City

You are currently browsing articles tagged City.

2018. július 19-én reggel 6 óra 45 perckor hatalmas gőzrobbanás rázta meg a világhírű Flatiron Building (Vasalóház) környékét. A forgalmas Hatodik Sugárút és a 21. utca kereszteződésében egy fél méter átmérőjű, 86 éves gőzvezeték robbant fel.

Ez a környék roppant forgalmas, turisták és a itt dolgozók ezrei haladnak át naponta ezen a ponton. A metrónak is fontos átszálló csomópontja van a 21. utcában. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a korai órára való tekintettel, kevesen tartózkodtak a környéken, így csak öten sérültek meg könnyebben.

Az Ötödik Sugárúton hatalmas kráter keletkezett, azonban nem ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy New York 200 km hosszú gőzvezetékrendszerének nagy részét, -a folyamatos felújítások ellenére – továbbra is azbeszt borítja. A mai robbanásért felelős vezeték szintén azbeszt bevonattal rendelkezik.

New York City gőzrendszeréről ITT olvashattok bővebben.

A ’90-es évek óta ismert az azbeszt egészségkárosító, rákkeltő hatása, de egészen a ’80-as évekig az egyik legelterjedtebb tetőfedési és szigetelőanyag volt a világ valamennyi pontján. Az azbeszt mikroszkopikus méretű, elemi szálakból áll. Ha ez a veszélyes anyag a levegőbe kerül, belélegezzük. Az apróbb szálak egész mélyre jutnak a tüdőben, ahol fennakadhatnak. A bekerült lebonthatatlan azbeszt betokozódik és – több éves lappangási időt követően – kóros elváltozások kialakulását idézheti elő, mely a legtöbb esetben halált okoz.

Az 1989-es Gramercy Park-béli gőzrobbanás után, amikor 90 kilónyi azbeszt került a levegőbe és a környék házainak fertőtlenítése egy hónapig tartott, New York energia biztosító vállalata, a Consolidated Edison (Con Ed) nekilátott a csővezeték rendszer modernizálásának, azonban a projekt távolról sincs készen.

A reggeli robbanás után is a levegőben, a házak falán és a környéken parkoló autókon azbesztet mutatott ki a teszt. 49 épületet evakuáltak a környéken. Több irodaépületből hazaküldték a dolgozókat és több mint 500 lakost is kitelepítettek. Javasolták, hogy mindenki, aki érintkezésbe került a gőzzel, vagy a közvetlen közelben volt, váltson ruhát, amint lehet és zuhanyozzon le.

Arra kérték a lakosokat, hogy a szennyezett ruhát tegyék szemeteszsákba és vigyék be a Con Ed 19. utca és Broadway sarkán álló átmeneti sátrába, ahol veszélyes hulladékként veszik át és kezelik. A ruhaneműkért a Con Ed kártérítést fizet.

Még nem lehet tudni, hogy mikor mehetnek vissza a lakók és a dolgozók. Az is megeshet, hogy kiterjesztik a lezárt területet, ha még több helyen találnak azbeszt nyomokat. A gőz sajnos órákig szennyezte a levegőt és bejuthatott az épületek szellőző és légkondicionáló rendszerébe is, amely nagyon veszélyes lehet. Az állandó és ismétlődő kontaktus sokkal veszélyesebb, mintha valaki csak egyszer érintkezett a gőzzel a robbanás idején.

Az Ötödik Sugárút a környéken szintén zárva lesz még napokig. Javaslom, hogy ha turista úton vagytok a Cityben, kerüljétek el ezt a környéket legalább pár napra, amíg a környéket fertőtlenítik.

Amennyiben újabb hírek érkeznek, frissítem a cikket.

Képek: NBCNY

Tags: , , , , , , , , ,

New York a város, amely észrevétlenül a mindennapjaink része, hiszen mindenkiben ott él a filmeken keresztül, akár tudomásul vesszük, akár nem.

Sohasem merült fel bennem, hogy valaha is elmennék New Yorkba, de egy váratlan lehetőségnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy nem szabad kihagynom, meg kell néznem.

New Yorkot látni nem szerepelt az álmaim között, de a 10 hónapos várakozás és főleg az útra való felkészülés (amiben a “Tengerentúlról jelentem” rengeteg segítséget nyújtott, ezúton is köszönet érte) során azzá vált.

Szeretném megosztani néhány gondolatomat, és pár képemet, hogy ha lenne valaki, aki egy pillanatra is elbizonytalanodna azon, hogy menjen-e New Yorkba vagy sem, mindenképp az “igen, megyek” legyen a döntés.

Feledhetetlen érzés, amikor először állsz a Brooklyn híd lábánál és csodálod Manhattan felhőkarcolóit a lemenő nap fényénél, majd gyönyörködsz a túlpart felgyúló fényeiben.

Manhattan sugárútjain sétálva belecsöppensz a város vérkeringésébe. A folyamatos lüktetés, morajlás, de még a zaj is, teljesen magával ragad, együtt sodródsz vele, és fel sem merül benned, hogy ez zavarna. Élvezed! Mert ez New York.

Míg mindenről megfeledkezve, szemeddel a monumentális épületek tetejét keresve fedezed fel a várost, bármerre mész valahonnan mindig előbukkan a One World Trade Center letisztult tornya, őrt állva a város felett.

Folyamatosan keresed a filmekből ismerős dolgokat, és megborzongsz, amikor egy olyan épület, tér, szobor előtt állsz, amiről úgy érzed, hogy már régről ismered, csak még „szemtől-szembe”nem láttad.

 

A Rockefeller Center 70 emeletes felhőkarcolója a maga 259 méterével lenyűgöző látvány, akár lentről nézünk felfelé, akár fentről nézünk alkonyatkor a városra. A narancssárga, kék színekben tündöklő égbolt visszatükröződik az Empire State Building és a Chrysler Building távolból parányinak tűnő ablakain, és feltűnik Lady Liberty párába vesző alakja is.

Manhattanban minden park egy kis zöld sziget, ami egyszerre tűnik nyüzsgőnek és nyugalmat árasztónak. Van, aki pihen, ebédel, vagy éppen táncol, sakkozik. Teljes harmóniában egymás mellett.

Meglepődve tapasztaltam, hogy bárhol, bármikor, ha csak egy pillanatra is elbizonytalanodtam vagy próbáltam eligazodni és igazából még magam sem tudtam, hogy segítségre van szükségem, valaki mindig odalépett hozzám, és megkérdezte, hogy segíthet-e.

Sokszor kezdeményeztek beszélgetést helyiek a metrón vagy a buszon, érdeklődve, hogy honnan jöttem és tetszik-e a város. Annak ellenére, hogy egyedül voltam, sohasem éreztem magam egyedül.

Brooklynból Manhattanban vezető metróút felért egy szociográfiai tanulmánnyal. Hihetetlen, hogy itt, ahol szinte minden nemzet megtalálható, mennyire nagy az összetartás, az egymás iránti tolerancia a nemzeti, kulturális különbségek ellenére is.

A metrónak egyébként is külön varázsa van, ami nem másnak köszönhető, mint a saját és mások szórakoztatására, de akár a napi megélhetésükért zenélő, vagy egyéb produkcióval fellépő embereknek. A jövő-menő utasok nem sajnálják az idejüket, megállnak, meghallgatják őket, élvezik az előadást, nem fordulnak el lehajtott, vagy félrecsapott fejjel, és az adományok sem maradnak el.

Coney Island…… A levegőben a zöldségesek „zöld” , a kínai éttermek fűszeres illata, a halárusító boltok átható szaga, és az autók benzingőze mellett ott érezhető az óceán enyhén sós, párás illata.

Ez a brooklyni városrész ismét más világ, két különböző világ. Az Atlanti-óceán partján állva a csapkodó hullámok látványa, ahogy simára mossák a part homokját, minden nyomot eltüntetve, a folyton zúgó óceán hangja, a vijjogó sirályok és a távolban apró ladiknak tűnő óceánjárók mind-mind romantikát idéznek.

Ugyanakkor az óceán part süppedő homokjában kiépített sétány másik oldalán lévő Vidámpark, a bódék hosszú sora, ahonnan különféle hamburgerek, grillek, és egyéb ételek illat orgiája száll a sétáló felé, igazi, önfeledt szórakozást ígérnek.

Tíz felejthetetlen napot tölthettem New Yorkban, és egy picit talán New York-inak érezhettem magam.

Igaz, hogy nem volt álmom ide eljutni, de most már álmom, hogy visszatérjek.

Képek és történet: Rigóné Mészáros Ildi

Tags: , , , , ,

Az Alsó-Manhattanban található Trinity Church (Szentháromság Templom) május 7-én 2 évre bezárt restaurálási és modernizálási munkálatok miatt. A 98 millió dolláros beruházás keretében a templom hajója 140 új ülést kap, akadálymentesítést, restaurálják a festett üvegablakokat, modernizálják az akusztikát és a világítást. A templom nem-semleges mellékhelyiségeket kap.

A Hamilton musical szerelmeseinek örömére, a munkálatok közben a templom temetőkertje, ahol Hamilton és feleségének sírja található és a Mindenszentek kápolna nyitva tart.

A Trinity Church, melyet évente 2 millióan látogatnak, 2020-ban nyit újra.

Tags: , , , , , ,

Öt napot töltöttem március utolsó hetében férjemmel ebben, a turistáktól hemzsegő, mindenféle nációval benépesült, igazán érdekes világvárosban.

Kalandunkra jól felkészültünk útikönyvekből, jó barátok beszámolóiból és blogok nyújtotta segítséggel. Egy percet sem szerettünk volna elvesztegetni, mivel csak öt napunk volt a városra.

A repülőutunk zökkenőmentesen zajlott Budapesttől New Yorkig, Amszterdami átszállással. A közel 2 órás út alatt a KLM légitársaság Amszterdamig megfelelő szolgáltatást biztosított, míg Amszterdamból New Yorkig, az amerikai Delta légitársaság a 8 és fél úton a többszöri étkezésen felül, snack-ekkel és Magnum jégrémmel is előrukkolt a turista osztályon. Az idő gyorsan eltelt, mivel megfogadtam, hogy a repülőidő nagy részét átalszom, így nem lesz gond az odaérkezésünk után a város felfedezésével. Jól sikerült a terv, a repülőút utáni fáradság nem húzta keresztbe az egész délutánunkat. Férjemét sem, aki az út alatt végig olvasott.

A JFK repterén landoltunk, ami igazából nem hagyott mély nyomot bennünk. A repülőn még elmentünk a mosdóba, mivel tudtuk, hogy a vámellenőrzés jó ideig eltarthat. Ezután fogtunk egy helybéli, idősebb Long Island-i “nem hivatalos” taxist, aki elvitt bennünket a Chelsea-beli szállásunkig a délutáni napsütésben. Nem szerettünk volna metrózni, szerettük volna látni a várost a háromnegyed órás út alatt is. Szorított bennünket az idő.

Hotelunknak az Innside by Melia New York Nomad-ot választottuk a Tripadvisor értékelések alapján, amelyhez minden valóban közel volt. Két saroknyira volt a Madison Squere Garden, férjem legnagyobb örömére. Volt szerencsénk jegyet váltani egy alsóházi egyetemi kosárlabda meccsre is, aminek Bálint örült igazán, a 15000 nézővel egyetemben. Természetesen én is, bár én jobban örültem volna egy Pink koncertnek.

A hotel tetejére (22. emelet) is felmentünk, ahonnan megcsodálhattuk a város épületeit. Minden napot hasznosan töltöttünk, ami megérte még akkor is, ha estére nagyon elfáradtunk. Sétáltunk a Times Square-en, a Central Parkban körbejártuk a nevezetes helyeket, etettünk mókusokat, megnéztük a rejtélyes Dakota házat, becsöppentünk a Greenich Village-be, ahol egy elhunyt tűzoltó-családapa emlékére – aki mások mentése közben vesztette életét -, skót dudás felvonulást tartottak éppen, lovakkal, motorokkal, tűzoltóautókkal, díszmenetben. Sétáltunk a Little Italy-ban, China Town-ban, a Soho negyedben. Nagyon hangulatos részei a városnak.

Felmentünk a One World Observatory-ba és a Rockefeller Centerbe is. Mindkettőbe napijeggyel lehet bejutni, a megfelelő biztonsági ellenőrzések után. Ezek valóban időt vesznek el, de azt hiszem, 9/11 után ez valahol érthető is. Mindkét felhőkarcolóból páratlan a kilátás, de mi a Rockefeller Centert mégis jobbnak éreztük a kilátás szempontjából, illetve jobban kedveljük a tradicionális épületeket.

Jó emlék maradt a hihetetlen építészeti remekműn, a Brooklyn hídon való fél órás séta is, ami Brooklynba vezetett.

 

Nem éreztem magunkat egy percre sem veszélyhelyzetben, semmiféle atrocitás nem ért bennünket az ott tartózkodásunk ideje alatt.

IMG_6991 

Férjem rendvédelmi karrierje miatt nagy figyelmet fordítottunk a sokfajta rendőrjárgányra. Elképesztő, hogy mennyi fajta járművük van és rengeteg helyen vannak közszolgálatban az utcákon. A Brooklyn hídon például három kerekű autóval vigyáztak a biztonságra a gyalogos úton. Ezenkívül óriás méretű rendőr kamionokat, csapatszállító buszokat, Cabrio és sima Smart autókat, Ford Sedan típusokat, gallytörő terepjáró autókat, motoros rendőröket, biciklis és lovas rendőröket is láthattunk. Nem is gondolhattuk volna másképpen, minthogy a közbiztonság garantált.

 

Ellátogattunk a Grand Zero-hoz is, ahol a szeptember 11-i terrortámadás emlékhelye van.

Sétáltunk a pénzügyi negyedben, a Wall Street-en, a színházi negyedben, komppal átmentünk Staten Island-re, közben megcsodáltuk a Szabadság szobrot és Manhattant. A Times Square-re több alkalommal visszamentünk, vagy egy jó vacsora, vagy csak a sokszínű látványa miatt. Meg kell még jegyeznünk, hogy bárhova tértünk be, rosszat sehol nem ettünk, ittunk. Kimondottan finomakat és jókat étkeztünk.

 

Megnéztük a Szent Patrick katedrálist, valamint a Szent Pál kápolnát, melyet gyönyörű temetőkertje miatt is érdemes felkeresni.

Ücsörögtünk a Bryant Parkban, megtekintettük a turisták által közkedvelt különleges Vasalóházat, amely alakja és mérete teljesen magával ragadott bennünket.

Több alkalommal metróztunk, amelynek különleges hangulata volt a maga forgatagában. Meg kell itt említsük, hogy az egyik metró aluljáróban egy fekete utcazenész jó hangulatú, 90-es évekbeli popzenét játszott és az egész metró aluljáró táncra perdült. Nagyon vidám perceket töltöttünk ott, megjegyeztük, hogy mennyire jó lehet itt helybélinek lenni és jókedvűen táncolni, idegen az idegennel. Felszínre érve a filmekből ismert New York-i gőz szinte minden részen feltűnt.

Az időjárás március utolsó hetében nekünk kedvezett. 5 fok reggel, majd délután 12 fokra is felmelegedett, a havazást megúsztuk. A délelőtti 4-5 fok igazából azért volt kedvező, mert a köd gyönyörű átmenetben kitakarta a felhőkarcolók tetejét, így még misztikusabb fényképek születtek. Egyáltalán nem bántuk meg a március végi látogatást, nem biztos, hogy a zöld lomboktól, jobb időben láttuk volna teljességében az egyes épületeket.

Reméljük, hogy lesz alkalmunk megnézni nyáron is ezt a magával ragadó várost. Télen is varázslatos lehet.

Élveztük az ottlétünket, legközelebb a múzeumokba is szeretnénk bejutni, illetve a híres New York-i Közkönyvtárba és egy Broadway előadásra.

 

Rövid időnk volt – itthon várt a 20 hónapos kislányunk -, de amit fontosnak tartottunk, azt sikerült megtekintenünk.

Remélem tudtunk hasznos információkkal szolgálni a jövőben idelátogatóknak!

Mindenkinek kellemes időtöltést kívánunk a Nagy Almában!

Csilla és Bálint

Képek: Csilla és Bálint

Tags: , , ,

Amikor New York-i terrortámadásról beszélünk, mindenkinek a 2001. szeptember 11-i események, esetleg az ugyancsak a World Trade Center ellen, 1993-ban elkövetett merénylet drámai képsorai jutnak eszébe. Azonban New Yorkban már jóval korábban is történt egy sok halálos áldozattal járó terroresemény, melyet már jóval kevesebben ismernek.

1920. szeptember 16-ra esőt ígértek, ám ennek ellenére, amikor a Trinity Chrurch delet harangozott Alsó-Manhattanban, a Wall Street-et a megszokott módon ellepték a Pénzügyi Központ dolgozói. Banktisztviselők és brókerek álldogáltak az irodaépületek előtt, az utca autóktól, lovaskocsiktól és biciklis kifutófiúktól hemzsegett. Az ebédre igyekvő tömegben senkinek sem tűnt fel a J.P. Morgan & Co. bankház előtt, a Wall és a Broad Street sarkán ácsorgó piros, ütött-kopott lovaskocsi és azt sem vették észre, hogy hajtója magára hagyta. Még el sem haltak a déli harangszó utolsó hangjai, amikor hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Az 50 kilogrammnyi dinamit fülhasító zaját egész Manhattanban, de még Brooklynban is hallották.

A robbanás ereje lelökte a sínekről a szomszédos utcában haladó villamost, a roncsokat egészen a 34. emelet magasságáig röpítette. A Wall Street egy pillanat alatt úgy festett, mint egy csatatér. Mindenfelé holttestek, vérző sebesültek. A robbanás 30 ember azonnali halálát okozta, nyolcan a kórházban haltak bele sérüléseikbe. A Tőzsde azonnal bezárt, a több száz sebesült ellátásában a Governors Island-ről berendelt katonák segédkeztek.

A Wall Street-en elhelyezett bomba gyilkoló erejét nemcsak a dinamit, de a benne elhelyezett több mint 200 kilónyi fémdarab is növelte, mely srapnelként vágódott szerteszét. A robbanás után következett az épületekből lezúduló üvegszilánkeső. “A Morgan bankház belsejét szinte felszántotta az üveg és törmelék özön. A 24 éves William Joyce ügyvédbojtár az íróasztalánál dolgozott, amikor koponyáját egyszerűen kettéhasította egy üvegdarab. A Wall Street-en még az I. Világháborús veteránok is sokkot kaptak. A fojtogató füstbe égett hús szaga keveredett, mindenütt véres testrészek hevertek. A szerencsétlen ló fejét a közelben, míg patáit több száz méterre találták meg.”-írta a másnapi New York Times aprólékosan ecsetelve a tragédia döbbenetes részleteit.

A Wall Street-i robbantás 75 éven keresztül a legtöbb halálos áldozatot követelő terrortámadás volt amerikai földön, az eset pedig a mai napig megoldatlan.

A célpont sokak szerint a J.P. Morgan bank volt, mely a közvélemény szerint rengeteget nyereségre tett szert az I. Világháború során. Az áldozatok többsége azonban egyszerű irodai alkalmazott és kifutófiú volt, Mr. Morgan, a bank tulajdonosa pedig a robbantás idején éppen Európában tartózkodott, így a robbantás hivatalosan is civilek ellen irányult és célja a félelemkeltés volt.

A találgatások közepette a gyanú a szélsőséges antikapitalista-anarchistákra csoportokra terelődött, akik több terrortámadásért is felelősek voltak a 19. század óta. A gyanú tovább erősödött, amikor kiderült, hogy a robbantás előtt néhány órával, valaki röplapokat helyezett el a Pénzügyi Központ postaládáiba, ezzel a szöveggel: “Ne feledjétek! Nem tűrünk tovább! Engedjétek szabadon a politikai foglyokat, vagy biztos halál vár mindannyiótokra. Amerikai Anarchista Harcosok”. Ezen röplapok meglepően hasonlítottak azokra a röplapokra, melyek 1919-ben cirkuláltak, egy több amerikai városra kiterjedő sorozatrobbantás idején. Az 1919-es terrorsorozat mögött egy galleanista, államellenes, olasz anarchista csoport állt, élén Luigi Galleani, szónok és robbanószerkezet guru. Galleani-t még 1919-ben deportálták, ám a Wall Street-i bomba – különösen a vasnehezék srapnelek használata -, megegyezett a 1919-ben használt robbanószerkezetek felépítésével.

A robbantást egyetlen csoport sem vállalta fel és valamennyi szál előbb-utóbb vakvágányra futott. A Nyomozóiroda (Bureau of Investigation), később Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) három éven keresztül próbált nyomára jutni az elkövetőknek, de még csak a lovaskocsi hajtóját sem sikerült beazonosítaniuk.

Az anarchistákon kívül elkövetőként szóba került maga Lenin is és egy ex-teniszbajnok is, aki napokkal a támadás előtt figyelmeztette ismerőseit, hogy kerüljék el a Wall Street környékét. Róla kiderült, hogy ezen figyelmeztetést már évek óta ismételgeti és tippjeit egyenesen a Jóistentől kapja az éteren keresztül.

Az ügyet utoljára 1944-ben nyitotta újra az FBI és arra a konklúzióra jutott, hogy a robbantásért nagy valószínűséggel olasz anarchisták felelősek, név szerint Mario Buda, aki a robbantás utáni napon elhagyta az országot és Olaszországba menekült. Az elkövetéssel azpnban senkit sem vádoltak meg.

A Wall Street a robbantás másnapján újra nyitott. “A bizniszben nincs megállás.”-írta a másnapi New York Sun. A bekötözött fejű, begipszelt karú tisztviselők visszatértek az irodáikba. Az utcákat szinte órák alatt megtisztították a romhalmaztól, mely sietség a bűnügyi nyomokat is eltüntette. Aznap délben a tisztviselők és a környék munkásai összegyűltek a J.P. Morgan épülete előtt és az elhunytak tiszteletére elénekelték az “America, the Beautiful”-t és a himnuszt.

A robbantásnak nem emeltek emlékművet. A Morgan épület sebesüléseit sem javították ki. A mai napig láthatjuk a srapnelek által ejtett mély lyukakat, melyek emlékeztetik a turistákat és a helybélieket a 38 halálos áldozatot követelő terrortámadásra.

Képek és forrás: History.com

Tags: , , , , , , , , , ,

New Yorkban a tavasz első hírnöke, különösen idén – jóval megelőzve a kellemesen meleg napokat és az első rügyeket a Central Park fáin -, a Macy’s Nagyáruház Virágparádéja, melyre ebben az évben 44. alkalommal kerül sor. A virágkiállítást évente félmillióan látogatják, turisták és helybéliek egyaránt.

A pazar virágshow idén március 25-e és április 8-a között kerül megrendezésre a Macy’s Herald Square-en található központi épületében, valamint az áruház philadelphiai, minneapolisi, chicagói, illetve San Francisco-i üzleteiben.

 

 

A kezdetekben a virágshow-ra az áruház Herald Square-i kijárata mellett felállított sátorban került sor. Az elmúlt öt évben a kiállítást az üzlet első szintjén rendezik meg, melynek számos támogatója és ellenzője is akad.

 

 

A “virágparádé az üzlet területén” támogatói azzal érveltek, hogy a koncepció lényege pontosan a kisebb alapterület ötletes kihasználásában, illetve a virágok átható illat- és színkavalkádjának az áruházi forgatagba integrálásában rejlik. Az ötlet ellenzői ugyancsak a kisebb alapterülettel érvelnek. Bizony ilyenkor, főleg kora és késő délután, nagy a tumultus, gyakran lépni sem lehet.

 

 

A virágparádé ebben az évben a “Once Upon a Springtime” (Hol volt, hol nem volt egy Tavasz) címet kapta és egy tündérmese valamennyi kellékét felvonultatja. Sétálhatunk az elvarázsolt erdőben, beleülhetünk a gonosz varázsló trónszékébe, meglátogathatjuk a tündérkastélyt és a virághányó sárkány is felbukkan.

 

A Macy’s ingyenes virágparádéjának megtekintését így érdemes a kora reggeli, illetve a késő esti órákra tervezni. A kirakatokat naplemente után, illetve borongós időben lehet a legszebben fényképezni.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve első kép (Macy’s)

Tags: , , , , , , , , , , ,

New York City szívében, a Fifth Avenue-n, a Central Park szomszédságában áll egy francia kastély, melyet a legtöbben a Reszkessetek Betörők második részéből ismernek. A Plaza Hotel igazi ikon, mely a luxus és pompa megtestesítője.

A hotel a Grand Army Plaza-ról kapta a nevét. A hotel előtti kis tér William Tecumseh Sherman, polgárháborús generális arannyal futtatott szobráról és a Pulitzer szökőkútról nevezetes.

A Plaza Hotel több mint száz éve a New York-i előkelő réteg találkozó helye. A 19 emeletes épület az egyetlen szálloda a városban, mely a Nemzeti Örökség listáján szerepel  és minden szegletében magán hordozza a luxust.

(1) 

A Plaza Hotel egy évszázadnyi kiemelkedő eseményt és sok-sok skandalumot tudhat magáénak. Ismerkedjünk meg a legérdekesebb történetekkel.

A nyitás napján, 1907. október 10-én – a város történelmében először – motorizált taxik sorakoztak fel a hotel bejárata előtt a vendégekre várva. Azok számára, akik elutasították a fejlődést, az autósor végén, tradicionális lovas taxik álltak rendelkezésre, ám a fejlődést nem lehetett megállítani.

Rögtön, a nyitás hónapjában a vendégek között volt Mrs. Campbell, angol színésznő, George Bernard Shaw barátja. Shaw Mrs. Campbell számára írta a világhírű Pygmalion-t. Mrs. Pat tartózkodás első estéjén lement a Pálma Udvarba, hogy elköltse a vacsoráját. Az étkezés után elővett egy cigarettát, melyet a pincérek és vendégek legnagyobb megrökönyödésére el is szívott. Ilyet akkoriban csak férfiember engedhetett meg magának. A főpincér azonnal megkérte, hogy oltsa ki a cigarettát, ám Mrs. Pat azonnal visszavágott: “Kérem, ez egy szabad ország és ezt én semmiképp nem szeretném megváltoztatni.” A pincérek átmeneti megoldásként paravánt emeltek a színésznő köré. Mrs. Campbell botrányos viselkedése a másnapi újságok címlapjára került és a New York-i metróállomásokon való cigarettázás betiltásához vezetett.

A magyar származású Lwoff-Parlaghy Vilma festő-hercegnő látogatása 1909-ben újabb magaslatokba emelte a Plaza Hotelt. A hercegnő egy sereg házi kedvenc – kutyák, macskák, baglyok, tengerimalacok, egy oroszlán kölyök (!) és egy aligátor (!) – társaságában érkezett New Yorkba. A Waldorf Astoria azonnal elutasította szálláskérelmét, míg a Plaza 14 szobás lakosztályt és inasokat bocsátott az extravagáns hercegnő és kísérete részére, s ezzel az első állatbarát hotel lett New Yorkban.

Az 1920-as évek jazz korszakában F. Scott Fitzgerald és felesége, Zelda szintén a Plaza Hotel elkötelezett rajongói voltak. F. Scott Fitzgerald legismertebb alkotásában, a Great Gatsby-ben állított örök emléket a Plaza Hotelnek.

1946-ban, a magánéletét szigorúan védelmező Greta Garbo-ról kivételes fotósorozat készített Cecil Beaton, legendás fotós a Plaza egyik lakosztályában.

1956-ban egy elszakadt fekete ruhapánt kavarta fel a kedélyeket a Plaza-ban. Az ominózus pánt Marilyn Monroe ruhájához tartozott és egy sajtótájékoztatón mondta fel a szolgálatot. A malőrről utóbb kiderült, hogy ügyes PR húzás volt.

1964-ben a Beatles, első amerikai turnéja idején a Plaza-ban szállt meg, s valamennyien a privát nevükön jelentkeztek be.

Az 1966-os Fekete-Fehér Maskarabál a hotel Nagy Báltermében, Truman Capote, az Álom luxuskivitelben és a Hidegvérrel című könyvek írójának rendezésében, úgy vonult be a történelemkönyvekbe, mint a legpompásabb bál, melyet valaha is rendeztek a Nagy Almában.

A Plaza Hotel-béli botrányokozók listáján szerepelt Edgar Hoover, az FBI igazgatója is, akit többen, több esetben női ruhában, magassarkú cipőben, sminkkel láttak a szálló partijain. Woody Allen a Plaza-ban tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy szerelmi viszonyt folytat és feleségül veszi nevelt lányát. Charlie Sheen-t pedig itt tartóztatták le, botrányos viselkedése miatt.

A Plaza Hotel számos filmforgatásnak adott helyszínt. A sort Alfred Hitchcock nyitotta az Észak-Északnyugattal (North by Northwest). Ez volt az első film, melyet eredeti helyszínen és nem egy hollywoodi stúdióban forgattak. A legismertebb Plaza Hotelben játszódó filmek az Ilyenek voltunk (The Way We Were) Barbara Streisanddal és Robert Redforddal, a Funny Girl, a Krokodil Dundee és a Reszkessetek Betörők II.: Elveszve New Yorkban (Home Alone II: Lost in New York).

A Plaza Hotelnek 1907 óta számos tulajdonosa volt, többek között Conrad Hilton és Donald Trump, azt viszont kevesen tudják, hogy jelenleg egy indiai konglomerátum tulajdonában áll.

Képek: Google, tysonrupert, gigi_nyc, jrisorto, opoline, jc_hueteserphotography

Tags: , , , , , , , ,

A Flower Bandit, a Virágos Bandita, az a “titokzatos” hős, akire a New York-iaknak napjainkban, a feszült politikai légkörben, a tragédiákkal teli hétköznapokban szüksége van.

Valentin napon, a 14. utca és Hatodik Sugárút találkozásánál, egy csúnya, elhagyatott, összegraffitizett bolt előtt hatalmas szíves dobozokban, rózsaszín szegfűhalmok köszöntötték az arra járókat.

Ugyanekkor a West 4th street metróállomás Washington Square-i lejáratánál egy jókora rózsa-pipacs-írisz szív csalt mosolyt az utazók arcára.

  

A Flower Bandit, Lewis Miller virágkötő és esemény szervező már jó ideje bevirágozza a New York-iak szürke hétköznapjait. A történet 2016 őszén kezdődött a Central Parkban, ahol egy kora reggelen az első turisták gyönyörű virágkoszorút találtak Lennon Imagine emlékmozaikja körül.

“Öröm volt nézni, ahogy percek alatt tömeg gyűlt az Imagine köré. A virágok csak emelték a hely magasztos hangulatát. Rengeteg kép, szelfi készült azon a napon. Sokan átrendezték a virágkompozíciót, míg mások magukkal vittek egy-egy szálat emlékbe. Az emlékhely interaktívvá vált a virágok által.”

 

A Flower Bandit a Cemtral Park után megállíthatatlan lett. A legváratlanabb, legkevésbé romantikus helyeken – legtöbbször utcai szemétgyűjtőkben, építkezési hulladékhalmokon, metróállomásokon, buszmegállókban – jelennek meg hatalmas, buja virágköltemények.

“Ezek az én ajándékaim New Yorknak. Semmi mást nem szeretnék, mint mosolyt csalni a manhattaniak arcára. A virágokat még hajnalban helyezzük el a kiszemelt ponton, hogy mire felébred a város, meglepetés várja.

 

Néha összefutunk egy-egy éjszakai sétálóval, aki megkérdi, hogy mit csinálunk. Azt mondjuk, hogy ez neked készül, a te ajándékod. Ilyenkor döbbenten néznek ránk. Már ezért is megéri.

Ki ne szeretné a virágokat? New York szürke és rohanó hétköznapjaiban a virág luxus. Nem hinném, hogy a közeljövőben abbahagynánk. Virágos Banditának lenni hihetetlenül jóleső érzés.

Isntagram-on követhetitek a csokraink útját – melyeket mi csak “floral flash”-ként emlegetünk -, de előre soha nem mondjuk, meg, hogy hol bukkan fel a következő kompozíció. Ez mindig meglepetés.

 

A célunk varázslatos New York-i emlékek létrehozása. Hihetetlen látni, ahogy a járókelők New York-i kukákat fotóznak, pózolnak előttük. Máskor nagy ívben kikerülik őket. A virágok ezeknek a kukáknak, szobroknak, szeméthalmoknak is új értelmet adnak.

 

A virágok szintén második lehetőséget kapnak ezáltal. Mindig egy korábbi esemény, esküvő, kiállítás, parti virágjait hasznosítom újra. A 14. utcában a rózsaszín szegfűk például a Tory Burch divatbemutató virágkompozícióiból származnak.

 

A hashtag-ünket, LMD x NYC, krétaszóróval a kompozíció mellé festjük, hogy a New York-iak tudják, a Flower Bandit itt járt.”

A Cocid-19 idején virágkompozíciók jelentek meg New York City járványkórházainál.

Fotó: Lewis Miller
Interjú: Vogue

Tags: , , , , , , , , ,

New York City ikonikus épületeit, az Empire State Building-et, a Chrysler Building-et, a Flatiron-t, a Saint Patrick katedrálist valamennyien ismerjük képek és mozifilmet százairól. A City legmisztikusabb, legelőkelőbb és legzártkörűbb épületét, a Dakota házat és titkait azonban jóval kevesebben ismerik. A Dakota nem a magasságáról, nem a csillogásáról, hanem az őt körüllengő misztériumról nevezetes. New York City-t a világ egyik “legszellemesebb” városának tartják, a Dakota pedig a város legkísértettebb háza.

Az egy millió dollár költségvetésű Dakota ház a Singer Varrógép Vállalat alapítójának, Edward Clark-nak a megbízásából épült 1880 és 1884 között, 60 család – köztük a sajátja – számára. Clark a ház átadása előtt két évvel elhunyt.

Az apartman koncepció az 1880-as években teljesen ismeretlen volt New York Cityben. Az ötlet túl közel állt a szegényes bérházak, illetve a kétes hírű hotelek világához, melyeket a jól szituált családok messziről elkerültek. A Dakota a luxus apartman házak úttörője volt.

Az épületet Manhattan (annak idején) lakatlan területén építették, olyan messze, a sziget észak-nyugati részén, hogy akár Észak-Dakotában is lehetett volna. Az elnevezés erre az elszigeteltségre utal. Ez a környék ma az Upper West Side, a City egyik legdrágább, legelegánsabb környéke.

A 72. utca és a Central Park West sarkán álló gótikus stílusú épületet a legtöbben arról ismerik, hogy ez volt John Lennon New York-i otthona és itt, a ház 72. utca felőli boltíves átjárójában lőtte le, 1980. december 8-án, egy őrült rajongója. Lennon hamvait felesége Yoko Ono, a zenész által hőn szeretett Central Parkban szórta szét, körül-belül azon a ponton, ahol most a Strawberry Fields emlékhely található. A Beatle szellemét Yoko Ono-t kívül többen is látták a ház különböző pontján, amint fehér zongorájánál ülve alkot.

Az épületről szóló paranormális történetek azonban jóval Lennon halála előtt kezdődtek. A Dakota legbarátságosabb szellemét, akit a lakók csak Crying Lady-ként, Síró Hölgyként emlegetnek a 60-as évek óta, Lennon is látta. A Síró Hölgy az épület folyosóit járja és nem más, mint Elise Vesley, aki a Dakota menedzsere volt több mint húsz éven át. Elise a szóbeszéd szerint pszichokinetikus képességekkel rendelkezett és a Védánta tanok követője volt. Elise kisfiát egy teherautó ütötte el a Dakota előtt. Az asszony a tragédia után soha többé nem volt önmaga. A fiú halála után legfontosabb feladatának tartotta a házban lakó gyerekek védelmét. Sokak szerint halála után ezért járja a Dakota folyosóit.

Védencei között lehet a ház másik rezidens szelleme, a Young Lady, vagyis a Fiatal Lányka, aki sárga tafota ruhát visel, fehér térdzoknival és piros labdát pattogtat az épület folyosóin. Amikor az épületben dolgozó festők egy nap összetalálkoztak vele, a lány rájuk kiáltott: Ma van ám a születésnapom! Az egyik festő másnap leesett az állványzatról és szörnyethalt. A munkások biztosak voltak benne, hogy a szellemlány keze volt a dologban.

John Paynter, áramszerelő, a 30-as években Edward Clark szellemével találkozott, nem is egyszer, akiről mindenki tudta, hogy életében ki nem állhatta az áramszerelőket, akik változást hoztak az épületbe.

Jo Mielziner, a Broadway aranykorának díszletmestere szintén a Dakota-ház lakója volt. Ő az épület előtt hunyt el, egy taxi hátsó ülésén, éppen az orvosától hazatérvén. Mr. Mielziner-t nagyon feldühíthette saját váratlan elhalálozása. A temetése utáni napokban az épületben a legváratlanabb tárgyak – lapát, szemeteszsákok, egy méretes vasrúd – repültek keresztül az alagsoron. Mindez a 70-es években történt.

Az épület szellemei közül a legismertebb a The Phantom of the Dakota, a Dakota-ház fantomja, aki a Mad Slasher névre is hallgatott. A fantom először az épület újonnan beszerelt felvonóit rongálta meg újra és újra. Összekaszabolta a bársony falvédőket, festéket öntött a frissen festett falakra. A folyosókon napi rendszerességgel újságpapír halmok jelentek meg, azt sugallva, hogy valaki az épület felgyújtását tervezi. A házban egyre nagyobb lett a feszültség, a lakók egymást vádolták, majd titkos megfigyelő csoportokat hoztak létre, akik semmi mást nem fedeztek fel, mint a házban zajló bizarr szerelmi háromszögeket.

A Dakota tényleg szellem járta vagy csak a gazdag, unatkozó lakók fantáziája pörög túlságosan? Erre nehéz választ találni, azonban egy bizonyos, a Dakota-ház a szellemek nélkül is különleges épület.

Bizonyára észrevettétek, hogy a legtöbb manhattani lakóházzal ellentétben, a Dakota-háznak nincsenek tűzlépcsői. Henry J. Hardenbergh építészmérnök ennek az épületnek az esetében el akarta kerülni a megszokott lépcsősorokat. A Central Parkból hozott sárral vonta be a téglarétegeket, ezzel tette a házat tűzállóvá és egyben a hangszigetelést is megoldotta.

Felújítás idején, a lakóknak tilos eldobni az eredeti ajtókat, kandallópárkányokat. Az alagsorban őrzik ezeket a lecserélt, régi darabokat.

Edward Clark-nak, az épület alapítójának apartmanjában a padló ezüstből készült.

A Dakota apartmanjai már az átadás előtt elkeltek és szinte mágnesként vonzzák a hírességeket. Az impozáns listán szerepel: a Steinway zongoragyár alapítója, a nemrégiben elhunyt Lauren Bacall színésznő, Bono, John Lennon és Yoko Ono, Leonard Bernstein, Dave Gahan, Rosie O’Donnell, Judy Garland.

Az 1884-es nyitás után 45 éven keresztül mind a 65 apartman állandóan foglalt volt. Bejutni a mai napig nehéz. A szövetkezeti tanács több évre visszamenő keresetigazolást kér, kivizsgálják a jelentkező bűnügyi hátterét, erkölcsi bizonyítványát. Beköltözés előtt több ezer dolláros foglalót kell letenni, s még ezek után is lehet nemleges a tanács döntése. A hírességek sem kapnak felmentést ez alól. Az elutasítottak listája impozáns: Melanie Griffith és Antonio Banderas, Cher, Billy Joel, Madonna, Carly Simon, Alex Rodriguez, Judd Apatow, és Tea Leoni.

A 26-os számú apartman jelenleg 8 éve áll üresen. Az eredeti 19 és fél millió dollár helyett most már csak 14 és fél millió dollárt kérnek.

A Dakota-háznak saját hőerőműve van az alagsorban, mely képes lenne az épület környékén valamennyi házat ellátni meleg vízzel és fűtéssel, egy négy blokknyi rádiuszban.

Az a mendemonda járja, hogy John és Yoko apartmanjának hálószobájában az első lakó 30 ezer dollárt rejtett el a padló alatt.

Forrás: Stephen Birmingham: Life at the Dakota

Tags: , , , , , , ,

A határátlépéssel kapcsolatos bejegyzés után rengeteg üzenetet kaptam. Visszatérő motívum volt a reptéri becsekkolásnál, az ellenőrzési sorból – gyakran még a célállomás előtt, esetleg az átszállási ponton – kiemelt és átvizsgált utasok esete.

Egy ovasónk írta: “Már otthon kezdődött a tortúránk, nem tudtam becsekkolni, másnap Ferihegyen sem,  a reptéren csak Bécsig kaptunk beszállókártyát. Ott jelentkeznünk kellett a Service Centrumban. Mivel jól beszélek németül, a recepciós hölgyet megkérdeztem, mi a probléma. Azt mondta semmi, de mindjárt jön valaki, aki kérdéseket szeretne feltenni. Húsz perc múlva kijött egy férfi és messziről figyelt minket, nem hívott oda minket. Pár mondatot váltott a hölggyel és elment. A hölgy odahívott minket és mondta, hogy a feleségem érdekli őket, ellenőrizni fogják őt és a csomagjait. Mondtam, hogy csak magyarul beszél, így megengedték, hogy tolmácsoljak. Beküldtek egy nagy, tornaterem méretű helyiségbe, ahol gumikesztyűs férfiak és nők voltak. 60 év felettiek vagyunk, halálra rémültünk. Egy férfi nagyon higgadtan elmondta, mert láthatta rajtunk a megrökönyödést, hogy ne féljünk, ez egy rutin vizsgálat. Engem nem vizsgáltak át.”

Tisztázzunk néhány félreértést:

  1. A Secondary Security Screening Selection, a másodlagos biztonsági ellenőrzés (a továbbiakban SSSS) nem az ESTA-val utazók réme, mivel minden Amerikába (Amerikából vagy Amerika területén) légi úton közlekedőt érint(het).
  2. Sok esetben az Amerikába beutazó egyáltalán nem szerepel a másodlagos ellenőrzési listán, vagyis gond zajlik az utazás első fele, végül a belépés előtt mégis további kikérdezésre irányítják. Ez azonban már annak a következménye, hogy valami nem stimmelt a belépési procedúra során. ESTA/vízum és a tárolt adatok ellentmondása, gyanús viselkedés, hiányzó adatok, nincs szállás, retúrjegy, stb.

A Secondary Security Screening Selection-t 2001. szeptember 11-e után vezette be a  Transportation Security Administration (a továbbiakban TSA), az Egyesült Államok Közlekedésbiztonsági Hivatala, a No Fly List-el egy időben, a terrorizmus elleni küzdelem részeként. Míg a repülési tilalmi listának eléggé körülhatárolt kritériumai vannak, addig a Secondary Security Screening Selection listára bárki felkerülhet, minden előzetes figyelmeztetés nélkül.

Tudhatom előre, hogy át kell esnem a másodlagos vizsgálaton?

Az első jel lehet, hogy nem tudjuk sem online, sem a repülőtéri check-in ponton kinyomtatni a beszállókártyánk. A gép kijelzőjén olvashatjuk, hogy a beszállókártyánkat a pultnál kapjuk meg a személyzettől. Ez azonban még nem feltétlen jelenti, hogy biztosan kiválasztottak minket. Lehet, hogy csak az iratainkat ellenőrzik még egyszer, járatváltozás van, stb. és gond nélkül folytathatjuk a beszállást.

A repülőtéri alkalmazott miután ellenőrzi a dokumentumainkat, esetleg kérdéseket tesz fel az utazással kapcsolatban, átadja a beszállókártyánkat. Biztosan tudhatjuk, hogy át kell esnünk a másodlagos vizsgálaton, ha a beszállókártyánk sarkában ott látjuk az SSSS rövidítést.

Mi történik ez után, mire kell számítani?

A kommentelőhöz hasonlóan, a pulttól vagy azonnal a SSSS terembe irányítanak, vagy maradunk a “rendes” biztonsági ellenőrzési sorban. Az ügynök beszkenneli a beszállókártyánk, felgyullad egy piros lámpa és megszólal a hangjelzés. Az ügynök beleszól a rádióvevőjébe és hívja a feletteseit. “We have a quad.” – hangzik el a “titkos” jelszó, mellyel a négy darab S-re utalnak. Megjelenik a felettes ügynök és közli velünk, hogy a légitársaság véletlenszerűen kiválasztott minket másodlagos ellenőrzésre. A véletlen persze igaz is, meg nem is, de erre később visszatérünk.

Amennyiben nem irányítanak külön terembe, az jó hír, mert a sor elejére visznek, ha már át kell esnünk ezen a tortúrán. Az ellenőrzést egyszerre két-három tiszt végzi. Át kell mennünk a fémdetektoron legalább kétszer, a testleolvasó szkenneren, aztán jön a motozás, tüzetesen. Amennyiben külön kívánságunk, hogy ezt privát körülmények között végezzék el, ennek eleget kell tenniük.

Átvizsgálják a csomagjainkat, az utolsó darabig. A kozmetikai szerekből mintát is vehetnek. Az elektronikus berendezéseket be kell kapcsolnunk. Ezek mindig legyenek feltöltött állapotban, amikor utazunk. Az egyik tiszt lefényképezi a beszállókártyánk és az útlevelünk, majd lepecsételi a beszállókártyát.

Ekkor végre átmehetünk a kapun, ahol a vészjelző még egyszer megszólal. Leellenőrzik, hogy a bélyeg rajta van-e a kártyánkon és ennyi.

Az akció időtartama több tényezőtől függ. Mennyire sietnek az alkalmazottak, mennyire vagyunk mi gyorsak és segítőkészek és természetesen a csomagok számától. Általában fél órát számoljunk rá, de eltarthat egy óráig is, ha aznap sokak kerültek SSSS kiválasztásra. Ezért is érdemes időben kimennünk a reptérre.

Ha nincs takargatnivalónk, akkor nincs mitől félni. Mint minden munkahelyen, itt is vannak mosolygós, kedves alkalmazottak és vannak morcos, unott arcok. Kérjünk segítséget, ha nyelvi nehézségeink vannak, ne kötekedjünk, ne poénkodjunk. Ne feledjük, itt csak mi járhatunk rosszul, ha elveszítjük a nyugalmunkat. Az ügyintézők nem felelősek azért, hogy minket kiválasztottak. Járuljunk hozzá, hogy olyan gyors és fájdalommentes legyen a procedúra, amilyen csak lehet. Legyünk magabiztosak, együttműködők, ne pánikoljunk!

Miért kerültem a Secondary Security Screening Selection listára?

A TSA hivatalos álláspontja – számítógépes, véletlenszerű kiválasztás – ellenére, bizonyos tendenciák megfigyelhetőek és vannak olyan utazók, akik minden egyes alkalommal másodlagos vizsgálat alá esnek.

Listára kerülhetünk, ha utolsó pillanatban vásároljuk meg a repülőjegyünket, nincs retúr jegyünk, készpénzzel fizetünk, “rizikós” ország(ok)ba utaztunk, a nevünk megegyezik valakiével az SSSS listán vagy a repülési tilalom listán.

Abban az évben, amikor a párom háromszor járt Magyarországon, a harmadik alkalommal beleesett az SSSS-be. A neve nem gyakori, nem járt rizikós országban egyetlen egyszer sem, nem fizetett készpénzzel, nem vette a jegyét az utolsó pillanatban. A tény, hogy háromszor tette meg ugyanazt az utat viszonylag rövid időn belül, elegendő volt, hogy megjelölje a rendszer.

Amennyiben újra és újra kiválasztanak minket, van lehetőség – ugyan hosszadalmas és nem mindig működik -, hogy lekerüljünk a listáról. Beadhatjuk a kérelmünket a Homeland Security, a Belbiztonsági Minisztérium honlapján.

Forrás: Homeland Security

Tags: , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »