Úti beszámoló

You are currently browsing the archive for the Úti beszámoló category.

Lassan négy hete, hogy visszatértünk 10 napos New York-i tartózkodásunkból, és két dolgot emelnék ki az elején.

Először is, már sokadszorra látom bebizonyosodni, hogy a sors kegyeltje vagyok, ugyanis, épp a két, minden repteret lezáró hóvihar között, rövid ujjú pólóban nyaltam a fagyit a Central Parkban, ami hihetetlen, mert sokat variáltunk az időpontokon. Ha egy héttel korábbi vagy későbbi időpontra vesszük a jegyet, ez a beszámoló nem születik meg.

Másodszor, a kirándulást több hetes felkészülés előzte meg látnivalókból, történetekből, metrózásból. Igaz-e Tinkmara? (Így igaz. Email váltásunk és Nina kérdései adtak alapot a Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra? című cikkhez.-a szerk.) Kirándulásunk fontos része volt a gasztro élmény – nyilván emberi tárcához mérve – és a  bevásárlás. Odafelé a nagy bőröndbe tettem a kézit és lötyögött benne. Visszafelé, volt egy dugig tömött kézim, a nagy bőröndöm és egy retikülöm (ami felér egy kézinek), amiben szintén volt egy retikül. Hát igen, mindenkinek van defektje.

Beszámolóm leginkább a praktikára koncentrál. A város szépségei kiguglizhatóak és a blog is gondoskodik róla, hogy tudjuk, mit nézzünk meg. Mellékesen, én szerveztem a kirándulást kettőnknek és egy baráti párnak. A látnivalók, történetek adatok, tények és érdekességek nagyját a blog archív bejegyzéseiből szedtem. (Nagyon örülök, hogy hasznosnak bizonyultam.-a szerk.) Napokra lebontottam az egymáshoz közel eső látnivalókat és fénymásolt kis lapjaimból olvastam fel. Sokkal, de sokkal érdekesebb úgy megnézni valamit, hogy tudod, mit nézel, esetleg tudsz róla egy történetet is érdekességképp.

Mi négyen mentünk és a Stone Street-en szálltunk meg, a Double Tree by Hiltonban. Van róla pár rossz értékelés a TripAdvisor-on, de én meleg szívvel ajánlom. Manhattan lüktető közepe, a Wall Street szomszédságában. A Q és W metrójáratok gyakorlatilag az épület alatt állnak meg, amiből semmit nem hallani. A J 1,2 és R metró egy kőhajításnyira, szóval elhelyezkedés 10 pontból 15. Ha valaki szeretne 40%-ot spórolni, mint én, és panzió árban megszállni Manhattanban, annak mondom, hogy évente kétszer kiárusítást tartanak a szobáikból. Én a booking.com-on informálódtam.

A JFK-ről taxival oldottuk meg a bejutást. Mivel jól informált turista vagyok, a Queensboro hídon át kértem az Alsó-manhattani utat. Szegény taxis úgy megijedt a kerülő miatt, hogy nem számolt fel se híd-díjat, se dugó-díjat az alap, fix tarifán felül, így gyakorlatilag jól jártam, bár nem ez volt a célom. Pusztán első New York-i kirándulóként, követtem a turista blogok utasításait. Visszafelé a költséghatékonyabb módszert választva, metró+AirTrain kombóval is tökéletesen, kristálytisztán abszolválható az út. Nekem a metrózás és összességében a tömegközlekedés volt a legfélőbb pont ebben a kirándulásban. Aki szintén úgy érez, mint én, aki parázik egy átszállástól is, nos, én úgy ítélem meg a dolgot, hogy egyáltalán nem kell félni.

A könnyebbség kedvéért napi két dollárért vettünk SIM kártyát, napi előfizetéssel, amit még az indulás előtt postáztak nekünk Európába. Ez fontos volt, ha nem járt valamelyik metró, vagy hirtelen ötlettől vezérelve, el akartuk jutni valamerre és kellett a net vagy a térkép. Napi 2 dollárért lehet vele korlátlanul USA számot hívni és netezni. Samsung-osok panaszkodtak, mert csak a net működött, más nem, de iPhone-nal zökkenőmentes volt.

Most pedig jöjjön a beígért gasztro élmény!

Amennyiben Manhattanban szálltok meg, nincs értelme élelmiszerboltban vízen kívül bármit is venni. Ha veszel 6 bagelt (a legolcsóbb és a legkisebb csomagolás), sonkát, salátát vagy zöldséget, ott vagy árban, mintha betértél volna egy közepes árfolyamú étkezdébe. (Amerikában az “eating out” nem számít luxusnak.-a szerk.)

A nyertest szokták utoljára, de nem bírok magammal, annyira extra jó volt, és a legjobbak közt is a legjobb. Dobpergés… Igen, a Juniors Cheescake. Kettő is van New Yorkban, egyik Brooklynban, a másik a Time Square-en. Mi buszkén jelenthetjük, hogy mindkettőt kipróbáltuk és nem csalódtunk. Hála Isten’, már a második napon betévedtünk, no, nem véletlenül, hanem egy gasztro blogról szedve az ötletet, és onnantól ott reggeliztük és minimum még egy étkezést ott bonyolítottunk. Ne hagyjátok ki! Személyes ajánlataim: Reuben combo (pastrami, de úgy igazán, savanyú párolt káposztával és sajttal), palacsinta bacon-nal, Bloody Mary, bármilyen cheesecake és bármilyen shake. Valahogy a négy fős társaság valamennyi tagja arra jutott reggelente és a napnak még egy szakaszában, hogy “nem megyünk a Junior’s-ba?” Ha csak egyetlen helyet ajánlhatnék, akkor ez a hely volna az.

A híres Katz Deli-t is kipróbáltuk volna, de nekem – abszolút szubjektíven – nem jött be. Tömeg. A sorok a rendelés és kiadás között összekuszálódtak, a biztonságiak rángatnak, de ezt értsétek szó szerint. A hangzavarban, a tömegben megfogta a karom, a táskám is  leesett, de ez nem tartotta vissza, hogy belelendítsen, az amúgy zárt falként álló tömegbe. A sorok az ajtón kívül nyúlnak, káosz a köbön. Kétszer veselkedtünk neki, mindkétszer egy februári hétköznap délelőttjén. (Én általában havonta egyszer-kétszer megyek. Kora délutáni órákban, ebéd után, de négy óra előtt. Turista szezonon kívül hasonló tömeggel nem találkoztam. Ezt az időszakot valóban kihagyom. Sajnálom, hogy nem sikerült, mert az étel valóban nagyon jó. Hamarosan erről is jön a blog bejegyzés.-a szerk.)

Nem messze a Katz’s-tól van az Eileen’s Special Cheesecake, amit szintén ajánlok. Innét két perc Little Italy (ami most már csak egy utca, annak is csak a harmada) és Chinatown, ami egy perc innen gyalog. Ott a Haagen Dazs fagyizót ajánlom a márka szerelmeseinek. Innovatív kelyhek, bár csak elvitelre.

Apropó, ha akarsz pólót, hűtőmágnest, poharat, hasonló szuvenírt venni, azt itt tedd meg, ebben a két negyedben. Harmadáron van, mint máshol. Little Italy-ban belefutottunk egy olyan helyzetbe, hogy bár már megvettük ami kell, megfogtam egy kapucnis felsőt, csupán csak az anyaga miatt, az árus azonban nem szállt le rólam. A vége az lett, mivel sajnos nem tudok nemet mondani, hogy 30 dollárért vettünk még három darabot. Én még életemben nem alkudtam sehol, így akkor sem, csak hajtogattam, hogy nem kérem köszönöm, de a végén csak megvettem. Ugyanitt: New York kapucnis felső eladó :D (Az utcai árusok erőszakosak a turistákkal. A NEM legyen határozott NEM és már haladjunk is tovább. Nem kell udvariasnak lenni.-a szerk.)

Visszatérve az étkezésre, a Dunkin’ Donuts: igen. Reggelire a sajtos melegszendvicsük kiváló, nekünk autentikusnak tűnő reggeli. Egy fánk 0,99 dollár, hat fánk 5.79.

Economy Candy: 108 Rivington Steet, ha útba esik amúgy is, nézzetek be! Cukorka és egyéb édesség, élmény az édesszájúaknak, sok különlegességgel.

Sturbucks: ó, igen! Minden sarkon van. És bár nincs az étlapon, két percnyi guglizással, szivárvány színű, “titkos” frissítőket találsz a neten, amit a kép alapján készséggel elkészítenek.

Happy Hour at 230 Fifth: Ne hagyjátok ki! Happy hours idején nem kell előre foglalni. Mi elég sok délutánunkat itt vezettük le. A kilátás csodás. A Chrysler Building és fél Manhattan látszik innét. A szimpla, két összetevős koktélok (vodka-narancs, gin-sprite, rum-cola) 4-5 dollár a happy hours ideje alatt. (Happy Hours ideje általában délután 5 és 7 óra között van, amikor a bárokban az alkoholos italok olcsóbbak. – a szerk.) Érdemes 5 óra előtt odaérni. Aki szereti a This is Us című sorozatot, annak említem, hogy Kevin és Toby itt váltja meg a világot. Útlevél/jogsi/személyi kell, nézik a bejáratnál.  Innen nincs messze a szívem nagy szerelme, a Junior’s étterem sem.

Aki akárcsak egyszer is érzett szentimentális vágyat egy zacskó M&M’S iránt, ne hagyja ki a Time Square-n lévő M&M’S World-öt! Aki volt a londoniban és azt mondja, hogy semmi extra (valóban a londoni semmi extra ehhez képest), szakítson fél órát és ugorjon be ide. Mi százasokban mérhető összeget hagytunk ott. Vagy 100-féle szín és íz. Ajánlom a meggyes csokisat, a konyakosat és a fehér csokis mentolosat.

Nálam kihagyandó kategória a Brooklyn Bridge manhattani oldalán levő hot dog-os. Mint az egyszeri ember mondaná, jónak jó, de két hot dog nem ér meg 22 dollárt. Egyébként, ilyen pofátlan lehúzásba sehol máshol nem futottunk bele, kivéve a MoMath-ban.

S akkor most a nem gasztro ajánló.

Amit még ajánlani tudok, az a  brooklyni bolhapiac, mely csak hétvégén, 10-6 óráig tart nyitva. (1 Hanson Place, Brooklyn). Egy régi bank épületében alakították ki, s már maga az épület megéri a látogatást. Óriási trezorajtók mögött folyik az árusítás. Fentről, sok méter magas üvegablakokon át ömlik be a fény a nagyterembe, a standokra. Ha erre jártok, ne hagyjátok ki! Mi direkt utaztunk ide és imádtuk. Manhattanból Coney Island felé, tökéles kitérő. (A Nina által említett bolhapiac csak a hideg hónapokban, november és március között működik fedett helyen, a volt banképületben. Tavasztól ősz végéig szabadtéren zajlik.-a szerk.)

 

Múzeumok közül az Intepid-et imádtuk. Akit egy kicsit is érdekel a technikai fejlődés és a repülés, hadviselés vagy az anyahajók, az nézzen be. Akit az űrrepülés része érdekel, az csak akkor menjen, ha a CityPASS belépőjét nem tudja másra használni, mert szerintem, az elég gyér. De ha mindenképp űrhajós desszerteket akartok kóstolni, akkor feltétlen. Bár ízre elég furcsa, próbáljátok ki!

Amit feltétlen hagyjatok ki, az a MoMath, a National Museum of Mathematics. A kirándulás és amúgy életem csalódása. Tudom, burokban élek. Mondjuk, ha van gyereked, még jó is lehet(ne) (lejjebb nyújtok rá alternatívát). Kicsi. Unalmas. Nem felnőtteknek való, mert egy játszótér az egész, abból is a rosszabb fajta. Sajnos a reklamációnkra se helyben, se e-mailben nem reagáltak. 16 USD/fő és itt először, igazán átverve éreztük magunkat. Waste of time, waste of money. Valójában ez az egyetlen dolog az ott létünk alatt, ami annyira rossz és lehúzás volt, hogy arra szavak sincsenek. Próbáltam helyben elintézni a panaszom. Nem ment. Próbáltam az általuk megadott csatornán, ott sem ment. Mielőtt elmentek, csak egy dolgot nézzetek meg róla, az értékeléseit. Én ezt elmulasztottam, megbántam. Aki elvégzett 3 általánost, az unni fogja. Alternatívája a péntekenként 14 órától ingyenes New York Hall of Science. Ugyanaz. Azaz játszótér, de 10x akkora és ingyenes. Mindkettőt megnéztük (foglalkozási ártalom). A MoMath-ot egyáltalán nem, a Hall of Science-t egyéb program hiányában vagy gyerekeseknek javaslom.

Brooklyn Bridge, az unásig ismételt Brooklyn Bridge. Menjetek át gyalog! Nekem ez a must do volt. Barátokkal vagytok? Jó móka. A párotokkal? Awww, olyan szép és romantikus, főleg sötétedés után. Tudom, klisé vagyok, mentségemre szóljon a 11 év házasság. De ez valami csoda!

Az M&M’S mellett van egy másik fétisünk is, a LEGO. New York összes LEGO store-ja közül (mindegyik szuper) a Rockefeller Centerben lévőt javaslom a legjobban, ha csak egyre van kapacitás. A miért elég szubjektív: van két LEGO-s átlátszó műanyag doboz, meg egy 10×2 méter magas fal, bokszokra osztva, amiben különböző LEGO alkatrészek, kockák, kerekek stb. vannak. A doboz ára mérettől függően 4.99$ és 8.99$ és annyit és azt teszel bele, amit akarsz. Mint a gyerekek, úgy imádtuk. Hozzátéve, hogy a doboz olyan jól zár, hogy utána van egy LEGO-s éthordód, ami levesnek is tökéletes. Fejre állt a táskámban és nem volt gond, olyan jól zár.

A bevásárlásról, írhatnám azt, hogy bármit, bárhol, de ez túlzásnak tűnne, de nem az. SoHo North Face, minden fél áron volt, amikor mi ott voltunk, ez az európai árak 40%-t jelenti. Itt részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy taxit kellett leinteni.

Macy’s és főleg Century 21 (hölgyeim, ha mást nem is, ezt ezeket a neveket jegyezzétek meg a beszámolómból). Szereted Marc Jacobs-ot, Calvin Klein-t, Michael Kors-t, Banana Republic-ot, Guess-t? Mindezt magyar(!), nem nyugat európai árakhoz igazítva, akkor ez a te boltod. Még mindig elfog a szentimentális vágy, ha visszagondolok.

Nos, hogy jöttünk haza? Mint a málhás csacsi. Hazaértünk, s bár nagy utazónak tartom magunkat a férjemmel és láttunk már ezt-azt, ilyen érzésem még nem volt. Hazaértünk, kitett a taxi, fordult a kulcs a zárban, feljöttünk az emeletre, bekapcsoltuk a gépet és már néztünk is jegyet még ugyanerre az évre. Igaz, most Miamiba.

Képek és sztori: Nina

Tags: , , , , , , ,

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 2016-ban kétszer is eljuthattam New Yorkba.

Papírra vetettem pár tanácsot, hogyan is kezdjünk neki egy ilyen utazásnak.

Pár évvel ezelőtt megszületett az ötlet egy barátommal, hogy látogassunk el New Yorkba. Ez nem valósult meg egy ideig, egyéb okok miatt. Majd miután már szinte lekerült a terítékről, megláttam egy kedvező(-nek tűnő) repülőjegy ajánlatot egy erre szakosodott Facebook oldalon. Érdemes feliratkozni az ilyen oldalakra, mert tényleg jó ajánlatokat tudunk kifogni. A lengyel légitársaság (LOT) 116 ezer forintért árult jegyeket március közepéig, oda-vissza, amennyiben két napon belül meg is vásároljuk. Közben kiderült, hogy a többieknek nem jó az időpont, ilyen hamar nem tudják elintézni. Én azonban úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki ezt a lehetőséget és pont egy éve, január közepén, a határidő lejárta előtt vettem egy jegyet magamnak a lehető legkésőbbi időpontra, azaz március 15-i visszaúttal. Egy hosszú hétvége, plusz egy hét lett az utazás hossza. Utólag nagyon bántam, hogy az előtte lévő hétvégét nem tettem bele, akkor 10 nap helyett 12 lett volna – nagyon hiányzott az a plusz két nap az út végén.

A szállásom egy kint élő ismerősnél volt. Secaucusban laktam, mely egy kis város New Jersey államban. A New York-iak nem különösebben szeretik a Jersey-ieket, de ettől függetlenül én nagyon kedveltem itt lakni. Ajánlom nektek is, mivel fél óra alatt busszal a Times Square-n lehet lenni, akár reggel is, míg Brooklynból vagy Queensből ez minimum egy óra. (Egyszer kerültem hatalmas dugóba reggel. Egy óra alatt sikerült beérni. Sajnos pont ekkor vártak rám.) Érdemes New Yorkon kívül, a közeli államokban is szállást keresni. Ezen kívül így alkalmam volt megismerni egy amerikai kisvárost is.

Semmit nem terveztem meg előre, nem volt napi tervem. Ha egyedül utazik az ember, akkor van erre lehetősége. Utólag nem szabad bánkódni, ha valami érdekes kimaradt, viszont az utazás közben nem aggódsz az esetleges csúszások, késesek miatt. Az indulás előtti napon vettem egy New York Pass turista kártyát online.

Ezzel, külön jegy megvásárlása nélkül be lehetett menni sok helyre, vagy éppen kedvezményt biztosított itt-ott. Viszont a közlekedésre nem volt érvényes, így oda vettem egy hetijegyet, amivel a metrót, buszokat lehetett korlátlanul használni. A metróállomásokon automatából vagy a pénztárosnál lehet megvenni. A turista kártya azért volt hasznos nekem, mivel nem fektettem energiát előzetes tervezgetésekbe, de ennek a kártyának az elfogadóhelyei támpontot adtak. Kapsz hozzá egy kis könyvet, ahol fel van sorolva minden részletesen. A legjobb, hogy van hozzá okostelefonos alkalmazás is, ami térképen is listázza, hogy mi hol van, mi van a közeledben. Ezek közül kiválogathatod a kedvenceidet és csak azokat fogja mutatni. Valamint előre definiált napi programokat is ajánlanak.

Általában reggel a buszon döntöttem el, hogy mit akarok aznap csinálni. Persze ennek hátulütője, hogy olyan programokra esélytelen eljutni, ahova előre kell foglalni időpontot. Azt a keveset is, ahova foglaltam, így is majdnem lekéstem – én általában lekések mindent.

A bő egy hét alatt sikerült sok mindent megnéznem, de kimaradt így is jó pár dolog. Picit bánkódtam, hogy kimaradtak. Aztán úgy hozta a sors, hogy nyár végén igent mondtam egy invitálásra, és szeptemberben csatlakoztam egy éppen a keleti parton nyaraló barátnőmhöz. Az utazás során Torontóban voltunk több napot, majd a Niagara vízesésnél egyet. Ezután Bostont néztük meg, és jutott 1-2 nap ismét New Yorkra. Pont megfelelő volt, hogy bepótoljak pár dolgot.

Ez az utazás merőben más volt, mint az előző. Itt előre elterveztünk mindent, hogy mikor hova megyünk. Vettünk jegyeket, regisztráltunk, stb.

Nagyon jól sikerült, szinte semmit sem késtünk le – ezt alig tudom elhinni azóta se. Így jutottunk el például egy gasztro-túrára a Harlemben, megnéztünk egy Broadway musicalt, bejutottunk az NBC-ben egy élő felvételre, a Late Night with Seth Myers show-ra -, melyhez rengeteg véletlen és szerencse is kellett, valamint részt vettem egy NBC túrán is.

A Rockefeller Centerben szerettünk volna jegyet venni az NBC túrára (az NBC ajándékboltjában), de pont elfogyott az összes jegy arra napra. A legszomorúbb arckifejezésünket elővéve próbáltuk meggyőzni az eladót, hogy nekünk mindenképpen be kell jutnunk ma, és hogy mekkora nagy utat tettünk meg ezért. Természetesen nem tudott mit tenni az NBC túra érdekében, de megkérdezte, hogy érdekel-e minket egy esti show műsor felvétele, mert ad nekünk kárpótlásul ún. stand by ticket-eket. Persze igent mondtunk. Ezután elmagyarázta, hogy ez nem jogosít feltétlenül belépésre. Ezeket a jegyeket a boltban osztogatják nap közben arra az esetre, ha este nem minden néző jelenik meg a felvételen. A fennmaradó üres helyeket az ilyen jegyekkel rendelkezőkkel töltik fel. Eredetileg a jegyeket jó előre meg kell igényleni a nézőknek, és sorsolás útján dől el, hogy ki melyik felvételre kap jegyet.
Meg kellett jelennünk délután 5 órakor, táskák nélkül a boltban – erre külön felhívták a figyelmünket, de persze, hogy maradt nálunk pár táska, amit igencsak nem néztek jó szemmel. Ekkor már rengeteg ember állt a sorban stand-by ticket-tel. Érkezés után valamilyen szempont alapján (ruházat/életkor?) besoroltak minket és beállítottak a többiek köze – vagyis nem a végére. Ezután mindenki kapott egy sorszámot. Már csak azt kellett megvárni, hogy kiderüljön, hány üres szék maradt és a kiosztott sorszámok alapján engedtek be megfelelő számú embert. Az izgalmas várakozás meghozta gyümölcsét, ugyanis hihetetlen módon mi voltunk az utolsó két ember, akiket beengedtek a sorból!
A felvétel nagy élmény volt. Profi stáb dolgozott, szinte alig kellett valamit felvenni kétszer. Sztárvendégként Chris Pratt (https://www.youtube.com/watch?v=5gtwDGhl6gk), Ice T (https://www.youtube.com/watch?v=40ZZ1MLpFvc) és Clark Gregg voltak Seth Meyers beszélgető partnerei. A szünetekben Seth Meyers kijött a nézőtér sorai közé és lehetett tőle kérdezni. Nagyon közvetlen volt. Érdemes kérni ilyen jegyet az NBC shop-ban!

Szóval érdemes előre is tervezgetni, ha ahhoz van kedvetek.

A megérkezés után az első nap az időeltolódás miatt nem sokáig tudtam aludni, és nap közben nagyon hamar fáradt lettem. Számítsatok hasonlókra, így tervezzétek az első napokat. És azért többes szám, mert a második nap is nagyon fáradt és nyúzott voltam. Ekkor Coney Island-re mentem ki, az óceán partra pihenni. Márciushoz képest nagyon jó idő volt, 20-24 fok és napsütés. Ez volt jellemző az első utamon egész hétre, csak a legutolsó nap volt esős és hűvös. Úgy érzem, szerencsés voltam. Szeptemberben pedig 30 fok körüli hőség volt, szintén remek.

A következőket néztem meg a két utazás alatt:

Felhőkarcolók, melyeknek a tetején is voltam:

  • Rockefeller Center: azt tanácsolták, hogy itt kezdjek és innen nézzek körül először. A második utam alkalmával pedig egy naplementét tekintettünk meg innen. Nagyon szép volt, de tanácsolom, hogy időben érkezzetek, mert harc megy a jó helyekért.
  • Empire State Building: este néztem meg, kellemes. Külön kell fizetni a legfelső szintért.
  • One World Trade Center: a nagy kedvenc, nagyon tetszett. Délutántól egészen naplementéig fent voltam. A liftben külön érdemes figyelni! ;)

Egyéb épületek: 

Manhattan:

  • hajóval: nagyon jó körbehajókázni – több társaság is ajánl hajóutakat 
  • helikopterrel: ide kedvezményt adott a kártya, nagy élmény volt 
  • egy vicces busszal: sima városnéző busz kizárva, de az esős napon kipróbáltam a The Ride buszt – a kártyával ingyenes volt. Teljes show műsort kapsz az egész belvároson át – részletek ITT
  • biciklivel: nagyon ajánlom a közbringa rendszert (CitiBike). A Hudson parton tekertünk végig.

Parkok, terek:

Szabadság-szobor:

Láttam a városnéző hajóról és a helikopterről is, de átmentem külön is komppal a szigetekre. A bevándorlási múzeumban órákat elidőztem. Aki a szobor tetejére is fel akar menni, annak nagyon előre kell jegyet vennie és regisztrálnia. 

A helyiek ajánlani szokták, hogy a metrókártyával igénybe vehető Staten Island kompról is meg lehet tekinteni.  

Brooklyn híd:

Egy séta mindenképp kell a hídon. A brooklyni oldalon is érdemes szétnézni. 

Roosevelt Island Tramway:

A libegőt igényebe vehető a metró kártyával.

Múzeumok:

  • MET 
  • Modern Művészetek Múzeuma 
  • Guggenheim Múzeum 
  • 9/11 múzeum
  • Madam Tussauds 
  • Intrepid anyahajó és az Enterprise űrsikló: Nekem nagyon tetszett. Akit érdekel az ilyen téma, nem fog csalódni.

Stadionok:

  • Barclays Center – Voltam egy NHL meccsen. Érdemes megtapasztalni az amerikai sportok hangulatát.  
  • Madison Square Garden – Voltam egy kosárlabda meccsen is, valamint a stadion túrán is részt vettem. 
  • Yankees stadion – csak kívülről láttam, szünetelt a stadion túra  
  • MetLife stadion New Jersey-ben – csak kívülről láttam

Templomok:

  • St Patrick Katedrális 
  • Trinity Church 

Pár szó a közlekedésről:

A metrókártyán kívül, amikor nagyon kellett sietnem, taxiztam (Hogyan taxizz New Yorkban) is. Nem volt drága, és lehet bankkártyával fizetni, a borravalót is. Érdemes egy saroknyit esetleg gyalogolni Manhattanban, hogy olyan sugárúton fogj taxit, amin arrafelé halad a forgalom, amerre menni akarsz. Ezzel időt és pénzt spórolsz meg magadnak. Mindig tudtam egyből leinteni taxit, nem kellett várnom.

Reptérre való kijutás:

A JFK reptérről a Jamaica Station nevű állomásig a reptéri vasutat használtam. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?) A Jamaica Station-ről pedig el lehet jutni metróval is és vonattal is Manhattanba. Én a vonatot ajánlom. Kb. negyedóra alatt a Penn Station-n voltam vele, míg amikor metróval mentem, az 30-40 percet is igénybe vett. Viszont amire figyelni kell, az az, hogy a vonatra nem érvényes a városi közlekedési kártya (amit már a Jamaica Station-n is meg lehet venni)! Hiába a metrókártyával működő kapun keresztül jutottam be az állomásra, miután felszálltam a vonatra a kalauztól kellett külön jegyet vennem (LIRR) – nem tudom drágább-e így (igen, jóval drágább, az árakról ebben a cikkben olvashatsz – Tinkmara) utólag menet közben venni, szerintem nem volt büntetés felszámolva érte (büntetés nincs New Yorkban, a vonatra felszállhatsz jegy nélkül, majd a kalauznál megvásárolhatod – csak készpénzzel fizethetsz-, de így jóval drágább, mint előre megvenni az állomáson vagy az appon keresztül – Tinkmara). Viszont elég vicces jegyet adnak: kézzel lyukasztgatja ki rajta a kalauz a zónát, a dátumot, stb. (Csak ez a jegy ilyen régimódi, az automatából vagy a jegypénztárnál váltott nem. – Tinkmara)

Egyéb alkalmakkor kocsival mentem a JFK-re. Másik lehetőség még a taxi, valamint a reptéri transzfer. (A további lehetőségekről, árakról, az utazás időtartamáról ebben a cikkben olvashatsz: Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?)

New Jersey felé, ahogy az elején említettem, távolsági busszal közlekedtem. Ezek a buszok a Times Square mellett lévő Port Authority Bus Terminal-ról indulnak, és a Lincoln Tunnel-en keresztül haladnak át a Hudson folyó alatt.

Ajánlom még a közbringa rendszert. Sok dokkoló van Manhattanban, bankkártya segítségével tudod használni a bicikliket, előzetes regisztráció nélkül. A turistakártyámmal több bicikli kölcsönzőből is tudtam elhozni biciklit a Central Park környékén, de ezek általában délután 4-kor bezártak, és addig vissza kell vinni őket.

Pár érdekes hely, ahol ettünk:

Egy, az ENSZ székházban dolgozó őr ajánlására eljutottunk egy nagyszerű bagel-eshez, amit Ess-a-bagel-nek hívnak. Hatalmas rokfort bagelt ettünk, valamint macesz gombóc levest.

A Financial District-ben netes ajánlások alapján a Ruben’s Empanadas mexikói étteremben ebédeltünk, a Fulton Street-en. Csak ajánlani tudom.

Little Italy-ban útikönyves ajánlásra a Lombardi’s-ban vacsoráztam. Nem okozott csalódást.

Kipróbáltam reggelenként a reggeliző helyeket, nap közben pedig sokszor az utcai árusoknál ettem, pl. hot dogot, kebabot vagy falafelt. A hot dogért képesek óriási összeget elkérni a turista látványosságok közelében.

Amennyiben a Hard Rock Cafe-ban szeretnétek vacsorázni és nem akarjátok kivárni a hosszú sort, fogyasszátok el a vacsorát a bárpultnál, így egyből beengednek.

Az utolsó este a vendéglátóim elvittek New Jersey-ben a Weehawken-i Hamilton Parkba, ami a Hudson folyó jobb partján fekszik. Mindenkinek ajánlom, szép kilátás nyílik Manhattanra.

Jó utazást kívánok mindenkinek!

Képek és szöveg: Ádám

Tags: , , , , ,

Travellina könyve az első betűtől az utolsóig szórakoztató olvasmány, miközben rendszerezett, logikus kísérő az utazás gondolatának megszületésétől a kivitelezésig és azon túl, az élmények feldolgozásig.

Éva mögött 112(!) ország, több mint 30 évnyi utazás és 20 évnyi blogolás áll, így biztosak lehetünk benne, hogy tanácsai nem az íróasztalnál ülve születtek, hanem többszörösen kipróbáltak, teszteltek és finomultak valamennyi utazás során.

Travellina valódi kézikönyvet írt, melyben a fejezetek logikus sorrendet követnek, és az író az olvasótól is ugyanilyen következetes gondolatmenetet kíván, amikor lépésről-lépésre végigvezeti az utazás tervezésétől, a gyakorlati megvalósításig, a legaprólékosabb részletre is kitérve.

Éva már az első fejezetben magával ragadja az olvasót – legyen az világutazó típus vagy otthonülő, akit csak daruval lehet kimozdítani -, s el sem engedi, addig, amíg a sikeres utazás után már a következőt tervezi.

A könyv segítséget nyújt a célpont, az időpont, az utazás típusának kiválasztásában, praktikus tanácsokat ad a jegyvásárlásra, a felkészülés időszakára és a kivitelezésben is.

A következő sajátosságok, fejezetek teszik egyedivé és hiánypótlóvá Travellina könyvét:

  • világos tagolás, könnyen követhető jelmagyarázat
  • az összegyűjtött segítő weboldalak (repülőjegy váltáshoz, autókölcsönzéshez, helyi szokásokhoz, stb.) hatalmas választéka (a többségéről nem is hallottam ezelőtt)
  • különösen szép és emberi az író hozzáállása a fejlődő országokhoz és lakóikhoz, praktikus tanácsokkal segítve a jövőbéli utazót egy mélyebb élmény eléréséhez, különösen amikor ezekbe az országokba tesz látogatást
  • Éva különös hangsúlyt fektet az utazás során kialakult kapcsolatokra, ismeretségekre, mind az utastársakkal, mind a helybéliekkel, ösztönözve minket arra, hogy mindig nyitott szívvel-lélekkel járjunk
  • a teendők listája hónapokra-hetekre-az utazást megelőző napokra lebontva kifejezetten praktikus
  • Travellina az Excel táblázatok nagy kedvelője, aki előszeretettel használja és ajánlja ezt a metódust a utazások tervezéséhez is, mind a napi programok kialakításban, mind a különféle listák elkészítésében.

Számomra a könyv legizgalmasabb részei a “saját élményeim” jel alatt találhatóak. Ezeket különösen nagy szeretettel olvastam, mert ezeken sugároz át leginkább Éva okos-humoros-itt-ott önironikus-vibráló személyisége. Ezeket a sorokat olvasva szinte hallottam kedves hangját, láttam kifejező gesztusait. Szívből remélem, hogy ezeket a személyes élményeket teljes terjedelmében, külön történetenként is olvashatjuk egy nap, “Travellina: Kalandjaim” címen.

A könyvnek egyetlen negatívuma van: túl rövid.

Kisgyörgy Éva – Travellina: Világutazók kézikönyvét nemcsak világutazóknak, de otthonülőknek, álmodozóknak is ajánlom, kortól, nemtől függetlenül. 

A könyvet ITT tudod kedvezményesen, a 3.750 forintos kereskedelmi ár helyett 20% kedvezménnyel, 3.000 forintért megvenni.

Travellinával New York-ban beszélgettem még 2015-ben. Itt olvashatod.

Kisgyörgy Éva – Travellina: Világutazók kézikönyve
ISBN:
978-615-5417-27-6
Kiadó: BOOOK KIADÓ KFT
Kiadási év: 2016
Kötés típusa: Flexibilis
Terjedelem (oldal): 183
Tömeg (g): 600
Nyelv: magyar

Tags: , , , ,

Kisgyörgy Évával, azaz Travellinával, Magyarország legismertebb, Goldenblog-díjas, utazási bloggerével egy Lincoln Center közelében található Starbucks-ban beszélgettem. Éva élete az utazás, a felfedezés és az élmények átadása. Már több mint 100 országot megjárt, s mivel igyekszik a “maradék” 89-be is ellátogatni, ritkán tér vissza már ismert helyszínekre. New York City ez alól kivételt képez. A Nagy Alma különleges helyet tölt be Éva szívében.

“1994 óta évente ellátogatok ide. Eddig csupán három év maradt ki. New York City-t jobban ismerem, mint Budapestet. – meséli Éva a jegeskávéját kortyolgatva. – Egyetemista koromban jártam itt először. itt először. Egy TDK verseny első helyének köszönhetően a Soros Alapítvány nyári ösztöndíjával tanultam Washingtonban, ahonnan busszal utaztam fel New Yorkba. Rövid látogatás volt, de a város hangulata azonnal megragadott. A hosszabb tartózkodásra néhány évet várni kellett. 1994-ben botlottam bele egy amerikai ösztöndíjról szóló apróhirdetésbe. Nem gondoltam volna, hogy megnyerem, azt pedig még kevésbé, hogy az egész életem megváltozik általa.”

Mesélj nekünk a New York-i ösztöndíj időszakáról. A 90-es években még nem sokan mondhatták el magukról, hogy jártak New Yorkban, s még kevesebben, hogy hosszabb időt töltöttek el a Nagy Almában.

“Miután megérkezett a pozitív visszajelzés a pályázatra, közölték  velem, hogy az egyetem, ahová felvételemet nyertem, Hempsteadben van. Akkor még nem tudtam, hogy a Long Islanden található Hofstrán működő Zarb School of Business Amerika egyik legjobb üzleti iskolája. Én annak örültem, hogy közel van New York Cityhez, így amikor csak tehettem, a City utcáit jártam.”

Milyen típusú ösztöndíjat nyertél?

“A pályázatot az amerikai kormány írta ki a volt szocialista országok jelentkezői számára. Évek óta tolták a pénzt ezekbe az országokba anélkül, hogy meggyőződhettek volna a befektetett összegek korrekt felhasználásáról. Úgy döntöttek, hogy inkább Amerikába hozzák az ösztöndíjasokat. Közgazdászok, jogászok, újságírók képzését vállalták, akik hazatérve hazájuk demokráciáját és piacgazdaságát voltak hivatottak felépíteni.”

Hogyan teltek a New York-i egyetemi hallgató Travellina napjai?

“Életem legszebb időszaka volt, annak ellenére, hogy nem volt könnyű. Jól fizető, biztos állást adtam fel a bizonytalanért. Havi 1000 dollárt kaptunk. Ebből kellett fizetni a lakhatást és étkezést. Egy szlovák fiúval közösen béreltünk egy alagsori, ablaktalan, lehangoló lakást. A 800 dolláros lakbért megfeleztük, mégis a hónap végén gyakran csak üres tésztára futotta. Ennek ellenére, megérte. Az egyetem nekem nem volt nehéz. A Közgáz, ahol végeztem, még nagyon erős volt és remek alapot biztosított. Valamennyi vizsgámra a legjobb fokozatot kaptam.

A J1-es diákvízumommal csak korlátozott óraszámban vállalhattam volna munkát, ám a szerencse is mellém szegődött. A papírjaimat véletlenül úgy állították ki, hogy többet dolgozhattam. Segítettem a professzoroknak, fénymásoltam, ami akadt. Minden fillért félretettem. Utazni akartam, világot látni. Hamarosan összegyűlt annyi pénzem, hogy útnak indulhassak. Az első út Mexikóba vezetett, majd következett Guatemala és Costa Rica.”

Így indult az utazási blogos karriered?

1996-ban az Internet, különösen a weboldal készítés még gyermekcipőben járt. A külföldön élő magyar közösségnek, Hollósi József vezetésével saját levelezőlistája volt, HIX néven. Bárki írhatott, kérdezhetett, megoszthatta mondandóját a közösséggel. Receptek, ötletek cseréltek gazdát. Dél-amerikai útjaim képes beszámolóját én is megosztottam. Egy Skóciában élő magyar fiú fantáziát látott a leírásokban és felajánlotta, hogy honlapot készít nekem. Megszületett a Nagy Képes Útikönyv, melynek archivált változata a mai napig elérhető ezen a címen. Valószínű, hogy az első magyarországi weblap tulajdonosok egyike voltam.

Közben továbbra is a Hofstra diákja voltál?

Igen. Az ösztöndíjam egy évre szólt, melyet egy évvel meghosszabbítottak a kiváló eredményeimre való tekintettel. Közben beleszerettem a fényképezésbe. Kértem a bizottságot, hogy adjanak kreditet, ám kérelmemet elutasították. Velem azonban nem ilyen egyszerű. Fogtam magam és engedély nélkül beültem az előadásra. Az oktató érdeklődésére elmondtam, hogy marketing szakos ösztöndíjas vagyok és a fotográfia szak tantárgyankénti mintegy 1000 dolláros tandíját nem tudom kifizetni. A tanár azt mondta, ő nem bánja, ha beülök az utolsó sorba. Így esett, hogy ugyan nem kaptam papírt róla, de elvégeztem a Hofstra fotós szakát is. Az oktatómmal pedig igazi barátság alakult ki köztünk. Örült, hogy valaki a csoportból nemcsak érdeklődik, de előzetes ismerete és gyakorlata is van.

Egy nap, Annie Leibovitz példáját követve, elsétáltam a Rolling Stone magazin szerkesztőségébe, hogy leadjam a portfólióm. Az épület ajtaja előtt kanyargó sort látva realizáltam, hogy ötletemmel nem vagyok egyedül. Rengeteg fotós próbál szerencsét ilyen módon. A következő héten, a többiekkel együtt én is elmentem, hogy felvegyem az elbírált mappámat. Legnagyobb meglepetésemre, az enyémbe nem az illedelmes sablon elutasító szöveg került, hanem egy interjú meghívás. A bíráló bizottságnak tetszettek a képeim, fantáziát láttak bennem. Felajánlottak egy nyári, gyakornoki állást a Rolling Stone magazinnál. Roppant boldog és büszke voltam, azonban a helyzetem teljesen kilátástalan volt. Az ösztöndíjam lejárt, a gyakornoki állás nem fizetett volna. Pénz és vízum nélkül túl kockázatos lett volna maradni. Egyke lévén a szüleimnek is szüksége volt rám. Hazamentem.

Két év New York után hazatértél Budapestre. Mit kezdtél magaddal? Nagyon megviselt a váltás?

Őszintén szólva igen. Fél évig nyalogattam a sebeimet. Állandóan arra gondoltam, mi lett volna, ha… Ez alatt az időszak alatt készült el a New York-i útikönyvem nagy része. A következő év februárjában rám talált a Matáv fejvadásza. A Matávot ekkor vezették be a tőzsdére, a budapestire és a New York-ira egy időben. Szükségük volt egy olyan szakemberre, aki nemzetközi számviteli képesítéssel (ACCA) és amerikai végzettséggel is rendelkezik. ACCA-ja 19 embernek volt Magyarországon, ezek közül MBA-ja csak nekem egyedül. Megfogtam az Isten lábát.  Nagyon jól fizető állássom lett, melyet 15 évig töltöttem be. Negyedéves és féléves jelentéseket kellett írnom a New York-i tőzsdére, ami rengeteg munkával és felelősséggel járt, viszont a munka szabadságot is adott. A fizetésem lehetővé tette, hogy drága, távoli utakra fizessek be és New Yorkba is eljutottam minden évben, tanfolyam címén.

Egyik évben elutasították az utazási kérelmem, mondván, az amerikai út túl drága. A következő héten New York-i képekkel borítottam be az iroda falait és megállás nélkül Frank Sinatra New York, New Yorkja üvöltött a magnóból. A  főnököm nem soká bírta a kiképzést. Mehettem New Yorkba.

Annak ellenére, hogy szerettem az állásom, tudtam, hogy egyirányú utcába kerültem, mivel más magyar cég részvénye nem volt a New York-i tőzsdén. Félelmem beigazolódott. 2011-ben a Matáv (akkor már Magyar Telekom) kivonult a tőzsdéről, elveszítettem az állásom. A szaktudásomra nem volt szükség egyik magyarországi vállalatnál sem. Ugyanebben az évben édesanyám váratlanul elhunyt és édesapám lelkileg-testileg belebetegedett a halálába. Döntenem kellett újra. Elmehettem volna dolgozni sokkal kevesebb pénzért, de édesapámnak azonban szüksége volt rám. A Telekom végkielégítéséből vettem egy lakást, melyet kiadok. A maradék megtakarításomat pedig a tőzsdén forgatom. Így teszek szert bevételre. Kényszer szülte karrierváltás volt az enyém, de utólag a legjobb dolog, ami történt velem.

2011 nem csak szomorúságot hozott az életedbe, ugye? 

2010-ben, 15 év után, megújult a blogom és feljelentkeztem a Facebookra is. Pályázatot írtam ki a blog új nevére. A díj egy tepsi muffin volt. Egy jó barátomnak köszönhetően megszületett az egyedi-csajos-utazós Travellina név, a blog pedig 2011-ben elnyerte a Goldenblog-díjat, Életmód Kategóriában. Egyre többen ismerték meg és látogatták rendszeresen a blogom. A győzelmet Origo-s és egyéb felkérések sora követte, így ma már több helyen publikálok utazós cikkeket. Rájöttem, hogy fenn tudom tartani magam így is.

Nem vagyok és sosem leszek megélhetési blogger. Nem írok szponzorált bejegyzéseket. Rengeteg utazási és gasztro jellegű felkérést kapok, azonban egy ingyen vacsora kedvéért nem adom el a lelkem, de még egy repülőjegyért sem, ha nem szimpatikus a megkeresés. Van néhány kedves partner, akikkel együttműködök, jellemzően olyanok, akik nem diktálnak semmilyen feltételt, csak hisznek bennem. Csakis saját anyaggal – beleértve a képeket is -, dolgozok. A blog a hobbim és az is marad.

Megtanultam olcsón utazni. Megváltozott a helyzet a Matávos időszakhoz képest. Most több az időm, mint a pénzem. Van időm tervezni, szervezni, felkészülni. Ebben az évben a Home Exchange keretein belül jutottam el New Yorkba.

Ezek szerint a szerelmed New York iránt továbbra is megmaradt.

Természetesen. New York az örök szerelem. Ide évente el kell jönni. Mindig történik változás, a fejlődés állandó.

Mesélnél nekünk arról, hogy milyen változásokat tapasztaltál az évek folyamán, különös tekintettel a 90-es évekhez képest?

A 90-es évek New Yorkjának hangulata tagadhatatlanul ikonikus és utánozhatatlan volt. Az éjszakai élet vad és izgalmas, a klub élet pezsgő és merész volt. Olyan helyszínekről beszélünk, mint a New York-i rock, pop és folk szülőhelye, a legendás CBGB klub, ahol többek között fellépett Blondie, Joan Jett, a Talking Heads, a B-52’s és a Police. A kedvelt Tunnel elnevezésű szórakozóhely egy használaton kívüli metróalagútban üzemelt. Aztán ott volt a hírhedt Limelight Nightclub a Hatodik Sugárúton, mely egy használaton kívüli templomban működött és otthont adott a manhattani techno és gothic irányzatnak. A falakról ketrecek lógtak, melyben transzvesztita táncosok vonaglottak. A klubot rengetegszer razziázták és zárták be droghasználat és árusítás miatt.

A 90-es évek izgalmas, avantgárd New Yorkja a graffitikkel együtt eltűnt. A város konszolidáltabb, tisztább, biztonságosabb, család- és turistabarát lett. A Limelighthoz hasonló szórakozóhelyek léte ma már elképzelhetetlen lenne.

Közben a város hatalmas lépésekkel fejlődik. Mindenütt új felhőkarcolók emelkednek, átadták a High Line-t, épül a Második Sugárút metróvonala.

Ami pedig az embereket illeti, Szeptember 11-e gyökeresen megváltoztatta a New York-iakat. Az egymás iránt érdektelen manhattaniak hirtelen ráébredtek sebezhetőségükre és jóval figyelmesebbek lettek egymás iránt. Az idegenek gyakrabban elegyednek szóba egymással, segítőkészebbek, figyelmesebbek. Ez a változás nagyon is szembeötlő volt.

És mit hoz a jövő a New York rajongó Travellina számára?

Hamarosan visszatérek Amerikába, de most nem New York lesz a cél. Nagy kaland készül. A 66-os utat autózom végig, Chicagótól Los Angelesig. 4 és fél hét alatt teszem meg a 4000 kilométeres utat, az átlagos két hét helyett. Úgy tervezem, hogy több helyen megállok és megtekintem a környező nevezetességeket. Majd valamikor jövőre természetesen New Yorkba is visszatérek, hisz itt ismerősökre és barátokra is leltem az eltelt évek alatt, és ez az a város, ami mindig feltölt energiával.

Köszönöm a beszélgetést, Travellina. New York visszavár.

Képek: Kisgyörgy Éva tulajdona

Tags: , , , , , , ,

Elsősorban ezért, amire állati büszke vagyok:

unnamed (4)

Aztán hozzá jött még egy kanadai meghívás, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy a kettőt össze fogom kapcsolni.

A Niklas nevű szélviharnak hála, úgy érkeztünk meg a JFK-re, mint a nagyok. Járatkésés miatt Frankfurtban közvetlen business classra foglalták át az amúgy torontói átszállásos jegyünket, kipihenve, jóllakva, egy kupac Delta Airlines ajándékkal szálltunk le a gépről. Jól indult!

unnamed (6)

Felkészültem a városból, szerintem becsülettel. Bújtam az internetet, írtam a listát, hogy mit akarok látni, csináltam saját google-térképet, bejelölve a nevezetességeket, ugyanakkor biztos voltam abban, hogy érzéseket, hangulatokat szeretnék magammal hozni onnan.

Ha most visszamehetnék, sok mindent másképp csinálnék. Akkor kezdtem igazán élvezni a várost, amikor elfogadtam, hogy nem fogok tudni mindent megnézni a 9 nap alatt. Hatalmasak a távolságok, rengeteg a látnivaló, sok időt kell hagyni a megközelítés és a tömeg miatt minden nevezetességre.

A látnivalókat úgyis betéve tudjátok, ezért inkább az érzéseket osztom meg veletek.

A Washington Square Parkban tudatosult bennem, hogy egy másik világban vagyok. Azt a szabadságérzetet nem lehet mihez hasonlítani… A fák, bokrok között mókusok szaladgálnak (nemcsak itt, minden parkban), a fűben fiatalok hevernek, sokan zenélnek, gördeszkáznak, táncolnak, sakkoznak, egy egyetemi osztály körbeüli a tanárát, aki lelkesedve beszél Shakespeare-ről, süt a nap, kék az ég…

unnamed

NY-ra mindig úgy fogok emlékezni, mint A Város, Ahol Bármit Felvehetsz. Ugyanabban az órában látni nőket télikabátban, szőrmegallérral, papucsban(!), mint amelyikben pántos nyári ruhát, kosztümöt sportcipővel, elegáns öltönyt zokni nélkül bőrcipővel, és akkor még nem szóltam az extrém viseletekről.

A közlekedés egy külön történet. Érdemes megvenni a 7 napos kártyát, ami nem a vásárláskor, hanem az első használatkor indul (ára 32 dollár körül van), buszon és metrón is érvényes. A metrózást ki ne hagyjátok! Egyrészt nagyban gyorsítja a közlekedést a nevezetességek között, másrészt legalább akkora élmény, mint a felszín. Az állomások nem szépek, viszont tökéletesen megfelelnek a célnak és tiszták. A szerelvények vandál biztosak, nincsenek összefirkálva, szemét csak elvétve. Ugyan beletelik pár napba, és kifejezetten férfidolog értelmezni a hálózatot, de utána ott mindig történik valami. Láttunk két állomás között 3 fiútól olyan táncot, amit eddig csak videoklipekben! S mire megállt a szerelvény, a mutatványért járó tiszteletdíjat is összekalapozták, leszálltak és eltűntek. Az aluljárókban és a metróállomásokon mindig szól a zene, hol énekelnek, hol dobolnak, hol egy fűrészen :) játszik valaki..

unnamed (7)

A buszon olyat láttam, amit itthon soha nem fogok. A megállóban várakozott egy kerekesszékes hölgy a kísérőjével. Busz beáll, egy gombnyomásra a rámpa kifordul az első ajtó elé, sofőr kiugrik, besegíti az utast. Egy hang nélkül, puszta szempillantással felállítja a mozgássérülteknek fenntartott helyen ülőket, felcsapja az ülést, betolja és rögzíti a kerekesszéket, visszaül, rámpa fel és már megyünk is tovább. Két megálló múlva ugyanez fordítva, mert leszáll egy másik székes. Újabb két megálló múlva leszáll a hölgy. És a sofőr végig mosolyog.

A közlekedésben a gyalogosoknak szóló piros és zöld csak opció. Akkor lehet átmenni az úton, ha nem jön semmi. Az autósoknak szóló zöld általában telezöld. Gyorsan és lendületesen vezetnek, a duda alapfelszereltség, ugyanakkor gyalogos szemmel nézve nem agresszívek.

unnamed (5)

NY-ban soha nincs csend. Soha. Van egy határozott alapmoraja a városnak, ami helyenként erősödik, de soha nem halkul. Hogy honnan erednek a hangok, nem jöttem rá, keveredik az építkezések zaja a metró és a felszíni közlekedés hangjával.
Az éttermekben szintén nagy a zsivaj, egyszerre több hatalmas tv is megy, hírműsorok, foci, mindenki válogathat kedvére. Nem úgy van ám, hogy csak bemegyünk és leülünk!

Mindenhol van egy alkalmazott, aki kiválasztja nekünk az asztalt. Volt, hogy a pincér be is mutatkozott! Az adagok hatalmasak, soha nem hittem volna, hogy fogok késsel-villával hamburgert enni, de mivel az állkapcsomat nem tudom kiakasztani, ezt is kipróbáltam. Nekem nagyon tetszett, hogy mindenhol azonnal hoznak vizet, jó sok jéggel természetesen, és nem kell vacakolni mindenféle lónyálakkal ahhoz, hogy ihassunk. A poharunkat pedig folyamatosan újratöltik. Na, azért itt idézzük fel az itthoni pincér arcát, amikor csak egy pohár csapvizet kér valaki.

A képregénybolt annak is élmény, aki sose szerette a képregényeket.
New Yorkba vigyük magunkkal a legjobb arckrémünket és testápolónkat. Vagy első nap vegyünk egyet. A legjobbat. Bár a víz számunkra is iható, de iszonyúan szárítja a bőrt, ehhez jön még A Szél, Ami Mindig Fúj, meg a repülőút, szóval már a második napon húzódott, feszült a bőrünk.

unnamed (1)

Aztán vigyük magunkkal a legeslegkényelmesebb cipőnket is, de csak azért, hogy a második esti arckrémezés közben tudjunk gondolkodni azon, miért is hittük, hogy ez soha nem töri fel a lábunkat. Ha eldöntjük, hogy megnézünk valamit, ami nincs messze, akkor azt megnézzük ugyan, de messze van. Mindig.

Viszont nagyon jó sétálni az utcán, akár sodródni a belvárosi tömeggel, akár egyedül kószálni a csendesebb utcákban, ahol hazudik, aki nem gondol arra, hogy mi lenne, ha pont ebből a házból pont most lépne ki… én Tom Hanks-et vártam… Aki, mint tudjuk, most éppen Budapesten van. És városszerte jácintillat leng mindenhol a virágládákból. Már felismerem a fű illatát is.

A Rockefeller Center tetejére éjjel, az Empire State Building tetejére nappal mentünk fel, igy mindkét panorámát megcsodálhattuk.

unnamed (3)

Nemcsak itt, mindenhol hosszúak a sorok, kordonnal terelik a jó népet, és mire megunnánk a várakozást, mindig történik valami: biztonsági ellenőrzés, jegyvásárlás, jegyellenőrzés, és a sor folyamatosan halad. És senki nem trükközik, hogy előbbre jusson!

Egyszer ezen blog Facebook oldalán láttam egy képet: a Manhattan-híd, egy brooklyni utcácskából fotózva. Jó, bevallom, bőgtem, amikor az én képem is elkészült ugyanott.
Meg bőgtem, amikor megérkeztem, bőgtem, amikor eljöttem, bőgök, amikor rágondolok, hogy ott voltam…

unnamed (2)

A gyerek amúgy rendben, sőt, a következő félévben is ott lesz. Én most május végéig Kanadában, de senki nem mondta, hogy nem lehet évente többször is átrepülni az óceánt!

Képek: S Lilla tulajdona

Tags: , , ,

Andi két hete járt New Yorkban és meg szerette volna osztani velünk az élményeit. Sok-sok remek képet küldött és egy fantasztikus stílusban lejegyzett New York City beszámolót. Köszönjük és várunk vissza!

“Nem nagyon szeretnék személyeskedni, de ha nincs az a holland fiú, aki úgy gondolta, jobb összetörni a szívemet, mint egyben, s épen hagyni, akkor nincs az a nagy lendület sem, amivel beszédülök az utazási irodába Marcos barátomhoz, s elodáztam volna még ki tudja, meddig a régóta dédelgetett Felhőkarcolós-Városnézős Álmomat. (Láttam már Frankfurtot, imádtam, és mindig mindenhol ezeket a csillogó kék toronyházakat keresem.)

10999010_10204737290450822_6805113387334848986_n

De szerencsére, kellett a gyors gyógyír, és minden klappolt, pár nap alatt megvolt a voucher és Marcos támogatása is, és nem került többe, mint egy heti Hévíz 5 csillagos ultra all inclusive, nőnapi Csonka András-fellépéssel, nem hazudok.

11041024_10204737288210766_6969338473317974847_nAki ismer, nem igazán lepődött meg, csak aki nem ismer, az tette fel az “egyedül-mééééész?” kérdést. Egy pillanatig sem éreztem magam egyedül, s egyáltalán nem féltem, nem volt arra idő, sem energia  Remek dolog egyedül utazni, nem sokat gondolkodtam ezen. Eljött az utazás napja, a brüsszeli nemzeti légitársaság közvetlen járata késedelem nélkül indult. Nyomogattam a képernyőt, válogattam a filmeket, majd pár óra elteltével már a shuttle taxiban találtam magam. Egész biztosan nem normális dolog, hogy mindenhol felhívják a figyelmedet, hogy adjál borravalót, milyen ország ez?

11025781_10204737288050762_5081064154874232056_n

A szálloda kifogástalan helyen, a Madison Square Garden mellett, 5 percre a Times Square-től volt. Bár elég stabil az idegrendszerem, az első két szobánál kezdett felmenni a pumpa, nyitott (=záródni képtelen) ablakok, hangos ventilátor, na ne, adjatok légy szíves másikat. Minden recepciós kedves volt, a harmadik szobával halott bogarakat is kaptam, akkorákat, hogy a Takarító Személyzet külön vörösborral és az örök barátság ígéretével, wifivel és reggeli voucherekkel lepett meg. Természetesen átmenekítettek egy újabb szobába, amit végül egy, huszonhatodik emeleti lakosztállyal koronáztunk meg, mivel az előzőben szaunás, elviselhetetlen meleg volt (valamivel sikerült ellensúlyozni a nyitott ablakokat.) A lakosztályom akkora volt, hogy írtam is gyorsan haza, jöjjön, aki tud, elférünk. Ujjongtam, állandóan kint ültem az ablakban (kilátás a One World Trade Centerre.) Na de a szállodás kalandról ennyit.

10403217_10204737290570825_5713994324466845771_n

A megérkezésem után elindultam a városba, de csak a Times Square-ig és szégyen gyalázat, de az első Burger Kingig jutottam. Mégis, oltári boldog voltam, hogy megérkeztem, ott vagyok, mindenki hagyjon békén, én a Burger Kinget választottam lányos zavaromban, valamit hirtelen muszáj enni. Holtfáradt voltam, mindenki mesélt erről a jetlagről, á mondom, nekem olyan nem lesz, aztán dehogyisnem. De ez nem szegte kedvemet.

11024202_10204737290130814_6118174430752910811_n 11008405_10204737287970760_202469000320814851_n

A következő napokban mentem, amerre láttam, és amit a szívem súgott. Volt pár kötelező kör, volt időpontom az ENSZ-ben (nemzetközi jogon volt pár tétel, ennek emlékére…), de ott csak szédelegtem, nem érdekelt, hány tagja van az ENSZ-nek (egyébként 193). Nagyon tetszett és megnyugtató volt, hogy mindig volt egy kis kávézó, ahova bevágódtam, melegedni, sok-sok kávét inni, visszanézni a képeimet, tölteni a fagyott telefont. Belefutottam a Pain Quotidienbe is, nagy örömömre, ahol nem győztem magyarázni a pénztárosfiúnak, hogy ez ám belga kávézó. Starbucksból viszont érthetetlenül sok van.

10430370_792725200777436_7366702509774893403_n

Metróztam is, nem egyszer, és amíg élt a telefonom, még wifiztem is. A Staten Island komp nagy élmény volt. Százezren vártuk a kapunyitást, mint valami lelkes munkavállalók a másik szigetre igyekezve. Soha életemben nem tapasztalt hideg fogadott a fedélzeten, itt ismerkedtünk össze az amerikai (egyébként Nicaraguában élő) Natashával, akivel egymást fotóztuk, és támogattuk a jeges szélben. (Az ujjaimon szerzett fagyási sérülésekre kénytelen voltam felkeresni egy patikát, ahol kedvemre és önállóan válogathattam az ötvenféle kortizonos krémből. A fotókért mindent).

11026020_10204737290970835_5399465490008046716_n

Végül a fél napot együtt töltöttük Natashával, elkeveredtünk egy kis ázsiai levesesbe (én csak sült tésztát kértem, mégis levest kaptam – tésztával), majd a World Trade Center hűlt helyére is, a Wall Streetre, közben mesélt ő is sokat magáról, mintha ezer éve barátnők lennénk. (Natasha másnap hazautazott).

1907471_10204737289650802_3896596150199560883_n 10425088_10204737290410821_9052060515506440875_n

Poénkodtam magamban többször, hogy az Empire State Building alulról fotózva is szép, stb, de valóban, nem mertem felmenni. Majd legközelebb, barátnőimmel (Főszerkesztő Asszonnyal) kézenfogva Nem gondoltam volna, mert nem vagyok egy zöldes-parkos, de a Central Park lenyűgözött. És nem csak azért, mert Carrie ott találkozott a Boathouse-nál Biggel, hanem csak úgy, olyan szép csöndje van. Elhoztam onnan egy követ, itt van a polcomon..(de nem adom oda Neki.). Megható volt hallgatni, valaki tisztán énekelt John Lennon dalokat az Imagine emlékműnél. 

10428456_10204737289010786_5761821917900680125_n

Egyetlen hiba volt talán, ha szabad így fogalmazni, hogy előre befizettem ilyen buszos sightseeingre. Körülbelül egy órát utaztam így a hidegben, a két nap helyett, de sebaj. Ugyanabban az irodában viszont szert tettem egy csodálatosan giccses Mamma mia Broadway-jegyre, na lehet, hogy ezért érte meg. Mindenki hibátlanul énekelt, gyönyörű szép kosztümökben. Anno a film nem tetszett, de itt a végén állva, táncolva tapsolt a közönség.

11026455_10204723034974444_966879917_n 11056788_10204722190633336_2055416926_n

A színház után visszatérve a szállodába, még 3 percet gondolkodtam is, hogy lemenjek-e (lemerészkedjek-e) e-gye-dül a bárba, de kár lett volna kihagyni az isteni Cuba librét, és egyedül csak a roppant barátságtalan ír bárpultos fiú volt a negatív tapasztalat (szerencsére nem csak velem volt ilyen). Ilyeneken nem szabad gondolkodni, menni kell, és kész! Csak azért, mert éppen egyedül utazol, ki ne hagyd este a koktélt a bárban.

11039754_10204722190513333_998838417_nMásik nagy élmény volt enni egy hotdogot és végigmenni a Brooklyn Bridge-n, és félméterenként kattintgatni a fényképezőgépet. Nagyon tetszett a Flatiron building is, pont egy ilyesmiben lakom itt Brüsszelben.

11051402_10204722190833341_1376813738_n 10981950_10204737290730829_3398977266124189909_n

Teltek a napok, és én, a jó étvágyú nagyevős, isten bizony nem bírtam jót enni, de annyira nem érdekelt. Ami a shoppingot illeti, kétszer fordultam ki nagyon gyorsan a Macy’s-ből, légszomj és oxigénhiány miatt. Beszédültem párszor a GAP-be, és megajándékoztam magamat néhány rendkívül szükséges pólóval és csíkos felsővel is, egyebekben olyan nagy vásárolhatnékom nem volt.

11046836_792725137444109_3508300430712532159_nHazafele menet begyűjtöttem pár, Kínában gyártott eredeti manhattani szuvenírt is, természetesen. 

Két hete tértem haza, és rohantam volna már Marcoshoz is, hogy beszámoljak neki az élményeimről, de éppen azóta is szabadságon van  Nagyon boldoggá tett ez az út. Már gondolkodom a következőn, nincs megállás.

Képek: Zs. A. tulajdona
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , , , ,