New Yorkban mindig nyitott szemmel kell járni és az ember mindig talál valami újat, meglepőt. A 1887-ben épült, 7 East 10th Street önmagában nem kiemelkedő townhouse, azonban az indiai faragott tikfa ablakkeret egyedülálló a városban. A tervező, Lockwood De Forest, aki a Tiffany cégnek is dolgozott, indiai művészekkel készíttette el a keretet, melyet hajóval szállítottak New Yorkba. Az épület, mely jelenleg a New York University tulajdonában áll, az “Amerika legszebb indiai épülete” címet kapta 1990-ben az építészeti kamarától.
You are currently browsing articles tagged Village.
Tags: Manhattan, New York City, NY, NYC, Village, West Village
Taylor Swift bérelt rezidenciája a West Village szívében csatlakozott a legendás – valós vagy fikció – (lakó)házak előkelő körébe (Dakota ház-John Lennon, Jóbarátok háza, Carrie Bradshaw, The Continental Hotel-John Wick, Lotte New York Palace-Gossip Girl), ahol állandóan csoportosulnak a rajongók. A Cornelia Street-en található kocsiszín-ház előtt mindig szól a zene és Swiftie-k fényképezkednek a Lover albumon dalban is megörökített épület előtt.
A 23 Cornelia Street június elején került az ingatlanpiacra, havi 45 ezer dolláros bérleti díjért vagy 18 millió dolláros vételárért. Az 511 m2-es alapterületű kocsiszín 1870-ben épült és a szomszédos házhoz tartozott, mint szolgálati épület. A család hintójának, lovainak és a hajtónak volt az otthona. A lovaskocsik alkonya után a legtöbb kocsiszín üresen állt, azonban az elmúlt évtizedekben újra reneszánszukat élik és különleges adottságaik (dupla belmagasság, széles ajtók, egyedi megjelenés) miatt a legkeresettebb ingatlanok New Yorkban.
A 23 Cornelia Street-et ugyan háromemeletes lakóházként hirdetik, az alagsorban hatalmas úszómedence és edzőterem, a tetőn pedig tágas terasz található, ahonnan remek kiállítás nyílik a West Village-re és Downtown-ra. A házban négy hálószoba, öt fürdőszoba, modern konyha és három kandalló is található, azonban speciális funkciói azok, amelyek különösen vonzóvá teszik az épületet hírességek számára.
A masszív garázsajtó az épület frontjának domináns eleme. A tulajdonos, anélkül, hogy kiszállna az autóból, (ki)bejuthat a házba. Az épület főablakai nem az utcára, hanem a belső udvarra néznek, így biztosítva a lakók magánszféráját.
Tags: Cornelia Street, Manhattan, New York, New York City, NY, NYC, Taylor Swift, Village
Gay Street – Ez a barátságos, kanyargós utca ad otthon New York City egyik “legszellemesebb” házának. New York City egyik legidősebb, a West Village egyik legkedveltebb utcája nevét a közhiedelemmel ellentétben nem a Village bohém LGBT közösségéről, s nem is Sidney Howard Gay-ről, a Nemzeti Rabszolgaság Ellen című magazin szerkesztőjéről, hanem egy korabeli földtulajdonosról kapta.
A Gay Street 12-es szám alatti házat nagy valószínűséggel 1827-ben építették. A csinos townhouse-nak mozgalmas története és befolyásos lakó voltak, akik közül egy – a városi legenda szerint – a mai napig nem hagyta el a házat és környékét.
A ház a holland telepesek idején hullaházként szolgált, majd istállóvá alakították, a későbbiekben pedig a gazdag Washington Square-en lakó családok rabszolgáinak szállása lett.
A viharos 1920-as években, a szesztilalom idején a ház pincéjében hírhedt zugkocsma működött, Pirate’s Den (Kalóztanya) néven. Az utcában több zugkocsma is üzemelt, ám a Pirate’s Den több volt, mint kocsma. Igazi turista csalogató volt. Mindenütt kalóz relikviák voltak, szemkötős pultos mérte az alkoholt és a felszolgálók mind kalóznyelvet használtak.
Ugyanezekben az években New York City polgármestere a kicsapongó életviteléről nevezetes Jimmy Walker volt, aki szerette a mulatságot, az alkoholt és kedvenc zugkocsmája a Pirate’s Den volt.
Walkerről azt is tudta mindenki, hogy házasember létére szeretőket tartott. Egy bizonyos angol színésznő, Betty Compton különösen fontos volt számára. Olyannyira, hogy amikor fülébe jutott, hogy a Pirate’s Den-t becsukják, megvásárolta az egész épületet a zugkocsmával együtt Betty számára.
Walker több időt töltött ebben a szerelmi fészekben, mint otthon a feleségével a polgármesteri rezidencián. Betty valóban a szívébe férkőzött és néhány évvel később a polgármester feleségül is vette.
A pincepartik estéről estére tovább folytatódtak, immár a polgármester szervezésében. Ivászat, zene és tánc a szesztilalom idején.
A szesztilalom éve után, a II. Világháború közeledtével a zene és a nevetés elhalt a Gay Street-en, az utca lakói azonban továbbra is hallották a Flapper szandálok koppanását a pince padlóján és érezték a bárban sülő hagyma szagát. A Kalóztanyán úgy tűnik, nem fejeződött be a mulatság.
Az utca lakói közül többen is láttak hölgyeket a 20-as évek jellegzetes viseletében, tollas kalapban és egy magas, sovány úriembert hosszú, fecskefarokban végződő zakóban, cilinderrel a fején a Gay Street-en sétálni a késő éjszakában. A leírások alapján maga Jimmy Walker polgármester szelleme kísértette a Gay Street-et.
Az 50-es években a híres bábművész, Frank Parris vásárolta meg a házat, Parris a bábművészet egyik úttörője volt, aki többek között állandó fellépő volt a Madison Square Garden-ben és a Radio City Music Hall-ban.
A Parris család is érzékelte a természetfeletti jelenlétét a házban. Lépéseket hallottak és “láthatatlan” bútorok húzogatásával járó zajokat. A család kutyája is éjjel-nappal ugatott. Gyakran csak egy pontra koncentrált, miközben az összes szál szőre felállt a hátán.
A család kedvence halála után sem hagyta el szeretteit. A családtagok valamennyien érzékelték az eb jelenlétét, aki láthatatlanul a lábukhoz dörgölőzött, mintha még ekkor is védelmezte volna őket.
A Parris csalás néhány hónappal később vendégek jelenlétében is megtapasztalta a szellem(ek) jelenlétét. Míg a társaság a földszinten csevegett, az emeletről megmagyarázhatatlan zaj hallatszott, mintha bútorokat húzogattak volna.
Amikor a vendégek távoztak, az egyikük az emeleten megpillantott egy magas, sötét hajú férfit, cilinderrel a fején, fekete köpönyegben. Mire Mr. Parris felpillantott, az alak eltűnt.
A fekete köpönyeges, magas férfit nem csupán a 12-es számú ház lakói látták, de a Gay Street többi lakója is. A sötét alak főleg éjszaka járt fel, s alá az utcán, néha magányosan, néha hölgyek társaságában.
Magszületett a Gay Street fantomjának legendája.
A Gay Street 12-es számú háznak a 20-as évek óta több tulajdonosa is volt, s a tudósítások szerint szinte minden egyes lakó, valamilyen formában tapasztalta a szellem jelenlétét. Egyesek látni vélték, míg mások csak hallották, míg többen csak az állandóan erős sült hagyma szagra panaszkodtak.
Nemrégiben a 3 emeletes, 4 hálószobás townhouse-t 4,5 millió dollárért vásárolták meg. Vajon a Jimmy Walker polgármester szelleme azóta már meglátogatta az új tulajdonosokat?
Forrás: Haunted Houses
Képek: Tinkmara és Google
Tags: CityManhattan, fantom, Gay Street, New York City, NY, NYC, szellem, Village, West Village
New York Citynek – a hatalmas Central Park, a közkedvelt Bryant Park és Washington Square Park mellett – több csinos, kisméretű parkja is van, melyek a felhőkarcolók között megbújva nyújtanak csendes pihenőhelyet a nyüzsgő, zajos metropolisban. Ezeket a zsebparkokat jószerével csak a helyi lakosok ismerik és látogatják. A miniparkokról ITT olvashattok többet.
A West Village barátságos házai között, a 7th Avenue, a Charles Street, és a Waverly Place találkozásánál található ez az apró, ám roppant csinos, szépen gondozott kis tér, a kerttel.
A McCarthy Square, mely nevét a 22 éves Joseph McCarthy-ról, a Második Világháború első Village-szülött hősi halottjáról kapta, titkot rejt, melyet 2014 óta nem fejtett meg senki.
A miniparkban, a buja növényzet között helyes madáretetők találhatóak, s nem csupán hétköznapi házak, hanem inkább madár luxusvillák, egy görög templom és a szemközti apartmanház mása a földszinten található étteremmel együtt.
A madáretetők aprólékos munkával készültek, kézzel festettek és állandó karbantartás alatt állnak, azonban az alkotó kilétét titok fedi. Egy kis tábla jelzi a nevét, de senki nem tudja, hogy pontosan mikor kerültek ki az etetők, s azt sem, hogy mikor javítja, csinosítja, cseréli őket a titokzatos adományozó.
Vincent Mele, “helybéli ezermester” – ahogy önmagát nevezi -, kiléte lehet örökre titok marad, ám egy bizonyos, a West Village báját csak növelik ezek a helyes madáretetők.
Képek: Tinkmara
Tags: City, Greenwich Village, madáretető, Manhattan, McCarthy Minipark, New York, New York City, NY, NYC, Village, West Village
A legendák a legtöbbször jóval érdekesebbek és romantikusabbak a valóságnál. A Greenwich Village egyik leghangulatosabb utcájában, a Commerce Street-en található ikerházak városi legendája is jó példa erre.
Nem kell hosszú időt eltöltenünk a Village-ben ahhoz, hogy valaki elmesélje a két ház történetét. A legenda szerint a Commerce Street 39-et és a 41-es házszám alatt található ikerpárját, egy özvegy tengerész építtette a két lányának.
A testvérek állandóan veszekedtek egymással, mindaddig, míg az apjuk egy nap megsokallta a torzsalkodást és úgy döntött. hogy a lányoknak külön házban kell lakniuk. Felépíttette az ikerépületeket, ügyelve arra, hogy a házak között található közös kertet magas fal válassza el a külvilágtól. Ez volt az egyetlen hely, ahol a lányok találkozhattak. A kapitány azt is elrendelte, hogy az ablakok mind a ház frontján legyenek, így a veszekedő lányoknak még csak látnia sem kellett egymást.
Az apa azt remélte, hogy a szép kis házak, a közös virágoskert közelebb hozza a lányokat egymáshoz.
A történet kedves, de az igazság az, hogy csupán a Village lakóinak fantáziája keltette életre. A Commerce Street valóban a Village egyik legbájosabb utcája, a két ház pedig érdekes színfolt, melyet érdemes beillesztenünk a városnéző programunkba.
A tengerészkapitány és a torzsalkodó testvérek története csupán legenda. Az igazság az, hogy az ikerházakat egy New Jersey-i származású tejesember, bizonyos Peter Huyler építtette. Azokban az években (1832) a Village rohamtempóban fejlődött. Rengeteg üzlet és bank költözött át Alsó-Manhattanból, ahol kolera és sárgaláz járvány tombolt.
A jó üzleti érzékkel megáldott tejesember szép jövedelemre tett szert a házakból, melyeket középosztálybeli Village-lakók béreltek ki. Mindkét házban 4-4 apartmant alakíttatott ki és később ablakok kerültek a házak oldalsó falára is. A kertben virágok helyett zöldésgeket termesztettek és csirkéket tartottak.
1948-ban a 41-es szám magántulajdpnba került, apartmanjait összebontották és “townhouse”-at alakítottak ki. A 39-es számon továbbra is 4 család osztozik.
Képek: a blog írójának tulajona
Tags: City, Downtown, Greenwich Village, Manhattan, New York, New York City, NY, NYC, Village, West Village