NEVER FORGET!”

“Kedvenc helyekből, akar minden napra jutna egy kép. De az első az mégis a Central Park, amitől meg a szakadó eső sem tántorított el. Azon belül a Bethesda Fountain-nél készült a fotó, ahol a híres Gossip Girl Chuck & Blair esküvője volt. Imádtam.”

“Elmondhatatlan érzés ez a lüktetés, amit ez a város ad, a nyüzsi mellett a nyugit is meg lehet találni. Az egyik legcsodálatosabb kép pedig amit veletek is megosztok, ez a naplemente… Szerintem nem kell leírnom, micsoda élmény volt ezt átélni….”

“Idén az 54. utca egyik éttermében együtt vacsoráztunk Woody Allennel, sajnos külön asztalnál. Nagy kedvencen Ő, de nem mertem megzavarni egy fotóért. Nem baj, majd legközelebb!”

“Kedvelem a Tengerentúlról jelentem oldalt, szívesen megnézem a videókat, képeket. Egyre inkább ismerőssé válik egy-egy városrész, híres épületek, parkok, utcák. A videókat különösen szeretem nézni, sajátos hangulatot áraszt és olyan mintha én is ott lennék. Nagy élményt jelent számomra. A karácsony előtti familiaritások, ünnepi díszekbe öltöztetett bevásárlóközpontok, terek nagyon tetszettek. Továbbra is veletek tartok, érdekelnek az újabb tudósítások, várom!”

“Bakancslistámon van, elmenni New Yorkba, álmomban már jártam ott. A Ground Zero mellett ment el a sightseeing bus… Hihetetlen szabadságot éreztem. Kipróbálnám, ébren is működik-e? A város, amely sosem alszik – ahogy én is csak nagyon keveset… inszomniások vagyunk.”

“Amikor 2005-ben bekötötték a fejemet a Battery Parkban… Azóta is folyamatosan visszavágyom – de érzem, hogy néhány év múlva újra visszatérhetek. Addig is időnként nosztalgiázok és összeszorul a szívem, ha az emlékek az eszembe jutnak.”

“Fél évvel ezelőtt volt az esküvőnk. New Yorkba tervezzük a nászutat.”

“Első élményem, hogy az éjszaka közepén egy hatalmas patkány futott el a lábam előtt. Ezt azonban elfeledteti ez a mese.”

“Néha Google térképen járom az utcáit, mert akkor olyan kicsit mintha ott lennék.”

“Ellen’s Stardust Diner a Times Square közelében, ahol a felszolgálók igazi Broadway tehetségek. Mi viszonylag korán, dél körül jártunk ott, úgyhogy szerencsére nem volt telt ház. Igazi ’50-es évekbeli design, hangulatos hely, óriási adag ételek, felejthetetlen élmény.”

“Egy hete ilyenkor még a Central Parkban sétálgattam… Következő életemben talán sikerül oda születnem.”

“New Yorkot egyszer (sokszor) látni kell!”

“Ott vettem meg álmaim cipőjét, egy tűzpiros Jimmy Choot. Évek óta visszavágyom – nemcsak a vásárlás miatt. Jövőre ismét randizom a világ legnyüzsgőbb városával.”

“New York az álmom, a vágyam, a célom… Amíg el nem jutok oda,  csodás érzés látni,hogy minden amit gondolok a “Nagy Almáról”, tényleg olyan, ahogy elképzelem.”

“1992-ben a World Trade Center óriás könyvesboltjában vettem egy szakácskönyvet, amit azóta is őrzök… Emlékszem a csodás pálmafákra az előcsarnokban…”

“Számomra NYC a film fővárosa, így a legkedvesebbek számomra a filmes helyszínek.”

“Nekem New York azt mutatta meg, hogy a politikai uszításra nem szabad hallgatni. Eltévedtünk és egy szeméttel takart utcában, egy fekete negyedben kötöttünk ki. Egy fekete hölgy azonnal levágta, hogy mi rossz helyen járunk. Ő szólt oda nekünk, hogy segíthet-e. És elsétált velünk egy darabon, míg kiértünk a főútra. Az embereket tetteik és nem egyéb külső megjelenések alapján kell megítélni. Mai napig bánom, hogy nem adtam neki pénzt, mert önként és magától segített. Tanított a tette.”

“Az egyik kedvenc helyem a Washington tér, ahol hétvégeken olyan fantasztikus élményben lehet része az oda látogatóknak, ugyanis minden négyzetméteren történik valami érdekes, alkalmi. Állandó zenészek, énekesek, mutatványosok kavalkádja, és szívesen barátkozó emberek várják az oda látogatókat, akik megcsodálhatják az emlékművet is.”

“New York a meglepetések városa. Soha nem tudhatod mi vár rád, ha kilépsz az utcára. A város hangulata, lüktetése semmihez sem hasonlít, annyira tipikus, hogy csukott szemmel is bármikor tudnám, hogy NYC-ben vagyok. New York Forever.”

“Amikor Michael Jackson 2009-ben meghalt New Yorkban voltunk és a Times Squeren, az óriás kivetítőn azonnal megjelent. Mi is innen tudtuk meg. Majd 10 perc múlva körülnézve a téren mindenki MJ pólóban volt. Ez is New York. De imádom vasárnap a Central Parkot, délután csak egy kis képnézegetés a MET-ben vagy egy nyüzsgős májusi délután a Bryant Parkban.”

“Izgalmas, varázslatos és elbűvölő: ez mind New York!”

 Képek: köszönet az olvasóknak

Tags: , , , ,

A Holiday Season, Hálaadástól Újévig, New York City legmozgalmasabb időszaka. A Hálaadás előtti hetekben a City ünnepi hangulatot ölt. Megnyílnak a jégpályák és megjelennek az első karácsonyi kirakatok. Ebben az évben is a világhíres Lord & Taylor üzletház – a karácsonyi kirakatművészet úttörője – nyitotta a sort, november 12-én.

 

A Lord & Taylor Amerika legelső nagyáruháza 1826-ban nyitotta meg kapuit és azóta is töretlenül magas színvonalú árukínálattal és legendásan segítőkész ügyfélszolgálattal várja a vásárlókat.

Ebben az évben (a múlt évi kirakatokról ITT), s ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül, a Lord & Taylor kirakatai sikerültek a legvarázslatosabbra. A kirakategyüttes a “A Few of Our Favorite Things”, vagyis “Néhány a kedvenceink közül” címet viseli, utalva a Muzsika Hangja feledhetetlen betétdalára, a My Favorite Things-re.

Hálaadás és Karácsony között több mint fél millióan látogatják meg a 101 éves üzlet karácsonyi kirakatait. A méret és a komplexitás miatt a kirakatrendezés nem helyben zajlik. Az elkészült alkotásokat az áruház alagsorából lifttel emelik a kirakatokba.

Ebben az évben a gyermekkori emlékeké a főszerep. Mézeskalács-kastély, adventi kalendárium és elvarázsolt cukrászda és megannyi szívmelengető ünnepi emlék.

Az első ablakban hatalmas adventi kalendárium-ház ablakai nyílnak, melyekben New York City legismertebb látványosságai bukkannak fel.

A mézeskalács-kastélyban vidám mézeskalács figurák járnak táncot.

A hófehér, csillogó-villogó kakukkos óra körül az erdő lakói, nyuszik, mókusok, baglyok játszanak.

A mesebeli cukrászdában mindenféle finomság vár minket. Rózsaszín cupcake-ek oly élethűen, hogy úgy érezzük, csak ki kell nyújtanunk a kezünk értük.

A Lord & Taylor karácsonyi kirakatait január 4-ig elejéig élvezhetjük.


Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

49. és 50. utca között, az Ötödik Sugárúton található Saks Fifth Avenue a Roaring Twenties idején, vagyis az “őrült 1920-as években” nyitotta meg kapuit, amikor a vásárlás a szórakozás kategóriájába tartozott és a “lehetetlen” szó hiányzott az emberek szótárából.

A Saks Fifth Avenue ünnepi kirakategyüttese a New York-i Karácsony központi eleme, melyet helybéliek és turisták ezrei látogatnak meg évről évre. A hat, mozgó elemekre épülő kirakategyüttes ebben az évben a “Winter Palace”, “Télkastély” nevet kapta.

“Míg az elmúlt évben (beszámoló ITT) meleg tónusokkal, a vörös árnyalataival, a fény és tűz köré építettük a koncepciót, ebben az évben a hidegé a főszerep. Hideg, kékes tónusok, a jég és a fagy uralja a kirakatokat. Jégpalota épült az Ötödik Sugárúton.” – meséli Mark Briggs, a Saks marketing igazgatója.

“A tervezés egy évet vesz igénybe, míg a megvalósításon több százan dolgoznak. Nem vicc, de még december 31-e előtt neki kell kezdenünk a 2016-os tervezésnek.”

A Saks karácsonyi kirakatai a természet- és az ember alkotta csodák előtt tisztelegnek. Jeges Colosseum, havas Kínai Nagy Fal, fagyott Nagy-korallzátony és Eiffel-torony.

Rendkívül szürreális világ, melyben szőrmebundás próbababák tollászkodnak jégcsillárok alatt, hatalmas barnamedve szivarozik és hatalmas jégnyuszi korcsolyázik.

A New York-i karácsony elképzelhetetlen ezek nélkül a merész ünnepi kirakatok nélkül.

A Saks ünnepi kirakatait 2016. január 4-ig tekinthetjük meg.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

A Macy’s ünnepi kirakategyüttese ebben az évben “A Charlie Brown Christmas” (Snoopy karácsonya) című, 1965-ös animációs film készítésének 50. évfordulóját ünnepli.

900 kilogramm csillámporra és műhóra volt szükség, hogy az idei Macy’s mesevilág életre keljen. Egy év, több száz technikus, ácsok, villanyszerelők és szobrászok közös munkájának eredménye az idei, hat részes karácsonyi kirakatsorozat.

Az ünnepi kirakatok 1870 óta elmaradhatatlan elemei a New York-i karácsonynak és a Macy’s Nagyáruház volt a kezdeményezője ennek a tradíciónak.

A látványtervek az évek során egyre bonyolultabbak, merészebbek lettek. Az utóbbi években már az interaktív kirakatoké lett a főszerep.

A Charlie Brown kirakatok idén november 20-án debütáltak és rengeteg helybéli érdeklődőt, turistát, és főleg kisgyermekes családokat vonzanak. A tervező, Roya Sullivan elismert dekoratőr, a Macy’s látványtervezője.

Az első kirakat a “Christmas time is here” (Eljött a Karácsony) címet viseli. Charlie és Linus a Karácsony titkairól folytat eszmecserét, míg a többiek a frissen hullott hóban játszanak.

A második kirakat címe “Sleighbells in the air” (Száncsnegők csilingelnek). Charlie Lucy-hez, a csapat eszéhez fordul tanácsért, miután elvállalja a karácsonyi műsor rendezését. Az interaktív kirakatnál a nézelődők 5 cent fejében személyre szabott tanácsokat is kaphatnak. A befolyt összeget a Macy’s Believe kampány, illetve a Make-A-Wish alapítvány számlájára utalják, mely gyermekek karácsonyi kívánságait teljesíti 1980 óta.

A harmadik kirakat a nézelődők kedvence. A karácsonyi játék próbáján Charlie nehezen tudja rendezői feladatait ellátni, mivel mindenki a zongorajátékost élteti. Az interaktív kirakat minket is játékra hív. A kirakat bal sarkában elhelyezett érintőképernyős billentyűzet segítségével mi is életre kelthetjük kedvenc dallamainkat, feltéve, ha tudjuk az akkordokat. A legtöbb esetben persze csak vidám hangzavar tölti be a 34. utcát.

A negyedik kirakat (“Oh, Christmas tree” – Ó, Szép Fenyő) középpontjában a Charlie által kiválasztott, kevésbé tradicionális karácsonyfa szerepel.

Az ötödik kirakat ismét aktivitásra ösztönzi a látogatókat. Míg Charlie azon mérgelődik, hogy Snoopy a tervekkel ellentétben modern, giccses díszekkel dekorált, a nézelődők #macyschristmas hashtaggal ellátott Twitter üzeneteit olvashatják a kirakat kivetítőjén.

Az utolsó kirakat a “Grand Finale”, a Nagy Finálé nevet viseli. Charlie és barátai körbeállják a karácsonyfát, miközben kedvenc karácsonyi dallamokkal szórakoztatják a nézelődőket.

A Macy’s karácsonyi kirakatait január elejéig élvezhetjük.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , ,

New York város építészeti alaptervét, az úgynevezett Commissioners’ Plan-t, évente egy alkalommal lehet megtekinteni a Városháza épületében. Ebben az évben sikerült részt vennem a népszerű kiállításon, és képeket készíteni a legendás térképről. Ezeket láthatjátok a bejegyzésben.

New York Cityben nem könnyű eltévedni. A 21,6 km hosszú és 3,7 km széles sziget utcaszerkezete – a Downtown kivételével -, merőleges rács-szerkezetű. A Hudson folyóval párhuzamos utak sugárutak, a merőlegesek utcák.

A sugárutak számozása az East Rivertől a nyugati irányba emelkedik 1-től 12-ig. A sugárutak számot vagy nevet viselnek, néhány számot és nevet is egyszerre. A házszámok délről északra emelkednek. A sziget középvonalában található Ötödik Sugárút vízválasztó. Az utcák Fifth Avenue-tól keletre, illetve nyugatra eső részeit külön nevezik meg a “keleti” és “nyugati” előtaggal (pl. East 23rd Street, West 23rd Street).

New Yorknak Downtown az egyetlen olyan környéke, ahol a 4. utca keresztezheti a 10. és a 12. utcát és a Waverly Place keresztezheti a Waverly Place-t. A Alsó-Manhattan térképe gyökeresen eltér a City többi, mértani pontossággal tervezett, hálózatos, párhuzamos-merőleges, utca-sugárút szerkezetű részétől.

A környék az 1811-es városrendezési terv, a Commissioners’ Plan bevezetése ellenére megtarthatta eredeti utcaszerkezetét, így ezen a környéken nem támaszkodhatunk a szokásos manhattani tájékozódási pontokhoz. A Downtown utcái keskenyek, kacskaringósak, gyakran éles szögben kanyarodnak és a legtöbb esetben névvel ellátottak. A rácsszerkezethez szokott turistákat és helybélieket könnyen összezavarhatja az utcák rendezetlensége. Példaképpen, a nyugat-keleti futású Nyugati 4. utca hirtelen északnak fordul és keresztezi a Nyugati 10., 11. és 12. utcát, majd a Nyugati 13. utcába torkollik. Hasonló anomáliával a Cityben másutt nem találkozunk. Ez a sajátosság erősíti a környék történelmi jellegét, egyedi báját.

A rácsszerkezetes utcarendezés felelős egy különleges jelenségért is. A Manhattanhenge, más néven Manhattani Napforduló (Manhattan Solstice) során a lemenő nap egybeesik a City rácsszerkezetes utcarendszerével és aranyló fénybe borítja a várost.

Manhattanhenge idején az East Side utcáin gyalogolva, nyugat felé nézve, szemben találjuk magunkat a lemenő nappal, míg a West Side-on kelet felé fordulva, a kanyonszerű utcák ablakain megtörő naplemente fénye vakít el minket. Manhattanban csupán ezeken a napokon látható a horizonton lemenő nap az utcaszint magasságában. A Manhattanhenge jelenségéről bóvebben ITT olvashattok.

New York város építészeti alapterve a történészek szerint a legnagyszabásúbb, legmerészebb és legutópisztikusabb a rácsszerkezetű várostervek között. A tervet annak idején rengetegen kritizálták monotonitása és merevsége miatt, különösen a középkori városok zegzugos, szabálytalan utcaképéhez szokott európai bevándorlók.

Az újkori építészek már másképp gondolják és megállapították, hogy az 1811-es terv alkotói mintha tudták volna, hogy modern világvárost építenek. A városbiztosok biztosra mentek, amikor az ókori görög hagyományokig nyúltak vissza.

A rácsszerkezetű építkezést az ókori görög építészetben hippodamoszi tervnek hívták, mely nevét a miletosi származású építész, matematikus, meteorológus, filozófusról, Hippodamoszról kapta, akit a modern várostervezés atyjának tekintünk.

Ez az elrendezés nemcsak mértanilag pontos, ezáltal átlátható, de egyben véd a túlnépesedés ellen, útját állja a tűzvészek és a járványok terjedésének. Ez különösen fontos szempont volt a középkorban. A rácsszerkezetes építkezési metódus Európában a reneszánsz idején élte újabb virágkorát. Az 1606-ban alapított német város, Mannheim volt az első rácsszerkezetes új-európai város, melyet Edinburgh és Glasgow követett.

New York City átrendezését a város vezetése 1807-ben vetette fel, amikor már elkerülhetetlenné vált a város bővítése. Arra kérték a megbízottakat, hogy olyan városképet alakítsanak ki, mely nemcsak a kényelmet szolgálja, de rendszerezett, áttekinthető és alkalmas az egészséges életvezetésre.

A bizottság 1811. márciusára készült el a tervekkel. A tervrajzon felvázolódtak a jelenlegi Manhattan alapjai. 12 észak-déli irányú, a Hudson folyóval párhuzamosan futó, 30 méter széles sugárút, melyek számozása az East Rivertől kezdődik emelkedően. 155, ezekre merőleges, egyenként 18 méter széles utca, melyek számozása déli irányból emelkedik, jobb oldalon páratlan, bal oldalon páros házszámokkal.

A Manhattan déli részén található eredeti városrész változatlanul maradt, határvonalát, a nevében is falat jelentő Wall Street jelzi. A sugárutakon – velük szöget bezárva -, halad keresztül a Broadway, mely az indiánok által használt ösvényre, a Wickquasgeck Trailre épült. A holland telepesek Breede Wegnek, “Széles Útnak” nevezték.

A Broadway megelőzve korát, teljesítette a Commissioners’ Plan 1811-beli kritériumokat, észak-déli, Hudson folyót követő irányvonalával.  A ferde irányú keresztezés néhol érdekes megoldásokra sarkallta az újító szellemű építészeket. A legizgalmasabb és bizonyára legismertebb pont a Broadway és az Ötödik Sugárút kereszteződése, ahol a Flatiron Building (Vasaló-ház) áll. A terv legnagyobb előnye, hogy lehetővé tette a levegő szabad áramlását az óceán felől.

A 6th Avenue, a Hatodik Sugárút 1945. szeptemberében kapta az Avenue of the Americas elnevezést Fiorello LaGuardia polgármester javaslatára, aki ezzel szerette volna kifejezni az Egyesült Államok egységét az amerikai földrész országaival. A sugárút mentén, a villanyoszlopokra elhelyezték az amerikai földrész országait jelképező táblákat.

A 4th Avenue, a Negyedik Sugárút a Park Avenue nevet kapta, jelezve, hogy ez az egyik legzöldebb sugárút a metropolisban. A sugárút középvonalán ültetett növényekért a Park Avenue Alapítvány felel. Mivel öntözésük nem oldható meg automatikus rendszerrel, ezért a kevés vizet igénylő begóniákat választották. A karácsonyi időszakban fenyőfákat ültetnek a helyükre, melyeket természetesen fel is díszítenek, ünnepi hangulatot varázsolva ezzel a forgalmas útra.

A Commissioners’ Plan 1811 annak ellenére, hogy sok támadás érte, az elmúlt évszázadok során szinte változatlan maradt. A tervezőket többen spórolással, illetve a város természeti adottságainak teljes semmibevételével vádolták, mivel a kivitelezéshez elsimították a dombokat, elvezették a természetes vizeket.

Az egyik kritikus a terv láttán így kiáltott fel: ‘Ezek az urak Róma hét dombját is legyalulnák!” Hamarosan azonban kiderült, hogy a rendszer nagyon is működik. A széles sugárutak vonzzák a turistákat, remek helyet biztosítanak a kiskereskedőknek és egyéb, nagyobb kereskedelmi cégeknek, pénzintézeteknek, irodaházaknak, a művészvilágnak.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , ,

A New York-i Hálaadás Napi parádé immár 89 éves tradíció, melyen több mint 3 millióan vesznek részt élőben és több mint 50 millióan látnak világszerte az élő közvetítés által. (A parádé történetéről ITT olvashattok bővebben.)

A Macy’s Nagyáruház Hálaadás Napi Parádéja vezeti be Amerikában az úgynevezett Holiday Season-t, az Ünnepi Időszakot. Hálaadás, Black Friday (Fekete Péntek), Yule, Hanukkah, Kwanzaa, Karácsony és Újév, valamennyi nevezetes nap ennek az ünnepkörnek a része.

Ebben az évben azonban úgy tűnik – az eseményen részt vevők számát tekintve is -, új tradíció született: a Thanksgiving Balloon Inflation, vagyis a Hálaadás Napi Parádé Lufióriásainak Felfújása. Évekkel ezelőtt a Hálaadás Napi Parádét megelőző délutáni-esti ipari lufidagasztás “álmos” kis eseménynek számított a Cityben, melyről csak a környék lakói vettek tudomást, jórészt az útlezárások miatt.

A közösségi média elterjedésével azonban egyre több kép jelent meg a “cool” eseményről és így az elmúlt évek során egyre többen jöttek nézelődni Manhattan valemennyi részéről.

Ebben az évben már a parádéhoz hasonló intézkedéseket kellett bevezetni, útlezárással, kordonokkal, komoly szervező és előkészületi munkálatokkal, rendőri jelenléttel.

A parádé lufijait az Upper West Side-on, az American Museum of Natural History épülete körüli utcákban fújják fel. A munkálatok a csütörtöki Hálaadás Napi Parádét megelőző szerda délután 3 órakor kezdődnek és a este 10 óráig tartanak. Ekkorra éri el a 17 lufióriás a megfelelő méretet.

A szervezők maguk is meglepődtek az esemény népszerűségét illetően, melynek ebben az évben közel 1 millió (!) látogatója volt.

A City polgármestere, Bill de Blasio a helyszínen interjút adott a televíziónak, melyben kihangsúlyozta, hogy az új tradíció is jelzi a tényt, miszerint New York City állandóan változik, lakói nyitottak és keresik az új élményeket, s erre a város lakói büszkék lehetnek.

A tömegben sokan találkoztak a volt polgármesterrel, Michael Bloomberggel is, aki nagypapaként az unokáját hozta el az eseményre.

112515_Macys_Baloons-22

Amennyiben kíváncsiak vagyunk, mi történik a parádé kulisszái mögött, esetleg nincs lehetőségünk részt venni a parádén, de szeretnénk látni a léggömböket és átérezni az ünnep hangulatát, ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget, ám készüljünk fel a tömegre.

Rengeteg kisgyermekes család vesz részt az eseményen, sokan babakocsival, így a tempó lassú és bizony hosszú időbe telik, mire körbe járjuk a múzeum épületét.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve Bloomberg felvétele

Tags: , , , , , , , ,

Nem titok, hogy még a “die hard” New York City rajongók is gyakran zúgolódnak a hétköznapok forgatagában, amikor ez a nyüzsgő, állandóan rohanó város megbukik a vizsgán. Közlekedési dugók, túlzsúfolt metrószerelvények, tülkölő autók, zúgolódó gyalogosok.

Gregg Pasquarelli és Vishaan Chakrabarti, városfejlesztő mérnökök eljátszottak a gondolattal, milyen is lenne, ha újratervezhetnék New York City-t. Ötleteik megszüntetnék a gondok többségét, azonban gyökeresen megváltoztatnák Manhattan arculatát.

Elképzeléseik annak ellenére, hogy drasztikusak, el kell ismernünk, hogy elgondolkodtatóak. Ismerkedjünk meg New York City legégetőbb infrastrukturális problémáival és a várostervező mérnökök ötleteivel, melyek közül néhány természetesen utópia marad.

1. A Central Park, mint központi bajkeverő. A Central Park New York tüdeje, zöldellő oázis a betonrengetegben, azonban tény, hogy központi fekvésével gátolja az egész metropolis felszíni közlekedésének zavartalan áramlását.

A parkot átszelő, keresztirányú utak keskenyek, így a haladás roppant lassú és állandóak a forgalmi dugók. Míg a nyugati oldalon a metróközlekedés úgy-ahogy megoldott, addig a keleti oldalon csupán egy vonal halad, az is három sugárútnyira. Az East Side utolsó, közvetlen Central Park metróállomása az Ötödik Sugárút-59. utca megálló, a park dél-keleti csücskében.

Gregg Pasquarelli és Vishaan Chakrabarti mérnökök egyetértenek abban, hogy a metropolis hatékonyabb működése érdekében vissza kellene repülni az időben, egészen 1750-ig és újragondolni a Central Park terveit.

“A központi park és a város miniparkjai helyett – mint a Washington Square Park, Gramercy Park és társaik -, egybefüggő parkrendszert kellett volna építeni a város két oldalán, mely Uptowntól egészen Downtownig nyúlott volna. A West Side Park és az East Side Park így könnyen megközelíthető lett volna valamennyi irányból.

A zöldterület mérete ugyanakkora lett volna, mint most, ha nem nagyobb és természetesen jóval praktikusabb. A munkahelyek a külső városrészben épültek volna, míg a belső terület a lakóházaknak, kulturális intézményeknek és üzleteknek adott volna otthont.”

2. A metróhálózat. A New York-i közlekedés elképzelhetetlen a gyors és viszonylag olcsó metró nélkül, azonban a metróhálózatra is ráférne az újragondolás. A New York-i földalatti vonalakat annak idején egymástól független magánvállalkozók építették, így sajnos a kommunikáció elmaradt. A hálózat egyenetlen elosztása az ingatlan piac egyenetlenségét eredményezte. A metróval lefedett környékek megfizethetetlenek lettek, a Lower West Side-ról eljutni az Upper East Side-ra kész tortúra. Jóval több keresztirányú vonalra lenne szükség. A jelenlegi vonalakat feketével, míg a kívánatos útvonalakat kékkel jelöltük.

3. Magánautók A várostervezők egyhangúan egyetértenek abban, hogy Manhattanban semmi keresnivalójuk a magánautóknak, s ha hatalmukban állna, azonnal kitiltanák őket a városból. “Vegyünk példának egy átlagos, négysávos utat New Yorkban. 2/3-uk foglalt. Parkoló autók, melyeket tulajdonosaik csak elvétve használnak.

Amennyiben megszűnne az út menti parkolás, a város kapacitása 40(!)%-kal megnőne. A felszabadult sávok “zöldutak” lehetnének, s a kerékpárosok végre biztonságban közlekedhetnének.”

4. A Penn Station “New York City legnagyobb bűne az eredeti Penn Station lebontása volt. Hallottátok valaha is, hogy valaki a Penn Station-re hívta az ismerősét egy kávéra Ugye, nem? A Pennsylvania Vasútállomáson senki sem akar egy perccel sem tovább tartózkodni a szükségesnél.

IMG_2631

Az egyetlen megoldás a Madison Square Garden lebontása lenne, (a Madison Square Garden a Penn Station fölé épült), hogy a napfény újra bejuthasson ebbe a homályos, depressziós épületbe. A Penn Vasútállomást napi 120 ezer utas fogadására tervezték. Jelenleg több mint 600 ezer ingázó halad át a pályaudvaron naponta. A számok önmagukért beszélnek.” (A Penn Vasútállomásról itt olvashattok bővebben.)

5. Befektetés “Az elmúlt években rengeteg új felhőkarcoló, irodaház épült New York City-ben, de az is tény, hogy 50 éve nem épült új híd, és ez szégyen. Új komp vonalakra is szükség lenne. New Yorkban a lehetőségek kimeríthetetlenek. Ritka az a város, ahol a cég elnöke és takarítója ugyanazon a metrón utazik. Ápolnunk kell ezt a hagyományt és építkezni rá, hisz New York City állandó inspiráció valamennyiünk számára.”

Forrás: Gregg Pasquarelli and Vishaan Chakrabarti of SHoP Architects – New York City Makeover
Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve képes illusztrációk

Tags: , , , , , ,

A Rockefeller Center az ünnepi New York szíve. A tér hatalmas, ikonikus fenyőfáját évről évre közel egy millióan látogatják. A karácsonyfa fényei, a korcsolyapálya lüktető elevensége, a vidám karácsonyi muzsika, a hullámzó, nevető tömeg, a sült gesztenye illata együttesen alkotja a Rockefeller Center utánozhatatlan hangulatát.

A tér karácsonyfája a nemzet karácsonyfája, mely nemcsak az ünnep, de a túlélés szimbóluma is. Az első, papírgömbökkel, tobozokkal, áfonyafüzérekkel, konzervdobozokkal díszített karácsonyfát a Rockefeller Center épületegyüttesén dolgozó munkások állították 1931 Szentestéjén.

A gazdasági világválság kellős közepén ezek a kétkezi munkások hálájukat fejezték ki a kicsiny karácsonyfával. Hálásak voltak, hogy volt munkájuk és volt mit a családjuk karácsonyi asztalára helyezniük. A fa azóta is a túlélés, az újrakezdés jelképe. 1944 karácsonyán a kivilágítatlan fát a világháború végének reményében, míg 2001 decemberében a szeptemberi tragédia súlya alatt állta körbe Manhattan lakossága. A karácsonyfa állítás történetéről bővebben ITT olvashattok.

Sokan vádolják a Rockefeller Centert “fagyilkossággal”, felesleges pazarlással, azonban ne feledjük, hogy a fa kivétel nélkül felajánlás útján kerül kiválasztásra és ez az adakozók számára különleges, életre szóló élményt jelent. Amennyiben a Rockefeller Center egy nap véget vetne a karácsonyfa állításnak, ez nem csupán egy több mint 80 éves New York-i tradíciónak a végét jelentené, de az egész világ veszítene. Turisták millió számára megvalósult álom élőben látni a Rockefeller Center fáját, míg másoknak visszatérő családi hagyomány ellátogatni a fához.

A fa felajánlói számára  a Rockefeller Centernek fát ajándékozni megtiszteltetés, sokszor egyfajta bizonyítást is jelent.

A Rockefeller Center karácsonyfájának történelmében eddig háromszor (!) esett a választás magyar családok fenyőjére. A legutóbb 2012-ben.

2007-ben a connecticuti Rivnyak, 2008-ban a New Jersey-beli Varanyak család norvég luc fenyője lett a nemzet fája. 2012-ben szintén egy New Jersey-i magyar család luc fenyője bizonyult a legszebbnek. Joe Balku 20 évesen, 1956-ban érkezett Amerikába, pénz, nyelvtudás, család és barátok nélkül. “Az amerikai álmot álmodtam és sikerült. Keményen dolgoztam, szolgáltam az amerikai hadseregben, majd a leszerelés után benzinkutat vásároltam. Családot alapítottam és 1973-ban megvettem a telket a házzal. A fenyő már akkor is ott állt, ugyan még csak 6 méteres lehetett.”

A fenyőt a Sandy hurrikán érkezése előtt néhány héttel választotta ki a Rockefeller Center kertésze. Képzelhetjük a család izgalmát a hurrikán amúgy is idegtépő napjaiban.

 

“Állandóan ki-be futkostam a 140 km-es szélben, hogy megnézzem, áll-e még. Szerencsére túlélte a hurrikánt és nagyon büszke vagyok, hogy az én fám okoz ekkora örömet amerikai honfitársaimnak. 76 éves vagyok és még soha életember nem vettem részt személyesen a gyertyagyújtáson.”

Ebben az évben a fa a közelből, egy New York állambeli kisvárosból érkezett. Albert Asendorf családja négy generáción át nevelte a fát. Albert édesapja akkor vásárolta a házat a fenyővel, amikor Albert négy éves volt. “Apám mindig visszavágta a fa tetejét, hogy ne ágazzon el és szép nagyra nőjön. A két fiam és a gyerekeik sok-sok órát töltöttek a kertben, játszottak a fa körül.

 

A lucunk az eltelt 58 év alatt 23 méteresre nőtt és a kert teljes egészét uralomba vette. A Sandy hurrikán idején nagyon féltünk, hogy a házra dől. Az utóbbi idóben már teljesen elállta a fény útját. Tudtuk, hogy lassan el kell köszönnünk tőle. Körbe kérdezgettem, de senkinek nem kellett egy ekkora fa. A Rockefeller Center honlapján kötöttem ki és a móka kedvéért kitöltöttem a kérdőívet. Én lepődtem meg a legjobban, amikor válaszoltak és a kertész kijött a házunkhoz. Roppant boldogok vagyunk és az egész család jelen volt a faállításkor. Természetesen a gyertyagyújtásra is visszatérünk.”

Az ünnepi fények ebben az évben december 2-án gyúlnak fel és január 7-ig maradnak velünk. Az ünnepi időszak végeztével a fából a Habitat for Humanity szervezet házakat épít rászorulók számára, míg a farönköt a New York-i Lovassport Egyesület díjugratási szakosztálya kapja meg.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve utolsó két kép

Tags: , , , , , , , ,

A Central Park turisták által ritkán látogatott területén, az északkeleti sarokban található a park legszebb ékköve, a Conservatory Garden.

A Conservatory Garden – mely a területén található, ma már nem létező, hatalmas melegházról kapta a nevét -, a Central Park egyetlen formális kertje, melyben 24 ezer négyzetméteren csodálhatjuk a szökőkutak, örökzöldek és lombhullatók, az elegáns pázsit és három különböző stílus (francia, olasz és angol kertrendezési örökség) harmóniáját.

A Conservatory Garden megálmodója ugyanaz a mérnök – Lynden B. Miller -, akinek nevéhez olyan csodálatos kertek fűződnek, mint a Central Park Állatkertje, a Bryant Park, a New York Botanikus Kert, a Madison Square Park és a Wagner Park a Battery Park Cityben.

A kert 1937-ben épült és azonnal a város egyik kedvenc hétvégi kiránduló célpontjává vált, azonban a II. Világháború éveiben senkinek nem jutott energiája ennek a kertészeti kincsnek ápolására. 1970-re a kert – mondhatni – teljesen megsemmisült. Mindent térdig érő gaz és szemét borított. A 70-es évek végén a Nemzeti Értékmentő Egyesület szárnyai alá vette a kertet és a Történelmi Emlékhelyek listájára is felkerült.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A felújított kert 1987. júniusában került átadásra. A kovácsoltvas főbejárat, a Vanderbilt Kapu, Párizsban készült és az Ötödik Sugárút – 105. utca találkozásánál várja a látogatókat. A kertbe lépve azonnal szemünk elé tárul a Conservatory Garden három, külön-külön is teljes egészet alkotó egysége.

A középső terület, az olasz stílusú, harsány színektől mentes Nagy Pázsit, melynek távoli végében egyszerű, de elegáns szökőkút áll. A füves területet precízen nyírt sövény övezi, két oldalán pedig szimmetrikusan, padokkal ellátott sétány várja a csendre és friss levegőre vágyó látogatókat.

A Nagy Pázsit a nyári hónapokban az esküvői fotósok egyik kedvenc célpontja. Szombatonként az Ötödik Sugárúton gyakran limuzinok hosszú sora áll.

A Pázsit déli oldalát félköríves, zöldnövényekkel befuttatott lugas övezi, mely szintén kedvelt búvóhely, főleg a meleg nyári délutánokon.

A bejárattól balra, körkörösen ültetett virágoskert közepén találjuk a Secret Garden (Titkos Kert) elnevezésű, angol stílusban megálmodott vízililiom tavacskát, melyet az írónő, Frances Hodgeson Burnett, a Titkos Kert alkotójának emlékére állított a szobrász, Bessie Potter Vonnoh. A tavacska közepén a könyv két főszereplőjének, Mary-nak és Dickon-nak szobra áll. A szökőkutat övező padok hívogatóan várják a profi és amatőr festőművészeket.

 

A Conservatory Garden jobb oldalán, szintén koncentrikus virágkörök közepén áll az Untermyer Szökőkút, melyet az Untermyer család adományozott a kertnek. A francia stílus elemeit magán viselő szökőkút közepén három bronzfigura, a Three Dancing Maidens (Három Táncoló Leány) dinamikus szoborcsoportja látható. A szobor 1910-ben készült, Németországban.

A Conservatory Garden hivatalosan csendes zóna. Kutyát csak pórázon szabad sétáltatni. A kertben nem szabad futni, kerékpározni és egyéb sporttevékenységet folytatni. Hangosan telefonálni sem illendő és zenét is csak fülhallgatóval hallgathatunk. A Central Conservatory Garden-nek külön biztonsági őrei vannak, akik komolyan veszik a kert békés csendjét.

A kert reggel 8-tól szürkületig tart nyitva. A csendes pihenésnek, olvasásnak és kellemes sétának tökéletes színteret nyújtó, turisták által kevésbé látogatott Conservatory Garden minden évszakban gyönyörű, de ősszel még bámulatosabb látványt nyújt.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , ,

« Older entries