Manhattan

You are currently browsing articles tagged Manhattan.

Mintha meghazudtolnám a kedvenc, “New York nemcsak betonrengeteg” szlogenem, de észrevettétek, hogy a világ egyik legdrágább és legdivatosabb negyedében, a SoHo-ban, egyetlen fa sem található az utak mentén? Vajon miért nem ültettek fákat a SoHo-ban, mikor New York City híres arról, hogy a legkisebb területet is zöldesítik?

A válasz a kerület ipari történetéből ered. A Soho járdáinak többsége üreges, mivel az itt épült világhíres öntöttvas épületek pincéi az út alá is kinyúlnak. A járdákat a tömör beton helyett kis, kerek üvegablakok borították. Ezek a tetőablak-szerű járdák az alattuk található gyárak és raktárak munkásainak biztosítottak fényt az elektromos áram bevezetése előtt. Az 1854-es találmány Thaddeus Hyatt nevéhez fűződik. A prizmák körül kis fémgombok találhatóak, melyek főleg esőben, csúszásgátlóként szolgáltak.

Érdekes tény a New Jersey-ben született Thaddeus Hyatt-ről, hogy a találmányából befolyt pénzzel rabszolga felszabadító mozgalmakat támogatott és többször börtönbe is került aktivizmusa miatt. Később Angliába költözött és ott hunyt el 1901-ben.

A villanyáram bevezetése után már nem volt szükség ezekre a prizmákra, így a legtöbb elhanyagolt állapotba került. A SoHo 1973-as történelmi negyeddé emelkedése előtt sokat betonnal, kővel töltöttek fel, illetve fémlemezekkel borítottak le. A Nevezetesség Megőrzési Bizottság 1973 után megkezdte a fényprizmák helyreállítását és karbantartását.

A legtöbb helyreállított üreges üvegjárdát a Greene Street-en és a Canal Street-en lehet látni. Annak ellenére, hogy az üvegpanelek biztonságosak a gyalogosok számára, az üreges járdák fölé figyelmeztető táblákat helyeztek el. Az üvegpanelek az extrém súlyt nem viselik el, így autóval nem lehet rájuk felhajtani, ami nehezíti az itt található üzletek árucikkeinek rakodását.

A Soho-ban a zöldesítést és virágosítást virágtartókkal oldják meg, melyek méretét és típusát a városrendezési iroda szabályozza.

Tags: , , , , , ,

A New York-i Magyar Cukrászdáról pontosan 10 évvel ezelőtt írtam utoljára. Itt az ideje, hogy felfrissítsük ennek a régi vágású intézménynek a történetét. A Hungarian Pastry Shop, a Morningside Heights negyedben, kult-hírnévvel és kult-rajongótáborral dicsekedhet.

Jó ideje nem jártam itt, így amikor a múlt héten erre vezetett az utam, örömmel tapasztaltam, hogy semmi sem változott. A piros ponyvatetős kis üzlet előtt továbbra is sorban kell állni a bejutáshoz. A Magyar Cukrászda minden, csak nem igazán New York-i. A sietség helyett megpihenésre invitál, a mobiltelefonba temetkezés helyett beszélgetésre, alkotásra ösztönöz, a gyors, ingyenes internet helyett egyáltalán nincs WiFi szolgáltatás, a digitális kijelzők helyett kézzel írott menü látható a falakon és nem utolsó sorban, a kávé utántöltése még mindig ingyenes. És mégis, a Magyar Cukrászda minden, amit igazán szeretni lehet New York-ban. A City a különböző negyedek karakteres, egymástól drasztikusan eltérő, utánozhatatlan hangulatának egyvelege. A Magyar Cukrászda az egyetemi fiatalságot, professzorokat, írókat vonzza a leginkább, de nemcsak diákok, tanárok járnak ide, de a helybéli gyerekek is a szüleikkel és természetesen, rengeteg turista.

A “The Hungarian”, ahogy a helybéliek nevezik, igazi lokális gyöngyszem. A cukrászda piros ponyvatetője kopottas, a dekoráció napszítta, de nem ez a lényeg. Minden az atmoszféráról szól. A hangulatról, mely európai kávézók félhomályát idézi, ahol intellektuális beszélgetések folynak, könyvek születnek.

A Second Avenue, az 1940-es években mini Európa volt. A csehek és szlovákok a 60. és 70 utca között, a magyarok a 80. és 85. utca között, míg a német bevándorlók a 85. utca fölött éltek. A Little Hungary-ben egymást érték a remek magyar éttermek és üzletek. A környék saját nevet is kapott, a tökéletesen illő, Goulash Avenue-t. Sajnos a Magyar Negyed nem sokáig virágzott. A 20. század utolsó évtizedeiben az éttermek, magyar boltok egymás után zárták be kapuikat és egyre több család, nagyrészt a fiatalok, elköltöztek a környékről.

A Magyar Cukrászda az utolsó fennmaradt létesítmények egyike, mely az óhaza ízeit idézi. A Hungarian Pastry Shop-ot Ms. Száraz nyitotta, 1961-ben. Sajnos Ms. Száraz keresztnevét sehol sem említik a korabeli dokumentumok. Vékony Józsefet, a Bécsben tanult cukrászmestert, néhány hónappal a nyitás után fogadta fel. Ms. Száraz igazi tyúkanyó típus volt. Anyja helyett anyja volt a Columbia Egyetem diákjainak, akik csoportostól jöttek a cukrászdába. Akkor vette ki a szabadságát, amikor a diákok nyári szünidőn voltak.

1976-ban József egészségi állapota hanyatlásnak indult, így el kellett adniuk az üzletet. A Magyar Cukrászdát egy görög bevándorló, Panagiotis Binioris vásárolta meg. Panagiotis, akit az egyszerűség kedvéért a barátok és vendégek csak Peternek szólítanak, feleségével, Wendy-vel vezette az üzletet 2012-ig. “Eleinte szükségünk volt Ms. Száraz útmutatására és receptjeire. Fantasztikus ember volt. Mindenben segített, hezitálás nélkül. Itt lakott a cukrászda felett a haláláig.”

Peter és Wendy egymásra találása szintén a Magyar Cukrászdának köszönhető. Wendy, miután befejezte tanulmányait a floridai egyetemen, New Yorkba költözött rokonaihoz, akik gyakori vendégek voltak a magyar cukrászdában. Wendy, amikor megpillantotta a “felszolgálót felveszünk” táblát, azonnal jelentkezett az állásra. Peter és Wendy hamarosan egymásba szerettek és pár hónappal később, házasságot kötöttek. 36 év után, 2012-ben Peter nyugdíjba vonult és fia, Phillip vette át az üzlet vezetését.

“A Magyar Cukrászda patinás. – írja le a helyet egy Columbiás diák. – A campus, meg a környék kávézói sterilek. Itt nincs zavaró háttérzene. A székek, asztalok öregek, a falakon az itt született könyvek borítói láthatóak, ósdi pénztárgép és mérleg áll a pulton. Az asztalon idegenekkel kell megosztozni, ha egyedül jössz ide. Szóval, ha a stílusos, hideg kávézók kedvelője vagy, ez a hely nem fog tetszeni. A magyaroktól halljuk, hogy a sütik nem teljesen olyanok, mint otthon, de mi nagyon kedveljük őket így is. A kiszolgálás barátságos és addig maradhatunk, ameddig akarunk.”

Panagiotis Binioris 1976-ban megígérte Ms. Száraznak és a vendégeknek, hogy semmin sem változtatnak és ezt az ígéretet, nagyrészt, be is tartották. A magyar specialitások mellett – mint a krémes, dobostorta, lúdláb, meggyes és túrós rétes -, egyéb európai finomságokból is választhatunk, de zsidó édességeket is vásárolhatunk, Ms. Száraz zsidó származásának köszönhetően. Az egyetlen sütemény, amely lekerült a menüről, az a Rigó Jancsi. “A vendégek egyezerű csokoládé tortát szerettek volna. A vendég szava mindennél fontosabb.” – mondja Phillip, aki a mai napig “csak” egyike a cukrászoknak. Papa Panagiotis a mai napig besegít az üzletbe, kivéve télen, amikor Wendy-vel Floridában tartózkodnak.

“A magyar turisták érdekesek. Az idősebbek csalódottak, hogy nem vagyunk magyarok. A fiatalok tudják, hogy tiszteletbeli magyarok vagyunk.”

Tags: , , , , , , ,

A Morningside Heights Park New York City turisták által kevésbé ismert parkja, azonban a napi edzők tudják, hogy ez a City legbrutálisabb edzőterme, főleg, ami a lépcsőfutást illeti. Az egész park tele van lépcsősorokkal, néhány 45°- os is van köztük. A parkot a Central Park tervezői, Olmstead és Vaux tervezte, 1895-ben, vagyis régi parkról van szó. A lépcsősorok kicsit töredezettek, a szabvány lépcsőtávolság még nem volt használatban. Ez külön kihívás az edzőknek.
Heves esőzés során a lépcsősorok vízeséssé válnak.

📍: 110th Street és 123rd Street között, Manhattan nyugati oldalán

Tags: , , , , , ,

Észak-Amerika teljes napfogyatkozásra készül, melyre hétfőn, április 8-án kerül sor, Mexikótól Kanadáig. Egyszer az életben eseményről van szó, több szempontból is. A totalitás maximális időtartama bizonyos helyszíneken kifejezetten hosszú, 4 perc 27 másodperc lesz. Az Egyesült Államokban a teljes napfogyatkozás Texasban indul és Maine-ben ér véget, 14 államot érintve. 32 millióan látják majd a teljes napfogyatkozást és 150 millióan a 300 km-es körzetben.

New York államban három nagyváros, Buffalo, Rochester és Syracuse esik a teljes napfogyatkozás zónájába. New York City-ben a napfogyatkozás 90%-os lesz és a legsötétebb időszak 3 perc 40 másodpercig tart. Délután 2 óra 10 perckor kezd sötétedni, a legsötétebb 3 óra 25 perckor lesz.
A következő teljes napfogyatkozás az Államokban 2033-ban lesz, de csak Alaszkában látható. Majd 2044-ben, a Montana/Észak-Dakota/Dél-Dakota vonalon. A következő teljes napfogyatkozás, mely parttól partig tart, 2045-ben lesz, de nem érinti New Yorkot. A következő teljes napfogyatkozás New Yorkban 2079-ben lesz. Szóval, most vagy soha.

A Niagara vízesésnél, a kanadai oldalon, elővigyázatosságból szükségállapotot hirdettek, mivel 1 millió látogató várható.
A NASA élőben közvetíti a napfogyatkozást a You Tube csatornájukon.

Tags: , , , , , , ,

Tudtátok, hogy a magnólia (liliomfa) ősi virág? Már akkor virágzott, amikor még dinoszauruszok uralták a földet. Sokszor élő ősküvületeknek hívják őket, mivel virágjuk 17 millió éve változatlan. Még a méhek megjelenése előtt alakultak ki. A virágaik azért ilyen nagyok és vaskosak, mivel eredetileg bogarak porozták be őket.

📍: Washington Square Park
📆: 2024. április 2.

Tags: , , , , , ,

Széljegyzet: Amikor Elma Sands-re keresünk az interneten, a csatolt kép szerepel rengeteg oldalon. A kép Louis-Léopold Boilly, holland festő alkotása, címe:
Young Girl Ironing (Vasaló Lány) és a Boston-i Képzőművészeti Múzeumban látható. Az olajfestmény 1800-ban készült és nem Elma Sands-et ábrázolja, aki 1799-ben hunyt el.

Egy zimankós téli estén, 1799. szentestéje előtt két nappal, a 22 éves Gulielma Sands felvette a legszebb fehér kabátját és egy szomszédtól kölcsönkért szőrme kesztyűt, majd elhagyta az unokatestvére által vezetett Greenwich Street-i panziót. Elma soha többé nem tért haza. December 23-án reggel a New York-i újságok semmi másról nem írtak, mint George Washington haláláról és temetéséről. Mióta megérkezett az elnök halálhíre, a Cityben megállt az élet. Minden nap délben egy órán keresztül szóltak a harangok, a házak ablakait elsötétítették. A Karácsony és az Újév jött és ment, de Elma nem került elő. A keresők felkotorták a Hudson folyó medrét is, de semmit sem találtak. Megérkezett az első hó is és betakarta a mocsaras, ritkásan lakott Lispenard’s Meadows-t, mely a mai SoHo területe.

1800. január 2-án egy kisfiú véletlenül rátalált Elma kézmelegítőjére, a mai Greene és Spring Street között. A rend őreinek figyelme ekkor a közelben található, használaton kívüli Manhattan Kútra esett. Elma élettelen, eltorzult testét azonnal megtalálták a kút alján. A halottkém zúzódásokat talált a nyakán, vizet a tüdejében. Megállapították, hogy Elmát valaki az eszméletvesztésig fojtogatta, majd betaszította a kútba. A zuhanás következtében a lány betörte a fejét, de még életben volt. A halál oka egyértelműen gyilkosság volt és azonnal vádat emeltek egy bizonyos Levi Weeks ellen. Elma testét a panzióban ravatalozták fel és a virrasztás nyilvános volt. Szinte az egész város eljött. A tömeg olyan nagyra nőtt, hogy Elma nyitott koporsóját kivitték a panzió elé.
New York City felbolydult és azonnal elfeledkezett az elnök haláláról. Mindenki tudni akarta, ki volt a titokzatos Elma Sands és milyen kapcsolatban állt a vádlottal, Levi Weeks-szel.

Elma Connecticutból jött New York Citybe és az unokatestvére, Catherine és férje által vezetett panzióban lakott. 1799. decemberében rajtuk kívül még hatan laktak a házban, köztük Hope Sands, Elma másik unokatestvére, Margaret Clark, egy egyedülálló hölgy és Levi Weeks, ácsmester. Levi a testvérének, Ezra Weeks-nek dolgozott, aki befolyásos építész volt a Cityben. Ő építette többek között a Grange-t, Alexander Hamilton otthonát. A fiatalember mind a három lánnyal megpróbált kapcsolatot kialakítani, de a szemtanúk csak Elmával látták bensőségesebben viselkedni. Egyes lakótársak látták őket besurranni egymáshoz az éjszaka leple alatt. Hope azt vallotta a kihallgatások során, hogy Elma a bizalmába avatta és elárulta, hogy aznap éjjel Levi-jal a szökésre készültek. Titokban akartak házasságot kötni.

Elma este 8 óra felé hagyta el a panziót, de ezt senki sem látta, csak az ajtó csukódását hallották. Levi 10 óra körül tért haza és meglepődött, hogy Elma ilyen későn nincs otthon. A Greenwich Street-en többen látták Elmát egy egylovas nyitott szánon, két férfi társaságában. A férfiak arcát nem látták jól a sötétben. Ezra Weeks tulajdonában volt egy egylovas szán. Hamarosan újabb tanúk jelentkeztek, akik sikolyokat hallottak a gyilkosság éjszakáján a Manhattan Kút felől. Sokan azt gyanították, hogy Elma teherbe esett és ezért kellett meghalnia. Ezt azonban a boncolás megcáfolta. A közvélemény ettől függetlenül, egyértelműen Levi-t kiáltotta ki gyilkosnak. A 23 éves ácsmestert letartóztatták, vád alá helyezték, majd óvadék ellenében szabadon bocsátották. A tárgyalás előestéjén újra letartóztatták.

A tárgyalásra 1800. március 31-én került sor. Ez a per több okból is beírta magát az Egyesült Államok történelmébe. Ez volt a nemzet első média cirkusza egy gyilkossági per körül. Ez volt az első, hivatalosan írásba foglalt per. A gyarmati korszakban a bűnvád alá helyezett személy nem fogadhatott jogi segítséget. Levi Weeks ezt a szabályt is megváltoztatta. Ezra Weeks testvére érdekében nem egy, de három, kiemelkedő védőügyvédet is fogadott. Alexander Hamilton-t, Aaron Burr-t és Brockholst Livingston-t. Alexander Hamilton és Aaron Burr ellenségek voltak, állandó, kemény politikai és jogi vitában álltak, de ezt is félretették a Weeks testvérek érdekében. Burr-t valószínűleg az is inspirálta a közös munkára, hogy ő alapította a vállalatot, amely a Manhattan Kutat építette és működtette.

A vád csak a körülményekre támaszkodhatott. Levi-t senki nem látta aznap este Elmával. Levi tanúja a testvére és annak munkásai voltak, akik mind azt vallották, hogy Levi késő esti munkát tervezett a gyilkosság napján. A védelem erkölcstelennek állította be a lányt, akiről az a szóbeszéd járta, hogy az unokatestvére férjével is viszonyt folytatott. Az esküdtszék tagjai valamennyien fiatal, tehetős fiatalemberek voltak, akik nagyon is megértették Levi helyzetét, aki egy erkölcstelen, pénzéhes nő karmai közé került. A záróbeszédek után az esküdtszéknek összesen 5 percre volt szüksége, hogy meghozza a döntést: Levi Weeks nem bűnös. A halál oka nem gyilkosság, hanem öngyilkosság. Elma felakasztotta magát, majd valahogy ezután kútba ugrott.

Az ítélet felolvasása után, Catherine, Elma unokatestvére megátkozta Alexander Hamilton-t. “Ha maga természetes halállal hal, akkor nincs igazság a mennyországban!” – kiáltotta felé. A karma nemcsak Hamilton-t, a védelem valamennyi tagját, de a bírót és Levi-t is elérte. New York City lakói meg voltak győződve, hogy Levi a gyilkos. Nem lehett maradása a városban. Egészen Mississippi-ig menekült és soha nem térhetett vissza. John Lensing bíró egy nap elindult, hogy feladjon egy levelet és egyszerűen eltűnt. Holttestét soha nem találták meg. Alexander Hamilton sorsát mindenki ismeri, ha nem a történelem óráról, akkor a musicalből. Hamilton párbaj társa, Aaron Burr, szintén elnyerte megérdemelt sorsát. Kiközösítették, mivel egy amerikai hőst gyilkolt meg. 1807-ben hazaárulás vádjával került bíróság elé, lányát az 1812-es hurrikánban elvesztette, 1834-ben szélütés érte, mely teljesen lebénította. 1836-ban egy Staten Island-i szegények otthonában halt meg, ugyanazon a napon, amikor a válása jogerőre emelkedett.

És mi történt Elmával? És a Manhattan Kúttal?
Elma, a korabli híradások szerint, több éven keresztül kísértett a kút környékén. Sokan sikolyokat hallottak a kútból, míg mások egy tépett ruhás, könnyáztatta, véraláfutásos arcú, vöröshajú lányt láttak a környéken. Az évek, évtizedek azonban elhomályosították Elma emlékét. A környék beépült, a kút lassan eltűnt a köztudatból. 200 évig senki nem emlékezett rá. Aztán 2000-ben, a 129 Spring Street szám alatt található Manhattan Bistro tulajdonosa borospince nagyobbításba fogott. A munkálatok során egy kútra találtak az épület alapjai alatt. A felfedezést megosztották a műemlékvédelmi hivatallal, akik megerősítették, hogy ez bizony a Manhattan Kút. A kút feltárása után egyre több lett a hátborzongató esemény az étteremben. Poharak és borosüvegek vágódtak a földhöz, több pincérre rázárult a pinceajtó. A felszolgálók közül többen is találkoztak a vizes ruhában kóborló Elmával. Hamarosan a környék lakói közül is jelezték, hogy látták az esti SoHo utcáin kóborolni. 2014-ben COS üzlet nyílt az étterem helyén. Azóta nem igazán hallani Elmáról. Vajon nyugalomra lelt?

A kút a mai napig tökéletes állapotban van. Nem öregszik, nem kopik, megállt felette az idő. A ruházati üzlet alagsorában, a férfiruha osztályon található. A vásárlók közül nagyon kevesen tudják, miért van itt, azt pedig főleg nem, hogy milyen tragédiák fűződnek hozzá. Ha arra jártok, feltétlen keressétek fel, és mondjátok meg Elmának, hogy nem feledjük.

Tags: , , , , , , , , , , , , ,

Vasárnap megnyílt a Macy’s Nagyáruház Virágfesztiválja, a 34. utcában található flagship üzletben. Az idei a 49. alkalom. A virágshow partnere a Dior üzletház. A kiállítás erősen Valentin-naposra sikeredett. A fő szín a vörös és annak árnyalatai. Csillogó-villogó, diszkógömbre emlékeztető eprek között katicabogarak és méhecskék bújnak meg. Több remek fénykép lehetőség is van, de a tömeg miatt a kora reggeli és zárás előtti órákat ajánlom. A virágfesztivál az élő virágok miatt csupán április 7-ig látható. A program ingyenes.

Tags: , , , , , , ,

Jó ideje szerettem volna írni nektek, Flaco-ról, a gyönyörű fülesbagolyról, aki New York-iak millióinak szívébe lopta magát. Vártam, mert szerettem volna saját készítésű képekkel illusztrálni a bejegyzést, de sajnos erre már nem kerülhet sor.

Pontosan egy évvel ezelőtt, egy hideg februári estén, egy ismeretlen vandál megrongálta Flaco Central Park Állatkert-béli otthonának rácsait. Flaco nem tétovázott és élt a szabadság lehetőségével. Először egy NYPD rendőr vette észre a Fifth Avenue-n, a Bergdorf Goodman áruház sarkánál. Flaco-t két nappal később újra a Central Parkban látták. Az okos kis uhu a legjobb helyet választotta magának, legalábbis ami az élelemforrást illeti.

Az állatkert munkatársai és az ornitológusok legnagyobb aggodalma az volt, hogy a fogságban született, 13 éves bagoly képes lesz-e önállóan táplálkozni. Természetesen a nagyvárosban élő madarak legnagyobb veszélyei, a közlekedési balesetek, a magas épületekkel való ütközés és a mérgezés esélye szintén erősen aggasztotta őket.

Flaco azonban rá se hederített az aggodalmakra. Egy tölgyfát szemelt ki, mint főhadiszállást, a park északi részében, közel a komposztálóhoz. Innen tartotta figyelemmel a környéket, az East Drive-on futókat, kerékpárosokat és természetesen a komposztálót látogató rágcsálókat. Az állatkert többször is megpróbálta befogni a szökevényt, de Bubó mindannyiszor kicselezte őket. Mindeközben több petíció is érkezett és az általános közhangulat nyomására, az állatkert vezetése ideiglenesen feladta a befogást. Úgy döntöttek, hogy továbbra is figyelik a madarat és ha lehetőség adódik vagy szükség lesz rá, később újra megpróbálják. Flaco egyre bátrabb lett, az ornitológusok jegyzetei szerint egyre erősebbek lettek a szárnyai és a súlya is szépen gyarapodott, az első hetek fogyása után.

Flaco néhány hét leforgása alatt hatalmas rajongótáborra lett szert. Madármegfigyelők, fotósok érkeztek az ország minden részéből, hogy lencsevégre kapják az Amerikában nem honos baglyot. A helybéliek is állandóan szemmel tartották. Saját Twitter (X) oldala is lett és a Manhattani Madárjelentő is napi jelentést adott a madár hollétéről. Flaco élete viszonylag jelentéktelen volt az állatkertben, azonban szabadságában igazi csodálatot váltott ki az emberekből. Mély tekintetű, narancsfényű szemeivel, közel 2 méteres szárnytávolságával valóban királyi jelenség volt.

Flaco szerette a Central Parkot, de nem tagadta meg nagyvárosi gyökereit sem. Rajongott New York City víztárolóiért, a légkondicionálókért és a tűzlépcsőkért. Gyakran látták, amint órákig ücsörgött New York City felett és figyelt. Az Upper West Side-on többen készítettek róla képeket, amint a tűzlépcsőn gubbasztott vagy az ablakon bámult befelé, mint egy kis stalker.

Halloween estéjén meglepte a City-t. Elhagyta a Central Parkot és útrakelt. Az elkövetkező hetekben képek készültek róla az East Village-ben, a Lower East Side-on és az Upper East Side-on. Kíváncsi volt, szabad volt, oda repült, ahová csak akart. December elején jelentették, hogy visszatért az Upper West Side-ra. A legtöbbször a 70. és a 90. utca között látták. Napközben a lakóépületek belső udvarában, a meleg, napsütötte tűzlépcsőkön aludt, alkonyatkor vadászni ment a Central Parkba.

Szabad életének csak egyetlen hátulütője volt. Nem honos madárként, nem találhatott párt magának, de ez nem jelentette, hogy ne próbálkozott volna. Gyakran huhogott bele a manhattani éjszakába, területét kikiáltva és jelezve, hogy készen áll a madárhölgyek szerelmére.

Az utolsó huhogását múlt vasárnap jelentették a 86. utca és a Columbus Avenue között egy víztároló tetejéről, hajnali háromkor. Pénteken, csupán pár utcányira innen találta meg egy portás a madár élettelen testét. Azonnal ráismert és hívta a Central Park illetékeseit, akik szinte perceken belül megérkeztek. A bagolyban még volt egy kis élet, amikor odaértek, de sajnos nem lehetett segíteni rajta. Flaco egy ablakkal ütközött és belső vérzést szenvedett. Testét a Bronxi Állatkertbe vitték boncolásra. Flaco jó egészségben volt, súlya tökéletesen megfelelt korának.

A szomorú hír bejelentése után röviddel, Flaco rajongói a tölgyfánál gyülekeztek. Péntek este óta rengetegen jöttek el ide, hogy elköszönjenek, kifejezzék szeretetüket és szomorúságukat. Rengetegen hoztak virágot, míg mások plüss állatokat, baglyokat. Sokan, főleg a gyerekek, rajzokat hoztak. Valaki egy szép, kövér plüss patkányt hozott Flaco-nak, volt, aki almát. Azonban a legmegindítóbbak az üzenetek és levelek. A New York-iak meleg, baráti hangnemben írt sorai ismét bebizonyították, hogy a New York-iak a kemény felszín alatt roppant érző, összetartó és befogadó emberek. Flaco-ban a sorstársat látták. Az ellenállás és túlélés jelképét. Flaco a kedvezőtlen körülmények ellenére is képes volt nemcsak fennmaradni, de virágozni is. A szökevény madár sokak szemében a szabadság szimbóluma lett, különösen a bevándorlók körében. A madár, aki az új otthonában, kívülállóként is sikeres, boldog életet élt, még akkor is, ha a szabadság megrövidítette az életét.

“Flaco gyönyörű volt és szabad. – írta David Barrett, a Manhattani Madárjelentő oldal vezetője – Egy éven keresztül kalandoztunk Flaco-val New Yorkban. Rengeteget tanultunk a baglyokról és sok száz felvételt készítettünk róla. Reméltük, hogy ez az utazás hosszabb lesz, de Flaco beírta magát New York City szívébe és a Central Parkban örökké emlékezni fogunk rá.

“Flaco halála talán, reméljük, végre változást hoz. Évente közel 300 ezer madár pusztul el csak New Yorkban, ablakokkal való ütközés következtében. Itt az ideje, hogy a magas épületekben madárbarát ablakokat szereljenek fel és szabályozzák az épületek kivilágítását is.Végezetül néhány gondolat a tölgyfánál elhelyezett levelekből:

“Repülj magasan, Flaco, a fogság és az emberek által kreált veszélyek nélkül! A halálod nem volt hiábavaló. Biztonságosabbá tesszük ezt a várost a vadvilág számára. Az örökséged mindig élni fog ebben a parkban.”

“Flaco, elraboltad a szívem és sok-sok emberét. Remélem, hogy fantasztikusan töltötted ezt a szabad évet. Máris hiányzol. Köszönöm, hogy az életem része voltál.””Repülj szabadon, Flaco Király!”

“Imádkozom, hogy megoldjuk a problémát, ami megrövidítette az életed. A bagoly mennyországban ne legyenek ablakok, csak rengeteg, kövér patkány! Isten veled, Flaco!”

Flaco tölgyfája az East Drive mentén található, a 104. utcánál. A képeket az emlékfánál tegnap este készítettem. Flaco képei a Manhattani Madármegfigyelő X oldaláról származnak.

Frissítés: 2024. március 26.

A Central Park Állatkert tegnap délután nyilvánosságra hozta Flaco, az eurázsiai fülesbagoly boncolási jegyzőkönyvét. Flaco 2023. februárjában szökött meg az állatkertből, miután egy ismeretlen vandál megrongálta a madárkert rácsait. A szökevény bagoly New York-iak millióinak szívébe lopta magát és néhány hét leforgása alatt hatalmas rajongótáborra tett szert. Madármegfigyelők, fotósok érkeztek az ország minden részéből, hogy lencsevégre kapják az Amerikában nem honos baglyot.

Az állatkert többször is megpróbálta befogni a szökevényt, de Bubó mindannyiszor kicselezte őket. Mindeközben több petíció is érkezett és az általános közhangulat nyomására, az állatkert vezetése ideiglenesen feladta a befogást. Az állatkert munkatársai és az ornitológusok legnagyobb aggodalma az volt, hogy a fogságban született, 13 éves bagoly képes lesz-e önállóan táplálkozni. Természetesen a nagyvárosban élő madarak legnagyobb veszélyei, a közlekedési balesetek, a magas épületekkel való ütközés és a mérgezés esélye szintén erősen aggasztotta őket.

Aggodalmuk sajnos nem volt alaptalan. Pontosan egy év szabadság után, 2024. február 23-án Flaco egy Upper West Side-i townhouse falával ütközött és halálos sérülést szenvedett. Az ornitológusok gyanították, hogy betegség állhatott a baleset hátterében. A boncolás alátámasztotta a teóriát. Flaco szervezetében magas mennyiségben, 4 féle patkánymérget találtak. A bagolynak mindemellett súlyos galambherpesz vírusfertőzése is volt. Ez a két kór önmagában legyengítette a madarat és végül elpusztította volna, a traumatikus sérülés nélkül is. Nagy valószínűséggel ezek vezettek a végzetes balesethez. Az ornitológusok szerint az is lehetséges, hogy Flaco nem repült falba, hanem lebukott a tetőről. Ezt támasztja alá, hogy sérülései a testén voltak, nem a nyakán és nem törte egyetlen csontját sem.

Rengeteg ragadozó madár pusztul el patkányméregtől, de a galambherpesz vírus is rettenetes rombolást végez. Flaco valamennyi belső szerve gyulladásban volt, a májától az agyáig. A toxikológiai vizsgálat még egy, döbbenetes, de a szakértők számára nem új, felfedezést is tett. A bagoly szervezetében, ugyan nem számottevő mennyiségben, de DDE-t is találtak, ami nem más, mint a DDT rovarméreg lebomlásának mellékterméke. Ugyan a DDT-t az 1970-es évek elején betiltották az Államokban, maradványa még most, több mint 50 év után is jelen van a környezetünkben és fertőzi a vadvilágot.

David Barrett, a Manhattani Madárjelentő oldal vezetője, a toxikológusokkal és ornitológusokkal ért egyet, hogy Flaco halálát a galambherpesz vírus okozta, nem a patkányméreg. A madárfigyelők által követett manhattani rőtfarkú ölyvek állandóan fogyasztanak patkányokat, de eddig nem regisztráltak halálesetet.

Néhány nappal Flaco halála előtt a madárfigyelők észlelték, hogy a bagoly nem huhogott. Az utolsó alkalommal pontosan egy héttel a baleset előtt hallották belehuhogni a manhattani éjszakába. Valószínűleg már ekkor is gyengélkedett.”Flaco gyönyörű volt és szabad. – írta David Barrett – Egy éven keresztül kalandoztunk Flaco-val New Yorkban. Rengeteget tanultunk a baglyokról és sok száz felvételt készítettünk róla. Reméltük, hogy ez az utazás hosszabb lesz, de Flaco beírta magát New York City szívébe és a Central Parkban örökké emlékezni fogunk rá.

Tags: , , , , , , ,

A Summit Rock (Csúcskő) a Central Park legmagasabb, természetes pontja, 43 méteres magasságban található a park nyugati oldalán, a 81. és a 85. utca között. A csúcsra több oldalról is felkapaszkodhatunk. A déli oldalon kialakított lépcsőkön a legkönnyebben (második kép). A sziklatetőn kifújhatjuk magunkat, a füves területen megpihenhetünk. Elénk tárulnak a park lankái, és nyugat felé az Upper West Side épületei. Innen gyönyörűen látni az Emery Roth tervezte Beresford épületet is (első kép).

A Central Park kialakítása előtt a Summit Rock a Seneca Falu szerves része volt. Innen jól be lehetett látni az egész környéket, a Hudson folyót és a folyón túl New Jersey partjait. A 83. utcánál kukucskálva ma is láthatjuk a folyót (második kép).

A Sencea Village tragikus történetéről itt olvashattok bővebben.

 

Tags: , , , , , , , ,

Elveszett, megrongálódott könyvtári könyv? Semmi gond, legalábbis a Massachusettsben található Worcester megye könyvtáraiban. Egy macskakép – lehet rajzolt, kinyomtatott, kivágott, saját vagy kölcsönmacskát ábrázoló – kiváltja a büntit. A March Meowness, vagyis a Márciusi Nyávogó az elmaradt olvasók visszacsábítását szolgálja. A könyvtári adatok elemzése egyértelműen kimutatta, hogy az elveszett és megrongálódott könyvek után felszámított büntetések okozzák a legtöbb könyvtári tag elmaradását, különösen az alacsony jövedelemű környékeken. A késedelmi díjakat a legtöbb amerikai könyvtárban már évek óta eltörölték. A New York-i Nyilvános Könyvtárban 2021-ben.

“A könyvtár a közösség színtere. Nem lehet a cél az olvasók elijesztése. A járvány sok mindent megváltoztatott. Sok kisgyerek nem ment vissza az iskolába, elkallódott a könyv. Az élet közbeszól. Sebaj. Egy macskakép márciusban, és elfelejtjük az egészet. Már jó ideje próbáltuk megtalálni a legkönnyebb megoldást. Úgy tűnik, a macskaság bejött.” – mondta Jason Homer, a Worcester Könyvtárak igazgatója.

Csupán néhány nap leforgása alatt több mint 400 tagságot aktiváltak újra és egyre csak gyűlnek a macskaképek a könyvtárak közösségi falán és Facebook oldalán. Több kisgyerek a könyvtár recepciós asztalánál zsírkrétával rajzolt képeket.
Valószínű, hogy több könyvtár is csatlakozni fog az ötlethez.
A nyelvi csintalanságok kedvelőinek pedig íme néhány kihagyhatatlan szóvicc: “This is a new way of fur-givness, a never be-fur tried initiative. We urge patrons to hurry and act meow.”

 

Tags: , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »