A Central Park nyugati oldalán, a 81. és 82. utca között épült a masszív, erődítményszerű lakóház, a Beresford, New York City egyik “legdrágább lakcíme”, grandiózus lakásokkal, gyönyörű kilátással.
Az ikonikus, három tornyos, 23 emeletes, merészen aszimmetrikus, 3716 m2-es alapterületű épületet 1929-ben adták át. A saroképület legvonzóbb eleme, hogy két oldalról park övezi. Déli oldalról a Theodore Roosevelt Park, mely otthont ad az American Museum of Natural History (Természetrajzi Múzeum) épületének, keleti oldalról pedig a Central Park. A Beresford reneszánsz stílusban épült, barokk elemekkel.
A lakóház nevét a Beresford Hotelről kapta, mely ezen a helyen állt. Az épület legérdekesebb eleme a három, hatszögletű torony, melyek közül az egyikben az épület víztárolója található. Az épület U-alakú, középen belső udvarral, melyben csinosan gondozott kert és szökőkút található.
Az épületben 175 lakást alakítottak ki, valamennyi 3.3 méter belmagasságú és több kandallós. A Beresford volt az első lakóépület New Yorkban, ahol üveg zuhanyajtókat szereltek fel. A lakások 3 és 19 millió dollár között mozognak.
Az épület első lakói ügyvédek, orvosok és a kor híres divattervezői voltak. Később a szórakoztatóipar hírességei is felfedezték ezt a vonzó épületet. A neves lakók közül néhány: Isaac Stern, Diana Ross, Jerry Seinfeld, John McEnroe, Rock Hudson, Tony Randall, Glenn Close, Mike Nichols
De mióta a tulipán a New York-i tavasz jelképe? A Közép-Ázsiában honos virágot a 16. század elején a törökök ismertették meg az európaiakkal, köztük a hollandokkal. Az első tulipánhagymák Henry Hudson-nal és az első holland telepesekkel érkeztek Manhattanba, 1610 körül.
Olmsted munkásságára egy angliai utazás különösen nagy hatással volt. Az angolkertek eleganciája valamennyi alkotásában visszaköszön.
1857-ben a City új parkjának, a Central Parknak építésvezetője és főmérnöke lett. Az angol építészmérnökkel, Calvert Vaux-val társult a hatalmas projekt kivitelezésében. A tervezés során az Olmsted-Vaux páros több mérnököt is alkalmazott a park különböző területein. Egyikük a magyar származású Alexander Asboth (Asbóth Sándor) mérnök-alezredes volt, aki az 1848-as szabadságharc után New Yorkba emigrált.
Fiai, John Charles Olmsted és Frederick Law Olmsted Jr., Olmsted Brothers néven folytatták munkásságát. Frederick 1949-ben ment nyugdíjba, de a cég egészen 2000-ig működött.
“A park, a mezők szépsége, a legelők zöldje, a nyugodt vizek a lélek nyugalmát hozzák el számunkra. Megújulás és felfrissülés. Rácsodálkozás és felfedezés. Magány és közösség. És néha csak mozdulatlanság.”
Az olajfestmény-szerű, gyönyörűen létrehozott digitális látképen a Hudson folyón túl Manhattan sziluettjét látjuk 1882-ben.
1866-ban a City 800 ezer lakosa a 23. utca alatt koncentrálódott. A lovaskocsik macskaköves utakon zötykölődtek, az otthonokat gyertyával és gázlámpával világították. A város legmagasabb pontja a Trinity Church 85 méteres tornya volt. A város apró színházai a Union Square közelében voltak a Lower Broadway-n. A Central Parkot meglátogatni több órás utazást jelentett, szántóföldek mentén, a hepehupás Fifth Avenue-n. Brooklynból csak komppal lehetett megközelíteni Manhattant és csakis jó időben.
1900-ra, a tömeges bevándorlásnak köszönhetően, New York City lakossága hirtelen 3 és fél millióra duzzadt. A Wall Street által termelt gazdagság és az ipari fejlődés hatalmas ingatlanpiaci igényt termelt ki. Egyszerre épültek pazar paloták a Fifth Avenue-n, fényes apartmanházak Uptown és kopottas bérházsorok a Lower East Side-on. Villanylámpák ragyogó fényében fürödtek az új Színházi Negyed utcái a Times Square közelében. Acélszerkezetes irodaházak épültek, a metropoliszt magasvasutak, aszfaltozott sugárutak és acélkábeles, elegáns hidak hálózták be.
A New York-i Gilded Age iránti érdeklődés napjainkban ismét megnövekedett világszerte. A népszerűségnek egyik oka talán a korszak extrém voltában keresendő. Az egyik oldalon a Fifth Avenue márványpalotái, a másik oldalon a Lower East Side mocskos bérházai. Az egyik oldalon a családok a Central Park víztárolójából kaptak friss, vezetékes ivóvizet, a másik oldalon, 1901-ig nem tartozott fürdőszoba a bérlakásokhoz. A Fifth Avenue gyermekeivel nevelőnők sétálgattak a Central Parkban, míg a Lower East Side-on a 7-8 évesek a hét valamennyi napján kemény fizikai munkát végeztek a szürke gyárak falai között.
Tinkmara