NY

You are currently browsing articles tagged NY.

A Central Park turisták által ritkán látogatott területén, az északkeleti sarokban található a park legszebb ékköve, a Conservatory Garden.

A Conservatory Garden – mely a területén található, ma már nem létező, hatalmas melegházról kapta a nevét -, a Central Park egyetlen formális kertje, melyben 24 ezer négyzetméteren csodálhatjuk a szökőkutak, örökzöldek és lombhullatók, az elegáns pázsit és három különböző stílus (francia, olasz és angol kertrendezési örökség) harmóniáját.

A Conservatory Garden megálmodója ugyanaz a mérnök – Lynden B. Miller -, akinek nevéhez olyan csodálatos kertek fűződnek, mint a Central Park Állatkertje, a Bryant Park, a New York Botanikus Kert, a Madison Square Park és a Wagner Park a Battery Park Cityben.

A kert 1937-ben épült és azonnal a város egyik kedvenc hétvégi kiránduló célpontjává vált, azonban a II. Világháború éveiben senkinek nem jutott energiája ennek a kertészeti kincsnek ápolására. 1970-re a kert – mondhatni – teljesen megsemmisült. Mindent térdig érő gaz és szemét borított. A 70-es évek végén a Nemzeti Értékmentő Egyesület szárnyai alá vette a kertet és a Történelmi Emlékhelyek listájára is felkerült.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A felújított kert 1987. júniusában került átadásra. A kovácsoltvas főbejárat, a Vanderbilt Kapu, Párizsban készült és az Ötödik Sugárút – 105. utca találkozásánál várja a látogatókat. A kertbe lépve azonnal szemünk elé tárul a Conservatory Garden három, külön-külön is teljes egészet alkotó egysége.

A középső terület, az olasz stílusú, harsány színektől mentes Nagy Pázsit, melynek távoli végében egyszerű, de elegáns szökőkút áll. A füves területet precízen nyírt sövény övezi, két oldalán pedig szimmetrikusan, padokkal ellátott sétány várja a csendre és friss levegőre vágyó látogatókat.

A Nagy Pázsit a nyári hónapokban az esküvői fotósok egyik kedvenc célpontja. Szombatonként az Ötödik Sugárúton gyakran limuzinok hosszú sora áll.

A Pázsit déli oldalát félköríves, zöldnövényekkel befuttatott lugas övezi, mely szintén kedvelt búvóhely, főleg a meleg nyári délutánokon.

A bejárattól balra, körkörösen ültetett virágoskert közepén találjuk a Secret Garden (Titkos Kert) elnevezésű, angol stílusban megálmodott vízililiom tavacskát, melyet az írónő, Frances Hodgeson Burnett, a Titkos Kert alkotójának emlékére állított a szobrász, Bessie Potter Vonnoh. A tavacska közepén a könyv két főszereplőjének, Mary-nak és Dickon-nak szobra áll. A szökőkutat övező padok hívogatóan várják a profi és amatőr festőművészeket.

 

A Conservatory Garden jobb oldalán, szintén koncentrikus virágkörök közepén áll az Untermyer Szökőkút, melyet az Untermyer család adományozott a kertnek. A francia stílus elemeit magán viselő szökőkút közepén három bronzfigura, a Three Dancing Maidens (Három Táncoló Leány) dinamikus szoborcsoportja látható. A szobor 1910-ben készült, Németországban.

A Conservatory Garden hivatalosan csendes zóna. Kutyát csak pórázon szabad sétáltatni. A kertben nem szabad futni, kerékpározni és egyéb sporttevékenységet folytatni. Hangosan telefonálni sem illendő és zenét is csak fülhallgatóval hallgathatunk. A Central Conservatory Garden-nek külön biztonsági őrei vannak, akik komolyan veszik a kert békés csendjét.

A kert reggel 8-tól szürkületig tart nyitva. A csendes pihenésnek, olvasásnak és kellemes sétának tökéletes színteret nyújtó, turisták által kevésbé látogatott Conservatory Garden minden évszakban gyönyörű, de ősszel még bámulatosabb látványt nyújt.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , ,

Évente egyszer New York City klasszikus autóbuszai új életre kelnek és régi, letűnt időkről mesélnek.

1994 óta, egy kora őszi napon, a New York-i Közlekedési Múzeum környéke a vintage buszok szerelmeseinek találkozóhelyévé válik.

A New York City Transit Museum interaktív kiállítása 80 év autóbusz történelmét mutatja be.

A buszokra fel szabad szállni, elvégre az élmény akkor teljes, ha fizikai valójában átélhetjük. Sokan órákat elücsörögtek és régi, buszos élményeket osztottak meg a fiatalokkal és a kortárs utazókkal.

A gyereknek, életkornak megfelelően külön programokat is biztosítottak a szervezők. A kicsiknek lehetett rajzolni, kifesteni, a nagyobbak közlekedési szabály Ki Mit Tudon mérethették meg magukat.

Természetesen ételből, italból és zenéből sem volt hiány a kiállításon.

A buszok közül a legismertebbek és a legkedveltebbek:

Betsy (1263), a Fifth Avenue Coach Company emeletes busza 1930 és 1947 között rótta Manhattan utcáit. A buszt 1967-től Nevadában, Alaszkában és Torontóban használták. A múzeum 2004-ben vásárolta vissza.

Az 1970-ben forgalomba állított 4727-es autóbusz volt a New York-i Közlekedési Vállalat első modern légkondicionálással ellátott járműve.

A 3100-as busz volt Amerika első légkondicionált autóbusza, melynek gyártását 1956-ban kezdték meg. Az első szériát próbaképpen gyártották és New York City is csak egy példányt vásárolt. A légkondicionáláson kívül itt jelent meg az első csuklós ajtó és a párnás ülés is. A busz 20 év szolgálat után a közlekedési rendőrség tulajdonába került.

A 8466-os busztípusból több mint 600 közlekedett a City utcáin. A légkondicionált busz kivilágított hirdetőtáblákkal és zöld, oldal irányú ülésekkel rendelkezett. A busz nemcsak népszerű, de olyannyira megbízható is volt, hogy 1984-ben jó néhányat közülük felújítottak és forgalomban tartottak a 90-es évek végéig.

Az 1059-es busz 1961 és 1974 között Brooklyn és Manhattan között ingázott, majd 1981-es nyugdíjazásáig Long Island-en teljesített szolgálatot.

2185-ös busz arról nevezetes, hogy 2001. szeptember 11-én a Church Street-en, a World Trade Center közvetlen közelében parkolt. A leomló épületek törmeléke szinte a felismerhetetlenségig roncsolta a járművet. A közlekedési vállalat úgy döntött, hogy nem viszi a buszt a roncstelepre, inkább helyreállítja, ezzel is jelképezve New York City erejét.

A New York City Buszfesztivál kellemes időutazás kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

20150927_165022-1

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , ,

“New York City ősszel, mondd miért vagy oly hívogató?” – szól, a ma már szinte klisének számító, mégis elnyűttre hallgatott melódia. New York City valóban gyönyörű ősszel. A levegőben fűszeres kávé illata lebeg, előkerülnek a kötött kardigánok és a City fái színes ruhát öltenek.

“Az ősz New Yorkban új szerelmek ígéretét hordozza.” – dúdoljuk Frank Sinatra-val és ha nem is feltétlen új szerelmet, de felfrissülést hoznak az első őszi szelek. A levegő lehűl és elillan a fojtogató, párás levegő. A Broadway új előadásokkal várja a színház szerelmeseit, a város Halloweenre és a Hálaadás Napi parádéra készül.

Az őszi séták leggyakoribb célpontja a Central Park, mely ilyenkor mutatja legszebb arcát. A színes levelek kavalkádja, a lemenő nap bágyadt fényében fürdő Bow Bridge talán egyetlen évszakban sem ilyen csodálatos.

Ilyentájt rengeteg kérdést kapok azoktól a turistáktól, akik a Central Parkot ősszel szeretnék meglátogatni. Ez a bejegyzés remélhetőleg segítséget és útmutatást nyújt.

Melyek a Central Park legszebb pontjai ősszel? 

A Central Park ősszel a romantika esszenciája és a fotósok Mekkája. Amennyiben a klasszikus helyszínekre szeretnénk koncentrálni, érdemes a park déli oldalán kezdeni a felfedezést, az 59. utca magasságában, akár a nyugati oldalról (Columbus Circle), akár a keleti oldalról (Ötödik Sugárút/59. utca).

Őszi sétánkat a Central Parkba érdemes naplemente környékére tervezni. Ilyenkor a legjobb a fényviszonyok és a park már nem olyan mozgalmas.

Sétánk első állomása a The Pond, vagyis a Tó, mely gazdag növény- és állatvilágával minden évszakban vonzó. A tó felett ívelő, borostyánnal befuttatott kőhíd különösen romantikus látványt nyújt ebben az évszakban.

A Nagyréten átvágva, a Mall felé vesszük az irányt, mely ebben az esetben nem bevásárlóközpontot, hanem egy gyönyörű, természetvédelmi szempontból is értékes fákkal övezett, széles sétányt jelent. A Mall csodálatos látványt nyújt ősszel, amint a lemenő nap fénye átvilágít a fák lombkoronáján.

A Mall két oldalán védett szilfasor között vezet az utunk. Ezek az ősszel vibráló, aranysárga színbe öltözött faóriások az utolsó amerikai szilfák kőzé tartoznak, ezért rájuk különösen vigyáznunk kell.

A Mall egyenesen a Bethesda Terasz és Szökőkúthoz vezet, mely szintén ismerős lehet kedvenc New York-i filmjeinkből. A Bethesda szökőkút angyalszobra szintén kedvelt fotócélpont.

A Bethesda Tó a Central Park egyik legszebb pontja. A partján álló fűzfák buja koronája színpadi függönyre emlékeztet. A színpad sztárja a magasztos San Remo ház és annak ikonikus kettős tornya.

A Central Parkban csónakázni New York-i tradíció már az 1860-as évek óta. A megnövekedett igények miatt hamarosan szükség lett egy állandó csónakház építésére. A jelenlegi 1954-ben épült, a Loeb család nagylelkű pénzügyi támogatásával. A Loeb Csónakház étteremként is funkcionál és a park egyik leglátogatottabb és fényképezettebb pontja.

A tó felett kecsesen ívelő Bow Bridge (Ívelt Híd) a Central Park talán legkedveltebb találkozó és fotózkodó helye. A híd, és az alatta áthaladó csónakok mesebeli látványt nyújtanak. A Bow Bridge számtalan romantikus filmnek adott hátteret.

A híd a tó másik oldaláról is nagyon szép látványt nyújt, különösen akkor, ha megtaláljuk azt a pontot, ahonnan fényképezve a lemenő nap sugarai pontosan a hídra irányulnak, varázslatos fénybe öltöztetve azt.

Amennyiben kalandvágyók vagyunk, vágjunk neki a Bow Bridge szomszédságában található Ramble-nek. A Kószáló hegyes-völgyes ösvényein át haladva, fejünk felett pompás színbe öltözött fák, míg lábunk alatt színes levéltakaró kíséri utunk. Az itt készített képek minden fáradtságot megérnek.

A Central Park középső területét, a The Reservoir (Víztározó) és a North Meadow (Északi Nagyrét) környékét szintén érdemes meglátogatni.

A Central Park legészakibb pontján található Conservatory Garden a park legszebb ékköve, melynek külön bejegyzést szenteltem.

Mikor tetőzik a színkavalkád?

Minden év kicsit más, mint az előző, de általában november első két hetében mutatja a park a legszebb arcát. Az utóbbi évek extrém időjárása (Irene és Sandy Hurrikánok, korai hózivatarok) természetesen felborította a rendet.

Ha szeles-esős az idő, a színes időszak rövidebb ideig tart és nem olyan látványos. A száraz, hideg napok kedveznek a Central Park őszi színkavalkádjának. Ebben az évben kicsit sietősre fogta a New York-i ősz. A hűvös éjszakáknak köszönhetően már október közepén lehetett szép képeket készíteni és lassan már véget is ér a csúcsidő.

Mennyi ideig tart a színpompás ősz a Central Parkban?

Amennyiben engem kérdeztek, sajnos nagyon rövid ideig. De félretéve a tréfát, általában 2-3 hétig, de természetesen ez is időjárás függő.

“Beköszöntött az ősz New Yorkba. Az élet ismét szép.” – szól a dal refrénje. Egyet bizton állíthatunk, a Central Parkba tett őszi séta minden bizonnyal jót tesz a testnek és a léleknek.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , ,

New York City a meglepetések városa. Gyakoriak az úgynevezett “pop-up” rendezvények, melyek általában egyszeri alkalommal, meglepetésszerű programmal, váratlan helyen, váratlan időben, viszonylag kevés reklámmal kerülnek megrendezésre.

Halloween és Hálaadás közeledtével a tökföld látogatás közösségi szokás. Családok és barátok együtt választják ki a dekorációnak szánt tököket a “szedd magad” farmokon és szívesen töltenek el pár órát a tökszüret után a farmon kialakított vásáron, házi lekvárok és almaborok között válogatva. A finom falatok és az élő zene szerves része a programnak.

 

A New York Cityhez hasonló metropolisok lakóinak kicsit nehezebb megszervezni ezt az elmaradhatatlan őszi programot, de a Google a manhattaniak segítségére sietett és megvalósította a lehetetlent. A City szívét, a Times Square-t pár óra leforgása alatt tökfölddé alakította. Az eseményre október 29-én került sor.

Az aszfaltra hívogató szalmatakaró került, szalmabálák szolgáltak ülőalkalmatosságként és természetesen tök is volt, mindeni örömére ingyen, minden mennyiségben és méretben. Több mint 7000 tök talált gazdára dél és este 8 óra között.

A programszervezésben gondoltak kicsikre és nagyokra. Volt tökfaragás, hagyományos módon és robottechnikával, a kicsiknek mozgásos játékok és fényképezkedés. Az elkészült képek a Google új appjának, a Google Photos-nak segítségével pillanatok alatt felkerültek a Times Square hatalmas kivetítőire, örökös emlékké varázsolva az eseményt.

Természetesen az élő zene és a finom falatok és italok sem maradtak el.

A Google a különleges alkalomra újságot is nyomtatott.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , ,

A Lowline park megálmodóit nagy testvére, a helyi lakosok és a turisták által egyaránt kedvelt High Line (történetéről itt, legújabb szakaszának megnyitásáról pedig itt olvashattok) ihlette. El kell ismernünk azonban, hogy a Lowline még a High Line-nál is merészebb ötletnek bizonyul. Amennyiben a terveknek megfelelően, 2018-ban elkészül a Lowline, a világ első földalatti parkját adják át Manhattan szívében.

Október 19-től 2016 március végéig, hétvégéken a nyilvánosság is bebocsájtást nyer a park Lower East Side-on található technológiai laboratóriumába, a Lowline Lab-ba.

A Lowline tervezői egy elhagyatott földalatti villamos végállomást szándékoznak életre kelteni, fákkal, zöld növényzettel, parkkal, sétányokkal, padokkal. “Egy fantasztikus és futurisztikus földalatti parkot álmodtunk meg, mely egyedülálló lesz a világon.” – nyilatkozta a Lowline két tervezője, James Ramsey és Dan Barasch. “New York City a világ egyik legsűrűbben lakott metropolisa. Meg akarjuk mutatni, hogy lehet igazi élet a föld alatt is.”

A park magánadományokból épül majd és így gyűlt össze a laboratórium felállításához szükséges pénzösszeg is. A Lowline Kickstarter projektjének támogatói között szerepel a Craigslist alapítója, Craig Newmark, Lena Dunham, színésznő, Robert Hammond és Joshua David, a High Line alapítói.

A park laboratóriumának létrehozása volt az első cél. A Lowline Lab nyílt laboratórium és technikai bemutatóterem, mely kutatási, teszt és nem utolsó sorban reklám célzattal épült a Lower East Side-on egy vásárcsarnok használaton kívüli raktárépületében, csupán néhány blokknyira a tervezett Lowline helyszínétől.

A 464 m2-es laboratóriumban nemcsak a már föld alatt életben tartott növényeket, de a jövőbeli Lowline lelkének, az úgynevezett “remote skylight”-nak prototípusát is láthatjuk.

A “remote skylight” rendszer a környező házak tetejére elhelyezett prizmákból áll, melyek az összegyűjtött fényt a földfelszín felett elhelyezett szolár elosztókra vetítik. A természetes fényt optikai szálak segítségével vezetik a föld alá.

A kábelek méhsejt alakú panelekhez vezetik a fényt, melyek egyenletesen szórják szét a park területén. Ez a technológia megfelelő mennyiségű és hullmáhosszú fénnyel táplálja a növényeket és fákat. Napsütéses időben egyáltalán nem lesz szükség mesterséges világításra, míg felhős időben, illetve naplemente után lámpák veszik át a napfény szerepét.

A Lowline laboratóriuma bepillantást enged a szolár technológia használatának jövőjébe és  arra ösztönöz minket, hogy másként gondoljunk az elhagyott-elhanyagolt-elfeledett raktárépületekre, állomásokra. A Lowline egyben kertészeti kihívás is, a föld alatti kertépítés pionírja.

A Lowline a Delancey Street alatt, a Manhattan híd közelében épül majd. A jelenleg üresen álló terminál 1908-ban épült és 1948-ban helyezték forgalmon kívül, a New York-i villamosközlekedés beszüntetésével.

A 60 éves mellőzöttség ellenére még láthatjuk az 1908-as dizájn maradványait. Macskaköves peronokat, boltíves mennyezetet és keresztül-kasul haladó síneket. New York történelmének ez a rejtett kis zuga a legkevésbé sem zöld, azonban ez a projekt új lehetőségek egész sorának nyit utat.

 

“Megkezdtük a tárgyalásokat az MTA (New York Város Közlekedési Vállalata) képviselőivel, illetve a városvezetéssel a volt villamos végállomás átvételéről. A laboratórium megnyitása mérföldkő volt. Tárgyalófeleink számára nyilvánvalóvá vált, hogy a park nem csupán papíron és az álmainkban létezik.”

Update: 2020. február

Sajnos a kickstarter-rel nem sikerült összegyűjteni a kezdéshez szükséges 10 millió dollárt, így a Lowline megálmodói szüneteltetik a projektet. Dan Barasch, a Lowline egyik alapítója 2020. februárjában nyilatkozott: “A Lowline nem halott, csak pihen. Abban bizakodunk, hogy 2022-ben új vezetés lesz a City Városházán, akik több érdeklődést mutatnak ez iránt a világon egyedülálló projekt iránt.”

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve promóciós képek

Tags: , , , , , , ,

Egymást érik a Kötéltánc című film kritikái. Jók és rosszak. Egyben azonban valamennyien egyetértenek: a stáblistáról lemaradtak a film kulcsfigurái, a World Trade Center ikertornyai és Manhattan panorámája a tornyokkal és a tornyok tetejéről.

Nicole Gelinas a Manhattan Institute City Journal újságírója egészen más szemszögből, a tősgyökeres New York-i perspektívájából közelítette meg a film mondanivalóját.

“Robert Zemeckis The Walk című filmje nagy siker. A Vissza a jövőbe és a Forrest Gump rendezője tudja, hogyan kell filmet készíteni. A legtöbben a 3D-s élményért vesznek jegyet a filmre, míg mások borzongani akarnak. A tősgyökeres manhattaniak azonban azért mennek a moziba, hogy újra lássák a World Trade Centert az egyetlen lehetséges módon, a modern filmtechnika segítségével.

A fiatal Philippe Petit arról álmodik, hogy kötéltáncos lesz. Tehetsége és kitartása hírnevet hoz a számára, amikor 1971-ben átsétál a Notre Dame tornyai között. Ebben azonban nincs kasszasiker. A jutalomjáték New York ikertornyai. 1974-et írunk. Philippe egy párizsi fogorvos várótermében meglátja az épülő World Trade Center képét. New York azt teszi, amiben a legjobb: ismét olyat alkot, melynek léptéke meghaladja az egyszerű emberi elmét.

Philippe Petit revelációja extrém. Gothamba kell mennie és magáévá tennie a Világkereskedelmi Központ tornyait, 400 méter magasban.

Döntése emlékeztet minket arra, hogy 28 éven át az Ikertornyok határozták meg New Yorkot. Bevándorlók ezrei érkeztek úgy a City-be, hogy semmi mást nem láttak a városból, csak egy képeslapot, Manhattan utánozhatatlan sziluettjével. Számukra a World Trade Center jelentette az újrakezdést.

A filmben kimondatlanul is ott bujkál: A World Trade Center lerombolói számára szintén ezek a felhőkarcolók jelentették New York esszenciáját, s ők is magukévá akarták tenni őket.

image

A film szívbemarkoló pillanata, amikor először látjuk a tornyokat az egyén szemszögéből. Philippe az építkezésen felnéz a már teljes magasságot elért felhőkarcolókra. A rendező a néző szemszögéből fotóz. Úgy, ahogy azok a szerencsések látták, akik valaha ezeknek az épületóriásoknak a közelében jártak.

Hogy lehet ilyen magasra építeni? Aztán meglátjuk az előcsarnokot, a plázát, Fritz Koenig Szféra szobrát a toronyházak között és a 70-es évek Manhattanját a magasból. A látvány szinte kézzel fogható. A Titanic jutott eszembe. Egy másik elveszett világ digitális reinkarnációja. Azonban ez a világ a SAJÁT elveszett világunk és mi HAGYTUK, hogy elveszett maradjon.

A terroristák (vagy akárkik, akármilyen teóriában hiszel), úgy döntöttek, hogy megcsonkítják Manhattan sziluettjét. Sikerült nekik. New York újraépíthette volna az Ikertornyokat. Viszonylag olcsón, viszonylag gyorsan. Nem így történt.

A feltámasztás helyett több mint tíz évet vártunk és 4 milliárd dollárt költöttünk egy átlagos felhőkarcolóra, amely könnyen beilleszkedhetett volna egy átlagos várossziluettbe, a világ bármely pontján. Hogy világosak legyünk: a City élhet és funkcionálhat ezzel a döntéssel és teszi is. De ne tegyünk úgy, mintha a seb begyógyult volna. Az emberek a mai napig hiányolják az Ikertornyokat és nemcsak a manhattaniak, de turisták milliói is a világon.

A film végén Philippe elmeséli, hogy a merész kaland után állandó belépőt kapott a World Trade Center kilátójába. A lejárat idejét áthúzták a belépőn. Helyére az ÖRÖKÖS szó került. A tornyok lassan elhalványulnak a vetítővásznon. A manhattani közönség hallhatóan sír.

Nekünk nem kell a szánkba rágni, hogy az ÖRÖKKÉ nem tartott soká. A tornyok már fele olyan régen elenyésztek, mint amennyi ideig a hétköznapjaink részesei voltak.

A New York-iak nemcsak a régi World Trade Centert siratják, de az eltelt 14 évet is. Többet is tehettünk volna. A politikusok örüljenek, hogy New York lakossága mérges. Amikor a méreg elfogadássá válik, akkor kell aggódni.

A tény ettől még nem változik. Meg kellett volna gyógyítani Manhattan sziluettjét. Újjá kellett volna építenünk az Ikertornyokat!”

Forrás: We should have rebuilt the Twin Towers
Képek: Google, illetve a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , ,

2015. szeptember 13-án hivatalosan átadták New York City négyszázhatvankilencedik metróállomását, mely a 34th Street-Hudson Yards nevet viseli.

Az állomás a 7-es metróvonalmeghosszabbítása és új végállomása. Az átadás napja jelentős esemény volt New York City tömegközlekedésének történelmében, mivel új állomás építésre 25 év óta nem került sor. Az építkezés több mint 2 milliárd dollárba került, 8 éven át tartott.

“Nagy nap ez a mai a város életében.  – mondta megnyitó beszédében Bill de Blasio, New York polgármestere – Hiszünk benne, hogy ez a város képes a teljes megújulásra és a fejlődésre.”

A polgármester arra a tényre utalt, hogy a jelenleg épülőben levő városrész, a Hudson Yards, New York City legmodernebb, legmenőbb és legfuturisztikusabb kerülete lesz néhány éven belül. Ennek az új negyednek ez a metróállomás lesz a szíve.

Az MTA, New York City közlekedési vállalatának szakemberei máris kijelentették, hogy néhány éven belül ez az állomás lesz a City legforgalmasabb egy vonalas megállója.

Az állomás a 34. utca és 11. sugárút találkozásánál található és jelenleg a város legnyugatibb megállója. Az utasokat egyenesen a City középpontjába, a Times Square-re szállítja. A két és fél kilométeres utat a metró 3 perc alatt teszi meg. A Times Square-en New York City 23 metróvonalából 11 megáll, így érthető, hogy ez az új állomás hihetetlenül megkönnyíti a Hudson Yardon dolgozó munkások és a jelenlegi lakosok életét.

A Dattner Architects által tervezett állomás hihetetlenül tiszta, világos, modern és rengeteg “elsőt” tudhat magának. A New York-i kéreg metróállomásokkal ellentétben ez az állomás 38 méter mélyen található a földfelszín alatt, így a City leghosszabb mozgólépcsőjét mondhatja magáénak.

A metróállomás büszke tulajdonosa az első New York-i tömegközlekedésben használt “lejtős” liftnek.

A 34th Street-Hudson Yards az első oszlop nélkül tervezett New York-i metróállomás. Az oszloptalan megoldás a peront szellőssé, átláthatóvá és kényelmessé teszi.

Az állomás légkondicionált, mely az “elsők” közül talán a legfontosabb, mivel az utasok kényelmét ez szolgálja a legjobban, különösen a New York-i metrórendszerben, mely az elviselhetetlen melegről híres.

A New York-i Közlekedési Vállalat több mint 25 éve támogatja a metró művészetet, nem csupán anyagilag, de híres és feltörekvő művészek toborozásával is. A kezdeményezésről itt olvashatsz. Több mint 225 metróállomáson találhatunk alkotásokat. A 34. utca-Hudson Yards a legújabb ebben a sorban.

A seattle-i származású, New York-i székhelyű üvegszál-mozaik művész, Xenobia Bailey két alkotással is gazdagította a metróállomást. Az első, 42 méteres mozaikkép a mozgólépcső felett, míg a második a főpavilon mennyezetének kupolájában látható.

20150914_130110

A pavilonban található alkotás a Funktional Vibrations, Funkcionális Vibráció névre hallgat és 260 m2-es üvegmozaik, mely az állomás koronája, jelenleg a New York-i metró legnagyobb művészi alkotása.

A művész alkotása energiától vibrál. Élénk, vidám, színekben és formákban gazdag mandalák adják különleges varázsát.

A 34th Street-Hudson Yards metróállomáson készített videómat is szeretettel ajánlom.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , ,

“Az új-fundlandi emberek mások. Az új-fundlandi megölel és azt mondja: Minden rendben lesz. Itt vagyok. Segítek. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz.” – mondja az új-fundlandi kisváros, Gander rendőrkapitánya. Így volt ez 2001. szeptember 11-én is.

2001. szeptember 11-én lezárták Amerika teljes légterét. Ez az Egyesült Államok 98 éves légi közlekedésének történelmében példa nélküli esemény volt. Valamennyi levegőben tartózkodó repülőgépnek azonnal le kellett szállnia a legközelebbi reptéren.

“Hozzátok le azokat az Istenverte gépeket! – üvöltötte Norman Mineta Közlekedési Miniszter a Fehér Ház alatti bunkerben. Mire ez az ikonikussá vált mondat elhangzott, az American Airlines 11-es járata már becsapódott a World Trade Center északi tornyába, a United Airlines 175-ös járata a déli toronyba és az American Airlines 77-es járata a Pentagon épületébe. A Szövetségi Légi Közlekedési Igazgatóság reggel 9:45-kor zárta le az Államok légterét. 4546 repülőnek kellett a lehető leghamarabb landolnia. A gépek egy része még vissza tudott fordulni, azonban 250 Amerikába tartó repülőnek az egyetlen lehetősége Kanada volt. Amerika tisztában volt vele, hogy a landolási engedély kérelemmel veszélyt hozhat a befogadó országra, Kanada azonban nem hezitált, hogy beengedje az elárvult gépeket. Halifax, Torontó, Ottawa, Montreal repterei megteltek. Az új-fundlandi felvidéken található Gander – melynek repterén aznap 38 repülőgép landolt, 6595 utassal és személyzettel -, lakossága alig haladja meg a 10 ezret.

planes

A hét elkövetkező részében a kanadai kisvárosban megállt az élet. Minden egyes férfi, nő és gyermek részt vett a munkában. Gander lakossága félretette a saját életét egy csomó idegen kedvéért és semmit sem kért cserébe.

***

A Lufthansa 438-as Frankfurtból Dallasba tartó járatán utazott Roxanne és Clark Loper. Három hete hagyták el Texas-t, hogy Kazahsztánból hazahozhassák örökbe fogadott két éves kislányukat. Alexandria a repülőgép padlóján aludt, mivel így szokta meg az árvaházban. Frankfurt polgármestere, Petra Roth, a Lufthansa 400-as járatának első osztályán utazott New Yorkba. Petra asszony nem bánta a 4 ezer kilométeres utazást, mivel régi, jó barátjának, Rudy Giuilianinak, New York City leköszönő polgármesterének partyjára igyekezett. Nem messze tőle ült Werner Baldessarini, a Hugo Boss elnöke, aki a New York-i Fashion Weekre utazott. Valamennyien Ganderben landoltak.

Az égbolt kék volt, a levegő nyugodt. Reinhard Knoth kapitány a légtérben található gépek pilótáinak alkalmi évelődését hallgatta a rádión, amikor a KLM pilótája izgatottan megszakította a lezser csevejt: “Baj van New Yorkban. Valami baleset.” Knoth kapitány azonnal a BBC adására kapcsolt: “Breaking News New Yorkból. Robbanás a World Trade Center északi épületében. Valószínű egy repülő csapódott az épületbe.” Knoth kapitány biztos volt benne, hogy csakis egy kis gép lehetett, elvégre utasszállítók nem repülnek közvetlen Manhattan felett, főleg nem ilyen magasságban. A második becsapódás után azonban már tisztában volt vele, hogy nem véletlenről van szó.

***

“Úgy döntöttünk, hogy amíg a levegőben vagyunk, hazudunk az utasoknak. A legegyszerűbb magyarázattal álltunk elő. A repülőnek apró technikai gondja akadt, így a legközelebbi reptéren, Ganderben leszállunk, hogy kivizsgálhassuk a hibát. Az utasok morgolódtak kicsit, de semmi különös. A gyakori utazók azonnal megnyugtatták a többieket, hogy előfordul az ilyen. 40 perc múlva Ganderben landoltunk. Senki nem gondolta volna, hogy itt töltjük a hét elkövetkezendő napjait.”

“Mire leszálltunk már vagy 20 utasszállító állt a kifutópályákon. Amint megállt a gépünk, a kapitány beszédet intézett hozzánk: “Hölgyeim és Uraim, bizonyára furcsállják, hogy ennyi gépnek egyszerre akadt technikai problémája. Az igazság az, hogy más okból vagyunk itt.” Nem tudott túl sokat mondani a New York-i helyzetről, de az is elég volt, hogy aggódni kezdjünk. A földi irányítás nem engedett minket leszállni és senki nem jöhetett még a gépek közelébe sem. Egy órán belül további 18 gép érkezett.”

***

“Lassan szivárogni kezdtek a hírek a repülőgép rádióján keresztül. Az amerikai mobiltelefonok nem működtek, a többieknek sem sikerült telefonálni. Kora este megtudtuk, hogy a World Trade Center mindkét tornya összedőlt és a negyedik túszul ejtett gép lezuhant, mielőtt célt ért volna. Lelkileg és fizikailag kimerültek voltunk. Jeges félelem tartott minket fogva, de meglepően nyugodtak voltunk. Az ablakon kitekintve a másik 37 gép látványa annyiban segített, hogy tudtuk, nem vagyunk egyedül.”

“Néhány óra múlva közölték velünk, hogy leszállhatunk, de csak egyik gép a másik után, így ránk reggel 11-kor kerülhetett csak sor. Az utasok szó nélkül tudomásul vették, hogy az éjszakát a gépen töltjük. Gander orvosi felügyeletet, vizet és élelmet biztosított. Szerencsére nem volt semmi gond. Az éjszaka csendesen tellett, a kényelmetlenség ellenére. Másnap reggel fél 11-kor iskolabuszok jöttek értünk. Át kellett mennünk a vámvizsgálaton és bejelentkeztünk a Vöröskereszt asztalánál. A szállodai szobánkban a TV elé roskadtunk és 24 órával a tragédia után mi is megláttuk a drámai képsorokat.”

A következő sorok Reinhard Knoth kapitány memoárjából származnak: “Hirtelen rengeteg szabadidőnk lett és az is hamar kiderült, hogy Gander lakói roppant kedvesek. “Repülősöknek” szólítottak minket és minden kívánságunkat teljesítették. Gander és a környező kisvárosok valamennyi iskolát, közösségi épületet, könyvtárat bezártak és a rendelkezésünkre bocsátottak. Ágyak, hálózsákok, párnahegyek és rácsos ágyak mindenütt. A középiskolásoknak szünetet hirdettek és iskola helyett kötelező volt segíteniük a “vendégek” ellátásában.

Az elszállásolást úgy szervezték meg, hogy a családok együtt maradhassanak. Azoknak a hölgyeknek is teljesítették a kívánságát, akik nem akartak koedukáltan aludni. Az időseket önkéntesen jelentkező családoknál helyezték el, így ők rendes ágyban alhattak. A terhes kismamák a kórház közelében kaptak szállást. Volt fogorvosunk, férfi és női ápolónk, akik bármikor a rendelkezésünkre álltak.

A “hajótöröttek” naponta telefonálhattak és e-mailezhettek szeretteiknek. A város lakói gondoskodtak róla, hogy napközben se unatkozzunk. Gyalogtúrákat, hajóutakat szerveztek. Érdeklődésnek megfelelően lehetett felfedezni a közeli városokat, tavakat és kikötőket. A bátrak, profi vezetővel, hegyet is mászhattak.

A pékségek állandóan friss kenyérrel, pékáruval láttak el minket. A főétkezéseket szintén önkéntesek oldották meg. A vegytisztító ingyenesen tisztította a ruháinkat, mivel a csomagokat nem hozhattuk le a gépekről. Egyszóval, semmiben sem szenvedtünk hiányt.

Amikor két nap múlva újra megnyílt a légtér, iskolabuszok szállítottak vissza minket a gépekhez. Senki nem késett egy percet sem, így valamennyi gép időben útnak indulhatott. A helyi Vöröskereszt képviselői pontosan tudták, ki-kicsoda és melyik gépre kell szállnia. Csodálatra méltó volt a szervezés és még csak nem is gyakorolhatták.

Amikor valamennyien a gépen voltunk, az utasok azonnal élménybeszámolóba kezdtek. Sokan könnyek között meséltek az eltelt napokról. Az utasok becenéven szólították egymást. A hazaút olyan volt, mint egy nagy party repülőgép. Telefonszámok, e-mail címek, lakcímek cseréltek gazdát.

Hirtelen meglepő dolog történt. Az egyik utas megkért, hogy szólhasson az többiekhez a hangosbeszélőn át. Ezt soha nem engedjük meg, de akkor minden, ami velünk történt, formabontó volt. Az utas közölte, hogy a többség hozzájárulásával, amint hazaérünk, alapítványt hoz létre. A bevételt Gander és a közeli városok iskolásainak adományozzák, ezzel köszönve meg a szeretetteljes vendéglátást. Még ott a gépen, megérkeztek az első felajánlások. Összesen 14 ezer dollár gyűlt össze. Néhány hét alatt másfél millió dollár folyt be a számlára és a Delta Légitársaság is beszállt. 134 új-fundlandi fiatal főiskolai tandíját fizettük ki.

Tessék ezt a történetet megosztani, mert lehet, hogy a világ brutális, de mindig lesznek Ganderhez hasonló városok, jószívű, segítőkész emberek. Mi 6595-en mindig úgy fogunk Ganderre és Új-Fundlandra gondolni, mint a jóság és kedvesség mintaképére.”

Képek: Google
Forrás: The Day the World Came to Town

Tags: , , , , , , , , , , , , , ,

Az a bizonyos holnap nincs is olyan messze. 2015. szeptember 1-től – hosszas politikai és jogi huzavona után -, hivatalosan is forgalomba kerül a Taxi of Tomorrow, vagyis a Holnap Taxija.

Az új generációs taxi máris megosztotta a közvéleményt. A klasszikus manhattani taxik szerelmesei kifejezetten ferde szemmel néznek a város új szerzeményére. Szimplán funkcionális járműnek tartják, mely nem illeszkedik a városképbe és ezáltal sosem válik olyan ikonikussá, mint amilyen például a népszerű Checkers taxi volt.

A megjelenés csak egy, az ellenzők hosszú listájának sorában. íme néhány a nyomós érvek közül:

“Rég várt? Inkább régóta rettegett változás. Miért kellett Nissan? Ha ez New York City Holnapja, miért nem hazai gyártmányt választottak?”

11-nissan-taxi

“A Nissan NV200 a legrútabb, legbizarrabb járgány. Nem csupán ritka ronda, de kényelmetlen is.”

“Az ülésekre úgy kell felmászni. A lökéscsillapítás a nullával egyenlő. Ráz és még hangos is. Ez a jármű csak a fiataloknak és a fürgéknek felel meg.”

“A város vezetősége másról sem beszél, mint a Zöldebb New York Cityről, erre egy nem-hibridautóra esik a választás. Érthetetlen.”

“A Holnap Taxija nem alkalmas kerekesszékes használatra!? Gratulálunk de Blasio (New York polgármestere)!”

Az új taxi rajongói szerint azonban éppen itt volt az ideje a változásnak, a modernizációnak. A taxiállomány java része lestrapált és képtelen lépést tartani a megnövekedett turista és helyi forgalommal. A jelenleg használatban lévő járművek utas- és raktere szűkre szabott, a légkondicionálással állandó bajok vannak, az ablakok nem működnek és sorolhatnánk a további gondokat.

A jelenleg futó Fordok gyártását 2011-ben leállították, így a város vezetősége már 2007-ben körvonalazta lecserélésüket. A pályázatot a Nissan NV200 nyerte el.

Az új taxi modell négy utas szállítására alkalmas és többek között utas által vezérelt légkondicionálással, olvasólámpákkal, padlóvilágítással, telefontöltővel, intercommal és a turisták legnagyobb örömére, nagyméretű tetőablakkal is rendelkezik.

A város vezetősége örömmel vette tudomásul, hogy a jogi huzavonák után az NV200 szabad utat kapott. Biztosak benne, hogy a Holnap Taxija beváltja a hozzá fűzött reményeket, vagyis nagy szerepet vállal majd New York város tömegközlekedésének tehermentesítésében.

A TLC (Taxi and Limousine Commission) vagyis a Taxi és Limuzin Bizottság azonban felháborodott a döntés kimenetelén. A hibridek leváltásával, illetve a kerekesszékes kocsik zömének kiiktatásával kapcsolatban vannak súlyos fenntartásaik. Meggyőződésük, hogy mint minden döntés mögött, itt is politika és pénz áll a hátterében. Számukra, a természetvédők és a mozgáskorlátozottak számára jó hír, hogy az új Nissan csupán az autópark 80%-át cseréli le. A maradék 20%-ot hibrid és kerekesszékkel használható Nissan modellek töltik majd ki.

Forrás: Curbed NY
Képek: Nissan

Tags: , , , , , , ,

New York City leggyűlöltebb épülete a Pennsylvania Station, közismertebb nevén a Penn Station. A Penn vasútállomáson – a Grand Central Pályaudvarral ellentétben -, az utasok nem szívesen tartózkodnak egy perccel sem többet, mint muszáj, nem gondolnak rá büszkeséggel, egyszerűen a hétköznapok kellemetlen velejárójának tekintik.

A Penn vasútállomás jelenleg nem tud túl sokat felmutatni a felhozott vádak ellen. Az állomás szürke, kopottas, érdektelen, legjobb szívvel is csak funkcionálisnak nevezhető. Nyáron elviselhetetlenül meleg, év- és napszaktól függetlenül állandóan zsúfolt. A Penn Station naponta 600 ezer utast szolgál. Percenként közel ezer ingázó érkezik és indul az állomás 21 vágányáról, mellyel a Penn Amerika legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja, lehagyva még a JFK repteret is.

A Penn Vasútállomás a New York-iakat a fent említett bosszúságokon túl egy jóval fájóbb veszteségre is emlékezteti. A jelenlegi épület helyén álló eredeti pályaudvar Manhattan egyik ékköve, a Grand Centrallal egyenértékű, igazi építészeti gyöngyszemnek számított, mely politikai-pénzügyi háború áldozatává vált.

Az eredeti Pennsylvania Vasútállomás lerombolását a műemlékvédelem egyszerűen vandalizmusnak nevezte, míg az épület rajongói a mai napig visszasírják az elegáns, római stílusú, grandiózus épületet. “Valaha az utazó Istenként érkezett a világ fővárosába, míg manapság patkányként rohangál a föld alatt.”-írta frappánsan a korabeli sajtó.

A Penn a Hetedik és a Nyolcadik Sugárút között, Midtown Manhattanban (31.-34. utca) található.  A pályaudvar (jegyváltó automaták, információ, várótermek, üzletek, éttermek) a Madison Square Gardens épületének földszintjén, míg valamennyi peron a földfelszín alatt található.

A Penn Station egyáltalán nem inspiráló, mégis érdemes nyitott szemmel járni zsúfolt folyosóin. A régi pályaudvar nem tűnt el nyomtalanul. Emléke lépten-nyomon elkísér minket az állomás egész területén. Fedezzük fel ezeket, a legtöbb New York-i számára is ismeretlen emlékfoszlányokat.

A Hetedik Sugárút-32. utcai bejáratnál található mozgólépcső feletti kép emlékezteti az utazókat arra a grandiózus épületre, mely valaha itt állt.

A Long Island Railroad (LIRR) információs pultját a váróteremtől és mosdótól elválasztó öntöttvas ajtókeret autentikus műemlék, mely a véletlennek köszönheti, hogy túlélte az átépítési munkálatokat. Két, újonnan felhúzott fal között felejtették és csak 30 évvel később került elő, egy rutin javítási munkálat során.

A Hilton Passageway (Hilton Folyosó) nem csupán hangzatos elnevezés. A fal mögött egy használaton kívüli átjáró található, mely egykoron közvetlen összeköttetést biztosított a Penn és a Herald Square metróállomás (B, D, F, M vonalak) között. A folyosót a 70-es években falazták be, biztonsági okokra hivatkozva. A város vezetőségének egy része a mai napig lobbizik a folyosó újranyitása mellett.

Az állomás főfolyosójának végében található hatalmas dombormű a Nappal és Éjszaka nevet viseli és a régi állomás bejáratánál álló, azonos elnevezésű szoborcsoportra hivatott emlékeztetni. A két női alak a Penn eredeti órájának helyét őrzi, míg a kör közepén a figyelmes szemlélő a következő dátumot olvashatja: 10/28/63. Ez a nap volt a Penn állomás lebontásának kezdete.

Az állomáson található kicsiny italbolt, a Penn Wine & Spirits olyan titkot rejt, melynek létezéséről csak kevesen tudnak. Az üzlet közepén, a mennyezet egy része az eredeti állomás üveg mennyezetének maradványa, melyet plakett is jelez.

Az első Penn állomás egy teljesen érintetlen folyosószakaszát, korabeli lámpákkal, korlátokkal az 1-es metróállomás 32. utcai kijáratánál találhatjuk.

A vasútállomás területén több autentikus, réz és kovácsoltvas lépcsőkorlátot is felfedezhetünk.

Az eredeti állomás homlokzatát 22 hatalmas sasmadár díszítette, melyek közül 14 élte túl az átépítési munkálatokat. Három ezek közül Manhattanban található. Egyet az East Village-ben, kettőt pedig a Penn bejáratánál, a Hetedik Sugárúton helyeztek el.

Az eredeti Penn vasútállomás szerelmesei számára a szomszédos, James Farley postaépület maradt utolsó, autentikus emlékként, mely egy időben épült az állomással, osztozva a stílusjegyeken, mint testvérintézmény.

Jó hír, hogy a város jövőbeli tervei között szerepel a postaépület állomásépületté alakítása. Az új állomás a Moynihan nevet viseli majd, tisztelegve Daniel Patrick Moynihan szenátor előtt, aki elsőként kampányolt az eredeti állomásépület feltámasztása mellett.

A Moynihan állomást az Amtrak venné át, míg a hamarosan új helyre költöző Madison Square Garden épületét a Metro North és a Long Island Railroad üzemeltetné, futurisztikus átalakítások után.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve fekete-fehér arhívum képek és Penn Station tervek

Tags: , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »