Downtown

You are currently browsing articles tagged Downtown.

2016. március 3-án, 14 év várakozás után megnyílt a világhírű spanyol építész, Santiago Calatrava által tervezett World Trade Center Közlekedési Központ. A megnyitó napján mi is ott jártunk és tudósítottunk. A bejegyzést ITT olvashatjátok.

A “fehér madár” az eltelt két hétben általános beszédtéma lett a Cityben. Mint minden igazán különleges és formabontó alkotás, ez is megosztja a közvéleményt. A New York-iak egy része ki nem állhatja, míg mások máris rajonganak érte.

A New York-i Instagram közösség tagjai sem tudnak betelni a látvánnyal. Az állandóan változó fény-árnyék viszonyok, a “madár gerincén” megtörő fénysugarak naponta és napszakonként változnak, újra és újra megihletve a fotósokat.

Az Oculus névre is hallgató Közlekedési Központ megnyitása során a média a költségekre, a megkésett átadásra koncentrált, s valahol a lényeg, az épület különleges volta háttérbe szorult. Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttünk 8 meglepő tényt az Oculusról.

1. A szárnyait bontó madárra emlékeztető épület ívelt elemeit a világon csupán négy acélgyár képes előállítani. Mind a négy cég európai. A felhasznált acélmennyiség (35 ezer tonna) több mint felét egy olasz, míg a fennmaradó részt egy spanyol vállalat gyártotta le. Az elemek hajóval érkeztek a New York-i Red Hook kikötőbe. Az 588 elemet puzzle-ként állították össze a helyszínen.

2. A New York-i Oculus kísértetiesen hasonlít az ugyancsak Santiago Calatrava által tervezett, 1994-ben épült lyoni vasútállomásra.

3. Az acélelemeket az építkezés első szakaszában a Manhattan-hídon szállították az éjszakai órákban. Miután a World Trade Center Múzeum a helyére került, a daruk nem tudtak az építkezés közelébe jutni. Az üzemeltető 3 millió dollárért 10 pőrekocsit vásárolt és a Path-t, a New Yorkot New Jerseyvel összekötő helyiérdekű vasutat használta teherszállításra.

4. 4 milliárd dolláros költségvetésével az Oculus a világ legdrágább vasútállomása.

5. Az eredeti tervekben az Oculus teteje felnyitható volt. A szárnyak 15 méternyire távolodtak volna el egymástól, azonban az üzemeltető három évnyi költségvetési huzavona után lemondott az ötletről. A “gerincben” található tetőablak blokk így is nyitható. Szeptember 11-én 8 óra 46 perckor – az első repülőgép becsapódásának ideje – a panelt felnyitják és 102 percig nyitva tartják. 10 óra 28 perckor – az Északi Torony leomlása – bezárják.

6. Az Oculus építkezésén két, külön erre a célra tervezett és kivitelezett darupárost használtak. Ezek a daruk a legnagyobb munkagépek, melyek New Yorkban valaha is dolgoztak.

7. Santiago Calatrava, aki maga is New Yorkban él, a tervezéskor az édesanyját tartotta szem előtt. “Mindig mindent az ő fejével tervezek. Ha az édesanyám képes használni a teret, könnyen megtalálni a célpontot, akkor jól dolgoztam. Ez egy vasútállomás esetében elsődleges szempont. A New York-iak mást sem tesznek, mint leereszkednek a mélybe, hogy a metró sötét alagútjaiban töltsenek elképesztően sok időt. Muszáj homályosnak lennie? Nem. Arra törekedtem az Oculus esetlében is, hogy a fény biztonságot, kellemes érzést sugalljon.”

8. Messziről a “madár bordái” fényesek és simák, mintha márványborítást kaptak volna, azonban közelebbről szemlélve láthatjuk, hogy porózusak. A tűzálló borítás adja a stukkószerű felületet. Sokan attól tartanak, hogy az ilyen felület hamar elszürkül. Calatrava az üzemeltetőre terelte ennek felelősségét, aki “nem volt hajlandó többet fizetni a sima felületért”.

Képek: a blog írójának tulajdona és MTA
Forrás: NY Times

Tags: , , , , , , , ,

A világhírű spanyol építész, Santiago Calatrava által tervezett World Trade Center Közlekedési Központ tegnap délután minden különleges avató ceremónia nélkül nyitotta meg kapuit a New York-i utazóközönség előtt.

A szárnyaló fehér madár, más néven Oculus “költési” időszaka roppant hosszúra és költségesre sikeredett. A Világgazdasági Központ ikerépületeinek leomlása óta 14 év és 4 milliárd dollár telt el. A működtető cég a pazarlás szimbólumának nevezte az épületet, a tervezőt és a kivitelező céget vádolva a megcsúszott átadásért és a megduplázott kiadásokért.

Csupán összehasonlításképp, a WTC Csomópontra ugyanannyit költöttek, mint Amerika legmagasabb felhőkarcolójának, a szomszédos, 104 emeletes One World Trade Centernek építésére.

Az üzemeltető New York and New Jersey Port Authority (NY és NJ Kikötői Hatóság) vezetősége ezért elvetette a szalagvágó ünnepség ötletét, azonban megígérte, hogy a tavasz végén, mire az összes üzlet és étterem beköltözik, sor kerülhet egy kisebb szabású ünnepségre.

A WTC Csomópont New York City jelenleg legtöbbet emlegetett létesítménye, mely otthont ad a New Jersey PATH ingajáratnak, tizenegy metróvonalnak a Fulton Centerhez csatlakozva (az új Fulton Centerről ITT írtunk), komp kikötőhöz csatlakozó átjárónak, illetve egy jelenleg még üres üzletközpontnak.

A WTC csomópont a tervrajzok bemutatása óta megosztja a közvéleményt. Az épület szabadra engedett, szárnyait nyitó madár, a kritikusok szerint azonban legfeljebb dinó, esetleg tatu.

 

A modern katedrálisra, míg sokak számára futurisztikus kórházra emlékeztető központi kupola alatt, a madár gyomrából, a bordákon át láthatjuk a szomszédos felhőkarcolókat, köztük a One WTC-t.

“Az Oculus az Élet és a Hit emlékműve New Yorkban. – nyilatkozta a tervező-építész, Santiago Calatrava – A New Jerseyből naponta ingázó minden valószínűség szerint egy viszonylag szerény apartmanból érkezik, New Yorkban pedig nehéz munka vár rá, megérdemli, hogy legalább lenyűgöző állomásra érkezzen, mely azt sugallja: fontos vagy.

Az Oculus közepét úgy tájoltuk, hogy szeptember 11-én, a napsugarak 10 óra 28 perckor, a második épület leomlásának idején, az épület “gerincén” süssenek be.

Ez az épület egy mérnöki csoda. Már meglevő metróvonalak köré, fölé és alá építkeztünk. Az 1-es metróvonal mostantól egy 60 méteres, oszlopos alátámasztás nélküli, földalatti hídon halad át a csomópont alatt. A megnövekedett költségeknek ez a különleges megoldás az egyik magyarázata.”

A közvélemény erősen megoszlik az új közlekedési központtal kapcsolatban: “Költöttek volna inkább 300 millió dollárt egy átlagos metróelosztóra, a fennmaradó pénzt pedig a többi elhanyagolt állomás felújítására.” – fejezte ki a véleményét egy manhattani ingázó. “Megint egy újabb űrállomás.” – sajnálkozott egy másik utas.

“A mi zsebünkből fizették, ezt a pénzt soha nem kapjuk vissza, így nem marad más hátra, mint élvezni, elvégre nem mindennapi látvány. ” – vélekedett egy pozitív szemléletű New York-i.

A nyitás napján a környék még rendezetlen volt, s az épület területén belül is több munkaterülettel találkoztunk, azonban úgy tűnt, hogy a negatív vélemények ellenére az első utasok ámulattal teli meglepetéssel vették birtokba az épületet.

 

Egy bizonyos, az épület különleges szerkezete, a fény-árnyék viszonyok, a futurisztikus megjelenés villámgyorsan a város egyik leggyakrabban fotózott épületévé tette a WTC Hub-ot. New York City egyik legismetebb Instagram fotósa szerint: “Három dolog történik, amikor belépsz a WTC Hub-ba. Leesik az állad, minden lehetséges szögből lefotózod, majd elárasztod a képekkel az Instagram oldalad.”

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , ,

New York City Pénzügyi Központja, a Financial District, melyet a 2001. szeptember 11-i tragédia súlyosan megtépázott, lassan visszatér a rendes kerékvágásba. Egyre zsugorodik az építkezési terület és saját infrastruktúrával rendelkező City a Cityben születik a World Trade Center köré. (A “Madár”, vagyis az új közlekedési központ megnyitójára tavasszal kerül sor.)

A Brookfield Place Üzletház a Brookfield Place gyönyörű üvegkalitkája és a Télikert Átrium köré épült, mely a 2001-es támadás során szinte a földdel vált egyenlővé.

 

A teljes átépítés óta a Télikertben – mely nevével ellentétben, jelenleg pálmakertnek ad otthont -, koncerteket, kiállításokat, kulturális eseményeket rendeznek. A Télikert csillogó üvegkupolája alatt állva szépséges kilátás nyílik a Hudson folyóra, míg fejünk fölé a One World Trade Center tornyosul.

A tágas, világos átrium lépcsőin üldögélve élvezhetjük a szezonális látnivalókat. A téli hónapokban David Rockwell “Luminaries” (Lámpások) elnevezésű, interaktív alkotását élvezhettük.

A fénybaldachin 650, színes, 60×60 centiméteres LED lámpásból áll. A világító sátor legmagasabb pontján 13 méter magasra emelkedik a kupolában.

Az installáció a lámpásokon kívül három “Kívánság Állomást” is tartalmaz. A nézelődők ezeken az állomásokon, tenyerüket a képernyőre helyezve küldhetik vágyálmaikat az “égiek” felé.

A hőérzékelők a test melegére működésbe lépnek és a lámpások fénytáncba kezdenek. Amennyiben egyszerre többen is kívánnak, a fényhullámok még intenzívebben gyúlnak fel, érzékeltetve a közösség erejét.

“Egy olyan hatalmas városban, mint New York City, ahol az emberek ritkán kommunikálnak ismeretlenekkel, az ilyen alkalmak még fontosabbak. Annak ellenére, hogy az emberek itt is névtelenek maradnak, kívánságaik által közelebb kerülnek egymáshoz és ad hoc beszélgetések is indulnak.” – nyilatkozta az alkotó a megnyitón.

A “Kívánság Lámpások” nemcsak esztétikai és közösségi funkciót szolgálnak, de a filantrópiának is szerep jutott. Az Arts Brookfield, a Brookfield Művészetekért Alapítvány minden egyes “kívánság” után 1 dollárt utal a Grammy Alapítvány számlájára, akik szerényebb körülmények között élő, fiatal zenei tehetségek támogatására fordítják a befolyt összeget.

 

A Brookfield Place-t megközelíteni továbbra is kihívást jelent. Először is át kell verekednünk magunkat a metróállomás építkezési területén, a World Trade Center turista özönén, majd a forgalmas, többsávos West Street-en. A látvány azonban megéri a fáradtságot.

Képek: a blog írójának tulajdona és Brookfield Place

Tags: , , , , , , ,

New York város építészeti alaptervét, az úgynevezett Commissioners’ Plan-t, évente egy alkalommal lehet megtekinteni a Városháza épületében. Ebben az évben sikerült részt vennem a népszerű kiállításon, és képeket készíteni a legendás térképről. Ezeket láthatjátok a bejegyzésben.

New York Cityben nem könnyű eltévedni. A 21,6 km hosszú és 3,7 km széles sziget utcaszerkezete – a Downtown kivételével -, merőleges rács-szerkezetű. A Hudson folyóval párhuzamos utak sugárutak, a merőlegesek utcák.

A sugárutak számozása az East Rivertől a nyugati irányba emelkedik 1-től 12-ig. A sugárutak számot vagy nevet viselnek, néhány számot és nevet is egyszerre. A házszámok délről északra emelkednek. A sziget középvonalában található Ötödik Sugárút vízválasztó. Az utcák Fifth Avenue-tól keletre, illetve nyugatra eső részeit külön nevezik meg a “keleti” és “nyugati” előtaggal (pl. East 23rd Street, West 23rd Street).

New Yorknak Downtown az egyetlen olyan környéke, ahol a 4. utca keresztezheti a 10. és a 12. utcát és a Waverly Place keresztezheti a Waverly Place-t. A Alsó-Manhattan térképe gyökeresen eltér a City többi, mértani pontossággal tervezett, hálózatos, párhuzamos-merőleges, utca-sugárút szerkezetű részétől.

A környék az 1811-es városrendezési terv, a Commissioners’ Plan bevezetése ellenére megtarthatta eredeti utcaszerkezetét, így ezen a környéken nem támaszkodhatunk a szokásos manhattani tájékozódási pontokhoz. A Downtown utcái keskenyek, kacskaringósak, gyakran éles szögben kanyarodnak és a legtöbb esetben névvel ellátottak. A rácsszerkezethez szokott turistákat és helybélieket könnyen összezavarhatja az utcák rendezetlensége. Példaképpen, a nyugat-keleti futású Nyugati 4. utca hirtelen északnak fordul és keresztezi a Nyugati 10., 11. és 12. utcát, majd a Nyugati 13. utcába torkollik. Hasonló anomáliával a Cityben másutt nem találkozunk. Ez a sajátosság erősíti a környék történelmi jellegét, egyedi báját.

A rácsszerkezetes utcarendezés felelős egy különleges jelenségért is. A Manhattanhenge, más néven Manhattani Napforduló (Manhattan Solstice) során a lemenő nap egybeesik a City rácsszerkezetes utcarendszerével és aranyló fénybe borítja a várost.

Manhattanhenge idején az East Side utcáin gyalogolva, nyugat felé nézve, szemben találjuk magunkat a lemenő nappal, míg a West Side-on kelet felé fordulva, a kanyonszerű utcák ablakain megtörő naplemente fénye vakít el minket. Manhattanban csupán ezeken a napokon látható a horizonton lemenő nap az utcaszint magasságában. A Manhattanhenge jelenségéről bóvebben ITT olvashattok.

New York város építészeti alapterve a történészek szerint a legnagyszabásúbb, legmerészebb és legutópisztikusabb a rácsszerkezetű várostervek között. A tervet annak idején rengetegen kritizálták monotonitása és merevsége miatt, különösen a középkori városok zegzugos, szabálytalan utcaképéhez szokott európai bevándorlók.

Az újkori építészek már másképp gondolják és megállapították, hogy az 1811-es terv alkotói mintha tudták volna, hogy modern világvárost építenek. A városbiztosok biztosra mentek, amikor az ókori görög hagyományokig nyúltak vissza.

A rácsszerkezetű építkezést az ókori görög építészetben hippodamoszi tervnek hívták, mely nevét a miletosi származású építész, matematikus, meteorológus, filozófusról, Hippodamoszról kapta, akit a modern várostervezés atyjának tekintünk.

Ez az elrendezés nemcsak mértanilag pontos, ezáltal átlátható, de egyben véd a túlnépesedés ellen, útját állja a tűzvészek és a járványok terjedésének. Ez különösen fontos szempont volt a középkorban. A rácsszerkezetes építkezési metódus Európában a reneszánsz idején élte újabb virágkorát. Az 1606-ban alapított német város, Mannheim volt az első rácsszerkezetes új-európai város, melyet Edinburgh és Glasgow követett.

New York City átrendezését a város vezetése 1807-ben vetette fel, amikor már elkerülhetetlenné vált a város bővítése. Arra kérték a megbízottakat, hogy olyan városképet alakítsanak ki, mely nemcsak a kényelmet szolgálja, de rendszerezett, áttekinthető és alkalmas az egészséges életvezetésre.

A bizottság 1811. márciusára készült el a tervekkel. A tervrajzon felvázolódtak a jelenlegi Manhattan alapjai. 12 észak-déli irányú, a Hudson folyóval párhuzamosan futó, 30 méter széles sugárút, melyek számozása az East Rivertől kezdődik emelkedően. 155, ezekre merőleges, egyenként 18 méter széles utca, melyek számozása déli irányból emelkedik, jobb oldalon páratlan, bal oldalon páros házszámokkal.

A Manhattan déli részén található eredeti városrész változatlanul maradt, határvonalát, a nevében is falat jelentő Wall Street jelzi. A sugárutakon – velük szöget bezárva -, halad keresztül a Broadway, mely az indiánok által használt ösvényre, a Wickquasgeck Trailre épült. A holland telepesek Breede Wegnek, “Széles Útnak” nevezték.

A Broadway megelőzve korát, teljesítette a Commissioners’ Plan 1811-beli kritériumokat, észak-déli, Hudson folyót követő irányvonalával.  A ferde irányú keresztezés néhol érdekes megoldásokra sarkallta az újító szellemű építészeket. A legizgalmasabb és bizonyára legismertebb pont a Broadway és az Ötödik Sugárút kereszteződése, ahol a Flatiron Building (Vasaló-ház) áll. A terv legnagyobb előnye, hogy lehetővé tette a levegő szabad áramlását az óceán felől.

A 6th Avenue, a Hatodik Sugárút 1945. szeptemberében kapta az Avenue of the Americas elnevezést Fiorello LaGuardia polgármester javaslatára, aki ezzel szerette volna kifejezni az Egyesült Államok egységét az amerikai földrész országaival. A sugárút mentén, a villanyoszlopokra elhelyezték az amerikai földrész országait jelképező táblákat.

A 4th Avenue, a Negyedik Sugárút a Park Avenue nevet kapta, jelezve, hogy ez az egyik legzöldebb sugárút a metropolisban. A sugárút középvonalán ültetett növényekért a Park Avenue Alapítvány felel. Mivel öntözésük nem oldható meg automatikus rendszerrel, ezért a kevés vizet igénylő begóniákat választották. A karácsonyi időszakban fenyőfákat ültetnek a helyükre, melyeket természetesen fel is díszítenek, ünnepi hangulatot varázsolva ezzel a forgalmas útra.

A Commissioners’ Plan 1811 annak ellenére, hogy sok támadás érte, az elmúlt évszázadok során szinte változatlan maradt. A tervezőket többen spórolással, illetve a város természeti adottságainak teljes semmibevételével vádolták, mivel a kivitelezéshez elsimították a dombokat, elvezették a természetes vizeket.

Az egyik kritikus a terv láttán így kiáltott fel: ‘Ezek az urak Róma hét dombját is legyalulnák!” Hamarosan azonban kiderült, hogy a rendszer nagyon is működik. A széles sugárutak vonzzák a turistákat, remek helyet biztosítanak a kiskereskedőknek és egyéb, nagyobb kereskedelmi cégeknek, pénzintézeteknek, irodaházaknak, a művészvilágnak.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , ,

A Mr. Brainwash művésznévre hallgató, francia születésű, Los Angeles-i székhelyű street artist, merész alkotással mutatkozott be New York Cityben. A WE LOVE NEW YORK címet viselő, teljes házfal méretű festménye a szeptember 11-i megemlékezésekkel egy időben – az időzítés nem a véletlen műve – készült el.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A graffiti legálisan került a Century 21 üzletének falára – a Dey Street és Cortlandt Street között -, a World Trade Centerrel átellenben, miután az áruház menedzsere örömmel adott engedélyt és megtiszteltetésnek vette, hogy a művész a Century 21-ot választotta. “Boldogan támogatjuk Downtown közösségét, valamint New York City legbátrabbjait és legkiválóbbjait, ezen a festményen keresztül is.”

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mr. Brainwash, eredeti nevén Thierry Guetta 33 éve él Los Angelesben. Hosszas gondolkodás után döntött úgy, hogy ideje megvetnie a lábát New Yorkban is, így részidőben Manhattanba költözött. ”Ki akartam fejezni New York iránti szeretetemet és 9/11 tökéletes alkalomnak bizonyult. Ez a festmény az én beköszöntőm.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A technika kiválasztása nem volt könnyű. Először próbáltam valódi zászlóval dolgozni, de az túl nehéznek bizonyult. A plakátozás sem tűnt kivitelezhetőnek. Maradt a wheatpaste (búza paszta) technika. Felragasztjuk a papírt és festünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

19×67 méteres dimenziójával jelenleg ez New York legnagyobb graffitije. Ezzel is ki akartam fejezni New York City nagyságát. Ez a város számomra már több mint város. Kemény, túlélő, bátor ország.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Szeptember 11-én Japánnak egy olyan környékén dolgoztam, ahol nem igazán beszélnek angolul. A nap folyamán többen odaszaladtak hozzám és kiabálták: New York! New York! Én pedig visszakiabáltam, hogy: Nem! Nem! Los Angelesből jöttem. Aztán a szállodába visszatérve felkapcsoltam a TV-t és azt hittem, valami film megy. De sajnos nem az volt. Az utazási tilalom miatt maradnom kellett még pár napig és ilyen távolról feldolgozni a veszteséget még nehezebb volt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A festményem azt akarja kifejezni, hogy a nehézségek ellenére sem szabad bezárkózni. Nem szabad feladni! Az élet szép, a szeretet erős és gyógyít. A művészet, a színek és az általuk arcunkra csalt mosoly szintén gyógyító erejű.”

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mr. Brainwash a SoHo-ban tervez házat vásárolni, ahonnan a művészet és az amatőr művészek támogatását irányítaná, összejövetelekkel, közös programokkal. “Segíteni akarok a feltörekvő fiataloknak. A mottóm: segíteni és szeretetet adni. Ezért jöttem New Yorkba. Los Angeles túlságosan műnek hat ennyi év után. Filmek, színészek… Én a valós életet akarom látni és New York Cityben ez vár rám.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ti túl közel éltek New Yorkhoz, már nem látjátok a csodát. Én mindenhol szépséget látok Manhattanban, még a szemét között is. New York nagy tanító és én harapni akarok ebből az almából. Szeretem New Yorkot és mindent, amit kifejez.” – foglalta össze a művész a The Talks-nak adott interjúban.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mr. Brainwash alkotása megosztotta  a közvéleményt. Jake Dobkin, graffiti művész és műkritikus szerint az alkotás egyszerűen rettenetes. “Tiszteljük a célt és megható a hozzáállás, de Mr. Brainwash alkotása akkor is szörnyű. A kép látványkliséktől ordít. Ezeket az erőltetett fordulatokat az emberek nagy része ki nem állhatja. Szájbarágó stílus, rengeteg technikai hibával. Sokak szerint ez a graffiti olyan csapnivaló, hogy az már szép.”

Képek: a blog írójának tulajdona
Felhasznált irodalom: Mr. Brainwash interjú

Tags: , , , , , , , , , , , , ,

Newer entries »