Tudtad, hogy a Grand Central Terminal majdnem az eredeti Pennsylvania Vasútállomás sorsára jutott? A Penn Station-t, a Beaux-Arts stílus egyik legszebb épületét, a közakarat ellenére, 1963-ban bontották le, légterét bérletbe adták és helyére felhúzták a Madison Square Gardens-t. A lebontást Stuart Saunders, a Penn Central vasúttársaság vezetője rendelte el, annak reményében, hogy a cég hanyatló bevételét támogassa. A Penn Station lerombolása hozta létre a New York City Műemlékvédelmi Bizottságot 1965-ben. 1967-ben a Bizottság a védett épületek listájára helyezte a város másik építészeti kincsét, a Grand Central Terminalt, hogy megvédje a Penn Station sorsától.
A védett státusz nem különösen zavarta Stuart Saunders, aki még ugyanebben az évben nyilvánosságra hozta a terminállal kapcsolatos tervét. 55 emeletes irodaházat akart a tetejére felhúzni és lebontani az állomás homlokzatát és főcsarnokát. A Műemlékvédelmi Bizottság egyhangúan elutasította Saunders tervét, mire a vezérigazgató beperelte őket, azzal érvelve, hogy a műemlékvédelemnek nincs joga beleszólni a magánépületek sorsába. Az ügy egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott, akik 1975-ben a vasúttársaságot hozták ki a per nyerteseként, döntésüket azzal indokolva, hogy a “City nem fogja hiányolni ezt a szépségét vesztett ósdi épületet”.
A Grand Central megmentésének esélye szinte a nullával lett egyenlő. Ebben, a szinte lehetetlennek látszó helyzetben, egy váratlan támogató bukkant fel, akinek személye új lendületet adott a küzdelemnek. Jacqueline Kennedy Onassis lett a ügy szószólója. Megalakult a Grand Central Megmentéséért Tanács, Jackie O vezetésével. A munkában részt vett, többek között, Ed Koch kongresszusi képviselő, későbbi New York City polgármester, Daniel Patrick Moynihan, szenátor, Philip Johnson, építész.
1975. január 30-án a tanács sajtótájékoztatót tartott a Grand Central Terminal Oyster Bar-ban. Jackie Kennedy beszédében többek között ezt mondta: “Ha nem törődünk a múlttal, nem sok reményünk lehet a jövőben. Mindannyian hallottuk, hogy túl késő, a bontás elkerülhetetlen. De én nem hiszem. Ha nagyon akarjuk, a 11. órában is lehet változást hozni. Sikerülni fog.”
1975. február 24-én, trademark púderkék levélpapírján, Jackie üzent New York polgármesterének. Levelében emlékeztette a város vezetőjét, hogy egyik feladata a múlt megóvása a jelekor gyermekei számára. Néhány nap múlva a polgármester is csatlakozott a harchoz. A City fellebbezett és 1978. júniusában megnyerte a fellebbezést. A Legfelsőbb Bíróság nemcsak a Grand Central-t, de egy tucat más épületet is védettség alá helyezett az ország több városában.
Jackie Kennedy-nek több New York-i épület köszönheti megmaradását, de a Grand Central Terminal megóvása Jackie O egyik legnagyobb érdeme. A Bírósági döntés után megkezdődött a terminál restaurációja. Megtisztították a falakat a több évtizedes füsttől, az ablakokról lemosták a II. Világháború korából visszamaradt elsötétítő festéket, modernizálták a mozgólépcsőket és új várótermeket alakítottak ki. Elkészült a két, gyönyörű, márvány lépcsősor a központi váróteremben. Jackie Kennedy emlékére csarnokot neveztek el.
Jackie Kennedy-nek köszönhetően, naponta közel egy millió utas élvezheti ezt az építészeti remekművet.
Az állomás szürke, kopottas, érdektelen, legjobb szívvel is csak funkcionálisnak nevezhető. Nyáron elviselhetetlenül meleg, év- és napszaktól függetlenül állandóan zsúfolt. A Penn Station, melyet eredetileg napi 200 ezer utazóra terveztek, jelenleg naponta több mint 600 ezer utast szolgál. Percenként közel ezer ingázó érkezik és indul az állomás 21 vágányáról, mellyel Amerika legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja, lehagyva még a JFK repteret is.
Tinkmara