New York City közkedvelt, turista célpont parkjairól – a Central Parkról, a Washington Square Parkról, a Brooklyn Bridge Parkról, a High Line-ról -, könnyű ódákat zengeni. Lenyűgöző méretük, a körülöttük kialakult kultusz figyelmet parancsoló. New York Citynek azonban több csinos, kisméretű parkja is van, melyek a felhőkarcolók között megbújva nyújtanak csendes pihenőhelyet a nyüzsgő, zajos metropolisban. Ezeket a zsebparkokat jószerével csak a helyi lakosok ismerik és látogatják. Legtöbbször ebédidőben keresik fel ezeket a testnek és léleknek egyaránt felfrissülést nyújtó minioázisokat.
Köszönhetően az alapterületnek és annak a ténynek, hogy nem szerepelnek a turisták “muszáj meglátogatni” listáján, ezekben a parkokban egy időben csupán néhány látogató üldögél. Csendes szigetek, ahol nincs hangos beszélgetés, a telefonok némítása, ha nem is előírás, de íratlan szabály. Manhattan több mint 1500 kis méretű parkkal rendelkezik. Ez a képpekkel illusztrált, állandóan bővülő bejegyzés a legszebb miniparkokat szándékozik összegyűjteni.
A Paley Park, az 53. utcában, a Madison és a Ötödik Sugárút között található. A 390 m²-es, az utcaszint felett pár lépcsőnyire található miniparkot a sétáló könnyen el is vétheti. Az irodaházak árnyékában, buja borostyánnal befuttatott falak között megbúvó park vízesése, pontosabban vízfala, percenként 7000 liter vizet forgat.
Az éjszaka háttérvilágított vízfal képes elnyomni a taxik tülkölését, a New York-i forgalom állandó zaját, a fehér akácfák árnyéka pedig hívogató a tikkasztó manhattani forróságban. A parkot 1967-ben, a CBS elnöke, William S. Paley építtette.
A Paley Park tőszomszédságában, szintén az 53. utcában, a Madison és a Ötödik Sugárút között található a Berlin Wall in Midtown. Mit keres a Berlini Fal 5 eleme a Madison Avenue-n?
A 80-as évek elején a francia származású Thierry Noir a Berlini Fal közelében bérelt lakást. Alkotóművészként és berlini lakosként úgy érezte, hogy tennie kell valamit annak érdekében, hogy a rettegett Fal veszítsen erejéből. Alkotótársaival renegát graffiti csoportot alkotva lopakodtak be a senkiföldéjére és a Hidegháború ijesztő szimbólumának 5 km-es szakaszát színes karikatúra gyűjteménnyé változtatták.
Amikor 1989. november 9-én a Berlini Fal leomlott, Thierry alkotásai a szabadság jelképévé váltak. 1990-ben a fal elemeinek darabjai egy monacói aukciós ház árverésén másfél millió euróért keltek el. 5 elemét a manhattani Tishman Speyer ingatlanközvetítő iroda vásárolta meg. A vakvéletlennek köszönhetően, pontosan az az öt elem került Manhattanba, mely feltűnik Wim Wenders Berlin felett az ég című filmjének egyik jelenetében. A filmben Thierry éppen a manhattani szakaszon dolgozik.
A Berlin Wall in Midtown park csendes, néhány asztalos kerthelyisége felüdülést nyújt a helyieknek és a Berlini Fal iránt érdeklődőknek, akik előszeretettel fotózkodnak a fal előtt. New York Cityben további négy Berlini Fal darab található.
A Greenacre Park a Paley Parktól nem messze, az 51. utcában, a Második és a Harmadik Sugárút között található. Vízesés Midtown Manhattanban? Yes, please. A Greenacre Park lelki társa és egyben partnere a Paley Parknak a Project for Public Spaces (Közterület Projekt) versenykiírásban, melynek nyerteseként, vezető helyet foglal el a Világ Legjobb Parkjainak listáján, a Central Park és a Golden Gate Park mellett.
Ez a 18×36 méteres minipark, három szinten biztosít ülőhelyet azoknak a szemfüleseknek, akik ezt a rejtett kincset felfedezik a felhőkarcolók árnyékában. Buja zöld növényzet, illatos virágok és egy 8 méteres, több szintes vízesés varázslatos látványa fogadja itt a látogatókat.
Az alsó szinten ülőket kellemes vízesés permetezi, mely a manhattani nyárban különösen üdítő. A hátunk mögötti bokrok elrejtik szemünk elől Manhattan látványát, míg a víz csobogása elnyomja a város zaját. Hirtelen úgy érezzük, mintha nem is New York Cityben lennénk.
A felső szinten ülve nagyon szép, színházi páholyhoz hasonló látvány nyílik az alsóbb szintek növényzetére és természetesen a vízesésre.
A parkban fehér akácok biztosítják a kellemes árnyékot és hőmérsékletet. A kőfalak és a falak mentén húzódó árkokban futó víz szintén pozitívan hat a hőérzetünkre.
A Greenacre Park tökéletes állapotban van, mintha a napokban és nem 1971-ben nyílt volna. A park létrehozásáért és fenntartásáért az Abby Rockefeller Mauzé alapítvány felelős.
A Tudor City Greens a 42. utca felett, as Első és a Második Sugárút között található. Az East River feletti partmeredélyen, a Tudor City apartman házai között, két, apró ikerpark bújik meg, szökőkutakkal, virágoskertekkel, magas fákkal, kanyargó ösvényekkel, csivitelő madarakkal és hívogató padokkal. Apró földi Mennyország a forgalmas 42. utca felett.
A környező Tudor City Erzsébet-korabeli stílusú épületei csak rájátszanak arra, hogy úgy érezzük, már nem is Manhattanban, hanem a jó öreg Angliába csöppentünk a Grand Central Pályaudvartól 25 percnyire.
A Tudor City komplexumot Fred F. French ingatlan fejlesztő építette. A munkálatok 1927-ben kezdődtek és az ikerparkok hamar a környék lakóinak szívébe lopták magukat, olyannyira, hogy amikor French halála után, 1936-ban a Tudor City-t átvevő cég be akarta építtetni a parkok területét, a lakók szó szerint testükkel védték meg a parkokat a buldózerek elől.
1987-ben létrejött a Tudor City Greens Egyesület, mely lelkes önkéntesek segítségével gondozza a parkokat és a játszóteret. A Tudor City Greens reggel héttől alkonyatig tart nyitva, kivéve a nyáresti koncertek idején.
A 42. utcáról lépcsősor vezet a meredély tetejére, közvetlen a Tudor City Felüljáró előtt. Ezt a felüljárót érdemes kiszemelnünk magunknak, ha a Manhattanhenge jelenségét teljes szépségében akarjuk látni. A Tudor City parkjait közvetlen az utcaszintről is megközelíthetjük a 41. és a 43. utcáról.
A McGraw-Hill Park a Hatodik Sugárúton, a 48. és 49. utca között található. Legutóbbi látogatásunk során, ismeretlen okoknál fogva, zárva tartott és sajnos a park legvonzóbb eleme, a vízalagút sem működött.
Vízesés mellett üldögélni egyedülálló élmény, de átgyalogolni alatta még különlegesebb. A modern McGraw-Hill Park a 48. és 49. utcát köti össze, de ahhoz, hogy átjussunk egyik utcából a másikba, át kell haladnunk a vízesés alatt. A víz zubog körülöttünk, mégsem kell aggódni, hogy elázunk, mert a plexiüveg alagút megvéd minket. A képen sajnos nem látszik, de a vízesés nemcsak a falakon zubog le, de a plexiüvegen belül szintén. Remélem, a következő alkalom sikeresebb lesz és felfrissíthetjük a fotókat.
Manhattan hivatalosan legkisebb (160m²) parkja csupán egy pad szélességű és a Septuagesimo Uno, latinul Hetvenegy nevet viseli. A 71. utcában, két négyemeletes brownstone épület között megbújva (nehezen) találjuk ezt a zöldterületet.
A park elnevezés ebben az esetben nagylelkű. Jóval inkább a természet által, szabadon alakított, elhagyott sikátor ez. A Septuagesimo Uno érdekessége a különbözőségben rejlik. Ez a park minden téren elüt valamennyi manhattani társától. A Central Parkba 21 ezerszer férne el és tulajdonképpen a hat padon kívül semmit mást nem lehet itt csinálni.
A Jefferson Market Garden gyökeres ellentéte a Septuagesimo Unonak. A Jefferson Market Könyvtár tőszomszédságában, egy volt női börtön területén alakították ki ezt a csodálatos miniparkot.
A kert a Greenwich Avenue-n, a 6. Sugárút és a Nyugati 10. utca között található. A parkrendezés Pamela Berdan nevéhez fűződik, aki a Central Park terveit vette alapul a Jefferson Market Garden kialakításakor.
A kertben rengeteg különböző fa, köztük két különleges amerikai sárgafa is található. A park egyik végében, a bokrok között, liliomos koi tavacska bújik meg.
A parkot dekoratív vaskerítés választja el a közeli útkereszteződéstől. A kert külső paramétere mentén haladó ösvény, a fák árnyékában, kerengőként várja az árnyékra és hűvösre áhítozó látogatókat.
A II. Erzsébet Királynő Szeptember 11-e Kert szintén a kevésbé ismert miniparkok közé tartozik, melyet Anglia királynője személyesen avatott fel 2010. július 6-án, a 2001. szeptember 11-i tragédia 67 brit áldozatának emlékére. Ezen zsebpark Downtown Manhattanban található, a Wall Street közelében, a Hanover Square-n.
Amennyiben még több zsebparkot szeretnétek megismerni, ajánljuk Rosemary O’Brien: BEST Pocket Parks of NYC című könyvét, melyet az Amazonon vásárolhattok meg.
Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve Berlin felett az ég című film jelenete
A piros hirdetőtábla már messziről látható a 34. utcából, valamint a Hatodik Sugárútról. Azt viszont kevesen tudják – a helybéliek közül is csak a figyelmes szemlélők -, hogy a szatyor egy önálló épületet rejt.
A történet 1858-ban kezdődött, amikor Rowland H. Macy megnyitotta boltját a Hatodik Sugárúton, a 13. és 14. utca között. Üzlete a környék legmenőbb boltjai közé tartozott, azonban az 1880-as évek végére egyértelművé vált, hogy a divatvilág feljebb, a 34. utca felé terjeszkedik.
Macy válaszlépésként további egy éven keresztül üresjáratban tartotta a 14. utcai, elhagyott épületét, mielőtt átengedte a Siegel cégnek. Siegel 1907-ben feladta a 34. utcai saroképületet.
A kocsik szintén megújultak. Több ülőhely, valamint nagyobb ablakok kerültek a kabinokba a turisták legnagyobb örömére. A 9 hónapos kihagyás alatt Roosevelt Sziget lakói állították, hogy az egész sziget hangulata megsínylette a libegő hiányát. Ők a Tramway legnagyobb rajongói, akik nem értik, hogyan lehet a föld alatt közlekedni, amikor itt van a libegő által nyújtott gyönyörű kilátás. Roosevelt Sziget lakói a kezdetektől fogva ódzkodtak a metróállomás használatától. Ez az állomás a legmélyebb egész Manhattanban, így a lépcsősorok roppant meredekek. A szigetlakók inkább a libegőt részesítik előnyben a napi ingázás során.
Tinkmara