A New York-i metrón utazva, a hangosbemondót hallgatva, az elhaladó szerelvényeket figyelve, gyakran felmerülnek bennünk olyan kérdések, melyekre csak egy bennfentes tud választ adni. A manhattani turisták kérdéseire a New York-i Közlekedési Vállalat (továbbiakban MTA) két alkalmazottja, egy metróvezető és egy kalauz válaszolt.
Előfordul, hogy elfelejtitek, melyik állomáson vagytok, vagy hogy melyik állomás következik?
Kalauz: Gyakran. Különösen, amikor expressz járaton vagyunk. Az átszállási lehetőségeket puskázni szoktam.
Igaz az, hogy azok a vezetők, akik a számozott vonalakon vannak, nem vezethetik a betűjeles járatokat és vice versa?
Metróvezető: Mi az IRT vonalakon, vagyis a számozott járatokon dolgozunk. A BMT/IND betűjeles vonalak személyzetét nem is ismerjük. A szerelvények dimenziója és az irányítópanelek teljesen eltérnek egymástól. Időbe telne beletanulni. A betűs vonalakon futó szerelvények 3 méter szélesek, 18, illetve 23 méter hosszúak, míg a mi szerelvényeink 2 és fél méter szélesek és csak 15 méter hosszúak.
Mit kell tennünk, ha ne adj Isten, beesünk a vágányok közé?
Metróvezető: Azonnal kezdjetek el szaladni az alagút eleje felé. Természetesen a vonatérkezéssel ellentétes irányba és örült módon hadonásszatok, hogy a metró vezetője, az utasok és a peronon állók felfigyeljenek rátok. Higgyétek el, mindenki segíteni fog. Senki sem akarja, hogy elüssenek, arról nem is beszélve, hogy órákra leállna a közlekedés. A New York-iak számára ez a vég.
Ha sikerül eljutni az alagút elejéig, ez elegendő távolság, hogy a szerelvény meg tudjon állni. Az alagút elején létrát is találtok, amin vissza lehet mászni. Egyet azonban sose tegyetek: ne próbáljatok visszamászni ott, ahol leestetek! Sajnos sokan így veszítik az életüket. Ösztönösen a legrövidebb időt akarják tölteni a sínek között és azonnal vissza akarnak mászni.
Ne bízzatok a sínek közti résben, se a harmadik sínt védő fapalánkban! Ezek nem elég erősek, hogy megtartsanak. Ne próbáljatok meg a sínek közé feküdni! A legtöbb New York-i állomáson nem elegendő a hely a szerelvény alatt. Végezetül, sose ugorjatok le, hogy valaki másnak segítsetek!
Igaz az, hogy a régebbi típusú szerelvények képesek 100 km/h-nál is gyorsabb sebességre?
Metróvezető: Igaz. Az újabb modellek végsebessége 88 km/h. A leggyorsabban – 85 km/h-val – a 4-es járat szerelvényei robognak az East River alatt. Helyi járaton, két állomás között 30-50 km/h-val haladunk. Az expressz járatokon 65 km/h fölé is elmerészkedünk. Ha erre az élményre vágytok, próbáljátok ki a 2-es vagy 3-mas metrót a 72. és 42. utca között.
Miért van a legtöbb szerelvényen zárva az átjáró?
Kalauz: A szerelvények között átjárni tipikusan New York-i szokás, azonban ne feledjétek, hogy 2005 óta tilos és bírság jár érte, ha elkapnak. A legtöbb vonalon, mint az F, B, D, E, R, N, Q az átjárók biztonsági okokból vannak zárva. Ezek a járatok több éles kanyart is tesznek. Ilyenkor a két szerelvény között megnő a távolság és csak egy rossz lépés…
Igaz az, hogy hetente átlagosan három öngyilkosság történik a New York-i metrón?
Metróvezető: 2015-ben 181 utast ütött el a metró, ebből 41 eset halálos kimenetelű volt. A számok sajnos azt mutatják, hogy igaz. Szerencsére velem nem esett még meg, de már láttam az ellenkező oldalon halálos kimenetelű balesetet. Sajnos évről-évre magasabb ez a szám. A hívószám, gázolás esetén 12-9. Amikor meghalljuk ezt a számkombinációt, feláll a szőr a hátunkon.
A sínekre esett vagy ugrott utas hatalmas trauma a vonat vezetőjének. Semmit mást nem tehetünk, mint meghúzni a vészféket és reménykedni, hogy a szerelvény még időben megáll. Ez valamennyiünk rémálma, azonban akivel valóban megtörténik, sokáig nem képes újra a vezérlő mögé ülni. Ilyen baleset után automatikusan jár a három nap szabadság, az egészségbiztosító pedig egy évig biztosít fizetett szabadságot, ha a vezető pszichológiai kezelésre szorul.
Igaz az, hogy amikor bemondják, “beteg utas” vagy “rendőrségi aktivitás” miatt késik vagy áll a forgalom, az az “öngyilkos” szinonimája a szótáratokban?
Nem feltétlen. A “rendőrségi vizsgálat” jelenthet öngyilkosságot, de “valódi” rendőrségi aktivitást is jelenthet, mint például verekedés vagy szökevény bűnöző az alagútban. Ami a “beteg utast” illeti, az sem feltétlen haláleset, sőt szerencsére a legtöbb esetben egyáltalán nem ezt jelenti. Szívinfarktus, esés, ájulás. Mind belefér ebbe a kategóriába.
Láttatok valaha igazi alagútlakókat?
Kalauz: Én még nem és nem ismerek olyan kollégát, aki igen. Patkányokat és pályamunkásokat viszont bőven látunk. Reménykedünk, hogy azokat a kis kényszerkijáratokat a falban soha nem kell használnunk.
Hogyan kell segítséget hívni a New York-i metrón és mikor kell meghúzni a vészféket?
Valamennyi új szerelvény rendelkezik Intercom gombbal. Amennyiben beteg utast vagy vészhelyzetet észleltek, azonnal nyomjátok meg a gombot és tájékoztassátok a kalauzt, aki az esettől függően vagy a mentőket vagy a rendőrséget hívja a következő állomásra. Ne feledjétek, ezt a gombot csak vész esetén használhatjátok, nem való utastájékoztatásra. Valamennyi hívás rögzítésre kerül. Régebbi vonatokon, ha nyitva van az ajtó a szerelvények között, tessék középre jönni a kalauz szerelvényéhez. Amennyiben zárva vannak az átjárók, a következő állomáson lehet integetni a kalauznak.
A vészféket csakis abban az esetben húzzátok meg, ha valódi életveszélyről van szó. Valaki beesett a szerelvény alá, peronon álló személy ruhájára csapódott az ajtó, gyerek és szülő elszakadt egymástól, stb.
Az új szerelvények esetében, amennyiben az állomáson kívül 300 méter után húzzák meg a vészféket, a rendszer csak vészjelzést küldd a vezetőkabinba. Így kontrollált fékezést hajtunk végre. 300 méter után nemigen akadhat indok a vészfékezésre. A vészfék indokolatlan meghúzása az egész New York-i metrórendszert órákra megbéníthatja.
Elmondom a legtanulságosabb esetet, ami a D vonaton történt még 2010-ben. Két fickó összeszólalkozott, az egyik kést rántott és leszúrta a másikat. A megrettent utasok meghúzták a vészféket. A vonat megállt az alagútban, két állomás között. A sebesülthöz nem tudtunk időben segítséget hívni, az utasok pedig ott maradtak a gyilkossal bezárva. A tanulság? Az estek 99%-ban nem szabad meghúzni a vészféket. Hagyjuk, hogy a vonat befusson az állomásra, közben pedig értesítsük a kalauzt.
Végezetül a legizgalmasabb és a legtöbbet vitatott kérdés: mire és miért mutogatnak a kalauzok minden egyes állomásnál?
Kalauz: Jelenleg 469 metrómegálló van New York Cityben. Az állomások közepén, a peronon, egy fekete-fehér csíkos fatábla található. Erre kell mutatnunk minden egyes alkalommal, amikor a szerelvény megáll. Ez az eredetileg Japánból eredő szokás talán furcsa, de roppant fontos. Ezzel a rituáléval győződünk meg róla, hogy a szerelvény pontosan a peron közepén állt meg. Ha nem látjuk a táblát a fejünk felett és nem tudunk pontosan rámutatni, nem szabad kinyitnunk az ajtókat. Minden méter számít. Talán mondanunk sem kell miért. Ha a vonat vége nem ér be az állomásra és az alagútban nyitjuk ki az utolsó ajtókat, annak végzetes következményei lehetnek. Az állomások nem egyforma hosszúak és a vonat vezetője nem feltétlen látja, hogy kellően előrehúzott-e. A zebracsíkos táblák az Első Világháború óta segítenek minket a munkában, de hivatalosan csak 1996 óta kell fizikálisan rájuk mutatnunk.
Képek: a blog írójának tulajdona és Google
Forrás: Reddit AMA
Képek: a blog írójának tulajdona
Az állomás szürke, kopottas, érdektelen, legjobb szívvel is csak funkcionálisnak nevezhető. Nyáron elviselhetetlenül meleg, év- és napszaktól függetlenül állandóan zsúfolt. A Penn Station, melyet eredetileg napi 200 ezer utazóra terveztek, jelenleg naponta több mint 600 ezer utast szolgál. Percenként közel ezer ingázó érkezik és indul az állomás 21 vágányáról, mellyel Amerika legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja, lehagyva még a JFK repteret is.
Tinkmara