Downtown

You are currently browsing the archive for the Downtown category.

New York City egyik legnagyobb ipari szerencsétlenségéről, az 1911. március 25-én bekövetkezett Triangle Shirtwaist ruhagyártűzről kevesen tudnak, annak ellenére, hogy a baleset fordulópontot jelentett a munkásjogi harcokban és végre felhívta a közfigyelmet a főként bevándorlókat foglalkoztató, kizsákmányoló üzemekben található tarthatatlan állapotokra.

1911. március 25-e, szombati napra esett. Kellemes, kora tavaszi nap volt, amiből a Greenwich Village-ben található ruhagyár 600, frissen bevándorolt dolgozója, többnyire olasz és zsidó származású fiatal lányok, semmit sem élvezhettek. Rose Rosenfeld egyikük volt. Két nappal a 18. születésnapja előtt nem számított semmi különlegesre ezen a napon. Ez is csak egyike volt az egyforma, 12 munkaórás, nehéz napoknak.

A Triangle Shirtwaist ruhagyár a 10 emeletes Asch Building (ma Brown Building) felső három emeletén működött. A termekben a munkások szorosan egymás mellett, egészségtelen és balesetveszélyes körülmények között végezték a munkájukat.
Délután háromnegyed 5-kor, a nyolcadik emeleten, az egyik szövethulladék konténer lángra kapott. A teremben tárolt temérdek gyúlékony textil és gépolaj táplálta a sebesen terjedő tüzet. A lángok öt perc alatt feljutottak a kilencedik emeletre. A tizedik emeleten voltak az üzemvezetés irodái. Őket telefonon tudták értesíteni a nyolcadik emeletről, azonban a kilencedik emeleten dolgozó lányokat, tűzjelző hiányában nem tudták riasztani. A Triangle Shirtwaist gyárban sosem tartottak tűzvédelmi oktatást, nem volt vízpermetező rendszer sem. Az üzemvezető megpróbálta használni a slagot, azonban a szelep rozsdás volt.

A kilencedik emeleten pillanatok alatt kitört a pánik. A két lejárati folyosó közül csak az egyik ajtaja volt nyitva. A felvonó csak 12 embert tudott szállítani és a negyedik kör után az is működésképtelenné vált. Többen a liftre várva, a tűz elől a liftaknába vetették magukat.

Azokra a lányokra, akik le tudtak jutni a nyolcadik emeletre a lépcsőházon keresztül, lelakatolt ajtók vártak. Ők elevenen égtek el, csupán néhány lépésnyire a meneküléstől.
Ezekben az időkben gyakorlat volt az üzemekben az ajtók zárása, hogy megakadályozzák a munkásokat abban, hogy szünetet tartsanak, elhagyják az épületet vagy esetleg kilopjanak valamit a gyárból.

A többi menekülőnek maradt az ablak. Az első ugrók azt hitték, hogy életben maradnak, azonban a járókelők által kifeszített pokrócok és kabátok nem bírták el a zuhanó testek súlyát. Valamennyien életüket vesztették. A tűzoltók borzalmas látványra érkeztek és sajnos ők sem bizonyultak sikeresebbnek. A locsolókocsira zuhanó testek megnehezítették az oltási munkálatokat. Az egyik tűzoltó ponyvába egyszerre három lány ugrott. A ponyva szétszakadt és a lányok halálos sérülést szenvedtek. A tűzoltók létrája csak a hetedik emeletig ért fel. Többen a létra tetején álló tűzoltók karjába próbáltak ugrani, sikertelenül. A tűzlépcső annyira szűk és rozoga volt, hogy órákba tellett volna, mire az összes munkás lejut. Csupán néhányan voltak képesek lejutni a létrán, mielőtt az is meghajlott és részben összedőlt.

Az oltás 18 percig tartott és mindennek vége volt. 49 munkás elevenen égett el vagy fulladt meg, 36-an a liftaknába zuhanva haltak meg, 58-an az ablakból ugrottak a biztos halálba, ketten néhány nappal később haltak bele sérüléseikbe. Összesen 146 halottja volt a tragédiának, 123 nő és 23 férfi. A legfiatalabbak még csak gyermekek voltak, két 14 éves lány. A legidősebb áldozat 43 éves volt.

Egy ilyen katasztrófa túléléséhez hideg fejre és rengeteg szerencsére van szükség. Rose Rosenfeld-nek mindkettő megadatott. A fiatal lány a pánik ellenére képes volt gondolkodni. Szerencsésen kijutott a munkateremből és a lépcsőházban az árral szembe indult, nem lefelé, hanem felfelé. Ez a döntés mentette meg az életét.

Visszaemlékezésében ezt írta: “Alig láttam a füsttől, égett a szemem, a torkom. Arra gondoltam, vajon mit csinál az üzemvezetés a tizedik emeleten, ők hogyan menekülnek? Feljutottam a tizedikre. Üresek voltak az irodák. Ők már mind kimenekültek. Nagy nehezen felvergődtem a tetőre. A szomszédos New York Egyetem jogi hallgatói és a tűzoltók segítettek átmászni a szomszédos épület tetejére. Onnan lejutottam az utcára. Még láttam a társaimat ugrani az ablakból. Aztán a könnyeimen keresztül megláttam az apámat szaladni felém. Amikor megöleltem, elájult. Tudtam, hogy az életem azon a napon örökre megváltozott.”

Igaza volt. Minden megváltozott. A gyár átköltözött egy másik épületbe, de Rose nem tért vissza dolgozni, hanem beiratkozott a főiskolára, majd a Cunard Line hajózási társaságnál kapott munkát. Férjhez ment egy amerika írógépbolt tulajdonosához és három gyermek édesanyja lett. 79 évesen ment nyugdíjba. Még 28 éven át élvezte a mozgalmas nyugdíjas éveket. Festett, saját kiállítása is lett és 7 nyelvet tanult meg ezalatt a 28 év alatt. 107 évesen hunyt el. Éppen spanyolul tanult. Egész életében a kétkezi munkások munkakörülményeinek javításán dolgozott, összejöveteleken tartott beszédet.

“Senkit nem érdekelt. 146 élet ért véget 30 perc alatt. A mai napig sírok. Csak néhány lépésbe tellett volna a munkavezetőnek kinyitni az ajtókat. De a pénz fontosabb volt. Ők fontosabbak voltak. Mit ér a gazdagság szív nélkül? Nem tettetem. A mai napig ugyanazt a fájdalmat és dühöt érzem, mint azon a napon.”

A tűz hatására megújították a gyárak biztonsági előírásait, nemcsak New Yorkban, de Amerika szerte. Kötelezővé tették a tűzvédelmi gyakorlatot valamennyi munkahelyen. A kijáratok jelzése és a riadóterv szintén kötelező lett. Az ajtókat többé nem zárhatta be a gyárak vezetése.

A Triangle Shirtwaist Factory tulajdonosai, Max Blanck és Isaac Harris ellen eljárás indult gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával. A bíróság felmentette őket. A polgári per elkerülése érdekében az áldozatok családjainak 75 dolláros kártérítést fizettek. A biztosítótól minden elhunyt után 400 dollárt kaptak, így egy dollártól sem estek el. Sőt, nyertek a tragédiából.

Az épületet Frederick Brown filantróp vásárolta meg és építtette újjá, majd a New York Egyetemnek adományozta. Az épület a mai napig az NYU tulajdonában áll és a Nemzeti Műemlék Épületek listáján is szerepel.

Az áldozatoknak a brooklyn-i Cemetery of the Evergreens temetőben állítottak emléket. A 146 áldozatból hatot csak 2011-ben tudtak azonosítani. Ma már az ő nevük is szerepel az emléktáblán.

Aki többet szeretne tudni erről az eseményről, több könyv és dokumentumfilm is foglalkozik a témával:
📖: David von Drehle
Triangle: The Fire That Changed America
🎬: HBO dokumentumfilm:
Triangle: Remembering the Fire

Tags: , , , , , , , ,

Az új World Trade Center Komplexum, a volt Ground Zero (Ikertornyok) helyén a mai napig épül-szépül. A tervezett hat felhőkarcolóból négyet már átadtak. Minden egyes látogatás során találunk új részletet, apró titkokat, melyeket csak akkor veszünk észre, ha nyitott szemmel-szívvel szemlélődünk. A komplexum különlegessége, hogy az épületek korrelációban állnak, mintha állandó beszélgetést folytatnának egymással.
Ennek a különleges kapcsolatnak egy megható példája, ha a Liberty Street és a Greenwich Street találkozásánál felsétálunk a Liberty Park lépcsőinek tetejére. Ekkor a 1 World Trade Center tőlünk balra, míg a 4 World Trade Center jobbra látható. A 4 WTC üvegfalán a 1 WTC tükröződik vissza teljes nagyságában, azt az illúziót kelve, hogy ismét 2 tornyunk van.

Tags: , , , , ,

Március 24-én nyílik New Yorkban a világ legnagyobb Star Wars kiállítása a rajongók kollekciójából. A The Fans Strike Back névre hallgató kiállítás 2200 m2-en vonultat fel több mint 600, egyedi, Csillagok Háborújával kapcsolatos emléktárgyat. 40 év szenvedélyes rajongása áll az esemény mögött. Egyedi fénykardok, jelmezek, rohamsisakok és életnagyságú szobrok várják a látogatókat. Többek között találkozhatunk Jabba-val életnagyságban és besétálhatunk az Uralkodó tróntermébe is. A The Fans Strike Back minden korosztálynak ajánlott és kb. 1 órás esemény.

🎫: felnőtt $29.50, gyerek $19.90
📍 : 526 6th Avenue, New York, NY (Southeast Corner of W. 14th Street at 6th Avenue), 10011
🌐: https://thefansstrikebackexhibition.com/new-york/

Tags: , , , , , , ,

1835. december 16-án éjjel a hőmérséklet gyorsan süllyedt és éles, fagyos szél fújt az East River felől. Este 9 órakor az éjjeliőr dideregve járta a köreit Alsó-Manhattan utcáin. Hirtelen füst szag csapta meg az orrát. Az Exchange és Pearl Street sarkán meglátta a füstszag eredetét. Az egyik raktárépület lángokban állt. Megkongatta a tűzharangokat. Néhány perccel később megérkeztek a város tanácsosai és az első tűzoltó egységek.

Húsz perc múlva, a brutális szélnek köszönhetően, már 50 épület állt lángokban és 10 órára 40 épület a porig égett. Az erős, fagyos szél nemcsak a tüzet szította, de megakadályozta a tűzoltók munkáját is. A hőmérséklet -10 fok alá esett és a tűzcsapok befagytak, a szél pedig visszafújta a fagyos vizet a tűzoltók arcába. A tűzoltóparancsnok több egységet leküldött az East River-hez, hogy onnan hozzanak vizet, azonban a folyót vastag jégpáncél borította. A tűzoltók lékeket vágtak a jégen, azonban mindhiába. A víz perceken belül belefagyott a tömlőkbe.

A folyó túloldalán, a Brooklyn-iak a partra csődültek és tehetetlen döbbenettel nézték, amint Manhattan lángokban áll.

Tombolt a tűz. A lángok vörösre festették a téli égboltot. A kísérteties fényt még Philadelphia-ban is látni lehetett. Az ottani tűzoltókat is mozgósították, mivel úgy tűnt, hogy a szomszédos falvak és erdők égnek. Az East River kikötőjében felrobbantak a terpentines hordók és a folyóba ömlött az olaj. Míg a víz felszínén úszó olajfolt el nem égett, úgy tűnt, hogy az egész New York Kikötő lángokban áll.

A kereskedők próbálták menteni az áruikat. A raktárokból az utcára dobálták az árucikkekkel teli zsákokat. Az élelmiszer raktárok készletei mellett finom selymek, csipke, üvegáruk, kávé, tea, szeszes ital és hangszerek tömege semmisült meg. A lángok elérték a lapkiadók épületegyüttesét is. A hat New York-i napilap irodájából csak kettő élte túl a tűzvészt. A tűz áldozatává vált Amerika egyik legszebb épülete, a Merchants’ Exchange (Kereskedelmi Tőzsde) épülete, New York kereskedelmi lelke is, melyet csupán néhány éve adtak át.

Önkéntesek jöttek a város minden pontjáról. A várost eközben robbanások rázták meg. A rendőrkapitány utasítására az őrszemek láncot alkottak. hogy őrizzék az árucikkeket a fosztogatóktól.

A dühöngő szél a zsarátnokokat egészen Brooklyn-ig fújta, ahol néhány háztető szintén lángra kapott. Hajnali fél 1-re az egész pénzügyi és kereskedelmi központ lángokban állt. Ezen a ponton úgy tűnt, hogy az egész város a tűz martalékává válik. A város polgármestere és a tanácsosok hosszas vita és hezitáció után úgy döntöttek, hogy az egyetlen megoldás, ha felrobbantanak épületeket és a romokkal állják el a tűz útját.

Lőport a Brooklyn-i Haditengerészeti Dokkból szereztek és uszállyal juttatták a Brooklyn-i Red Hook-ból Manhattanbe. A Governor’s Island-ről evezős csónakban hoztak robbanószert. A lőporos hordókat pokrócokba burkolva szállították, mert attól tartottak, hogy egy repülő parázs belobbantja őket. Hajnali 2 és 3 óra között a lőszer megérkezett a Wall Street-re és eldöntötték, hogy először egy vegyeskereskedést robbantanak fel az Exchange és a Broad Street sarkán. Abban reménykedtek, hogy ezzel elvágják a tűz útját észak és nyugat felé, ahol a lakóépületek álltak. Hajnali 5 órakor James Hamilton, Alexander Hamilton fia gyújtotta meg az első kanócot. Sajnos az első robbantás nem volt sikeres, így több más épületet is fel kellett áldozni, míg végül sikerült a tűz útját elvágni.

December 17-én a város lakói megkezdték a eltakarítási munkálatokat. A tőzsdepiac négy napra bezárt. A fosztogatók tevékenységét az állandó őrjárat sem tudta megállítani. Vastag füstbe borult a város, pernye szállt mindenfelé. A fáradt New York-i tűzoltóknak New Jersey-ből, Westchester-ből és Philadelphia-ból érkezett tűzoltók segítettek oltani a szunnyadó tüzeket.

Az 1835-ös Nagy Tűzvészben 674 épület semmisült meg. Az egész Pénzügyi és Kereskedelmi központ, a Wall Street-től délre, a Broad Street és az East River között a tűz martalékává vált. Több ezer New York-i munkanélkülivé vált. A csodával határos módon csak két halálos áldozata volt a tragédiának. 20 millió dolláros kár keletkezett. A City 26 tűzbiztosító társasága 3 kivételével azonnal csődbe ment. A New York-i tűz az egész ország gazdaságára kiható nemzeti tragédia volt, mivel New York már ekkor az ország pénzügyi központja volt. A napilapok világszerte döbbenettel írtak az eseményről. Az 1835-ös Nagy Tűzvész az oka, hogy Lower Manhattanben alig találunk 19 század előtti épületet.

A leégett területet néhány év alatt újjáépítették. Mint mindig, New York talpra állt és tanult a tragédiából. Az utcákat szélesebbre építették, az épületeket tűzbiztossá tették, az utcákon megjelentek a gázlámpák. A Croton Folyó vízvezeték rendszerének kiépítési munkálatai felgyorsultak és hamarosan Manhattan valamennyi pontján volt vezetékes víz, mely a tűzoltók munkáját is megkönnyítette.

Tags: , , , , , , ,

A 2001. szeptember 11-i terrortámadás 20. évfordulójára a National Geographic csatorna, a 9/11 Emlékhely és Múzeummal közösen, 6 részes, döbbenetes erejű sorozatot készített a túlélőkkel, tűzoltókkal, mentősökkel, eddig még nem látott képsorokkal, 9/11: One Day In America (9/11: Egy Nap Amerikában) címmel. Az eredeti felvételeket most élesen, nagy felbontásban láthatjuk, ami még szürreálisabbá teszi a visszatekintést. A visszaemlékezéseket első személyben rögzítették. A túlélők a kamerába nézve idézik fel szeptember 11-e történéseit, ami intimmé teszi a túlélők és a néző kapcsolatát.

A kronológiai történetszövést szigorúan vette a rendező, ezáltal azt érezzük, hogy minden jelen időben történik, ami még megrendítőbbé teszi az alkotást. A repülők becsapódását is csupán egyszer látjuk, hiába áll rendelkezésre több felvétel, több szemszögből. Ha újra és újra néznénk a becsapódást, megszakadna az időrend és megtörne a varázs.

Az alkotók 951 órányi korabeli film és hangfelvételt használtak fel, 54 túlélővel beszélgettek, több mint 200 órán át. A visszaemlékezéseket hallgatva, újra és újra megerősödik a nézőben, hogy az emberi jóság, segítőkészség és önfeláldozás létezik. És a sorozat erre koncentrál. Az egyénekre, az egyszerű hősiességre, a pillanatok alatt hozott döntések súlyára, a kötelességtudatra, az emberi lélek mélységeire kényszerhelyzetben. Nem politizál, nem keres válaszokat.

A dokumentumfilmet teljes szívemből ajánlom, annak ellenére, hogy nehéz alkotás. A rendező nem riad vissza a legdrámaibb képsorok bemutatásától sem. Ráközelít az ablakokban lógó-segítségért könyörgő arcokra, merészen bevállalja a biztos halálba ugrók zuhanásának képsorait is, mindeközben tisztelettudó és alázatos marad. A 9/11: One Day In America a túlélők hangja és senki másé. Nincs narrátor, nincs híres színész alámondó szöveggel. Nem szólalnak meg a politikusok és a város vezetői sem. Még csak a képsorokon sem látszanak, mert szimpla jelenlétük is politikát vinne az alkotásba. Csak a túlélők hiteles, 20 év eltelte után is mélységesen megindító gondolatai.

A 9/11: One Day In America méltó a 20. évfordulóra és 10 év múlva is alap dokumentumfilm lesz.

A teljes sorozat a National Geographic csatornán (online is) és Hulu-n látható.
https://www.nationalgeographic.com/tv/shows/911-one-day-in-america

A Nat Geo magyar csatornáján péntekenként láthatóak az új részek.
https://www.natgeotv.com/hu/specialis/egynapamerikaban

Tags: , , , , , , , , , ,

Elképzelhető, hogy a közeljövőben New York City új mikró etnikai negyeddel gazdagodik. A francia közösségek világszerte július 14-én ünnepelték a Bastille-napot. Marianne és Léa Perret, a Lower Manhattanban található Coucou, Francia Kulturális Center alapítói Bastille-napra a Centre Street Broome és Grand Street közötti szakaszát a SoHo-ban, még nem hivatalosan ugyan, de átnevezték Little Paris-ra.

A Little Italy-től északnyugatra található New York City francia központja: kávézók, éttermek, pékség, butikok, művészeti galéria és a kulturális központ, mely nyelvtanfolyamokat, közösségi eseményeket, bálokat szervez a City-ben élő franciáknak és a francia kultúra szerelmeseinek.

Az unokatestvérek, Marianne és Léa, akik Toulouse-ból származnak, Bastille-napra Franciaországból rendelték az utcanév táblákat.

“A környék jelenleg a NoLiTa (North of Little Italy-Little Italy-tól Északra) fantázianevet viseli, ami nem igazán méltó ehhez a gazdag múlttal rendelkező negyedhez. Manhattannak ez a része mindig is a francia bevándorlók otthona volt az új hazában. 1870 és 1890 között a környék hivatalosan is a Francia Negyed (Quartier Francais) nevet viselte. Nem veszünk el semmit Little Italy fontosságából vagy területéből. A francia negyed elismertetése a célunk.”

Marianne és Léa Perret beadták kérelmüket a városvezetés felé a környék átnevezésére. “Ha elfogadják a petíciót, Little Paris a francia kultúra hivatalos centruma lesz New Yorkban.”

🌐 Little Italy-ról itt olvashattok bővebben.

🌐 A Magyar Negyedről pedig itt.

Tags: , , , , , , ,

A James Beard-díjas, világhírű cukrász, Dominique Ansel (a Cronut megálmodója) újabb pékséget nyit a Flatiron Building közelében, a Fifth és a Madison Avenue között.

A kis Workshop pékség egyetlen termékre koncentrál: a foszlós, ellenállhatatlan croissant-ra. Azt viszont minden formátumban. Édesen, sósan, csokival, fokhagymával… A kombináció végtelen.

A Dominique Ansel Workshop 2021. július 16-án nyit és hamarosan bemutatókat és tanfolyamokat is kínál.

A nyitásra a híres Floratorium díszítette fel az üzlet kirakatait.

📍: 17 East 27th Street

Tags: , , , , , , , , , , ,

Egy kevésbé ismert, de tipikusan New York-i ünnep, a Ticker-Tape Parade (Távírószalag Parádé), mely tradicionálisan a Broadway dél-manhattani részén, a Financial District Bowling Green és City Hall Park közötti szakaszán kerül megrendezésre. A Broadway ezen szakaszán a keskeny utcákat magas irodaépületek övezik, így a környék a Kanyon nevet viseli.

A távírószalagot (ticker-tape) 1867-ben találták fel és a Pénzügyi Központ távíró gépeiben a tőzsde árfolyamának rögzítésére használták.

Az első Ticker-Tape Parádé spontán szerveződött. 1886. október 28-án, a Szabadság-szobor felavatásának napján felvonulást szerveztek a Broadway mentén. A Pénzügyi Központ dolgozói az ablakból figyelték az eseményeket és távírószalagot dobáltak az ünneplő tömegre. A parádé innen kapta a nevét.

Néhány évtizeden keresztül csak időnként került sor egy-egy Ticker-Tape Parádéra. A menetrendszerű parádék 1919-ben kezdődtek, a VIII. Eduárd walesi herceg tiszteletére rendezett ünnepséggel. A Ticker-Tape Parádé ünnepeltjét és az időpontot New York City polgármestere választja ki.

A parádékon a sportvilág kiváló alakjait, a világ kiemelkedő politikusait és szellemi vezetőit, veteránokat, a repülés és az űrhajózás úttörőit, felfedezőket és tudósokat ünnepelnek. Innen ered az esemény helyszínének elnevezése, Canyon of the Heroes (Hősök Kanyonja).

A legismertebb ünnepeltek közül néhány: az Apollo 11 űrhajósai, Theodore Roosevelt, akinek az afrikai szafari utáni visszatérését ünnepelték, Nelson Mandela, Albert Einstein, II. János Pál pápa, az Atlanti-óceánt átrepülő Amelia Earhart, II. Erzsébet királynő és John F. Kennedy.

Az 1960-as évek óta már nem távírószalagot dobálnak, hanem konfettit, azonban a név továbbra is Ticker-Tape Parádé marad a tradíció tiszteletre.

2003-ban New York City valamennyi parádé tiszteletére egy-egy feketegránit emlékplakett csíkot helyezett el a Hősök Kanyonja mentén, összesen 200-at.

A parádé általában délben kezdődik, hogy minél többen csatlakozhassanak az ebédidő idején. A parádén fúvószenekarok, táncos csoportok vesznek részt. A felvonulás után az ünnepelteket ebédre várják a város egyik előkelő szállodájába, majd a Városházára mennek, ahol ünnepség keretében emlékeznek meg kiválóságukról.

A világjárvány kitörése óta az első Ticker-Tape Parádéra 2021. július 7-én kerül sor, melyet az egészségügyi és az alapvető ellátásban dolgozók tiszteletére szerveznek. Sandra Lindsay, Queens-i nővér, aki elsőként kapta meg a Pfizer oltást, lesz a parádé udvarmestere.

Tags: , , , , , , ,

Függetlenség Napjára, július 4-re, vendégségbe érkezik New York City-be a Szabadság-szobor párizsi kishúga, Little Lady Liberty.

A látogatás része az eredeti Statue of Liberty felállításának 135. évfordulójára rendezett ünnepség sorozatnak. Little Lady Liberty július 1-től július 5-ig lesz látható Ellis Island-en.

A 3 méter magas, 450 kg súlyú bronzszobor a párizsi Nemzeti Művészeti Múzeum kertjében állt 2011 óta és június 7-én hagyta el Franciaország partjait. Little Lady Liberty, mely a Susse Fondeur öntödében készült 2009-ben, pontos (1:16) másolata az eredeti, 1878-ban készült szobornak, melynek gipsz modelljét Frédéric-Auguste Bartholdi szobrászművész özvegye ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak 1907-ben.

“A Statue of Liberty a szabadság és a fény szimbóluma az egész világon. – nyilatkozta Olivier Faron, a párizsi múzeum igazgatója – A szobornak egyszerű üzenete van: Amerika és Franciaország barátsága továbbra is fontos számunkra, különösen most. Védeni és őrizni kell ezt a kapcsolatot. Örülünk, hogy a két ország visszatért a közös alapértékekhez.”

Little Lady Liberty pontosan követi az eredeti szobor utazását az Atlanti-óceánon át. A normandiai Le Havre kikötőből indult útnak és a július 1-én érkezik a New York Öbölbe. Ellis Island után végső célállomása Washington D.C. lesz. A Francia Nagykövetség kertjében állítják fel a július 14-i Bastille-napi ünnepségre. A szobor D.C.-ben marad 10 éven keresztül.

Képek: Anne Claire Pasquet

Tags: , , , , , , , ,

Aggodalomra semmi ok. Nem haltak meg a fák a Madison Square Parkban. Még nem. A New York-i származású, Colorado államban elő szobrászművész, Maya Lin, Ghost Forest (Szellemerdő) elnevezésű, döbbenetes alkotása azonban a kihaló erdőkre, a klímaváltozásra irányítja a figyelmet.

A Madison Square Parkban látható kiállításon 49, kiszáradt, antlanti fehér-cédrusfa látható, melyek a New Jersey-i Pine Barrens erdőségben éltek. A fehér-cédrus Amerika keleti partjainak erdeiben ma már veszélyeztetett fajnak számít, melyet a klímaváltozás okozta természeti katasztrófák, hurrikánok, a sós víz betörése, erdőtüzek és az ember, természet rongáló tevékenysége egyszerre veszélyeztet.


A Parkban, a fák közelében, audiópontokat is felállítottak, ahol a New York államban egykor honos madarak és emlősök hangját lehet hallgatni, valamint még több információhoz jutni a klímaváltozással kapcsolatban.

A november 14-ig látható kiállítás ideje alatt 1000 fát ültetnek el New York állam erdeiben.

Képek: tanakr09 | IG, Madison Square Park Org.

Tags: , , , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »