Mintha meghazudtolnám a kedvenc, “New York nemcsak betonrengeteg” szlogenem, de észrevettétek, hogy a világ egyik legdrágább és legdivatosabb negyedében, a SoHo-ban, egyetlen fa sem található az utak mentén? Vajon miért nem ültettek fákat a SoHo-ban, mikor New York City híres arról, hogy a legkisebb területet is zöldesítik?
A válasz a kerület ipari történetéből ered. A Soho járdáinak többsége üreges, mivel az itt épült világhíres öntöttvas épületek pincéi az út alá is kinyúlnak. A járdákat a tömör beton helyett kis, kerek üvegablakok borították. Ezek a tetőablak-szerű járdák az alattuk található gyárak és raktárak munkásainak biztosítottak fényt az elektromos áram bevezetése előtt. Az 1854-es találmány Thaddeus Hyatt nevéhez fűződik. A prizmák körül kis fémgombok találhatóak, melyek főleg esőben, csúszásgátlóként szolgáltak.
Érdekes tény a New Jersey-ben született Thaddeus Hyatt-ről, hogy a találmányából befolyt pénzzel rabszolga felszabadító mozgalmakat támogatott és többször börtönbe is került aktivizmusa miatt. Később Angliába költözött és ott hunyt el 1901-ben.
A villanyáram bevezetése után már nem volt szükség ezekre a prizmákra, így a legtöbb elhanyagolt állapotba került. A SoHo 1973-as történelmi negyeddé emelkedése előtt sokat betonnal, kővel töltöttek fel, illetve fémlemezekkel borítottak le. A Nevezetesség Megőrzési Bizottság 1973 után megkezdte a fényprizmák helyreállítását és karbantartását.
A legtöbb helyreállított üreges üvegjárdát a Greene Street-en és a Canal Street-en lehet látni. Annak ellenére, hogy az üvegpanelek biztonságosak a gyalogosok számára, az üreges járdák fölé figyelmeztető táblákat helyeztek el. Az üvegpanelek az extrém súlyt nem viselik el, így autóval nem lehet rájuk felhajtani, ami nehezíti az itt található üzletek árucikkeinek rakodását.
A Soho-ban a zöldesítést és virágosítást virágtartókkal oldják meg, melyek méretét és típusát a városrendezési iroda szabályozza.
Tinkmara