Ismert és kevésbé ismert látnivalók története, turisztikai útmutató, aktuális események és újdonságok New York szerelmeseinek.
You are currently browsing articles tagged One World Trade Center.
Az új, St. Nicholas görög ortodox templom, a World Trade Centerhez közel, a Liberty Parkban nyílt, 2022. decemberében. Az eredeti templom szeptember 11-én elpusztult. Az új épület nemcsak templomként, de emlékhelyként is funkcionál. Feltétlen keressétek fel, ha a WTC környékén jártok. Nagyon szép. A bizánci stílusú templomot ugyanaz az építész, Santiago Calatrava tervezte, aki az Oculus-t is megálmodta.
Tags: 2001. szeptember 11., 9/11, City, Manhattan, New York, New York City, NY, NYC, One World Trade Center, St. Nicholas görög ortodox templom, St. Nicholas Greek Orthodox Church, WTC
Tizenhat évvel a Twin Towers összeomlása után az áldozatok száma továbbra is emelkedik. Rendőrök, tűzoltók, mentősök, a sürgősségi és katasztrófavédelmi csapatok tagjai közül egyre többen betegszenek meg és sajnos sokan közülük halálosan. Betegségük bizonyítottan kapcsolatban áll a World Trade Center romjai között belélegzett fullasztó porral.
Pillanatokkal a WTC ikertornyainak leomlása után a levegő megtelt az épületek, elektronikus eszközök, bútorok, emberi testek porrá zúzott maradványaival. A leomlott épületek 5 hónapon át folyamatosan szennyezték az egész metropolis levegőjét, azonban a mentési területen a koncentráció jóval erősebb volt. A vastag porfelhő telítve volt alumínium, azbeszt, üveg, ólom, higany és egyéb nehézfém részecskékkel, valamint elégett kerozin maradvánnyal, melyek külön–külön is rákkeltő hatásúak. Összesen 2500 különböző, mérgező anyagot mutattak ki a pormintákban. Több mint 90 ezer liter kerozin égett el, 100 ezer tonna organikus anyaggal, az épületekben található több mint 800 ezer liter transzformátor, fűtő és diesel olajjal együtt. A levegő szén-monoxid és a kén-hidrogén tartalma szintén veszélyesen magas volt.
A WTC területén 60-70 ezer ember dolgozott heteken-hónapokon át, ám nem csupán közülük, de a túlélők és a környék lakói közül is egyre többen betegszenek meg. A leggyakoribb megbetegedések: légzőszervi és emésztőrendszeri rendellenességek, többek között asztma, a tüdőkapacitás romlása, COPD, reflux betegség, autoimmun rendellenességek, alvási apnoé, stb. A daganatos betegségben elhunytak száma évente emelkedik a WTC-nél dolgozók és túlélők körében. Sokaknál egyszerre többféle daganatos betegséget is diagnosztizáltak. Jelenleg 50 fajta rákos megbetegedést regisztráltak.
2011. januárjában, még Obama elnök írta alá a World Trade Center Egészség Programot, mely 2015-ben került megújításra a James Zadroga 9/11 Egészség és Kártérítés törvény keretén belül. A törvény nevét James Zadroga-ról, arról a lengyel származású New York-i rendőrről kapta, aki az első hivatalos áldozata volt a WTC gyilkos porfelhőjének. James 34 éves korában, 2006-ban hunyt el. Boncolása során tüdejében magas mennyiségű idegen anyagot találtak.
2001 óta 2100 New York-i tűzoltó és mentős vonult korábban nyugdíjba és jelenleg több mint 7 ezren szenvednek valamilyen szeptember 11-én szerzett betegségben. A 2017. márciusi adatok szerint közel 1500-an hunytak el. 92%-uk közvetlenül részt vett a mentési és eltakarítási munkálatokban.
A WTC Health Program listájára jelenleg 80 ezren regisztráltak, közülük 10 ezren a környék lakói közül. A program vezetősége szerint ennél jóval többen lehetnek, akik jogosultak a kártérítésre, csak nem tudnak róla. Sokan nem ébrednek rá a tünetek és a lehetséges WTC kapcsolatra.
2017. szeptember 11-én Andrew Cuomo New York kormányzója aláírta azt a törvényt, melyben korlátlan betegszabadságot és teljes fizetést biztosítanak a mentési-eltakarítási alakulat azon tagjainak, akik orvosi kezelés alatt állnak 9/11 betegségük miatt.
Természetesen a felsorolásból nem hagyhatjuk ki a mentális betegségeket sem. Rengetegen szenvednek PTSD-ben (poszttraumatikus stressz szindróma), depresszióban, küzdenek krónikus alvászavarral. Meglepően magas a PTSD-ben szenvedők száma azok között, akik 2001-ben Lower Manhattanban voltak kisiskolások.
Néhány arc a sok-sok áldozat közül.
Robert és Raymond Alexander. Apa és fia. Mindketten ott voltak a mentési munkálatok során. Raymond, az édesapa 2003-ban lett beteg. 2003 és 2016 között hét (!) különféle rákos betegséggel kezelték. 2016-ban hunyt el, 76 évesen. Fia, Robert, néhány hete hunyt el, 43 éves korában. Nála agydaganatot diagnosztizáltak. Halála előtt röviddel már csak a vizsláját ismerte fel.
Merita Zejnuni a Goldman Sachs Maiden Lane-en található irodaházának takarítónője volt. “Hosszú ideig nem realizáltam, hogy mi történik. Aztán összedőlt az első torony. Az ablakok betörtek, bútordarabok, emberi testrészek vágódtak mindenhová. Pokol volt. Mindent és mindenkit vastag por és hamu borított. Az épület egy órán belül kiürült. Engem és néhány másik alkalmazottat a főnököm a takarító vállalattól megkért, hogy maradjunk és kezdjük meg az eltakarítást. Két napig nem mentem haza, nem aludtam. Nem tudtam mosakodni. A por megkövesedett rajtam, szürke voltam tetőtől talpig. A port éreztem a számban, a torkomban. A mentőalakulatok hoztak enni-inni.” Merita-t jelenleg tüdő és mellrákkal kezelik.
Marcy Borders, az ikonikus fotó Dust Lady-je, 2015-ben hunyt el gyomorrákban. Marcy az északi torony 81. emeletén dolgozott, könyvelőként. Soha nem heverte ki 9/11-t. Alkoholhoz, drogokhoz menekült. Elvesztette a családját, párja elvált tőle, elvették a gyermekei felügyeleti jogát, s végül a betegség legyőzte.
A New York-i Tűzoltóság főépületében található emléktáblán rengeteg helyet hagytak a jövőbeli áldozatok számára.
Tags: 2001. szeptember 11., 911, City, Manhattan, New York, New York City, One World Trade Center, Szeptember 11-i terrortámadás, World Trade Center, WTC
Öt hónap telt el azóta, hogy a világhírű spanyol építész, Santiago Calatrava által tervezett World Trade Center Transportation Hub, a WTC Közlekedési Központ minden különleges avató ceremónia nélkül (itt olvashattok róla) megnyitotta kapuit a New York-i utazóközönség előtt.
Az új WTC Közlekedési Központban 11 metróvonal fut össze ás naponta 300 ezer utazó fordul meg. Az Oculus átadásával a Lower Manhattan legnagyobb, összehangolt földalatti átjárórendszere vált teljessé.
A Fulton Centerből az új átjárórendszeren keresztül eljuthatunk a New Jersey-be induló vonatokhoz (PATH állomás), a 1 WTC-be, a World Trade Center Múzeumhoz és Emlékparkhoz, a Brookfield Place-hez, a 4 WTC épületébe, Battery City-be és hamarosan az új Liberty Parkba.
A 4 milliárd dolláros szárnyaló fehér madár gyomrában hosszú hónapokig csak az ingázók és Instagrammer-ek fordultak meg, mostantól azonban az Oculus (építésének történetéről itt olvashattok) teljes potenciállal várja a látogatókat, turistákat és helybélieket egyaránt.
2016. augusztus 16-án megnyílt New York City legújabb bevásárló és kulturális központja, a Westfield World Trade Center Mall.
“Az Oculus az Élet és a Hit emlékműve New Yorkban, a lehetőségek, a fejlődés és állhatatosság szimbóluma. A Westfield mélységesen büszke, hogy ennek részese lehet, hogy új energiát és élményt hozhat Lower Manhattanba” – nyilatkozta a cég COO-ja (vezető menedzser).
A fotósok által rajongva kedvelt, 200 méteres folyosó, mely az Oculust a WTC PATH állomással, Battery City-vel, illetve a Brookfield Place-szel köti össze – sokak bánatára -, immár nem egy futurisztikus álomképre emlékeztet. Hatalmas, nagyon is hétköznapi LED reklámfelületté vált.
A 34 ezer m2-es bevásárló és kulturális központ több éttermet is működtet és itt nyílott New York City második Eataly-ja (képek és bemutatkozó leírás ITT), az olasz ételek és termékek szerelmeseinek fellegvára, a 4 World Trade Center harmadik emeletén.
A Westfield WTC Mall-ban helyet kapott üzletek közül a legismertebbek listája: Apple, Aesop, Aldo, The Art of Shaving, Banana Republic, Beer Table, Breitling, Camper, Caudalie, Charles Tyrwhitt, Cole Haan, Crabtree & Evelyn, Designer Eyes, Dune London, Eataly, Edward Beiner, Epicerie Boulud, Fika, Folli Follie, Fossil, Hugo Boss, Joe coffee, John Barrett Salon, John Varvatos, Kate Spade New York, Kiehl’s, Kiko Milano, L’Occitane, La Colombe, Lacoste, Links of London, LK Bennett, London Jewelers, Longines, Lore Wine & Spirits, M.A.C, Market Lane, Michael Kors, K. Minamoto, Montblanc, Nobletree Coffee, Nunu Chocolates, Pandora, Penhaglion’s, Reiss, Rituals Cosmetics, Sephora, Stuart Weitzman, Swatch, Thomas Sabo, Tissot, True Religion, Turnbull & Asser, Under Armour, Une de 50, Victoria’s Secret, Victoria’s Secret Beauty, Vince Camuto
A teljes listát itt találjátok.
A Westfield WTC Mall hétfőtől szombatig délelőtt 10-től este 9-ig, vasárnap pedig 11-től 7-ig tart nyitva.
Tags: Alsó Manhattan, City, Downtown, Downtown Manhattan, Manhattan, New York, New York City, NY, NYC, Oculus, One World Trade Center, World Trade Center
New York City legújabb parkja, a Liberty Park a maga 1 hektáros területével már nem számít zsebparknak (Manhattan miniparkjairól ITT olvashatsz), ám nagy testvéréhez és inspirálójához, a High Line-hoz képest jóval kisebb. A World Trace Center komplexum legújabb tagja 2016. június 29-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.
A 9/11 emlékpark déli medencéje mellett található, 102 méter hosszú magas-park, a High Line-hoz hasonlóan csendes menedék a helybélieknek és a turistáknak egyaránt.
A látogatók a magasból szemlélhetik a 9/11 emlékművet, a World Trade Centert és a környező pénzügyi központ épületeit.
A Liberty Park növényekben gazdag oázis a betonrengeteg közepén. A parkban 54-féle fa található, köztük hibrid som, krisztustövis, valamint egy csemetefa Anne Frank amszterdami vadgesztenyefájából. A fákon kívül 19 nagyméretű növényládát is elhelyeztek, cserjékkel és évelőkkel.
A Liberty Parkot, melyet öt perc alatt bejárhatunk egyik végétől a másikig, a New York and New Jersey Port Authority (NY és NJ Kikötői Hatóság) építtette, 7 és fél méter magasan a Liberty Street fölé, a Greenwich Street és a Trinity Place között.
A Liberty Park alatt a Kikötő Hatóság biztonsági parkolója található, melynek falát függőleges japánkert borítja, melyet sajnos még csak drótkerítés mögül láthatunk, köszönhetően a soha véget nem érő, Liberty Streeten folyó építkezési munkálatoknak.
A Liberty Parkban szintén folyik az építkezés. A 2017-ben átadásra kerülő Saint Nicholas görög ortodox templom – a park keleti végében -, a szeptember 11-én leomlott eredeti Nemzeti Kegyeleti Templomot hivatott helyettesíti. Az új templomot ugyanaz a Santiago Calatrava tervezi, aki a WTC Közlekedési Központot és az Occulust megálmodta.
Fritz Koenig szféra szobra, mely szeptember 11-én súlyosan megrongálódott, hamarosan szintén visszakerül eredeti helyére, a World Trade Centerbe. Új helye a Liberty Parkban lesz, a Nemzeti Szentély mellett. A Sphere-t közvetlen 9/11 után a Battery Parkba szállították és ott is maradt 15 éven át.
A parkban több szeptember 11-re utaló emlék is található, többek között az a 4 méter magas bronz lovasszobor is, melyet az ikertornyok acélmaradványaiból öntöttek.
A park 750 fő befogadására alkalmas és máris nagyon népszerű, különösen a környék irodáinak dolgozói között, akik nagyon szívesen fogyasztják itt az ebédjüket. Hamarosan átadják azt az átjárószakaszt is, mely összeköti a parkot a Brookfield Place-szel, illetve a World Trade Center Közlekedési Központtal.
Tags: City, Financial District, Liberty Park, Manhattan, New York City, NY, NYC, One World Trade Center, World Trade Center, WTC
Manhattan sziluettje olyan, mintha a város kézjegye lenne. Ikonikus jelkép, képeslapok és mozifilmek állandó szereplője, ám a nyüzsgő utcák, a hullámzó embertömeg nélkül csak üres díszlet lenne.
Manhattan állandóan változik, s ez a változás legjobban a város sziluettjében mutatkozik meg.
A City egyre magasabbra és magasabbra tör, hisz sziget lévén nem terjeszkedhet vertikálisan, s mert természetéből fakadóan nem nyughat. 1890 és 1974 között Manhattané volt a világ legmagasabb épülete. A felhőkarcolók építésének aranykorában az építtetők vérre menő küzdelmet folytattak minden egyes centiméterért és ez ma sincs másképp, amikor a felhőkarcolók új reneszánszát éljük a Cityben.
New Yorkban huszonegy, 244 méternél magasabb felhőkarcoló található, melyek közül tíz az elmúlt 15 évben épült.
A felhőkarcolók első hulláma kizárólagosan az üzleti szférát szolgálta. Valamennyi épületóriás mögött egy adott cég állt, s az épület önmagában felért a legjobb reklámmal. Apartmanok önmagukban képtelenek lettek volna visszatéríteni az építéssel járó hatalmas költségeket.
Ez a gyakorlat csupán az utóbbi évtizedben változott meg. A luxus apartmanházak, mint amilyen a 15 Central Park West, akár több ezer dollárt is elkérnek négyzetméterenként. 2014-ben egy tű vékony felhőkarcoló alapjai jelentek meg a Central Park közvetlen szomszédságában. A One57, az 57. utcában a Stairway to Heaven, vagyis a Lépcső a Mennyországba becenevet kapta és új tendenciát nyitott a lakóház építésben.
Az újonnan épülő apartman felhőkarcolók alapterülete éppen csak akkora, hogy egy 1, esetleg 2 szobás apartmannak, illetve egy keskeny lépcsőháznak és liftaknának tudjon helyet biztosítani.
Hirtelen a magasság és a kilátás lett a vagyon jelképe az alapterület és a prominens szomszédok helyett. A milliárdos státus szó szerint új magasságokat ért el, köszönhetően a felhőkarcoló technológia fejlődésének.
A mérnökök már rég rájöttek arra, hogyan kell úgy tervezni 800 láb felett, hogy az épület ne dőljön meg. A figyelem napjainkban a lakók biztonságérzetének növelésére összpontosul.
A szuper magas, keskeny épületeket a repülőgép szárnyához hasonlóan tervezik. Nyomás alatt hajlanak és nem törnek, a különbség azonban az emberi érzékelés feldolgozásából fakad. Míg egy autó, busz vagy repülő utasa számít és felkészült bizonyos mozgásokra, addig egy hasonló kilengés egy magas épületben pánikot kelthet.
Különleges ellensúlyok és lengéscsillapítók összehangolt munkája ellensúlyozza a tényt, hogy 244 méter magasan az épület erősen ki van téve a természeti elemek játékának.
A liftek mérnökei hasonló nehézségekkel küzdenek 800 láb felett. A lakók elvárják, hogy a felvonók gyorsan közlekedjenek, azonban 9 méteres másodpercenkénti emelkedés felett már erősen érzékelhető a nehézségi gyorsulás. Valószínű, hogy ez szab határt az apartman házak magasságának. Senki nem szeret hosszú perceket tölteni a liftben, különösen nem azok, akik közel 90 millió dollárt költenek egy penthouse apartmanra.
S mit gondolnak a jelenleg még roppant szűk – a számítások szerint New York Cityben összesen 40-en élnek 244 méteres magasságon felül – “800-as klub” tagjai?
“Olyan, mintha egy hógömbben ülnék. Csak nézem, ahogy a kompok úsznak a Hudsonon és úgy tűnik, én nem is vagyok része a városnak.”
“Egy bizonyos magasság felett már nem jó. Elveszik a hatás. Az ablakhoz kell lépned, hogy lásd a világot.”
“Itt fent megtanultam, hogy létezik túl sok égbolt.”
S kik ők, a “800-as klub” tagjai? Nem tudni. Kilétüket szigorú titoktartás fedi. A szóbeszéd szerint van közöttük egy Szaúd-Arábiai ingatlanügynök, egy kínai légitársaság igazgatója, egy baseball játékos és egy európai, aki havonta lefizeti a 45 ezer dolláros bérleti díjat, hogy legyen saját lakása, ha épp New Yorkba viszi az útja.
“A legtöbb tulajdonos, főleg a One57 épületben külföldi, aki a pénzét menekíti ki az anyaországból. Lehet, hogy ezek az apartmanok üresen állnak majd, mivel a tulajdonos be sem teszi a lábát, de még csak ki sem adja. Az egész nem a pénzről, hanem a biztonságról szól. New York City a biztonságos menedék.” – mondja az egyik, névtelenségét megtartani kívánó amerikai tulajdonos.
Az ízlés nem foglalható szabályokba. A Chrysler Building átadásának idején a manhattaniak döbbenettel teljes elutasítással fogadták az első üveg-fém óriást. A World Trade Center ikertornyai hasonló fogadtatásban részesültek, egészen addig míg az épületek szögletein megtörő napsugár narancsos-ezüstös fényszalagokat vetített a környező házakra és a Hudson-folyóra. Az új World Trade Center hasonló átalakuláson megy át napjainkban.
New York City sziluettje állandóan változik. Míg annak idején az Empire State Building és a World Trade Center jelentették az észak-déli irányt, addig napjainkban újabb és újabb tájékozódási pontok kerülnek a térképre Midtown (Közép) Manhattanban, illetve a nyugati oldalon, ahol a Hudson Yards (itt és itt olvashattok róla) mini-Szingapúrja épül.
Tags: City, Downtown Manhattan, felhőkarcoló, Hudson Yards, Manhattan, Midtown, Midtown Manhattan, New York, New York City, NY, NYC, One World Trade Center, One57, Uptown Manhattan, World Trade Center, WTC
A világhírű spanyol építész, Santiago Calatrava által tervezett World Trade Center Közlekedési Központ tegnap délután minden különleges avató ceremónia nélkül nyitotta meg kapuit a New York-i utazóközönség előtt.
A szárnyaló fehér madár, más néven Oculus “költési” időszaka roppant hosszúra és költségesre sikeredett. A Világgazdasági Központ ikerépületeinek leomlása óta 14 év és 4 milliárd dollár telt el. A működtető cég a pazarlás szimbólumának nevezte az épületet, a tervezőt és a kivitelező céget vádolva a megcsúszott átadásért és a megduplázott kiadásokért.
Csupán összehasonlításképp, a WTC Csomópontra ugyanannyit költöttek, mint Amerika legmagasabb felhőkarcolójának, a szomszédos, 104 emeletes One World Trade Centernek építésére.
Az üzemeltető New York and New Jersey Port Authority (NY és NJ Kikötői Hatóság) vezetősége ezért elvetette a szalagvágó ünnepség ötletét, azonban megígérte, hogy a tavasz végén, mire az összes üzlet és étterem beköltözik, sor kerülhet egy kisebb szabású ünnepségre.
A WTC Csomópont New York City jelenleg legtöbbet emlegetett létesítménye, mely otthont ad a New Jersey PATH ingajáratnak, tizenegy metróvonalnak a Fulton Centerhez csatlakozva (az új Fulton Centerről ITT írtunk), komp kikötőhöz csatlakozó átjárónak, illetve egy jelenleg még üres üzletközpontnak.
A WTC csomópont a tervrajzok bemutatása óta megosztja a közvéleményt. Az épület szabadra engedett, szárnyait nyitó madár, a kritikusok szerint azonban legfeljebb dinó, esetleg tatu.
A modern katedrálisra, míg sokak számára futurisztikus kórházra emlékeztető központi kupola alatt, a madár gyomrából, a bordákon át láthatjuk a szomszédos felhőkarcolókat, köztük a One WTC-t.
“Az Oculus az Élet és a Hit emlékműve New Yorkban. – nyilatkozta a tervező-építész, Santiago Calatrava – A New Jerseyből naponta ingázó minden valószínűség szerint egy viszonylag szerény apartmanból érkezik, New Yorkban pedig nehéz munka vár rá, megérdemli, hogy legalább lenyűgöző állomásra érkezzen, mely azt sugallja: fontos vagy.
Az Oculus közepét úgy tájoltuk, hogy szeptember 11-én, a napsugarak 10 óra 28 perckor, a második épület leomlásának idején, az épület “gerincén” süssenek be.
Ez az épület egy mérnöki csoda. Már meglevő metróvonalak köré, fölé és alá építkeztünk. Az 1-es metróvonal mostantól egy 60 méteres, oszlopos alátámasztás nélküli, földalatti hídon halad át a csomópont alatt. A megnövekedett költségeknek ez a különleges megoldás az egyik magyarázata.”
A közvélemény erősen megoszlik az új közlekedési központtal kapcsolatban: “Költöttek volna inkább 300 millió dollárt egy átlagos metróelosztóra, a fennmaradó pénzt pedig a többi elhanyagolt állomás felújítására.” – fejezte ki a véleményét egy manhattani ingázó. “Megint egy újabb űrállomás.” – sajnálkozott egy másik utas.
“A mi zsebünkből fizették, ezt a pénzt soha nem kapjuk vissza, így nem marad más hátra, mint élvezni, elvégre nem mindennapi látvány. ” – vélekedett egy pozitív szemléletű New York-i.
A nyitás napján a környék még rendezetlen volt, s az épület területén belül is több munkaterülettel találkoztunk, azonban úgy tűnt, hogy a negatív vélemények ellenére az első utasok ámulattal teli meglepetéssel vették birtokba az épületet.
Egy bizonyos, az épület különleges szerkezete, a fény-árnyék viszonyok, a futurisztikus megjelenés villámgyorsan a város egyik leggyakrabban fotózott épületévé tette a WTC Hub-ot. New York City egyik legismetebb Instagram fotósa szerint: “Három dolog történik, amikor belépsz a WTC Hub-ba. Leesik az állad, minden lehetséges szögből lefotózod, majd elárasztod a képekkel az Instagram oldalad.”
Tags: City, Downtown, New York, New York City, NY, NYC, Oculus, One World Trade Center, World Trade Center, WTC, WTC Transportation Hub
New York City Pénzügyi Központja, a Financial District, melyet a 2001. szeptember 11-i tragédia súlyosan megtépázott, lassan visszatér a rendes kerékvágásba. Egyre zsugorodik az építkezési terület és saját infrastruktúrával rendelkező City a Cityben születik a World Trade Center köré. (A “Madár”, vagyis az új közlekedési központ megnyitójára tavasszal kerül sor.)
A Brookfield Place Üzletház a Brookfield Place gyönyörű üvegkalitkája és a Télikert Átrium köré épült, mely a 2001-es támadás során szinte a földdel vált egyenlővé.
A teljes átépítés óta a Télikertben – mely nevével ellentétben, jelenleg pálmakertnek ad otthont -, koncerteket, kiállításokat, kulturális eseményeket rendeznek. A Télikert csillogó üvegkupolája alatt állva szépséges kilátás nyílik a Hudson folyóra, míg fejünk fölé a One World Trade Center tornyosul.
A tágas, világos átrium lépcsőin üldögélve élvezhetjük a szezonális látnivalókat. A téli hónapokban David Rockwell “Luminaries” (Lámpások) elnevezésű, interaktív alkotását élvezhettük.
A fénybaldachin 650, színes, 60×60 centiméteres LED lámpásból áll. A világító sátor legmagasabb pontján 13 méter magasra emelkedik a kupolában.
Az installáció a lámpásokon kívül három “Kívánság Állomást” is tartalmaz. A nézelődők ezeken az állomásokon, tenyerüket a képernyőre helyezve küldhetik vágyálmaikat az “égiek” felé.
A hőérzékelők a test melegére működésbe lépnek és a lámpások fénytáncba kezdenek. Amennyiben egyszerre többen is kívánnak, a fényhullámok még intenzívebben gyúlnak fel, érzékeltetve a közösség erejét.
“Egy olyan hatalmas városban, mint New York City, ahol az emberek ritkán kommunikálnak ismeretlenekkel, az ilyen alkalmak még fontosabbak. Annak ellenére, hogy az emberek itt is névtelenek maradnak, kívánságaik által közelebb kerülnek egymáshoz és ad hoc beszélgetések is indulnak.” – nyilatkozta az alkotó a megnyitón.
A “Kívánság Lámpások” nemcsak esztétikai és közösségi funkciót szolgálnak, de a filantrópiának is szerep jutott. Az Arts Brookfield, a Brookfield Művészetekért Alapítvány minden egyes “kívánság” után 1 dollárt utal a Grammy Alapítvány számlájára, akik szerényebb körülmények között élő, fiatal zenei tehetségek támogatására fordítják a befolyt összeget.
A Brookfield Place-t megközelíteni továbbra is kihívást jelent. Először is át kell verekednünk magunkat a metróállomás építkezési területén, a World Trade Center turista özönén, majd a forgalmas, többsávos West Street-en. A látvány azonban megéri a fáradtságot.
Tags: Alsó Manhattan, Brookield Place, Downtown, Manhattan, NY, NYC, One World Trade Center, World Trade Center
“Az új-fundlandi emberek mások. Az új-fundlandi megölel és azt mondja: Minden rendben lesz. Itt vagyok. Segítek. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz.” – mondja az új-fundlandi kisváros, Gander rendőrkapitánya. Így volt ez 2001. szeptember 11-én is.
2001. szeptember 11-én lezárták Amerika teljes légterét. Ez az Egyesült Államok 98 éves légi közlekedésének történelmében példa nélküli esemény volt. Valamennyi levegőben tartózkodó repülőgépnek azonnal le kellett szállnia a legközelebbi reptéren.
“Hozzátok le azokat az Istenverte gépeket! – üvöltötte Norman Mineta Közlekedési Miniszter a Fehér Ház alatti bunkerben. Mire ez az ikonikussá vált mondat elhangzott, az American Airlines 11-es járata már becsapódott a World Trade Center északi tornyába, a United Airlines 175-ös járata a déli toronyba és az American Airlines 77-es járata a Pentagon épületébe. A Szövetségi Légi Közlekedési Igazgatóság reggel 9:45-kor zárta le az Államok légterét. 4546 repülőnek kellett a lehető leghamarabb landolnia. A gépek egy része még vissza tudott fordulni, azonban 250 Amerikába tartó repülőnek az egyetlen lehetősége Kanada volt. Amerika tisztában volt vele, hogy a landolási engedély kérelemmel veszélyt hozhat a befogadó országra, Kanada azonban nem hezitált, hogy beengedje az elárvult gépeket. Halifax, Torontó, Ottawa, Montreal repterei megteltek. Az új-fundlandi felvidéken található Gander – melynek repterén aznap 38 repülőgép landolt, 6595 utassal és személyzettel -, lakossága alig haladja meg a 10 ezret.
A hét elkövetkező részében a kanadai kisvárosban megállt az élet. Minden egyes férfi, nő és gyermek részt vett a munkában. Gander lakossága félretette a saját életét egy csomó idegen kedvéért és semmit sem kért cserébe.
***
A Lufthansa 438-as Frankfurtból Dallasba tartó járatán utazott Roxanne és Clark Loper. Három hete hagyták el Texas-t, hogy Kazahsztánból hazahozhassák örökbe fogadott két éves kislányukat. Alexandria a repülőgép padlóján aludt, mivel így szokta meg az árvaházban. Frankfurt polgármestere, Petra Roth, a Lufthansa 400-as járatának első osztályán utazott New Yorkba. Petra asszony nem bánta a 4 ezer kilométeres utazást, mivel régi, jó barátjának, Rudy Giuilianinak, New York City leköszönő polgármesterének partyjára igyekezett. Nem messze tőle ült Werner Baldessarini, a Hugo Boss elnöke, aki a New York-i Fashion Weekre utazott. Valamennyien Ganderben landoltak.
Az égbolt kék volt, a levegő nyugodt. Reinhard Knoth kapitány a légtérben található gépek pilótáinak alkalmi évelődését hallgatta a rádión, amikor a KLM pilótája izgatottan megszakította a lezser csevejt: “Baj van New Yorkban. Valami baleset.” Knoth kapitány azonnal a BBC adására kapcsolt: “Breaking News New Yorkból. Robbanás a World Trade Center északi épületében. Valószínű egy repülő csapódott az épületbe.” Knoth kapitány biztos volt benne, hogy csakis egy kis gép lehetett, elvégre utasszállítók nem repülnek közvetlen Manhattan felett, főleg nem ilyen magasságban. A második becsapódás után azonban már tisztában volt vele, hogy nem véletlenről van szó.
***
“Úgy döntöttünk, hogy amíg a levegőben vagyunk, hazudunk az utasoknak. A legegyszerűbb magyarázattal álltunk elő. A repülőnek apró technikai gondja akadt, így a legközelebbi reptéren, Ganderben leszállunk, hogy kivizsgálhassuk a hibát. Az utasok morgolódtak kicsit, de semmi különös. A gyakori utazók azonnal megnyugtatták a többieket, hogy előfordul az ilyen. 40 perc múlva Ganderben landoltunk. Senki nem gondolta volna, hogy itt töltjük a hét elkövetkezendő napjait.”
“Mire leszálltunk már vagy 20 utasszállító állt a kifutópályákon. Amint megállt a gépünk, a kapitány beszédet intézett hozzánk: “Hölgyeim és Uraim, bizonyára furcsállják, hogy ennyi gépnek egyszerre akadt technikai problémája. Az igazság az, hogy más okból vagyunk itt.” Nem tudott túl sokat mondani a New York-i helyzetről, de az is elég volt, hogy aggódni kezdjünk. A földi irányítás nem engedett minket leszállni és senki nem jöhetett még a gépek közelébe sem. Egy órán belül további 18 gép érkezett.”
***
“Lassan szivárogni kezdtek a hírek a repülőgép rádióján keresztül. Az amerikai mobiltelefonok nem működtek, a többieknek sem sikerült telefonálni. Kora este megtudtuk, hogy a World Trade Center mindkét tornya összedőlt és a negyedik túszul ejtett gép lezuhant, mielőtt célt ért volna. Lelkileg és fizikailag kimerültek voltunk. Jeges félelem tartott minket fogva, de meglepően nyugodtak voltunk. Az ablakon kitekintve a másik 37 gép látványa annyiban segített, hogy tudtuk, nem vagyunk egyedül.”
“Néhány óra múlva közölték velünk, hogy leszállhatunk, de csak egyik gép a másik után, így ránk reggel 11-kor kerülhetett csak sor. Az utasok szó nélkül tudomásul vették, hogy az éjszakát a gépen töltjük. Gander orvosi felügyeletet, vizet és élelmet biztosított. Szerencsére nem volt semmi gond. Az éjszaka csendesen tellett, a kényelmetlenség ellenére. Másnap reggel fél 11-kor iskolabuszok jöttek értünk. Át kellett mennünk a vámvizsgálaton és bejelentkeztünk a Vöröskereszt asztalánál. A szállodai szobánkban a TV elé roskadtunk és 24 órával a tragédia után mi is megláttuk a drámai képsorokat.”
A következő sorok Reinhard Knoth kapitány memoárjából származnak: “Hirtelen rengeteg szabadidőnk lett és az is hamar kiderült, hogy Gander lakói roppant kedvesek. “Repülősöknek” szólítottak minket és minden kívánságunkat teljesítették. Gander és a környező kisvárosok valamennyi iskolát, közösségi épületet, könyvtárat bezártak és a rendelkezésünkre bocsátottak. Ágyak, hálózsákok, párnahegyek és rácsos ágyak mindenütt. A középiskolásoknak szünetet hirdettek és iskola helyett kötelező volt segíteniük a “vendégek” ellátásában.
Az elszállásolást úgy szervezték meg, hogy a családok együtt maradhassanak. Azoknak a hölgyeknek is teljesítették a kívánságát, akik nem akartak koedukáltan aludni. Az időseket önkéntesen jelentkező családoknál helyezték el, így ők rendes ágyban alhattak. A terhes kismamák a kórház közelében kaptak szállást. Volt fogorvosunk, férfi és női ápolónk, akik bármikor a rendelkezésünkre álltak.
A “hajótöröttek” naponta telefonálhattak és e-mailezhettek szeretteiknek. A város lakói gondoskodtak róla, hogy napközben se unatkozzunk. Gyalogtúrákat, hajóutakat szerveztek. Érdeklődésnek megfelelően lehetett felfedezni a közeli városokat, tavakat és kikötőket. A bátrak, profi vezetővel, hegyet is mászhattak.
A pékségek állandóan friss kenyérrel, pékáruval láttak el minket. A főétkezéseket szintén önkéntesek oldották meg. A vegytisztító ingyenesen tisztította a ruháinkat, mivel a csomagokat nem hozhattuk le a gépekről. Egyszóval, semmiben sem szenvedtünk hiányt.
Amikor két nap múlva újra megnyílt a légtér, iskolabuszok szállítottak vissza minket a gépekhez. Senki nem késett egy percet sem, így valamennyi gép időben útnak indulhatott. A helyi Vöröskereszt képviselői pontosan tudták, ki-kicsoda és melyik gépre kell szállnia. Csodálatra méltó volt a szervezés és még csak nem is gyakorolhatták.
Amikor valamennyien a gépen voltunk, az utasok azonnal élménybeszámolóba kezdtek. Sokan könnyek között meséltek az eltelt napokról. Az utasok becenéven szólították egymást. A hazaút olyan volt, mint egy nagy party repülőgép. Telefonszámok, e-mail címek, lakcímek cseréltek gazdát.
Hirtelen meglepő dolog történt. Az egyik utas megkért, hogy szólhasson az többiekhez a hangosbeszélőn át. Ezt soha nem engedjük meg, de akkor minden, ami velünk történt, formabontó volt. Az utas közölte, hogy a többség hozzájárulásával, amint hazaérünk, alapítványt hoz létre. A bevételt Gander és a közeli városok iskolásainak adományozzák, ezzel köszönve meg a szeretetteljes vendéglátást. Még ott a gépen, megérkeztek az első felajánlások. Összesen 14 ezer dollár gyűlt össze. Néhány hét alatt másfél millió dollár folyt be a számlára és a Delta Légitársaság is beszállt. 134 új-fundlandi fiatal főiskolai tandíját fizettük ki.
Tessék ezt a történetet megosztani, mert lehet, hogy a világ brutális, de mindig lesznek Ganderhez hasonló városok, jószívű, segítőkész emberek. Mi 6595-en mindig úgy fogunk Ganderre és Új-Fundlandra gondolni, mint a jóság és kedvesség mintaképére.”
Tags: 911, Alsó Manhattan, City, Gander, Kanada, Lower Manhattan, Manhattan, New York, New York City, NY, NYC, One World Trade Center, Szeptember 11-i terrortámadás, World Trade Center, WTC
New York City Pénzügyi Központja, a Financial District, melyet a 2001. szeptember 11-i tragédia súlyosan megtépázott, lassan visszatér a rendes kerékvágásba. Egyre zsugorodik az építkezési terület és saját infrastruktúrával rendelkező City a Cityben születik a World Trade Center köré.
Míg az általános figyelem középpontjában álló vonat- és metróelosztó hivatalos átadására az év végéig várni kell, a környék csillogóan új bevásárlóközpontját a látogatók máris birtokba vehették.
A Brookfield Place Mall nem a turistákat, de még csak nem is a helybéli középréteget, de kifejezetten a vásárló elitet célozza luxus butikjaival, áruházaival. A “high end” képviselői közül itt van Michael Kors, Diane von Furstenberg, Tory Burch, Burberry, Gucci és a Hermes. A nagyágyú, a Saks Fifth Avenue nyitására azonban 2016-ig várni kell.
Annak ellenére, hogy a vásárlást itt kihagyjuk, a csodás látvány miatt mindenképpen érdemes felkeresni New York City legújabb plázáját. A Brookfield Place Üzletház a Brookfield Place gyönyörű üvegkalitkája, a Télikert Átrium köré épült, mely a 2001-es támadás során szinte a földdel vált egyenlővé.
A teljes átépítés óta a Télikertben – mely nevével ellentétben, jelenleg pálmakertnek ad otthont -, koncerteket, kiállításokat, kulturális eseményeket rendeznek. A Télikert csillogó üvegkupolája alatt állva szépséges kilátás nyílik a Hudson folyóra, míg fejünk fölé a One World Trade Center tornyosul.
A tágas, világos átrium lépcsőin üldögélve élvezhetjük a szezonális látnivalókat. A tavaszi hónapokban Heather Nicol Soft Spin (Finom Forgás) elnevezésű mozgó-zenélő, modern szoborcsoportját élvezhettük. A hat, színes szoknya/esernyő az átrium plafonjáról ereszkedik-emelkedik, táncol és zenél.
A pláza étteremudvarába szintén érdemes betérni, legalább egy kávé erejéig, melyet Lady Liberty társaságában fogyaszthatunk el. A szoborra tökéletes rálátás nyílik az étterem ablakain át.
A Brookfield Place-t megközelíteni jelenleg külön kihívást jelent. Először is át kell verekednünk magunkat a metróállomás építkezési területén, a World Trade Center turista özönén, majd a forgalmas, többsávos West Street-en. A látvány azonban megéri a fáradtságot.
Tags: Alsó Manhattan, Brookield Place, Lower Manhattan, Manhattan, One World Trade Center, World Trade Center
Andi két hete járt New Yorkban és meg szerette volna osztani velünk az élményeit. Sok-sok remek képet küldött és egy fantasztikus stílusban lejegyzett New York City beszámolót. Köszönjük és várunk vissza!
“Nem nagyon szeretnék személyeskedni, de ha nincs az a holland fiú, aki úgy gondolta, jobb összetörni a szívemet, mint egyben, s épen hagyni, akkor nincs az a nagy lendület sem, amivel beszédülök az utazási irodába Marcos barátomhoz, s elodáztam volna még ki tudja, meddig a régóta dédelgetett Felhőkarcolós-Városnézős Álmomat. (Láttam már Frankfurtot, imádtam, és mindig mindenhol ezeket a csillogó kék toronyházakat keresem.)
De szerencsére, kellett a gyors gyógyír, és minden klappolt, pár nap alatt megvolt a voucher és Marcos támogatása is, és nem került többe, mint egy heti Hévíz 5 csillagos ultra all inclusive, nőnapi Csonka András-fellépéssel, nem hazudok.
Aki ismer, nem igazán lepődött meg, csak aki nem ismer, az tette fel az “egyedül-mééééész?” kérdést. Egy pillanatig sem éreztem magam egyedül, s egyáltalán nem féltem, nem volt arra idő, sem energia Remek dolog egyedül utazni, nem sokat gondolkodtam ezen. Eljött az utazás napja, a brüsszeli nemzeti légitársaság közvetlen járata késedelem nélkül indult. Nyomogattam a képernyőt, válogattam a filmeket, majd pár óra elteltével már a shuttle taxiban találtam magam. Egész biztosan nem normális dolog, hogy mindenhol felhívják a figyelmedet, hogy adjál borravalót, milyen ország ez?
A szálloda kifogástalan helyen, a Madison Square Garden mellett, 5 percre a Times Square-től volt. Bár elég stabil az idegrendszerem, az első két szobánál kezdett felmenni a pumpa, nyitott (=záródni képtelen) ablakok, hangos ventilátor, na ne, adjatok légy szíves másikat. Minden recepciós kedves volt, a harmadik szobával halott bogarakat is kaptam, akkorákat, hogy a Takarító Személyzet külön vörösborral és az örök barátság ígéretével, wifivel és reggeli voucherekkel lepett meg. Természetesen átmenekítettek egy újabb szobába, amit végül egy, huszonhatodik emeleti lakosztállyal koronáztunk meg, mivel az előzőben szaunás, elviselhetetlen meleg volt (valamivel sikerült ellensúlyozni a nyitott ablakokat.) A lakosztályom akkora volt, hogy írtam is gyorsan haza, jöjjön, aki tud, elférünk. Ujjongtam, állandóan kint ültem az ablakban (kilátás a One World Trade Centerre.) Na de a szállodás kalandról ennyit.
A megérkezésem után elindultam a városba, de csak a Times Square-ig és szégyen gyalázat, de az első Burger Kingig jutottam. Mégis, oltári boldog voltam, hogy megérkeztem, ott vagyok, mindenki hagyjon békén, én a Burger Kinget választottam lányos zavaromban, valamit hirtelen muszáj enni. Holtfáradt voltam, mindenki mesélt erről a jetlagről, á mondom, nekem olyan nem lesz, aztán dehogyisnem. De ez nem szegte kedvemet.
A következő napokban mentem, amerre láttam, és amit a szívem súgott. Volt pár kötelező kör, volt időpontom az ENSZ-ben (nemzetközi jogon volt pár tétel, ennek emlékére…), de ott csak szédelegtem, nem érdekelt, hány tagja van az ENSZ-nek (egyébként 193). Nagyon tetszett és megnyugtató volt, hogy mindig volt egy kis kávézó, ahova bevágódtam, melegedni, sok-sok kávét inni, visszanézni a képeimet, tölteni a fagyott telefont. Belefutottam a Pain Quotidienbe is, nagy örömömre, ahol nem győztem magyarázni a pénztárosfiúnak, hogy ez ám belga kávézó. Starbucksból viszont érthetetlenül sok van.
Metróztam is, nem egyszer, és amíg élt a telefonom, még wifiztem is. A Staten Island komp nagy élmény volt. Százezren vártuk a kapunyitást, mint valami lelkes munkavállalók a másik szigetre igyekezve. Soha életemben nem tapasztalt hideg fogadott a fedélzeten, itt ismerkedtünk össze az amerikai (egyébként Nicaraguában élő) Natashával, akivel egymást fotóztuk, és támogattuk a jeges szélben. (Az ujjaimon szerzett fagyási sérülésekre kénytelen voltam felkeresni egy patikát, ahol kedvemre és önállóan válogathattam az ötvenféle kortizonos krémből. A fotókért mindent).
Végül a fél napot együtt töltöttük Natashával, elkeveredtünk egy kis ázsiai levesesbe (én csak sült tésztát kértem, mégis levest kaptam – tésztával), majd a World Trade Center hűlt helyére is, a Wall Streetre, közben mesélt ő is sokat magáról, mintha ezer éve barátnők lennénk. (Natasha másnap hazautazott).
Poénkodtam magamban többször, hogy az Empire State Building alulról fotózva is szép, stb, de valóban, nem mertem felmenni. Majd legközelebb, barátnőimmel (Főszerkesztő Asszonnyal) kézenfogva Nem gondoltam volna, mert nem vagyok egy zöldes-parkos, de a Central Park lenyűgözött. És nem csak azért, mert Carrie ott találkozott a Boathouse-nál Biggel, hanem csak úgy, olyan szép csöndje van. Elhoztam onnan egy követ, itt van a polcomon..(de nem adom oda Neki.). Megható volt hallgatni, valaki tisztán énekelt John Lennon dalokat az Imagine emlékműnél.
Egyetlen hiba volt talán, ha szabad így fogalmazni, hogy előre befizettem ilyen buszos sightseeingre. Körülbelül egy órát utaztam így a hidegben, a két nap helyett, de sebaj. Ugyanabban az irodában viszont szert tettem egy csodálatosan giccses Mamma mia Broadway-jegyre, na lehet, hogy ezért érte meg. Mindenki hibátlanul énekelt, gyönyörű szép kosztümökben. Anno a film nem tetszett, de itt a végén állva, táncolva tapsolt a közönség.
A színház után visszatérve a szállodába, még 3 percet gondolkodtam is, hogy lemenjek-e (lemerészkedjek-e) e-gye-dül a bárba, de kár lett volna kihagyni az isteni Cuba librét, és egyedül csak a roppant barátságtalan ír bárpultos fiú volt a negatív tapasztalat (szerencsére nem csak velem volt ilyen). Ilyeneken nem szabad gondolkodni, menni kell, és kész! Csak azért, mert éppen egyedül utazol, ki ne hagyd este a koktélt a bárban.
Másik nagy élmény volt enni egy hotdogot és végigmenni a Brooklyn Bridge-n, és félméterenként kattintgatni a fényképezőgépet. Nagyon tetszett a Flatiron building is, pont egy ilyesmiben lakom itt Brüsszelben.
Teltek a napok, és én, a jó étvágyú nagyevős, isten bizony nem bírtam jót enni, de annyira nem érdekelt. Ami a shoppingot illeti, kétszer fordultam ki nagyon gyorsan a Macy’s-ből, légszomj és oxigénhiány miatt. Beszédültem párszor a GAP-be, és megajándékoztam magamat néhány rendkívül szükséges pólóval és csíkos felsővel is, egyebekben olyan nagy vásárolhatnékom nem volt.
Hazafele menet begyűjtöttem pár, Kínában gyártott eredeti manhattani szuvenírt is, természetesen.
Két hete tértem haza, és rohantam volna már Marcoshoz is, hogy beszámoljak neki az élményeimről, de éppen azóta is szabadságon van Nagyon boldoggá tett ez az út. Már gondolkodom a következőn, nincs megállás.
Tags: Flatiron, Manhattan, New York City, NYC, One World Trade Center, Sex and the City, turizmus, Vasalóház
Tinkmara