2015

You are currently browsing the yearly archive for 2015.

Évente egyszer New York City klasszikus autóbuszai új életre kelnek és régi, letűnt időkről mesélnek.

1994 óta, egy kora őszi napon, a New York-i Közlekedési Múzeum környéke a vintage buszok szerelmeseinek találkozóhelyévé válik.

A New York City Transit Museum interaktív kiállítása 80 év autóbusz történelmét mutatja be.

A buszokra fel szabad szállni, elvégre az élmény akkor teljes, ha fizikai valójában átélhetjük. Sokan órákat elücsörögtek és régi, buszos élményeket osztottak meg a fiatalokkal és a kortárs utazókkal.

A gyereknek, életkornak megfelelően külön programokat is biztosítottak a szervezők. A kicsiknek lehetett rajzolni, kifesteni, a nagyobbak közlekedési szabály Ki Mit Tudon mérethették meg magukat.

Természetesen ételből, italból és zenéből sem volt hiány a kiállításon.

A buszok közül a legismertebbek és a legkedveltebbek:

Betsy (1263), a Fifth Avenue Coach Company emeletes busza 1930 és 1947 között rótta Manhattan utcáit. A buszt 1967-től Nevadában, Alaszkában és Torontóban használták. A múzeum 2004-ben vásárolta vissza.

Az 1970-ben forgalomba állított 4727-es autóbusz volt a New York-i Közlekedési Vállalat első modern légkondicionálással ellátott járműve.

A 3100-as busz volt Amerika első légkondicionált autóbusza, melynek gyártását 1956-ban kezdték meg. Az első szériát próbaképpen gyártották és New York City is csak egy példányt vásárolt. A légkondicionáláson kívül itt jelent meg az első csuklós ajtó és a párnás ülés is. A busz 20 év szolgálat után a közlekedési rendőrség tulajdonába került.

A 8466-os busztípusból több mint 600 közlekedett a City utcáin. A légkondicionált busz kivilágított hirdetőtáblákkal és zöld, oldal irányú ülésekkel rendelkezett. A busz nemcsak népszerű, de olyannyira megbízható is volt, hogy 1984-ben jó néhányat közülük felújítottak és forgalomban tartottak a 90-es évek végéig.

Az 1059-es busz 1961 és 1974 között Brooklyn és Manhattan között ingázott, majd 1981-es nyugdíjazásáig Long Island-en teljesített szolgálatot.

2185-ös busz arról nevezetes, hogy 2001. szeptember 11-én a Church Street-en, a World Trade Center közvetlen közelében parkolt. A leomló épületek törmeléke szinte a felismerhetetlenségig roncsolta a járművet. A közlekedési vállalat úgy döntött, hogy nem viszi a buszt a roncstelepre, inkább helyreállítja, ezzel is jelképezve New York City erejét.

A New York City Buszfesztivál kellemes időutazás kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

20150927_165022-1

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , ,

New York City valóban a meglepetések városa. Néhány nappal ezelőtt arról számoltam be, hogy a Times Square tökfölddé változott, ma pedig a Rockefeller Center elmocsarasodásának hírét hoztam. Azért nem kell pánikba esni. A Rockefeller Center ura a helyzetnek, s a mocsár sem veszélyes, jóval inkább ízletes és roppant egészséges.

Az “Ocean Spray Cranberry Bog” egyike az úgynevezett “pop-up” rendezvényeknek, melyek általában egyszeri alkalommal, meglepetésszerű programmal, váratlan helyen, váratlan időben, viszonylag kevés reklámmal kerülnek megrendezésre New York-szerte.

 

Ősszel, különösen így, Hálaadás közeledtével a cranberry (amerikai vörös áfonya, tőzegáfonya) a figyelem középpontjába kerül, hisz az ünnepi ebéd elképzelhetetlen áfonyaszósz nélkül.

A vörös áfonya, más néven amerikai tőzegáfonya örökzöld cserjén nő, s bogyós termése van, ami kezdetben fehér és csak később, érésekor válik vörössé, sötét rózsaszínné. A cranberry magas tápanyagtartalmámak és előnyös antioxidáns tulajdonságának köszönhetően a szuper-élelmiszerek egyike, azt azonban kevesen tudják, hogyan kerül a farmról az asztalra.

 

A Rockefeller Center plázáján létrehozott cranberry mocsár ezt a hiányt hivatott pótolni. A Massachusetts-i Ocean Spray termelőszövetkezet tizenegyedik alkalommal mutatja be a nagyvárosiaknak a cranberry termesztés különleges természetét.

A több generációs farmerekből álló Ocean Spray ebben az évben 1 tonnányi áfonyával töltötte fel a 30 Rock előtt mesterségesen létrehozott 140 m2-es mocsarat. A cranberry láp körül információs táblák mesélik el a termesztés lépéseit, de a farmerek maguk is nagyon szívesen mesélnek, magyaráznak.

Természetesen a leggyakrabban feltett kérdés: Miért terem a vörös áfonya a mocsárban? És miért úszik a vízben?

A vörös áfonya nagyon jól érzi magát a tőzeges-mocsaras környezetben. A cranberry láp felváltva tartalmaz homok, tőzeg, kavics és agyagréteget. A bogyós tőzegáfonya a szőlőhöz hasonlóan indákon nő, melyek két méter hosszúra is megnőhetnek és behálózzák a mocsár alját.

Sokan azt hiszik, hogy az amerikai vörös áfonya vízben terem, mivel a legtöbb képen így ábrázolják, s most itt, a Rockefeller Centerben is így láttuk. Amit látunk, azonban nem más, mint a “vizes betakarítás” jellegzetes momentuma. A szüret előtti este a mocsaras területet vízzel árasztják el. Reggel a farmerek kézi vagy gépi cséplővel lerázzák a bogyókat, melyek levegővel teli zsákocskáiknak köszönhetően felpattannak a víz felszínére és ott lebegnek, amíg a gazdák egyszerűen összegyűjtik őket és teherautókon a feldolgozó üzemekbe szállítják.

A “vizes betakarítás” kétség kívül gyorsabb módszerét akkor használják, amikor a vörös áfonya feldolgozásra kerül, szósz, áfonyalé vagy lekvár készül belőle. A piacon kapható bogyós tőzegáfonyát a lassabb, “száraz módszerrel” takarítják be, vagyis egyszerűen leszüretelik a bogyókat.

A cranberry mocsarak nagy része a mai napig is természetes láp, de mesterségesen létrehozott tőzegáfonya telepekkel is találkozhatunk. A Rockefeller Centerben létrehozott áfonya mocsár természetesen az utóbbiak közé tartozik.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , ,

“New York City ősszel, mondd miért vagy oly hívogató?” – szól, a ma már szinte klisének számító, mégis elnyűttre hallgatott melódia. New York City valóban gyönyörű ősszel. A levegőben fűszeres kávé illata lebeg, előkerülnek a kötött kardigánok és a City fái színes ruhát öltenek.

“Az ősz New Yorkban új szerelmek ígéretét hordozza.” – dúdoljuk Frank Sinatra-val és ha nem is feltétlen új szerelmet, de felfrissülést hoznak az első őszi szelek. A levegő lehűl és elillan a fojtogató, párás levegő. A Broadway új előadásokkal várja a színház szerelmeseit, a város Halloweenre és a Hálaadás Napi parádéra készül.

Az őszi séták leggyakoribb célpontja a Central Park, mely ilyenkor mutatja legszebb arcát. A színes levelek kavalkádja, a lemenő nap bágyadt fényében fürdő Bow Bridge talán egyetlen évszakban sem ilyen csodálatos.

Ilyentájt rengeteg kérdést kapok azoktól a turistáktól, akik a Central Parkot ősszel szeretnék meglátogatni. Ez a bejegyzés remélhetőleg segítséget és útmutatást nyújt.

Melyek a Central Park legszebb pontjai ősszel? 

A Central Park ősszel a romantika esszenciája és a fotósok Mekkája. Amennyiben a klasszikus helyszínekre szeretnénk koncentrálni, érdemes a park déli oldalán kezdeni a felfedezést, az 59. utca magasságában, akár a nyugati oldalról (Columbus Circle), akár a keleti oldalról (Ötödik Sugárút/59. utca).

Őszi sétánkat a Central Parkba érdemes naplemente környékére tervezni. Ilyenkor a legjobb a fényviszonyok és a park már nem olyan mozgalmas.

Sétánk első állomása a The Pond, vagyis a Tó, mely gazdag növény- és állatvilágával minden évszakban vonzó. A tó felett ívelő, borostyánnal befuttatott kőhíd különösen romantikus látványt nyújt ebben az évszakban.

A Nagyréten átvágva, a Mall felé vesszük az irányt, mely ebben az esetben nem bevásárlóközpontot, hanem egy gyönyörű, természetvédelmi szempontból is értékes fákkal övezett, széles sétányt jelent. A Mall csodálatos látványt nyújt ősszel, amint a lemenő nap fénye átvilágít a fák lombkoronáján.

A Mall két oldalán védett szilfasor között vezet az utunk. Ezek az ősszel vibráló, aranysárga színbe öltözött faóriások az utolsó amerikai szilfák kőzé tartoznak, ezért rájuk különösen vigyáznunk kell.

A Mall egyenesen a Bethesda Terasz és Szökőkúthoz vezet, mely szintén ismerős lehet kedvenc New York-i filmjeinkből. A Bethesda szökőkút angyalszobra szintén kedvelt fotócélpont.

A Bethesda Tó a Central Park egyik legszebb pontja. A partján álló fűzfák buja koronája színpadi függönyre emlékeztet. A színpad sztárja a magasztos San Remo ház és annak ikonikus kettős tornya.

A Central Parkban csónakázni New York-i tradíció már az 1860-as évek óta. A megnövekedett igények miatt hamarosan szükség lett egy állandó csónakház építésére. A jelenlegi 1954-ben épült, a Loeb család nagylelkű pénzügyi támogatásával. A Loeb Csónakház étteremként is funkcionál és a park egyik leglátogatottabb és fényképezettebb pontja.

A tó felett kecsesen ívelő Bow Bridge (Ívelt Híd) a Central Park talán legkedveltebb találkozó és fotózkodó helye. A híd, és az alatta áthaladó csónakok mesebeli látványt nyújtanak. A Bow Bridge számtalan romantikus filmnek adott hátteret.

A híd a tó másik oldaláról is nagyon szép látványt nyújt, különösen akkor, ha megtaláljuk azt a pontot, ahonnan fényképezve a lemenő nap sugarai pontosan a hídra irányulnak, varázslatos fénybe öltöztetve azt.

Amennyiben kalandvágyók vagyunk, vágjunk neki a Bow Bridge szomszédságában található Ramble-nek. A Kószáló hegyes-völgyes ösvényein át haladva, fejünk felett pompás színbe öltözött fák, míg lábunk alatt színes levéltakaró kíséri utunk. Az itt készített képek minden fáradtságot megérnek.

A Central Park középső területét, a The Reservoir (Víztározó) és a North Meadow (Északi Nagyrét) környékét szintén érdemes meglátogatni.

A Central Park legészakibb pontján található Conservatory Garden a park legszebb ékköve, melynek külön bejegyzést szenteltem.

Mikor tetőzik a színkavalkád?

Minden év kicsit más, mint az előző, de általában november első két hetében mutatja a park a legszebb arcát. Az utóbbi évek extrém időjárása (Irene és Sandy Hurrikánok, korai hózivatarok) természetesen felborította a rendet.

Ha szeles-esős az idő, a színes időszak rövidebb ideig tart és nem olyan látványos. A száraz, hideg napok kedveznek a Central Park őszi színkavalkádjának. Ebben az évben kicsit sietősre fogta a New York-i ősz. A hűvös éjszakáknak köszönhetően már október közepén lehetett szép képeket készíteni és lassan már véget is ér a csúcsidő.

Mennyi ideig tart a színpompás ősz a Central Parkban?

Amennyiben engem kérdeztek, sajnos nagyon rövid ideig. De félretéve a tréfát, általában 2-3 hétig, de természetesen ez is időjárás függő.

“Beköszöntött az ősz New Yorkba. Az élet ismét szép.” – szól a dal refrénje. Egyet bizton állíthatunk, a Central Parkba tett őszi séta minden bizonnyal jót tesz a testnek és a léleknek.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , ,

New York City a meglepetések városa. Gyakoriak az úgynevezett “pop-up” rendezvények, melyek általában egyszeri alkalommal, meglepetésszerű programmal, váratlan helyen, váratlan időben, viszonylag kevés reklámmal kerülnek megrendezésre.

Halloween és Hálaadás közeledtével a tökföld látogatás közösségi szokás. Családok és barátok együtt választják ki a dekorációnak szánt tököket a “szedd magad” farmokon és szívesen töltenek el pár órát a tökszüret után a farmon kialakított vásáron, házi lekvárok és almaborok között válogatva. A finom falatok és az élő zene szerves része a programnak.

 

A New York Cityhez hasonló metropolisok lakóinak kicsit nehezebb megszervezni ezt az elmaradhatatlan őszi programot, de a Google a manhattaniak segítségére sietett és megvalósította a lehetetlent. A City szívét, a Times Square-t pár óra leforgása alatt tökfölddé alakította. Az eseményre október 29-én került sor.

Az aszfaltra hívogató szalmatakaró került, szalmabálák szolgáltak ülőalkalmatosságként és természetesen tök is volt, mindeni örömére ingyen, minden mennyiségben és méretben. Több mint 7000 tök talált gazdára dél és este 8 óra között.

A programszervezésben gondoltak kicsikre és nagyokra. Volt tökfaragás, hagyományos módon és robottechnikával, a kicsiknek mozgásos játékok és fényképezkedés. Az elkészült képek a Google új appjának, a Google Photos-nak segítségével pillanatok alatt felkerültek a Times Square hatalmas kivetítőire, örökös emlékké varázsolva az eseményt.

Természetesen az élő zene és a finom falatok és italok sem maradtak el.

A Google a különleges alkalomra újságot is nyomtatott.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , ,

A Lowline park megálmodóit nagy testvére, a helyi lakosok és a turisták által egyaránt kedvelt High Line (történetéről itt, legújabb szakaszának megnyitásáról pedig itt olvashattok) ihlette. El kell ismernünk azonban, hogy a Lowline még a High Line-nál is merészebb ötletnek bizonyul. Amennyiben a terveknek megfelelően, 2018-ban elkészül a Lowline, a világ első földalatti parkját adják át Manhattan szívében.

Október 19-től 2016 március végéig, hétvégéken a nyilvánosság is bebocsájtást nyer a park Lower East Side-on található technológiai laboratóriumába, a Lowline Lab-ba.

A Lowline tervezői egy elhagyatott földalatti villamos végállomást szándékoznak életre kelteni, fákkal, zöld növényzettel, parkkal, sétányokkal, padokkal. “Egy fantasztikus és futurisztikus földalatti parkot álmodtunk meg, mely egyedülálló lesz a világon.” – nyilatkozta a Lowline két tervezője, James Ramsey és Dan Barasch. “New York City a világ egyik legsűrűbben lakott metropolisa. Meg akarjuk mutatni, hogy lehet igazi élet a föld alatt is.”

A park magánadományokból épül majd és így gyűlt össze a laboratórium felállításához szükséges pénzösszeg is. A Lowline Kickstarter projektjének támogatói között szerepel a Craigslist alapítója, Craig Newmark, Lena Dunham, színésznő, Robert Hammond és Joshua David, a High Line alapítói.

A park laboratóriumának létrehozása volt az első cél. A Lowline Lab nyílt laboratórium és technikai bemutatóterem, mely kutatási, teszt és nem utolsó sorban reklám célzattal épült a Lower East Side-on egy vásárcsarnok használaton kívüli raktárépületében, csupán néhány blokknyira a tervezett Lowline helyszínétől.

A 464 m2-es laboratóriumban nemcsak a már föld alatt életben tartott növényeket, de a jövőbeli Lowline lelkének, az úgynevezett “remote skylight”-nak prototípusát is láthatjuk.

A “remote skylight” rendszer a környező házak tetejére elhelyezett prizmákból áll, melyek az összegyűjtött fényt a földfelszín felett elhelyezett szolár elosztókra vetítik. A természetes fényt optikai szálak segítségével vezetik a föld alá.

A kábelek méhsejt alakú panelekhez vezetik a fényt, melyek egyenletesen szórják szét a park területén. Ez a technológia megfelelő mennyiségű és hullmáhosszú fénnyel táplálja a növényeket és fákat. Napsütéses időben egyáltalán nem lesz szükség mesterséges világításra, míg felhős időben, illetve naplemente után lámpák veszik át a napfény szerepét.

A Lowline laboratóriuma bepillantást enged a szolár technológia használatának jövőjébe és  arra ösztönöz minket, hogy másként gondoljunk az elhagyott-elhanyagolt-elfeledett raktárépületekre, állomásokra. A Lowline egyben kertészeti kihívás is, a föld alatti kertépítés pionírja.

A Lowline a Delancey Street alatt, a Manhattan híd közelében épül majd. A jelenleg üresen álló terminál 1908-ban épült és 1948-ban helyezték forgalmon kívül, a New York-i villamosközlekedés beszüntetésével.

A 60 éves mellőzöttség ellenére még láthatjuk az 1908-as dizájn maradványait. Macskaköves peronokat, boltíves mennyezetet és keresztül-kasul haladó síneket. New York történelmének ez a rejtett kis zuga a legkevésbé sem zöld, azonban ez a projekt új lehetőségek egész sorának nyit utat.

 

“Megkezdtük a tárgyalásokat az MTA (New York Város Közlekedési Vállalata) képviselőivel, illetve a városvezetéssel a volt villamos végállomás átvételéről. A laboratórium megnyitása mérföldkő volt. Tárgyalófeleink számára nyilvánvalóvá vált, hogy a park nem csupán papíron és az álmainkban létezik.”

Update: 2020. február

Sajnos a kickstarter-rel nem sikerült összegyűjteni a kezdéshez szükséges 10 millió dollárt, így a Lowline megálmodói szüneteltetik a projektet. Dan Barasch, a Lowline egyik alapítója 2020. februárjában nyilatkozott: “A Lowline nem halott, csak pihen. Abban bizakodunk, hogy 2022-ben új vezetés lesz a City Városházán, akik több érdeklődést mutatnak ez iránt a világon egyedülálló projekt iránt.”

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve promóciós képek

Tags: , , , , , , ,

Egymást érik a Kötéltánc című film kritikái. Jók és rosszak. Egyben azonban valamennyien egyetértenek: a stáblistáról lemaradtak a film kulcsfigurái, a World Trade Center ikertornyai és Manhattan panorámája a tornyokkal és a tornyok tetejéről.

Nicole Gelinas a Manhattan Institute City Journal újságírója egészen más szemszögből, a tősgyökeres New York-i perspektívájából közelítette meg a film mondanivalóját.

“Robert Zemeckis The Walk című filmje nagy siker. A Vissza a jövőbe és a Forrest Gump rendezője tudja, hogyan kell filmet készíteni. A legtöbben a 3D-s élményért vesznek jegyet a filmre, míg mások borzongani akarnak. A tősgyökeres manhattaniak azonban azért mennek a moziba, hogy újra lássák a World Trade Centert az egyetlen lehetséges módon, a modern filmtechnika segítségével.

A fiatal Philippe Petit arról álmodik, hogy kötéltáncos lesz. Tehetsége és kitartása hírnevet hoz a számára, amikor 1971-ben átsétál a Notre Dame tornyai között. Ebben azonban nincs kasszasiker. A jutalomjáték New York ikertornyai. 1974-et írunk. Philippe egy párizsi fogorvos várótermében meglátja az épülő World Trade Center képét. New York azt teszi, amiben a legjobb: ismét olyat alkot, melynek léptéke meghaladja az egyszerű emberi elmét.

Philippe Petit revelációja extrém. Gothamba kell mennie és magáévá tennie a Világkereskedelmi Központ tornyait, 400 méter magasban.

Döntése emlékeztet minket arra, hogy 28 éven át az Ikertornyok határozták meg New Yorkot. Bevándorlók ezrei érkeztek úgy a City-be, hogy semmi mást nem láttak a városból, csak egy képeslapot, Manhattan utánozhatatlan sziluettjével. Számukra a World Trade Center jelentette az újrakezdést.

A filmben kimondatlanul is ott bujkál: A World Trade Center lerombolói számára szintén ezek a felhőkarcolók jelentették New York esszenciáját, s ők is magukévá akarták tenni őket.

image

A film szívbemarkoló pillanata, amikor először látjuk a tornyokat az egyén szemszögéből. Philippe az építkezésen felnéz a már teljes magasságot elért felhőkarcolókra. A rendező a néző szemszögéből fotóz. Úgy, ahogy azok a szerencsések látták, akik valaha ezeknek az épületóriásoknak a közelében jártak.

Hogy lehet ilyen magasra építeni? Aztán meglátjuk az előcsarnokot, a plázát, Fritz Koenig Szféra szobrát a toronyházak között és a 70-es évek Manhattanját a magasból. A látvány szinte kézzel fogható. A Titanic jutott eszembe. Egy másik elveszett világ digitális reinkarnációja. Azonban ez a világ a SAJÁT elveszett világunk és mi HAGYTUK, hogy elveszett maradjon.

A terroristák (vagy akárkik, akármilyen teóriában hiszel), úgy döntöttek, hogy megcsonkítják Manhattan sziluettjét. Sikerült nekik. New York újraépíthette volna az Ikertornyokat. Viszonylag olcsón, viszonylag gyorsan. Nem így történt.

A feltámasztás helyett több mint tíz évet vártunk és 4 milliárd dollárt költöttünk egy átlagos felhőkarcolóra, amely könnyen beilleszkedhetett volna egy átlagos várossziluettbe, a világ bármely pontján. Hogy világosak legyünk: a City élhet és funkcionálhat ezzel a döntéssel és teszi is. De ne tegyünk úgy, mintha a seb begyógyult volna. Az emberek a mai napig hiányolják az Ikertornyokat és nemcsak a manhattaniak, de turisták milliói is a világon.

A film végén Philippe elmeséli, hogy a merész kaland után állandó belépőt kapott a World Trade Center kilátójába. A lejárat idejét áthúzták a belépőn. Helyére az ÖRÖKÖS szó került. A tornyok lassan elhalványulnak a vetítővásznon. A manhattani közönség hallhatóan sír.

Nekünk nem kell a szánkba rágni, hogy az ÖRÖKKÉ nem tartott soká. A tornyok már fele olyan régen elenyésztek, mint amennyi ideig a hétköznapjaink részesei voltak.

A New York-iak nemcsak a régi World Trade Centert siratják, de az eltelt 14 évet is. Többet is tehettünk volna. A politikusok örüljenek, hogy New York lakossága mérges. Amikor a méreg elfogadássá válik, akkor kell aggódni.

A tény ettől még nem változik. Meg kellett volna gyógyítani Manhattan sziluettjét. Újjá kellett volna építenünk az Ikertornyokat!”

Forrás: We should have rebuilt the Twin Towers
Képek: Google, illetve a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , ,

A Grand Central Pályaudvar New York City ékköve. Különleges energiával, spirituális kisugárzással rendelkezik és megannyi titok hordozója. Az első részben jó néhány titokra fényt derítettünk, míg ebben a részben további érdekességeket olvashatunk a Grand Central múltjáról és jövőjéről. Megköszönöm Tamara Agins-nek (NYC Várostervezési- és Rendezési Osztály munkatársa) a különleges lehetőséget.

  • A titokzatos fekete lyuk

A városi legenda szerint a Grand Central nagytermében, a zodiákus festmény Halak csillagjegye felett található fekete lyukat a NASA Redstope nevű rakétája ejtette 1957-ben, amikor kiállításra került a pályaudvaron. A Szputnyik–1, a Föld első műholdja, mely 1957. október 4-én indult útjára Bajkonurból, aggodalommal töltötte el az amerikaiakat.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A NASA, hogy megnyugtassa a kedélyeket, úgy döntött, hogy válaszként kiállítja a Redstope rakétát a Grand Central nagytermében, emlékeztetvén a lakosságot, hogy a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal sem lustálkodik. A legenda szerint a mérnökök elszámították magukat és a rakéta csúcsa lyukat ejtett a pályaudvar mennyezetén. Valójában a rakétát a mennyezetre függesztették, s a lyuk nem más, mint a felfüggesztési pont. A lyukat az átépítési munkálatok során sem tüntettek el, emlékeztetve a New York-iakat a Grand Central sokszínűségére. A korabeli képeken jól látható, hogy a rakéta csúcsa még csak a közelében sincs a födémnek.

  • Az a napfényes fotó

A Grand Central Pályaudvar nagyterméről készült, 1940-es fotó legendás. A hatalmas katedrális ablakokon át dől a napfény, természetes fényáradatba burkolva a várótermet.

A fénynyalábokat napjainkban már nem láthatjuk ilyenformán. A városi legenda szerint a környék újonnan épült felhőkarcolói útját állják a napfénynek. A valóság azonban az, hogy a különleges látványért a váróterem vastag cigaretta- és szivarfüstfelhője volt a felelős. A nagyterem napjainkban is napsütötte, csupán jóval tisztább és egészségesebb.

20150927_132410

  • A legendás Oyster Bar

A Grand Central legismertebb és leglátogatottabb étterme az Osyter Bar (Osztriga Bár), melyről kevesen tudják, hogy már a pályaudvar építése előtt is nyitva állt. Az éttermet belegondolták az új épület terveibe, így a pályaudvar boltívei és díszítőelemei a bárban is folytatódnak.

Amikor tipikus New York-i ételekről beszélünk, a legtöbbször a pizza és a bagel jut eszünkbe, azonban az igazság az, hogy egyetlen őshonos New York-i étel létezik, s az nem más, mint az osztriga. A New York-öböl osztrigatelepei évszázadokon át biztosítottak élelmet Manhattan lakosságának, munkát a helyi halászoknak. A városiasodás, az ipari hajózás azonban tönkretette az osztrigatelepeket, felborítva ezzel az öböl kényes biológiai egyensúlyát. Az Egymilliárd Osztriga Projektet a New York Harbor School hozta létre, melynek célja 2030-ra egy milliárd osztriga visszatelepítése a New York-öbölbe. A munkálatokban a gyerekek is szorgosan részt vesznek a biológia óra keretein belül. A projekt 2008-as indulása óta 11 és fél millió osztrigát telepítettek vissza az öbölbe.

  • A titkos átjáró

A Grand Central nagytermének masszív üvegablakai “titkos” átjárót rejtenek. Amennyiben szerencsések vagyunk vagy elég hosszú ideig várakozunk, láthatjuk, amint valaki éppen áthalad az ablakok között.

Az alábbi képen ezt a folyosó láthatjuk. Az átjáróhoz a pályaudvar emeletén található irodák alkalmazottainak van kulcsa, így nem kell a zsúfolt várótermet használniuk. 1939 és 1964 között a CBS Tv-társaság stúdiói bérelték a pályaudvar irodáit, azonban a technika fejlődésével a kamerák érzékennyé váltak a vonatok és a metrószerelvények által keltett legapróbb rezgésre is. A CBS kivonult a Grand Centralról, az irodákat pedig egyéb cégek vették át.

  • Lámpaburák nélkül

Bizonyára sokan észrevették már, hogy a Grand Central egyetlen lámpáján sincs bura. Az épület tervezői ezzel szerették volna felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy az új pályaudvar teljes területén villanyárammal világítottak, mely 1913-ban figyelemre méltó teljesítménynek számított.

  • A Grand Central magyar vonatkozása

Kevesen tudják, hogy a pályaudvar területén teniszezni is lehet. A Vanderbilt csarnok felett közvetlen, a padlásrészben kialakított pálya ötlete és kivitelezése a magyar származású Gazdag Gézának, a  Vanderbilt Atlétikai Klub alapítójának nevéhez fűződik. A teniszpálya 1965 óta vehető igénybe. A pályát a 80-as években Donald Trump vásárolta meg.

  • Mi történt azokkal az öblös fotelekkel?

Bizonyára sokan emlékeznek a pályaudvar étteremszintjén található hatalmas, öblös fotelekre, melyeket 1998-ban, közvetlen a nagy rekonstrukció után helyeztek forgalomba. A 20 karosszék a 20. század elejének szalonkocsijait volt hivatott felidézni és hatalmas sikert aratott az utasok és a helybéliek körében.

A túlzsúfolt étteremszint azonban nem volt képes befogadni a testes foteleket és az átlagosnál (10 ezer vendég naponta) is nagyobb forgalmat (a fotelek szelfimágnesként vonzották a turistákat). A zsúfoltság miatt 2011-ben eltávolították őket az étkezőszintről az utazóközönség legnagyobb bánatára. A pályaudvar irodáinak folyosóin kaptak új szállást.

  • A “rejtett” bár

A Campbell Apartment, nevével ellentétben soha nem funkcionált apartmanként. John W. Campbell, iparmágnás bérelte irodaként, hogy a közelében lehessen a New York-i Központi Vasúttársaságnak, melynek részvényese volt.

Campbell úrról az a pletyka keringett, hogy alsónadrágban ücsörgött a képen látható hatalmas, mahagóni asztalnál, mivel a gyűrött nadrágot ki nem állhatta. A masszív íróasztal napjainkban bárpultként funkcionál. Az impozáns irodahelyiség gyorsan lepusztult, miután a tulajdonos az 50-es években feladta a bérleményt. A vasúttársaság először a jelzőőrök irodáját helyezte át ide, majd pályaudvari fogdaként működött. Szerencsére a 90-es években a Campbell Apartman visszanyerte eredeti fényét. Helyreállították a mozaiküveges ablakokat, a kazettás mennyezetet, a mahagóni bútorokat és a barátságos kandallót. A Campbell Apartman egy letűnt, grandiózus korszakot elevenít fel. A bár az utcafrontról is megközelíthető.

  • Mit hoz a jövő?

A Grand Central Pályaudvar és környéke hatalmas változások előtt áll. 2023-ra a Long Island Railroad új végállomása a Grand Central Pályaudvar lesz. Az East Side Access névre hallgató projekt közel 6 és fél millárd dollárjába kerül a városnak. Az új végállomás a Grand Central bugyraiban lesz, több mint 50 méter mélyen. S míg a pályaudvar alatt folynak a munkálatok, addig a felszínen folyamatban van a tervezés. A pályaudvart övező épületek nem esnek a műemlékvédelem hatásköre alá, így a tervezők egészen elképesztő ötleteket is benyújtanak az elbíráló bizottságnak. A képen látható – már elvetett – ötletek egyike, két toronyépület között biztosított, liftező kilátó korongot képzelt el a Grand Central fölé.

A város vezetésének nincs könnyű dolga, de egy bizonyos: a Grand Central a jövőben sem veszít fontosságából.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve korabeli fotók

Tags: , , , , , ,

Szeptember közepétől új kiállítás látható a Flatiron Building Sprint által szponzorált, Prow Art Space névre hallgató galériájában.

A Prow Art Space galéria különleges színfoltja Manhattannak. A Vasalóház földszintjén, a ház “orrában” található, 9 méter hosszú, 3 és fél méter magas “kiállítóterem” formabontó alkotásoknak ad otthont.

A jelenlegi kiállítás Christina Lihan Floridában élő művésznő alkotása a “Constructing from the Razor’s Edge” nevet viseli, mely kettős értelmet hordoz. Szó szerinti fordítása: “Konstrukció a penge élével”, de a kifejezés “on/from the razor’s edge” egyben rizikós helyzetet is jelent, vagyis a kiállítás témája, a tárgy megközelítése kockázatos.

A Prow Art ablakban New York City legismertebb és legkedveltebb épületeit látjuk viszont, papírból. Találkozhatunk többek között a Chrysler Buildinggel, a SoHo ikonikus épületeivel és természetesen a Flatiron Buildinggel, a Washington Square diadalívével és a Guggenheim Múzeum összetéveszthetetlen sziluettjével.

Christina Lihan a Columbia Egyetem építészeti karán szerzett diplomát és Európa nagyvárosaiban gyakornokoskodott. Londonban, Párizsban és Rómában a klasszikus építészeti stílusokkal ismerkedett, míg Csehországban a szocialista építkezés stílusjegyeit tanulmányozta.

Az alkotó európai útján szeretett bele a klasszikus homlokzatok, balkonok és ablakok végtelen kombinációjába és határozta el, hogy élményeit újragondolt formában osztja meg. A művész akvarell papírt és szikét használ. A házakat az alapoknál kezdi és rétegesen építkezik felfelé. Az elkészült alkotások a mennyezetről lógnak, elkerülve az alátámasztással járó gondokat.

A kiállítás december közepéig látható a Flatiron Buildingben (175 5th Ave, New York, NY 10010).

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

2015. szeptember 13-án hivatalosan átadták New York City négyszázhatvankilencedik metróállomását, mely a 34th Street-Hudson Yards nevet viseli.

Az állomás a 7-es metróvonalmeghosszabbítása és új végállomása. Az átadás napja jelentős esemény volt New York City tömegközlekedésének történelmében, mivel új állomás építésre 25 év óta nem került sor. Az építkezés több mint 2 milliárd dollárba került, 8 éven át tartott.

“Nagy nap ez a mai a város életében.  – mondta megnyitó beszédében Bill de Blasio, New York polgármestere – Hiszünk benne, hogy ez a város képes a teljes megújulásra és a fejlődésre.”

A polgármester arra a tényre utalt, hogy a jelenleg épülőben levő városrész, a Hudson Yards, New York City legmodernebb, legmenőbb és legfuturisztikusabb kerülete lesz néhány éven belül. Ennek az új negyednek ez a metróállomás lesz a szíve.

Az MTA, New York City közlekedési vállalatának szakemberei máris kijelentették, hogy néhány éven belül ez az állomás lesz a City legforgalmasabb egy vonalas megállója.

Az állomás a 34. utca és 11. sugárút találkozásánál található és jelenleg a város legnyugatibb megállója. Az utasokat egyenesen a City középpontjába, a Times Square-re szállítja. A két és fél kilométeres utat a metró 3 perc alatt teszi meg. A Times Square-en New York City 23 metróvonalából 11 megáll, így érthető, hogy ez az új állomás hihetetlenül megkönnyíti a Hudson Yardon dolgozó munkások és a jelenlegi lakosok életét.

A Dattner Architects által tervezett állomás hihetetlenül tiszta, világos, modern és rengeteg “elsőt” tudhat magának. A New York-i kéreg metróállomásokkal ellentétben ez az állomás 38 méter mélyen található a földfelszín alatt, így a City leghosszabb mozgólépcsőjét mondhatja magáénak.

A metróállomás büszke tulajdonosa az első New York-i tömegközlekedésben használt “lejtős” liftnek.

A 34th Street-Hudson Yards az első oszlop nélkül tervezett New York-i metróállomás. Az oszloptalan megoldás a peront szellőssé, átláthatóvá és kényelmessé teszi.

Az állomás légkondicionált, mely az “elsők” közül talán a legfontosabb, mivel az utasok kényelmét ez szolgálja a legjobban, különösen a New York-i metrórendszerben, mely az elviselhetetlen melegről híres.

A New York-i Közlekedési Vállalat több mint 25 éve támogatja a metró művészetet, nem csupán anyagilag, de híres és feltörekvő művészek toborozásával is. A kezdeményezésről itt olvashatsz. Több mint 225 metróállomáson találhatunk alkotásokat. A 34. utca-Hudson Yards a legújabb ebben a sorban.

A seattle-i származású, New York-i székhelyű üvegszál-mozaik művész, Xenobia Bailey két alkotással is gazdagította a metróállomást. Az első, 42 méteres mozaikkép a mozgólépcső felett, míg a második a főpavilon mennyezetének kupolájában látható.

20150914_130110

A pavilonban található alkotás a Funktional Vibrations, Funkcionális Vibráció névre hallgat és 260 m2-es üvegmozaik, mely az állomás koronája, jelenleg a New York-i metró legnagyobb művészi alkotása.

A művész alkotása energiától vibrál. Élénk, vidám, színekben és formákban gazdag mandalák adják különleges varázsát.

A 34th Street-Hudson Yards metróállomáson készített videómat is szeretettel ajánlom.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , ,

New York City legnagyszabásúbb és leghíresebb vallásos ünnepe, a Lower Manhattanban található, történelmi Olasz Negyedben évente megrendezésre kerülő San Gennaro (Szent Januáriusz) Fesztivál. Idén 89. alkalommal rendezték meg a 11 napon át tartó ünnepségsorozatot, Nápoly védőszentjének, Szent Januárisznak tiszteletére.

Az első alkalomra 1926. szeptember 19-én került sor. A nápolyi bevándorlók első hulláma 1926 elején telepedett le Little Italy szívében, a  Mulberry Street-en és a szomszédos utcákban. Számukra a hagyományok folytatása és megőrzése elsődleges volt, akármilyen messzire is kerültek az óhazától.

Az évtizedek során az egy napos ünnepből 11 napos ünnepségsorozat lett, melyre nemcsak a környék lakosai, de egész New York City hivatalos lett.

Szeptember 19-én kerül sor a körmenetre, melynek élén San Gennaro szobra halad Little Italy utcáin (Mulberry Street – Mott Street – Canal Street – Houston Street) át. A körmenetet a Mulberry Streeten található Szent Vér Templomban, a Szent Januáriusz nemzeti kegytemplomában tartott Szentmise előzi meg.

1996 óta a Figli di San Gennaro, Inc., a Szent Januáriusz Gyermekei névre hallgató, nonprofit szervezet bonyolítja le az ünnepségsorozatot. A szervezet tagjai mindent megtesznek, hogy megőrizzék az első bevándorlók szellemét és hitét.

Évente több mint egy millió látogatója van a 11 napos ünnepségnek. A világ valamennyi pontjáról érkeznek turisták, hogy élvezzék az Olasz Negyed utánozhatatlan vendégszeretetét.

A vallásos eseményekkel párhuzamosan színes parádé, ingyenes koncertek, büfékocsik végeláthatatlan sora várja a látogatókat, a Mulberry Street éttermei és kávézói mellett. Sor kerül az elmaradhatatlan cannoli-evő versenyre is, míg a gyerekeket vidámpark szórakoztatja.

Ez évben Tony Danza, olasz származású amerikai színész volt az ünnepség udvarmestere.

“Szent Januáriusz ünnepe, mely a hit és a megváltás ünnepe, különleges helyet tölt be az olaszok szívében. A New York-i olaszok számára azonban még ennél is többet jelent. Az emlékezés és megbékélés ünnepe.

A finom ételek, a zene, a közösség szeretete. Ezt adja Little Italy New Yorknak és a világnak.” – mondta Joseph Mattone, a Figli di San Gennaro elnöke, ünnepi beszédében.

Képek: a blog írójának tulajdona
Forrás: Little Italy NYC

Tags: , , , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »