Search Results

Your search for 9/11 returned the following results.

Ha szeretitek A szerelem hálójában című filmet, ez a valós történet is tetszeni fog. Amennyiben részt vettetek már igazi manhattani party-n, akkor szinte biztos, hogy fogyasztottatok már Fishs Eddy-féle tányérról, pohárból. Szinte nincs olyan család, akinek a konyhaszekrényében ne lenne valami, az eklektikus kollekciójáról nevezetes, ikonikus New York-i konyhafelszerelés boltból, a Fishs Eddy-ből.

A 19. utca és Broadway sarkán található Fishs Eddy 38 éve New York City egyik bebetonozott független biznisze. Egy késő délután, 1986-ban, Julie Gaines és férje, David Lenovitz, egy útjuk során, sikeresen eltévedtek Upstate New Yorkban.

Miközben megpróbáltak visszakeveredni a főútra, egy apró, furcsa nevű városkában találták magukat, Fishs Eddy-ben. Az út mentén egy véletlenül ráakadtak egy pajtára, melyben a tulajdonos rengeteg edényt tárolt, melyek túléltek egy étterem tüzet. Julie és David, rajongtak az anyagi kultúra és a manufaktúra történelemért, felvásárolták az egész készletet. Nem sokkal később, rábukkantak egy régi étterem ellátó raktárra, a Bowery-ben.

A raktárigazgató kicsit meghökkent, amikor a pár az egész készletre szemet vetett, de felajánlotta nekik, hogy körbenézhetnek a pincében is. Itt érte őket csak az igazi meglepetés. A pince dohos falai között igazi kincsre leltek. A régi Pennsylvania Vasúttársaság étkezőkocsi felszerelésére, az 1920-as évekből. Természetesen erre a készletre is lecsaptak. A raktárigazgató ingyen átadta, mivel egy ponton úgyis csak a szeméten végezték volna. Julie és David innentől fogva missziójukká tették az étterem ellátó raktárak zugaiban porosodó vintage étkészletek és poharak megmentését. Egy ponton, már annyi hely sem maradt a Gramercy park-béli otthonukban, hogy Julie szüleihez jártak zuhanyozni, az Upper East Side-on.

Az első apró üzletük a lakóhelyükön, a Gramercy Park negyedben nyílt, majd átköltözött a West Village-be, s végül 1990-ben mai helyére, a Flatiron Building közelébe költözött. A különleges bolt híre szájról szájra terjedt, s egy napon a New York Magazin is cikket írt róluk. Ettől a naptól kezdve indult legendás történtük és törzsvásárlóik között mondhatják Diane Keaton-t (is). Az évek során saját, kézi gyártású étkészleteket, poharakat, bögréket és konyhai textil cikkeket is árulni kezdtek. Julie szarkasztikus humora is végre reflektorfénybe került. Először a “Good morning, a**hole!” (Jó reggelt, se**fej!) bögrékkel, majd a különféle New York-i pillanatokat ábrázoló konyharuhákkal, szalvétákkal. A New York-i negyedek galambjai sorozat egyszerűen zseniális.

A járvány lezárások idején Julie és David apró múzeumot hozott létre az üzleten belül, ahol New York City ipari örökségének történetével ismerkedhetünk meg. Mindeközben arra is volt idejük, hogy az üzlet történetét rajzokkal illusztrált könyv formájában is megörökítsék.

A Fishs Eddy nem fél a kampányolástól sem. Az üzlet ablakaiban mindig követhető, hogy mi a véleményük az aktuális politika és szociális eseményekről.

Aztán jött 2023 decembere, a You’ve Got Mail pillanat. A szemben lévő épületbe költözött a nagy, gonosz  farkas, a mega konyhafelszerelés üzletlánc, a Crate & Barrel. Julie felvette a bokszkesztyűt. “Túléltük 9/11-t, a Sandy hurrikánt, Covid-ot. Nem adom magam könnyen!” – mondta az aggódóknak. Julie arról ritkábban beszél, hogy 2011-ben multiple sclerosissal diagnosztizálták. A betegséget is humorral és pozitív hozzáállással kezeli.

Miután megnyílt a nagyáruház, Julie sajátos stílusában kampányba kezdett. Először hatalmas, “Hahó, Crate & Barrel, látlak!” táblát helyezett a kirakatba, mire a Crate & Barrel “Mi is látunk titeket! Szeretünk, tisztelünk! Újak vagyunk a negyedben. Legyünk barátok?” plakáttal válaszolt. Az évelődés a mai napig tart.

A filmmel ellentétben, köszönhetően a lojális manhattanieknek, a Fishs Eddy forgalma 40%-kal nőtt a Crate & Barrel nyitása óta, de ez sajnos nem jelenti, hogy elmúlt a veszély. Ha tehetitek, ti is itt vásároljatok New York-i szuvenírt. Támogattok egy független üzletet és őszintén szólva, az itt vásárolt termékek hasznosak és jóval egyedibbek, mint az ezerszámra gyártott műanyag kacatok.

Tags: , , , , , , , , , , ,

22 éve történt. 2001. szeptember 11-e gyönyörű nap volt, vakítóan kék, felhőtlen égbolttal. Te is pontosan emlékszel, hol voltál, mit csináltál azon a napon?

A képsorozat első felvétele az utolsó képek egyike a World Trade Center ikertornyairól. A képet David Monderer, fényképész készítette 2001. szeptember 11-én, reggel 8 óra 30 perckor a Manhattan híd újonnan nyílt gyalogos sávjáról. Miután elkészítette a felvételt, elindult vissza, Brooklyn felé, amikor hatalmas robajlást hallott. 8 óra 44 perckor az első gép becsapódott az Északi Toronyba.

David második felvétele 9 óra 20 perckor készült, 15 perccel azután, hogy a második gép a Déli Toronyba csapódott.

A harmadik fotó 10 óra 28 perckor készült, miután az Északi Torony összeomlott.

A negyedik képet hét nappal később készítette, szeptember 17-én. A füst és por még mindig ott lebegett Manhattan felett.

David Monderer felvétele az ikertornyokról a 9/11 Emlékmúzeumban is kiállításra került.

Tags: , , , , , , , , ,

New York City-ben nem ritka a márciusi hóesés, azonban arra senki nem volt felkészülve, ami 1888. március 12-e és 14-e között történt.

A legendás Great White Hurricane of 1888, az 1888-as Nagy Fehér Hurrikán, Amerika történelmének mai napig legnagyobb, leghalálosabb és meteorológiai szempontból legszokatlanabb hóvihara megbénította a keleti-partot Maryland-től Maine-ig, legalább 400 ember halálát okozva.


Március 11-én vasárnap, a kellemesen meleg (+10 °C), kora tavaszi időben a New York-iak nagy része a parkokban sétált. Másnapra borús, esős időt jósoltak, délutánra felszakadozó felhőzettel. A természet azonban drámaian közbeszólt. Egy hatalmas, Kanada felől érkező sarkvidéki légtömeg összeütközött egy délről felkúszó, nedves fronttal. A két front drasztikus hőmérséklet különbsége hurrikán erősségű szelet eredményezett. A hőmérséklet néhány óra leforgása alatt −10 °C fok alá esett, az esőt sűrű hóesés váltotta fel.

Hétfő reggel a New York-iak még nem sejtették, hogy néhány óra leforgása alatt az egész város a hó fogságába kerül. Több ezer ingázó indult munkába, de a legtöbben félútig sem jutottak. A látótávolság nullára csökkent. A farkasordító hideg, a 120 km/h-s, hurrikán erejű széllel kombinálva életveszélyes körülményeket teremtett. A távirat- és telefonoszlopok gyufaszálként törtek ketté a szélben, teljesen megszűnt a kommunikáció. Elfagytak a víz és gázvezetékek. A vihar letépte az utcatáblákat, az üzletek cégtábláit, hirdetéseit, ablakokat tört be. A tomboló szélben szemetes kukák, kőkeménnyé fagyott lótrágyahegyek repkedtek.

A New York-i magasvasút sinei elfagytak és 15 ezren ragadtak a szerelvényeken. Mindenki menedéket keresett. A hotelek és bárok megteltek. A szállodában átvészelők egyike Mark Twain volt.
New York lakói otthonaikban is fagyoskodtak, mivel a szénszállítás is leállt, de friss élelmiszer sem volt kapható. Sokan, akik megpróbáltak gyalog hazajutni, a hóban lelték a halálukat. A legtöbben megfagytak, de volt olyan is, aki “belefulladt” a hóba.

A hóvihar 36 órán át, szünet nélkül tombolt. Mire 14-én lecsendesült, New York City legtöbb részét egy méteres hó borította, de több helyről jelentettek másfél méteres havat. A szélfúvás 15 méteres hótorlaszokat épített, mely felért a házak második emeletéig. A hóeltakarításban, mely majdnem egy hétig tartott, 17 ezer munkás vett részt és 18 millió m3 havat mozgattak meg. A tömegközlekedés hetekig nem állt teljesen helyre. A Wall Street három napig zárva tartott. New York City-ben 200 halálos áldozatot azonosítottak. Az emberi veszteség mellett rengeteg ló, haszonállat és madár is elpusztult.

A hóvihar legismertebb áldozata Roscoe Conkling jogász-szenátor volt, aki éppen a Wall Street-en tartózkodott. Március 11-én késő estig dolgozott, majd a viharban kocsit akart bérelni, de sokallotta az 50 dollárt az 5 kilométeres útért. A kollégái kérlelték, hogy keressen szállást a közelben, de Conkling makacs volt. El akart jutni abba a szállodába, ahol szobát bérelt. A szenátor jó fizikumáról volt nevezetes, ami különlegesnek számított a státuszában. Jó fizikai erőnléte ellenére a Union Square közelében eltévedt. Itt már a melléig ért a hó. Több órás küzdelem után végül eljutott a Flatiron Building közelében található hotelig, ahol a lépcsőkön összeesett a kimerültségtől. Tüdőgyulladást kapott és három hét múlva belehalt a komplikációkba. Roscoe Conkling szobra a Madison Square Parkban található, a Flatiron Building szomszédságában.

A Nagy Fehér Hurrikán azok közé az események közé tartozik, az 1835-ös Nagy Tűzvészhez, 9/11-hez és a Sandy hurrikánhoz hasonlóan, amely gyökeresen megváltoztatta New York City-t. A távíró- és telefonkábeleket, a gáz és vízvezetékekkel együtt a föld alá vezették. A város vezetése döntött a magasvasutak fokozatos megszüntetéséről is. 10 évvel később elkezdődött a New York-i metró építése.

Tags: , , , , , , ,

Kristina Libby igazi New Yorker. Nem hagyta el a várost akkor sem, amikor néhány hónapja szinte egyhuzamban vijjogtak a mentőautók szirénái és mobil halottaskocsik parkoltak a kórházak előtt.

A Floral Heart Project (Virág Szív Projekt) azon az áprilisi napon született, amikor New York City-ben az elhunytak száma átlépte a napi 600-at.

“Amikor 9/11-re emlékezünk, az egész nemzet fejet hajt a 3000 halott előtt, egy perces néma csendet tartunk, felolvassuk a neveket. Az országot összefogta a tény, hogy egy külső ellenség támadott meg minket. Most viszont úgy érzem, hogy saját magunkat támadjuk és a széthúzás napról napra erősebb. Amit pedig mindennél jobban sajnálok, hogy a járvány áldozatairól – nem csupán az elhunytakról, de a csődbe ment kisvállalkozókról, a munkájukat vesztett családokról, az ő szenvedésükről és kilátástalanságukról is beszélek -, a legközelebbi hozzátartozóikon kívül igazából senki nem emlékezik meg.

200 ezer halott. Ez 66 szeptember 11-nek felel meg és még nincs vége. Én meg akarok emlékezni róluk a magam módján és remélem, hogy a virágaim segítenek a város lakóinak a gyász feldolgozásában.”

Kristina áprilistól a város több pontján, többek között a Times Square-en, a New York Public Library lépcsőin, a Washington Square Parkban, a Brooklyn Bridge-n és az East River hullámain helyezett el virágból készített szíveket a Covid-19 áldozatainak emlékére.

“Azt akarom mondani New York City lakóinak a virágaimmal, hogy kell a gyász, beszélni kell róla. Szeretem ezt a várost, aggódok érte és minden New York-iért. Hatalmas trauma érte ezt a várost és lakóit, amit együtt kell feldolgoznunk.”

Kedden az USA újabb szomorú mérföldkőhöz érkezett. Az elhunytak száma átlépte a 200 ezret. Kristina ezen a napon a Bryant Park szökőkútja előtt helyezett el egy szívvirágot.

Kristina azon is aktívan dolgozik, petíció segítségével, hogy az országnak legyen egy hivatalos Covid-19 emlékműve. A petíció linkjét lejjebb találjátok.

Fotó: Kristina Libby

Tags: , , , , ,

1. Nevek a bronz korlátokon

A hivatalos nevén National September 11 Memorial & Museum (Nemzeti Szeptember 11. Emlékhely és Múzeum) 2011-ben nyílt, a tragédia 10. évfordulóján.

Az emlékpark legmegrázóbb eleme az ikertornyok helyén található két hatalmas medence a vízesésekkel. A Reflecting Pools (Elmélkedő Medencék) a tornyokhoz hasonlóan a North Pool (Északi Medence az Északi Torony helyén) és South Pool (Déli Medence a Déli Torony helyén) nevet viselik. A vízesések a mélységes űrt jelképezik, melyet a tornyok hagytak maguk után. A fém medencék bronz korlátjába vésték 9/11 valamennyi áldozatának nevét, összesen 2983-at.

A World Trade Center-nél 2753-an hunytak el. Az American Airlines Flight 77-es járatán, mely a Pentagon épületébe csapódott, 184 áldozat volt. A United Airlines Flight 93 Shanksville (Pennsylvania) közelében zuhant le, miután az utasok visszavették a gépet az eltérítőktől. Ezen a gépen 40 áldozat volt. A korlátokon helyet kapott még 6 név, az 1993. február 26-i World Trade Center-t ért bombatámadás áldozataié is.

A neveket nem ábécés rendbe helyezték. Ennél mélyebb értelmet kerestek az emlékhely megálmodói. A nevek egymás mellett kapcsolatokat jelképeznek. Barátságok, szerelmek, családok, kollégák. Együtt éltek, együtt dolgoztak, együtt haltak. A nevek elhelyezése előtt az alkotók beszéltek a családokkal, ismerősökkel, akik kérhették, hogy például melyik munkatársuk mellé kerüljön a család halottjának neve. Ezt a 9/11 Múzeum honlapján is jelezték a nevek mellett.

Északi Medence korlátján:
Északi Torony halottai
Flight 11 utasai
1993-as bombatámadás áldozatai

Déli Medence korlátján:
Déli Torony halottai
Készenléti egységek áldozatai (tűzoltók, rendőrök, mentősök)
Flight 77 és Flight 93 utasai
Pentagon munkatársai

2. Észak-Amerika legnagyobb mesterséges vízesései

A két hatalmas vízesés a 9/11 Emlékhely szíve, Michael Arad építész alkotása, a Reflecting Absence (kb. Elmélkedő Hiány) nevet kapta. A két vízesés alapterülete nem egyezik meg pontosan az ikertornyok alapterületével, elhelyezkedésük azonban igen. A tornyok 65×65 m alapterületűek voltak, míg a vízesések 53X53 m alapterületűek.

A medencék fekete gránit falán percenként 98 ezer liter víz zubog le 9 méteres mélységbe. Az újrahasznosított, úszómedencékhez hasonló eljárással kezelt vizet 16 pumpa tartja mozgásban. Télen az egész rendszert melegítik, hogy a vízesés soha ne álljon le. Az medencék teljes víztartalma 22 perc alatt folyik le, miközben a víz különleges szűrőrendszeren halad át, mely kiszűri az esetleges pénzérméket, amelyeket néhány látogató a kérés ellenére is behajít a vízesésbe.

A vízesés alkotói eleinte aggódtak, hogy a zubogó víz túl hangos lesz a parkban, azonban az első tesztek, melyekre meghívták az elhunytak családtagjait is, elsöprő reakciót váltottak ki a résztvevőkből. A robajló víz ugyan hangos, azonban a vizuális élménnyel párosítva kivételes élmény. Magasztos, megnyugtató és felkavaró egyszerre. A lezúduló víz elnyomja a város zaját és egyfajta burokkal veszi körül a medence mellett állókat. Megszűnik a tér és az idő, a tragédia szinte kézzel tapintható. Sok látogató érzékelni véli az elhunytak lelkét, egyfajta kollektív jelenlétet. 2700 lélek, akiket hirtelen és drámai módon ragadott el a halál.

A 9/11 Múzeum látogatása ellenére, ahol kézzel fogható emlékeket is lehet látni, sok látogató a vízesések hangját, a medencék mellett töltött idő élményét hordozza magában hosszú ideig.

3. A Túlélő Fa története

A kínai körtefát 1970-ben ültették el a Világkereskedelmi Központ területén, az ikertornyok közelében. Csupán csak egy volt a többi díszfa közül, azonban szeptember 11-én minden megváltozott körülötte. A leomló épületek maguk alá temették, ágai letörtek, megégtek. Csak októberben találtak rá az eltakarításban részt vevő munkások. Az egyetlen életben maradt, romok alól kikandikáló ágán apró, frissen zöldellő levelek voltak. Fák nem szoktak új levelet hozni októberben. A fa így jelezte, hogy élni akar. A munkavezető értesítette a New York City Park és Városfejlesztési Osztály munkatársait, akik úgy döntöttek, hogy esélyt adnak a fának. Rehabilitációra vitték a Bronx-ban található kertészetükbe. Ő volt az utolsó, aki élve hagyta el a tragédia helyszínét.

A fa gyógyításával Richie Cabo-t, az Arthur Ross Faiskola kertészét bízták meg, aki eleinte nem volt biztos benne, hogy a fa erőre kap. A következő tavasszal azonban még több levelet hozott és egy gerlepár fészket rakott a friss lombkoronában. Az elkövetkező 6 évben a fa egyre erősebb lett, új ágakat növesztett, de nem virágzott egyetlen egyszer sem.

2007-ben az Emlékpark látványtervezőinek eszébe jutott a fa és eldöntötték, hogy helyet kap az új parkban. 2010 augusztusában még a Bronx-ban volt, amikor egy nagyobb vihar gyökerestül kitépte a földből. A kertészek ismét elültették és a fa azonnal helyrejött, nem adta fel.

A Túlélő Fa 2010 decemberében hazatért a World Trade Centerbe. A törzsén és az ágain jól láthatóak a szeptember 11-én szerzett sebek. A 9/11 előtti részek göcsörtösek, rücskösek, míg az új ágak simák. A fa is annak a napnak a borzalmairól mesél, de egyben a gyógyulásról és a túlélésről is. A sebek, a zúzódások mindig ott lesznek, de az élni akarás győzedelmeskedik.

2011 tavaszán, az első tavaszon újra otthon a WTC-ben, megtörtént a csoda. 10 évvel a tragédia után, a Túlélő Fa ismét virágba borult.

2013. szeptember 11-én pedig újabb tradíció született. A Túlélő Fa Palánta Program keretén belül minden évben három olyan közösség kap magoncot a fáról, amely különösen nagy tragédián esett át és szüksége van az újrakezdés, a túlélés szimbólumára.

Túlélő Fa palántát kapott többek között:
🔹️Boston – a maratonon történt bombatámadás emlékére (2013)
🔹️Far Rockaway, Queens – amely hatalmas károkat szenvedett a Sandy hurrikán idején (2013)
🔹️Newtown, Connecticut – ahol 20 kisgyermek és 6 felnőtt vesztette életét egy iskolai lövöldözés során (2015)
🔹️Madrid – a 2004-es terrortámadás emlékére (2015)
🔹️Orlando, Florida – a Pulse Nightclub 49 áldozatának emlékére (2016)
🔹️Párizs – a terrortámadások emlékére (2016)
🔹️Manchester – az Ariana Grande koncerten elhunytak emlékére (2017)
🔹️Haiti – a Matthew hurrikán után (2017)
🔹️Puerto Rico – a Maria hurrikán után (2018)
🔹️London – a Grenfell Tower tűz emlékére (2018)
🔹️Las Vegas, Nevada – az 58 halálos áldozattal járó, szabadtéri koncerten történt lövöldözés emlékére (2019)
🔹️Görögország – a tragikus erdőtüzek emlékére (2019)

4. A 9/11 Emlékpark fái

A fák nagyon fontos vizuális és lelki szerepet játszanak a 9/11 Emlékparkban. Nyugalmat árasztanak, vigaszt nyújtanak, az élet körforgását jelképezik, a megújulás bizonyosságát hordozzák.

A Túlélő Fa mellett további 412 fát (egész kis erdőt) telepítettek a park területére. Valamennyi amerikai mocsári fehér tölgy. A fákat úgy helyezték el, hogy mire elérik a teljes magasságukat, 18 métert, a fák koronája teljesen összeér, védelmező, gótikus boltívre emlékeztetve. Az égboltot csak a medencék fölött lehet látni majd.

New York City fáinak nagyon ellenállónak kell lennie. Ki kell bírniuk a nyári nagy meleget, a betonépületek által éjjel kibocsátott hőséget, a légszennyezést, télen az extrém hideget, hurrikánokat. A választás a mocsári fehér tölgyre/quercus bicolor-ra esett, mert jól bírja a hőmérséklet és nedvesség ingadozást, károkozó rezisztens, erős szélben is rugalmasan hajlik, elviseli az átültetéssel járó stresszt és nem utolsó sorban impozáns megjelenésű. Nyáron levelei sötétzöldek, ősszel aranybarna színt öltenek, melybe egy csepp rózsaszínes árnyalat is keveredik. Lombkoronája kerek, tömött.

A fák legtöbbje a New Jersey-ben található Bartlett Tree Experts faiskolában nevelkedett 5 éven keresztül és 2011-ben kezdték őket áttelepíteni az Emlékparkba. Néhány tölgy Pennsylvaniából és Washington D.C-ből érkezett, az ottani áldozatok emlékére. A fák egy fajból származnak, ettől függetlenül mindegyik egyedi, emlékeztetve a 2983 áldozat megismételhetetlen életére.

Valamennyi fa gyökerének közelébe apró regisztereket helyeztek, melyek állandó jelentést küldenek a fa egészségi állapotáról, a talaj víz és tápanyagszintjéről, így ha szükséges, a kertészek azonnal közbeléphetnek. A parkban az esővíz csatornákat úgy tervezték, hogy a fák gyökeréhez vezessék a vizet. A föld alatt külön csőrendszer fut, amely levegőt juttat a gyökerekhez. A kertészek mindent megtesznek, hogy ezek a fák teljes szépségükben fogadják a látogatókat.

5. Boldog Születésnapot!

2001. szeptember 11-én 2977 ember élete drámai hirtelenséggel szakadt meg. 1109 áldozatot (2019-es adat) továbbra sem azonosítottak. Számukra és szeretteik számára a World Trade Center a végső nyughely. Talán ezért is érzik sokan a lelkek jelenlétét, míg mások mélységes szomorúságot tapasztalnak a helyszínen, annak ellenére, hogy már 19 év eltelt a tragédia óta. 1109 család számára a mai napig a Világkereskedelmi Központ a szeretteik temetője. Ezért különösen is fontos, hogy a látogatók legyenek tekintettel az Emlékpark látogatási kultúrájára.

Bizonyára az is feltűnt, hogy az Emlékparkban és környékén nem látjuk a City-ben jól megszokott utcai énekeseket, zenészeket. Kegyeleti okokból csak külön engedéllyel lehet a WTC környékén szórakoztató tevékenységet folytatni.

Az Emlékpark vezetőségének legfontosabb törekvése az áldozatok emlékének ápolása. Ennek egyik eleme a születésnapok ünneplése. A tradíció 2013-ban kezdődött. A születésnapos nevéhez egy szál fehér rózsa kerül kora reggel. A nap folyamán az Emlékpark munkatársai többször is ellenőrzik, hogy a virág a helyén van-e, illetve újat helyeznek el, ha esetleg valaki eltávolította a virágot. Átlagosan napi 8 születésnapot ünnepelnek az Emlékparkban. Szeptember 11-én 6 áldozat ünnepelte születésnapját.

A virágokat a TriBeCa negyedben található virágbolt, a Flora Tech tulajdonosa, Michael Collarone adományozza az Emlékparknak. A születésnapi rózsák közelebb hozzák, emberibbé teszik az áldozatokat.

A neveket tartalmazó bronz korlátot hőmérséklet szabályozó rendszerrel szerelték fel, hogy nyáron elkerüljék az égési sérüléseket a fém túlhevülése miatt, télen az esetleges kisebb fagysérüléseket. A korlátot, a neveket valamennyi évszakban kényelmesen meg lehet érinteni.

6. A 9/11 Emlék Tisztás

9/11 felfoghatatlan rombolást hagyott maga után. A tüzek több mint 100 napig égtek. A mentő és eltakarítási munkálatokban több ezren vettek részt 9 hónapon keresztül. Két millió tonna (!) összeroncsolt fémet, betont, törmeléket távolítottak el embertelen körülmények között. Egyetlen cél lebegett a szemük előtt: az újjáépítés.

Áldozatukat szenvedés követte. A mérgező füst- és porfelhő néhány éven belül több ezer rákos megbetegedéshez és krónikus légzőszervi, emésztőrendszeri, bőr, immunrendszeri és egyéb betegséghez vezetett. A veszélynek azonban nem csupán a mentési és eltakarítási munkálatokban közvetlen résztvevők voltak kitéve, de mindenki, aki Lower Manhattan-ban, a Canal Street-től délre élt, dolgozott 2001. szeptember 11. és 2002. május 30-a között. Lakók, irodai, bolti alkalmazottak, iskolások, pedagógusok.

A krónikus állapottal, rákos betegséggel jelenleg is küzdők és szeretteik számára 2001. szeptember 11. sosem ért véget. Az ő tiszteletükre, emlékükre született a 9/11 Memorial Glade (9/11 Emlék Tisztás).

A tisztás a Túlélő Fa közelében, attól nyugatra található. Középen gyalogösvény halad, melyet 6 hatalmas kő monolit övez. A kövekbe repedéseket véstek. A járatokba olvasztott fémet töltöttek, melyet a World Trade Center acél maradványából olvasztottak. A mintázat azt jelképezi, ahogy szeptember 11. továbbra is átszövi a 9/11 betegséggel küzdők életét. Az emlék köveken is sokan hagynak képeket, virágokat, szeretteik emlékére.

A tisztás azon a ponton található, ahol annak idején a fő rámpát felállították. Ezen keresztül szállították a roncsokat a teherautókhoz, a munkások és az áldozatok családtagjai is ezen keresztül közelítették meg a Ground Zero-t. Az emlékművet 2019. április 6-án adták át, a hivatalos eltakarítási munkálatok befejezésének 17. évfordulóján.

2019-es adatok alapján több mint 2 ezren hunytak el 9/11 okozta betegségben. Kb. 400 ezren voltak kitéve a mérgező anyagoknak hónapokon keresztül. A tragédia utóhatásának súlyosságát az fejezi ki a legjobban, hogy a 9/11 betegségben szenvedők segítésére felállított alapot 2092-ig meghosszabbították.

Képek: grimace_586, Ashley Hunt

Tags: , , , ,

Kormányzói segítséggel idén is megrendezésre kerül a Tribute in Light, a Fényemlékmű szeptember 11-én.

Múlt csütörtökön járványügyi kockázatra hivatkozva a Fényemlékmű rendezője, a 9/11 Múzeum bejelentette, hogy ebben az évben elmarad azinstalláció. A hír sokkolta a City lakosait.

A Tribute of Light a legerőteljesebb 9/11 emlékmű. A magasztos, kék iker sugarak szeptember 11-én, naplemente után jelennek meg Manhattan egén és másnap hajnalban, a felkelő nappal fokozatosan halványulnak el. A fénysugarak a megsemmisült Világkereskedelmi Központ ikertornyait szimbolizálják és hat hónappal a tragédia után, 2002. márciusában gyúltak fel először.

Cuomo kormányzó szombaton közbelépett és a következőket nyilatkozta mindannyiunk nevében: “New York Állam felügyeletet és egészségügyi szakembereket biztosít a 9/11 Múzeum számára, hogy biztonságosan fel tudják állítani az emlékművet. A Fényemlékmű féltő gonddal őrzött tradíció. A fénysugarak a reményt, kitartást és ígéret jelképei. Tökéletes vizuális reprezentációi a New York Tough (New York Erős) eszméjének. 2020-ben szükségünk van erre, jobban mint valaha. A vírus olyan sokat és olyan sokakat elvett tőlünk. Ennek a hagyománynak nem szabad megszakadnia.” #NeverForget #SosemFelejtünk

Kép: myfotophun, Josh Ketcham

A Brooklyn Bridge azon New York-i nevezetességek közé tartozik, melyet valamennyi nap- és évszakban érdemes meglátogatni. Minden alkalommal teljesen más élményekkel és képekkel térünk haza. Érdemes a hídon mindkét irányból átkelni, hogy Brooklyn és Manhattan látványát külön-külön is élvezhessük.

A híd 1883 óta nyújt festői látványt és biztosít biztonságos átkelést az  East River felett New York-iak és turisták milliói számára.

Ismerkedjünk meg a híd 15 titkával.

1. A tél, mely hídépítésre kényszerítette a várost.

A Polar Vortex a Föld sarkainál lévő nagy kiterjedésű alacsony légnyomású örvény, amely a hideg, nagy tömegű levegőt a sarkoknál tartja. Amikor az örvény “lejjebb ereszkedik” a Keleti Parton, New Yorkot napokra, akár hetekre markában tartja a fagy. 2014, 2015 és 2016 telén hetekig kemény fagyok voltak New Yorkban, de mindez semmi volt ahhoz a télhez képest, mely 1867-ben parttól partig befagyasztotta az East River-t és a Manhattanban dolgozó Brooklyn-i lakosoknak nem volt más lehetősége, mint testi épségük kockáztatásával a jég hátán átkelni a folyón. Az East River felett átívelő híd megépítése elkerülhetetlen lett.

2. A balszerencsés Roebling-ek

A német származású John Roebling, a híd tervezője sajnos nem élvezhette monumentális alkotásának gyümölcsét.
1869. június 28-án, miközben a híd építésének helyszínénél, a Fulton Kikötőnél iránytűvel mérési munkálatokat végzett, szerencsétlen balesetet szenvedett. Lába a beérkező komp és a dokk közé szorult. Összeroncsolt lábujjait amputálták, azonban a mérnök az amputáláson kívül elutasította az orvosi segítséget. A műtéti területet “vízterápiával gyógyította”. A seb a higiénia elhanyagolása miatt elfertőződött, a mérnök állapota rohamosan hanyatlott és július 22-én szepszisben elhunyt.

Munkáját fia, Washington Roebling vette át. Ő tervezte és építette a két pneumatikus búvárharangot, melyeket a gránitból készült hídfő oszlopok lerakásához használtak az East River két oldalán. A munka a keszonokban emberpróbáló volt. 1870-ben tűz ütött ki az egyik harangban. Washington is részt vett az oltási munkálatokban, rengetegszer aláereszkedett. Hamarosan súlyos keszonbetegség tünetei jelentkeztek nála: megsüketült, részlegesen lebénult és megvakult. Akkoriban nem voltak még tisztában a keszonbetegség kialakulásával és megelőzésével. Roebling-en kívül rengeteg építőmunkás szenvedett maradandó károsodást. 27 építőmunkás elhunyt. Washington továbbra is részt vett az irányítási munkálatokban, de szüksége volt valakire, aki átveszi tőle a munka oroszlánrészét.

3. Építsd meg a világ egyik legszebb hídját mérnöki tanulmányok nélkül!

Washington Roebling felesége, Emily Warren Roebling, miután apósa elhunyt és férje ágyhoz kötött lett, átvette a híd kivitelezési munkálatait, előzetes mérnöki képzés nélkül.

Emily belevetette magát a tanulmányokba. Összekötő volt az ágyban fekvő mérnök és az építők között. Rövid idő alatt rendkívüli tudásra tett szert az anyagok szilárdsága, mechanikai feszültség elemzés és a függesztőkábelek témakörében.

Tizenhárom éven át volt a Brooklyn Bridge építési munkálatainak főmérnöke, projekt managere és egyben felügyelője. Rátermettsége, elkötelezettsége, karaktere és diplomáciai képessége ámulatba ejtett mindenkit, aki kapcsolatba került vele.

Politikusokkal, a város elöljáróval, szállítmányozókkal és versenytársakkal tárgyalt nap mint nap és hamarosan már mindenki úgy tekintett rá, mint a híd tervezőjére.

A Brooklyn Bridge 1883-ban került átadásra és Emily volt az első, aki átkocsikázott a hídon, kezében egy kakassal, a szerencse szimbólumával.

A Brooklyn Bridge átadása után Emily elvégezte a jogi egyetemet a New York University-n és a nők elleni diszkrimináció, valamint a női egyenlőségi jogok szószólója lett, 1903-ban bekövetkezett haláláig.

A Brooklyn Bridge-n emléktábla található Emily tiszteletére: “Minden nagyszabású munka mögött egy nő elkötelezett önfeláldozása áll.” ( “Back of every great work we can find the self-sacrificing devotion of a woman.”)

A New York Times 2018-ban megkésett nekrológot jelentetett meg Emily Warren Roebling tiszteletére.

4. A gyilkos híd

1883. május 24-én este hatalmas tűzijátékkal ünnepelte New York City a világ nyolcadik csodájaként emlegetett, újonnan átadott Brooklyn hidat, mely a világ leghosszabb függőhídja volt.

A másnapi Brooklyn Eagle címlapján is a híd volt a főszereplő, azonban az újságcikk kihangsúlyozta, hogy minden kimagasló alkotás létrehozása emberi veszteséggel jár. A híd már az építkezés megkezdése előtt megszedte első halálos áldozatát, az építmény tervezőmérnökét. Az alapok lerakása 27 ember életébe került. Ők keszonbetegségben hunytak el. Az építkezés 14 éve alatt több kábelmunkás lezuhant a hídról és az East River-ben lelte halálát.

A Brooklyn Bridge azonban nemcsak az építészek, de a civil lakosság körében is szedett áldozatokat.

Természetesen nem a híd okozta a haláleseteket, hanem az adott kor tudományos hiányosságai (a keszonbetegség megelőzése és kezelése gyerekcipőben járt), az orvostudomány elutasítása (a híd főmérnöke visszautasította az antibiotikumos kezelést, miután amputálni kellett a lábujjait, melynek következtében vérmérgezést kapott) és nem utolsó sorban az emberek szkepticizmusa, az újtól való beteges félelem.

Már a híd építése előtt sokan kétkedéssel fogadták a tervet. Meg voltak győződve róla, hogy a híd építése fizikai lehetetlenség, s ha meg is épül, nagyon hamar le fog szakadni.

Az általános aggodalom, tragédiához vezetett. A megnyitás után egy héttel, május 30-án hétfőn, különösen nagy volt a gyalogos forgalom a hídon. A korabeli híradás szerint 20 ezer ember tartózkodott a hídon. Decoration Day-t (Memorial Day elődje) ünnepelte a nemzet. Rengetegen eljöttek, hogy megcsodálják a város új szerzeményét és a hídról szemlélődjenek, mivel ez volt a környék legmagasabb pontja.

A manhattani oldal lépcsőin hatalmas gyalogos dugó alakult ki. Egy hölgy megbotlott, a mellette álló nő sikítani kezdett és ennyi elég is volt, hogy kitörjön a pánik. Pillanatok alatt több százan ordították, hogy leszakad a híd, meneküljön mindenki. A tülekedés tömeges eséshez vezetett, többeket agyonnyomtak, másokat eltaposott a féktelenül menekülő tömeg. A tömegbalesetnek 12 halálos áldozata és 35 sérültje volt.

A szerencsétlenség híre gyorsan és pontatlanul terjedt. A Madison Square kikiáltója szerint 25-en meghaltak és több százan megsérültek. A 42. utcában már úgy tudták, hogy leszakadt a híd és 1500-an szörnyethaltak.

A rendőrség tanult az esetből. A baleset után külön osztag irányította a gyalogos forgalmat a hídon, ügyelve arra, hogy ne alakulhasson ki gyalogos forgalmi dugó.

5. Szabotázs és elefántok

A Brooklyn híd szíve a két 81 méter magas ikertorony, mely gótikus templomok boltíves ablakaira emlékeztet. Az építkezés idején a masszív tornyok az Észak-Amerikai kontinens legmonumentálisabb építményeinek számítottak, amelyek nemcsak vizuális, de kritikus technikai szerepet is betöltenek. Annak a négy hatalmas kábelnek a súlyát bírják, amelyek a hidat a folyó felett tartják. A kábelek 19 szálból állnak, minden egyes szálban 278 huzal található. A hídat összesen 22 és fél ezer km hosszú kábel tartja a magasban, melyek rögzítése 2 évet vett igénybe.

A híd építésekor a mérnökök még nem ismerték az aerodinamika tudományát, a hidat nem tesztelték szélcsatornákban.
A tervező, John Roebling a szükségesnél 6-szor erősebbre tervezte a hidat.

A szakemberek által végzett munka pontos és makulátlan volt, azonban Roebling nem vette észre, hogy az egyik beszállítója, J. Lloyd Haigh gyengébb minőségű huzalokat is bedobott egy kis nyereség (300,000 dollár) reményében. A szabotázsra csak akkor derült fény, amikor a kábelek már mind a helyükön volt. Az újrakábelezés lehetetlen volt. Ehelyett további 150 extra huzallal erősítették meg a kábeleket. Hogy elkerüljék a nyilvánosság bevonását, Haigh-et nem bocsátották el, hanem arra kötelezték, hogy a saját zsebéből fizesse az extra, kiváló minőségű huzalokat.

Mindezen óvintézkedések ellenére Roebling leminősítette a 6-szoros biztonságot 4-szeresre.

A híd megnyitása után egy héttel, 1883. május 30-án bekövetkezett szerencsétlen baleset, melynek során 12 embert halálra taposott a megrémült tömeg, fekete felhőt vont a híd fölé. Vissza kellett nyerni a New York-iak bizalmát.

P.T. Barnum híres cirkusza már a megnyitó ünnepélyre is felajánlotta szolgálatait, ám ekkor még elutasították. A halálos baleset után azonban már a városvezetés kérte fel a cirkuszt, hogy segítsen eloszlatni a kétségeket.

Így esett, hogy 1884. május 17-én 21 elefánt – köztük a híres afrikai elefánt, Jumbo -, 7 teve és 10 dromedár kelt át a hídon, meggyőzve a New York-iakat, hogy a Brooklyn híd biztonságos.

A Brooklyn Bridge építészeti és mérnöki mestermunka. A New York-iak félelme, hogy a híd bármikor összedőlhet, alaptalan volt.

6. Senki nem tudja pontosan, milyen volt a híd eredeti színe

2010-ben a New York-i Közlekedési Hivatal bejelentette, hogy újrafestik a hidat és visszaállítják az eredeti színét, melynek hivatalos neve “Brooklyn Bridge Tan” (cserszín). A történészek azonban nem igazán lelkesedtek az “eredeti” elnevezésért, mivel egy fennmaradt korai irat szerint a Brooklyn Bridge az átadáskor vörös színű volt, pontosan Rawlins Red. A szín arról a vas-oxidból nyert pigmentről kapta a nevét, melyet a Wyoming-i Rawlins városában bányásztak.

Egy 1877-ből származó Currier and Ives metszet szintén ezt a teóriát támasztja alá. A képen a híd sötétvörös színű. A Rawlins-i Carbon County Múzeum kutató történésze megerősítette, hogy a kisváros folklórjának része a híd. Büszkék arra, hogy ők biztosították a festéket a legendás Brooklyn hídhoz.

1983-ban, a híd átadásának 100. évfordulóján a Rawlins Daily Times, a város napilapja is megemlékezett az eseményről, kiemelve a város szerepét a híd történelmében. A múzeum azonban iratokkal, számlákkal nem tudja bizonyítani a bánya és a Brooklyn Bridge kivitelezői között köttetett szerződést.

A meglepetés azonban akkor lett még nagyobb, amikor a New York-i Műemlékvédelmi Hivatal sem tudott semmilyen eredeti iratot felmutatni, amelyben a híd színe Brooklyn Bridge Tan lett volna. Kiderült, hogy 1972-ben elvégeztek néhány színanalízist a megkopott festéken és arra a következtetésre jutottak, hogy a híd eredeti színe valószínűleg barnássárga volt.

A Brooklyn Bridge Tan bekerült a Szövetségi Színkatalógusba az amerikai iskolabusz sárga és a repülőgép zöld mellé, 20227 számmal.

A rejtély azonban itt még nem ér véget. Egy 1920-ban nyomtatott képeslapon a Brooklyn Bridge egyértelműen zöld színű volt.

7. Mi legyen az új híd neve?

A Brooklyn Bridge elnevezés szinte egyértelműnek tűnik, pedig egy ideig nem volt az. A tervezés kezdetén a hidat Great East River Bridge és néha Great East River Suspension Bridge-nek (Nagy East River Függőhíd) nevezték. A Brooklyn Daily Eagle, Brooklyn város napilapja nevezte először Brooklyn Bridge-nek, 1867-ben, de a név nem ragadt.

Az 1883-as átadáskor hivatalosan a nehézkes New York and Brooklyn Bridge elnevezést kapta. Brooklyn csak 1898-ban lett New York egyik kerülete, így mindkét város igényt tartott a névre. A Brooklyn-iak polgári büszkesége 1915-ben győzött – a híd tervezője és kivitelezője Brooklyn-i lakos volt – és a híd elnyerte mai nevét: Brooklyn Bridge.

8. Borospincék a híd gyomrában

A pillérekben több helybéli bor és pezsgő forgalmazó bérelt raktárhelyiséget. A pince állandó hőmérsékletet (16 °C) és páratartalmat biztosít. A befolyt bérleti díjat eleinte a híd építési munkálataira fordították, később fenntartásra és karbantartásra.

A Manhattan-i pillérben található pincehelyiséget Blue Grotto-nak nevezték el a bejárat mellett található Szűzanya szentélyről és a freskókról, melyek német, olasz, spanyol és francia szőlőskerteket ábrázoltak. A freskók ma már sajnos teljesen kifakultak.

A pincéket az I. Világhárború és a Szesztilalom idején lezárták, majd újranyitották és 2001-ig általános használatban voltak. 9/11 után, közbiztonsági okokból végleg lezárták őket. Ma már csak a hídfenntartó cég használja karbantartási eszközök tárolására.

9. Atombunker a Brooklyn Bridge gyomrában

2006-ban a New York-i Közlekedési Hivatal néhány munkatársa rutin híd és alagút ellenőrzést végzett, amikor a Brooklyn Bridge Manhattan-felőli pillérében titkos atombunkerre bukkantak. Az atombiztos óvóhely pontos helyét a város titokban tartotta bizotonsági okokból. Jelenleg is csak a Közlekedési Hivatal tudja pontosan rajtuk kívül, hogy hol található.

A bunkerben több hordó ivóvízet, több doboznyi takarót, 350 ezer zacskó (ma is fogyasztható) energia kekszet és nagy mennyiségű Dextran gyógyszert találtak. A Dextran sérülések, trauma és műtétek utáni sokk kezelésére használatos. A dobozokon “Csak ellenséges támadás után használható” figyelmeztető felirattal.

A dobozok két különböző évből, 1957-ből és 1962-ből származnak. A bunkert 1957-ben hozták létre, amikor a Szputnyik szovjet műholdat a világűrbe juttatták, 1962-ben a kubai rakétaválság idején pedig újra feltötltötték, a legrosszabbtól tartva.

A Brooklyn Bridge Manhattan-i pillére a Pearl Street és a Dover Street sarkán található.

10. A híd extrém hidegben “felemelkedik”

A kábelek a hideg hatására összehúzódnak és 7.5 cm-rel feljebb emelik a hidat a folyó fölött.

11. “I have a bridge to sell” 

Az amerikai angolban az “I have a bridge to sell” (van egy eladó hidam) szólás jelentése: az ajánlat csaláson alapul vagy olyan képtelen, hogy csakis roppant hiszékeny ember eshet áldozatul. A szólás a Brooklyn Bridge-hez kötődik. Egy bizonyos George C. Parker csaló kétszer is “eladta a hidat”, naiv turistáknak, bevándorlóknak és több ezer dollárt zsebelt be tőlük. Parker nem elégedett meg a Brooklyn híddal. Eladta a Szabadság-szobrot és a Metropolitan Múzeumot is. 1928-ban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték és a Sing Sing-ben végezte.

12. Időkapszula

A Brooklyn-i oldal pillérében a híd átadásának 100. évfordulóján, 1983-ban időkapszulát helyeztek el, melyet a 200. évfordulón, 2083. május 24-én nyitnak fel.

13. Kövületek

A híd két tornya és a pillérek természetes mészkőből és cementből épültek, melyet a Hudson völgyében található Rosendale bányában termeltek ki. Ugyanebből a bányából származik a Szabadság-szobor talapzatának anyaga. A mészkő üledékes kő, így kövületeket is tartalmaz. A legszebben a pillérekben (a Manhattani-oldal pillére nem közelíthető meg) láthatóak különféle kövületek, korallok, kagylók, rákok.

14. Hídvám 

A Brooklyn Bridge-et és a Manhattan-on belüli hidakat a New York-i Közlekedési Minisztérium múködteti (nem a Közlekedési Hivatal/MTA, mely a New York-i metrót, buszokat és a városból ki- és bevezető hidakat üzemelteti), így nem kell hídvámot fizetni, azonban ez nem volt mindig így. A gyalogos hídvám 1891-ben szűnt meg a Brooklyn Bridge-n, a többi vám 1911-ben. A gyalogos hídvám 1 cent volt, lovasoknak 5 cent, lovaskocsiknak 10 cent. Ha állatokat hajtottak keresztül a hídon, szarvasmarhánként 1 centet, bárányonként 2 centet kellett fizetni.

15. George Washington rezidenciája

A híd Manhattani hídfője az Egyesült Államok első elnökének, George Washington-nak a rezidenciája helyén található, melyet emléktábla jelez.

Képek: Louis Grimace Ortiz III, Mike Dukarm, Max Loew, Nicholas Vee

Tags: , , , , , , ,

A New York-i Tűzoltóság (FDNY) mottója “New York’s Bravest” (New York Legbátrabbjai) nem csupán üres szlogen. Az FDNY mindig is legendás volt, ám 9/11 után emberfeletti hősként ünnepelte őket az egész világ heroikus helytállásukért, a hatalmas emberáldozattal járó szolgálatukért. 343 tűzoltó vesztette életét 2001. szeptember 11-én.

A Brooklyn-i székhelyű New York-i Tűzoltóság az Államok legnagyobb, Tokió után a világ második legnagyobb tűzoltósága, mely több mint 11 ezer tűzoltót, valamint 4 és fél ezer mentőst alkalmaz. New York öt kerületében (783 km²) 8 és fél millió lakost szolgálnak.

A New York-i Tűzoltóság 128 évvel idősebb az Egyesült Államoknál. Eredete 1648-ig nyúlik vissza, míg Amerika csak 1776 vált szuverén állammá. A holland telepesek által 1648-ban létrehozott új kolónia, a New Amsterdam (a mai Manhattan déli része –  durván a Financial District, Battery Park és Staten Island komp kikötő által határolt terület) névre hallgatott. Generálisa, Peter Stuyvesant, 4 tűz-felügyelőt nevezett ki, akiknek feladata a kémények ellenőrzése volt, különös tekintettel a nádfedeles házak esetében. A rosszul takarított kémények tulajdonosai bírságot fizettek, melyből létrákat, vödröket, egyéb oltáshoz használatos eszközöket vásároltak.

Az FDNY rövidítés sokakat megzavar. Miért FDNY és nem NYFD az NYPD (New York Police Department – New York-i Rendőrség) mintájára? 1664-ben New Amsterdam angol kolónia lett és neve New Yorkra változott. Az angolok Londonból két kézi-pumpás tűzoltókocsit hoztak, melyeket Engine Company 1-nak és Engine Company 2-nak neveztek. 1736-ban a City Hall-lal szemben, a Broad Street-en épült az első tűzoltóság, New York Fire Department névvel. Ez a tűzoltóság 1865-ig önkéntes alapon működött, állami ellenőrzés alatt. 1870-ben a City újra önállósodott és a név Fire Department of New York lett, hogy elkülönüljön az állami igazgatás éveiben használt elnevezéstől.

A tűzoltó trombiták hosszú ideig szerves részei voltak a tűzoltóság hétköznapjainak. Figyelemfelkeltő szerepük mellett kitüntetésként is szolgáltak. Azt azonban kevesen tudják, hogy a trombitákat a tűzoltók sör tárolására is használták.

A vödör 150 éven keresztül a tűzoltók legfontosabb eszköze volt, melyet cipészek készítettek durvára cserzett bőrből. A vödörlánc olyan fontos elem volt a tűz elleni harcban, hogy férfiak és nők nem állhattak egymás mellett a sorban, hogy a figyelem el ne terelődjön a tűzoltásról.

A 1600-as évektől egészen az 1800-as évek elejéig a tűzoltás az egész közösség feladata volt, beleértve a nőket és a gyerekeket is. A családoknak állandó készenlétben kellett állnia, a bejárati ajtó mellett vízzel teli vödrökkel, arra az esetre, ha a szomszéd háza lángra kapna.

1736. december 7-e mérföldkő volt az amerikai tűzoltás történetében. Benjamin Franklin megalapította az első önkéntes tűzoltó egységet Philadelphiában, mely hamarosan amerikai tradíció szintre emelkedett. Jelenleg az Államokban a hivatásos és az önkéntes tűzoltók aránya 30-70 %. A veszély, az eszközök, a képzés és a jártasság ugyanaz, az egyetlen különbség a hivatásos és az önkéntes tűzoltók között a fizetés. Az önkéntes tűzoltók ingyen vállalják a tűzoltással járó veszélyeket.

Mindamellett, hogy az önkéntesség bevett szokás Amerikában, az önkéntes tűzoltók megkímélik az adófizető állampolgárok pénztárcáját. A fizetések és főleg a egészségbiztosítás rengetegbe kerül. A nagyobb városok megengedhetik maguknak, hogy hivatásos tűzoltóságokat tartsanak fenn, míg a kisebb városok vegyesen alkalmaznak hivatásos és önkéntes tűzoltókat. Sok településen azonban csak önkéntes tűzoltó egységek működnek.

New Yorkban a 20. század legtragikusabb tűzvésze egy női blúzokat készítő gyárban tört ki 1911. március 25-én, a Greenwich Village-ben. A tűz a Triangle Shirtwaist Company épületének – mely ma az NYU egyetem egyik épülete -, legfelső emeletén keletkezett és 146 ember halálát okozta, többnyire fiatal varrólányokét. A dolgozók nem tudtak kimenekülni a lángokban álló varrodából, mivel az ajtókat a kor szokásainak megfelelően – a lopások és az önkényesen beiktatott szünetek elkerülése végett –, a dolgozókra zárták. Több mint 40 munkás az ablakokon keresztül próbált menekülni és a mélybe zuhanva lelte halálát a döbbent csődület szeme láttára. Sajnos erre a tragédiára volt szükség, hogy a tűzvédelmi szabályok átértékelésre kerüljenek.

A 60-as és 70-es évek az FDNY legmozgalmasabb évtizedei voltak. A tűzesetek megnövekedését a vegyi anyagok és a nyílt belteres építkezés elterjedése okozta.

1977-ig nők nem jelentkezhettek tűzoltónak. Azóta 28 női tűzoltó erősíti az FDNY csapatát.

A New York-i tűzoltók listáján szerencsére nem a tűzből mentés áll az első helyen. A legtöbb kiszállás elakadt liftek miatt történik.

A “legszebb tűzoltás” címét egy 2015-ös Brooklyn-i tűzeset kapta. Egy Williamsburg-ben található raktárépületben tört ki a tűz egy farkasordító februári éjszakán. Mire sikerült a lángokat megfékezni a környék mesebéli jégvilággá változott.

Ha New Yorkban tűzoltóság közelében jártok, bátran nézzetek be. Amennyiben nincs hívás, szívesen bemutatják az állomást és fotózkodni is lehet velük. Ha szerencsések vagytok, az állomásnak kutyája is van.

Tűzoltók és dalmaták? Azokban az időkben, amikor még lovak húzták a szerkocsikat, a dalmaták nagy szolgálatot tettek. Köztudottan jó viszonyban vannak a lovakkal, rengeteget segítettek abban, hogy a többi kutyát távol tartsák a lovaktól, a tűzoltás ideje alatt pedig vigyáztak a kocsi értékeire.

A leghíresebb New York-i dalmata tűzoltó, Twenty, vagyis Húsz névre hallgatott. Twenty a Manhattan-i Ladder 20 egység kutyája volt, akit a közösség adományozott 9/11 után – vigasztalóként a tragédiában -, a Ladder 20 csapatának, akik 14 bajtársat veszítettek el a WTC mentési munkálatai során.

Twenty tizenhét éven át szolgált a tűzoltókkal, 2018-ban búcúztak el tőle.

2002 óta létezik, a No Shame, No Blame, No Names (Névtelenül, Szégyen és Szemrehányás nélkül). Azok az édesanyák, akik úgy döntenek, hogy nem tartják meg újszülött babájukat, nem csupán az arra kijelölt kórházakban, de a tűzoltóállomáson is hagyhatják a babájukat. Az egyetlen kitétel, hogy a kicsi nem lehet 72 óránál idősebb. A tűzoltókat nem csupán inkubátorral és alapvető újszülött ellátási ismeretekkel látják el, de képesnek kell lenniük az édesanyák lelki ellátására is. Meg kell próbálniuk rávenni az anyát, hogy engedje őket elszállítani a kórházba és törvényes úton intézni az adoptálást. Amennyiben az anya erre nem hajlandó, szó nélkül át kell venniük a babát, az anya kiléte pedig nem kerül nyilvánosságra.

Franz Josef Wagner német tűzoltó írta nem sokkal szeptember 11-e után: “A tűzoltó a remény szimbólumaként lép a lángok közé. Amióta láttam a New York-i tűzoltókat a romok közt dolgozni, újra hinni kezdtem a kötelességtudat aranyat érő erejében.”

Képek: Arnold Molnar Phptgraphy, Google

Tags: , , , , , , ,

Hatalmas elvárásokkal és nagy izgalommal vártuk a New York-i utazást, mivel mindenkitől csak szuperlatívuszokban hallottunk Amerikáról és a Nagy Almáról. Tudtuk, hogy ott egy egészen más világ fog ránk várni, mint amit itt Európában megszoktunk, de mégis jócskán felülmúlta a várakozásainkat.

A férjem fotós és mivel rengeteg helyszín volt, amit fotózni szeretett volna, ezért jobbnak láttam, ha ő csinálja meg a teljes útitervet. Ezt végül nem is bántam meg.

Az odatartó repülőút még izgalmasabb volt, mint a visszaút, mivel a hónapokig tartó várakozásunk végre beteljesedett. És a tudattól, hogy egy másik kontinensre repülünk, távol az otthonunktól, még inkább izgatottak lettünk.

Kora reggel fél 7-kor indultunk Ferihegyről. Az első állomás Amszterdam volt. Már ott szembesültünk azzal, hogy milyen törpe repülőtér a Liszt Ferenc más országokéhoz képest. Rengeteg gyaloglás után végre eljutottunk a mi terminálunkhoz, ahol a becsekkolás és némi várakozás után alaposan átvizsgáltak minket és a csomagjainkat. Következett a 6 órás repülőút az USA-ba. Igaz, hogy hosszúnak tűnik ez az idő, de annak, aki nem utazik sűrűn repülővel, akár élvezetes is lehet. Fentről megpillantani az óceánt, majd az ételek elfogyasztása, filmnézés, zenehallgatás, nézni a kijelzőn az aktuális repülési információkat (ez főleg engem érdekelt). Egyszóval, szó szerint elrepült az idő. Ottani idő szerint délután kettőkor értünk a reptérre.

Leszállás után sajnos számítanunk kellett rá, hogy a beléptetésnél hatalmas tömeg fogad minket a JFK-n. Bő órás sorban állás után zökkenőmentesen be is jutottunk az Államokba. A reptérről az Air Train segítségével jutottunk el a metró állomásra, ahol 7 napos korlátlan metró bérletet vettünk, mivel olvastuk, hogy azzal szinte bárhova el lehet jutni viszonylag gyorsan. Más tömegközlekedési eszközzel nem is nagyon mozogtunk. Hosszas metrózás után végre eljutottunk Brooklynba, ahol a szálláshelyünk volt.

Ez volt az első pillanat, hogy kiléptünk a New York-i utcákra és amerikai levegőt szagoltunk. Igen szagoltunk, hiszen van egy nagyon erőteljes, nehezen leírható szaga a New York-i utcáknak, ami mindenhol jelen van, bárhova is megyünk. Lehet szeretni, nem szeretni, de szerintem egyszerűen csak el kell fogadni a város szerves részeként.

Már az első pillanattól kezdve úgy éreztük, mintha egy filmben szerepelnénk. Minden ugyanolyan, ahogyan a filmekben és a tv-ben látta az ember korábban. A hatalmas terepjárók leengedett ablakaiból hangosan szól a zene, folyton dudálnak az autók és zakatolnak a felüljárókon a metrók. Az igazi nagyvárosi nyüzsgés! Pont ezt az életérzést akartuk megtapasztalni, ezért is foglaltunk egy egyszerű kis AirBnb szobát Brooklyn kellős közepén. Egy szoba és egy fürdőszoba várta, hogy elfoglaljuk és berendezkedjünk erre a röpke 9 napra. A szállás nélkülözött mindenféle luxust, de mégis minden megtalálható volt benne, amire szükség lehet, ráadásul nagyon kedves és segítőkész volt a tulaj. Mivel minden nap reggeltől estig úton leszünk és felfedezünk. ezért feleslegesnek láttuk egy drága manhattani lakás kibérlését, hiszen úgyis csak aludni járunk haza. Nap végén hulla fáradtan estünk a puha ágyba és egy perc alatt el is aludtunk.

Az útiterv minden napra pontosan meg volt tervezve. Szerintem nem érdemes teljesen felkészületlenül kiutazni New Yorkba, mivel ebben hatalmas metropoliszban első alkalommal könnyen el tud veszni az ember. A kesze-kusza metróvonalak és az utcák megnevezése és számozása nem szokványos, ezért eleinte rengeteg idő elmegy azzal, hogy betájoljuk magunkat. Észre se vesszük és a sok gyaloglással elrepül az idő. Ezért volt nagyon fontos előre jól felkészülnünk a metróvonalakból és átszállási lehetőségekből, hogy a rendelkezésünkre álló bő egy hetet a lehető leghatékonyabban ki tudjuk használni.

A férjem úgy készítette el az útitervet, hogy minden nap egy adott városrészt néztünk meg. New York olyan hatalmas, hogy nem lehet és nem is érdemes egy nap alatt mindent gyorsan végignézni, ezért a legegyszerűbbnek azt látta, ha felosztjuk a várost és mindig csak egy adott szeletét járjuk be aznap.

Az első napra a Central Park volt kitűzve célul, mivel még a tavasz derekán jártunk, és a cseresznyefa virágzást semmiképpen sem szerettünk volna lekésni. A férjem nagyon ügyesen kiválasztotta a helyszíneket, mindig sikerült meglepnie. A Central Park előtt még meglátogattuka Roosevelt Islan.et, egy mesebeli kis szigetet, ami felett a Queensboro híd ível át. A sziget hosszú sétányán végig gyönyörű virágzó cseresznyefák sorakoztak és a reggeli órákban még csak a miénk volt. Itt pillantottuk meg először Manhattant. A cseresznyefa virágok és a felhőkarcolók együttes látványa annyira megható és romantikus látvány volt, hogy egy életre beleégett az emlékezetünkbe. Egy kávé társaságában még hosszasan csak néztük ezt az idilli látképet, remélve hogy a pillanat sosem ér véget. De mentünk is tovább, hiszen a hatalmas Central Park is milliónyi csodát tartogatott számunkra.

A park olyan hatalmas, hogy helyenként úgy érezni, mintha nem is egy metropolisz közepén lennénk, hanem a természet lágy ölén, távol a várostól. Nem csoda, hogy a helyiek annyira szeretnek odajárni. Itt megnyugvásra lelnek egy nyüzsgő nap végén, vagy hétvégén. Ami nagyon meglepett minket, az a parkok rendezettsége és tisztasága. Elképesztő, hogy mennyi ember veszi birtokába napi szinten ezt a helyet és még egy eldobott papír zsebkendő sem volt sehol. Ebből is látszik, hogy a New York-iaknak mennyire fontos minden apró kis zöld felület a nagy betonrengetegben. Könnyű volt eltölteni az egész napunkat a Central Parkban. Számos tavacska régi kis hidakkal, hatalmas mezők, szökőkutak és sétányok váltják egymást, a mókusok pedig szinte a kezünkből ettek.  Az ebédünk egy utcai büfésnél vásárolt fűszeres csirkés rizs volt, amit a fűben piknikezve ettünk meg. Az idő kellemes 20 fokos volt és minden tavaszi zöldben pompázott.

Második nap Midtown-é volt, az első célpontunk a Bryant Park. Ez egy nagyobb városi közpark, középen egy nagy füves térrel, körben pedig virágos tulipánokkal, székekkel és asztalokkal. Az egészet pedig körbeölelik az égig érő felhőkarcolók. Itt járt át bennünket igazán a nagy manhattani hangulat. A reggeli kávénk mellett csak néztük, ahogy munkába sietnek az emberek, hallgattuk a beszélgetéseiket és élveztük az épületek üvegfaláról visszacsillanó napsugarak melegét. Ezt akár egész nap elviseltük volna. Ezután útnak eredtünk az utcák rengetegébe. Szinte minden sarkon megálltunk szájtátva merengeni, nehéz szavakkal leírni mekkorák ezek az épületek. A tipikus sárga taxik tömkelege, a csatornából szivárgó meleg gőz és a rengeteg hot-dog árus tipikus képe fogad minket minden egyes utcában. És csak azt vesszük észre, hogy folyton fülig ér a szánk, mert ez az a kép, amit viszont szerettünk volna látni, ez pontosan amit elképzeltünk. Útba ejtettük a Grand Central Terminal lenyűgözően díszes vasúti pályaudvarát. Betértünk a mellette található kis piacra, ahol különleges és autentikus fűszerek, húsok, édességek és gyümölcsök illata lengte be a teret. Kis kitérővel elmentünk Tudor City negyedbe, az ENSZ székháza mellé, majd mint két kis hangya megtekintettük a Chrysler épületet és az Empire State Buildinget.

A Park Avenue széles sugárútjáról számos filmjelenet villant a fejünkbe. Körülnéztünk a hatalmas Macys-ben, a világ egyik legnagyobb shopping épületében és a Bloomingdales ház elegáns üzleteiben. Végül este megérkeztünk a Rockefeller Centerhez, ahová előre jegyet foglaltunk, hogy a tetején található Top Of The Rock kilátóból megcsodálhassuk a New York-i naplementét. Kicsit lassú és körülményes a feljutás, de mindezt elfelejtettük, amikor elénk tárult a kilátás a 70. emeleten. Ekkor már a szemünkkel is felfogtuk, hogy mekkora ez a város. Megvártuk, míg a nap lemegy és a felhőkarcolók éjszakai fényre váltanak. Megkoronázta a napunkat ez a varázslatos látvány.

Részemről hatalmas várakozással töltött el a következő pénteki nap, ami nem volt más mint a Shopping Day. Mindenhonnan azt hallottuk, hogy odakint nagyon jó áron lehet világmárkás ruhákat vásárolni, így nem is vittünk sok ruhát, csak annyit amennyi pár napra elegendő. Természetesen New Yorkban is fantasztikus boltok vannak, de mi átugrottunk New Jersey-be busszal, hogy az ott található hatalmas bevásárló negyedbe vásárolhassunk.  Én nem készültem kényelmes cipővel és egy-két nap gyaloglás után már majd leszakadt a lábam. Ezért számomra az első és legfontosabb dolog az volt, hogy vegyek egy kényelmes sportcipőt, amiben azután gondtalanul taposhatom a kilométereket. Az ottani utcákon sétálgatva senkit sem érdekel, hogy ki milyen ruhát hord, fő a kényelem a praktikusság vagy az önkifejezés. Ettől a tudattól kis idő után nagyon felszabadultan és szabadnak éreztem magam.  Nap végére sikerült is feltöltenünk a ruhatárunkat.

Szombaton a SOHO és a West Village hangulatos, régi városrészeit kerestük fel. Ezek a kis utcácskák már sokkal hagyományosabbak. Sokszor úgy éreztük, mintha nem is New Yorkban lennénk, hanem egy vidéki kisváros utcáin, vagy egy régi európai városkában. Szerintem pont ettől a változatosságtól olyan izgalmas ez a metropolisz. Minden kerület, minden negyed más és más arcát mutatja, attól függően, hogy kik lakják, és hogy milyen szerepet tölt be. Érezhető volt számunkra, hogy az ott élőknek milyen fontosak a hagyományok és a régmúlt tisztelete. A hűen megőrzött régi macskaköves, fákkal övezett utcák a vörös téglás házak és a vaskos kovácsoltvas korlátok mind ezt tükrözték.

Végigsétáltunk a High Line-on, a régi vasúti felüljárón, melyet átalakítottak közparkká. Innen csodás kilátás nyílik az alattunk nyüzsgő utcákra. Innen buszra szálltunk és megtapasztaltuk azt a fajta kedvességet, amire tényleg nem számítottunk. A buszvezető hölgy egyszerűen otthagyta a buszt és szívélyesen elkísért minket a legközelebbi automatához, hogy segítsen nekünk jegyet vásárolni. Azt hittük, hogy egy ilyen nagyvárosban már teljesen közönyösek az emberek, nagyon kellemes csalódás volt megtapasztalni ennek az ellenkezőjét. Végül mentünk pár megállót az utolsó célpontunkhoz, a Flatiron Buildinghez.

Azt is megtapasztaltuk, hogy milyen szeszélyes tud lenni a New York-i időjárás. A bő egy hetes ott tartózkodásunk során szinte minden időjárást átéltünk a hőségtől, a ködön át a fagyos esőzésig.

Vasárnap a brooklyni DUMBO negyedet jártuk be, illetve csak részben, mivel 10 óra magasságában hatalmas felhőszakadás vette kezdetét, és nem akart elállni. Így a délelőtt hátralevő részét egy bisztró kirakatából szemléltük. Ebbe a negyedbe utazásunk során többször is visszatértünk, mert nagyon hangulatos. Az utcák csendesebbek, a régi gyárépületeket pedig átalakították éttermekké és boltokká. A Manhattan híd lábánál pedig egy apró régiség piacot is felleltünk, ahol szuper egyedi dolgokat lehet venni, akár ajándékba, akár a lakásunk dekorálására.

 

A következő napra tartogattuk a várva várt, ikonikus Szabadság szobrot. Hallottunk róla jót is rosszat is, de mi úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan alapvető és emblematikus része New Yorknak, amit mindenképpen látni kell. És végül is jól döntöttünk, nem okozott csalódást. A sorban állás és átvizsgálás itt is brutálisan hosszadalmas volt, de erre számítottunk is. Az embernek kb. a fél napját rá kell szánnia, ha el akar jutni a kis szigetre a szoborhoz. A kilátás káprázatos róla és a koronába is megérte felmenni, nagyon érdekes.

Miután visszaérkeztünk a komppal Manhattanba a nap hátralevő részét a pénzügyi negyedben töltöttük. A Wall Street, a tőzsde épülete a 9/11-es emlékpark mind csak pár utcára vannak egymástól, a férjem alig  győzte a képeket készíteni. Itt tényleg érezni lehet a pénzt a levegőben, miközben elegáns öltönyös üzletemberek százai siklanak át a turisták tömegei között.

Elérkezett az utolsó előtti nap. Szerettünk volna lenyugodni és lazítani egy kicsit az egy héten át tartó intenzív városnézés után. Erre tökéletes lehetőséget biztosított számunkra Coney Island, a New York-iak egyik tengerparti sétánya. Ez a hely olyan tágas és annyira más mint a nyüzsgő városi utcák. Megnyugtató volt mezítláb sétálgatni a forró homokban, hallgatni az óceán hullámait és hamburgert enni a szikrázó napsütésben. Segített abban, hogy újra végiggondoljuk és értékeljük magunkban az elmúlt egy hét történéseit.

Nehéz szívvel hagytuk el másnap brooklyni szállásunkat. A hazafelé tartó repülőút meglepően zökkenőmentesen zajlott, a reptéri vizsgálatokon is gyorsan átjutottunk. Éjszaka indultunk, ezért a hazaút nagy részét sikerült átaludnunk egészen Párizsig, ahol már újra a hamisítatlan európai hangulat fogadott minket.

Az időeltolódás eléggé megviselő volt számunkra, főleg a visszautazás során. Még napokig azt se tudtuk, hogy milyen bolygón vagyunk. El kellett telnie egy jó hétnek míg szellemileg és fizikailag is visszarázódtunk a itthoni létbe.

Nagyon szívünkhöz nőtt a “New York életérzés”. Bár sok mindent még így se láttunk, még nem éltünk át, de ez csak arra ösztönöz bennünket, hogy újra eljussunk erre a varázslatos helyre. És biztos vagyok benne, hogy el is fogunk. Hiszen szívünk egy részét otthagytuk azért, hogy mindig arra emlékeztessen minket, hogy érdemes nap mint nap felkelni és küzdeni álmainkért.

Képek és írás: Krénn Diánna

Tags: , , , ,

Kedves Kata! Ezekkel a képekkel szeretném megköszönni Neked azt a rengeteg segítséget, amit a blogodon keresztül kaptam Tőled New York-i utunkhoz.

Praktikus tanácsaiddal és írásaiddal nagyban hozzájárultál ahhoz, hogy ez az utazás valóban olyan fantasztikus lett, mint ahogy azt vártuk! Tanácsaidat követve próbáltuk összeállítani a programunkat, hogy a nyolc nap alatt eljussunk minél több helyre, de mégis legyen időnk néha kicsit megállni és “New York-inak” lenni.

Így aztán végigsétáltunk a Brooklyn hídon, hogy a Brooklyn Bridge parkban ülve megcsodálhassuk Manhattan sziluettjét. Mókusokat etettünk, fűben ülve ebédeltünk és argentin tangót tanultunk a Central Parkban.

 

Ebédeltünk az elragadó West Willage-ben (megállva a Perry Street 66- nál), kimetróztunk Coney Island-ra, hömpölyögtünk a tömeggel a Times Square-en. Megpihentünk a tündéri Bryant Parkban, végigsétáltunk a High Line-on, ami tényleg fantasztikus.

 

Utaztunk a Staten Island Ferry-n, hogy megcsodálhassuk a Szabadság-szobrot, megemlékeztünk az áldozatokról a 9/11 emlékhelynél, leültünk egy kicsit a New York Library-ban. Megnéztük a legszebb vasútállomást (tényleg lenyűgöző!) gyönyörködtünk a naplementében a Hudson-nál és még nagyon sokáig sorolhatnám.

 

 

Nyolc napot töltöttünk ott, de a szívünk egy részét ott hagytuk. Még egyszer KÖSZÖNÖM NEKED:

Zsuzsa és családja Győrből

38013754_1063671247133733_7589661022571462656_n

Tags: , , ,

« Previous results § More results »