City

You are currently browsing articles tagged City.

Szeptember közepétől új kiállítás látható a Flatiron Building Sprint által szponzorált, Prow Art Space névre hallgató galériájában.

A Prow Art Space galéria különleges színfoltja Manhattannak. A Vasalóház földszintjén, a ház “orrában” található, 9 méter hosszú, 3 és fél méter magas “kiállítóterem” formabontó alkotásoknak ad otthont.

A jelenlegi kiállítás Christina Lihan Floridában élő művésznő alkotása a “Constructing from the Razor’s Edge” nevet viseli, mely kettős értelmet hordoz. Szó szerinti fordítása: “Konstrukció a penge élével”, de a kifejezés “on/from the razor’s edge” egyben rizikós helyzetet is jelent, vagyis a kiállítás témája, a tárgy megközelítése kockázatos.

A Prow Art ablakban New York City legismertebb és legkedveltebb épületeit látjuk viszont, papírból. Találkozhatunk többek között a Chrysler Buildinggel, a SoHo ikonikus épületeivel és természetesen a Flatiron Buildinggel, a Washington Square diadalívével és a Guggenheim Múzeum összetéveszthetetlen sziluettjével.

Christina Lihan a Columbia Egyetem építészeti karán szerzett diplomát és Európa nagyvárosaiban gyakornokoskodott. Londonban, Párizsban és Rómában a klasszikus építészeti stílusokkal ismerkedett, míg Csehországban a szocialista építkezés stílusjegyeit tanulmányozta.

Az alkotó európai útján szeretett bele a klasszikus homlokzatok, balkonok és ablakok végtelen kombinációjába és határozta el, hogy élményeit újragondolt formában osztja meg. A művész akvarell papírt és szikét használ. A házakat az alapoknál kezdi és rétegesen építkezik felfelé. Az elkészült alkotások a mennyezetről lógnak, elkerülve az alátámasztással járó gondokat.

A kiállítás december közepéig látható a Flatiron Buildingben (175 5th Ave, New York, NY 10010).

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

2015. szeptember 13-án hivatalosan átadták New York City négyszázhatvankilencedik metróállomását, mely a 34th Street-Hudson Yards nevet viseli.

Az állomás a 7-es metróvonalmeghosszabbítása és új végállomása. Az átadás napja jelentős esemény volt New York City tömegközlekedésének történelmében, mivel új állomás építésre 25 év óta nem került sor. Az építkezés több mint 2 milliárd dollárba került, 8 éven át tartott.

“Nagy nap ez a mai a város életében.  – mondta megnyitó beszédében Bill de Blasio, New York polgármestere – Hiszünk benne, hogy ez a város képes a teljes megújulásra és a fejlődésre.”

A polgármester arra a tényre utalt, hogy a jelenleg épülőben levő városrész, a Hudson Yards, New York City legmodernebb, legmenőbb és legfuturisztikusabb kerülete lesz néhány éven belül. Ennek az új negyednek ez a metróállomás lesz a szíve.

Az MTA, New York City közlekedési vállalatának szakemberei máris kijelentették, hogy néhány éven belül ez az állomás lesz a City legforgalmasabb egy vonalas megállója.

Az állomás a 34. utca és 11. sugárút találkozásánál található és jelenleg a város legnyugatibb megállója. Az utasokat egyenesen a City középpontjába, a Times Square-re szállítja. A két és fél kilométeres utat a metró 3 perc alatt teszi meg. A Times Square-en New York City 23 metróvonalából 11 megáll, így érthető, hogy ez az új állomás hihetetlenül megkönnyíti a Hudson Yardon dolgozó munkások és a jelenlegi lakosok életét.

A Dattner Architects által tervezett állomás hihetetlenül tiszta, világos, modern és rengeteg “elsőt” tudhat magának. A New York-i kéreg metróállomásokkal ellentétben ez az állomás 38 méter mélyen található a földfelszín alatt, így a City leghosszabb mozgólépcsőjét mondhatja magáénak.

A metróállomás büszke tulajdonosa az első New York-i tömegközlekedésben használt “lejtős” liftnek.

A 34th Street-Hudson Yards az első oszlop nélkül tervezett New York-i metróállomás. Az oszloptalan megoldás a peront szellőssé, átláthatóvá és kényelmessé teszi.

Az állomás légkondicionált, mely az “elsők” közül talán a legfontosabb, mivel az utasok kényelmét ez szolgálja a legjobban, különösen a New York-i metrórendszerben, mely az elviselhetetlen melegről híres.

A New York-i Közlekedési Vállalat több mint 25 éve támogatja a metró művészetet, nem csupán anyagilag, de híres és feltörekvő művészek toborozásával is. A kezdeményezésről itt olvashatsz. Több mint 225 metróállomáson találhatunk alkotásokat. A 34. utca-Hudson Yards a legújabb ebben a sorban.

A seattle-i származású, New York-i székhelyű üvegszál-mozaik művész, Xenobia Bailey két alkotással is gazdagította a metróállomást. Az első, 42 méteres mozaikkép a mozgólépcső felett, míg a második a főpavilon mennyezetének kupolájában látható.

20150914_130110

A pavilonban található alkotás a Funktional Vibrations, Funkcionális Vibráció névre hallgat és 260 m2-es üvegmozaik, mely az állomás koronája, jelenleg a New York-i metró legnagyobb művészi alkotása.

A művész alkotása energiától vibrál. Élénk, vidám, színekben és formákban gazdag mandalák adják különleges varázsát.

A 34th Street-Hudson Yards metróállomáson készített videómat is szeretettel ajánlom.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , ,

New York City legnagyszabásúbb és leghíresebb vallásos ünnepe, a Lower Manhattanban található, történelmi Olasz Negyedben évente megrendezésre kerülő San Gennaro (Szent Januáriusz) Fesztivál. Idén 89. alkalommal rendezték meg a 11 napon át tartó ünnepségsorozatot, Nápoly védőszentjének, Szent Januárisznak tiszteletére.

Az első alkalomra 1926. szeptember 19-én került sor. A nápolyi bevándorlók első hulláma 1926 elején telepedett le Little Italy szívében, a  Mulberry Street-en és a szomszédos utcákban. Számukra a hagyományok folytatása és megőrzése elsődleges volt, akármilyen messzire is kerültek az óhazától.

Az évtizedek során az egy napos ünnepből 11 napos ünnepségsorozat lett, melyre nemcsak a környék lakosai, de egész New York City hivatalos lett.

Szeptember 19-én kerül sor a körmenetre, melynek élén San Gennaro szobra halad Little Italy utcáin (Mulberry Street – Mott Street – Canal Street – Houston Street) át. A körmenetet a Mulberry Streeten található Szent Vér Templomban, a Szent Januáriusz nemzeti kegytemplomában tartott Szentmise előzi meg.

1996 óta a Figli di San Gennaro, Inc., a Szent Januáriusz Gyermekei névre hallgató, nonprofit szervezet bonyolítja le az ünnepségsorozatot. A szervezet tagjai mindent megtesznek, hogy megőrizzék az első bevándorlók szellemét és hitét.

Évente több mint egy millió látogatója van a 11 napos ünnepségnek. A világ valamennyi pontjáról érkeznek turisták, hogy élvezzék az Olasz Negyed utánozhatatlan vendégszeretetét.

A vallásos eseményekkel párhuzamosan színes parádé, ingyenes koncertek, büfékocsik végeláthatatlan sora várja a látogatókat, a Mulberry Street éttermei és kávézói mellett. Sor kerül az elmaradhatatlan cannoli-evő versenyre is, míg a gyerekeket vidámpark szórakoztatja.

Ez évben Tony Danza, olasz származású amerikai színész volt az ünnepség udvarmestere.

“Szent Januáriusz ünnepe, mely a hit és a megváltás ünnepe, különleges helyet tölt be az olaszok szívében. A New York-i olaszok számára azonban még ennél is többet jelent. Az emlékezés és megbékélés ünnepe.

A finom ételek, a zene, a közösség szeretete. Ezt adja Little Italy New Yorknak és a világnak.” – mondta Joseph Mattone, a Figli di San Gennaro elnöke, ünnepi beszédében.

Képek: a blog írójának tulajdona
Forrás: Little Italy NYC

Tags: , , , , , , , , ,

“Az új-fundlandi emberek mások. Az új-fundlandi megölel és azt mondja: Minden rendben lesz. Itt vagyok. Segítek. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz.” – mondja az új-fundlandi kisváros, Gander rendőrkapitánya. Így volt ez 2001. szeptember 11-én is.

2001. szeptember 11-én lezárták Amerika teljes légterét. Ez az Egyesült Államok 98 éves légi közlekedésének történelmében példa nélküli esemény volt. Valamennyi levegőben tartózkodó repülőgépnek azonnal le kellett szállnia a legközelebbi reptéren.

“Hozzátok le azokat az Istenverte gépeket! – üvöltötte Norman Mineta Közlekedési Miniszter a Fehér Ház alatti bunkerben. Mire ez az ikonikussá vált mondat elhangzott, az American Airlines 11-es járata már becsapódott a World Trade Center északi tornyába, a United Airlines 175-ös járata a déli toronyba és az American Airlines 77-es járata a Pentagon épületébe. A Szövetségi Légi Közlekedési Igazgatóság reggel 9:45-kor zárta le az Államok légterét. 4546 repülőnek kellett a lehető leghamarabb landolnia. A gépek egy része még vissza tudott fordulni, azonban 250 Amerikába tartó repülőnek az egyetlen lehetősége Kanada volt. Amerika tisztában volt vele, hogy a landolási engedély kérelemmel veszélyt hozhat a befogadó országra, Kanada azonban nem hezitált, hogy beengedje az elárvult gépeket. Halifax, Torontó, Ottawa, Montreal repterei megteltek. Az új-fundlandi felvidéken található Gander – melynek repterén aznap 38 repülőgép landolt, 6595 utassal és személyzettel -, lakossága alig haladja meg a 10 ezret.

planes

A hét elkövetkező részében a kanadai kisvárosban megállt az élet. Minden egyes férfi, nő és gyermek részt vett a munkában. Gander lakossága félretette a saját életét egy csomó idegen kedvéért és semmit sem kért cserébe.

***

A Lufthansa 438-as Frankfurtból Dallasba tartó járatán utazott Roxanne és Clark Loper. Három hete hagyták el Texas-t, hogy Kazahsztánból hazahozhassák örökbe fogadott két éves kislányukat. Alexandria a repülőgép padlóján aludt, mivel így szokta meg az árvaházban. Frankfurt polgármestere, Petra Roth, a Lufthansa 400-as járatának első osztályán utazott New Yorkba. Petra asszony nem bánta a 4 ezer kilométeres utazást, mivel régi, jó barátjának, Rudy Giuilianinak, New York City leköszönő polgármesterének partyjára igyekezett. Nem messze tőle ült Werner Baldessarini, a Hugo Boss elnöke, aki a New York-i Fashion Weekre utazott. Valamennyien Ganderben landoltak.

Az égbolt kék volt, a levegő nyugodt. Reinhard Knoth kapitány a légtérben található gépek pilótáinak alkalmi évelődését hallgatta a rádión, amikor a KLM pilótája izgatottan megszakította a lezser csevejt: “Baj van New Yorkban. Valami baleset.” Knoth kapitány azonnal a BBC adására kapcsolt: “Breaking News New Yorkból. Robbanás a World Trade Center északi épületében. Valószínű egy repülő csapódott az épületbe.” Knoth kapitány biztos volt benne, hogy csakis egy kis gép lehetett, elvégre utasszállítók nem repülnek közvetlen Manhattan felett, főleg nem ilyen magasságban. A második becsapódás után azonban már tisztában volt vele, hogy nem véletlenről van szó.

***

“Úgy döntöttünk, hogy amíg a levegőben vagyunk, hazudunk az utasoknak. A legegyszerűbb magyarázattal álltunk elő. A repülőnek apró technikai gondja akadt, így a legközelebbi reptéren, Ganderben leszállunk, hogy kivizsgálhassuk a hibát. Az utasok morgolódtak kicsit, de semmi különös. A gyakori utazók azonnal megnyugtatták a többieket, hogy előfordul az ilyen. 40 perc múlva Ganderben landoltunk. Senki nem gondolta volna, hogy itt töltjük a hét elkövetkezendő napjait.”

“Mire leszálltunk már vagy 20 utasszállító állt a kifutópályákon. Amint megállt a gépünk, a kapitány beszédet intézett hozzánk: “Hölgyeim és Uraim, bizonyára furcsállják, hogy ennyi gépnek egyszerre akadt technikai problémája. Az igazság az, hogy más okból vagyunk itt.” Nem tudott túl sokat mondani a New York-i helyzetről, de az is elég volt, hogy aggódni kezdjünk. A földi irányítás nem engedett minket leszállni és senki nem jöhetett még a gépek közelébe sem. Egy órán belül további 18 gép érkezett.”

***

“Lassan szivárogni kezdtek a hírek a repülőgép rádióján keresztül. Az amerikai mobiltelefonok nem működtek, a többieknek sem sikerült telefonálni. Kora este megtudtuk, hogy a World Trade Center mindkét tornya összedőlt és a negyedik túszul ejtett gép lezuhant, mielőtt célt ért volna. Lelkileg és fizikailag kimerültek voltunk. Jeges félelem tartott minket fogva, de meglepően nyugodtak voltunk. Az ablakon kitekintve a másik 37 gép látványa annyiban segített, hogy tudtuk, nem vagyunk egyedül.”

“Néhány óra múlva közölték velünk, hogy leszállhatunk, de csak egyik gép a másik után, így ránk reggel 11-kor kerülhetett csak sor. Az utasok szó nélkül tudomásul vették, hogy az éjszakát a gépen töltjük. Gander orvosi felügyeletet, vizet és élelmet biztosított. Szerencsére nem volt semmi gond. Az éjszaka csendesen tellett, a kényelmetlenség ellenére. Másnap reggel fél 11-kor iskolabuszok jöttek értünk. Át kellett mennünk a vámvizsgálaton és bejelentkeztünk a Vöröskereszt asztalánál. A szállodai szobánkban a TV elé roskadtunk és 24 órával a tragédia után mi is megláttuk a drámai képsorokat.”

A következő sorok Reinhard Knoth kapitány memoárjából származnak: “Hirtelen rengeteg szabadidőnk lett és az is hamar kiderült, hogy Gander lakói roppant kedvesek. “Repülősöknek” szólítottak minket és minden kívánságunkat teljesítették. Gander és a környező kisvárosok valamennyi iskolát, közösségi épületet, könyvtárat bezártak és a rendelkezésünkre bocsátottak. Ágyak, hálózsákok, párnahegyek és rácsos ágyak mindenütt. A középiskolásoknak szünetet hirdettek és iskola helyett kötelező volt segíteniük a “vendégek” ellátásában.

Az elszállásolást úgy szervezték meg, hogy a családok együtt maradhassanak. Azoknak a hölgyeknek is teljesítették a kívánságát, akik nem akartak koedukáltan aludni. Az időseket önkéntesen jelentkező családoknál helyezték el, így ők rendes ágyban alhattak. A terhes kismamák a kórház közelében kaptak szállást. Volt fogorvosunk, férfi és női ápolónk, akik bármikor a rendelkezésünkre álltak.

A “hajótöröttek” naponta telefonálhattak és e-mailezhettek szeretteiknek. A város lakói gondoskodtak róla, hogy napközben se unatkozzunk. Gyalogtúrákat, hajóutakat szerveztek. Érdeklődésnek megfelelően lehetett felfedezni a közeli városokat, tavakat és kikötőket. A bátrak, profi vezetővel, hegyet is mászhattak.

A pékségek állandóan friss kenyérrel, pékáruval láttak el minket. A főétkezéseket szintén önkéntesek oldották meg. A vegytisztító ingyenesen tisztította a ruháinkat, mivel a csomagokat nem hozhattuk le a gépekről. Egyszóval, semmiben sem szenvedtünk hiányt.

Amikor két nap múlva újra megnyílt a légtér, iskolabuszok szállítottak vissza minket a gépekhez. Senki nem késett egy percet sem, így valamennyi gép időben útnak indulhatott. A helyi Vöröskereszt képviselői pontosan tudták, ki-kicsoda és melyik gépre kell szállnia. Csodálatra méltó volt a szervezés és még csak nem is gyakorolhatták.

Amikor valamennyien a gépen voltunk, az utasok azonnal élménybeszámolóba kezdtek. Sokan könnyek között meséltek az eltelt napokról. Az utasok becenéven szólították egymást. A hazaút olyan volt, mint egy nagy party repülőgép. Telefonszámok, e-mail címek, lakcímek cseréltek gazdát.

Hirtelen meglepő dolog történt. Az egyik utas megkért, hogy szólhasson az többiekhez a hangosbeszélőn át. Ezt soha nem engedjük meg, de akkor minden, ami velünk történt, formabontó volt. Az utas közölte, hogy a többség hozzájárulásával, amint hazaérünk, alapítványt hoz létre. A bevételt Gander és a közeli városok iskolásainak adományozzák, ezzel köszönve meg a szeretetteljes vendéglátást. Még ott a gépen, megérkeztek az első felajánlások. Összesen 14 ezer dollár gyűlt össze. Néhány hét alatt másfél millió dollár folyt be a számlára és a Delta Légitársaság is beszállt. 134 új-fundlandi fiatal főiskolai tandíját fizettük ki.

Tessék ezt a történetet megosztani, mert lehet, hogy a világ brutális, de mindig lesznek Ganderhez hasonló városok, jószívű, segítőkész emberek. Mi 6595-en mindig úgy fogunk Ganderre és Új-Fundlandra gondolni, mint a jóság és kedvesség mintaképére.”

Képek: Google
Forrás: The Day the World Came to Town

Tags: , , , , , , , , , , , , , ,

A W32nd street – a New York-i ingázók rémálma, a város egyik legdepressziósabb utcája – a Pennsylvania vasútállomást köti össze a Harold Square-rel.

Reggelente és a kora esti órákban ingázók tömege halad át ezen e keskeny utcán, tudomást se véve az üzletek ajtajában, az árkádok alatt fekvő hontalanokról, sem az átható pisiszagról. A 32. utca az ingázók életében az elkerülhetetlen, a hétköznapok kellemetlen velejárója.

 

A múlt hét közepén, egyik napról a másikra a 32. utca megrázta magát és meglepő transzformáción esett át. A 34. Utca Társulás, a Columbia Egyetem várostervezés szakának végzősével, Alexandra Gonzalezzel együttműködve, új külsőt álmodott a szürke, jellegtelen 32. utcának.

A gyalogosok vidám színűre festett extra sávot kaptak, melyet nagy méretű virágosládák szegélyeznek és választanak el az autós forgalomtól. Az új, széles gyalogos sávban 18 modern, CitiBench pad is elhelyezésre került.

A projekt jelenleg teszt állapotban van. Októberig a város vezetősége döntést hoz létjogosultságáról. Pozitív előjelnek számít, hogy az új “ruha” és a grátisz gyalogos sáv egyöntetű sikert aratott az ingázók körében és hogy a városvezetés máris elrendelte az utca takarításának magasabb színvonalát.

Az új külső a szomszédos Madison Square Gardens és a jelenleg átalakítás alatt álló, “új Times Square” becenévre hallgató, Harold Square színvonalára hivatott emelni a mostohagyerek státuszban levő 32. utcát.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

A Flatiron Building (Vasalóház), eredeti nevén Fuller Building, New York City egyik legkedveltebb, ikonikus épülete. Különleges sziluettje a City egyik jelképe, a turisták “must see” listájának állandó szereplője.

Annak ellenére, hogy az egyedi technikával épült felhőkarcolóval képek végtelen során találkozhatunk, a Flatiron Building képes volt megőrizni rejtélyességét, ezzel is hozzájárulva rajongótáborának növekedéséhez. Fedezzünk fel néhányat a Vasalóház titkai közül!

  • A közhiedelemmel ellentétben nevét nem különleges, vasalóra emlékeztető formájáról kapta. A Broadway, Ötödik Sugárút, 22. és 23. utca által határolt területet New York lakói már akkor Vasalónak nevezték, amikor még a csak fű borította a területet. Mindeközben a ház sokakat egy, az Ötödik Sugárúton felfelé haladó hajóra emlékezteti.

 

  • Az átadás évében (1902) New York lakói fogadást kötöttek, hogy az épület nem fog sokáig állni, elvégre a felhőkarcoló legkeskenyebb részénél alig haladja meg a 180 centimétert. Meg voltak győződve róla, hogy az első komolyabb szélvihar az oldalára borítja az épületet.

IMG_2331

  • S ha már a szélnél tartunk, a ház különleges elhelyezkedéséből és formájából adódóan, a legkisebb fuvallat is vad táncba kezd az épület körül. A korabeli tudósítások szerint, a környék férfi lakói, fiatalok és idősek, egyaránt, előszeretettel csoportosultak a ház körül, a fellebbenő szoknyák alól kivillanó bokák reményében. Innen ered az amerikai szlengben a “23 skedoo” kifejezés, mely gyors lelécelést jelent. A 23 a 23. utcára utal, míg a skedoo jelentése, valamit gyorsan hátrahagyni, pontosan úgy, ahogy a csoportosuló férfinép rebbent szét a rend őrének felszólítására: “23 skedoo!”.

Well_I'll_be_blowed_postcard_1905IMG_2336

  • A Beaux-Arts stílusban épült Vasalóház 1989-ben került a Nemzeti Műemlékek Listájára. Irodáit jelenleg könyv-és lapkiadók bérlik. Miután a szerződések lejárnak, a tervezek szerint a Flatironból luxus hotel lesz, mely valljuk be, briliáns ötlet.

  • A legfelső emelet homlokzatát, sok New York-i épülethez hasonlóan groteszk vízköpők díszítik.

IMG_2316

  • Az épületben eredetileg hidraulikus felvonó működött. A liftezés roppant lassú és döcögős volt, az utasok pedig gyakran eláztak a víztartály gyakori meghibásodása miatt. A 20. emeleti iroda bérlője, egy korabeli lapkiadó memoárjában olvashatjuk: “Naponta 30 percet utaztam a liftben. Ilyenkor olvastam át a kéziratokat.”

 

  • Az átadás évében az épületben, a fáma szerint a kivitelezők figyelmetlensége miatt, csak férfi mosdókat építettek. Később javították a hibát és női mellékhelyiségeket is felszereltek, azonban egy emeletre csak “egyfélét”, s ez a mai napig így van.

11128353_826414607408495_5783937800610420426_o 10608538_779574008759222_2766291533385010447_o

  • A 21. emelet nem szerepelt az eredeti tervekben, 3 évvel később adták az épülethez. Erre a szintre külön lifttel lehet csak feljutni.

IMG_2322

  • A Vasalóház nem látogatható, tetőterébe nem terveztek kilátót, azonban a földszint panoráma ablakai időszakos kiállításoknak adnak otthont.

IMG_2348

A Flatiron Building ugyan se nem az első, se nem a legmagasabb felhőkarcoló New York Cityben, mégis, egyedi sziluettjével, központi elhelyezkedésével, különleges hangulatával örökre belopta magát a turisták és a helybéliek szívébe.

Képek: a blog írójának tulajdona, illetve köszönet Robin Kentnek

Tags: , , , , , , ,

A Vasalóház (Flatiron Building) szomszédságában található, a turisták és a helybéliek által egyaránt kedvelt Madison Square Park gyakran ad otthont ideiglenes köztéri szobroknak és egyéb, a tradicionálistól eltérő művészeti alkotásoknak.

IMG_2083

A napokban fejezték be Teresita Fernandez, kubai származású, jelenleg brooklyni székhelyű művésznek, Fata Morgana elnevezésű, grandiózus alkotását.

A Fata Morgana a legnagyobb és legkomplexebb alkotás, mely valaha is kiállításra került a Madison Square Parkban.

Az elnevezés, Fata Morgana, vagyis Délibáb, a parkban sétálók üvegkorongokról visszaverődő, torz képmására utal.

IMG_2092

A hat, különálló mennyezet-elem a napfény és árnyék viszonyok hatására valamennyi napszakban állandóan változó színpalettát vetít a parkra.

IMG_2085

A park fái és a pázsit zöldje az elkövetkezendő hónapokban az évszaknak megfelelően tükröződik majd az üvegmennyezeten, mesebeli árnyakat vetítve a park látogatóira.

Az installáció titka a üvegkorongok különleges, rácsos elhelyezkedésében rejlik. A műalkotás megosztja a közvéleményt. Sokan különösen szeretnek a korongok által nyújtott szűrt árnyékban ücsörögni, míg mások szerint a Fata Morgana blokkolja a parkba áradó természetes fényt.

Az üvegmennyezet 2016. január 10-ig látható és élvezhető a Madison Square Parkban.

Tags: , , , , , ,

New York City nevezetes arról, hogy lehetőséget és helyet biztosít a feltörekvő képzőművészeknek, különös tekintettel a Street Art ágazatra. A Central Park dél-keleti részén, az Ötödik Sugárút és a 60. utca találkozásánál található, forgalmas Doris C. Freedman Plaza gyakorta ad otthont kisplasztikáknak, szoborcsoportoknak.

IMG_1751

Március eleje óta a világhírű, párizsi művész, Tatiana Trouvé meghökkentő szoborcsoportja uralja a teret. Az alkotás a Desire Lines (Vágyvonalak) címet viseli. New York City köztéri műalkotásokért felelős alapítványa arra kérte a szobrásznőt, hogy alkotása legyen kapcsolatban a Central Parkkal.

IMG_1752

Tatiana nem szerette volna a park egyetlen területét sem kiemelni, az egészet egységes egészként akarta megjeleníteni, s már csak a szoborcsoport puszta méretét tekintve is sikerrel járt.

IMG_1760

Trouvé 120 hatalmas faorsót helyezett el három ipari méretű, öntöttvas tárolóra. Az orsókra különböző színű és hosszúságú köteleket spulnizott. Minden egyes spulni egy-egy Central Parkban található gyalogutat, ösvényt képvisel.

IMG_1756

Az alkotó valamennyi utat végigjárta és segítőivel pontosan lemérte őket a kezdőponttól a végpontig. A színes kötelek hossza pontosan megfelel a mért távolságoknak. A színválasztást azonban teljesen a véletlenre bízta a művész. A szoborcsoport létrehozása két éves munka volt.

IMG_1755“Az orsók a vágyainkat jelképezik, ahogy a Central Park is mást jelent minden ember számára. Mindenki más utat választ csavargásai során, amerre a lába, amerre a vágya viszi. A parkban és az életben mindenki más utat választ, ki a rövidebbet, ki a hosszabbat. Az utaink gyakran kereszteződnek, majd újra eltávolodnak.” – magyarázza az alkotó.

IMG_1759A Desire Lines augusztus 30-ig tekinthető meg.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , ,

Ki az Igazi, Hamisítatlan New York-i? Mennyi ideig kell élnünk a városban ahhoz, hogy New York-inak nevezhessük magunkat?”

Különböző teóriák léteznek. A konzervatív nézet szerint, csakis a tősgyökeresek mondhatják magukat New York-inak. Az igazi New Yorker itt született és nevelkedett. Ismeri és tiszteli a város múltját, jelenjét, jövőjét.

Az Amerika-ellenesek ironikusan közelítik meg a témát és azt tartják, hogy a New York-i az egyetlen fajta amerikai, akit a külföldiek elviselnek.

Általános vélemény, hogy az ötödik év után kezdi az újdonsült lakos felvenni a város ritmusát és 10-15 évnek is el kell telnie ahhoz, mire valódi New York-inak vallhatja magát.

Abban az esetben, ha hajlandók vagyunk elfogadni, hogy a New Yorker elnevezés nem csupán azon szerencsések kiváltsága, akik New York területén születtek, akkor E.B. White, a New Yorker magazin írója és szerkesztője felosztását követve, három típus különböztethető meg.

“A tősgyökeres New York-i a városban született. Ő az, aki természetesnek veszi a várost, elfogadja és szükségszerű rosszként kezeli méretét és zajos természetét.

A második csoportot az ingázók alkotják, akik sáskamód falják fel a várost reggelente és hagyják hátra a romokat esténként.

A harmadik csoport a legnagyobb, mind méretében, mind fontosságában. A bevándorló, aki New Yorkon kívül született és New Yorkba a kalandvágy vagy a sors hozta. Számára New York a végső állomás, a cél. Ez a réteg felelős a város túlfeszített természetéért, költői vénájáért, művészetek iránti elkötelezettségéért és egyedülálló teljesítményéért.

Az ingázók adják a város árapályhoz hasonló nyughatatlanságát, a tősgyökeresek szilárdságot, folytonosságot biztosítanak, míg a betelepedők szenvedélyessé teszik New Yorkot.”

A teóriákon túl, leegyszerűsítve, két csoport létezik: akik New Yorkban szeretnének lenni és azok, akik nem. Az első csoporton belül ott vannak azok is, akik számára ez sosem adatik meg és csak álmodhatnak arról, hogy New York-i lakosok legyenek. Ezek az emberek szenvedélyesebben szeretik ezt a várost, mint a legtöbb tősgyökeres.

New Yorker-nek lenni sajátos életérzés, magatartásforma. Minden ember sajátos és megismételhetetlen módon érzékeli a környezetét, egyedi módon dolgozza fel az őt ért impulzusokat, ezáltal a New York-i létnek végtelen számú meghatározása létezik.

Felmerül az a kérdés is, hogy vajon a New York-i léthez szükséges-e egy bizonyos belső tulajdonság együttes megléte, melynek hiányában a bevándorló sosem válik igazi New York-ivá és esetleg élete végéig kívülállónak érzi magát? Lehetséges, hogy az alapfeltétel nem más, mint az alkalmazkodóképességnek egy olyan magas szintje, melyre nem mindenki képes? Előfordulhat, hogy csak azok nevezhetik magukat igazi New York-inak, akik birtokában vannak ennek a virtusnak, ahogy az amerikai angol nevezi, moxie-nak? A moxie szilárd jellem, határozottság és keménység, rámenősség és öntudat tökéletes elegye. Azok, akik nem alkalmazkodnak megfelelő módon és ütemben, egy darabig kitartanak, végül átteszik székhelyüket egy nyugodtabb, kevésbé komplikált városba.

New York nem való mindenkinek, viszont akárhogy is nézzük, a New York-i lét minden nehézségével együtt és ellenére, fantasztikus.

A bevándorló újra és újra kérdi: Mikor válok igazi New York-ivá? Az egyszerű válasz: Azon a napon, amikor már nem kell megkérdezned, mert New York-i léted olyan természetessé válik, mint ahogy levegőt veszel.

A pesszimista hozzáállás szerint, rögtön azután, hogy először rabolnak ki a metrón úgy, hogy észre sem veszed. A brutálisan őszinte válasz szerint, akkor válsz igazi New York-ivá, amikor már észre sem veszed a hontalanokat. Amikor hajlandó vagy csillagászati összeget fizetni egy kutyaól méretű apartmanért, egy olyan környéken, ahol csótányirtó bűze keveredik a kínai étteremből szálló átható szagokkal, Te pedig szerencsésnek érzed magad, elvégre New Yorkban vagy.

Az ironikus válasz szerint, akkor vagy igazi New York-i, amikor teljes szívedből utálod New Yorkot, de semmi esetre sem költöznél el, mert sehol máshol a világon nem található meg az elemeknek azon kombinációja, melyeket New Yorkban annyira gyűlölsz.

S végezetül, a költői válasz: Akkor válsz igazi New York-ivá, amikor már becsukott szemmel is meg tudod rajzolni a város sziluettjét és minden felhőkarcolóhoz külön emlék köt.

Felhasznált irodalom: E.B. White: The New Yorker

Tags: , , , , ,

Newer entries »