utazás

You are currently browsing articles tagged utazás.

Kedves Kata,

Kedves Blog olvasók,

Szeretném azzal kezdeni a beszámolónkat, hogy megköszönjem mindenkinek, aki összefoglalta tapasztalatait New Yorkkal kapcsolatban és azt megosztotta velünk. Külön köszönet Katának, hogy biztosítja erre a felületet és segít, ha kérdés merülne fel.

Pont ma 1 hete, hogy hazaérkeztünk New Yorkból, összesen 12 napot töltöttünk a városban.

 

Nagy álmunk vált valóra, előre felkészültünk, rengeteget olvastunk róla, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább azokra a dolgokra hívjuk fel a figyelmeteket, amikről nem olvastunk és velünk mégis előfordult, illetve jó lett volna előre tudni.

A legelső ilyen egyből a nagyon hosszú repülőút. Persze, ezt tudja az ember, de teljesen távol állt attól, amit elképzeltünk. A 8 órás repülőútra (mi Párizsból mentünk) bizony fel kell készülni, ha előre tudom, hogy ennyire nem tudok majd aludni, akkor biztosan viszek filmeket, mert hiába volt nálunk könyv, egy idő után azt is meguntuk.

Mikor leszálltunk a kapitány bemondta, hogy készüljünk fel, mert 2 órát kell várni a vámon a belépésre. Ezen akkor nevettem, de később tapasztaltuk, hogy tényleg így van. Miután a vámnál a sorba beállsz, már nem is nagyon tudsz kimenni, így előtte célszerű mosdóba menni, vagy még a gépen. Valamint ott helyben a tisztektől kell kérni egy nyilatkozatot, ami egy formanyomtatvány és azt sorbaállás közben kitölteni, hogy nem viszünk be élő állatot, nem vagyunk betegek. Fontos megjegyezni, minket mélyen érintett, hogy a gép leszállási helye és a vám között nincs kijelölt dohányzó hely. Ez egy nem dohányzónak egyáltalán nem tragédia, viszont a hosszú út után minden dohányos rémálma. Valamint nem hívták előre a kisgyerekes családokat, nekik is ugyanúgy végig kellett állni a 2 órát, nem volt kivételezés.

Miután átjutottunk az ellenőrzésen, már várt is minket a Nagy Alma, fel is fedeztük teljesen, minden napra kitaláltunk valami újat és volt, hogy 1-2 helyszínre visszamentünk.

A hotel a 29. utca és a Broadway kereszteződésében volt (The Paul Hotel), nagyon aranyos kis szállás, az ESB látszik az ablakokból. Viszont pont most húznak fel elé egy toronyházat, így a kilátás veszít az értékéből. Ezt esetleg hasznos lehet tudni, aki mostanában foglalt oda, mert a weboldalon még mindig pazar kilátással hirdetik a szobákat. A másik, hogy a tetőterasz/tetőbár csak május közepétől van nyitva, ezt sem kötik az ember orrára a weboldalon, ez nagy csalódás volt nekünk, mert ez volt az egyik, ami miatt ezt a szállást választottuk.

Nagyon sokat metróztunk, vettünk heti metró kártyát, szerintem az érte meg a legjobban.

Elmentünk az Intrepid hadihajóhoz, a Hudson folyón áll, nagyon érdekes, erről korábban nem olvastam sehol és érdekes program gyerekkel is (kb 3-4 óra alatt lehet bejárni, van étkezési lehetőség is).

Intrepid fedélzete

Amire fel kell készülni mindenhol az a security check, minden látványossághoz, épületbe belépés előtt át kell esni rajta. Ezek az emberek is a munkájukat végzik, nem érdemes bosszankodni ezen, ha az ember mosolyog, nekik is lesz egy jobb napjuk, mert sokan még csak nem is köszönnek nekik.

Ha valaki csak 1 kilátást szeretne a város felett (általában a kilátók 30-40 USD között vannak két főre) akkor a Rockefeller Center Top of the Rock kilátóját javaslom, onnan az ESB is látszik és nincs akkora sorbaállás, mint az ESB-nél.

Mi nem vettünk városnézős jegyet, de nem is bántam, mert ugye azt hirdetik, hogy sokszor a sorbaállást el lehet kerülni egy-egy látványosságnál. Én semmi hiányt nem tapasztaltam, lehet, hogy éppen csak akkor akinek volt ilyen jegye, azok voltak többen és nem mi, akik a helyszínen vettük meg a jegyeket.

A Szabadság-szoborhoz a kompnál a sorbaállás embertelen, mi is beálltunk a sorba, de fél óra után feladtuk. Végül a szobrot 2 másik lehetőséggel néztük meg. Az egyik a Roosevelt-szigetről a Wall Street-ig közlekedő komp, amely átmegy a Manhattan és a Brooklyn híd alatt is, valamint végig előttünk volt a Szabadság-szobor.

A másik pedig a Hop-on Hop-off busz, amelyiknek az egyik megállójából indul egy turistahajó, ami a sziget mellett hajózik és lehet bőven fotózkodni. Mi nem akartunk a szigetre lépni, mert a koronába nem kaptunk jegyet (hónapokra előre érdemes foglalni), a talapzatot pedig annyira nem akartuk megnézni.

Érdemes a múzeumokba kihasználni a jegyautomatákat, és ott venni jegyet, így nem kell sorba állni.

Vannak nagyon jó metró alkalmazások, amivel könnyű navigálni a rengeteg metróvonal között, érdemes ezt még itthon rátenni a telefonra.

A csalódás nekünk Chinatown volt, ennyi vacak terméket még itthon sem látni és az árusok nagyon erőszakosak. Viszont Little Italy-ban nagyon sok jó étterem van, oda érdemes elmenni, aki akar végre egy jót enni, ami nem hamburger vagy hot-dog.

A visszafele úton, aki a JFK-ről megy, annak felhívnám a figyelmét, hogy a security check után, a kapuknál már nincs kijelölt dohányzóhely, érdemes az utolsó pillanatig kint maradni.

A reptéren sokkal olcsóbban voltak az ajándéktárgyak (New York feliratúakra gondolok elsősorban), mint a városban, még Chinatown-ban is drágábban vettük, mint a reptéren.

A várost nagyon élveztük, mindent megnéztünk, ami az útikönyvekben benne van, hatalmas élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, mert látni kell!

Köszönöm, hogy elolvastátok

Üdv: Ági és Péter

Képek: Ági és Péter

Tags: , , , , , , ,

(A dőlt betűs megjegyzések a blog írójának gondolatai, hozzáfűzései, javaslatai.)

2016 szeptemberében egy egész hetet volt szerencsém New Yorkban tölteni.

Mivel az oldal rengeteg segítséget nyújtott, úgy gondoltam, én is leírom tapasztalataimat, hogy megkönnyítsem a jövőben utazók dolgát. Nem célom élménybeszámolót írni, mindenki maga döntse el, mit szeretne megnézni. Szerintem a neten fellelhető leírások jó képet adnak, ha ettől eltérőt tapasztaltam, azt leírom.

Amit rólam érdemes tudni: Egyedül utaztam, 20 évesen már tapasztalt utazónak számítottam, az angol nyelvvel nincs problémám. Viszonylag friss térdszalag-szakadásom miatt aggódtam, hogy a nagyobb távolságok gyalogos megtételével gondjaim lesznek. Továbbá képes vagyok bárhol eltévedni.

Az utazás célja az AC/DC koncert megtekintése volt a Madison Square Garden-ben, ezen felül pedig minél több élmény szerzése.

Mivel teljesen egyedül még sosem utaztam, illetve ekkora városban sem kellett még autó vagy idegenvezető nélkül közlekednem, igyekeztem viszonylag spontán lenni, valamint a szállás jó elhelyezkedése kardinális volt. Úgy gondoltam, a legpraktikusabb a déli szállás, ha eltévednék, elég lenne végig délnek tartanom, valamint onnan könnyen eljuthatok bárhova.

Végül Airbnb-n foglaltam, egy egyszerű kanapé volt, de a jó elhelyezkedés (Rector Place, kb. 5 perc séta a One WTC-től) oltárán beáldoztam a kényelmet, úgyis csak aludni jártam oda. Ha most utaznék, egy egyszerű hotelben foglalnék valahol Brooklynban, a metró mentén.

Budapestről repültem a JFK-re, párizsi átszállással. Hatalmas tömeg volt Franciaországban, majdnem lekéstem a gépet, pedig volt kb. 2 óra az átszállásra. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?)

Az előzetes felkészülés részét képezte a blog elolvasása. Minden, számomra érdekes dolgot lejegyeztem, valamint Google Maps-en hozzáadtam a kedvencek közé. Végül szűkítettem a listát és körzetekre osztottam a várost aszerint, hogy egy-egy napba mi fér be egymás után. A helyek Google Maps-es lementése jó ötlet volt, még offline is viszonylag használhatónak bizonyult, a majdnem mindenhol elérhető wifi segítségével pedig vállalható mértékűre sikerült korlátoznom eltévedéseim számát. Összesen kb. 35 helyet jelöltem meg (Central Park egynek számít), majdnem mindet sikerült kényelmesen meglátogatni. A járókelők és a rendőrök is segítőkésznek bizonyultak útbaigazításkor.

Magamnál mindig tartottam egy válltáskát, benne szemüveget, napszemüveget, pénztárcát (nem a teljes összeggel, azt részekre osztottam és különböző helyekre raktam), töltőt (utcán is lehet telefont tölteni), egy palack ásványvizet, müzliszeleteket, igazolványok fénymásolatait és belépőket. Sajnos még egy nehezebb fényképezőt is cipelnem kellett a nyakamban, mert a telefonom kamerája sérült. Ezekkel mind kényelmesen tudtam sétálgatni egész nap. Ha ma mennék, még egy bevásárlószatyrot pakoltam volna a vásárolt dolgoknak.

A közlekedést gyalog illetve metróval oldottam meg. Figyeljünk, hogy ugyanazon a vonalon van, amelyik szerelvény nem áll meg mindenhol, így jutottam el például a Colombus Circle helyett Harlembe. (A New York-i metró használatáról bővebben ITT és ITT.) A metróknál a peronon hihetetlenül meleg van, a szerelvényekben pedig rendkívül hideg. Wifi minden állomáson van, de köztük az alagútban már nincs. Nehezen tudom elképzelni a városban való közlekedést metró nélkül, mindenkinek ajánlom annak ellenére, hogy egyik utazásom során mi és a mögöttünk levő kocsi között kisülés volt, ami után a szerelvény elsötétedett, egy időre megállt, majd az állomásra érve a Guardian Angels-ek kitereltek minket. Azt már a felszínről láttuk, hogy füst jön ki a megállóból, ezután megérkeztek a tűzoltók is. Hasonló esetben őrizzük meg a nyugalmunkat és kövessük az utasításokat. Ajánlom letölteni az MTA appját és más metrótérképeket.

Fontos tudni, hogy a metrók hétvégén máshogy közlekednek, valamint érdemes tájékozódni a felújítások miatti lezárásokról. Én sajnos emiatt nem jutottam el Far Rockaway-be Richard Feynman házához.

Még egy fiaskó történt, a kártyámat valamiért nem fogadta el a kapu, nem találtam senkit, aki tudott volna segíteni, így átugrottam a forgóvillát. Később nem volt vele probléma, de azt érdemes fejben tartani, hogy nem 168 óráig érvényes a heti kártya, hanem az első aktiválás napját is beleértve 7 napig.

Meglepett, hogy New York mennyire a gyalogosok városa. Napokba telt visszaszoknom Budapesten ahhoz, hogy az autók nálunk nem feltétlenül állnak meg.

Ott-tartózkodásom alatt a múzeumokat következetesen kerültem. 3 programom volt, amire időre oda kellett érni. Az egyik a koncert, a másik a Szabadság-szobor koronája, harmadik egy Stephen Colbert Show felvétele. A koronába hónapokkal előre le kell foglalni a jegyet, ami névre szól. (Az ingyenes, illetve ajánlott belépőjegyes programok listája ITT található.)

A felvétel látogatását ajánlom az angolul jól tudóknak, a honlapjukon lehet jegyet foglalni, nem kerül pénzbe, viszont nem egy rövid program.

A koncertről érdekesség, hogy az amerikaiak mennyire máshogy viselkednek, mint az európaiak. A Garden-ben nincsenek állóhelyek, mindenki ül, eszik-iszik, szelfizget és néha tapsol. Jobban izgalomba hozta a közönséget Colbert egy-egy Trump-os beszólása, mint egy gitárszóló. Engem hamar meg is “választottak” a legnagyobb rajongónak és a jegyszedő néni meg is jegyezte, hogy engem figyelt végig, mert jó volt látni, ahogy élvezem a koncertet, pedig fele annyira sem ragadtattam el magamat, mint amikor a harmadik sorban álltam Európában.

Pozitív kulturális sokk volt a small talk. Fel voltam rá készülve, hogy boltba megkérdezik, hogy vagy, de olyanra nem, mint például amikor a Liberty Island-re tartó hajón egy texasi testvérpár mesélte, hogy az ő nagyszüleik is Ellis Island-re érkeztek meg Olaszországból, majd tippeket adtam nekik, mit nézzenek meg a városban. Vagy azt is megtudtam egy idős házaspártól sorban állás során, hogy ők látták Obamát megválasztása előtt egy TV show felvételén és gyanújuk szerint a titkosszolgálat megfigyelte őket előtte, vagy egy kaliforniai sráctól, hogy neki ez lesz a második AC/DC koncertje. Szokatlan koncepció, de nekem szimpatikus ez a small talk dolog.

A felhőkarcolók közül meglátogattam a One World Trade Centert, az Empire State Buildinget, valamint a Top of the Rockot. A One WTC-be reggel nyitáskor mentem fel, onnan jól látszik az egész város és a reggeli forgalom beindulása. Előny, hogy nem kellett sorban állni, mint a másik két épületnél. Az épületnek több neve is van egyébként, többen nem értették, miről beszélek.

Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy ilyen helyen használjuk az eszünket és ne kezdjünk el éjszaka 300 méter magasságban üvegen át vakuval fényképezni, mert nem fog működni, cserébe elrontja mindenki más fényképét. Valamint ne legyünk felháborodva, ha szóvá teszik ezt nekünk.

A belépők elég borsos árúak, a Times Square környékén árult jeggyel pedig nem engednek fel az ESB legtetejére, az további $20 ha jól emlékszem. Este hatalmas a tömeg, nehéz odajutni a jobb helyekhez egy-egy képre (ha nem bunkó az ember és nem tolakszik).

A közbiztonságról annyit, hogy sosem éreztem veszélyben magam, igaz, 11 körül mindig elindultam hazafele, mert a metrókártya éjfélig érvényes. Utána az utcán sétálva sétálva több rendőrrel találkoztam, mint járókelővel. A 17-i robbantást is az aggódó otthoniaktól tudtam meg. Annyi történt, hogy a környéken áthaladó metrók nem álltak meg az érintett helyen, valamint a Rockefeller Center tetejéről láttuk, hogy sok rendőrautó megy szirénázva. (2016. szeptember 17-én bomba robbant Chelsea-ben, a 23. utcában. 29 ember sérült meg.)

A Central Park éjszaka rémisztő tud lenni, nem is merészkedtem a bejárattól 200 méternél távolabb. (New York biztonségéról ITT és ITT olvashattok bővebben.)

Maga a park hatalmas, nekem két napba telt a bejárása, pontosabban a MET-től délre eső területé. A parkon belül nehéz a tájékozódás. Én az állatkert környékétől akartam a délkeleti sarokig eljutni, majd onnan átsétálni a Colombus Circle-ig, de sikerült valahogy rögtön a Colombus-nál kilyukadnom, s mivel erről nem tudtam, elindultam jobb kéz fele, a rossz irányba. Talán segített volna, ha végig a kijelölt úton haladok, de abban nincs semmi élvezet.

Az étkezést minél olcsóbban, jó kolis egyetemista módjára oldottam meg, általában szendvicset vagy gyorsételt vásároltam. Az utcai árusoknál a hot dog igazából gyenge minőségű virsli kifliben, a hamburger sem a legjobb. A Times Square-en ettem egy finomat a Bubba Gump-ban, mivel egyedül voltam, nem kellett sorban állnom. Életem egyik legfinomabb étele volt, borravalóval adtam, azt hiszem 30 dollárt. Sörrel életkorom miatt nem szolgáltak ki, ahogy boltban sem tudtam vásárolni, akit pedig megkértem volna, hogy vegyen nekem, az nemet mondott. “Ovisként” a szórakozóhelyeket is kerültem, viszont az utcán simán leszólítottak elég csinos lányok.

Rajtuk kívül sajnos az összes utcai árus is megtalált, nem szabad szóba állni velük, vagy bármit elfogadni, egyszerűen lerázhatatlanok.

Fantasztikus élményben volt részem ezalatt az egy hét alatt, megfelelő felkészültséggel és közepes angol nyelvtudással szerintem bátran lehet utazni. Én is biztosan visszalátogatok még.

Írás és képek: J. Soma

Tags: , , , , , , ,

New York City hosszú ideje az életem része. Hétköznaponként itt dolgozom, hétvégéken felfedező bloggerként járom a várost. Azt gondoltam, hogy utazási tervet készíteni egyszerű lesz. Tévedtem. New York-i útitervet készíteni nagyon is nehéz. Talán éppen azért, mert már “túl sokat” láttam a városból. A “muszáj megnézni” lista egyre hosszabb és hosszabb, s ha a nap 40 órából állna, akkor se lenne elegendő idő arra, hogy mindent felfedezzünk egyetlen látogatás alatt. Ez abból a szempontból azonban jó, hogy indokot ad a visszatérésre.

Első lépés – Tudnivalók, mielőtt tervezni kezdenétek

  • New York City a gyalogosok városa. Amennyiben a város egyik végéből a másikba kell eljutnotok, akkor használjátok a metrót vagy a taxit. A helyi járatú busz nagyon lassú és nem sokat lehet látni belőle. Erre a városnéző buszok jóval alkalmasabbak.
  • A New York-i taxi használatáról, tippek és trükkök ebben a bejegyzésben.
  • A New York-iak általánosan jól öltözöttebbek, divatosabbak az amerikai átlagnál, azonban ez nem vonatkozik a lábbelire. Az ingázó hölgyek – gyakran az urak is -, a munkahelyükön cserélik le a bejáratott, lestrapált edzőcipőt csinos lábbelire. A kiskosztüm sportcipővel gyakori látvány. Ti se csomagoljátok be a kedvenceiteket! Csakis kényelmes, zárt/félzárt cipő jöhet szóba, a flip-flop nem praktikus New Yorkba. A metró mocskos, a legforgalmasabb utcák szintén. Sokat kell gyalogolni. Számát sem tudom, hogy hány pár cipőt jártam szét az évek alatt.
  • Tervezés előtt tanulmányozzátok New York City kerületeit és azok jellegzetességeit. A biztonságos és kevésbé ajánlott környékekről itt található bejegyzés. Általános, megszívlelendő biztonsági tanácsaimat pedig itt olvashatjátok.
  • A tervezés megkezdése előtt feltétlen tanulmányozzátok New York City éghajlatát, melyről itt olvashattok bővebben.

Második lépés –  Miért megyek New Yorkba?

New York City látnivalóinak se szeri, se száma. Nemhogy két hét, de két hónap sem elegendő valamennyi felfedezésére, ezért már jó az elején el kell döntenetek, hogy mi az, amit feltétlen látni szeretnétek és mi az, ami számotokra kihagyható. Gondoljátok végig, hogy mire szeretnétek összpontosítani. Turista látványosságok, színház, vásárlás, parkok? Mindenkinek más az érdeklődési területe. Az útiterv az igényetektől, állóképességetektől, pénztárcátoktól, az utazó társaság összetételétől, illetve az időkerettől is függ. Ha előre elkészített tervvel dolgoztok, azt ezek alapján testre kell szabnotok.

Harmadik lépés – A látnivalók listája

Kezdjétek el összegyűjteni a látnivalók listáját. A legtöbb New Yorkba látogatónak már hosszú ideje van “álomlistája”, bakancslistája. Amennyiben nincs, a blogon a LÁTNIVALÓK menüpont alatt mazsolázhattok. (Hamarosan jön a New York Must See listám.)

Javaslom a Lonely Planet kiadó New York City útikönyvét, melyet az Amazon-on vásárolhattok meg (évente-két évente friss kiadással jelentkeznek), illetve a Lonely Planet honlapját.

Döntsétek el, hogy igénybe veszitek-e a pass-ok egyikét. A belépőcsomagok típusait, árakkal és a nevezetességek listájával lebontva, valamint általános pass tanácsokat ebben a bejegyzésben olvashattok. A pass típusa meghatározó a tervezésben.

Negyedik lépés – Térképre helyezés, csoportosítás

A legtöbb ember vizuális típus, így ez a lépés a legjobban akkor működik, ha vesztek egy New York City térképet (esetleg kinyomtattok egyet), egy csomó gombostűt, számozott cetliket. Természetesen a Google Maps térkép funkcióját is használhatjátok.

Jelöljétek be a látnivalókat a listáról, majd kezdjétek csoportosítani őket. A csoportosítást megvalósíthatjátok napok, környékek, esetleg metróvonalak szerint is. Az utóbbi különösen akkor jó, ha a szállásotok Queens-ben van. A 7-es metró útvonalán rengeteg látnivaló elérhető, minimális gyaloglással.

Mindig kalkuláljátok bele, hogy mennyi ideig tart A pontból a B-be jutni, gyalog, illetve tömegközlekedéssel. Ebben a Google Maps útvonal funkciója rengeteget segíthet.

Lesznek olyan napok, amibe rengeteg látnivaló belefér, viszont lesznek olyanok is, amikor csak néhány helyre juttok el. Vegyük példának Lower Manhattant. Hiába van rengeteg látnivaló egy helyen a Financial District-ben, ha ezen a napon szeretnétek a Szabadság-szobrot, Ellis Island-et, a 9/11 Múzeumot és a WTC kilátót meglátogatni. A kompra sorba kell állni, a szigeten gyalogolni kell, s ha még a koronába is felmentek, akkor szinte biztosan nem marad idő a Pénzügyi Központ többi részére. Ne becsüljétek alá a manhattani távolságokat, illetve az időt, melyet egy kávéra, gyors ebédre, mosdóra fordítotok.

Jó tanács: körül-belül a nap felét, maximum kétharmadát táblázzátok be. Manhattanban minden sarkon van valami érdekes, ami lelassít, melyet nem szabad kihagyni az adott pillanatban. Gyakran bele is botlotok olyan látnivalóba, melyet későbbre terveztetek.

A fennmaradó időbe inkább “ha marad rá idő” látnivalókat tervezzetek, így ha ki is maradnak, nem lesztek olyan csalódottak.

Ötödik lépés – Mit gondolnak mások?

Az élet más területein ez ne legyen szempont, azonban az útiterv készítésénél érdemes mások véleményét is meghallgatni, kikérni, még akkor is, ha esetleg nem veszitek számításba.

Keressetek rá bátran az adott szállásra, múzeumra, étteremre, elfoglaltságra. Az online kritikák között mindig találtok értékes, megszívlelendő információt, tanácsot, gyakran új ötletet is.

Megtehetitek azt is, hogy összeszeditek a kérdéseinket és felteszitek a TripAdvisor fórumára. Szinte biztosan kaptok használható választ. A legtöbb esetben gyakorlott utazók, helybéliek sietnek a segítségetekre.

Olvasgassatok úti beszámolókat. Ezen a blogon is találtok jó néhányat, remek ötletekkel.

Természetesen lesznek olyan tanácsok, melyeket nem akartok megfogadni. Lehet, egybehangzóan az a vélemény, hogy a Times Square-n enni butaság, mikor máshol olcsóbb és jobb. Nektek viszont ez is hozzátartozik az élményhez. Azt mondják, hogy a helikopteres városnézés nem éri meg az árát, mivel nem repülhetnek a város fölött, még kevésbé a felhőkarcolók közelébe. Nektek viszont ez már évek óta a bakancslistátokon van. Ne tántorodjatok el! Ez a TI utatok és úgy tervezitek, ahogy TI akarjátok. A lényeg, hogy TI jól érezzétek magatokat.

Képek: Tinkmara

Tags: , , , , , , ,