A Gilded Age kedvelőinek igazi csemege a nemrégiben nyílt Conwell Kávéház, mely a 20 Exchange Place-ben, az Art Deco felhőkarcolók egyik legszebbikében nyílt, a Wall Street szomszédságában. A Cornwell Coffee Hall bejárata az épület Hanover Street felőli oldalán található.
A forgóajtón túl az Aranykor miliőjébe cseppenünk. A kávéház a volt City–Farmers Trust bank (ma Citibank) székházában található. A műemlék banképület teljes szépségében tündököl. A titokzatos félhomályban, a banklámpák fényében, kényelmes fotelekben fogyaszthatjuk a kávénkat, koktélunkat. Rendelésünket az eredeti bankablakoknál fogadják. A kávézó egyetlen új eleme, az impresszív falfestmény, Eric Diehl alkotása.
A kávéház, azonban nem csupán a Gilded Age reneszánszára épít, de egyben ügyes reklámfogás is. A kávézó honlapján olvashatunk a vendéglátóhely lenyűgöző történelméről. A leírás szerint a Cornwell Coffee Hall J.G. Conwell-nek, a Life and Trust Bank elnökének állít emléket, aki egyben a 20 Exchange Place építője és tulajdonosa volt. Az igazság azonban az, hogy sem J.G. Conwell sem a Life and Trust Bank nem létezett. A kávéház az Emursive névre hallgató, immerszív színházi társaság, Life and Trust nevű produkcióját reklámozza. Reméljük, hogy az előadássorozat lejárta után is marad a kávéház. Feltétlen javaslom, hogy látogassátok meg a kávéházat, legalább egy körülnézés erejéig, főleg, ha kedvelitek az 1920-30-as évek hangulatát.
Az olajfestmény-szerű, gyönyörűen létrehozott digitális látképen a Hudson folyón túl Manhattan sziluettjét látjuk 1882-ben.
1866-ban a City 800 ezer lakosa a 23. utca alatt koncentrálódott. A lovaskocsik macskaköves utakon zötykölődtek, az otthonokat gyertyával és gázlámpával világították. A város legmagasabb pontja a Trinity Church 85 méteres tornya volt. A város apró színházai a Union Square közelében voltak a Lower Broadway-n. A Central Parkot meglátogatni több órás utazást jelentett, szántóföldek mentén, a hepehupás Fifth Avenue-n. Brooklynból csak komppal lehetett megközelíteni Manhattant és csakis jó időben.
1900-ra, a tömeges bevándorlásnak köszönhetően, New York City lakossága hirtelen 3 és fél millióra duzzadt. A Wall Street által termelt gazdagság és az ipari fejlődés hatalmas ingatlanpiaci igényt termelt ki. Egyszerre épültek pazar paloták a Fifth Avenue-n, fényes apartmanházak Uptown és kopottas bérházsorok a Lower East Side-on. Villanylámpák ragyogó fényében fürödtek az új Színházi Negyed utcái a Times Square közelében. Acélszerkezetes irodaházak épültek, a metropoliszt magasvasutak, aszfaltozott sugárutak és acélkábeles, elegáns hidak hálózták be.
A New York-i Gilded Age iránti érdeklődés napjainkban ismét megnövekedett világszerte. A népszerűségnek egyik oka talán a korszak extrém voltában keresendő. Az egyik oldalon a Fifth Avenue márványpalotái, a másik oldalon a Lower East Side mocskos bérházai. Az egyik oldalon a családok a Central Park víztárolójából kaptak friss, vezetékes ivóvizet, a másik oldalon, 1901-ig nem tartozott fürdőszoba a bérlakásokhoz. A Fifth Avenue gyermekeivel nevelőnők sétálgattak a Central Parkban, míg a Lower East Side-on a 7-8 évesek a hét valamennyi napján kemény fizikai munkát végeztek a szürke gyárak falai között.
A német születésű házaspár 1912 telét Európában töltötte. Áprilisban szándékoztak hazatérni New Yorkba. Először az Olympic-ra váltottak jegyet, de amikor megtudták, hogy késve indul, áttették a jegyüket a Titanicra. Velük utazott Ellen Bird, Ida komornája és John Farthing, Isidor komornyikja. A Straus házaspár utolsó óráját Ellen és több másik szemtanú és túlélő hiteles visszaemlékezése által ismerjük.
“Addig nem megyek, amíg minden nő és gyermek el nem foglalta a helyét.”- mondta. “Tudjuk, hogy Ön kicsoda. Természetesen van helye a csónakban.” – győzködte a tiszt. Isidor azonban hajthatatlan volt. Ekkor Ida felállt és kilépett a csónakból. “Gyönyörű életünk volt együtt. 41 év. Ha nem jössz, én sem megyek. Úgy halunk meg, ahogy éltünk. Együtt.” – mondta Ida és Isidor megértette, hogy nincs helye a vitának. Ida levette a nercbundáját és Ellen-nek adta azzal, hogy neki már nem lesz szüksége rá, viszont Ellen-t melegen fogja tartani, amíg meg nem mentik.
Ida-t és Isidor-t a fedélzeten látták utoljára, amint egymásba kapaszkodnak. Aztán egy hatalmas hullám csapott át a fedélzeten és lesodorta őket a hajóról. Isidor holttestét másnap megtalálták és hazaszállították New Yorkba. A Bronx-i Woodlawn Temetőben helyezték örök nyugalomra. A zsebében találtak egy arany medált két “I” betűvel, Ida és Isidor, valamint a legidősebb fiú és leány gyermekük képével. Az ékszer a mai napig a Straus család tulajdonában áll. Ida holttestét nem találták meg. Az ő temetője, 1160 másik áldozattal együtt, az Atlanti-óceán. Isidor sírjába egy urnányi Atlanti-óceán vizet helyeztek el, Ida-t szimbolizálva. A sírkövön ez áll: “Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el.” (Énekek Éneke 8:7)
📍: 123 East 35th Street
Tinkmara