Az előző részben megpróbáltuk meghatározni, hogy kit nevezünk New Yorkernek és hogy mennyi ideig kell a városban tartózkodnia a bevándorlónak ahhoz, hogy igazi New York-inak nevezhesse magát. A második részben arra a kérdésre próbálunk választ találni, hogy hogyan viselkedik az igazi New Yorker és hogy melyek azok az íratlan szabályok, amelyeket ildomos betartanunk, ha be akarunk illeszkedni a város hétköznapi sodrásába.
A Manhattan témájú filmeknek köszönhetően, a köztudatban a New York-i ember kereső típus, kissé neurotikus, az átlagnál egoistább, filozofikus hajlamú és természetesen nem tud autót vezetni. Általános nézet, hogy a New York-iak életrevalóbbak az átlag amerikainál. Ez a meglátás igaznak bizonyulhat, ha arra a tényre épül, hogy New York lakosságának több mint harmada bevándorló.
Ezek az emberek egy ponton, tudatosan döntöttek New York mellett, egy magasabb cél érdekében. Energia, ambíció és hajlandóság a lemondásra egy magasabb, távolabbi cél érdekében a fő jellemzőik.
A New York-i élet távolról sem olyan elbűvölő, mint amilyennek a filmekben látjuk. A New York-iaknak gyakran nélkülözniük kell azokat az alapvető kényelmi elemeket, amelyek a többi amerikai számára magától értetődően adottak. Ilyen a tágas ház, kert, autó, csend. A New York-i ember statisztikailag feszítettebb ritmusban él, elszántabb, törekvőbb, sikerre éhes. Ezen tulajdonságok közvetlen összefüggésben vannak az intelligencia szinttel.
A New York-iak elfogadóak, egyenesek, kritikusak, de segítőkészek. Az útbaigazításra szoruló turistának nem csupán a közvetlen kérdezett, de a közelben állók is megpróbálnak segíteni, sőt ki is oktatják egymást, mert a New York-i szeret mindenben szakértő lenni.
Miért ilyenek a New York-iak? Ez a fajta viselkedés minden pszichológiai alapelvnek ellentmond. Azt mondják, minél több és minél hosszabb ideig éri az embert túl sok inger, annál valószínűbb, hogy befelé fordulóvá válik. Akkor miért van az, hogy a New York-iak, akiket tudvalevően rengeteg inger ér, pontosan az ellenkező módon reagálnak? Az emberi lélek kutatói szerint, a New York-i körülmények – az apró lakások, az állandó hajtás, küzdelem a legkisebb kényelemért-, közös célt szül. Amikor egy New York-i a másikra néz, nem az idegent látja benne, hanem azt a valakit, aki ugyanazokkal a napi gondokkal küzd, mint ő maga. Ez a közös nevező a hajtóereje annak a kimagasló szintű és példaértékű együttműködésnek, melyre a New York-iak, különösen nehéz helyzetekben, képesek. Lásd szeptember 11-e. Minél drámaibb a szituáció, annál erőteljesebben nyilatkozik meg a New York-iak közösségi szelleme. Személyesen tapasztaltam a Sandy Hurrikán utáni összefogás megrendítő pillanatait.
Következzen néhány íratlan szabályainak a New York-i lét dzsungeléből, melyek a turisták tartózkodását is megkönnyíti.
A New Yorker gyalogol. Sokat és gyorsan. A járdát kezeljük autópályaként. Haladjunk a jobb oldalon és törekedjünk arra, hogy ne okozzunk forgalmi dugót. Amennyiben meg kell állnunk belekukkantani a térképbe, gyors Facebook helyzetjelentést adni, egymást fotózni, mindig húzódjunk a fal mellé.
A New Yorker az utcán sosem nézelődik, különösen nem felfelé. Azt mondják, a King Kong az egyik legirreálisabb film, mely valaha készült és nem azért, mert a majom feljut az Empire State Building tetejére, hanem azért, mert a New York-iak észreveszik. És miért nem néznek felfelé a New York-iak? Mert haladnak. Mindig előre. A turisták számára New York csupa rácsodálkozás, végeláthatatlan fényképezési lehetőség, a New York-iak számára viszont nincs borzasztóbb, mint a hirtelen gyökeret eresztő turista.
A New Yorker mindig siet. Munkába, munkából, buszra, metróra, vonatra. A legtöbb New York-i ki van téve a tömegközlekedés szeszélyének, melyen csak úgy lehet úrrá, ha megtanul bizonyos trükköket. Tudja, hogy melyik metró ajtó hol nyílik és melyik van a legközelebb a mozgólépcsőhöz. Egy rossz lépés és az ingázó esetleg órákra a városban ragad.
A New Yorker semmilyen körülmények között nem bámulja meg a hírességeket. Jelenlétük New Yorkban természetes és úgy kezelik őket, mint hétköznapi embereket, ezzel biztosítva számukra a viszonylagosan normális életet, melyre Hollywoodban nincs lehetőségük.
Ha nyitott szemmel járunk New Yorkban, megindító pillanatoknak lehetünk tanúi ebben az örökmozgó, soha nem nyugvó világvárosban.
Tinkmara