Manhattan sziluettje olyan, mintha a város kézjegye lenne. Ikonikus jelkép, képeslapok és mozifilmek állandó szereplője, ám a nyüzsgő utcák, a hullámzó embertömeg nélkül csak üres díszlet lenne.
Manhattan állandóan változik, s ez a változás legjobban a város sziluettjében mutatkozik meg.
A City egyre magasabbra és magasabbra tör, hisz sziget lévén nem terjeszkedhet vertikálisan, s mert természetéből fakadóan nem nyughat. 1890 és 1974 között Manhattané volt a világ legmagasabb épülete. A felhőkarcolók építésének aranykorában az építtetők vérre menő küzdelmet folytattak minden egyes centiméterért és ez ma sincs másképp, amikor a felhőkarcolók új reneszánszát éljük a Cityben.
New Yorkban huszonegy, 244 méternél magasabb felhőkarcoló található, melyek közül tíz az elmúlt 15 évben épült.
A felhőkarcolók első hulláma kizárólagosan az üzleti szférát szolgálta. Valamennyi épületóriás mögött egy adott cég állt, s az épület önmagában felért a legjobb reklámmal. Apartmanok önmagukban képtelenek lettek volna visszatéríteni az építéssel járó hatalmas költségeket.
Ez a gyakorlat csupán az utóbbi évtizedben változott meg. A luxus apartmanházak, mint amilyen a 15 Central Park West, akár több ezer dollárt is elkérnek négyzetméterenként. 2014-ben egy tű vékony felhőkarcoló alapjai jelentek meg a Central Park közvetlen szomszédságában. A One57, az 57. utcában a Stairway to Heaven, vagyis a Lépcső a Mennyországba becenevet kapta és új tendenciát nyitott a lakóház építésben.
Az újonnan épülő apartman felhőkarcolók alapterülete éppen csak akkora, hogy egy 1, esetleg 2 szobás apartmannak, illetve egy keskeny lépcsőháznak és liftaknának tudjon helyet biztosítani.
Hirtelen a magasság és a kilátás lett a vagyon jelképe az alapterület és a prominens szomszédok helyett. A milliárdos státus szó szerint új magasságokat ért el, köszönhetően a felhőkarcoló technológia fejlődésének.
A mérnökök már rég rájöttek arra, hogyan kell úgy tervezni 800 láb felett, hogy az épület ne dőljön meg. A figyelem napjainkban a lakók biztonságérzetének növelésére összpontosul.
A szuper magas, keskeny épületeket a repülőgép szárnyához hasonlóan tervezik. Nyomás alatt hajlanak és nem törnek, a különbség azonban az emberi érzékelés feldolgozásából fakad. Míg egy autó, busz vagy repülő utasa számít és felkészült bizonyos mozgásokra, addig egy hasonló kilengés egy magas épületben pánikot kelthet.
Különleges ellensúlyok és lengéscsillapítók összehangolt munkája ellensúlyozza a tényt, hogy 244 méter magasan az épület erősen ki van téve a természeti elemek játékának.
A liftek mérnökei hasonló nehézségekkel küzdenek 800 láb felett. A lakók elvárják, hogy a felvonók gyorsan közlekedjenek, azonban 9 méteres másodpercenkénti emelkedés felett már erősen érzékelhető a nehézségi gyorsulás. Valószínű, hogy ez szab határt az apartman házak magasságának. Senki nem szeret hosszú perceket tölteni a liftben, különösen nem azok, akik közel 90 millió dollárt költenek egy penthouse apartmanra.
S mit gondolnak a jelenleg még roppant szűk – a számítások szerint New York Cityben összesen 40-en élnek 244 méteres magasságon felül – “800-as klub” tagjai?
“Olyan, mintha egy hógömbben ülnék. Csak nézem, ahogy a kompok úsznak a Hudsonon és úgy tűnik, én nem is vagyok része a városnak.”
“Egy bizonyos magasság felett már nem jó. Elveszik a hatás. Az ablakhoz kell lépned, hogy lásd a világot.”
“Itt fent megtanultam, hogy létezik túl sok égbolt.”
S kik ők, a “800-as klub” tagjai? Nem tudni. Kilétüket szigorú titoktartás fedi. A szóbeszéd szerint van közöttük egy Szaúd-Arábiai ingatlanügynök, egy kínai légitársaság igazgatója, egy baseball játékos és egy európai, aki havonta lefizeti a 45 ezer dolláros bérleti díjat, hogy legyen saját lakása, ha épp New Yorkba viszi az útja.
“A legtöbb tulajdonos, főleg a One57 épületben külföldi, aki a pénzét menekíti ki az anyaországból. Lehet, hogy ezek az apartmanok üresen állnak majd, mivel a tulajdonos be sem teszi a lábát, de még csak ki sem adja. Az egész nem a pénzről, hanem a biztonságról szól. New York City a biztonságos menedék.” – mondja az egyik, névtelenségét megtartani kívánó amerikai tulajdonos.
Az ízlés nem foglalható szabályokba. A Chrysler Building átadásának idején a manhattaniak döbbenettel teljes elutasítással fogadták az első üveg-fém óriást. A World Trade Center ikertornyai hasonló fogadtatásban részesültek, egészen addig míg az épületek szögletein megtörő napsugár narancsos-ezüstös fényszalagokat vetített a környező házakra és a Hudson-folyóra. Az új World Trade Center hasonló átalakuláson megy át napjainkban.
New York City sziluettje állandóan változik. Míg annak idején az Empire State Building és a World Trade Center jelentették az észak-déli irányt, addig napjainkban újabb és újabb tájékozódási pontok kerülnek a térképre Midtown (Közép) Manhattanban, illetve a nyugati oldalon, ahol a Hudson Yards (itt és itt olvashattok róla) mini-Szingapúrja épül.
1. A szárnyait bontó madárra emlékeztető épület ívelt elemeit a világon csupán négy acélgyár képes előállítani. Mind a négy cég európai. A felhasznált acélmennyiség (35 ezer tonna) több mint felét egy olasz, míg a fennmaradó részt egy spanyol vállalat gyártotta le. Az elemek hajóval érkeztek a New York-i Red Hook kikötőbe. Az 588 elemet puzzle-ként állították össze a helyszínen.
Tinkmara