Utazási tanácsok

You are currently browsing the archive for the Utazási tanácsok category.

Kisgyörgy Évával, azaz Travellinával, Magyarország legismertebb, Goldenblog-díjas, utazási bloggerével egy Lincoln Center közelében található Starbucks-ban beszélgettem. Éva élete az utazás, a felfedezés és az élmények átadása. Már több mint 100 országot megjárt, s mivel igyekszik a “maradék” 89-be is ellátogatni, ritkán tér vissza már ismert helyszínekre. New York City ez alól kivételt képez. A Nagy Alma különleges helyet tölt be Éva szívében.

“1994 óta évente ellátogatok ide. Eddig csupán három év maradt ki. New York City-t jobban ismerem, mint Budapestet. – meséli Éva a jegeskávéját kortyolgatva. – Egyetemista koromban jártam itt először. itt először. Egy TDK verseny első helyének köszönhetően a Soros Alapítvány nyári ösztöndíjával tanultam Washingtonban, ahonnan busszal utaztam fel New Yorkba. Rövid látogatás volt, de a város hangulata azonnal megragadott. A hosszabb tartózkodásra néhány évet várni kellett. 1994-ben botlottam bele egy amerikai ösztöndíjról szóló apróhirdetésbe. Nem gondoltam volna, hogy megnyerem, azt pedig még kevésbé, hogy az egész életem megváltozik általa.”

Mesélj nekünk a New York-i ösztöndíj időszakáról. A 90-es években még nem sokan mondhatták el magukról, hogy jártak New Yorkban, s még kevesebben, hogy hosszabb időt töltöttek el a Nagy Almában.

“Miután megérkezett a pozitív visszajelzés a pályázatra, közölték  velem, hogy az egyetem, ahová felvételemet nyertem, Hempsteadben van. Akkor még nem tudtam, hogy a Long Islanden található Hofstrán működő Zarb School of Business Amerika egyik legjobb üzleti iskolája. Én annak örültem, hogy közel van New York Cityhez, így amikor csak tehettem, a City utcáit jártam.”

Milyen típusú ösztöndíjat nyertél?

“A pályázatot az amerikai kormány írta ki a volt szocialista országok jelentkezői számára. Évek óta tolták a pénzt ezekbe az országokba anélkül, hogy meggyőződhettek volna a befektetett összegek korrekt felhasználásáról. Úgy döntöttek, hogy inkább Amerikába hozzák az ösztöndíjasokat. Közgazdászok, jogászok, újságírók képzését vállalták, akik hazatérve hazájuk demokráciáját és piacgazdaságát voltak hivatottak felépíteni.”

Hogyan teltek a New York-i egyetemi hallgató Travellina napjai?

“Életem legszebb időszaka volt, annak ellenére, hogy nem volt könnyű. Jól fizető, biztos állást adtam fel a bizonytalanért. Havi 1000 dollárt kaptunk. Ebből kellett fizetni a lakhatást és étkezést. Egy szlovák fiúval közösen béreltünk egy alagsori, ablaktalan, lehangoló lakást. A 800 dolláros lakbért megfeleztük, mégis a hónap végén gyakran csak üres tésztára futotta. Ennek ellenére, megérte. Az egyetem nekem nem volt nehéz. A Közgáz, ahol végeztem, még nagyon erős volt és remek alapot biztosított. Valamennyi vizsgámra a legjobb fokozatot kaptam.

A J1-es diákvízumommal csak korlátozott óraszámban vállalhattam volna munkát, ám a szerencse is mellém szegődött. A papírjaimat véletlenül úgy állították ki, hogy többet dolgozhattam. Segítettem a professzoroknak, fénymásoltam, ami akadt. Minden fillért félretettem. Utazni akartam, világot látni. Hamarosan összegyűlt annyi pénzem, hogy útnak indulhassak. Az első út Mexikóba vezetett, majd következett Guatemala és Costa Rica.”

Így indult az utazási blogos karriered?

1996-ban az Internet, különösen a weboldal készítés még gyermekcipőben járt. A külföldön élő magyar közösségnek, Hollósi József vezetésével saját levelezőlistája volt, HIX néven. Bárki írhatott, kérdezhetett, megoszthatta mondandóját a közösséggel. Receptek, ötletek cseréltek gazdát. Dél-amerikai útjaim képes beszámolóját én is megosztottam. Egy Skóciában élő magyar fiú fantáziát látott a leírásokban és felajánlotta, hogy honlapot készít nekem. Megszületett a Nagy Képes Útikönyv, melynek archivált változata a mai napig elérhető ezen a címen. Valószínű, hogy az első magyarországi weblap tulajdonosok egyike voltam.

Közben továbbra is a Hofstra diákja voltál?

Igen. Az ösztöndíjam egy évre szólt, melyet egy évvel meghosszabbítottak a kiváló eredményeimre való tekintettel. Közben beleszerettem a fényképezésbe. Kértem a bizottságot, hogy adjanak kreditet, ám kérelmemet elutasították. Velem azonban nem ilyen egyszerű. Fogtam magam és engedély nélkül beültem az előadásra. Az oktató érdeklődésére elmondtam, hogy marketing szakos ösztöndíjas vagyok és a fotográfia szak tantárgyankénti mintegy 1000 dolláros tandíját nem tudom kifizetni. A tanár azt mondta, ő nem bánja, ha beülök az utolsó sorba. Így esett, hogy ugyan nem kaptam papírt róla, de elvégeztem a Hofstra fotós szakát is. Az oktatómmal pedig igazi barátság alakult ki köztünk. Örült, hogy valaki a csoportból nemcsak érdeklődik, de előzetes ismerete és gyakorlata is van.

Egy nap, Annie Leibovitz példáját követve, elsétáltam a Rolling Stone magazin szerkesztőségébe, hogy leadjam a portfólióm. Az épület ajtaja előtt kanyargó sort látva realizáltam, hogy ötletemmel nem vagyok egyedül. Rengeteg fotós próbál szerencsét ilyen módon. A következő héten, a többiekkel együtt én is elmentem, hogy felvegyem az elbírált mappámat. Legnagyobb meglepetésemre, az enyémbe nem az illedelmes sablon elutasító szöveg került, hanem egy interjú meghívás. A bíráló bizottságnak tetszettek a képeim, fantáziát láttak bennem. Felajánlottak egy nyári, gyakornoki állást a Rolling Stone magazinnál. Roppant boldog és büszke voltam, azonban a helyzetem teljesen kilátástalan volt. Az ösztöndíjam lejárt, a gyakornoki állás nem fizetett volna. Pénz és vízum nélkül túl kockázatos lett volna maradni. Egyke lévén a szüleimnek is szüksége volt rám. Hazamentem.

Két év New York után hazatértél Budapestre. Mit kezdtél magaddal? Nagyon megviselt a váltás?

Őszintén szólva igen. Fél évig nyalogattam a sebeimet. Állandóan arra gondoltam, mi lett volna, ha… Ez alatt az időszak alatt készült el a New York-i útikönyvem nagy része. A következő év februárjában rám talált a Matáv fejvadásza. A Matávot ekkor vezették be a tőzsdére, a budapestire és a New York-ira egy időben. Szükségük volt egy olyan szakemberre, aki nemzetközi számviteli képesítéssel (ACCA) és amerikai végzettséggel is rendelkezik. ACCA-ja 19 embernek volt Magyarországon, ezek közül MBA-ja csak nekem egyedül. Megfogtam az Isten lábát.  Nagyon jól fizető állássom lett, melyet 15 évig töltöttem be. Negyedéves és féléves jelentéseket kellett írnom a New York-i tőzsdére, ami rengeteg munkával és felelősséggel járt, viszont a munka szabadságot is adott. A fizetésem lehetővé tette, hogy drága, távoli utakra fizessek be és New Yorkba is eljutottam minden évben, tanfolyam címén.

Egyik évben elutasították az utazási kérelmem, mondván, az amerikai út túl drága. A következő héten New York-i képekkel borítottam be az iroda falait és megállás nélkül Frank Sinatra New York, New Yorkja üvöltött a magnóból. A  főnököm nem soká bírta a kiképzést. Mehettem New Yorkba.

Annak ellenére, hogy szerettem az állásom, tudtam, hogy egyirányú utcába kerültem, mivel más magyar cég részvénye nem volt a New York-i tőzsdén. Félelmem beigazolódott. 2011-ben a Matáv (akkor már Magyar Telekom) kivonult a tőzsdéről, elveszítettem az állásom. A szaktudásomra nem volt szükség egyik magyarországi vállalatnál sem. Ugyanebben az évben édesanyám váratlanul elhunyt és édesapám lelkileg-testileg belebetegedett a halálába. Döntenem kellett újra. Elmehettem volna dolgozni sokkal kevesebb pénzért, de édesapámnak azonban szüksége volt rám. A Telekom végkielégítéséből vettem egy lakást, melyet kiadok. A maradék megtakarításomat pedig a tőzsdén forgatom. Így teszek szert bevételre. Kényszer szülte karrierváltás volt az enyém, de utólag a legjobb dolog, ami történt velem.

2011 nem csak szomorúságot hozott az életedbe, ugye? 

2010-ben, 15 év után, megújult a blogom és feljelentkeztem a Facebookra is. Pályázatot írtam ki a blog új nevére. A díj egy tepsi muffin volt. Egy jó barátomnak köszönhetően megszületett az egyedi-csajos-utazós Travellina név, a blog pedig 2011-ben elnyerte a Goldenblog-díjat, Életmód Kategóriában. Egyre többen ismerték meg és látogatták rendszeresen a blogom. A győzelmet Origo-s és egyéb felkérések sora követte, így ma már több helyen publikálok utazós cikkeket. Rájöttem, hogy fenn tudom tartani magam így is.

Nem vagyok és sosem leszek megélhetési blogger. Nem írok szponzorált bejegyzéseket. Rengeteg utazási és gasztro jellegű felkérést kapok, azonban egy ingyen vacsora kedvéért nem adom el a lelkem, de még egy repülőjegyért sem, ha nem szimpatikus a megkeresés. Van néhány kedves partner, akikkel együttműködök, jellemzően olyanok, akik nem diktálnak semmilyen feltételt, csak hisznek bennem. Csakis saját anyaggal – beleértve a képeket is -, dolgozok. A blog a hobbim és az is marad.

Megtanultam olcsón utazni. Megváltozott a helyzet a Matávos időszakhoz képest. Most több az időm, mint a pénzem. Van időm tervezni, szervezni, felkészülni. Ebben az évben a Home Exchange keretein belül jutottam el New Yorkba.

Ezek szerint a szerelmed New York iránt továbbra is megmaradt.

Természetesen. New York az örök szerelem. Ide évente el kell jönni. Mindig történik változás, a fejlődés állandó.

Mesélnél nekünk arról, hogy milyen változásokat tapasztaltál az évek folyamán, különös tekintettel a 90-es évekhez képest?

A 90-es évek New Yorkjának hangulata tagadhatatlanul ikonikus és utánozhatatlan volt. Az éjszakai élet vad és izgalmas, a klub élet pezsgő és merész volt. Olyan helyszínekről beszélünk, mint a New York-i rock, pop és folk szülőhelye, a legendás CBGB klub, ahol többek között fellépett Blondie, Joan Jett, a Talking Heads, a B-52’s és a Police. A kedvelt Tunnel elnevezésű szórakozóhely egy használaton kívüli metróalagútban üzemelt. Aztán ott volt a hírhedt Limelight Nightclub a Hatodik Sugárúton, mely egy használaton kívüli templomban működött és otthont adott a manhattani techno és gothic irányzatnak. A falakról ketrecek lógtak, melyben transzvesztita táncosok vonaglottak. A klubot rengetegszer razziázták és zárták be droghasználat és árusítás miatt.

A 90-es évek izgalmas, avantgárd New Yorkja a graffitikkel együtt eltűnt. A város konszolidáltabb, tisztább, biztonságosabb, család- és turistabarát lett. A Limelighthoz hasonló szórakozóhelyek léte ma már elképzelhetetlen lenne.

Közben a város hatalmas lépésekkel fejlődik. Mindenütt új felhőkarcolók emelkednek, átadták a High Line-t, épül a Második Sugárút metróvonala.

Ami pedig az embereket illeti, Szeptember 11-e gyökeresen megváltoztatta a New York-iakat. Az egymás iránt érdektelen manhattaniak hirtelen ráébredtek sebezhetőségükre és jóval figyelmesebbek lettek egymás iránt. Az idegenek gyakrabban elegyednek szóba egymással, segítőkészebbek, figyelmesebbek. Ez a változás nagyon is szembeötlő volt.

És mit hoz a jövő a New York rajongó Travellina számára?

Hamarosan visszatérek Amerikába, de most nem New York lesz a cél. Nagy kaland készül. A 66-os utat autózom végig, Chicagótól Los Angelesig. 4 és fél hét alatt teszem meg a 4000 kilométeres utat, az átlagos két hét helyett. Úgy tervezem, hogy több helyen megállok és megtekintem a környező nevezetességeket. Majd valamikor jövőre természetesen New Yorkba is visszatérek, hisz itt ismerősökre és barátokra is leltem az eltelt évek alatt, és ez az a város, ami mindig feltölt energiával.

Köszönöm a beszélgetést, Travellina. New York visszavár.

Képek: Kisgyörgy Éva tulajdona

Tags: , , , , , , ,

Az a bizonyos holnap nincs is olyan messze. 2015. szeptember 1-től – hosszas politikai és jogi huzavona után -, hivatalosan is forgalomba kerül a Taxi of Tomorrow, vagyis a Holnap Taxija.

Az új generációs taxi máris megosztotta a közvéleményt. A klasszikus manhattani taxik szerelmesei kifejezetten ferde szemmel néznek a város új szerzeményére. Szimplán funkcionális járműnek tartják, mely nem illeszkedik a városképbe és ezáltal sosem válik olyan ikonikussá, mint amilyen például a népszerű Checkers taxi volt.

A megjelenés csak egy, az ellenzők hosszú listájának sorában. íme néhány a nyomós érvek közül:

“Rég várt? Inkább régóta rettegett változás. Miért kellett Nissan? Ha ez New York City Holnapja, miért nem hazai gyártmányt választottak?”

11-nissan-taxi

“A Nissan NV200 a legrútabb, legbizarrabb járgány. Nem csupán ritka ronda, de kényelmetlen is.”

“Az ülésekre úgy kell felmászni. A lökéscsillapítás a nullával egyenlő. Ráz és még hangos is. Ez a jármű csak a fiataloknak és a fürgéknek felel meg.”

“A város vezetősége másról sem beszél, mint a Zöldebb New York Cityről, erre egy nem-hibridautóra esik a választás. Érthetetlen.”

“A Holnap Taxija nem alkalmas kerekesszékes használatra!? Gratulálunk de Blasio (New York polgármestere)!”

Az új taxi rajongói szerint azonban éppen itt volt az ideje a változásnak, a modernizációnak. A taxiállomány java része lestrapált és képtelen lépést tartani a megnövekedett turista és helyi forgalommal. A jelenleg használatban lévő járművek utas- és raktere szűkre szabott, a légkondicionálással állandó bajok vannak, az ablakok nem működnek és sorolhatnánk a további gondokat.

A jelenleg futó Fordok gyártását 2011-ben leállították, így a város vezetősége már 2007-ben körvonalazta lecserélésüket. A pályázatot a Nissan NV200 nyerte el.

Az új taxi modell négy utas szállítására alkalmas és többek között utas által vezérelt légkondicionálással, olvasólámpákkal, padlóvilágítással, telefontöltővel, intercommal és a turisták legnagyobb örömére, nagyméretű tetőablakkal is rendelkezik.

A város vezetősége örömmel vette tudomásul, hogy a jogi huzavonák után az NV200 szabad utat kapott. Biztosak benne, hogy a Holnap Taxija beváltja a hozzá fűzött reményeket, vagyis nagy szerepet vállal majd New York város tömegközlekedésének tehermentesítésében.

A TLC (Taxi and Limousine Commission) vagyis a Taxi és Limuzin Bizottság azonban felháborodott a döntés kimenetelén. A hibridek leváltásával, illetve a kerekesszékes kocsik zömének kiiktatásával kapcsolatban vannak súlyos fenntartásaik. Meggyőződésük, hogy mint minden döntés mögött, itt is politika és pénz áll a hátterében. Számukra, a természetvédők és a mozgáskorlátozottak számára jó hír, hogy az új Nissan csupán az autópark 80%-át cseréli le. A maradék 20%-ot hibrid és kerekesszékkel használható Nissan modellek töltik majd ki.

Forrás: Curbed NY
Képek: Nissan

Tags: , , , , , , ,

New York City leggyűlöltebb épülete a Pennsylvania Station, közismertebb nevén a Penn Station. A Penn vasútállomáson – a Grand Central Pályaudvarral ellentétben -, az utasok nem szívesen tartózkodnak egy perccel sem többet, mint muszáj, nem gondolnak rá büszkeséggel, egyszerűen a hétköznapok kellemetlen velejárójának tekintik.

A Penn vasútállomás jelenleg nem tud túl sokat felmutatni a felhozott vádak ellen. Az állomás szürke, kopottas, érdektelen, legjobb szívvel is csak funkcionálisnak nevezhető. Nyáron elviselhetetlenül meleg, év- és napszaktól függetlenül állandóan zsúfolt. A Penn Station naponta 600 ezer utast szolgál. Percenként közel ezer ingázó érkezik és indul az állomás 21 vágányáról, mellyel a Penn Amerika legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja, lehagyva még a JFK repteret is.

A Penn Vasútállomás a New York-iakat a fent említett bosszúságokon túl egy jóval fájóbb veszteségre is emlékezteti. A jelenlegi épület helyén álló eredeti pályaudvar Manhattan egyik ékköve, a Grand Centrallal egyenértékű, igazi építészeti gyöngyszemnek számított, mely politikai-pénzügyi háború áldozatává vált.

Az eredeti Pennsylvania Vasútállomás lerombolását a műemlékvédelem egyszerűen vandalizmusnak nevezte, míg az épület rajongói a mai napig visszasírják az elegáns, római stílusú, grandiózus épületet. “Valaha az utazó Istenként érkezett a világ fővárosába, míg manapság patkányként rohangál a föld alatt.”-írta frappánsan a korabeli sajtó.

A Penn a Hetedik és a Nyolcadik Sugárút között, Midtown Manhattanban (31.-34. utca) található.  A pályaudvar (jegyváltó automaták, információ, várótermek, üzletek, éttermek) a Madison Square Gardens épületének földszintjén, míg valamennyi peron a földfelszín alatt található.

A Penn Station egyáltalán nem inspiráló, mégis érdemes nyitott szemmel járni zsúfolt folyosóin. A régi pályaudvar nem tűnt el nyomtalanul. Emléke lépten-nyomon elkísér minket az állomás egész területén. Fedezzük fel ezeket, a legtöbb New York-i számára is ismeretlen emlékfoszlányokat.

A Hetedik Sugárút-32. utcai bejáratnál található mozgólépcső feletti kép emlékezteti az utazókat arra a grandiózus épületre, mely valaha itt állt.

A Long Island Railroad (LIRR) információs pultját a váróteremtől és mosdótól elválasztó öntöttvas ajtókeret autentikus műemlék, mely a véletlennek köszönheti, hogy túlélte az átépítési munkálatokat. Két, újonnan felhúzott fal között felejtették és csak 30 évvel később került elő, egy rutin javítási munkálat során.

A Hilton Passageway (Hilton Folyosó) nem csupán hangzatos elnevezés. A fal mögött egy használaton kívüli átjáró található, mely egykoron közvetlen összeköttetést biztosított a Penn és a Herald Square metróállomás (B, D, F, M vonalak) között. A folyosót a 70-es években falazták be, biztonsági okokra hivatkozva. A város vezetőségének egy része a mai napig lobbizik a folyosó újranyitása mellett.

Az állomás főfolyosójának végében található hatalmas dombormű a Nappal és Éjszaka nevet viseli és a régi állomás bejáratánál álló, azonos elnevezésű szoborcsoportra hivatott emlékeztetni. A két női alak a Penn eredeti órájának helyét őrzi, míg a kör közepén a figyelmes szemlélő a következő dátumot olvashatja: 10/28/63. Ez a nap volt a Penn állomás lebontásának kezdete.

Az állomáson található kicsiny italbolt, a Penn Wine & Spirits olyan titkot rejt, melynek létezéséről csak kevesen tudnak. Az üzlet közepén, a mennyezet egy része az eredeti állomás üveg mennyezetének maradványa, melyet plakett is jelez.

Az első Penn állomás egy teljesen érintetlen folyosószakaszát, korabeli lámpákkal, korlátokkal az 1-es metróállomás 32. utcai kijáratánál találhatjuk.

A vasútállomás területén több autentikus, réz és kovácsoltvas lépcsőkorlátot is felfedezhetünk.

Az eredeti állomás homlokzatát 22 hatalmas sasmadár díszítette, melyek közül 14 élte túl az átépítési munkálatokat. Három ezek közül Manhattanban található. Egyet az East Village-ben, kettőt pedig a Penn bejáratánál, a Hetedik Sugárúton helyeztek el.

Az eredeti Penn vasútállomás szerelmesei számára a szomszédos, James Farley postaépület maradt utolsó, autentikus emlékként, mely egy időben épült az állomással, osztozva a stílusjegyeken, mint testvérintézmény.

Jó hír, hogy a város jövőbeli tervei között szerepel a postaépület állomásépületté alakítása. Az új állomás a Moynihan nevet viseli majd, tisztelegve Daniel Patrick Moynihan szenátor előtt, aki elsőként kampányolt az eredeti állomásépület feltámasztása mellett.

A Moynihan állomást az Amtrak venné át, míg a hamarosan új helyre költöző Madison Square Garden épületét a Metro North és a Long Island Railroad üzemeltetné, futurisztikus átalakítások után.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve fekete-fehér arhívum képek és Penn Station tervek

Tags: , , , , , , ,

Elsősorban ezért, amire állati büszke vagyok:

unnamed (4)

Aztán hozzá jött még egy kanadai meghívás, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy a kettőt össze fogom kapcsolni.

A Niklas nevű szélviharnak hála, úgy érkeztünk meg a JFK-re, mint a nagyok. Járatkésés miatt Frankfurtban közvetlen business classra foglalták át az amúgy torontói átszállásos jegyünket, kipihenve, jóllakva, egy kupac Delta Airlines ajándékkal szálltunk le a gépről. Jól indult!

unnamed (6)

Felkészültem a városból, szerintem becsülettel. Bújtam az internetet, írtam a listát, hogy mit akarok látni, csináltam saját google-térképet, bejelölve a nevezetességeket, ugyanakkor biztos voltam abban, hogy érzéseket, hangulatokat szeretnék magammal hozni onnan.

Ha most visszamehetnék, sok mindent másképp csinálnék. Akkor kezdtem igazán élvezni a várost, amikor elfogadtam, hogy nem fogok tudni mindent megnézni a 9 nap alatt. Hatalmasak a távolságok, rengeteg a látnivaló, sok időt kell hagyni a megközelítés és a tömeg miatt minden nevezetességre.

A látnivalókat úgyis betéve tudjátok, ezért inkább az érzéseket osztom meg veletek.

A Washington Square Parkban tudatosult bennem, hogy egy másik világban vagyok. Azt a szabadságérzetet nem lehet mihez hasonlítani… A fák, bokrok között mókusok szaladgálnak (nemcsak itt, minden parkban), a fűben fiatalok hevernek, sokan zenélnek, gördeszkáznak, táncolnak, sakkoznak, egy egyetemi osztály körbeüli a tanárát, aki lelkesedve beszél Shakespeare-ről, süt a nap, kék az ég…

unnamed

NY-ra mindig úgy fogok emlékezni, mint A Város, Ahol Bármit Felvehetsz. Ugyanabban az órában látni nőket télikabátban, szőrmegallérral, papucsban(!), mint amelyikben pántos nyári ruhát, kosztümöt sportcipővel, elegáns öltönyt zokni nélkül bőrcipővel, és akkor még nem szóltam az extrém viseletekről.

A közlekedés egy külön történet. Érdemes megvenni a 7 napos kártyát, ami nem a vásárláskor, hanem az első használatkor indul (ára 32 dollár körül van), buszon és metrón is érvényes. A metrózást ki ne hagyjátok! Egyrészt nagyban gyorsítja a közlekedést a nevezetességek között, másrészt legalább akkora élmény, mint a felszín. Az állomások nem szépek, viszont tökéletesen megfelelnek a célnak és tiszták. A szerelvények vandál biztosak, nincsenek összefirkálva, szemét csak elvétve. Ugyan beletelik pár napba, és kifejezetten férfidolog értelmezni a hálózatot, de utána ott mindig történik valami. Láttunk két állomás között 3 fiútól olyan táncot, amit eddig csak videoklipekben! S mire megállt a szerelvény, a mutatványért járó tiszteletdíjat is összekalapozták, leszálltak és eltűntek. Az aluljárókban és a metróállomásokon mindig szól a zene, hol énekelnek, hol dobolnak, hol egy fűrészen :) játszik valaki..

unnamed (7)

A buszon olyat láttam, amit itthon soha nem fogok. A megállóban várakozott egy kerekesszékes hölgy a kísérőjével. Busz beáll, egy gombnyomásra a rámpa kifordul az első ajtó elé, sofőr kiugrik, besegíti az utast. Egy hang nélkül, puszta szempillantással felállítja a mozgássérülteknek fenntartott helyen ülőket, felcsapja az ülést, betolja és rögzíti a kerekesszéket, visszaül, rámpa fel és már megyünk is tovább. Két megálló múlva ugyanez fordítva, mert leszáll egy másik székes. Újabb két megálló múlva leszáll a hölgy. És a sofőr végig mosolyog.

A közlekedésben a gyalogosoknak szóló piros és zöld csak opció. Akkor lehet átmenni az úton, ha nem jön semmi. Az autósoknak szóló zöld általában telezöld. Gyorsan és lendületesen vezetnek, a duda alapfelszereltség, ugyanakkor gyalogos szemmel nézve nem agresszívek.

unnamed (5)

NY-ban soha nincs csend. Soha. Van egy határozott alapmoraja a városnak, ami helyenként erősödik, de soha nem halkul. Hogy honnan erednek a hangok, nem jöttem rá, keveredik az építkezések zaja a metró és a felszíni közlekedés hangjával.
Az éttermekben szintén nagy a zsivaj, egyszerre több hatalmas tv is megy, hírműsorok, foci, mindenki válogathat kedvére. Nem úgy van ám, hogy csak bemegyünk és leülünk!

Mindenhol van egy alkalmazott, aki kiválasztja nekünk az asztalt. Volt, hogy a pincér be is mutatkozott! Az adagok hatalmasak, soha nem hittem volna, hogy fogok késsel-villával hamburgert enni, de mivel az állkapcsomat nem tudom kiakasztani, ezt is kipróbáltam. Nekem nagyon tetszett, hogy mindenhol azonnal hoznak vizet, jó sok jéggel természetesen, és nem kell vacakolni mindenféle lónyálakkal ahhoz, hogy ihassunk. A poharunkat pedig folyamatosan újratöltik. Na, azért itt idézzük fel az itthoni pincér arcát, amikor csak egy pohár csapvizet kér valaki.

A képregénybolt annak is élmény, aki sose szerette a képregényeket.
New Yorkba vigyük magunkkal a legjobb arckrémünket és testápolónkat. Vagy első nap vegyünk egyet. A legjobbat. Bár a víz számunkra is iható, de iszonyúan szárítja a bőrt, ehhez jön még A Szél, Ami Mindig Fúj, meg a repülőút, szóval már a második napon húzódott, feszült a bőrünk.

unnamed (1)

Aztán vigyük magunkkal a legeslegkényelmesebb cipőnket is, de csak azért, hogy a második esti arckrémezés közben tudjunk gondolkodni azon, miért is hittük, hogy ez soha nem töri fel a lábunkat. Ha eldöntjük, hogy megnézünk valamit, ami nincs messze, akkor azt megnézzük ugyan, de messze van. Mindig.

Viszont nagyon jó sétálni az utcán, akár sodródni a belvárosi tömeggel, akár egyedül kószálni a csendesebb utcákban, ahol hazudik, aki nem gondol arra, hogy mi lenne, ha pont ebből a házból pont most lépne ki… én Tom Hanks-et vártam… Aki, mint tudjuk, most éppen Budapesten van. És városszerte jácintillat leng mindenhol a virágládákból. Már felismerem a fű illatát is.

A Rockefeller Center tetejére éjjel, az Empire State Building tetejére nappal mentünk fel, igy mindkét panorámát megcsodálhattuk.

unnamed (3)

Nemcsak itt, mindenhol hosszúak a sorok, kordonnal terelik a jó népet, és mire megunnánk a várakozást, mindig történik valami: biztonsági ellenőrzés, jegyvásárlás, jegyellenőrzés, és a sor folyamatosan halad. És senki nem trükközik, hogy előbbre jusson!

Egyszer ezen blog Facebook oldalán láttam egy képet: a Manhattan-híd, egy brooklyni utcácskából fotózva. Jó, bevallom, bőgtem, amikor az én képem is elkészült ugyanott.
Meg bőgtem, amikor megérkeztem, bőgtem, amikor eljöttem, bőgök, amikor rágondolok, hogy ott voltam…

unnamed (2)

A gyerek amúgy rendben, sőt, a következő félévben is ott lesz. Én most május végéig Kanadában, de senki nem mondta, hogy nem lehet évente többször is átrepülni az óceánt!

Képek: S Lilla tulajdona

Tags: , , ,

Andi két hete járt New Yorkban és meg szerette volna osztani velünk az élményeit. Sok-sok remek képet küldött és egy fantasztikus stílusban lejegyzett New York City beszámolót. Köszönjük és várunk vissza!

“Nem nagyon szeretnék személyeskedni, de ha nincs az a holland fiú, aki úgy gondolta, jobb összetörni a szívemet, mint egyben, s épen hagyni, akkor nincs az a nagy lendület sem, amivel beszédülök az utazási irodába Marcos barátomhoz, s elodáztam volna még ki tudja, meddig a régóta dédelgetett Felhőkarcolós-Városnézős Álmomat. (Láttam már Frankfurtot, imádtam, és mindig mindenhol ezeket a csillogó kék toronyházakat keresem.)

10999010_10204737290450822_6805113387334848986_n

De szerencsére, kellett a gyors gyógyír, és minden klappolt, pár nap alatt megvolt a voucher és Marcos támogatása is, és nem került többe, mint egy heti Hévíz 5 csillagos ultra all inclusive, nőnapi Csonka András-fellépéssel, nem hazudok.

11041024_10204737288210766_6969338473317974847_nAki ismer, nem igazán lepődött meg, csak aki nem ismer, az tette fel az “egyedül-mééééész?” kérdést. Egy pillanatig sem éreztem magam egyedül, s egyáltalán nem féltem, nem volt arra idő, sem energia  Remek dolog egyedül utazni, nem sokat gondolkodtam ezen. Eljött az utazás napja, a brüsszeli nemzeti légitársaság közvetlen járata késedelem nélkül indult. Nyomogattam a képernyőt, válogattam a filmeket, majd pár óra elteltével már a shuttle taxiban találtam magam. Egész biztosan nem normális dolog, hogy mindenhol felhívják a figyelmedet, hogy adjál borravalót, milyen ország ez?

11025781_10204737288050762_5081064154874232056_n

A szálloda kifogástalan helyen, a Madison Square Garden mellett, 5 percre a Times Square-től volt. Bár elég stabil az idegrendszerem, az első két szobánál kezdett felmenni a pumpa, nyitott (=záródni képtelen) ablakok, hangos ventilátor, na ne, adjatok légy szíves másikat. Minden recepciós kedves volt, a harmadik szobával halott bogarakat is kaptam, akkorákat, hogy a Takarító Személyzet külön vörösborral és az örök barátság ígéretével, wifivel és reggeli voucherekkel lepett meg. Természetesen átmenekítettek egy újabb szobába, amit végül egy, huszonhatodik emeleti lakosztállyal koronáztunk meg, mivel az előzőben szaunás, elviselhetetlen meleg volt (valamivel sikerült ellensúlyozni a nyitott ablakokat.) A lakosztályom akkora volt, hogy írtam is gyorsan haza, jöjjön, aki tud, elférünk. Ujjongtam, állandóan kint ültem az ablakban (kilátás a One World Trade Centerre.) Na de a szállodás kalandról ennyit.

10403217_10204737290570825_5713994324466845771_n

A megérkezésem után elindultam a városba, de csak a Times Square-ig és szégyen gyalázat, de az első Burger Kingig jutottam. Mégis, oltári boldog voltam, hogy megérkeztem, ott vagyok, mindenki hagyjon békén, én a Burger Kinget választottam lányos zavaromban, valamit hirtelen muszáj enni. Holtfáradt voltam, mindenki mesélt erről a jetlagről, á mondom, nekem olyan nem lesz, aztán dehogyisnem. De ez nem szegte kedvemet.

11024202_10204737290130814_6118174430752910811_n 11008405_10204737287970760_202469000320814851_n

A következő napokban mentem, amerre láttam, és amit a szívem súgott. Volt pár kötelező kör, volt időpontom az ENSZ-ben (nemzetközi jogon volt pár tétel, ennek emlékére…), de ott csak szédelegtem, nem érdekelt, hány tagja van az ENSZ-nek (egyébként 193). Nagyon tetszett és megnyugtató volt, hogy mindig volt egy kis kávézó, ahova bevágódtam, melegedni, sok-sok kávét inni, visszanézni a képeimet, tölteni a fagyott telefont. Belefutottam a Pain Quotidienbe is, nagy örömömre, ahol nem győztem magyarázni a pénztárosfiúnak, hogy ez ám belga kávézó. Starbucksból viszont érthetetlenül sok van.

10430370_792725200777436_7366702509774893403_n

Metróztam is, nem egyszer, és amíg élt a telefonom, még wifiztem is. A Staten Island komp nagy élmény volt. Százezren vártuk a kapunyitást, mint valami lelkes munkavállalók a másik szigetre igyekezve. Soha életemben nem tapasztalt hideg fogadott a fedélzeten, itt ismerkedtünk össze az amerikai (egyébként Nicaraguában élő) Natashával, akivel egymást fotóztuk, és támogattuk a jeges szélben. (Az ujjaimon szerzett fagyási sérülésekre kénytelen voltam felkeresni egy patikát, ahol kedvemre és önállóan válogathattam az ötvenféle kortizonos krémből. A fotókért mindent).

11026020_10204737290970835_5399465490008046716_n

Végül a fél napot együtt töltöttük Natashával, elkeveredtünk egy kis ázsiai levesesbe (én csak sült tésztát kértem, mégis levest kaptam – tésztával), majd a World Trade Center hűlt helyére is, a Wall Streetre, közben mesélt ő is sokat magáról, mintha ezer éve barátnők lennénk. (Natasha másnap hazautazott).

1907471_10204737289650802_3896596150199560883_n 10425088_10204737290410821_9052060515506440875_n

Poénkodtam magamban többször, hogy az Empire State Building alulról fotózva is szép, stb, de valóban, nem mertem felmenni. Majd legközelebb, barátnőimmel (Főszerkesztő Asszonnyal) kézenfogva Nem gondoltam volna, mert nem vagyok egy zöldes-parkos, de a Central Park lenyűgözött. És nem csak azért, mert Carrie ott találkozott a Boathouse-nál Biggel, hanem csak úgy, olyan szép csöndje van. Elhoztam onnan egy követ, itt van a polcomon..(de nem adom oda Neki.). Megható volt hallgatni, valaki tisztán énekelt John Lennon dalokat az Imagine emlékműnél. 

10428456_10204737289010786_5761821917900680125_n

Egyetlen hiba volt talán, ha szabad így fogalmazni, hogy előre befizettem ilyen buszos sightseeingre. Körülbelül egy órát utaztam így a hidegben, a két nap helyett, de sebaj. Ugyanabban az irodában viszont szert tettem egy csodálatosan giccses Mamma mia Broadway-jegyre, na lehet, hogy ezért érte meg. Mindenki hibátlanul énekelt, gyönyörű szép kosztümökben. Anno a film nem tetszett, de itt a végén állva, táncolva tapsolt a közönség.

11026455_10204723034974444_966879917_n 11056788_10204722190633336_2055416926_n

A színház után visszatérve a szállodába, még 3 percet gondolkodtam is, hogy lemenjek-e (lemerészkedjek-e) e-gye-dül a bárba, de kár lett volna kihagyni az isteni Cuba librét, és egyedül csak a roppant barátságtalan ír bárpultos fiú volt a negatív tapasztalat (szerencsére nem csak velem volt ilyen). Ilyeneken nem szabad gondolkodni, menni kell, és kész! Csak azért, mert éppen egyedül utazol, ki ne hagyd este a koktélt a bárban.

11039754_10204722190513333_998838417_nMásik nagy élmény volt enni egy hotdogot és végigmenni a Brooklyn Bridge-n, és félméterenként kattintgatni a fényképezőgépet. Nagyon tetszett a Flatiron building is, pont egy ilyesmiben lakom itt Brüsszelben.

11051402_10204722190833341_1376813738_n 10981950_10204737290730829_3398977266124189909_n

Teltek a napok, és én, a jó étvágyú nagyevős, isten bizony nem bírtam jót enni, de annyira nem érdekelt. Ami a shoppingot illeti, kétszer fordultam ki nagyon gyorsan a Macy’s-ből, légszomj és oxigénhiány miatt. Beszédültem párszor a GAP-be, és megajándékoztam magamat néhány rendkívül szükséges pólóval és csíkos felsővel is, egyebekben olyan nagy vásárolhatnékom nem volt.

11046836_792725137444109_3508300430712532159_nHazafele menet begyűjtöttem pár, Kínában gyártott eredeti manhattani szuvenírt is, természetesen. 

Két hete tértem haza, és rohantam volna már Marcoshoz is, hogy beszámoljak neki az élményeimről, de éppen azóta is szabadságon van  Nagyon boldoggá tett ez az út. Már gondolkodom a következőn, nincs megállás.

Képek: Zs. A. tulajdona

Tags: , , , , , , ,

Miután kihunytak a Rockefeller Center fájának fényei és a manhattani családok saját karácsonyfája a Komposzt Fesztiválon végezte, nem marad más a New York-iaknak, mint szembenézni egy újabb téllel.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A New York-i telek kemények, embert próbálóak. A januári szél fogcsikorgató hideget hoz a Hudson és az Atlanti-óceán felől. Sokszor hosszú hetekig nem látni a napot a felhőkarcolók között és az általános munkabeosztásnak köszönhetően, a manhattaniak nagy része alig lát napfényt a téli hétköznapokon.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Sokan csak reggel látnak természetes fényt és akkor is csupán pár percre, mielőtt lebuknak a New York-i metró bugyraiba. 6 órakor, munka után, már csak a sötétség és az üzletek villódzó neonfényei várják őket. A fény és a D vitamin hiánya hamar megmutatkozik. A tél New York Cityben nemcsak kemény, de hosszú is. Gyakran április közepéig várni kell, mire az első melengető napsugarak megjelennek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A manhattani tél azonban amilyen zord, olyan gyönyörű is. Nincs romantikusabb hely a világon, mint a hóborította Gotham. A felhőkarcolók elveszítik kemény körvonalaikat a puhán szállingózó hófüggöny mögött. A hulló hó fátyla mögül a villódzó hirdetések fénye szelídebbnek hat és még a sárga taxik szakadatlan tülkölése is elviselhetőbb.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Míg a vidékiek rettegnek már csak a hóesés gondolatától is, a New York-iakat a havazás nem különösebben aggasztja. Egy pár bundás csizma, egy jó meleg kabát, sál, sapka, kesztyű. A hólapátolást ellátja a város, a tömegközlekedés megoldott, a boltok, munkahelyek nyitva tartanak, az élet nem áll meg Manhattanban.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A téli, havas New York varázslatos. Amennyiben ilyenkor látogatunk a metropolisba, első utunk vezessen a Central Parkba. A befagyott csónakázó tó felett talán még kecsesebben ível a Bow Bridge.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A korcsolyapálya felől vidám zene és nevetés hangja száll. Az érintetlen hótakaró vad ugrándozásra csábítja a kutyákat, a turista pedig meglepetten tapasztalhatja, hogy a manhattaniak sílécet is tartanak otthon.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kíváncsi, eleséget kunyeráló mókusok szökdécselnek a hóban, mit sem törődve a mókus-ember távolságtartási szabályokkal.

snapshot20140224010952

A szürkület beköszöntével a kecses kandeláberek puha fénye csak fokozza a hangulatot.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Amennyiben ismerősök, rokonok azzal térnek vissza a Nagy Almából, hogy nem is volt olyan hideg, biztosak lehetünk benne, hogy kivételes szerencséjük volt. New Yorkban a tél külön túlélő program, melyet az alapoknál kezdünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A lábbeli. Legyen csizma, magas szárú, vízhatlan. A csinos, bokáig érőt, a szexi, magassarkú térdcsizmát felejtsük el. A járdáról lelépve gyakran féllábszárig merülünk az olvadt latyakba, nem beszélve az autók által ránk zúdított retkes hóléről. A helybéli hölgyek nem véletlen hordanak hatalmas válltáskát. Ezek a darabok ott rejtőznek és csak a munkahely biztonságos bejárata mögött kerülnek elő.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Amikor a ruházatunkat tervezzük, gondoljunk minden eshetőségre. Közlekedünk az utcán, használjuk a metrót, múzeumba megyünk, vásárlást tervezünk. Az utcán kemény, fagyos szél vág az arcunkba, míg a metró alagutak, a vonatok, a boltok fűtöttek, gyakran túlságosan is.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A jelszó: rétegesen. A New York-i ember legjobb barátja ilyentájt a pufi kabát, lehetőleg a hosszabb fajta. A téli Manhattanban néha úgy tűnik, klónok vesznek körül minket. Mindenki ugyanolyan kabátot, csizmát viseli, az arcokat elfedik a vastag sálak, a füles sapkák pedig orrig behúzva. Mínusz 10 fok alatt a divat feledésbe merül.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mindez a hölgyek számára különösen nehéz állapot. Csak abban reménykedhetnek, hogy személyiségük varázsa áthat a több réteg szigetelésen és a férfiakat nem riasztja el a farmer alól kikandikáló cicanadrág.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A New York-i tél nem viccel. Ez nem a vidéki Amerika, ahol a tél a ház és a kocsi ajtaja közötti tíz lépésben ki is merül. Itt gyalogolni kell és a döntés, melyet reggel 9-kor hozunk, gyakran este 9-ig elkísér minket, akár helybéli lakosként, akár turistaként rójuk a metropolis utcáit. Szóval, érdemes jól átgondolni a ruházatunkat, mielőtt útnak indulunk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Télen megritkul a turisták száma. A városnéző, nyitott tetejű emeletes buszokon csak egy-két elszánt nézelődő csattogtatja a fényképezőgépét elgémberedett ujjakkal. A máskor divatos manhattani nők formátlan krumplis zsákra emlékeztetnek, amint vastag párkáikban, ormótlan csizmáikban, rohamtempóban próbálnak eljutni az egyik fűtött helyről a másikba.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Rá se hederítenek a Macy’s nagyáruház friss, tavaszi kirakataira, melyek már január közepén megjelennek. A gyerekek kézen fogva próbálnak lépést tartani a dadusokkal, a kutyások pedig ölben hurcolják még a nagyobbacska ebeket is. Egyszóval, kutya hideg a tél New Yorkban.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAKépek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , ,

Kedves Olvasók!

Az év vége közeledtével szeretnénk megköszönni a támogatást, a rengeteg ajánlást és megosztást. A blog újraindulása óta megnégyszereződött a Facebook tagságunk száma és a bűvös 10 ezret is átléptük. A blog januári újraindulása óta 87 bejegyzés született. Többek között részt vettünk a manhattani Március 15-i megemlékezésen, meglátogattuk a magyar cukrászdát New Yorkban. Ott voltunk a Times Square-n rendezett magyar flashmobon, a New Jersey-i magyar fesztiválon. Láttuk a különleges Manhattanhenge jelenségét, meglátogattuk a New York-i magyar negyedet, a Hudsonon úszó könyvtárat. Volt szerencsénk bebocsájtást nyerni a legújabb Spielberg film forgatására. Ott voltunk, amikor megnyílt a Jóbarátok kávézója, a High Line utolsó szakasza és a Sesame Street kiállítás a Lincoln Centerben. Tudósítottunk az első New York-i Fényfesztiválról, Manhattan legmodernebb metróállomásának megnyitójáról és ott voltunk a Hálaadás napi parádén. Interjút készítettünk a manhattani magyar könyvesbolt, a New York Pince design stúdió tulajdonosaival. Beszélgettünk Bánhalmi Norbert fotóművésszel, A Magyar Nők New Yorkban című kiállítása után, illetve Fülöp Farkassal, a Kiégő Izzók elnevezésű formáció vezetőjével. Az ünnepi időszakban 12 napon át, New York City 12 legszebb, legizgalmasabb karácsonyi eseményéről tudósítottunk.

2014 személyes síkon is sikeres volt. Befejeztük a Sandy hurrikán utáni átépítési munkálatokat, december 15-től pedig teljes munkaidőben cégünk Hatodik sugárúti irodájának alkalmazottja lettem.

Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy jó állásom van egy manhattani irodában, hogy a “Világ Fővárosában” tölthetem a hétköznapjaimat és nem utolsó sorban azért, hogy fantasztikus családom van. A párom támogatása, türelme, segítsége nélkül ez a blog nem lenne sikeres. A “többes szám” őt takarja, aki ugyan nem vesz részt aktívan az írásban, fényképes dokumentációban, de az esetek 90 százalékban jelen van az eseményeken.

S mit hoz 2015 a blog életében? Továbbra is megpróbálunk lépést tartani New York City állandóan változó, pezsgő életével, az újdonságokkal, a friss eseményekkel, különös tekintettel a magyar vonatkozású megmozdulásokra és természetesen jövőre sem marad el a rengeteg, saját készítésű fotó. Továbbra is politikamentes “helyiérték” blog vagyunk, mely Amerika és azon belül New York City kulturális, turisztikai értékeit, hét- és ünnepnapjait hivatott bemutatni.

Kérjük, 2015-ben is támogassatok minket “lájkokkal”, megosztásokkal és építő jellegű hozzászólásokkal, ötletekkel.

Valamennyi olvasónknak vidámsággal, élményekkel teli Új Esztendőt kívánunk!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Tags: , , ,

Az Ötödik és a Hatodik Sugárút között, a New York-i Nyilvános Könyvtár tőszomszédságában található Bryant Park Karácsony környékén is a New York-iak és a turisták egyik kedvelt célpontja.

10506957_677184322331525_7924705225750173209_o OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Annak ellenére, hogy a park 38,860 m2-es területével a kisebb parkok közé számít Manhattanban, kétség kívül az egyik legnépszerűbb. Napközben helybéliek és turisták százai fogyasztják itt az ebédjüket, esténként pedig színes programok várják a látogatókat.

10368326_677184282331529_4853425571908343615_o

A park fekvése roppant szerencsés. Keletről a New York Public Library impozáns épülete, körbe-körbe Manhattan Midtown felhőkarcolói, déli irányban pedig az Empire State Building sziluettje biztosít tökéletes hátteret.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Bryant Park gazdag és meglehetősen vadregényes múlttal rendelkezik. 1776-ban George Washington csapatai itt haladtak át a Long Islandi-i csata után, míg 1823 és 1840 között a szegények temetőjeként működött. 1847-ben került először park státuszba, Reservoir Square néven. Az Amerikai Polgárháború idején kiképzőtábor működött a területén. 1884-ben új nevet kapott, a New York Post szerkesztőjének, William Cullen Bryant-nek tiszteletére. 1899-ben megkezdődtek a szomszédos New York-i Nyilvános Könyvtár építési munkálatai.

10359004_677184288998195_951314253567411120_o

1969. október 15-én itt tartották a Vietnami Háború befejezéséért tartott demonstrációt, 40 ezer résztvevővel. A fellépők között szerepelt többek között a Hair társulata,  Woody Allen, Ben Gazzara, Shirley MacLaine és Tony Randall.

10497501_677184325664858_4079778065889649524_o

A 70-es években New York közbiztonságának hanyatlásával a Bryant Park is “no-go-zone”-ba került. A parknak, mely a hontalanok, drogosok és prostituáltak székhelyévé vált, még a közelébe sem volt illdomos menni naplemente után.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

1983-ban a Bryant Park Council, a park megmentéséért alakult tanács mentőangyalként érkezett. A tanács munkájában között többek között a Rockefeller család tagjai is részt vettek. Kézműves-, könyv- és virágvásárok rendezése, éttermek és kávézók nyitása szerepelt a kuratórium tervei között. A cél: új életet lehelni ebbe a rengeteg lehetőséget rejtő parkba. A tanács munkássága sikeresnek bizonyult.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

1988 és 1992 között a park teljes átépítés alá került. A megnyitó beszédben a Bryant Park újjászületését valódi diadalnak nevezték a város vezetői. A Times szerint megmentése a csodával volt határos. A tervezők és tájépítészek több díjat is kaptak a megvalósításért. A park újra rendezett, kényelmes, színes és nem utolsó sorban biztonságos lett. A New York-iak pedig örömmel vették újra birtokba. A park népszerűsége azóta is töretlen, ha nem növekvő tendenciát mutat.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Tavasztól késő őszig a park hétköznaponként a közeli irodák alkalmazottaitól hemzseg, hétvégén pedig a turisták veszik birtokukba. Az egy holdra eső 800 fővel ez a világ legsűrűbben látogatott parkja.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

2000-ben a park saját, francia stílusú körhintát is kapott, a Bryant Park Grill és a Bryant Park Cafe pedig esküvőknek és társadalmi eseménynek ad otthont. 2002 óta a park ingyenes Wi-Fi-t is biztosít a látogatóknak.

10329779_677184275664863_1664839456179436150_o

A Bryant Park főszerelője a “Nagyrét”, a park közepén található, egybefüggő füves terület, mely tavasztól ősz végéig szabadon birtokba vehető. Kivételt képeznek azok a napok, amikor a fű regenerálódása végett lezárják a látogatók elől. Ilyen napokra nagyobb esőzések, illetve koncertek után kerül sor.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Nyaranta ezen a területen kerül sor az HBO rendezésében a Bryant Park Nyári Film Fesztiválra, melynek keretében klasszikus filmeket vetítenek a forró manhattani estéken.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Októberben a Nagyrét bezár, hogy helyet adjon a Bryant Park Winter Village-nek, vagyis a Bryant Park Téli Falujának, melynek a Bank of America a rendezője. A füves területet korcsolyapályává alakítják, a pálya körül pedig kézműves kirakodó vásár nyílik, több mint 100 kézműves részvételével.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A korcsolyapálya használata ingyenes, a korcsolyacipő kölcsönzése 15 dollárba kerül. A pályabelépőt elővételben a Winter Village honlapján vásárolhatjuk meg.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A kézműves vásár árai kissé magasabbak, így meggondolandó, hogy valóban itt szeretnénk-e letudni a karácsonyi bevásárlást. Egy-két szuvenírt azonban mindenképp érdemes beszereznünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Bryant Parknak saját gyertyagyújtási ceremóniája is van, melynek keretén belül jégtáncosok és énekesek is fellépnek. A park fája már tíz év óta az egyik kedvenc karácsonyi úti cél a manhattaniek és a turisták körében egyaránt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A jégpálya február végéig tart nyitva. Ekkor kezdődnek a New York Fashion Week, a New York Divathét előkészületei. A Bryant Park az átépítés óta kedvenc filmforgatási helyszín is, így gyakran találkozhatunk vele hollywoodi filmekben, amerikai Tv sorozatokban.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Bryant Park az év valamennyi napján, hétköznap és ünnepnapokon egyaránt, vagyis az év valamennyi évszakában képes elvarázsolni minket.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , ,

A november 10-én átadott, máris nagy népszerűségnek örvendő Fulton Center Transit Hub-ot, a Fulton Központi Metróelosztót máris Downtown Grand Central-jaként emlegetik. “Mintha a jövőbe repültünk volna!” – csodálkoznak rá helybéliek és turisták egyaránt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A csillogó-villogó, vadonatúj Fulton Központ szerves része a 2001. szeptember 11-i támadás óta még jelenleg is aktívan folyó átépítési munkálatoknak. Ezáltal nemcsak az építészet legmodernebb irányvonalának, de Dél-Manhattan újjászületésnek is szimbóluma lett.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A szkeptikusok szerint illő is, hogy az épület káprázatos legyen, elvégre az átadás kerek 7(!) évet késett, a kiadások pedig majdnem a tervezett kétszeresére rúgtak (1.4 milliárd dollár).

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A hatalmas költségek azonban visszatérülni látszanak. Már az első napokban érződött az új forgalmi csomópont kedvező hatása. A Fulton Street környéke állandó fejfájást okozott Manhattan utazóközönségének.

fc88

A metróállomás 9 vonalat szolgált, azonban az átszálláshoz szinte térképet kellett használni még a gyakorlottaknak is. Az új központ továbbra is 9 (2,3,4,5, A, C, J, Z és R) járatot fogad, a csatlakozás azonban jóval könnyebb és logikusabb lett.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Már az állomás bejáratánál láthatjuk, hogy három extra metróvonalnak hagytak helyet. A tervek szerint hamarosan az I, E és a PATH szerelvényei is megállnak a Fulton Street állomáson, melyen naponta 300 ezer utas halad át.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Tegyünk egy sétát ebben az ultramodern épületkomplexumban.

A Fulton Központ koronája átvitt értelemben is a 37 méter magas, 16 méter átmérőjű kupola, a közepén oculussal, mely annyi természetes fényt gyűjt össze, hogy két emelet mélyen is érzékeljük a természetes fény jelenlétét.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ez a fénycsapda a New York-i Közlekedési Vállalat Művészetet a Metróállomásokra projektjének eddigi legnagyszabásúbb beruházása. A fénykupola 952, egyenként számozott, alumínium elemből áll, melyek között nincs két egyforma. Az elemeket a számozást követve illesztették össze az alkotók. A fénycsapda elemeit rozsdamentes acélhuzalok kötik össze és rögzítik a két, egyenként 23 és 16 méter átmérőjű alumínium gyűrűhöz.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A kupola a londoni székhelyű, a hi-tech építészet úttörőjeként elismert Grimshaw cég alkotása. Az oculus összeszerelési munkálatairól ITT találhattok összefoglaló videót.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az új központ – a hagyományos New York-i metróállomások jellegzetes alacsony mennyezet-keskeny átjárók elgondolása helyett – tágas, széles, világos és jól átlátható folyosóival a manhattani tömegközlekedésnek új értelmet és irányvonalat ad.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A koncentrikus körből kiinduló hagyományos és mozgólépcső párosok szintén az ingázók kényelmét szolgálják.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAA Fulton Center nem csupán közlekedési, de vásárló és kulturális központ is. Máris, több mint 50 hatalmas fénykijelzőn a legmenőbb cégek hirdetnek, a Burberry-től a Vanity Fair-ig.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA2015 tavaszára valamennyi (5500 m² területen), jelenleg még üresen álló iroda és üzlethelyiség gazdára talál.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Fulton Center a modern építészeti megoldások mellett a tradicionális értékek megőrzésére is törekedett.

A Williams Street felőli bejáratnál, a jegyváltó bódé mellett gyönyörű kovácsoltvas kapu áll, mely nem csupán dekoratív, de funkcionális szerepet is betölt a gyalogosforgalom irányításában.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A kovácsolt vas kapu egykoron a 34. utca és a Broadway találkozásánál álló, legendás McAlpin Hotel éttermének bejárata volt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAA McAlpin Hotel az 1912-es nyitáskor a világ legnagyobb és legmenőbb hoteljének számított, hatalmas törökfürdőjével és nemek szerinti elszállásolásával.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A szálló étterme szintén rangos szerepet töltött be a 20. század elején. A falait ékesítő terrakotta festmények most a Williams Street bejáratának falait díszítik. Valamennyi alkotás a New York-i hajózás legfontosabb pillanatait eleveníti fel, Henry Hudson érkezésétől, a Fulton Gőzhajó vízre bocsátásáig.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAA Dey Street bejárat folyosóján találjuk Margie Huhgto mozaik festményét, mely a Trade, Trasure and Travel (Kereskedelem, Kincs és Utazás) címet viseli és eredetileg az R metróvonal Cortland Street megállójánál láthattuk.

fultonmuralA Fulton Center épületén kívül is folyt a műemlékvédelem. A soványka Corbin Ház az eredeti tervek szerint áldozatul esett volna az új centrum építési munkálatainak, ám a műemlékvédelemnek sikerült meggyőznie a Közlekedési Vállalatot, hogy az öreg épület felújítása tovább emeli majd a Fulton Center piaci értékét, nemcsak eszmeileg, de kézzel fogható pénzt hoz kibérelhető iroda és üzlethelyiségeivel.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

“A Fulton Transit Hub fényes példája, hogy az építészet és a dizájn alapjaiban változtathatja meg a nagyvárosi emberek életét.” – hangzott el a megnyitó beszédben.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

“New York City ősszel, mondd miért vagy oly hívogató?” – szól, a ma már szinte klisének számító, mégis elnyűttre hallgatott melódia. New York City valóban gyönyörű ősszel. A levegőben fűszeres kávé illata lebeg, előkerülnek a kötött kardigánok és a City fái színes ruhát öltenek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

“Az ősz New Yorkban új szerelmek ígéretét hordozza.” – dúdoljuk Frank Sinatra-val és ha nem is feltétlen új szerelmet, de felfrissülést hoznak az első őszi szelek. A levegő lehűl és elillan a fojtogató, párás levegő. A Broadway új előadásokkal várja a színház szerelmeseit, a város Halloweenre és a Hálaadás Napi parádéra készül.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az őszi séták leggyakoribb célpontja a Central Park, mely ilyenkor mutatja legszebb arcát. A színes levelek kavalkádja, a lemenő nap bágyadt fényében fürdő Bow Bridge talán egyetlen évszakban sem ilyen csodálatos.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ilyentájt rengeteg kérdést kapok azoktól a turistáktól, akik a Central Parkot ősszel szeretnék meglátogatni. Ez a bejegyzés remélhetőleg segítséget és útmutatást nyújt.

Melyek a Central Park legszebb pontjai ősszel? 

A Central Park ősszel a romantika esszenciája és a fotósok Mekkája. Amennyiben a klasszikus helyszínekre szeretnénk koncentrálni, érdemes a park déli oldalán kezdeni a felfedezést, az 59. utca magasságában, akár a nyugati oldalról (Columbus Circle), akár a keleti oldalról (Ötödik Sugárút/59. utca).

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Őszi sétánkat a Central Parkba érdemes naplemente környékére tervezni. Ilyenkor a legjobb a fényviszonyok és a park már nem olyan mozgalmas.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Sétánk első állomása a The Pond, vagyis a Tó, mely gazdag növény- és állatvilágával minden évszakban vonzó. A tó felett ívelő, borostyánnal befuttatott kőhíd különösen romantikus látványt nyújt ebben az évszakban.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Nagyréten átvágva, a Mall felé vesszük az irányt, mely ebben az esetben nem bevásárlóközpontot, hanem egy gyönyörű, természetvédelmi szempontból is értékes fákkal övezett, széles sétányt jelent. A Mall csodálatos látványt nyújt ősszel, amint a lemenő nap fénye átvilágít a fák lombkoronáján.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Mall két oldalán védett szilfasor között vezet az utunk. Ezek az ősszel vibráló, aranysárga színbe öltözött faóriások az utolsó amerikai szilfák kőzé tartoznak, ezért rájuk különösen vigyáznunk kell.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Mall egyenesen a Bethesda Terasz és Szökőkúthoz vezet, mely szintén ismerős lehet kedvenc New York-i filmjeinkből. A Bethesda szökőkút angyalszobra szintén kedvelt fotócélpont.

10438640_723756784340945_5445890749871536529_n

A Bethesda Tó a Central Park egyik legszebb pontja. A partján álló fűzfák buja koronája színpadi függönyre emlékeztet. A színpad sztárja a magasztos San Remo ház és annak ikonikus kettős tornya.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Central Parkban csónakázni New York-i tradíció már az 1860-as évek óta. A megnövekedett igények miatt hamarosan szükség lett egy állandó csónakház építésére. A jelenlegi 1954-ben épült, a Loeb család nagylelkű pénzügyi támogatásával. A Loeb Csónakház étteremként is funkcionál és a park egyik leglátogatottabb és fényképezettebb pontja.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A tó felett kecsesen ívelő Bow Bridge (Ívelt Híd) a Central Park talán legkedveltebb találkozó és fotózkodó helye. A híd, és az alatta áthaladó csónakok mesebeli látványt nyújtanak. A Bow Bridge számtalan romantikus filmnek adott hátteret.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A híd a tó másik oldaláról is nagyon szép látványt nyújt, különösen akkor, ha megtaláljuk azt a pontot, ahonnan fényképezve a lemenő nap sugarai pontosan a hídra irányulnak, varázslatos fénybe öltöztetve azt.

10645212_723756641007626_1987938496640073184_n

Amennyiben kalandvágyók vagyunk, vágjunk neki a Bow Bridge szomszédságában található Ramble-nek. A Kószáló hegyes-völgyes ösvényein át haladva, fejünk felett pompás színbe öltözött fák, míg lábunk alatt színes levéltakaró kíséri utunk. Az itt készített képek minden fáradtságot megérnek.

1399525_4948029916791_1968376556_o

A Central Park középső területét, a The Reservoir (Víztározó) és a North Meadow (Északi Nagyrét) környékét szintén érdemes meglátogatni.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Central Park legészakibb pontján található Conservatory Garden a park legszebb ékköve, melynek külön bejegyzést szenteltem.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mikor tetőzik a színkavalkád?

Minden év kicsit más, mint az előző, de általában november első két hetében mutatja a park a legszebb arcát. Az utóbbi évek extrém időjárása (Irene és Sandy Hurrikánok, korai hózivatarok) természetesen felborította a rendet.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ha szeles-esős az idő, a színes időszak rövidebb ideig tart és nem olyan látványos. A száraz, hideg napok kedveznek a Central Park őszi színkavalkádjának. Ebben az évben kicsit sietősre fogta a New York-i ősz. A hűvös éjszakáknak köszönhetően már október közepén lehetett szép képeket készíteni és lassan már véget is ér a csúcsidő. Lásd fotóalbum!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mennyi ideig tart a színpompás ősz a Central Parkban?

Amennyiben engem kérdeztek, sajnos nagyon rövid ideig. De félretéve a tréfát, általában 2-3 hétig, de természetesen ez is időjárás függő.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

“Beköszöntött az ősz New Yorkba. Az élet ismét szép.” – szól a dal refrénje. Egyet bizton állíthatunk, a Central Parkba tett őszi séta minden bizonnyal jót tesz a testnek és a léleknek.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , ,

« Older entries § Newer entries »