A New York-i tömegközlekedéssel kapcsolatos kérdések között többször felmerül a B110 buszjárat. A kérdezők egyszerűen azt szeretnék tudni, hogy felszálljanak-e vagy sem, mivel a járat szerepel a megállók tábláin, azonban nem található a New York-i Tömegközlekedési Vállalat (továbbiakban MTA) honlapján.

Szinte már klisé, hogy “New York City, a nemzetek olvasztótégelye”, azonban tagadhatatlan, hogy egyedi és utánozhatatlan karakterét ezen tulajdonságának köszönheti. Nincs még egy olyan város a világon, ahol ennyi nemzet élne együtt. Az öt kerületben több mint 800 nyelvet beszélnek és a lakosság 36%-ának nem New York City a szülővárosa.

A bevándorlók a kezdetekben ösztönösen törekedtek együtt tartani a közösséget, mely a boldogulás egyetlen útja volt. Ez magyarázza a New Yorkban magas számban fellelhető mikró nemzetközösségeket. Ezen negyedek közül a legismertebb és a mai napig aktív az Olasz Negyed (Little Italy), a Kínai Negyed (Chinatown), a Puerto Rico-i Negyed (Spanish Harlem vagy más néven az East Harlem) és a Koreai Negyed (Koreatown). A mára már csak emlékeiben és foszlányaiban létező Magyar Negyedről ITT olvashattok.

A zökkenőmentes együttélésnek azonban New Yorkban is vannak buktatói.

Tény, hogy a Kínai Negyed rendelkezik saját, úgynevezett “dolláros” kisbuszokkal (a jegy ára kb. 1 dollár), melyeket főleg a kínai lakosság használ Chinatown, Sunset Park és Flushing között, azonban a New York-i haszid zsidó közösség új szintre emelte a “faji/nemi megkülönböztetés a New York-i tömegközlekedésben” fogalmát.

Az MTA B110-es járata licenszelt, melyet egy magáncég üzemeltet. A busz pontosan úgy néz ki, mint a többi városi járat. Brooklyn Williamsburg és Borough (Boro) Park haszidok által lakott negyedei között közlekedik és a törvények szerint bárki felszállhat, habár a menetjegy többe kerül ($3.25), mint a többi New York-i járaton, a buszt pedig gyakran jiddis feliratok borítják.

A város, illetve az MTA vezetősége 2011-ben közölte az üzemeltetőkkel, hogy felbontja a szerződést, amennyiben nem vetnek véget a B110-es járaton a nemek szerinti szegregációnak. A haszid szabályok szerint a közösség női tagjai csak a jármű végében vagy a külön nekik fenntartott buszokon utazhatnak. A cég a figyelmeztetés után eleget tett a törvényeknek és kiplakátolta az erre vonatkozó szabályokat valamennyi járaton, azonban a gyakorlatban semmi sem változott.

Az üzemeltető cég vezetője a New York Timesnak azt nyilatkozta, hogy bárki bátran felszállhat a buszra s oda ülhet, ahová akar. A valóság azonban az, hogy továbbra is csak haszid zsidó utasai vannak a B110-es járatnak, a “MAN ONLY”, “csak férfiak” felirat továbbra is jól látható a a buszvezető mellett az ablakban, a nők pedig szó nélkül a busz végében ülnek le, illetve megvárják a következő járatot.

A buszjárat valóban nem szerepel az MTA honlapján. Belinkeltem egy térképet, mely tartalmazza a megállókat.

A kérdezőknek a válaszom a következő: nyugodtan használhatjuk a buszt, de tartsuk be a szabályokat illendőségből és a kellemetlenségek elkerülése végett. Ha nem szeretünk kilógni a sorból, inkább válasszunk alternatív, közvetlen az MTA által üzemeltetett buszokat, illetve a metrót Brooklyn haszidok által lakott negyedeiben.

Forrás: NYTimes
Képek: Google

Tags: , , , , , ,

A művészek nem igazán mennek nyugdíjba és főleg nem jelentik be nyugdíjazásukat. Nem úgy a ma élő legdrágább és legnevesebb olasz alkotóművész, Maurizio Cattelan, aki 2011-ben kijelentette, hogy ideje visszavonulni. Kiégett, nincs tovább. Azóta eltelt pár év és a művész úr figyelemhiánytól szenved, s ezt az érzést orvosolni szeretné. Visszatér az alkotók világába, de nem akárhogy. Alkot is, meg nem is, kiállítják a művét, meg nem is. Maurizio Cattelan 18 karátos WC csészét álmodott meg, melyet a Guggenheim Múzeum egyik mosdóhelyiségében funkcionál majd.

“Sokan azt hiszik ez egy vicc, pedig nem az. – nyilatkozta az alkotó – Szerény körülmények között nőttem fel. Apám teherautó sofőr, anyám takarítónő volt Padovában. Az arany WC számomra mély tartalommal bír. A Guggenheim látogatói közül sokan csak sütkérezni fognak a  WC csésze fényében, de az alkotás csak akkor elevenedik meg, ha valóban használjuk.” Az arany WC ülőkét májusban szerelik fel.

Képek: Google

Tags: , , , , , , ,

New York City nevezetes arról, hogy lehetőséget és helyet biztosít a feltörekvő képzőművészeknek, különös tekintettel a Street Art ágazatra.

 

A Rockefeller Center is gyakorta ad otthont kisplasztikáknak, szoborcsoportoknak, s nem retten vissza a furcsaságoktól sem.

A Rockefeller Center Ötödik Sugárút felőli bejáratánál június 3-ig látható a skandináv alkotópáros, Elmgreen & Dragset Van Gogh’s Ear (Van Gogh Füle) elnevezésű street-artja.

 

A Van Gogh Füle nem más, mint egy oldalára állított, hatalmas úszómedence. Az alkotók a a “readymades” (használati cikkből műalkotást) irányzat képviselői és 2012-ben, többek között, egy hatalmas hintalóval vonultak be a londoni Trafalgar Térre.

A ciánkék medence, fényes, acél lépcsőivel, ugrómedencéjével, víz alatti lámpáival játékos kontrasztot mutat a környező magasztos épületekkel.

 
“Az Ötödik Sugárút a divat, turizmus, kereskedelem, üzlet és művészet ötvözete. Ebben a miliőben a medence egyszerre bizarr és ismerősen barátságos.”

Képek: a blog írójának tulajdona

 

Tags: , , , , ,

A jó idő beálltával, április 19-én megnyílt Brooklynban a Dumbo Boulders.

Közvetlen a Manhattan-híd alatt található mászófalak valamennyi korosztálynak és ügyesség szintnek megfelelnek. A legmagasabb pont 4 és fél méter magas, az ügyességi szintek szín kódoltak, a talaj pedig párnázott, így mindenki kipróbálhatja magát.

Az üzemeltetők helyszíni oktatást is biztosítanak. Az ár kiváló. 9 dollár a napijegy, speciális cipőt is lehet bérelni. Sokan már most pokrócostul, elemózsiástul beköltöztek. A kilátás, különösen a “sziklák” tetejéről, pazar.

Képek: Google

Tags: , , , , , , , ,

New York City kétséget kizárólag az egyik leghangosabb metropolis, s ez a tendencia gyakran visszhangzik a kultúrában és a művészetekben is. Mindez különösen igaz a Brooklyn Bridge Park legújabb street art szoboralkotására is, mely a YO/OY nevet viseli.

Két és fél méter magas, juj-sárga, alumínium betűk kiabálnak a Manhattan-híd és a Brooklyn-híd között található füves területről. Az úgynevezett Main Street Lawn-t, a két híd között található dombos-füves területet nemrégiben újították fel és ezzel a különleges, több síkon értelmezhető műalkotással avatták fel.

A füves területet a látogatók jelenleg még nem vehetik igénybe*, mert a frissen ültetett fűnek még erősödnie kell, azonban a szobor már most a legtöbb Instagram lenyomattal rendelkező New York-i célpontok listáján található.

A szobor valóban többféleképpen és több nyelven is értelmezhető. Manhattanból olvasva a Brooklyn-i “yo” szlenget és a spanyol “yo=én” kifejezést, míg Brooklynból olvasva, a közkedvelt jiddis “oy” felkiáltást mintázza.

A Brooklyn-i származású alkotót, Deborah Kass-t Andy Warhol és Pollock ihlette, szobra pedig augusztusig látható, fényképezhető a Brooklyn Bridge Parkban.

*A Main Street Lawn-t a hétvégén átadták a látogatóknak, így a OY/YO-t már testközelből is megnézhetjük.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve az utolsó képet, mely Michael Sarrao felvétele

Tags: , , , , , , , , , ,

A Central Park keleti részén, a 72. utca magasságában, a hajómodell-tótól (Conservatory Water) délre található “hegy”, a Pilgrim Hill (Zarándokdomb) nevet viseli, a tetején álló zarándokszobor után. A szobrot az Új-Anglia Társaság adományozta a Central Parknak 1885-ben. A szobrot 2015-ben restaurálták.

A domb valamennyi évszakban kedvelt célpontja a helybélieknek és a turistáknak egyaránt.

Télen, biztonságos lankáit szánkózók veszik birtokba, míg nyáron kitűnő piknik helyszínnek bizonyul, árnyas fáival. A tavasz azonban kétség kívül a legszebb időszak a Zarándokdombon.

 

Frederick Law Olmsted, a Central Park kertészmérnöke, annak idején úgy gondolta, hogy a parkba nem ültet semmilyen virágzó fát, azzal az elgondolással, hogy a színkavalkád elvonná a figyelmet a park drámai látványáról. Szerencsére ezen ötletét elvetették és a Central Park egész területét magnólia-, cseresznyefa- és vadalmafa-ligetek tarkítják, köztük a Pilgrim Hill-t is. A tavaszi időszak, a virágzó ligetek újra és újra elvarázsolják a Central Park látogatóit.

Tavasszal a Pilgrim Hill egyike a leggyakrabban látogatott és fényképezett célpontoknak a Central Parkban. A virágoktól roskadozó japán cseresznyefák buja koszorúja, később pedig a lábunk alatt a rózsaszín virágtakaró megunhatatlan látvány.

Ha virágzás idején tervezzük a New York-i látogatást, ne feledjük ellenőrizni az állandóan frissülő virágnaptárakat, vagy kérjük New Yorkban élők naprakész tanácsát. New York City fekvéséből következően gyakran drasztikus eltérések lehetnek Dél-Manhattan, a Central Park, illetve az északi területek, Brooklyn és Long Island virágnaptárában. Általánosan mondható, hogy az északi területek, Brooklyn és Long Island fái legalább 2 héttel később ébrednek téli álmukból.

Brooklyn Botanical Garden cseresznyefa naptár

Central Park virágnaptár

Képek: a blog írójának tulajona

Tags: , , , , , , ,

A Metropolitan Museum of Art nyári tetőtéri kiállításának legizgalmasabb darabja az angol származású Cornelia Parker Psycho-háza. “Amikor megtudtam, hogy Amerikába tervezhetek, azonnal a vörös színű, tipikus amerikai pajta jutott eszembe, s amint megláttam a MET tetőterét, beugrott a Psycho-ház gondolata. Tökéletesen beilleszkedik a manhattani városképbe.” A ház kétharmados kicsinyítésben épült és a Central Parkból is látható.

Képek: Google

Tags: , , , , , , ,

New York City utcáin és parkjaiban sétálgatva biztosan észrevettétek már, hogy a padoknak különleges szerepe van a tér kialakításában. Ez nem véletlen. New Yorknak nemcsak az utcaszerkezete mértani (a Commissioners’s Plan-ről ITT olvashattok), de a térrendezés is szigorú szabályokat követ.

 

Az 1939-es New York-i világkiállítás középpontba helyezte a város parkjait. Robert Moses, New York City mesterépítésze, Kenneth Lynch és Fiaival, a híres ötvösmesterekkel közösen tervezte meg és készítette el az expó ikonikus padjait, melyekkel a mai napig, városszerte találkozhatunk.

A Moses Pad (Moses Bench), illetve Világkiállítás Pad (World’s Fair Bench) névre is hallgató zöld padok Art Deco stílusban készültek egy csipet Viktoriánus beütéssel.

 

A pad ülőkéje és háttámlája, valamint lábazata erős Art Deco stílust sugall, míg az ívelt karfa a Viktoriánus időkre emlékeztet.

 

Robert Moses számára ezek a padok nem csupán a Világkiállítás vendégeit hivatottak szolgálni, de a saját egóját is, ami köztudottan nagy volt. Amikor 1934-ben New York City parkjainak biztosa lett, minden erejét annak szentelte, hogy a város lehető legtöbb pontján évszázadokra letegye a kézjegyét. New York City parkjainak esetében ez sikerült is.

A Moses Padokból több mint 8000 készült és több ezer a mai napig használatban van Manhattan parkjaiban, közterein.

12593733_934055933311028_2137174182549474759_o

A világkiállítás padjai kényelmesek és funkcionálisak. A park vezetése a mai napig a legfrekventáltabb helyeken használja őket.

12496031_934055943311027_296391596841992935_o

A Central Parkban a Moses Padokon kívül igen kedveltek a szintén zöld színű, kerek karfa nélküli, úgynevezett Central Park Settee-k, illetve a fa és beton kombinációs padok is. A Central Park Settee-k szintén a 30-as évekből származnak. Mindkét pad stílusa, egyszerűsége kiemeli a környező természet szépségét és a park mozgalmasságát.

 

A rusztikus fapadokat a park kifejezetten vadregényes tájain helyezték el. A tó partján, illetve a Rumble kacskaringós ösvényein. A parkrendezők itt a táj bujaságát akarták kifejezni a padok természetes anyagával, robusztus egyszerűségével.

10914809_769598136423476_5198931162547583544_o

A Central Park és a város padjainak nagy részét továbbra is a Kenneth Lynch & Sons gyártja, illetve javítja. A kiöregedett padokat szinte észrevétlen cserélik le újakra, azonban ha csak a festék kopott le, akár mi is segíthetünk.

A Central Park fenntartói nagy örömmel várják az önkénteseket. A Painting Programra ITT lehet jelentkezni.

886941_928053477244607_5414542946999506768_o

Amennyiben adományozó kedvünkben vagyunk, erre is van lehetőség. A Central Park padjait örökbefogadók 10 ezer dollár fejében sajátjuknak tekinthetik a park egyik padját, melyre az adományozó által kért felirat kerül plakett formájában. Az Adopt-A-Bench programról ITT olvashattok bővebben.

 

2010-ben Chelsea-ben megjelent új acélpadok nem igazán nyerték el se a helybéliek, se a turisták tetszését. A megrendelő és tervező Chelsea Improvement Company szerint az acélpadok tökéletesen beilleszkednek és tükrözik a városrész hangulatát. A padokat eleinte csak Chelsea környékén láthattuk, azonban az utóbbi időben egyre északabbra merészkednek. A képen látható példány a 34. utcában, a Macy’s nagyáruház előtt található.

Reméljük, hogy az ikonukus zöld pad még hosszú ideig New York City egyik jelképe marad.

Képek: a blog írójának tulajona
Forrás: Kenneth Lynch & Sons

Tags: , , , , , , , , ,

A legendák a legtöbbször jóval érdekesebbek és romantikusabbak a valóságnál. A Greenwich Village egyik leghangulatosabb utcájában, a Commerce Street-en található ikerházak városi legendája is jó példa erre.

Nem kell hosszú időt eltöltenünk a Village-ben ahhoz, hogy valaki elmesélje a két ház történetét. A legenda szerint a Commerce Street 39-et és a 41-es házszám alatt található ikerpárját, egy özvegy tengerész építtette a két lányának.

A testvérek állandóan veszekedtek egymással, mindaddig, míg az apjuk egy nap megsokallta a torzsalkodást és úgy döntött. hogy a lányoknak külön házban kell lakniuk. Felépíttette az ikerépületeket, ügyelve arra, hogy a házak között található közös kertet magas fal válassza el a külvilágtól. Ez volt az egyetlen hely, ahol a lányok találkozhattak. A kapitány azt is elrendelte, hogy az ablakok mind a ház frontján legyenek, így a veszekedő lányoknak még csak látnia sem kellett egymást.

Az apa azt remélte, hogy a szép kis házak, a közös virágoskert közelebb hozza a lányokat egymáshoz.

A történet kedves, de az igazság az, hogy csupán a Village lakóinak fantáziája keltette életre. A Commerce Street valóban a Village egyik legbájosabb utcája, a két ház pedig érdekes színfolt, melyet érdemes beillesztenünk a városnéző programunkba.

A tengerészkapitány és a torzsalkodó testvérek története csupán legenda. Az igazság az, hogy az ikerházakat egy New Jersey-i származású tejesember, bizonyos Peter Huyler építtette. Azokban az években (1832) a Village rohamtempóban fejlődött. Rengeteg üzlet és bank költözött át Alsó-Manhattanból, ahol kolera és sárgaláz járvány tombolt.

A jó üzleti érzékkel megáldott tejesember szép jövedelemre tett szert a házakból, melyeket középosztálybeli Village-lakók béreltek ki. Mindkét házban 4-4 apartmant alakíttatott ki és később ablakok kerültek a házak oldalsó falára is. A kertben virágok helyett zöldésgeket termesztettek és csirkéket tartottak.

1948-ban a 41-es szám magántulajdpnba került, apartmanjait összebontották és “townhouse”-at alakítottak ki. A 39-es számon továbbra is 4 család osztozik.

Képek: a blog írójának tulajona

Tags: , , , , , , , , ,

A Central Park turisták által ritkán látogatott területén, az északkeleti sarokban található a park legszebb ékköve, a Conservatory Garden.

A Conservatory Garden – mely a területén található, ma már nem létező, hatalmas melegházról kapta a nevét -, a Central Park egyetlen formális kertje, melyben 24 ezer négyzetméteren csodálhatjuk a szökőkutak, örökzöldek és lombhullatók, az elegáns pázsit és három különböző stílus (francia, olasz és angol kertrendezési örökség) harmóniáját.

A Conservatory Garden megálmodója ugyanaz a mérnök – Lynden B. Miller -, akinek nevéhez olyan csodálatos kertek fűződnek, mint a Central Park Állatkertje, a Bryant Park, a New York Botanikus Kert, a Madison Square Park és a Wagner Park a Battery Park Cityben.

A kert 1937-ben épült és azonnal a város egyik kedvenc hétvégi kiránduló célpontjává vált, azonban a II. Világháború éveiben senkinek nem jutott energiája ennek a kertészeti kincsnek ápolására. 1970-re a kert – mondhatni – teljesen megsemmisült. Mindent térdig érő gaz és szemét borított. A 70-es évek végén a Nemzeti Értékmentő Egyesület szárnyai alá vette a kertet és a Történelmi Emlékhelyek listájára is felkerült.

A felújított kert 1987. júniusában került átadásra. A kovácsoltvas főbejárat, a Vanderbilt Kapu, Párizsban készült és az Ötödik Sugárút – 105. utca találkozásánál várja a látogatókat. A kertbe lépve azonnal szemünk elé tárul a Conservatory Garden három, külön-külön is teljes egészet alkotó egysége.

A középső terület, az olasz stílusú, harsány színektől mentes Nagy Pázsit, melynek távoli végében egyszerű, de elegáns szökőkút áll. A füves területet precízen nyírt sövény övezi, két oldalán pedig szimmetrikusan, padokkal ellátott sétány várja a csendre és friss levegőre vágyó látogatókat.

A Nagy Pázsit a nyári hónapokban az esküvői fotósok egyik kedvenc célpontja. Szombatonként az Ötödik Sugárúton gyakran limuzinok hosszú sora áll.

A Pázsit déli oldalát félköríves, zöldnövényekkel befuttatott lugas övezi, mely szintén kedvelt búvóhely, főleg a meleg nyári délutánokon.

 

A bejárattól balra, körkörösen ültetett virágoskert közepén találjuk a Secret Garden (Titkos Kert) elnevezésű, angol stílusban megálmodott vízililiom tavacskát, melyet az írónő, Frances Hodgeson Burnett, a Titkos Kert alkotójának emlékére állított a szobrász, Bessie Potter Vonnoh. A tavacska közepén a könyv két főszereplőjének, Mary-nak és Dickon-nak szobra áll. A szökőkutat övező padok hívogatóan várják a profi és amatőr festőművészeket.

 

A Conservatory Garden jobb oldalán, szintén koncentrikus virágkörök közepén áll az Untermyer Szökőkút, melyet az Untermyer család adományozott a kertnek. A francia stílus elemeit magán viselő szökőkút közepén három bronzfigura, a Three Dancing Maidens (Három Táncoló Leány) dinamikus szoborcsoportja látható. A szobor 1910-ben készült, Németországban.

A Conservatory Garden hivatalosan csendes zóna. Kutyát csak pórázon szabad sétáltatni. A kertben nem szabad futni, kerékpározni és egyéb sporttevékenységet folytatni. Hangosan telefonálni sem illendő és zenét is csak fülhallgatóval hallgathatunk. A Central Conservatory Garden-nek külön biztonsági őrei vannak, akik komolyan veszik a kert békés csendjét.

A kert reggel 8-tól szürkületig tart nyitva. A csendes pihenésnek, olvasásnak és kellemes sétának tökéletes színteret nyújtó, turisták által kevésbé látogatott Conservatory Garden minden évszakban gyönyörű, de ősszel még bámulatosabb látványt nyújt.

 

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »