Húsvét vasárnap kora délutántól, az Ötödik Sugárútat, a 49. és az 57. utca között vidám kavalkád töltö be. A Szent Patrik Katedrális környéke több mint 120 éve ad otthont a New York-i Húsvéti Parádé és Kalapfesztiválnak.
A szokás az 1800-as évek végén kezdődött, amikor a gazdagon díszített New York-i gótikus templomok – többek között a St. Patrick Cathedral, a Trinity Church és a St. Thomas Church – jól szituált hívei a templomok pazar húsvéti dekorációját a saját ruhájukra is kiterjesztették.
A parádé rövid idő alatt társadalmi tradícióvá vált. A manhattani felsőbb réteg képviselői a húsvétvasárnapi mise után ellepték New York utcáit, legdivatosabb kalapjaikban és ruhakölteményeikben.
Az Ötödik Sugárút mentén sorra meglátogatták a szomszédos templomokat, hogy összehasonlítsák a dekorációt. A hölgyeket a templomdíszítésnél is jobban érdekelte egymás öltözéke.
A manhattani közép és szegényebb réteg csupán szemlélőként vett részt a parádén.
1890-ben a Húsvéti Parádé már bekerült a legfontosabb New York-i társadalmi események kalendáriumába.
A tradicionális amerikai értékek, az egyszerűség és takarékosság hívei különösen ferde szemmel néztek a húsvéti ünneplésnek eme extravagáns módjára.
A Nagy Világválság komor éveiben gyakori tüntetések zavarták meg a parádé vidám hangulatát, rámutatva a fesztivál pazarló, értelmetlen voltára.
A 20. század közepére az esemény teljesen elvesztette vallásos alaphangját, s csupán az amerikai jólét jelképe lett. Napjainkra nem csupán a vallásos alaphang, de a társadalmi rang, jólét fontossága és a szervezettség is elveszett a fesztivál alapelemei közül.
Napjainkban a Húsvéti Parádé és Kalapfesztivál családi eseménynek számít, melyben vagyonra, korra és nemre való tekintet nélkül bárki részt vehet. Semmi más nem kell hozzá, mint ötletesség és egy jó adag exhibicionizmus. Természetesen a jelmez nélküli nézelődőket is szeretettel várják.
A jelmezek az elegánstól az extravagánsig terjednek és nem korlátozódnak a kétlábúakra. A beöltözött házi kedvencek a parádé vidám színfoltjai.
A jelmezek egy része időtlenül elegáns, míg mások a parádé gyökereihez visszanyúlva, görbe tükröt tartanak a kosztümök elé. Ízléstelen, rikító ruhák, tollakkal ékesített, madárkalitka kalapok jellemzik ezt a tendenciát.
Ezen a parádén nincsenek se léggömbök, se menetelő zenészek, mégis minden évben több ezer látogatója van, a világ valamennyi tájáról.
A hagyományokhoz híven a parádé szervezetlen, inkább sétálgatáshoz, mint felvonuláshoz hasonlít. Nincs igazán sem kezdőpontja, sem végpontja. A résztvevők és a nézelődők elvegyülve, a 49. és az 57. utca között sétálgatnak, tetszőleges irányban. Ezen a napon a város bármely pontján jelmezesekbe botolhatunk.
A parádé reggel 10 órától délután 4-ig tart.
A Hornblower nevű, eredetileg kaliforniai komp és jacht cég összeolvad az East River Ferry társasággal, átvéve jelenlegi járatait.
1. A szárnyait bontó madárra emlékeztető épület ívelt elemeit a világon csupán négy acélgyár képes előállítani. Mind a négy cég európai. A felhasznált acélmennyiség (35 ezer tonna) több mint felét egy olasz, míg a fennmaradó részt egy spanyol vállalat gyártotta le. Az elemek hajóval érkeztek a New York-i Red Hook kikötőbe. Az 588 elemet puzzle-ként állították össze a helyszínen.
Miért van a legtöbb szerelvényen zárva az átjáró?
Tinkmara