A Times Square New York City vadul lüktető szíve. A tér már akkor gyülekező-, tiltakozó-, információgyűjtő helyként szolgált, amikor még csak Longacre Square-nek hívták és a fuvarosok találkozó helye volt.

A Times Square a világ egyik legforgalmasabb csomópontja, ahová az emberek a kezdetek óta azért jönnek, hogy lássanak és halljanak, hogy lássák és hallják őket. A Világ Útkereszteződése kulturális, társadalmi események, filmforgatások helyszíne, mely a nap 24 órájában, a hét valamennyi napján, hurrikán és hóvihar idején is “nyitva tart”.

New Yorkban rengeteg helyen lehet gyümölcsözően hirdetni, de egyik sem közelíti meg a Times Square potenciáját. A itt látható hirdetések azt üvöltik: “Hatalmasak és sikeresek vagyunk!”

A Times Square mozgatórugója a látvány, mely a “minél nagyobb, minél harsányabb és rikítóbb, annál jobb” elven működik. S habár az átlag New York-i nagy ívben elkerüli még a környékét is – mondván ez a hely autentikus mivoltától megfosztott turista csapda -, tagadhatatlan, hogy a Times Square a világ egyik legikonikusabb pontja.

Miután a Broadway Times Square szakasza sétálóutcává alakult, a téren még több kulturális eseményre, kiállításra, köztéri szobor állításra kerül sor. Évente több száz zenés, táncos fellépést, Tv és mozifilm forgatást szerveznek, s mindezen eseményeknek – turisták, helybéliek, ingázó dolgozók, a téren bérlő üzlettulajdonosok és alkalmazottaik ezreinek érdekeit szemmel tartva -, zökkenőmentesen kell lezajlania.

Damian Santucci, a Times Square Produkciós Igazgatója egy személyben felelős a 41. utca, 53. utca, Hatodik és Nyolcadik Sugárút által határolt területen zajló események gördülékeny lebonyolításáért, a legkisebb köztéri plakett állításától a szilveszteri buliig.

Damian felelős azért, hogy valamennyi megrendezett produkció ne csak sikeres legyen, de a tér épületeiben működő irodák hétköznapi rutinjában se legyen fennakadás. Minden részletre figyelni kell. Hol van a tűzoltó csap, milyen lesz az időjárás, hogyan jutnak be a teherautók a térre, mikor és melyik be- és kivezetősávot kell lezárni.

Mióta a Times Square valódi gyalogos oázissá vált, rengeteg új ötletre nyílt lehetőség.

“Számos filmforgatást szervezünk, gyakran kettőt is egy nap alatt. Egy nappali és egy éjjeli felvételt. Évente 200-nál is több forgatási engedélyt adunk ki, kisebb produkcióktól kezdve az olyan hollywoodi szuperprodukciókig, mint a Pókember. Aztán ott vannak azok az ötletek, melyekre nagy valószínűséggel sosem kerül sor, mint például a zip line a tér két vége között. Az elmúlt évben sorra került Super Bowl Boulevard (Szuper Kupa Sugárút) kifejezetten sikeres volt.

A pop-up események kifejezetten idegölőek. A Paul McCartney meglepetés koncert éveket vett el az életemből, attól függetlenül, hogy nem kellet sokat készülődni és remekül sikerült. Paul begördült a teljes felszereléssel, lenyomott egy 20 perces koncertet, aztán kigördült a térről.

(A pontosan egy évvel ezelőtt lezajlott magyar flashmob is villámcsődületnek számított a Times Square-en, melynek megrendezésére szintén csak néhány óra állt rendelkezésre.)

A Times Square érzékeny pontja a városnak és sajnos ez azt jelenti, hogy egyben terror célpont is, melyet sosem szabad elfelednünk. Mindenütt kamerák figyelnek, szám szerint több ezer. Egyenruhás és titkos rendőrök, FBI ügynökök, a titkosszolgálat emberei mind a tér biztonságára ügyelnek.  A Times Square-nek saját közbiztonsági felügyelői is vannak, akik a rendőrség munkáját segítik. Ők nem viselnek fegyvert, de bilincset tartanak magunknál.

A takarításon szintén megosztozunk a várossal. A Times Square-nek saját kukái is vannak a városi szemeteseken kívül. Ezeket mi ürítjük, s mi tartjuk rendben a virágosládákat is. A város takarítógépei nem tudnak bejutni a tér plázáira, így azokat is mi takarítjuk, hagyományos módon, seprűvel, kézzel. A szilveszteri buli után a város feltakarítja a hulladék és konfetti nagy részét, de a plázákat mi tesszük rendbe, így itt egy kicsit hosszabb ideig marad a konfetti takaró.”

A Times Square intenzíven hat az érzékekre. Ami a hangerőt illeti, szigorú szabályoknak kell megfelelni. A hangerő nem haladhatja meg a 85 decibelt, ami alacsonynak számít, ha belegondolunk, hogy egy átlag koncert 120 decibellel nyomatja. A Times Square különleges technika alkalmazásával oldotta meg a problémát. A tér hangmérnökei úgy állították be a hangszórókat, hogy valamennyi a tér belseje felé koncentráljon. Ezzel elérték, hogy a téren a hangerő a határértéken belül maradjon, és mégis jól hallható legyen. Azonban, amint kilépünk a térről, a programból szinte semmit sem hallani.

A látvány más elbírálás alá esik. A Times Square-en minden erről szól. A 42. és a 47. utca között a hirdetőtábla kötelező. Az üzletek ablak helyett hirdetőtáblával rendelkeznek. Az egyetlen üzlet, mely hajnali 1 órakor lejjebb csavarja a fényerőt, az az American Eagle, de csupán azért, hogy a szemközti hotel vendégei végre kis nyugalomhoz jussanak.

A Times Square legizgalmasabb napja és egyben legnagyobb kihívása, december 31-e, a szilveszteri buli, melyet az egész világ figyelemmel kísér 1907 óta.

“A szilveszteri buli a mi nagy dobásunk. A város valamennyi ügynöksége, a Polgármesteri Hivatal, a Közlekedési Vállalat, a Mentőszolgálat, a Tűzoltóság és természetesen a Rendőrség teljes erővel részt vesz benne.

A 11:55 és 12:05 közötti időszak varázslatos. Kézzel fogható energiák szabadulnak fel. Véget ér egy régi, kezdetét veszi egy új. Több ezer ember a téren, milliók a képernyők előtt. Mindenki kíváncsi, hogyan búcsúzik a Times Square az Óesztendőtől.

11:55-kor véget ér az utolsó produkció, s a zenekar rákezd John Lennon Imagine-jére, melyet az egész tér egy emberként énekel. Szeretet és béke szállja meg az embereket. Be kell vallanom, ezt minden évben megkönnyezem.

Aztán jön a polgármester és megnyomja a gombot. A gömb lassan leereszkedik, s itt az éjfél. Csókok csattannak és felhangzik az Auld Lang Syne, a New York, New York, és végül a What a Wonderful World. Húsz perccel később már üres a tér. Reggel fél 9-re tisztaságnak kell lennie, mintha mi sem történt volna.

Az Imagine dallama, öt perccel éjfél előtt, az egész év legszebb pár perce számomra. Libabőrösen hallgatom, miközben arra gondolok, hogy ezért érdemes. Aztán felhív az anyukám, és azt mondja, hogy büszke rám, és számomra ez a legfontosabb.”

Forrás: Urban Omnibus

Képek: a blog írójának tulajdona