New York

You are currently browsing articles tagged New York.

2014-ben költöztem az Egyesült Államokba. Az első New York-i utam a szokásos vonalon zajlott, mint minden turista, én is végigmentem a főbb látnivalókon, aztán útközben megállított egy srác, aki jegyet árult városnéző utakra. Amikor kimondta a bűvös helikopter szót, felcsillant a szemem, de elhessegettem a gondolatot, aztán vettem jegyet tőle a városnéző buszra. Nem volt rossz, de annyira nem is volt izgalmas. Kicsit jobbra számítottam. Aznap felkerült a bakancslistámra a helikopteres túra.
Pár nap múlva, az újdonsült barátnőmmel, nyakunkba vettük a várost és célirányosan a Times Square közelében kerestünk eladót. Pár perc múlva már a Downtown Heliport-felé vettük az ututnkat.

Időpontunk volt, mérlegelés, majd a szokásos protokollt végigjárva, ránk adtak egy sárga kis táskát, amiben mentőmellény volt, illetve elmondták a biztonsàgi szabályokat. Ez a procedúra kb. negyed órát vett igénybe, de már olyan izgatott voltam, hogy alig vártam az indulást!

Egy csodaszép piros helikopterrel szálltunk a magasba, hatan, a pilótával együtt. Eszméletlen jófej, közvetlen pasi volt, rengeteg kérdésre válaszolt, mindent megmutatott, a fontosabb épületeket és a városrészeket is, hogy mi merre található. Számomra hihetetlen volt, óráknak tűnt az idő, azt sem tudtam, merre kapjam a fejem. Igazából 15-20 perc volt az egész, de minden pénzt megért. 200 dollár körül volt a jegy, de egy életre szóló élmény volt! A végén csillogó szemekkel megköszöntem a pilótának, hogy valóra váltotta az álmomat!

A helikopteres túrák 200 dollár körül kezdődnek és több cég is foglalkozik ilyen utakkal, különböző igényeket kielégítve.
A Flynyon cég különösen kedvelt a fotósok körében, mivel ők az egyetlen szolgáltató, akik nyitott ajtóval repülhetnek.

🌐 Time Out – https://www.timeout.com/newyork/things-to-do/best-helicopter-tours-in-nyc

🌐 Flynyon – https://www.instagram.com/flynyon

Tags: , , , , , ,

Kristina Libby igazi New Yorker. Nem hagyta el a várost akkor sem, amikor néhány hónapja szinte egyhuzamban vijjogtak a mentőautók szirénái és mobil halottaskocsik parkoltak a kórházak előtt.

A Floral Heart Project (Virág Szív Projekt) azon az áprilisi napon született, amikor New York City-ben az elhunytak száma átlépte a napi 600-at.

“Amikor 9/11-re emlékezünk, az egész nemzet fejet hajt a 3000 halott előtt, egy perces néma csendet tartunk, felolvassuk a neveket. Az országot összefogta a tény, hogy egy külső ellenség támadott meg minket. Most viszont úgy érzem, hogy saját magunkat támadjuk és a széthúzás napról napra erősebb. Amit pedig mindennél jobban sajnálok, hogy a járvány áldozatairól – nem csupán az elhunytakról, de a csődbe ment kisvállalkozókról, a munkájukat vesztett családokról, az ő szenvedésükről és kilátástalanságukról is beszélek -, a legközelebbi hozzátartozóikon kívül igazából senki nem emlékezik meg.

200 ezer halott. Ez 66 szeptember 11-nek felel meg és még nincs vége. Én meg akarok emlékezni róluk a magam módján és remélem, hogy a virágaim segítenek a város lakóinak a gyász feldolgozásában.”

Kristina áprilistól a város több pontján, többek között a Times Square-en, a New York Public Library lépcsőin, a Washington Square Parkban, a Brooklyn Bridge-n és az East River hullámain helyezett el virágból készített szíveket a Covid-19 áldozatainak emlékére.

“Azt akarom mondani New York City lakóinak a virágaimmal, hogy kell a gyász, beszélni kell róla. Szeretem ezt a várost, aggódok érte és minden New York-iért. Hatalmas trauma érte ezt a várost és lakóit, amit együtt kell feldolgoznunk.”

Kedden az USA újabb szomorú mérföldkőhöz érkezett. Az elhunytak száma átlépte a 200 ezret. Kristina ezen a napon a Bryant Park szökőkútja előtt helyezett el egy szívvirágot.

Kristina azon is aktívan dolgozik, petíció segítségével, hogy az országnak legyen egy hivatalos Covid-19 emlékműve. A petíció linkjét lejjebb találjátok.

Fotó: Kristina Libby

Tags: , , , , ,

Ha legközelebb a Metropolitan Museum of Art-ban jártok, ne feledjétek megcsodálni az előcsarnokban található csodaszép virágkölteményeket. A virágokat Lila Acheson Wallace-nak, a kanadai származású amerikai újságíró, kiadó, filantrópusnak köszönhetjük. Lila, a Reader’s Digest társalapítója volt, egyben amatőr kertész és nagy virág rajongó. “A virágok a figyelmesség, a vendégszeretet jelképei. Ezért vannak MET előcsarnokában is. Örömmel fogadjuk a látogatókat a világ valamennyi tájáról.”

Lila olyannyira elkötelezett volt a adományozásban, hogy 1984-es halála előtt 4 millió dolláros virág alapítványt hozott létre a MET számára, hogy sose legyenek vendég köszöntő virág nélkül.

A 3 és fél méter magas virágköltemények házon belül készülnek, Remco Van Vliet, mester virágkötő által.

Tags: , , ,

1. Nevek a bronz korlátokon

A hivatalos nevén National September 11 Memorial & Museum (Nemzeti Szeptember 11. Emlékhely és Múzeum) 2011-ben nyílt, a tragédia 10. évfordulóján.

Az emlékpark legmegrázóbb eleme az ikertornyok helyén található két hatalmas medence a vízesésekkel. A Reflecting Pools (Elmélkedő Medencék) a tornyokhoz hasonlóan a North Pool (Északi Medence az Északi Torony helyén) és South Pool (Déli Medence a Déli Torony helyén) nevet viselik. A vízesések a mélységes űrt jelképezik, melyet a tornyok hagytak maguk után. A fém medencék bronz korlátjába vésték 9/11 valamennyi áldozatának nevét, összesen 2983-at.

A World Trade Center-nél 2753-an hunytak el. Az American Airlines Flight 77-es járatán, mely a Pentagon épületébe csapódott, 184 áldozat volt. A United Airlines Flight 93 Shanksville (Pennsylvania) közelében zuhant le, miután az utasok visszavették a gépet az eltérítőktől. Ezen a gépen 40 áldozat volt. A korlátokon helyet kapott még 6 név, az 1993. február 26-i World Trade Center-t ért bombatámadás áldozataié is.

A neveket nem ábécés rendbe helyezték. Ennél mélyebb értelmet kerestek az emlékhely megálmodói. A nevek egymás mellett kapcsolatokat jelképeznek. Barátságok, szerelmek, családok, kollégák. Együtt éltek, együtt dolgoztak, együtt haltak. A nevek elhelyezése előtt az alkotók beszéltek a családokkal, ismerősökkel, akik kérhették, hogy például melyik munkatársuk mellé kerüljön a család halottjának neve. Ezt a 9/11 Múzeum honlapján is jelezték a nevek mellett.

Északi Medence korlátján:
Északi Torony halottai
Flight 11 utasai
1993-as bombatámadás áldozatai

Déli Medence korlátján:
Déli Torony halottai
Készenléti egységek áldozatai (tűzoltók, rendőrök, mentősök)
Flight 77 és Flight 93 utasai
Pentagon munkatársai

2. Észak-Amerika legnagyobb mesterséges vízesései

A két hatalmas vízesés a 9/11 Emlékhely szíve, Michael Arad építész alkotása, a Reflecting Absence (kb. Elmélkedő Hiány) nevet kapta. A két vízesés alapterülete nem egyezik meg pontosan az ikertornyok alapterületével, elhelyezkedésük azonban igen. A tornyok 65×65 m alapterületűek voltak, míg a vízesések 53X53 m alapterületűek.

A medencék fekete gránit falán percenként 98 ezer liter víz zubog le 9 méteres mélységbe. Az újrahasznosított, úszómedencékhez hasonló eljárással kezelt vizet 16 pumpa tartja mozgásban. Télen az egész rendszert melegítik, hogy a vízesés soha ne álljon le. Az medencék teljes víztartalma 22 perc alatt folyik le, miközben a víz különleges szűrőrendszeren halad át, mely kiszűri az esetleges pénzérméket, amelyeket néhány látogató a kérés ellenére is behajít a vízesésbe.

A vízesés alkotói eleinte aggódtak, hogy a zubogó víz túl hangos lesz a parkban, azonban az első tesztek, melyekre meghívták az elhunytak családtagjait is, elsöprő reakciót váltottak ki a résztvevőkből. A robajló víz ugyan hangos, azonban a vizuális élménnyel párosítva kivételes élmény. Magasztos, megnyugtató és felkavaró egyszerre. A lezúduló víz elnyomja a város zaját és egyfajta burokkal veszi körül a medence mellett állókat. Megszűnik a tér és az idő, a tragédia szinte kézzel tapintható. Sok látogató érzékelni véli az elhunytak lelkét, egyfajta kollektív jelenlétet. 2700 lélek, akiket hirtelen és drámai módon ragadott el a halál.

A 9/11 Múzeum látogatása ellenére, ahol kézzel fogható emlékeket is lehet látni, sok látogató a vízesések hangját, a medencék mellett töltött idő élményét hordozza magában hosszú ideig.

3. A Túlélő Fa története

A kínai körtefát 1970-ben ültették el a Világkereskedelmi Központ területén, az ikertornyok közelében. Csupán csak egy volt a többi díszfa közül, azonban szeptember 11-én minden megváltozott körülötte. A leomló épületek maguk alá temették, ágai letörtek, megégtek. Csak októberben találtak rá az eltakarításban részt vevő munkások. Az egyetlen életben maradt, romok alól kikandikáló ágán apró, frissen zöldellő levelek voltak. Fák nem szoktak új levelet hozni októberben. A fa így jelezte, hogy élni akar. A munkavezető értesítette a New York City Park és Városfejlesztési Osztály munkatársait, akik úgy döntöttek, hogy esélyt adnak a fának. Rehabilitációra vitték a Bronx-ban található kertészetükbe. Ő volt az utolsó, aki élve hagyta el a tragédia helyszínét.

A fa gyógyításával Richie Cabo-t, az Arthur Ross Faiskola kertészét bízták meg, aki eleinte nem volt biztos benne, hogy a fa erőre kap. A következő tavasszal azonban még több levelet hozott és egy gerlepár fészket rakott a friss lombkoronában. Az elkövetkező 6 évben a fa egyre erősebb lett, új ágakat növesztett, de nem virágzott egyetlen egyszer sem.

2007-ben az Emlékpark látványtervezőinek eszébe jutott a fa és eldöntötték, hogy helyet kap az új parkban. 2010 augusztusában még a Bronx-ban volt, amikor egy nagyobb vihar gyökerestül kitépte a földből. A kertészek ismét elültették és a fa azonnal helyrejött, nem adta fel.

A Túlélő Fa 2010 decemberében hazatért a World Trade Centerbe. A törzsén és az ágain jól láthatóak a szeptember 11-én szerzett sebek. A 9/11 előtti részek göcsörtösek, rücskösek, míg az új ágak simák. A fa is annak a napnak a borzalmairól mesél, de egyben a gyógyulásról és a túlélésről is. A sebek, a zúzódások mindig ott lesznek, de az élni akarás győzedelmeskedik.

2011 tavaszán, az első tavaszon újra otthon a WTC-ben, megtörtént a csoda. 10 évvel a tragédia után, a Túlélő Fa ismét virágba borult.

2013. szeptember 11-én pedig újabb tradíció született. A Túlélő Fa Palánta Program keretén belül minden évben három olyan közösség kap magoncot a fáról, amely különösen nagy tragédián esett át és szüksége van az újrakezdés, a túlélés szimbólumára.

Túlélő Fa palántát kapott többek között:
🔹️Boston – a maratonon történt bombatámadás emlékére (2013)
🔹️Far Rockaway, Queens – amely hatalmas károkat szenvedett a Sandy hurrikán idején (2013)
🔹️Newtown, Connecticut – ahol 20 kisgyermek és 6 felnőtt vesztette életét egy iskolai lövöldözés során (2015)
🔹️Madrid – a 2004-es terrortámadás emlékére (2015)
🔹️Orlando, Florida – a Pulse Nightclub 49 áldozatának emlékére (2016)
🔹️Párizs – a terrortámadások emlékére (2016)
🔹️Manchester – az Ariana Grande koncerten elhunytak emlékére (2017)
🔹️Haiti – a Matthew hurrikán után (2017)
🔹️Puerto Rico – a Maria hurrikán után (2018)
🔹️London – a Grenfell Tower tűz emlékére (2018)
🔹️Las Vegas, Nevada – az 58 halálos áldozattal járó, szabadtéri koncerten történt lövöldözés emlékére (2019)
🔹️Görögország – a tragikus erdőtüzek emlékére (2019)

4. A 9/11 Emlékpark fái

A fák nagyon fontos vizuális és lelki szerepet játszanak a 9/11 Emlékparkban. Nyugalmat árasztanak, vigaszt nyújtanak, az élet körforgását jelképezik, a megújulás bizonyosságát hordozzák.

A Túlélő Fa mellett további 412 fát (egész kis erdőt) telepítettek a park területére. Valamennyi amerikai mocsári fehér tölgy. A fákat úgy helyezték el, hogy mire elérik a teljes magasságukat, 18 métert, a fák koronája teljesen összeér, védelmező, gótikus boltívre emlékeztetve. Az égboltot csak a medencék fölött lehet látni majd.

New York City fáinak nagyon ellenállónak kell lennie. Ki kell bírniuk a nyári nagy meleget, a betonépületek által éjjel kibocsátott hőséget, a légszennyezést, télen az extrém hideget, hurrikánokat. A választás a mocsári fehér tölgyre/quercus bicolor-ra esett, mert jól bírja a hőmérséklet és nedvesség ingadozást, károkozó rezisztens, erős szélben is rugalmasan hajlik, elviseli az átültetéssel járó stresszt és nem utolsó sorban impozáns megjelenésű. Nyáron levelei sötétzöldek, ősszel aranybarna színt öltenek, melybe egy csepp rózsaszínes árnyalat is keveredik. Lombkoronája kerek, tömött.

A fák legtöbbje a New Jersey-ben található Bartlett Tree Experts faiskolában nevelkedett 5 éven keresztül és 2011-ben kezdték őket áttelepíteni az Emlékparkba. Néhány tölgy Pennsylvaniából és Washington D.C-ből érkezett, az ottani áldozatok emlékére. A fák egy fajból származnak, ettől függetlenül mindegyik egyedi, emlékeztetve a 2983 áldozat megismételhetetlen életére.

Valamennyi fa gyökerének közelébe apró regisztereket helyeztek, melyek állandó jelentést küldenek a fa egészségi állapotáról, a talaj víz és tápanyagszintjéről, így ha szükséges, a kertészek azonnal közbeléphetnek. A parkban az esővíz csatornákat úgy tervezték, hogy a fák gyökeréhez vezessék a vizet. A föld alatt külön csőrendszer fut, amely levegőt juttat a gyökerekhez. A kertészek mindent megtesznek, hogy ezek a fák teljes szépségükben fogadják a látogatókat.

5. Boldog Születésnapot!

2001. szeptember 11-én 2977 ember élete drámai hirtelenséggel szakadt meg. 1109 áldozatot (2019-es adat) továbbra sem azonosítottak. Számukra és szeretteik számára a World Trade Center a végső nyughely. Talán ezért is érzik sokan a lelkek jelenlétét, míg mások mélységes szomorúságot tapasztalnak a helyszínen, annak ellenére, hogy már 19 év eltelt a tragédia óta. 1109 család számára a mai napig a Világkereskedelmi Központ a szeretteik temetője. Ezért különösen is fontos, hogy a látogatók legyenek tekintettel az Emlékpark látogatási kultúrájára.

Bizonyára az is feltűnt, hogy az Emlékparkban és környékén nem látjuk a City-ben jól megszokott utcai énekeseket, zenészeket. Kegyeleti okokból csak külön engedéllyel lehet a WTC környékén szórakoztató tevékenységet folytatni.

Az Emlékpark vezetőségének legfontosabb törekvése az áldozatok emlékének ápolása. Ennek egyik eleme a születésnapok ünneplése. A tradíció 2013-ban kezdődött. A születésnapos nevéhez egy szál fehér rózsa kerül kora reggel. A nap folyamán az Emlékpark munkatársai többször is ellenőrzik, hogy a virág a helyén van-e, illetve újat helyeznek el, ha esetleg valaki eltávolította a virágot. Átlagosan napi 8 születésnapot ünnepelnek az Emlékparkban. Szeptember 11-én 6 áldozat ünnepelte születésnapját.

A virágokat a TriBeCa negyedben található virágbolt, a Flora Tech tulajdonosa, Michael Collarone adományozza az Emlékparknak. A születésnapi rózsák közelebb hozzák, emberibbé teszik az áldozatokat.

A neveket tartalmazó bronz korlátot hőmérséklet szabályozó rendszerrel szerelték fel, hogy nyáron elkerüljék az égési sérüléseket a fém túlhevülése miatt, télen az esetleges kisebb fagysérüléseket. A korlátot, a neveket valamennyi évszakban kényelmesen meg lehet érinteni.

6. A 9/11 Emlék Tisztás

9/11 felfoghatatlan rombolást hagyott maga után. A tüzek több mint 100 napig égtek. A mentő és eltakarítási munkálatokban több ezren vettek részt 9 hónapon keresztül. Két millió tonna (!) összeroncsolt fémet, betont, törmeléket távolítottak el embertelen körülmények között. Egyetlen cél lebegett a szemük előtt: az újjáépítés.

Áldozatukat szenvedés követte. A mérgező füst- és porfelhő néhány éven belül több ezer rákos megbetegedéshez és krónikus légzőszervi, emésztőrendszeri, bőr, immunrendszeri és egyéb betegséghez vezetett. A veszélynek azonban nem csupán a mentési és eltakarítási munkálatokban közvetlen résztvevők voltak kitéve, de mindenki, aki Lower Manhattan-ban, a Canal Street-től délre élt, dolgozott 2001. szeptember 11. és 2002. május 30-a között. Lakók, irodai, bolti alkalmazottak, iskolások, pedagógusok.

A krónikus állapottal, rákos betegséggel jelenleg is küzdők és szeretteik számára 2001. szeptember 11. sosem ért véget. Az ő tiszteletükre, emlékükre született a 9/11 Memorial Glade (9/11 Emlék Tisztás).

A tisztás a Túlélő Fa közelében, attól nyugatra található. Középen gyalogösvény halad, melyet 6 hatalmas kő monolit övez. A kövekbe repedéseket véstek. A járatokba olvasztott fémet töltöttek, melyet a World Trade Center acél maradványából olvasztottak. A mintázat azt jelképezi, ahogy szeptember 11. továbbra is átszövi a 9/11 betegséggel küzdők életét. Az emlék köveken is sokan hagynak képeket, virágokat, szeretteik emlékére.

A tisztás azon a ponton található, ahol annak idején a fő rámpát felállították. Ezen keresztül szállították a roncsokat a teherautókhoz, a munkások és az áldozatok családtagjai is ezen keresztül közelítették meg a Ground Zero-t. Az emlékművet 2019. április 6-án adták át, a hivatalos eltakarítási munkálatok befejezésének 17. évfordulóján.

2019-es adatok alapján több mint 2 ezren hunytak el 9/11 okozta betegségben. Kb. 400 ezren voltak kitéve a mérgező anyagoknak hónapokon keresztül. A tragédia utóhatásának súlyosságát az fejezi ki a legjobban, hogy a 9/11 betegségben szenvedők segítésére felállított alapot 2092-ig meghosszabbították.

Képek: grimace_586, Ashley Hunt

Tags: , , , ,

Több szempontból is kivételes eseményre került sor tegnap a Central Parkban.

1965 óta nem volt szoboravatás New Yorkban, így a tegnapi esemény még egyedülállóbb. Az alkotás egy három alakos bronz szoborcsoport, mely Sojourner Truth-t, Susan B. Anthony-t és Elizabeth Cady Stanton-t, a női jogok úttörőit ábrázolja.

A szobor a 19. alkotmánykiegészítés – a nők szavazati joga – ratifikálásának 100. évfordulójára készült. A szoborcsoportot a Monumental Women elnevezésű szervezet rendelte és finanszírozta. A szervezet célja több köztéri szobor felállítása, melyek a történelem meghatározó női alakjait ábrázolják.

A Central Park tökéletesen megfelelt, mivel a parkban 23 szobor áll, de egyik sem ábrázol valóságos női személyt. A parkban 3 női alakot ábrázoló szobor található – Alíz Csodaországban, Mother Goose és Shakespeare Júliája -, mindhárom képzeletbeli alak. Az új szobor egyike a csupán 5, valóságos nőt ábrázoló New York-i szobornak.

Sojourner Truth, Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton valamennyien New York állam szülöttei voltak, a női választójogi mozgalom vezető alakjai.
A szobor alkotója szintén nő, Meredith Bergmann, New Jersey-i származású szobrászművész, aki 2018-ban nyerte el a szobor alkotásának jogát.

A 4,2 méter magas Women’s Rights Pioneers Monument a Literary Walk-on (The Mall) található.

Az 5 női szobor New York City-ben:
Jeanne d’Arc
📍 Riverside Park, West 93rd St.
Golda Meir
📍Broadway és 39th Street
Gertrude Stein
📍 Bryant Park
Eleanor Roosevelt
📍 Riverside Park, West 72nd St.
Harriet Tubman
📍 St. Nicholas Avenue és West 122nd St.

Fotó: craigsbeds, qwqw7575

Tags: , , , , , ,

A Brooklyn Bridge azon New York-i nevezetességek közé tartozik, melyet valamennyi nap- és évszakban érdemes meglátogatni. Minden alkalommal teljesen más élményekkel és képekkel térünk haza. Érdemes a hídon mindkét irányból átkelni, hogy Brooklyn és Manhattan látványát külön-külön is élvezhessük.

A híd 1883 óta nyújt festői látványt és biztosít biztonságos átkelést az  East River felett New York-iak és turisták milliói számára.

Ismerkedjünk meg a híd 15 titkával.

1. A tél, mely hídépítésre kényszerítette a várost.

A Polar Vortex a Föld sarkainál lévő nagy kiterjedésű alacsony légnyomású örvény, amely a hideg, nagy tömegű levegőt a sarkoknál tartja. Amikor az örvény “lejjebb ereszkedik” a Keleti Parton, New Yorkot napokra, akár hetekre markában tartja a fagy. 2014, 2015 és 2016 telén hetekig kemény fagyok voltak New Yorkban, de mindez semmi volt ahhoz a télhez képest, mely 1867-ben parttól partig befagyasztotta az East River-t és a Manhattanban dolgozó Brooklyn-i lakosoknak nem volt más lehetősége, mint testi épségük kockáztatásával a jég hátán átkelni a folyón. Az East River felett átívelő híd megépítése elkerülhetetlen lett.

2. A balszerencsés Roebling-ek

A német származású John Roebling, a híd tervezője sajnos nem élvezhette monumentális alkotásának gyümölcsét.
1869. június 28-án, miközben a híd építésének helyszínénél, a Fulton Kikötőnél iránytűvel mérési munkálatokat végzett, szerencsétlen balesetet szenvedett. Lába a beérkező komp és a dokk közé szorult. Összeroncsolt lábujjait amputálták, azonban a mérnök az amputáláson kívül elutasította az orvosi segítséget. A műtéti területet “vízterápiával gyógyította”. A seb a higiénia elhanyagolása miatt elfertőződött, a mérnök állapota rohamosan hanyatlott és július 22-én szepszisben elhunyt.

Munkáját fia, Washington Roebling vette át. Ő tervezte és építette a két pneumatikus búvárharangot, melyeket a gránitból készült hídfő oszlopok lerakásához használtak az East River két oldalán. A munka a keszonokban emberpróbáló volt. 1870-ben tűz ütött ki az egyik harangban. Washington is részt vett az oltási munkálatokban, rengetegszer aláereszkedett. Hamarosan súlyos keszonbetegség tünetei jelentkeztek nála: megsüketült, részlegesen lebénult és megvakult. Akkoriban nem voltak még tisztában a keszonbetegség kialakulásával és megelőzésével. Roebling-en kívül rengeteg építőmunkás szenvedett maradandó károsodást. 27 építőmunkás elhunyt. Washington továbbra is részt vett az irányítási munkálatokban, de szüksége volt valakire, aki átveszi tőle a munka oroszlánrészét.

3. Építsd meg a világ egyik legszebb hídját mérnöki tanulmányok nélkül!

Washington Roebling felesége, Emily Warren Roebling, miután apósa elhunyt és férje ágyhoz kötött lett, átvette a híd kivitelezési munkálatait, előzetes mérnöki képzés nélkül.

Emily belevetette magát a tanulmányokba. Összekötő volt az ágyban fekvő mérnök és az építők között. Rövid idő alatt rendkívüli tudásra tett szert az anyagok szilárdsága, mechanikai feszültség elemzés és a függesztőkábelek témakörében.

Tizenhárom éven át volt a Brooklyn Bridge építési munkálatainak főmérnöke, projekt managere és egyben felügyelője. Rátermettsége, elkötelezettsége, karaktere és diplomáciai képessége ámulatba ejtett mindenkit, aki kapcsolatba került vele.

Politikusokkal, a város elöljáróval, szállítmányozókkal és versenytársakkal tárgyalt nap mint nap és hamarosan már mindenki úgy tekintett rá, mint a híd tervezőjére.

A Brooklyn Bridge 1883-ban került átadásra és Emily volt az első, aki átkocsikázott a hídon, kezében egy kakassal, a szerencse szimbólumával.

A Brooklyn Bridge átadása után Emily elvégezte a jogi egyetemet a New York University-n és a nők elleni diszkrimináció, valamint a női egyenlőségi jogok szószólója lett, 1903-ban bekövetkezett haláláig.

A Brooklyn Bridge-n emléktábla található Emily tiszteletére: “Minden nagyszabású munka mögött egy nő elkötelezett önfeláldozása áll.” ( “Back of every great work we can find the self-sacrificing devotion of a woman.”)

A New York Times 2018-ban megkésett nekrológot jelentetett meg Emily Warren Roebling tiszteletére.

4. A gyilkos híd

1883. május 24-én este hatalmas tűzijátékkal ünnepelte New York City a világ nyolcadik csodájaként emlegetett, újonnan átadott Brooklyn hidat, mely a világ leghosszabb függőhídja volt.

A másnapi Brooklyn Eagle címlapján is a híd volt a főszereplő, azonban az újságcikk kihangsúlyozta, hogy minden kimagasló alkotás létrehozása emberi veszteséggel jár. A híd már az építkezés megkezdése előtt megszedte első halálos áldozatát, az építmény tervezőmérnökét. Az alapok lerakása 27 ember életébe került. Ők keszonbetegségben hunytak el. Az építkezés 14 éve alatt több kábelmunkás lezuhant a hídról és az East River-ben lelte halálát.

A Brooklyn Bridge azonban nemcsak az építészek, de a civil lakosság körében is szedett áldozatokat.

Természetesen nem a híd okozta a haláleseteket, hanem az adott kor tudományos hiányosságai (a keszonbetegség megelőzése és kezelése gyerekcipőben járt), az orvostudomány elutasítása (a híd főmérnöke visszautasította az antibiotikumos kezelést, miután amputálni kellett a lábujjait, melynek következtében vérmérgezést kapott) és nem utolsó sorban az emberek szkepticizmusa, az újtól való beteges félelem.

Már a híd építése előtt sokan kétkedéssel fogadták a tervet. Meg voltak győződve róla, hogy a híd építése fizikai lehetetlenség, s ha meg is épül, nagyon hamar le fog szakadni.

Az általános aggodalom, tragédiához vezetett. A megnyitás után egy héttel, május 30-án hétfőn, különösen nagy volt a gyalogos forgalom a hídon. A korabeli híradás szerint 20 ezer ember tartózkodott a hídon. Decoration Day-t (Memorial Day elődje) ünnepelte a nemzet. Rengetegen eljöttek, hogy megcsodálják a város új szerzeményét és a hídról szemlélődjenek, mivel ez volt a környék legmagasabb pontja.

A manhattani oldal lépcsőin hatalmas gyalogos dugó alakult ki. Egy hölgy megbotlott, a mellette álló nő sikítani kezdett és ennyi elég is volt, hogy kitörjön a pánik. Pillanatok alatt több százan ordították, hogy leszakad a híd, meneküljön mindenki. A tülekedés tömeges eséshez vezetett, többeket agyonnyomtak, másokat eltaposott a féktelenül menekülő tömeg. A tömegbalesetnek 12 halálos áldozata és 35 sérültje volt.

A szerencsétlenség híre gyorsan és pontatlanul terjedt. A Madison Square kikiáltója szerint 25-en meghaltak és több százan megsérültek. A 42. utcában már úgy tudták, hogy leszakadt a híd és 1500-an szörnyethaltak.

A rendőrség tanult az esetből. A baleset után külön osztag irányította a gyalogos forgalmat a hídon, ügyelve arra, hogy ne alakulhasson ki gyalogos forgalmi dugó.

5. Szabotázs és elefántok

A Brooklyn híd szíve a két 81 méter magas ikertorony, mely gótikus templomok boltíves ablakaira emlékeztet. Az építkezés idején a masszív tornyok az Észak-Amerikai kontinens legmonumentálisabb építményeinek számítottak, amelyek nemcsak vizuális, de kritikus technikai szerepet is betöltenek. Annak a négy hatalmas kábelnek a súlyát bírják, amelyek a hidat a folyó felett tartják. A kábelek 19 szálból állnak, minden egyes szálban 278 huzal található. A hídat összesen 22 és fél ezer km hosszú kábel tartja a magasban, melyek rögzítése 2 évet vett igénybe.

A híd építésekor a mérnökök még nem ismerték az aerodinamika tudományát, a hidat nem tesztelték szélcsatornákban.
A tervező, John Roebling a szükségesnél 6-szor erősebbre tervezte a hidat.

A szakemberek által végzett munka pontos és makulátlan volt, azonban Roebling nem vette észre, hogy az egyik beszállítója, J. Lloyd Haigh gyengébb minőségű huzalokat is bedobott egy kis nyereség (300,000 dollár) reményében. A szabotázsra csak akkor derült fény, amikor a kábelek már mind a helyükön volt. Az újrakábelezés lehetetlen volt. Ehelyett további 150 extra huzallal erősítették meg a kábeleket. Hogy elkerüljék a nyilvánosság bevonását, Haigh-et nem bocsátották el, hanem arra kötelezték, hogy a saját zsebéből fizesse az extra, kiváló minőségű huzalokat.

Mindezen óvintézkedések ellenére Roebling leminősítette a 6-szoros biztonságot 4-szeresre.

A híd megnyitása után egy héttel, 1883. május 30-án bekövetkezett szerencsétlen baleset, melynek során 12 embert halálra taposott a megrémült tömeg, fekete felhőt vont a híd fölé. Vissza kellett nyerni a New York-iak bizalmát.

P.T. Barnum híres cirkusza már a megnyitó ünnepélyre is felajánlotta szolgálatait, ám ekkor még elutasították. A halálos baleset után azonban már a városvezetés kérte fel a cirkuszt, hogy segítsen eloszlatni a kétségeket.

Így esett, hogy 1884. május 17-én 21 elefánt – köztük a híres afrikai elefánt, Jumbo -, 7 teve és 10 dromedár kelt át a hídon, meggyőzve a New York-iakat, hogy a Brooklyn híd biztonságos.

A Brooklyn Bridge építészeti és mérnöki mestermunka. A New York-iak félelme, hogy a híd bármikor összedőlhet, alaptalan volt.

6. Senki nem tudja pontosan, milyen volt a híd eredeti színe

2010-ben a New York-i Közlekedési Hivatal bejelentette, hogy újrafestik a hidat és visszaállítják az eredeti színét, melynek hivatalos neve “Brooklyn Bridge Tan” (cserszín). A történészek azonban nem igazán lelkesedtek az “eredeti” elnevezésért, mivel egy fennmaradt korai irat szerint a Brooklyn Bridge az átadáskor vörös színű volt, pontosan Rawlins Red. A szín arról a vas-oxidból nyert pigmentről kapta a nevét, melyet a Wyoming-i Rawlins városában bányásztak.

Egy 1877-ből származó Currier and Ives metszet szintén ezt a teóriát támasztja alá. A képen a híd sötétvörös színű. A Rawlins-i Carbon County Múzeum kutató történésze megerősítette, hogy a kisváros folklórjának része a híd. Büszkék arra, hogy ők biztosították a festéket a legendás Brooklyn hídhoz.

1983-ban, a híd átadásának 100. évfordulóján a Rawlins Daily Times, a város napilapja is megemlékezett az eseményről, kiemelve a város szerepét a híd történelmében. A múzeum azonban iratokkal, számlákkal nem tudja bizonyítani a bánya és a Brooklyn Bridge kivitelezői között köttetett szerződést.

A meglepetés azonban akkor lett még nagyobb, amikor a New York-i Műemlékvédelmi Hivatal sem tudott semmilyen eredeti iratot felmutatni, amelyben a híd színe Brooklyn Bridge Tan lett volna. Kiderült, hogy 1972-ben elvégeztek néhány színanalízist a megkopott festéken és arra a következtetésre jutottak, hogy a híd eredeti színe valószínűleg barnássárga volt.

A Brooklyn Bridge Tan bekerült a Szövetségi Színkatalógusba az amerikai iskolabusz sárga és a repülőgép zöld mellé, 20227 számmal.

A rejtély azonban itt még nem ér véget. Egy 1920-ban nyomtatott képeslapon a Brooklyn Bridge egyértelműen zöld színű volt.

7. Mi legyen az új híd neve?

A Brooklyn Bridge elnevezés szinte egyértelműnek tűnik, pedig egy ideig nem volt az. A tervezés kezdetén a hidat Great East River Bridge és néha Great East River Suspension Bridge-nek (Nagy East River Függőhíd) nevezték. A Brooklyn Daily Eagle, Brooklyn város napilapja nevezte először Brooklyn Bridge-nek, 1867-ben, de a név nem ragadt.

Az 1883-as átadáskor hivatalosan a nehézkes New York and Brooklyn Bridge elnevezést kapta. Brooklyn csak 1898-ban lett New York egyik kerülete, így mindkét város igényt tartott a névre. A Brooklyn-iak polgári büszkesége 1915-ben győzött – a híd tervezője és kivitelezője Brooklyn-i lakos volt – és a híd elnyerte mai nevét: Brooklyn Bridge.

8. Borospincék a híd gyomrában

A pillérekben több helybéli bor és pezsgő forgalmazó bérelt raktárhelyiséget. A pince állandó hőmérsékletet (16 °C) és páratartalmat biztosít. A befolyt bérleti díjat eleinte a híd építési munkálataira fordították, később fenntartásra és karbantartásra.

A Manhattan-i pillérben található pincehelyiséget Blue Grotto-nak nevezték el a bejárat mellett található Szűzanya szentélyről és a freskókról, melyek német, olasz, spanyol és francia szőlőskerteket ábrázoltak. A freskók ma már sajnos teljesen kifakultak.

A pincéket az I. Világhárború és a Szesztilalom idején lezárták, majd újranyitották és 2001-ig általános használatban voltak. 9/11 után, közbiztonsági okokból végleg lezárták őket. Ma már csak a hídfenntartó cég használja karbantartási eszközök tárolására.

9. Atombunker a Brooklyn Bridge gyomrában

2006-ban a New York-i Közlekedési Hivatal néhány munkatársa rutin híd és alagút ellenőrzést végzett, amikor a Brooklyn Bridge Manhattan-felőli pillérében titkos atombunkerre bukkantak. Az atombiztos óvóhely pontos helyét a város titokban tartotta bizotonsági okokból. Jelenleg is csak a Közlekedési Hivatal tudja pontosan rajtuk kívül, hogy hol található.

A bunkerben több hordó ivóvízet, több doboznyi takarót, 350 ezer zacskó (ma is fogyasztható) energia kekszet és nagy mennyiségű Dextran gyógyszert találtak. A Dextran sérülések, trauma és műtétek utáni sokk kezelésére használatos. A dobozokon “Csak ellenséges támadás után használható” figyelmeztető felirattal.

A dobozok két különböző évből, 1957-ből és 1962-ből származnak. A bunkert 1957-ben hozták létre, amikor a Szputnyik szovjet műholdat a világűrbe juttatták, 1962-ben a kubai rakétaválság idején pedig újra feltötltötték, a legrosszabbtól tartva.

A Brooklyn Bridge Manhattan-i pillére a Pearl Street és a Dover Street sarkán található.

10. A híd extrém hidegben “felemelkedik”

A kábelek a hideg hatására összehúzódnak és 7.5 cm-rel feljebb emelik a hidat a folyó fölött.

11. “I have a bridge to sell” 

Az amerikai angolban az “I have a bridge to sell” (van egy eladó hidam) szólás jelentése: az ajánlat csaláson alapul vagy olyan képtelen, hogy csakis roppant hiszékeny ember eshet áldozatul. A szólás a Brooklyn Bridge-hez kötődik. Egy bizonyos George C. Parker csaló kétszer is “eladta a hidat”, naiv turistáknak, bevándorlóknak és több ezer dollárt zsebelt be tőlük. Parker nem elégedett meg a Brooklyn híddal. Eladta a Szabadság-szobrot és a Metropolitan Múzeumot is. 1928-ban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték és a Sing Sing-ben végezte.

12. Időkapszula

A Brooklyn-i oldal pillérében a híd átadásának 100. évfordulóján, 1983-ban időkapszulát helyeztek el, melyet a 200. évfordulón, 2083. május 24-én nyitnak fel.

13. Kövületek

A híd két tornya és a pillérek természetes mészkőből és cementből épültek, melyet a Hudson völgyében található Rosendale bányában termeltek ki. Ugyanebből a bányából származik a Szabadság-szobor talapzatának anyaga. A mészkő üledékes kő, így kövületeket is tartalmaz. A legszebben a pillérekben (a Manhattani-oldal pillére nem közelíthető meg) láthatóak különféle kövületek, korallok, kagylók, rákok.

14. Hídvám 

A Brooklyn Bridge-et és a Manhattan-on belüli hidakat a New York-i Közlekedési Minisztérium múködteti (nem a Közlekedési Hivatal/MTA, mely a New York-i metrót, buszokat és a városból ki- és bevezető hidakat üzemelteti), így nem kell hídvámot fizetni, azonban ez nem volt mindig így. A gyalogos hídvám 1891-ben szűnt meg a Brooklyn Bridge-n, a többi vám 1911-ben. A gyalogos hídvám 1 cent volt, lovasoknak 5 cent, lovaskocsiknak 10 cent. Ha állatokat hajtottak keresztül a hídon, szarvasmarhánként 1 centet, bárányonként 2 centet kellett fizetni.

15. George Washington rezidenciája

A híd Manhattani hídfője az Egyesült Államok első elnökének, George Washington-nak a rezidenciája helyén található, melyet emléktábla jelez.

Képek: Louis Grimace Ortiz III, Mike Dukarm, Max Loew, Nicholas Vee

Tags: , , , , , , ,

A biciklis közlekedés New York City-ben már a Covid-19 előtt is reneszánszát élte. A járvány kezdete óta viszont még nagyobb szükség van az alternatív közlekedési lehetőségekre. A városvezetés máris felszabadított 65 km útszakaszt a gyalogosok és a kerékpárosok számára, azonban építész- és közlekedési mérnökök egy csoportja úgy gondolja, hogy ennél jóval többre lesz szükség ahhoz, hogy a forgalmas New York City meg tudjon felelni a megnövekedett igényeknek. Valószínű, hogy a tömegközlekedés soha nem lesz már a régi. A felmérések azt mutatják, hogy sokan választanak alternatív közlekedési módokat.

A mérnökök a napokban hozták nyilvánosságra annak a három gyalogos-biciklis, úgynevezett szalaghídnak a tervét, melyek Manhattant kötnék össze a környező kerületekkel.

Az első híd, a Queens Ribbon, Long Island City-t kötné össze Midtown Manhattannal a Roosevelt Island-en található Cornell Campus érintésével.
A második híd a Brooklyn Bridge Parkot a Financial District-tel, míg a harmadik híd New Jersey-t Midtown Manhattannal, West Chelsea-vel és a Tribeca negyeddel kötné össze.

A hidak 6 méter szélesek, 3 m széles gyalogos és 2 x 1,5 méteres biciklis sávval rendelkeznek.
Naponta átlagosan 20 ezer ember mozgatására alkalmasak, mely nagyjából 60 teljes metrószerelvénynek felel meg.

A hidakat minimalista dizájnnal tervezték, a lehető legkevesebb vizuális impaktussal. A felfüggesztő kábelek 91 m magas, 60 m széles háromszög alakú tornyokban futnak össze, melyek futurisztikus hatást kölcsönöznek a hidaknak.

Egy-egy híd felépítése 100 millió dollárba kerülne, mely fele a High Line építési költségének és apró töredéke egy új metróvonal kialakításának.

Természetesen ezek még csak tervek, melyeknek rengeteg engedélyezési procedúrán, többek között a City Látványtervezési és Környezetvédelmi Hivatalának protokollján is át kell esniük.

“Keskeny, könnyű kis szalagok a folyók és a város felett. – jellemezte a tervező cég a hidakat – A hídjaink teljes kapacitással üzemelnek. Próbáljunk kényelmesen átmenni a Brooklyn hídon. Képtelenség. 1909 óta nem épült híd, mely Manhattan szívébe vezetne, ami egyszerűen elképesztő. A Queensboro Bridge volt az utolsó. Nagyot kell álmodni! A hidak 10 év alatt elkészülhetnek. A Covid-19 ébresztőt fújt a City-nek.”

A tervezők reménykednek benne, hogy a City és New York állam vezetése támogatnia fogja a tervet, mely az első körben nagy sikert aratott.

Tags: , , , , , , , ,

A Central Park New York City ikonikus parkja, a város lakóinak hátsókertje, a turisták közkedvelt célpontja. A Parknak azonban van egy 150 éves titka, amelyet nagyon kevesen ismernek. A történet a Central Park létrehozása előtt kezdődött és főszereplője az a közösség, amely a park létrejöttének áldozata lett.

Az 1820-as években Manhattan lakossága a mai Lower Manhattan területén összpontosult, a sziget többi része hegyes-völgyes vadvidéknek számított.

A rabszolgatartást általában a déli államokkal asszociáljuk, azonban az igazság az, hogy a City bőven kivette a részét az intézmény fenntartásában. New York City-ben a rabszolgaság eltörlése kínzóan lassú folyamat volt. 30 évbe telt el, mire az utolsó New York-i rabszolga is megkapta a szabadító levelét. Ahogy egyre több szabad fekete jelent meg a munkaerőpiacon, a faji feszültség nőtt, s gyakoriak lettek az erőszakos összecsapások. Lower Manhattan veszélyes lett a szabad feketék számára.

1825-től egyre több földterület került eladásra Manhattan északi területén. Ez volt a kiút. Egy szabad fekete férfi, akit Andrew William-nek hívtak, megvásárolt itt három telket. A lehetőség híre hamar szárnyra kelt és egyre több fekete család vásárolt telket Williams-ék környékén. Rövid időn belül létrejött Manhattan első, szabad feketék által alapított közössége, a jelenlegi 82. és 89. utca között. A falut Seneca Village-nek nevezték.

Seneca Village a fekete családoknak megfizethető, biztonságos otthont jelentett. Mindezek mellett biztosította a férfiaknak a szavazás lehetőségét is. Fekete férfi ezekben az években csak akkor kapott szavazati jogot, ha ingatlannal rendelkezett.

Az elkövetkező 30 évben a falu lakossága közel 300 főre növekedett. A népszámlálás szerint többségük munkás, felszolgáló, bejáró és cipész volt. A házak mellett három templomot és egy iskolát felhúztak a falu lakói számára.

Néhány évvel később megérkeztek az első német és ír telepesek, akik csatlakoztak a faluhoz, létrehozva New York City első integrált közösségét. A templom nyilvántartása szerint, a feketék, a német és ír telepesek integrációja zavartalanul működött. Egymás mellé temetkeztek, együtt keresztelték a gyermekeiket és több vegyes házasság is született.

Ugyanezalatt a 30 év alatt New York City lakossága a négyszeresére nőtt és Lower Manhattan már nem volt képes befogadni a beözönlő új lakókat. A fehér elit tartott tőle, hogy az egész szigetet felemészti az építkezés. A gazdagok európai körútjaikról a londoni és párizsi parkok élményével tértek haza és megszületett az igény egy manhattani parkra, mely a város tüdeje lesz.

1853. július 21-én New York City kijelölt egy 750 holdnyi területet, hogy létrehozza Amerika első, mesterségesen kialakított közparkját, a Central Parkot. A kijelölt terület azonban magába foglalta Seneca Falut és további több száz telket. A város vezető napilapjai azonnal megkezdték a környék lejáratását, hogy megelőzzék az építkezés esetleges késedelmét. Seneca Village-et becsmérelték, putritelepnek titulálták, melynek elvesztése nem jelent veszteséget a fejlődő város számára.

Ma már tudjuk, hogy ez nem volt igaz. 2011-ben történészek egy csoportja ásatást kezdett a Seneca Village területén.

A feltártárás területén talált eszközök és tárgyak egy fejlett, középosztálybeli társadalomra utalnak. Porcelán étkészletek, fogkefék (csak a középosztálybeliek használták ebben az időben), fésűk kerültek elő. A leletek pontosan megegyeztek az elit által lakott Greenwich Village-ben talált leletekkel.

Az 1855-ös népszámlálás adatai szerint Seneca Faluban magas arányú volt az iskolázottság. A középiskolai végzettség elérése fontos volt a faluban, mely kifejezetten középosztálybeli identitásra utal. Seneca Village nem volt putritelep, hanem egy középosztálybeli munkásnegyed, a fekete-fehér integráció sikeres kísérlete.

Seneca Falu lakói július közepén, augusztus 1-i határidővel, kiköltöztetési végrendendelkezést kaptak minimális kompenzációval. A falu képviselője, Andrew Williams megpróbált jogi úton fellebbezni, de Seneca Village, a többi Central Park területén található telepes házakkal egyetemben, lerombolásra került.

13 évvel a park első területeinek megnyitása után Seneca Falu környékén is megkezdődött az építkezés és a földmunkálatok során előkerült két koporsó. Egy 16 éves fehér ír lány és egy ismeretlen fekete férfi koporsója. A New York Herald másnap rejtélyként írt a halottak kilétéről, holott tudniuk kellett, hogyan kerültek oda a sírok. New York City kényelmes amnéziába esett, mely 121 évig tartott.

1992-ben Seneca Village neve végre felbukkant Roy Rosenzweig és Elizabeth Blackmar Central Park történetéről írt könyvében (The Park and the People: A History of Central Park). Majd újabb 20 éves csönd a 2011-es ásatásokig. 2019-ben átmeneti kiállítás nyílott Seneca Falu helyén, így legalább néhány hónapig a Central Park látogatói olvashattak a falu történetéről.

New York City ma már elképzelhetetlen a Central Park nélkül. A Park felszíne alatt csodálatos történelem és életutak rejtőznek. Itt az ideje, hogy New York elfogadja történelmének sötétebb lapjait is és megemlékezzen mindazokról, akik hozzájárultak ennek a fantasztikus metropolisznak a létrejöttéhez. Seneca Village nem története nem az Afroamerikai közösség történelme, hanem New York City és Amerika történelme.

2020. februárjában a történészek rábukkantak Andrew Williams szépunokájánara, Ariel Williams-re. A család minden egyes férfi tagját Andrew-nak keresztelték, míg a leánygyermekek neve A betűvel kezdődött.

Andrew Williams Seneca Falu elhagyása után Queens területén vásárolt házat. Fiúgyermeke volt az első, aki írni és olvasni tudott a családban. Unokája zeneművészeti iskolát végzett, míg dédunokája Kaliforniába költözött és rendőrként teljesített szolgálatot. Ariel Williams az ő unokája, aki a család “történésze”.

Forrás: Seneca Village

Tags: , , , , , ,

A legtöbben, akik nem kerültek még közvetlen kapcsolatba New York City-vel, úgy gondolják, hogy a város egy ökológiai roncs, beton és mocsok tenger, közlekedési dugóktól megbénult, szmogtól hörgő rémálom.

Az igazság valahol félúton van. Annak ellenére, hogy a fentiekkel valóban találkozunk a város központi zónáiban, New York az egyik legzöldebb világváros.

New York City relatívan alacsony környezetrombolásának kulcsa az extrém kompaktitás. Ugyanezen tulajdonsága vezetett a rendkívül magas számú Covid-19 megbetegedésekhez is.

Manhattan népsűrűsége 800(!)-szorosa az átlag amerikai városokénak. Másfél millió ember egy 59 km² es szigeten nagyon hamar realizálja, hogy a túlélés egyetlen útja a hatékonyság és a természet védelme.

Az átlag New Yorker-nek nincs szüksége a Marie Kondo metodikára, hogy elsajátítsa a minimalizmust.
A “downsizing” alapelv, az üres tér, szoba luxusnak számít. Míg az átlagos apartman méret 60 m², egyre többen választják a mini-lakásokat, 20 m² alatt, sőt a mikro, 10 m² alattiak is kapósak.

Ezekben az apartman épületekben minden, ami kimarad a lakásokból, közös használatú szolgáltatásként érhető el. Ilyen a mosókonyha, a társalgó, a tetőterasz, fitnesz terem, sok helyen az uszoda. Mivel ezek használati joga benne foglaltatik a bérleti szerződésben, a bérlő pénzt és időt takarít meg. Azok számára, akik a közösségi élményre vágynak, a közös helyiségek tökéletes lehetőséget biztosítanak. A mottó: áldozz a térből a kényelemért.

Ez a fajta életszemlélet különösen az egyedülálló, karrierjüket építő fiatalokra jellemző. Az első házasok is szívesen kezdik így a közös jövő építését.

A legtöbb lakásban nincs mosógép, szárítógép, mosogatógép, nincs gyep, amit öntözni kellene, nincs autó. A City Bike és a biciklisávok építésének forradalmát éljük. Már a Covid-19 megjelenése előtt is nagy kereslet volt az autómentes utcák létrehozására. A világjárvány és a tömegközlekedés várható drágulása hatására még többen fogják a gyaloglást választani, amikor csak lehetséges.

Ugyanennek a zöld szemléletnek része a parkok és zöld területek megbecsülése. New York City területén 1700 park található, a zsebparktól a 3,41 km²-es Central Parkig.

New York Citynek külön fa katalógusa van, melyben a város valamennyi fája szerepel.
𝟔𝟗𝟐,𝟖𝟗𝟐 fát térképeztek fel eddig. Az “𝐔𝐑𝐁𝐀𝐍 𝐅𝐎𝐑𝐄𝐒𝐓”, a “Nagyvárosi Erdő” fogalma nagy szerepet kap a City környezetvédelmi koncepciójában. Minden egyes fa hozzájárul a levegő minőségéhez, minden új facsemetével élhetőbbé válik a City.

A katalógusban nyomon követhetjük mi történik a fákkal, öntözést, metszést, szemétszedést beleértve. Az oldalon keresztül a városlakók közvetlen jelenthetik is, ha valamelyik fával történik valami.

𝐍𝐞𝐰 𝐘𝐨𝐫𝐤 𝐂𝐢𝐭𝐲 𝐒𝐭𝐫𝐞𝐞𝐭 𝐓𝐫𝐞𝐞 𝐌𝐚𝐩

Tags: , , , , , ,

Bájos, titokzatos és szinte csak azok ismerik, akik olyan szerencsések, hogy a házsor 34 lakásának egyikét a magukénak tudhatják.

📍Cím (A kerítésen át lehet fotózni.)

A Warren Place Mews-t Brooklyn szívében a Cobble Hill-en Alfred Tredway White gazdag kereskedő, filantróp, a szociális lakhatás szószólója építtette kifejezetten kétkezi munkáscsaládok számára.

A 34 szerény lakás az angol vidéki kúriák elemeit hordozza magán.

A belső udvarban található buja angolkert a Warren Place Mews legnagyobb kincse, mely minden évszakban más arcát mutatja.

Az épületegyüttes magánterület, vaskapu zárja le minden oldalon a Cobble Hill többi részétől, így Brooklyn kellős közepén ennél privátabb otthonunk már nem is lehetne. A vastag téglafalak még a nagyváros zaját is kizárják.

A Warren Place Mews lakásaira állandóan nagy a kereslet. A 1.5 millió dolláros eladási ár szinte alkalmi vételnek számít New York-i szinten mérve, azonban csalafintaság van a dologban: a lakások aprók (New York-i townhouse méretben gondolkodva), alig érik el a 100 m2-t.

A szobák keskenyek és alacsony a belmagasságuk. Mindez azonban nem riasztja el a vevőket, bár a méret miatt többgyermekes családokat nem találunk a tulajdonosok között.

A Mews legdrágább lakása 2 millió dollárért kelt el, miután a New York-i sztár belsőépítész, Elizabeth Roberts és cége végezte el a felújítási munkálatokat.

Tags: , , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »