A Central Park New York City ikonikus parkja, a város lakóinak hátsókertje, a turisták közkedvelt célpontja. A Parknak azonban van egy 150 éves titka, amelyet nagyon kevesen ismernek. A történet a Central Park létrehozása előtt kezdődött és főszereplője az a közösség, amely a park létrejöttének áldozata lett.
Az 1820-as években Manhattan lakossága a mai Lower Manhattan területén összpontosult, a sziget többi része hegyes-völgyes vadvidéknek számított.
A rabszolgatartást általában a déli államokkal asszociáljuk, azonban az igazság az, hogy a City bőven kivette a részét az intézmény fenntartásában. New York City-ben a rabszolgaság eltörlése kínzóan lassú folyamat volt. 30 évbe telt el, mire az utolsó New York-i rabszolga is megkapta a szabadító levelét. Ahogy egyre több szabad fekete jelent meg a munkaerőpiacon, a faji feszültség nőtt, s gyakoriak lettek az erőszakos összecsapások. Lower Manhattan veszélyes lett a szabad feketék számára.
1825-től egyre több földterület került eladásra Manhattan északi területén. Ez volt a kiút. Egy szabad fekete férfi, akit Andrew William-nek hívtak, megvásárolt itt három telket. A lehetőség híre hamar szárnyra kelt és egyre több fekete család vásárolt telket Williams-ék környékén. Rövid időn belül létrejött Manhattan első, szabad feketék által alapított közössége, a jelenlegi 82. és 89. utca között. A falut Seneca Village-nek nevezték.
Seneca Village a fekete családoknak megfizethető, biztonságos otthont jelentett. Mindezek mellett biztosította a férfiaknak a szavazás lehetőségét is. Fekete férfi ezekben az években csak akkor kapott szavazati jogot, ha ingatlannal rendelkezett.
Az elkövetkező 30 évben a falu lakossága közel 300 főre növekedett. A népszámlálás szerint többségük munkás, felszolgáló, bejáró és cipész volt. A házak mellett három templomot és egy iskolát felhúztak a falu lakói számára.
Néhány évvel később megérkeztek az első német és ír telepesek, akik csatlakoztak a faluhoz, létrehozva New York City első integrált közösségét. A templom nyilvántartása szerint, a feketék, a német és ír telepesek integrációja zavartalanul működött. Egymás mellé temetkeztek, együtt keresztelték a gyermekeiket és több vegyes házasság is született.
Ugyanezalatt a 30 év alatt New York City lakossága a négyszeresére nőtt és Lower Manhattan már nem volt képes befogadni a beözönlő új lakókat. A fehér elit tartott tőle, hogy az egész szigetet felemészti az építkezés. A gazdagok európai körútjaikról a londoni és párizsi parkok élményével tértek haza és megszületett az igény egy manhattani parkra, mely a város tüdeje lesz.
1853. július 21-én New York City kijelölt egy 750 holdnyi területet, hogy létrehozza Amerika első, mesterségesen kialakított közparkját, a Central Parkot. A kijelölt terület azonban magába foglalta Seneca Falut és további több száz telket. A város vezető napilapjai azonnal megkezdték a környék lejáratását, hogy megelőzzék az építkezés esetleges késedelmét. Seneca Village-et becsmérelték, putritelepnek titulálták, melynek elvesztése nem jelent veszteséget a fejlődő város számára.
Ma már tudjuk, hogy ez nem volt igaz. 2011-ben történészek egy csoportja ásatást kezdett a Seneca Village területén.
A feltártárás területén talált eszközök és tárgyak egy fejlett, középosztálybeli társadalomra utalnak. Porcelán étkészletek, fogkefék (csak a középosztálybeliek használták ebben az időben), fésűk kerültek elő. A leletek pontosan megegyeztek az elit által lakott Greenwich Village-ben talált leletekkel.
Az 1855-ös népszámlálás adatai szerint Seneca Faluban magas arányú volt az iskolázottság. A középiskolai végzettség elérése fontos volt a faluban, mely kifejezetten középosztálybeli identitásra utal. Seneca Village nem volt putritelep, hanem egy középosztálybeli munkásnegyed, a fekete-fehér integráció sikeres kísérlete.
Seneca Falu lakói július közepén, augusztus 1-i határidővel, kiköltöztetési végrendendelkezést kaptak minimális kompenzációval. A falu képviselője, Andrew Williams megpróbált jogi úton fellebbezni, de Seneca Village, a többi Central Park területén található telepes házakkal egyetemben, lerombolásra került.
13 évvel a park első területeinek megnyitása után Seneca Falu környékén is megkezdődött az építkezés és a földmunkálatok során előkerült két koporsó. Egy 16 éves fehér ír lány és egy ismeretlen fekete férfi koporsója. A New York Herald másnap rejtélyként írt a halottak kilétéről, holott tudniuk kellett, hogyan kerültek oda a sírok. New York City kényelmes amnéziába esett, mely 121 évig tartott.
1992-ben Seneca Village neve végre felbukkant Roy Rosenzweig és Elizabeth Blackmar Central Park történetéről írt könyvében (The Park and the People: A History of Central Park). Majd újabb 20 éves csönd a 2011-es ásatásokig. 2019-ben átmeneti kiállítás nyílott Seneca Falu helyén, így legalább néhány hónapig a Central Park látogatói olvashattak a falu történetéről.
New York City ma már elképzelhetetlen a Central Park nélkül. A Park felszíne alatt csodálatos történelem és életutak rejtőznek. Itt az ideje, hogy New York elfogadja történelmének sötétebb lapjait is és megemlékezzen mindazokról, akik hozzájárultak ennek a fantasztikus metropolisznak a létrejöttéhez. Seneca Village nem története nem az Afroamerikai közösség történelme, hanem New York City és Amerika történelme.
2020. februárjában a történészek rábukkantak Andrew Williams szépunokájánara, Ariel Williams-re. A család minden egyes férfi tagját Andrew-nak keresztelték, míg a leánygyermekek neve A betűvel kezdődött.
Andrew Williams Seneca Falu elhagyása után Queens területén vásárolt házat. Fiúgyermeke volt az első, aki írni és olvasni tudott a családban. Unokája zeneművészeti iskolát végzett, míg dédunokája Kaliforniába költözött és rendőrként teljesített szolgálatot. Ariel Williams az ő unokája, aki a család “történésze”.
z átlag New Yorker-nek nincs szüksége a Marie Kondo metodikára, hogy elsajátítsa a minimalizmust.
Tinkmara