A háromszög alakú telek a Broadway, a Fifth Avenue és a 23. utca találkozásánál, cirka 1885.

A telek környékét 1686-ban közterületté nyilvánították és évekig a szegények temetőjeként funkcionált. A 23. és a 34. utca, valamint a 3. és 7. sugárút közötti masszív területet 1811-ben, a városrendezési terv keretén belül gyakorlótérnek dezignálták. Erre a környékre azért esett a választás, mert elég messze esett a városközponttól (!) és szomszédos volt a szövetségi fegyverraktárral. Az 1812-es brit–amerikai háború idején a katonák itt gyakorlatoztak.

1814-ben a területet James Madison elnökről nevezték el. 1828-ban 90 hektárra csökkentették a gyakorlótér területét. Az elkövetkezendő években a város egyre kevesebb hasznát vette a területnek ezen puszta formájában. Tereprendezésre került sor és 1847-ben megnyílt a City új parkja, a Madison Park. A park mellett, az akkori Bloomingdale Road-on található Madison Cottage farmház roppant népszerű volt az utazók körében. Ez volt az utolsó tisztességes állomás, ahol a kocsik megpihenhettek az északi út előtt. A farmházat 1852-ben lebontották. Helyén épült a Franconi’s Hippodrome, mely lovagi tornáknak és szekérhajtó versenyeknek adott otthont, de csupán két szezonon keresztül.

A Hippodrome egy bizonyos Amos Eno nevű vasárú kereskedő és ingatlan spekuláns kezébe került, aki a telken szállodát építtetett, Fifth Avenue Hotel néven. Sokak szerint a hotel túlságosan uptown volt, így eleve bukásra kárhoztatott. A hotel azonban szép forgalmat hozott, olyannyira, hogy Eno megvásárolta a szomszédos háromszög alakú teleket is, melyet a manhattaniak csak Flatironnak, Vasalónak hívtak. Eno apartman házat épített a telken, valamint több kisebb üzletet. Az apartman ház oldalát reklámhirdetésekre bérbe adta. 1870-ben vászon kivetítőt húzott fel, s hirdetéseket, képeket, híreket vetített naphosszat. Eno minden bizonnyal meghaladta a korát, ami a reklámipart illeti. A vetítést a közeli parkból és utcákból is látni lehetett, így mindig nagy volt a csődület a Flatiron közelében.

Eno halála után a Flatiron háromszöget a George Fuller Company vásárolta meg és Daniel Burnham-ot bízta meg az új székhely megépítésével. Az építész a háromszög alakú telket figyelmbe véve és teljes terjedelmében kihasználva készítette el a Flatiron Building terveit. Az átadás évében, 1902-ben, New York lakói fogadást kötöttek, hogy az épület nem fog sokáig állni, elvégre a felhőkarcoló legkeskenyebb részénél alig haladja meg a 180 centimétert. Meg voltak győződve róla, hogy az első komolyabb szélvihar az oldalára borítja az épületet. S ha már a szélnél tartunk, a ház különleges elhelyezkedéséből és formájából adódóan, a legkisebb fuvallat is vad táncba kezd az épület körül. A korabeli tudósítások szerint, a környék férfi lakói, fiatalok és idősek, egyaránt, előszeretettel csoportosultak a ház körül, a fellebbenő szoknyák alól kivillanó bokák látványának reményében.

A Flatiron Building-ről további érdekességeket, titkokat ITT olvashattok.