February 2014

You are currently browsing the monthly archive for February 2014.

barber-pole-1713983“Miért van Amerikában a borbélyüzletek előtt piros-fehér-kék, harántcsíkos, folyamatosan forgó henger?”

Ez a borbély cégér, angolul Barber’s pole, vagyis borbély oszlop. Piross-fehér vagy piros-fehér-kék csíkos forgó henger az üzlet homlokzatán azt jelzi, ez az a hely, ahol a férfiember borotváltathat, hajat nyírathat. A középkor embere a piros-kék színkombinációt nem a jól ápoltsággal, hanem vérrel, sebkötözéssel, piócákkal és fájdalommal társította. A borbélyok abban az időben nem csak hajat, de eret is vágtak, fogat húztak és kisebb műtéteket is végrehajtottak a vendégen.

A francia hatóságok különbséget tettek a “hosszú és a rövid köpenyes” orvosok között. A hosszú köpenyesek, a tudományos orvosok, saját céhet alakítottak 1505-ben és képzésük a Párizsi Tudományegyetemen folytatódott. A rövid köpenyes orvosok, a borbélydoktorok, továbbra is ellátták a férfi szőrzet és hajzat vágását, továbbá a rutin beavatkozásnak számító érvágást.

A borbély oszlop a szemiotika egyik kedvenc témája. A szakértők szerint az oszlop az érvágás közben a páciens által szorított rudat, a piros és fehér csíkok pedig a tiszta, majd a vérrel átitatott gyolcsot hivatottak jelképezni. Az első borbély oszlopok nem csupán szimbólumok voltak, de valódi, földbe szúrt rudak. Erre akasztották az érvágás után kimosott kötéseket. A szélben a gyolcsok spirálszerűen feltekeredtek az oszlopra. Innen ered a ma használatos borbély oszlop spirális forgása. Az oszlop tetején található gömb az első széria tetején még lapos korongként a piócákkal teli tálat, az oszlop alján található pedig a vérrel telt edényt szimbolizálta.

A kék csíkok a jelképek tudorainak egyik csoportja szerint a vénákat hivatottak jelképezni. A kutatók másik csoportja szerint a kék szín azután került az oszlopokra, miután az orvosok és borbélyok munkája gyökeresen szétvált. Az orvosok piros-fehér, míg a borbélyok kék-fehér csíkokat festettek a cégér oszlopra. A piros továbbra is a vért szimbolizálta, míg a kék a tradicionális borbélymesterség színe lett.

A szemiotika kutatói közül sokan úgy vélik, a piros csíkok az artériákat, míg a kék csíkok a vénákat jelképezik. Elméletüket azzal a ténnyel támasztották alá, hogy már az első, mechanikusan forgó borbély oszlopok elkészítésénél ügyeltek a csíkozás rendjére. Forgás közben úgy tűnik, a piros csík felfelé, míg a kék lefelé mozog, az artériás, illetve vénás vér haladási irányát követve.

Amerikában a középkori tradíció ellenére mindkét szín egyszerre használatos, melyre az egyszerű magyarázat az ország zászlajának színkombinációjában rejlik.

Miután egyre kevesebb borbély üzlet nyílik Amerikában is, egyre kevesebb cégért gyártanak. Észak-Amerikában jelenleg egyetlen cég, a William Marvy Company készít borbély oszlopokat. 2010-ben mindössze 500 darabot gyártottak és adtak el. Összehasonlításképpen 1960-ban 5100 új üzlet jelezte igényét. A világ legmagasabb borbély oszlopa (21 m) az oregoni Forest Groveban található.  

felhasznált irodalom: The Art of Barbering and the History of the Barber Pole

Tags: , ,

Hóesés New Yorkban. A felhőkarcolók elveszítik kemény körvonalaikat, a hófátyol mögött a villódzó hirdetések fénye szelídebbnek hat és még a sárga taxik szakadatlan tülkölése is elviselhetőbb.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Míg a vidékiek rettegnek még a hóesés gondolatától is, addig a New York-iakat a havazás nem különösebben aggasztja. Vízálló csizma, jó meleg kabát, sál, sapka, kesztyű. A hólapátolást ellátja a város, a tömegközlekedés megoldott, a boltok nyitva tartanak, az élet itt nem áll meg.

P2124863-904x500

New York varázslatos télen. Az első utam minden alkalommal a Central Parkba vezet. A befagyott csónakázó tó felett talán még kecsesebben ível a Bow Bridge. A korcsolyapálya felől vidám zene és nevetés hangja száll. Az érintetlen hótakaró vad ugrándozásra csábítja a kutyákat, mi pedig meglepetten tapasztalhatjuk, hogy a manhattaniek sílécet is tartanak otthon, mert mindenfelé síelőket látni. Kíváncsi, eleséget kunyeráló mókusok szökdécselnek a hóban. A szürkület beköszöntével a kecses kandeláberek puha fénye csak fokozza a hangulatot.

snapshot20140224010952

A New York-i télnek azonban nemcsak romantikus oldala van. Manhattanban a tél roppant kemény. Metsző szél fúj az óceán felől és a hőmérséklet gyakran esik mélyen a fagypont alá. Amennyiben ismerősök, rokonok azzal térnek vissza a Nagy Almából, hogy nem is volt olyan hideg, biztosak lehetünk benne, hogy kivételes szerencséjük volt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

New Yorkban a tél túlélő program. A lábbeli legyen csizma, magasszárú, vízhatlan. A bokáig érőt és a magassarkú térdcsizmát felejtsük el. A járdáról lelépve gyakran féllábszárig merülünk az olvadt latyakba, nem beszélve az autók által ránk zúdított retkes hóléről.

P2124862-904x500

Amikor a ruhatárunkat tervezzük, gondoljunk minden eshetőségre. Közlekedünk az utcán, használjuk a metrót, múzeumba, boltba megyünk. Az utcán kemény, fagyos szél vág az arcunkba, míg a metró, a vonatok, a boltok fűtöttek, gyakran túlságosan is. A jelszó: rétegesen. A New York-i legjobb barátja télen a pufi kabát, lehetőleg a hosszabb fajta. A téli Manhattanban néha úgy tűnik, klónok vesznek körül minket. Mindenki sötétszínű kabátot, csizmát viseli, az arcokat elfedik a vastag sálak, a füles sapkák orrig behúzva. Mínusz 10 fok alatt ez a New York-i divat.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Télen megritkul a New York-i turisták száma is. A városnéző, nyitott tetejű emeletes buszokon csak egy-két elszánt nézelődő csattogtatta a fényképezőgépét elgémberedett ujjakkal. Viszont nincs akkora tömeg, a legszebb helyszíneken könnyebben lehet közlekedni, jobb képek készülnek és nem utolsó sorban, a hotelszoba árak is jóval alacsonyabbak.

Tags: , , , ,

Az amerikaiak kollektív emlékezetében Kitty Genovese neve 50 év után is összefonódik a nagyvárosi élet durvaságával, a mások iránti érdektelenséggel, apátiával.

A 28 éves Catherine Genovese halála az egész országot megrázta. Egy olyan hatalmas ország esetében, mint Amerika, ez azt jelenti, hogy a lány halálának körülményeiből az egész nemzet levonta a tanulságot.

Catherine Genovese, Kitty, egy brooklyni olasz-amerikai család legidősebb gyermeke volt. A családfő, Vincent, kabátokat és kötényeket készített megrendelésre. 1954-ben, miután Kitty édesanyja szemtanúja volt egy manhattani gyilkosságnak, a család elhatározta, hogy a biztonságosabb Connecticutba költöznek. Kitty ekkor fejezte be középiskolai tanulmányait és úgy döntött, hogy New Yorkban marad. A barátok, rokonok reneszánsz lánynak nevezték, mivel roppant értelmes és művelt volt. Mindenről lehetett vele beszélgetni. Otthonos volt a politikában, a történelemben, szerette a latin zenét, a vidámságot, a táncot.

1963-ban menedzseri állást szerzett egy bárban. Gyakran dolgozott késő éjjelig, sokszor csak hajnalban ért haza. Egyedül közlekedni a sötét Queensben nyugtalanította ugyan, de igazi New York-i lányként, rugalmassággal, eltökéltséggel jutott túl az esetleges problémákon. Queens csendes, kertvárosias hangulatú részében, a Kew Gardens vasútállomáshoz közel bérelt lakást barátnőjével.

Szüleit minden hétvégén meglátogatta, akik belátták, hogy a vidéki élet nem a lányuknak való. “Kitty tele volt élettel, tervekkel. New York volt az életeleme és mi hiába hiányoltuk, be kellett látnunk, ott a helye, oda tartozik.”

 

1964. március 13-án Kitty hazafelé tartott a késői műszakból. Hajnali 3 óra 15 perckor parkolta le piros Fiatját a Kew Gardens vasútállomás parkolójában, lakásától 100 méterre, amikor lépteket hallott közeledni. Futásnak eredt, ám a férfi gyorsabb volt. Elkapta a lányt és kétszer hátba szúrta. Kitty kiabálni kezdett. Több ablakban is felgyulladt a fény. Robert Moser, aki a hetedik emeleten lakott, civakodás hangjaira lett figyelmes. Az ablakból egy férfit és egy nőt látott, de nem tudta kivenni, mi történik, így csak lekiabált: Hagyd békén azt a lány! A támadó erre megfutamodott, az autójába pattant és elhajtott, legalábbis a szemtanú szerint. A 14 éves Michael Hoffman szintén látta a párt “veszekedni”, szólt is az apjának, aki hívta a rendőrséget. 3-4 perces várakozás után végre beszélhetett a diszpécserrel, akinek elmondta, hogy egy nőt bántalmaztak, a támadó elfutott, a nő elindult a lakása felé. A diszpécser a hallottak alapján úgy döntött, hogy nincs szükség a kivonulásra. Marjorie és Samuel Koshkin az ablakból láttak árnyakat és hallották a veszekedést. Koshkin hívni akarta a rendőrséget, de a felesége megnyugtatta, hogy már biztosan többen hívták őket, így nem foglalkoztak tovább a dologgal. Többen látták a férfit távozni, a lányt lábra vergődni és a ház felé indulni. Megnyugodtak, hogy most már minden rendben.

Joseph Fink a szemközti ház kisegítő házmestere éjjeli műszakos volt. Ő volt az egyetlen, aki látta a támadást. A fotelből, amelyben a műszak unalmas óráit töltötte, tökéletesen rálátott az eseményekre. Vallomásában később elmondta, hogy arra gondolt, veszi a baseball ütőjét és kimegy az utcára, de meggondolta magát és inkább elment aludni.

Kitty nagy nehezen lábra vergődött és megpróbált a ház hátsó felén található lakásához jutni. Tudta, hogy nincs sok ideje, mielőtt elvesztené az eszméletét, hisz több sebből vérzett. A gyilkos, látva, hogy semmi sem történik, tíz perccel később visszatért. Sapkáját széles karimájú kalapra cserélte. Szisztematikusan végigkutatta a vasútállomást, a parkolót. A félholt lányt végül a ház hátsó bejáratánál találta meg. Torkon szúrta, hogy ne tudjon kiabálni, majd brutálisan megerőszakolta. A lánynál levő 49 dollárt magához vette. A Kitty kezén talált szúrt sebek bizonyították, hogy Kitty még élt és védekezett.

A dulakodás zajára a lakók ismét felriadtak. Hajnali 3 óra 50 perckor a házban lakó Karl Ross kinyitotta a lakása ajtaját és látta, amint a gyilkos torkon szúrja a lányt. Karl aznap este ittas állapotban volt, nem akart bajba keveredni, inkább szólt a szomszédjának, Sophie Farrarnak, hogy nézze meg, mi történik. Sarah, a maga 150 centijével, annak ellenére, hogy nem tudhatta, hogy a támadó még a közelben van-e, kiszaladt a földön fekvő, levegőért küzdő Kittyhez. Sarah utasította Karlt, hogy hívja  a rendőrséget, miközben vigasztalta, dajkálta a haldokló lányt. A rendőrség 10 percen belül a helyszínre érkezett. A lány a kórházba szállítás közben halt bele sérüléseibe. Kitty testén a nyomozók 17 késszúrást találtak.

1963-ban több száz gyilkosság történt New York Cityben, így két hétig nem igazán foglalkoztak az üggyel. A New York Times március 27-én megjelent írása Martin Gansberg tollából azonban az egész országot felkavarta. Gabnsberg állítása szerint 38 szemtanúja volt a 35 percig tartó brutális támadásnak, és a “38 tisztességes polgár közül egy sem segített.” A cikk hatalmas vihart kavart, ám hamarosan kiderült, a szemtanúk száma és az események leírása erősen eltúlzott.

Való igaz, hogy sokan hallották a dulakodás zaját, az eseményeknek valójában csak két szemtanúja volt. “Azt hittük, szeretők veszekednek vagy fiatalok bolondoznak.”-vallották a fültanúk. “Be kell ismernem, én féltem. Egyedül élek. Nem mentem ki megnézni, mi történik.” “Nem akartam, hogy a férjem rendőrségi ügybe kavarodjon.” “Isten látja lelkem, próbáltam telefonálni, de annyira izgultam, hogy reszkettem és a hangom is elment. Így letettem a kagylót. Bíztam benne, hogy mások telefonálnak.”-szóltak a tanúvallomások.

    

Hat nappal a brutális gyilkosság után, a tejesember személyleírása alapján, elfogták a tettest. A 29 éves, nős, két gyermekes apa, Winston Moseley, aki szintén Queensben lakott, hirtelenjében még két gyilkosságot, továbbá számtalan betörést bevallott. Moseley tárgyalása június 13-án kezdődött saját vallomásával. Minden kérdésre tisztán, választékosan felelt. “Aznap azzal a szándékkal jöttem el otthonról, hogy megölök egy nőt. A feleségem már aludt. Magamhoz vettem a vadászkést, melyet egy előző betörés során loptam… Egy férfi rám kiabált, hogy eresszem el a lányt, de én tudtam, hogy becsukja az ablakot és visszafekszik aludni… Akkor ugyan elhagytam a helyszínt, de visszamentem, mert nem fejeztem be, amiért jöttem… A 49 dollárt eltettem, pénzt sosem hagyok hátra…. Azért nőket, mert őket könnyebb, nem annyira küzdenek az életükért…” Moseleyt halálra ítélték, ám az elmeszakértők vizsgálata alapján a halálos ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. Moseleyt Atticaba szállították, ahonnan egy rutin orvosi vizsgálatra szállítás során megszökött. Megszerezte az egyik börtönőr fegyverét, öt túszt ejtett, akik közül egyet meg is erőszakolt. A rendőrök végül elfogták és visszaszállították Atticaba.

Az 1970-es években Moseley jelentős szerepet játszott az atticai börtönlázadásokban. Az évtized végére elvégezte a Niagara Egyetem szociológia szakát. 1984-ben jogosulttá vált a feltételes szabadlábra helyezésre. Első meghallgatása során áldozatként állította be magát, mondván a meggyilkolt személy életében a támadás csupán egy mozzanat, egy óra, egy perc és vége. Az elfogott személy egész életén át szenved. Azt állította, hogy nem volt szándékában megölni a lányt, az egész csak rablásnak indult, viszont “rablások során az ember néha megöli az áldozatait”. Kérelmét elutasították.  1984 és 2013 között Moseley többször megjelent a szabadlábra helyező bizottság előtt. Szabadlábra helyezési és per-újrafelvételi kérelmét 2013. november 15-én tizenhatodik alkalommal utasították el.

Kitty halála változások lavináját indította el. A rendőrség okult a tragédiából, hiszen többen őket próbálták hibáztatni azért, hogy a szemtanúk nem telefonáltak. Azzal vádolták őket, hogy a diszpécserek morcosak és nem elég segítőkészek. A másik vád a rendőrség ellen a nehéz elérhetőség volt. 1964-ben még nem volt 911-es központi segélyhívó vonal. A bejelentőnek először a központot kellett hívni és gyakran csak hosszas várakozás és bonyolult kapcsolás után tudott a hívó kapcsolatba lépni a szervekkel. Kitty halála előmozdította a 911 segélyhívó szám használatának bevezetését és a közbiztonság általános javítását.

Pszichológusok keresni kezdték a magyarázatot. Sokak szerint az események annyira valószínűtlennek tűntek, hogy a szemtanúk agya nem fogta fel igazán, hogy mi is történik. Mások ugyanezért az “érzéki csalódásért” a televíziót, a filmeket, a napi híreket tették felelőssé, mondván, az ilyen borzalmak annyira a ma emberének életéhez tartoznak, hogy már nem is reagálunk rá. Az ingerküszöb túl magasra került. “Az emberek apátiája a bűnözéssel szemben önmagában egyfajta agresszivitás.”-jelentette ki Dr. Karl Menninger, pszichológus szaktekintély.

Kitty halála nagy szerepet játszott a  Bystander Effect (szemlélő effektus) és a Diffusion of Responsibility (a felelősség megoszlás elmélet) további kutatásában. Minél több ember részese egy bizonyos eseménynek, annál valószínűbb, hogy végül senki nem vállal személyes felelősséget az eseményekkel kapcsolatban. Bizonyított tény, hogy az ember felelősségérzete csökken, amennyiben többen vesznek részt egy adott feladat elvégzésében. Kitty esetében, a lánynak nagyobb esélye lett volna az életben maradásra, ha csupán egy személy lett volna tanúja az ellene elkövetett támadásnak. Megszületett a Genovese szindróma és Kitty hamarosan a modern társadalom, a városiasodás rémének szimbóluma lett.

2016. március 28-án Winston Moseley 81 éves korában elhunyt.

Felhasznált irodalom: Thirty-Eight Witnesses: The Kitty Genovese Case

Tags: , , , ,

cronutDominique Ansel, a Dominique Ansel Pékség tulajdonosa csak úgy jellemzi magát, mint “a cukrász, aki megálmodott egy Cronutnak nevezett kis süteményt”. Ansel úr, ha nem lenne ilyen szerény, azt is mondhatná: Én vagyok az a cukrász, aki megőrjítette Manhattant.

Dominique Ansel története igazi amerikai sikertörténet. Az alaprecept: bátorság, ötletesség, szaktudás, üzleti érzék, megfelelő időzítés, ügyes reklám és egy adag szerencse.

Az őrület tárgya a Cronut®. Hivatalosan bejegyzett, védjeggyel ellátott péksütemény, melyet a legtöbb internetes oldalon csupán a croissant és a fánk hibridjeként jellemeznek. A név ennek a két szónak az összevonásából ered. A mester nincs elragadtatva ettől a leegyszerűsítő megfogalmazástól és amikor csak teheti, felhívja a gasztronómia híveinek figyelmét arra a tényre, hogy csak egyetlen, hamisítatlan Cronut létezik a világon, melyet az ő, SoHo-ban található üzletében lehet kapni. Minden más próbálkozás csupán másolat és hamisítvány.

 

anselA történet Párizstól nem messze, egy Beauvais nevezetű városban kezdődött. Itt nőtt fel a család negyedik gyermekeként és kezdte el tanulmányait Dominique Ansel. Kemény munkával, szorgalommal a helyi vendéglőket párizsiak váltották fel, majd hamarosan Daniel Boulud világhírű New York-i étterme következett, immár főcukrászként. A Bouludnál eltöltött hat év alatt az étterem négy csillagosra emelkedett, 2010-ben pedig elnyerte az Év Étterme díjat. Ansel személyes sikerként könyvelhette el, hogy bekerült Amerika 10 legjobb cukrásza közé. 2011. novemberében Dominique megnyitotta saját francia pékségét, a Dominique Ansel Bakery-t, 2013. május 10-én pedig útjára indult a Cronut.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Dominique-nak sikerült becsempésznie egy csepp Párizst Manhattan közepébe. A hamisítatlan párizsi hangulatot nemcsak az ínyencségek, de boltjának dekorációja, az üzlet magával ragadó bája is árasztja.

IMG_5968

Két hónap és tíz sikertelen receptkísérlet után sikerült elérni a megálmodott állagot és ízt. A Cronut receptjét a mai napig szigorúan őrzik, csupán az alaplépéseket ismerjük, ám ezek birtokában máris rengeteg másolat, utánzat készült világszerte, melyeket egyszerűen csak fauxnut-nak titulál a szakma. A Cronut a croissant-hoz hasonlóan leveles tésztából készül, kelt-pihentett tészta, melyet meghatározott hőmérsékletű szőlőmagolajban sütnek ki. A friss Cronutot még melegében porcukorba hempergetik, krémmel töltik és cukormázzal vonják be.

Minden egyes munkaszakasz a pékségen belül zajlik. Az alapanyagok kimérésétől a pultra kerülésig három teljes napot vesz igénybe. A töltelék havonta változik és egyszerre csak egyféle tölteléket használnak. Vanília, citromos-juharszirup, szeder, kókusz, alma, pezsgős-csokoládé, rumos-mogyoróvaj és málnakrém került eddig a választott ízek közé. Rövid eltarthatósága miatt a Cronutot javasolt azonnal fogyasztani. Ansel úr azt tanácsolja, hogy recés késsel vágjuk ketté fogyasztás előtt, vigyázva, hogy ne nyomjuk össze a leveles rétegeket. Ne tartsuk hűtőszekrényben és ne próbálkozzunk a felmelegítéssel sem, mivel ezek mind rontják a pékáru minőségét és csak csalódottak leszünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA IMG_5970

Az új ínyencség híre napok alatt bejárta Manhattant és csupán pár hét leforgása alatt valódi Cronut őrület ütötte fel a fejét nem csupán a City lakosai, de a turisták körében is. A Cronut máris legenda, a sor pedig egyre hosszabb a Dominique Ansel Bakery előtt. Hamarosan biztonsági intézkedésekre és Cronut vásárlási szabályzat felállítására lett szükség. A reggel 8 órás kapunyitásra már hosszú sor áll, mivel az elszántabb vásárlók hajnali 5 óra után gyülekezni kezdenek.

A pékség naponta 300-350 Cronutot készít, mely 25-30 perc alatt el is fogy. Dominique a következőket kéri rajongóitól. Sorban állás közben legyenek tekintettel egymásra, de különösen a környező lakóépületekben még pihenni vágyókra. Hagyjanak helyet a gyalogosoknak és ne zavarják a szomszédos boltok forgalmát. A pékség próbálkozik lépést tartani az őrülettel, ám a lehetőségek korlátozottak, különös tekintettel a tészta érzékeny mivoltára. Egy vevő maximum 2 Cronutot vásárolhat, melynek darabja 5 dollár (!). A pékség előjegyzést is felvesz, két hétre előre, személyenként 6 darab süteményre, melyet elegáns arany papírdobozban vehetünk át. Hamarosan indul az internetes rendelés is. A turistáknak, vidékieknek marad a hajnali sorban állás.

Amennyiben a szerencse mellénk szegődik, a várakozás unalmas perceit megélénkíthetik a velünk sorban álló hírességek. A Cronut rajongó sztárok listáján szerepel többek között Hugh Jackman, Jerry Seinfeld, Tina Fey és Sarah Jessica Parker. Nincs kivétel, mindenki vár. Azok, akik a hírnevüket kihasználva (lásd Emma Roberts) megpróbálnak a sor elejére jutni, kellemetlen meglepetés éri. Kitessékelik őket az üzletből.

Ansel nemcsak a hírességektől várja el a tiszteletet, de önmagával szemben is magasak az elvárásai. A mai napig saját kézzel húzza fel a rolókat reggelente, továbbra is részt vesz a konyhai munkálatokban, valamint személyes kapcsolatot tart fenn a vásárlókkal. Reggelente személyesen méri fel a sor hosszát, a napi Cronut igényt. A hosszú várakozás közben óhatatlanul kialakuló torzsalkodások, veszekedések alkalmával szintén személyesen lép közbe.

IMG_5966Miből tudhatjuk, hogy egy újdonság, termék, jelen estben egy pékáru legendává nőtt? Nem csupán a másolatok, hanem a fekete piac megjelenéséből. A Cronut-maffia a múlt év óta durva méreteket öltött. A sorban állóknak 30 dollárért kínálnak Cronutot, míg a Craigslisten házhoz szállítást is ajánlanak minimum 3 Cronutra, darabonként 40 dollárért. A Cronuttal való pénzkeresés egyetlen megengedett módja az aukció. Nemrégiben Ansel egy jótékonysági összejövetelen 14 ezer (!) dollárt gyűjtött a rászorulók javára.

Dominique Ansel ambiciózus fiatalember, de talán maga sem gondolta volna, hogy a Cronut ilyen népszerű lesz. A Time Out Magazin 2012-ben az Év Péksége díjjal jutalmazta a Dominique Ansel Bakery-t. A Zagat 2013-as felmérése szerint az Ansel pékség a legmenőbb Manhattanban. Nincs olyan magára valamit is adó talk show, kulturális műsor vagy magazin, amely ne szerepeltette volna Anselt, mint a megtestesült sikert.

IMG_5972

Dominique Ansel nem az a fajta, aki megelégszik az egyszeri sikerrel. A Cronuton kívül többféle, rangos péksüteményt is árusít boltjában, köztük további egyedi kreációkat. A cukrász legnagyobb sikerének a “New York Willy Wonkája” kitüntetését tartja. Dominique első szakácskönyve 2014 őszén jelenik meg, The Secret Recipes/Titkos Receptek címmel.

   febcr

Végezetül a leglényegesebb kérdés: mire ez a nagy felhajtás? Érdemes-e 5 dollárt fizetni ezért a flancos fánkért? Érdemes-e órákat sorban állni? Mint minden étel, éttermi fogás esetében, a Cronutra is igaz, ízlése válogatja. A fogyasztók egy része csalódott és nem érti a kialakult Cronut-mizériát. A süteményt átlagosnak, túl édesnek, egyszerűen töménynek, a pékséget kiábrándítóan kicsinek és jellegtelennek tartja. Mások rajonganak érte, újra és újra sorba állnak.

Tags: , , , ,