Aktuális események

You are currently browsing the archive for the Aktuális események category.

A New York-i Waldorf Astoria kétséget kizárólag a világ leglegendásabb szállodáinak egyike (volt). Pazar lakosztályaiban királyok, hercegek, elnökök és Hollywood-i sztárok szálltak meg. Sophia Loren, Elizabeth Taylor és Frank Sinatra egykoron a szálló állandó lakói voltak. A báltermekben pompás társasági élet folyt, a konyha pedig olyan legendás ételeket kreált, mint a red velvet cupcake, a Waldorf-saláta, a Benedek tojás (Egg Benedict) és az ezersziget öntet (Thousand Island dressing).

A Waldorf Astoria két Astor unokatestvér családi viszályának és rivalizálásának köszönhette létrejöttét. 1893-ban William Waldorf Astor felkérte a híres építészmérnököt, Henry Hardenbergh-et (nevéhez fűződik a Dakota-ház is), hogy tervezzen egy 13 emeletes mega-hotelt a család Ötödik Sugárúton található birtokán. William Waldorf Astor szállodája a világ legnagyobb luxusszállodája lett, 450 kiadó szobával. A szálló menedzserének a híres George C. Boldt-ot nevezték ki, akiről hamarosan egy külön cikk is szól majd.

Négy évvel később, John Jacob Astor IV, aki az sugárút másik végét birtokolta, 17 emeletes szállodát építtetett ugyanazzal a tervezővel, a Waldorf-tól csupán néhány lépésnyire. Szállodáját a The Schermerhon-nak szerette volna elkeresztelni – az édesanyja leánykori neve után -, menedzsernek pedig szintén George Boldt-ot akarta felkérni. Az üzleti életben jártas Boldt a névválasztást nem tartotta szerencsésnek, s csak akkor vállalta el a felkérést, amikor a tulajdonos elállt a The Schermerhon név használatától és szállodája nevét a The Astor-ra változtatta.

Idővel a családi viszály alábbhagyott, az üzleti érzék győzött a büszkeség felett és a tulajdonosok eldöntötték, hogy a két szállodának egyesülnie kell, s nem csupán a menedzsmentben, de fizikálisan is. 1897-ben létrejött a világ legnagyobb szállodája, a Waldorf-Astoria, olyan úttörő jellegű szolgáltatásokkal, mint a szobaszerviz, a szobatelefon, a saját fürdőszoba, a gyerekmenü és a teljes áramosítás.  Boldt menedzseri mottója, a “the guest is always right” (a vendégnek mindig igaza van) szállóigévé vált.

A két szállodát egy 91 méter hosszú folyosó kötötte össze, melynek mindkét végében éttermet nyitottak. A Peacock Alley, azaz a Páva Átjáró azokról a korabeli divat örült hölgyekről és urakról kapta a nevét, akik idejük nagy részét azzal töltötték, hogy a sugárutakon, pávaként illegették magukat, a legfrissebb divatot követő ruhakölteményeiket mutogatva.

A folyosóval összekötött szállodakomplexum a gazdagság, a bőség és elegancia jelképe lett. A banketteken és jótékonysági esteken a világ legbefolyásosabb személyiségei jelentek meg és egy ponton, a hotel széfjében 7 millió dollárt őriztek, a vendégek gazdagságának nyilvánvaló bizonyítékaként.

A sikeres évek azonban nem tartottak örökké. John Jacob Astor IV a Titanic utasaként az Atlanti-óceán jeges vizében lelte halálát, míg unokatestvérét szívroham vitte el 1919-ben. Az 1920-as évek kemény konkurenciát hoztak. New Yorkban sorra nyíltak az olyan világhíres hotelek, mint amilyen a  St. Regis, a Knickerbocker (2015. február 12-én nyílt újra, 96 évnyi szünet után) és a Savoy-Plaza Hotel. A New York-i elit a 20-as évek végére kivonult a 34. utca környékéről és Manhattan északabbi utcáiba tette át szállását, a hotel pedig lassan elvesztette fényét és vonzerejét.

Az Astor család eladta a telket az Empire State Building-et építtető cégnek és 1929. május 3-án bezárta a szállót. A Waldorf Astoria helyén pedig felépült az Empire State Building.

Lucius Boomer, aki több hotel tulajdonosa volt, még a Waldorf Astoria lebontása előtt megvásárolta a névhasználatot, kereken 1(!) dollárért. Az új Waldorf Astoria gondolata hamar megfogant, tekintve, hogy a világgazdasági válság még nem mutatta jelét és az új építési terület eredeti tulajdonosa, a New York Central Railroad (New York Központi Vasúttársaság)  is érdeklődést mutatott az új szálloda iránt, 10 millió dollárral hozzájárulva a költségekhez.

Az új Waldorf Astoria 1931. október 1-én nyílt meg a Grand Central közelében. A 47 emeletes épület egy egész utcablokkot lefoglalt, a 49. és az 50. utca, illetve a Park és a Lexington Sugárutak között. Az új Waldorf Astoria a világ legnagyobb és legmagasabb hotelének számított. A szálloda nevét Waldorf=Astoria-ra változtatták. Az egyenlőségjel a Peacock Alley-t, az eredeti két épületet összekötő átjárót szimbolizálta és a szálló dicső múltjának szándékozott emléket állítani.

A megnyitó beszédet maga Herbert Hoover elnök tartotta, melyet a Fehér Házból élőben, rádión keresztül közvetítettek. A pozitív fogadtatás és az elnöki támogatás ellenére a szálló 2200 szobájából a megnyitás hetében csak 500-at vettek igénybe a látogatók. A hotel 1939-ig veszteséges maradt. A 1940-es években, továbbra is Lucius Boomer vezetése alatt,  a Waldorf Astoria ismét legendássá vált. Boomer, 1947-ben bekövetkezett haláláig vezette az intézményt.

A Waldorf Astoria az évtizedek során fontos szerepet töltött be az ország politikai és kulturális életében, otthont adva számos magas rangú rendezvénynek.

Az épület több “titkot” is őriz, melyet csak a szálloda elkötelezett rajongói ismernek. Fedjünk fel néhányat ezek közül:

  • Cole Porter, aki 1934-től, 1964-es halálig volt a Waldorf Astoria lakója, kedvenc zongoráját a hotelre hagyta. A híres hangszert a Peacock Alley Csarnokban, a lobbitól pár lépésnyire helyezték el.

  • Cole Porter halála után a lakosztályba Frank Sinatra és felesége, Barbara költözött. A pár 1988-ig volt a szálló állandó lakója.
  • A megnyitás idején a hölgyeknek és az uraknak külön lobbi állt rendelkezésre. A jelenlegi főlobbi volt az uraké, akik itt szívták a szivarjukat, itták a gint, illetve fizették a hotelszámlát. A hölgyek csarnokát vastag szőnyegekkel, nehéz drapériákkal vonták be. 1983-ban, egy csőtörés következményeként, fel kellett szedni a szőnyegeket. Ekkor találtak rá a francia alkotó, Louis Rigal, csodálatos, 148 ezer mozaikot tartalmazó alkotására, mely a Wheel of Life (Az élet kereke) nevet viseli. A mozaikképet restaurálták és a Park Avenue felőli bejárat közelében található.

  • A szálló nagy óráját eredetileg az 1893-as chicagói világkiállításra készítették. 1902-ben, John Jacob Astor helyeztette el Franciaország adományát, a kicsinyített Szabadság-szobrot az óra tetejére.

  • A szállodában 123 ausztriai készítésű kristálycsillár található.

  • A Waldorf Astoria alatt egy titkos vasútvágány is található. A 61-es vágánynak külön bejegyzést szentelünk a közeljövőben.
  • A tetőn hat kaptár, 300 ezer méhecskéje biztosítja a friss mézet a vendégek reggelijéhez. A szálloda 2010 óta alkalmaz főállású méhészt.

1931-ben, nem sokkal a megnyitó után, egy csőd szélén álló úriember, bizonyos Conrad Hilton a hotel újságból kivágott fényképét az íróasztala fölé tűzte, ezekkel a szavakkal: “a legkiválóbb”. 1972-ben a Hilton Hotels Corporation megvásárolta a Waldorf Astoria-t. Az új név: Waldorf Astoria New York.

2006-ban létrejött a Waldorf Astoria Hotels & Resorts üzletlánc. Waldorf Astoria szállodák nyíltak Arizonában, Kaliforniában, Floridában, Hawaii-n, Louisianában, az országhatáron kívül Franciaországban, Izraelben, Olaszországban és Szaúd-Arábiában.

2014. októberében a kínai székhelyű Anbang Insurance Group megvásárolta a Waldorf Astoria New Yorkot, 1.95 milliárd dollárért, mely a világtörténelem legdrágább hotel tranzakciója volt. 2016. július 1-én az Anbang vezetősége bejelentette, hogy a hotelt luxuslakás-hotel kombinált komplexummá alakítja. A szobák egy része továbbra is hotelként funkcionál majd, ám az épület fő funkciója luxus apartmanház lesz. A hotel híres éttermei, a Peacock Alley, a The Bull and Bear Steak House és a La Chine az átalakítási munkálatok után újranyitnak.

A több évig – a becslések szerint minimum három év – tartó átalakítási munkálatok több mint 1400 Waldorf Astoria alkalmazottat tettek munkanélkülivé, akik közül sokan évtizedek óta álltak a szálloda alkalmazásban.

Az egyetlen jó hír a változásban. hogy a nyitás után a közösségi termek, éttermek, báltermek és folyosók továbbra is látogathatóak lesznek a nagyközönség számára. A Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal szintén szemmel tartja a kulturális örökséget képező szállodát.

Viszontlátásra néhány év múlva, Waldorf Astoria!

Forrás: Waldorf Astoria
Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , , , ,

A Times Square a turisták talán legkedvelt célpontja, közlekedési és kulturális csomópont, Manhattan szíve. Február végéig azonban nem csak jelképesen dobog itt a City szíve, de Valentin-nap tiszteletére új, “szíves” köztéri alkotás várja a látogatókat a tér északi háromszögében, a Broadway és a Hetedik Sugárút találkozásánál, a Father Duffy téren, az ikonikus lépcsősor előtt.

Február 14-én, a nap szinte valamennyi órájában, egyszerre akár több leánykérésnek is szemtanúi lehetünk. A tér kulturális életét szervező bizottság Valentin-napra mindig valami újjal, különlegessel áll elő, megfelelő hátteret biztosítva a romantikus lelkületű helybélieknek és turistáknak. Idén, bizonyára nem véletlenül, a Valentin-napi alkotás középpontjába is a bevándorlás témája került.

 

Ebben az évben immár kilencedszer rendezték meg a Times Square Valentine Heart Design Competition-t, a Times Square Valentin Szív Versenyét. Az Office for Creative Research győztes alkotása, mely a We Were Strangers Once Too/Egykoron mindannyian idegenek voltunk névre hallgat és tisztelgés a bevándorlók előtt.

A szobor 33, a rózsaszín és a piros különböző árnyalatára festett fémoszlopból áll. A közelről különállónak érzékelt oszlopok egy bizonyos távolságból szemlélve egységet alkotnak, szívet formálva. Az alkotók New York City diverzitására akarták felhívni a figyelmet. Arra, hogy a City a különféle nemzetek tökéletes egysége, melyet a különbözőség tesz egyedivé és izgalmassá.

Az oszlopokra a Manhattanban élő különböző népcsoportok nevét és lélekszámát festették, a 2015-ös cenzus számadatai alapján.

 

“New York City a bevándorlók városa és erre büszkének kell lennünk. – mondták az alkotók a megnyitón – A We Were Strangers Once Too-val akarjuk kifejezni az elismerésünket és hálánkat a New York-i bevándorló közösségeknek mindazért a történelmi és kulturális örökségért, melyet magukkal hoznak és megosztanak a város többi lakóival, mely által valamennyien gazdagodunk.”

 

Az alkotás 2017 március elejéig látható.

Képek: myst3riousboy, zura.nyc, tinkmara, frost.agram
Forrás: NYGo

Tags: , , , , , , ,

Attól függően, kit kérdezel, van, aki november 9 óta eufóriában, van, aki teljes tagadásban várta a január 20-át, az amerikai elnök hivatalos beiktatásának napját. Én az utóbbi kategóriába tartozok, és egyedül az a tudat éltetett azon a szürke és szürreális pénteki napon, hogy másnap az előzetes becslések szerint több százezer ember fog felvonulni a Women’s March keretében Washington, DC.-től Antartikán keresztül Timor Leste-ig.

A békés menet kitűzött célja az volt, hogy állást foglaljon a női, kisebbségi, és emberi jogok mellett, és a többek között az amerikai elnök által is képviselt idegengyűlölő, rasszista, homofób, nőgyűlölő nézetek ellen. Így aztán bár itteni otthonomnak DC-t tekintem, én szombat délben a Dag Hammarskjold Plaza fele vettem az irányt, ahonnan a New York-i menet indult.

Mi Farahval, egy Jordán-amerikai barátnőmmel a World Trade Centerből utaztunk Uptown felé, és már a 4-es metró tele volt emberekkel – nők, férfiak, nyugdíjasok, gyerekek, feketék, fehérek – mindenféle táblákkal, „pussy hat”ben, általános jó hangulatban, és persze igazi amerikai módjára felszerelve az elmaradhatatlan water bottle-lel (kulacs) és mindennel, ami csak egy tüntetéshez kellhet. Én még reggel csináltam egy „We Will Not Be Silenced” táblát, és az Amerikai Szabadságjogok Egyesület facebookon keringő videójának az utasítása szerint kivettem a kontaktlencsém (könnygáz esetére), és filctollal a karomra írtam a férjem telefonszámát –  de elég amatőr tüntetőnek éreztem magam a többieken végignézve!

A Grand Central állomásnál gyakorlatilag teljesen kiürült a metró, és a tömeg kiözönlött az utcára. Mi végül a 44-ik utcán indultunk el. Hamarosan már lehetett hallani a tömeg morajlását – elképesztő hangos volt. Még izgatottabban igyekeztünk a hang irányába, és hamarosan a Második sugárúton kötöttünk ki, ahol egészen karneváli volt a hangulat, egy rezesbanda játszott, és a tömeg hömpölygött a 42-ik utca felé a kordon innen és túl. Farah és én megállás nélkül vigyorogtunk, ahogy  becsatlakoztunk, és egymásnak mutogattuk a szellemesebbnél szellemesebb táblákat (egy hetvenéves nő „nem hiszem el, hogy még mindig ez ellen a szar ellen kell tüntetnem” szlogenjét sokan fényképezték).

 

A Don’t Stop Believin’ számot együtt énekelte  a tömeg rezesbandával, és néhányan táncra is perdültek. Ebbe lehet, hogy a hideg is belejátszott, ugyanis mikor befordultunk a 42-ik utcára, mintha teljesen leált volna a menet, és a sok magas épület között nem igazán jött be napsütés. Ennek ellenére vidám volt a hangulat, mi a körülöttünk lévőkkel beszélgettünk: idősebb, fehér férfiak, egy ázsiai pár, tinédzserek, szülők a kisgyerekeikkel a hátukon, franciák, britek, németek, spanyol anyanyelvűek… Szembeötlő volt, hogy a tüntetők többsége fehérek volt viszonylag sok ázsiaival és latinoval, nem sok afroamerikait láttam. Hozzátartozik, hogy míg a fehér nők 53%-a Trumpra szavazott[1], az afroamerikai nők 6 %-a szavazott rá[2], így sokan felhívták rá a figyelmet a közösségi médián, hogy nem lenne szükség menetre, ha a fehér nők is úgy szavaztak volna, mint afroamerikai társaik.

 

Sok férfit hordozott „így néz ki egy feminista”, „a női jogok emberi jogok”, és hasonló táblákat, de világos volt, hogy a női jogok („el a kezekkel a méhemről” és „az én testem, az én jogaim”) és a a Trump ellen érzett ellenszenv („szabadítsátok ki Melaniát!”) mellett az emberek a számukra fontos más ügyek miatt is voltak ott, legyen az éghajlatváltozás, Black Lives Matter, bevándorlási jogok, az egészségügyi reform, a muzulmán közösség, vagy meleg jogok.

Hosszú ideig nem fogom elfelejteni amikor a Grand Centralhoz értünk, és a Park sugárúti felüljárón ránk letekintő tömeg tapsolt, fütyült, és biztatta a tömeget. „Tell me what democracy looks like!” (Mondd meg nekem, mi a demokrácia!”), kiabált egy férfi a felüljáróról, mire több száz ember kórusban válaszolt: „This is what democracy looks!” („Ez a demokrácia!”). Ahogy áthaladtunk alatta, hallottuk, ahogy a mögöttünk lévők egy kis fáziskéséssel ugyanazt skandálják.

A Második és az Ötödik sugárút között öt, nem is olyan hosszú háztömb van, melyet normális időben – és New York-i gyalogos tempóban – az ember 10 perc alatt tesz meg gyalog. Mi három-három és fél órát töltöttünk ott a menettel, mire eljutottunk az Ötödik sugárút és a 42-ik utca sarkára. Előttünk és mögöttünk  akkora tömeg volt, hogy nem lehetett az emberek végét látni, és arra emlékszem, hogy azt hajtogattam, hogy ezt nem hiszem el…. Akinek szerencséje volt és működött a telefonja, az továbbadta a mellette állóknak, hogy Chicagoban 250 ezer embert számoltak, LA-ben 750 ezret. Hallottuk, ahogy egy rendőr azt mondja, hogy a hivatalos adatok szerint 250 ezer ember van kint, de szerinte biztos, hogy több, mert ő még nem látott ennyi ember. Farah és én fáztunk, nem volt nálunk se víz, se ennivaló, de eszünk ágában sem volt hazamenni.

Mikor bekanyarodtunk, a tömeg teljesen ellepte az Ötödik sugárutat, mikor bekanyarodtunk, annak ellenére, hogy kordonok voltak kirakva, amik elvileg lezárták volna a tömeg elől a sugárút egyik részét. A rendőrök vagy ráérősen támasztották a falat, vagy a tömegben üdvözölték az embereket és kedvesen jó időtöltést kívántak, vagy – mint a mi esetünkben – viccelődve biztattak bennünket, hogy az előzőek bizony hangosabbak voltak, kicsit jobban meg kellene erőltetni magunkat! Ezt egy csoport hatéves kislány nem tétovázott: az ő vezetésükkel a tömeg azt skandálta, „kicsi kéz, kicsi láb, csak annyit tud, tweet tweet tweet”. Később egy népszerű tábla ihlette meg a tömeget, és „Pence is szívás” kiáltásoktól volt hangos az Ötödik sugárút.  Lassan besötétedett, de az emberek energiája nem hagyott alább, és mi az élménytől továbbra is a könnyezés és a megállás nélküli vigyorgás között ingadoztunk.

A menet az 55-ik utcánál ért véget, ahol rendőrök őrizték a Trump Tornyot. Az emberek békésen feloszlottak, és mindenki ment a maga útjára. Az 55-ik utcán lefektették a tábláikat, így az utca a Women’s March mementoja lett: nem adjuk fel, egységben az erő, a szeretet legyőzi a gyűlöletet, Amerika már így is nagyszerű.

Hazaérve elképedve olvastam a folyamatosan frissülő számokat. Az is előfordulhat, hogy sikítottam, amikor kiderült, hogy a „végleges” létszám New Yorkban 500 ezer volt – és az amerikai „összlétszám” három millió felett. Leírhatatlan érzés volt ilyen mértékű szolidaritást tapasztalni, ilyen békés keretek között, ennyi órán keresztül, ilyen kitartással. Az volt számomra a legszebb, hogy nők szervezték és álltak mögötte. Nők, akiknek a munkája otthon és a munkahelyen általában láthatatlan, alábecsült, vagy marginalizált, sikeresen megszervezték a legnagyobb tüntetést az Egyesült Államok történetében. Azóta is ebből az emlékből élek, és remélem, hogy az energia, amit ez a megmozdulás generált, tovább él a következő hónapokban.

Képek: Lippai Zsuzsi, Daniel Hernandez Diaz
[1] https://www.nytimes.com/2017/01/24/insider/donald-trump-women-social-media.html?_r=0
[2] https://mic.com/articles/159402/here-s-a-break-down-of-how-african-americans-voted-in-the-2016-election#.eZ0oGeDu7

Tags: , , , , , , ,

“Légy szíves, meséld el, miért van az, hogy akárhányszor látom az amerikai elnököt a TV-ben aláírni valamilyen dokumentumot, sosem fog jól a tolla. Egymás után veszi fel az íróeszközöket és úgy tűnik, egyik sem jó neki. Mi a baj az elnöki irodával? Nincs pénzük tollra vagy ez valami szabály, mert nemcsak Obama elnököt láttam több tollat használni, de az őt megelőző elnököket is. Amikor az ember nézi az aláírási ceremóniát, az pont úgy hat, mintha az elnöknek OCD-je lenne.”

Az amerikai elnökök több tollat használnak kifejezetten fontos, vagy történelmi  eseménynek számító dokumentumok, törvények aláírásához. Ez nem szabály, de hagyomány Washingtonban. A több toll használata egészen Franklin Roosevelt-ig vezet vissza. Magyarázata egyszerű. A toll, mellyel történelmet írnak, maga is történelmi jelentőségű tárggyá válik.

Minél több tollat használ az elnök az aláíráshoz, annál több tollat tud elajándékozni azoknak, akik részt vettek az aláírásra kerülő törvény létrehozásában, elfogadtatásában, a törvényjavaslat törvényi szintre emelésének hosszadalmas procedúrájában. A tollakat a Fehér Ház gravíroztatja és azok tulajdonába kerül emléktárgyként, akik az adott törvény kulcsszereplői, illetve támogatói. Amikor Lyndon Johnson aláírta a Polgárjogi Törvényt (Civil Rights Act) 1964-ben, több mint 75 tollat használt és egyiket azonnal átnyújtotta Martin Luther King Jr-nak.

1996-ban, Clinton elnök négy tollat használt a Line-Item Veto törvény aláírásához, mely kimondja, hogy az elnök a törvényjavaslatok bizonyos szekcióit is vétózhatja, nem csupán a teljes beadványt. A négy tollat azoknak adományozta, akik a leginkább értékelték volna ennek a törvénynek a bevezetését a maguk idejében: Gerald Ford, Jimmy Carter, Ronald Reagan és George H.W. Bush.

Hogyan lehet ennyi tollal aláírni? Nem lesz az írás szakadozott, remegős? És mi van, ha az elnök kifogy a betűkből? Ennek begyakorlása az elnökök egyik házi feladata. Obama elnök anekdotái közé tartozik a történet a napokig tartó gyakorlásról, mely az első történelmi jelentőségű aláírást megelőzte. Kennedy elnöknek viszont könnyű volt a dolga, mert amikor sok tollat kellett elajándékoznia, bevetette a középső nevét, a Fitzgerald-ot, míg mások különféle cikornyákat helyeztek el a nevük alá, köré.

A tollak a büszke tulajdonosok otthonába kerülnek, míg más példányok múzeumba. Néha feltűnnek rég elfeledett tollak is, ahogy 2008-ban, amikor John McCain kampányában azt ígérte, hogy ugyanazt a tollat fogja használni, amit valaha Reagan elnök adományozott neki.

Mivel a több toll használata nem szabály, van olyan elnök is, aki nem követi a hagyományt. George W. Bush például az egy tollas aláírás híve volt, ajándékba pedig nem használt tollakat adományozott. Hogy hová került a toll, amellyel aláírta az adott törvényt? Szemtanúk szerint általában zsebre tette.

2010. március 23-án Barack Obama 22 tollal írta alá az Obamacare-t, s mivel hivatalos aláírása nem tartalmazza középső nevét, nem kis fejtörést jelentett a magas számú tollváltás.

Az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökét, Donald Trump-ot unokái segítették a tollak kiválasztásában és osztogatásában, 2017. január 20-án.

Képek: Google
Forrás: About US politics

Tags: , , ,

Történelmi eseménynek voltunk szemtanúi 2017. január 2-án. Száz (!) évnyi tervezés és költségvetési nehézségek után átadták az utazóközönségnek New York City legújabb metróvonalának első szakaszát, három, modern állomással.

A Second Avenue Subway (SAS-Második Sugárút Metró) hihetetlenül megkönnyíti az Upper East Side látogatóinak és lakóinak életét. Sokan évtizedek óta várták ennek a vonalnak a létrejöttét, míg mások a hiábavalónak tűnő várakozás hatására mondtak le Upper East Side-i rezidenciájukról.

 

Az új vonalat, a számítások szerint, naponta 200 ezren veszik majd igénybe. Ezzel, az állandóan zsúfolt, naponta 1,3 millió (!) utast szállító, Lexington Avenue mentén futó NYCS 4NYCS 5NYCS 6-os járatok is levegőhöz jutnak. Az Upper East Side-on lakók napi ingázása átlagosan 10-15 perccel rövidül.

Amíg az East Side legforgalmasabb sugárútját, a Lexington Avenue-t egy vonal, három járattal (NYCS 4NYCS 5NYCS 6) szolgálta, addig a West Side-on két vonal haladt, öt járattal (NYCS 1NYCS 2NYCS 3NYCS BNYCS C). A megközelíthetőség hiánya állandó tumultust és bosszúságot okozott a keleti oldalon lakók, illetve dolgozók számára.

Az új, Wi-Fi-vel ellátott, akadálymentesített metróállomások a 72., 86. és a 96. utcában találhatóak. A három vadonatúj állomás mellett felújították és modernizálták a régóta forgalomban levő Lexington Avenue/63rd Street megállót is.

Az új állomásokon ugyan nincs légkondicionálás, ám a modern klímamérnöki munkának köszönhetően a hőmérséklet 10 fokkal alacsonyabb a felszíni hőmérsékletnél.

15625278_1267381696688265_5707715505763123200_n

Az állomások falai csempézettek, így jóval könnyebb lesz tisztán tartani őket.

Az oszlopmentes, tágas, világos folyosók falait korunk legismertebb mozaik-művészeinek alkotásai díszítik.

A legimpozánsabb alkotás, a 72. utcában, a brazíliai Vik Muniz üvegmozaikja, mely a Tökéletes Idegenek nevet viseli. Az alkotás 36, vonatra váró New York-it ábrázol. Valamennyien létező személyek Muniz ismeretségi köréből, s egyben hétköznapi arcok, amilyenekkel naponta találkozhatunk a metróra várva. Néhányan közülük eljöttek a megnyitóra, többek között a képen látható ismert manhattani utcai zenész is.

 

Az utazóközönség egyértelmű kedvence a nyalókázó, napszemüveges rendőr.

Az alkotó önmagát is megörökítette, amint éppen megbotlik és szerteszét szórja irattáskája tartalmát.

Az új metróállomások mottói, melyeket a lépcsősorok felett is olvashatunk, New York állam, illetve Amerika mottói: “Excelsior” (mindig felfelé) és “E Plurbis Unum” (sokból egy).

A hivatalos átadó ünnepségen a Közlekedési Vállalat képviselőin kívül részt vett New York kormányzója is, aki azzal kezdte beszédét, hogy a város lakóinak elképzelése sincs, hogy Manhattan forgalmas utcái alatt milyen nehéz alagutat ásni, anélkül, hogy megbénítanák a város életét.

A környék lakói mellett a környező államokból is érkeztek metrórajongók, hogy részesei lehessenek ennek a kivételes eseménynek.

A Manhattan keleti oldalát a Második Sugárút mentén kiszolgáló metróvonal ötlete az 1910-es évek végén látott először napvilágot, azonban a Nagy Világválság és a város egyéb fejlesztési terveinek elsőbbsége hosszú évtizedekre a háttérbe szorította.

A teljes Second Avenue Subway 4 fázisban épül. A második szakasznak még nincs tervezett átadási időpontja. Költségvetése, az előzetes számítások szerint, 6 milliárd dollár. Ez a szakasz a 96. utcától az East Harlemig, a harmadik szakasz a Houston Street-ig, az utolsó szakasz pedig a Pénzügyi Központig épül. A Second Avenue Subway teljes hossza 14 km. A SAS projekt a város legnagyobb beruházása az utóbbi 50 évben.

A Second Avenue Subway-n jelenleg a  jelzésű metró jár. A NYCS Q vonalát a visszatérő  jelzésű metró vette át a Whitehall Street (Lower Manhattan) és Astoria-Ditmars Boulevard (Queens) között. A teljes átadás után a Second Avenue Subway új metróvonalat kap, t jelzéssel.

Képek: Kati, dimati, tinkmara, untapped cities

Tags: , , , , , , , , ,

Kedves Olvasók!

Véget ért 2016 (végre)!

Szeretném megköszönni Nektek a támogatást, a rengeteg Facebook ajánlást (share) és megosztást (like).

2016-ban rekord mennyiségű, 82, blogbejegyzés született. Facebook tagságunk 10223 taggal bővült és a mai napon 27,897 tagot számol.

2016-ban is megpróbáltam részt venni New York City legfontosabb közéleti eseményein, figyelemmel követni az újdonságokat, fejlesztéseket és ezekről hírt adni Nektek, különös tekintettel a turista célpontokra, változásokra. Remélem, hogy segítségetekre voltam, s ezt a célt a jövőben is szem előtt tartom.

A blog legsikeresebb és legtöbbet olvasott bejegyzései a következők voltak:

Az utolsó | | vonat – 9/11 emlékére

Az Amerikába történő legális, állandó letelepedésről

Brooklyn legdrágább apartmanja

Biztonságos és veszélyes környékek New Yorkban

Mikor utazzunk New York Citybe?

Az első tejesdoboz gyerek – Etan Patz eltűnése

Kitti New York-i utazási naplója

New York City, melyet a gőz formált

A Central Park lámpaoszlopainak titka

New York City karácsonyi kalendáriuma

Uptown, downtown, midtown, crosstown

Az évet ismét nyereményjátékkal zártuk, melynek során arra kértelek Titeket, hogy írjatok egy rövid, New Yorkkal kapcsolatos gondolatot, benyomást, élményt, álmot.

S mit hoz 2017 a blog életében? Továbbra is megpróbálok lépést tartani New York City állandóan változó, pezsgő életével, az újdonságokkal, a friss eseményekkel és természetesen jövőre sem marad el a rengeteg, saját készítésű fotó és videó. Továbbra is politikamentes “helyiérték” blog közösség vagyunk, mely New York City kulturális, turisztikai értékeit, hétköznapjait és ünnepnapjait hivatott bemutatni.

Természetesen a blog fejlődése és a változása is a jövőhöz tartozik, de ez legyen inkább meglepetés.

Kérlek Titeket, hogy 2017-ben is támogassatok “lájkokkal”, megosztásokkal és építő jellegű hozzászólásokkal, ötletekkel.

BÉKESSÉGES, EGÉSZSÉGES, VIDÁMSÁGGAL TELI ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK NEKTEK!

Kép: a blog írójának tulajdona

Tags: , , ,

Az évet ismét nyereményjátékkal zártuk, melynek során arra kértelek Titeket, hogy írjatok egy rövid, New Yorkkal kapcsolatos gondolatot, benyomást, élményt, álmot. Ezek közül osztom meg veletek a legszebbeket, legfrappánsabbakat, legelgondolkodtatóbbakat. Köszönöm, hogy játszottatok, köszönöm, hogy aktív tagjai vagytok ennek a blogközösségnek, itt és közösségi médián.

“Idén ősszel itt töltöttük a nászutunkat a férjemmel! Annyira imádtuk mindketten New Yorkot, annyira megfogott minket a város hangulata, a fantasztikus ételek és a kedves emberek, hogy biztosan visszatérünk még hamarosan! Ennyi idő nekünk nem volt elég.”

“Manhattannak megdöbbentően erős a kisugárzása, akár egy femme fatale. Ahogy kilépsz a Penn Station-ről, megcsap az illata, elkezdi mutogatni, kelletni magát, és te egyre többet akarsz megtudni róla. Egy alkalom nem elég, száz se lenne, mert a titkot nem lehet megfejteni. Tán ezért is szerepel ennyi filmben. Mert különleges, csábító és hihetetlenül érdekes. Egy biztos, én a rabja vagyok. Meg is ígértem neki, hogy hamarosan visszatérek. Vártam a válaszát, de csak az autók folyamatos tülkölését hallottam, meg a metró dübörgését a lábam alatt. Ezt igennek vettem.”

“Életemben először idén augusztusban voltam New Yorkban, azóta is hiányzik a város, az az érzés.”

“2017-ben újra vissza NYC-be!!! Két éve nyáron voltunk először. Olyan szinten megfogott, hogy azóta naponta többször is eszembe jut.”

“Nagyon régi vágyam már, hogy eljussak ebbe a csodás városba, és remélem egyszer valóra válik az álmom. Már rengeteg útikönyvet, relikviát összegyűjtöttem, úgyhogy csak az vár rám, hogy egyszer tényleg ellátogassak a városba, amely soha nem alszik.”

“Szépnek lenni olyan, mint egy Central Parkra néző lakás. A legkevésbé sem fair és általában azoknak jut, akik a legkevésbé sem érdemlik meg.” (Sex and the City)

 New York az örök szerelem, ami kitart életem végéig.”

“Sehol nem voltam olyan boldog és annyira otthon, mint New Yorkban.”

“Mi New York szava? – kérdezte Giulio. – Eltűnődtem egy pillanatig, aztán határoztam. – Természetesen egy igéről van szó. MEGVALÓSÍT.” (Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love)

“Az igazi New York-iak lelkük mélyén azt hiszik, hogy azok, akik nem itt élnek, egyszerűen viccelnek.” (Updike)

“New Yorkba mentem, hogy újraszülessek. A legtöbb amerikainak könnyű az újrakezdés, azonban én más voltam, mint a szüleim. Nem volt föld vagy barátok raja, akiket hátrahagyhattam volna. A nullának sehol a világon nincsen nagyobb súlya, mint Amerikában. Ahogy a vonat befutott New Yorkba, a csövek és vezetékek által átszőtt alagúton át, én is kiszakadtam a méhből, be a szülőcsatornába.” (Kurt Vonnegut)

“Szabadidejének ritka pillanataiban felpattant a buszra, és Manhattanba vitette magát, ahol megállás nélkül rótta az utcákat. A város annyira lenyűgözte, hogy meg sem bírt szólalni a csodálattól. Ma úgy jellemzi Manhattant, hogy ott annyi szeretetet találni, mint sehol máshol a világon!” (Eat Pray Love)

“Ülni egy padon a Central Parkban, miközben a lányaim fagyit ettek mellettem! Csodás, különös lüktetésű város. Visszavágyok!”

“Az egyetlen hely a világon, ahová, ha lehetne, holnap indulnék.”

“Mióta másfél éve kint jártunk, nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Állandóan visszavágyunk. New York olyan, mintha minden amerikai film egyszerre elevenedne meg.”

“Ezerféle hangulatú, éjjel-nappal csodálatosan nyüzsgő élményváros!’

“Tippek New Yorkba látogató idegenek számára: Szálljanak le bárhol, akár a Central Parkban is! Senki sem fog törődni vele, sőt észre sem veszik. Túlélés: Azonnal szerezzenek munkát, például taxisofőrként! A taxisofőr feladata, hogy másokat szállítson ide-oda nagy, sárga, taxinak nevezett járművekben. Ne aggódjanak, ha nem értenek a jármű működtetéséhez és ha nem beszélik a helyi nyelvet, illetve a környék földrajzát vagy akár alapvető fizikai jellemzőit! Az se baj, ha nagy zöld antennák állnak ki a fejükből. Higgyék el, ez a legjobb módja a feltűnésmentes elvegyülésnek.” (Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak)

„A végtelen lehetőségek városában néha nincs jobb érzés annál, mint tudni azt, hogy egy lehetőség számunkra is adódik.” (Sex and the City)

“Már tervben vagy, hogy eljussak. Addig is, nap mint nap, a képek a falakon és egyéb kiegészítők vannak előttem, hogy egy percre se felejtsem el az álmom: egy nap ott lenni!”

“Alig várom, hogy újból ott lehessek. Bár az első 6 óra, amit ott töltöttem, a PATH megállójának keresésével telt. Ma már csak mosolygunk a körbe-körbe mászkáláson. Imádom ezt a metropolist.”

“Több mint 20 évet vártam, vágytam rád, de az idén nyáron megvalósult az álmom, eljutottam végre! Azóta is sóvárgok utánad, New York!”

“9 éve áprilisban töltöttünk egy hetet New Yorkban. A nyugati 32. utcában laktunk, a szobából az Empire State Building-re láttunk. Reggeltől estig a várost jártuk, hogy aztán pár órányi alvás után újra nekiinduljunk. Megérte! A kétéves nagylányunk kedvence Curious George. Ő úgy tudja, hogy mi már jártunk apával a városban, ahol George lakik. Megegyeztünk, hogy együtt is elmegyünk oda. Lehet, hogy addigra már nem a rajzfilmekért fognak rajongani, de egyszer tuti visszamegyünk velük!”

“Álmomban már jártam ott…. Vagy talán előző életemben?”

“New York. A Szabadság-szobornak öltözött kétajtós szekrény, számolgatja a dellát, miközben egy kislány várakozik a következő fényképért. Gőzölög a csatornafedél és árad a bűz a metrólejáróból, és mégis Budapestet érzem koszosnak és büdösnek. A szabadság, az egyéni szabadságunk megélése minden pénznél többet ér. Dusty Springfieldről festett kép ott, meglehetősen homályos és nem adnak a whiskyhez se jeget, se kólát. Csak külön, és később. Úgy mosolyognak rád az utcán, hogy elhiszed, szép és különlegesen értékes vagy. Ja, és a hajléktalanok azt éneklik irigylésre méltó zsír-új Jordan cipőben, nem hamisan: Love in your heart.”

“New Yorkban az élet nem megy el mellettem hanem velem együtt él!”

“New Yorkban mindig keresel. Munkát, lakást, szerelmet.” (Sex and the City)

“New Yorkban éltem 8 évet – imádtam. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de ilyen hely másik a földön nincs. Szélsőséges és mégis toleráns. Hangos, de időnként elcsendesedik. És mindemellett, gyönyörű!!”

“Kedves New York! Lassan 30 éves vagyok, van egy kiskutyám és közmunkásként dolgozom egy irodában. Többet dolgozom olykor, mint egy normál bérért dolgozó. Azon gondolkodtam, hogy nem tudnál egy kis időre befogadni, hogy ott dolgozhassak és éljek?! Nem sok hely kell, kutya velem alszik… és hátha még a szerelem is rám talál… Várom válaszod! – Egy Vidéki Lány – P.S. I love you!”

“Számomra New York = Woody Allen. Woody-t idézve: ” Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ablakot, mindig odacsukom valaki kezét.”

“Minden nap, este és reggel elképzelem, hogy kilépek a reptér ajtaján és ott állok New Yorkban és csak állok. Átjár a boldogság. De amikor ott leszek, tuti, bőgni fogok a boldogságtól.”

“Szabadság-szobor, ami az emberi szabadságunkat és a mindent tudó akaratot jelképezi. Az örök fény.”

“Csodálatos volt a Szabadság-szoborban lévő kiállításon felvételről hallgatni egy idős néni visszaemlékezését arról, hogy a háború elől hogyan jutott el az Új Világba és hogy mit jelent neki New York City és Amerika… Számára a szobor valóban a szabadság szimbóluma. A néni mindezt magyarul mesélte el…. Nekem potyogtak a könnyeim.”

“Nyáron lehetőségünk adódott párommal elmenni New Yorkba. Felejthetetlen élmény volt. Úgy éreztem magam, mintha filmben lennék. Hihetetlen!!! Remélem, még lesz rá lehetőségünk újból megcsodálni.”

“A zajok, a rohanás, az energia, a különlegességek, a kulturális, a kulináris élmények és a gyorsan élők városa. Még az időszámítás is más. Létezik a „New York minute”, amit el kell kapni ahhoz, hogy túléld. Itt az egy perc kevesebb, mint 60 másodperc. A város állandó rohanásban van, minden egyes nap, minden egyes órájában és percében millió dolog történik. Ha nem akarsz elszédülni, ez idő szerint kell élned: minden lehetséges dolgot egyetlen pillanatba sűrítve.”

“A karácsonyi készülődés szülőhazája. Aki ide egyszer elmegy karácsonykor, már nem fog tudni tömeg ünnepként tekinteni rá, annyira átszellemül minden New York-i.”

“Az a hely, ahová egyszer elmész és utána mindig vágyódni fogsz, hogy újra láthasd.”

“Sokszor álmodtam NYC-vel es boldog voltam. Remélem, hamarosan valósággá válik, hogy állok a varázslatos város fergetegében és átjár majd ugyanaz a boldogság mint álmomban. Minden vágyam eljutni egyszer. Remélem, hamarosan.”

“A Bryant Park volt az egyik legkellemesebb élmény. Úgy ücsörögtem ott a felhőkarcolók közt, mintha valami kis zöld szigeten lennék az óceán közepén.”

“Egyszer álmomban jártam a Times Square-en és annyira valós volt az álom, hogy reggel mikor felébredtem olyan érzésem volt, mintha New Yorkban ébredten volna. Aztán kiderült, már régen ott kellett volna lennem, de nem úgy alakítottam sajna az életem, hogy már jártam volna ott, de most már rajta vagyok az ügyön.”

“A szívem egy darabját ott felejtettem, vissza kell menjek érte.”

“Malév légiutaskísérőként volt szerencsém eljutni ebbe a csodás városba és még sokba, de szívem csücske New York. Imádtam minden percet, amit ott tölthettem. Néha a nagy sietségben (általában 1 napot voltunk ott, de ha szerencsénk volt ott ragadtunk pár napra) megálltam, felnéztem és mondtam magamnak: Ibi, állj már meg egy percre és csak élvezd a látványt, a hangokat, illatokat. Örök szerelem marad.”

A dédszüleim a múlt század elején kétszer is elmentek Amerikába pénzt keresni. Én is elmegyek NY-ba és Ellis Island-on kiszállok a kompról és megkeresem a nevüket.

Éjszaka is nappali fényesség, ja és ha esik, tényleg a földből nőnek ki az esernyő árus fiúk.”

“Szabadság-szobor. Mikor ott álltam előtte, még a szám is tátva maradt. Egy álom vált valóra akkor.”

“Az jut eszembe róla hogy a dédapám a a Szabadság szobrot látta meg először mikor megérkezett Amerikába, a korlátlan lehetőségek hazájába!”

A nyarat kinn töltöttem New Yorkban. Szavakkal nem lehet leírni milyen érzés volt sétálni a városban. Megfogott az a színes, barátságos környezet, ahol az emberek mindig segítettek, nem néztek ki, mert máshonnan jöttem. Ma már úgy érzem, álom volt az egész, a képek amiket készítettem emlékeztetnek arra, hogy ott voltam. Csodálatos város, csodálatos emberekkel. Remélem, kimehetek még, és ha úgy hozza a sors, akkor kint is maradnék.”

“Világ egyik legszebb városa sajnos én már nem jutok ki oda de a lányom remélem igen. A kedvenc film a Szex és New York. Négy önálló, belemenős nagyszájú nő keresi a boldogulást és a boldogságot. Egy nagy Ő, vagy több, némileg kisebb Ő személyében, abban a városban, ahol a világon a legtöbb a magányos ember, és talán a legkönnyebb magányosan is boldognak lenni. A helyszín New York, a téma a szex, amit néha szerelemnek neveznek. Boldog karácsonyt mindenkinek!”

“Ez az a város, ahol minden megtörténhet, ahol az egyszerű, hétköznapi történetek is életre szóló kalanddá válnak.”

“New York szerencsére nem csak egy acélból, betonból, üvegből és aszfaltból épült rideg massza.”

“Azok a reggelik…. bagel, tojás, szalonna és hozzá szuper kávé… mindez fillérekért a szállásunk tövében.”

“Szerintem ez New York: szeretet, összetartozás, elfogadás, kitartás, álom, emberiség, csoda.”

“A tetoválásom mindent elmond.”

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , ,

2001. szeptember 11-én nemcsak a föld felszínén, de a föld alatt is drámai jelenetek zajlottak. A New Jersey-ből a World Trade Centerbe 3 percenként érkező PATH (Port Authority Trans Hudson – New Yorkot New Jersey-vel összekötő ingajárat a Hudson folyó alatt) szerelvények menetirányítóinak, személyzetének és utasainak egy ideig fogalma sem volt a felszínen zajló pusztításról.

Ez a nap is csak egy átlagos munkanapnak indult New Jersey-ben, a PATH forgalmi irodájában. Richie Moran forgalomirányítónak semmi más dolga nem volt, mint figyelni az induló és érkező szerelvények egyenletes mozgását. “Épp pár nappal előtte viccelődtem azzal, hogy nincs még egy olyan munkahely, ahol felteszed a lábad az asztalra és csak figyeled a monitort.”

8 óra 46 perckor becsapódott az első repülő a World Trade Center északi épületébe.

A New Jersey-i oldalon, az Exchange Place állomás felügyelője, Frank Martinetti látta az American Airlines 11-es járatát becsapódni. “Az irányítóközpont ablakából nem látni a World Trade Centert. Azonnal tudatni akartam Richie-vel, hogy baj van Manhattanban. Tudtam, hogy mindenütt vannak kameráik az állomásokon, de az állomás épületén kívül nincsenek. “

A World Trade Center alatt 5 emeletnyire, Donna Martinez forgalomirányító ablaktalan irodájának lámpái vibrálni kezdtek. Donna erős üzemanyag szagot érzett. Haladéktalanul utasította a Hoboken-ből éppen befutó vonat személyzetét a teljes evakuálásra. Az üres szerelvény a World Trade Center végállomáson maradt, zárt ajtókkal.

Victoria Cross Kelly-nek, a PATH helyettes igazgatójának éppen találkozója volt az északi épület földszinti kávézójában. Hirtelen rohanó embereket látott az ablakból. A társaság gyorsan fizetett, majd maguk is kiszaladtak az épület elé. “Mintha egy konfetti parádé kellős közepén találtuk volna magukat. Sűrű papírfecni eső hullott az északi toronyból.” Nem tudván, hogy mi történt, Victoria visszament az épületbe, ahol látta a Hoboken-ből befutott szerelvény mit sem sejtő utasait a felfelé haladó mozgólépcsőn. Richie Moran is látta őket a New Jersey-i irányítóközpont monitorján. “Úgy baktattak, mint máskor. Semmiről sem tudtak.”

Victoria Cross Kelly

A rendőrség megkezdte az épület kiürítését. Victoria azonnal hívta Richie Moran-t New Jersey-ben. “Ordított velem, hogy állítsam le a PATH forgalmat. Mondtam neki, hogy vonataim vannak az alagútban. Tudtam, hogy nagy baj van, mert Victoria sosem kiabált velünk.”

ű

Míg Victoria a vonalban volt egy Newark-i szerelvény érkezett a World Trade Centerhez, egy másik pedig Hoboken-ből közelített Lower-Manhattanhez. A folyó másik oldalán egy harmadik szerelvény, Noel Roman-nal a vezetőfülkében, éppen befutott az Exchange Place megállóba.

Richie Moran utasította a Hoboken-i szerelvényt, hogy a WTC-nél azonnal forduljon vissza. “Megállás nélkül kiabáltam: Ne nyissátok ki az ajtókat! Ne nyissátok ki az ajtókat!”

Ezen a szerelvényen utazott Michael Middleton, aki a déli torony egyik 45. emeleti irodájában dolgozott.

A Newark-i vonat személyzetének, Moran utasítására, sikerült többé-kevésbé mindenkit visszaparancsolni a vonatra és a döbbent utasokkal teli szerelvény visszaindult New Jersey-be.

Richie Moran az órájára nézett. 8 óra 52 perc volt. 6 perc telt el az első repülő becsapódása óta.

A következő hívása Noel Roman volt. Utasította, hogy amint kiszálltak az utasai az Exchange Place-nél, azonnal forduljon vissza és szedje fel azokat, akik esetleg lemaradtak a World Trade Center-nél.

Végül hívta a többi úton levő szerelvényt, hogy azonnal termináljanak a legközelebbi megállóban.

Noel Roman a WTC felé haladt az üres szerelvénnyel, amikor a United Airlines 175-ös járata becsapódott a déli toronyba.

Roman-t egy hátborzongatóan kihalt World Trade Center megálló, egy tucatnyi PATH alkalmazott és az állomás takarítószemélyzete fogadta. Az alagútat fojtogató füst borította el. Egy hontalan aludt az egyik pad alatt. Őt is sikerült némi hadakozás után betuszkolni a kocsiba és az utolsó szerelvény elhagyta a World Trade Centert.

Roman a mai napig sírva fakad, amikor visszaemlékszik: “Tudod, azon a szakaszon, ahol a PATH kijön az alagútból, mielőtt még beér New Jersey-be, sosem szoktam visszanézni. Aznap megfordultam. A látvány szívbe markoló volt. Hirtelen tudatára ébredtem a valóságnak, de nem akartam elhinni, hogy mi is történik. Teljes tagadásban voltam.”

 

Michael Middleton hazafelé gyalogolt a New Jersey-i oldalon, amikor a szeme láttára összedőlt a déli torony. “Ha aznap reggel kinyitották volna a szerelvény ajtaját, biztos felmentem volna az irodába, hogy megnézzem, mi folyik. Ma valószínű nem lennék az élők sorában. Abban a pillanatban azt is realizáltam, hogy sok kollégámat elvesztettem.”

Ha a vonatok csak 10 perccel tovább futnak, a szeptember 11-i áldozatok száma több százzal magasabb lenne. A 35 szerelvényből, mely az első repülő becsapódásának idején úton volt, csak egy, az az üres Hoboken-i állt a WTC megállójában, amikor az ikertornyok összedőltek.

Richie Moran és Victoria Cross Kelly sok-sok levelet kapott a hálás utasoktól. Richie Victoria-t tartotta a nap hősének, akinek telefonhívása beindította a folyamatot. Victoria szerint csak a képzés és az ösztönök dolgoztak. Richie Moran a saját érdemét egyszerűen kezeli: “Csak jól végeztem a munkámat aznap.”

Richie Moran és Victoria Cross Kelly kevés információra építve, súlyos döntések sorát hozta meg azon a szeptemberi napon, melyek több száz ember életét mentették meg. Egy olyan tragikus napon, amikor 3000 ember vesztette életét, köztük a Port Authority of New York and New Jersey (New York és New Jersey Kikötői Hatóság) 77 alkalmazottja, ez a néhány száz megmentett élet hozott némi enyhülést a fájdalomra.

Az állomáson maradt egyetlen üres szerelvényt maga alá temették az ikertornyok. Hetekkel a mentési munkálatok megkezdése után találtak rá a felderítő csapatok. Két vagon, csodával határos módon, épen maradt. A kocsikat kimentették és a Shore Line Közlekedési Múzeumban, East Haven-Connecticut-ban, illetve a Kingston-i Közlekedési Múzeumban kerültek kiállításra.

Képek: Untapped Cities, David Monderer

Tags: , , , , , , , , , ,

A Világ Útkereszteződése, a Times Square, modern műalkotással állít emléket pikáns, “korhatáros múltjának”. A három, X-alakú, rózsaszín street art fotel a Broadway-n, a West 43. és 44. utca közötti gyalogos plázán kapott helyet.

A 3, négyüléses fotel Juergen Mayer H. német szobrász-építész “utca-bútor” kreációja, mely az “XXX Times Square With Love” nevet viseli.

Az ötletnek két ihletője volt. A Broadway és a Hetedik Sugárút találkozása, mely kereszt alakú teret hoz létre, illetve a tér vad múltja.

A Times Square nem mindig volt turista-mágnes. Sőt! A 70-es évektől egészen a 90-es évek közepéig egyenesen elhanyagolt környék volt, melyet a prostitúció és a pornóipar tartott a markában. Ez az alkotás ennek, a radikálisan különböző múltnak állít emléket.

A Times Square család- és turistabaráttá alakítása évekig tartott. A Times Square Business Improvement District vagyis a Times Square Üzletfejlesztési Körzet 1992-ben alakult meg és Rudy Giuliani, az akkori polgármester vezetésével megkezdődött a környék “kitakarítása”. Eltűntek a pornó üzletek, korhatáros mozik és színházak. Helyüket turistabarát üzletek és attrakciók váltották fel.

Az “új” Times Square villámgyorsan belopta magát a helybéliek és különösen a turisták szívébe. 2009-ben kizárták az autósforgalmat a térről, ez év júniusában pedig funkcionális zónákra osztották.

Az interaktív, szabadtéri bútorcsoport által a látogatók új szemszögből ismerhetik meg a teret. “Az XXX-ben fekve másképp látjuk a környező épületeket, hirdetéseket. A fotelekben ülők rengeteg fotót készítenek az új perspektívából, ez pedig megváltoztatja a tér médiaarculatát – nyilatkozta Tim Tompkins, a Times Square Szövetség elnöke. – A Times Square-ről naponta 17 ezer Instagram kép készül és az új hashtag, a #TSqXXX máris nagyon népszerű.

Az “XXX Times Square With Love” meghatározatlan ideig marad a téren.

Képek: Times Square Alliance
Forrás: DNAinfo

Tags: , , , , , ,

A Brooklyn Bridge New York egyik legismertebb, legtöbbet fotózott látványossága, melyet egyetlen turista sem hagyhat ki. A híd azonban a város egyik legforgalmasabb, leghasználhatatlanabb forgalmi csomópontja, különös tekintettel a gyalogos forgalomra.

A gyalogos sáv a híd felső szintjén osztozik a kerékpár sávval, mely valljuk be, egy rémálom. A hat sávos autópálya felett haladó, amúgy is keskeny, fapallós gyalogos-biciklis szinten szinte állandó az építkezés, tovább súlyosbítva a közlekedési lidércnyomást.

A forgalom az utóbbi évtizedben drasztikusan megnövekedett. Csúcsidőben, óránként 2000 gyalogos halad át a hídon, háromszor annyi, mint 2008-ban.

A New York-i Közlekedési Vállalat már évek óta próbál javítani a helyzeten, többé-kevésbé sikertelenül, de most talán jó helyen próbálkozik. Az MTA szerződést kötött az AECOM nemzetközi innovációs céggel. A vállalat építészmérnökei 7 hónapos felmérés keretén belül megállapítják, hogy van-e lehetőség a híd szélesítésére. A szakembereknek el kell döntenie, hogy ez a 133 éves hídcsoda elbírja-e a bővítéssel járó terhelést.

A terv a gyalogos promenád kétoldali kiszélesítése lenne, az autóssávok fölött található kereszttartókra.

A 7 hónapos tanulmány csupán az első lépés. Rengeteg munkára és még annál is több pénzre lesz szüksége a városnak, amennyiben a terv megvalósulásra kerül.

Kép: Pichi, 212sid, beholdingeye
Forrás: New York Times

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »