Aktuális események

You are currently browsing the archive for the Aktuális események category.

A kultikus sorozat 27. évfordulóján, röviddel az új széria indulása előtt, kiállítással tisztelegnek a Twin Peaks rajongók az alkotó, David Lynch előtt.

Az East Village-ben található mini-kiállítóterem, a Spoke Art NYC, “In Dreams” (Álmokban) címmel nyitott tárlatot, melyet április végéig tekinthetünk meg a Rivington Street-en.

Több mint 80 alkotó, a világ összes tájáról, festményekkel, szobrokkal, kisplasztikákkal vesz részt a kiállításon. Az alkotások, illetve azok reprodukciói megvásárolhatóak és a bevétel a David Lynch Alapítványt támogatja.

A kiállítás legvonzóbb darabja az a bizonyos fotel a fekete barlang vörös függönyös várószobájában. Interaktív kiállítás révén, természetesen beleülhetünk a fotelbe és képeket is készíthetünk.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

Március elején szerencsém volt még a hivatalos megnyitás előtt meglátogatni New York City legújabb, nagy érdeklődésre számot tartó kiállítását, a Gulliver’s Gate-t.

Találkozhattam az alkotókkal, képeket készíthettem a tervező teremben, s mindezt most megosztom veletek. Remélem, érdekesnek találjátok és ha idén New Yorkba látogattok, ezt a helyet is felveszitek a listára, Nem bánjátok meg, ígérem.

Bizonyos épületek, városrészletek még csak félkész állapotban láthatóak, ezért egy későbbi időpontban még egyszer meglátogatom a világ legnagyobb Liliputját.

A Times Square a Világ Útkereszteződése, így helyénvaló, hogy itt legyen Liliput bejárata is. Május 9-én nyílik az az új, interaktív miniatűr kiállítás, mely a Gulliver’s Gate (Gulliver Kapuja) névre hallgat és egy teljes New York-i utcablokkot foglal el.

A “The World’s Biggest Little World” (a világ legnagyobb mini világa) 4600 m2-es és létrehozása 40 millió dollárba került.

A Gulliver’s Gate mikrokozmoszt, mely 300 európai, Észak-amerikai, Latin-amerikai, ázsiai, Közép-keleti és afrikai város részleteit tartalmazza, 600 művész hozta létre a világ különböző országaiból. A miniatűr egyes elemei 3 dimenziós nyomtatással készültek.

A gondolat atyja a New York-i Michael Langer volt, aki a mini-Izrael alkotójával, Eiran Gazit-tal dolgozta ki a Gulliver’s Gate ötletét. A projekt 1:87 arányban készült, ami agyakorlatban azt jelenti, hogy egy 180 cm-es személy a makettben 2 cm magas.

A projekten különböző nemzetiségű alkotók dolgoztak: “Nem akartuk New Yorkot, mondjuk, egy olasz alkotóra bízni, míg Moszkvát egy brazil művészre osztani. Minden nemzetnek más a látásmódja, humora. Autentikusra törekedtünk mindenben.”

Az eredetiség és humor valóban erőssége a kiállításnak. A Gulliver’s Gate nem statikus, hanem minden elemében mozgó világ. A városok utcái hemzsegnek az emberektől, akik élik a mindennapjaikat.

Bevásárolnak, kerékpároznak, benépesítik a kávézókat, dolgoznak, jógáznak, esetleg egy fa mögött pisilnek. Az utcákon autók haladnak, baleset is történhet, kivonulnak a tűzoltók, mentők.

A folyókon hajók haladnak, a síneken vonatok robognak. A házak ablakain bekukkantva bepillanthatunk az ott lakók életébe.

A kiállítás teljes terjedelmében interaktív. A látogatók kulcsot kapnak a miniatűr világhoz, melynek segítségével működtethetik a makett interaktív elemeit.

Eldönthetik, hogy mi történjen a színen. Egy gombnyomás és Zeusz lecsap a villámaival vagy felnyílik a Tower Bridge.

Londonban részt vehetünk egy Adele koncerten vagy ha kedvünk tartja, repülőket indíthatunk egy futurisztikus panamai reptérről.

A miniatűr világ a házigazdával, New York Cityvel kezdődik, melyet az alkotók egyszerűen csak Metropolisnak neveztek, hisz a felhőkarcolók, nevezetes épületek, hidak és egyéb ikonikus részletek földrajzi elhelyezkedése nem felel meg a valóságnak. Így került egymás mellé a High Line és a World Trade Center, a Brooklyn Bridge és a Grand Central.

A miniatűr New Yorkot szemlélve az apró részletek kápráztatnak el minket. A Grand Central híres mennyezet freskója, a háromszintes vasútállomás mind elképesztően részletes. A Standard Hotel szobáiban vendégek pihennek, a tetőbárban koktélokat fogyasztanak.

New York után, a következő teremben Európa nagyvárosaival és azok nevezetességeivel találkozhatunk.

20170410_144633

Londonban keressük meg a Beatles tagjait, amint átkelnek az Abbey Road-on, a királyi család tagjait a Buckingham Palotában.

London, Róma, Párizs, Görögország után, irány Moszkva, majd Ázsia és a kelet csodái. Minél tovább időzünk egy-egy ponton, annál több részletre csodálkozunk rá.

A Gulliver’s Gate nemcsak a jelenben ad teret az interaktív élménynek, de a látogatás után, a jövőben is, a kiállítás másik szenzációja az Amerikában csupán három fellelhető Cobra 3D Body Scanner egyike által.

 

A test szkennerer látogatók, 50 dollár fejében két darab, három dimenziós másolatot készíttethetnek önmagukról. Az egyiket, az általuk megjelölt városba helyezik el a látványrendezők, míg a másikat emlékként magukkal vihetik. A rendezők úgy tervezik, hogy az új várospolgárok katalógusba kerülnek, s végül útlevelet is kapnak.

Cím:
216 W 44th Street, New York, NY 10036
Nyitva tartás:
2017. május 9. – 2017. december 30. (a zárás dátuma még nem dőlt el)
reggel 9 – este 10-ig (utolsó látogatók este 8 óra 30 perckor csekkolhatnak be. Minimum 90 perc kell a látogatásra. Én 3 órát maradtam és még megyek vissza.)
Jegyek:
Felnőtt:$ $36.
Gyerek (12 és fiatalabb): $27
Nyugdíjas (65+):$27
Honlap és online jegyvásárlás

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , ,

New York Cityben a tavasz első hírnöke – jóval megelőzve a kellemesen meleg napokat és az első rügyeket a Central Park fáin -, a Macy’s Nagyáruház Virágparádéja, melyre ebben az évben 43. alkalommal került sor. A virágkiállítást évente félmillióan látogatják, turisták és helybéliek egyaránt.

A pazar virágshow idén március 26-a és április 9-e között kerül megrendezésre a Macy’s Herald Square-en található központi épületében, valamint az áruház philadelphiai, minneapolisi, chicagói, illetve San Francisco-i üzleteiben.

A kezdetekben a virágshow-ra az áruház Herald Square-i kijárata mellett felállított sátorban került sor. Az elmúlt években a kiállítást az üzlet első szintjén rendezik meg, melynek számos támogatója és természetesen ellenzője is akad.

A “virágparádé az üzlet területén” támogatói azzal érveltek, hogy a koncepció lényege pontosan a kisebb alapterület ötletes kihasználásában, illetve a virágok átható illat- és színkavalkádjának az áruházi forgatagba integrálásában rejlik. Az ötlet ellenzői ugyancsak a kisebb alapterülettel érvelnek.

 

A virágparádé ebben az évben a “Carnival” (Karnevál) címet kapta, s ennek megfelelően a 20. század elejének, tipikus karneváli hangulatába invitál minket.

A vásári hangulat azonnal magával ragad minket, amint belépünk az áruház területére.

 

Nosztalgikus körhinta, falovak, mutatványosok, s mindeközben szól a zene a megunhatatlan vurstliból.

A sétát kezdjük a Broadway felőli bejáraton. Itt találjuk a The Grand Carousel Garden-t, a Nagy Körhinta Kertet.

A körhinta, a lovak mind kézzel faragott, mozgó, egyedi alkotások, burjánzó virágokkal díszítve.

A Midway Garden, az üzlet főfolyosója csupa rózsa és hortenzia kompozíció, mind a karnevál elevenségét tükrözve, főleg piros és sárga színekben pompázva.

A Bumpers & Blooms Garden (Ütközők és Virágok), a gyerekek kedvence, mely a karnevál elmaradhatatlan dodzsemjeit vonultatja fel, virágágyássá alakítva.

A Ticket Booth Garden, a Jegypénztár Kert, a virágparádé központja. Az egzotikus virágok szinte kiömlenek a pénztár ablakain.

A virágágyások között elhelyezett torzító tükrök a látogatókat is kiragadják a valóságból.

 

A virágparádé a másság elfogadását, a különbözőség szépségét is hirdeti, hasonlatosan a 20. századi cirkuszok világához, ahol a legkülönfélébb szerzetek találtak otthonra. Szlogenjei: Bizarre and Beautiful (bizarr és gyönyörű), Strange ad Sensational (különös és fantasztikus), Rare and Remarkable (ritka és figyelemreméltó), Weird and Wonderful (furcsa és csodálatos).

Az üzlet belső terét a tervezők ez alkalommal is ötletesen kihasználták. Virágok kerültek az oszlopokra, pultok közé, fölé, de még a mozgólépcsők is virágoskertté váltak.

A 2017-es virágshow – talán a mozgás elem hozzáadása által, még egy érzéket bevonva -, az utóbbi évek legjobb kiállításának bizonyul.

A Macy’s ingyenes virágparádéjának megtekintését érdemes a kora reggeli, illetve a késő esti órákra tervezni. A kirakatokat naplemente után, illetve borongós időben lehet a legszebben fényképezni.

20170327_123343

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , , ,

A Nemzetközi Nőnap reggelén, a munkába igyekvő New York-iak meglepve tapasztalták, hogy egy apró lányka szembeszállt a Wall Street Támadó Bikájával.

A bronzszobrot az éj leple alatt – a Nőnapra időzítve – helyezte el a McCann New York reklámiroda és a State Street Global Advisors befektetési tanácsadó cég a Bowling Green Parkban.

 

Néhány órán belül a turisták is felfedezték az új szobrot és délutánra már hatalmas tömeg fényképezkedett a Fearless Girl elnevezésű alkotással. Már előre látni, hogy nagyon népszerű lesz, különösen a hölgyek körében.

 

Az apró lányka bátran, félelmet nem ismerve, csípőre tett kézzel, dacosan néz a bika szemébe. Nem is lehetne jobb metaforája a jelenlegi amerikai társadalmi helyzetnek.

 

A State Street Global Advisors 2,5 trillió (!) dolláros vagyonnal rendelkező és operáló cég, amelynek 3 és fél ezer, “nagyágyú” kliense van, mindazáltal befolyásos és hangja messzire elér.

 

A cég Nőnapon indította el legújabb kampányát, melyben a sokféleségre akarja felhívni a figyelmet, illetve ösztönözni akarja a cégeket, hogy több nőt foglalkoztassanak vezető pozícióban, az igazgató tanácsok tagjaként.

“Know the power of women in leadership” (ismerd a nő erejét a vezetésben), “SHE makes a difference” (a NŐ változást hoz) – szól a plakett a szobor lábánál.

 

“A szobor több szinten, többféleképpen is értelmezhető. – nyilatkozta az alkotó, Kristen Visbal – Küldd ki a lányt, harcoljon meg a bikával, aztán meglátjuk, hogy mi lesz. Ez tipikus Wall Street-i hozzáállás, amikor rizikós üzletekről van szó. Amikor a 35 kilós kisiskolás szembeszáll a bikával, azt nem vakmerőségnek nevezzük, hanem szisztematikus társadalmi hibának. Adj a gyereknek segítséget. Köpönyeget, segítőket, fegyvert a kezébe, ha már a fizikai erején nem tudsz változtatni. Ha így küldöd csatába, eleve vesztésre kárhoztatod, akkor is, ha bátor és nem fél a túlerő szemébe nézni.”

A McCann és a State Street Global Advisors nem kért engedélyt a szobor felállításához. A reklámiroda ezzel állít emléket a szicíliai származású szobrásznak, Arturo Di Modica-nak, aki 28 évvel ezelőtt, szintén gerilla akcióval helyezte el alkotását, a Támadó Bikát a Wall Street-en. Erről az izgalmas történetről ITT olvashatok bővebben.

 

A két cég azóta tárgyalásba kezdett a város vezetésével és a jelenlegi helyzet szerint a Bátor Lány egy hónapig maradhat a turisták és a helybéliek örömére.

Forrás: Business Insider
Fotó: classyjorge, newyorkster, ivyleilani, tinkmara, killianmoore, thenanyc

Tags: , , , , , , , , , ,

A New York-i Waldorf Astoria kétséget kizárólag a világ leglegendásabb szállodáinak egyike (volt). Pazar lakosztályaiban királyok, hercegek, elnökök és Hollywood-i sztárok szálltak meg. Sophia Loren, Elizabeth Taylor és Frank Sinatra egykoron a szálló állandó lakói voltak. A báltermekben pompás társasági élet folyt, a konyha pedig olyan legendás ételeket kreált, mint a red velvet cupcake, a Waldorf-saláta, a Benedek tojás (Egg Benedict) és az ezersziget öntet (Thousand Island dressing).

A Waldorf Astoria két Astor unokatestvér családi viszályának és rivalizálásának köszönhette létrejöttét. 1893-ban William Waldorf Astor felkérte a híres építészmérnököt, Henry Hardenbergh-et (nevéhez fűződik a Dakota-ház is), hogy tervezzen egy 13 emeletes mega-hotelt a család Ötödik Sugárúton található birtokán. William Waldorf Astor szállodája a világ legnagyobb luxusszállodája lett, 450 kiadó szobával. A szálló menedzserének a híres George C. Boldt-ot nevezték ki, akiről hamarosan egy külön cikk is szól majd.

Négy évvel később, John Jacob Astor IV, aki az sugárút másik végét birtokolta, 17 emeletes szállodát építtetett ugyanazzal a tervezővel, a Waldorf-tól csupán néhány lépésnyire. Szállodáját a The Schermerhon-nak szerette volna elkeresztelni – az édesanyja leánykori neve után -, menedzsernek pedig szintén George Boldt-ot akarta felkérni. Az üzleti életben jártas Boldt a névválasztást nem tartotta szerencsésnek, s csak akkor vállalta el a felkérést, amikor a tulajdonos elállt a The Schermerhon név használatától és szállodája nevét a The Astor-ra változtatta.

Idővel a családi viszály alábbhagyott, az üzleti érzék győzött a büszkeség felett és a tulajdonosok eldöntötték, hogy a két szállodának egyesülnie kell, s nem csupán a menedzsmentben, de fizikálisan is. 1897-ben létrejött a világ legnagyobb szállodája, a Waldorf-Astoria, olyan úttörő jellegű szolgáltatásokkal, mint a szobaszerviz, a szobatelefon, a saját fürdőszoba, a gyerekmenü és a teljes áramosítás.  Boldt menedzseri mottója, a “the guest is always right” (a vendégnek mindig igaza van) szállóigévé vált.

A két szállodát egy 91 méter hosszú folyosó kötötte össze, melynek mindkét végében éttermet nyitottak. A Peacock Alley, azaz a Páva Átjáró azokról a korabeli divat örült hölgyekről és urakról kapta a nevét, akik idejük nagy részét azzal töltötték, hogy a sugárutakon, pávaként illegették magukat, a legfrissebb divatot követő ruhakölteményeiket mutogatva.

A folyosóval összekötött szállodakomplexum a gazdagság, a bőség és elegancia jelképe lett. A banketteken és jótékonysági esteken a világ legbefolyásosabb személyiségei jelentek meg és egy ponton, a hotel széfjében 7 millió dollárt őriztek, a vendégek gazdagságának nyilvánvaló bizonyítékaként.

A sikeres évek azonban nem tartottak örökké. John Jacob Astor IV a Titanic utasaként az Atlanti-óceán jeges vizében lelte halálát, míg unokatestvérét szívroham vitte el 1919-ben. Az 1920-as évek kemény konkurenciát hoztak. New Yorkban sorra nyíltak az olyan világhíres hotelek, mint amilyen a  St. Regis, a Knickerbocker (2015. február 12-én nyílt újra, 96 évnyi szünet után) és a Savoy-Plaza Hotel. A New York-i elit a 20-as évek végére kivonult a 34. utca környékéről és Manhattan északabbi utcáiba tette át szállását, a hotel pedig lassan elvesztette fényét és vonzerejét.

Az Astor család eladta a telket az Empire State Building-et építtető cégnek és 1929. május 3-án bezárta a szállót. A Waldorf Astoria helyén pedig felépült az Empire State Building.

Lucius Boomer, aki több hotel tulajdonosa volt, még a Waldorf Astoria lebontása előtt megvásárolta a névhasználatot, kereken 1(!) dollárért. Az új Waldorf Astoria gondolata hamar megfogant, tekintve, hogy a világgazdasági válság még nem mutatta jelét és az új építési terület eredeti tulajdonosa, a New York Central Railroad (New York Központi Vasúttársaság)  is érdeklődést mutatott az új szálloda iránt, 10 millió dollárral hozzájárulva a költségekhez.

Az új Waldorf Astoria 1931. október 1-én nyílt meg a Grand Central közelében. A 47 emeletes épület egy egész utcablokkot lefoglalt, a 49. és az 50. utca, illetve a Park és a Lexington Sugárutak között. Az új Waldorf Astoria a világ legnagyobb és legmagasabb hotelének számított. A szálloda nevét Waldorf=Astoria-ra változtatták. Az egyenlőségjel a Peacock Alley-t, az eredeti két épületet összekötő átjárót szimbolizálta és a szálló dicső múltjának szándékozott emléket állítani.

A megnyitó beszédet maga Herbert Hoover elnök tartotta, melyet a Fehér Házból élőben, rádión keresztül közvetítettek. A pozitív fogadtatás és az elnöki támogatás ellenére a szálló 2200 szobájából a megnyitás hetében csak 500-at vettek igénybe a látogatók. A hotel 1939-ig veszteséges maradt. A 1940-es években, továbbra is Lucius Boomer vezetése alatt,  a Waldorf Astoria ismét legendássá vált. Boomer, 1947-ben bekövetkezett haláláig vezette az intézményt.

A Waldorf Astoria az évtizedek során fontos szerepet töltött be az ország politikai és kulturális életében, otthont adva számos magas rangú rendezvénynek.

Az épület több “titkot” is őriz, melyet csak a szálloda elkötelezett rajongói ismernek. Fedjünk fel néhányat ezek közül:

  • Cole Porter, aki 1934-től, 1964-es halálig volt a Waldorf Astoria lakója, kedvenc zongoráját a hotelre hagyta. A híres hangszert a Peacock Alley Csarnokban, a lobbitól pár lépésnyire helyezték el.

  • Cole Porter halála után a lakosztályba Frank Sinatra és felesége, Barbara költözött. A pár 1988-ig volt a szálló állandó lakója.
  • A megnyitás idején a hölgyeknek és az uraknak külön lobbi állt rendelkezésre. A jelenlegi főlobbi volt az uraké, akik itt szívták a szivarjukat, itták a gint, illetve fizették a hotelszámlát. A hölgyek csarnokát vastag szőnyegekkel, nehéz drapériákkal vonták be. 1983-ban, egy csőtörés következményeként, fel kellett szedni a szőnyegeket. Ekkor találtak rá a francia alkotó, Louis Rigal, csodálatos, 148 ezer mozaikot tartalmazó alkotására, mely a Wheel of Life (Az élet kereke) nevet viseli. A mozaikképet restaurálták és a Park Avenue felőli bejárat közelében található.

  • A szálló nagy óráját eredetileg az 1893-as chicagói világkiállításra készítették. 1902-ben, John Jacob Astor helyeztette el Franciaország adományát, a kicsinyített Szabadság-szobrot az óra tetejére.

  • A szállodában 123 ausztriai készítésű kristálycsillár található.

  • A Waldorf Astoria alatt egy titkos vasútvágány is található. A 61-es vágánynak külön bejegyzést szentelünk a közeljövőben.
  • A tetőn hat kaptár, 300 ezer méhecskéje biztosítja a friss mézet a vendégek reggelijéhez. A szálloda 2010 óta alkalmaz főállású méhészt.

1931-ben, nem sokkal a megnyitó után, egy csőd szélén álló úriember, bizonyos Conrad Hilton a hotel újságból kivágott fényképét az íróasztala fölé tűzte, ezekkel a szavakkal: “a legkiválóbb”. 1972-ben a Hilton Hotels Corporation megvásárolta a Waldorf Astoria-t. Az új név: Waldorf Astoria New York.

2006-ban létrejött a Waldorf Astoria Hotels & Resorts üzletlánc. Waldorf Astoria szállodák nyíltak Arizonában, Kaliforniában, Floridában, Hawaii-n, Louisianában, az országhatáron kívül Franciaországban, Izraelben, Olaszországban és Szaúd-Arábiában.

2014. októberében a kínai székhelyű Anbang Insurance Group megvásárolta a Waldorf Astoria New Yorkot, 1.95 milliárd dollárért, mely a világtörténelem legdrágább hotel tranzakciója volt. 2016. július 1-én az Anbang vezetősége bejelentette, hogy a hotelt luxuslakás-hotel kombinált komplexummá alakítja. A szobák egy része továbbra is hotelként funkcionál majd, ám az épület fő funkciója luxus apartmanház lesz. A hotel híres éttermei, a Peacock Alley, a The Bull and Bear Steak House és a La Chine az átalakítási munkálatok után újranyitnak.

A több évig – a becslések szerint minimum három év – tartó átalakítási munkálatok több mint 1400 Waldorf Astoria alkalmazottat tettek munkanélkülivé, akik közül sokan évtizedek óta álltak a szálloda alkalmazásban.

Az egyetlen jó hír a változásban. hogy a nyitás után a közösségi termek, éttermek, báltermek és folyosók továbbra is látogathatóak lesznek a nagyközönség számára. A Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal szintén szemmel tartja a kulturális örökséget képező szállodát.

Viszontlátásra néhány év múlva, Waldorf Astoria!

Forrás: Waldorf Astoria
Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , , , ,

A Times Square a turisták talán legkedvelt célpontja, közlekedési és kulturális csomópont, Manhattan szíve. Február végéig azonban nem csak jelképesen dobog itt a City szíve, de Valentin-nap tiszteletére új, “szíves” köztéri alkotás várja a látogatókat a tér északi háromszögében, a Broadway és a Hetedik Sugárút találkozásánál, a Father Duffy téren, az ikonikus lépcsősor előtt.

Február 14-én, a nap szinte valamennyi órájában, egyszerre akár több leánykérésnek is szemtanúi lehetünk. A tér kulturális életét szervező bizottság Valentin-napra mindig valami újjal, különlegessel áll elő, megfelelő hátteret biztosítva a romantikus lelkületű helybélieknek és turistáknak. Idén, bizonyára nem véletlenül, a Valentin-napi alkotás középpontjába is a bevándorlás témája került.

 

Ebben az évben immár kilencedszer rendezték meg a Times Square Valentine Heart Design Competition-t, a Times Square Valentin Szív Versenyét. Az Office for Creative Research győztes alkotása, mely a We Were Strangers Once Too/Egykoron mindannyian idegenek voltunk névre hallgat és tisztelgés a bevándorlók előtt.

A szobor 33, a rózsaszín és a piros különböző árnyalatára festett fémoszlopból áll. A közelről különállónak érzékelt oszlopok egy bizonyos távolságból szemlélve egységet alkotnak, szívet formálva. Az alkotók New York City diverzitására akarták felhívni a figyelmet. Arra, hogy a City a különféle nemzetek tökéletes egysége, melyet a különbözőség tesz egyedivé és izgalmassá.

Az oszlopokra a Manhattanban élő különböző népcsoportok nevét és lélekszámát festették, a 2015-ös cenzus számadatai alapján.

 

“New York City a bevándorlók városa és erre büszkének kell lennünk. – mondták az alkotók a megnyitón – A We Were Strangers Once Too-val akarjuk kifejezni az elismerésünket és hálánkat a New York-i bevándorló közösségeknek mindazért a történelmi és kulturális örökségért, melyet magukkal hoznak és megosztanak a város többi lakóival, mely által valamennyien gazdagodunk.”

 

Az alkotás 2017 március elejéig látható.

Képek: myst3riousboy, zura.nyc, tinkmara, frost.agram
Forrás: NYGo

Tags: , , , , , , ,

Attól függően, kit kérdezel, van, aki november 9 óta eufóriában, van, aki teljes tagadásban várta a január 20-át, az amerikai elnök hivatalos beiktatásának napját. Én az utóbbi kategóriába tartozok, és egyedül az a tudat éltetett azon a szürke és szürreális pénteki napon, hogy másnap az előzetes becslések szerint több százezer ember fog felvonulni a Women’s March keretében Washington, DC.-től Antartikán keresztül Timor Leste-ig.

A békés menet kitűzött célja az volt, hogy állást foglaljon a női, kisebbségi, és emberi jogok mellett, és a többek között az amerikai elnök által is képviselt idegengyűlölő, rasszista, homofób, nőgyűlölő nézetek ellen. Így aztán bár itteni otthonomnak DC-t tekintem, én szombat délben a Dag Hammarskjold Plaza fele vettem az irányt, ahonnan a New York-i menet indult.

Mi Farahval, egy Jordán-amerikai barátnőmmel a World Trade Centerből utaztunk Uptown felé, és már a 4-es metró tele volt emberekkel – nők, férfiak, nyugdíjasok, gyerekek, feketék, fehérek – mindenféle táblákkal, „pussy hat”ben, általános jó hangulatban, és persze igazi amerikai módjára felszerelve az elmaradhatatlan water bottle-lel (kulacs) és mindennel, ami csak egy tüntetéshez kellhet. Én még reggel csináltam egy „We Will Not Be Silenced” táblát, és az Amerikai Szabadságjogok Egyesület facebookon keringő videójának az utasítása szerint kivettem a kontaktlencsém (könnygáz esetére), és filctollal a karomra írtam a férjem telefonszámát –  de elég amatőr tüntetőnek éreztem magam a többieken végignézve!

A Grand Central állomásnál gyakorlatilag teljesen kiürült a metró, és a tömeg kiözönlött az utcára. Mi végül a 44-ik utcán indultunk el. Hamarosan már lehetett hallani a tömeg morajlását – elképesztő hangos volt. Még izgatottabban igyekeztünk a hang irányába, és hamarosan a Második sugárúton kötöttünk ki, ahol egészen karneváli volt a hangulat, egy rezesbanda játszott, és a tömeg hömpölygött a 42-ik utca felé a kordon innen és túl. Farah és én megállás nélkül vigyorogtunk, ahogy  becsatlakoztunk, és egymásnak mutogattuk a szellemesebbnél szellemesebb táblákat (egy hetvenéves nő „nem hiszem el, hogy még mindig ez ellen a szar ellen kell tüntetnem” szlogenjét sokan fényképezték).

 

A Don’t Stop Believin’ számot együtt énekelte  a tömeg rezesbandával, és néhányan táncra is perdültek. Ebbe lehet, hogy a hideg is belejátszott, ugyanis mikor befordultunk a 42-ik utcára, mintha teljesen leált volna a menet, és a sok magas épület között nem igazán jött be napsütés. Ennek ellenére vidám volt a hangulat, mi a körülöttünk lévőkkel beszélgettünk: idősebb, fehér férfiak, egy ázsiai pár, tinédzserek, szülők a kisgyerekeikkel a hátukon, franciák, britek, németek, spanyol anyanyelvűek… Szembeötlő volt, hogy a tüntetők többsége fehérek volt viszonylag sok ázsiaival és latinoval, nem sok afroamerikait láttam. Hozzátartozik, hogy míg a fehér nők 53%-a Trumpra szavazott[1], az afroamerikai nők 6 %-a szavazott rá[2], így sokan felhívták rá a figyelmet a közösségi médián, hogy nem lenne szükség menetre, ha a fehér nők is úgy szavaztak volna, mint afroamerikai társaik.

 

Sok férfit hordozott „így néz ki egy feminista”, „a női jogok emberi jogok”, és hasonló táblákat, de világos volt, hogy a női jogok („el a kezekkel a méhemről” és „az én testem, az én jogaim”) és a a Trump ellen érzett ellenszenv („szabadítsátok ki Melaniát!”) mellett az emberek a számukra fontos más ügyek miatt is voltak ott, legyen az éghajlatváltozás, Black Lives Matter, bevándorlási jogok, az egészségügyi reform, a muzulmán közösség, vagy meleg jogok.

Hosszú ideig nem fogom elfelejteni amikor a Grand Centralhoz értünk, és a Park sugárúti felüljárón ránk letekintő tömeg tapsolt, fütyült, és biztatta a tömeget. „Tell me what democracy looks like!” (Mondd meg nekem, mi a demokrácia!”), kiabált egy férfi a felüljáróról, mire több száz ember kórusban válaszolt: „This is what democracy looks!” („Ez a demokrácia!”). Ahogy áthaladtunk alatta, hallottuk, ahogy a mögöttünk lévők egy kis fáziskéséssel ugyanazt skandálják.

A Második és az Ötödik sugárút között öt, nem is olyan hosszú háztömb van, melyet normális időben – és New York-i gyalogos tempóban – az ember 10 perc alatt tesz meg gyalog. Mi három-három és fél órát töltöttünk ott a menettel, mire eljutottunk az Ötödik sugárút és a 42-ik utca sarkára. Előttünk és mögöttünk  akkora tömeg volt, hogy nem lehetett az emberek végét látni, és arra emlékszem, hogy azt hajtogattam, hogy ezt nem hiszem el…. Akinek szerencséje volt és működött a telefonja, az továbbadta a mellette állóknak, hogy Chicagoban 250 ezer embert számoltak, LA-ben 750 ezret. Hallottuk, ahogy egy rendőr azt mondja, hogy a hivatalos adatok szerint 250 ezer ember van kint, de szerinte biztos, hogy több, mert ő még nem látott ennyi ember. Farah és én fáztunk, nem volt nálunk se víz, se ennivaló, de eszünk ágában sem volt hazamenni.

Mikor bekanyarodtunk, a tömeg teljesen ellepte az Ötödik sugárutat, mikor bekanyarodtunk, annak ellenére, hogy kordonok voltak kirakva, amik elvileg lezárták volna a tömeg elől a sugárút egyik részét. A rendőrök vagy ráérősen támasztották a falat, vagy a tömegben üdvözölték az embereket és kedvesen jó időtöltést kívántak, vagy – mint a mi esetünkben – viccelődve biztattak bennünket, hogy az előzőek bizony hangosabbak voltak, kicsit jobban meg kellene erőltetni magunkat! Ezt egy csoport hatéves kislány nem tétovázott: az ő vezetésükkel a tömeg azt skandálta, „kicsi kéz, kicsi láb, csak annyit tud, tweet tweet tweet”. Később egy népszerű tábla ihlette meg a tömeget, és „Pence is szívás” kiáltásoktól volt hangos az Ötödik sugárút.  Lassan besötétedett, de az emberek energiája nem hagyott alább, és mi az élménytől továbbra is a könnyezés és a megállás nélküli vigyorgás között ingadoztunk.

A menet az 55-ik utcánál ért véget, ahol rendőrök őrizték a Trump Tornyot. Az emberek békésen feloszlottak, és mindenki ment a maga útjára. Az 55-ik utcán lefektették a tábláikat, így az utca a Women’s March mementoja lett: nem adjuk fel, egységben az erő, a szeretet legyőzi a gyűlöletet, Amerika már így is nagyszerű.

Hazaérve elképedve olvastam a folyamatosan frissülő számokat. Az is előfordulhat, hogy sikítottam, amikor kiderült, hogy a „végleges” létszám New Yorkban 500 ezer volt – és az amerikai „összlétszám” három millió felett. Leírhatatlan érzés volt ilyen mértékű szolidaritást tapasztalni, ilyen békés keretek között, ennyi órán keresztül, ilyen kitartással. Az volt számomra a legszebb, hogy nők szervezték és álltak mögötte. Nők, akiknek a munkája otthon és a munkahelyen általában láthatatlan, alábecsült, vagy marginalizált, sikeresen megszervezték a legnagyobb tüntetést az Egyesült Államok történetében. Azóta is ebből az emlékből élek, és remélem, hogy az energia, amit ez a megmozdulás generált, tovább él a következő hónapokban.

Képek: Lippai Zsuzsi, Daniel Hernandez Diaz
[1] https://www.nytimes.com/2017/01/24/insider/donald-trump-women-social-media.html?_r=0
[2] https://mic.com/articles/159402/here-s-a-break-down-of-how-african-americans-voted-in-the-2016-election#.eZ0oGeDu7

Tags: , , , , , , ,

“Légy szíves, meséld el, miért van az, hogy akárhányszor látom az amerikai elnököt a TV-ben aláírni valamilyen dokumentumot, sosem fog jól a tolla. Egymás után veszi fel az íróeszközöket és úgy tűnik, egyik sem jó neki. Mi a baj az elnöki irodával? Nincs pénzük tollra vagy ez valami szabály, mert nemcsak Obama elnököt láttam több tollat használni, de az őt megelőző elnököket is. Amikor az ember nézi az aláírási ceremóniát, az pont úgy hat, mintha az elnöknek OCD-je lenne.”

Az amerikai elnökök több tollat használnak kifejezetten fontos, vagy történelmi  eseménynek számító dokumentumok, törvények aláírásához. Ez nem szabály, de hagyomány Washingtonban. A több toll használata egészen Franklin Roosevelt-ig vezet vissza. Magyarázata egyszerű. A toll, mellyel történelmet írnak, maga is történelmi jelentőségű tárggyá válik.

Minél több tollat használ az elnök az aláíráshoz, annál több tollat tud elajándékozni azoknak, akik részt vettek az aláírásra kerülő törvény létrehozásában, elfogadtatásában, a törvényjavaslat törvényi szintre emelésének hosszadalmas procedúrájában. A tollakat a Fehér Ház gravíroztatja és azok tulajdonába kerül emléktárgyként, akik az adott törvény kulcsszereplői, illetve támogatói. Amikor Lyndon Johnson aláírta a Polgárjogi Törvényt (Civil Rights Act) 1964-ben, több mint 75 tollat használt és egyiket azonnal átnyújtotta Martin Luther King Jr-nak.

1996-ban, Clinton elnök négy tollat használt a Line-Item Veto törvény aláírásához, mely kimondja, hogy az elnök a törvényjavaslatok bizonyos szekcióit is vétózhatja, nem csupán a teljes beadványt. A négy tollat azoknak adományozta, akik a leginkább értékelték volna ennek a törvénynek a bevezetését a maguk idejében: Gerald Ford, Jimmy Carter, Ronald Reagan és George H.W. Bush.

Hogyan lehet ennyi tollal aláírni? Nem lesz az írás szakadozott, remegős? És mi van, ha az elnök kifogy a betűkből? Ennek begyakorlása az elnökök egyik házi feladata. Obama elnök anekdotái közé tartozik a történet a napokig tartó gyakorlásról, mely az első történelmi jelentőségű aláírást megelőzte. Kennedy elnöknek viszont könnyű volt a dolga, mert amikor sok tollat kellett elajándékoznia, bevetette a középső nevét, a Fitzgerald-ot, míg mások különféle cikornyákat helyeztek el a nevük alá, köré.

A tollak a büszke tulajdonosok otthonába kerülnek, míg más példányok múzeumba. Néha feltűnnek rég elfeledett tollak is, ahogy 2008-ban, amikor John McCain kampányában azt ígérte, hogy ugyanazt a tollat fogja használni, amit valaha Reagan elnök adományozott neki.

Mivel a több toll használata nem szabály, van olyan elnök is, aki nem követi a hagyományt. George W. Bush például az egy tollas aláírás híve volt, ajándékba pedig nem használt tollakat adományozott. Hogy hová került a toll, amellyel aláírta az adott törvényt? Szemtanúk szerint általában zsebre tette.

2010. március 23-án Barack Obama 22 tollal írta alá az Obamacare-t, s mivel hivatalos aláírása nem tartalmazza középső nevét, nem kis fejtörést jelentett a magas számú tollváltás.

Az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökét, Donald Trump-ot unokái segítették a tollak kiválasztásában és osztogatásában, 2017. január 20-án.

Képek: Google
Forrás: About US politics

Tags: , , ,

Történelmi eseménynek voltunk szemtanúi 2017. január 2-án. Száz (!) évnyi tervezés és költségvetési nehézségek után átadták az utazóközönségnek New York City legújabb metróvonalának első szakaszát, három, modern állomással.

A Second Avenue Subway (SAS-Második Sugárút Metró) hihetetlenül megkönnyíti az Upper East Side látogatóinak és lakóinak életét. Sokan évtizedek óta várták ennek a vonalnak a létrejöttét, míg mások a hiábavalónak tűnő várakozás hatására mondtak le Upper East Side-i rezidenciájukról.

 

Az új vonalat, a számítások szerint, naponta 200 ezren veszik majd igénybe. Ezzel, az állandóan zsúfolt, naponta 1,3 millió (!) utast szállító, Lexington Avenue mentén futó NYCS 4NYCS 5NYCS 6-os járatok is levegőhöz jutnak. Az Upper East Side-on lakók napi ingázása átlagosan 10-15 perccel rövidül.

Amíg az East Side legforgalmasabb sugárútját, a Lexington Avenue-t egy vonal, három járattal (NYCS 4NYCS 5NYCS 6) szolgálta, addig a West Side-on két vonal haladt, öt járattal (NYCS 1NYCS 2NYCS 3NYCS BNYCS C). A megközelíthetőség hiánya állandó tumultust és bosszúságot okozott a keleti oldalon lakók, illetve dolgozók számára.

Az új, Wi-Fi-vel ellátott, akadálymentesített metróállomások a 72., 86. és a 96. utcában találhatóak. A három vadonatúj állomás mellett felújították és modernizálták a régóta forgalomban levő Lexington Avenue/63rd Street megállót is.

Az új állomásokon ugyan nincs légkondicionálás, ám a modern klímamérnöki munkának köszönhetően a hőmérséklet 10 fokkal alacsonyabb a felszíni hőmérsékletnél.

15625278_1267381696688265_5707715505763123200_n

Az állomások falai csempézettek, így jóval könnyebb lesz tisztán tartani őket.

Az oszlopmentes, tágas, világos folyosók falait korunk legismertebb mozaik-művészeinek alkotásai díszítik.

A legimpozánsabb alkotás, a 72. utcában, a brazíliai Vik Muniz üvegmozaikja, mely a Tökéletes Idegenek nevet viseli. Az alkotás 36, vonatra váró New York-it ábrázol. Valamennyien létező személyek Muniz ismeretségi köréből, s egyben hétköznapi arcok, amilyenekkel naponta találkozhatunk a metróra várva. Néhányan közülük eljöttek a megnyitóra, többek között a képen látható ismert manhattani utcai zenész is.

 

Az utazóközönség egyértelmű kedvence a nyalókázó, napszemüveges rendőr.

Az alkotó önmagát is megörökítette, amint éppen megbotlik és szerteszét szórja irattáskája tartalmát.

Az új metróállomások mottói, melyeket a lépcsősorok felett is olvashatunk, New York állam, illetve Amerika mottói: “Excelsior” (mindig felfelé) és “E Plurbis Unum” (sokból egy).

A hivatalos átadó ünnepségen a Közlekedési Vállalat képviselőin kívül részt vett New York kormányzója is, aki azzal kezdte beszédét, hogy a város lakóinak elképzelése sincs, hogy Manhattan forgalmas utcái alatt milyen nehéz alagutat ásni, anélkül, hogy megbénítanák a város életét.

A környék lakói mellett a környező államokból is érkeztek metrórajongók, hogy részesei lehessenek ennek a kivételes eseménynek.

A Manhattan keleti oldalát a Második Sugárút mentén kiszolgáló metróvonal ötlete az 1910-es évek végén látott először napvilágot, azonban a Nagy Világválság és a város egyéb fejlesztési terveinek elsőbbsége hosszú évtizedekre a háttérbe szorította.

A teljes Second Avenue Subway 4 fázisban épül. A második szakasznak még nincs tervezett átadási időpontja. Költségvetése, az előzetes számítások szerint, 6 milliárd dollár. Ez a szakasz a 96. utcától az East Harlemig, a harmadik szakasz a Houston Street-ig, az utolsó szakasz pedig a Pénzügyi Központig épül. A Second Avenue Subway teljes hossza 14 km. A SAS projekt a város legnagyobb beruházása az utóbbi 50 évben.

A Second Avenue Subway-n jelenleg a  jelzésű metró jár. A NYCS Q vonalát a visszatérő  jelzésű metró vette át a Whitehall Street (Lower Manhattan) és Astoria-Ditmars Boulevard (Queens) között. A teljes átadás után a Second Avenue Subway új metróvonalat kap, t jelzéssel.

Képek: Kati, dimati, tinkmara, untapped cities

Tags: , , , , , , , , ,

Kedves Olvasók!

Véget ért 2016 (végre)!

Szeretném megköszönni Nektek a támogatást, a rengeteg Facebook ajánlást (share) és megosztást (like).

2016-ban rekord mennyiségű, 82, blogbejegyzés született. Facebook tagságunk 10223 taggal bővült és a mai napon 27,897 tagot számol.

2016-ban is megpróbáltam részt venni New York City legfontosabb közéleti eseményein, figyelemmel követni az újdonságokat, fejlesztéseket és ezekről hírt adni Nektek, különös tekintettel a turista célpontokra, változásokra. Remélem, hogy segítségetekre voltam, s ezt a célt a jövőben is szem előtt tartom.

A blog legsikeresebb és legtöbbet olvasott bejegyzései a következők voltak:

Az utolsó | | vonat – 9/11 emlékére

Az Amerikába történő legális, állandó letelepedésről

Brooklyn legdrágább apartmanja

Biztonságos és veszélyes környékek New Yorkban

Mikor utazzunk New York Citybe?

Az első tejesdoboz gyerek – Etan Patz eltűnése

Kitti New York-i utazási naplója

New York City, melyet a gőz formált

A Central Park lámpaoszlopainak titka

New York City karácsonyi kalendáriuma

Uptown, downtown, midtown, crosstown

Az évet ismét nyereményjátékkal zártuk, melynek során arra kértelek Titeket, hogy írjatok egy rövid, New Yorkkal kapcsolatos gondolatot, benyomást, élményt, álmot.

S mit hoz 2017 a blog életében? Továbbra is megpróbálok lépést tartani New York City állandóan változó, pezsgő életével, az újdonságokkal, a friss eseményekkel és természetesen jövőre sem marad el a rengeteg, saját készítésű fotó és videó. Továbbra is politikamentes “helyiérték” blog közösség vagyunk, mely New York City kulturális, turisztikai értékeit, hétköznapjait és ünnepnapjait hivatott bemutatni.

Természetesen a blog fejlődése és a változása is a jövőhöz tartozik, de ez legyen inkább meglepetés.

Kérlek Titeket, hogy 2017-ben is támogassatok “lájkokkal”, megosztásokkal és építő jellegű hozzászólásokkal, ötletekkel.

BÉKESSÉGES, EGÉSZSÉGES, VIDÁMSÁGGAL TELI ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK NEKTEK!

Kép: a blog írójának tulajdona
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , ,

« Older entries