July 2015

You are currently browsing the monthly archive for July 2015.

Az a bizonyos holnap nincs is olyan messze. 2015. szeptember 1-től – hosszas politikai és jogi huzavona után -, hivatalosan is forgalomba kerül a Taxi of Tomorrow, vagyis a Holnap Taxija.

Az új generációs taxi máris megosztotta a közvéleményt. A klasszikus manhattani taxik szerelmesei kifejezetten ferde szemmel néznek a város új szerzeményére. Szimplán funkcionális járműnek tartják, mely nem illeszkedik a városképbe és ezáltal sosem válik olyan ikonikussá, mint amilyen például a népszerű Checkers taxi volt.

A megjelenés csak egy, az ellenzők hosszú listájának sorában. íme néhány a nyomós érvek közül:

“Rég várt? Inkább régóta rettegett változás. Miért kellett Nissan? Ha ez New York City Holnapja, miért nem hazai gyártmányt választottak?”

11-nissan-taxi

“A Nissan NV200 a legrútabb, legbizarrabb járgány. Nem csupán ritka ronda, de kényelmetlen is.”

“Az ülésekre úgy kell felmászni. A lökéscsillapítás a nullával egyenlő. Ráz és még hangos is. Ez a jármű csak a fiataloknak és a fürgéknek felel meg.”

“A város vezetősége másról sem beszél, mint a Zöldebb New York Cityről, erre egy nem-hibridautóra esik a választás. Érthetetlen.”

“A Holnap Taxija nem alkalmas kerekesszékes használatra!? Gratulálunk de Blasio (New York polgármestere)!”

Az új taxi rajongói szerint azonban éppen itt volt az ideje a változásnak, a modernizációnak. A taxiállomány java része lestrapált és képtelen lépést tartani a megnövekedett turista és helyi forgalommal. A jelenleg használatban lévő járművek utas- és raktere szűkre szabott, a légkondicionálással állandó bajok vannak, az ablakok nem működnek és sorolhatnánk a további gondokat.

A jelenleg futó Fordok gyártását 2011-ben leállították, így a város vezetősége már 2007-ben körvonalazta lecserélésüket. A pályázatot a Nissan NV200 nyerte el.

Az új taxi modell négy utas szállítására alkalmas és többek között utas által vezérelt légkondicionálással, olvasólámpákkal, padlóvilágítással, telefontöltővel, intercommal és a turisták legnagyobb örömére, nagyméretű tetőablakkal is rendelkezik.

A város vezetősége örömmel vette tudomásul, hogy a jogi huzavonák után az NV200 szabad utat kapott. Biztosak benne, hogy a Holnap Taxija beváltja a hozzá fűzött reményeket, vagyis nagy szerepet vállal majd New York város tömegközlekedésének tehermentesítésében.

A TLC (Taxi and Limousine Commission) vagyis a Taxi és Limuzin Bizottság azonban felháborodott a döntés kimenetelén. A hibridek leváltásával, illetve a kerekesszékes kocsik zömének kiiktatásával kapcsolatban vannak súlyos fenntartásaik. Meggyőződésük, hogy mint minden döntés mögött, itt is politika és pénz áll a hátterében. Számukra, a természetvédők és a mozgáskorlátozottak számára jó hír, hogy az új Nissan csupán az autópark 80%-át cseréli le. A maradék 20%-ot hibrid és kerekesszékkel használható Nissan modellek töltik majd ki.

Forrás: Curbed NY
Képek: Nissan

Tags: , , , , , , ,

Újabb hatalmas veszteség éri a már amúgy is megtépázott és gyakorlatilag már csak az emlékekben élő manhattani Magyar Negyedet. (A Little Hungary történetéről szóló írás a blog legnépszerűbb bejegyzése, mely itt olvasható.)

2015. július 26-án, vasárnap 3 órakor tartották hivatalosan az utolsó szentmisét a New York-i Szent István Római Katolikus Templomban. A 82. utcában található, 1928-ban felszentelt templom 2015. augusztus 1-én zárja be kapuit.

A Szent István magyar templom egyike annak a 68 templomnak, melynek megszűnéséről a New York-i Érsekség 2014. novemberében hozott határozatot. A magyar templom esetében az egyház általános pénz- és paphiánya mellett egyedi tényezők is szerepet játszottak. A templom látogatottsága drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben. Az öregedő templomépület fenntartásának és felújításának költségei pedig meghaladják az egyházközösség és az egyházmegye pénzügyi kereteit.

A Szent István és a közeli Szent Erzsébet plébánia a 79. utcában található Szent Mónika templommal egyesül. A Szent István Magyar Iskola átveszi az épület első emeletét és alagsorát, így az eddig itt működő közösségi programok is “utcára” kerülnek. A Szent Mónika templom jelenlegi plébánosa, a katolikus arculatba illeszkedő programoknak otthont biztosít, ám először jobban meg szeretne ismerkedni a jelenlegi programok tematikájával.

Sajnos az utóbbi években a magyar templomot többször is kritika érte, mivel helyet biztosított kétes értékű programoknak. Többek között, a New York-i magyarok egy szélsőséges csoportja itt látta vendégül David Irvinget, a hírhedt holokauszttagadót. A helyi magyarok annak idején így nyilatkoztak a New York Times-nak:”A templom az egyik bázisa a Hóka Ernő nevével fémjelzett szélsőjobboldali csoportosulásnak.” A templom plébánosa is megszólalt: “Elítéljük a rasszizmus, az antiszemitizmus, a gyűlölködés minden formáját, sajnáljuk, hogy helységeinket ilyen típusú rendezvényre használták.”

Az utolsó hivatalos szentmisén Imre atya többek között ezekkel a gondolatokkal köszönt el a hívektől: “Mindannyian gyászoljuk szeretett és fontos templomunkat, azonban a jelenlegi helyzetben képtelenek vagyunk fenntartani magunkat az adományokból. Hetente 230-an látogatták miséinket és egyre csak fogyatkozunk. A lassan egy éve működésképtelen liftünket sem tudtuk megjavítani. Teljes cserére lenne szükség, ám a 27 ezer dolláros költséget nem tudjuk állni.

Ne feledjük, hogy a Hitben gyűlünk össze. Az Egyház Krisztussal való mélyebb kapcsolatra hív minket és most ennek jegyében fel kell áldoznunk a templomunkat, emlékeivel és történelmével. Zarándokként ezeket vigyük magunkkal.”

Öröm az ürömben, hogy az Érsekség, figyelembe véve a kongregáció átlagéletkorát és az egyházi kalendáriumot, két engedményt is tett.

A Szent István templom továbbra is otthont biztosíthat a délelőtt fél 12-es, angol nyelvű szentmisének, ameddig a Szent Mónika templomban a kerekesszékes átalakítások le nem zajlanak.

Szent István ünnepének tiszteletére, érseki engedéllyel a magyar misék bemutatása augusztus 23-ig meghosszabbíttatott.

Talán a fentebb említett engedményeknél is fontosabb és örömtelibb az a hír, hogy a New York-i magyarságnak nem kell lemondania a magyar nyelvű Szentmisékről. A Magyar Világi Bizottság kérésére továbbra is lesz magyar nyelvű szentmise Manhattanban. A helyszín marad az Upper East Side, a Szent István templomtól nem messze, a 87. utcában található Szent József templom.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

TÜKRÖM-TÜKRÖM MONDD MEG NÉKEM, HOGY MIÉRT NEM TUDTOK KÉSSEL-VILLÁVAL ENNI SZÉPEN?

“Nem tudom miért, de az átlag amerikai étkezési kultúrája megragadt egy szinten, valahol ott, ahol a magyar gyerekek elkezdik. Egész egyszerűen zavarba hozza őket a kés és a villa szinkronban való mozgatása, azaz az étel mindkét evőeszközzel való elfogyasztása.” (Hello Magyarok!-TÜKRÖM-TÜKRÖM MONDD MEG NÉKEM, MILYENEK AZ AMERIKAIAK FELÉTEK?)

A nemzetek közötti kulturális különbségeknek mindig van logikus magyarázata. Az illem, az etikett, emberi közösségek által hozott döntések írásba foglalt rendszere, mely generációról generációra száll. Érdemes ezeknek a szokásoknak a hátterét feltárni, mielőtt el- és megítélünk egy nemzetet azért, mert másképp cselekszik, mint ami számunkra megszokott. Induljunk nyomozásra az asztali etikett világába.

A evőeszköz-etikettnek két elfogadott formája ismert. Az európai – gyakran kontinentálisként emlegetett -, illetve az amerikai, más néven a cikkcakk, vagy villacserélő mód. A bevándorlók által behozott európai stílus Amerikában is elfogadott és használatos, míg az amerikai evőeszköz használat Európában szinte egyáltalán nem alkalmazott és gyakran illetlennek tartott.

Az amerikai evőszeszköz használat számunkra furcsa és gyakran esetlennek tűnik, annak ellenére, hogy az illemtankönyvek egyenértékűen elfogadják, sőt egyes történészek európai eredetűnek tulajdonítják, melyet az első telepesek hagyományként magukkal vittek és megtartottak, míg az európai etikett a villa térhódítása után más irányt vett.

Az amerikai módszer a következő: A kést, miután levágnak vele egy falatot, lehelyezik a tányér szélére. A villa átkerül a jobb kézbe és a szájhoz emeli az ételt. A bal kéz ilyenkor illedelmesen az ölben pihen. Sokan több falatot is felvágnak egyszerre és a kés hosszabb ideig pihen a tányér szélén. Ez általánosabb, annak ellenére, hogy az etikett egyszerre csak egy falatot engedélyez. Az amerikaiak, ha mód van rá, egyáltalán nem használják a kést, inkább a villa élével vágják fel a puhább falatokat.

A kétféle evőeszköz-illem kialakulásának történelmi háttere van és jóval bonyolultabb, mint gondolnánk.

Több forrás szerint a villahasználat Európában csupán a 18. században terjedt el széles körben. Az első amerikai telepesek nagy valószínűséggel villa nélkül hagyták el az óhazát. Kést és kanalat használtak. Mivel a kanalat csak a domináns kézzel lehet biztonságosan használni, az evőeszköz áthelyezése a domináns kézbe természetes volt és a villa használat későbbi elterjedésével is az maradt. Ugyaninnen ered a villa kanálszerű, markoló tartása is, ellenben az európai, úgynevezett “rejtett nyél” fogással, melynek során az evőeszközök nyele a tenyérben búvik meg. A villa használata továbbra is inkább hasonlít a kanáléra. Az amerikai inkább kanalaz, merít a villával, mint felszúrja a falatokat.

A vadnyugati életstílus szintén a villacserélő módszer elterjedését segítette elő. A Vadnyugaton a kés elsősorban fegyvernek számított, különösen ha a használó a jobb kezében tartotta. Étkezés közben a félreértések elkerülése végett nem volt ildomos a kést hosszú ideig kézben tartani. A tányérra helyezett kés békés szándékot jelzett.

Margaret Wisser kanadai írónő, a The Rituals of Dinner: The Origins, Evolution, Eccentricities & Meaning of Table Manners (Az étkezés rituáléja: az asztali viselkedés eredete, fejlődése, külsőségek és ezek jelentése) című könyvében így ír: “Általánosságban ezek a szabályok megelőző jellegűek voltak és arra szolgáltak, hogy tompítsák az evőeszközök fenyegetést sugalmazó jellegét. Az etikett megfékezi az étel elejtésével és elkészítésével járó erőszakot. Az evőeszközt mindig könnyedén tartsuk, ne hadonásszunk vele étkezés közben, a késsel pedig különösen óvatosan bánjunk.”

Az európai étkezési forma sokkal gyorsabb és hatékonyabb. A történészek szerint ennek a tempós étkezésnek a magyarázata az állandó bel- és külháborúkban rejlik. A férfiak gyakran az asztaltól rohantak a csatába, esetleg az egész családnak menekülni kellett. A lassú étkezésre a királyi udvaron, palotákon kívül nemigen volt lehetőség.

Sok amerikai számára az európai metódus tűnik illetlennek. Az étkező személy, ha tudatosan nem törekszik egyenes háttal ülni az asztalnál, folyamatosan a tányér fölé görnyed. Az étkezés habzsoló jelleget ölt, mivel az evőeszköz állandóan használatban van. Az amerikai evőeszköz használati mód természeténél fogva lassabb, kényelmesebb, több szabadságot enged az asztal körüli társalgásnak is.

Amerikában nem csinálnak különösen ügyet belőle, ki hogyan eszik, milyen metódust használ. Hasonlóképpen nem vonnak párhuzamot az evőeszköz használata és az intelligenciaszint között.

Végezetül, megszívlelendő valamennyiünk számára, hogy mielőtt előítéletre, általánosításra épülő kijelentést tennénk, érdemes utánajárnunk a jelenség eredetének.

Forrás: Margaret Wisser-The Rituals of Dinner: The Origins, Evolution, Eccentricities & Meaning of Table Manners; Lisa Mirza Grotts – A Traveler’s Passport to Etiquette
Képek: Google

Tags: , ,

New York City leggyűlöltebb épülete a Pennsylvania Station, közismertebb nevén a Penn Station. A Penn vasútállomáson – a Grand Central Pályaudvarral ellentétben -, az utasok nem szívesen tartózkodnak egy perccel sem többet, mint muszáj, nem gondolnak rá büszkeséggel, egyszerűen a hétköznapok kellemetlen velejárójának tekintik.

A Penn vasútállomás jelenleg nem tud túl sokat felmutatni a felhozott vádak ellen. Az állomás szürke, kopottas, érdektelen, legjobb szívvel is csak funkcionálisnak nevezhető. Nyáron elviselhetetlenül meleg, év- és napszaktól függetlenül állandóan zsúfolt. A Penn Station naponta 600 ezer utast szolgál. Percenként közel ezer ingázó érkezik és indul az állomás 21 vágányáról, mellyel a Penn Amerika legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja, lehagyva még a JFK repteret is.

A Penn Vasútállomás a New York-iakat a fent említett bosszúságokon túl egy jóval fájóbb veszteségre is emlékezteti. A jelenlegi épület helyén álló eredeti pályaudvar Manhattan egyik ékköve, a Grand Centrallal egyenértékű, igazi építészeti gyöngyszemnek számított, mely politikai-pénzügyi háború áldozatává vált.

Az eredeti Pennsylvania Vasútállomás lerombolását a műemlékvédelem egyszerűen vandalizmusnak nevezte, míg az épület rajongói a mai napig visszasírják az elegáns, római stílusú, grandiózus épületet. “Valaha az utazó Istenként érkezett a világ fővárosába, míg manapság patkányként rohangál a föld alatt.”-írta frappánsan a korabeli sajtó.

A Penn a Hetedik és a Nyolcadik Sugárút között, Midtown Manhattanban (31.-34. utca) található.  A pályaudvar (jegyváltó automaták, információ, várótermek, üzletek, éttermek) a Madison Square Gardens épületének földszintjén, míg valamennyi peron a földfelszín alatt található.

A Penn Station egyáltalán nem inspiráló, mégis érdemes nyitott szemmel járni zsúfolt folyosóin. A régi pályaudvar nem tűnt el nyomtalanul. Emléke lépten-nyomon elkísér minket az állomás egész területén. Fedezzük fel ezeket, a legtöbb New York-i számára is ismeretlen emlékfoszlányokat.

A Hetedik Sugárút-32. utcai bejáratnál található mozgólépcső feletti kép emlékezteti az utazókat arra a grandiózus épületre, mely valaha itt állt.

A Long Island Railroad (LIRR) információs pultját a váróteremtől és mosdótól elválasztó öntöttvas ajtókeret autentikus műemlék, mely a véletlennek köszönheti, hogy túlélte az átépítési munkálatokat. Két, újonnan felhúzott fal között felejtették és csak 30 évvel később került elő, egy rutin javítási munkálat során.

A Hilton Passageway (Hilton Folyosó) nem csupán hangzatos elnevezés. A fal mögött egy használaton kívüli átjáró található, mely egykoron közvetlen összeköttetést biztosított a Penn és a Herald Square metróállomás (B, D, F, M vonalak) között. A folyosót a 70-es években falazták be, biztonsági okokra hivatkozva. A város vezetőségének egy része a mai napig lobbizik a folyosó újranyitása mellett.

Az állomás főfolyosójának végében található hatalmas dombormű a Nappal és Éjszaka nevet viseli és a régi állomás bejáratánál álló, azonos elnevezésű szoborcsoportra hivatott emlékeztetni. A két női alak a Penn eredeti órájának helyét őrzi, míg a kör közepén a figyelmes szemlélő a következő dátumot olvashatja: 10/28/63. Ez a nap volt a Penn állomás lebontásának kezdete.

Az állomáson található kicsiny italbolt, a Penn Wine & Spirits olyan titkot rejt, melynek létezéséről csak kevesen tudnak. Az üzlet közepén, a mennyezet egy része az eredeti állomás üveg mennyezetének maradványa, melyet plakett is jelez.

Az első Penn állomás egy teljesen érintetlen folyosószakaszát, korabeli lámpákkal, korlátokkal az 1-es metróállomás 32. utcai kijáratánál találhatjuk.

A vasútállomás területén több autentikus, réz és kovácsoltvas lépcsőkorlátot is felfedezhetünk.

Az eredeti állomás homlokzatát 22 hatalmas sasmadár díszítette, melyek közül 14 élte túl az átépítési munkálatokat. Három ezek közül Manhattanban található. Egyet az East Village-ben, kettőt pedig a Penn bejáratánál, a Hetedik Sugárúton helyeztek el.

Az eredeti Penn vasútállomás szerelmesei számára a szomszédos, James Farley postaépület maradt utolsó, autentikus emlékként, mely egy időben épült az állomással, osztozva a stílusjegyeken, mint testvérintézmény.

Jó hír, hogy a város jövőbeli tervei között szerepel a postaépület állomásépületté alakítása. Az új állomás a Moynihan nevet viseli majd, tisztelegve Daniel Patrick Moynihan szenátor előtt, aki elsőként kampányolt az eredeti állomásépület feltámasztása mellett.

A Moynihan állomást az Amtrak venné át, míg a hamarosan új helyre költöző Madison Square Garden épületét a Metro North és a Long Island Railroad üzemeltetné, futurisztikus átalakítások után.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve fekete-fehér arhívum képek és Penn Station tervek

Tags: , , , , , , ,

Július 1-én hajózott be a New York-öbölbe, a South Seaport Múzeum területére (bővebben itt olvashattok róla) a legendás fregatt, a francia Hermione reprodukciója. A vitorlás a július 4-i, Függetlenség Napja ünnepségekre érkezett és a hét végéig élvezi New York város vendégszeretetét.

Az eredeti Hermione 236 évvel ezelőtt hajózott Franciaországból az Újvilágba, fedélzetén La Fayette márkival, aki az Amerikai Függetlenségi Háborúban tábornokként harcolt George Washington vezérlete alatt.

La Fayette igazi kettős állampolgárnak tartotta magát. Halála után kívánsága szerint felesége mellé temették a párizsi Picpus temetőben, míg sírjára azt a földet helyezték, melyet amerikai útjáról hozott magával. 2002-ben az Amerikai Egyesült Államok posztumusz tiszteletbeli polgára lett.

 

Az eredeti Hermione 1793-ban futott zátonyra és süllyedt el, nem messze Le Croisic partjaitól. Az új Hermione-t Rochefortban építették, korabeli eszközökkel és technikával. A munkálatok 1997-ben kezdődtek és 17 hosszú éven át tartottak.

Az eredeti terveket kissé módosították, takarékossági és biztonsági szempontokat szem előtt tartva. A vitorlás ágyúi könnyűfémből készültek és non-funkcionálisak. A Hermione motorral is rendelkezik, míg az áramellátásért generátorok felelősek.

Az Atlanti-óceánt áthajózni manapság sem egyszerű. A Hermione 2014 szeptembere és 2015 áprilisa között több gyakorlóutat is tett, mielőtt nekivágott a három hónapos útnak.

A vitorlás 2015. április 18-án hagyta el La Rochelle kikötőjét és július 1-én kora reggel kötött ki Lower Manhattanban. Jelenléte nemcsak emeli a július 4-i rendezvénysorozat fényét, de a francia-amerikai kapcsolatokat is erősíti.

A South Street Seaportot legkönnyebben a Fulton Streetről érhetjük el, melyet a NYCS 2NYCS 3NYCS 4NYCS 5NYCS ANYCS CNYCS ENYCS JNYCS RNYCS Z jelzésű vonatokkal közelíthetünk meg.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,