NYC

You are currently browsing articles tagged NYC.

New York rohamtempóban növekszik. Jelenleg harminckét(!) 210 méternél magasabb felhőkarcoló áll építés alatt és 2020-ra teljesen megváltozik a város sziluettje. A tömegközlekedés nehezen képes lépést tartani a megnövekedett forgalommal, az egyre magasabb igényekkel, és ez különösen vonatkozik az egyre népszerűbb Brooklynra és Queens-re.

Friends-of-Brooklyn_DowntownBrooklynCentral_Wider_copyright-www.mir_.no_-1500x842

A City vezetése villamosvonal építését tervezi, mely végighalad Brooklyn és Queens folyóparti oldalán, ahol jelenleg több mint fél millióan élnek. New Yorknak már volt egyszer villamosa, de a 40-es években a kötött pályás rendszer lassúnak ítéltetett.

A Brooklyn-Queens-Waterfront (Brooklyn-Queens-Vízpart) az 1800-as évek elejétől New York City iparának szíve volt. Bay Ridge-től Astoria-ig gyárak sora állt az East River partján, ahonnan hajóval szállították el az előállított termékeket, illetve hajóval hozták be az alapanyagokat. A Brooklyn Bridge környékének történelmi részén még a mai napig láthatóak a macskaköves utak a vasúti sínekkel.

A II. Világháború után New York City ipara hanyatlásnak indult, a város más irányt választott. A Brooklyn-Queens-Waterfront elhanyagolttá, megközelíthetetlenné, következésképpen veszélyessé vált. Az utóbbi 15 évben szerencsére a város ismét felfedezte a környéket. A Brooklyn Bridge Park létrejötte, a DUMBO fiatalos energiája új életet lehelt a környékbe. Napjainkban a Brooklyn-Queens-Waterfront állandóan fejlődő, turistáktól hemzsegő, művészeti és kulturális központ. Ennek ellenére, továbbra is vannak olyan környékek, melyek nehezen megközelíthetőek, ezáltal lakóiknak nehezebb a munka és az iskolaválasztás. A Brooklyn Queens Connector (BQX), New York új villamosvonala hatalmas előrelépésnek számít.

A BQX a legújabb technológiára támaszkodik. Az előzetes tervek szerint az új villamosrendszer nem igényel áramszedőt. Valószínű, hogy hidrogén üzemanyagcellával működik majd, így ellenáll a természet erőinek, mint a szél vagy az áradás, mellyel az East River partján mindig számítani kell. A villamoskocsik akadálymentesítettek lesznek és bicikli szállítására is alkalmasak.

A Brooklyn Queens Connector a Queens-béli Astoria és a brooklyni Sunset Park között közlekedik majd. A közel 26 km-s útvonalon a tervezett 30 állomás 800 méterenként követi egymást. A vonal 10 kompkikötőt, 30 különböző buszvonalat, 15 különböző metróvonalat, 116 Citi Bike állomást és 6 Long Island vasúti megállót érint. A BQX villamosnak saját sávja lesz és a következő kerületeket érinti: Long Island City, Greenpoint, Williamsburg, Brooklyn Navy Yard, DUMBO, Downtown Brooklyn, Cobble Hill, Red Hook, Gowanus csatorna. Részletes térkép ITT.

A BQX a nap 24 órájában közlekedik majd és a szerelvények csúcsidőben 5 percenként követik egymást. A rendszer az MTA (Metropolitan Transportation Authority/New York-i Közlekedési Vállalat) része lesz, így a jegyárak megegyeznek a City jegyáraival.

A tervek szerint 2035-re évente 15 millió utasa lesz a rendszernek, amely elengedhetetlen a túlzsúfolt metró és buszvonalak tehermentesítésében. Az elkövetkező húsz évben a Brooklyn-Queens-Waterfront (Brooklyn-Queens-Vízpart) lakossága, a számítások szerint 30%-kal növekszik a jelenlegihez képest. A pozitív változások mellett az új villamosvonal bevezetése természetesen magával vonzza a környék lakásárainak emelkedését.

Íme az időmegtakarítás, a célállomások tükrében:

Úti cél Jelenleg (perc) BQX (perc) Megtakarítás (perc)
Hallets Point → Midtown Manhattan 55 37  18
Astoria → Williamsburg 61 26  35
Queensbridge → Navy Yard 59 27  32
Long Island City → DUMBO 48 33  15
Downtown Brooklyn → Williamsburg 40 26  14
DUMBO → Williamsburg 55 21  34

A BQX kiépítése 2.5 milliárd dollárba kerül, kilométerenként 97,5 millióba, ami még így is olcsóbb egy metróvonal kiépítésénél. Az éves fenntartás 30 millió dollárba kerül. Viteldíjakból évi 15 millió dollár bevételre számítanak, a fennmaradó részt hirdetésből, illetve önkormányzati támogatásból fedezik majd.

Az új villamosvonal építését a tervek szerint 2019-ben kezdik, az átadásra 2024-ben kerül sor.

Forrás és képek: BQX

Tags: , , , , , , , , ,

A Nemzetközi Nőnap reggelén, a munkába igyekvő New York-iak meglepve tapasztalták, hogy egy apró lányka szembeszállt a Wall Street Támadó Bikájával.

A bronzszobrot az éj leple alatt – a Nőnapra időzítve – helyezte el a McCann New York reklámiroda és a State Street Global Advisors befektetési tanácsadó cég a Bowling Green Parkban.

 

Néhány órán belül a turisták is felfedezték az új szobrot és délutánra már hatalmas tömeg fényképezkedett a Fearless Girl elnevezésű alkotással. Már előre látni, hogy nagyon népszerű lesz, különösen a hölgyek körében.

 

Az apró lányka bátran, félelmet nem ismerve, csípőre tett kézzel, dacosan néz a bika szemébe. Nem is lehetne jobb metaforája a jelenlegi amerikai társadalmi helyzetnek.

 

A State Street Global Advisors 2,5 trillió (!) dolláros vagyonnal rendelkező és operáló cég, amelynek 3 és fél ezer, “nagyágyú” kliense van, mindazáltal befolyásos és hangja messzire elér.

 

A cég Nőnapon indította el legújabb kampányát, melyben a sokféleségre akarja felhívni a figyelmet, illetve ösztönözni akarja a cégeket, hogy több nőt foglalkoztassanak vezető pozícióban, az igazgató tanácsok tagjaként.

“Know the power of women in leadership” (ismerd a nő erejét a vezetésben), “SHE makes a difference” (a NŐ változást hoz) – szól a plakett a szobor lábánál.

 

“A szobor több szinten, többféleképpen is értelmezhető. – nyilatkozta az alkotó, Kristen Visbal – Küldd ki a lányt, harcoljon meg a bikával, aztán meglátjuk, hogy mi lesz. Ez tipikus Wall Street-i hozzáállás, amikor rizikós üzletekről van szó. Amikor a 35 kilós kisiskolás szembeszáll a bikával, azt nem vakmerőségnek nevezzük, hanem szisztematikus társadalmi hibának. Adj a gyereknek segítséget. Köpönyeget, segítőket, fegyvert a kezébe, ha már a fizikai erején nem tudsz változtatni. Ha így küldöd csatába, eleve vesztésre kárhoztatod, akkor is, ha bátor és nem fél a túlerő szemébe nézni.”

A McCann és a State Street Global Advisors nem kért engedélyt a szobor felállításához. A reklámiroda ezzel állít emléket a szicíliai származású szobrásznak, Arturo Di Modica-nak, aki 28 évvel ezelőtt, szintén gerilla akcióval helyezte el alkotását, a Támadó Bikát a Wall Street-en. Erről az izgalmas történetről ITT olvashatok bővebben.

 

A két cég azóta tárgyalásba kezdett a város vezetésével és a jelenlegi helyzet szerint a Bátor Lány egy hónapig maradhat a turisták és a helybéliek örömére.

Forrás: Business Insider
Fotó: classyjorge, newyorkster, ivyleilani, tinkmara, killianmoore, thenanyc

Tags: , , , , , , , , , ,

Ritkaságszámba megy, ha egy személy élete során két halhatatlan történet születéséért is felelős. George C. Boldt, a Waldorf Astoria menedzsere, a modern hotelvezetés szülőatyja fantasztikus életutat tudhat magáénak, mely a tragédiától sem volt mentes.

Ismerkedjünk meg ennek a figyelemre méltó, szenvedélyes embernek az életével és azzal a két népszerű történettel, mely alakját felejthetetlenné tette.

Georg Karl Boldt Poroszországban, Rügenben, a Balti-tenger közepén található kicsiny szigeten született, 1851-ben. A világ végén található, önellátó kis szigetet nem a Georg-féle álmodozóknak találták ki. A mezőgazdasági munka untatta, a lehetetlen előrelépés már egészen kisgyermek korában megrémítette. Alig múlt 13(!) éves, amikor maga mögött hagyta Rügen-t és meg sem állt New York City-ig.

PIC6Első munkája és otthona a Broadway és Chambers Street sarkán álló Merchant Exchange Hotelben volt. Talán innen eredt a szállodák iránti vonzalma. Az évek során több fogadóban és hotelben is dolgozott, főként konyhai mosogatóként és kifutófiúként. George, aki nevét az Új Világba érkezvén George Charles Boldt-ra változtatta, azonban nyughatatlan volt. A City-n kívül egész Amerikát magáénak akarta tudni. Egészen Texas-ig vitte a kíváncsiság, ahol alkalmi munkából élt, s egy kicsiny faházban lakott. A sorsnak azonban más tervei voltak vele. A faházat egy éjjel elvitte az ár, George pedig elvesztette mindenét, még a kemény munkával megtakarított pénzét is. Belátta, hogy ezt az életformát nem neki találták ki, s hogy a City visszavárja.

New York City valóban tárt karokkal várta. Egyik szállodai munkalehetőséget kapta a másik után, s kiváló vezetői-szervezői képességei hamar felszínre kerültek. 25 éves sem volt, amikor az első szállodamenedzseri kinevezést átvehette a Cornwall-on-the-Hudson hotelben. Sikerének híre a City-n túlra is eljutott. William Kehrer, philadelphiai hotelmágnás a Philadelphia Club szálloda vezetését bízta rá 1876-ban.

A legenda szerint egy viharos éjjel, középkorú házaspár kopogtatott a hotel ajtaján, szállást keresve. A városban éppen három kongresszus is folyt, így George nem tudott szobát adni a párnak, azonban felajánlotta a sajátját. “Ilyen kedves párt nem küldhetek ki hajnali egy órakor az esőbe.” – mondta, s a pár hiába ellenkezett, átadta nekik szerény szobáját. Másnap reggel, mielőtt távoztak, a pár férfitagja így szólt: “Az ilyen remek menedzser helye az ország legjobb szállodájában lenne. Egy nap megépítem Önnek.” “Most ugye viccel?”-kérdezte a meglepett George. “Biztosíthatom, hogy nem viccelek.”-mondta az úriember, pajkos mosollyal az ajkán. Miután távoztak, George megnézte a számlát. Az aláíráson ez a név szerepelt: William Waldorf Astor.

Mint minden legenda, ez is kissé kiszínezett, ám ez nem von le semmit az értékéből és népszerűségéből. William Waldorf Astor természetesen nem George-nak építette a Waldorf Astoria-t, azonban tudott George kimagasló érdemeiről, így amikor a menedzserválasztásra került a sor, személyesen küldött ajánlatot a fiatalembernek. Boldt és William Waldorf Astor nagy valószínűséggel valóban találkozott Philadelphiában.

George-ra Philadelphiában nemcsak a szerencse, de a szerelem is rátalált. Beleszeretett munkaadójának leányába, a bájos Louise Kehrer-be. A fiatalok hamarosan össze is házasodtak és két gyermekük született. 

George 1893-ban került a Waldorf Hotel élére és nagy szerepet játszott a két Astor hotel egyesülésében. (A Waldorf Astoria New York hotel történetéről ITT olvashattok.) Olyan úttörő jellegű szolgáltatásokkal járult hozzá a hotel sikeréhez, mint a szobaszerviz, a szobatelefon, a saját fürdőszoba, a gyerekmenü és a teljes áramosítás. Boldt menedzseri mottója, a “the guest is always right” (a vendégnek mindig igaza van) szállóigévé vált.

Felesége állandó társa és segítsége volt az évek során. George és Louise megjelenésükben ugyan nem voltak Rómeó és Júlia, de ami szerelmüket illeti, az az évtizedek során semmit nem veszített lángjából.

George rajongott a feleségéért. Szerelmét nemcsak szavakban, de tettekben is kifejezte. 1899-ben megvásárolta a New York állam északi részén található Alexandria-öböl Thousand Islands (Ezer Sziget) egyik szigetét, a Hart Island-et, melyen kastélyegyüttest építtetett a felesége számára. A 120 szobás, kacsalábon forgó kastély munkálatai 1900-ban kezdődtek.

George a sziget partvonalát szív alakúra formáltatta, és átkeresztelte Heart (Szív-sziget) Island-re. 300 munkást fogadott a birtok felépítéséhez. A kiadás nem érdekelte. A legszebbet, a legjobbat akarta adni Louise-nak.

A kastélyt az asszony születésnapjára szánta, mely Valentin-napra esett, azonban a halál közbeszólt. Louise napról-napra gyengébb lett és 1904-ben, nem sokkal február 14-i születésnapja előtt váratlanul elhunyt. Még 41 éves sem volt, amikor a halál elragadta a kétgyermekes édesanyát.

A halál okát az akkori orvostudomány nem tudta pontosan megállapítani. Szívelégtelenséget gyanítottak. A családi legenda szerint Louise titokban valamilyen fogyasztó tablettát szedett. Szégyellte kerekded alkatát, s nem akarta, hogy George-ot emiatt megszólják, vagy üzletét bármilyen hátrány érje. New York City leghíresebb hotelének menedzsere csakis tökéletes feleséggel jelenhetett meg a társasági életben. Legalábbis Lousie így gondolta, s ez valószínűleg az életébe került.

George szíve összetört. Azonnal beszüntette a kastély építését. A munkásokat elbocsátotta. A szigetre és a kastélyba soha többé nem tette be a lábát. Élete hátralevő 12 évét a munkának szentelte. Elvonultan élt és egyedül hunyt el kedvenc hotelében, a Waldorf Astoriában, 1916. december 5-én, szívinfarktus következtében.

A Heart Island 73 éven keresztül az enyészet martaléka volt. 1977-ben a Thousand Islands Bridge Authority megvásárolta a szigetet és helyreállította a kastélyt, illetve George eredeti utasításait követve befejezte az építkezést. A Heart Island napjainkban a környék gyöngyszeme, turisztikai nevezetesség.

ű

A kastélyban minden George és Louise szerelmére emlékeztet. A főépület nagytermében, a kandalló felett láthatjuk a pár portréját, a szív motívum pedig újra és újra felbukkan, a kertben, az üvegmozaikokon, szobrokon és fafaragásokon.

A sziget hajóval közelíthető meg. Május és október között fogad látogatókat. A Heart Island a halhatatlan szerelem és romantika jelképe. Sok-sok pár mondja ki itt az igent, George és Louise szerelmének árnyékában, az álomszigeten.

Forrás: Yodelout
Képek: Google

Tags: , , , , , , , , , , ,

A New York-i Waldorf Astoria kétséget kizárólag a világ leglegendásabb szállodáinak egyike (volt). Pazar lakosztályaiban királyok, hercegek, elnökök és Hollywood-i sztárok szálltak meg. Sophia Loren, Elizabeth Taylor és Frank Sinatra egykoron a szálló állandó lakói voltak. A báltermekben pompás társasági élet folyt, a konyha pedig olyan legendás ételeket kreált, mint a red velvet cupcake, a Waldorf-saláta, a Benedek tojás (Egg Benedict) és az ezersziget öntet (Thousand Island dressing).

A Waldorf Astoria két Astor unokatestvér családi viszályának és rivalizálásának köszönhette létrejöttét. 1893-ban William Waldorf Astor felkérte a híres építészmérnököt, Henry Hardenbergh-et (nevéhez fűződik a Dakota-ház is), hogy tervezzen egy 13 emeletes mega-hotelt a család Ötödik Sugárúton található birtokán. William Waldorf Astor szállodája a világ legnagyobb luxusszállodája lett, 450 kiadó szobával. A szálló menedzserének a híres George C. Boldt-ot nevezték ki, akiről hamarosan egy külön cikk is szól majd.

Négy évvel később, John Jacob Astor IV, aki az sugárút másik végét birtokolta, 17 emeletes szállodát építtetett ugyanazzal a tervezővel, a Waldorf-tól csupán néhány lépésnyire. Szállodáját a The Schermerhon-nak szerette volna elkeresztelni – az édesanyja leánykori neve után -, menedzsernek pedig szintén George Boldt-ot akarta felkérni. Az üzleti életben jártas Boldt a névválasztást nem tartotta szerencsésnek, s csak akkor vállalta el a felkérést, amikor a tulajdonos elállt a The Schermerhon név használatától és szállodája nevét a The Astor-ra változtatta.

Idővel a családi viszály alábbhagyott, az üzleti érzék győzött a büszkeség felett és a tulajdonosok eldöntötték, hogy a két szállodának egyesülnie kell, s nem csupán a menedzsmentben, de fizikálisan is. 1897-ben létrejött a világ legnagyobb szállodája, a Waldorf-Astoria, olyan úttörő jellegű szolgáltatásokkal, mint a szobaszerviz, a szobatelefon, a saját fürdőszoba, a gyerekmenü és a teljes áramosítás.  Boldt menedzseri mottója, a “the guest is always right” (a vendégnek mindig igaza van) szállóigévé vált.

A két szállodát egy 91 méter hosszú folyosó kötötte össze, melynek mindkét végében éttermet nyitottak. A Peacock Alley, azaz a Páva Átjáró azokról a korabeli divat örült hölgyekről és urakról kapta a nevét, akik idejük nagy részét azzal töltötték, hogy a sugárutakon, pávaként illegették magukat, a legfrissebb divatot követő ruhakölteményeiket mutogatva.

A folyosóval összekötött szállodakomplexum a gazdagság, a bőség és elegancia jelképe lett. A banketteken és jótékonysági esteken a világ legbefolyásosabb személyiségei jelentek meg és egy ponton, a hotel széfjében 7 millió dollárt őriztek, a vendégek gazdagságának nyilvánvaló bizonyítékaként.

A sikeres évek azonban nem tartottak örökké. John Jacob Astor IV a Titanic utasaként az Atlanti-óceán jeges vizében lelte halálát, míg unokatestvérét szívroham vitte el 1919-ben. Az 1920-as évek kemény konkurenciát hoztak. New Yorkban sorra nyíltak az olyan világhíres hotelek, mint amilyen a  St. Regis, a Knickerbocker (2015. február 12-én nyílt újra, 96 évnyi szünet után) és a Savoy-Plaza Hotel. A New York-i elit a 20-as évek végére kivonult a 34. utca környékéről és Manhattan északabbi utcáiba tette át szállását, a hotel pedig lassan elvesztette fényét és vonzerejét.

Az Astor család eladta a telket az Empire State Building-et építtető cégnek és 1929. május 3-án bezárta a szállót. A Waldorf Astoria helyén pedig felépült az Empire State Building.

Lucius Boomer, aki több hotel tulajdonosa volt, még a Waldorf Astoria lebontása előtt megvásárolta a névhasználatot, kereken 1(!) dollárért. Az új Waldorf Astoria gondolata hamar megfogant, tekintve, hogy a világgazdasági válság még nem mutatta jelét és az új építési terület eredeti tulajdonosa, a New York Central Railroad (New York Központi Vasúttársaság)  is érdeklődést mutatott az új szálloda iránt, 10 millió dollárral hozzájárulva a költségekhez.

Az új Waldorf Astoria 1931. október 1-én nyílt meg a Grand Central közelében. A 47 emeletes épület egy egész utcablokkot lefoglalt, a 49. és az 50. utca, illetve a Park és a Lexington Sugárutak között. Az új Waldorf Astoria a világ legnagyobb és legmagasabb hotelének számított. A szálloda nevét Waldorf=Astoria-ra változtatták. Az egyenlőségjel a Peacock Alley-t, az eredeti két épületet összekötő átjárót szimbolizálta és a szálló dicső múltjának szándékozott emléket állítani.

A megnyitó beszédet maga Herbert Hoover elnök tartotta, melyet a Fehér Házból élőben, rádión keresztül közvetítettek. A pozitív fogadtatás és az elnöki támogatás ellenére a szálló 2200 szobájából a megnyitás hetében csak 500-at vettek igénybe a látogatók. A hotel 1939-ig veszteséges maradt. A 1940-es években, továbbra is Lucius Boomer vezetése alatt,  a Waldorf Astoria ismét legendássá vált. Boomer, 1947-ben bekövetkezett haláláig vezette az intézményt.

A Waldorf Astoria az évtizedek során fontos szerepet töltött be az ország politikai és kulturális életében, otthont adva számos magas rangú rendezvénynek.

Az épület több “titkot” is őriz, melyet csak a szálloda elkötelezett rajongói ismernek. Fedjünk fel néhányat ezek közül:

  • Cole Porter, aki 1934-től, 1964-es halálig volt a Waldorf Astoria lakója, kedvenc zongoráját a hotelre hagyta. A híres hangszert a Peacock Alley Csarnokban, a lobbitól pár lépésnyire helyezték el.

  • Cole Porter halála után a lakosztályba Frank Sinatra és felesége, Barbara költözött. A pár 1988-ig volt a szálló állandó lakója.
  • A megnyitás idején a hölgyeknek és az uraknak külön lobbi állt rendelkezésre. A jelenlegi főlobbi volt az uraké, akik itt szívták a szivarjukat, itták a gint, illetve fizették a hotelszámlát. A hölgyek csarnokát vastag szőnyegekkel, nehéz drapériákkal vonták be. 1983-ban, egy csőtörés következményeként, fel kellett szedni a szőnyegeket. Ekkor találtak rá a francia alkotó, Louis Rigal, csodálatos, 148 ezer mozaikot tartalmazó alkotására, mely a Wheel of Life (Az élet kereke) nevet viseli. A mozaikképet restaurálták és a Park Avenue felőli bejárat közelében található.

  • A szálló nagy óráját eredetileg az 1893-as chicagói világkiállításra készítették. 1902-ben, John Jacob Astor helyeztette el Franciaország adományát, a kicsinyített Szabadság-szobrot az óra tetejére.

  • A szállodában 123 ausztriai készítésű kristálycsillár található.

  • A Waldorf Astoria alatt egy titkos vasútvágány is található. A 61-es vágánynak külön bejegyzést szentelünk a közeljövőben.
  • A tetőn hat kaptár, 300 ezer méhecskéje biztosítja a friss mézet a vendégek reggelijéhez. A szálloda 2010 óta alkalmaz főállású méhészt.

1931-ben, nem sokkal a megnyitó után, egy csőd szélén álló úriember, bizonyos Conrad Hilton a hotel újságból kivágott fényképét az íróasztala fölé tűzte, ezekkel a szavakkal: “a legkiválóbb”. 1972-ben a Hilton Hotels Corporation megvásárolta a Waldorf Astoria-t. Az új név: Waldorf Astoria New York.

2006-ban létrejött a Waldorf Astoria Hotels & Resorts üzletlánc. Waldorf Astoria szállodák nyíltak Arizonában, Kaliforniában, Floridában, Hawaii-n, Louisianában, az országhatáron kívül Franciaországban, Izraelben, Olaszországban és Szaúd-Arábiában.

2014. októberében a kínai székhelyű Anbang Insurance Group megvásárolta a Waldorf Astoria New Yorkot, 1.95 milliárd dollárért, mely a világtörténelem legdrágább hotel tranzakciója volt. 2016. július 1-én az Anbang vezetősége bejelentette, hogy a hotelt luxuslakás-hotel kombinált komplexummá alakítja. A szobák egy része továbbra is hotelként funkcionál majd, ám az épület fő funkciója luxus apartmanház lesz. A hotel híres éttermei, a Peacock Alley, a The Bull and Bear Steak House és a La Chine az átalakítási munkálatok után újranyitnak.

A több évig – a becslések szerint minimum három év – tartó átalakítási munkálatok több mint 1400 Waldorf Astoria alkalmazottat tettek munkanélkülivé, akik közül sokan évtizedek óta álltak a szálloda alkalmazásban.

Az egyetlen jó hír a változásban. hogy a nyitás után a közösségi termek, éttermek, báltermek és folyosók továbbra is látogathatóak lesznek a nagyközönség számára. A Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal szintén szemmel tartja a kulturális örökséget képező szállodát.

Viszontlátásra néhány év múlva, Waldorf Astoria!

Forrás: Waldorf Astoria
Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , , , ,

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 2016-ban kétszer is eljuthattam New Yorkba.

Papírra vetettem pár tanácsot, hogyan is kezdjünk neki egy ilyen utazásnak.

Pár évvel ezelőtt megszületett az ötlet egy barátommal, hogy látogassunk el New Yorkba. Ez nem valósult meg egy ideig, egyéb okok miatt. Majd miután már szinte lekerült a terítékről, megláttam egy kedvező(-nek tűnő) repülőjegy ajánlatot egy erre szakosodott Facebook oldalon. Érdemes feliratkozni az ilyen oldalakra, mert tényleg jó ajánlatokat tudunk kifogni. A lengyel légitársaság (LOT) 116 ezer forintért árult jegyeket március közepéig, oda-vissza, amennyiben két napon belül meg is vásároljuk. Közben kiderült, hogy a többieknek nem jó az időpont, ilyen hamar nem tudják elintézni. Én azonban úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki ezt a lehetőséget és pont egy éve, január közepén, a határidő lejárta előtt vettem egy jegyet magamnak a lehető legkésőbbi időpontra, azaz március 15-i visszaúttal. Egy hosszú hétvége, plusz egy hét lett az utazás hossza. Utólag nagyon bántam, hogy az előtte lévő hétvégét nem tettem bele, akkor 10 nap helyett 12 lett volna – nagyon hiányzott az a plusz két nap az út végén.

A szállásom egy kint élő ismerősnél volt. Secaucusban laktam, mely egy kis város New Jersey államban. A New York-iak nem különösebben szeretik a Jersey-ieket, de ettől függetlenül én nagyon kedveltem itt lakni. Ajánlom nektek is, mivel fél óra alatt busszal a Times Square-n lehet lenni, akár reggel is, míg Brooklynból vagy Queensből ez minimum egy óra. (Egyszer kerültem hatalmas dugóba reggel. Egy óra alatt sikerült beérni. Sajnos pont ekkor vártak rám.) Érdemes New Yorkon kívül, a közeli államokban is szállást keresni. Ezen kívül így alkalmam volt megismerni egy amerikai kisvárost is.

Semmit nem terveztem meg előre, nem volt napi tervem. Ha egyedül utazik az ember, akkor van erre lehetősége. Utólag nem szabad bánkódni, ha valami érdekes kimaradt, viszont az utazás közben nem aggódsz az esetleges csúszások, késesek miatt. Az indulás előtti napon vettem egy New York Pass turista kártyát online.

Ezzel, külön jegy megvásárlása nélkül be lehetett menni sok helyre, vagy éppen kedvezményt biztosított itt-ott. Viszont a közlekedésre nem volt érvényes, így oda vettem egy hetijegyet, amivel a metrót, buszokat lehetett korlátlanul használni. A metróállomásokon automatából vagy a pénztárosnál lehet megvenni. A turista kártya azért volt hasznos nekem, mivel nem fektettem energiát előzetes tervezgetésekbe, de ennek a kártyának az elfogadóhelyei támpontot adtak. Kapsz hozzá egy kis könyvet, ahol fel van sorolva minden részletesen. A legjobb, hogy van hozzá okostelefonos alkalmazás is, ami térképen is listázza, hogy mi hol van, mi van a közeledben. Ezek közül kiválogathatod a kedvenceidet és csak azokat fogja mutatni. Valamint előre definiált napi programokat is ajánlanak.

Általában reggel a buszon döntöttem el, hogy mit akarok aznap csinálni. Persze ennek hátulütője, hogy olyan programokra esélytelen eljutni, ahova előre kell foglalni időpontot. Azt a keveset is, ahova foglaltam, így is majdnem lekéstem – én általában lekések mindent.

A bő egy hét alatt sikerült sok mindent megnéznem, de kimaradt így is jó pár dolog. Picit bánkódtam, hogy kimaradtak. Aztán úgy hozta a sors, hogy nyár végén igent mondtam egy invitálásra, és szeptemberben csatlakoztam egy éppen a keleti parton nyaraló barátnőmhöz. Az utazás során Torontóban voltunk több napot, majd a Niagara vízesésnél egyet. Ezután Bostont néztük meg, és jutott 1-2 nap ismét New Yorkra. Pont megfelelő volt, hogy bepótoljak pár dolgot.

Ez az utazás merőben más volt, mint az előző. Itt előre elterveztünk mindent, hogy mikor hova megyünk. Vettünk jegyeket, regisztráltunk, stb.

Nagyon jól sikerült, szinte semmit sem késtünk le – ezt alig tudom elhinni azóta se. Így jutottunk el például egy gasztro-túrára a Harlemben, megnéztünk egy Broadway musicalt, bejutottunk az NBC-ben egy élő felvételre, a Late Night with Seth Myers show-ra -, melyhez rengeteg véletlen és szerencse is kellett, valamint részt vettem egy NBC túrán is.

A Rockefeller Centerben szerettünk volna jegyet venni az NBC túrára (az NBC ajándékboltjában), de pont elfogyott az összes jegy arra napra. A legszomorúbb arckifejezésünket elővéve próbáltuk meggyőzni az eladót, hogy nekünk mindenképpen be kell jutnunk ma, és hogy mekkora nagy utat tettünk meg ezért. Természetesen nem tudott mit tenni az NBC túra érdekében, de megkérdezte, hogy érdekel-e minket egy esti show műsor felvétele, mert ad nekünk kárpótlásul ún. stand by ticket-eket. Persze igent mondtunk. Ezután elmagyarázta, hogy ez nem jogosít feltétlenül belépésre. Ezeket a jegyeket a boltban osztogatják nap közben arra az esetre, ha este nem minden néző jelenik meg a felvételen. A fennmaradó üres helyeket az ilyen jegyekkel rendelkezőkkel töltik fel. Eredetileg a jegyeket jó előre meg kell igényleni a nézőknek, és sorsolás útján dől el, hogy ki melyik felvételre kap jegyet.
Meg kellett jelennünk délután 5 órakor, táskák nélkül a boltban – erre külön felhívták a figyelmünket, de persze, hogy maradt nálunk pár táska, amit igencsak nem néztek jó szemmel. Ekkor már rengeteg ember állt a sorban stand-by ticket-tel. Érkezés után valamilyen szempont alapján (ruházat/életkor?) besoroltak minket és beállítottak a többiek köze – vagyis nem a végére. Ezután mindenki kapott egy sorszámot. Már csak azt kellett megvárni, hogy kiderüljön, hány üres szék maradt és a kiosztott sorszámok alapján engedtek be megfelelő számú embert. Az izgalmas várakozás meghozta gyümölcsét, ugyanis hihetetlen módon mi voltunk az utolsó két ember, akiket beengedtek a sorból!
A felvétel nagy élmény volt. Profi stáb dolgozott, szinte alig kellett valamit felvenni kétszer. Sztárvendégként Chris Pratt (https://www.youtube.com/watch?v=5gtwDGhl6gk), Ice T (https://www.youtube.com/watch?v=40ZZ1MLpFvc) és Clark Gregg voltak Seth Meyers beszélgető partnerei. A szünetekben Seth Meyers kijött a nézőtér sorai közé és lehetett tőle kérdezni. Nagyon közvetlen volt. Érdemes kérni ilyen jegyet az NBC shop-ban!

Szóval érdemes előre is tervezgetni, ha ahhoz van kedvetek.

A megérkezés után az első nap az időeltolódás miatt nem sokáig tudtam aludni, és nap közben nagyon hamar fáradt lettem. Számítsatok hasonlókra, így tervezzétek az első napokat. És azért többes szám, mert a második nap is nagyon fáradt és nyúzott voltam. Ekkor Coney Island-re mentem ki, az óceán partra pihenni. Márciushoz képest nagyon jó idő volt, 20-24 fok és napsütés. Ez volt jellemző az első utamon egész hétre, csak a legutolsó nap volt esős és hűvös. Úgy érzem, szerencsés voltam. Szeptemberben pedig 30 fok körüli hőség volt, szintén remek.

A következőket néztem meg a két utazás alatt:

Felhőkarcolók, melyeknek a tetején is voltam:

  • Rockefeller Center: azt tanácsolták, hogy itt kezdjek és innen nézzek körül először. A második utam alkalmával pedig egy naplementét tekintettünk meg innen. Nagyon szép volt, de tanácsolom, hogy időben érkezzetek, mert harc megy a jó helyekért.
  • Empire State Building: este néztem meg, kellemes. Külön kell fizetni a legfelső szintért.
  • One World Trade Center: a nagy kedvenc, nagyon tetszett. Délutántól egészen naplementéig fent voltam. A liftben külön érdemes figyelni! ;)

Egyéb épületek: 

Manhattan:

  • hajóval: nagyon jó körbehajókázni – több társaság is ajánl hajóutakat 
  • helikopterrel: ide kedvezményt adott a kártya, nagy élmény volt 
  • egy vicces busszal: sima városnéző busz kizárva, de az esős napon kipróbáltam a The Ride buszt – a kártyával ingyenes volt. Teljes show műsort kapsz az egész belvároson át – részletek ITT
  • biciklivel: nagyon ajánlom a közbringa rendszert (CitiBike). A Hudson parton tekertünk végig.

Parkok, terek:

Szabadság-szobor:

Láttam a városnéző hajóról és a helikopterről is, de átmentem külön is komppal a szigetekre. A bevándorlási múzeumban órákat elidőztem. Aki a szobor tetejére is fel akar menni, annak nagyon előre kell jegyet vennie és regisztrálnia. 

A helyiek ajánlani szokták, hogy a metrókártyával igénybe vehető Staten Island kompról is meg lehet tekinteni.  

Brooklyn híd:

Egy séta mindenképp kell a hídon. A brooklyni oldalon is érdemes szétnézni. 

Roosevelt Island Tramway:

A libegőt igényebe vehető a metró kártyával.

Múzeumok:

  • MET 
  • Modern Művészetek Múzeuma 
  • Guggenheim Múzeum 
  • 9/11 múzeum
  • Madam Tussauds 
  • Intrepid anyahajó és az Enterprise űrsikló: Nekem nagyon tetszett. Akit érdekel az ilyen téma, nem fog csalódni.

Stadionok:

  • Barclays Center – Voltam egy NHL meccsen. Érdemes megtapasztalni az amerikai sportok hangulatát.  
  • Madison Square Garden – Voltam egy kosárlabda meccsen is, valamint a stadion túrán is részt vettem. 
  • Yankees stadion – csak kívülről láttam, szünetelt a stadion túra  
  • MetLife stadion New Jersey-ben – csak kívülről láttam

Templomok:

  • St Patrick Katedrális 
  • Trinity Church 

Pár szó a közlekedésről:

A metrókártyán kívül, amikor nagyon kellett sietnem, taxiztam (Hogyan taxizz New Yorkban) is. Nem volt drága, és lehet bankkártyával fizetni, a borravalót is. Érdemes egy saroknyit esetleg gyalogolni Manhattanban, hogy olyan sugárúton fogj taxit, amin arrafelé halad a forgalom, amerre menni akarsz. Ezzel időt és pénzt spórolsz meg magadnak. Mindig tudtam egyből leinteni taxit, nem kellett várnom.

Reptérre való kijutás:

A JFK reptérről a Jamaica Station nevű állomásig a reptéri vasutat használtam. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?) A Jamaica Station-ről pedig el lehet jutni metróval is és vonattal is Manhattanba. Én a vonatot ajánlom. Kb. negyedóra alatt a Penn Station-n voltam vele, míg amikor metróval mentem, az 30-40 percet is igénybe vett. Viszont amire figyelni kell, az az, hogy a vonatra nem érvényes a városi közlekedési kártya (amit már a Jamaica Station-n is meg lehet venni)! Hiába a metrókártyával működő kapun keresztül jutottam be az állomásra, miután felszálltam a vonatra a kalauztól kellett külön jegyet vennem (LIRR) – nem tudom drágább-e így (igen, jóval drágább, az árakról ebben a cikkben olvashatsz – Tinkmara) utólag menet közben venni, szerintem nem volt büntetés felszámolva érte (büntetés nincs New Yorkban, a vonatra felszállhatsz jegy nélkül, majd a kalauznál megvásárolhatod – csak készpénzzel fizethetsz-, de így jóval drágább, mint előre megvenni az állomáson vagy az appon keresztül – Tinkmara). Viszont elég vicces jegyet adnak: kézzel lyukasztgatja ki rajta a kalauz a zónát, a dátumot, stb. (Csak ez a jegy ilyen régimódi, az automatából vagy a jegypénztárnál váltott nem. – Tinkmara)

Egyéb alkalmakkor kocsival mentem a JFK-re. Másik lehetőség még a taxi, valamint a reptéri transzfer. (A további lehetőségekről, árakról, az utazás időtartamáról ebben a cikkben olvashatsz: Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?)

New Jersey felé, ahogy az elején említettem, távolsági busszal közlekedtem. Ezek a buszok a Times Square mellett lévő Port Authority Bus Terminal-ról indulnak, és a Lincoln Tunnel-en keresztül haladnak át a Hudson folyó alatt.

Ajánlom még a közbringa rendszert. Sok dokkoló van Manhattanban, bankkártya segítségével tudod használni a bicikliket, előzetes regisztráció nélkül. A turistakártyámmal több bicikli kölcsönzőből is tudtam elhozni biciklit a Central Park környékén, de ezek általában délután 4-kor bezártak, és addig vissza kell vinni őket.

Pár érdekes hely, ahol ettünk:

Egy, az ENSZ székházban dolgozó őr ajánlására eljutottunk egy nagyszerű bagel-eshez, amit Ess-a-bagel-nek hívnak. Hatalmas rokfort bagelt ettünk, valamint macesz gombóc levest.

A Financial District-ben netes ajánlások alapján a Ruben’s Empanadas mexikói étteremben ebédeltünk, a Fulton Street-en. Csak ajánlani tudom.

Little Italy-ban útikönyves ajánlásra a Lombardi’s-ban vacsoráztam. Nem okozott csalódást.

Kipróbáltam reggelenként a reggeliző helyeket, nap közben pedig sokszor az utcai árusoknál ettem, pl. hot dogot, kebabot vagy falafelt. A hot dogért képesek óriási összeget elkérni a turista látványosságok közelében.

Amennyiben a Hard Rock Cafe-ban szeretnétek vacsorázni és nem akarjátok kivárni a hosszú sort, fogyasszátok el a vacsorát a bárpultnál, így egyből beengednek.

Az utolsó este a vendéglátóim elvittek New Jersey-ben a Weehawken-i Hamilton Parkba, ami a Hudson folyó jobb partján fekszik. Mindenkinek ajánlom, szép kilátás nyílik Manhattanra.

Jó utazást kívánok mindenkinek!

Képek és szöveg: Ádám

Tags: , , , , ,

Hogyan jussunk a reptérről a szállásunkra és vissza? Tömegközlekedés vagy taxi? Állandóan visszatérő kérdések a New York-i turisták körében. Különösen az első alkalommal, a látogatók tudni szeretnék, hogy vajon melyik megoldás a gazdaságosabb, gyorsabb, biztonságosabb. Az Interneten rengeteg az egymásnak ellentmondó vélemény, az információ gyakran elavult, a metró és AirTrain térképek pedig még jobban összezavarják a kezdőket. Ez a bejegyzés ebben a dilemmában szeretne segítséget nyújtani.

A cikk három nagy egységből áll:

  1. tömegközlekedés kontra taxi
  2. taxizunk
  3. tömegközlekedünk
  1. Tömegközlekedés vagy taxi?

Egyértelmű, sablonválasz nincs, mivel a legjobb megoldás minden utazó esetében más.

A döntés során a következő szempontokat kell figyelembe venni:

  • az utazók életkora
  • az utasok száma
  • az utasok anyagi helyzete
  • az utasok toleranciaszintje
  • a csomagok mennyisége
  • a szállás címe
  • időkeret
  • napszak

2. Taxizunk

A New York-i taxizás alapjairól itt olvashatsz.

A taxiköltség a JFK repülőtérről Manhattanba (és New York City valamennyi kerületébe) kötött áras (52$), melyhez hozzáadódik a borravaló, fél dollár MTA pótdíj, 30 cent közlekedésfejlesztési pótdíj, 4 és fél dollár csúcsforgalmi díj, amennyiben hétköznap este 4 és 8 óra között taxizunk. A híd és autópályadíjat szintén az utas állja, a csomagokért azonban nem kell felárat fizetni. Manhattanból a JFK-re szintén kötött árasan utazhatunk az új jogszabály szerint, azonban New York City többi kerületéből a reptérre már ketyeg a taxióra. Összességében a kiadásunk kb. 65-70$ lesz.

A taxizás előnye: kényelmes, ajtótó-ajtóig szállít, nincs küzdelem a csomagokkal a metrón, vonaton, nincs lépcsőmászás, nem kell aggódni, hogy eltévedünk.

Hátránya: jóval lassabb és drágább a tömegközlekedésnél, csak több fő esetében spórolunk vele.

Tipp:

  • Amennyiben biztosak vagyunk benne, hogy nincs nagy forgalom (éjjel, hajnalban utazunk), megkérhetjük a taxist, hogy a kötött ár helyett indítsa el a taxiórát. Nagy valószínűséggel megspórolhatunk pár dollárt.
  • Kérjük a sofőrt, hogy ha lehetséges, a Queensboro hídon menjen át, ahol nincs hídvám.

Mikor válasszam a taxizást?

  • megengedhetem magamnak anyagilag
  • 3+ fő utazik
  • a csoportnak kisgyermek és/vagy idős tagja is van
  • amennyiben nem viselem jól a tömeget
  • nehezen tájékozódok idegen helyen
  • nem beszélek angolul
  • rengeteg/nehéz a csomagom
  • nincs kicentizve az időm, nem gond, ha dugóba kerülök
  • éjjel érkezem/indulok és nem érzem magam biztonságban a sötétben

3. A tömegközlekedést választottuk. Melyek a lehetséges kombinációk? Mennyi lesz a költség és az utazás időtartama?

Mind a turisták, mind a helybéliek élete sokkal könnyebb lenne, ha létezne egy Manhattan központ-Kennedy reptér közvetlen vasútvonal. Ennek hiányában, a rendelkezésre álló lehetőségeket kell kombinálnunk, igényeinknek megfelelően.

Leggyorsabb-közepes árfolyam metódus: Long Island Railroad (LIRR) – AirTrain kombó:

A Pennsylvania Station-ről (Penn Station) induló Long Island Railroad legtöbb járata (kivétel hétköznapokon, csúcsidőben közlekedő expressz vonatok – mindig ellenőrizzük!) megáll a Jamaica központban. Az állomás második szintjéről indulnak a JFK reptér helyiérdekű vonatai (AirTrain) a nap 24 órájában. A menetidő a Penn Station és Jamaica között kb. 20-25 perc, Jamaica és a terminálok között 12-15 perc.

A LIRR szerelvényei a Jamaica állomásra csúcsidőben 2-12 percenként, késő este félóránként, éjjel 2 és 5 óra között óránként indulnak.

Az AirTrain menetrendje:

A költség attól függ, hogy mikor utazol:

Az AirTrain minden napszakban 5$, melyet pay-per-ride Metrocard-dal tudsz igénybe venni. A korlátlan metrókártya az AirTrain járataira nem érvényes!

A LIRR árai változóak. Hétköznap, csúcsidőben, ha előre (jegypénztárnál, jegyváltó automatánál, jegyváltó app/eTix keresztül) veszed meg a jegyet, akkor 10$-ba kerül, míg a vonaton 16$. Teljes költség hétköznap csúcsidőben: 15$ fejenként.

Hétköznap, csúcsidőn kívül az előre váltott jegy 7.25$, vonaton váltva 13$. Csúcsidőn kívül hétköznap a teljes költség 12,50$ fejenként.

 

Hétvégéken igénybe vehetjük az új CityTicket szolgáltatást. A CityTicket érvényes a LIRR és a Metró North vonatain, New York City városhatárán belül, így a Queensben található Jamaica-ba is. A CityTicket 4.25$, így a hétvégi teljes költség 10$ alatt lesz. A CityTicket-et előre meg kell venni, a vonaton nem váltható.

Az AirTrain a repülőtér területén – terminálok, nagyobb parkolók, hotelek és autókölcsönzők között – ingyenes.

Az utazás időtartama: 35-45 perc, legtöbbször gyorsabb a taxizásnál.

Lassú-legolcsóbb metódus: NYC Subway – AirTrain kombó

A költség valamennyi esetben 7.75$ (5$ AirTrain és 2.75$ metróköltség)

A New York-i metróról itt és itt olvashatsz bővebben.

Szállás a Midtown környékén:New York Penn(sylvania) Station W. 34 St. metróállomásról az jelű metróval (Uptown irányba) utazzunk a Sutphin Boulevard–Archer Avenue–JFK Airport megállóig. Itt átszállhatunk az AirTrain-re. Az  metró napközben 8-10 percenként, éjfél után 20 percenként jár.

Az utazás időtartama: 60-65 perc

Szállás Lower Manhattanban, a W4 street alatt: az  jelű metróval utazzunk a Howard Beach megállóig. Vigyázat, csak a Far Rockaway vagy Rockaway Park végállomású  szerelvények állnak meg a Howard Beach megállóban, a Lefferts Blvd végállomású szerelvények nem. A végállomás nevét leolvashatjuk a szerelvény oldalán, a peron kijelzőjén, illetve a legtöbb esetben a hangosbemondó is bemondja. Az  metró napközben 15 percenként, éjfél után 30 percenként jár.

Az utazás időtartama: 70-80 perc

Szállás Upper Manhattanban: Az  jelű metró javasolt.

Szállás dél Queensben, észak Brooklynban: és a jelű metrót válasszuk a szállásunk és Jamaica között.

Az utazás időtartama: 50-60 perc

Leglassabb-olcsó metódus: airport minibus/shuttle

Igénybe vehetjük a különböző minibusz szolgáltatókat is, különösen ha sok a csomagunk, de ne feledjük, hogy a minibuszon többekkel osztozunk. A busz sorban szedi fel az utasokat a terminálokról és teszi le őket a tervezett megállókban. Amennyiben mi vagyunk az elsők a buszon és esetleg az utolsók a leszállásnál, az utazás hosszú időt vehet igénybe, melyet be kell terveznünk. Azon is el kell gondolkodnunk, hogy megéri-e a megspórolt néhány dollárt. Három fő esetében csupán 6 dollárt spórolunk a taxihoz képest.

A minibusz szolgáltatás átlagosan 18$ egy főre, az időtartam pedig akár 2 óra is lehet, a minibusz rendszer természetéből fakadóan, illetve a csúcsforgalmi dugók, esetleges útlezárások, elterelések miatt.

A legmegbízhatóbb minibusz szolgáltató a NYC Airporter, NYC hivatalos minibusz szolgáltatója, mely a Penn Station-ről, a Port Authority-ról és a Grand Central-ról indít járatokat reggel 5 óra és este 11:30 között, fejenként 16$-ért.

Lassú-olcsó metódus: repülőtéri expressz busz 

Igénybe vehetjük a  JFK-re induló expressz buszokat is, melyek a Port Authority Bus Terminal-ról, illetve a Grand Central-ról indulnak, reggel 6:15 és este 10:10 között.  A buszjegy ára 15$. Az utazás időtartama a taxihoz hasonlóan 65-75 perc, szintén forgalom, útépítés, közlekedési dugó függő. A negatívumok közé tartozik az is, hogy nem ajtótól ajtóig szállít. Először el kell jutnunk a Port Authority-re, vagy a Grand Central-ra, onnan pedig a szállásunkra, így a csomagok cipelését nem teljesen iktatja ki.

Legdrágább-nem feltétlen leggyorsabb metódus

Vastagabb pénztárcájú turisták a helikopteres megoldást (ár: 159+$) is választhatják. A repülési idő a helikopter-leszállóhelytől 10-12 perc, azonban oda is el kell jutni. Ha sok a csomagunk, ezzel a metódussal nem sokra megyünk. A helikopter szolgáltatást a legtöbbször üzletemberek használják, akiket a vállalati autó visz a Midtown-ban található helipad-ekhez.

A következő táblázat összefoglalja a lehetőségeket.

Metódus Költség ($) Idő (perc)
LIRR/AIrTrain
via Jamaica
9.25-15 35-45
Subway (E)/Airtrain
via Sutphin Blvd
7.75 60-65
Subway (A)/Airtrain
via Howard Beach
7.75 70-80
Taxi 65-70 65-75
Express Bus
Port Authority-ról vagy Grand Central-ról
15 65-75
Shuttle Van 15-18 70+
Helicopter
(Midtown helikopter-leszállóhelyeiről)
159+ 12 perc (repülési idő)
Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , ,

A Times Square a turisták talán legkedvelt célpontja, közlekedési és kulturális csomópont, Manhattan szíve. Február végéig azonban nem csak jelképesen dobog itt a City szíve, de Valentin-nap tiszteletére új, “szíves” köztéri alkotás várja a látogatókat a tér északi háromszögében, a Broadway és a Hetedik Sugárút találkozásánál, a Father Duffy téren, az ikonikus lépcsősor előtt.

Február 14-én, a nap szinte valamennyi órájában, egyszerre akár több leánykérésnek is szemtanúi lehetünk. A tér kulturális életét szervező bizottság Valentin-napra mindig valami újjal, különlegessel áll elő, megfelelő hátteret biztosítva a romantikus lelkületű helybélieknek és turistáknak. Idén, bizonyára nem véletlenül, a Valentin-napi alkotás középpontjába is a bevándorlás témája került.

 

Ebben az évben immár kilencedszer rendezték meg a Times Square Valentine Heart Design Competition-t, a Times Square Valentin Szív Versenyét. Az Office for Creative Research győztes alkotása, mely a We Were Strangers Once Too/Egykoron mindannyian idegenek voltunk névre hallgat és tisztelgés a bevándorlók előtt.

A szobor 33, a rózsaszín és a piros különböző árnyalatára festett fémoszlopból áll. A közelről különállónak érzékelt oszlopok egy bizonyos távolságból szemlélve egységet alkotnak, szívet formálva. Az alkotók New York City diverzitására akarták felhívni a figyelmet. Arra, hogy a City a különféle nemzetek tökéletes egysége, melyet a különbözőség tesz egyedivé és izgalmassá.

Az oszlopokra a Manhattanban élő különböző népcsoportok nevét és lélekszámát festették, a 2015-ös cenzus számadatai alapján.

 

“New York City a bevándorlók városa és erre büszkének kell lennünk. – mondták az alkotók a megnyitón – A We Were Strangers Once Too-val akarjuk kifejezni az elismerésünket és hálánkat a New York-i bevándorló közösségeknek mindazért a történelmi és kulturális örökségért, melyet magukkal hoznak és megosztanak a város többi lakóival, mely által valamennyien gazdagodunk.”

 

Az alkotás 2017 március elejéig látható.

Képek: myst3riousboy, zura.nyc, tinkmara, frost.agram
Forrás: NYGo

Tags: , , , , , , ,

Attól függően, kit kérdezel, van, aki november 9 óta eufóriában, van, aki teljes tagadásban várta a január 20-át, az amerikai elnök hivatalos beiktatásának napját. Én az utóbbi kategóriába tartozok, és egyedül az a tudat éltetett azon a szürke és szürreális pénteki napon, hogy másnap az előzetes becslések szerint több százezer ember fog felvonulni a Women’s March keretében Washington, DC.-től Antartikán keresztül Timor Leste-ig.

A békés menet kitűzött célja az volt, hogy állást foglaljon a női, kisebbségi, és emberi jogok mellett, és a többek között az amerikai elnök által is képviselt idegengyűlölő, rasszista, homofób, nőgyűlölő nézetek ellen. Így aztán bár itteni otthonomnak DC-t tekintem, én szombat délben a Dag Hammarskjold Plaza fele vettem az irányt, ahonnan a New York-i menet indult.

Mi Farahval, egy Jordán-amerikai barátnőmmel a World Trade Centerből utaztunk Uptown felé, és már a 4-es metró tele volt emberekkel – nők, férfiak, nyugdíjasok, gyerekek, feketék, fehérek – mindenféle táblákkal, „pussy hat”ben, általános jó hangulatban, és persze igazi amerikai módjára felszerelve az elmaradhatatlan water bottle-lel (kulacs) és mindennel, ami csak egy tüntetéshez kellhet. Én még reggel csináltam egy „We Will Not Be Silenced” táblát, és az Amerikai Szabadságjogok Egyesület facebookon keringő videójának az utasítása szerint kivettem a kontaktlencsém (könnygáz esetére), és filctollal a karomra írtam a férjem telefonszámát –  de elég amatőr tüntetőnek éreztem magam a többieken végignézve!

A Grand Central állomásnál gyakorlatilag teljesen kiürült a metró, és a tömeg kiözönlött az utcára. Mi végül a 44-ik utcán indultunk el. Hamarosan már lehetett hallani a tömeg morajlását – elképesztő hangos volt. Még izgatottabban igyekeztünk a hang irányába, és hamarosan a Második sugárúton kötöttünk ki, ahol egészen karneváli volt a hangulat, egy rezesbanda játszott, és a tömeg hömpölygött a 42-ik utca felé a kordon innen és túl. Farah és én megállás nélkül vigyorogtunk, ahogy  becsatlakoztunk, és egymásnak mutogattuk a szellemesebbnél szellemesebb táblákat (egy hetvenéves nő „nem hiszem el, hogy még mindig ez ellen a szar ellen kell tüntetnem” szlogenjét sokan fényképezték).

 

A Don’t Stop Believin’ számot együtt énekelte  a tömeg rezesbandával, és néhányan táncra is perdültek. Ebbe lehet, hogy a hideg is belejátszott, ugyanis mikor befordultunk a 42-ik utcára, mintha teljesen leált volna a menet, és a sok magas épület között nem igazán jött be napsütés. Ennek ellenére vidám volt a hangulat, mi a körülöttünk lévőkkel beszélgettünk: idősebb, fehér férfiak, egy ázsiai pár, tinédzserek, szülők a kisgyerekeikkel a hátukon, franciák, britek, németek, spanyol anyanyelvűek… Szembeötlő volt, hogy a tüntetők többsége fehérek volt viszonylag sok ázsiaival és latinoval, nem sok afroamerikait láttam. Hozzátartozik, hogy míg a fehér nők 53%-a Trumpra szavazott[1], az afroamerikai nők 6 %-a szavazott rá[2], így sokan felhívták rá a figyelmet a közösségi médián, hogy nem lenne szükség menetre, ha a fehér nők is úgy szavaztak volna, mint afroamerikai társaik.

 

Sok férfit hordozott „így néz ki egy feminista”, „a női jogok emberi jogok”, és hasonló táblákat, de világos volt, hogy a női jogok („el a kezekkel a méhemről” és „az én testem, az én jogaim”) és a a Trump ellen érzett ellenszenv („szabadítsátok ki Melaniát!”) mellett az emberek a számukra fontos más ügyek miatt is voltak ott, legyen az éghajlatváltozás, Black Lives Matter, bevándorlási jogok, az egészségügyi reform, a muzulmán közösség, vagy meleg jogok.

Hosszú ideig nem fogom elfelejteni amikor a Grand Centralhoz értünk, és a Park sugárúti felüljárón ránk letekintő tömeg tapsolt, fütyült, és biztatta a tömeget. „Tell me what democracy looks like!” (Mondd meg nekem, mi a demokrácia!”), kiabált egy férfi a felüljáróról, mire több száz ember kórusban válaszolt: „This is what democracy looks!” („Ez a demokrácia!”). Ahogy áthaladtunk alatta, hallottuk, ahogy a mögöttünk lévők egy kis fáziskéséssel ugyanazt skandálják.

A Második és az Ötödik sugárút között öt, nem is olyan hosszú háztömb van, melyet normális időben – és New York-i gyalogos tempóban – az ember 10 perc alatt tesz meg gyalog. Mi három-három és fél órát töltöttünk ott a menettel, mire eljutottunk az Ötödik sugárút és a 42-ik utca sarkára. Előttünk és mögöttünk  akkora tömeg volt, hogy nem lehetett az emberek végét látni, és arra emlékszem, hogy azt hajtogattam, hogy ezt nem hiszem el…. Akinek szerencséje volt és működött a telefonja, az továbbadta a mellette állóknak, hogy Chicagoban 250 ezer embert számoltak, LA-ben 750 ezret. Hallottuk, ahogy egy rendőr azt mondja, hogy a hivatalos adatok szerint 250 ezer ember van kint, de szerinte biztos, hogy több, mert ő még nem látott ennyi ember. Farah és én fáztunk, nem volt nálunk se víz, se ennivaló, de eszünk ágában sem volt hazamenni.

Mikor bekanyarodtunk, a tömeg teljesen ellepte az Ötödik sugárutat, mikor bekanyarodtunk, annak ellenére, hogy kordonok voltak kirakva, amik elvileg lezárták volna a tömeg elől a sugárút egyik részét. A rendőrök vagy ráérősen támasztották a falat, vagy a tömegben üdvözölték az embereket és kedvesen jó időtöltést kívántak, vagy – mint a mi esetünkben – viccelődve biztattak bennünket, hogy az előzőek bizony hangosabbak voltak, kicsit jobban meg kellene erőltetni magunkat! Ezt egy csoport hatéves kislány nem tétovázott: az ő vezetésükkel a tömeg azt skandálta, „kicsi kéz, kicsi láb, csak annyit tud, tweet tweet tweet”. Később egy népszerű tábla ihlette meg a tömeget, és „Pence is szívás” kiáltásoktól volt hangos az Ötödik sugárút.  Lassan besötétedett, de az emberek energiája nem hagyott alább, és mi az élménytől továbbra is a könnyezés és a megállás nélküli vigyorgás között ingadoztunk.

A menet az 55-ik utcánál ért véget, ahol rendőrök őrizték a Trump Tornyot. Az emberek békésen feloszlottak, és mindenki ment a maga útjára. Az 55-ik utcán lefektették a tábláikat, így az utca a Women’s March mementoja lett: nem adjuk fel, egységben az erő, a szeretet legyőzi a gyűlöletet, Amerika már így is nagyszerű.

Hazaérve elképedve olvastam a folyamatosan frissülő számokat. Az is előfordulhat, hogy sikítottam, amikor kiderült, hogy a „végleges” létszám New Yorkban 500 ezer volt – és az amerikai „összlétszám” három millió felett. Leírhatatlan érzés volt ilyen mértékű szolidaritást tapasztalni, ilyen békés keretek között, ennyi órán keresztül, ilyen kitartással. Az volt számomra a legszebb, hogy nők szervezték és álltak mögötte. Nők, akiknek a munkája otthon és a munkahelyen általában láthatatlan, alábecsült, vagy marginalizált, sikeresen megszervezték a legnagyobb tüntetést az Egyesült Államok történetében. Azóta is ebből az emlékből élek, és remélem, hogy az energia, amit ez a megmozdulás generált, tovább él a következő hónapokban.

Képek: Lippai Zsuzsi, Daniel Hernandez Diaz
[1] https://www.nytimes.com/2017/01/24/insider/donald-trump-women-social-media.html?_r=0
[2] https://mic.com/articles/159402/here-s-a-break-down-of-how-african-americans-voted-in-the-2016-election#.eZ0oGeDu7

Tags: , , , , , , ,

New York City nemcsak épületeiről, de a filmekből, Tv-ből, könyvekből ismert ikonikus utcáiról is nevezetes. Elgondolkodtatok már azon, hogy vajon honnan ered a nevük? Ismerkedjünk meg a legérdekesebb utcanevek történetével.

Az Alsó-Manhattanban található, csupán nyolc blokknyi Wall Street New York talán legismertebb utcája, a pénzügyi központ lelke, melyet a városalapító hollandok “de Waal Straat”-nek neveztek. A név eredetének legelfogadottabb verziója szerint arról a falról kapta a nevét, melyet Peter Stuyvesant, New Amsterdam (Manhattan déli csücskében, a hollandok által létrehozott 17. századi település) utolsó kormányzója építtetett, hogy kirekessze a benyomuló angol telepeseket. A 4 méter vastag fal a mai Prince Street és Trinity Place között húzódott és 1699-ben bontották le. Stuyvesant nevét, többek között, egy West Village-i utca és egy brooklyni sugárút is viseli. Egy másik, kevésbé elfogadott és alátámasztott teória szerint a Wall Street nevét arról a 30 vallon családról kapta, akik Manhattan első telepesei között voltak.

A Canal Street Lower Manhattan egyik legfogalmasabb utcája nevét arról a csatornáról kapta, melyet az 1800-as évek elején ástak a Kínai Negyedben található tó, a Collect Pond vizének elvezetésére. A csatorna mentén épített utca a Canal Street nevet viselte. A Collect Pond természetes tó volt, az első telepesek egyetlen ivóvíz forrása.

A Collect Pond a City Hall és a White Street között nyáron kedvelt piknik parkként, télen korcsolyázótóként funkcionált. Az 1800-as évek elején, a csatorna építésével egy időben gyárak és kisiparosok – cserzőműhelyek, sörfőzők, kötélverők, vágóhidak – is használni kezdték a tó vizét, gyors ütemben beszennyezve. A Collect Pond vize emberi fogyasztásra alkalmatlanná vált és a tó nem lett más, mint csupán bűzlő járvány-mocsár. 1811-ben a város vezetése betemettette a tavat és a csatornát. Mára már csak a Canal Street utcanév, illetve az 1960-ban átadott Collect Pond Emlékpark emlékeztet minket a Collect Pond-ra.

New York legrégebbi útja, az 53 km hosszú, észak-déli futású Broadway, a színházi élet központja, tagadhatatlanul világhíres. A Broadway elnevezést csupán a 19. század végén kapta, a holland Brede Weg, “széles út” szó szerinti fordításából. Az út már az őslakosok idején létezett, ám nem volt más, mint egy  gyalogút, melyet a bozótos, mocsaras, dimbes-dombos Manhattan sziget lakói az Algonkin nyelven Wickquasgeck Ösvénynek, vagyis Nyírfakéreg Ösvénynek neveztek. A hollandok letelepedésével a sziget legfontosabb közlekedési útjává vált. A Broadway Manhattanan után a Bronx-ot is átszeli és Westchester megyében, a legendás Sleepy Hollow városában ér véget.

A Bowery elevenen emlékeztet minket arra, hogy Manhattan tarlóból és gyér pusztaságból, legelőkből és apró farmokból vált vibráló világvárossá. A Bowery a holland bouwerij (farm) szóból származik. A Bowery a Wall Street-en kívüli farmokat kötötte össze a City-vel. 1807-ig Bowery Lane néven szerepelt, azóta csak így, egyszerűen: Bowery.

Turisták és non-New Yorkerek a legtöbbször a Houston Street kiejtésén buknak el. A Lower Manhattanban található utca pontos kiejtése [how-ston], míg a texasi városé [hju-stən]. Az utca nevét William Houston tanár-ügyvéd-politikusról, Georgia állam kongresszusi képviselőjéről kapta a nevét, aki 1784 és 1786 között képviselte államát New Yorkban.

A Wall Street-től két blokknyira található a bájos nevű Maiden Lane. Az elnevezés a holland telepesek idejéből származik. A tehetősebb lányok-asszonyok a közeli patak, a “Maagde Paatje” mentén szerettek sétálgatni, míg a szegényebbek és szolgálólányok ugyanebben a patakban mosták a szennyest.

A Gay Street egy közkedvelt, kanyargós, miniutca a Greenwich Village-ben, mely annak idején istállósorként funkcionált. Nevét a közhiedelemmel ellentétben nem a Village bohém LGBT közösségéről, s nem is Sidney Howard Gay-ről, a Nemzeti Rabszolgaság Ellen című magazin szerkesztőjéről kapta. Mindkét névmagyarázat csupán a véletlen műve. A Village valóban közismert a bohém LGBT lakóiról és az is igaz, hogy annak idején az utcában főként fekete rabszolgák éltek, akik a Washington Square környékének gazdagjait szolgálták. Mindezek ellenére nevét egy korabeli földtulajdonosról kapta.

A tősgyökeres New York-iak szinte soha nem használják a Hatodik Sugárút hivatalos nevét, az Avenue of the Americas. Az 1945-ös névválasztás mögött a pánamerikanizmus gondolata állt, tisztelgés az amerikai földrész lakói előtt.

Az egyirányú (déli) Lexington Avenue, az East 131. utca és a Gramercy Park között, melyet a New York-iak legtöbbször csak Lex-nek neveznek, a függetlenségi háború Lexington-i (Massachusetts) ütközetéről kapta a nevét. A Lexington Sugárút nem volt része az 1811-es Várostervnek. Építéséről 1832-ben döntöttek, Samuel Ruggles ügyvéd és városfejlesztő kérelmére, aki a 14. és a 30. utca közötti terület fejlesztését és felértékelését tűzte ki célul.

Az eredetileg Negyedik Sugárút névre hallgató Park Avenue-nak sem volt kifejezetten fényes kezdete. A zajos-piszkos New York és a Harlem vasútvonal haladt rajta. Az 1850-es években a síneket a 34. és a 40. utca között felszedték és a területet füvesítették. Ez volt a parkos, virágos Park Avenue kezdete. Eleinte csak ezt a kis szakaszt hívták Park Avenue-nak, végül a teljes út átvette a nevet és az évek során Manhattan legelőkelőbb környékévé, a gazdagság szimbólumává vált.

S végül, ugyan nem utca, de nem maradhat ki a Times Square, mely nevét a The New York Times-ról kapta, melynek központja 1904 és 1913 között a One Times Square épületében, az úgynevezett Times Tower-ben volt. A teret az újság szerkesztőségének beköltözésével egy időben nevezték át Longacre Square-ről Times Square-re.

Képek: Google, tinkmara
Forrás: Forgotten New York

Tags: , , , , , , ,

A hólapátolás, a járda síkosítás-mentesítés normális körülmények között sem tartozik a kedvenc téli időtöltések közé, azonban, képzeld el, hogy Manhattan 6%-ért vagy felelős.

 

John Dillon, a Central Park kertészeti osztályának vezetője számára a tél a Labor Day napján (szeptember első hétfője) kezdődik. Az első feladat, melynek Hálaadásra (november harmadik csütörtökje) el kell készülnie, az a park öntözőrendszerének téliesítése.

A gigantikus feladatot nyolc park alkalmazott látja el két hónap alatt, napi nyolc órában. Csupán a Great Lawn-on (Nagyrét) 300 öntözőfej található. A parkban az öntözőfejeken kívül több száz locsoló szelep, 140 ivókút és 6 szökőkút is található, melyekre különös figyelmet kell fordítani.

Az ellátandó terület évente növekszik. A park jelenleg 843 holdas, azaz 3,41 km² területű, mely az utóbbi 15 évben duplájára nőtt, a látogatóközönség elől elzárt területek folyamatos megnyitásával.

A New York-i tél a kemény fagyokról híres. A csövekben maradt legkisebb mennyiségű víz is nagy károkat okozhat. A John Dillon által vezetett csapat első teendője, hogy sűrített levegővel fújatja át a teljes rendszert.

ű

A téliesítésből egyedül a Central Park vízesései maradnak ki. Ezek csőrendszere olyan mélyen halad, hogy nem veszélyeztetik a több hétig tartó mínuszok sem.

Miután a vízrendszert téliesítették, a következő feladat a lehullott levelek eltakarítása, mielőtt lehullik az első hó.

Az erdős területeken, mint amilyen a Ramble, a lehullott leveleket a földön hagyják, míg a pázsitos területeken különleges kaszálógépekkel felaprítják és a földbe forgatják.

 

A parknak további, közel 2000 m³ lehullott levélről kell gondoskodnia. A sétányokról, padokról, virágoskertekből összegereblyézett levélbálák a 102. utca magasságában található komposztálóba kerülnek. Tavasszal ezzel trágyázzák a friss ágyásokat.

Az öntözőrendszer téliesítése és a komposztálás mellett ilyenkor kell elültetni a tavasz első virágainak gumóit is. Dillon csapata közel 150 ezer tulipán és nárcisz hagymát ültet el a park egész területén.

A tavaszi virághagymák apró dugóként levegőztetik a földet. Ez különösen fontos a füves területek esetében, melyen tavasszal és nyáron látogatók ezrei taposnak, összepréselve a földréteget. A laza földréteg könnyebben befogadja a friss fűmagokat is.

 

Habár a fákat az egész év során metszik, az ágak drasztikusabb visszavágására télen kerül sor, amikor a fák nedvkeringése lassabb, illetve alacsonyabb a paraziták okozta fertőzés veszélye is.

Hóesések után megindul a verseny az idővel, illetve a park látogatóival, akik amint csak lehet, élvezni szeretnék a havas park képeslapszerű látványát. A közel 100 kilométer hosszú sétányrendszert húsz hóekével, két tucat hófúvó géppel takarítják le, míg az érzékenyebb területeken marad a jó öreg hóseprű.

Átlagosan a lesett hó mennyisége 15 cm, azonban a gyakori hóviharok sokkal nagyobb terhet rónak a park személyzetére.

A hóvihar hírére azonnal intézkedni kell, mivel a hókotró gépeknek a parkba kell érnie, mielőtt a forgalom a városban akadozni kezd.

“A hóviharos időszakban bizony hosszúak a munkás éjszakák. – mondja John Dillon – Azonban számunkra mindig a park látogatói a legfontosabbak. A New York-i tél számunkra, bárhogy is nézzük, hat hónapig tart.”

Képek: misshattan, brooklynveezy, elaustralianony, nschinco, tinkmara, yshirakata, greg.rox.photography, ilinca.ciubotariu, gmp3, gio_ography, newyorkcitykopp, mickmicknyc, kyle_nowinski_photos
Forrás: Cities 101

Tags: , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »