October 2015

You are currently browsing the monthly archive for October 2015.

New York City a meglepetések városa. Gyakoriak az úgynevezett “pop-up” rendezvények, melyek általában egyszeri alkalommal, meglepetésszerű programmal, váratlan helyen, váratlan időben, viszonylag kevés reklámmal kerülnek megrendezésre.

Halloween és Hálaadás közeledtével a tökföld látogatás közösségi szokás. Családok és barátok együtt választják ki a dekorációnak szánt tököket a “szedd magad” farmokon és szívesen töltenek el pár órát a tökszüret után a farmon kialakított vásáron, házi lekvárok és almaborok között válogatva. A finom falatok és az élő zene szerves része a programnak.

 

A New York Cityhez hasonló metropolisok lakóinak kicsit nehezebb megszervezni ezt az elmaradhatatlan őszi programot, de a Google a manhattaniak segítségére sietett és megvalósította a lehetetlent. A City szívét, a Times Square-t pár óra leforgása alatt tökfölddé alakította. Az eseményre október 29-én került sor.

Az aszfaltra hívogató szalmatakaró került, szalmabálák szolgáltak ülőalkalmatosságként és természetesen tök is volt, mindeni örömére ingyen, minden mennyiségben és méretben. Több mint 7000 tök talált gazdára dél és este 8 óra között.

A programszervezésben gondoltak kicsikre és nagyokra. Volt tökfaragás, hagyományos módon és robottechnikával, a kicsiknek mozgásos játékok és fényképezkedés. Az elkészült képek a Google új appjának, a Google Photos-nak segítségével pillanatok alatt felkerültek a Times Square hatalmas kivetítőire, örökös emlékké varázsolva az eseményt.

Természetesen az élő zene és a finom falatok és italok sem maradtak el.

A Google a különleges alkalomra újságot is nyomtatott.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , ,

A Lowline park megálmodóit nagy testvére, a helyi lakosok és a turisták által egyaránt kedvelt High Line (történetéről itt, legújabb szakaszának megnyitásáról pedig itt olvashattok) ihlette. El kell ismernünk azonban, hogy a Lowline még a High Line-nál is merészebb ötletnek bizonyul. Amennyiben a terveknek megfelelően, 2018-ban elkészül a Lowline, a világ első földalatti parkját adják át Manhattan szívében.

Október 19-től 2016 március végéig, hétvégéken a nyilvánosság is bebocsájtást nyer a park Lower East Side-on található technológiai laboratóriumába, a Lowline Lab-ba.

A Lowline tervezői egy elhagyatott földalatti villamos végállomást szándékoznak életre kelteni, fákkal, zöld növényzettel, parkkal, sétányokkal, padokkal. “Egy fantasztikus és futurisztikus földalatti parkot álmodtunk meg, mely egyedülálló lesz a világon.” – nyilatkozta a Lowline két tervezője, James Ramsey és Dan Barasch. “New York City a világ egyik legsűrűbben lakott metropolisa. Meg akarjuk mutatni, hogy lehet igazi élet a föld alatt is.”

A park magánadományokból épül majd és így gyűlt össze a laboratórium felállításához szükséges pénzösszeg is. A Lowline Kickstarter projektjének támogatói között szerepel a Craigslist alapítója, Craig Newmark, Lena Dunham, színésznő, Robert Hammond és Joshua David, a High Line alapítói.

A park laboratóriumának létrehozása volt az első cél. A Lowline Lab nyílt laboratórium és technikai bemutatóterem, mely kutatási, teszt és nem utolsó sorban reklám célzattal épült a Lower East Side-on egy vásárcsarnok használaton kívüli raktárépületében, csupán néhány blokknyira a tervezett Lowline helyszínétől.

A 464 m2-es laboratóriumban nemcsak a már föld alatt életben tartott növényeket, de a jövőbeli Lowline lelkének, az úgynevezett “remote skylight”-nak prototípusát is láthatjuk.

A “remote skylight” rendszer a környező házak tetejére elhelyezett prizmákból áll, melyek az összegyűjtött fényt a földfelszín felett elhelyezett szolár elosztókra vetítik. A természetes fényt optikai szálak segítségével vezetik a föld alá.

A kábelek méhsejt alakú panelekhez vezetik a fényt, melyek egyenletesen szórják szét a park területén. Ez a technológia megfelelő mennyiségű és hullmáhosszú fénnyel táplálja a növényeket és fákat. Napsütéses időben egyáltalán nem lesz szükség mesterséges világításra, míg felhős időben, illetve naplemente után lámpák veszik át a napfény szerepét.

A Lowline laboratóriuma bepillantást enged a szolár technológia használatának jövőjébe és  arra ösztönöz minket, hogy másként gondoljunk az elhagyott-elhanyagolt-elfeledett raktárépületekre, állomásokra. A Lowline egyben kertészeti kihívás is, a föld alatti kertépítés pionírja.

A Lowline a Delancey Street alatt, a Manhattan híd közelében épül majd. A jelenleg üresen álló terminál 1908-ban épült és 1948-ban helyezték forgalmon kívül, a New York-i villamosközlekedés beszüntetésével.

A 60 éves mellőzöttség ellenére még láthatjuk az 1908-as dizájn maradványait. Macskaköves peronokat, boltíves mennyezetet és keresztül-kasul haladó síneket. New York történelmének ez a rejtett kis zuga a legkevésbé sem zöld, azonban ez a projekt új lehetőségek egész sorának nyit utat.

 

“Megkezdtük a tárgyalásokat az MTA (New York Város Közlekedési Vállalata) képviselőivel, illetve a városvezetéssel a volt villamos végállomás átvételéről. A laboratórium megnyitása mérföldkő volt. Tárgyalófeleink számára nyilvánvalóvá vált, hogy a park nem csupán papíron és az álmainkban létezik.”

Update: 2020. február

Sajnos a kickstarter-rel nem sikerült összegyűjteni a kezdéshez szükséges 10 millió dollárt, így a Lowline megálmodói szüneteltetik a projektet. Dan Barasch, a Lowline egyik alapítója 2020. februárjában nyilatkozott: “A Lowline nem halott, csak pihen. Abban bizakodunk, hogy 2022-ben új vezetés lesz a City Városházán, akik több érdeklődést mutatnak ez iránt a világon egyedülálló projekt iránt.”

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve promóciós képek

Tags: , , , , , , ,

Egymást érik a Kötéltánc című film kritikái. Jók és rosszak. Egyben azonban valamennyien egyetértenek: a stáblistáról lemaradtak a film kulcsfigurái, a World Trade Center ikertornyai és Manhattan panorámája a tornyokkal és a tornyok tetejéről.

Nicole Gelinas a Manhattan Institute City Journal újságírója egészen más szemszögből, a tősgyökeres New York-i perspektívájából közelítette meg a film mondanivalóját.

“Robert Zemeckis The Walk című filmje nagy siker. A Vissza a jövőbe és a Forrest Gump rendezője tudja, hogyan kell filmet készíteni. A legtöbben a 3D-s élményért vesznek jegyet a filmre, míg mások borzongani akarnak. A tősgyökeres manhattaniak azonban azért mennek a moziba, hogy újra lássák a World Trade Centert az egyetlen lehetséges módon, a modern filmtechnika segítségével.

A fiatal Philippe Petit arról álmodik, hogy kötéltáncos lesz. Tehetsége és kitartása hírnevet hoz a számára, amikor 1971-ben átsétál a Notre Dame tornyai között. Ebben azonban nincs kasszasiker. A jutalomjáték New York ikertornyai. 1974-et írunk. Philippe egy párizsi fogorvos várótermében meglátja az épülő World Trade Center képét. New York azt teszi, amiben a legjobb: ismét olyat alkot, melynek léptéke meghaladja az egyszerű emberi elmét.

Philippe Petit revelációja extrém. Gothamba kell mennie és magáévá tennie a Világkereskedelmi Központ tornyait, 400 méter magasban.

Döntése emlékeztet minket arra, hogy 28 éven át az Ikertornyok határozták meg New Yorkot. Bevándorlók ezrei érkeztek úgy a City-be, hogy semmi mást nem láttak a városból, csak egy képeslapot, Manhattan utánozhatatlan sziluettjével. Számukra a World Trade Center jelentette az újrakezdést.

A filmben kimondatlanul is ott bujkál: A World Trade Center lerombolói számára szintén ezek a felhőkarcolók jelentették New York esszenciáját, s ők is magukévá akarták tenni őket.

image

A film szívbemarkoló pillanata, amikor először látjuk a tornyokat az egyén szemszögéből. Philippe az építkezésen felnéz a már teljes magasságot elért felhőkarcolókra. A rendező a néző szemszögéből fotóz. Úgy, ahogy azok a szerencsések látták, akik valaha ezeknek az épületóriásoknak a közelében jártak.

Hogy lehet ilyen magasra építeni? Aztán meglátjuk az előcsarnokot, a plázát, Fritz Koenig Szféra szobrát a toronyházak között és a 70-es évek Manhattanját a magasból. A látvány szinte kézzel fogható. A Titanic jutott eszembe. Egy másik elveszett világ digitális reinkarnációja. Azonban ez a világ a SAJÁT elveszett világunk és mi HAGYTUK, hogy elveszett maradjon.

A terroristák (vagy akárkik, akármilyen teóriában hiszel), úgy döntöttek, hogy megcsonkítják Manhattan sziluettjét. Sikerült nekik. New York újraépíthette volna az Ikertornyokat. Viszonylag olcsón, viszonylag gyorsan. Nem így történt.

A feltámasztás helyett több mint tíz évet vártunk és 4 milliárd dollárt költöttünk egy átlagos felhőkarcolóra, amely könnyen beilleszkedhetett volna egy átlagos várossziluettbe, a világ bármely pontján. Hogy világosak legyünk: a City élhet és funkcionálhat ezzel a döntéssel és teszi is. De ne tegyünk úgy, mintha a seb begyógyult volna. Az emberek a mai napig hiányolják az Ikertornyokat és nemcsak a manhattaniak, de turisták milliói is a világon.

A film végén Philippe elmeséli, hogy a merész kaland után állandó belépőt kapott a World Trade Center kilátójába. A lejárat idejét áthúzták a belépőn. Helyére az ÖRÖKÖS szó került. A tornyok lassan elhalványulnak a vetítővásznon. A manhattani közönség hallhatóan sír.

Nekünk nem kell a szánkba rágni, hogy az ÖRÖKKÉ nem tartott soká. A tornyok már fele olyan régen elenyésztek, mint amennyi ideig a hétköznapjaink részesei voltak.

A New York-iak nemcsak a régi World Trade Centert siratják, de az eltelt 14 évet is. Többet is tehettünk volna. A politikusok örüljenek, hogy New York lakossága mérges. Amikor a méreg elfogadássá válik, akkor kell aggódni.

A tény ettől még nem változik. Meg kellett volna gyógyítani Manhattan sziluettjét. Újjá kellett volna építenünk az Ikertornyokat!”

Forrás: We should have rebuilt the Twin Towers
Képek: Google, illetve a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , ,

A Grand Central Pályaudvar New York City ékköve. Különleges energiával, spirituális kisugárzással rendelkezik és megannyi titok hordozója. Az első részben jó néhány titokra fényt derítettünk, míg ebben a részben további érdekességeket olvashatunk a Grand Central múltjáról és jövőjéről. Megköszönöm Tamara Agins-nek (NYC Várostervezési- és Rendezési Osztály munkatársa) a különleges lehetőséget.

  • A titokzatos fekete lyuk

A városi legenda szerint a Grand Central nagytermében, a zodiákus festmény Halak csillagjegye felett található fekete lyukat a NASA Redstope nevű rakétája ejtette 1957-ben, amikor kiállításra került a pályaudvaron. A Szputnyik–1, a Föld első műholdja, mely 1957. október 4-én indult útjára Bajkonurból, aggodalommal töltötte el az amerikaiakat.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A NASA, hogy megnyugtassa a kedélyeket, úgy döntött, hogy válaszként kiállítja a Redstope rakétát a Grand Central nagytermében, emlékeztetvén a lakosságot, hogy a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal sem lustálkodik. A legenda szerint a mérnökök elszámították magukat és a rakéta csúcsa lyukat ejtett a pályaudvar mennyezetén. Valójában a rakétát a mennyezetre függesztették, s a lyuk nem más, mint a felfüggesztési pont. A lyukat az átépítési munkálatok során sem tüntettek el, emlékeztetve a New York-iakat a Grand Central sokszínűségére. A korabeli képeken jól látható, hogy a rakéta csúcsa még csak a közelében sincs a födémnek.

  • Az a napfényes fotó

A Grand Central Pályaudvar nagyterméről készült, 1940-es fotó legendás. A hatalmas katedrális ablakokon át dől a napfény, természetes fényáradatba burkolva a várótermet.

A fénynyalábokat napjainkban már nem láthatjuk ilyenformán. A városi legenda szerint a környék újonnan épült felhőkarcolói útját állják a napfénynek. A valóság azonban az, hogy a különleges látványért a váróterem vastag cigaretta- és szivarfüstfelhője volt a felelős. A nagyterem napjainkban is napsütötte, csupán jóval tisztább és egészségesebb.

20150927_132410

  • A legendás Oyster Bar

A Grand Central legismertebb és leglátogatottabb étterme az Osyter Bar (Osztriga Bár), melyről kevesen tudják, hogy már a pályaudvar építése előtt is nyitva állt. Az éttermet belegondolták az új épület terveibe, így a pályaudvar boltívei és díszítőelemei a bárban is folytatódnak.

Amikor tipikus New York-i ételekről beszélünk, a legtöbbször a pizza és a bagel jut eszünkbe, azonban az igazság az, hogy egyetlen őshonos New York-i étel létezik, s az nem más, mint az osztriga. A New York-öböl osztrigatelepei évszázadokon át biztosítottak élelmet Manhattan lakosságának, munkát a helyi halászoknak. A városiasodás, az ipari hajózás azonban tönkretette az osztrigatelepeket, felborítva ezzel az öböl kényes biológiai egyensúlyát. Az Egymilliárd Osztriga Projektet a New York Harbor School hozta létre, melynek célja 2030-ra egy milliárd osztriga visszatelepítése a New York-öbölbe. A munkálatokban a gyerekek is szorgosan részt vesznek a biológia óra keretein belül. A projekt 2008-as indulása óta 11 és fél millió osztrigát telepítettek vissza az öbölbe.

  • A titkos átjáró

A Grand Central nagytermének masszív üvegablakai “titkos” átjárót rejtenek. Amennyiben szerencsések vagyunk vagy elég hosszú ideig várakozunk, láthatjuk, amint valaki éppen áthalad az ablakok között.

Az alábbi képen ezt a folyosó láthatjuk. Az átjáróhoz a pályaudvar emeletén található irodák alkalmazottainak van kulcsa, így nem kell a zsúfolt várótermet használniuk. 1939 és 1964 között a CBS Tv-társaság stúdiói bérelték a pályaudvar irodáit, azonban a technika fejlődésével a kamerák érzékennyé váltak a vonatok és a metrószerelvények által keltett legapróbb rezgésre is. A CBS kivonult a Grand Centralról, az irodákat pedig egyéb cégek vették át.

  • Lámpaburák nélkül

Bizonyára sokan észrevették már, hogy a Grand Central egyetlen lámpáján sincs bura. Az épület tervezői ezzel szerették volna felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy az új pályaudvar teljes területén villanyárammal világítottak, mely 1913-ban figyelemre méltó teljesítménynek számított.

  • A Grand Central magyar vonatkozása

Kevesen tudják, hogy a pályaudvar területén teniszezni is lehet. A Vanderbilt csarnok felett közvetlen, a padlásrészben kialakított pálya ötlete és kivitelezése a magyar származású Gazdag Gézának, a  Vanderbilt Atlétikai Klub alapítójának nevéhez fűződik. A teniszpálya 1965 óta vehető igénybe. A pályát a 80-as években Donald Trump vásárolta meg.

  • Mi történt azokkal az öblös fotelekkel?

Bizonyára sokan emlékeznek a pályaudvar étteremszintjén található hatalmas, öblös fotelekre, melyeket 1998-ban, közvetlen a nagy rekonstrukció után helyeztek forgalomba. A 20 karosszék a 20. század elejének szalonkocsijait volt hivatott felidézni és hatalmas sikert aratott az utasok és a helybéliek körében.

A túlzsúfolt étteremszint azonban nem volt képes befogadni a testes foteleket és az átlagosnál (10 ezer vendég naponta) is nagyobb forgalmat (a fotelek szelfimágnesként vonzották a turistákat). A zsúfoltság miatt 2011-ben eltávolították őket az étkezőszintről az utazóközönség legnagyobb bánatára. A pályaudvar irodáinak folyosóin kaptak új szállást.

  • A “rejtett” bár

A Campbell Apartment, nevével ellentétben soha nem funkcionált apartmanként. John W. Campbell, iparmágnás bérelte irodaként, hogy a közelében lehessen a New York-i Központi Vasúttársaságnak, melynek részvényese volt.

Campbell úrról az a pletyka keringett, hogy alsónadrágban ücsörgött a képen látható hatalmas, mahagóni asztalnál, mivel a gyűrött nadrágot ki nem állhatta. A masszív íróasztal napjainkban bárpultként funkcionál. Az impozáns irodahelyiség gyorsan lepusztult, miután a tulajdonos az 50-es években feladta a bérleményt. A vasúttársaság először a jelzőőrök irodáját helyezte át ide, majd pályaudvari fogdaként működött. Szerencsére a 90-es években a Campbell Apartman visszanyerte eredeti fényét. Helyreállították a mozaiküveges ablakokat, a kazettás mennyezetet, a mahagóni bútorokat és a barátságos kandallót. A Campbell Apartman egy letűnt, grandiózus korszakot elevenít fel. A bár az utcafrontról is megközelíthető.

  • Mit hoz a jövő?

A Grand Central Pályaudvar és környéke hatalmas változások előtt áll. 2023-ra a Long Island Railroad új végállomása a Grand Central Pályaudvar lesz. Az East Side Access névre hallgató projekt közel 6 és fél millárd dollárjába kerül a városnak. Az új végállomás a Grand Central bugyraiban lesz, több mint 50 méter mélyen. S míg a pályaudvar alatt folynak a munkálatok, addig a felszínen folyamatban van a tervezés. A pályaudvart övező épületek nem esnek a műemlékvédelem hatásköre alá, így a tervezők egészen elképesztő ötleteket is benyújtanak az elbíráló bizottságnak. A képen látható – már elvetett – ötletek egyike, két toronyépület között biztosított, liftező kilátó korongot képzelt el a Grand Central fölé.

A város vezetésének nincs könnyű dolga, de egy bizonyos: a Grand Central a jövőben sem veszít fontosságából.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve korabeli fotók

Tags: , , , , , ,

Szeptember közepétől új kiállítás látható a Flatiron Building Sprint által szponzorált, Prow Art Space névre hallgató galériájában.

A Prow Art Space galéria különleges színfoltja Manhattannak. A Vasalóház földszintjén, a ház “orrában” található, 9 méter hosszú, 3 és fél méter magas “kiállítóterem” formabontó alkotásoknak ad otthont.

A jelenlegi kiállítás Christina Lihan Floridában élő művésznő alkotása a “Constructing from the Razor’s Edge” nevet viseli, mely kettős értelmet hordoz. Szó szerinti fordítása: “Konstrukció a penge élével”, de a kifejezés “on/from the razor’s edge” egyben rizikós helyzetet is jelent, vagyis a kiállítás témája, a tárgy megközelítése kockázatos.

A Prow Art ablakban New York City legismertebb és legkedveltebb épületeit látjuk viszont, papírból. Találkozhatunk többek között a Chrysler Buildinggel, a SoHo ikonikus épületeivel és természetesen a Flatiron Buildinggel, a Washington Square diadalívével és a Guggenheim Múzeum összetéveszthetetlen sziluettjével.

Christina Lihan a Columbia Egyetem építészeti karán szerzett diplomát és Európa nagyvárosaiban gyakornokoskodott. Londonban, Párizsban és Rómában a klasszikus építészeti stílusokkal ismerkedett, míg Csehországban a szocialista építkezés stílusjegyeit tanulmányozta.

Az alkotó európai útján szeretett bele a klasszikus homlokzatok, balkonok és ablakok végtelen kombinációjába és határozta el, hogy élményeit újragondolt formában osztja meg. A művész akvarell papírt és szikét használ. A házakat az alapoknál kezdi és rétegesen építkezik felfelé. Az elkészült alkotások a mennyezetről lógnak, elkerülve az alátámasztással járó gondokat.

A kiállítás december közepéig látható a Flatiron Buildingben (175 5th Ave, New York, NY 10010).

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,