Közismert tény, hogy az általunk ismert New York City szellemiségét és kultúráját a bevándorlók formálták. A City-t azonban szó szerint is ők építették. A város legismertebb kereskedelmi és lakóépületeit emigráns építőmesterek álmodták meg. Szülőhazájuk építészeti stílusából merítkezve hozták létre a világ legnagyobb építészeti olvasztótégelyét.
New York City teljesen más városképet mutatna az Osztrák–Magyar Monarchia (ma Szlovákia) területén található Gálszécsen, 1871-ben született Emery Roth (Róth Imre) nélkül. 40 éven át tartó karrierje alatt New York legpatinásabb sugárútjain, a Central Park West-en, a Riverside Drive-on, a Broadway-n, a Fifth Avenue-n és a Park Avenue-n épített ikonikus épületeket.
Róth Imre egy nyolcgyermekes család legfiatalabb tagja volt, éles eszű, tehetséges gyermek, aki minden szabad percét rajzolással töltötte. A szülők, a helyi vendéglő tulajdonosaként, megbecsült tagjai voltak a közösségnek és jólétben nevelték gyermekeiket. Az édesapa halála után a család elszegényedett. Imrét, a jobb életlehetőségek reményében, a család chicagói rokonára, Kiss Aladárra bízták, aki a temetésre érkezett Gálszécsre.
Kiss Aladár magával vitte a 13 éves fiút az újhazába. New York Citybe érkezve hihetetlen dolog történt. Aladár és Imre elszakadtak egymástól, Imre pedig elveszítette Aladár chicagói lakcímét. A fiú teljesen egyedül érkezett a Szeles Városba.
Imre a sivár kilátások ellenére – pénz, lakhatás, ismerősök nélkül – sem esett kétségbe. Eleinte menekült szállásokon húzta meg magát, de hamarosan több munkalehetőséget is talált. Leleményes, ambiciózus fiatalember volt, aki nem adta fel egykönnyen. 15 évesen felvették tanoncnak egy rangos chicagói építészirodába.
Az első nagy lépés álmai megvalósításához a tekintélyes Burnham & Root cég műszaki rajzoló állása volt. Imre 1892-ben, 21 évesen már az 1893-as Chicagói Világvásár masszív projektjén dolgozott. Ekkor találkozott Richard M. Hunt-tal, az Amerikai Építész Kamara Dékánjával, akit lenyűgözött az autodidakta fiatalember tehetsége. Miután Imre megemlítette, hogy a Világvásár zárása után New Yorkba tervezi áttenni a székhelyét, Richard M. Hunt felajánlott egy állást a saját cégénél.
1895-ben, Richard M. Hunt hirtelen halála után, a gazdagok körében sztár belsőépítésznek számító Ogden Codman Jr. cégéhez csatlakozott. A Richard M. Hunt-nál és az Ogden Codman Jr.-nál eltöltött idő alatt Imre felbecsülhetetlen tudást szerzett a New York-i gazdagság lakásépítési törekvéseivel kapcsolatban. New York jómódú rétege, ha vonakodva is, de belátta, hogy a jövő az apartman házaké. Az apartman koncepció az 1880-as években teljesen ismeretlen volt New York Cityben. Az ötlet túl közel állt a szegényes bérházak, illetve a kétes hírű hotelek világához, melyeket a jól szituált családok messziről elkerültek.
Imre számára sem volt könnyű a kezdet. 1895 végén megnyitotta saját építészeti irodáját. Az első, szerény megbízások a New York-i magyar közösségtől érkeztek. Róth első munkája a First Avenue-n található magyar kávézó, a Cafe Boulevard átalakítása volt. Imre egész élete során szoros kapcsolatot tartott a New York-i magyar közösséggel. A magyar emigránsok nemcsak tehetséges és sikeres építészként, de az Amerikai Álom megtestesítőjeként is tekintettek rá.
Ahogy nőtt a hírneve, úgy jöttek az egyre nagyobb lehetőségek: apartman házak, szállodák és apartman hotelek. 1898-ban magánélete is fordulatot vett. Imre feleségül vette Ella Grossman-t, akivel 4 gyermekük született: Julian, Richard, Elizabeth és Kathrin.
Imre első nagy vállalkozása az Art Nouveau stílusban épült Hotel Belleclaire volt az Upper West Side-on, a Broadway és a 76. utca találkozásánál. Az acélvázas, mészkő, terrakotta és fém díszítésű, 10 emeletes, vörös tégla épületet a szakma felhőkarcolóként jegyzi. Az 1903 januárjában nyílt hotel New York City egyik legelőkelőbb szállodája volt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Hudson folyóra.
1918-ban két egészségügyi krízisen is átesett, melyek közül egyik alapjaiban veszélyeztette élete hivatását. A zöldhályog egyik szemére megvakította. Néhány hónappal később a spanyolnáthával kellett megküzdenie.
Az I. Világháború után Róth már a város egyik legtekintélyesebb építészének számított. A Viharos Húszas Években üzlete virágzott, cége a legkeresettebb volt New York Cityben. Imre zseniálisan ötvözte a klasszikus és modern elemeket. Gyakorlatias, célratörő üzletember volt, aki pontosan ismerte az építési és fenntartási költségek alapelveit. Kliensei tudták, hogy a befektetés visszafizetődik, ha Róth cégével dolgoztatnak.
A Ritz Tower átadása nemcsak megszilárdította vezető pozícióját az építészeti elit köreiben, de teljesen új perspektívába helyezte a New York-i lakóépület tervezést. Az 1925-ben átadott 42 emeletes Ritz Tower volt New York City első felhőkarcoló lakóépülete, a világ legmagasabb lakóépülete az 57. utca és a Park Avenue sarkán. A lakosztályok közül néhány 15+ szobás luxust kínált. A Ritz Tower a gazdag New York-iak életstílusának szimbóluma lett és apartman hotelek generációit inspirálta.
Róth egyik mesterműve, a Central Park West sziluettjének egyik legismertebb épülete, a Beresford (211 Central Park West). Az 1929-ben átadott tégla épület mészkő, terrakotta díszítésén a késő reneszánsz elemeit fedezhetjük fel. Az épület előcsarnoka márvány és bronz díszítésű. A Beresford 1987-ben felkerült a nemzeti műemlékek listájára.
A Central Park West Arisztokratájának becézett San Remo, Róth kedvenc épülete, New York City első ikertornyos apartman épülete.
Róth Imre neve kétségkívül összeforrt a luxus lakóházak tervezésével, azonban nemcsak a felső tízezernek tervezett. A Goldhill Apartments a Bronx-ban kifejezetten a középosztály képviselőinek épült. Róth több templomot és imaházat is tervezett, többek között az 1915-ben átadott New York-i Első Magyar Református Templomot az Upper East Side-on.
1948-ban Róth megkapta az Amerikai Építészeti Kamara kitüntetését, de díját sajnos nem sokáig élvezhette. 1948 augusztus 20-án elhunyt.
Halála után fiai, Julian és Richard, valamint unokája, Richard Roth II vitte tovább a céget, Emery Roth & Sons néven. Napjainkban a céget Emery Roth & Partners LLC néven jegyzik. Az Emery Roth & Sons nevéhez fűződik többek között a General Motors Building, a Colgate-Palmolive Building, a Pan Am Building és a World Trade Center. Egyértelmű, hogy ugyan más stílusban, de ők is masszívan hozzájárultak New York City arculatához.
Érdekesség: A 65 éves Robyn Roth-Moise, Róth Imre ükunokája, ismert New York-i fotográfus, 1959-óta minden egyes évben korcsolyázott a Rockefeller Center jegén.
A képen a Róth család ma élő tagjai a Central Parkban. A család emlékplakettje a park egyik padján található.
Forrás: Steven Ruttenbaum: Mansions in the Cloud: The Skyscraper Palazzi of Emery Roth (1986)
Tinkmara