Downtown

You are currently browsing the archive for the Downtown category.

Az évet nyereményjátékkal zártuk, melynek során arra kértelek Titeket, hogy írjatok egy rövid, New Yorkkal kapcsolatos gondolatot, benyomást, élményt, álmot. Ezek közül osztom meg veletek a legszebbeket, legfrappánsabbakat, legelgondolkodtatóbbakat. Köszönöm, hogy játszottatok, köszönöm, hogy aktív tagjai vagytok ennek a blogközösségnek, itt és közösségi médián.

Következzen New York, ahogy Ti látjátok:

“Hatalmas vàros, izgalmas napokkal, percekkel, emberekkel,……Élettel!!!”

“Nekem már egy teljes utiterv van a felemben, minden részlettel, már csak az van hátra, hogy ott legyek és végigjárjam.”

“Nagyon szeretnék eljutni New Yorkba, gyerekkorom óta. Egyszer remélem, sikerül… Addig maradnak a gyönyörű képek, és utazás gondolatban.”

“New York = Édesanyám + Húgomék lakhelye, az esküvőm és a kisfiam keresztelőjének színhelye; NY=

 

“Mikor 8 óra repülő és 2 óra metró út után feljössz a Dyckman Street Station-ből és minden latino szem rád szegeződik, a poggyászos turistára, majd két utcával arrább félmeztelen feketék kosaraznak és végre beesel a lakásba, majd úgy alszol el a szirénákra meg az utca zajára, mintha a 3. műszak összes epizódját minden este megnéznéd, na az megfizethetetlen.”

“New York minden elképzelésemet felülmúlta és teljesen más volt, mint elképzeltem. Idő kellett hozzá, hogy megszeressem. Kisgyerekkel nem a legélhetőbb város, de a Central Park mindenért kárpótol.”

“Hat hónap múlva ilyenkor már három órája a Nagy Alma levegőjét fogjuk szívni a párommal. Várjuk már nagyon!”

“A John F Kennedy repülőteret egyszer minden földi halandónak látnia kellene.”

“Valahol a Greenwich Village környékén éjjel baktattunk vissza a szállodába. Egy színes bőrű srác egy CD játszóval állt az egyik ház előtt és lemezeket árult. Közben afrikai zene szólt a CD-ről. Odamentem hozzá, és mondtam, hogy pont ezt a zenét venném meg. Most képzeld is el a sztorit, miközben hallgatod a zenét. New York éjjeli fényei, friss, hűvös levegő, séta az utcán, zene…. Kell ennél jobb?”

“Gyermekkori álmom volt NYC! Sokszor volt szerencsém ezt a szerelmet megélni…… és nincs vége! I  NY”

“Álmom, hogy a Plaza Hotelben töltsünk el egy karácsonyt családommal.”

“A Central Park csónakázó tavához mindig vissza kell zarándokolnunk. Annál is inkább, mivel a kép készítése előtt pár perccel az eljegyzési gyűrű a tóba pottyant…”

“Minden New York-i utam először a Bryant Parkba vezet. Ott leülök egy kávéval és nézem az embereket, hallgatom a város zaját, szippantok a levegőből és azt érzem: itthon vagyok. Budapesten élek, de New York az életem. A lakásomban New York képek, szőnyeg, tányérok és bögrék, mappák, könyvek. New York a telefon hátterem, sőt munkahelyemen is NYC képei díszítik a falat. Bárhol a világban, ha meghallok egy szaxofont játszani, becsukom a szemem és érzem, hogy újra ott vagyok, az én örök és imádott városomban. Tavaly itt volt az eljegyzésem is. Rokonaim élnek itt. Szóval New York az a város, ami eszemet veszi nap mint nap.”

“Koszos, hangos, forró, büdös, rémisztő. Gigantikus, csodás, gyönyörű, emberi. A legjobb hely az általam ismert világon. Ha választani kellene, hol éljek, egyetlen pillanatig nem haboznék.”

“Nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra, sok emléket hoz vissza az egyik leggyönyörűbb és legszürreálisabb városról, amit valaha láttam. Köszönöm!”

“Szerelem hullámhosszán című film jut eszembe, amikor az Empire State Building tetején mindenki találkozik.”

“Ha New Yorkban járunk, mindenképp megnézzük majd a You’ve Got Mail című film helyszíneit, s nagyon szeretnénk beülni a hangulatos Café Laloba.”

“Két nagy álomhelyszínem van, az egyik New York. Ha egyszer eljutok oda, tuti Carrie Bradshaw lakása lesz az első amihez elzarándokolok.”

“Tengerészgyalogos Baráti Kör: A bakancslistámon szerepel, hogy egy szál rózsát helyezzek el a Baráti kör nevében a Ground Zeronál…..remélem egyszer sikerül.”

“Meglátni és megszeretni, illatát sohasem feledni…..’

“Ősszel jártam ott, szeretnék egyszer decemberben is ellátogatni, szerintem olyan mint meseország.”

“Még csak álmodom róla… De az álmok néha valóra válnak!”

“Imádom!!! New York az életem…. Az álmom. Olyan varázslat és csoda, mely minden egyes napon rabul ejt. Kedvencem az Empire State Building. Hiszem, hogy valamely életemben New Yorkban éltem. Ez megmagyarázza azt a szerelmet, amit iránta érzek.”

“Frank Sinatra dala volt gyerekként a nagy kedvencem, pedig semmit sem tudtam New Yorkról. Aztán láttam képeket róla, köztük a Central Parkról. Azóta nagyon szeretnék eljutni a gigavárosba, aminek erdő van a közepén.”

“2006-ban sikerült ott járnom! Meghatározó élmény volt számomra! Én mutattam meg a barátnőmnek, hogy a Manhattan-hídról, mikor áthalad a metró, lehet látni a Szabadság szobrot! Pedig akkor már vagy 10 éve kint élt!”

“1903-at írunk. Még sehol nincs a nagy gazdasági világválság, ám Magyarországon mégis sok fiatal gondolja azt, hogy szerencsét próbál az “újvilágban”. Köztük van anyai dédapám is, aki – sok más szülővárosbéli fiatallal együtt – úgy gondolja, hogy neki is érdemes szerencsét próbálnia. Valahogy eljut Hamburgig, ahol felszáll a Moltke nevű gőzösre, hogy átszelve az óceánt egy új életet kezdjen a lehetőségek hazájában. Szeptember 27-én meg is érkezik Ellis Island-re, ahol annak a rendje és módja szerint nyilvántartásba is veszik. Dédapámat Major Pálnak hívják, és 25 évesen Oroszlányból érkezett New Yorkba, ahonnan Bethlehembe (PA) vette az irányt. Hogy mi oka volt, hogy később mégis visszatérjen, nem tudjuk. Én ennek a lépésének köszönhetem a létem, de sokszor gondolok arra, hogy talán akkor is megszülettem volna, ha kint marad a nagy Ámerikában. Lehet, hogy ezért érzek mérhetetlen vágyat arra, hogy “odaát” éljem az életem…?”

“Nagyon boldog éveket töltöttünk New Yorkban. Mindig visszavágyom.”

“A fél évszázadom ünnepére ide készülök.”

“Sokszor voltam, és megyek is még. Az egyetlen hely, ami az első pillanatban befogad. Otthon érzem ott magam.”

“Előző életemben egész biztos, hogy ott éltem, annyira vonz, hogy az már fáj… Ismeretlen, mégis ismerős.”

“Woody Allen Manhattan, Annie Hall, ezek voltak az első benyomások hangulatok nekem.”

“Életünk talán legszebb és legnehezebb évét töltöttük ott. Idén épp 10 éve, hogy hazajöttünk, de felejteni egyetlen pillanatát sem fogjuk soha. New York, WE NEVER FORGET!”

“Kedvenc helyekből, akar minden napra jutna egy kép. De az első az mégis a Central Park, amitől meg a szakadó eső sem tántorított el. Azon belül a Bethesda Fountain-nél készült a fotó, ahol a híres Gossip Girl Chuck & Blair esküvője volt. Imádtam.”

“Elmondhatatlan érzés ez a lüktetés, amit ez a város ad, a nyüzsi mellett a nyugit is meg lehet találni. Az egyik legcsodálatosabb kép pedig amit veletek is megosztok, ez a naplemente… Szerintem nem kell leírnom, micsoda élmény volt ezt átélni….”

“Idén az 54. utca egyik éttermében együtt vacsoráztunk Woody Allennel, sajnos külön asztalnál. Nagy kedvencen Ő, de nem mertem megzavarni egy fotóért. Nem baj, majd legközelebb!”

“Kedvelem a Tengerentúlról jelentem oldalt, szívesen megnézem a videókat, képeket. Egyre inkább ismerőssé válik egy-egy városrész, híres épületek, parkok, utcák. A videókat különösen szeretem nézni, sajátos hangulatot áraszt és olyan mintha én is ott lennék. Nagy élményt jelent számomra. A karácsony előtti familiaritások, ünnepi díszekbe öltöztetett bevásárlóközpontok, terek nagyon tetszettek. Továbbra is veletek tartok, érdekelnek az újabb tudósítások, várom!”

“Bakancslistámon van, elmenni New Yorkba, álmomban már jártam ott. A Ground Zero mellett ment el a sightseeing bus… Hihetetlen szabadságot éreztem. Kipróbálnám, ébren is működik-e? A város, amely sosem alszik – ahogy én is csak nagyon keveset… inszomniások vagyunk.”

“Amikor 2005-ben bekötötték a fejemet a Battery Parkban… Azóta is folyamatosan visszavágyom – de érzem, hogy néhány év múlva újra visszatérhetek. Addig is időnként nosztalgiázok és összeszorul a szívem, ha az emlékek az eszembe jutnak.”

“Fél évvel ezelőtt volt az esküvőnk. New Yorkba tervezzük a nászutat.”

“Első élményem, hogy az éjszaka közepén egy hatalmas patkány futott el a lábam előtt. Ezt azonban elfeledteti ez a mese.”

“Néha Google térképen járom az utcáit, mert akkor olyan kicsit mintha ott lennék.”

“Ellen’s Stardust Diner a Times Square közelében, ahol a felszolgálók igazi Broadway tehetségek. Mi viszonylag korán, dél körül jártunk ott, úgyhogy szerencsére nem volt telt ház. Igazi ’50-es évekbeli design, hangulatos hely, óriási adag ételek, felejthetetlen élmény.”

“Egy hete ilyenkor még a Central Parkban sétálgattam… Következő életemben talán sikerül oda születnem.”

“New Yorkot egyszer (sokszor) látni kell!”

“Ott vettem meg álmaim cipőjét, egy tűzpiros Jimmy Choot. Évek óta visszavágyom – nemcsak a vásárlás miatt. Jövőre ismét randizom a világ legnyüzsgőbb városával.”

“New York az álmom, a vágyam, a célom… Amíg el nem jutok oda,  csodás érzés látni,hogy minden amit gondolok a “Nagy Almáról”, tényleg olyan, ahogy elképzelem.”

“1992-ben a World Trade Center óriás könyvesboltjában vettem egy szakácskönyvet, amit azóta is őrzök… Emlékszem a csodás pálmafákra az előcsarnokban…”

“Számomra NYC a film fővárosa, így a legkedvesebbek számomra a filmes helyszínek.”

“Nekem New York azt mutatta meg, hogy a politikai uszításra nem szabad hallgatni. Eltévedtünk és egy szeméttel takart utcában, egy fekete negyedben kötöttünk ki. Egy fekete hölgy azonnal levágta, hogy mi rossz helyen járunk. Ő szólt oda nekünk, hogy segíthet-e. És elsétált velünk egy darabon, míg kiértünk a főútra. Az embereket tetteik és nem egyéb külső megjelenések alapján kell megítélni. Mai napig bánom, hogy nem adtam neki pénzt, mert önként és magától segített. Tanított a tette.”

“Az egyik kedvenc helyem a Washington tér, ahol hétvégeken olyan fantasztikus élményben lehet része az oda látogatóknak, ugyanis minden négyzetméteren történik valami érdekes, alkalmi. Állandó zenészek, énekesek, mutatványosok kavalkádja, és szívesen barátkozó emberek várják az oda látogatókat, akik megcsodálhatják az emlékművet is.”

“New York a meglepetések városa. Soha nem tudhatod mi vár rád, ha kilépsz az utcára. A város hangulata, lüktetése semmihez sem hasonlít, annyira tipikus, hogy csukott szemmel is bármikor tudnám, hogy NYC-ben vagyok. New York Forever.”

“Amikor Michael Jackson 2009-ben meghalt New Yorkban voltunk és a Times Squeren, az óriás kivetítőn azonnal megjelent. Mi is innen tudtuk meg. Majd 10 perc múlva körülnézve a téren mindenki MJ pólóban volt. Ez is New York. De imádom vasárnap a Central Parkot, délután csak egy kis képnézegetés a MET-ben vagy egy nyüzsgős májusi délután a Bryant Parkban.”

“Izgalmas, varázslatos és elbűvölő: ez mind New York!”

 Képek: köszönet az olvasóknak

Tags: , , , ,

New York város építészeti alaptervét, az úgynevezett Commissioners’ Plan-t, évente egy alkalommal lehet megtekinteni a Városháza épületében. Ebben az évben sikerült részt vennem a népszerű kiállításon, és képeket készíteni a legendás térképről. Ezeket láthatjátok a bejegyzésben.

New York Cityben nem könnyű eltévedni. A 21,6 km hosszú és 3,7 km széles sziget utcaszerkezete – a Downtown kivételével -, merőleges rács-szerkezetű. A Hudson folyóval párhuzamos utak sugárutak, a merőlegesek utcák.

A sugárutak számozása az East Rivertől a nyugati irányba emelkedik 1-től 12-ig. A sugárutak számot vagy nevet viselnek, néhány számot és nevet is egyszerre. A házszámok délről északra emelkednek. A sziget középvonalában található Ötödik Sugárút vízválasztó. Az utcák Fifth Avenue-tól keletre, illetve nyugatra eső részeit külön nevezik meg a “keleti” és “nyugati” előtaggal (pl. East 23rd Street, West 23rd Street).

New Yorknak Downtown az egyetlen olyan környéke, ahol a 4. utca keresztezheti a 10. és a 12. utcát és a Waverly Place keresztezheti a Waverly Place-t. A Alsó-Manhattan térképe gyökeresen eltér a City többi, mértani pontossággal tervezett, hálózatos, párhuzamos-merőleges, utca-sugárút szerkezetű részétől.

A környék az 1811-es városrendezési terv, a Commissioners’ Plan bevezetése ellenére megtarthatta eredeti utcaszerkezetét, így ezen a környéken nem támaszkodhatunk a szokásos manhattani tájékozódási pontokhoz. A Downtown utcái keskenyek, kacskaringósak, gyakran éles szögben kanyarodnak és a legtöbb esetben névvel ellátottak. A rácsszerkezethez szokott turistákat és helybélieket könnyen összezavarhatja az utcák rendezetlensége. Példaképpen, a nyugat-keleti futású Nyugati 4. utca hirtelen északnak fordul és keresztezi a Nyugati 10., 11. és 12. utcát, majd a Nyugati 13. utcába torkollik. Hasonló anomáliával a Cityben másutt nem találkozunk. Ez a sajátosság erősíti a környék történelmi jellegét, egyedi báját.

A rácsszerkezetes utcarendezés felelős egy különleges jelenségért is. A Manhattanhenge, más néven Manhattani Napforduló (Manhattan Solstice) során a lemenő nap egybeesik a City rácsszerkezetes utcarendszerével és aranyló fénybe borítja a várost.

Manhattanhenge idején az East Side utcáin gyalogolva, nyugat felé nézve, szemben találjuk magunkat a lemenő nappal, míg a West Side-on kelet felé fordulva, a kanyonszerű utcák ablakain megtörő naplemente fénye vakít el minket. Manhattanban csupán ezeken a napokon látható a horizonton lemenő nap az utcaszint magasságában. A Manhattanhenge jelenségéről bóvebben ITT olvashattok.

New York város építészeti alapterve a történészek szerint a legnagyszabásúbb, legmerészebb és legutópisztikusabb a rácsszerkezetű várostervek között. A tervet annak idején rengetegen kritizálták monotonitása és merevsége miatt, különösen a középkori városok zegzugos, szabálytalan utcaképéhez szokott európai bevándorlók.

Az újkori építészek már másképp gondolják és megállapították, hogy az 1811-es terv alkotói mintha tudták volna, hogy modern világvárost építenek. A városbiztosok biztosra mentek, amikor az ókori görög hagyományokig nyúltak vissza.

A rácsszerkezetű építkezést az ókori görög építészetben hippodamoszi tervnek hívták, mely nevét a miletosi származású építész, matematikus, meteorológus, filozófusról, Hippodamoszról kapta, akit a modern várostervezés atyjának tekintünk.

Ez az elrendezés nemcsak mértanilag pontos, ezáltal átlátható, de egyben véd a túlnépesedés ellen, útját állja a tűzvészek és a járványok terjedésének. Ez különösen fontos szempont volt a középkorban. A rácsszerkezetes építkezési metódus Európában a reneszánsz idején élte újabb virágkorát. Az 1606-ban alapított német város, Mannheim volt az első rácsszerkezetes új-európai város, melyet Edinburgh és Glasgow követett.

New York City átrendezését a város vezetése 1807-ben vetette fel, amikor már elkerülhetetlenné vált a város bővítése. Arra kérték a megbízottakat, hogy olyan városképet alakítsanak ki, mely nemcsak a kényelmet szolgálja, de rendszerezett, áttekinthető és alkalmas az egészséges életvezetésre.

A bizottság 1811. márciusára készült el a tervekkel. A tervrajzon felvázolódtak a jelenlegi Manhattan alapjai. 12 észak-déli irányú, a Hudson folyóval párhuzamosan futó, 30 méter széles sugárút, melyek számozása az East Rivertől kezdődik emelkedően. 155, ezekre merőleges, egyenként 18 méter széles utca, melyek számozása déli irányból emelkedik, jobb oldalon páratlan, bal oldalon páros házszámokkal.

A Manhattan déli részén található eredeti városrész változatlanul maradt, határvonalát, a nevében is falat jelentő Wall Street jelzi. A sugárutakon – velük szöget bezárva -, halad keresztül a Broadway, mely az indiánok által használt ösvényre, a Wickquasgeck Trailre épült. A holland telepesek Breede Wegnek, “Széles Útnak” nevezték.

A Broadway megelőzve korát, teljesítette a Commissioners’ Plan 1811-beli kritériumokat, észak-déli, Hudson folyót követő irányvonalával.  A ferde irányú keresztezés néhol érdekes megoldásokra sarkallta az újító szellemű építészeket. A legizgalmasabb és bizonyára legismertebb pont a Broadway és az Ötödik Sugárút kereszteződése, ahol a Flatiron Building (Vasaló-ház) áll. A terv legnagyobb előnye, hogy lehetővé tette a levegő szabad áramlását az óceán felől.

A 6th Avenue, a Hatodik Sugárút 1945. szeptemberében kapta az Avenue of the Americas elnevezést Fiorello LaGuardia polgármester javaslatára, aki ezzel szerette volna kifejezni az Egyesült Államok egységét az amerikai földrész országaival. A sugárút mentén, a villanyoszlopokra elhelyezték az amerikai földrész országait jelképező táblákat.

A 4th Avenue, a Negyedik Sugárút a Park Avenue nevet kapta, jelezve, hogy ez az egyik legzöldebb sugárút a metropolisban. A sugárút középvonalán ültetett növényekért a Park Avenue Alapítvány felel. Mivel öntözésük nem oldható meg automatikus rendszerrel, ezért a kevés vizet igénylő begóniákat választották. A karácsonyi időszakban fenyőfákat ültetnek a helyükre, melyeket természetesen fel is díszítenek, ünnepi hangulatot varázsolva ezzel a forgalmas útra.

A Commissioners’ Plan 1811 annak ellenére, hogy sok támadás érte, az elmúlt évszázadok során szinte változatlan maradt. A tervezőket többen spórolással, illetve a város természeti adottságainak teljes semmibevételével vádolták, mivel a kivitelezéshez elsimították a dombokat, elvezették a természetes vizeket.

Az egyik kritikus a terv láttán így kiáltott fel: ‘Ezek az urak Róma hét dombját is legyalulnák!” Hamarosan azonban kiderült, hogy a rendszer nagyon is működik. A széles sugárutak vonzzák a turistákat, remek helyet biztosítanak a kiskereskedőknek és egyéb, nagyobb kereskedelmi cégeknek, pénzintézeteknek, irodaházaknak, a művészvilágnak.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , ,

Nem titok, hogy még a “die hard” New York City rajongók is gyakran zúgolódnak a hétköznapok forgatagában, amikor ez a nyüzsgő, állandóan rohanó város megbukik a vizsgán. Közlekedési dugók, túlzsúfolt metrószerelvények, tülkölő autók, zúgolódó gyalogosok.

Gregg Pasquarelli és Vishaan Chakrabarti, városfejlesztő mérnökök eljátszottak a gondolattal, milyen is lenne, ha újratervezhetnék New York City-t. Ötleteik megszüntetnék a gondok többségét, azonban gyökeresen megváltoztatnák Manhattan arculatát.

Elképzeléseik annak ellenére, hogy drasztikusak, el kell ismernünk, hogy elgondolkodtatóak. Ismerkedjünk meg New York City legégetőbb infrastrukturális problémáival és a várostervező mérnökök ötleteivel, melyek közül néhány természetesen utópia marad.

1. A Central Park, mint központi bajkeverő. A Central Park New York tüdeje, zöldellő oázis a betonrengetegben, azonban tény, hogy központi fekvésével gátolja az egész metropolis felszíni közlekedésének zavartalan áramlását.

A parkot átszelő, keresztirányú utak keskenyek, így a haladás roppant lassú és állandóak a forgalmi dugók. Míg a nyugati oldalon a metróközlekedés úgy-ahogy megoldott, addig a keleti oldalon csupán egy vonal halad, az is három sugárútnyira. Az East Side utolsó, közvetlen Central Park metróállomása az Ötödik Sugárút-59. utca megálló, a park dél-keleti csücskében.

Gregg Pasquarelli és Vishaan Chakrabarti mérnökök egyetértenek abban, hogy a metropolis hatékonyabb működése érdekében vissza kellene repülni az időben, egészen 1750-ig és újragondolni a Central Park terveit.

“A központi park és a város miniparkjai helyett – mint a Washington Square Park, Gramercy Park és társaik -, egybefüggő parkrendszert kellett volna építeni a város két oldalán, mely Uptowntól egészen Downtownig nyúlott volna. A West Side Park és az East Side Park így könnyen megközelíthető lett volna valamennyi irányból.

A zöldterület mérete ugyanakkora lett volna, mint most, ha nem nagyobb és természetesen jóval praktikusabb. A munkahelyek a külső városrészben épültek volna, míg a belső terület a lakóházaknak, kulturális intézményeknek és üzleteknek adott volna otthont.”

2. A metróhálózat. A New York-i közlekedés elképzelhetetlen a gyors és viszonylag olcsó metró nélkül, azonban a metróhálózatra is ráférne az újragondolás. A New York-i földalatti vonalakat annak idején egymástól független magánvállalkozók építették, így sajnos a kommunikáció elmaradt. A hálózat egyenetlen elosztása az ingatlan piac egyenetlenségét eredményezte. A metróval lefedett környékek megfizethetetlenek lettek, a Lower West Side-ról eljutni az Upper East Side-ra kész tortúra. Jóval több keresztirányú vonalra lenne szükség. A jelenlegi vonalakat feketével, míg a kívánatos útvonalakat kékkel jelöltük.

3. Magánautók A várostervezők egyhangúan egyetértenek abban, hogy Manhattanban semmi keresnivalójuk a magánautóknak, s ha hatalmukban állna, azonnal kitiltanák őket a városból. “Vegyünk példának egy átlagos, négysávos utat New Yorkban. 2/3-uk foglalt. Parkoló autók, melyeket tulajdonosaik csak elvétve használnak.

Amennyiben megszűnne az út menti parkolás, a város kapacitása 40(!)%-kal megnőne. A felszabadult sávok “zöldutak” lehetnének, s a kerékpárosok végre biztonságban közlekedhetnének.”

4. A Penn Station “New York City legnagyobb bűne az eredeti Penn Station lebontása volt. Hallottátok valaha is, hogy valaki a Penn Station-re hívta az ismerősét egy kávéra Ugye, nem? A Pennsylvania Vasútállomáson senki sem akar egy perccel sem tovább tartózkodni a szükségesnél.

IMG_2631

Az egyetlen megoldás a Madison Square Garden lebontása lenne, (a Madison Square Garden a Penn Station fölé épült), hogy a napfény újra bejuthasson ebbe a homályos, depressziós épületbe. A Penn Vasútállomást napi 120 ezer utas fogadására tervezték. Jelenleg több mint 600 ezer ingázó halad át a pályaudvaron naponta. A számok önmagukért beszélnek.” (A Penn Vasútállomásról itt olvashattok bővebben.)

5. Befektetés “Az elmúlt években rengeteg új felhőkarcoló, irodaház épült New York City-ben, de az is tény, hogy 50 éve nem épült új híd, és ez szégyen. Új komp vonalakra is szükség lenne. New Yorkban a lehetőségek kimeríthetetlenek. Ritka az a város, ahol a cég elnöke és takarítója ugyanazon a metrón utazik. Ápolnunk kell ezt a hagyományt és építkezni rá, hisz New York City állandó inspiráció valamennyiünk számára.”

Forrás: Gregg Pasquarelli and Vishaan Chakrabarti of SHoP Architects – New York City Makeover
Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve képes illusztrációk

Tags: , , , , , ,

A Lowline park megálmodóit nagy testvére, a helyi lakosok és a turisták által egyaránt kedvelt High Line (történetéről itt, legújabb szakaszának megnyitásáról pedig itt olvashattok) ihlette. El kell ismernünk azonban, hogy a Lowline még a High Line-nál is merészebb ötletnek bizonyul. Amennyiben a terveknek megfelelően, 2018-ban elkészül a Lowline, a világ első földalatti parkját adják át Manhattan szívében.

Október 19-től 2016 március végéig, hétvégéken a nyilvánosság is bebocsájtást nyer a park Lower East Side-on található technológiai laboratóriumába, a Lowline Lab-ba.

A Lowline tervezői egy elhagyatott földalatti villamos végállomást szándékoznak életre kelteni, fákkal, zöld növényzettel, parkkal, sétányokkal, padokkal. “Egy fantasztikus és futurisztikus földalatti parkot álmodtunk meg, mely egyedülálló lesz a világon.” – nyilatkozta a Lowline két tervezője, James Ramsey és Dan Barasch. “New York City a világ egyik legsűrűbben lakott metropolisa. Meg akarjuk mutatni, hogy lehet igazi élet a föld alatt is.”

A park magánadományokból épül majd és így gyűlt össze a laboratórium felállításához szükséges pénzösszeg is. A Lowline Kickstarter projektjének támogatói között szerepel a Craigslist alapítója, Craig Newmark, Lena Dunham, színésznő, Robert Hammond és Joshua David, a High Line alapítói.

A park laboratóriumának létrehozása volt az első cél. A Lowline Lab nyílt laboratórium és technikai bemutatóterem, mely kutatási, teszt és nem utolsó sorban reklám célzattal épült a Lower East Side-on egy vásárcsarnok használaton kívüli raktárépületében, csupán néhány blokknyira a tervezett Lowline helyszínétől.

A 464 m2-es laboratóriumban nemcsak a már föld alatt életben tartott növényeket, de a jövőbeli Lowline lelkének, az úgynevezett “remote skylight”-nak prototípusát is láthatjuk.

A “remote skylight” rendszer a környező házak tetejére elhelyezett prizmákból áll, melyek az összegyűjtött fényt a földfelszín felett elhelyezett szolár elosztókra vetítik. A természetes fényt optikai szálak segítségével vezetik a föld alá.

A kábelek méhsejt alakú panelekhez vezetik a fényt, melyek egyenletesen szórják szét a park területén. Ez a technológia megfelelő mennyiségű és hullmáhosszú fénnyel táplálja a növényeket és fákat. Napsütéses időben egyáltalán nem lesz szükség mesterséges világításra, míg felhős időben, illetve naplemente után lámpák veszik át a napfény szerepét.

A Lowline laboratóriuma bepillantást enged a szolár technológia használatának jövőjébe és  arra ösztönöz minket, hogy másként gondoljunk az elhagyott-elhanyagolt-elfeledett raktárépületekre, állomásokra. A Lowline egyben kertészeti kihívás is, a föld alatti kertépítés pionírja.

A Lowline a Delancey Street alatt, a Manhattan híd közelében épül majd. A jelenleg üresen álló terminál 1908-ban épült és 1948-ban helyezték forgalmon kívül, a New York-i villamosközlekedés beszüntetésével.

A 60 éves mellőzöttség ellenére még láthatjuk az 1908-as dizájn maradványait. Macskaköves peronokat, boltíves mennyezetet és keresztül-kasul haladó síneket. New York történelmének ez a rejtett kis zuga a legkevésbé sem zöld, azonban ez a projekt új lehetőségek egész sorának nyit utat.

 

“Megkezdtük a tárgyalásokat az MTA (New York Város Közlekedési Vállalata) képviselőivel, illetve a városvezetéssel a volt villamos végállomás átvételéről. A laboratórium megnyitása mérföldkő volt. Tárgyalófeleink számára nyilvánvalóvá vált, hogy a park nem csupán papíron és az álmainkban létezik.”

Update: 2020. február

Sajnos a kickstarter-rel nem sikerült összegyűjteni a kezdéshez szükséges 10 millió dollárt, így a Lowline megálmodói szüneteltetik a projektet. Dan Barasch, a Lowline egyik alapítója 2020. februárjában nyilatkozott: “A Lowline nem halott, csak pihen. Abban bizakodunk, hogy 2022-ben új vezetés lesz a City Városházán, akik több érdeklődést mutatnak ez iránt a világon egyedülálló projekt iránt.”

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve promóciós képek

Tags: , , , , , , ,

Egymást érik a Kötéltánc című film kritikái. Jók és rosszak. Egyben azonban valamennyien egyetértenek: a stáblistáról lemaradtak a film kulcsfigurái, a World Trade Center ikertornyai és Manhattan panorámája a tornyokkal és a tornyok tetejéről.

Nicole Gelinas a Manhattan Institute City Journal újságírója egészen más szemszögből, a tősgyökeres New York-i perspektívájából közelítette meg a film mondanivalóját.

“Robert Zemeckis The Walk című filmje nagy siker. A Vissza a jövőbe és a Forrest Gump rendezője tudja, hogyan kell filmet készíteni. A legtöbben a 3D-s élményért vesznek jegyet a filmre, míg mások borzongani akarnak. A tősgyökeres manhattaniak azonban azért mennek a moziba, hogy újra lássák a World Trade Centert az egyetlen lehetséges módon, a modern filmtechnika segítségével.

A fiatal Philippe Petit arról álmodik, hogy kötéltáncos lesz. Tehetsége és kitartása hírnevet hoz a számára, amikor 1971-ben átsétál a Notre Dame tornyai között. Ebben azonban nincs kasszasiker. A jutalomjáték New York ikertornyai. 1974-et írunk. Philippe egy párizsi fogorvos várótermében meglátja az épülő World Trade Center képét. New York azt teszi, amiben a legjobb: ismét olyat alkot, melynek léptéke meghaladja az egyszerű emberi elmét.

Philippe Petit revelációja extrém. Gothamba kell mennie és magáévá tennie a Világkereskedelmi Központ tornyait, 400 méter magasban.

Döntése emlékeztet minket arra, hogy 28 éven át az Ikertornyok határozták meg New Yorkot. Bevándorlók ezrei érkeztek úgy a City-be, hogy semmi mást nem láttak a városból, csak egy képeslapot, Manhattan utánozhatatlan sziluettjével. Számukra a World Trade Center jelentette az újrakezdést.

A filmben kimondatlanul is ott bujkál: A World Trade Center lerombolói számára szintén ezek a felhőkarcolók jelentették New York esszenciáját, s ők is magukévá akarták tenni őket.

image

A film szívbemarkoló pillanata, amikor először látjuk a tornyokat az egyén szemszögéből. Philippe az építkezésen felnéz a már teljes magasságot elért felhőkarcolókra. A rendező a néző szemszögéből fotóz. Úgy, ahogy azok a szerencsések látták, akik valaha ezeknek az épületóriásoknak a közelében jártak.

Hogy lehet ilyen magasra építeni? Aztán meglátjuk az előcsarnokot, a plázát, Fritz Koenig Szféra szobrát a toronyházak között és a 70-es évek Manhattanját a magasból. A látvány szinte kézzel fogható. A Titanic jutott eszembe. Egy másik elveszett világ digitális reinkarnációja. Azonban ez a világ a SAJÁT elveszett világunk és mi HAGYTUK, hogy elveszett maradjon.

A terroristák (vagy akárkik, akármilyen teóriában hiszel), úgy döntöttek, hogy megcsonkítják Manhattan sziluettjét. Sikerült nekik. New York újraépíthette volna az Ikertornyokat. Viszonylag olcsón, viszonylag gyorsan. Nem így történt.

A feltámasztás helyett több mint tíz évet vártunk és 4 milliárd dollárt költöttünk egy átlagos felhőkarcolóra, amely könnyen beilleszkedhetett volna egy átlagos várossziluettbe, a világ bármely pontján. Hogy világosak legyünk: a City élhet és funkcionálhat ezzel a döntéssel és teszi is. De ne tegyünk úgy, mintha a seb begyógyult volna. Az emberek a mai napig hiányolják az Ikertornyokat és nemcsak a manhattaniak, de turisták milliói is a világon.

A film végén Philippe elmeséli, hogy a merész kaland után állandó belépőt kapott a World Trade Center kilátójába. A lejárat idejét áthúzták a belépőn. Helyére az ÖRÖKÖS szó került. A tornyok lassan elhalványulnak a vetítővásznon. A manhattani közönség hallhatóan sír.

Nekünk nem kell a szánkba rágni, hogy az ÖRÖKKÉ nem tartott soká. A tornyok már fele olyan régen elenyésztek, mint amennyi ideig a hétköznapjaink részesei voltak.

A New York-iak nemcsak a régi World Trade Centert siratják, de az eltelt 14 évet is. Többet is tehettünk volna. A politikusok örüljenek, hogy New York lakossága mérges. Amikor a méreg elfogadássá válik, akkor kell aggódni.

A tény ettől még nem változik. Meg kellett volna gyógyítani Manhattan sziluettjét. Újjá kellett volna építenünk az Ikertornyokat!”

Forrás: We should have rebuilt the Twin Towers
Képek: Google, illetve a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , ,

Szeptember közepétől új kiállítás látható a Flatiron Building Sprint által szponzorált, Prow Art Space névre hallgató galériájában.

A Prow Art Space galéria különleges színfoltja Manhattannak. A Vasalóház földszintjén, a ház “orrában” található, 9 méter hosszú, 3 és fél méter magas “kiállítóterem” formabontó alkotásoknak ad otthont.

A jelenlegi kiállítás Christina Lihan Floridában élő művésznő alkotása a “Constructing from the Razor’s Edge” nevet viseli, mely kettős értelmet hordoz. Szó szerinti fordítása: “Konstrukció a penge élével”, de a kifejezés “on/from the razor’s edge” egyben rizikós helyzetet is jelent, vagyis a kiállítás témája, a tárgy megközelítése kockázatos.

A Prow Art ablakban New York City legismertebb és legkedveltebb épületeit látjuk viszont, papírból. Találkozhatunk többek között a Chrysler Buildinggel, a SoHo ikonikus épületeivel és természetesen a Flatiron Buildinggel, a Washington Square diadalívével és a Guggenheim Múzeum összetéveszthetetlen sziluettjével.

Christina Lihan a Columbia Egyetem építészeti karán szerzett diplomát és Európa nagyvárosaiban gyakornokoskodott. Londonban, Párizsban és Rómában a klasszikus építészeti stílusokkal ismerkedett, míg Csehországban a szocialista építkezés stílusjegyeit tanulmányozta.

Az alkotó európai útján szeretett bele a klasszikus homlokzatok, balkonok és ablakok végtelen kombinációjába és határozta el, hogy élményeit újragondolt formában osztja meg. A művész akvarell papírt és szikét használ. A házakat az alapoknál kezdi és rétegesen építkezik felfelé. Az elkészült alkotások a mennyezetről lógnak, elkerülve az alátámasztással járó gondokat.

A kiállítás december közepéig látható a Flatiron Buildingben (175 5th Ave, New York, NY 10010).

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

2015. szeptember 13-án hivatalosan átadták New York City négyszázhatvankilencedik metróállomását, mely a 34th Street-Hudson Yards nevet viseli.

Az állomás a 7-es metróvonalmeghosszabbítása és új végállomása. Az átadás napja jelentős esemény volt New York City tömegközlekedésének történelmében, mivel új állomás építésre 25 év óta nem került sor. Az építkezés több mint 2 milliárd dollárba került, 8 éven át tartott.

“Nagy nap ez a mai a város életében.  – mondta megnyitó beszédében Bill de Blasio, New York polgármestere – Hiszünk benne, hogy ez a város képes a teljes megújulásra és a fejlődésre.”

A polgármester arra a tényre utalt, hogy a jelenleg épülőben levő városrész, a Hudson Yards, New York City legmodernebb, legmenőbb és legfuturisztikusabb kerülete lesz néhány éven belül. Ennek az új negyednek ez a metróállomás lesz a szíve.

Az MTA, New York City közlekedési vállalatának szakemberei máris kijelentették, hogy néhány éven belül ez az állomás lesz a City legforgalmasabb egy vonalas megállója.

Az állomás a 34. utca és 11. sugárút találkozásánál található és jelenleg a város legnyugatibb megállója. Az utasokat egyenesen a City középpontjába, a Times Square-re szállítja. A két és fél kilométeres utat a metró 3 perc alatt teszi meg. A Times Square-en New York City 23 metróvonalából 11 megáll, így érthető, hogy ez az új állomás hihetetlenül megkönnyíti a Hudson Yardon dolgozó munkások és a jelenlegi lakosok életét.

A Dattner Architects által tervezett állomás hihetetlenül tiszta, világos, modern és rengeteg “elsőt” tudhat magának. A New York-i kéreg metróállomásokkal ellentétben ez az állomás 38 méter mélyen található a földfelszín alatt, így a City leghosszabb mozgólépcsőjét mondhatja magáénak.

A metróállomás büszke tulajdonosa az első New York-i tömegközlekedésben használt “lejtős” liftnek.

A 34th Street-Hudson Yards az első oszlop nélkül tervezett New York-i metróállomás. Az oszloptalan megoldás a peront szellőssé, átláthatóvá és kényelmessé teszi.

Az állomás légkondicionált, mely az “elsők” közül talán a legfontosabb, mivel az utasok kényelmét ez szolgálja a legjobban, különösen a New York-i metrórendszerben, mely az elviselhetetlen melegről híres.

A New York-i Közlekedési Vállalat több mint 25 éve támogatja a metró művészetet, nem csupán anyagilag, de híres és feltörekvő művészek toborozásával is. A kezdeményezésről itt olvashatsz. Több mint 225 metróállomáson találhatunk alkotásokat. A 34. utca-Hudson Yards a legújabb ebben a sorban.

A seattle-i származású, New York-i székhelyű üvegszál-mozaik művész, Xenobia Bailey két alkotással is gazdagította a metróállomást. Az első, 42 méteres mozaikkép a mozgólépcső felett, míg a második a főpavilon mennyezetének kupolájában látható.

20150914_130110

A pavilonban található alkotás a Funktional Vibrations, Funkcionális Vibráció névre hallgat és 260 m2-es üvegmozaik, mely az állomás koronája, jelenleg a New York-i metró legnagyobb művészi alkotása.

A művész alkotása energiától vibrál. Élénk, vidám, színekben és formákban gazdag mandalák adják különleges varázsát.

A 34th Street-Hudson Yards metróállomáson készített videómat is szeretettel ajánlom.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , ,

New York City legnagyszabásúbb és leghíresebb vallásos ünnepe, a Lower Manhattanban található, történelmi Olasz Negyedben évente megrendezésre kerülő San Gennaro (Szent Januáriusz) Fesztivál. Idén 89. alkalommal rendezték meg a 11 napon át tartó ünnepségsorozatot, Nápoly védőszentjének, Szent Januárisznak tiszteletére.

Az első alkalomra 1926. szeptember 19-én került sor. A nápolyi bevándorlók első hulláma 1926 elején telepedett le Little Italy szívében, a  Mulberry Street-en és a szomszédos utcákban. Számukra a hagyományok folytatása és megőrzése elsődleges volt, akármilyen messzire is kerültek az óhazától.

Az évtizedek során az egy napos ünnepből 11 napos ünnepségsorozat lett, melyre nemcsak a környék lakosai, de egész New York City hivatalos lett.

Szeptember 19-én kerül sor a körmenetre, melynek élén San Gennaro szobra halad Little Italy utcáin (Mulberry Street – Mott Street – Canal Street – Houston Street) át. A körmenetet a Mulberry Streeten található Szent Vér Templomban, a Szent Januáriusz nemzeti kegytemplomában tartott Szentmise előzi meg.

1996 óta a Figli di San Gennaro, Inc., a Szent Januáriusz Gyermekei névre hallgató, nonprofit szervezet bonyolítja le az ünnepségsorozatot. A szervezet tagjai mindent megtesznek, hogy megőrizzék az első bevándorlók szellemét és hitét.

Évente több mint egy millió látogatója van a 11 napos ünnepségnek. A világ valamennyi pontjáról érkeznek turisták, hogy élvezzék az Olasz Negyed utánozhatatlan vendégszeretetét.

A vallásos eseményekkel párhuzamosan színes parádé, ingyenes koncertek, büfékocsik végeláthatatlan sora várja a látogatókat, a Mulberry Street éttermei és kávézói mellett. Sor kerül az elmaradhatatlan cannoli-evő versenyre is, míg a gyerekeket vidámpark szórakoztatja.

Ez évben Tony Danza, olasz származású amerikai színész volt az ünnepség udvarmestere.

“Szent Januáriusz ünnepe, mely a hit és a megváltás ünnepe, különleges helyet tölt be az olaszok szívében. A New York-i olaszok számára azonban még ennél is többet jelent. Az emlékezés és megbékélés ünnepe.

A finom ételek, a zene, a közösség szeretete. Ezt adja Little Italy New Yorknak és a világnak.” – mondta Joseph Mattone, a Figli di San Gennaro elnöke, ünnepi beszédében.

Képek: a blog írójának tulajdona
Forrás: Little Italy NYC

Tags: , , , , , , , , ,

“Az új-fundlandi emberek mások. Az új-fundlandi megölel és azt mondja: Minden rendben lesz. Itt vagyok. Segítek. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz.” – mondja az új-fundlandi kisváros, Gander rendőrkapitánya. Így volt ez 2001. szeptember 11-én is.

2001. szeptember 11-én lezárták Amerika teljes légterét. Ez az Egyesült Államok 98 éves légi közlekedésének történelmében példa nélküli esemény volt. Valamennyi levegőben tartózkodó repülőgépnek azonnal le kellett szállnia a legközelebbi reptéren.

“Hozzátok le azokat az Istenverte gépeket! – üvöltötte Norman Mineta Közlekedési Miniszter a Fehér Ház alatti bunkerben. Mire ez az ikonikussá vált mondat elhangzott, az American Airlines 11-es járata már becsapódott a World Trade Center északi tornyába, a United Airlines 175-ös járata a déli toronyba és az American Airlines 77-es járata a Pentagon épületébe. A Szövetségi Légi Közlekedési Igazgatóság reggel 9:45-kor zárta le az Államok légterét. 4546 repülőnek kellett a lehető leghamarabb landolnia. A gépek egy része még vissza tudott fordulni, azonban 250 Amerikába tartó repülőnek az egyetlen lehetősége Kanada volt. Amerika tisztában volt vele, hogy a landolási engedély kérelemmel veszélyt hozhat a befogadó országra, Kanada azonban nem hezitált, hogy beengedje az elárvult gépeket. Halifax, Torontó, Ottawa, Montreal repterei megteltek. Az új-fundlandi felvidéken található Gander – melynek repterén aznap 38 repülőgép landolt, 6595 utassal és személyzettel -, lakossága alig haladja meg a 10 ezret.

planes

A hét elkövetkező részében a kanadai kisvárosban megállt az élet. Minden egyes férfi, nő és gyermek részt vett a munkában. Gander lakossága félretette a saját életét egy csomó idegen kedvéért és semmit sem kért cserébe.

***

A Lufthansa 438-as Frankfurtból Dallasba tartó járatán utazott Roxanne és Clark Loper. Három hete hagyták el Texas-t, hogy Kazahsztánból hazahozhassák örökbe fogadott két éves kislányukat. Alexandria a repülőgép padlóján aludt, mivel így szokta meg az árvaházban. Frankfurt polgármestere, Petra Roth, a Lufthansa 400-as járatának első osztályán utazott New Yorkba. Petra asszony nem bánta a 4 ezer kilométeres utazást, mivel régi, jó barátjának, Rudy Giuilianinak, New York City leköszönő polgármesterének partyjára igyekezett. Nem messze tőle ült Werner Baldessarini, a Hugo Boss elnöke, aki a New York-i Fashion Weekre utazott. Valamennyien Ganderben landoltak.

Az égbolt kék volt, a levegő nyugodt. Reinhard Knoth kapitány a légtérben található gépek pilótáinak alkalmi évelődését hallgatta a rádión, amikor a KLM pilótája izgatottan megszakította a lezser csevejt: “Baj van New Yorkban. Valami baleset.” Knoth kapitány azonnal a BBC adására kapcsolt: “Breaking News New Yorkból. Robbanás a World Trade Center északi épületében. Valószínű egy repülő csapódott az épületbe.” Knoth kapitány biztos volt benne, hogy csakis egy kis gép lehetett, elvégre utasszállítók nem repülnek közvetlen Manhattan felett, főleg nem ilyen magasságban. A második becsapódás után azonban már tisztában volt vele, hogy nem véletlenről van szó.

***

“Úgy döntöttünk, hogy amíg a levegőben vagyunk, hazudunk az utasoknak. A legegyszerűbb magyarázattal álltunk elő. A repülőnek apró technikai gondja akadt, így a legközelebbi reptéren, Ganderben leszállunk, hogy kivizsgálhassuk a hibát. Az utasok morgolódtak kicsit, de semmi különös. A gyakori utazók azonnal megnyugtatták a többieket, hogy előfordul az ilyen. 40 perc múlva Ganderben landoltunk. Senki nem gondolta volna, hogy itt töltjük a hét elkövetkezendő napjait.”

“Mire leszálltunk már vagy 20 utasszállító állt a kifutópályákon. Amint megállt a gépünk, a kapitány beszédet intézett hozzánk: “Hölgyeim és Uraim, bizonyára furcsállják, hogy ennyi gépnek egyszerre akadt technikai problémája. Az igazság az, hogy más okból vagyunk itt.” Nem tudott túl sokat mondani a New York-i helyzetről, de az is elég volt, hogy aggódni kezdjünk. A földi irányítás nem engedett minket leszállni és senki nem jöhetett még a gépek közelébe sem. Egy órán belül további 18 gép érkezett.”

***

“Lassan szivárogni kezdtek a hírek a repülőgép rádióján keresztül. Az amerikai mobiltelefonok nem működtek, a többieknek sem sikerült telefonálni. Kora este megtudtuk, hogy a World Trade Center mindkét tornya összedőlt és a negyedik túszul ejtett gép lezuhant, mielőtt célt ért volna. Lelkileg és fizikailag kimerültek voltunk. Jeges félelem tartott minket fogva, de meglepően nyugodtak voltunk. Az ablakon kitekintve a másik 37 gép látványa annyiban segített, hogy tudtuk, nem vagyunk egyedül.”

“Néhány óra múlva közölték velünk, hogy leszállhatunk, de csak egyik gép a másik után, így ránk reggel 11-kor kerülhetett csak sor. Az utasok szó nélkül tudomásul vették, hogy az éjszakát a gépen töltjük. Gander orvosi felügyeletet, vizet és élelmet biztosított. Szerencsére nem volt semmi gond. Az éjszaka csendesen tellett, a kényelmetlenség ellenére. Másnap reggel fél 11-kor iskolabuszok jöttek értünk. Át kellett mennünk a vámvizsgálaton és bejelentkeztünk a Vöröskereszt asztalánál. A szállodai szobánkban a TV elé roskadtunk és 24 órával a tragédia után mi is megláttuk a drámai képsorokat.”

A következő sorok Reinhard Knoth kapitány memoárjából származnak: “Hirtelen rengeteg szabadidőnk lett és az is hamar kiderült, hogy Gander lakói roppant kedvesek. “Repülősöknek” szólítottak minket és minden kívánságunkat teljesítették. Gander és a környező kisvárosok valamennyi iskolát, közösségi épületet, könyvtárat bezártak és a rendelkezésünkre bocsátottak. Ágyak, hálózsákok, párnahegyek és rácsos ágyak mindenütt. A középiskolásoknak szünetet hirdettek és iskola helyett kötelező volt segíteniük a “vendégek” ellátásában.

Az elszállásolást úgy szervezték meg, hogy a családok együtt maradhassanak. Azoknak a hölgyeknek is teljesítették a kívánságát, akik nem akartak koedukáltan aludni. Az időseket önkéntesen jelentkező családoknál helyezték el, így ők rendes ágyban alhattak. A terhes kismamák a kórház közelében kaptak szállást. Volt fogorvosunk, férfi és női ápolónk, akik bármikor a rendelkezésünkre álltak.

A “hajótöröttek” naponta telefonálhattak és e-mailezhettek szeretteiknek. A város lakói gondoskodtak róla, hogy napközben se unatkozzunk. Gyalogtúrákat, hajóutakat szerveztek. Érdeklődésnek megfelelően lehetett felfedezni a közeli városokat, tavakat és kikötőket. A bátrak, profi vezetővel, hegyet is mászhattak.

A pékségek állandóan friss kenyérrel, pékáruval láttak el minket. A főétkezéseket szintén önkéntesek oldották meg. A vegytisztító ingyenesen tisztította a ruháinkat, mivel a csomagokat nem hozhattuk le a gépekről. Egyszóval, semmiben sem szenvedtünk hiányt.

Amikor két nap múlva újra megnyílt a légtér, iskolabuszok szállítottak vissza minket a gépekhez. Senki nem késett egy percet sem, így valamennyi gép időben útnak indulhatott. A helyi Vöröskereszt képviselői pontosan tudták, ki-kicsoda és melyik gépre kell szállnia. Csodálatra méltó volt a szervezés és még csak nem is gyakorolhatták.

Amikor valamennyien a gépen voltunk, az utasok azonnal élménybeszámolóba kezdtek. Sokan könnyek között meséltek az eltelt napokról. Az utasok becenéven szólították egymást. A hazaút olyan volt, mint egy nagy party repülőgép. Telefonszámok, e-mail címek, lakcímek cseréltek gazdát.

Hirtelen meglepő dolog történt. Az egyik utas megkért, hogy szólhasson az többiekhez a hangosbeszélőn át. Ezt soha nem engedjük meg, de akkor minden, ami velünk történt, formabontó volt. Az utas közölte, hogy a többség hozzájárulásával, amint hazaérünk, alapítványt hoz létre. A bevételt Gander és a közeli városok iskolásainak adományozzák, ezzel köszönve meg a szeretetteljes vendéglátást. Még ott a gépen, megérkeztek az első felajánlások. Összesen 14 ezer dollár gyűlt össze. Néhány hét alatt másfél millió dollár folyt be a számlára és a Delta Légitársaság is beszállt. 134 új-fundlandi fiatal főiskolai tandíját fizettük ki.

Tessék ezt a történetet megosztani, mert lehet, hogy a világ brutális, de mindig lesznek Ganderhez hasonló városok, jószívű, segítőkész emberek. Mi 6595-en mindig úgy fogunk Ganderre és Új-Fundlandra gondolni, mint a jóság és kedvesség mintaképére.”

Képek: Google
Forrás: The Day the World Came to Town

Tags: , , , , , , , , , , , , , ,

Július 1-én hajózott be a New York-öbölbe, a South Seaport Múzeum területére (bővebben itt olvashattok róla) a legendás fregatt, a francia Hermione reprodukciója. A vitorlás a július 4-i, Függetlenség Napja ünnepségekre érkezett és a hét végéig élvezi New York város vendégszeretetét.

Az eredeti Hermione 236 évvel ezelőtt hajózott Franciaországból az Újvilágba, fedélzetén La Fayette márkival, aki az Amerikai Függetlenségi Háborúban tábornokként harcolt George Washington vezérlete alatt.

La Fayette igazi kettős állampolgárnak tartotta magát. Halála után kívánsága szerint felesége mellé temették a párizsi Picpus temetőben, míg sírjára azt a földet helyezték, melyet amerikai útjáról hozott magával. 2002-ben az Amerikai Egyesült Államok posztumusz tiszteletbeli polgára lett.

 

Az eredeti Hermione 1793-ban futott zátonyra és süllyedt el, nem messze Le Croisic partjaitól. Az új Hermione-t Rochefortban építették, korabeli eszközökkel és technikával. A munkálatok 1997-ben kezdődtek és 17 hosszú éven át tartottak.

Az eredeti terveket kissé módosították, takarékossági és biztonsági szempontokat szem előtt tartva. A vitorlás ágyúi könnyűfémből készültek és non-funkcionálisak. A Hermione motorral is rendelkezik, míg az áramellátásért generátorok felelősek.

Az Atlanti-óceánt áthajózni manapság sem egyszerű. A Hermione 2014 szeptembere és 2015 áprilisa között több gyakorlóutat is tett, mielőtt nekivágott a három hónapos útnak.

A vitorlás 2015. április 18-án hagyta el La Rochelle kikötőjét és július 1-én kora reggel kötött ki Lower Manhattanban. Jelenléte nemcsak emeli a július 4-i rendezvénysorozat fényét, de a francia-amerikai kapcsolatokat is erősíti.

A South Street Seaportot legkönnyebben a Fulton Streetről érhetjük el, melyet a NYCS 2NYCS 3NYCS 4NYCS 5NYCS ANYCS CNYCS ENYCS JNYCS RNYCS Z jelzésű vonatokkal közelíthetünk meg.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »