Central Park

You are currently browsing articles tagged Central Park.

Jó ideje szerettem volna írni nektek, Flaco-ról, a gyönyörű fülesbagolyról, aki New York-iak millióinak szívébe lopta magát. Vártam, mert szerettem volna saját készítésű képekkel illusztrálni a bejegyzést, de sajnos erre már nem kerülhet sor.

Pontosan egy évvel ezelőtt, egy hideg februári estén, egy ismeretlen vandál megrongálta Flaco Central Park Állatkert-béli otthonának rácsait. Flaco nem tétovázott és élt a szabadság lehetőségével. Először egy NYPD rendőr vette észre a Fifth Avenue-n, a Bergdorf Goodman áruház sarkánál. Flaco-t két nappal később újra a Central Parkban látták. Az okos kis uhu a legjobb helyet választotta magának, legalábbis ami az élelemforrást illeti.

Az állatkert munkatársai és az ornitológusok legnagyobb aggodalma az volt, hogy a fogságban született, 13 éves bagoly képes lesz-e önállóan táplálkozni. Természetesen a nagyvárosban élő madarak legnagyobb veszélyei, a közlekedési balesetek, a magas épületekkel való ütközés és a mérgezés esélye szintén erősen aggasztotta őket.

Flaco azonban rá se hederített az aggodalmakra. Egy tölgyfát szemelt ki, mint főhadiszállást, a park északi részében, közel a komposztálóhoz. Innen tartotta figyelemmel a környéket, az East Drive-on futókat, kerékpárosokat és természetesen a komposztálót látogató rágcsálókat. Az állatkert többször is megpróbálta befogni a szökevényt, de Bubó mindannyiszor kicselezte őket. Mindeközben több petíció is érkezett és az általános közhangulat nyomására, az állatkert vezetése ideiglenesen feladta a befogást. Úgy döntöttek, hogy továbbra is figyelik a madarat és ha lehetőség adódik vagy szükség lesz rá, később újra megpróbálják. Flaco egyre bátrabb lett, az ornitológusok jegyzetei szerint egyre erősebbek lettek a szárnyai és a súlya is szépen gyarapodott, az első hetek fogyása után.

Flaco néhány hét leforgása alatt hatalmas rajongótáborra lett szert. Madármegfigyelők, fotósok érkeztek az ország minden részéből, hogy lencsevégre kapják az Amerikában nem honos baglyot. A helybéliek is állandóan szemmel tartották. Saját Twitter (X) oldala is lett és a Manhattani Madárjelentő is napi jelentést adott a madár hollétéről. Flaco élete viszonylag jelentéktelen volt az állatkertben, azonban szabadságában igazi csodálatot váltott ki az emberekből. Mély tekintetű, narancsfényű szemeivel, közel 2 méteres szárnytávolságával valóban királyi jelenség volt.

Flaco szerette a Central Parkot, de nem tagadta meg nagyvárosi gyökereit sem. Rajongott New York City víztárolóiért, a légkondicionálókért és a tűzlépcsőkért. Gyakran látták, amint órákig ücsörgött New York City felett és figyelt. Az Upper West Side-on többen készítettek róla képeket, amint a tűzlépcsőn gubbasztott vagy az ablakon bámult befelé, mint egy kis stalker.

Halloween estéjén meglepte a City-t. Elhagyta a Central Parkot és útrakelt. Az elkövetkező hetekben képek készültek róla az East Village-ben, a Lower East Side-on és az Upper East Side-on. Kíváncsi volt, szabad volt, oda repült, ahová csak akart. December elején jelentették, hogy visszatért az Upper West Side-ra. A legtöbbször a 70. és a 90. utca között látták. Napközben a lakóépületek belső udvarában, a meleg, napsütötte tűzlépcsőkön aludt, alkonyatkor vadászni ment a Central Parkba.

Szabad életének csak egyetlen hátulütője volt. Nem honos madárként, nem találhatott párt magának, de ez nem jelentette, hogy ne próbálkozott volna. Gyakran huhogott bele a manhattani éjszakába, területét kikiáltva és jelezve, hogy készen áll a madárhölgyek szerelmére.

Az utolsó huhogását múlt vasárnap jelentették a 86. utca és a Columbus Avenue között egy víztároló tetejéről, hajnali háromkor. Pénteken, csupán pár utcányira innen találta meg egy portás a madár élettelen testét. Azonnal ráismert és hívta a Central Park illetékeseit, akik szinte perceken belül megérkeztek. A bagolyban még volt egy kis élet, amikor odaértek, de sajnos nem lehetett segíteni rajta. Flaco egy ablakkal ütközött és belső vérzést szenvedett. Testét a Bronxi Állatkertbe vitték boncolásra. Flaco jó egészségben volt, súlya tökéletesen megfelelt korának.

A szomorú hír bejelentése után röviddel, Flaco rajongói a tölgyfánál gyülekeztek. Péntek este óta rengetegen jöttek el ide, hogy elköszönjenek, kifejezzék szeretetüket és szomorúságukat. Rengetegen hoztak virágot, míg mások plüss állatokat, baglyokat. Sokan, főleg a gyerekek, rajzokat hoztak. Valaki egy szép, kövér plüss patkányt hozott Flaco-nak, volt, aki almát. Azonban a legmegindítóbbak az üzenetek és levelek. A New York-iak meleg, baráti hangnemben írt sorai ismét bebizonyították, hogy a New York-iak a kemény felszín alatt roppant érző, összetartó és befogadó emberek. Flaco-ban a sorstársat látták. Az ellenállás és túlélés jelképét. Flaco a kedvezőtlen körülmények ellenére is képes volt nemcsak fennmaradni, de virágozni is. A szökevény madár sokak szemében a szabadság szimbóluma lett, különösen a bevándorlók körében. A madár, aki az új otthonában, kívülállóként is sikeres, boldog életet élt, még akkor is, ha a szabadság megrövidítette az életét.

“Flaco gyönyörű volt és szabad. – írta David Barrett, a Manhattani Madárjelentő oldal vezetője – Egy éven keresztül kalandoztunk Flaco-val New Yorkban. Rengeteget tanultunk a baglyokról és sok száz felvételt készítettünk róla. Reméltük, hogy ez az utazás hosszabb lesz, de Flaco beírta magát New York City szívébe és a Central Parkban örökké emlékezni fogunk rá.

“Flaco halála talán, reméljük, végre változást hoz. Évente közel 300 ezer madár pusztul el csak New Yorkban, ablakokkal való ütközés következtében. Itt az ideje, hogy a magas épületekben madárbarát ablakokat szereljenek fel és szabályozzák az épületek kivilágítását is.Végezetül néhány gondolat a tölgyfánál elhelyezett levelekből:

“Repülj magasan, Flaco, a fogság és az emberek által kreált veszélyek nélkül! A halálod nem volt hiábavaló. Biztonságosabbá tesszük ezt a várost a vadvilág számára. Az örökséged mindig élni fog ebben a parkban.”

“Flaco, elraboltad a szívem és sok-sok emberét. Remélem, hogy fantasztikusan töltötted ezt a szabad évet. Máris hiányzol. Köszönöm, hogy az életem része voltál.””Repülj szabadon, Flaco Király!”

“Imádkozom, hogy megoldjuk a problémát, ami megrövidítette az életed. A bagoly mennyországban ne legyenek ablakok, csak rengeteg, kövér patkány! Isten veled, Flaco!”

Flaco tölgyfája az East Drive mentén található, a 104. utcánál. A képeket az emlékfánál tegnap este készítettem. Flaco képei a Manhattani Madármegfigyelő X oldaláról származnak.

Frissítés: 2024. március 26.

A Central Park Állatkert tegnap délután nyilvánosságra hozta Flaco, az eurázsiai fülesbagoly boncolási jegyzőkönyvét. Flaco 2023. februárjában szökött meg az állatkertből, miután egy ismeretlen vandál megrongálta a madárkert rácsait. A szökevény bagoly New York-iak millióinak szívébe lopta magát és néhány hét leforgása alatt hatalmas rajongótáborra tett szert. Madármegfigyelők, fotósok érkeztek az ország minden részéből, hogy lencsevégre kapják az Amerikában nem honos baglyot.

Az állatkert többször is megpróbálta befogni a szökevényt, de Bubó mindannyiszor kicselezte őket. Mindeközben több petíció is érkezett és az általános közhangulat nyomására, az állatkert vezetése ideiglenesen feladta a befogást. Az állatkert munkatársai és az ornitológusok legnagyobb aggodalma az volt, hogy a fogságban született, 13 éves bagoly képes lesz-e önállóan táplálkozni. Természetesen a nagyvárosban élő madarak legnagyobb veszélyei, a közlekedési balesetek, a magas épületekkel való ütközés és a mérgezés esélye szintén erősen aggasztotta őket.

Aggodalmuk sajnos nem volt alaptalan. Pontosan egy év szabadság után, 2024. február 23-án Flaco egy Upper West Side-i townhouse falával ütközött és halálos sérülést szenvedett. Az ornitológusok gyanították, hogy betegség állhatott a baleset hátterében. A boncolás alátámasztotta a teóriát. Flaco szervezetében magas mennyiségben, 4 féle patkánymérget találtak. A bagolynak mindemellett súlyos galambherpesz vírusfertőzése is volt. Ez a két kór önmagában legyengítette a madarat és végül elpusztította volna, a traumatikus sérülés nélkül is. Nagy valószínűséggel ezek vezettek a végzetes balesethez. Az ornitológusok szerint az is lehetséges, hogy Flaco nem repült falba, hanem lebukott a tetőről. Ezt támasztja alá, hogy sérülései a testén voltak, nem a nyakán és nem törte egyetlen csontját sem.

Rengeteg ragadozó madár pusztul el patkányméregtől, de a galambherpesz vírus is rettenetes rombolást végez. Flaco valamennyi belső szerve gyulladásban volt, a májától az agyáig. A toxikológiai vizsgálat még egy, döbbenetes, de a szakértők számára nem új, felfedezést is tett. A bagoly szervezetében, ugyan nem számottevő mennyiségben, de DDE-t is találtak, ami nem más, mint a DDT rovarméreg lebomlásának mellékterméke. Ugyan a DDT-t az 1970-es évek elején betiltották az Államokban, maradványa még most, több mint 50 év után is jelen van a környezetünkben és fertőzi a vadvilágot.

David Barrett, a Manhattani Madárjelentő oldal vezetője, a toxikológusokkal és ornitológusokkal ért egyet, hogy Flaco halálát a galambherpesz vírus okozta, nem a patkányméreg. A madárfigyelők által követett manhattani rőtfarkú ölyvek állandóan fogyasztanak patkányokat, de eddig nem regisztráltak halálesetet.

Néhány nappal Flaco halála előtt a madárfigyelők észlelték, hogy a bagoly nem huhogott. Az utolsó alkalommal pontosan egy héttel a baleset előtt hallották belehuhogni a manhattani éjszakába. Valószínűleg már ekkor is gyengélkedett.”Flaco gyönyörű volt és szabad. – írta David Barrett – Egy éven keresztül kalandoztunk Flaco-val New Yorkban. Rengeteget tanultunk a baglyokról és sok száz felvételt készítettünk róla. Reméltük, hogy ez az utazás hosszabb lesz, de Flaco beírta magát New York City szívébe és a Central Parkban örökké emlékezni fogunk rá.

Tags: , , , , , , ,

A Summit Rock (Csúcskő) a Central Park legmagasabb, természetes pontja, 43 méteres magasságban található a park nyugati oldalán, a 81. és a 85. utca között. A csúcsra több oldalról is felkapaszkodhatunk. A déli oldalon kialakított lépcsőkön a legkönnyebben (második kép). A sziklatetőn kifújhatjuk magunkat, a füves területen megpihenhetünk. Elénk tárulnak a park lankái, és nyugat felé az Upper West Side épületei. Innen gyönyörűen látni az Emery Roth tervezte Beresford épületet is (első kép).

A Central Park kialakítása előtt a Summit Rock a Seneca Falu szerves része volt. Innen jól be lehetett látni az egész környéket, a Hudson folyót és a folyón túl New Jersey partjait. A 83. utcánál kukucskálva ma is láthatjuk a folyót (második kép).

A Sencea Village tragikus történetéről itt olvashattok bővebben.

 

Tags: , , , , , , , ,

2024. január 10-én újra megnyílt a Central Park viktoriánus hídja, a Bow Bridge, melyet 2023. novemberében zártak le, felújítás miatt. Teljesen kicserélték a híd pallózatát.

A pallók szélességet és számát az eredeti terveknek megfelelően állították vissza. A híd így jóval ellenállóbb lesz, mind az elemekkel, mind a megnövekedett turista forgalommal szemben.

Tags: , , , , , ,

Sokan meglepődnek, hogy a Times Square-n a szilveszteri konfetti eső viszonylag fiatal tradíció. 1992-ben kezdődött, amikor a Times Square még elég kétes hírben állt. Sztriptíz bárjaival, erotikus üzleteivel semmiképp nem számított családbarát környéknek. A szilveszteri program szervezői mindent bevetettek, hogy barátságosabbá tegyék a helyszínt. A konfetti eső is ezek közé tartozott. A másfél tonnányi papírfecnit a Times Square épületeinek tetejéről 100 önkéntes, kézzel szórja a résztvevőkre. A dobálást pontosan 20 másodperccel éjfél előtt kezdik, így mire a gömb leereszkedik, az egész tér konfettibe burkolózik.

Néhány éve az újévi kívánságaink is a konfetti eső részei lehetnek. December 1-je és 29-e között, a Times Square-n, a Wishing Wall-nál (Kívánság Fal) ráírhatjuk újévi kívánságainkat, fogadalmaink, álmaink egy- egy cetlire, így éjfélkor ezek is ott hömpölyögnek majd a levegőben.

Idén ti is részesei lesztek a New York-i Szilveszteri bulinak. A napokban ellátogattam a Wishing Wall-hoz. Ezzel szerettem volna megköszönni az egész éves figyelmeteket, a rengeteg kedves kommentet, a visszajelzést, a lájkokat és megosztásokat. Fantasztikus közösség alakult ki itt, ami sajnos nagyon ritka a közösségi oldalakon. Kívánok nektek egészséget, szeretetben eltöltött napokat, vidámságot és sok jószándékú embert körülöttetek. Találkozunk 2024-ben, új történetekkel, sok-sok képpel.

Tags: , , , , , ,

New York City legszebb karácsonyfája nem a világhírű Rockefeller Centerben található, de még csak nem is a Wall Street-en, hanem egy eldugott kis ösvényen, a Central Park sűrűjében. A fáról csak nagyon kevesen tudnak, nem tartozik a park fennhatósága alá, így a térképeken sem jelenik meg. Pontos helyét egyetlen cikkben sem említik. A legtöbben csak “belebotlanak” parkbéli barangolásaik során. A fehér cédrus karácsonyfa az állatbarátok titka, 38 éve.

Hálaadás és Háromkirályok között a fa ágait több száz, eltávozott kisállat képe díszíti. A Furever Tree, az elhunyt kis kedvencek emlékhelye. Ha létezik az a szivárványhíd, egy rövid időre, a karácsonyi időszakban leereszkedik a Central Parkba.

Ezen az 5 méter magas örökzöldön annyi szeretet koncentrálódik, hogy már a közelébe érve összeszorul a torkunk. Majd olvasni kezdjük az üzeneteket, rátalálunk a zacskóba zárt, összerágott plüss játékokra, rongyos teniszlabdákra, egy elnyűtt nyakörvre és visszanyerjük az emberi jóságba vetett és elveszített hitünket. A fa alatt állók sírva-nevetve olvassák a kedvencekhez írt sorokat, nézegetik a szívszorító képeket. Kutyák, macskák, nyuszik, tengerimalacok, lovak és még egy teknős is.

Hogy kezdődött a Kis Kedvencek Emlékfájának története? Egy borongós őszi este, 1986-ban. Jason Reddock, szereposztó rendező, a kutyájával sétált a parkban, amikor meglátta a fát és az ágain néhány kutyajátékot. Nem tudta mire vélni a dolgot, de a titokzatosság megindította. Másnap csatlakozott hozzá színésznő barátja, Nicki Gallas és kutyája is. Néhány nappal később ismét visszatértek a fához és elhelyezték eltávozott kutyáik képét és néhány olcsó, piros bársony masnit. Mindketten kutyások voltak, gyerekkoruk óta, így jó pár kedvenc képe felkerült a fára. Nicki még egy kis lamináló gépet is hozott magával, hogy megóvja a képeket az esőtől.

Tradíció született azon a napon. A Central Park sétálói, többnyire helybéli kutyások (a környék nem igazán turista célpont) is felfedezték a fát és egyre több kép került az ágaira az évek során. Jason és Nicki január 6-án leszedte a képeket és őrizte a következő karácsonyig, amikor ismét elhelyezték őket az ágakon. A képeket Jason őrizte, mert neki volt több hely az apartmanjában.

A Fa Őrzője, mióta Nicki elköltözött a Cityből és Jason már nem bírja a nagy sétákat, Marianne Larsen, Jason barátja lett. Ő az, aki leszedi, javítja, laminálja a képeket, hogy állják az idő vasfogát. Gyakran rövid üzeneteket is hagy a fán a látogatók számára, mint ottlétem során is tapasztaltam. Jelenleg közel 700 emlék található a fán és Marianne önkéntes segítőkre is talált. Így már egy közösség őrzi a fát és a kincseket.

Ez a fa az egyetlen karácsonyfa New Yorkban, amely alatt nem önfeledt szelfik készülnek, hanem megértő lelkek találkoznak, teljesen véletlenül. Ismeretlen kis állatok emléke köti össze őket, a feltétel nélküli szeretet ismerete, a veszteség emléke. Itt nem szégyen a kicsorduló könny. A hatalmas városban egy hely, ahol biztosan megértenek, ahol biztonságban vagy.

A fa titkát én sem árulom el és kérlek, ha tudod, vagy rátalálsz, ne írd le a nagyközönség előtt. Maradjon titok, legyen meglepetés. Marianne is ezt kéri. Annyit elárulhatok, amennyi segítséget én is kaptam. Ezzel az információval rátaláltam a fára: a Ramble észak-nyugati része, a 73. és 78. utca között.

Jason

Őrizzük meg a fa titkát, mely mindig csak egy hajszálnyira van a pusztulástól. 2016-ban egy örült (nincs rá más szó) már megrongálta és szerteszét dobálta a képeket. A Moby Dick írójával, Herman Melville-lel élve: “Nincs rajta egyetlen térképen sem. Az igazi helyek soha nincsenek.”

A fenti képeken Jason és Marianne.

Tags: , , , ,

Tavasszal a több százezer tulipán mellett több mint 40 ezer cseresznyefa is virágzik New York City parkjaiban és az utak mentén.

Az első cseresznyefákat a holland telepesek ültették az 1700-as években, azonban a díszcseresznyefák, a Sakura hagyományával együtt az 1900-as évek elején érkeztek New Yorkba, a Japán kormány ajándékaként. 1909-ben Manhattan nagyszabású, közös Hudson-Fulton megemlékezésre készült. Manhattan felfedezésének 300. (Henry Hudson) és a gőzhajó feltalálásának (Robert Fulton találmánya) 100. évfordulóját ünnepelték. A különleges eseményre Japán kormánya, a New York-i Japánok Bizottságával közösen egy hajónyi díszcseresznyefát küldött, a két nemzet barátságának jelképeként, a hajó azonban tragikus módon elsüllyedt.

1912-ben új szállítmány küldtek Amerikának, összesen 3020 cseresznyefát, melyből 2500 New York-é lett, a többi Washington DC-be került.


Két fajta cseresznyefa található New Yorkban. A Yoshino cseresznyefa az elsők között virágzik a City-ben, már március végén. A Yoshino virága halványrózsaszín, roppant finom, szinte áttetsző. A Kwanzan cseresznyefa a domináns New Yorkban. Virágai nagyobbak, mély rózsaszínek, fürtükben nőnek. A Kwanzan egész áprilisban virágzik.
New York City-ben ezeken a helyszíneken lehet a legtöbb cseresznyefát találni.

🌸Central Park
▫️Cherry Hill
▫️Pilgrim Hill
▫️Conservatory Garden
▫️Kennedy Onassis Reservoir
▫️Shakespeare Garden
🌸 Prospect Park
🌸 Brooklyn Botanical Garden
🌸 New York Botanical Garden
🌸 Roosevelt Island
🌸 Sakura Park
🌸 Washington Square Park
🌸 Green-Wood Cemetery
🌸 Riverside Park
🌸 Union Square Park

Tags: , , , , , , ,

Tegnap ünnepeltük Frederick Law Olmsted-nek, a tájkertészet atyjának 200. születésnapját. Neve örökre egybeforrt New York City-vel, azonban Olmsted, a Central Park és több tucat park megálmodója, jóval több volt, mint világhíres tájkertész. Olmsted többet látott a földterületben, mint fákat, lankákat, kanyargó ösvényeket és csinos tavakat. A szabadságot, az emberi kapcsolatokat és a közegészségügyet tartotta szem előtt minden alkotásában.


Mielőtt a világ legismertebb tájkertésze lett, a connecticuti születésű (1822. április 26.) Olmsted sok minden mással is foglalkozott. Volt földműves, tengerész, újságíró, térképész mérnök és a rabszolgatartás elleni mozgalom szenvedélyes szószólója. Formális tanulmányait a Yale-n szembetegsége miatt nem tudta befejezni. Olmsted a parkokban a gyógyulás erejét látta, az egyén és a közösség szintjén egyaránt. A parkok az összetartó erő, különösen az olyan nagyvárosokban, mint New York City, ahol fajra, társadalmi osztályra és vallásra való tekintet nélkül gyűlnek össze a lakók és osztoznak a természet szépségében.

Olmsted munkásságára egy angliai utazás különösen nagy hatással volt. Az angolkertek eleganciája valamennyi alkotásában visszaköszön.

1857-ben a City új parkjának, a Central Parknak építésvezetője és főmérnöke lett. Az angol építészmérnökkel, Calvert Vaux-val társult a hatalmas projekt kivitelezésében. A tervezés során az Olmsted-Vaux páros több mérnököt is alkalmazott a park különböző területein. Egyikük a magyar származású Alexander Asboth (Asbóth Sándor) mérnök-alezredes volt, aki az 1848-as szabadságharc után New Yorkba emigrált.

Olmsted a Central Park után több mint 100 parkot tervezett, ezek közül a leghíresebbek: Prospect Park (Brooklyn), Bayard Cutting Arboretum (Long Island), Eastern Parkway (Brooklyn), Forest Park (Queens), Fort Greene Park (Brooklyn), Grand Army Plaza (Brooklyn), Morningside Park (Manhattan), Niagara Falls State Park (New York), Ocean Parkway (Brooklyn), Riverside Drive és Park (Manhattan), United States Capitol Grounds (Washington DC), Fort Tryon Park (Manhattan), Biltmore Estate (North Carolina).
Olmsted 1883-ban vonult vissza. Demenciában hunyt el 1903-ban, 81 évesen, Massachusetts-béli otthonában.

Fiai, John Charles Olmsted és Frederick Law Olmsted Jr., Olmsted Brothers néven folytatták munkásságát. Frederick 1949-ben ment nyugdíjba, de a cég egészen 2000-ig működött.

“A park, a mezők szépsége, a legelők zöldje, a nyugodt vizek a lélek nyugalmát hozzák el számunkra. Megújulás és felfrissülés. Rácsodálkozás és felfedezés. Magány és közösség. És néha csak mozdulatlanság.”

Tags: , , , , , , , , , ,

Több szempontból is kivételes eseményre került sor tegnap a Central Parkban.

1965 óta nem volt szoboravatás New Yorkban, így a tegnapi esemény még egyedülállóbb. Az alkotás egy három alakos bronz szoborcsoport, mely Sojourner Truth-t, Susan B. Anthony-t és Elizabeth Cady Stanton-t, a női jogok úttörőit ábrázolja.

A szobor a 19. alkotmánykiegészítés – a nők szavazati joga – ratifikálásának 100. évfordulójára készült. A szoborcsoportot a Monumental Women elnevezésű szervezet rendelte és finanszírozta. A szervezet célja több köztéri szobor felállítása, melyek a történelem meghatározó női alakjait ábrázolják.

A Central Park tökéletesen megfelelt, mivel a parkban 23 szobor áll, de egyik sem ábrázol valóságos női személyt. A parkban 3 női alakot ábrázoló szobor található – Alíz Csodaországban, Mother Goose és Shakespeare Júliája -, mindhárom képzeletbeli alak. Az új szobor egyike a csupán 5, valóságos nőt ábrázoló New York-i szobornak.

Sojourner Truth, Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton valamennyien New York állam szülöttei voltak, a női választójogi mozgalom vezető alakjai.
A szobor alkotója szintén nő, Meredith Bergmann, New Jersey-i származású szobrászművész, aki 2018-ban nyerte el a szobor alkotásának jogát.

A 4,2 méter magas Women’s Rights Pioneers Monument a Literary Walk-on (The Mall) található.

Az 5 női szobor New York City-ben:
Jeanne d’Arc
📍 Riverside Park, West 93rd St.
Golda Meir
📍Broadway és 39th Street
Gertrude Stein
📍 Bryant Park
Eleanor Roosevelt
📍 Riverside Park, West 72nd St.
Harriet Tubman
📍 St. Nicholas Avenue és West 122nd St.

Fotó: craigsbeds, qwqw7575

Tags: , , , , , ,

A Central Park New York City ikonikus parkja, a város lakóinak hátsókertje, a turisták közkedvelt célpontja. A Parknak azonban van egy 150 éves titka, amelyet nagyon kevesen ismernek. A történet a Central Park létrehozása előtt kezdődött és főszereplője az a közösség, amely a park létrejöttének áldozata lett.

Az 1820-as években Manhattan lakossága a mai Lower Manhattan területén összpontosult, a sziget többi része hegyes-völgyes vadvidéknek számított.

A rabszolgatartást általában a déli államokkal asszociáljuk, azonban az igazság az, hogy a City bőven kivette a részét az intézmény fenntartásában. New York City-ben a rabszolgaság eltörlése kínzóan lassú folyamat volt. 30 évbe telt el, mire az utolsó New York-i rabszolga is megkapta a szabadító levelét. Ahogy egyre több szabad fekete jelent meg a munkaerőpiacon, a faji feszültség nőtt, s gyakoriak lettek az erőszakos összecsapások. Lower Manhattan veszélyes lett a szabad feketék számára.

1825-től egyre több földterület került eladásra Manhattan északi területén. Ez volt a kiút. Egy szabad fekete férfi, akit Andrew William-nek hívtak, megvásárolt itt három telket. A lehetőség híre hamar szárnyra kelt és egyre több fekete család vásárolt telket Williams-ék környékén. Rövid időn belül létrejött Manhattan első, szabad feketék által alapított közössége, a jelenlegi 82. és 89. utca között. A falut Seneca Village-nek nevezték.

Seneca Village a fekete családoknak megfizethető, biztonságos otthont jelentett. Mindezek mellett biztosította a férfiaknak a szavazás lehetőségét is. Fekete férfi ezekben az években csak akkor kapott szavazati jogot, ha ingatlannal rendelkezett.

Az elkövetkező 30 évben a falu lakossága közel 300 főre növekedett. A népszámlálás szerint többségük munkás, felszolgáló, bejáró és cipész volt. A házak mellett három templomot és egy iskolát felhúztak a falu lakói számára.

Néhány évvel később megérkeztek az első német és ír telepesek, akik csatlakoztak a faluhoz, létrehozva New York City első integrált közösségét. A templom nyilvántartása szerint, a feketék, a német és ír telepesek integrációja zavartalanul működött. Egymás mellé temetkeztek, együtt keresztelték a gyermekeiket és több vegyes házasság is született.

Ugyanezalatt a 30 év alatt New York City lakossága a négyszeresére nőtt és Lower Manhattan már nem volt képes befogadni a beözönlő új lakókat. A fehér elit tartott tőle, hogy az egész szigetet felemészti az építkezés. A gazdagok európai körútjaikról a londoni és párizsi parkok élményével tértek haza és megszületett az igény egy manhattani parkra, mely a város tüdeje lesz.

1853. július 21-én New York City kijelölt egy 750 holdnyi területet, hogy létrehozza Amerika első, mesterségesen kialakított közparkját, a Central Parkot. A kijelölt terület azonban magába foglalta Seneca Falut és további több száz telket. A város vezető napilapjai azonnal megkezdték a környék lejáratását, hogy megelőzzék az építkezés esetleges késedelmét. Seneca Village-et becsmérelték, putritelepnek titulálták, melynek elvesztése nem jelent veszteséget a fejlődő város számára.

Ma már tudjuk, hogy ez nem volt igaz. 2011-ben történészek egy csoportja ásatást kezdett a Seneca Village területén.

A feltártárás területén talált eszközök és tárgyak egy fejlett, középosztálybeli társadalomra utalnak. Porcelán étkészletek, fogkefék (csak a középosztálybeliek használták ebben az időben), fésűk kerültek elő. A leletek pontosan megegyeztek az elit által lakott Greenwich Village-ben talált leletekkel.

Az 1855-ös népszámlálás adatai szerint Seneca Faluban magas arányú volt az iskolázottság. A középiskolai végzettség elérése fontos volt a faluban, mely kifejezetten középosztálybeli identitásra utal. Seneca Village nem volt putritelep, hanem egy középosztálybeli munkásnegyed, a fekete-fehér integráció sikeres kísérlete.

Seneca Falu lakói július közepén, augusztus 1-i határidővel, kiköltöztetési végrendendelkezést kaptak minimális kompenzációval. A falu képviselője, Andrew Williams megpróbált jogi úton fellebbezni, de Seneca Village, a többi Central Park területén található telepes házakkal egyetemben, lerombolásra került.

13 évvel a park első területeinek megnyitása után Seneca Falu környékén is megkezdődött az építkezés és a földmunkálatok során előkerült két koporsó. Egy 16 éves fehér ír lány és egy ismeretlen fekete férfi koporsója. A New York Herald másnap rejtélyként írt a halottak kilétéről, holott tudniuk kellett, hogyan kerültek oda a sírok. New York City kényelmes amnéziába esett, mely 121 évig tartott.

1992-ben Seneca Village neve végre felbukkant Roy Rosenzweig és Elizabeth Blackmar Central Park történetéről írt könyvében (The Park and the People: A History of Central Park). Majd újabb 20 éves csönd a 2011-es ásatásokig. 2019-ben átmeneti kiállítás nyílott Seneca Falu helyén, így legalább néhány hónapig a Central Park látogatói olvashattak a falu történetéről.

New York City ma már elképzelhetetlen a Central Park nélkül. A Park felszíne alatt csodálatos történelem és életutak rejtőznek. Itt az ideje, hogy New York elfogadja történelmének sötétebb lapjait is és megemlékezzen mindazokról, akik hozzájárultak ennek a fantasztikus metropolisznak a létrejöttéhez. Seneca Village nem története nem az Afroamerikai közösség történelme, hanem New York City és Amerika történelme.

2020. februárjában a történészek rábukkantak Andrew Williams szépunokájánara, Ariel Williams-re. A család minden egyes férfi tagját Andrew-nak keresztelték, míg a leánygyermekek neve A betűvel kezdődött.

Andrew Williams Seneca Falu elhagyása után Queens területén vásárolt házat. Fiúgyermeke volt az első, aki írni és olvasni tudott a családban. Unokája zeneművészeti iskolát végzett, míg dédunokája Kaliforniába költözött és rendőrként teljesített szolgálatot. Ariel Williams az ő unokája, aki a család “történésze”.

Forrás: Seneca Village

Tags: , , , , , ,

A legtöbben, akik nem kerültek még közvetlen kapcsolatba New York City-vel, úgy gondolják, hogy a város egy ökológiai roncs, beton és mocsok tenger, közlekedési dugóktól megbénult, szmogtól hörgő rémálom.

Az igazság valahol félúton van. Annak ellenére, hogy a fentiekkel valóban találkozunk a város központi zónáiban, New York az egyik legzöldebb világváros.

New York City relatívan alacsony környezetrombolásának kulcsa az extrém kompaktitás. Ugyanezen tulajdonsága vezetett a rendkívül magas számú Covid-19 megbetegedésekhez is.

Manhattan népsűrűsége 800(!)-szorosa az átlag amerikai városokénak. Másfél millió ember egy 59 km² es szigeten nagyon hamar realizálja, hogy a túlélés egyetlen útja a hatékonyság és a természet védelme.

Az átlag New Yorker-nek nincs szüksége a Marie Kondo metodikára, hogy elsajátítsa a minimalizmust.
A “downsizing” alapelv, az üres tér, szoba luxusnak számít. Míg az átlagos apartman méret 60 m², egyre többen választják a mini-lakásokat, 20 m² alatt, sőt a mikro, 10 m² alattiak is kapósak.

Ezekben az apartman épületekben minden, ami kimarad a lakásokból, közös használatú szolgáltatásként érhető el. Ilyen a mosókonyha, a társalgó, a tetőterasz, fitnesz terem, sok helyen az uszoda. Mivel ezek használati joga benne foglaltatik a bérleti szerződésben, a bérlő pénzt és időt takarít meg. Azok számára, akik a közösségi élményre vágynak, a közös helyiségek tökéletes lehetőséget biztosítanak. A mottó: áldozz a térből a kényelemért.

Ez a fajta életszemlélet különösen az egyedülálló, karrierjüket építő fiatalokra jellemző. Az első házasok is szívesen kezdik így a közös jövő építését.

A legtöbb lakásban nincs mosógép, szárítógép, mosogatógép, nincs gyep, amit öntözni kellene, nincs autó. A City Bike és a biciklisávok építésének forradalmát éljük. Már a Covid-19 megjelenése előtt is nagy kereslet volt az autómentes utcák létrehozására. A világjárvány és a tömegközlekedés várható drágulása hatására még többen fogják a gyaloglást választani, amikor csak lehetséges.

Ugyanennek a zöld szemléletnek része a parkok és zöld területek megbecsülése. New York City területén 1700 park található, a zsebparktól a 3,41 km²-es Central Parkig.

New York Citynek külön fa katalógusa van, melyben a város valamennyi fája szerepel.
𝟔𝟗𝟐,𝟖𝟗𝟐 fát térképeztek fel eddig. Az “𝐔𝐑𝐁𝐀𝐍 𝐅𝐎𝐑𝐄𝐒𝐓”, a “Nagyvárosi Erdő” fogalma nagy szerepet kap a City környezetvédelmi koncepciójában. Minden egyes fa hozzájárul a levegő minőségéhez, minden új facsemetével élhetőbbé válik a City.

A katalógusban nyomon követhetjük mi történik a fákkal, öntözést, metszést, szemétszedést beleértve. Az oldalon keresztül a városlakók közvetlen jelenthetik is, ha valamelyik fával történik valami.

𝐍𝐞𝐰 𝐘𝐨𝐫𝐤 𝐂𝐢𝐭𝐲 𝐒𝐭𝐫𝐞𝐞𝐭 𝐓𝐫𝐞𝐞 𝐌𝐚𝐩

Tags: , , , , , ,

« Older entries