Ha szeretitek A szerelem hálójában című filmet, ez a valós történet is tetszeni fog. Amennyiben részt vettetek már igazi manhattani party-n, akkor szinte biztos, hogy fogyasztottatok már Fishs Eddy-féle tányérról, pohárból. Szinte nincs olyan család, akinek a konyhaszekrényében ne lenne valami, az eklektikus kollekciójáról nevezetes, ikonikus New York-i konyhafelszerelés boltból, a Fishs Eddy-ből.
A 19. utca és Broadway sarkán található Fishs Eddy 38 éve New York City egyik bebetonozott független biznisze. Egy késő délután, 1986-ban, Julie Gaines és férje, David Lenovitz, egy útjuk során, sikeresen eltévedtek Upstate New Yorkban.
Miközben megpróbáltak visszakeveredni a főútra, egy apró, furcsa nevű városkában találták magukat, Fishs Eddy-ben. Az út mentén egy véletlenül ráakadtak egy pajtára, melyben a tulajdonos rengeteg edényt tárolt, melyek túléltek egy étterem tüzet. Julie és David, rajongtak az anyagi kultúra és a manufaktúra történelemért, felvásárolták az egész készletet. Nem sokkal később, rábukkantak egy régi étterem ellátó raktárra, a Bowery-ben.
A raktárigazgató kicsit meghökkent, amikor a pár az egész készletre szemet vetett, de felajánlotta nekik, hogy körbenézhetnek a pincében is. Itt érte őket csak az igazi meglepetés. A pince dohos falai között igazi kincsre leltek. A régi Pennsylvania Vasúttársaság étkezőkocsi felszerelésére, az 1920-as évekből. Természetesen erre a készletre is lecsaptak. A raktárigazgató ingyen átadta, mivel egy ponton úgyis csak a szeméten végezték volna. Julie és David innentől fogva missziójukká tették az étterem ellátó raktárak zugaiban porosodó vintage étkészletek és poharak megmentését. Egy ponton, már annyi hely sem maradt a Gramercy park-béli otthonukban, hogy Julie szüleihez jártak zuhanyozni, az Upper East Side-on.
Az első apró üzletük a lakóhelyükön, a Gramercy Park negyedben nyílt, majd átköltözött a West Village-be, s végül 1990-ben mai helyére, a Flatiron Building közelébe költözött. A különleges bolt híre szájról szájra terjedt, s egy napon a New York Magazin is cikket írt róluk. Ettől a naptól kezdve indult legendás történtük és törzsvásárlóik között mondhatják Diane Keaton-t (is). Az évek során saját, kézi gyártású étkészleteket, poharakat, bögréket és konyhai textil cikkeket is árulni kezdtek. Julie szarkasztikus humora is végre reflektorfénybe került. Először a “Good morning, a**hole!” (Jó reggelt, se**fej!) bögrékkel, majd a különféle New York-i pillanatokat ábrázoló konyharuhákkal, szalvétákkal. A New York-i negyedek galambjai sorozat egyszerűen zseniális.
A járvány lezárások idején Julie és David apró múzeumot hozott létre az üzleten belül, ahol New York City ipari örökségének történetével ismerkedhetünk meg. Mindeközben arra is volt idejük, hogy az üzlet történetét rajzokkal illusztrált könyv formájában is megörökítsék.
A Fishs Eddy nem fél a kampányolástól sem. Az üzlet ablakaiban mindig követhető, hogy mi a véleményük az aktuális politika és szociális eseményekről.
Aztán jött 2023 decembere, a You’ve Got Mail pillanat. A szemben lévő épületbe költözött a nagy, gonosz farkas, a mega konyhafelszerelés üzletlánc, a Crate & Barrel. Julie felvette a bokszkesztyűt. “Túléltük 9/11-t, a Sandy hurrikánt, Covid-ot. Nem adom magam könnyen!” – mondta az aggódóknak. Julie arról ritkábban beszél, hogy 2011-ben multiple sclerosissal diagnosztizálták. A betegséget is humorral és pozitív hozzáállással kezeli.
Miután megnyílt a nagyáruház, Julie sajátos stílusában kampányba kezdett. Először hatalmas, “Hahó, Crate & Barrel, látlak!” táblát helyezett a kirakatba, mire a Crate & Barrel “Mi is látunk titeket! Szeretünk, tisztelünk! Újak vagyunk a negyedben. Legyünk barátok?” plakáttal válaszolt. Az évelődés a mai napig tart.
A filmmel ellentétben, köszönhetően a lojális manhattanieknek, a Fishs Eddy forgalma 40%-kal nőtt a Crate & Barrel nyitása óta, de ez sajnos nem jelenti, hogy elmúlt a veszély. Ha tehetitek, ti is itt vásároljatok New York-i szuvenírt. Támogattok egy független üzletet és őszintén szólva, az itt vásárolt termékek hasznosak és jóval egyedibbek, mint az ezerszámra gyártott műanyag kacatok.
4. Top of the Strand
6. The Skylark
8. The Refinery Rooftop
9. BAR SixtyFive at Rainbow Room
20. Westlight
▪️New York állam történetében először, a 2018-as, új dizájnos LGBTQ+ haladás pride zászlót húzták fel a New Yorki- állami parkokban.
▪️A Brookfield Place épületének télikertjében Radiance címmel láthatunk Pride témájú téralkotást.
Az olajfestmény-szerű, gyönyörűen létrehozott digitális látképen a Hudson folyón túl Manhattan sziluettjét látjuk 1882-ben.
1866-ban a City 800 ezer lakosa a 23. utca alatt koncentrálódott. A lovaskocsik macskaköves utakon zötykölődtek, az otthonokat gyertyával és gázlámpával világították. A város legmagasabb pontja a Trinity Church 85 méteres tornya volt. A város apró színházai a Union Square közelében voltak a Lower Broadway-n. A Central Parkot meglátogatni több órás utazást jelentett, szántóföldek mentén, a hepehupás Fifth Avenue-n. Brooklynból csak komppal lehetett megközelíteni Manhattant és csakis jó időben.
1900-ra, a tömeges bevándorlásnak köszönhetően, New York City lakossága hirtelen 3 és fél millióra duzzadt. A Wall Street által termelt gazdagság és az ipari fejlődés hatalmas ingatlanpiaci igényt termelt ki. Egyszerre épültek pazar paloták a Fifth Avenue-n, fényes apartmanházak Uptown és kopottas bérházsorok a Lower East Side-on. Villanylámpák ragyogó fényében fürödtek az új Színházi Negyed utcái a Times Square közelében. Acélszerkezetes irodaházak épültek, a metropoliszt magasvasutak, aszfaltozott sugárutak és acélkábeles, elegáns hidak hálózták be.
A New York-i Gilded Age iránti érdeklődés napjainkban ismét megnövekedett világszerte. A népszerűségnek egyik oka talán a korszak extrém voltában keresendő. Az egyik oldalon a Fifth Avenue márványpalotái, a másik oldalon a Lower East Side mocskos bérházai. Az egyik oldalon a családok a Central Park víztárolójából kaptak friss, vezetékes ivóvizet, a másik oldalon, 1901-ig nem tartozott fürdőszoba a bérlakásokhoz. A Fifth Avenue gyermekeivel nevelőnők sétálgattak a Central Parkban, míg a Lower East Side-on a 7-8 évesek a hét valamennyi napján kemény fizikai munkát végeztek a szürke gyárak falai között.
A német születésű házaspár 1912 telét Európában töltötte. Áprilisban szándékoztak hazatérni New Yorkba. Először az Olympic-ra váltottak jegyet, de amikor megtudták, hogy késve indul, áttették a jegyüket a Titanicra. Velük utazott Ellen Bird, Ida komornája és John Farthing, Isidor komornyikja. A Straus házaspár utolsó óráját Ellen és több másik szemtanú és túlélő hiteles visszaemlékezése által ismerjük.
“Addig nem megyek, amíg minden nő és gyermek el nem foglalta a helyét.”- mondta. “Tudjuk, hogy Ön kicsoda. Természetesen van helye a csónakban.” – győzködte a tiszt. Isidor azonban hajthatatlan volt. Ekkor Ida felállt és kilépett a csónakból. “Gyönyörű életünk volt együtt. 41 év. Ha nem jössz, én sem megyek. Úgy halunk meg, ahogy éltünk. Együtt.” – mondta Ida és Isidor megértette, hogy nincs helye a vitának. Ida levette a nercbundáját és Ellen-nek adta azzal, hogy neki már nem lesz szüksége rá, viszont Ellen-t melegen fogja tartani, amíg meg nem mentik.
Ida-t és Isidor-t a fedélzeten látták utoljára, amint egymásba kapaszkodnak. Aztán egy hatalmas hullám csapott át a fedélzeten és lesodorta őket a hajóról. Isidor holttestét másnap megtalálták és hazaszállították New Yorkba. A Bronx-i Woodlawn Temetőben helyezték örök nyugalomra. A zsebében találtak egy arany medált két “I” betűvel, Ida és Isidor, valamint a legidősebb fiú és leány gyermekük képével. Az ékszer a mai napig a Straus család tulajdonában áll. Ida holttestét nem találták meg. Az ő temetője, 1160 másik áldozattal együtt, az Atlanti-óceán. Isidor sírjába egy urnányi Atlanti-óceán vizet helyeztek el, Ida-t szimbolizálva. A sírkövön ez áll: “Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el.” (Énekek Éneke 8:7)
Tinkmara