New Yorkban a tavasz első hírnöke, különösen idén – jóval megelőzve a kellemesen meleg napokat és az első rügyeket a Central Park fáin -, a Macy’s Nagyáruház Virágparádéja, melyre ebben az évben 44. alkalommal kerül sor. A virágkiállítást évente félmillióan látogatják, turisták és helybéliek egyaránt.
A pazar virágshow idén március 25-e és április 8-a között kerül megrendezésre a Macy’s Herald Square-en található központi épületében, valamint az áruház philadelphiai, minneapolisi, chicagói, illetve San Francisco-i üzleteiben.
A kezdetekben a virágshow-ra az áruház Herald Square-i kijárata mellett felállított sátorban került sor. Az elmúlt öt évben a kiállítást az üzlet első szintjén rendezik meg, melynek számos támogatója és ellenzője is akad.
A “virágparádé az üzlet területén” támogatói azzal érveltek, hogy a koncepció lényege pontosan a kisebb alapterület ötletes kihasználásában, illetve a virágok átható illat- és színkavalkádjának az áruházi forgatagba integrálásában rejlik. Az ötlet ellenzői ugyancsak a kisebb alapterülettel érvelnek. Bizony ilyenkor, főleg kora és késő délután, nagy a tumultus, gyakran lépni sem lehet.
A virágparádé ebben az évben a “Once Upon a Springtime” (Hol volt, hol nem volt egy Tavasz) címet kapta és egy tündérmese valamennyi kellékét felvonultatja. Sétálhatunk az elvarázsolt erdőben, beleülhetünk a gonosz varázsló trónszékébe, meglátogathatjuk a tündérkastélyt és a virághányó sárkány is felbukkan.
A Macy’s ingyenes virágparádéjának megtekintését így érdemes a kora reggeli, illetve a késő esti órákra tervezni. A kirakatokat naplemente után, illetve borongós időben lehet a legszebben fényképezni.
Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve első kép (Macy’s)
New York City szívében, a Fifth Avenue-n, a Central Park szomszédságában áll egy francia kastély, melyet a legtöbben a Reszkessetek Betörők második részéből ismernek. A Plaza Hotel igazi ikon, mely a luxus és pompa megtestesítője.
A hotel a Grand Army Plaza-ról kapta a nevét. A hotel előtti kis tér William Tecumseh Sherman, polgárháborús generális arannyal futtatott szobráról és a Pulitzer szökőkútról nevezetes.
A Plaza Hotel több mint száz éve a New York-i előkelő réteg találkozó helye. A 19 emeletes épület az egyetlen szálloda a városban, mely a Nemzeti Örökség listáján szerepel és minden szegletében magán hordozza a luxust.
A Plaza Hotel egy évszázadnyi kiemelkedő eseményt és sok-sok skandalumot tudhat magáénak. Ismerkedjünk meg a legérdekesebb történetekkel.
A nyitás napján, 1907. október 10-én – a város történelmében először – motorizált taxik sorakoztak fel a hotel bejárata előtt a vendégekre várva. Azok számára, akik elutasították a fejlődést, az autósor végén, tradicionális lovas taxik álltak rendelkezésre, ám a fejlődést nem lehetett megállítani.
Rögtön, a nyitás hónapjában a vendégek között volt Mrs. Campbell, angol színésznő, George Bernard Shaw barátja. Shaw Mrs. Campbell számára írta a világhírű Pygmalion-t. Mrs. Pat tartózkodás első estéjén lement a Pálma Udvarba, hogy elköltse a vacsoráját. Az étkezés után elővett egy cigarettát, melyet a pincérek és vendégek legnagyobb megrökönyödésére el is szívott. Ilyet akkoriban csak férfiember engedhetett meg magának. A főpincér azonnal megkérte, hogy oltsa ki a cigarettát, ám Mrs. Pat azonnal visszavágott: “Kérem, ez egy szabad ország és ezt én semmiképp nem szeretném megváltoztatni.” A pincérek átmeneti megoldásként paravánt emeltek a színésznő köré. Mrs. Campbell botrányos viselkedése a másnapi újságok címlapjára került és a New York-i metróállomásokon való cigarettázás betiltásához vezetett.
A magyar származású Lwoff-Parlaghy Vilma festő-hercegnő látogatása 1909-ben újabb magaslatokba emelte a Plaza Hotelt. A hercegnő egy sereg házi kedvenc – kutyák, macskák, baglyok, tengerimalacok, egy oroszlán kölyök (!) és egy aligátor (!) – társaságában érkezett New Yorkba. A Waldorf Astoria azonnal elutasította szálláskérelmét, míg a Plaza 14 szobás lakosztályt és inasokat bocsátott az extravagáns hercegnő és kísérete részére, s ezzel az első állatbarát hotel lett New Yorkban.
Az 1920-as évek jazz korszakában F. Scott Fitzgerald és felesége, Zelda szintén a Plaza Hotel elkötelezett rajongói voltak. F. Scott Fitzgerald legismertebb alkotásában, a Great Gatsby-ben állított örök emléket a Plaza Hotelnek.
1946-ban, a magánéletét szigorúan védelmező Greta Garbo-ról kivételes fotósorozat készített Cecil Beaton, legendás fotós a Plaza egyik lakosztályában.
1956-ban egy elszakadt fekete ruhapánt kavarta fel a kedélyeket a Plaza-ban. Az ominózus pánt Marilyn Monroe ruhájához tartozott és egy sajtótájékoztatón mondta fel a szolgálatot. A malőrről utóbb kiderült, hogy ügyes PR húzás volt.
1964-ben a Beatles, első amerikai turnéja idején a Plaza-ban szállt meg, s valamennyien a privát nevükön jelentkeztek be.
Az 1966-os Fekete-Fehér Maskarabál a hotel Nagy Báltermében, Truman Capote, az Álom luxuskivitelben és a Hidegvérrel című könyvek írójának rendezésében, úgy vonult be a történelemkönyvekbe, mint a legpompásabb bál, melyet valaha is rendeztek a Nagy Almában.
A Plaza Hotel-béli botrányokozók listáján szerepelt Edgar Hoover, az FBI igazgatója is, akit többen, több esetben női ruhában, magassarkú cipőben, sminkkel láttak a szálló partijain. Woody Allen a Plaza-ban tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy szerelmi viszonyt folytat és feleségül veszi nevelt lányát. Charlie Sheen-t pedig itt tartóztatták le, botrányos viselkedése miatt.
A Plaza Hotel számos filmforgatásnak adott helyszínt. A sort Alfred Hitchcock nyitotta az Észak-Északnyugattal (North by Northwest). Ez volt az első film, melyet eredeti helyszínen és nem egy hollywoodi stúdióban forgattak. A legismertebb Plaza Hotelben játszódó filmek az Ilyenek voltunk (The Way We Were) Barbara Streisanddal és Robert Redforddal, a Funny Girl, a Krokodil Dundee és a Reszkessetek Betörők II.: Elveszve New Yorkban (Home Alone II: Lost in New York).
A Plaza Hotelnek 1907 óta számos tulajdonosa volt, többek között Conrad Hilton és Donald Trump, azt viszont kevesen tudják, hogy jelenleg egy indiai konglomerátum tulajdonában áll.
A New York-i metró ikonikus és megosztó, tökéletes lenyomata a városnak. Egyrészt piszkos, zajos, nyáron elviselhetetlenül meleg és büdös, elavult és lepukkant, másrészt hangulata utánozhatatlan. A folyosókon, szerelvényeken énekesek és zenészek szórakoztatnak, gyakran a kalauz is saját produkciót kerít az állomások bekonferálásához és sosem tudhatod, hogy melyik hírességgel utazol együtt. Minden egyes megállónak saját személyisége van, szinte mindegyikhez valamilyen esemény, emlék vagy filmbéli jelenet fűződik.
A New York-i metrón mindennaposak a késések, kimaradások, melyet az elavult rendszernek és a hatalmas tömegnek titulálnak. Ki gondolta volna, hogy a New York-i metró indulásának első napján is hasonló gondokkal küszködött.
Elevenítsük fel azt a napot, melyen útjára indult a világ legnagyobb metróhálózata. Mi történt 1904. október 27-én?
A New York-i metró gigantikus vállalkozás volt és az indulás napján az izgalom szinte kézzel fogható volt a Cityben.
Az első vonal az Interborough Rapid Transit (IRT) volt, mely a City Hall és a 145. utca között közlekedett.
Az első szerelvényt New York City polgármestere, George B. McClellan volt hivatott elindítani, majd átadni a kormányt a mozdonyvezetőnek. McClellan azonban vérszemet kapott és egészen a 103. utcáig vezette a szerelvényt. Amikor a vezetőfülkében rámutattak, hogy ideje lenne átadnia a vezetőülést, egyszerűen így szólt: “Nem, Uraim! Ezt a szerelvényt én vezetem.” Abban az évben már csak polgármester-mozdonyvezetőként emlegette sajtó.
Az ünnepélyes indulásra ezüst vezérlőkart készítettek, amely valamilyen oknál fogva nem illeszkedett pontosan és a második megálló után üzembe lépett a vészfék. “A szerelvény erőteljesen megrázkódott, az utasok előrebuktak, mintha a vonat nekiütközött volna valaminek.”
A New York-i metró indulása hatalmas eseménynek számított. Az indulás reggelén hat-hét ezer ember gyűlt össze a City Hall állomás előtt. A rendre több mint kétszáz rendőr vigyázott. A szigorú szabályok és az órákra beosztott jegyek ellenére rengetegen beszöktek az első szerelvényre, amely így közel 1100 utast szállított, tekintélyes tülekedést és kényelmetlenséget okozva. (Ismerős?)
A reklámok megszokott elemei a New York-i metrónak, az indulás napján azonban kellemetlen meglepetést okoztak az utasoknak és magának a polgármesternek is. Az átadás előtt sem az állomáson, sem a szerelvényeken nem voltak reklámok, azonban a nyitás reggelén, mind az utasok, mid a város vezetése meglepetten tapasztalta, hogy mindenhol reklámokat helyzetek el. McClellan polgármester különösen a művészi kivitelezés alacsony színvonalát kritizálta.
A legelső jegyet egy középkorú Brooklyn-i hölgy vásárolta.
A technikai nehézségek mellett az első metró bűneset sem maradt el azon a napon. Henry Barrett, aki a West 46. utcában lakott, az első szerelvény utasa volt, reggel 7 órakor. Az úriember a 28. utcánál vette észre, hogy a 15 gyémántból álló, 500 dollár (ma kb. 15000 dollár) értékű lópatkó kitűzőjét valaki elcsente a tumultusban. A bűnesetet a New York Times is lehozta, kellő komolysággal: “A tolvajt keressük, a zálogüzleteket szemmel tartjuk.”
Az első késésre is sor került az első napon. Este hat órakor, a 96. utcánál kiment egy biztosíték az egyik szerelvényen. A technikusok sajnos nem tudták helyben megjavítani. A vonatot ki kellett tolni a 145. utcáig. Az utasok 25 percnyi késéssel érkeztek célba.
A metróetikett is nagyon hamar terítékre került. Ahogy a másnapi sajtó is írta: “Már az első úton találkoztunk a “két ülést elfoglalóval”, a “büdös szivarossal” (!) és a “lábát a illetlenül kinyújtóval”, akit az sem érdekel, hogy mások elbotlanak rajta.” Semmi sem új a nap alatt.
A legendásan gyönyörű City Hall állomás, ahonnan az első szerelvény indult, 1945-ben bezárt. Az állomásra éles kanyarral futottak be a szerelvények, azonban az új, hosszabb kocsik nem tudtak megállni a kanyarban. Az MTA havonta szervez látogatást kis csoportok számára, ám jegyhez jutni szinte lehetetlen vállalkozás.
A Flower Bandit, a Virágos Bandita, az a “titokzatos” hős, akire a New York-iaknak napjainkban, a feszült politikai légkörben, a tragédiákkal teli hétköznapokban szüksége van.
Valentin napon, a 14. utca és Hatodik Sugárút találkozásánál, egy csúnya, elhagyatott, összegraffitizett bolt előtt hatalmas szíves dobozokban, rózsaszín szegfűhalmok köszöntötték az arra járókat.
Ugyanekkor a West 4th street metróállomás Washington Square-i lejáratánál egy jókora rózsa-pipacs-írisz szív csalt mosolyt az utazók arcára.
A Flower Bandit, Lewis Miller virágkötő és esemény szervező már jó ideje bevirágozza a New York-iak szürke hétköznapjait. A történet 2016 őszén kezdődött a Central Parkban, ahol egy kora reggelen az első turisták gyönyörű virágkoszorút találtak Lennon Imagine emlékmozaikja körül.
“Öröm volt nézni, ahogy percek alatt tömeg gyűlt az Imagine köré. A virágok csak emelték a hely magasztos hangulatát. Rengeteg kép, szelfi készült azon a napon. Sokan átrendezték a virágkompozíciót, míg mások magukkal vittek egy-egy szálat emlékbe. Az emlékhely interaktívvá vált a virágok által.”
A Flower Bandit a Cemtral Park után megállíthatatlan lett. A legváratlanabb, legkevésbé romantikus helyeken – legtöbbször utcai szemétgyűjtőkben, építkezési hulladékhalmokon, metróállomásokon, buszmegállókban – jelennek meg hatalmas, buja virágköltemények.
“Ezek az én ajándékaim New Yorknak. Semmi mást nem szeretnék, mint mosolyt csalni a manhattaniak arcára. A virágokat még hajnalban helyezzük el a kiszemelt ponton, hogy mire felébred a város, meglepetés várja.
Néha összefutunk egy-egy éjszakai sétálóval, aki megkérdi, hogy mit csinálunk. Azt mondjuk, hogy ez neked készül, a te ajándékod. Ilyenkor döbbenten néznek ránk. Már ezért is megéri.
Ki ne szeretné a virágokat? New York szürke és rohanó hétköznapjaiban a virág luxus. Nem hinném, hogy a közeljövőben abbahagynánk. Virágos Banditának lenni hihetetlenül jóleső érzés.
Isntagram-on követhetitek a csokraink útját – melyeket mi csak “floral flash”-ként emlegetünk -, de előre soha nem mondjuk, meg, hogy hol bukkan fel a következő kompozíció. Ez mindig meglepetés.
A célunk varázslatos New York-i emlékek létrehozása. Hihetetlen látni, ahogy a járókelők New York-i kukákat fotóznak, pózolnak előttük. Máskor nagy ívben kikerülik őket. A virágok ezeknek a kukáknak, szobroknak, szeméthalmoknak is új értelmet adnak.
A virágok szintén második lehetőséget kapnak ezáltal. Mindig egy korábbi esemény, esküvő, kiállítás, parti virágjait hasznosítom újra. A 14. utcában a rózsaszín szegfűk például a Tory Burch divatbemutató virágkompozícióiból származnak.
A hashtag-ünket, LMD x NYC, krétaszóróval a kompozíció mellé festjük, hogy a New York-iak tudják, a Flower Bandit itt járt.”
A Cocid-19 idején virágkompozíciók jelentek meg New York City járványkórházainál.
New York City a világ kulináris fővárosa (is), ahol valamennyi nemzet konyhája megtalálható. A városban egymást érik a jobbnál jobb éttermek, pékségek, cukrászdák, kávézók.
Következzen tíz, világhíres, kimagasló minőségű és innovatív, “must try” New York-i desszert, amely mögött egy-egy hamisítatlan amerikai sikertörténet áll. A tulajdonosok a semmiből tettek szert világhírnévre és a siker felé vezető út gyakran nem várt nehézségekkel, olykor tragédiával volt kikövezve.
(A lista a Zagat és a Michelin Star Guide alapján készült. A kritérium: kategóriájában a legjobb és/vagy világhírre tett szert egy bizonyos termék által.)
Eileen 40 éve süti New York City legjobb sajttortáit. 1973-ban egy Queens-i deli tulajdonosának mesélte, hogy az édesanyja sajttorta receptje a legfinomabb a világon. A tulajdonos arra ösztönözte a fiatal lányt, hogy ha ilyen jó az a recept, süsse meg, s majd ő árulni fogja az üzletben. Még hozzávalókat is adott Eileen-nek. A fantasztikusan finom sajttorta híre szájról szájra terjedt Queens-ben és két évvel később Eileen saját üzletet nyitott Manhattanban, a Lower East Side-on, a Kenmare és a Centre Street sarkán.
A Cleveland Place annak idején még a térképen sem szerepelt, igazi szellemváros volt. Eileen sajttortája azonban megállíthatatlan volt, így híre eljutott a szakma nagyjaihoz és hamarosan a New York Magazine is írt róla. Rövid idő múlva már Amerika egész területére szállítottak, azonban az üzlethelyiség a Lower East Side-on továbbra is a legtöbbször üresen kongott.
2000-ben Eileen újabb boltot nyitott, egy jóval előnyösebb helyen, a World Trade Center-től két utcányira. Az üzlet ekkor lendült fel igazán. World Trade Centerben dolgozók és turisták ezrei látogatták nap-nap után. Úgy tűnt, Eileen révbe ért.
Azon a tragikus 2001. szeptember 11-i reggelen azonban Eileen boltja is odaveszett a romok alatt. Szerencsére a csapat még az első torony összeomlása előtt elhagyta az épületet.
Maradt a Cleveland Place-n található üzletet, melyet ekkor szó szerint senki sem látogatott. A metróforgalom Downtown felé hónapokra leállt és az emberek, ha nem volt muszáj, nem mentek Lower Manhattanba. Hat hónapon keresztül Eileen csak a mentőalakulatoknak sütött.
Manhattan azonban feléledt hamvaiból. Lower Manhattan népszerűbb, mint valaha, a Cleveland Place pedig már rég nem szellemváros. Eilleen és sajttortái a nehéz időket is túlélték és mára már a Zagat által is elismerten, a legjobbak New Yorkban. Az eredeti íz mellett roppant népszerű a sós karamell, a márványos csokoládé és az epres sajttorta.
A Levain Bakery világhíres a hatalmas (17 dkg), belül puha, omlós, nyúlós, kívül roppanós, Instagram-sztár sütijeiről. A legkeresettebb, díjnyertes termékek, a csokis-diós és a dupla brownie. Az Upper West Side-on található pékség előtt gyakran hosszú sor áll, de annak, aki szereti a chocolate chip cookie-t, bőven megéri a várakozást.
A pékséget két barátnő, Connie McDonald és Pam Weekes alapította 1994-ben. Akkoriban Connie a bankszakmában dolgozott, Pam pedig egy divatcégnél. A lányokat az Ironman-re való felkészülés hozta össze az uszodában. Edzések után másról sem beszélgettek, mint remek ételekről és a világ legjobb csokis sütijéről álmodoztak.
Az álom nem soká maradt álom. A két lány elindította a Levain Bakery-t az Upper West Side-on és csupán néhány év leforgása alatt világhírre tettek szert kiváló minőségű pékáruikkal, süteményeikkel. Az Upper West Side gazdag lakói, akik a a nyarak nagy részét a Hamptons-ban található nyaralóikban töltik, nem akartak a Levain Bakery péksüteményei nélkül maradni ezekben a hónapokban sem, kikövetelték, hogy a pékség Long Island-en is nyisson üzletet. A Levain Bakery ma már a világ szinte valamennyi országából fogad rendeléseket.
Az 1996 júliusában nyílt Magnolia Bakery Manhattan egyik legnépszerűbb cukrászdája, a Szex és New York sorozat rajongóinak Mekkája. Mióta Carrie és Miranda az üzlet előtt ülve, cupcake-et falatozva vitatta meg a manhattani szinglik életét, a Magnolia Bakery sikere töretlen.
Az üzletet két barátnő, Allysa Torey és Jennifer Appel alapította társtulajdonosként. A Magnolia cupcake Allysa takarékosságának köszönhette létrejöttét. A lányok a hagyományos 9 inch-es kókusz torta helyett 6 inch-eset készítettek, így mindig volt maradék torta alapanyag. A süteményeket délután sütötték, a krémre és a díszítésre zárás után került sor. Esténként, a Christopher Street bárjaiba igyekvő táncosok, énekesek – legtöbben meleg fiúk -, a pékség ablakán keresztül rimánkodtak a lányoknak egy-egy cupcake-ért. A Magnolia Bakery hírnevét és sikerét ezeknek a bohém fiúknak köszönheti, akik amerre jártak, ódákat zengtek a kék napellenzős üzletről és annak ellenállhatatlan cupcake-jéről. Aztán jött a Sex and the City, s a többi történelem.
Magnolia Bakery-t ma már New York több pontján is találunk, de Chicagóban és Los Angeles-ben is van üzletük. A pékség legfinomabb és legkeresettebb terméke meglepően nem a cupcake, hanem a selymesen könnyű banán puding.
A Doughnut Plant létrehozója, Mark Isreal, megváltoztatta a fánkvilágot. Mark több generációs pékcsalád sarja, aki a nagyapja fánk receptjével indította saját üzletét. Isreal nagypapa az I. Világháború idején Párizsban állomásozott, ahol a hadsereg pékségében sütötte a kenyeret. A háború után visszatért Észak-Karolinába és családot alapított. A sütés szeretetét fiának és unokájának is átadta. Mark 1981-ben költözött New Yorkba és 1994-ben saját pékséget nyitott a Lower East Side-on. Egy öreg bérház pincéjében sütött és a fánkokat saját maga szállította ki biciklin. A fantasztikus fánkok híre a környék cukrászdáiba és kávézóiba is hamar eljutott és egyre többen rendeltek Mark-tól. 2000-ben, édesapja segítségével, a pékség “feljött a felszínre” és Mark saját üzlethelyiséget vásárolt a Grand Street-en.
A Doughnut Plant organikus, naponta frissen, helyben készített töltelékekkel, adalékanyagok nélkül készült hatalmas fánkcsodái New York City kedvencei. A Crème Brûlée a legkeresettebb, melynek mérete fele a többi fánkénak, ám az édes vanília sodó és a karamellizált cukor bevonat ebben a méretben is az édesség mennyországba repít.
A cronut őrület több mint öt éve tart. A történet Párizstól nem messze, egy Beauvais nevezetű városban kezdődött. Itt nőtt fel a család negyedik gyermekeként és kezdte el tanulmányait Dominique Ansel. Kemény munkával, szorgalommal a helyi vendéglőket párizsiak váltották fel, majd hamarosan Daniel Boulud világhírű New York-i étterme következett, itt már főcukrászként. A Bouludnál eltöltött hat év alatt az étterem négy csillagosra emelkedett, 2010-ben pedig elnyerte az Év Étterme díjat. Ansel személyes sikerként könyvelhette el, hogy bekerült Amerika 10 legjobb cukrásza közé. 2011. novemberében Dominique megnyitotta saját francia pékségét, a Dominique Ansel Bakery-t.
Dominique Ansel 2013-ban alkotta meg az első Cronut-ot, a fánk és a croissant hibridjét. Két hónap és tíz sikertelen receptkísérlet után sikerült elérni a megálmodott állagot és ízt. A Cronut a croissant-hoz hasonlóan leveles tésztából készül, melyet meghatározott hőmérsékletű szőlőmagolajban sütnek ki. A friss Cronutot még melegében porcukorba hempergetik, krémmel töltik és cukormázzal vonják be.
Az új ínyencség híre napok alatt bejárta Manhattant és csupán pár hét leforgása alatt valódi Cronut őrület ütötte fel a fejét nem csupán a City lakosai, de a turisták körében is.
A Lady M Confections magán hordozza New York City olvasztótégely jellegét. A cukrászda a klasszikus francia cukrászmesterséget ötvözi az ázsiai konyha fogékonyságával, modern New York-i környezetben. A létrehozó, Ken Romaniszyn, Hawaii származású, de japán származású nagyszülei révén a nyarakat Japánban töltötte, ahol megismerkedett az ázsiai konyha fortélyaival. Felnőve ezt a tudást hasznosítva nyitotta meg üzletét az Upper East Side-on. Édességei francia jellegűek, de magukon viselik a japán elemeket, a könnyű állagot és az alacsony cukortartalmat.
Mille Crepe, vagyis az ezer palacsinta torta az üzlet világhírű édessége. Ha nem is ezer, de húsz, leheletvékony palacsinta, habkönnyű krém és roppanós cukorbevonat teszi ezt az édességet a City egyik legnagyobb kedvencévé. A cukrászda többi tortája is remek, de a Mille Crepe-nél nincs fenségesebb. Teljesen más, mint a magyar palacsinta torta, ezért is érdemes kipróbálni. Az eredeti vaníliás és a zöld teás a legkeresettebb.
A Dough Brooklyn legnépszerűtlenebb kerületéből, Bedford-Stuyvesant-ból indult 2010-ben és rövid idő alatt hűséges rajongótáborra tett szert. A tulajdonos, Fany Gerson, Mexikóban nőtt fel, ahol a fánk különlegességnek számított. Fany Amerikában megvalósította az álmát és saját pékséget nyitott, ahol a legkülönlegesebb ízesítésekkel próbálkozik, s minden kis mennyiségben, frissen, a szemünk láttára készül. 2014-ben pedig megvalósult a legnagyobb álom is. Fany és csapata üzletet nyitott Manhattanban, a Flatiron Building közelében.
A legkeresettebb és legkülönlegesebb íz, mely a világhírnevet is meghozta, a hibiszkuszos fánk.
Az Upper East Side-on található Serendipity 3 cukrászdát a legtöbben az azonos című romantikus filmből ismerik. A Serendipity-t a film és a filmben is fogyasztott Frrrozen Hot Chocolate, a jeges forró csoki tette világhíressé.
A Serendipity 3 cukrászda azonban a már kultikusnak számító film előtt is nevezetes volt. A 60. utcában, a Második és a Harmadik Sugárút között található cukrászdát Stephen Bruce nyitotta 1954-ben.
A Serendipity-hez hasonló hely nincs még egy a világon. A cukrászdát színes Tiffany lámpások, a falakat eredeti Andy Warhol alkotások díszítik. Az intézményben nemcsak Andy Warhol volt visszatérő vendég, de Marilyn Monroe és First Lady Jackie O is. Jackie O olyannyira kedvelte a cukrászda jeges forró csokoládéját, hogy el akarta kérni a receptjét egy partira. Stephen Burce nem adta a receptet, viszont saját kezűleg készítette el a desszert kelyheket a Fehér Házban.
Joe Isidori, a Black Tap Craft Burgers and Beer tulajdonosa szintén több generációs konyhamester családból származik. A Black Tap homázs a tradicionális amerikai étkezdének. Joe fejébe vette, hogy az ő üzletében lehet majd kapni a legjobb hamburgert és ez mára már megvalósult. A Black Tap tudhatja magáénak a legjobb hamburgert egész New York Cityben.
Az Instagram-nak köszönhetően azonban az üzlet észbontó milkshake-jei hozták meg a világhírnevet. A képek magukért beszélnek. A Black Tap milkshake 12 ízesítésben kapható és minimum 1200 kalóriával dobja meg a napi energia bevitelt, így a legtöbben közösségi akcióban fogyasztják.
Ebben a videóban megnézhetitek, hogyan készülnek ezek a kalóriabombák.
New York-i látogatás nem lehet teljes az ikonikus babka, rugelach és challah nélkül.
Uri Scheft a dán-izraeli cukrász három híres Lehamin (Kenyerek) pékség tulajdonosa volt Tel Aviv-ban, amikor egy barátja unszolására New Yorkban is üzletet nyitott a Union Square-n.
Scheft szülei Dániából költöztek Izraelbe. Uri már itt született, ettől függetlenül nem szakadt el Európától. A konyhaművészet fortélyait Dániában tanulta és gyakorolta.
Scheft kelet-európai és zsidó hagyományokra épülő péksüteményei a legjobbak New York Cityben. Ha a Union Square-n jártok, semmi esetre se hagyjátok ki.
New York City ikonikus épületeit, az Empire State Building-et, a Chrysler Building-et, a Flatiron-t, a Saint Patrick katedrálist valamennyien ismerjük képek és mozifilmet százairól. A City legmisztikusabb, legelőkelőbb és legzártkörűbb épületét, a Dakota házat és titkait azonban jóval kevesebben ismerik. A Dakota nem a magasságáról, nem a csillogásáról, hanem az őt körüllengő misztériumról nevezetes. New York City-t a világ egyik “legszellemesebb” városának tartják, a Dakota pedig a város legkísértettebb háza.
Az egy millió dollár költségvetésű Dakota ház a Singer Varrógép Vállalat alapítójának, Edward Clark-nak a megbízásából épült 1880 és 1884 között, 60 család – köztük a sajátja – számára. Clark a ház átadása előtt két évvel elhunyt.
Az apartman koncepció az 1880-as években teljesen ismeretlen volt New York Cityben. Az ötlet túl közel állt a szegényes bérházak, illetve a kétes hírű hotelek világához, melyeket a jól szituált családok messziről elkerültek. A Dakota a luxus apartman házak úttörője volt.
Az épületet Manhattan (annak idején) lakatlan területén építették, olyan messze, a sziget észak-nyugati részén, hogy akár Észak-Dakotában is lehetett volna. Az elnevezés erre az elszigeteltségre utal. Ez a környék ma az Upper West Side, a City egyik legdrágább, legelegánsabb környéke.
A 72. utca és a Central Park West sarkán álló gótikus stílusú épületet a legtöbben arról ismerik, hogy ez volt John Lennon New York-i otthona és itt, a ház 72. utca felőli boltíves átjárójában lőtte le, 1980. december 8-án, egy őrült rajongója. Lennon hamvait felesége Yoko Ono, a zenész által hőn szeretett Central Parkban szórta szét, körül-belül azon a ponton, ahol most a Strawberry Fields emlékhely található. A Beatle szellemét Yoko Ono-t kívül többen is látták a ház különböző pontján, amint fehér zongorájánál ülve alkot.
Az épületről szóló paranormális történetek azonban jóval Lennon halála előtt kezdődtek. A Dakota legbarátságosabb szellemét, akit a lakók csak Crying Lady-ként, Síró Hölgyként emlegetnek a 60-as évek óta, Lennon is látta. A Síró Hölgy az épület folyosóit járja és nem más, mint Elise Vesley, aki a Dakota menedzsere volt több mint húsz éven át. Elise a szóbeszéd szerint pszichokinetikus képességekkel rendelkezett és a Védánta tanok követője volt. Elise kisfiát egy teherautó ütötte el a Dakota előtt. Az asszony a tragédia után soha többé nem volt önmaga. A fiú halála után legfontosabb feladatának tartotta a házban lakó gyerekek védelmét. Sokak szerint halála után ezért járja a Dakota folyosóit.
Védencei között lehet a ház másik rezidens szelleme, a Young Lady, vagyis a Fiatal Lányka, aki sárga tafota ruhát visel, fehér térdzoknival és piros labdát pattogtat az épület folyosóin. Amikor az épületben dolgozó festők egy nap összetalálkoztak vele, a lány rájuk kiáltott: Ma van ám a születésnapom! Az egyik festő másnap leesett az állványzatról és szörnyethalt. A munkások biztosak voltak benne, hogy a szellemlány keze volt a dologban.
John Paynter, áramszerelő, a 30-as években Edward Clark szellemével találkozott, nem is egyszer, akiről mindenki tudta, hogy életében ki nem állhatta az áramszerelőket, akik változást hoztak az épületbe.
Jo Mielziner, a Broadway aranykorának díszletmestere szintén a Dakota-ház lakója volt. Ő az épület előtt hunyt el, egy taxi hátsó ülésén, éppen az orvosától hazatérvén. Mr. Mielziner-t nagyon feldühíthette saját váratlan elhalálozása. A temetése utáni napokban az épületben a legváratlanabb tárgyak – lapát, szemeteszsákok, egy méretes vasrúd – repültek keresztül az alagsoron. Mindez a 70-es években történt.
Az épület szellemei közül a legismertebb a The Phantom of the Dakota, a Dakota-ház fantomja, aki a Mad Slasher névre is hallgatott. A fantom először az épület újonnan beszerelt felvonóit rongálta meg újra és újra. Összekaszabolta a bársony falvédőket, festéket öntött a frissen festett falakra. A folyosókon napi rendszerességgel újságpapír halmok jelentek meg, azt sugallva, hogy valaki az épület felgyújtását tervezi. A házban egyre nagyobb lett a feszültség, a lakók egymást vádolták, majd titkos megfigyelő csoportokat hoztak létre, akik semmi mást nem fedeztek fel, mint a házban zajló bizarr szerelmi háromszögeket.
A Dakota tényleg szellem járta vagy csak a gazdag, unatkozó lakók fantáziája pörög túlságosan? Erre nehéz választ találni, azonban egy bizonyos, a Dakota-ház a szellemek nélkül is különleges épület.
Bizonyára észrevettétek, hogy a legtöbb manhattani lakóházzal ellentétben, a Dakota-háznak nincsenek tűzlépcsői. Henry J. Hardenbergh építészmérnök ennek az épületnek az esetében el akarta kerülni a megszokott lépcsősorokat. A Central Parkból hozott sárral vonta be a téglarétegeket, ezzel tette a házat tűzállóvá és egyben a hangszigetelést is megoldotta.
Felújítás idején, a lakóknak tilos eldobni az eredeti ajtókat, kandallópárkányokat. Az alagsorban őrzik ezeket a lecserélt, régi darabokat.
Edward Clark-nak, az épület alapítójának apartmanjában a padló ezüstből készült.
A Dakota apartmanjai már az átadás előtt elkeltek és szinte mágnesként vonzzák a hírességeket. Az impozáns listán szerepel: a Steinway zongoragyár alapítója, a nemrégiben elhunyt Lauren Bacall színésznő, Bono, John Lennon és Yoko Ono, Leonard Bernstein, Dave Gahan, Rosie O’Donnell, Judy Garland.
Az 1884-es nyitás után 45 éven keresztül mind a 65 apartman állandóan foglalt volt. Bejutni a mai napig nehéz. A szövetkezeti tanács több évre visszamenő keresetigazolást kér, kivizsgálják a jelentkező bűnügyi hátterét, erkölcsi bizonyítványát. Beköltözés előtt több ezer dolláros foglalót kell letenni, s még ezek után is lehet nemleges a tanács döntése. A hírességek sem kapnak felmentést ez alól. Az elutasítottak listája impozáns: Melanie Griffith és Antonio Banderas, Cher, Billy Joel, Madonna, Carly Simon, Alex Rodriguez, Judd Apatow, és Tea Leoni.
A 26-os számú apartman jelenleg 8 éve áll üresen. Az eredeti 19 és fél millió dollár helyett most már csak 14 és fél millió dollárt kérnek.
A Dakota-háznak saját hőerőműve van az alagsorban, mely képes lenne az épület környékén valamennyi házat ellátni meleg vízzel és fűtéssel, egy négy blokknyi rádiuszban.
Az a mendemonda járja, hogy John és Yoko apartmanjának hálószobájában az első lakó 30 ezer dollárt rejtett el a padló alatt.
A határátlépéssel kapcsolatos bejegyzés után rengeteg üzenetet kaptam. Visszatérő motívum volt a reptéri becsekkolásnál, az ellenőrzési sorból – gyakran még a célállomás előtt, esetleg az átszállási ponton – kiemelt és átvizsgált utasok esete.
Egy ovasónk írta: “Már otthon kezdődött a tortúránk, nem tudtam becsekkolni, másnap Ferihegyen sem, a reptéren csak Bécsig kaptunk beszállókártyát. Ott jelentkeznünk kellett a Service Centrumban. Mivel jól beszélek németül, a recepciós hölgyet megkérdeztem, mi a probléma. Azt mondta semmi, de mindjárt jön valaki, aki kérdéseket szeretne feltenni. Húsz perc múlva kijött egy férfi és messziről figyelt minket, nem hívott oda minket. Pár mondatot váltott a hölggyel és elment. A hölgy odahívott minket és mondta, hogy a feleségem érdekli őket, ellenőrizni fogják őt és a csomagjait. Mondtam, hogy csak magyarul beszél, így megengedték, hogy tolmácsoljak. Beküldtek egy nagy, tornaterem méretű helyiségbe, ahol gumikesztyűs férfiak és nők voltak. 60 év felettiek vagyunk, halálra rémültünk. Egy férfi nagyon higgadtan elmondta, mert láthatta rajtunk a megrökönyödést, hogy ne féljünk, ez egy rutin vizsgálat. Engem nem vizsgáltak át.”
Tisztázzunk néhány félreértést:
A Secondary Security Screening Selection, a másodlagos biztonsági ellenőrzés (a továbbiakban SSSS) nem az ESTA-val utazók réme, mivel minden Amerikába (Amerikából vagy Amerika területén) légi úton közlekedőt érint(het).
Sok esetben az Amerikába beutazó egyáltalán nem szerepel a másodlagos ellenőrzési listán, vagyis gond zajlik az utazás első fele, végül a belépés előtt mégis további kikérdezésre irányítják. Ez azonban már annak a következménye, hogy valami nem stimmelt a belépési procedúra során. ESTA/vízum és a tárolt adatok ellentmondása, gyanús viselkedés, hiányzó adatok, nincs szállás, retúrjegy, stb.
A Secondary Security Screening Selection-t 2001. szeptember 11-e után vezette be a Transportation Security Administration (a továbbiakban TSA), az Egyesült Államok Közlekedésbiztonsági Hivatala, a No Fly List-el egy időben, a terrorizmus elleni küzdelem részeként. Míg a repülési tilalmi listának eléggé körülhatárolt kritériumai vannak, addig a Secondary Security Screening Selection listára bárki felkerülhet, minden előzetes figyelmeztetés nélkül.
Tudhatom előre, hogy át kell esnem a másodlagos vizsgálaton?
Az első jel lehet, hogy nem tudjuk sem online, sem a repülőtéri check-in ponton kinyomtatni a beszállókártyánk. A gép kijelzőjén olvashatjuk, hogy a beszállókártyánkat a pultnál kapjuk meg a személyzettől. Ez azonban még nem feltétlen jelenti, hogy biztosan kiválasztottak minket. Lehet, hogy csak az iratainkat ellenőrzik még egyszer, járatváltozás van, stb. és gond nélkül folytathatjuk a beszállást.
A repülőtéri alkalmazott miután ellenőrzi a dokumentumainkat, esetleg kérdéseket tesz fel az utazással kapcsolatban, átadja a beszállókártyánkat. Biztosan tudhatjuk, hogy át kell esnünk a másodlagos vizsgálaton, ha a beszállókártyánk sarkában ott látjuk az SSSS rövidítést.
Mi történik ez után, mire kell számítani?
A kommentelőhöz hasonlóan, a pulttól vagy azonnal a SSSS terembe irányítanak, vagy maradunk a “rendes” biztonsági ellenőrzési sorban. Az ügynök beszkenneli a beszállókártyánk, felgyullad egy piros lámpa és megszólal a hangjelzés. Az ügynök beleszól a rádióvevőjébe és hívja a feletteseit. “We have a quad.” – hangzik el a “titkos” jelszó, mellyel a négy darab S-re utalnak. Megjelenik a felettes ügynök és közli velünk, hogy a légitársaság véletlenszerűen kiválasztott minket másodlagos ellenőrzésre. A véletlen persze igaz is, meg nem is, de erre később visszatérünk.
Amennyiben nem irányítanak külön terembe, az jó hír, mert a sor elejére visznek, ha már át kell esnünk ezen a tortúrán. Az ellenőrzést egyszerre két-három tiszt végzi. Át kell mennünk a fémdetektoron legalább kétszer, a testleolvasó szkenneren, aztán jön a motozás, tüzetesen. Amennyiben külön kívánságunk, hogy ezt privát körülmények között végezzék el, ennek eleget kell tenniük.
Átvizsgálják a csomagjainkat, az utolsó darabig. A kozmetikai szerekből mintát is vehetnek. Az elektronikus berendezéseket be kell kapcsolnunk. Ezek mindig legyenek feltöltött állapotban, amikor utazunk. Az egyik tiszt lefényképezi a beszállókártyánk és az útlevelünk, majd lepecsételi a beszállókártyát.
Ekkor végre átmehetünk a kapun, ahol a vészjelző még egyszer megszólal. Leellenőrzik, hogy a bélyeg rajta van-e a kártyánkon és ennyi.
Az akció időtartama több tényezőtől függ. Mennyire sietnek az alkalmazottak, mennyire vagyunk mi gyorsak és segítőkészek és természetesen a csomagok számától. Általában fél órát számoljunk rá, de eltarthat egy óráig is, ha aznap sokak kerültek SSSS kiválasztásra. Ezért is érdemes időben kimennünk a reptérre.
Ha nincs takargatnivalónk, akkor nincs mitől félni. Mint minden munkahelyen, itt is vannak mosolygós, kedves alkalmazottak és vannak morcos, unott arcok. Kérjünk segítséget, ha nyelvi nehézségeink vannak, ne kötekedjünk, ne poénkodjunk. Ne feledjük, itt csak mi járhatunk rosszul, ha elveszítjük a nyugalmunkat. Az ügyintézők nem felelősek azért, hogy minket kiválasztottak. Járuljunk hozzá, hogy olyan gyors és fájdalommentes legyen a procedúra, amilyen csak lehet. Legyünk magabiztosak, együttműködők, ne pánikoljunk!
Miért kerültem a Secondary Security Screening Selection listára?
A TSA hivatalos álláspontja – számítógépes, véletlenszerű kiválasztás – ellenére, bizonyos tendenciák megfigyelhetőek és vannak olyan utazók, akik minden egyes alkalommal másodlagos vizsgálat alá esnek.
Listára kerülhetünk, ha utolsó pillanatban vásároljuk meg a repülőjegyünket, nincs retúr jegyünk, készpénzzel fizetünk, “rizikós” ország(ok)ba utaztunk, a nevünk megegyezik valakiével az SSSS listán vagy a repülési tilalom listán.
Abban az évben, amikor a párom háromszor járt Magyarországon, a harmadik alkalommal beleesett az SSSS-be. A neve nem gyakori, nem járt rizikós országban egyetlen egyszer sem, nem fizetett készpénzzel, nem vette a jegyét az utolsó pillanatban. A tény, hogy háromszor tette meg ugyanazt az utat viszonylag rövid időn belül, elegendő volt, hogy megjelölje a rendszer.
Gyakran kérdezitek, hogy ha csak két órátok van a Central Parkra, illetve gyerekek vagy idősek is vannak a csapatban, melyek azok a kulcsfontosságú látnivalók, amelyeket muszáj meglátogatni, amelyek visszaadják a Central Park esszenciáját. Az alábbi ikonikus, kihagyhatatlan Central Park helyszíneket javaslom, egyben ez az az alap útvonal, melyet magam is követek, amikor csak rövid időm van, mégis szeretném útba ejteni a legismertebb fotótéma helyszíneket.
Ez az útiterv 3 és fél km hosszú, ha gyors tempóban gyalogolunk, minimális ideig állunk meg, akkor egy óra alatt megjárható. Én általában nézelődök, fotózok, eltöltök néhány percet valamennyi állomásnál, így kb. 2 óra alatt járom be ezeket a sarkalatos helyszíneket.
A térképet a jellel kibonthatjátok.
Indulás a park dél-keleti sarkából, a Lombard Lamp-től (A). A Lombard lámpaoszlop a Hamburgban található Lombard-híd lámpáinak reprodukciója, a német-amerikai barátság szimbóluma, melyet Németország adományozott New York City-nek 1979-ben (párja Chicagóba került). A 600 kilogrammos öntöttvas lámpa alapzatát kerubok és virágfüzérek díszítik. Erről a pontról jól látható a Plaza Hotel és a Grand Army Plaza. Amennyiben kedvünk tartja, lovaskocsit is bérelhetünk itt.
A Grand Army Plaza felőli lépcsősoron át a Pond (B)-hoz érünk. A Pond a park hét tavának egyike. Law Olmsted és Calvert Vaux úgy tervezte, hogy békés menedék legyen a Ötödik Sugárút zajos forgalma után. Annak ellenére, hogy a tóparton évente sok százezren sétálnak, mindig találunk egy csendes zugot a szemlélődésre. Ha van kedvünk és erőnk, másszunk fel a tó mentén található sziklákra, ahonnan csodaszép a kilátás.
A Pond felett kecsesen ível a Gapstow Bridge (C), mely minden évszakban más arcát mutatja. Különösen ősszel és télen kedvelt fotóháttér. A hídról képeslap-szépségű kilátás nyílik a parkot környező épületekre, köztük a Plaza Hotelre. Ha északra fordulunk, a téli hónapokban láthatjuk a Wollman Rink-en korcsolyázókat.
A következő állomás a Wollman Rink (D). A korcsolyázás tradicionális New York-i elfoglaltság a hosszú őszi-téli hónapokban. Az első korcsolyázó tó a Lake volt, majd a téli sport kedvelői a Pond-ot is birtokukba vették. Az 50-es években mindkét tavon megszűnt a korcsolyázási lehetőség, miután átadták a Wollman korcsolyapályát. A Wollman Rink-en korcsolyázásnál romantikusabbat el sem lehet képzelni. Miközben rójuk a köröket, nappal körülvesz minket New York sziluettje, este pedig a város fényei. Nem csoda, hogy a romantikus filmekben gyakori szereplő.
A Wollman Rink után haladjunk észak felé és ejtsük útba a Chess & Checkers House-t (E) és a mesekönyvlapra kívánkozó Dairy Visitor Center & Gift Shop-ot (F). Mindkét pihenőhelyet annak idején a gyerekeknek és kísérőinek tervezték. A fedett Chess & Checkers House-ban lehetőségünk van sakkozni, illetve mások játékát figyelemmel kísérni. A Dairy neve abból ered, hogy annak idején tejet és aprósüteményt árultak itt a megfáradt sétálóknak.
Folytassuk utunkat a Shakespeare-szoborhoz (G), melyet John Quincy Adams Ward alkotott és 1872-ben avattak fel, majd a Mall déli részén, csodáljuk meg az évszakonként változó Olmsted Flower Bed-et (H). A virágoskert valamennyi évszakban kedvelt pihenőhely és gyakran hallgathatunk élő zenét is ezen a ponton.
A virágoskert után máris elérkeztünk a Central Park egyik legismertebb pontjához, a The Mall and Literary Walk-hoz (I).
A sétány a Central Park legnagyobb kertészeti kincse. Négy sornyi védett amerikai szilfa, Észak-Amerika utolsó szilfái övezik. Vigyázzunk rájuk! A fák lombkoronája katedrális-szerűen borul a park legszélesebb sétánya fölé. A 400 méter hosszú, nyílegyenes sétány a Central Park egyik legtöbbet fotózott pontja, megannyi film forgatási helyszíne.
A Central Park fái nem csupán esztétikailag fontosak, de ők a város tüdeje. Felelősek Manhattan levegő és víz minőségéért, csökkentik a viharok erejét, az eróziót, nyáron pedig a rekkenő hőséget és a magas páratartalmat.
A sétány déli része a Literary Walk (Irodalmi Sétány) nevet viseli, ahol a kakukktojás Christopher Columbus szobra, a híres költők és írók társaságában.
A Mall-on továbbhaladva elérjük a Central Park szívét, a Bethesda Terrace-t (J), ahol mindig történik valami. Zenészek, mutatványosok, filmesek és megannyi turista kedvelt célpontja. A sétány a teraszban teljesedik ki, ahonnan csodás kilátás nyílik a tóra és a szökőkútra. A terasz kőfaragásai az évszakokat és a napszakokat ábrázolják, melyek karbantartására és megóvására a Central Park Conservacy külön szobrászt alkalmaz.
(Sajnos a Google Maps nem enged 10-nél több állomást bejelölni egy rétegen belül, így a betűk a Bethesda Terrace-tól ismétlődnek.)
A terasz alatt található a park legszebb és legnépszerűbb szökőkútja, a Bethesda Fountain (B), az Angel of the Waters (A Vizek Angyala) szoborral. Az angyalszobor a János Evangéliumára utal, melyben az angyal megáldja a Bethesda tó vizét a gyógyítás erejével. A szökőkutat a Croton vízrendszer emlékére állították, mely az 1800-as években az ivóvizet biztosította New York City lakosságának. Az angyal a bal kezében egy liliomot tart, mely a víz tisztaságát szimbolizálja. New York Cityben a kolerajárvány idején a friss, tiszta ivóvíz élet-halál kérdése volt. A szobor alkotója Emma Stebbins, az első nő, akit köztéri szobor alkotására szerződtettek Manhattanban.
Nyaranta vízinövényeket, liliomokat telepítenek a szökőkútba a 19. századi tradíciót követve. A szökőkútnak külön főkertésze van, aki segítőivel biztosítja a kút tisztaságát és épségét.
A Bethesda szökőkúttól sétáljunk kb. 100 méternyit keletre (C). Ezen a ponton nagyon csinos képek készülhetnek a San Remo házról, a szomorúfüzektől keretezve, Innen a Loeb csónakház is jól látható, illetve a Bethesda Terrace-ról is különleges felvételek készülhetnek ebből a szögből.
A Bethesda Terrace és Fountain után elérjük az ikonikus Bow Bridge-et (D), mely nevét kecses ívéről kapta. A Bow Bridge a park első, és egyben Amerika második legidősebb öntöttvas hídja, New York City talán legromantikusabb helyszíne, fényképészek és filmrendezők múzsája. A hat dekoratív virágurnát, melyek az 1920-as évekbeli eredeti virágtartók pontos másolatai, 2008-ban helyezték el a hídon.
A 20 holdas tó, a The Lake (E), a Central Park legnagyobb mesterséges tava, mely kora tavasztól késő őszig várja a romantikus csónakázókat. A tó partvonalának eróziómentesítését tavaly fejezték be.
A tó után gyalogoljunk fel a Cherry Hill-re (F), ahonnan még egyszer visszatekintve nagyon szép kilátás nyílik a tóra és a felette ívelő hídra, illetve az Upper West Side sziluettjére. A Cherry Hill (Cseresznye Domb) különösen tavasszal, a cseresznyefa virágzás idején nyújt különleges látványt. A Cherry Hill tetején található szökőkút a lovaskocsi fordulóval szintén kedvelt fotótéma.
A Cherry Hill után kaptassunk felfelé nyugatnak és haladjunk utolsó úti célunk, a Strawberry Fields felé.
A Strawberry Fields (G) John Lennon élő emlékhelye, melyet kedvenc daláról neveztek el és a világhírű zenész-énekes-béke aktivista születésének 45. évfordulóján adtak át, 1985-ben. Lennon özvegye, Yoko Ono Lennon a tájépítészekkel együtt alakított ki ezt a meditatív emlékhelyet, nem messze Lennon New York-i lakhelyétől és tragikus halálának helyszínétől, a Dakota-háztól. A mozaik, melynek középpontjában Lennon leghíresebb dalcíme – Imagine – található, olasz művészek alkotása, Nápoly város adománya.
A Strawberry Fields hivatalosan csendes zóna, ahol meditálásra, éneklésre van lehetőségünk. Az emlékhelyet szilfák lombkoronája és hívogató padok övezik. A mozaik közelében bronz plakáton annak a 121 országnak a neve szerepel, mely támogatja a Strawberry Fields-et, mint a Béke Kertjét.
A Central Parkot a 72. utcánál hagyjuk el, ahol teljes pompájában megtekinthetjük a híres Dakota-házat (H).
Napjainkban a műemlékvédelemnek erős beleszólása van New York City építészeti és infrastrukturális fejlesztési tervébe, de sajnos ez nem volt mindig így. Az 1920-as évek “felhőkarcoló őrülete”, a 60-as -70-es évek modernizmusa több tucat kivételesen szép, pótolhatatlan manhattani épület korai és értelmetlen pusztulását okozta.
1966-ban a National Historic Preservation Act, a Nemzeti Történelmi Emlékvédelmi Törvény gátat szabott a barbár rombolásnak, ám addigra a City-t rengeteg veszteség érte.
A lebontott épületek közül a legnagyobb és legismertebb az eredeti Pennsylvania Station. Az eredeti Penn lerombolása nem csupán az építészeket és az építészet szerelmeseit kísérti, de a naponta ingázók ezreit is, akik a jelenlegi Penn Station funkcionális, szürke, zsúfolt falai között kénytelenek nem elhanyagolható mennyiségű időt tölteni, ahelyett, hogy a Grand Central-hoz hasonló élményben lenne részük. A Penn Station történetéről korábban már készült bejegyzés, melyet ITT olvashattok.
Emlékezzünk a többi fantasztikus épületre, melyeket már csak fakuló képekről ismerünk. Képzeljük el, hogy milyen lenne, ha ezek ma is részei lennének a City városképének, turisták ezrei látogatnák őket, Instagram fotókon szerepelnének. Valamennyi itt felsorolt épület hatalmas vesztesége a városnak történelmi, építészeti és turisztikai szempontból egyaránt.
Singer Building
A Singer Building Lower Manhattanban állt a Liberty Street és a Broadway találkozásánál és a névadó Singer manufaktúra cég tulajdonában állt. A 47 emeletes épületet 1908-ban adták át és egy éven keresztül a világ legmagasabb épülete volt. A 187 méteres épületet 1968-ban bontották le.
Savoy-Plaza Hotel
A 33 emeletes, gyönyörű, Art Deco stílusú hotel az Ötödik Sugárút és az 58. utcatalálkozásánál, a Plaza Hoteltől átellenben állt. 1927-ben épült és 1965-ben bontották le.
Waldorf-Astoria Hotel
Az eredeti Waldorf-Astoria Hotelt 1897-ben adták át, mely az Astor és Waldorf Hoteleket egyesítette. 1929-ben bontották le, hogy helyet adjanak az Empire State Building-nek. A Waldorf-Astoria Hotel a Park Avenue-ra költözött és jelenleg renoválás alatt áll. A Waldorf-Astoria Hotel történetéről itt olvashattok bővebben.
City Hall Post Office
A City Hall Postahivatal 1869 és 1880 között épült és nem örvendett népszerűségnek. A monstrumnak becézett épület a Broadway-n állt, szemben a Woolworth Building-gel. 1939-ben bontották le. Az ízlések változnak, s ma már tudjuk, hogy nagy kár volt leromolni. Tökéletes eleme lenne a jelenlegi City Hall Parknak.
New-York Tribune
A New-York Tribune épülete a “Newspaper Row”-n, a Újság Soron állt, a City Hall közelében és óratornyáról volt híres. 1875-ben adták át és 1966-ban rombolták le. A kép középső épülete.
New York World Building
A fenti kép bal oldalán. Az épületet 1890-ben építették és a Pulitzer Building néven is ismert volt. Joseph Pulitzer irodája a dómtető második emeletén volt. Az épületet 1955-ben bontották le, hogy helyet adjanak a Brooklyn Bridge kiszélesített autósávjának.
Wolfe Building
Az 1895-ben épült, keskeny, flamand stílusú ház a William Street-en állt, a Maiden Lane-től a Liberty Street-ig. Ezt a különleges épületet 1975-ben bontották le, hogy végrehajthassák a William Street szélesítését.
Clark Mansion
Az épületet 1897-ben, William Clark szenátor számára építették az Ötödik Sugárúton. A kastélynak 121 szobája, 25 hálószobája, 31 fürdőszobája és 35 cselédszobája volt. Az épületben 4 kiállítóterem működött, uszodája és saját vasútvonala volt, mely a szenet szállította a házhoz. A csodaszép épületet 1920-ban bontották le.
Madison Square Garden (Eredeti)
Az eredeti Madison Square Garden kőépülete a Fifth és a Madison Avenue, 26. és 27. utca által közrefogott területen állt. 1890-ben épült neoreneszánsz stílusban. Tornyát a Spanyolország-beli mór stílusú Giralda torony ihlette. 1925-ben bontották le.
Végezetül álljon itt Manhattan sziluettje 1930-ból.
Gyakran kerestek meg azzal a kéréssel, hogy jelezzem előre az időjárást az utazásotok idejére. Sajnos ilyenkor nem tudok mást tenni, mint azt, hogy a legmegbízhatóbb New York City időjárás előrejelző oldalak (The Weather Channel, AccuWeather, National Weather Service) egyikére navigállak titeket, mivel többet-jobbat-közelebbit én sem tudok mondani.
Abban azonban tudok segíteni, hogy hogyan kell értelmezni a különböző, New York specifikus időjárás előrejelzési kifejezéseket, hogy mire kell figyelnetek, mire lehet számítani, ha az adott jelzést olvassátok vagy halljátok a rádióban, Tv-ben. New York City időjárásáról, a négy évszakra lebontva itt olvashattok bővebben.
Nor’easter: Keleti part specifikus viharforma. Masszív ciklon, mely a parttól kb. 160 km-re képződik az óceán felett és nevét azokról az északkeleti irányú, erős szelekről kapta, melyek a partvidékre sodorják. Nor’easter az év folyamán bármikor kialakulhat, de a hivatalos nor’easter idény szeptembertől áprilisig tart. Télen különösen veszélyes, mivel a sarkvidéki hideg levegő keveredik az Atlanti-óceán Golf-áramlatának meleg levegőjével. A hőmérséklet jóval fagypont alá süllyed, hurrikán erejű hófúvások képződnek, jeges áradásokkal. A nor’easter viharok körzetébe tartozó nagyvárosok a következők: Washington, D.C., Baltimore, Philadelphia, New York City és Boston. Az elmúlt évtizedek legemlékezetesebb nor’easter-je a 2011. október 28-i, Halloween nor’easter, mely két hónappal az Irene hurrikán után csapott le a már amúgy is megtépázott keleti partra.
Winter Bomb Cyclone: Erőteljes, alacsony légnyomású ciklon, mely gyorsan erősödik. A kifejezés arra utal, hogy a vihar magjában a légnyomás olyan hirtelen csökken, hogy az “bombasztikus” erőt ad a viharnak. A bombogenesis a meteorológiában azt jelenti, hogy a viharban a légnyomás 24 óra leforgása alatt 24 millibárt csökken, mely potenciálisan hurrikán erősségű széllel jár, melyhez hófúvás társul, esetleg ónos eső. A hurrikán erejű szél áradásokat is okozhat. A tudósok szerint a bomb cyclone-okért a globális felmelegedés a felelős.
Winter Storm Watch: Figyelmeztető jellegű. Az előrejelzés még változhat. A jelzést 36-48 órával adják ki a szignifikáns időjárási esemény előtt. Erős havazás, hófúvás, ónos eső várható.
Winter Weather Advisory: Tanács jellegű. A jelzést 24 órával hóesés előtt adják ki, ha a várható hó mennyisége 12 óra leforgása alatt 3+ inch (7,62 cm) vagy ha a hóba nyomokban ónos eső is keveredni fog. A rossz idő 12-36 órán belül érkezik. Számítsunk a közlekedés lassulására, csúszós utakra.
Winter Storm Warning: Riasztás értékű. A jelzést 24 órával hóesés előtt adják ki, ha a várható hó mennyisége 12 óra leforgása alatt 6+ inch (15,24 cm) vagy 24 óra leforgása alatt 8+ inch (20,32 cm). Akkor is ezt a jelzést adják ki, ha 0,5 inch (1,27 cm) ónos eső várható. A rossz idő 12-36 órán belül érkezik. Számottevő közlekedési nehézségekre lehet számítani.
Blizzard Warning: Riasztás értékű. Hófúvás riasztást akkor adnak ki, ha minimum 3 órán keresztül a szélerősség eléri vagy meghaladja a 35 mph-t (56,37 km/h), a látótávolság 1/4 mérföldre (402 méter) vagy ennél is rövidebbre csökken (whiteout). Az ítéletidő 12-36 órán belül érkezik. Ne utazzunk, ha lehet, maradjunk otthon.
Polar Vortex versus Arctic Blast: A Polar Vortex nevének megfelelően sarkköri légörvény, mely általában a sarkkörök területén mozog. Különböző időjárási trendek hatására onnan elmozdulhat és olyan területek fölé kerül, ahol sarkköri hidegeket ritkán tapasztalnak. Az Artic Blast divatos szinonimája az erős hidegfrontnak. New York területére Kanada felől érkeznek ezek a hideg frontok.