Magyar vonatkozások

You are currently browsing the archive for the Magyar vonatkozások category.

Újabb hatalmas veszteség éri a már amúgy is megtépázott és gyakorlatilag már csak az emlékekben élő manhattani Magyar Negyedet. (A Little Hungary történetéről szóló írás a blog legnépszerűbb bejegyzése, mely itt olvasható.)

2015. július 26-án, vasárnap 3 órakor tartották hivatalosan az utolsó szentmisét a New York-i Szent István Római Katolikus Templomban. A 82. utcában található, 1928-ban felszentelt templom 2015. augusztus 1-én zárja be kapuit.

A Szent István magyar templom egyike annak a 68 templomnak, melynek megszűnéséről a New York-i Érsekség 2014. novemberében hozott határozatot. A magyar templom esetében az egyház általános pénz- és paphiánya mellett egyedi tényezők is szerepet játszottak. A templom látogatottsága drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben. Az öregedő templomépület fenntartásának és felújításának költségei pedig meghaladják az egyházközösség és az egyházmegye pénzügyi kereteit.

A Szent István és a közeli Szent Erzsébet plébánia a 79. utcában található Szent Mónika templommal egyesül. A Szent István Magyar Iskola átveszi az épület első emeletét és alagsorát, így az eddig itt működő közösségi programok is “utcára” kerülnek. A Szent Mónika templom jelenlegi plébánosa, a katolikus arculatba illeszkedő programoknak otthont biztosít, ám először jobban meg szeretne ismerkedni a jelenlegi programok tematikájával.

Sajnos az utóbbi években a magyar templomot többször is kritika érte, mivel helyet biztosított kétes értékű programoknak. Többek között, a New York-i magyarok egy szélsőséges csoportja itt látta vendégül David Irvinget, a hírhedt holokauszttagadót. A helyi magyarok annak idején így nyilatkoztak a New York Times-nak:”A templom az egyik bázisa a Hóka Ernő nevével fémjelzett szélsőjobboldali csoportosulásnak.” A templom plébánosa is megszólalt: “Elítéljük a rasszizmus, az antiszemitizmus, a gyűlölködés minden formáját, sajnáljuk, hogy helységeinket ilyen típusú rendezvényre használták.”

Az utolsó hivatalos szentmisén Imre atya többek között ezekkel a gondolatokkal köszönt el a hívektől: “Mindannyian gyászoljuk szeretett és fontos templomunkat, azonban a jelenlegi helyzetben képtelenek vagyunk fenntartani magunkat az adományokból. Hetente 230-an látogatták miséinket és egyre csak fogyatkozunk. A lassan egy éve működésképtelen liftünket sem tudtuk megjavítani. Teljes cserére lenne szükség, ám a 27 ezer dolláros költséget nem tudjuk állni.

Ne feledjük, hogy a Hitben gyűlünk össze. Az Egyház Krisztussal való mélyebb kapcsolatra hív minket és most ennek jegyében fel kell áldoznunk a templomunkat, emlékeivel és történelmével. Zarándokként ezeket vigyük magunkkal.”

Öröm az ürömben, hogy az Érsekség, figyelembe véve a kongregáció átlagéletkorát és az egyházi kalendáriumot, két engedményt is tett.

A Szent István templom továbbra is otthont biztosíthat a délelőtt fél 12-es, angol nyelvű szentmisének, ameddig a Szent Mónika templomban a kerekesszékes átalakítások le nem zajlanak.

Szent István ünnepének tiszteletére, érseki engedéllyel a magyar misék bemutatása augusztus 23-ig meghosszabbíttatott.

Talán a fentebb említett engedményeknél is fontosabb és örömtelibb az a hír, hogy a New York-i magyarságnak nem kell lemondania a magyar nyelvű Szentmisékről. A Magyar Világi Bizottság kérésére továbbra is lesz magyar nyelvű szentmise Manhattanban. A helyszín marad az Upper East Side, a Szent István templomtól nem messze, a 87. utcában található Szent József templom.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

Elsősorban ezért, amire állati büszke vagyok:

unnamed (4)

Aztán hozzá jött még egy kanadai meghívás, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy a kettőt össze fogom kapcsolni.

A Niklas nevű szélviharnak hála, úgy érkeztünk meg a JFK-re, mint a nagyok. Járatkésés miatt Frankfurtban közvetlen business classra foglalták át az amúgy torontói átszállásos jegyünket, kipihenve, jóllakva, egy kupac Delta Airlines ajándékkal szálltunk le a gépről. Jól indult!

unnamed (6)

Felkészültem a városból, szerintem becsülettel. Bújtam az internetet, írtam a listát, hogy mit akarok látni, csináltam saját google-térképet, bejelölve a nevezetességeket, ugyanakkor biztos voltam abban, hogy érzéseket, hangulatokat szeretnék magammal hozni onnan.

Ha most visszamehetnék, sok mindent másképp csinálnék. Akkor kezdtem igazán élvezni a várost, amikor elfogadtam, hogy nem fogok tudni mindent megnézni a 9 nap alatt. Hatalmasak a távolságok, rengeteg a látnivaló, sok időt kell hagyni a megközelítés és a tömeg miatt minden nevezetességre.

A látnivalókat úgyis betéve tudjátok, ezért inkább az érzéseket osztom meg veletek.

A Washington Square Parkban tudatosult bennem, hogy egy másik világban vagyok. Azt a szabadságérzetet nem lehet mihez hasonlítani… A fák, bokrok között mókusok szaladgálnak (nemcsak itt, minden parkban), a fűben fiatalok hevernek, sokan zenélnek, gördeszkáznak, táncolnak, sakkoznak, egy egyetemi osztály körbeüli a tanárát, aki lelkesedve beszél Shakespeare-ről, süt a nap, kék az ég…

unnamed

NY-ra mindig úgy fogok emlékezni, mint A Város, Ahol Bármit Felvehetsz. Ugyanabban az órában látni nőket télikabátban, szőrmegallérral, papucsban(!), mint amelyikben pántos nyári ruhát, kosztümöt sportcipővel, elegáns öltönyt zokni nélkül bőrcipővel, és akkor még nem szóltam az extrém viseletekről.

A közlekedés egy külön történet. Érdemes megvenni a 7 napos kártyát, ami nem a vásárláskor, hanem az első használatkor indul (ára 32 dollár körül van), buszon és metrón is érvényes. A metrózást ki ne hagyjátok! Egyrészt nagyban gyorsítja a közlekedést a nevezetességek között, másrészt legalább akkora élmény, mint a felszín. Az állomások nem szépek, viszont tökéletesen megfelelnek a célnak és tiszták. A szerelvények vandál biztosak, nincsenek összefirkálva, szemét csak elvétve. Ugyan beletelik pár napba, és kifejezetten férfidolog értelmezni a hálózatot, de utána ott mindig történik valami. Láttunk két állomás között 3 fiútól olyan táncot, amit eddig csak videoklipekben! S mire megállt a szerelvény, a mutatványért járó tiszteletdíjat is összekalapozták, leszálltak és eltűntek. Az aluljárókban és a metróállomásokon mindig szól a zene, hol énekelnek, hol dobolnak, hol egy fűrészen :) játszik valaki..

unnamed (7)

A buszon olyat láttam, amit itthon soha nem fogok. A megállóban várakozott egy kerekesszékes hölgy a kísérőjével. Busz beáll, egy gombnyomásra a rámpa kifordul az első ajtó elé, sofőr kiugrik, besegíti az utast. Egy hang nélkül, puszta szempillantással felállítja a mozgássérülteknek fenntartott helyen ülőket, felcsapja az ülést, betolja és rögzíti a kerekesszéket, visszaül, rámpa fel és már megyünk is tovább. Két megálló múlva ugyanez fordítva, mert leszáll egy másik székes. Újabb két megálló múlva leszáll a hölgy. És a sofőr végig mosolyog.

A közlekedésben a gyalogosoknak szóló piros és zöld csak opció. Akkor lehet átmenni az úton, ha nem jön semmi. Az autósoknak szóló zöld általában telezöld. Gyorsan és lendületesen vezetnek, a duda alapfelszereltség, ugyanakkor gyalogos szemmel nézve nem agresszívek.

unnamed (5)

NY-ban soha nincs csend. Soha. Van egy határozott alapmoraja a városnak, ami helyenként erősödik, de soha nem halkul. Hogy honnan erednek a hangok, nem jöttem rá, keveredik az építkezések zaja a metró és a felszíni közlekedés hangjával.
Az éttermekben szintén nagy a zsivaj, egyszerre több hatalmas tv is megy, hírműsorok, foci, mindenki válogathat kedvére. Nem úgy van ám, hogy csak bemegyünk és leülünk!

Mindenhol van egy alkalmazott, aki kiválasztja nekünk az asztalt. Volt, hogy a pincér be is mutatkozott! Az adagok hatalmasak, soha nem hittem volna, hogy fogok késsel-villával hamburgert enni, de mivel az állkapcsomat nem tudom kiakasztani, ezt is kipróbáltam. Nekem nagyon tetszett, hogy mindenhol azonnal hoznak vizet, jó sok jéggel természetesen, és nem kell vacakolni mindenféle lónyálakkal ahhoz, hogy ihassunk. A poharunkat pedig folyamatosan újratöltik. Na, azért itt idézzük fel az itthoni pincér arcát, amikor csak egy pohár csapvizet kér valaki.

A képregénybolt annak is élmény, aki sose szerette a képregényeket.
New Yorkba vigyük magunkkal a legjobb arckrémünket és testápolónkat. Vagy első nap vegyünk egyet. A legjobbat. Bár a víz számunkra is iható, de iszonyúan szárítja a bőrt, ehhez jön még A Szél, Ami Mindig Fúj, meg a repülőút, szóval már a második napon húzódott, feszült a bőrünk.

unnamed (1)

Aztán vigyük magunkkal a legeslegkényelmesebb cipőnket is, de csak azért, hogy a második esti arckrémezés közben tudjunk gondolkodni azon, miért is hittük, hogy ez soha nem töri fel a lábunkat. Ha eldöntjük, hogy megnézünk valamit, ami nincs messze, akkor azt megnézzük ugyan, de messze van. Mindig.

Viszont nagyon jó sétálni az utcán, akár sodródni a belvárosi tömeggel, akár egyedül kószálni a csendesebb utcákban, ahol hazudik, aki nem gondol arra, hogy mi lenne, ha pont ebből a házból pont most lépne ki… én Tom Hanks-et vártam… Aki, mint tudjuk, most éppen Budapesten van. És városszerte jácintillat leng mindenhol a virágládákból. Már felismerem a fű illatát is.

A Rockefeller Center tetejére éjjel, az Empire State Building tetejére nappal mentünk fel, igy mindkét panorámát megcsodálhattuk.

unnamed (3)

Nemcsak itt, mindenhol hosszúak a sorok, kordonnal terelik a jó népet, és mire megunnánk a várakozást, mindig történik valami: biztonsági ellenőrzés, jegyvásárlás, jegyellenőrzés, és a sor folyamatosan halad. És senki nem trükközik, hogy előbbre jusson!

Egyszer ezen blog Facebook oldalán láttam egy képet: a Manhattan-híd, egy brooklyni utcácskából fotózva. Jó, bevallom, bőgtem, amikor az én képem is elkészült ugyanott.
Meg bőgtem, amikor megérkeztem, bőgtem, amikor eljöttem, bőgök, amikor rágondolok, hogy ott voltam…

unnamed (2)

A gyerek amúgy rendben, sőt, a következő félévben is ott lesz. Én most május végéig Kanadában, de senki nem mondta, hogy nem lehet évente többször is átrepülni az óceánt!

Képek: S Lilla tulajdona

Tags: , , ,

A manhattani Kossuth-szobor (Riverside Drive – 113. utca találkozásánál) állítását Barkó Géza, az Amerikai Népszava szerkesztő-kiadója szorgalmazta 1927. kora tavaszán.

IMG_0855 IMG_0869

A jótékony célú pénzgyűjtést a magyar-amerikai civil és egyházi szervezetek irányították, de New York City lakossága is bőkezűen adományozott. Az akció olyan sikeresnek bizonyult, hogy a tervezett mellszobor helyett, teljes alakos, talapzattal ellátott szobor, sőt szoborcsoport lett. James Walker, Manhattan polgármestere szervezte és vezette a szoborállító bizottság munkáját. Sikeresen meggyőzte a város tanácsát arról is, hogy a tökéletes helyszín a Riverside Drive-on lenne.

IMG_0860

Horvai János magyar szobrászművész kapta a hivatalos megbízást, aki a ceglédi Kossuth-szobrot választotta alkotása alapjául. A projekt meglepően gyorsan haladt. 1927. november 5-én elhelyezték az alapokat, s ugyanezen a napon a New York Timesban megjelent a szoborcsoport leírása:

IMG_0862

“A talapzaton álló Kossuth George Washington kardját tartja, melynek másolatát bostoni tartózkodása során ajándékozták a politikusnak. A szobor talapzatánál egy fiatal magyar katona kezet nyújt egy idősödő parasztnak, szimbolikusan jelezve, hogy kiemeli a szolgaságból. A fiatal katona az új, forradalom utáni, míg az idős, a forradalmat megelőző Magyarországot jelképezi. A honvéd zászlaján a felirat: Velünk a szent szabadság istene. A talapzat hátsó részén elhelyezett tábla felirata: Kossuth Emlékmű Bizott­ság, Barkó D. Géza, elnök. 1928. március 15. A talapzat elején pedig a következő felirat olvasható: Kossuth Lajosnak, a szabadság hősének emlékére állították a szabadságszerető magyar származású amerikaiak.”

IMG_0864

A közelgő szoboravatás híre Budapestre is eljutott. Perényi Zsigmond, a Magyar Nemzeti Szövetség elnöke, Zsényi József, az Amerikai Magyar Társaság igazgatójával közösen felhasználta az alkalmat egy nagyszabású esemény szervezésére. Létrehozták a Kossuth Zarándoklat Társaságot és 500 fős zarándokutat terveztek a manhattani szoboravató ünnepségre. A Társaság több ezer könyvet gyűjtött össze a New Yorkban élő magyar gyermekek számára.

IMG_0859

A zarándoklat hírét nem minden amerikai-magyar fogadta hasonló lelkesedéssel. Felháborítónak tartották, hogy a konzervatív magyar kormány egyáltalán támogatja a szabadgondolkodású Kossuth szobrának felállítását, nem is beszélve a zarándoklat gondolatáról.

IMG_0857

1928. január 10-én a Magyar Tribune vezércikkben próbált elejébe menni a rendzavarásnak. “Hisszük, hogy az amerikai magyarok számára a március 15-i Kossuth-szobor avatás ünnepélyes alkalom lesz. Aki megzavarja ezt a magasztos eseményt, az faragatlan és nem érdemli meg, hogy magyarnak nevezzék. Az Amerikában élő magyarok tekintélye komolyan sérülne, amennyiben antidemonstrációra kerülne sor. Az ellenvélemények kifejezésére más fórumot kell választani.”

IMG_0858 IMG_0863

1928. március 10-én, öt nappal a szoboravató ünnepség előtt, a New York Times közzé tette az ünnepi esemény forgatókönyvét. A magyar delegáció fogadásra és vacsorára volt hivatalos, míg az avatás napján az 59. utcáról felvonulás indult az Ötödik Sugárúton át a 113. utca és Riverside Drive kereszteződéséhez. A ceremónia során a magyarok által hozott földet amerikai földdel keverték össze, majd az urnát a szobor talapzatában helyezték el.

25 ezer résztvevő jelenlétében Perényi Zsigmond báró köszöntőbeszédet mondott. A szobrot Barkó Géza leplezte le huszonnégy ágyúlövés kíséretében. Walker Polgármester Manhattant, Sipőcz Polgármester Budapestet képviselte. A ceremónia rendbontás nélkül zajlott, ám hat hónappal később a Horthy Ellenes Liga ismét felemelte a szavát.

IMG_0856

A gyűjtési akciót korruptnak, a szobrot olcsónak nevezték. Kritizálták a felhasznált bronz minőségét, a művészi alkotás színvonalát, majd felkérték Adolph Wolfe-t, hogy elemezze a szobor állapotát. A művész jegyzőkönyve szerint a szobor olcsó bronzból készült, több helyen öntött vasat tartalmaz, az összeállítás hézagos, így az időjárás foga máris kikezdte. A bronz alakokban található vasat nem galvanizálták, így ezek máris rozsdásodásnak indultak.

1930-ra a szobor állapota siralmassá vált. Ugyan nem veszélyeztetett azonnali összeomlással, a restaurálás nem várathatott tovább. Az alkotást szétszerelték és elvégezték a szükséges javításokat.

Az Upper West Side-on található, felújított Kossuth-szobor a New York-i magyarok március 15-i ünnepségének központi helyszíne már több mint 80 éve.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , ,

Andi két hete járt New Yorkban és meg szerette volna osztani velünk az élményeit. Sok-sok remek képet küldött és egy fantasztikus stílusban lejegyzett New York City beszámolót. Köszönjük és várunk vissza!

“Nem nagyon szeretnék személyeskedni, de ha nincs az a holland fiú, aki úgy gondolta, jobb összetörni a szívemet, mint egyben, s épen hagyni, akkor nincs az a nagy lendület sem, amivel beszédülök az utazási irodába Marcos barátomhoz, s elodáztam volna még ki tudja, meddig a régóta dédelgetett Felhőkarcolós-Városnézős Álmomat. (Láttam már Frankfurtot, imádtam, és mindig mindenhol ezeket a csillogó kék toronyházakat keresem.)

10999010_10204737290450822_6805113387334848986_n

De szerencsére, kellett a gyors gyógyír, és minden klappolt, pár nap alatt megvolt a voucher és Marcos támogatása is, és nem került többe, mint egy heti Hévíz 5 csillagos ultra all inclusive, nőnapi Csonka András-fellépéssel, nem hazudok.

11041024_10204737288210766_6969338473317974847_nAki ismer, nem igazán lepődött meg, csak aki nem ismer, az tette fel az “egyedül-mééééész?” kérdést. Egy pillanatig sem éreztem magam egyedül, s egyáltalán nem féltem, nem volt arra idő, sem energia  Remek dolog egyedül utazni, nem sokat gondolkodtam ezen. Eljött az utazás napja, a brüsszeli nemzeti légitársaság közvetlen járata késedelem nélkül indult. Nyomogattam a képernyőt, válogattam a filmeket, majd pár óra elteltével már a shuttle taxiban találtam magam. Egész biztosan nem normális dolog, hogy mindenhol felhívják a figyelmedet, hogy adjál borravalót, milyen ország ez?

11025781_10204737288050762_5081064154874232056_n

A szálloda kifogástalan helyen, a Madison Square Garden mellett, 5 percre a Times Square-től volt. Bár elég stabil az idegrendszerem, az első két szobánál kezdett felmenni a pumpa, nyitott (=záródni képtelen) ablakok, hangos ventilátor, na ne, adjatok légy szíves másikat. Minden recepciós kedves volt, a harmadik szobával halott bogarakat is kaptam, akkorákat, hogy a Takarító Személyzet külön vörösborral és az örök barátság ígéretével, wifivel és reggeli voucherekkel lepett meg. Természetesen átmenekítettek egy újabb szobába, amit végül egy, huszonhatodik emeleti lakosztállyal koronáztunk meg, mivel az előzőben szaunás, elviselhetetlen meleg volt (valamivel sikerült ellensúlyozni a nyitott ablakokat.) A lakosztályom akkora volt, hogy írtam is gyorsan haza, jöjjön, aki tud, elférünk. Ujjongtam, állandóan kint ültem az ablakban (kilátás a One World Trade Centerre.) Na de a szállodás kalandról ennyit.

10403217_10204737290570825_5713994324466845771_n

A megérkezésem után elindultam a városba, de csak a Times Square-ig és szégyen gyalázat, de az első Burger Kingig jutottam. Mégis, oltári boldog voltam, hogy megérkeztem, ott vagyok, mindenki hagyjon békén, én a Burger Kinget választottam lányos zavaromban, valamit hirtelen muszáj enni. Holtfáradt voltam, mindenki mesélt erről a jetlagről, á mondom, nekem olyan nem lesz, aztán dehogyisnem. De ez nem szegte kedvemet.

11024202_10204737290130814_6118174430752910811_n 11008405_10204737287970760_202469000320814851_n

A következő napokban mentem, amerre láttam, és amit a szívem súgott. Volt pár kötelező kör, volt időpontom az ENSZ-ben (nemzetközi jogon volt pár tétel, ennek emlékére…), de ott csak szédelegtem, nem érdekelt, hány tagja van az ENSZ-nek (egyébként 193). Nagyon tetszett és megnyugtató volt, hogy mindig volt egy kis kávézó, ahova bevágódtam, melegedni, sok-sok kávét inni, visszanézni a képeimet, tölteni a fagyott telefont. Belefutottam a Pain Quotidienbe is, nagy örömömre, ahol nem győztem magyarázni a pénztárosfiúnak, hogy ez ám belga kávézó. Starbucksból viszont érthetetlenül sok van.

10430370_792725200777436_7366702509774893403_n

Metróztam is, nem egyszer, és amíg élt a telefonom, még wifiztem is. A Staten Island komp nagy élmény volt. Százezren vártuk a kapunyitást, mint valami lelkes munkavállalók a másik szigetre igyekezve. Soha életemben nem tapasztalt hideg fogadott a fedélzeten, itt ismerkedtünk össze az amerikai (egyébként Nicaraguában élő) Natashával, akivel egymást fotóztuk, és támogattuk a jeges szélben. (Az ujjaimon szerzett fagyási sérülésekre kénytelen voltam felkeresni egy patikát, ahol kedvemre és önállóan válogathattam az ötvenféle kortizonos krémből. A fotókért mindent).

11026020_10204737290970835_5399465490008046716_n

Végül a fél napot együtt töltöttük Natashával, elkeveredtünk egy kis ázsiai levesesbe (én csak sült tésztát kértem, mégis levest kaptam – tésztával), majd a World Trade Center hűlt helyére is, a Wall Streetre, közben mesélt ő is sokat magáról, mintha ezer éve barátnők lennénk. (Natasha másnap hazautazott).

1907471_10204737289650802_3896596150199560883_n 10425088_10204737290410821_9052060515506440875_n

Poénkodtam magamban többször, hogy az Empire State Building alulról fotózva is szép, stb, de valóban, nem mertem felmenni. Majd legközelebb, barátnőimmel (Főszerkesztő Asszonnyal) kézenfogva Nem gondoltam volna, mert nem vagyok egy zöldes-parkos, de a Central Park lenyűgözött. És nem csak azért, mert Carrie ott találkozott a Boathouse-nál Biggel, hanem csak úgy, olyan szép csöndje van. Elhoztam onnan egy követ, itt van a polcomon..(de nem adom oda Neki.). Megható volt hallgatni, valaki tisztán énekelt John Lennon dalokat az Imagine emlékműnél. 

10428456_10204737289010786_5761821917900680125_n

Egyetlen hiba volt talán, ha szabad így fogalmazni, hogy előre befizettem ilyen buszos sightseeingre. Körülbelül egy órát utaztam így a hidegben, a két nap helyett, de sebaj. Ugyanabban az irodában viszont szert tettem egy csodálatosan giccses Mamma mia Broadway-jegyre, na lehet, hogy ezért érte meg. Mindenki hibátlanul énekelt, gyönyörű szép kosztümökben. Anno a film nem tetszett, de itt a végén állva, táncolva tapsolt a közönség.

11026455_10204723034974444_966879917_n 11056788_10204722190633336_2055416926_n

A színház után visszatérve a szállodába, még 3 percet gondolkodtam is, hogy lemenjek-e (lemerészkedjek-e) e-gye-dül a bárba, de kár lett volna kihagyni az isteni Cuba librét, és egyedül csak a roppant barátságtalan ír bárpultos fiú volt a negatív tapasztalat (szerencsére nem csak velem volt ilyen). Ilyeneken nem szabad gondolkodni, menni kell, és kész! Csak azért, mert éppen egyedül utazol, ki ne hagyd este a koktélt a bárban.

11039754_10204722190513333_998838417_nMásik nagy élmény volt enni egy hotdogot és végigmenni a Brooklyn Bridge-n, és félméterenként kattintgatni a fényképezőgépet. Nagyon tetszett a Flatiron building is, pont egy ilyesmiben lakom itt Brüsszelben.

11051402_10204722190833341_1376813738_n 10981950_10204737290730829_3398977266124189909_n

Teltek a napok, és én, a jó étvágyú nagyevős, isten bizony nem bírtam jót enni, de annyira nem érdekelt. Ami a shoppingot illeti, kétszer fordultam ki nagyon gyorsan a Macy’s-ből, légszomj és oxigénhiány miatt. Beszédültem párszor a GAP-be, és megajándékoztam magamat néhány rendkívül szükséges pólóval és csíkos felsővel is, egyebekben olyan nagy vásárolhatnékom nem volt.

11046836_792725137444109_3508300430712532159_nHazafele menet begyűjtöttem pár, Kínában gyártott eredeti manhattani szuvenírt is, természetesen. 

Két hete tértem haza, és rohantam volna már Marcoshoz is, hogy beszámoljak neki az élményeimről, de éppen azóta is szabadságon van  Nagyon boldoggá tett ez az út. Már gondolkodom a következőn, nincs megállás.

Képek: Zs. A. tulajdona

Tags: , , , , , , ,

Kedves Olvasók!

Az év vége közeledtével szeretnénk megköszönni a támogatást, a rengeteg ajánlást és megosztást. A blog újraindulása óta megnégyszereződött a Facebook tagságunk száma és a bűvös 10 ezret is átléptük. A blog januári újraindulása óta 87 bejegyzés született. Többek között részt vettünk a manhattani Március 15-i megemlékezésen, meglátogattuk a magyar cukrászdát New Yorkban. Ott voltunk a Times Square-n rendezett magyar flashmobon, a New Jersey-i magyar fesztiválon. Láttuk a különleges Manhattanhenge jelenségét, meglátogattuk a New York-i magyar negyedet, a Hudsonon úszó könyvtárat. Volt szerencsénk bebocsájtást nyerni a legújabb Spielberg film forgatására. Ott voltunk, amikor megnyílt a Jóbarátok kávézója, a High Line utolsó szakasza és a Sesame Street kiállítás a Lincoln Centerben. Tudósítottunk az első New York-i Fényfesztiválról, Manhattan legmodernebb metróállomásának megnyitójáról és ott voltunk a Hálaadás napi parádén. Interjút készítettünk a manhattani magyar könyvesbolt, a New York Pince design stúdió tulajdonosaival. Beszélgettünk Bánhalmi Norbert fotóművésszel, A Magyar Nők New Yorkban című kiállítása után, illetve Fülöp Farkassal, a Kiégő Izzók elnevezésű formáció vezetőjével. Az ünnepi időszakban 12 napon át, New York City 12 legszebb, legizgalmasabb karácsonyi eseményéről tudósítottunk.

2014 személyes síkon is sikeres volt. Befejeztük a Sandy hurrikán utáni átépítési munkálatokat, december 15-től pedig teljes munkaidőben cégünk Hatodik sugárúti irodájának alkalmazottja lettem.

Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy jó állásom van egy manhattani irodában, hogy a “Világ Fővárosában” tölthetem a hétköznapjaimat és nem utolsó sorban azért, hogy fantasztikus családom van. A párom támogatása, türelme, segítsége nélkül ez a blog nem lenne sikeres. A “többes szám” őt takarja, aki ugyan nem vesz részt aktívan az írásban, fényképes dokumentációban, de az esetek 90 százalékban jelen van az eseményeken.

S mit hoz 2015 a blog életében? Továbbra is megpróbálunk lépést tartani New York City állandóan változó, pezsgő életével, az újdonságokkal, a friss eseményekkel, különös tekintettel a magyar vonatkozású megmozdulásokra és természetesen jövőre sem marad el a rengeteg, saját készítésű fotó. Továbbra is politikamentes “helyiérték” blog vagyunk, mely Amerika és azon belül New York City kulturális, turisztikai értékeit, hét- és ünnepnapjait hivatott bemutatni.

Kérjük, 2015-ben is támogassatok minket “lájkokkal”, megosztásokkal és építő jellegű hozzászólásokkal, ötletekkel.

Valamennyi olvasónknak vidámsággal, élményekkel teli Új Esztendőt kívánunk!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Tags: , , ,

A Rockefeller Center az ünnepi New York szíve. A tér hatalmas, ikonikus fenyőfáját évről évre sok ezren látogatják, helybéliek és turisták egyaránt. A karácsonyfa fényei, a korcsolyapálya lüktető elevensége, a vidám karácsonyi muzsika, a hullámzó, nevető tömeg, a sült gesztenye illata együttesen alkotja a Rockefeller Center utánozhatatlan hangulatát. Fedezzük fel együtt a Rockefeller Center karácsonyfájának titkait!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az első – papírgömbökkel, tobozokkal, áfonyafüzérekkel, konzervdobozokkal díszített – karácsonyfát a Rockefeller Center épületegyüttesén dolgozó munkások állították 1931 Szentestéjén. Ekkor az épületeknek még csak az alapjai álltak. A gazdasági válság kellős közepén ezek a kétkezi munkások hálájukat fejezték ki a kicsiny karácsonyfával. Hálásak voltak, hogy a válság idején volt munkájuk és volt mit a családjuk karácsonyi asztalára helyezniük.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az első hivatalos Rockefeller Center karácsonyfa állításra két évvel később, 1933-ban került sor.

A Rockefeller Center fája a kezdetektől fogva patrióta volt. 1942-ben három, kisebb méretű fát állítottak a szervezők. A háborúban résztvevők tiszteletére a fák az amerikai zászló színeibe öltöztek. 1944-ben a fa az általános elsötétítés szabályainak megfelelően – a City valamennyi fájához hasonlóan – kivilágítatlan maradt. 2001-ben a fa ismét hazafias színekbe öltözött a szeptember 11-i támadás emlékére.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A fagyújtás ceremóniáját először 1951-ben közvetítette a televízió. A két órás, élő műsor jelenleg az NBC csatornáján látható. A műsorban az adott év legnagyobb sztárjai, felfedezettjei szerepelnek. Állandó visszatérőnek számít a Radio City Music Hall tánckara, a Rockettes.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A fa csúcsát ékesítő Swarovski csillag 25 ezer kristályt tartalmaz, közel 3 méter magas, 250 kg súlyú és 720 LED égő biztosítja energiatakarékos fényét.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A karácsonyfa világítása szintén energiatakarékos. A 45 ezer LED égőt, melyeket 2007-ben használták először, a Rockefeller Center tetején található 300 napelem táplálja.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Rockefeller Center fájának paraméterei szintén különlegesek. A választott fenyő nem lehet 20 méternél alacsonyabb, ám nem haladhatja meg a 33 métert, vagyis a manhattani utcák szélességét. A fa ágainak sűrűnek kell lennie ahhoz, hogy megtartsa az égőket és a hatalmas csúcsdíszt, viszont elég keskenynek ahhoz, hogy átférjen a Manhattanba vezető alagutakon, hidak alatt.

1404828_739679882748635_8948662779381167872_o

A fát már valamennyi lehetséges módon szállították, a fa adottságainak, származási helyének megfelelően. Érkezett már teherautóval, úszott a Hudson folyón és jött repülőn is. A fa a legtöbbször New Englandből, illetve a szomszédos, két államból, New Jerseyből vagy Connecticutból származik. A leghosszabb utat eddig az a fa tette meg, melyet Kanada ajándékozott New Yorknak, még 1971-ben. Valamennyi fenyő önkéntes felajánlás útját kerül a szervezők látókörébe, s amennyiben megfelel a kritériumoknak, Amerika Mindenki Karácsonyfájává válhat. 2013-ban egy 56-os magyar család fenyőfáját érte a megtiszteltetés.

1912477_739679899415300_5372807576591425111_o 10499463_739679836081973_395006742268749280_o

A fa éjszaka érkezik a városba, amikor viszonylag kisebb a forgalom. A felállításnál, formára vágásnál jelen lenni különleges élmény. Miután az ágakat megfelelően levágták, a fa köré palánk épül, s legközelebb már csak a fagyújtás előtti napokban láthatjuk újra, igaz még kivilágítás nélkül, ami a maga nemében szintén különleges látvány.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A gyertyagyújtási ceremóniára a Hálaadás Nap utáni első szerdán kerül sor. A fenyő az ünnepi időszakban hajnali fél 6-tól este 11.30 marad kivilágítva, míg Karácsony első napján 24 órában csodálható teljes pompájában. A fa utolsó napja január 3-a.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Rockefeller Center karácsonyfáját évente közel egy millióan látogatják meg. Az ünnepi időszak végeztével a fából a Habitat for Humanity szervezet házakat épít rászorulók számára, míg a farönköt a New York-i Lovassport Egyesület díjugratási szakosztálya kapja meg.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , ,

Az interjú címében megbúvó szójáték a Fülöp Farkassal, a Kiégő Izzók/Glowing Bulbs elnevezésű formáció vezetőjével készült beszélgetés után egyértelművé válik.

A Kiégő Izzók a Millennium idején alakult, a techo zenétől és világszemlélettől átjárt Budapesten. A vizuál csapat rövid idő alatt előkelő helyet verekedett ki magának a magyar VJ közösségben. A profi, elhivatott munkaszellem és a változatos technikára épülő, progresszív koncepció hamarosan világhírnevet hozott az alkotóknak. Az elmúlt évek során számos panoráma vetítést, élő VJ előadást, zenei videót, rövidfilmet, fesztivál, múzeum és galéria installációt köszönhetünk a Glowing Bulbs formációnak, Európától a Tengerentúlig.

483119_421840651209422_1796820546_n

A Kiégő Izzók részt vett és hatalmas sikert aratott a 2014. november 7-e és 9-e között, New Yorkban rendezésre került első Fényfesztiválon. Az eseményre a Brooklynban található DUMBO területén került sor. A fesztivál központja a Manhattan híd brooklyni hídfője és annak környéke volt, melyet az alkotók kozmikus fényvilággá varázsoltak három este erejéig.

319081_421840491209438_108322226_n

Fülöp Farkassal, a projekt vezetőjével és rendezőjével a sikeres előadás után néhány nappal beszélgettünk a fesztivál hangulatáról, tapasztalatokról és tervekről.

Nem először szerepeltetek a New York-i DUMBO-ban, igaz?

Így van. 2010-ben a Leo Kuelbs kurátor által létrehozott Endless Bridge Projekt videó kiállítás keretében vetítettünk először a Manhattan Bridge-re, a Dumbo Art Festival kereteiben. (Videofelvétel itt.) 2011-ben vetítettünk először a teljes felületre, szintén Leo Kuelbs kurátor projektjének részeként, szintén a Dumbo Művészeti Fesztivál idején. A show az Immersive Surfaces elnevezést viselte, míg produkciónk az As above so below címet kapta és 6 művész kollaborációjának alkotása volt. (Videófelvétel itt.) 2012-ben a DAF keretein belül ismét a Manhattan Hídra vetítettünk, a Codex Dynamic elnevezésű showban. (Videofelvétel itt.)

579683_421840674542753_1433418830_n

Mióta élsz New Yorkban és mi késztetett a költözésre?

Négy és fél éve élek New York Cityben és akármilyen furcsán is hangzik, nem a művészi ambíció vezérelt, amikor úgy döntöttem, hogy Amerikába jövök. A magánéletem alakult úgy, hogy ide költöztem. A váltás professzionális előmozdulást is eredményezett, de nem ez volt a vezérlő erő, amikor New York mellett döntöttem.

Eleinte nem volt könnyű, mert mindent nulláról kellett felépítenem, kialakítani a kapcsolatokat, bekerülni a forgásba. A Kiégő Izzóknak továbbra is Magyarországon van a bázisa. A New York-i jelenlét azonban lökést adott az egész csapatnak.

10806395_791846640875486_8307891509817015486_n

A szomszéd kertje mindig zöldebb arany mondás a mi esetünkben is igaznak bizonyul. Az amerikai munkák Európában találnak meg minket, míg Amerikában európai felkéréseket kapunk. A tengerentúlon történtek, az import mindkét oldalon érdekesebbnek számít, mint a hazai. Sajnos a helybéli termékeket, produkciókat gyakran aláértékeljük.

Amerikában a VJ szakma, a vetítéses produkciók gyermekcipőben járnak, így elég sok felkérést kapunk, kommerciális és tisztán művészi jellegűt egyaránt.

10610505_791846760875474_8154009799522427790_n

Említetted, hogy a vetítéses produkciók gyermekcipőben járnak Amerikában. Ez az állításod meglepő és kissé ellentmondásos. Elmagyaráznád?

A kijelentésem valóban ellentmondónak hangozhat, mégis igaz. Vegyük például a Times Square-t, mely nem más, mint hatalmas, harsogó kivetítések tömege. A hangsúly azonban a kommerciális jellegen, a reklámon, vagyis a figyelemfelkeltésen van. A mondanivaló, a mélyebb tartalom vagy hiányzik, vagy háttérbe szorul a reklám mögött. A Kiégő Izzók produkcióiban mindig jelen van a mondanivaló is a látvány mellett.

10428474_791846790875471_3128765659599632333_n 10421121_791846800875470_282087975705684267_n

Amerikában a technika nagyon erősen jelen van az emberek hétköznapjaiban. A munkahelyeken, a legfrissebb technológiával dolgozók szinte viszolyognak attól, hogy a számítógépek vezérelte és generálta világ kövesse őket a munkahelyen kívül. A szabadidőben, a szórakozásban nem akarják ezeket viszontlátni. Ennek az elutasításnak az eredménye az a tendencia, hogy Amerikában az unplugged zenekaroknak, előadóknak jóval nagyobb az elismertsége. Az egy szál gitárral éneklő előadóművész akkor is hihetőbbnek hangzik számukra, ha esetleg a színvonal alacsonyabb, mint a másik művészé, aki esetleg szintetizátorok segítségével dolgozik. Az elektro pop, a techno népszerűsége jóval alacsonyabb Amerikában, mint Európában.

Az általunk képviselt művészet ezáltal kuriózumnak számít és a programjaink mindig nagy érdeklődésre tartanak számot.

1962857_791846724208811_1556517835851906847_n

A nagy érdeklődésre szép példa az első New York-i Fényfesztiválon aratott fényes sikeretek. Hogy ítéled meg a Fesztivált? Milyen volt a hangulat a kulisszák mögött? 

Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. A fesztiválon nemcsak előadóként, de szervezőként is részt vettem. A 3 Search keretein belül bepillantást nyertem a kulisszák mögé és valamennyien levontuk a tanulságot.

397353_421840631209424_89284969_n

A fesztivál helyszíne, a Manhattan híd brooklyni hídfője és annak környéke roppant szűknek bizonyult. A válogatás és szűrés ellenére sok alkotó kapott meghívást. Az események azonban kis helyre koncentrálódtak, így nekem kissé vurstlis benyomást keltett. Túl sok látnivaló jutott viszonylag kis helyre, s ez a fesztivál harmadik napján már egyértelműen közbiztonsági aggodalomra adott indokot, olyannyira, hogy a fesztivált a kiírás előtt két órával be kellett rekeszteni.

223364_421840414542779_18284117_n

Az eseménynek nagy volt a visszhangja és rengetegen jöttek el. Valamennyi korosztály érdeklődött és képviseltette magát. Kisbabás családok is érkeztek, így a tumultus a vártnál is nagyobb volt. A hangulat, a tömeg ellenére vidám és fiatalosan dinamikus volt, ami nagy örömmel töltött el minket.

250423_421840531209434_1668049689_n

Mit hoz a jövő? Melyek a távolabbi terveid? 

Várjuk a felkéréseket és bízunk benne, hogy a Fényfesztiválon aratott sikerünk további ajtókat nyit meg Amerikában és Európában egyaránt.

Képek: a Glowing Bulbs tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , ,

A magyar nők a legszebbek a világon, tartja a mondás. Ezzel a kijelentéssel lehet vitatkozni, de egy bizonyos; a magyar nők, bármelyik korosztályhoz is tartoznak, gyönyörűek az ország határain belül és kívül egyaránt. Ezt a tényt bizonyította Bánhalmi Norbert fotóművész egy estén át tartó kiállítása is, melyet a New York-i Magyar Házban tekinthettünk meg december 12-én.

pano10

A kiállítás megálmodójával a kiállítás megnyitója előtt és után is beszélgettem.

Mesélnél az előzményekről? Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással?

A történet két és fél éve kezdődött, amikor sportbalesetet szenvedtem és az egész életem átértékelődött. Sokat láttam a világ sötét oldalából. A balesetem előtt a Magyar Honvédség alkalmazásában álltam. Marketing managerként több tucat kulturális rendezvényt szerveztem, szakmai tanácsadóként pedig több rádióállomásnál is dolgoztam. Weboldalak létrehozásával, üzleti profilok kialakításával is foglalkoztam, vagyis a marketing és a kultúra valamennyi területén otthonosan mozogtam.

1

Aztán jött a baleset. Kényszerpihenőre kényszerültem és rájöttem, hogy az egyetlen terület, ahol sosem érhetjük el a csúcsot, ahol mindig meg lehet újulni, az a fotózás. A fotózások során közvetlen kapcsolatban állok a képem alanyával, a megrendelővel. A legnagyobb boldogság pedig az, amikor a fotózott személy rácsodálkozik a képre és önmagát gyönyörűnek látja.

5

Eldöntöttem, hogy a világ egyik legjobb fotósa szeretnék lenni. Mert mit is jelent a legjobb fotósnak lenni? A képeinkkel örömet okozni, érzelmeket kiváltani, érzelmeket, gondolatokat látni és láttatni.

24

Hogyan jött létre az első fotókiállításod?

Ebben az évben töltöttem be a 35. születésnapomat és úgy gondoltam, hogy erre az alkalomra nemcsak magamat, de az általam mélységesen tisztelt nőket is megajándékozom. Nőnapra fotókiállítást szerveztem, melyet az interneten hirdettem meg. Itt írtam ki a részvételi feltételeket is. Fotóim alanyai mind 30 feletti nők voltak, akik hétköznapi sminkben, ruhában jelentek meg, hisz azt akartam megörökíteni, milyenek is Ők valójában. Természetesek és valóságosak. Az a megtiszteltetés ért, hogy a kiállításra a Stefánia Palotában került sor, Budapesten.

17

A fényképezés számomra hobbi, és arra törekszem, hogy a mesterségem szerelem maradjon és ne váljon az üzleti szellem áldozatává.

Rengeteget köszönhetek a páromnak. Ő inspirál és az ő javaslatára kezdtem hölgyek fotózásával foglalkozni. Az ő megértő türelme, intelligenciája kell ahhoz, hogy a fotóalanyaimmal kialakulhasson egyfajta bizalom és közös érzelmi hullámhossz. A párom tudja, hogy erre szükség van a sikeres alkotáshoz, és azt is tudja, hogy bízhat bennem.

2

Hogyan született a New York-i kiállítás ötlete?

Fizikálisan és átvitt értelemben is feszegetni akartam a határokat. Meg akartam mérettetni magam Európán kívül is. Párom nagyon szereti New Yorkot, a világ és a művészeti élet fővárosát. Nincs az az alkotóművész, aki ne szeretné New Yorkot meghódítani.

18

Ezt a kiállítást a Facebookon hirdettem meg, New Yorkban élő nők számára. A kiállítás témája a kortalan Magyar Hölgyek és az Ő kedvenc helyszíneik a Cityben. Az ő szemükkel láthatjuk és ismerhetjük meg ezt a mozgalmas világvárost. A képek fókuszában a Nő áll.

23

A 30 kép 18 nap leforgása alatt készült el. A kiállítás érdekessége, hogy a képek hétköznapi, számomra ismeretlen hölgyekről készültek. Ők választották ki a számukra fontossággal bíró helyszíneket. New York City olyan pontjain fotóztam őket, melyekhez érzelmek kötik őket. A kiállítás mottójának megfelelően –  ” Nemcsak a 20 éveseké a világ” –, modelljeim valamennyien a 30-on felüli korosztályból kerültek ki. Nem volt válogatási szempont. Az első 30 jelentkező került az objektívem elé. A fotóalanyok között van, aki már évtizedek óta él a Nagy Almában, olyan is, aki néhány hónapja érkezett. Legális és illegális bevándorló, orvos és takarítónő. A legidősebb modellem egy kedves házaspár. Mind a ketten a 90-es éveikben járnak. Őket a Magyar Ház 50. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen fotóztam. Nekik meglepetés lesz, hogy a felvétel bekerül a kiállítás anyagába.

22

Az idő rövidsége és a helyszínek közötti nagy távolság miatt a fotózások 15-60 perc alatt történtek meg. A képek elkészítéséhez egyszerű tükörreflexes digitális fényképezőgépet használtam egy komolyabb, analóg gépeken használt portré objektívvel. A képek vaku nélkül készültek, természetes fények mellett. Arra törekedtem, hogy olyan alkotások készüljenek, amelyek a természetes szépséget adják vissza, elvégre nem a fényképész felszerelése számít, hanem a szeme, a lelke, amivel lát és láttat. Teljesen mindegy, hogy mennyibe kerül a használt gép, ha a fényképész és a modell között nem alakul ki a kapcsolat.

14

S ha már kapcsolatról beszéltünk, a kiállítás helyszíne is nagyon fontos a számodra, igaz?

Igen. A konzulátus javaslatára, a Magyar Házra esett a választás. Nagy örömmel tölt el, hogy Karácsony közeledtével egy picit sikerült összehoznom New York magyar közösségét. Azt szerettem volna elérni, hogy a kiállítás által olyanok is eljöjjenek a Magyar Házba, akik még sosem jártak itt, hogy ismeretségek és barátságok kötődjenek.

pano5

Mesélnél a kiállítás koncepciójáról?

A 30 kép 7 paravánon, 14 oldalon került kiállításra. Mindegyik falnak megvan a tematikája és koncepciója. Az első két fal a megérkezésről szól. Érkezéskor magunkkal hozzuk az anyaország kultúráját, az álmainkat, vágyainkat, egyfajta jövőképet. Valamennyi képen – és ezt nem terveztük el, véletlen alakult így -, de szerepel a bőrönd, mint az utazás jelképe.

erkezes

Megérkezés után a bevándorló gyakran magányos és elhagyottnak érzi magát.

magany

Aztán lassan elindul a felfedezés, a bevándorló megtalálja a kedvenc helyeit a városban, ahol jól és biztonságban érzi magát. A képek ezt ábrázolják, a modellek által választott kedvenc helyeken.

kedvenc

A következő tabló azt ábrázolja, ahogy a kép alanya lassan átveszi a helyi szokásokat, asszimilálódik és egyre magabiztosabban, otthonosabban érzi magát fogadott hazájában.

magabiztos

A biztonság és a siker érzése elégedettséggel tölti el, s amikor egy nő eléri ezt az állapotot, akkor ösztönösen vonzónak, szexinek érzi magát. Az utolsó előtti paravánon ilyen szexis pózban készült felvételeket láthatunk.

szexi

A legutolsó tablóra került a korábban említett kedves, idős házaspár képe is, mely tökéletes lezárásnak bizonyul, hisz szeretetet, nyugalmat, örömet sugároz.

10469008_757475510956052_7366920046670938484_o

Milyen volt a kiállítás hangulata?

A kiállítás nagyon barátságosra és bensőségesre sikeredett. Minden modell kapott egy egy szál vörös rózsát, hogy a vendégek is láthassák, hogy kik azok, akiket ünnepelünk. Az est folyamán élő zongorajáték tette kellemesebbé az ismerkedést. Fél 11-kor a modellek büszkén emelhették le a falról a saját vászonképüket, hogy az alkotások saját otthonukban éljenek tovább és emlékeztessék őket erre az eseményre.

pano11

Az első visszhangok tükrében, hogyan értékeled a kiállítást?

Sikeresnek. Sokaknak sikerült új ismerősöket találni, s vannak olyanok is, akik rég elvesztett ismerőseikkel találkozhattak a kiállításnak köszönhetően.

Ez az esemény élő bizonyítéka annak, hogy létezik magyar összefogás, hisz 30 nap alatt enélkül nem jöhetett volna létre ez a kiállítás.

pano_filtered

Ez úton is köszönöm mindenkinek a segítséget, aki valamilyen formában hozzájárult ehhez a sikerhez. Őket a blogomban említem majd meg, melyben az elmúlt 30 nap New York-i emlékeit fogom részletesebben kifejteni.

Bánhalmi Norbert fotográfus honlapja

A kiállítás bemutatófilmjének linkje

Képek: Bánhalmi Norbert tulajdona

Tags: , , , , , ,

Hatalmas, mint szombaton kiderült, minden elvárást meghaladó sikert aratott az első megrendezésre kerülő New York Festival of Light, vagyis a New York-i Fényfesztivál. A harmadik estén, a hatalmas tömeg miatt, biztonsági okokból a tervezettnél két órával korábban be kellett zárni az eseményt.

A fesztiválra november 7-e és 9-e között került sor a Brooklynban található DUMBO területén. Az események központja a Manhattan híd brooklyni hídfője és annak környéke volt, melyet az alkotók kozmikus fényvilággá varázsoltak három este erejéig.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A helyi és nemzetközi művészek alkotta fellépőgárda között szerepelt a magyar csapat, a Glowing Bulbs / Kiégő Izzók is, akik fénykivetítéses programjuk mellett a szervezésben is aktívan részt vettek. (A Fülöp Farkassal, a Kiégő Izzók vezetőjével és rendezőjével készült interjút nemsokára itt olvashatjátok.)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A magyar csapat nem először szerepelt New Yorkban. 2011-ben már bevették a Manhattan híd hatalmas hídfőjének falát és kivetítésükkel akkor elhozták a DUMBO Művészeti Fesztivál első díját. Fülöp Farkas csapata a New York-i Fényfesztiválon visszatérőnek számított.

A Fényfesztivál ötlete Franciaországban született, 1999-ben. A lyoni parádénak hamarosan követői akadtak a világ valamennyi táján, Berlintől Québecen át Bangkokig.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A NYFOL kurátorok által válogatott, a fények világában alkotó, helybéli és nemzetközi látványtervezők és előadóművészek fesztiválja. Mind a 15 résztvevő különböző stílust képviselt, így a program hasonlított egy jól válogatott gálaműsorhoz, ahol a legjobbakból kaptunk ízelítőt. Az alkotók nem csupán képviselték műfajukat, de a legjobbak választott területükön, ezzel is növelve ennek az új tradíciónak nívóját és megítélését.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Fényfesztivál ugyan a fényekre koncentrált, az este nem lett volna teljes a neves DJ-k és az élő zenét szolgáltató előadók közreműködése nélkül.

Az alkotók és szervezők gondoltak a látássérültekre is. Számukra az alkalomra Eyeronman mellényeket biztosítottak, melyek alkalmasak a környező tárgyak, fényjelenségek érzékelésére és rezgéssé alakítására, ezáltal növelve a látássérültek esélyeit a vizuális élmény befogadására.

A New York Festival of Light a Manhattan híd hídfőjének boltíve alatt és a környező történelmi utcákon zajlott. Az ingyenes program valamennyi korosztály számára tartogatott meglepetést.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A fő attrakció a Manhattan híd boltíve alatti lézervetítés volt, mely a Lazeration nevet viselte és a kanadai származású fénytechnikus, Howard Ungerleider produkciója. Ungerleider nevét a Rush zenekarral kapcsolja össze a köztudat. A kanadai rockzenekar és a látványtervező évtizedek óta dolgozik együtt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

“A NYFOL-ra tervezett fényshow háromdimenziós, melyben statikus és mozgó periódusok váltogatják egymást. A nézők átsétálhatnak a villódzó lézersugarak alatt, mely ezáltal auraként veszi körül őket. – mondja a megálmodó, Howard Ungerleider – A lézershow-n egy hónapon keresztül dolgoztunk és kifejezetten szürreálisra sikeredett.”

FestivalOfLight-TodSeelie-3

Jason Krugman, Living Objects elnevezésű fényszobra szintén a boltív alatt kapott helyet. A hatalmas, arc nélkül, belülről megvilágított alak misztikus idegenként tornyosult a tömeg fölé.

A Sounds of Nature, a Természet Hangjai nevet viselte Tupac Martir alkotása. Elton John, Beyoncé, Sting, Alexander McQueen, Stella McCartney. Valamennyien Tupac kliensei. A NYFOL-re Tupac LED lámpákkal összekötött esernyőkből álló kompozícióval rukkolt elő. Az esernyők, illetve a tartóoszlopok a levegő mozgására, valamint érintésre működésbe lépnek, fény és hangjátékkal szórakoztatva a mellettük elhaladókat, illetve az oszlopokat átszellemülten püfölőket.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

“Az emberek mindig érzékelik, ha baj van a világítással. A jó fényeket mindenki természetesen veszi. A fesztivál talán felnyitja néhány ember szemét a fénytechnika fontosságára.” – nyilatkozta Tupac Martir.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Kiégő Izzók fénykivetítéses programjáról bővebben a Fülöp Farkassal készült interjúban olvashattok hamarosan.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az őszi estéken rendezett, fénnyel kapcsolatos események mindig sokakat vonzzanak. Az emberek ösztönösen is vágyódnak a fény után, különösen ezeken a ködös, sötét manhattani estéken. Az első New York Festival of Light három este erejéig visszalopta a fényt a manhattaniek szívébe.

Képek: a blog írójának tulajdona, illetve köszönet Tod Seelye-nek

Tags: , , , , , , ,

A New York City szívében található, 2013-ban 100. születésnapját ünneplő, világhíres Grand Central Terminal igazi túlélő. Túlélt egy bankcsődöt, a nácik által tervezett szabotázs akciót és Jackie Kennedy segítségével a modernizáció rémét is. A Grand Central varázsa tartósnak bizonyult az eltelt száz év során. A pályaudvar négyszer annyi utast mozgat meg naponta, mint a Kennedy repülőtér. 45 peronjával és 63 vágányával a világ legnagyobb pályaudvarának számít. Ami pedig a számoknál is fontosabb, az az a tény, hogy a Grand Central utasai élvezik az itt töltött időt. A terminál különleges energiával és spirituális kisugárzással rendelkezik. Naponta 750 ezer ember, valamint – több tucat észlelés szerint – jó néhány szellem is megfordul a pályaudvar területén.

DSC01334

Száz év történelemmel és egy Manhattan legmélyebb bugyraiba lenyúló, labirintusszerű folyosórendszerrel, a Grand Central titkok sorát rejti, melyek közül néhányat megpróbálunk megfejteni.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Találkozzunk az óra alatt 

A Grand Central nagytermének információs pavilonja tetején található sárgaréz óra a pályaudvar legismertebb szereplője. A New York-iak számára “találkozni az óra alatt” egyértelmű meghívás a Grand Centralra. Az állomás órája nemcsak ikonikus, de kifejezetten értékes is. Négy, domború számlapja drága opálból készült és mind a Sotheby’s, mind a Christie’s aukciósházak 10 és 20 millió dollár között állapították meg piaci értékét, mely korántsem fejezi ki az óraremek szellemi értékét. 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA  OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Grand Central órája nemcsak az időt mutatja pontosan immár 100 éve, de tökéletes iránytűként is funkcionál, egyszerre kétféle módon is. Míg az óra tetején található, hagymaszerű gömb iránytűként funkcionál, addig az óra számlapjai maguk is tökéletesen  a négy égtáj felé fordulnak.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A információs pavilon közepén, az óra alatt, “titkos” lépcsősor rejtőzik. Titkos, mivel az utazóközönség nagy része nem tud a létezéséről, viszont az állomás alkalmazottai naponta igénybe veszik a lépcsősort, mely az állomás étterem szintjén található információs kioszkhoz vezet.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az információs táblák hazudnak

Egy olyan pályaudvaron, ahol valamennyi óra atom pontossággal mutatja az időt, meglepő, hogy az indulási idők hibásan jelennek meg a táblán. Kereken egy percet hibáznak. Pontosabban a vonatok egy perccel később indulnak, mint amit a kijelző mutat. Az eltérés az utazóközönség érdekeit szolgálja. A Grand Central vasutasai nemhogy siettetik az utasokat, de lassításra ösztönzik. Gyakran egy perc is rengeteget számít. A Grand Central mondhatja magáénak a legkevesebb pályaudvari balesetet, köszönhetően az utasbarát hozzáállásnak.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Fordított Univerzum

A Grand Central nagytermének égszínkék plafonja 2043 m²-nyi tévedést mondhat magáénak. A 2500 csillagból álló (60 kivilágított), világhírű, October Zodiac névre hallgató falfestmény tévedése a mai napig misztérium. A falfestmény Paul César Helleu, francia poszt impresszionista művész alkotása. Az átadás után hamarosan, az építtető Vanderbilt család felháborodott levelet kapott egy, a pályaudvaron gyakran megforduló utazótól. A hozzáértő utas rávilágított a tévedésre, miszerint a festmény Univerzuma fordított sorrendben ábrázolja a csillagképeket. A meglepett család azzal a magyarázattal állt elő, hogy tévedés kizárva. Az alkotó Isten szemszögéből ábrázolta a csillagos égboltot. A valóság azonban ennél valószínűleg sokkal egyszerűbb. A kivitelezők fordítva tartották a vázlatokat. 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A piszkos folt

A titkok szerelmeseinek a mennyezet még egy érdekességgel szolgál. A meridián végpontjánál, a Rák csillagjegy mellett egy tökéletes téglalap alakú, sötét folt található, mely nem a véletlen műve. Az 1990-es évek végén zajló restaurálási munkálatok során hagyták eredeti állapotban ezt a kis felületet, emlékeztetőnek. A restaurátorok kiderítették, hogy a falakat borító koszréteg nem piszok, hanem évtizedek dohányzásának eredménye. Nikotin és cigarettafüst keveréke. A munkásoknak egy évbe tellett, mire különleges szappannal sikerült visszaállítaniuk a falak eredeti pompáját. A kis, téglalap alakú folt önmagában is hatékony dohányzás ellenes kampány.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Whispering Gallery (Suttogó Csarnok)

A főátjáró és a Vanderbilt terem között, az Oyster Bar előtt található csarnok igazi építészeti anomália. Az alacsony árkádos, mázas kerámia bevonatú csarnok két-két ellentétes sarka tökéletes “telefonként” működik. Az egyik sarokban elhangzó suttogás tökéletesen hallható az ellentétes oldalon. A Suttogó Csarnok titka igazából abban rejlik, hogy senki sem tudja igazán, hogy vajon akarattal vagy véletlenül jött létre a hangvezetés. A sarkok állandó forgalomban vannak és több leánykérés is történt a Suttogó Csarnok közreműködésével.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

The Kissing Room (A Csók Terem)

A fehér márvány borítású Biltmore terem, mely a volt Biltmore szállodáról kapta a nevét és pontosan a szálloda lobbija alatt található, napjainkban viszonylag csendes. A váróterem becenevét a falai között elcsattant csókok tucatjairól kapta. A II. Világháború idején a feleségek, menyasszonyok és barátnők itt várták a háborúból hazatérő férfiakat. A várótermet titkos lift kötötte össze a szállodával, melyet természetesen csak a befolyásosabb párok tudtak igénybe venni.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Napjainkban az utazóközönség a Biltmore termet a vintage újságos pavilon és a cipőtisztító miatt keresi fel. Rajtuk kívül a Kissing Room-ot csak a szellemek látogatják. A szellemvadászok ebből a teremből kapják a legtöbb észlelést. A médiumok szerint, a háborúban elesett katonák lelkei továbbra is itt kísértenek, kedveseikre várva. A Csók Terem szellemei 2019-tól kevésbé lesznek magányosak. A tervek szerint, a meghosszabbított Long Island-i vasútvonal utasai ide érkeznek majd.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Tölgyfalevelek és makkok

A pályaudvar egész területén visszatérő díszítőelem a tölgyfalevél és makk, mely a pályaudvart építő Vanderbilt család jelképe.  Cornelius Vanderbilt, a család alapítója, 11 évesen maradt ki az iskolából. 16 évesen megalapította saját kompvállalatát és hamarosan az amerikai történelem leggazdagabb embere lett. A család a tölgyfa makkot választotta jelképül, utalva arra, hogy a családhoz hasonlóan a kicsi dolgokból hatalmas dolgok születhetnek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Majdnem ikrek

1995-ben, a legutolsó átépítési munkálatok során az építészek úgy döntöttek, hogy elkészítik a galériára vezető lépcsősort a nagyterem keleti oldalán is. A kivitelezők sikeresen hozzájutottak az eredeti tervekhez, melyeken egyértelmű volt, hogy a nagyterem mindkét oldalára gondoltak lépcsősort. A keleti oldal építése ismeretlen okoknál fogva elmaradt. A rekonstruáló csoport megtalálta az eredeti olasz bányát, mely a márványt szolgáltatta. A keleti lépcsősor ennek ellenére sem tökéletes mása a nyugatinak. A kivitelezők – az eredeti lépcsősornak tisztelegve -, az újat pontosan 2,54 cm-rel (1 inch) keskenyebbre építették.

article-0-0D4035D1000005DC-903_634x418

A szupertitkos pince

A Grand Central alatt található New York legmélyebb alagsora, melybe akár egy 10 emeletes házat is elrejthetnénk. 40 méter mélyen a felszín alatt húzódik az a titkos pince, melynek létezését csupán a 80-as évek végén ismerték el hivatalosan, s mely az eredeti terveken sem szerepel. A pince az M42 nevet viseli. A titokzatosság pedig nem véletlen. A II. Világháború idején a katonaság alakulatai védték a bejáratot. Aki betévedt az M42 területére, nagy valószínűséggel sosem hagyta el azt, legalábbis nem élve. A pince a háború szempontjából létfontosságú turbinákat és áramátalakítókat rejtett, melyek felelősek voltak az egész keleti part vasútforgalmának zökkenőmentes áramellátásáért. Egy vödör homok és a hadigépezet 80%-a megbénult volna.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A nácik is tudatában voltak az M42 fontosságának és a vödör homok nekik is eszükbe jutott. A gépek tönkretételére szervezett szabotázs akciót az FBI még időben leleplezte. Napjainkban az M42 áramátalakítóit modernek váltották fel, de a pince továbbra is tiltott terület. Továbbra is létfontosságú gépeket és kábeleket üzemeltet, továbbá itt található a pályaudvar főkapcsolója is.

slideshow_std_h_grand_central2

A Waldorf-Astoria Expressz

A forgalmas Grand Central pályaudvarnak egyetlen vágánya van, mely kevesebb forgalmat bonyolít a többinél. A 61-es vágány csendben húzódik meg a vasútállomás alatt. Eredetileg az M42-t szolgálta ki és tehervonat forgalmat bonyolított, hamarosan azonban sokkal kiemelkedőbb utasai lettek. Franklin D. Roosevelt elnök előszeretettel használta manhattani látogatásai során. A gyermekbénulásban szenvedő elnök betegségéről kevesen tudtak. A 61-es vágány használatával tovább fenntarthatták a látszatot. Az elnök a Grand Centralról egyenesen a Waldorf-Astoriába utazott a titkos alagúton át. A hotel alagsorában különleges liftet építettek az elnök kocsijának, aki így autóban ülve hagyhatta el a szállodát.

DSC01332

A sznob szobrász

A Grand Central 42. utcai bejárata felett található grandiózus szoborcsoport a Transportation nevet viseli és Jules-Felix Coutan francia szobrász alkotása. A művész csupán a távolból irányította a munkálatokat. “Nem szeretnék Amerikába menni. Biztos vagyok benne, hogy az amerikai építészet csak felzaklatna.” A szoborcsoport tagjai, Minerva, aki a bölcsességet, Herkules, aki az erőt és Merkúr, aki a sebességet, az utazás élményét szimbolizálja. Az 1941-es átadáskor az alkotás a világ legnagyobb szoborcsoportjának számított. A szobor alatt található óra szintén világelső volt méretét tekintve, s egyben a legnagyobb Tiffany óra, melyet valaha is készítettek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A zászló

A nagyteremben látható, hatalmas méretű zászlót a szeptember 11-i terrortámadás után pár nappal függesztették ki.

DSC01339 OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Csillárok

Main Concourse gyönyörű csillárjairól sokáig az a pletyka keringett, hogy nem aranybevonatúak, csupán bronz fedi őket. A szóbeszéd hamisnak bizonyult. Minden egyes lámpatest arannyal futtatott, a bronzos hatás a piszoknak köszönhető. A csillárokat napjainkban gyakrabban tisztítják.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Dan Bruckernek, a New York-i Közlekedési Vállalat (MTA) szóvivőjének szavaival zárjuk kalandozásunk: “Miután jó néhány titkot megfejtettünk, gondolhatnánk, hogy a Grand Central tudorai lettünk. Tévedés. A Grand Centralnak maradt még jó néhány titka.”

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve Waldolf-Astoria titkos vasútállomás
Felhasznált irodalom: NCYGO

Tags: , , , ,

« Older entries § Newer entries »