2017

You are currently browsing the yearly archive for 2017.

Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?

February 20, 2017 in Biztonság, Közlekedés, Látnivalók, Manhattan, Metró, Metróhálózat, Queens, Tájékozódás, Taxi, Utazási tanácsok, Vasút | Permalink

Hogyan jussunk a reptérről a szállásunkra és vissza? Tömegközlekedés vagy taxi? Állandóan visszatérő kérdések a New York-i turisták körében. Különösen az első alkalommal, a látogatók tudni szeretnék, hogy vajon melyik megoldás a gazdaságosabb, gyorsabb, biztonságosabb. Az Interneten rengeteg az egymásnak ellentmondó vélemény, az információ gyakran elavult, a metró és AirTrain térképek pedig még jobban összezavarják a kezdőket. Ez a bejegyzés ebben a dilemmában szeretne segítséget nyújtani.

A cikk három nagy egységből áll:

  1. tömegközlekedés kontra taxi
  2. taxizunk
  3. tömegközlekedünk
  1. Tömegközlekedés vagy taxi?

Egyértelmű, sablonválasz nincs, mivel a legjobb megoldás minden utazó esetében más.

A döntés során a következő szempontokat kell figyelembe venni:

  • az utazók életkora
  • az utasok száma
  • az utasok anyagi helyzete
  • az utasok toleranciaszintje
  • a csomagok mennyisége
  • a szállás címe
  • időkeret
  • napszak

2. Taxizunk

A New York-i taxizás alapjairól itt olvashatsz.

A taxiköltség a JFK repülőtérről Manhattanba (és New York City valamennyi kerületébe) kötött áras (52$), melyhez hozzáadódik a borravaló, fél dollár MTA pótdíj, 30 cent közlekedésfejlesztési pótdíj, 4 és fél dollár csúcsforgalmi díj, amennyiben hétköznap este 4 és 8 óra között taxizunk. A híd és autópályadíjat szintén az utas állja, a csomagokért azonban nem kell felárat fizetni. Manhattanból a JFK-re szintén kötött árasan utazhatunk az új jogszabály szerint, azonban New York City többi kerületéből a reptérre már ketyeg a taxióra. Összességében a kiadásunk kb. 65-70$ lesz.

A taxizás előnye: kényelmes, ajtótó-ajtóig szállít, nincs küzdelem a csomagokkal a metrón, vonaton, nincs lépcsőmászás, nem kell aggódni, hogy eltévedünk.

Hátránya: jóval lassabb és drágább a tömegközlekedésnél, csak több fő esetében spórolunk vele.

Tipp:

  • Amennyiben biztosak vagyunk benne, hogy nincs nagy forgalom (éjjel, hajnalban utazunk), megkérhetjük a taxist, hogy a kötött ár helyett indítsa el a taxiórát. Nagy valószínűséggel megspórolhatunk pár dollárt.
  • Kérjük a sofőrt, hogy ha lehetséges, a Queensboro hídon menjen át, ahol nincs hídvám.

Mikor válasszam a taxizást?

  • megengedhetem magamnak anyagilag
  • 3+ fő utazik
  • a csoportnak kisgyermek és/vagy idős tagja is van
  • amennyiben nem viselem jól a tömeget
  • nehezen tájékozódok idegen helyen
  • nem beszélek angolul
  • rengeteg/nehéz a csomagom
  • nincs kicentizve az időm, nem gond, ha dugóba kerülök
  • éjjel érkezem/indulok és nem érzem magam biztonságban a sötétben

3. A tömegközlekedést választottuk. Melyek a lehetséges kombinációk? Mennyi lesz a költség és az utazás időtartama?

Mind a turisták, mind a helybéliek élete sokkal könnyebb lenne, ha létezne egy Manhattan központ-Kennedy reptér közvetlen vasútvonal. Ennek hiányában, a rendelkezésre álló lehetőségeket kell kombinálnunk, igényeinknek megfelelően.

Leggyorsabb-közepes árfolyam metódus: Long Island Railroad (LIRR) – AirTrain kombó:

A Pennsylvania Station-ről (Penn Station) induló Long Island Railroad legtöbb járata (kivétel hétköznapokon, csúcsidőben közlekedő expressz vonatok – mindig ellenőrizzük!) megáll a Jamaica központban. Az állomás második szintjéről indulnak a JFK reptér helyiérdekű vonatai (AirTrain) a nap 24 órájában. A menetidő a Penn Station és Jamaica között kb. 20-25 perc, Jamaica és a terminálok között 12-15 perc.

A LIRR szerelvényei a Jamaica állomásra csúcsidőben 2-12 percenként, késő este félóránként, éjjel 2 és 5 óra között óránként indulnak.

Az AirTrain menetrendje:

A költség attól függ, hogy mikor utazol:

Az AirTrain minden napszakban 5$, melyet pay-per-ride Metrocard-dal tudsz igénybe venni. A korlátlan metrókártya az AirTrain járataira nem érvényes!

A LIRR árai változóak. Hétköznap, csúcsidőben, ha előre (jegypénztárnál, jegyváltó automatánál, jegyváltó app/eTix keresztül) veszed meg a jegyet, akkor 10$-ba kerül, míg a vonaton 16$. Teljes költség hétköznap csúcsidőben: 15$ fejenként.

Hétköznap, csúcsidőn kívül az előre váltott jegy 7.25$, vonaton váltva 13$. Csúcsidőn kívül hétköznap a teljes költség 12,50$ fejenként.

 

Hétvégéken igénybe vehetjük az új CityTicket szolgáltatást. A CityTicket érvényes a LIRR és a Metró North vonatain, New York City városhatárán belül, így a Queensben található Jamaica-ba is. A CityTicket 4.25$, így a hétvégi teljes költség 10$ alatt lesz. A CityTicket-et előre meg kell venni, a vonaton nem váltható.

Az AirTrain a repülőtér területén – terminálok, nagyobb parkolók, hotelek és autókölcsönzők között – ingyenes.

Az utazás időtartama: 35-45 perc, legtöbbször gyorsabb a taxizásnál.

Lassú-legolcsóbb metódus: NYC Subway – AirTrain kombó

A költség valamennyi esetben 7.75$ (5$ AirTrain és 2.75$ metróköltség)

A New York-i metróról itt és itt olvashatsz bővebben.

Szállás a Midtown környékén: A New York Penn(sylvania) Station W. 34 St. metróállomásról az jelű metróval (Uptown irányba) utazzunk a Sutphin Boulevard–Archer Avenue–JFK Airport megállóig. Itt átszállhatunk az AirTrain-re. Az  metró napközben 8-10 percenként, éjfél után 20 percenként jár.

Az utazás időtartama: 60-65 perc

Szállás Lower Manhattanban, a W4 street alatt: az  jelű metróval utazzunk a Howard Beach megállóig. Vigyázat, csak a Far Rockaway vagy Rockaway Park végállomású  szerelvények állnak meg a Howard Beach megállóban, a Lefferts Blvd végállomású szerelvények nem. A végállomás nevét leolvashatjuk a szerelvény oldalán, a peron kijelzőjén, illetve a legtöbb esetben a hangosbemondó is bemondja. Az  metró napközben 15 percenként, éjfél után 30 percenként jár.

Az utazás időtartama: 70-80 perc

Szállás Upper Manhattanban: Az  jelű metró javasolt.

Szállás dél Queensben, észak Brooklynban: A  és a jelű metrót válasszuk a szállásunk és Jamaica között.

Az utazás időtartama: 50-60 perc

Leglassabb-olcsó metódus: airport minibus/shuttle

Igénybe vehetjük a különböző minibusz szolgáltatókat is, különösen ha sok a csomagunk, de ne feledjük, hogy a minibuszon többekkel osztozunk. A busz sorban szedi fel az utasokat a terminálokról és teszi le őket a tervezett megállókban. Amennyiben mi vagyunk az elsők a buszon és esetleg az utolsók a leszállásnál, az utazás hosszú időt vehet igénybe, melyet be kell terveznünk. Azon is el kell gondolkodnunk, hogy megéri-e a megspórolt néhány dollárt. Három fő esetében csupán 6 dollárt spórolunk a taxihoz képest.

A minibusz szolgáltatás átlagosan 18$ egy főre, az időtartam pedig akár 2 óra is lehet, a minibusz rendszer természetéből fakadóan, illetve a csúcsforgalmi dugók, esetleges útlezárások, elterelések miatt.

A legmegbízhatóbb minibusz szolgáltató a NYC Airporter, NYC hivatalos minibusz szolgáltatója, mely a Penn Station-ről, a Port Authority-ról és a Grand Central-ról indít járatokat reggel 5 óra és este 11:30 között, fejenként 16$-ért.

Lassú-olcsó metódus: repülőtéri expressz busz 

Igénybe vehetjük a  JFK-re induló expressz buszokat is, melyek a Port Authority Bus Terminal-ról, illetve a Grand Central-ról indulnak, reggel 6:15 és este 10:10 között.  A buszjegy ára 15$. Az utazás időtartama a taxihoz hasonlóan 65-75 perc, szintén forgalom, útépítés, közlekedési dugó függő. A negatívumok közé tartozik az is, hogy nem ajtótól ajtóig szállít. Először el kell jutnunk a Port Authority-re, vagy a Grand Central-ra, onnan pedig a szállásunkra, így a csomagok cipelését nem teljesen iktatja ki.

Legdrágább-nem feltétlen leggyorsabb metódus

Vastagabb pénztárcájú turisták a helikopteres megoldást (ár: 159+$) is választhatják. A repülési idő a helikopter-leszállóhelytől 10-12 perc, azonban oda is el kell jutni. Ha sok a csomagunk, ezzel a metódussal nem sokra megyünk. A helikopter szolgáltatást a legtöbbször üzletemberek használják, akiket a vállalati autó visz a Midtown-ban található helipad-ekhez.

A következő táblázat összefoglalja a lehetőségeket.

Metódus Költség ($) Idő (perc)
LIRR/AIrTrain
via Jamaica		 9.25-15 35-45
Subway (E)/Airtrain
via Sutphin Blvd		 7.75 60-65
Subway (A)/Airtrain
via Howard Beach		 7.75 70-80
Taxi 65-70 65-75
Express Bus
Port Authority-ról vagy Grand Central-ról		 15 65-75
Shuttle Van 15-18 70+
Helicopter
(Midtown helikopter-leszállóhelyeiről)		 159+ 12 perc (repülési idő)
Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , ,

A Times Square szíve – Valentin-nap New Yorkban 2017

February 13, 2017 in Aktuális események, Kultúra, Látnivalók, Manhattan, Midtown, Művészet, Times Square, Ünnepek, Utazási tanácsok | Permalink

A Times Square a turisták talán legkedvelt célpontja, közlekedési és kulturális csomópont, Manhattan szíve. Február végéig azonban nem csak jelképesen dobog itt a City szíve, de Valentin-nap tiszteletére új, “szíves” köztéri alkotás várja a látogatókat a tér északi háromszögében, a Broadway és a Hetedik Sugárút találkozásánál, a Father Duffy téren, az ikonikus lépcsősor előtt.

Február 14-én, a nap szinte valamennyi órájában, egyszerre akár több leánykérésnek is szemtanúi lehetünk. A tér kulturális életét szervező bizottság Valentin-napra mindig valami újjal, különlegessel áll elő, megfelelő hátteret biztosítva a romantikus lelkületű helybélieknek és turistáknak. Idén, bizonyára nem véletlenül, a Valentin-napi alkotás középpontjába is a bevándorlás témája került.

 

Ebben az évben immár kilencedszer rendezték meg a Times Square Valentine Heart Design Competition-t, a Times Square Valentin Szív Versenyét. Az Office for Creative Research győztes alkotása, mely a We Were Strangers Once Too/Egykoron mindannyian idegenek voltunk névre hallgat és tisztelgés a bevándorlók előtt.

A szobor 33, a rózsaszín és a piros különböző árnyalatára festett fémoszlopból áll. A közelről különállónak érzékelt oszlopok egy bizonyos távolságból szemlélve egységet alkotnak, szívet formálva. Az alkotók New York City diverzitására akarták felhívni a figyelmet. Arra, hogy a City a különféle nemzetek tökéletes egysége, melyet a különbözőség tesz egyedivé és izgalmassá.

Az oszlopokra a Manhattanban élő különböző népcsoportok nevét és lélekszámát festették, a 2015-ös cenzus számadatai alapján.

 

“New York City a bevándorlók városa és erre büszkének kell lennünk. – mondták az alkotók a megnyitón – A We Were Strangers Once Too-val akarjuk kifejezni az elismerésünket és hálánkat a New York-i bevándorló közösségeknek mindazért a történelmi és kulturális örökségért, melyet magukkal hoznak és megosztanak a város többi lakóival, mely által valamennyien gazdagodunk.”

 

Az alkotás 2017 március elejéig látható.

Képek: myst3riousboy, zura.nyc, tinkmara, frost.agram
Forrás: NYGo

Tags: , , , , , , ,

New York represent: a Women’s March itteni szemmel – Lippai Zsuzsi beszámolója

January 29, 2017 in Aktuális események, Magyar vonatkozások, New York City hírek | Permalink

Attól függően, kit kérdezel, van, aki november 9 óta eufóriában, van, aki teljes tagadásban várta a január 20-át, az amerikai elnök hivatalos beiktatásának napját. Én az utóbbi kategóriába tartozok, és egyedül az a tudat éltetett azon a szürke és szürreális pénteki napon, hogy másnap az előzetes becslések szerint több százezer ember fog felvonulni a Women’s March keretében Washington, DC.-től Antartikán keresztül Timor Leste-ig.

A békés menet kitűzött célja az volt, hogy állást foglaljon a női, kisebbségi, és emberi jogok mellett, és a többek között az amerikai elnök által is képviselt idegengyűlölő, rasszista, homofób, nőgyűlölő nézetek ellen. Így aztán bár itteni otthonomnak DC-t tekintem, én szombat délben a Dag Hammarskjold Plaza fele vettem az irányt, ahonnan a New York-i menet indult.

Mi Farahval, egy Jordán-amerikai barátnőmmel a World Trade Centerből utaztunk Uptown felé, és már a 4-es metró tele volt emberekkel – nők, férfiak, nyugdíjasok, gyerekek, feketék, fehérek – mindenféle táblákkal, „pussy hat”ben, általános jó hangulatban, és persze igazi amerikai módjára felszerelve az elmaradhatatlan water bottle-lel (kulacs) és mindennel, ami csak egy tüntetéshez kellhet. Én még reggel csináltam egy „We Will Not Be Silenced” táblát, és az Amerikai Szabadságjogok Egyesület facebookon keringő videójának az utasítása szerint kivettem a kontaktlencsém (könnygáz esetére), és filctollal a karomra írtam a férjem telefonszámát –  de elég amatőr tüntetőnek éreztem magam a többieken végignézve!

A Grand Central állomásnál gyakorlatilag teljesen kiürült a metró, és a tömeg kiözönlött az utcára. Mi végül a 44-ik utcán indultunk el. Hamarosan már lehetett hallani a tömeg morajlását – elképesztő hangos volt. Még izgatottabban igyekeztünk a hang irányába, és hamarosan a Második sugárúton kötöttünk ki, ahol egészen karneváli volt a hangulat, egy rezesbanda játszott, és a tömeg hömpölygött a 42-ik utca felé a kordon innen és túl. Farah és én megállás nélkül vigyorogtunk, ahogy  becsatlakoztunk, és egymásnak mutogattuk a szellemesebbnél szellemesebb táblákat (egy hetvenéves nő „nem hiszem el, hogy még mindig ez ellen a szar ellen kell tüntetnem” szlogenjét sokan fényképezték).

 

A Don’t Stop Believin’ számot együtt énekelte  a tömeg rezesbandával, és néhányan táncra is perdültek. Ebbe lehet, hogy a hideg is belejátszott, ugyanis mikor befordultunk a 42-ik utcára, mintha teljesen leált volna a menet, és a sok magas épület között nem igazán jött be napsütés. Ennek ellenére vidám volt a hangulat, mi a körülöttünk lévőkkel beszélgettünk: idősebb, fehér férfiak, egy ázsiai pár, tinédzserek, szülők a kisgyerekeikkel a hátukon, franciák, britek, németek, spanyol anyanyelvűek… Szembeötlő volt, hogy a tüntetők többsége fehérek volt viszonylag sok ázsiaival és latinoval, nem sok afroamerikait láttam. Hozzátartozik, hogy míg a fehér nők 53%-a Trumpra szavazott[1], az afroamerikai nők 6 %-a szavazott rá[2], így sokan felhívták rá a figyelmet a közösségi médián, hogy nem lenne szükség menetre, ha a fehér nők is úgy szavaztak volna, mint afroamerikai társaik.

 

Sok férfit hordozott „így néz ki egy feminista”, „a női jogok emberi jogok”, és hasonló táblákat, de világos volt, hogy a női jogok („el a kezekkel a méhemről” és „az én testem, az én jogaim”) és a a Trump ellen érzett ellenszenv („szabadítsátok ki Melaniát!”) mellett az emberek a számukra fontos más ügyek miatt is voltak ott, legyen az éghajlatváltozás, Black Lives Matter, bevándorlási jogok, az egészségügyi reform, a muzulmán közösség, vagy meleg jogok.

Hosszú ideig nem fogom elfelejteni amikor a Grand Centralhoz értünk, és a Park sugárúti felüljárón ránk letekintő tömeg tapsolt, fütyült, és biztatta a tömeget. „Tell me what democracy looks like!” (Mondd meg nekem, mi a demokrácia!”), kiabált egy férfi a felüljáróról, mire több száz ember kórusban válaszolt: „This is what democracy looks!” („Ez a demokrácia!”). Ahogy áthaladtunk alatta, hallottuk, ahogy a mögöttünk lévők egy kis fáziskéséssel ugyanazt skandálják.

A Második és az Ötödik sugárút között öt, nem is olyan hosszú háztömb van, melyet normális időben – és New York-i gyalogos tempóban – az ember 10 perc alatt tesz meg gyalog. Mi három-három és fél órát töltöttünk ott a menettel, mire eljutottunk az Ötödik sugárút és a 42-ik utca sarkára. Előttünk és mögöttünk  akkora tömeg volt, hogy nem lehetett az emberek végét látni, és arra emlékszem, hogy azt hajtogattam, hogy ezt nem hiszem el…. Akinek szerencséje volt és működött a telefonja, az továbbadta a mellette állóknak, hogy Chicagoban 250 ezer embert számoltak, LA-ben 750 ezret. Hallottuk, ahogy egy rendőr azt mondja, hogy a hivatalos adatok szerint 250 ezer ember van kint, de szerinte biztos, hogy több, mert ő még nem látott ennyi ember. Farah és én fáztunk, nem volt nálunk se víz, se ennivaló, de eszünk ágában sem volt hazamenni.

Mikor bekanyarodtunk, a tömeg teljesen ellepte az Ötödik sugárutat, mikor bekanyarodtunk, annak ellenére, hogy kordonok voltak kirakva, amik elvileg lezárták volna a tömeg elől a sugárút egyik részét. A rendőrök vagy ráérősen támasztották a falat, vagy a tömegben üdvözölték az embereket és kedvesen jó időtöltést kívántak, vagy – mint a mi esetünkben – viccelődve biztattak bennünket, hogy az előzőek bizony hangosabbak voltak, kicsit jobban meg kellene erőltetni magunkat! Ezt egy csoport hatéves kislány nem tétovázott: az ő vezetésükkel a tömeg azt skandálta, „kicsi kéz, kicsi láb, csak annyit tud, tweet tweet tweet”. Később egy népszerű tábla ihlette meg a tömeget, és „Pence is szívás” kiáltásoktól volt hangos az Ötödik sugárút.  Lassan besötétedett, de az emberek energiája nem hagyott alább, és mi az élménytől továbbra is a könnyezés és a megállás nélküli vigyorgás között ingadoztunk.

A menet az 55-ik utcánál ért véget, ahol rendőrök őrizték a Trump Tornyot. Az emberek békésen feloszlottak, és mindenki ment a maga útjára. Az 55-ik utcán lefektették a tábláikat, így az utca a Women’s March mementoja lett: nem adjuk fel, egységben az erő, a szeretet legyőzi a gyűlöletet, Amerika már így is nagyszerű.

Hazaérve elképedve olvastam a folyamatosan frissülő számokat. Az is előfordulhat, hogy sikítottam, amikor kiderült, hogy a „végleges” létszám New Yorkban 500 ezer volt – és az amerikai „összlétszám” három millió felett. Leírhatatlan érzés volt ilyen mértékű szolidaritást tapasztalni, ilyen békés keretek között, ennyi órán keresztül, ilyen kitartással. Az volt számomra a legszebb, hogy nők szervezték és álltak mögötte. Nők, akiknek a munkája otthon és a munkahelyen általában láthatatlan, alábecsült, vagy marginalizált, sikeresen megszervezték a legnagyobb tüntetést az Egyesült Államok történetében. Azóta is ebből az emlékből élek, és remélem, hogy az energia, amit ez a megmozdulás generált, tovább él a következő hónapokban.

Képek: Lippai Zsuzsi, Daniel Hernandez Diaz
[1] https://www.nytimes.com/2017/01/24/insider/donald-trump-women-social-media.html?_r=0
[2] https://mic.com/articles/159402/here-s-a-break-down-of-how-african-americans-voted-in-the-2016-election#.eZ0oGeDu7

Tags: , , , , , , ,

New York híres utcái

January 27, 2017 in Brooklyn, Downtown, Építészet, Kultúra, Látnivalók, Manhattan, Midtown, Tájékozódás, Történelem, Uptown, Utazási tanácsok | Permalink

New York City nemcsak épületeiről, de a filmekből, Tv-ből, könyvekből ismert ikonikus utcáiról is nevezetes. Elgondolkodtatok már azon, hogy vajon honnan ered a nevük? Ismerkedjünk meg a legérdekesebb utcanevek történetével.

Az Alsó-Manhattanban található, csupán nyolc blokknyi Wall Street New York talán legismertebb utcája, a pénzügyi központ lelke, melyet a városalapító hollandok “de Waal Straat”-nek neveztek. A név eredetének legelfogadottabb verziója szerint arról a falról kapta a nevét, melyet Peter Stuyvesant, New Amsterdam (Manhattan déli csücskében, a hollandok által létrehozott 17. századi település) utolsó kormányzója építtetett, hogy kirekessze a benyomuló angol telepeseket. A 4 méter vastag fal a mai Prince Street és Trinity Place között húzódott és 1699-ben bontották le. Stuyvesant nevét, többek között, egy West Village-i utca és egy brooklyni sugárút is viseli. Egy másik, kevésbé elfogadott és alátámasztott teória szerint a Wall Street nevét arról a 30 vallon családról kapta, akik Manhattan első telepesei között voltak.

A Canal Street Lower Manhattan egyik legfogalmasabb utcája nevét arról a csatornáról kapta, melyet az 1800-as évek elején ástak a Kínai Negyedben található tó, a Collect Pond vizének elvezetésére. A csatorna mentén épített utca a Canal Street nevet viselte. A Collect Pond természetes tó volt, az első telepesek egyetlen ivóvíz forrása.

A Collect Pond a City Hall és a White Street között nyáron kedvelt piknik parkként, télen korcsolyázótóként funkcionált. Az 1800-as évek elején, a csatorna építésével egy időben gyárak és kisiparosok – cserzőműhelyek, sörfőzők, kötélverők, vágóhidak – is használni kezdték a tó vizét, gyors ütemben beszennyezve. A Collect Pond vize emberi fogyasztásra alkalmatlanná vált és a tó nem lett más, mint csupán bűzlő járvány-mocsár. 1811-ben a város vezetése betemettette a tavat és a csatornát. Mára már csak a Canal Street utcanév, illetve az 1960-ban átadott Collect Pond Emlékpark emlékeztet minket a Collect Pond-ra.

New York legrégebbi útja, az 53 km hosszú, észak-déli futású Broadway, a színházi élet központja, tagadhatatlanul világhíres. A Broadway elnevezést csupán a 19. század végén kapta, a holland Brede Weg, “széles út” szó szerinti fordításából. Az út már az őslakosok idején létezett, ám nem volt más, mint egy  gyalogút, melyet a bozótos, mocsaras, dimbes-dombos Manhattan sziget lakói az Algonkin nyelven Wickquasgeck Ösvénynek, vagyis Nyírfakéreg Ösvénynek neveztek. A hollandok letelepedésével a sziget legfontosabb közlekedési útjává vált. A Broadway Manhattanan után a Bronx-ot is átszeli és Westchester megyében, a legendás Sleepy Hollow városában ér véget.

A Bowery elevenen emlékeztet minket arra, hogy Manhattan tarlóból és gyér pusztaságból, legelőkből és apró farmokból vált vibráló világvárossá. A Bowery a holland bouwerij (farm) szóból származik. A Bowery a Wall Street-en kívüli farmokat kötötte össze a City-vel. 1807-ig Bowery Lane néven szerepelt, azóta csak így, egyszerűen: Bowery.

Turisták és non-New Yorkerek a legtöbbször a Houston Street kiejtésén buknak el. A Lower Manhattanban található utca pontos kiejtése [how-ston], míg a texasi városé [hju-stən]. Az utca nevét William Houston tanár-ügyvéd-politikusról, Georgia állam kongresszusi képviselőjéről kapta a nevét, aki 1784 és 1786 között képviselte államát New Yorkban.

A Wall Street-től két blokknyira található a bájos nevű Maiden Lane. Az elnevezés a holland telepesek idejéből származik. A tehetősebb lányok-asszonyok a közeli patak, a “Maagde Paatje” mentén szerettek sétálgatni, míg a szegényebbek és szolgálólányok ugyanebben a patakban mosták a szennyest.

A Gay Street egy közkedvelt, kanyargós, miniutca a Greenwich Village-ben, mely annak idején istállósorként funkcionált. Nevét a közhiedelemmel ellentétben nem a Village bohém LGBT közösségéről, s nem is Sidney Howard Gay-ről, a Nemzeti Rabszolgaság Ellen című magazin szerkesztőjéről kapta. Mindkét névmagyarázat csupán a véletlen műve. A Village valóban közismert a bohém LGBT lakóiról és az is igaz, hogy annak idején az utcában főként fekete rabszolgák éltek, akik a Washington Square környékének gazdagjait szolgálták. Mindezek ellenére nevét egy korabeli földtulajdonosról kapta.

A tősgyökeres New York-iak szinte soha nem használják a Hatodik Sugárút hivatalos nevét, az Avenue of the Americas. Az 1945-ös névválasztás mögött a pánamerikanizmus gondolata állt, tisztelgés az amerikai földrész lakói előtt.

Az egyirányú (déli) Lexington Avenue, az East 131. utca és a Gramercy Park között, melyet a New York-iak legtöbbször csak Lex-nek neveznek, a függetlenségi háború Lexington-i (Massachusetts) ütközetéről kapta a nevét. A Lexington Sugárút nem volt része az 1811-es Várostervnek. Építéséről 1832-ben döntöttek, Samuel Ruggles ügyvéd és városfejlesztő kérelmére, aki a 14. és a 30. utca közötti terület fejlesztését és felértékelését tűzte ki célul.

Az eredetileg Negyedik Sugárút névre hallgató Park Avenue-nak sem volt kifejezetten fényes kezdete. A zajos-piszkos New York és a Harlem vasútvonal haladt rajta. Az 1850-es években a síneket a 34. és a 40. utca között felszedték és a területet füvesítették. Ez volt a parkos, virágos Park Avenue kezdete. Eleinte csak ezt a kis szakaszt hívták Park Avenue-nak, végül a teljes út átvette a nevet és az évek során Manhattan legelőkelőbb környékévé, a gazdagság szimbólumává vált.

S végül, ugyan nem utca, de nem maradhat ki a Times Square, mely nevét a The New York Times-ról kapta, melynek központja 1904 és 1913 között a One Times Square épületében, az úgynevezett Times Tower-ben volt. A teret az újság szerkesztőségének beköltözésével egy időben nevezték át Longacre Square-ről Times Square-re.

Képek: Google, tinkmara
Forrás: Forgotten New York

Tags: , , , , , , ,

Elnöki tollak

January 20, 2017 in Aktuális események, Történelem | Permalink

“Légy szíves, meséld el, miért van az, hogy akárhányszor látom az amerikai elnököt a TV-ben aláírni valamilyen dokumentumot, sosem fog jól a tolla. Egymás után veszi fel az íróeszközöket és úgy tűnik, egyik sem jó neki. Mi a baj az elnöki irodával? Nincs pénzük tollra vagy ez valami szabály, mert nemcsak Obama elnököt láttam több tollat használni, de az őt megelőző elnököket is. Amikor az ember nézi az aláírási ceremóniát, az pont úgy hat, mintha az elnöknek OCD-je lenne.”

Az amerikai elnökök több tollat használnak kifejezetten fontos, vagy történelmi  eseménynek számító dokumentumok, törvények aláírásához. Ez nem szabály, de hagyomány Washingtonban. A több toll használata egészen Franklin Roosevelt-ig vezet vissza. Magyarázata egyszerű. A toll, mellyel történelmet írnak, maga is történelmi jelentőségű tárggyá válik.

Minél több tollat használ az elnök az aláíráshoz, annál több tollat tud elajándékozni azoknak, akik részt vettek az aláírásra kerülő törvény létrehozásában, elfogadtatásában, a törvényjavaslat törvényi szintre emelésének hosszadalmas procedúrájában. A tollakat a Fehér Ház gravíroztatja és azok tulajdonába kerül emléktárgyként, akik az adott törvény kulcsszereplői, illetve támogatói. Amikor Lyndon Johnson aláírta a Polgárjogi Törvényt (Civil Rights Act) 1964-ben, több mint 75 tollat használt és egyiket azonnal átnyújtotta Martin Luther King Jr-nak.

1996-ban, Clinton elnök négy tollat használt a Line-Item Veto törvény aláírásához, mely kimondja, hogy az elnök a törvényjavaslatok bizonyos szekcióit is vétózhatja, nem csupán a teljes beadványt. A négy tollat azoknak adományozta, akik a leginkább értékelték volna ennek a törvénynek a bevezetését a maguk idejében: Gerald Ford, Jimmy Carter, Ronald Reagan és George H.W. Bush.

Hogyan lehet ennyi tollal aláírni? Nem lesz az írás szakadozott, remegős? És mi van, ha az elnök kifogy a betűkből? Ennek begyakorlása az elnökök egyik házi feladata. Obama elnök anekdotái közé tartozik a történet a napokig tartó gyakorlásról, mely az első történelmi jelentőségű aláírást megelőzte. Kennedy elnöknek viszont könnyű volt a dolga, mert amikor sok tollat kellett elajándékoznia, bevetette a középső nevét, a Fitzgerald-ot, míg mások különféle cikornyákat helyeztek el a nevük alá, köré.

A tollak a büszke tulajdonosok otthonába kerülnek, míg más példányok múzeumba. Néha feltűnnek rég elfeledett tollak is, ahogy 2008-ban, amikor John McCain kampányában azt ígérte, hogy ugyanazt a tollat fogja használni, amit valaha Reagan elnök adományozott neki.

Mivel a több toll használata nem szabály, van olyan elnök is, aki nem követi a hagyományt. George W. Bush például az egy tollas aláírás híve volt, ajándékba pedig nem használt tollakat adományozott. Hogy hová került a toll, amellyel aláírta az adott törvényt? Szemtanúk szerint általában zsebre tette.

2010. március 23-án Barack Obama 22 tollal írta alá az Obamacare-t, s mivel hivatalos aláírása nem tartalmazza középső nevét, nem kis fejtörést jelentett a magas számú tollváltás.

Az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökét, Donald Trump-ot unokái segítették a tollak kiválasztásában és osztogatásában, 2017. január 20-án.

Képek: Google
Forrás: About US politics

Tags: , , ,

A Central Park téli rutinja

January 15, 2017 in Central Park, Látnivalók, Manhattan, Midtown | Permalink

A hólapátolás, a járda síkosítás-mentesítés normális körülmények között sem tartozik a kedvenc téli időtöltések közé, azonban, képzeld el, hogy Manhattan 6%-ért vagy felelős.

 

John Dillon, a Central Park kertészeti osztályának vezetője számára a tél a Labor Day napján (szeptember első hétfője) kezdődik. Az első feladat, melynek Hálaadásra (november harmadik csütörtökje) el kell készülnie, az a park öntözőrendszerének téliesítése.

A gigantikus feladatot nyolc park alkalmazott látja el két hónap alatt, napi nyolc órában. Csupán a Great Lawn-on (Nagyrét) 300 öntözőfej található. A parkban az öntözőfejeken kívül több száz locsoló szelep, 140 ivókút és 6 szökőkút is található, melyekre különös figyelmet kell fordítani.

Az ellátandó terület évente növekszik. A park jelenleg 843 holdas, azaz 3,41 km² területű, mely az utóbbi 15 évben duplájára nőtt, a látogatóközönség elől elzárt területek folyamatos megnyitásával.

A New York-i tél a kemény fagyokról híres. A csövekben maradt legkisebb mennyiségű víz is nagy károkat okozhat. A John Dillon által vezetett csapat első teendője, hogy sűrített levegővel fújatja át a teljes rendszert.

ű

A téliesítésből egyedül a Central Park vízesései maradnak ki. Ezek csőrendszere olyan mélyen halad, hogy nem veszélyeztetik a több hétig tartó mínuszok sem.

Miután a vízrendszert téliesítették, a következő feladat a lehullott levelek eltakarítása, mielőtt lehullik az első hó.

Az erdős területeken, mint amilyen a Ramble, a lehullott leveleket a földön hagyják, míg a pázsitos területeken különleges kaszálógépekkel felaprítják és a földbe forgatják.

 

A parknak további, közel 2000 m³ lehullott levélről kell gondoskodnia. A sétányokról, padokról, virágoskertekből összegereblyézett levélbálák a 102. utca magasságában található komposztálóba kerülnek. Tavasszal ezzel trágyázzák a friss ágyásokat.

Az öntözőrendszer téliesítése és a komposztálás mellett ilyenkor kell elültetni a tavasz első virágainak gumóit is. Dillon csapata közel 150 ezer tulipán és nárcisz hagymát ültet el a park egész területén.

A tavaszi virághagymák apró dugóként levegőztetik a földet. Ez különösen fontos a füves területek esetében, melyen tavasszal és nyáron látogatók ezrei taposnak, összepréselve a földréteget. A laza földréteg könnyebben befogadja a friss fűmagokat is.

 

Habár a fákat az egész év során metszik, az ágak drasztikusabb visszavágására télen kerül sor, amikor a fák nedvkeringése lassabb, illetve alacsonyabb a paraziták okozta fertőzés veszélye is.

Hóesések után megindul a verseny az idővel, illetve a park látogatóival, akik amint csak lehet, élvezni szeretnék a havas park képeslapszerű látványát. A közel 100 kilométer hosszú sétányrendszert húsz hóekével, két tucat hófúvó géppel takarítják le, míg az érzékenyebb területeken marad a jó öreg hóseprű.

Átlagosan a lesett hó mennyisége 15 cm, azonban a gyakori hóviharok sokkal nagyobb terhet rónak a park személyzetére.

A hóvihar hírére azonnal intézkedni kell, mivel a hókotró gépeknek a parkba kell érnie, mielőtt a forgalom a városban akadozni kezd.

“A hóviharos időszakban bizony hosszúak a munkás éjszakák. – mondja John Dillon – Azonban számunkra mindig a park látogatói a legfontosabbak. A New York-i tél számunkra, bárhogy is nézzük, hat hónapig tart.”

Képek: misshattan, brooklynveezy, elaustralianony, nschinco, tinkmara, yshirakata, greg.rox.photography, ilinca.ciubotariu, gmp3, gio_ography, newyorkcitykopp, mickmicknyc, kyle_nowinski_photos
Forrás: Cities 101

Tags: , , , , , , ,

Új év – új metróvonal New York Cityben

January 8, 2017 in Aktuális események, Építészet, Közlekedés, Látnivalók, Manhattan, Metró, Metróhálózat, New York City hírek, Upper East Side, Uptown, Utazási tanácsok | Permalink

Történelmi eseménynek voltunk szemtanúi 2017. január 2-án. Száz (!) évnyi tervezés és költségvetési nehézségek után átadták az utazóközönségnek New York City legújabb metróvonalának első szakaszát, három, modern állomással.

A Second Avenue Subway (SAS-Második Sugárút Metró) hihetetlenül megkönnyíti az Upper East Side látogatóinak és lakóinak életét. Sokan évtizedek óta várták ennek a vonalnak a létrejöttét, míg mások a hiábavalónak tűnő várakozás hatására mondtak le Upper East Side-i rezidenciájukról.

 

Az új vonalat, a számítások szerint, naponta 200 ezren veszik majd igénybe. Ezzel, az állandóan zsúfolt, naponta 1,3 millió (!) utast szállító, Lexington Avenue mentén futó NYCS 4NYCS 5NYCS 6-os járatok is levegőhöz jutnak. Az Upper East Side-on lakók napi ingázása átlagosan 10-15 perccel rövidül.

Amíg az East Side legforgalmasabb sugárútját, a Lexington Avenue-t egy vonal, három járattal (NYCS 4NYCS 5NYCS 6) szolgálta, addig a West Side-on két vonal haladt, öt járattal (NYCS 1NYCS 2NYCS 3NYCS BNYCS C). A megközelíthetőség hiánya állandó tumultust és bosszúságot okozott a keleti oldalon lakók, illetve dolgozók számára.

Az új, Wi-Fi-vel ellátott, akadálymentesített metróállomások a 72., 86. és a 96. utcában találhatóak. A három vadonatúj állomás mellett felújították és modernizálták a régóta forgalomban levő Lexington Avenue/63rd Street megállót is.

Az új állomásokon ugyan nincs légkondicionálás, ám a modern klímamérnöki munkának köszönhetően a hőmérséklet 10 fokkal alacsonyabb a felszíni hőmérsékletnél.

15625278_1267381696688265_5707715505763123200_n

Az állomások falai csempézettek, így jóval könnyebb lesz tisztán tartani őket.

Az oszlopmentes, tágas, világos folyosók falait korunk legismertebb mozaik-művészeinek alkotásai díszítik.

A legimpozánsabb alkotás, a 72. utcában, a brazíliai Vik Muniz üvegmozaikja, mely a Tökéletes Idegenek nevet viseli. Az alkotás 36, vonatra váró New York-it ábrázol. Valamennyien létező személyek Muniz ismeretségi köréből, s egyben hétköznapi arcok, amilyenekkel naponta találkozhatunk a metróra várva. Néhányan közülük eljöttek a megnyitóra, többek között a képen látható ismert manhattani utcai zenész is.

 

Az utazóközönség egyértelmű kedvence a nyalókázó, napszemüveges rendőr.

Az alkotó önmagát is megörökítette, amint éppen megbotlik és szerteszét szórja irattáskája tartalmát.

Az új metróállomások mottói, melyeket a lépcsősorok felett is olvashatunk, New York állam, illetve Amerika mottói: “Excelsior” (mindig felfelé) és “E Plurbis Unum” (sokból egy).

A hivatalos átadó ünnepségen a Közlekedési Vállalat képviselőin kívül részt vett New York kormányzója is, aki azzal kezdte beszédét, hogy a város lakóinak elképzelése sincs, hogy Manhattan forgalmas utcái alatt milyen nehéz alagutat ásni, anélkül, hogy megbénítanák a város életét.

A környék lakói mellett a környező államokból is érkeztek metrórajongók, hogy részesei lehessenek ennek a kivételes eseménynek.

A Manhattan keleti oldalát a Második Sugárút mentén kiszolgáló metróvonal ötlete az 1910-es évek végén látott először napvilágot, azonban a Nagy Világválság és a város egyéb fejlesztési terveinek elsőbbsége hosszú évtizedekre a háttérbe szorította.

A teljes Second Avenue Subway 4 fázisban épül. A második szakasznak még nincs tervezett átadási időpontja. Költségvetése, az előzetes számítások szerint, 6 milliárd dollár. Ez a szakasz a 96. utcától az East Harlemig, a harmadik szakasz a Houston Street-ig, az utolsó szakasz pedig a Pénzügyi Központig épül. A Second Avenue Subway teljes hossza 14 km. A SAS projekt a város legnagyobb beruházása az utóbbi 50 évben.

A Second Avenue Subway-n jelenleg a  jelzésű metró jár. A NYCS Q vonalát a visszatérő  jelzésű metró vette át a Whitehall Street (Lower Manhattan) és Astoria-Ditmars Boulevard (Queens) között. A teljes átadás után a Second Avenue Subway új metróvonalat kap, t jelzéssel.

Képek: Kati, dimati, tinkmara, untapped cities

Tags: , , , , , , , , ,

Newer entries »